Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:39:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hagyja, hogy Ish csókolja és simogassa, teljesen belemerül az érintésébe. Érzi a fiú félénkségét, de Nallarában sincs túl sok bátorság, talán ebben hasonlíthatnak.
Az idő, amit egymás testének simogatásával töltenek segít a lánynak túllendülni azon a gáton, ami visszatartja. Persze ettől még nem lesz kifejezetten ügyes ilyen téren, és a hirtelen jött, szenvedélyből adódó bátorsága csak arra elég, hogy benyúljon az elf ruhája alá.
Lassan végigsimít a másik felsőtestén, ujjai végigszántják a finom bőrt elől és hátul is. Közben megpróbál úgy belecsókolni Ish nyakába, mint ahogyan a fiú is tette vele.*
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-07 00:06:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hagyja, hogy Kriyon magához ölelje, sőt, még bújik is, nem is akárhogy.*
- Csoda? Oh, azért túlzásokba ne essünk...!
*Azért mégis csak kellemes érzéssel tölti el a férfi reakciója az egész esti kis szórakozásukra. Sőt, igazából még el is hiszi, hogy tényleg valami istenverte különlegességet művelt Kriyonnal. Valahol még igaz is. A szabad ég alatt hált egy vadidegennel a semmi közepén... Na meg azok a szerek, amik így feldobták a kedvét! Számára már ez is valami nagyon új dolog volt, amitől még kicsit mocskosnak is érzi magát. Most még ennek teljesen pozitív hatása van a lányra: büszkeséggel és önelégültséggel tölti el, hiába, hogy tudja, inkább nagyon is szégyellnie kéne magát. Ez most még egyáltalán nem megy neki.
Kriyonhoz hasonlóan ő is összeszedi a ruháit, na de azokat egy kisebb mutatvány magára venni, ráadásul egyedül még a fűzőt sem tudja befűzni. Fehérneműit ugyan felveszi, még a ruhát is sikerül magára rángatni, úgy, ahogy, de nem fűzi össze. Majd reggel megkéri Laput, segítsen neki, csak hát abba nem gondol bele, hogy valahogy meg is kell magyarázni, hogyan és legfőképp miért került az le róla.*
- Hová sietsz úgy? *Megfogja a karját, és visszahúzza magához.* Maradjunk, majd itt alszunk! Reggel meg visszamegyünk. Senkinek semmi köze hozzá, mit csinálok. Felnőtt nő vagyok, nem szorulok az őrök pátyolgatására. Mondani meg nem mondanak semmit majd. Arannyal bármilyen titok megvehető.
*Feltűnően felbátorodott ahhoz képest, amilyen még az este elején volt.*
- Tudom...
*Valóban nem húzódik el. Már nem olyan hevesen, nem fűtve annyira az érzelmektől és kissé fáradtan is, de viszonozza a csókot.*
*Rá kell jönnie, hogy egy igazi vadmacskát fogott ki, bár Kriyon szerint a legtöbb nő a lelke mélyén céda. Az elfek mindenképpen, elég csak megnézni Lokát például.*
- Aaaah... teljesen kiszáradtam. *nyögi elgyötörten, majd magához öleli a lányt, aki királyi tornyát annyiszor megmázta, mint még eddig szinte senki.*
- A rucahergetőm teljesen kivan... Nai, te valami csoda vagy! *suttogja, aztán nagy nehezen magára rángatja a nadrágját.*
- Most mondanám, hogy csak figyeld meg, miket tudok még... de szerintem mindjárt beájulok, kicsim. Istenekre... *azt már nem teszi hozzá, hogy arra is emlékszik: nem lesz lehetősége többet mutatni - így is elég nagy baj az, hogy előretolakodott az ő agyában is.*
- Mmm. Szerintem óvatosan kússzunk vissza a tűzhöz, mintha... ööö... egrest szedtünk volna. Vagy ilyesmi. Valami ötlet? *végül is Nairadának kell vigyáznia a jóhírére, még akkor is, ha úgy becsapta egy szoknyavadász elf, ahogy. Mármint Kriyon szerint, de hát ő az elfekről csak rosszat tud gondolni.*
- Istennő vagy, ugye tudod...? *lop még egy csókot a lánytól, és ezúttal nem tart tőle, hogy elhúzódik.*
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-06 21:52:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Miközben csókolgatja, Nell sóhajtozni kezd, és Ishala nem tudja hirtelen, hogy ezt jó jelnek vegye, vagy rossznak, de egyelőre nem akarja befejezni amit csinál, de a nadrágja határozottan egyre kényelmetlenebb, miközben a tündér karjai összefonódnak az elf nyaka körül. Nem siet sehova, hagyja, hogy a lány kiélvezze csókjait, majd óvatosan megindul, és ismét a tündér ajkait keresi sajátjaival, és áthelyezi a test súlyát, hogy csak a bal karján támaszkodjon, miközben ha sikerül ismét megcsókolnia a tündért, akkor jobb kezével újra simogatni, cirógatni kezdi a lány oldalát, karját, és combját, gyakorlatilag majdnem mindent, amit csak ér. Kezdi kissé szegényesnek érezni képességeinek tárházát, de nem akar gondolkodni azon, hogy mit csináljon, hogy mi legyen a következő cselekedete, inkább csak átadja magát az élvezetnek, és teszi azt, ami ösztönösen jön. Nem tudja, hogy Nell mit szeretne kihozni a helyzetből, és meddig akar elmenni, de egyelőre élvezi amit csinálnak, és nem akarja még befejezni. *
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-06 21:39:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem nagyon kell noszogatnia Isht, a lány kettőt pislog, és máris maga felett találja az elfet. Figyeli, hogy az megszabadul a köpenyétől, várja a következő csókot, de teljesen mást kap helyette. Az ujjak kedves érintésétől néhány másodpercig elfelejt levegőt venni, mikor pedig a puha ajkak a nyakához érnek, a teste önkénytelenül megrezzen.
Ekkor jön rá igazán, hogy mit szeretne tőle az elf, és hiába érzi túl gyorsnak, nincs elég lelki ereje ahhoz, hogy ellenálljon. A fiú mozdulatai annyira kedvesek, szelídek és őszinték, hogy még többet és többet akar belőle.
Elfordítja a fejét, hogy Ish jobban hozzáférhessen a nyakához, közben halk sóhaj hagyja el a száját. A kezeit összekulcsolja az elf nyaka körül, és úgy adja át magát az érintéseinek.*
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-06 21:05:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bár nem tudja feljebb tolni a lányt, hogy kényelmesebb legyen a fetrengés, úgy tűnik, hogy Nel mégis megoldja a problémát, és lecsúszik a fiatal elfről, akinek ideje sincs csalódottan sóhajtani, a tündér már jelzi is, hogy mi a terve, mire Ishala ismét mosolyog egy sort. Ahogy Nell elfekszik, a fiú óvatosan fordul fölé, és karjaival támasztja meg magát, hogy ne nyomja össze felsőtestének súlyával szegényt, de az a fránya köpeny csak kényelmetlen ebben az új helyzetben. Hátra dől, és combból tartja meg magát, amíg megszabadul az említett, és jelenleg feleslegesnek ítélt darabtól, amikor a lány meglepődve kérdez vissza a kijelentésére.*
- Úgy tűnik, hogy ösztönös tehetségek vagyunk akkor mindketten. *Jelenti ki, mert ő se gondolta volna a másikról, hogy tapasztalatlan lenne ilyen téren. Hiszen világot látott, sokakkal ismerkedett meg, és kinézetre is vonzó, szemet gyönyörködtető. Ez viszont segít, hogy eltűnjön a pír az arcáról, miközben visszadől a lány fölé, és felidézi miket hallott eddig dalokban, és történetekben. Megpróbálja a lány haját kicsit hátra simítani, és óvatosan megcsókolni a nyakát a kulcscsontja fölött. Kicsit elidőzik ezen a testrészen, mielőtt vissza igyekezne a lány ajkai felé.*
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-06 20:54:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Észre sem veszi, hogy Ishnek bármi problémája lenne a nadrágján belül, viszont feljebb tolni sem hagyja magát. Átteszi a bal lábát is a jobb mellé, a fiú mellé dől, közben az egyik kezével jelzésértékűen húzogatja maga felé.*
- Cseréljünk.
*Elfekszik a hosszú fűszálak biztonságot adó rejtekében, miközben próbálja magához karolni az elfet. A szárnyait két oldalra rendezi el, hogy ezáltal kényelmes legyen az így heverészés.*
- Tényleg?
*Őszintén meglepődik, hiszen a fiú reakciójából nem igazán erre számított volna.*
- Hát... Nekem sincs túl sok tapasztalatom.
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-06 17:10:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, hogy a tündérnek sincs ellenére ujjainak vad tánca, épp ezért nem is fejezi be, egészen addig amíg a csók tart, addig kezei is járkálnak, bár sajnos nem a puha bőrön, hanem a ruha anyagán korcsolyáznak csupán. Amikor a lány összerándul, akkor viszont megtörik a varázs, és hirtelen kitisztult fejjel néz ő is körbe, miközben halkan elneveti magát. Egyrészt a helyzet abszurditásán, másrészt zavarában, mert még nem igazán tapasztalta azt, amit most. Lovagló nadrágja hirtelen sokkal szűkösebb lett, mintha nem is az ő mérete lenne, hanem valaki sokkal vékonyabb ruháját erőltette volna magára. *
- Te se. * Nevet továbbra is zavartan, és combjaival kicsit feljebb próbálja tolni a tündért, hogy legalább ő ne feszítse odalent, csak a ruha.*
- Még sose csináltam ilyet. * Szabadkozik, és elfordítja a fejét, hogy a tündér ne lássa az arcán megjelenő pírt. Persze felesleges, mert a fél arcát továbbra is láthatja Nell, és az épp elég vörös, majdnem a ruhájához hasonlatos. *
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-06 09:02:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Fejben össze sem tudja rakni igazán, hogy mit tesznek, annyira belefelejtkezik a selymes érintésbe. A Füves Pusztán, a semmi közepén, hosszú fűszalakkal rejtélyes takarásában csókol valakit, akit alig ismer. Ish könnyen átverhetné vagy kihasználhatná a naiv lányt, de Nellara fejében semmi ilyesmi nem fordul meg, így nem is aggódik túlságosan.
A férfikezek magához húzzák, a testük összesimul. A hosszúra nyúló csókban csak a hátát simogató kezeket érzi, a gerincében végigfutó bizsergést, mi hatására ösztönösen megremeg. A combján és derekán játszó kezet szinte már fel sem fogja, annyira elmerül az érzelmek zuhatagában.
Egészen addig tart szüntelenül érzéki játékuk, amíg Nellara meg nem hallja az egyik ló hangos prüszkölését. Annyira megijed a hirtelen érkező külső ingertől, hogy félelmében majdnem felugrk. Nagy, kerek szemekkel néz fel, mikor pedig rájön, hogy mi is történt, halkan elneveti magát.*
- Ne haragudj.
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-06 00:30:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A tündér nem ellenkezett, ezért felvehették az új, és kényelmesebb pozíciót. Bár egy pillanatra megakadnak, és Nell mintha tanácstalan is lenne, de az elf noszogatásának hála hamar ismét egymáshoz simulnak a puha ajkak. Ishala boldog, hogy a lány nem ellenkezett, és ahogy lehunyt szemmel élvezi a helyzetet, ha már úgyis a hátára tette a kezét, hogy magához húzhassa, ujjai hegyével óvatosan cirógatni kezdi a tündért. Nem kontrollárt mozgás, hanem hagyja, hogy szinte maguktól szaladgáljanak a szárnyas fiatal hátán, másik kezével pedig ugyan ezt csinálja, csak a combján. Az egészből alig fog fel valamit, tulajdonképpen önálló életre keltek a végtagjai, a másik keze csak azért szállt be, hogy ne árválkodjon egyedül a földön a fiatal fiú mellett. Azt se tudja, hogy meddig tart a csókolózás, de nem is érdekli. Még sosem tapasztalt ilyet, és most minden egyes percet ki akar élvezni, el akar süllyedni a pillanat tengerében. Ujjai egyre csak táncolnak a szárnyak között, néha alattuk, megállíthatatlanul írják a maguk nonfiguratív alakzatait, de a másik keze felhagy ezzel, és inkább simogatásba kezd. Végigsimít a combon, fel a derekáig, összetalálkoznak a kezei a lapockák alatt, aztán lassan vissa siklik a lány combjára.*
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-06 00:15:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tart sokáig a csókjuk, de éppen elég hosszú ahhoz, hogy a lányban meginduljon valami. Még nem tudja egészen, hogy micsoda az, de biztos, hogy valami más és különleges.
Az egyik pillanatban ajkaik még édesen csúsznak egymáson, a másikban pedig Ish felett találja magát.
Első pillanatban teljesen megijed és egy hirtelen le is blokkol, hiszen sosem volt még hasonló helyzetben. Kicsit meg is illetődik, de sokat segít neki, hogy az elf nyújtja a nyakát, és a tündér szárnyai közé nyúl, hogy közelebb húzza magához. Nellara enged a késztetésnek, bármennyire is különös számára ez az egész. Kicsit remegve bár, de lehajol, hogy újra megcsókolhassák egymást.*
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-06 00:03:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát megtörtént, pedig Ishala biztos volt benne, hogy ez a pillanat sosem jön majd el az életében. Mégis, éppen az első csókja csattan el, lehunyt szemhéjain keresztül nem látja a lányt, és ezért végzetesen hosszúnak tűnik az utolsó pillanat, amikor már szinte érzi a lány ajkait, de még nem értek össze az övéivel. Mintha megfagyna az idő, egyre csak azt várja, hogy a tündér mégis pofon veri, hogy kiabál vele, hogy ő nem ezt akarta, hogy nem ezért nyílt meg neki. De nem, végül mégis révbe ér, és a finom, puha száj az övééhez nyomódik. Egészen elveszik a pillanatban, aztán a csók végeztével szintén ösztönösen cselekszik, bár a fiatal elf nem túl erős, a tündér mégse olyan nehéz, úgyhogy valamennyire könnyedén tudja magával húzni, ahogy hanyatt fordul, már ha engedi persze. A mozdulatait igyekszik gyengéden csinálni, és először csak egy kicsit emelné a lányt a földről, aztán ha nem mutat ellenállást, akkor fordul hanyatt. Ha áthelyezkednek, akkor ismét felemeli a fejét, jelezve, hogy szeretne még egy csókot, és ajkaival újra a tündérét keresi, miközben finom nyomással a hátán noszogatja, ha szükséges, hogy ő is hajoljon közelebb.*
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:57:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A szíve egyre szaporábban ver, hall minden egyes sűrű dobbanást a saját fülében. Úgy érzi, hogy belülről elönti valamilyen furcsa melegség, a bőre forró, szinte már éget. Tudja, hogy most mi jön, egymás után játszódnak le a jelenetről a képek a fejében, de hiába, mégsem tud mit kezdeni a helyzettel. A bók után a szája apró résre nyílik, szinte lefagy. Mintha az izmai megálljt parancsolnának, nem hajlandóak megmozdulni.
Csinált már ilyesmit, de túl régen, és nem is olyan gyakran, hogy az természetes legyen a számára. Megfogja Ish alkarját, de nem löki el magától. Úgy érzi, valamibe kapaszkodnia kell, mert elszédül, főleg miután lehunyja a szemét, és ajkaik óvatosan összeérnek.*
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:41:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Amikor a lány a szemébe néz, az elf mintha bizseregni kezdene a bőre alatt, még sose érzett ilyet. Mintha egy kellemes meleg érzés járná át, de közben olyan, mintha a villám is belé csapna. Nem tudja abba hagyni a mosolygást, és most először úgy érzi, hogy túl régóta mosolyog, hogy most már mást kellene csinálni az arcával, de nem tudja átrendezni a fizimiskáját, hiába, az arcizmai nem engedelmeskednek. Az elf most nem pirul el, ahhoz túlságosan is izgatott. Hiába nem volt még szerelmes soha, és hiába nem tudja hogyan kell egy lánnyal viselkedni, azért nem annyira hülye, mint amilyennek gyakran mutatja magát. A szíve a torkában dobog, és nem is igazán hall semmit, csak az említett szerv ütemes tamtamját, na és a tündér csilingelő hangját.*
- Szerintem te is különleges vagy... és gyönyörű. *Suttogja a lánynak, miközben óvatosan megindul felé az arcával, figyelve a reakciókat, és felkészül rá, hogy bármikor meg kellhet állnia, még arra is, hogy a tündér pofon vágja, de nem tud parancsolni magának, meg kell próbálnia.*
- ÉS lenyűgöző. * Teszi még hozzá, ha nem fojtotta el a mozdulatot Nell, és óvatosan megpróbálja megcsókolni a lányt.*
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:34:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mikor Ishala válaszol neki felnéz, de ügyel arra, hogy ne nagyon szakadjon ki az ölelésből. Belenéz a fiú szemébe, mintha csak azt elemezné, hogy tetszik-e neki a szín. Igazából csak ezzel próbál indokot keresni, hogy felnézhessen, de amint megteszi, apró pír jelenik meg az arcán.*
- Szerintem különleges... és nekem... tetszik.
*A piros folt az arcán egyre erősödik, sőt, a fiú kijelentésétől ez csak még inkább vörössé válik. Zavarában már nem is mer belenézni azokba a vörös szemekbe, bár hogy merre emelje a tekintetét, azt nem tudja.*
- Nem... zavar.
*Alig tud már néhány értelmes mondatot összehozni, hogy elkerülje a kínos dadogást inkább csendben marad, és furcsa, bizsergető izgalommal a bőre alatt várja, hogy az elf mit fog reagálni arra, amit az előbb mondott.*
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:23:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az ölelés közben Ishala úgy érzi, hogy örökre így tudna maradni, az se zavarná, ha közben elpusztulna körülöttük a világ. Maximum ha nagyon nagy fénnyel jár, akkor magukra teríti a köpenyét, és ezzel le is van tudva a probléma. Nem tudja, hogy a lány még sír, vagy már befejezte, de nem is érdekli, bár elég magabiztosan öleli, azért ügyel arra, hogy a tündér minden moccanására reagálni tudjon, és ha ki akar bújni az ölelésből, akkor ez ne okozzon számára gondot. Szerencsére eddig úgy tűnik, hogy Nell nem tervez ilyesmit. A kérdés viszont váratlanul éri.*
- Téged nem zavar, hogy fehér a hajam? Hogy vörös a szemem, és hogy sápadt a bőröm? * Kérdez vissza nevetve, majd kimondja nyíltan is a véleményét.* Egyáltalán nem zavar, sőt, még szerencsés is talán, mert könnyeben elférsz az ölelésemben. *Fűzi hozzá még mindig nevetve. *
- Vagy téged talán zavar, hogy ilyen nagy vagyok? * Kérdez vissza őszinte érdeklődéssel a hangjában. *
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:17:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az apró, alig egy méter magas lány könnyen elveszik a fiú karjaiban, mikor az újra magához húzza. Úgy érzi, hogy az erős férfikeze képesek lennének megvédeni bármitől. Olyan régen érzett már hasonló nyugalmat és békét, hogy szinte fel sem fogja, hogy mennyire közel engedett magához egy idegent. Mintha... mintha nem is idegenek lennének, hanem nagyon régi barátok.
Úgy érzi, hogy ebben az érintésben van valami más. Nem csak egyszerű vigasztalás, rendelkezik valami mélyebb, furcsább tartalommal, ami igazán különlegessé teszi.
Miközben ebben a különös helyzetben pihen a könnyei gyorsan elapadnak, és el is felejti Synmirát, a többi mágustanoncot, és mindenkit, aki valaha bántotta.*
- Téged nem zavar, hogy ilyen kicsi vagyok?
*Kérdezi halkan, de az ölélésből közben nem bújik ki.*
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:08:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahogy a lány bújik, Ishala kissé furán érzi magát. Még sosem volt senkihez ilyen közel, és ez most kezd benne tudatosulni. Még soha senki nem bújt hozzá, de valahogy nem zavarja ez a helyzet, elég kellemes. Meg tudná szokni a tündér közelségét, még kényelmesnek is mondhatja ahogy fekszenek. Az ifjú elf is békét és nyugalmat érez, de ez valamennyire más attól, amit egyedül szokott érezni az erdőben. Valamivel jobb, békésebb, és megtöri a pillanat varázsát, amikor kicsit hátrahúzódik, fel se fogva, hogy ez ezzel fog járni. Egy pillanatra meg is ijed, bár nem mutatja, de ahogy a lány könnyes szemébe néz elmosolyodik. Itt van az a pillanat, nem kell keresni. *
- Remélem úgy lesz. * Feleli mosolyogva, és ha Nell engedi, akkor ismét magához húzza, és gyengéden újra átöleli. Úgy érzi, hogy nem kellenek most szavak, elég, ha csak élvezik egymás közelségét, és a tündérke is megnyugodhat kicsit, és összeszedheti magát lelkiekben. Most ez a legfontosabb, hogy az elf támaszt nyújtson, és nyugalmat sugározzon magából. Persze az se rossz, hogy közben ő is ugyan ezt érzi a tündér felől, és nem egészen önzetlen a gesztus.*
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 22:57:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hozzáérinti a fejét az elf mellkasához, és a szívverését hallgatja. Egyetlen egy férfi volt, akivel ilyesmit csinált, és az az egy is átverte. Kellemes tény, hogy nem voltak sokáig együtt.*
- Igazad van, a barátok nem bántják egymást.
*Óvatosan beszívja Ishala illatát - ilyen közelségből amúgy sem lenne más választása. Amit érez abban nincs sem parfüm, se semmilyen más drága szer, csak ami természetes, a lánynak mégis valahogyan tetszik. Nem tudja megmagyarázni, hogy miért.
Közben a fiú kicsit eltávolodik, és egymás szemeibe néznek. Olyan békés és kellemes most, élvezi a szeretet, amit ritkán kap meg mostanában. Hiába alig ismerik egymást, a lány úgy érzi, most szüksége van erre a kedvességre.*
- Hát állhatsz még közel, Csak idő kérdése.
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 22:31:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, hogy a tündért nem zavarja a gesztus, sőt, egészen elveszik az ölelésben, és úgy folytatja a történetet. Ahogy hallgatja, ösztönösen megsimogatná a lány hátát, de a szárnyai miatt nem meri megtenni, sőt, az egész ölelés elég ügyetlenre sikeredik amiatt, mert nem nagyon tudja, hogy miképp szorítsa magához a lányt anélkül, hogy a szárnyaiban kárt tenne, vagy fájdalmat okozna. Ahogy végighallgatja, vár egy kicsit, mielőtt válaszolna.*
- A barátok nem bántanak. Akik közel állnak hozzád, azok pedig végképp nem. *Feleli halkan, és kicsit hátra húzódik, miután megpróbál a lány szemébe nézni.*
- Én sosem bántanálak. * Mondja őszintén, akkor is, ha nem sikerült végül a lány szemeibe nézni.* És miattam nem is kellene sírnod. * Teszi még hozzá a fejét csóválja. *
- Nem mintha én közel állnék hozzád. * Nevet fel, de közben arra gondol, hogy amikor először találkoztak, akkor eldöntötték, hogy barátok lesznek. Most pedig ismét itt vannak, ismét egymásba futottak. Lehet, hogy ez egy jel. Másrészt az is eszébe jut, hogy az apjánál közelebb senki nem állt hozzá az életében, és ő is bántotta őt, bár a férfi csak azért, mert jót akart a fiúnak. Ez a történet alapján viszont egyáltalán nem ez történt Nellel. *