Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-08-07 15:21:16
Üzenet elküldve: 2015-08-07 15:21:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú séta van már mögötte, s egyre szárazabb a szája, legszívesebben köpne egyet, hogy megszabaduljon száján lerakodott portól, de már nyála sincs annyi.
Körülnéz merre is, tovább, a távolban talán házakat lát, hát megindul arrafelé, lassan esteledik, legalább akkor nem lesz ilyen dög meleg, ha az éhsége meg a szomja nem is csillapul.
Tempót erőltetve lépéseibe, indul tovább, a távolba egy lovast lát eliramodni, kicsit elfilózik, milyen jó lenne neki is egy ló, aztán rájön, hogy lovagolni sem tud, soha nem volt még lehetősége rá, hogy kipróbálja, de most már szabad, majd kerít rá sort.*
Körülnéz merre is, tovább, a távolban talán házakat lát, hát megindul arrafelé, lassan esteledik, legalább akkor nem lesz ilyen dög meleg, ha az éhsége meg a szomja nem is csillapul.
Tempót erőltetve lépéseibe, indul tovább, a távolba egy lovast lát eliramodni, kicsit elfilózik, milyen jó lenne neki is egy ló, aztán rájön, hogy lovagolni sem tud, soha nem volt még lehetősége rá, hogy kipróbálja, de most már szabad, majd kerít rá sort.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:20:45
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:20:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*Közel s távol semmi sincs, Valiel áldja az eget, mikor néza egy-egy érhez ér, ahol friss víz csordogál. Az éhséget egész jól bírja, de a szomjúságot még a leghozzászokottabbak is nehezen viselik. Nem is beszélve a hőségről. A lány viszont elég kreatív, így a mocskos pólójából szaggat le egy nagy darabot. Azt először próbálja a lehető legjobban kimosni a patakban, majd belemártja a vízbe és úgy indul útnak újra. Ha megszomjazik, a szájába csavar néhány cseppet az anyagról. Így képes egész jól kibírni a pusztában. Az éhséget amúgy is megszokta, s ha akarna is enyhíteni rajta, nem lenne rá lehetősége, hiszen semmi ehető sincs a közelben. Néha lát egy-két bokrok, de azok is inkább csak szúrnak. *
*Közel s távol semmi sincs, Valiel áldja az eget, mikor néza egy-egy érhez ér, ahol friss víz csordogál. Az éhséget egész jól bírja, de a szomjúságot még a leghozzászokottabbak is nehezen viselik. Nem is beszélve a hőségről. A lány viszont elég kreatív, így a mocskos pólójából szaggat le egy nagy darabot. Azt először próbálja a lehető legjobban kimosni a patakban, majd belemártja a vízbe és úgy indul útnak újra. Ha megszomjazik, a szájába csavar néhány cseppet az anyagról. Így képes egész jól kibírni a pusztában. Az éhséget amúgy is megszokta, s ha akarna is enyhíteni rajta, nem lenne rá lehetősége, hiszen semmi ehető sincs a közelben. Néha lát egy-két bokrok, de azok is inkább csak szúrnak. *
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-31 19:03:27
Üzenet elküldve: 2015-07-31 19:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Újfent egy karavánhoz csapódva szeli át a vidéket. A fiatalos önbizalma bőven megvan még, de ez nem jelenti azt, hogy hülye is lenne. Egyedül, egy íjjal és egy rövid karddal felszerelkezve jó eséllyel nem élné túl az utazást. De legalábbis a hátára festhetne egy hatalmas céltáblát is, az se lenne sokkal kisebb jelzés értékű. Így viszont egy szekér hátulján ücsörögve kényelmesen teheti meg a kívánt távot. És mindössze annyi a dolga, hogy nyitva tartja a szemét, és belelő egy-egy vesszőt a gyanús elemekbe. Na jó, kifejezetten azokba, akik meg akarják támadni szerény kis kompániájukat. És ezért még egy kis fizetést is kap.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-25 17:42:59
Üzenet elküldve: 2015-07-25 17:42:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás//
//Keselyűk köröznek...//
* Hosszú az út. Nagyon hosszú. Ráadásul azt sem tudja hova mennek. Csak mennek előre és előre. A fiú kezd kimerülni. Nem az a fajta, aki sokáig bírná az utat, így nagy meglepődés volt, mikor a tél elmúlásával is élt még. Ő maga sem értette hogyan, de mintha teste nem vett volna tudomást arról, hogy milyen nagy a hideg és milyen gyenge a fiú. Ez bizony az istenek műve kellett, hogy legyen, hiszen még a felnőttek közül is páran élték csak túl.
Most viszont úgy néz ki elejtették azok az isteni kezek, melyek úgy óvták eddig. Szája kiapadt, torka kopár sziklafalként várja a vizet, mely ezúttal elmarad. Lehet, hogy van víz még valakinél, de Deerno szólni sem tud. Hirtelen az eddig csak belülről erejét elszívó szárazság miatt volt rosszul, most viszont fájdalom hasít lábába és elesik. Egy nagyobb kiálló kavics csak rásegít az esésre - lábszárának közepe hangos koppanással érinti a szürke követ, így az reccsen egyet. Ezután csend következik. Próbálja visszatartani üvöltését, így szeméből könny gördül le. Fogait úgy szorítja egymáshoz, hogy szinte kitörnek már, míg kezével ösztönösen lábához nyúl, ahol a törött csont van. Végül a fájdalmat nem bírja tovább, így szemhéjai lefedik szemgolyóit és amennyiben nem kap rendes ápolást, úgy bizonyára percek - legfeljebb órák - kérdése, míg kileheli lelkét és a keselyűknek ad már csak biztos élelemforrást, hacsak el nem temetik / el nem égetik. *
//Keselyűk köröznek...//
* Hosszú az út. Nagyon hosszú. Ráadásul azt sem tudja hova mennek. Csak mennek előre és előre. A fiú kezd kimerülni. Nem az a fajta, aki sokáig bírná az utat, így nagy meglepődés volt, mikor a tél elmúlásával is élt még. Ő maga sem értette hogyan, de mintha teste nem vett volna tudomást arról, hogy milyen nagy a hideg és milyen gyenge a fiú. Ez bizony az istenek műve kellett, hogy legyen, hiszen még a felnőttek közül is páran élték csak túl.
Most viszont úgy néz ki elejtették azok az isteni kezek, melyek úgy óvták eddig. Szája kiapadt, torka kopár sziklafalként várja a vizet, mely ezúttal elmarad. Lehet, hogy van víz még valakinél, de Deerno szólni sem tud. Hirtelen az eddig csak belülről erejét elszívó szárazság miatt volt rosszul, most viszont fájdalom hasít lábába és elesik. Egy nagyobb kiálló kavics csak rásegít az esésre - lábszárának közepe hangos koppanással érinti a szürke követ, így az reccsen egyet. Ezután csend következik. Próbálja visszatartani üvöltését, így szeméből könny gördül le. Fogait úgy szorítja egymáshoz, hogy szinte kitörnek már, míg kezével ösztönösen lábához nyúl, ahol a törött csont van. Végül a fájdalmat nem bírja tovább, így szemhéjai lefedik szemgolyóit és amennyiben nem kap rendes ápolást, úgy bizonyára percek - legfeljebb órák - kérdése, míg kileheli lelkét és a keselyűknek ad már csak biztos élelemforrást, hacsak el nem temetik / el nem égetik. *
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-14 10:52:10
Üzenet elküldve: 2015-07-14 10:52:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis köpcös valamit elszámított, mégpedig a súlyát. Hiába a jó ló, ha a súly visszaveti a teljesítményt. Igaz, Seld sem valami ügyes lovas, hiszen lent más hátasok vannak és másképp kell velük bánni, de egyensúlya nagyszerű, és még mindig képzettebb, mint a célpontja. Egy fertályóra, vagy még annyi sem, és beéri a férfit, akit nemes egyszerűséggel szúr torkon visszakézből, a férfi lába pedig beakad a kengyelbe, a lova pedig egy darabig még húzza a vércsíkot a porban. Seld megállítja a lovakat és két csapással levágja a férfi fejét. Az első kissé félre megy, így nem szakad le a törzsről, de a másodikra már jobban odafigyel. A fejet egy rongyba csavarja és a nyeregtáskába teszi, majd visszaindul a megbízó felé. Még ma le kell adnia, akkor kap pár plusz aranyat ezért a senkiért. Igaz, egy másik senkitől, de ez már nem az ő dolga. A kardját még megtörli a hullában, és ügetésre biztatja hátasát.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:46:59, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; múlt helyett jelen idő; helyesírás.
*A kis köpcös valamit elszámított, mégpedig a súlyát. Hiába a jó ló, ha a súly visszaveti a teljesítményt. Igaz, Seld sem valami ügyes lovas, hiszen lent más hátasok vannak és másképp kell velük bánni, de egyensúlya nagyszerű, és még mindig képzettebb, mint a célpontja. Egy fertályóra, vagy még annyi sem, és beéri a férfit, akit nemes egyszerűséggel szúr torkon visszakézből, a férfi lába pedig beakad a kengyelbe, a lova pedig egy darabig még húzza a vércsíkot a porban. Seld megállítja a lovakat és két csapással levágja a férfi fejét. Az első kissé félre megy, így nem szakad le a törzsről, de a másodikra már jobban odafigyel. A fejet egy rongyba csavarja és a nyeregtáskába teszi, majd visszaindul a megbízó felé. Még ma le kell adnia, akkor kap pár plusz aranyat ezért a senkiért. Igaz, egy másik senkitől, de ez már nem az ő dolga. A kardját még megtörli a hullában, és ügetésre biztatja hátasát.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:46:59, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; múlt helyett jelen idő; helyesírás.
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-10 10:45:22
Üzenet elküldve: 2015-07-10 10:45:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Elmegy a karavánpihenőhöz, reméli, ott talál valami hasznosat, valamit, amivel megbánhatja bűneit. Valami jót, ami kirángatja fájdalmából.*
~Ez egy lehetőség.~ *A gyülekező orkokra gondol. Valami készül itt, érzi. Nem, nem csak érzi, tudja. Leül egy kőre, közben fajtársait figyeli. ~Mindenki a pihenőhöz megy.~ Ő is elindul, kalandozik a többiekkel. Útnak indult a fajához, az otthonához.*
~Ez egy lehetőség.~ *A gyülekező orkokra gondol. Valami készül itt, érzi. Nem, nem csak érzi, tudja. Leül egy kőre, közben fajtársait figyeli. ~Mindenki a pihenőhöz megy.~ Ő is elindul, kalandozik a többiekkel. Útnak indult a fajához, az otthonához.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-08 11:48:42
Üzenet elküldve: 2015-07-08 11:48:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Néhány nappal később//
//Haanee és Ra//
~Mintha tudna bántani az a korcs. ~
*Itt áll a nővel szemben. Lássuk be, ha harcra kerülne a sor, nem kérdés ki nyerne. Ra eleresztené a nyílvesszőt, mielőtt a dög egyet ugatna. És lásuk be, Crunan fegyver nélkül is megölné a nőt. Mint tizenéves korában azt a... nem számít. *
-Megijeszteni? Ugyan mivel?
*Felvonja a szemöldökét, szeme a nő és kutyája között jár. Végighallgatja a nő beszédét. Ez majd segít neki a jobb döntés meghozatalában. *
-Hallgass Ra!
*Mondja szigorúan a nő megjegyzésére. Lehet, hogy az életét részben az ő kezébe helyezte, de akkor is nő. A férfiaknak pedig nagyobb hatalmuk van a törzsben. Igazság szerint, Ra most meg sem szólalhatott volna. De, mivel a törzse elpusztult, kénytelen lesz a nők közül tanácsadókat választani.
Nem mintha nem értene egyet a nővel. Az lenne a legjobb, ha megölné mind a kettőt, a hullájukat pedig itt hagyná, jelezvén a törzsének. De mi van, ha igazat mond, és nincs törzse? Ha tényleg csak vizet keresnek? Nem ölheti meg.
És ha hazudik? Ha jelez a törzsének, hogy milyen védtelenek?
De nem. Leereszti kardját. *
-Menj! Keress vizet magadnak és kutyádnak!
*Félreáll, és utat nyit a nőnek. Mire megfordul, már felkészült Ra megvető tekintetére. *
-Meg kellett volna ölnöm?
*Kérdi felderítőjét és felkapaszkodik a lovára. Elrakja fegyverét és megfordítja lovát. Megcélozza a többieket és galoppozni kezd. *
-Arra megy amerről mi jöttünk. Vizet majd talál, és, ha tényleg üldöznek minket, akkor vele fognak találkozni először. Talán ők nem lesznek ilyen kegyesek. És addig talán visszanyerhetjük az időd, amit elfecséreltünk.
//Többiek//
*Mikor megérkeznek a többiekhez, leszáll lováról, és visszaköti az állatot a csúszkák elé, ahonnan elvette. *
-Vaklárma. Ártalmatlan nőszemély. Elengedtem.
*Mondja a többieknek, olyan tömören, amilyen tömören csak tudja. Nem is figyel oda a tekintetekre, amelyek őt követik. *
-Indulunk.
*Máskor talán megdicsérte volna Opeiát a munkájáért, de most hátra sem pillant. Folytatja útját. Kétség sem fér hozzá, az, hogy elengedte a nőt, nagy felháborodást fog kiváltani az embereiből. De nem véletlenül lett ő a törzs vezére. Csak megy, gyorsabban mint az előbb, és igyekszik nem odafigyelni a hangokra a fejében. *
//Haanee és Ra//
~Mintha tudna bántani az a korcs. ~
*Itt áll a nővel szemben. Lássuk be, ha harcra kerülne a sor, nem kérdés ki nyerne. Ra eleresztené a nyílvesszőt, mielőtt a dög egyet ugatna. És lásuk be, Crunan fegyver nélkül is megölné a nőt. Mint tizenéves korában azt a... nem számít. *
-Megijeszteni? Ugyan mivel?
*Felvonja a szemöldökét, szeme a nő és kutyája között jár. Végighallgatja a nő beszédét. Ez majd segít neki a jobb döntés meghozatalában. *
-Hallgass Ra!
*Mondja szigorúan a nő megjegyzésére. Lehet, hogy az életét részben az ő kezébe helyezte, de akkor is nő. A férfiaknak pedig nagyobb hatalmuk van a törzsben. Igazság szerint, Ra most meg sem szólalhatott volna. De, mivel a törzse elpusztult, kénytelen lesz a nők közül tanácsadókat választani.
Nem mintha nem értene egyet a nővel. Az lenne a legjobb, ha megölné mind a kettőt, a hullájukat pedig itt hagyná, jelezvén a törzsének. De mi van, ha igazat mond, és nincs törzse? Ha tényleg csak vizet keresnek? Nem ölheti meg.
És ha hazudik? Ha jelez a törzsének, hogy milyen védtelenek?
De nem. Leereszti kardját. *
-Menj! Keress vizet magadnak és kutyádnak!
*Félreáll, és utat nyit a nőnek. Mire megfordul, már felkészült Ra megvető tekintetére. *
-Meg kellett volna ölnöm?
*Kérdi felderítőjét és felkapaszkodik a lovára. Elrakja fegyverét és megfordítja lovát. Megcélozza a többieket és galoppozni kezd. *
-Arra megy amerről mi jöttünk. Vizet majd talál, és, ha tényleg üldöznek minket, akkor vele fognak találkozni először. Talán ők nem lesznek ilyen kegyesek. És addig talán visszanyerhetjük az időd, amit elfecséreltünk.
//Többiek//
*Mikor megérkeznek a többiekhez, leszáll lováról, és visszaköti az állatot a csúszkák elé, ahonnan elvette. *
-Vaklárma. Ártalmatlan nőszemély. Elengedtem.
*Mondja a többieknek, olyan tömören, amilyen tömören csak tudja. Nem is figyel oda a tekintetekre, amelyek őt követik. *
-Indulunk.
*Máskor talán megdicsérte volna Opeiát a munkájáért, de most hátra sem pillant. Folytatja útját. Kétség sem fér hozzá, az, hogy elengedte a nőt, nagy felháborodást fog kiváltani az embereiből. De nem véletlenül lett ő a törzs vezére. Csak megy, gyorsabban mint az előbb, és igyekszik nem odafigyelni a hangokra a fejében. *
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-06 13:44:34
Üzenet elküldve: 2015-07-06 13:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy egyre távolodott a karavánpihenőtől, úgy vette át a táj uralmát egy füves puszta. A teljesen sík hely hatalmas korongként terül el, bármerre is néz. Néha a távolban megpillant egy-egy buckát, de nem olyan bolond, hogy ezekhez közel is menjen. Ha nem tudná pontosan, hogy milyen irányba tart, feltehetően teljesen elveszne, és rövid úton meghalna. Túl sok élelme és vize most sem maradt, de a fogadóban teleette magát, így talán kihúzza majd ezt a 4-5 napot minimális étellel, amíg elér a kikötőbe.*
//Néhány nappal később//
*Ahogy telnek a napok, Dorovundr úgy lesz egyre morcosabb, már ha ez még lehetséges. Étele már majdnem teljesen elfogyott, és a vízkészlete is kezd kiapadni. Nappal aludt, éjszaka pedig a lehető leggyorsabban vándorolt, így kikerülte, hogy a hajnali szél elvigye sátrát, ami nincs, valamint azt is, hogy éjszaka vadállatok támadjanak rá. Szerencsére már látja maga előtt a szántót, így feltehetően közel jár céljához.*
//Néhány nappal később//
*Ahogy telnek a napok, Dorovundr úgy lesz egyre morcosabb, már ha ez még lehetséges. Étele már majdnem teljesen elfogyott, és a vízkészlete is kezd kiapadni. Nappal aludt, éjszaka pedig a lehető leggyorsabban vándorolt, így kikerülte, hogy a hajnali szél elvigye sátrát, ami nincs, valamint azt is, hogy éjszaka vadállatok támadjanak rá. Szerencsére már látja maga előtt a szántót, így feltehetően közel jár céljához.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-30 15:13:05
Üzenet elküldve: 2015-06-30 15:13:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Renhoer vándorlás - Második nap//
*Belehajlik az idő a délutánba, mikor megindulnak. A nap fényes korongja fejük felett tűz, ontja magából hőjét.
Crunan engedélyt ad Opeiának, hogy hátvédként, önjelölt nyomeltakarító váljon belőle. Apró biccentéssel veszi a bizalom megadását, s mivel holmija nincs sok, nagy részét lovánál hagyja. Csak fegyvereit aggatja magára. Megvárja, míg a menet elindul, s ő maga lemaradva tízegynéhány métert, követi a csapatot. Olykor el-eltűnik egy domb, vagy bokrosabb rész mögött. Kezében fura eszköz, különös söprű.
A nyom eltüntetése nem egyszerű feladat. A lovak patája felkapja a talajt, kitépi a fűcsomót, szétszórja a földet. A csúszkák szárai mély árkot vájnak, s a gyalogosok csizmái lenyomják a fűszálakat, vagy ott hagyják rajzolatukat a földön. Mindezt elrendezni, hogy ne látszódjon, nem könnyű.
A seprű jó szolgálatot tesz, ahogy maga után húzva elsöpri vele a lábnyomokat. Nehezebb dolga van a paták által feltépett talajjal, és a csúszka-szárak vájta mélyedéssel. De ezt is megoldja, hiszen sokszor csinált hasonlót régi törzsében.
Igaz, nem haladhat túl gyorsan, de mivel a nyomok vezetik, el sem téved. Közben figyelni tud a mögöttük hagyott tájra is. Érzékeivel fürkészi a maguk mögött hagyott területet, nehogy valaki meglephesse új törzsét hátulról.
Így tulajdonképpen lemarad arról, miért is nyargal előre Crunan és Ra, csak a megtorpant csapatot éri utol. Jiához lép.*
-Történt valami?
*Egyértelmű a számára, hogy igen, csak arra kíváncsi, hogy mi történt. Tekintete a távolba réved, a többieket keresve, fürkészve.*
*Belehajlik az idő a délutánba, mikor megindulnak. A nap fényes korongja fejük felett tűz, ontja magából hőjét.
Crunan engedélyt ad Opeiának, hogy hátvédként, önjelölt nyomeltakarító váljon belőle. Apró biccentéssel veszi a bizalom megadását, s mivel holmija nincs sok, nagy részét lovánál hagyja. Csak fegyvereit aggatja magára. Megvárja, míg a menet elindul, s ő maga lemaradva tízegynéhány métert, követi a csapatot. Olykor el-eltűnik egy domb, vagy bokrosabb rész mögött. Kezében fura eszköz, különös söprű.
A nyom eltüntetése nem egyszerű feladat. A lovak patája felkapja a talajt, kitépi a fűcsomót, szétszórja a földet. A csúszkák szárai mély árkot vájnak, s a gyalogosok csizmái lenyomják a fűszálakat, vagy ott hagyják rajzolatukat a földön. Mindezt elrendezni, hogy ne látszódjon, nem könnyű.
A seprű jó szolgálatot tesz, ahogy maga után húzva elsöpri vele a lábnyomokat. Nehezebb dolga van a paták által feltépett talajjal, és a csúszka-szárak vájta mélyedéssel. De ezt is megoldja, hiszen sokszor csinált hasonlót régi törzsében.
Igaz, nem haladhat túl gyorsan, de mivel a nyomok vezetik, el sem téved. Közben figyelni tud a mögöttük hagyott tájra is. Érzékeivel fürkészi a maguk mögött hagyott területet, nehogy valaki meglephesse új törzsét hátulról.
Így tulajdonképpen lemarad arról, miért is nyargal előre Crunan és Ra, csak a megtorpant csapatot éri utol. Jiához lép.*
-Történt valami?
*Egyértelmű a számára, hogy igen, csak arra kíváncsi, hogy mi történt. Tekintete a távolba réved, a többieket keresve, fürkészve.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:03:18
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:03:18
ÚJ
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
* A szél erősen süvít, de se Teroldot, se Villámot nem zavarja túlzottan, így bár előbbi ruháját igencsak meglobogtatják a hideg fuvallatok, sőt arcába is kap jó néhány rovart és még több jeges széllökést, de tovább megy is megy. Nem akar megállni, mert akkor csak nehezebb lenne elindulni. Na meg már csak azért sem, mert rengeteg történetet hallott már a különféle banditákról, haramiákról, kik az óvatlan utazókra támadnak. Ha nem is igazán hisz az ilyenekben, vigyázni mindig jobb, mint meglepődni azon, hogy igazak a történetek. Útja a csonttemető felé viszi. *
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:39:24
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:39:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Igen hosszú, több napos út vége felé közeledik a karavánpihenő felé menet. Ruházata is eléggé leharcolt, hátizsákja lényegesen könnyebb mint induláskor volt hisz tartalékainak nagy részét fel kellett élnie. Fáradt, meglehetősen fáradt, bár nem először utazik, sőt kifejezetten sok időt is eltöltött már a vadonban, amerről most jön oda legszívesebben soha többé nem teszi a lábát. A karavánpihenőben majd végre pihen egy-két napot, feltölti útitáskáját, aztán majd onnan is indul tovább. De még odáig is el kell előbb érnie, marad hát a menetelés, de legalább egyre kényelmesebb terepen.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:48:08
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldek irányából érkező vándornak legalább annyi esze volt hogy elsődleges célnak az artheniori folyó partját tűzze ki. Esze ágában sincs a puszta mélyébe keveredni, inkább halad nehezebb terepen a vízpart közelében. A nedvességnek hála itt még növényzet is akad, másnap majd ha feljött a nap ennek nagy lesz a jelentősége. Csak kénytelen végigmasírozni az egész éjszakát, a partvonalat követve legalább az északi irányban mindig biztos lehet. Bár a vadállatok is valószínűleg ide járnak a környékről ivóvízért, szerencsére egynek sincs kedve belőle vacsorázni. Néha hall gyanús neszeket a környékről, ilyenkor elő is húzza kardjait a legrosszabbra felkészülve, de mindig elmarad a támadás. Szerencsére előbb-utóbb felkel a nap, amíg nem túl vészes a meleg addig tovább halad észak felé, de idővel kénytelen árnyékot keresni és tábort verni. Hátát egy árva fának veti, táskáját lábai közé veszi, kardtartó övét lecsatolja és maga mellé teszi. A kardokat viszont nem hagyja hüvelyükben, előhúzza őket és a markolatokat nem eresztve próbál meg aludni egy kicsit. Többször is felébred ilyen-olyan hangokra, de ha elméje emiatt annyira nem is, legalább izmai pihennek. Az idő is gyorsabban telik félig bóbiskolva, legalább azt megvárja hogy ne a déli nap süssön majd útját folytatván a fejére. Igazán megbánta már hogy ilyen kitérőt tervezett, legközelebb marad az egyszerűbb útnál, vagy legalábbis az erdőnél, ha már van választása. Végül szerencsésen telik az idő, eszik is egy keveset, iszik persze, aztán dél után pár órával folytatja útját észak felé.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:30:43
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:30:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás - Második nap//
//Curnan és Ra//
*Lumer morgása egyre erősebb és a távolban lassan felfedezi ő is az árnyékfoltokat. Kiválik két árnyékfolt a többi közül és sebesen feléjük közelít. Világos, hogy észrevették őket. Talán jó lenne futásnak eredni, de ha lóval vannak, akkor esélye sem lenne a nyílt terepen menekülésre. Egyetlen dolog marad, szembe nézni azzal ami jön, ahogyan eddig is tette. Nincs már olyan sok, amit elveszítsen legfeljebb az élete az meg mostanra igen csak leértékelődött. Nem sokkal ez előtt még törzse megbecsült tagjaként, leendő termékeny és erős asszonyként még sokat ért, de eltaszítottan bolyongva a pusztában már nem. Ha visszatért volna akkor is elűzik, mert rossz szellemnek fogják fel, aki visszatért hallottaiból. Mindent egybevetve, úgy látja nincsen sok vesztenivalója, így nem is rohan el, bevárja bármi is közelít felé. Reméli az Istenek nem azért mentették meg a láztól és kímélték meg az életét, hogy most ilyen könnyen elvesszen. Talán volt céljuk vele, hogy elvették a családját és törzsétől elűzve magányra ítélték és lehet védik még, hogy beteljesíthesse általuk kijelölt végzetét. Kezdeti nyugalma, azért hamar meginog, ahogy a termetes, izmos férfi felé vágtató képe egyre jobban kirajzolódik előtte. A másik alak is ugyanolyan vadnak néz ki. Igaz nő, de ábrázata elsőre egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Egyenesen felé vágtatnak és keze ösztönösen az oldalán lévő fegyverre vándorol, hogy védekezzen. Végül is harc nélkül csak nem adhatja a bőrét. Mellette Lumer feszülten figyeli a közeledő lovakat és morgása fokozatosan vicsorgássá válik, kivillantva hegyes fogait. Tudja a kutya készen áll támadni, egyedül a jól belé idomított fékek tartják még vissza ösztöneit. Anélkül senki nem akadályozhatná meg, hogy a lovak felé ugorva máris kezdje őket szétcincálni. Mikor már csak néhány méter választja el a lovas férfitól nem gondolkodik tovább. Esélytelen lenne a harcban, meg kell próbálnia szót érteni velük, aligha lesz más esélye a túlélésre. Kezeit felemelve jelzi a megadást és azt, hogy nincs nála fegyver. Lumer vészjóslóan vicsorog, hozzá jellegzetes mélyen szóló hangján morog. Kezd aggódni, hogy a kutya esetleg parancs nélkül is nekiugorhat valamelyik lónak. A nő távolságot tart, de a megtermett férfi közel jön. Késlekedés nélkül kiált rá a kutyára, nehogy baja essen, mert hamar íj szegeződik rájuk.*
-Vissza! Hallod Lumer, vissza! Nem bántsd!
*A kutya értetlen képpel fordul felé és lesunyt füllel hallgatja a parancsot, mintha nem hinne a füleinek, hogy tényleg nem támadásra kapott utasítást a gazditól. A vicsorgása abba marad és szorosan mellé sorolva ül le, de továbbra is morgó hanggal jelzi, hogy nem elégedett gazdája utasításával. A férfi közben kérdez és ahogy végre a hangját is hallja, még ha az a hang nem is biztató, vagy barátságos, a lelkéből a félelem hirtelen elillan és a helyébe valami szilárd akarat költözik. Élni akar és ha szóba állnak vele lehet esélye. Makacsul állja a kemény tekintetet és amikor a férfi leszáll a lóról egyik felemelt kezét leereszti lassan, hogy maga mellett Lumer grabancát fogva jelezze az állatnak nem kell őt most védenie. Jobb, ha a férfi is látja visszafogja és nem kell tartania tőle, bár az a megérzése nem igazán fél a kutyától. Az állat érezhetően feszült és morgása nem marad abba egy pillanatra sem. Barna, gyűrűs szemei végig a fegyvert tartóra szegeződnek mereven kísérve a mozdulatait, aki immár veszélyes közelségbe kerül hozzá. Egy pillanatra átsuhan az agyán, ha Lumernek parancsot adna most, a fegyver ellenére leteperné az állat ezt a férfit, de egész biztosan megsérülne és még ha sikerülne is a tőrét belemártania a földön fekvőbe, ott van a nő is és az ő nyilát nem kerülhetné el. A kósza, pánik szülte gondolat már el is illan ahogy jött. Nem akarja, hogy egyetlen társának baja essen, így marad a megadás és a reménykedés, hogy nem teljesen vad és elmaradott törzs tagjaival találkozott, bár a vad nő kijelentése nem erre enged következtetni.*
-Bocsánat. Nem gondoltam, hogy ennyire rátok ijesztek. *Néz a kardra, ami elég közel van ahhoz, hogy feszélyezze.*
-A nevem Haanee Uria. Nem tartozom sehová, azért jöttünk erre, hogy vizet találjunk.
*Válaszol végül a kérdésekre, aztán vékony csíkká préselődik ajka az indulattól, ahogy a nő felé fordul.*
-Nem támad, amíg nem mondom neki! Jól idomított állat, nem kell tőle tartanod.
*A következő javaslatra, amit a nő tesz, hogy szeretett kutyáját egyék meg, legszívesebben előrántaná a tőrét és azzal szeletelné fel a nőt kutyaeledelnek. Jobban sérti a fülét, mint az, hogy őt meg akarja ölni, azt a kijelentést talán még el is tudná nézni neki.*
~Ostoba barbár némber! Az eszed a gyomrodig terjed!~
*Gondolatai indulattal vannak telítve, mint mindig amikor a szeretteit fenyegeti veszély. Ez régen sem volt másként csak az a lényegi különbség, hogy egyetlen szerette maradt és az a kutyája. Ennek ellenére nem felejtette el apja szavait, amiket a szívébe vésett már régen. " Minél nagyobb az indulat, annál kevesebb a bölcsesség. " Mindig azt mondta, amikor a legnagyobb dühöt érzi, akkor beszéljen a legnyugodtabban, mert így viheti sikerre az ügyeit. Vesz egy mély levegőt, hogy aprító hangulata alább hagyjon, aztán felszegett fejjel dacosan néz a nőre.*
-Látom nem értesz túlzottan az állatokhoz. Ez a kutya idomított jószág és ritka fajta. Jó kereső, kilométerekről kiszagolja a vizet, jelzi a veszélyt és komoly fegyver. Azon kívül jó ideje úton vagyunk és kevesebbet evett, mint én és amint látod cseppet sem veszített az erejéből. Rendkívül szívós jószág. Ha a hasznosságát nézem, vagy a tiédet, akkor inkább téged kellene megpirítani és felfalni, ő több hasznot hajt. Neki még ló sem kell!
*Igyekszik indulatai között, amennyire lehet nyugodtan beszélni, de legbelül legszívesebben már neki ugrott volna a nőnek. Még szerencse, hogy Lumer grabancát szorongatva kicsit fékezni tudja magát és nem csinál meggondolatlanságot. A férfira néz, hátha értelmesebb, mint ez a vad nő, akitől nem remél sokat ezek után.*
-Láthatod nem ártunk nektek és azt hiszem, ha belegondolsz a halálunk sem sok hasznot hoz. Talán az életünk többet. Lumer a zsákmány állatot sem falja fel egyből, elhozza nekem, ha arra utasítom. Igaz csak nekem fogad szót, annak nem akit nem ismer.
*Reménykedik, hogy ez elég ahhoz, hogy belássa a férfi nem kell őket megölnie. A többi lehetőségbe most bele sem gondol, ahogy a jövőbe sem. Ha itt a vég, hát legyen, akkor őseihez távozik, könyörögni nem fog. Felszegett állal, makacs tekintettel várja a sorsát.*
//Curnan és Ra//
*Lumer morgása egyre erősebb és a távolban lassan felfedezi ő is az árnyékfoltokat. Kiválik két árnyékfolt a többi közül és sebesen feléjük közelít. Világos, hogy észrevették őket. Talán jó lenne futásnak eredni, de ha lóval vannak, akkor esélye sem lenne a nyílt terepen menekülésre. Egyetlen dolog marad, szembe nézni azzal ami jön, ahogyan eddig is tette. Nincs már olyan sok, amit elveszítsen legfeljebb az élete az meg mostanra igen csak leértékelődött. Nem sokkal ez előtt még törzse megbecsült tagjaként, leendő termékeny és erős asszonyként még sokat ért, de eltaszítottan bolyongva a pusztában már nem. Ha visszatért volna akkor is elűzik, mert rossz szellemnek fogják fel, aki visszatért hallottaiból. Mindent egybevetve, úgy látja nincsen sok vesztenivalója, így nem is rohan el, bevárja bármi is közelít felé. Reméli az Istenek nem azért mentették meg a láztól és kímélték meg az életét, hogy most ilyen könnyen elvesszen. Talán volt céljuk vele, hogy elvették a családját és törzsétől elűzve magányra ítélték és lehet védik még, hogy beteljesíthesse általuk kijelölt végzetét. Kezdeti nyugalma, azért hamar meginog, ahogy a termetes, izmos férfi felé vágtató képe egyre jobban kirajzolódik előtte. A másik alak is ugyanolyan vadnak néz ki. Igaz nő, de ábrázata elsőre egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Egyenesen felé vágtatnak és keze ösztönösen az oldalán lévő fegyverre vándorol, hogy védekezzen. Végül is harc nélkül csak nem adhatja a bőrét. Mellette Lumer feszülten figyeli a közeledő lovakat és morgása fokozatosan vicsorgássá válik, kivillantva hegyes fogait. Tudja a kutya készen áll támadni, egyedül a jól belé idomított fékek tartják még vissza ösztöneit. Anélkül senki nem akadályozhatná meg, hogy a lovak felé ugorva máris kezdje őket szétcincálni. Mikor már csak néhány méter választja el a lovas férfitól nem gondolkodik tovább. Esélytelen lenne a harcban, meg kell próbálnia szót érteni velük, aligha lesz más esélye a túlélésre. Kezeit felemelve jelzi a megadást és azt, hogy nincs nála fegyver. Lumer vészjóslóan vicsorog, hozzá jellegzetes mélyen szóló hangján morog. Kezd aggódni, hogy a kutya esetleg parancs nélkül is nekiugorhat valamelyik lónak. A nő távolságot tart, de a megtermett férfi közel jön. Késlekedés nélkül kiált rá a kutyára, nehogy baja essen, mert hamar íj szegeződik rájuk.*
-Vissza! Hallod Lumer, vissza! Nem bántsd!
*A kutya értetlen képpel fordul felé és lesunyt füllel hallgatja a parancsot, mintha nem hinne a füleinek, hogy tényleg nem támadásra kapott utasítást a gazditól. A vicsorgása abba marad és szorosan mellé sorolva ül le, de továbbra is morgó hanggal jelzi, hogy nem elégedett gazdája utasításával. A férfi közben kérdez és ahogy végre a hangját is hallja, még ha az a hang nem is biztató, vagy barátságos, a lelkéből a félelem hirtelen elillan és a helyébe valami szilárd akarat költözik. Élni akar és ha szóba állnak vele lehet esélye. Makacsul állja a kemény tekintetet és amikor a férfi leszáll a lóról egyik felemelt kezét leereszti lassan, hogy maga mellett Lumer grabancát fogva jelezze az állatnak nem kell őt most védenie. Jobb, ha a férfi is látja visszafogja és nem kell tartania tőle, bár az a megérzése nem igazán fél a kutyától. Az állat érezhetően feszült és morgása nem marad abba egy pillanatra sem. Barna, gyűrűs szemei végig a fegyvert tartóra szegeződnek mereven kísérve a mozdulatait, aki immár veszélyes közelségbe kerül hozzá. Egy pillanatra átsuhan az agyán, ha Lumernek parancsot adna most, a fegyver ellenére leteperné az állat ezt a férfit, de egész biztosan megsérülne és még ha sikerülne is a tőrét belemártania a földön fekvőbe, ott van a nő is és az ő nyilát nem kerülhetné el. A kósza, pánik szülte gondolat már el is illan ahogy jött. Nem akarja, hogy egyetlen társának baja essen, így marad a megadás és a reménykedés, hogy nem teljesen vad és elmaradott törzs tagjaival találkozott, bár a vad nő kijelentése nem erre enged következtetni.*
-Bocsánat. Nem gondoltam, hogy ennyire rátok ijesztek. *Néz a kardra, ami elég közel van ahhoz, hogy feszélyezze.*
-A nevem Haanee Uria. Nem tartozom sehová, azért jöttünk erre, hogy vizet találjunk.
*Válaszol végül a kérdésekre, aztán vékony csíkká préselődik ajka az indulattól, ahogy a nő felé fordul.*
-Nem támad, amíg nem mondom neki! Jól idomított állat, nem kell tőle tartanod.
*A következő javaslatra, amit a nő tesz, hogy szeretett kutyáját egyék meg, legszívesebben előrántaná a tőrét és azzal szeletelné fel a nőt kutyaeledelnek. Jobban sérti a fülét, mint az, hogy őt meg akarja ölni, azt a kijelentést talán még el is tudná nézni neki.*
~Ostoba barbár némber! Az eszed a gyomrodig terjed!~
*Gondolatai indulattal vannak telítve, mint mindig amikor a szeretteit fenyegeti veszély. Ez régen sem volt másként csak az a lényegi különbség, hogy egyetlen szerette maradt és az a kutyája. Ennek ellenére nem felejtette el apja szavait, amiket a szívébe vésett már régen. " Minél nagyobb az indulat, annál kevesebb a bölcsesség. " Mindig azt mondta, amikor a legnagyobb dühöt érzi, akkor beszéljen a legnyugodtabban, mert így viheti sikerre az ügyeit. Vesz egy mély levegőt, hogy aprító hangulata alább hagyjon, aztán felszegett fejjel dacosan néz a nőre.*
-Látom nem értesz túlzottan az állatokhoz. Ez a kutya idomított jószág és ritka fajta. Jó kereső, kilométerekről kiszagolja a vizet, jelzi a veszélyt és komoly fegyver. Azon kívül jó ideje úton vagyunk és kevesebbet evett, mint én és amint látod cseppet sem veszített az erejéből. Rendkívül szívós jószág. Ha a hasznosságát nézem, vagy a tiédet, akkor inkább téged kellene megpirítani és felfalni, ő több hasznot hajt. Neki még ló sem kell!
*Igyekszik indulatai között, amennyire lehet nyugodtan beszélni, de legbelül legszívesebben már neki ugrott volna a nőnek. Még szerencse, hogy Lumer grabancát szorongatva kicsit fékezni tudja magát és nem csinál meggondolatlanságot. A férfira néz, hátha értelmesebb, mint ez a vad nő, akitől nem remél sokat ezek után.*
-Láthatod nem ártunk nektek és azt hiszem, ha belegondolsz a halálunk sem sok hasznot hoz. Talán az életünk többet. Lumer a zsákmány állatot sem falja fel egyből, elhozza nekem, ha arra utasítom. Igaz csak nekem fogad szót, annak nem akit nem ismer.
*Reménykedik, hogy ez elég ahhoz, hogy belássa a férfi nem kell őket megölnie. A többi lehetőségbe most bele sem gondol, ahogy a jövőbe sem. Ha itt a vég, hát legyen, akkor őseihez távozik, könyörögni nem fog. Felszegett állal, makacs tekintettel várja a sorsát.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:12:33
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:12:33
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás - Második nap//
*Jia jóslata egyre határozottabbá válik és mintha a felismerés csillogását vélné felfedezni testvére szemében. Mélyen eszébe vési a hallottakat és örül is az eredménynek, hisz a jövőképük messze nem olyan sötét mint arra számítani lehetne.* -A semminél akkor is több. *Egy darabig még mélázna a csontok felett, különösen a bizalmas kelti fel érdeklődését. Eddig úgy volt vele, hogy Jiawale az egyetlen akiben maradéktalanul megbízhat, még apjával szemben is elég távolságtartó, de vajon lehet e ő a saját jóslatának a szereplője? Vagy van valahol még egy személy aki segítségére lehet? Ám a látottaknál még fontosabbnak tartja mindazt amit húga nem látott, a pusztulás jelei amiktől mindennél jobban félt. Így már a hátralévő út is könnyebb mert tudja elérik a végét.
Még mélázna egy darabig a csontok felett, de apja ekkor elrendeli az indulást. Ra előre megy Opeia hátra marad. Ha van olyan pillanat amikor a lány próbára tétetik akkor az ez. A hátvéd az egyik legnagyobb bizalmat igénylő szerep. Szerepe talán még az elővédnél is fontosabb, így vagy úgy ma gyanakszik a lányra utoljára. Fogja a lovakat, a vizet, az élelmet és szépen megindul Crunan és Ra után. Az idő most kellemesebb mint tegnap. A dél heve elmúlt és a pusztát ismét a rideg szelek uralják. A lovak is kevesebb terhet kell magukkal cipelniük, vizük is több van mint tegnap, így talán gyorsabban haladhatnak előre. Azonban a távolban egy ne várt meglepetés is feltűnik egy homályos alak képében, és mire egyet szót is szólhatna a törzs vezére és egyik legjobb harcosa el is tűnik a közelükből.* ~És még én vagyok a forrófejű.~ *Idegen táj, gyanús körülmények, ellenséges terep, és a törzs feje megint ingó szikla alatt lovagol. És már megint a régi nóta. Vagy előre megy segíteni apjának, vagy a húgára vigyáz. A kettő valahogy nem megy egyszerre.* -Bújj el. *Suttogja testvérének. Majd eltávolodik a lovaktól és eltűnik a tűtengerben. A lovakat és a felszerelést középen hagyja, mintegy csaléteknek és felkészül, rá hogy hamarosan saját táborukon kell rajtaütnie, amennyiben jön valaki aki megtámadja azt. Csak tudná mi a pokol van ott előttük, mert egy vaklármáért igazán nem kéne ekkora felhajtást csapniuk.*
*Jia jóslata egyre határozottabbá válik és mintha a felismerés csillogását vélné felfedezni testvére szemében. Mélyen eszébe vési a hallottakat és örül is az eredménynek, hisz a jövőképük messze nem olyan sötét mint arra számítani lehetne.* -A semminél akkor is több. *Egy darabig még mélázna a csontok felett, különösen a bizalmas kelti fel érdeklődését. Eddig úgy volt vele, hogy Jiawale az egyetlen akiben maradéktalanul megbízhat, még apjával szemben is elég távolságtartó, de vajon lehet e ő a saját jóslatának a szereplője? Vagy van valahol még egy személy aki segítségére lehet? Ám a látottaknál még fontosabbnak tartja mindazt amit húga nem látott, a pusztulás jelei amiktől mindennél jobban félt. Így már a hátralévő út is könnyebb mert tudja elérik a végét.
Még mélázna egy darabig a csontok felett, de apja ekkor elrendeli az indulást. Ra előre megy Opeia hátra marad. Ha van olyan pillanat amikor a lány próbára tétetik akkor az ez. A hátvéd az egyik legnagyobb bizalmat igénylő szerep. Szerepe talán még az elővédnél is fontosabb, így vagy úgy ma gyanakszik a lányra utoljára. Fogja a lovakat, a vizet, az élelmet és szépen megindul Crunan és Ra után. Az idő most kellemesebb mint tegnap. A dél heve elmúlt és a pusztát ismét a rideg szelek uralják. A lovak is kevesebb terhet kell magukkal cipelniük, vizük is több van mint tegnap, így talán gyorsabban haladhatnak előre. Azonban a távolban egy ne várt meglepetés is feltűnik egy homályos alak képében, és mire egyet szót is szólhatna a törzs vezére és egyik legjobb harcosa el is tűnik a közelükből.* ~És még én vagyok a forrófejű.~ *Idegen táj, gyanús körülmények, ellenséges terep, és a törzs feje megint ingó szikla alatt lovagol. És már megint a régi nóta. Vagy előre megy segíteni apjának, vagy a húgára vigyáz. A kettő valahogy nem megy egyszerre.* -Bújj el. *Suttogja testvérének. Majd eltávolodik a lovaktól és eltűnik a tűtengerben. A lovakat és a felszerelést középen hagyja, mintegy csaléteknek és felkészül, rá hogy hamarosan saját táborukon kell rajtaütnie, amennyiben jön valaki aki megtámadja azt. Csak tudná mi a pokol van ott előttük, mert egy vaklármáért igazán nem kéne ekkora felhajtást csapniuk.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-17 08:55:13
Üzenet elküldve: 2015-06-17 08:55:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás - Második nap//
*Biccent Crunan köszönetére, majd át is veszi azonnal a vezetést. Nem tud és nem is akar mást tenni, ha már kétszázból egy maréknyian maradtak, akkor nem hagyja azt a kevés embert. Opei még mindég szúrja a szemét, ő nem olyan bizalmas, mint a többiek, na meg nem is látja szinte egész nap és sosem váltott vele szót, de ha Crunan azt hiszi, hogy bölcs dolog bevenni a bandába, akkor legyen. Mindenesetre ő felajzott íjjal áll készen.
Pár órát menetelnek a nap alatt, a nagy sárga korong elkezdte szokásos menetét a föld széle felé és kezd halványodni a fénye. A következő órákban, mind jobban tűnik el és egyre kevesebb fényt ad majd.
Aztán megállnak. Nem kell sokat nézelődnie miért. Árnyat lát a távolban, elég elmosódott, de azt látja, hogy nem egy fatuskó állja az útjukat.*
-Talán egy ember. *Válaszol a férfi kérdésére, azért emeli ki a „talán” szót, mert akár elf, vagy ork is lehet, vagy egyéb kevert létforma. Az orkot el tudná képzelni ezen a tájon. Szívós dögök azok, még a jég hátán is megélnek.
A vezér mindenkit megálljra int, amíg ketten megnézik a jövevényt. Felpattan barnára és vágtába kezd, hogy az idegen elé vágjanak. Amint közelebb érnek már megpillantja az alakot és egy nagydarab kutyát.*
-Az apád szerelmére! *Üvölti a vágtázó férfinek, hogy megállásra késztesse, ha az a kutya megbolondul –Ra nem hibáztatná- és megkapná az egyik lovat, akkor abból már csak vacsora lehet, hátas állat nem. De a férfi nem lassít, sőt körözni a betolakodók körül. Megrázza a fejét, de követi őt, íját levéve a válláról, kicsit azért hagy távolságot. *
-Fogd rövid pórázon a dögödet, némber! *Kiált oda, majd amikor megállnak Crunan előtte, Ra mögötte állapodik meg. Nem száll re a lováról, amíg a vezér a nőt méregeti, Ra egy nyilat fog a kutyára, hogyha az magánakcióba kezdene, akkor lyukat üthessen annak koponyáján.*
-Így is kevesen vagyunk, vezér, kevés az étel! Azt javaslom, öljük meg őt és a kutyáját pirítsuk meg. *Mondja ki az egy őszintét. Ha véletlenül mégis hozzájuk csapódna, a nő ezek után bizton nem lesznek puszipajtások. Ra fejében meg sem fordul, hogy másképp legyen. Ez itt csak a létszámot növelné és az átkozott dögje csak zabálná a húst, amit kínkeservesen megszereznek. Így is kevés a fejadag és alig van állat a pusztán.
Szúrós szemét a dögre és annak gazdájára szegezi, íját egy pillanatra sem engedi le. Minél hamarabb vége ennek az ostobaságnak annál jobb.*
*Biccent Crunan köszönetére, majd át is veszi azonnal a vezetést. Nem tud és nem is akar mást tenni, ha már kétszázból egy maréknyian maradtak, akkor nem hagyja azt a kevés embert. Opei még mindég szúrja a szemét, ő nem olyan bizalmas, mint a többiek, na meg nem is látja szinte egész nap és sosem váltott vele szót, de ha Crunan azt hiszi, hogy bölcs dolog bevenni a bandába, akkor legyen. Mindenesetre ő felajzott íjjal áll készen.
Pár órát menetelnek a nap alatt, a nagy sárga korong elkezdte szokásos menetét a föld széle felé és kezd halványodni a fénye. A következő órákban, mind jobban tűnik el és egyre kevesebb fényt ad majd.
Aztán megállnak. Nem kell sokat nézelődnie miért. Árnyat lát a távolban, elég elmosódott, de azt látja, hogy nem egy fatuskó állja az útjukat.*
-Talán egy ember. *Válaszol a férfi kérdésére, azért emeli ki a „talán” szót, mert akár elf, vagy ork is lehet, vagy egyéb kevert létforma. Az orkot el tudná képzelni ezen a tájon. Szívós dögök azok, még a jég hátán is megélnek.
A vezér mindenkit megálljra int, amíg ketten megnézik a jövevényt. Felpattan barnára és vágtába kezd, hogy az idegen elé vágjanak. Amint közelebb érnek már megpillantja az alakot és egy nagydarab kutyát.*
-Az apád szerelmére! *Üvölti a vágtázó férfinek, hogy megállásra késztesse, ha az a kutya megbolondul –Ra nem hibáztatná- és megkapná az egyik lovat, akkor abból már csak vacsora lehet, hátas állat nem. De a férfi nem lassít, sőt körözni a betolakodók körül. Megrázza a fejét, de követi őt, íját levéve a válláról, kicsit azért hagy távolságot. *
-Fogd rövid pórázon a dögödet, némber! *Kiált oda, majd amikor megállnak Crunan előtte, Ra mögötte állapodik meg. Nem száll re a lováról, amíg a vezér a nőt méregeti, Ra egy nyilat fog a kutyára, hogyha az magánakcióba kezdene, akkor lyukat üthessen annak koponyáján.*
-Így is kevesen vagyunk, vezér, kevés az étel! Azt javaslom, öljük meg őt és a kutyáját pirítsuk meg. *Mondja ki az egy őszintét. Ha véletlenül mégis hozzájuk csapódna, a nő ezek után bizton nem lesznek puszipajtások. Ra fejében meg sem fordul, hogy másképp legyen. Ez itt csak a létszámot növelné és az átkozott dögje csak zabálná a húst, amit kínkeservesen megszereznek. Így is kevés a fejadag és alig van állat a pusztán.
Szúrós szemét a dögre és annak gazdájára szegezi, íját egy pillanatra sem engedi le. Minél hamarabb vége ennek az ostobaságnak annál jobb.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-16 19:03:41
Üzenet elküldve: 2015-06-16 19:03:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás - Második nap//
-Köszönöm, Ra.
*Mondja tisztelettel a hangjában. Ha már tartania kell a lelket az embereiben, akkor már tisztességesen csinálja. Most nem volt szerencséjük, nincsen másik oázis. Ha mást nem talált ez is megteszi, hisz tovább kell menniük, ha élni akarnak. Úgy látszik, az emberei kézre játszanak, az elő- és hátvád is megvan. Az ellőbit Ra vállalta, az utóbbit pedig Opeia. *
-Rendben, akkor Ra vezet bennünket. Opeia te hátul jössz. Xeenyl, Jia, ti feleltek az állatokért, és a vízért. Töltsétek meg jól a tömlőket, mert amint hallottátok, sokáig kell kibírnunk utántöltés nélkül. A többiek csak jönnek.
*Rövid ideig vár, hogy mindenki elkészül, aztán int Ra-nak, hogy indulhatnak. Sokkal keményebb a menet, ezt már lehet érezni. Felderítője sokat késlekedett, délután indulnak el, de az éjszakai égbolt holdjával könnyebb megküzdeni mint a nap sugaraival. Nekivágnak, és már jó ideje úton vannak amikor Crunan valamit felfedezni vél valahol a távolban. (Haanee Uria) Felemeli kezét, jelezvén, hogy megállnak. Kissé paranoiás az oázisos eset óta, ezért kémet sejt a távolban. *
-Ra, szerinted mi lehet az?
*Kérdi ismét a felderítőjét. A nő jobbkezévé vált az utóbbi időben. *
-Megnézzük! A többiek itt maradnak!
*Lecsatol egy csúszkát a saját lováról, megvárja míg Ra is szerez egy hátast, aztán nekiindul. Vágtatni kezd, a fekete folt körvonalazódni kezd. Egy ember és egy állat alakját veszi ki. Előveszi kardját, és úgy halad tovább a nő felé, mert mint kiderült az illető nő. Ha még Ra nem tette meg, int neki, hogy készítse elő íját. Amint odaér a nőhöz körözni kezd körülötte a lóval, és reméli, hogy társa követi a példáját. Így, körözve kérdezi ki a nőt: *
-Melyik törzshöz tartozol? Ki vagy, és mit akarsz itt?
~Talán ki kellene fosztanom, és itt kéne hagynom. Az lenne a legjobb. Ki tudja, hogy miféle. ~
*De, elnézve a nőt, nem sok kifosztani való van rajta. Egyre lassít, végül megáll, így néz le a nőre. Keresi a tekintetét, próbálja megtudni miféle. Ehhez mindig is értett. Szeme bizonytalanságot áraszt, arca viszont nem árul el érzelmeket.
Leszáll lováról, fegyverét a nőnek szegezi. Lehet, hogy Opeiában hamar megbízott, most azonban nem hagyja magát ilyen könnyen. Igazán nem tudja mit kezdjen vele. Jobb lesz együtt megvitatni ezt a kérdést. *
-Mi legyen vele?
*Szegezi Ra-nak a kérdést, bár szemeit még mindig az idegenre szegezi. *
-Köszönöm, Ra.
*Mondja tisztelettel a hangjában. Ha már tartania kell a lelket az embereiben, akkor már tisztességesen csinálja. Most nem volt szerencséjük, nincsen másik oázis. Ha mást nem talált ez is megteszi, hisz tovább kell menniük, ha élni akarnak. Úgy látszik, az emberei kézre játszanak, az elő- és hátvád is megvan. Az ellőbit Ra vállalta, az utóbbit pedig Opeia. *
-Rendben, akkor Ra vezet bennünket. Opeia te hátul jössz. Xeenyl, Jia, ti feleltek az állatokért, és a vízért. Töltsétek meg jól a tömlőket, mert amint hallottátok, sokáig kell kibírnunk utántöltés nélkül. A többiek csak jönnek.
*Rövid ideig vár, hogy mindenki elkészül, aztán int Ra-nak, hogy indulhatnak. Sokkal keményebb a menet, ezt már lehet érezni. Felderítője sokat késlekedett, délután indulnak el, de az éjszakai égbolt holdjával könnyebb megküzdeni mint a nap sugaraival. Nekivágnak, és már jó ideje úton vannak amikor Crunan valamit felfedezni vél valahol a távolban. (Haanee Uria) Felemeli kezét, jelezvén, hogy megállnak. Kissé paranoiás az oázisos eset óta, ezért kémet sejt a távolban. *
-Ra, szerinted mi lehet az?
*Kérdi ismét a felderítőjét. A nő jobbkezévé vált az utóbbi időben. *
-Megnézzük! A többiek itt maradnak!
*Lecsatol egy csúszkát a saját lováról, megvárja míg Ra is szerez egy hátast, aztán nekiindul. Vágtatni kezd, a fekete folt körvonalazódni kezd. Egy ember és egy állat alakját veszi ki. Előveszi kardját, és úgy halad tovább a nő felé, mert mint kiderült az illető nő. Ha még Ra nem tette meg, int neki, hogy készítse elő íját. Amint odaér a nőhöz körözni kezd körülötte a lóval, és reméli, hogy társa követi a példáját. Így, körözve kérdezi ki a nőt: *
-Melyik törzshöz tartozol? Ki vagy, és mit akarsz itt?
~Talán ki kellene fosztanom, és itt kéne hagynom. Az lenne a legjobb. Ki tudja, hogy miféle. ~
*De, elnézve a nőt, nem sok kifosztani való van rajta. Egyre lassít, végül megáll, így néz le a nőre. Keresi a tekintetét, próbálja megtudni miféle. Ehhez mindig is értett. Szeme bizonytalanságot áraszt, arca viszont nem árul el érzelmeket.
Leszáll lováról, fegyverét a nőnek szegezi. Lehet, hogy Opeiában hamar megbízott, most azonban nem hagyja magát ilyen könnyen. Igazán nem tudja mit kezdjen vele. Jobb lesz együtt megvitatni ezt a kérdést. *
-Mi legyen vele?
*Szegezi Ra-nak a kérdést, bár szemeit még mindig az idegenre szegezi. *
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-11 15:42:07
Üzenet elküldve: 2015-06-11 15:42:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Renhoer vándorlás-Második nap//
*A kérdésre aprót megrázza a fejét. Nem igazán van miről jelenteni. Az éj azon része, míg ő őrködött nyugalmasan telt. Talán túl nyugodtan is, hiszen még állat sem motozott az éjben. Lehet, hogy ennek fel kellett volna tűnni.
Végül lassan éledni kezd a kis tábor. Opeia a vízhez megy elsőnek és megmosakszik, majd a kulacsát is megtölti. Aztán neki lát, hogy minden vizes zsákot telemerjen. Egész napos vándorút folyamán nem csak nekik, de a lovaknak is szükségük lesz vízre, no meg Jia állatának is.
Épp akkor ér a többiek mellé, mikor Crunan megdicséri a csúszkát. Kissé zavarba jön, aprót biccent Xeenyl felé is. Míg Crunan és Ra, valamint Xeenyl és Jia megbeszélik a dolgaikat, addig Opeia az állatokat látja el. Indulás előtt még betereli kicsit a lovakat is a vízbe, hadd igyák csak tele magukat. Aztán ellenőrzi a csúszkákat is, a szíjakat, rögzítőket. Ne hagyják már el a holmit, ha nem muszáj.
Végül visszatereli az állatokat a vízből, és rájuk rögzíti a csúszkákat. A karaván indulásra kész. Odalép a vezérhez.*
-Crunan, ha gondolod, hátra maradok kicsit, hátvédnek. Értek a nyomok eltüntetéséhez.
*Mondja halkan. Ha valóban gondjuk lehet, az sem jön rosszul, ha nem akadnak rá a hátrahagyott nyomokra.*
*A kérdésre aprót megrázza a fejét. Nem igazán van miről jelenteni. Az éj azon része, míg ő őrködött nyugalmasan telt. Talán túl nyugodtan is, hiszen még állat sem motozott az éjben. Lehet, hogy ennek fel kellett volna tűnni.
Végül lassan éledni kezd a kis tábor. Opeia a vízhez megy elsőnek és megmosakszik, majd a kulacsát is megtölti. Aztán neki lát, hogy minden vizes zsákot telemerjen. Egész napos vándorút folyamán nem csak nekik, de a lovaknak is szükségük lesz vízre, no meg Jia állatának is.
Épp akkor ér a többiek mellé, mikor Crunan megdicséri a csúszkát. Kissé zavarba jön, aprót biccent Xeenyl felé is. Míg Crunan és Ra, valamint Xeenyl és Jia megbeszélik a dolgaikat, addig Opeia az állatokat látja el. Indulás előtt még betereli kicsit a lovakat is a vízbe, hadd igyák csak tele magukat. Aztán ellenőrzi a csúszkákat is, a szíjakat, rögzítőket. Ne hagyják már el a holmit, ha nem muszáj.
Végül visszatereli az állatokat a vízből, és rájuk rögzíti a csúszkákat. A karaván indulásra kész. Odalép a vezérhez.*
-Crunan, ha gondolod, hátra maradok kicsit, hátvédnek. Értek a nyomok eltüntetéséhez.
*Mondja halkan. Ha valóban gondjuk lehet, az sem jön rosszul, ha nem akadnak rá a hátrahagyott nyomokra.*
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-08 18:55:14
Üzenet elküldve: 2015-06-08 18:55:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Renhoer vándorlás//
*Úgy alszik, mint akit alaposan fejbe kólintottak. Mélyen, és álomtalanul, amiért most kifejezetten hálás is, az elmúlt időszak fényében. A vándorlás, s az új lakhely reménye ideiglenesen feledteti az emberekkel a tél fájó emlékeit.
Reggel valamivel tovább pihen, mint szokott, hacsak nem ébresztik hamarabb. Talpra áll, s a tóhoz sétálva megmosakszik. Hagyja, hogy Eory is hasonlóan tegyen, majd az állattal a nyomában élelem után néz. Csak azért eszik, hogy legyen valami ereje a gyalogláshoz, ami hosszabbnak ígérkezik, mint előző nap. Persze, esze ágában sincs panaszkodni, egy Renhoer azt sosem teszi.
Odalép lovához is. Látja rajta a kimerültséget, s valami más is csillan a máskor nyugodt, barátságos szemekben.*
- Kitartás. Még a mai napot vészeld át, aztán megpihenünk. *Simít végig Cloon nyakán, majd összeborzolja amúgy sem sima sörényét.
Ezek után a többieknek segít a pakolásban, hogy kész legyenek vele, mielőtt Ra visszatér. Viszonylag hamar végeznek is, lévén nem hajigáltak szét mindent, a holmijuk egyben maradt. Amikor bátyja mellé lép, készségesen tűri, hogy félrehúzza, s valamilyen szinten számított is az elhangzó kérdésre.*
- Félek. S ez szokatlan. *Válaszolja őszintén, egy mosollyal megtoldva. A lovak viselkedésén valóban nem látszik semmi különbség, ám nem is ott keresendő az eltérés. A szemükbe tekintve felfedezhető a nyugtalanság, bár lehetséges, hogy míg ő ezt könnyűszerrel észleli, a többieknek nehezebb. A kérés hatására azonban már kiül arcára a döbbenet. Nem szól semmit, hiszen valójában értékeli, s hiúságának is jólesik, hogy testvére hozzá fordult kétségei közt. A kezébe nyomott csontokat elfogadja ugyan, de csak értetlenül mered rájuk. Látta már, hogyan csinálta ezt Taruk, de ő maga még soha nem próbálkozott hasonlóval.*
- Nagy terhet rósz rám. *Sóhajtja, de végül leguggol, s egyik kezével elsimítja a port.* De csakis a te kedvedért teszem meg. S tartsd észben, hogy nem biztos, hogy a valóságot fogom látni. *Azzal összeszorítja ujjait, az éles csontok tenyerébe vágnak. Egy hirtelen mozdulattal dobja el őket, a csontok szanaszét repülnek. Hosszan nézi a szétszóródott, fehér foltokat, amelyek egyelőre nem fedik fel előtte jövőjük titkait. Azt se tudja, mit kellene néznie.*
~Égi Csődör, ha hallasz, kérlek, segíts!~ *Fordul utolsó reményéhez, a Csődörhöz. A hatást várva ismét a csontokra bámul, de semmi. Azonban mikor már épp készülne feladni a próbálkozást, villámcsapásként éri a sugallat.*
- Látod ezt itt? *Finoman megérint egy csontot, mely a legnagyobbnak tűnik. Nagyjából középen helyezkedik el, s félig a talajba süppedt.* Ez itt atyánk, kit fogva tart a múlt árnyéka. S ha nem szabadul meg tőle, könnyen lehet, egészen eltemeti. *Tovább nézi a fehérlő foltokat, s egyre többet fedez fel.*
- Ez *érint meg egy újabb darabot, mely a korábbihoz legközelebb fekszik* te vagy. A Csődör kijelölte utad, egy nap át kell venned a törzsfő szerepét, de te úgy érzed majd, nagyobbra vagy hivatott… A törzs felemelkedik kezeid alatt, s ehhez nagyravágyásod segítette hozzá, de ez ugyanúgy jelentheti a bukásodat. Elégedj meg azzal, amit elérsz, bátran feszegesd határaidat, de óvakodj attól, hogy a vékony határvonalat átlépd…
- Ő itt a bizalmasod. *Bök rá arra, mely a testvérét jelképező csontocskával szoros szomszédságba került.* Nem tudni, ki lehet az, mindenesetre jól teszed, ha nem zárkózol el tőle, ő jelenti számodra az egyensúlyt.
- A következő *mutatja is ujjával, hogy arra céloz, melyet majdnem teljesen eltemet a por, csupán egy aprócska paca látszódik belőle* egy halott. Vagy tán az odaveszett törzstagokat szimbolizálja? Ez a gyász rátelepszik a törzsre, s egész jövőnkön elkísér. Csillapítani lehet majd, de elfeledni soha. A fejlődést is kifejezi, azt, hogy temessük el az akadályokat, s szívünkben emlékükkel, lelkünkben az általuk szerzett tapasztalatokkal haladjunk tovább… *Ezúttal felnéz a bátyjára, hogy lássa, hogyan reagál az információ áradatra. Bizonyára kívülről nem fog látszani semmi, hiszen soha nem engedné, hogy gyengeség jele mutatkozzon rajta. Feláll, ám a csontokat még nem szedi össze.*
- Ugye, tudod, hogy ez mind nem jelent biztosat? *Mondja lágy hangon. Tulajdonképpen önmaga megnyugtatására is mondja, valójában fél attól, ami elhangzott, ahogyan attól is, hogyan lehetséges, hogy ilyeneket mondhatott? S az acélszín szempárban is felcsillan ezúttal az aggály.*
*Úgy alszik, mint akit alaposan fejbe kólintottak. Mélyen, és álomtalanul, amiért most kifejezetten hálás is, az elmúlt időszak fényében. A vándorlás, s az új lakhely reménye ideiglenesen feledteti az emberekkel a tél fájó emlékeit.
Reggel valamivel tovább pihen, mint szokott, hacsak nem ébresztik hamarabb. Talpra áll, s a tóhoz sétálva megmosakszik. Hagyja, hogy Eory is hasonlóan tegyen, majd az állattal a nyomában élelem után néz. Csak azért eszik, hogy legyen valami ereje a gyalogláshoz, ami hosszabbnak ígérkezik, mint előző nap. Persze, esze ágában sincs panaszkodni, egy Renhoer azt sosem teszi.
Odalép lovához is. Látja rajta a kimerültséget, s valami más is csillan a máskor nyugodt, barátságos szemekben.*
- Kitartás. Még a mai napot vészeld át, aztán megpihenünk. *Simít végig Cloon nyakán, majd összeborzolja amúgy sem sima sörényét.
Ezek után a többieknek segít a pakolásban, hogy kész legyenek vele, mielőtt Ra visszatér. Viszonylag hamar végeznek is, lévén nem hajigáltak szét mindent, a holmijuk egyben maradt. Amikor bátyja mellé lép, készségesen tűri, hogy félrehúzza, s valamilyen szinten számított is az elhangzó kérdésre.*
- Félek. S ez szokatlan. *Válaszolja őszintén, egy mosollyal megtoldva. A lovak viselkedésén valóban nem látszik semmi különbség, ám nem is ott keresendő az eltérés. A szemükbe tekintve felfedezhető a nyugtalanság, bár lehetséges, hogy míg ő ezt könnyűszerrel észleli, a többieknek nehezebb. A kérés hatására azonban már kiül arcára a döbbenet. Nem szól semmit, hiszen valójában értékeli, s hiúságának is jólesik, hogy testvére hozzá fordult kétségei közt. A kezébe nyomott csontokat elfogadja ugyan, de csak értetlenül mered rájuk. Látta már, hogyan csinálta ezt Taruk, de ő maga még soha nem próbálkozott hasonlóval.*
- Nagy terhet rósz rám. *Sóhajtja, de végül leguggol, s egyik kezével elsimítja a port.* De csakis a te kedvedért teszem meg. S tartsd észben, hogy nem biztos, hogy a valóságot fogom látni. *Azzal összeszorítja ujjait, az éles csontok tenyerébe vágnak. Egy hirtelen mozdulattal dobja el őket, a csontok szanaszét repülnek. Hosszan nézi a szétszóródott, fehér foltokat, amelyek egyelőre nem fedik fel előtte jövőjük titkait. Azt se tudja, mit kellene néznie.*
~Égi Csődör, ha hallasz, kérlek, segíts!~ *Fordul utolsó reményéhez, a Csődörhöz. A hatást várva ismét a csontokra bámul, de semmi. Azonban mikor már épp készülne feladni a próbálkozást, villámcsapásként éri a sugallat.*
- Látod ezt itt? *Finoman megérint egy csontot, mely a legnagyobbnak tűnik. Nagyjából középen helyezkedik el, s félig a talajba süppedt.* Ez itt atyánk, kit fogva tart a múlt árnyéka. S ha nem szabadul meg tőle, könnyen lehet, egészen eltemeti. *Tovább nézi a fehérlő foltokat, s egyre többet fedez fel.*
- Ez *érint meg egy újabb darabot, mely a korábbihoz legközelebb fekszik* te vagy. A Csődör kijelölte utad, egy nap át kell venned a törzsfő szerepét, de te úgy érzed majd, nagyobbra vagy hivatott… A törzs felemelkedik kezeid alatt, s ehhez nagyravágyásod segítette hozzá, de ez ugyanúgy jelentheti a bukásodat. Elégedj meg azzal, amit elérsz, bátran feszegesd határaidat, de óvakodj attól, hogy a vékony határvonalat átlépd…
- Ő itt a bizalmasod. *Bök rá arra, mely a testvérét jelképező csontocskával szoros szomszédságba került.* Nem tudni, ki lehet az, mindenesetre jól teszed, ha nem zárkózol el tőle, ő jelenti számodra az egyensúlyt.
- A következő *mutatja is ujjával, hogy arra céloz, melyet majdnem teljesen eltemet a por, csupán egy aprócska paca látszódik belőle* egy halott. Vagy tán az odaveszett törzstagokat szimbolizálja? Ez a gyász rátelepszik a törzsre, s egész jövőnkön elkísér. Csillapítani lehet majd, de elfeledni soha. A fejlődést is kifejezi, azt, hogy temessük el az akadályokat, s szívünkben emlékükkel, lelkünkben az általuk szerzett tapasztalatokkal haladjunk tovább… *Ezúttal felnéz a bátyjára, hogy lássa, hogyan reagál az információ áradatra. Bizonyára kívülről nem fog látszani semmi, hiszen soha nem engedné, hogy gyengeség jele mutatkozzon rajta. Feláll, ám a csontokat még nem szedi össze.*
- Ugye, tudod, hogy ez mind nem jelent biztosat? *Mondja lágy hangon. Tulajdonképpen önmaga megnyugtatására is mondja, valójában fél attól, ami elhangzott, ahogyan attól is, hogyan lehetséges, hogy ilyeneket mondhatott? S az acélszín szempárban is felcsillan ezúttal az aggály.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-07 23:35:43
Üzenet elküldve: 2015-06-07 23:35:43
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás//
*Apja ébreszti fel az éjszaka közepén. Bólint jelezve megértette a feladatát aztán felpattan mielőtt az álom visszajönne érte és megint magával ragadná a mélyebb világba az ábrándok közé. Ettől még ugyanolyan álmos lesz csak épp az is marad. Nem sokszor beszél az apjával, általában csak parancsokkal javaslatokkal és egyszerű tiszteletadásokkal kommunikálnak. A tél előtt Jiawale-vel se volt jobb a kapcsolata és bizony bele fog telni egy kis időbe mire ebben a régi mégis új közegben magára talál. Szétnéz a holdfény nyújtotta látóhatáron nincs e valami, vagy épp valaki a közelben aki miatt gyorsan riadót fújhatna aztán egy kőre letelepedve figyel tovább és várja az őrsége végét. Érzi melankolikus szürke este az aminek elébe néz és minden porcikájával tiltakozik ellene, hogy ismét elragadja a szürkeség. Inkább eszik pár falatot fogyatkozó készleteikből, ha már az ebéd és vacsora elmaradt. Az este eseménytelenül zajlik, amit furcsáll egy kicsit. Ha a pusztai banditák és más törzsek nem is jelennek meg túl gyakran, az mégiscsak ritkaság, hogy egy egy arra tévedő hiéna ne vesse rá csillogó tekintetét azt várva mikor alszik el ő is, vagy ne hangozna fel a távolban valami patás éji dala, de még egy pocok se surranjon át a száraz fű között. Az éj lassan telik és mikor néma őrsége végéhez ér felkelti az őt követő Opeiát és visszatér aludni. Nem szól, és a lányt is csöndre inti. A törzs kifáradt, ember és ló egyaránt és a holnap se lesz könnyebb. Kijár nekik a pihenés.
Reggel ismét apja ébreszti és neki ismét meg kell előznie az álom utána nyúló kemény kezét. Kimossa szeméből a fáradtságot, úgy ahogy rendbe teszi magát, és haját is megigazítja, és felfrissülten nekilát a lovak ismételt felszerelésének. Mivel az élelem egy része már elfogyott ezért kicsit át kell rendeznie a holmit, hogy továbbra is egyenletes legyen köztük a súlyelosztás. Szegény állatok vannak a legjobban kifáradva. Egy törzs nem törzs ménes nélkül, márpedig most mindannyiukra mindössze négy ló jut ami messze kevés. Hat ember és ennyi cókmók mellé legalább tíz jó ló kéne. Nagy szerencse, hogy azok könnyebben összegyűjthetők és a ménesbe terelhetők mint ember rokonaik. Ezért megörül mikor apja azt mondja holnap már végleg tábort vernek. Nem tenne jót az állatoknak a további gyaloglás. Mikor a csúszkára terelődik a szó Opheiára pillant egy biztató mosollyal, aztán ha az eligazításnak vége és mind felkészültek az utazásra félrehívja Jia-t egy percre.* -Nem érzel valami szokatlant? *Kérdezi. Tudja, húgában is van némi sámáni véna. Jobban megérteti magát az állatokkal mint a többiek, sőt Xeenyl még többre becsüli mint a vén kecskét.* -Tegnap több volt itt az állat, most meg mintha ragály pusztított volna a környéken. *Ami elég fura mert mintha az ő lovaik semmit nem éreznének ebből az egészből. Ugyanolyan nyugodtak és szolgálatkészek mint általában, legalábbis az ő szeme előtt nem látszik a különbség. Némi kétely fogalmazódott meg benne az út során és ebben a kételyben ismét nincs kihez fordulnia. Így mielőtt Ra visszaérkezne még egy dolgot szeretne kérni húgától.* -Jósolj nekem.
*Nem tudja hogy fogadja ezt a kérését, de rossz előérzeteit másként nem lehet megszüntetni. Előkapja a sámáni kegytárgyak közül a csontokat és Jiawale kezébe nyomja.* -Ha a sámán mondana jóslatot, vagy egy városi szemfényvesztő akkor nem hinnék neki. Csak a Renhoer vér egy tagja láthatja, a mi családunk jövőjét.
*Apja ébreszti fel az éjszaka közepén. Bólint jelezve megértette a feladatát aztán felpattan mielőtt az álom visszajönne érte és megint magával ragadná a mélyebb világba az ábrándok közé. Ettől még ugyanolyan álmos lesz csak épp az is marad. Nem sokszor beszél az apjával, általában csak parancsokkal javaslatokkal és egyszerű tiszteletadásokkal kommunikálnak. A tél előtt Jiawale-vel se volt jobb a kapcsolata és bizony bele fog telni egy kis időbe mire ebben a régi mégis új közegben magára talál. Szétnéz a holdfény nyújtotta látóhatáron nincs e valami, vagy épp valaki a közelben aki miatt gyorsan riadót fújhatna aztán egy kőre letelepedve figyel tovább és várja az őrsége végét. Érzi melankolikus szürke este az aminek elébe néz és minden porcikájával tiltakozik ellene, hogy ismét elragadja a szürkeség. Inkább eszik pár falatot fogyatkozó készleteikből, ha már az ebéd és vacsora elmaradt. Az este eseménytelenül zajlik, amit furcsáll egy kicsit. Ha a pusztai banditák és más törzsek nem is jelennek meg túl gyakran, az mégiscsak ritkaság, hogy egy egy arra tévedő hiéna ne vesse rá csillogó tekintetét azt várva mikor alszik el ő is, vagy ne hangozna fel a távolban valami patás éji dala, de még egy pocok se surranjon át a száraz fű között. Az éj lassan telik és mikor néma őrsége végéhez ér felkelti az őt követő Opeiát és visszatér aludni. Nem szól, és a lányt is csöndre inti. A törzs kifáradt, ember és ló egyaránt és a holnap se lesz könnyebb. Kijár nekik a pihenés.
Reggel ismét apja ébreszti és neki ismét meg kell előznie az álom utána nyúló kemény kezét. Kimossa szeméből a fáradtságot, úgy ahogy rendbe teszi magát, és haját is megigazítja, és felfrissülten nekilát a lovak ismételt felszerelésének. Mivel az élelem egy része már elfogyott ezért kicsit át kell rendeznie a holmit, hogy továbbra is egyenletes legyen köztük a súlyelosztás. Szegény állatok vannak a legjobban kifáradva. Egy törzs nem törzs ménes nélkül, márpedig most mindannyiukra mindössze négy ló jut ami messze kevés. Hat ember és ennyi cókmók mellé legalább tíz jó ló kéne. Nagy szerencse, hogy azok könnyebben összegyűjthetők és a ménesbe terelhetők mint ember rokonaik. Ezért megörül mikor apja azt mondja holnap már végleg tábort vernek. Nem tenne jót az állatoknak a további gyaloglás. Mikor a csúszkára terelődik a szó Opheiára pillant egy biztató mosollyal, aztán ha az eligazításnak vége és mind felkészültek az utazásra félrehívja Jia-t egy percre.* -Nem érzel valami szokatlant? *Kérdezi. Tudja, húgában is van némi sámáni véna. Jobban megérteti magát az állatokkal mint a többiek, sőt Xeenyl még többre becsüli mint a vén kecskét.* -Tegnap több volt itt az állat, most meg mintha ragály pusztított volna a környéken. *Ami elég fura mert mintha az ő lovaik semmit nem éreznének ebből az egészből. Ugyanolyan nyugodtak és szolgálatkészek mint általában, legalábbis az ő szeme előtt nem látszik a különbség. Némi kétely fogalmazódott meg benne az út során és ebben a kételyben ismét nincs kihez fordulnia. Így mielőtt Ra visszaérkezne még egy dolgot szeretne kérni húgától.* -Jósolj nekem.
*Nem tudja hogy fogadja ezt a kérését, de rossz előérzeteit másként nem lehet megszüntetni. Előkapja a sámáni kegytárgyak közül a csontokat és Jiawale kezébe nyomja.* -Ha a sámán mondana jóslatot, vagy egy városi szemfényvesztő akkor nem hinnék neki. Csak a Renhoer vér egy tagja láthatja, a mi családunk jövőjét.
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-06 23:31:46
Üzenet elküldve: 2015-06-06 23:31:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás - Második nap//
*Az estét egy kupac száraz fű ölelésében töltötte. Az illata mesébe illő, sőt, a legszebb álmokba. A vezére lépteire nem figyelmezik fel, elfáradt és egyetlen édes szalma illatú álmokkal szőtt éjszakát akart, amit meg is kapott. A hajnal hideg fakó arany fényére ébred, s arra, hogy széles tenyér rázza a vállát. Kihúzza a fejét a fűből, hajába kapaszkodik legalább ezer szál növény, melytől gyerekesen nevetségesnek néz ki. Barna szemeit a férfira emeli, miközben lesöpri a fejéről a füvet. Közben végig hallgatja a vezért.*
- Igazat szólasz. *Bólint, s közben feláll. Megrázza fejét, miközben fel tekint a magasabb emberre. Nincs kérdés, hogyan is lenne, egyszerű a feladat. Menni, menni, és menni tovább, amíg pihenőhelyet nem talál, aztán ott pihenni és vadászni, majd megint menni. Nem tudja hány nap, vagy hét fog eltelni, míg megfelelő helyet nem találnak, melyen, hosszú távon is elélhetnek. Találni fognak egyáltalán? Ra nem tudná megmondani, meglehet nem is akar ilyetén gondolatokat a fejében tudni.
Felkészíti a lovát az indulásra, s megmossa arcát, majd teljes testében elmerül a hideg vízben. Felserkenti a vérét a hirtelen hideg és a vágta a barna herélt hátán fel fogja forrósítani izmait. Mikor mindennel elkészült és evett is, megtöltött kulacsával kapaszkodik fel a lóra. Int a vezérnek és tova indul, hogy vezethesse a csapatát, amikor visszatér.
Vágtára fogja a mént, mikor kiér a fák árnyékából. Délnek megy, amerre tegnap is tartott. A láthatáron semmi, nem véletlenül puszta a hely neve, csupán néhány dombot lehet látni, melyek emelkednek, s süllyednek egymás után. Barna felkavarja a térdéig érő fű állatvilágát, több helyütt bogarak szállnak a magasba. Keresztül vágnak egy fűcsomón, melyben fehér lepkék tanyáznak, s menekülésre késztetik a szárnyas rovarokat. Tündérmesébe illően keringenek a hátas lábai körül, ahogy az tovahalad. Ra nem törődik velük, csak előre tekint, a láthatáron, ha szerencséje van, feltűnik valami, és ha még nagyobb a szerencséje nem bandita fészek lesz.
A nap magasra hág az égen, fülledtté változtatva a friss, harmatos hajnalt. A távolban keletre néhány drahun sziluettjét véli felfedezni, ahogy lassú mozgással vándorolnak abba az irányba amerre ő is tart. A drahun megfelelő élelem forrás, csupán százszor nehezebb elejteni, mint egy bivalyt. Nem is törődik velük tovább. Furcsállja, hogy egyáltalán nem látott állatot a víznél tegnap este, mikor először tért be egy kis patás iszogatott arra, de azon kívül egy sem tűnt fel. Lehet, hogy a tél megviselte őket, de nem aggódik, bizonyosan találnak pár állatot, vagy ha mást nem is, hát rovarokon fognak vegetálni. A telet is kibírták, ahhoz képest ez már nyaralás.
Tovább vándorol, mint egy nappal ez előtt. Késő délutánba hajlik az idő. Órákkal ezelőtt lelassította lovát, nem hajszolja túl. Végérvényesen nem talált olyannyira megfelelő szálást, mint a tavacska, csupán bokrokat egymás mellett, s egy kimeredő sziklát a semmiből. A sátraknak megfelelő hely, felfogja a szelet. Ezzel az információval érkezik meg végül a csapatához, s szólítja meg a vezért.*
- Crunan. A következő megálló nem oly zöld, mint eme tó környéke, de megfelelő, úgy hiszem, ideiglenesen. *Lehalkítja hangját, mire az utolsó szóhoz ér. Nem tudja, hogy hová tartanak, hiszen a puszta kellős közepén vannak, sehol semmi, minden ugyan olyan. Egyelőre nem tesz megjegyzést, úgy véli, ő csak a legjobbat akarja a csapatának és nincs oka kételkedni a szavában.
Leszáll a lóról és úgy hallgatja a vezér parancsát, amit az kiad számukra. Az élen marad és vezeti őket, bár nem hiszi, hogy szükséges, veszedelmet egyelőre nem észlelt, reméli így is marad. Nem szívesen vallja be magának, de úgy véli túl gyenge egy harchoz, le fogyott, nincs ereje teljében, szánalmas. Gondolataiból a vezér szava zökkenti ki, ahogy az magához hívja. Kerek szemmel figyeli, majd közelebb lép hozzá, s hallgatja, amit mond.
Elgondolkodik a hallottakon. Nem látott szokatlant? Alig vannak állatok, meglehet gyengék és nem jönnek szem elé, hogy elég erőt gyűjthessenek, meglehet, hogy a nagyobb vadak megfogták a maradék patásokat és húsevőkkel fog elszaporodni a puszta, majd azok is meghalnak, mert nem lesz mit enniük. Megrázza a fejét.*
- Láttam néhány drahunt. *Néz a férfi szemébe, majd előre tekintve folytatja.* Mást nem láttam, de nem mondom, hogy nincsenek más törzsek. Tudod, martalócok, kik a füvek között, s dombok alatt rejtőznek, hogy megöljék és kifosszák áldozatukat. Óvakodjunk a sűrű átláthatatlan fűtől, mert könnyen karóba húzva végezzük.
*Utal ezzel a csapdákra, melyeket mély gödrökben állítanak fel a banditák, elrejtik, és a figyelmetlenek belezuhannak, hogy aztán kiélezett botokon leljék halálukat.*
- Én megyek elől, s ha én meghalok, ti menekültök.
*Ez a terv és vállvonással nyugtázza, majd gyorsabbra veszi lépteit, hogy messze elől járjon a törzsével maga mögött. Amit a férfi szemében lát, ismerős számára, hisz az ő tekintetében is hasonló leledzik, még a vér is megáll benne, ha erre gondol.*
*Az estét egy kupac száraz fű ölelésében töltötte. Az illata mesébe illő, sőt, a legszebb álmokba. A vezére lépteire nem figyelmezik fel, elfáradt és egyetlen édes szalma illatú álmokkal szőtt éjszakát akart, amit meg is kapott. A hajnal hideg fakó arany fényére ébred, s arra, hogy széles tenyér rázza a vállát. Kihúzza a fejét a fűből, hajába kapaszkodik legalább ezer szál növény, melytől gyerekesen nevetségesnek néz ki. Barna szemeit a férfira emeli, miközben lesöpri a fejéről a füvet. Közben végig hallgatja a vezért.*
- Igazat szólasz. *Bólint, s közben feláll. Megrázza fejét, miközben fel tekint a magasabb emberre. Nincs kérdés, hogyan is lenne, egyszerű a feladat. Menni, menni, és menni tovább, amíg pihenőhelyet nem talál, aztán ott pihenni és vadászni, majd megint menni. Nem tudja hány nap, vagy hét fog eltelni, míg megfelelő helyet nem találnak, melyen, hosszú távon is elélhetnek. Találni fognak egyáltalán? Ra nem tudná megmondani, meglehet nem is akar ilyetén gondolatokat a fejében tudni.
Felkészíti a lovát az indulásra, s megmossa arcát, majd teljes testében elmerül a hideg vízben. Felserkenti a vérét a hirtelen hideg és a vágta a barna herélt hátán fel fogja forrósítani izmait. Mikor mindennel elkészült és evett is, megtöltött kulacsával kapaszkodik fel a lóra. Int a vezérnek és tova indul, hogy vezethesse a csapatát, amikor visszatér.
Vágtára fogja a mént, mikor kiér a fák árnyékából. Délnek megy, amerre tegnap is tartott. A láthatáron semmi, nem véletlenül puszta a hely neve, csupán néhány dombot lehet látni, melyek emelkednek, s süllyednek egymás után. Barna felkavarja a térdéig érő fű állatvilágát, több helyütt bogarak szállnak a magasba. Keresztül vágnak egy fűcsomón, melyben fehér lepkék tanyáznak, s menekülésre késztetik a szárnyas rovarokat. Tündérmesébe illően keringenek a hátas lábai körül, ahogy az tovahalad. Ra nem törődik velük, csak előre tekint, a láthatáron, ha szerencséje van, feltűnik valami, és ha még nagyobb a szerencséje nem bandita fészek lesz.
A nap magasra hág az égen, fülledtté változtatva a friss, harmatos hajnalt. A távolban keletre néhány drahun sziluettjét véli felfedezni, ahogy lassú mozgással vándorolnak abba az irányba amerre ő is tart. A drahun megfelelő élelem forrás, csupán százszor nehezebb elejteni, mint egy bivalyt. Nem is törődik velük tovább. Furcsállja, hogy egyáltalán nem látott állatot a víznél tegnap este, mikor először tért be egy kis patás iszogatott arra, de azon kívül egy sem tűnt fel. Lehet, hogy a tél megviselte őket, de nem aggódik, bizonyosan találnak pár állatot, vagy ha mást nem is, hát rovarokon fognak vegetálni. A telet is kibírták, ahhoz képest ez már nyaralás.
Tovább vándorol, mint egy nappal ez előtt. Késő délutánba hajlik az idő. Órákkal ezelőtt lelassította lovát, nem hajszolja túl. Végérvényesen nem talált olyannyira megfelelő szálást, mint a tavacska, csupán bokrokat egymás mellett, s egy kimeredő sziklát a semmiből. A sátraknak megfelelő hely, felfogja a szelet. Ezzel az információval érkezik meg végül a csapatához, s szólítja meg a vezért.*
- Crunan. A következő megálló nem oly zöld, mint eme tó környéke, de megfelelő, úgy hiszem, ideiglenesen. *Lehalkítja hangját, mire az utolsó szóhoz ér. Nem tudja, hogy hová tartanak, hiszen a puszta kellős közepén vannak, sehol semmi, minden ugyan olyan. Egyelőre nem tesz megjegyzést, úgy véli, ő csak a legjobbat akarja a csapatának és nincs oka kételkedni a szavában.
Leszáll a lóról és úgy hallgatja a vezér parancsát, amit az kiad számukra. Az élen marad és vezeti őket, bár nem hiszi, hogy szükséges, veszedelmet egyelőre nem észlelt, reméli így is marad. Nem szívesen vallja be magának, de úgy véli túl gyenge egy harchoz, le fogyott, nincs ereje teljében, szánalmas. Gondolataiból a vezér szava zökkenti ki, ahogy az magához hívja. Kerek szemmel figyeli, majd közelebb lép hozzá, s hallgatja, amit mond.
Elgondolkodik a hallottakon. Nem látott szokatlant? Alig vannak állatok, meglehet gyengék és nem jönnek szem elé, hogy elég erőt gyűjthessenek, meglehet, hogy a nagyobb vadak megfogták a maradék patásokat és húsevőkkel fog elszaporodni a puszta, majd azok is meghalnak, mert nem lesz mit enniük. Megrázza a fejét.*
- Láttam néhány drahunt. *Néz a férfi szemébe, majd előre tekintve folytatja.* Mást nem láttam, de nem mondom, hogy nincsenek más törzsek. Tudod, martalócok, kik a füvek között, s dombok alatt rejtőznek, hogy megöljék és kifosszák áldozatukat. Óvakodjunk a sűrű átláthatatlan fűtől, mert könnyen karóba húzva végezzük.
*Utal ezzel a csapdákra, melyeket mély gödrökben állítanak fel a banditák, elrejtik, és a figyelmetlenek belezuhannak, hogy aztán kiélezett botokon leljék halálukat.*
- Én megyek elől, s ha én meghalok, ti menekültök.
*Ez a terv és vállvonással nyugtázza, majd gyorsabbra veszi lépteit, hogy messze elől járjon a törzsével maga mögött. Amit a férfi szemében lát, ismerős számára, hisz az ő tekintetében is hasonló leledzik, még a vér is megáll benne, ha erre gondol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784