Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 22:18:13
Üzenet elküldve: 2018-07-05 22:18:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ez nem a vándorlás miatt van.
*Rázza meg a fejét. Látja, hogy Ishala át akarja ölelni, és ugyan meglepődik, de nem áll ellen. Sőt, egészen befészkeli magát az elf karajiba, hozzábújik, mintha védelmet keresne nagy és gonosz világ elől. Apró testével egészen eltűnik a fiú karjai között.*
- Ők a barátaim voltak. Együtt éltünk, együtt tanultunk. A Mágustoronyba gyakran járunk, ott rengeteg információ van a mágiával kapcsolatban.
*Sűrű könnyek szaladnak ki szeméből, próbál úgy feküdni, hogy ez ne látszódjon - már amennyire ez ebben a helyzetben lehetséges.*
- Azok bántottak, akik közel álltak hozzám.
- Ez nem a vándorlás miatt van.
*Rázza meg a fejét. Látja, hogy Ishala át akarja ölelni, és ugyan meglepődik, de nem áll ellen. Sőt, egészen befészkeli magát az elf karajiba, hozzábújik, mintha védelmet keresne nagy és gonosz világ elől. Apró testével egészen eltűnik a fiú karjai között.*
- Ők a barátaim voltak. Együtt éltünk, együtt tanultunk. A Mágustoronyba gyakran járunk, ott rengeteg információ van a mágiával kapcsolatban.
*Sűrű könnyek szaladnak ki szeméből, próbál úgy feküdni, hogy ez ne látszódjon - már amennyire ez ebben a helyzetben lehetséges.*
- Azok bántottak, akik közel álltak hozzám.
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 22:03:55
Üzenet elküldve: 2018-07-05 22:03:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Tényleg nem. *Bizonygatja Ishala a saját tudatlanságát, ami egy kicsit kellemetlen érzés, de csak részben, mert sosem szégyellte, ha valamihez nem értett. Ezért is olyan furcsa, hogy most mégis kellemetlenül érinti ez a dolog. Viszont a felvetésre már mosolyogva bólint rá.*
- Örülnék neki, ha megtanítanál rá. Bizonyára hasznos lenne sok esetben. *Feleli, aztán az eget kezdik kémlelni, és megmutatja a lánynak a fa szerű felhőt, mire a lány belekezd egy kissé szomorú történetbe. Nem zavarja, hogy a lány közelebb húzódott, szinte észre se veszi a közelségét. Viszont ahogy mesél, elképed, és csodálkozva néz a tündérre. *
- Mégis mi oka lehet ilyen barbár tettre? *Kérdezi hüledezve, miközben ösztönösen a lány felé fordul, és kinyújtja egyik kezét, ha pedig a tündér nem állítja meg a mozdulatot, akkor úgy, az oldalukon fekve magához öleli a lányt. *
- Szegénykém, rád jár a rúd mostanában. Először a városi eset, most meg ez... látod, nem jó dolog világot látni, csomó szörnyűség érheti azt, aki ilyesmire vetemedik. Ezért is szeretem annyira az erdőt, és a természetet. Ott senki nem bántja a másikat ok nélkül. * Mondja halkan, szinte suttogva.*
- Tényleg nem. *Bizonygatja Ishala a saját tudatlanságát, ami egy kicsit kellemetlen érzés, de csak részben, mert sosem szégyellte, ha valamihez nem értett. Ezért is olyan furcsa, hogy most mégis kellemetlenül érinti ez a dolog. Viszont a felvetésre már mosolyogva bólint rá.*
- Örülnék neki, ha megtanítanál rá. Bizonyára hasznos lenne sok esetben. *Feleli, aztán az eget kezdik kémlelni, és megmutatja a lánynak a fa szerű felhőt, mire a lány belekezd egy kissé szomorú történetbe. Nem zavarja, hogy a lány közelebb húzódott, szinte észre se veszi a közelségét. Viszont ahogy mesél, elképed, és csodálkozva néz a tündérre. *
- Mégis mi oka lehet ilyen barbár tettre? *Kérdezi hüledezve, miközben ösztönösen a lány felé fordul, és kinyújtja egyik kezét, ha pedig a tündér nem állítja meg a mozdulatot, akkor úgy, az oldalukon fekve magához öleli a lányt. *
- Szegénykém, rád jár a rúd mostanában. Először a városi eset, most meg ez... látod, nem jó dolog világot látni, csomó szörnyűség érheti azt, aki ilyesmire vetemedik. Ezért is szeretem annyira az erdőt, és a természetet. Ott senki nem bántja a másikat ok nélkül. * Mondja halkan, szinte suttogva.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 12:09:28
Üzenet elküldve: 2018-07-05 12:09:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Igaz, konkrét visszajelzést nem kap, de a férfi arcát látva egyértelműen le tudja vonni a következtetéseket. Bizonytalan arckifejezése hirtelen eltűnik, szája pedig önelégült mosolyra húzódik. Nem kevés büszkeséggel tölti el, hogy ebben sem okozott csalódást. Elengedi magát, és hagyja, hogy ösztönei irányítsák és vigyék előre a történéseket. Illetve Kriyon, amikor megragadja a csípőjét, és gyorsabb tempót kezd diktálni. Száját kéjes sóhajok hagyják el, szemét lehunyva hátraveti a fejét.
Nem tart sokkal tovább, mint az előző kör. Miután mindketten átélték a testiség minden gyönyörét, Nairada hátára fekve bújik oda a mágushoz, mintha csak szerelmével lenne otthon hatalmas ágyukban. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek és lélegzete is még elég szapora.*
- Hmmm, nem hittem volna, hogy tényleg tudsz újat mutatni, de tudod, ez most nagyon kellemes meglepetés volt.
*Súgja oda neki kissé zihálva.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Igaz, konkrét visszajelzést nem kap, de a férfi arcát látva egyértelműen le tudja vonni a következtetéseket. Bizonytalan arckifejezése hirtelen eltűnik, szája pedig önelégült mosolyra húzódik. Nem kevés büszkeséggel tölti el, hogy ebben sem okozott csalódást. Elengedi magát, és hagyja, hogy ösztönei irányítsák és vigyék előre a történéseket. Illetve Kriyon, amikor megragadja a csípőjét, és gyorsabb tempót kezd diktálni. Száját kéjes sóhajok hagyják el, szemét lehunyva hátraveti a fejét.
Nem tart sokkal tovább, mint az előző kör. Miután mindketten átélték a testiség minden gyönyörét, Nairada hátára fekve bújik oda a mágushoz, mintha csak szerelmével lenne otthon hatalmas ágyukban. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek és lélegzete is még elég szapora.*
- Hmmm, nem hittem volna, hogy tényleg tudsz újat mutatni, de tudod, ez most nagyon kellemes meglepetés volt.
*Súgja oda neki kissé zihálva.*
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-05 01:56:06
Üzenet elküldve: 2018-07-05 01:56:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Tényleg nem?
*Őszintén meglepődik, még egy kicsit fel is emelkedik a földről, és az elf felé fordul.*
- Ha gondolod, én megtanítalak. Nem olyan nehéz ám! A térkép rajzoláshoz nem kell tudnod írni egyébként. Olyan mintákat rajzolsz a papírra, ami neked tetszik, egész rád van bízva.
*Egy sötételf lányt már megtanított írni, az elf fiúval sem lehet sokkal nehezebb. A felhők felé fordítja a tekintetét, majd óvatosan bólint.*
- Igen, tényleg hasonít. Én örülnék, ha kicsit kikapcsolódhatnék máshol is. Synmirán vannak páran, akik mostanában eléggé... hát, bántanak.
*Visszafekszik a földre, én önkéntelenül is közelebb húzódik a fiúhoz. Nincs semmi hátszó szándéka, ösztönösen keres a rossz emlékek elől menedéket.*
- Az egyik tanonc múltkor a Mágustoronyban meg is ütött, a tűzmágusunk - aki amúgy férfi - csak állt, és nézte. Csak nézte, ahogy egy emberlány megver egy nála sokkal kisebb és gyengébb tündért.
*A hangjából egyértelműen kihallani a szomorúságot és a bánatot. Nem ér hozzá Ishalához, de talán zavaróan közel lehet hozzá. Az oldalán fekszik, a kezeit pedig maga alá húzza párnaként.*
- Az egyik varázslatom megvédett, így csak egyszer ütött meg, de akkor is nagyon rosszul esett.
- Tényleg nem?
*Őszintén meglepődik, még egy kicsit fel is emelkedik a földről, és az elf felé fordul.*
- Ha gondolod, én megtanítalak. Nem olyan nehéz ám! A térkép rajzoláshoz nem kell tudnod írni egyébként. Olyan mintákat rajzolsz a papírra, ami neked tetszik, egész rád van bízva.
*Egy sötételf lányt már megtanított írni, az elf fiúval sem lehet sokkal nehezebb. A felhők felé fordítja a tekintetét, majd óvatosan bólint.*
- Igen, tényleg hasonít. Én örülnék, ha kicsit kikapcsolódhatnék máshol is. Synmirán vannak páran, akik mostanában eléggé... hát, bántanak.
*Visszafekszik a földre, én önkéntelenül is közelebb húzódik a fiúhoz. Nincs semmi hátszó szándéka, ösztönösen keres a rossz emlékek elől menedéket.*
- Az egyik tanonc múltkor a Mágustoronyban meg is ütött, a tűzmágusunk - aki amúgy férfi - csak állt, és nézte. Csak nézte, ahogy egy emberlány megver egy nála sokkal kisebb és gyengébb tündért.
*A hangjából egyértelműen kihallani a szomorúságot és a bánatot. Nem ér hozzá Ishalához, de talán zavaróan közel lehet hozzá. Az oldalán fekszik, a kezeit pedig maga alá húzza párnaként.*
- Az egyik varázslatom megvédett, így csak egyszer ütött meg, de akkor is nagyon rosszul esett.
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-04 23:00:53
Üzenet elküldve: 2018-07-04 23:00:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Könnyen megeshet, végül is, nem vagyok egy nagy utazó. * Nevet fel Ishala, aki valóban nem tudja, hogy merre kellene utaznia, és mit kellene látnia. A következő felvetésre viszont megcsóválja a fejét, és a felhőket szemléli. Formákat keres köztük, de eddig nem járt sok sikerrel.*
- Nem tudok rajzolni, se írni, se olvasni. * Mondja ki őszintén.* Abban sem vagyok biztos, hogy a térképeken kiigazodnék. Az égtájakat ismerem, az erdőben kiigazodok, de még nem volt térkép a kezemben. Nálad van? * Emeli fel a fejét, és néz kíváncsian a tündérre. A következő kérdésre, boldogan mosolyog, bár ezt valószínűleg nem látja a tündér, mert épp most feküdt le ő is a fűbe.*
- Természetesen szabad, Vadvéd nyitva áll mindenki előtt, akit az Erdő Szíve arra méltónak talál. *Visszhangozza Pycta szavait, aztán felnevet, bár kicsit rosszul érzi magát, amiért mondhatni kifigurázta a vezetőjüket.*
- Ezt a vezetőnk mondja mindig. Nagyjából azt jelenti, hogy ha szereted a természetet, és nem vagy egy vadállat, akkor befogadnak. Cserébe pedig elvihetsz világot látni. * Mosolyog ismét a felhőkre, aztán felmutat az egyikre.*
- Nézd, az nem olyan, mint egy fa? *Kérdezi, és ha a lány nem látja, hogy melyikre mutat, akkor közelebb kúszik hozzá, már ha nem zavarja, és úgy mutat rá ismét.*
- Mintha csak egy jel lenne, hogy Vadvéd vár téged.
- Könnyen megeshet, végül is, nem vagyok egy nagy utazó. * Nevet fel Ishala, aki valóban nem tudja, hogy merre kellene utaznia, és mit kellene látnia. A következő felvetésre viszont megcsóválja a fejét, és a felhőket szemléli. Formákat keres köztük, de eddig nem járt sok sikerrel.*
- Nem tudok rajzolni, se írni, se olvasni. * Mondja ki őszintén.* Abban sem vagyok biztos, hogy a térképeken kiigazodnék. Az égtájakat ismerem, az erdőben kiigazodok, de még nem volt térkép a kezemben. Nálad van? * Emeli fel a fejét, és néz kíváncsian a tündérre. A következő kérdésre, boldogan mosolyog, bár ezt valószínűleg nem látja a tündér, mert épp most feküdt le ő is a fűbe.*
- Természetesen szabad, Vadvéd nyitva áll mindenki előtt, akit az Erdő Szíve arra méltónak talál. *Visszhangozza Pycta szavait, aztán felnevet, bár kicsit rosszul érzi magát, amiért mondhatni kifigurázta a vezetőjüket.*
- Ezt a vezetőnk mondja mindig. Nagyjából azt jelenti, hogy ha szereted a természetet, és nem vagy egy vadállat, akkor befogadnak. Cserébe pedig elvihetsz világot látni. * Mosolyog ismét a felhőkre, aztán felmutat az egyikre.*
- Nézd, az nem olyan, mint egy fa? *Kérdezi, és ha a lány nem látja, hogy melyikre mutat, akkor közelebb kúszik hozzá, már ha nem zavarja, és úgy mutat rá ismét.*
- Mintha csak egy jel lenne, hogy Vadvéd vár téged.
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:24:21
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:24:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Lehet, hogy csak rossz helyen utazol.
*Halkan kuncog egy kicsit, hiszen a Füves puszta nem a legjobb hely arra, hogy egy elf világot lásson. Pont azért, mert nem is lát semmit, csak hosszú füvet.*
- Az utazás lényege pont az, hogy megismerj ismeretlen dolgokat. Hordhatsz magaddal például pergament és szenet, lerajzolhatod, hogy merre jártál, így nem tévedsz el.
*Ez egy egészen egyszerű megoldás, és talán a legjobb.*
- A térképeket máskor is felhasználhatod, így ha ugyan arra szeretnél utazni, már tudod, hoga merre menj.
*Persze térképet venni is lehet, de ezt a lány inkább nem említi meg. Saját maga jobban szereti azokat a dolgokat, amiket két apró kezével rak össze.*
- Egyszer megmutatod nekem a Vadédet?
*Kérdezi apró mosollyal, miközben a lovára pillant, majd a lány is ledől a hosszú fűszálak közé.*
- Olyan sokat beszélsz róla, hogy már kíváncsi lettem rá. Persze, csak ha szabad.
- Lehet, hogy csak rossz helyen utazol.
*Halkan kuncog egy kicsit, hiszen a Füves puszta nem a legjobb hely arra, hogy egy elf világot lásson. Pont azért, mert nem is lát semmit, csak hosszú füvet.*
- Az utazás lényege pont az, hogy megismerj ismeretlen dolgokat. Hordhatsz magaddal például pergament és szenet, lerajzolhatod, hogy merre jártál, így nem tévedsz el.
*Ez egy egészen egyszerű megoldás, és talán a legjobb.*
- A térképeket máskor is felhasználhatod, így ha ugyan arra szeretnél utazni, már tudod, hoga merre menj.
*Persze térképet venni is lehet, de ezt a lány inkább nem említi meg. Saját maga jobban szereti azokat a dolgokat, amiket két apró kezével rak össze.*
- Egyszer megmutatod nekem a Vadédet?
*Kérdezi apró mosollyal, miközben a lovára pillant, majd a lány is ledől a hosszú fűszálak közé.*
- Olyan sokat beszélsz róla, hogy már kíváncsi lettem rá. Persze, csak ha szabad.
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:04:02
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:04:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha Ishala nem az eget kémlelné, akkor biztos megnyugtatná, hogy a lány is elvörösödött, és nem csak ő van zavarban, bár az is lehet, hogy még inkább kellemetlen lenne a helyzet, mert rájönne, hogy nem csak neki terhes amiket és ahogyan itt összehord. Szerencsére, vagy szerencsétlenségükre ez nem derül ki, mert a fiatal elfet most nagyon leköti a kék ég, ami a fejük fölött húzódik. Azonban a tündér is megpróbálja oldani a helyzet kényelmetlenségét, és szavaira felé fordulnak a vöröslő íriszek, Ishala pedig ismét ki kell söpörje a szemébe hulló rakoncátlan tincseket. *
- Hát, most éppen utazok. *Jelenti ki a fiú, aztán sóhajt egyet. * De nem olyan, mint gondoltam. Amikor az erdőt jártam, ahol felnőttem, akkor kiismertem magam, ritkán tévedtem el, és a legtöbbször tudtam, hogy merre vagyok. Most viszont abban sem vagyok biztos, hogy visszatalálok Vadvédbe. Nem szeretem ezt a bizonytalanságot, és az egész világjárásomban eddig te vagy az egyetlen pozitívum. Mármint az, hogy összefutottunk. Az út többi részében csak Gránit volt a társaságom, és a csiripelő madarak. És egy dolgot biztosan tudok. Láttam már tündért, és ő közel sem volt ennyire lenyűgöző, mint te, illetve egyáltalán nem vagy idegesítő. *Nevet fel.*
- Sőt, a sok madárcsiripelés, és tücsökzümmögés után nagyon kellemes a hangod, és jó érzés végre beszélgetni valakivel. El is felejtettem, hogy milyen jó érzés mások társaságában lenni, és nem egyedül. Régen szinte mindig egyedül voltam, akkor nem gondoltam, hogy ilyen jó lehet, ha van kivel megosztani az ételt, a történeteket, és a többi. *Teszi hozzá, észre sem véve, hogy tulajdonképpen pont a tündérlánynak ad igazat, hiszen azzal, hogy utazott, és megismerte Vadvédet, pont szélesítette a látókörét, és fejlődött.*
*Ha Ishala nem az eget kémlelné, akkor biztos megnyugtatná, hogy a lány is elvörösödött, és nem csak ő van zavarban, bár az is lehet, hogy még inkább kellemetlen lenne a helyzet, mert rájönne, hogy nem csak neki terhes amiket és ahogyan itt összehord. Szerencsére, vagy szerencsétlenségükre ez nem derül ki, mert a fiatal elfet most nagyon leköti a kék ég, ami a fejük fölött húzódik. Azonban a tündér is megpróbálja oldani a helyzet kényelmetlenségét, és szavaira felé fordulnak a vöröslő íriszek, Ishala pedig ismét ki kell söpörje a szemébe hulló rakoncátlan tincseket. *
- Hát, most éppen utazok. *Jelenti ki a fiú, aztán sóhajt egyet. * De nem olyan, mint gondoltam. Amikor az erdőt jártam, ahol felnőttem, akkor kiismertem magam, ritkán tévedtem el, és a legtöbbször tudtam, hogy merre vagyok. Most viszont abban sem vagyok biztos, hogy visszatalálok Vadvédbe. Nem szeretem ezt a bizonytalanságot, és az egész világjárásomban eddig te vagy az egyetlen pozitívum. Mármint az, hogy összefutottunk. Az út többi részében csak Gránit volt a társaságom, és a csiripelő madarak. És egy dolgot biztosan tudok. Láttam már tündért, és ő közel sem volt ennyire lenyűgöző, mint te, illetve egyáltalán nem vagy idegesítő. *Nevet fel.*
- Sőt, a sok madárcsiripelés, és tücsökzümmögés után nagyon kellemes a hangod, és jó érzés végre beszélgetni valakivel. El is felejtettem, hogy milyen jó érzés mások társaságában lenni, és nem egyedül. Régen szinte mindig egyedül voltam, akkor nem gondoltam, hogy ilyen jó lehet, ha van kivel megosztani az ételt, a történeteket, és a többi. *Teszi hozzá, észre sem véve, hogy tulajdonképpen pont a tündérlánynak ad igazat, hiszen azzal, hogy utazott, és megismerte Vadvédet, pont szélesítette a látókörét, és fejlődött.*
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-04 17:57:28
Üzenet elküldve: 2018-07-04 17:57:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
*Naná, hogy akarnak tőle valamit.*
- Az attól függ, mit tudsz, barátom. Ha nem olyat tudsz, ami kell, akkor csak az arany érdekeeel. *énekelget, mert hát a pénz az pénz, és néha sokkal értékesebb, mint holmi tanyasi vajákolás.*
- Nem szereti... *pillant oda Nairadára, amikor az tukmálni kezdi a visszamaradott fiúcskát, akinek még a cukorka sem kell.*
- Szerzünk, húgi. Legalább kettőt, hogy ne unatkozzanak! *mármint kecskét, mert hát ha Lapu szeretne, akkor lop valahonnan. Például ettől a Learontól, amíg az a Mágustoronyban időzik, lévén valószínűleg oda tart. Lapos pillantása a pofátlan kis Prexire villan.*
- Szerintem megsértődik... *mármint a tukmálásra, mert ezekkel a kölykökkel amúgy is igen nehéz zöld ágra vergődni. A lányok villámgyorsan kihátrálnak a kecseabajgatóval való üzletelésből, amit a maga részéről meg is ért, de hát neki, mint M-e-s-t-e-r-nek kötelezettségei vannak.*
- Na essünk túl rajta. Az alábbiakat tudom neked megtanítani, már ha elég eszes vagy. *röviden összefoglalja, hogy mekkora mágus is ő, csak hát halkan, mert hátha mégsem elég nagy. És bár nem a méret a lényeg, de azért néha mégis.*
*Naná, hogy akarnak tőle valamit.*
- Az attól függ, mit tudsz, barátom. Ha nem olyat tudsz, ami kell, akkor csak az arany érdekeeel. *énekelget, mert hát a pénz az pénz, és néha sokkal értékesebb, mint holmi tanyasi vajákolás.*
- Nem szereti... *pillant oda Nairadára, amikor az tukmálni kezdi a visszamaradott fiúcskát, akinek még a cukorka sem kell.*
- Szerzünk, húgi. Legalább kettőt, hogy ne unatkozzanak! *mármint kecskét, mert hát ha Lapu szeretne, akkor lop valahonnan. Például ettől a Learontól, amíg az a Mágustoronyban időzik, lévén valószínűleg oda tart. Lapos pillantása a pofátlan kis Prexire villan.*
- Szerintem megsértődik... *mármint a tukmálásra, mert ezekkel a kölykökkel amúgy is igen nehéz zöld ágra vergődni. A lányok villámgyorsan kihátrálnak a kecseabajgatóval való üzletelésből, amit a maga részéről meg is ért, de hát neki, mint M-e-s-t-e-r-nek kötelezettségei vannak.*
- Na essünk túl rajta. Az alábbiakat tudom neked megtanítani, már ha elég eszes vagy. *röviden összefoglalja, hogy mekkora mágus is ő, csak hát halkan, mert hátha mégsem elég nagy. És bár nem a méret a lényeg, de azért néha mégis.*
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-04 17:32:50
Üzenet elküldve: 2018-07-04 17:32:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
*Együtt nevet Kriyonnal, bár fogalma sincs min, vagyis véleménye szerint tényleg a cukorról van szó. Rebeg hálásan köszönetet.
Úgy fest az idegen férfi csak számára ismeretlen, bátyja előtt nem titok annak kiléte, és minden bizonnyal aszerint is kezeli, mire az illető rászolgált. Vagyis nem lehetnek túl jóban, tehát ez a férfi nem túl jó ember. Erről persze a kisfia biztos nem tehet. Szegény gyermek! Mosolyog rá Lapu barátságosan. Kecskéik valóban nincsenek, miért is lennének? És hogy jön ez most ide? Mindegy, egyetlen sarkalatos pontot azért kiemelne a téma kapcsán, halkan csacsogva közbe.*
-De azért jó lenne, ha lenne.
*A továbbiakból kiderül, hogy a pásztornak tetsző alkat igazából barbár mágus. Nem ilyennek képzelte őket, méri végig alaposan Learont immár. Nem tűnik sámánszerűnek, persze lehet a ruha alatt szőrme alsót, és testfestést visel.
Itt leckéztetés lesz, ami nem zavarja. Érthető, hogy mindenki Kriyontól kíván tanulni, hiszen ő a világ egyik legnagyobb mágusa. Az azonban igen meglepi, hogy a tanítás kapcsán ő is felmerül.*
-Én nem.
*Rázza fejét máris ijedten, és kezd hátrálni.*
-Én nem tudok.
*Pislog azért fivére felé, engedélyért, utasításért, bármiért. Mert, ha Kriyon azt mondja tud, akkor persze tud. De legalábbis próbálkozik.*
*Együtt nevet Kriyonnal, bár fogalma sincs min, vagyis véleménye szerint tényleg a cukorról van szó. Rebeg hálásan köszönetet.
Úgy fest az idegen férfi csak számára ismeretlen, bátyja előtt nem titok annak kiléte, és minden bizonnyal aszerint is kezeli, mire az illető rászolgált. Vagyis nem lehetnek túl jóban, tehát ez a férfi nem túl jó ember. Erről persze a kisfia biztos nem tehet. Szegény gyermek! Mosolyog rá Lapu barátságosan. Kecskéik valóban nincsenek, miért is lennének? És hogy jön ez most ide? Mindegy, egyetlen sarkalatos pontot azért kiemelne a téma kapcsán, halkan csacsogva közbe.*
-De azért jó lenne, ha lenne.
*A továbbiakból kiderül, hogy a pásztornak tetsző alkat igazából barbár mágus. Nem ilyennek képzelte őket, méri végig alaposan Learont immár. Nem tűnik sámánszerűnek, persze lehet a ruha alatt szőrme alsót, és testfestést visel.
Itt leckéztetés lesz, ami nem zavarja. Érthető, hogy mindenki Kriyontól kíván tanulni, hiszen ő a világ egyik legnagyobb mágusa. Az azonban igen meglepi, hogy a tanítás kapcsán ő is felmerül.*
-Én nem.
*Rázza fejét máris ijedten, és kezd hátrálni.*
-Én nem tudok.
*Pislog azért fivére felé, engedélyért, utasításért, bármiért. Mert, ha Kriyon azt mondja tud, akkor persze tud. De legalábbis próbálkozik.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-04 17:16:40
Üzenet elküldve: 2018-07-04 17:16:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Látja a megrökönyödést a lány arcán.*
~ Ne már... ezek tényleg méhecskével beszélik ezt meg, vagy mi? ~ *de aztán Nairada átkattan és máris megcáfolja Kriyon lesajnáló gondolatait.*
- Aaa... Aaah... *remegteti meg bagóval gyötört hangszálait. Ha értene hozzá, bizonyosan jobban fel tudná mérni, hogyan használja ki Nairada elfojtásait, csalódásait, lelki görcseit. Mivel azonban csak egy betépett mongúz, ezért hagyja magát sodorni és kényeztetni.*
- Igen... ez az... *egyelőre nem tudja instruálni a lányt, mert szemei fennakadva az égre merednek, és azon gondolkozik, hogy vajon mivel érdemelte ezt ki az istenektől.*
~ Lehet meg kellene térni... vagy inkább nem. Hiszen az istennő a földre szállt... vagyis a lőcsömre... ~ *össze vissza csapong, majd előrenyúlva megragadja Nai csípőjét és keményebb vágtára ösztökéli. Tudja, hogy bár ez második kör, nem fog sokáig tartani - egyszerűen Kriyon nincs hosszú hadjáratokra trenírozva, sosem volt lehetősége kiélvezni a lédús gyümölcsöket; mindig csak futtában habzsolhatott bele a tálba.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Látja a megrökönyödést a lány arcán.*
~ Ne már... ezek tényleg méhecskével beszélik ezt meg, vagy mi? ~ *de aztán Nairada átkattan és máris megcáfolja Kriyon lesajnáló gondolatait.*
- Aaa... Aaah... *remegteti meg bagóval gyötört hangszálait. Ha értene hozzá, bizonyosan jobban fel tudná mérni, hogyan használja ki Nairada elfojtásait, csalódásait, lelki görcseit. Mivel azonban csak egy betépett mongúz, ezért hagyja magát sodorni és kényeztetni.*
- Igen... ez az... *egyelőre nem tudja instruálni a lányt, mert szemei fennakadva az égre merednek, és azon gondolkozik, hogy vajon mivel érdemelte ezt ki az istenektől.*
~ Lehet meg kellene térni... vagy inkább nem. Hiszen az istennő a földre szállt... vagyis a lőcsömre... ~ *össze vissza csapong, majd előrenyúlva megragadja Nai csípőjét és keményebb vágtára ösztökéli. Tudja, hogy bár ez második kör, nem fog sokáig tartani - egyszerűen Kriyon nincs hosszú hadjáratokra trenírozva, sosem volt lehetősége kiélvezni a lédús gyümölcsöket; mindig csak futtában habzsolhatott bele a tálba.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-04 11:54:47
Üzenet elküldve: 2018-07-04 11:54:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada nyomában//
*Nem először jár a végtelen fűtengerben, mégis mint mindig, most is kirázza a hideg, ahogy a szántóföldek végleg eltűnnek mögötte, a növényzetet pedig felváltja az időnként lovánál is magasabb, legelőnek éppen nem nevezhető táj. Káosz is ideges, a földet kapálja, prüszkölése meghajlítja előtte a magas füveket, mégis hajtania kell az állatot, nem állhatnak meg pihenni. Csekély nyomolvasó képességével mégis arra hagyatkozik, hogyha szekérnyomokat talál, azt követni tudja, azonban néhány óra elmúltával sem talál semmit. Még csak egy koszos foltot sem a földön, kiégett növényzetet, mely arra engedne következtetni, hogy valaki tábort vert. Aggasztja, hogy nem tudja, Nairada vajon egyedül van-e, hiszen erre Aleimord sem tért ki, bár az is lehet, hogy ő sem rendelkezett ezzel az információval. Idegesen veszik bele a végtelenbe, kardját kivonja, hogy időnként csomókat vagdosson ki maga előtt, vagy mellett, megkönnyítve saját haladásukat, pár óra múlva pedig leginkább már csak idegből.*
- Ha nem találunk valamit gyorsan, egy hatig is itt leszünk...
*Idegesen morran fel lovának, aki mintha egyetértene, hangosan nyerít bele a semmibe, mégis kitartóan tapossa maga előtt a növényzetet. Az viszont egyértelmű, hogy nem fogja átfésülni az egész pusztát, hogy a lány nyomára akadjon, inkább igyekszik módszeresen haladni Lihanech felé, hátha egy kitaposott ösvényen, vagy közelében rálel céljára. Addig is, nincs más hátra, mint előre, így nem hatalmas területeket jár be, csak igyekszik a saját maga által ismert útvonalon haladni. Hátha...*
*Nem először jár a végtelen fűtengerben, mégis mint mindig, most is kirázza a hideg, ahogy a szántóföldek végleg eltűnnek mögötte, a növényzetet pedig felváltja az időnként lovánál is magasabb, legelőnek éppen nem nevezhető táj. Káosz is ideges, a földet kapálja, prüszkölése meghajlítja előtte a magas füveket, mégis hajtania kell az állatot, nem állhatnak meg pihenni. Csekély nyomolvasó képességével mégis arra hagyatkozik, hogyha szekérnyomokat talál, azt követni tudja, azonban néhány óra elmúltával sem talál semmit. Még csak egy koszos foltot sem a földön, kiégett növényzetet, mely arra engedne következtetni, hogy valaki tábort vert. Aggasztja, hogy nem tudja, Nairada vajon egyedül van-e, hiszen erre Aleimord sem tért ki, bár az is lehet, hogy ő sem rendelkezett ezzel az információval. Idegesen veszik bele a végtelenbe, kardját kivonja, hogy időnként csomókat vagdosson ki maga előtt, vagy mellett, megkönnyítve saját haladásukat, pár óra múlva pedig leginkább már csak idegből.*
- Ha nem találunk valamit gyorsan, egy hatig is itt leszünk...
*Idegesen morran fel lovának, aki mintha egyetértene, hangosan nyerít bele a semmibe, mégis kitartóan tapossa maga előtt a növényzetet. Az viszont egyértelmű, hogy nem fogja átfésülni az egész pusztát, hogy a lány nyomára akadjon, inkább igyekszik módszeresen haladni Lihanech felé, hátha egy kitaposott ösvényen, vagy közelében rálel céljára. Addig is, nincs más hátra, mint előre, így nem hatalmas területeket jár be, csak igyekszik a saját maga által ismert útvonalon haladni. Hátha...*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-03 23:00:39
Üzenet elküldve: 2018-07-03 23:00:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ó, köszönöm.
*Most már a tündérlány is fülig vörösödik a bókoktól. Nem azért mondott ilyesmit, hogy ennyire meg legyen dicsérve; a szárnyaival gyorsabban csapkod, mint ahogyan az ültében normális lenne, zavarában a főszálak és a talaj kapcsolatát vizsgálgatja.
Úgy dönt végül, hogy megpróbálja elengedni a hallottak nagy részét, ezzel kellemesebbé téve a helyzetet saját maga, és a fiú számára is. Az láthatólag már így is rettentően zavarban van, jobb, ha erre nem pakol fel még egy lapáttal.*
- Világot kellene látnod!
*Jelenti ki mosolyogva, miközben megpróbálja félretenni saját szégyenlősségét. Ha mind a ketten a fűszálak közé rejtik a fejüket, hogy ki töri meg előbb a kínos pillanatot, ez nem nagyon fog segíteni a helyzeten.
Inkább, mikor meglátja, hogy az elf lefekszik, és az eget bámulva beszél tovább felé fordul.*
- Én nagyon sokat utazgattam, főleg egyedül. Mindig féltem, hogy valaki bántani fog, de még élek. Neked is körbe kellene nézned, minél több mindent kipróbálnod és megtapasztalnod. Lehet hogy azért tartasz bámulatosnak, mert nem nagyon láttál tündért rajtam kívül.
*Itt halkan elneveti magát.*
- A legtöbbek szerint csak egy csipogó, idegesítő bolha vagyok, aki mindenki lába alatt van.
- Ó, köszönöm.
*Most már a tündérlány is fülig vörösödik a bókoktól. Nem azért mondott ilyesmit, hogy ennyire meg legyen dicsérve; a szárnyaival gyorsabban csapkod, mint ahogyan az ültében normális lenne, zavarában a főszálak és a talaj kapcsolatát vizsgálgatja.
Úgy dönt végül, hogy megpróbálja elengedni a hallottak nagy részét, ezzel kellemesebbé téve a helyzetet saját maga, és a fiú számára is. Az láthatólag már így is rettentően zavarban van, jobb, ha erre nem pakol fel még egy lapáttal.*
- Világot kellene látnod!
*Jelenti ki mosolyogva, miközben megpróbálja félretenni saját szégyenlősségét. Ha mind a ketten a fűszálak közé rejtik a fejüket, hogy ki töri meg előbb a kínos pillanatot, ez nem nagyon fog segíteni a helyzeten.
Inkább, mikor meglátja, hogy az elf lefekszik, és az eget bámulva beszél tovább felé fordul.*
- Én nagyon sokat utazgattam, főleg egyedül. Mindig féltem, hogy valaki bántani fog, de még élek. Neked is körbe kellene nézned, minél több mindent kipróbálnod és megtapasztalnod. Lehet hogy azért tartasz bámulatosnak, mert nem nagyon láttál tündért rajtam kívül.
*Itt halkan elneveti magát.*
- A legtöbbek szerint csak egy csipogó, idegesítő bolha vagyok, aki mindenki lába alatt van.
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-03 00:13:08
Üzenet elküldve: 2018-07-03 00:13:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Látszik rajtad, nagyon okos tekinteted van. Csillog a tudás a szemedben. *Vigyorog a fiatal elf a tündérre, amikor az mondja, hogy sokat tanul. Hát, a vadászon ilyesmi nem látszódik, maximum az, hogy sok időt tölt a vadonban, és hogy gyakran hordja a csuklyáját, másképp nem lenne ilyen fehér a bőre. Az íjat vizslatva látja, hogy egyszerű, de tökéletesen működő darab, az ideg feszes, a fája jó anyagból van, minden bizonnyal hasznos eszköz lehetne a tündérnek, ha szeretné használni. A thargokat említve kissé felvonja viszont a szemöldökét. Úgy hallotta, hogy harcos népek, azaz minden bizonnyal erőszakosak, ez Ishala számára elég egyértelmű következtetés. Minden esetre most szó nélkül hagyja ezt a dolgot, a lány nem tűnik úgy, mintha mások bántásából tartaná el magát, de nem is igazán ismeri még, úgyhogy bármi megtörténhet. Mindenesetre mostantól jobban figyel rá.
Ahogy motyogni kezd, a lány hirtelen feltesz egy kérdést, mire Ishala zavartan felnevet, és kissé elpirul. Na most lett igazán zavarban.*
- Nem! *Vágja rá, de rögtön folytatja is.* Vagyis de... vagyis szép vagy, de ezt már mondtam, és... *Az égre néz ahogy zavartan nevet, és hátra dől a fűben. Ahogy a kékséget nézi maguk felett kicsit megnyugszik, és össze tudja szedni a gondolatait. Végül is, fél életében az eget bámulta, igaz főleg este, és nem nappal.*
- Tudod... én nem is tudom, hogy milyen az, ha valaki tetszik. *Vonja meg végül a vállát.* Egész életemben apámmal voltam, aztán most Vadvédben, de ott egészen biztosan nem tetszett senki. Te viszont... nem tudom. * Sóhajt, miközben keresi a szavakat, és ha a lány nem vág a szavába, akkor folytatja, még mindig az eget nézve, és véletlenül sem a tündért.*
- Eddig mindig jól éreztem magam amikor találkoztunk, de alig ismerlek, és alig beszéltünk még. És nem is ismerek senki hozzád foghatót, főleg nem olyat, aki ilyen elbűvölő lenne. De nem azt akartam mondani, hogy tetszel... bár nem tudom, lehet, hogy így van. De igazából csak arra gondoltam, hogy tényleg bámulatos vagy. *Ha most megnyílna a föld, és a fiatal erdőjáró elsüllyedne a semmibe, akkor hálás lenne.*
- Látszik rajtad, nagyon okos tekinteted van. Csillog a tudás a szemedben. *Vigyorog a fiatal elf a tündérre, amikor az mondja, hogy sokat tanul. Hát, a vadászon ilyesmi nem látszódik, maximum az, hogy sok időt tölt a vadonban, és hogy gyakran hordja a csuklyáját, másképp nem lenne ilyen fehér a bőre. Az íjat vizslatva látja, hogy egyszerű, de tökéletesen működő darab, az ideg feszes, a fája jó anyagból van, minden bizonnyal hasznos eszköz lehetne a tündérnek, ha szeretné használni. A thargokat említve kissé felvonja viszont a szemöldökét. Úgy hallotta, hogy harcos népek, azaz minden bizonnyal erőszakosak, ez Ishala számára elég egyértelmű következtetés. Minden esetre most szó nélkül hagyja ezt a dolgot, a lány nem tűnik úgy, mintha mások bántásából tartaná el magát, de nem is igazán ismeri még, úgyhogy bármi megtörténhet. Mindenesetre mostantól jobban figyel rá.
Ahogy motyogni kezd, a lány hirtelen feltesz egy kérdést, mire Ishala zavartan felnevet, és kissé elpirul. Na most lett igazán zavarban.*
- Nem! *Vágja rá, de rögtön folytatja is.* Vagyis de... vagyis szép vagy, de ezt már mondtam, és... *Az égre néz ahogy zavartan nevet, és hátra dől a fűben. Ahogy a kékséget nézi maguk felett kicsit megnyugszik, és össze tudja szedni a gondolatait. Végül is, fél életében az eget bámulta, igaz főleg este, és nem nappal.*
- Tudod... én nem is tudom, hogy milyen az, ha valaki tetszik. *Vonja meg végül a vállát.* Egész életemben apámmal voltam, aztán most Vadvédben, de ott egészen biztosan nem tetszett senki. Te viszont... nem tudom. * Sóhajt, miközben keresi a szavakat, és ha a lány nem vág a szavába, akkor folytatja, még mindig az eget nézve, és véletlenül sem a tündért.*
- Eddig mindig jól éreztem magam amikor találkoztunk, de alig ismerlek, és alig beszéltünk még. És nem is ismerek senki hozzád foghatót, főleg nem olyat, aki ilyen elbűvölő lenne. De nem azt akartam mondani, hogy tetszel... bár nem tudom, lehet, hogy így van. De igazából csak arra gondoltam, hogy tényleg bámulatos vagy. *Ha most megnyílna a föld, és a fiatal erdőjáró elsüllyedne a semmibe, akkor hálás lenne.*
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-02 23:50:10
Üzenet elküldve: 2018-07-02 23:50:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mikor az elf vitatkozni kezd vele, Nellara is megráncolja a szemöldökét. Néhány pillanatig csendben néz maga elé, azon gondolkozik, hogy vitatkozzon-e vagy sem, de végül úgy dönt, hogy nem. Fegyvertelenek ellen nem érdemes.*
~Nem lehet ilyen buta.~
*Halkan sóhajt. Nem érti, hogy Ishala csak túl sokat volt bezárva az erdőbe, vagy tényleg ilyen buta.*
- Én minden nap, nagyon sokat tanulok.
*Jelenti ki végül, majd reménykedve néz a fiúra, hátha az meggondolja magát.*
- Persze, nézd csak.
*Mondja ezt az íjra, bár érzi, hogy az elfnek elég kicsi lesz a tündér fegyvere.*
- A thargok szoktak tanítani, ők jó harcosok. Köszönöm, de én jobban szeretem a mágiát.
*Igazság szerint már nem is emlékszik, hogy mikor volt utoljára a Gyakorlótéren.*
- Mi?
*Kérdezi, mikor az elf össze-vissza kezd motyogni minden félét.*
- Én... tetszek neked?
*Kérdezi ledöbbenve, mert ebből a halandzsával csak erre tud követeztetni.*
*Mikor az elf vitatkozni kezd vele, Nellara is megráncolja a szemöldökét. Néhány pillanatig csendben néz maga elé, azon gondolkozik, hogy vitatkozzon-e vagy sem, de végül úgy dönt, hogy nem. Fegyvertelenek ellen nem érdemes.*
~Nem lehet ilyen buta.~
*Halkan sóhajt. Nem érti, hogy Ishala csak túl sokat volt bezárva az erdőbe, vagy tényleg ilyen buta.*
- Én minden nap, nagyon sokat tanulok.
*Jelenti ki végül, majd reménykedve néz a fiúra, hátha az meggondolja magát.*
- Persze, nézd csak.
*Mondja ezt az íjra, bár érzi, hogy az elfnek elég kicsi lesz a tündér fegyvere.*
- A thargok szoktak tanítani, ők jó harcosok. Köszönöm, de én jobban szeretem a mágiát.
*Igazság szerint már nem is emlékszik, hogy mikor volt utoljára a Gyakorlótéren.*
- Mi?
*Kérdezi, mikor az elf össze-vissza kezd motyogni minden félét.*
- Én... tetszek neked?
*Kérdezi ledöbbenve, mert ebből a halandzsával csak erre tud követeztetni.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-02 23:33:51
Üzenet elküldve: 2018-07-02 23:33:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
*Gyorsan lenyeli a szájában lévő cukorkát. Aztán feláll, hogy hivatalosan is bemutatkozzon a férfinak.*
- Nairada Cray'ra vagyok!
*Enyhén biccent felé, majd tekintete a csalódott képű kisfiúra szegeződik. Már ezzel megvette őt kilóra. Nem mintha olyan nehéz lenne ez egy ekkora fiúcskának, a gyerekekért odáig van. Talán a sors fintora ez, hogy pont ő, de ezen már rég túllépett, nem fog keseregni.
Mosolyogva nyújtja át neki a még megmaradt fél cukorkáját.*
- Tessék, nekem már úgysem kell!
*Végigsimít a kis buksiján, de aztán vissza is lépdel a két férfihoz. Csak fél füllel hallotta a beszélgetést, de nem úgy tűnt neki, mintha túlzottan kedvelnék egymást.*
- Áh, én ezt most kihagynám, de azért köszönöm! Ugyan magam is érdekelt vagyok a mágiában, de még nem hiszem, hogy elég tudásom lenne megtanulni varázslatokat.
*Gyorsan lenyeli a szájában lévő cukorkát. Aztán feláll, hogy hivatalosan is bemutatkozzon a férfinak.*
- Nairada Cray'ra vagyok!
*Enyhén biccent felé, majd tekintete a csalódott képű kisfiúra szegeződik. Már ezzel megvette őt kilóra. Nem mintha olyan nehéz lenne ez egy ekkora fiúcskának, a gyerekekért odáig van. Talán a sors fintora ez, hogy pont ő, de ezen már rég túllépett, nem fog keseregni.
Mosolyogva nyújtja át neki a még megmaradt fél cukorkáját.*
- Tessék, nekem már úgysem kell!
*Végigsimít a kis buksiján, de aztán vissza is lépdel a két férfihoz. Csak fél füllel hallotta a beszélgetést, de nem úgy tűnt neki, mintha túlzottan kedvelnék egymást.*
- Áh, én ezt most kihagynám, de azért köszönöm! Ugyan magam is érdekelt vagyok a mágiában, de még nem hiszem, hogy elég tudásom lenne megtanulni varázslatokat.
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-02 12:17:12
Üzenet elküldve: 2018-07-02 12:17:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
* A fiú hallgatja a pásztort, közben elképzeli, hogy Troddnak milyen frankó házat fognak építeni, még ha vályog akkor is lehet szépre csinálni. Mondjuk faház az jobban mutatna és tartósabb is lenne, mert, ha egy griff rászáll, akkor az lehet, hogy beomlik. A faháznak meg erősebb a tetőgerendázata, már csak azért is, mert a faszerkezet elbírja. Hülye a gyerek képzelete, hogy egyből egy repülő madár ideiglenes leszállóhelyeként tekint a házra, de hát megeshet, nemde? *
- Mennyi időbe telik egy vályogot összerakni? - * Prexi úgy véli, az tényleg nem sok idő. Egy hat, vagy talán kettő, attól függ, hogy a falak milyen gyorsan szikkadnak ki, és mikor tehetik rá a második réteget, aztán a harmadikat. Talán egyszerre feltudnak húzni egy három láb magas falrészt. *
- Hát, de azért jobb úgy sokkal, hogy van nekik fedél a fejük felett, mert jobban érzik magukat és több tejet adnak - * mosolyog a pásztormágusra Prexi, aki igazán szívén viseli az állatok sorsát. *
- Úgy is lesz - * közli határozottan, és komolyan is gondolja, hogy az illegális szárnyrablók megfognak bűnhődni a tündér nép ellen elkövetett bűneikért. Talán le kéne csapni a kezüket, vagy a lábukat, hogy megtudják milyen rossz az, ha valakit ilyen barbár módon megcsonkítanak. Az igazságtalanság felett érzett mérgelődése közepette botlik meg, és kap engedélyt a gáncseszköz megtartására, amivel máris elkezdi az ellenséget csapkodni. Véleménye szerint kiváló harcot vív a fű ellen, és minden egyes mozdulatát mesterien kivitelezett csapásnak vél. Természetesen nem így van, de Prexi túlságosan beleéli magát a dologba, hogy észrevehesse a nyilvánvalót.
Az idegen megszólítására felmászik a kocsira, és érthetetlen motyogással köszönti a férfit, aztán észreveszi a társaság többi tagját, ahogy kicsit odébb fordítja a fejét.
Az egyik hölgy vidáman integet neki, és erre Prexi is elmosolyodva vissza integet, a másik pedig meg köszön is, amire illik valamit válaszolni. Ámbátor az örök dilemma rabja, hogy miként is szólítsa őket? ~ Csókolom, vagy sziasztok? ~ pár másodpercig csak debilen integet, aztán végül rászánja magát a válaszra. *
- Sziasztok! - * köszönt mindenkit, mert így egyszerűbb, amúgy sem tűnnek a hölgyek túlságosan öregnek, így talán nem veszik sértésnek a dolgot. Egyébként meg látszik a fiún, hogy nincs a helyzet magaslatán, habár egy szekér oldaláról tekint rájuk.
Arra nem vetemedik, hogy közelebb menjen hozzájuk, elvégre az egyik igencsak úri hölgynek tűnik, és ez megriasztja annyira, hogy ott maradjon, ahol van.
A férfi, akit Learon megszólított, viszont egyszerű parasztnak tűnik, viselkedéséből kiindulva. A cukor említésére Prexi csalódott, szomorú képet vág, persze szeretné elrejteni érzelmeit, de képtelen rá. * - Nem baj - * füllenti, csak, hogy a girhes paraszt ne érezze olyan jól magát. * - Nem szeretem a cukrot *
Aztán kiderül, hogy az egyszerű modorú férfi is mágus. ~ Mi a nyavalya, itt minden földműves megtanul varázsolni? ~ töpreng idétlen képet vágva, ahogy méregeti a fickót, aki a cukorka hiányával bosszantotta. Kettejük beszélgetésébe persze nem szól bele, de azért kíváncsivá válik, hogy miként is megy a mágikus eszmecsere. ~ Talán láthatok egy csomó varázslatot, amíg megtanítják egymásnak ~ vidul fel, és élénk érdeklődéssel kezdi figyelni a társaságot. *
* A fiú hallgatja a pásztort, közben elképzeli, hogy Troddnak milyen frankó házat fognak építeni, még ha vályog akkor is lehet szépre csinálni. Mondjuk faház az jobban mutatna és tartósabb is lenne, mert, ha egy griff rászáll, akkor az lehet, hogy beomlik. A faháznak meg erősebb a tetőgerendázata, már csak azért is, mert a faszerkezet elbírja. Hülye a gyerek képzelete, hogy egyből egy repülő madár ideiglenes leszállóhelyeként tekint a házra, de hát megeshet, nemde? *
- Mennyi időbe telik egy vályogot összerakni? - * Prexi úgy véli, az tényleg nem sok idő. Egy hat, vagy talán kettő, attól függ, hogy a falak milyen gyorsan szikkadnak ki, és mikor tehetik rá a második réteget, aztán a harmadikat. Talán egyszerre feltudnak húzni egy három láb magas falrészt. *
- Hát, de azért jobb úgy sokkal, hogy van nekik fedél a fejük felett, mert jobban érzik magukat és több tejet adnak - * mosolyog a pásztormágusra Prexi, aki igazán szívén viseli az állatok sorsát. *
- Úgy is lesz - * közli határozottan, és komolyan is gondolja, hogy az illegális szárnyrablók megfognak bűnhődni a tündér nép ellen elkövetett bűneikért. Talán le kéne csapni a kezüket, vagy a lábukat, hogy megtudják milyen rossz az, ha valakit ilyen barbár módon megcsonkítanak. Az igazságtalanság felett érzett mérgelődése közepette botlik meg, és kap engedélyt a gáncseszköz megtartására, amivel máris elkezdi az ellenséget csapkodni. Véleménye szerint kiváló harcot vív a fű ellen, és minden egyes mozdulatát mesterien kivitelezett csapásnak vél. Természetesen nem így van, de Prexi túlságosan beleéli magát a dologba, hogy észrevehesse a nyilvánvalót.
Az idegen megszólítására felmászik a kocsira, és érthetetlen motyogással köszönti a férfit, aztán észreveszi a társaság többi tagját, ahogy kicsit odébb fordítja a fejét.
Az egyik hölgy vidáman integet neki, és erre Prexi is elmosolyodva vissza integet, a másik pedig meg köszön is, amire illik valamit válaszolni. Ámbátor az örök dilemma rabja, hogy miként is szólítsa őket? ~ Csókolom, vagy sziasztok? ~ pár másodpercig csak debilen integet, aztán végül rászánja magát a válaszra. *
- Sziasztok! - * köszönt mindenkit, mert így egyszerűbb, amúgy sem tűnnek a hölgyek túlságosan öregnek, így talán nem veszik sértésnek a dolgot. Egyébként meg látszik a fiún, hogy nincs a helyzet magaslatán, habár egy szekér oldaláról tekint rájuk.
Arra nem vetemedik, hogy közelebb menjen hozzájuk, elvégre az egyik igencsak úri hölgynek tűnik, és ez megriasztja annyira, hogy ott maradjon, ahol van.
A férfi, akit Learon megszólított, viszont egyszerű parasztnak tűnik, viselkedéséből kiindulva. A cukor említésére Prexi csalódott, szomorú képet vág, persze szeretné elrejteni érzelmeit, de képtelen rá. * - Nem baj - * füllenti, csak, hogy a girhes paraszt ne érezze olyan jól magát. * - Nem szeretem a cukrot *
Aztán kiderül, hogy az egyszerű modorú férfi is mágus. ~ Mi a nyavalya, itt minden földműves megtanul varázsolni? ~ töpreng idétlen képet vágva, ahogy méregeti a fickót, aki a cukorka hiányával bosszantotta. Kettejük beszélgetésébe persze nem szól bele, de azért kíváncsivá válik, hogy miként is megy a mágikus eszmecsere. ~ Talán láthatok egy csomó varázslatot, amíg megtanítják egymásnak ~ vidul fel, és élénk érdeklődéssel kezdi figyelni a társaságot. *
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-02 10:58:05
Üzenet elküldve: 2018-07-02 10:58:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
-Az a lényeg! *Válaszol a fiúnak a munka kérdésére. Trodd háza jó témának bizonyul, szóval arról kezdenek el beszélgetni.*
-Mivel a faházat építéséhez nem igazán értünk, és minél gyorsabban végezni akarunk vele, ezért inkább vályogból fogjuk. Elvileg Trodd tudja, hogyan kell, mi meg majd csináljuk ahogy mondja! *A Sajt-mester is látott már épülő vályogházat, de nem bizonyos benne, hogy szaktudása elég volna egy egész építkezéshez. Így, ha meg be is dől, nem az ő felelőssége lesz a későbbiekben.*
-Majd megkérdezzük, de itt ezen a vidéken nincs hideg, elvannak a jószágok anélkül is. Persze jobb, ha van, csak nem az a legfontosabb. A bárányok bundája tömött és meleg, esőben is megvégi őket, a kecskék meg jó szívós állatok. Tulajdonképpen én még el is kényeztetem őket, mert egyébként nem kéne itt ólban lakniuk. *Persze Learon egy teljesen más tészta, ha kecskékről van szó. Igazi fanatikus a jólétükkel kapcsolatban.*
-Úgy legyen Prexi, úgy legyen! *A Sajt-mester nem igazán lenne hozzá ideje, hogy ilyesmikkel foglalkozzon, de a végén még az is lehet, hogy mikor a fiú felnő, nem is pásztor, vagy földműves lesz, hanem az igazság bajnoka, és kardjával fogja védeni a fegyvertelen parasztokat. Szép cél ez is! Aztán elnézve a fiú csapkodását egy mosollyal nyugtázza, hogy talán nem így lesz, hiszen ennél még ő is jobban bánik a fegyverével, pedig aztán neki nincs érzéke a harchoz. Aztán szépen sorjában a többieknek is köszön illedelmesen, főhajtással, mert az előbb annyira fellelkesült az ismerős megtalálásán, hogy minden másról elfelejtkezett. Ahogy hallgatja a fickót, kezd neki derengeni, hogy talán nem is voltak jóban, vagy ilyesmi, de ha már belefogott ebbe az egészbe, akkor végig is viszi, és elmondja amit akar.*
-Nem is kell, hogy mindenkinek legyen, elég, ha nekem van! *Vigyorog a férfira.*
-Nos, igen. Tulajdonképpen pontosan erről szeretnék beszélni. Úgy hallottam, hogy idő közben megtanultál te is. Mi lenne, ha megosztanánk egymással a tudásunk? Te megtanítod nekem, amit tudsz, én pedig neked, amit én. Esetleg a hölgyek is nyugodtan, ha van kedvük! Magam a földmágiához konyítok.
-Az a lényeg! *Válaszol a fiúnak a munka kérdésére. Trodd háza jó témának bizonyul, szóval arról kezdenek el beszélgetni.*
-Mivel a faházat építéséhez nem igazán értünk, és minél gyorsabban végezni akarunk vele, ezért inkább vályogból fogjuk. Elvileg Trodd tudja, hogyan kell, mi meg majd csináljuk ahogy mondja! *A Sajt-mester is látott már épülő vályogházat, de nem bizonyos benne, hogy szaktudása elég volna egy egész építkezéshez. Így, ha meg be is dől, nem az ő felelőssége lesz a későbbiekben.*
-Majd megkérdezzük, de itt ezen a vidéken nincs hideg, elvannak a jószágok anélkül is. Persze jobb, ha van, csak nem az a legfontosabb. A bárányok bundája tömött és meleg, esőben is megvégi őket, a kecskék meg jó szívós állatok. Tulajdonképpen én még el is kényeztetem őket, mert egyébként nem kéne itt ólban lakniuk. *Persze Learon egy teljesen más tészta, ha kecskékről van szó. Igazi fanatikus a jólétükkel kapcsolatban.*
-Úgy legyen Prexi, úgy legyen! *A Sajt-mester nem igazán lenne hozzá ideje, hogy ilyesmikkel foglalkozzon, de a végén még az is lehet, hogy mikor a fiú felnő, nem is pásztor, vagy földműves lesz, hanem az igazság bajnoka, és kardjával fogja védeni a fegyvertelen parasztokat. Szép cél ez is! Aztán elnézve a fiú csapkodását egy mosollyal nyugtázza, hogy talán nem így lesz, hiszen ennél még ő is jobban bánik a fegyverével, pedig aztán neki nincs érzéke a harchoz. Aztán szépen sorjában a többieknek is köszön illedelmesen, főhajtással, mert az előbb annyira fellelkesült az ismerős megtalálásán, hogy minden másról elfelejtkezett. Ahogy hallgatja a fickót, kezd neki derengeni, hogy talán nem is voltak jóban, vagy ilyesmi, de ha már belefogott ebbe az egészbe, akkor végig is viszi, és elmondja amit akar.*
-Nem is kell, hogy mindenkinek legyen, elég, ha nekem van! *Vigyorog a férfira.*
-Nos, igen. Tulajdonképpen pontosan erről szeretnék beszélni. Úgy hallottam, hogy idő közben megtanultál te is. Mi lenne, ha megosztanánk egymással a tudásunk? Te megtanítod nekem, amit tudsz, én pedig neked, amit én. Esetleg a hölgyek is nyugodtan, ha van kedvük! Magam a földmágiához konyítok.
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-02 10:24:23
Üzenet elküldve: 2018-07-02 10:24:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Vigyorogva bólogat Lapunak.*
- Még hogy szabad-e?! Tulajdonképpen megmentettél attól, hogy csupa lik legyen a fogam és ragadjon a gatyám. Mármint a cukortól, érted... hehe... *vihorászik, majd ő is a képébe tömi a karamellt.*
- Ja, kár hogy nincs több... *majd otthon csinál, lop vagy vesz. Valószínűleg ebben a sorrendben. Egészen addig elmerülten nézi Nairada cukrot szopogató száját, amíg meg nem hallja, hogy kéretlen vendégeik jöttek.*
~ Hát ez meg? ~ *pislog gyanakodva Learonra, mert már vagy két éve nem találkoztak, és akkor is szétsavaszta a birkakergetőt.*
- Ööö... ja. Tök rég volt. Mit akarsz? *pislog sunyin, mert valószínűnek tartja, hogy a fickó okkal nyekteti. Az integető Prexire meg még sunyibb pillantás vár.*
- Szevasz, pöcök! Kár, hogy nem voltál itt, pont elfogyott a cukorka. Tööök szomi! Na haladjunk. *természetesen Nairada mosolygó integetése garantálja Prexi irányába feltámadó hirtelen ellenszenvét.*
~ Te csak ne nyúld le a csaj figyelmét előlem, te kis majomszar. ~ *sajnos a kiskölykök túl nagy előnyben vannak a sármos férfiakkal szemben is, Kriyonnak meg pláne nincs sok esélye.*
- Nincsenek kecskéink, Learon uraság. *jut eszébe a figura neve.*
- Na és hogy megy a sorod a barbárok között? Varázsolni megtanultál már?
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Vigyorogva bólogat Lapunak.*
- Még hogy szabad-e?! Tulajdonképpen megmentettél attól, hogy csupa lik legyen a fogam és ragadjon a gatyám. Mármint a cukortól, érted... hehe... *vihorászik, majd ő is a képébe tömi a karamellt.*
- Ja, kár hogy nincs több... *majd otthon csinál, lop vagy vesz. Valószínűleg ebben a sorrendben. Egészen addig elmerülten nézi Nairada cukrot szopogató száját, amíg meg nem hallja, hogy kéretlen vendégeik jöttek.*
~ Hát ez meg? ~ *pislog gyanakodva Learonra, mert már vagy két éve nem találkoztak, és akkor is szétsavaszta a birkakergetőt.*
- Ööö... ja. Tök rég volt. Mit akarsz? *pislog sunyin, mert valószínűnek tartja, hogy a fickó okkal nyekteti. Az integető Prexire meg még sunyibb pillantás vár.*
- Szevasz, pöcök! Kár, hogy nem voltál itt, pont elfogyott a cukorka. Tööök szomi! Na haladjunk. *természetesen Nairada mosolygó integetése garantálja Prexi irányába feltámadó hirtelen ellenszenvét.*
~ Te csak ne nyúld le a csaj figyelmét előlem, te kis majomszar. ~ *sajnos a kiskölykök túl nagy előnyben vannak a sármos férfiakkal szemben is, Kriyonnak meg pláne nincs sok esélye.*
- Nincsenek kecskéink, Learon uraság. *jut eszébe a figura neve.*
- Na és hogy megy a sorod a barbárok között? Varázsolni megtanultál már?
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-02 06:10:16
Üzenet elküldve: 2018-07-02 06:10:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Amikor a lány kijavítja, akkor Ishala kissé ráncolja a homlokát, látszik, hogy elgondolkodik a dolgon, de végül megrázza a fejét.*
- Szerintem ha egy ketrec tele van kígyóval, és ha egy kígyó van benne, ugyan annyi az esélyed, hogy megharapnak. *Mondja végül megvonva a vállát. Nem szeretne vitatkozni, főleg nem ilyen csekélységen.*
- De lehet, hogy igazad van, nem vagyok tudós ember. *Nevet fel saját tudatlanságán.
A dicséretet szinte meg se hallja, egyből az íj felé fordítja a tekintetét.*
- Megnézhetem? * Kérdezi, és ha a lány engedi, vagy felé nyújtja, akkor megvizsgálja a fegyvert.* Ha gondolod, megtaníthatlak használni. Bár nem tudom, hogy a varázslat mennyire gyors, hasznos, és egyszerű, az íj mindenképpen az. Halk, és sebes, könnyű vele élelmet szerezni az erdőben. *Az eszébe se jut, hogy sokan teljesen másra használják a fegyvereket. Ott is fontos, hogy gyors és halk az eszköz. Amikor pedig a lány elpirul, akkor az elf is így tesz, és félre kapja a fejét.*
- Ne haragudj, nem úgy értettem. *Mondja halkan, zavarban.* Vagyis de, úgy értettem, csak nem _úgy_ ... izé, érted, nem? Szóval tényleg bámulatos vagy... de nem azért... mindegy. *A szavai már eleinte se voltak túl magabiztosak, vagy hangosak, de a végére már nem is suttogja, hanem szinte csak tátogja a szavakat. Sose mondott még ilyesmit egy nőnek, nem tudja, hogy miként viselkedjen, és hogyan kellene ezt tálalni. Inkább a füvet kezdi el bámulni maga előtt, és várja, hogy valaki megtörje a csendet. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.02 06:10:32
*Amikor a lány kijavítja, akkor Ishala kissé ráncolja a homlokát, látszik, hogy elgondolkodik a dolgon, de végül megrázza a fejét.*
- Szerintem ha egy ketrec tele van kígyóval, és ha egy kígyó van benne, ugyan annyi az esélyed, hogy megharapnak. *Mondja végül megvonva a vállát. Nem szeretne vitatkozni, főleg nem ilyen csekélységen.*
- De lehet, hogy igazad van, nem vagyok tudós ember. *Nevet fel saját tudatlanságán.
A dicséretet szinte meg se hallja, egyből az íj felé fordítja a tekintetét.*
- Megnézhetem? * Kérdezi, és ha a lány engedi, vagy felé nyújtja, akkor megvizsgálja a fegyvert.* Ha gondolod, megtaníthatlak használni. Bár nem tudom, hogy a varázslat mennyire gyors, hasznos, és egyszerű, az íj mindenképpen az. Halk, és sebes, könnyű vele élelmet szerezni az erdőben. *Az eszébe se jut, hogy sokan teljesen másra használják a fegyvereket. Ott is fontos, hogy gyors és halk az eszköz. Amikor pedig a lány elpirul, akkor az elf is így tesz, és félre kapja a fejét.*
- Ne haragudj, nem úgy értettem. *Mondja halkan, zavarban.* Vagyis de, úgy értettem, csak nem _úgy_ ... izé, érted, nem? Szóval tényleg bámulatos vagy... de nem azért... mindegy. *A szavai már eleinte se voltak túl magabiztosak, vagy hangosak, de a végére már nem is suttogja, hanem szinte csak tátogja a szavakat. Sose mondott még ilyesmit egy nőnek, nem tudja, hogy miként viselkedjen, és hogyan kellene ezt tálalni. Inkább a füvet kezdi el bámulni maga előtt, és várja, hogy valaki megtörje a csendet. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.02 06:10:32
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-30 21:11:46
Üzenet elküldve: 2018-06-30 21:11:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
*Igyekszik jó benyomást kelteni, a sok rossz után. Picit restelli is magát a toronybéli viselkedése miatt. Nem mintha a tündér nem érdemelte volna meg százszorosan, de kár, hogy a nemes hölgy is szemtanúja volt.*
-Nem, dehogy. Én megszoktam.
*Mosolyog barátságosan a nőre, mozgatva meg pőre lábujjait, jelezve igen jól elvan csizma nélkül is. Valójában, abban a boldog korban, mikor még szüleivel élt, csak igen hideg időre, és ritka ünnepnapokra húzott lábbelit.
Immár a pokrócon ücsörögve igyekszik kedveskedni Nariada őreinek, nem túl sok sikerrel, mikor Kriyon orra alá dugja kezét. Legelőbb megdöbben, aztán gyorsan rövid kétségbe esik.*
-Szabad? Tényleg?
*Csen ki gyorsan egy cukorkát a többi közül és tömi szájába. Édes, ragadós, olvadós. Olyasmi, amit csak az igazán gazdag gyerekek ismerhetnek.*
-Hát ez!
*Igyekszik megfelelő hasonlatot találni, miközben ámulva ízleli a finomságot.*
-Ez jobb, mint a lépes méz.
*Nyel vissza egy nagy adag nyálat, cuppog picit elmélyülten, sosem kóstolt még ilyen finomat.
Édes révületéből idegen hang szakítja ki, fivérét szólítja, üdvözli, pattan fel hát, közelebb merészkedve, a félvér háta mögül kukucskálva a jövevényekre.*
-Jó estét.
*Érkezik részéről a halk köszöntés, méri végig a férfit, majd fordul lágy mosollyal a kisfiú felé.*
-Szia.
*Nem túl magas, formás teremtés, szőkés barna haját egyetlen vastag fonatba fogta, tiszta zöld tekintettel kukucskál ki fogadott bátyja válla felett. Öltözéke egyszerű, nadrág, ing, könnyű kabátka, valami rejtélyes oknál fogva viszont nem visel cipőt.*
*Igyekszik jó benyomást kelteni, a sok rossz után. Picit restelli is magát a toronybéli viselkedése miatt. Nem mintha a tündér nem érdemelte volna meg százszorosan, de kár, hogy a nemes hölgy is szemtanúja volt.*
-Nem, dehogy. Én megszoktam.
*Mosolyog barátságosan a nőre, mozgatva meg pőre lábujjait, jelezve igen jól elvan csizma nélkül is. Valójában, abban a boldog korban, mikor még szüleivel élt, csak igen hideg időre, és ritka ünnepnapokra húzott lábbelit.
Immár a pokrócon ücsörögve igyekszik kedveskedni Nariada őreinek, nem túl sok sikerrel, mikor Kriyon orra alá dugja kezét. Legelőbb megdöbben, aztán gyorsan rövid kétségbe esik.*
-Szabad? Tényleg?
*Csen ki gyorsan egy cukorkát a többi közül és tömi szájába. Édes, ragadós, olvadós. Olyasmi, amit csak az igazán gazdag gyerekek ismerhetnek.*
-Hát ez!
*Igyekszik megfelelő hasonlatot találni, miközben ámulva ízleli a finomságot.*
-Ez jobb, mint a lépes méz.
*Nyel vissza egy nagy adag nyálat, cuppog picit elmélyülten, sosem kóstolt még ilyen finomat.
Édes révületéből idegen hang szakítja ki, fivérét szólítja, üdvözli, pattan fel hát, közelebb merészkedve, a félvér háta mögül kukucskálva a jövevényekre.*
-Jó estét.
*Érkezik részéről a halk köszöntés, méri végig a férfit, majd fordul lágy mosollyal a kisfiú felé.*
-Szia.
*Nem túl magas, formás teremtés, szőkés barna haját egyetlen vastag fonatba fogta, tiszta zöld tekintettel kukucskál ki fogadott bátyja válla felett. Öltözéke egyszerű, nadrág, ing, könnyű kabátka, valami rejtélyes oknál fogva viszont nem visel cipőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784