Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:03:43
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:03:43
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Lisast Naida//
*Ezúttal mindenki hallotta a hangokat, és szép, vagy nem szép, lentről jöttek.*
- Mi a fene... *sziszegi a fogai között, miközben azon tűnődik, hogy vajon kitől származott a hang. Rila? És ha ő volt, akkor eddig miért nem kiáltott? Vagy kiáltott, csak nem hallották? Túl messze voltak? Ez mind-mind gyanús. Keram ábrázata és tettei viszont azt sugallják, hogy igenis Rila volt. Vajon ő tévedne? Vagy Las? Tény, hogy a mélységinek jobb a füle, viszont az is tény, hogy...*
- Szerintetek ki volt? *emeli fel végül a fejét a hosszas gondolkozásból. Elvégre mennyivel egyszerűbb egy gyors kérdéssel helyretenni a dolgokat. Közben ő is figyel Lisastra, de nem olyan látványosan mint a Pap, viszont ha segítségre lenne szüksége, akkor Las nyújthat némi támaszt. Viszont bekövetkezett az, ami talán kellemetlenül fog érinteni mindenkit, az elf leemeli hátáról a fabotját, hogy azzal haladjon tovább. Remélhetőleg nem fogja vele megtörni a csapatszellemet, viszont kezd fáradni, hát hiába, nem mai gyermek, közel kétszázötven évvel a háta mögött már más sem ugrándozna. Remélhetőleg a bot nem fog zajt csapni, ha mégis így lenne, akkor megvonja a vállát, és visszarakja a hátára, aztán továbbra is a lábaira támaszkodik.*
*Ezúttal mindenki hallotta a hangokat, és szép, vagy nem szép, lentről jöttek.*
- Mi a fene... *sziszegi a fogai között, miközben azon tűnődik, hogy vajon kitől származott a hang. Rila? És ha ő volt, akkor eddig miért nem kiáltott? Vagy kiáltott, csak nem hallották? Túl messze voltak? Ez mind-mind gyanús. Keram ábrázata és tettei viszont azt sugallják, hogy igenis Rila volt. Vajon ő tévedne? Vagy Las? Tény, hogy a mélységinek jobb a füle, viszont az is tény, hogy...*
- Szerintetek ki volt? *emeli fel végül a fejét a hosszas gondolkozásból. Elvégre mennyivel egyszerűbb egy gyors kérdéssel helyretenni a dolgokat. Közben ő is figyel Lisastra, de nem olyan látványosan mint a Pap, viszont ha segítségre lenne szüksége, akkor Las nyújthat némi támaszt. Viszont bekövetkezett az, ami talán kellemetlenül fog érinteni mindenkit, az elf leemeli hátáról a fabotját, hogy azzal haladjon tovább. Remélhetőleg nem fogja vele megtörni a csapatszellemet, viszont kezd fáradni, hát hiába, nem mai gyermek, közel kétszázötven évvel a háta mögött már más sem ugrándozna. Remélhetőleg a bot nem fog zajt csapni, ha mégis így lenne, akkor megvonja a vállát, és visszarakja a hátára, aztán továbbra is a lábaira támaszkodik.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-30 19:12:41
Üzenet elküldve: 2014-11-30 19:12:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai - Hazaút //
*Hát ez eléggé furcsa volt. Szeretné arra a nem túl bizalomgerjesztő valamire fogni az egészet, de tisztában van vele, hogy társasági képességei egy bányászbéka szebbik fele alatt van jó néhány tárnányival. De igyekszik a dolgok jó oldalát nézni, választ kapott a kérdésére, nincs minden rendben.
Ahogy azzal sincs, hogy ő meg egy mágus elleni balhéban készül részt venni. Nem mondhatni, hogy nem szimpatizál az áldozatul esett nomádokkal, de nem lenne szabad elfelejtenie saját korlátait. Amik addig tartanak, hogy gyógyít, vagy alattomos módon sújt le, lesből, vagy méreggel. Ezt részben megtette, amikor a másik törzs táborába mentek, kellő méretű zűrzavart hozott létre, bőven elég szerencsétlenre hozta rá a frászt, és kellő mennyiségű harcost segített át a túlvilágra. Senki nem vetheti a szemére, hogy nem tett semmit a vendéglátásért és a zsákmányért cserébe.
Nem a könnyes búcsúk híve, és magyarázkodni sincs túl sok kedve, honnan ez a kedély fordulat (mert hát ki ismerné be szívesen, hogy van benne félelem, ő pedig kifejezetten utálja, ha sebezhető pontot látnak rajta). Így hát visszafogja lovát, hogy lassacskán a kis karaván végére kerüljön, majd le is maradjon egy kicsit, aztán lovát a megfelelő irányba fordítja, majd vágtára fogja, ideje hazatérnie, csupán menet közben néz még vissza a nomádok felé, és gondolatban kíván nekik sok sikert.*
*Hát ez eléggé furcsa volt. Szeretné arra a nem túl bizalomgerjesztő valamire fogni az egészet, de tisztában van vele, hogy társasági képességei egy bányászbéka szebbik fele alatt van jó néhány tárnányival. De igyekszik a dolgok jó oldalát nézni, választ kapott a kérdésére, nincs minden rendben.
Ahogy azzal sincs, hogy ő meg egy mágus elleni balhéban készül részt venni. Nem mondhatni, hogy nem szimpatizál az áldozatul esett nomádokkal, de nem lenne szabad elfelejtenie saját korlátait. Amik addig tartanak, hogy gyógyít, vagy alattomos módon sújt le, lesből, vagy méreggel. Ezt részben megtette, amikor a másik törzs táborába mentek, kellő méretű zűrzavart hozott létre, bőven elég szerencsétlenre hozta rá a frászt, és kellő mennyiségű harcost segített át a túlvilágra. Senki nem vetheti a szemére, hogy nem tett semmit a vendéglátásért és a zsákmányért cserébe.
Nem a könnyes búcsúk híve, és magyarázkodni sincs túl sok kedve, honnan ez a kedély fordulat (mert hát ki ismerné be szívesen, hogy van benne félelem, ő pedig kifejezetten utálja, ha sebezhető pontot látnak rajta). Így hát visszafogja lovát, hogy lassacskán a kis karaván végére kerüljön, majd le is maradjon egy kicsit, aztán lovát a megfelelő irányba fordítja, majd vágtára fogja, ideje hazatérnie, csupán menet közben néz még vissza a nomádok felé, és gondolatban kíván nekik sok sikert.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-30 12:02:13
Üzenet elküldve: 2014-11-30 12:02:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Rhena - Távozás//
*~Az életem nyomorúságos... Lovagi életről álmodozom, de megbélyegeztem jövőmet, mikor útonállónak szegődtem... Lehetett volna belőlem akárki, ameddig nem lettem egy hülye paraszt...~
Amikor a lány kimondja, hogy a törpe egyáltalán nem ludas a nyilas dologban, vérmérséklete jobban felszökik. Vajon miért ilyen makacs? Ha egyszer valaki úgy kezeli a sebet, hogy nem távolítja el a seb okát, az idióta és kész.
Tekintete a nomád íjászra is rászegeződik, és haragja nagyobb lángra lobban. Meg sem méltatta arra, hogy meghallgassa kérését.
~A fene vigye el az összes embert!~*
-Eltakarodok innen...
*Dünnyögi az orra alatt, majd haragosan megsarkallja a lovat, amelyet zsákmányolt, és elvágtat a helyről.
Legalább kétnapi lovaglásra van innen Arthenior, de ha vágtára fogja, még az alkonyra beérhet a városba.*
*~Az életem nyomorúságos... Lovagi életről álmodozom, de megbélyegeztem jövőmet, mikor útonállónak szegődtem... Lehetett volna belőlem akárki, ameddig nem lettem egy hülye paraszt...~
Amikor a lány kimondja, hogy a törpe egyáltalán nem ludas a nyilas dologban, vérmérséklete jobban felszökik. Vajon miért ilyen makacs? Ha egyszer valaki úgy kezeli a sebet, hogy nem távolítja el a seb okát, az idióta és kész.
Tekintete a nomád íjászra is rászegeződik, és haragja nagyobb lángra lobban. Meg sem méltatta arra, hogy meghallgassa kérését.
~A fene vigye el az összes embert!~*
-Eltakarodok innen...
*Dünnyögi az orra alatt, majd haragosan megsarkallja a lovat, amelyet zsákmányolt, és elvágtat a helyről.
Legalább kétnapi lovaglásra van innen Arthenior, de ha vágtára fogja, még az alkonyra beérhet a városba.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:06:10
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:06:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai - Felthys //
*Nos igen, az a nyíl benne hagyás elég nagy baki gyógyításnál, na de kivételesen a dolgok pozitív oldalát próbálta nézni. Elvégre Lau is ezzel traktálta annak idején, próbáljon derűlátó lenni. Vagy ha neki nem is megy, legalább a pácienseket vagy klienseket biztassa jó kilátásokkal. Elvégre a meglehetősen amatőr ellátás ellenére él még a férfi, amit nem mindenki mondhat el magáról ilyen malőrök után. Sőt, még a karját is tudja használni gond nélkül, ami megint okot ad az örömre. Az viszont igaz, hogy ezen a pozitív világszemléleten neki még van mit dolgoznia. *
- Az élet már csak ilyen, nem mindenki érthet mindenhez. Én se fogok dicső csatákat vívni, és főleg nem megnyerni. Ellenben életben tudom tartani azokat, akiknek ez a szakmája. *Azt már csak gondolatban teszi hozzá, hogy remélhetőleg.
A potyogó üvegcsére viszont kíváncsian néz. Szakmai érdeklődése azonnal feléled, máris próbálja megtippelni, mi is lehet az. A színe nem túl bizalomgerjesztő, de ez még nem jelent semmit, csak egy nyom a talány megfejtéséhez. De hamarosan egyéb részletekkel is megismerkedhet.*
- Kellék egy hecceléshez? Kíváncsivá tett, mégis miben sántikál? *Ó te bolond, hát erre miért nem gondoltál? Ilyen főzeteket is meg lehet tanulni készíteni, nem lehetnek túl bonyolultak, és ezzel is szerezhetne néhány plusz tallért magának. A felismerést kísérendő kis híján homlokon csapja magát.
Az ital felhajtása viszont megint felkelti érdeklődését. Nem úgy volt, hogy meg akar viccelni vele valakit? Vagy most ő lesz a hecc áldozata? Az ital keltette első reakciók viszont némi aggodalomra adnak okot. Látszólag utána rendben van a férfi, no de így kellett működnie annak a valaminek? Vagy egy kontárnak sikerült megvágnia egy hamis löttyel? *
- Minden rendben, jól van? *Kérdezi bizonytalanul, árgus szemekkel figyelve Felthyst. *
A hozzászólás írója (Rhenamys Natarran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.25 21:07:43
*Nos igen, az a nyíl benne hagyás elég nagy baki gyógyításnál, na de kivételesen a dolgok pozitív oldalát próbálta nézni. Elvégre Lau is ezzel traktálta annak idején, próbáljon derűlátó lenni. Vagy ha neki nem is megy, legalább a pácienseket vagy klienseket biztassa jó kilátásokkal. Elvégre a meglehetősen amatőr ellátás ellenére él még a férfi, amit nem mindenki mondhat el magáról ilyen malőrök után. Sőt, még a karját is tudja használni gond nélkül, ami megint okot ad az örömre. Az viszont igaz, hogy ezen a pozitív világszemléleten neki még van mit dolgoznia. *
- Az élet már csak ilyen, nem mindenki érthet mindenhez. Én se fogok dicső csatákat vívni, és főleg nem megnyerni. Ellenben életben tudom tartani azokat, akiknek ez a szakmája. *Azt már csak gondolatban teszi hozzá, hogy remélhetőleg.
A potyogó üvegcsére viszont kíváncsian néz. Szakmai érdeklődése azonnal feléled, máris próbálja megtippelni, mi is lehet az. A színe nem túl bizalomgerjesztő, de ez még nem jelent semmit, csak egy nyom a talány megfejtéséhez. De hamarosan egyéb részletekkel is megismerkedhet.*
- Kellék egy hecceléshez? Kíváncsivá tett, mégis miben sántikál? *Ó te bolond, hát erre miért nem gondoltál? Ilyen főzeteket is meg lehet tanulni készíteni, nem lehetnek túl bonyolultak, és ezzel is szerezhetne néhány plusz tallért magának. A felismerést kísérendő kis híján homlokon csapja magát.
Az ital felhajtása viszont megint felkelti érdeklődését. Nem úgy volt, hogy meg akar viccelni vele valakit? Vagy most ő lesz a hecc áldozata? Az ital keltette első reakciók viszont némi aggodalomra adnak okot. Látszólag utána rendben van a férfi, no de így kellett működnie annak a valaminek? Vagy egy kontárnak sikerült megvágnia egy hamis löttyel? *
- Minden rendben, jól van? *Kérdezi bizonytalanul, árgus szemekkel figyelve Felthyst. *
A hozzászólás írója (Rhenamys Natarran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.25 21:07:43
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-25 18:10:10
Üzenet elküldve: 2014-11-25 18:10:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai - Rhena//
*Az íjász, úgy néz ki, nem válaszol kérdésére. Feltehetőleg a tumultusban meg sem hallotta, hiszen Felthys is csak félvárról nyögte oda kérelmeit jutalmaztatásával kapcsolatban. Na sebaj, majd a táborban újra megpróbálja, hátha ott nagyobb sikere lesz.
Mikor a lány bemutatkozik, egy selymes félmosollyal válaszol rá. Mosolya csak akkor fokozódik tovább, amikor közlik vele, hogy a nő a rendes fajtából származó gyógyító.
A sebszemlével viszont információk és tettek terén sem lett gazdagabb. Eddig tudta azokat, amiket most közöltek vele.*
-Jó hír, hogy a törpének sikerült meggátolnia... Igen, bizonyára a terve része volt az is, hogy a nyilat a vállamban hagyja.
*Ekkor hirtelen leoldódik bőrövéről egy üvegcse, a fiola fekete lével a belsejében, amely valószínűleg csak színezett víz, nincs szó itt semmiféle varázsitalról.*
-Megbocsájtana? *kérdi, mikor a fűre huppan az üvegcse, és leszállva a nyeregből felveszi azt, majd újra a nyeregben még nézi egy darabig.* -Látja? Drága pénzért vettem, hogy megvicceljek vele valakit. Állítólag valami olyasféle hatása van, ami heccelésekhez megfelel. Valószínűleg valami fekete levéllel elszínezett víz, vagy egyszerű festékes víz.
*Felemeli a levegőbe, úgy, hogy eltakarja vele a napot. A fény megcsillan az üvegen, majd a következő pillanatban a dugó elrepül, és a fekete lé Felthys torkán folyik le.
Enyhén megszédül, majd megrázkódik, mint aki erős házi pálinkát ivott, ezen kívül viszont semmi baja, de érzi, hogy a régi emlékek felgyülemlenek benne, és apja, családja és mindenki más ellen, aki ártott neki egyre nagyobb haragot táplál.*
Megivott egy varázsitalt, ami kettő körre agresszívabbá, nyugtalanabbá tesz.
*Az íjász, úgy néz ki, nem válaszol kérdésére. Feltehetőleg a tumultusban meg sem hallotta, hiszen Felthys is csak félvárról nyögte oda kérelmeit jutalmaztatásával kapcsolatban. Na sebaj, majd a táborban újra megpróbálja, hátha ott nagyobb sikere lesz.
Mikor a lány bemutatkozik, egy selymes félmosollyal válaszol rá. Mosolya csak akkor fokozódik tovább, amikor közlik vele, hogy a nő a rendes fajtából származó gyógyító.
A sebszemlével viszont információk és tettek terén sem lett gazdagabb. Eddig tudta azokat, amiket most közöltek vele.*
-Jó hír, hogy a törpének sikerült meggátolnia... Igen, bizonyára a terve része volt az is, hogy a nyilat a vállamban hagyja.
*Ekkor hirtelen leoldódik bőrövéről egy üvegcse, a fiola fekete lével a belsejében, amely valószínűleg csak színezett víz, nincs szó itt semmiféle varázsitalról.*
-Megbocsájtana? *kérdi, mikor a fűre huppan az üvegcse, és leszállva a nyeregből felveszi azt, majd újra a nyeregben még nézi egy darabig.* -Látja? Drága pénzért vettem, hogy megvicceljek vele valakit. Állítólag valami olyasféle hatása van, ami heccelésekhez megfelel. Valószínűleg valami fekete levéllel elszínezett víz, vagy egyszerű festékes víz.
*Felemeli a levegőbe, úgy, hogy eltakarja vele a napot. A fény megcsillan az üvegen, majd a következő pillanatban a dugó elrepül, és a fekete lé Felthys torkán folyik le.
Enyhén megszédül, majd megrázkódik, mint aki erős házi pálinkát ivott, ezen kívül viszont semmi baja, de érzi, hogy a régi emlékek felgyülemlenek benne, és apja, családja és mindenki más ellen, aki ártott neki egyre nagyobb haragot táplál.*
Megivott egy varázsitalt, ami kettő körre agresszívabbá, nyugtalanabbá tesz.
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-23 20:09:19
Üzenet elküldve: 2014-11-23 20:09:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai - Felthys Belaldur //
*Akármilyen választ is kapjon a törzs növény készleteivel kapcsolatban, egy b terv mindenképpen kell, hiszen ha bele is nézhet, és használhatja a nomádok hozzávalóit, nem biztos, hogy lesz olyan, ami neki kell. Elvégre, a legtöbb gyógyító csak annyira ért a mérgekhez, hogy felismeri őket, és tud ellenmérget keverni, nem pedig el is készíti őket. Jelen helyzetben csak valami harmat gyenge gonosz kis keveréket tudna elkészíteni, ami bár nem lenne haszontalan, szerinte kevés egy varázsló ellen. Esetleg majd körülnézhet a tábor környékén. Messzire nem akar menni, nehogy belebotoljon valami kellemetlen felderítőbe.
Milyen ironikus, hogy megint arra készül, hogy életet ontson ki. Nem mintha az elmúlt órákban nem ezt tette volna, de ahogy már megmondta, minden tett kivált egy hatást. Néha jót, néha rosszat, végül is, ez is csak nézőpont kérdése. Nem rajong sem a halálért, sem a vér látványáért, ám ahogy első alkalommal sem, most sem borul ki, vagy roskad magába, legalábbis nem úgy, ahogy azt annak idején elképzelte, hogy megtörténne. Pedig most még csak nem is személyes okok vezérelték, még senkihez sem kötik erős szálak, akik miatt ennyire merész lenne. Ki hitte volna, hogy ennyire magához tudja édesgetni mások bosszúvágya. Talán mégis több érző rész maradt benne, mint hitte. Vagy csak segíteni akar, hogy mások is megérezzék a bosszú édes ízét.
Nagyjából ekkor eszmél fel, hogy az a valaki, aki mellé tévedt a rögtönzött karavánban éppen hozzá beszél.*
- Üdv, én Rhena vagyok, Rhenamys Natarran. Igen, gyógyító is volnék, többek között. *Bólint a kérdésre, majd egy kicsit értetlenül néz.* Ákombákom? Ez mit is takar? Gyógynövényeket, és az abból készített főzeteket, kenőcsöket és egyebeket használom.
*Próbálja megnyugtatásnak szánni, de hallott már kuruzslókról és az ő csodaszereikről, úgyhogy a bizalmatlanság nem lepi meg, mégha belül, nagyon belül kicsit zsémbel is miatta.
Szó mi szó, lóháton ülve mg nem végzett orvoslást, de mindig van egy első alkalom. Kihúzza magát, kicsit fel is emelkedik a nyeregből, hogy rendesen rálásson a férfi vállára. Nem alacsony teremtés, de csak éppen hogy megüti az átlagos mércét, és ennek néha vannak hátulütői. Gyógyuló félben van már, és vörösnek vagy duzzadtnak sem tűnik, habár a tollmaradványok esetleges benn létére kicsit komorabbá válik az arca.*
- Jó hír, hogy a törpének azért sikerült meggátolnia a seb elfertőződését. Nem hoztam magammal az egész orvosság arzenálom, de sebgyógyításra mindig van valami, a táborban el tudom látni vele a sérülést. És ott meg tudom nézni a hátadat is. Lehet, hogy csak felületi, de abból is lehetnek csúnya dolgok, ha nem figyelnek rá.
*Egy pillanatra elfintorodik, ahogy önkéntelenül is eszébe villan egy pillanatra egy régi emlékkép. Bizony, egy kisebb vágás is pokollá teheti az életet, ha nem hagyják kezelni.
Nem mondhatni, hogy erszénnyel tett jelzés nem lelkesíti fel, elvégre neki is élnie kell valamiből. Főleg, hogy a mostani kis kitérője után szinte teljesen kifogy az Észak reménye őrleményből. Talán mégis el kellene látogatnia karavánpihenői ismerőséhez, és venni tőle egy keveset, ha még van. Vagy majd ha hazatér, menjen be Artheniorba és ott nézzen szét a piacon? Még van ideje eldönteni.*
*Akármilyen választ is kapjon a törzs növény készleteivel kapcsolatban, egy b terv mindenképpen kell, hiszen ha bele is nézhet, és használhatja a nomádok hozzávalóit, nem biztos, hogy lesz olyan, ami neki kell. Elvégre, a legtöbb gyógyító csak annyira ért a mérgekhez, hogy felismeri őket, és tud ellenmérget keverni, nem pedig el is készíti őket. Jelen helyzetben csak valami harmat gyenge gonosz kis keveréket tudna elkészíteni, ami bár nem lenne haszontalan, szerinte kevés egy varázsló ellen. Esetleg majd körülnézhet a tábor környékén. Messzire nem akar menni, nehogy belebotoljon valami kellemetlen felderítőbe.
Milyen ironikus, hogy megint arra készül, hogy életet ontson ki. Nem mintha az elmúlt órákban nem ezt tette volna, de ahogy már megmondta, minden tett kivált egy hatást. Néha jót, néha rosszat, végül is, ez is csak nézőpont kérdése. Nem rajong sem a halálért, sem a vér látványáért, ám ahogy első alkalommal sem, most sem borul ki, vagy roskad magába, legalábbis nem úgy, ahogy azt annak idején elképzelte, hogy megtörténne. Pedig most még csak nem is személyes okok vezérelték, még senkihez sem kötik erős szálak, akik miatt ennyire merész lenne. Ki hitte volna, hogy ennyire magához tudja édesgetni mások bosszúvágya. Talán mégis több érző rész maradt benne, mint hitte. Vagy csak segíteni akar, hogy mások is megérezzék a bosszú édes ízét.
Nagyjából ekkor eszmél fel, hogy az a valaki, aki mellé tévedt a rögtönzött karavánban éppen hozzá beszél.*
- Üdv, én Rhena vagyok, Rhenamys Natarran. Igen, gyógyító is volnék, többek között. *Bólint a kérdésre, majd egy kicsit értetlenül néz.* Ákombákom? Ez mit is takar? Gyógynövényeket, és az abból készített főzeteket, kenőcsöket és egyebeket használom.
*Próbálja megnyugtatásnak szánni, de hallott már kuruzslókról és az ő csodaszereikről, úgyhogy a bizalmatlanság nem lepi meg, mégha belül, nagyon belül kicsit zsémbel is miatta.
Szó mi szó, lóháton ülve mg nem végzett orvoslást, de mindig van egy első alkalom. Kihúzza magát, kicsit fel is emelkedik a nyeregből, hogy rendesen rálásson a férfi vállára. Nem alacsony teremtés, de csak éppen hogy megüti az átlagos mércét, és ennek néha vannak hátulütői. Gyógyuló félben van már, és vörösnek vagy duzzadtnak sem tűnik, habár a tollmaradványok esetleges benn létére kicsit komorabbá válik az arca.*
- Jó hír, hogy a törpének azért sikerült meggátolnia a seb elfertőződését. Nem hoztam magammal az egész orvosság arzenálom, de sebgyógyításra mindig van valami, a táborban el tudom látni vele a sérülést. És ott meg tudom nézni a hátadat is. Lehet, hogy csak felületi, de abból is lehetnek csúnya dolgok, ha nem figyelnek rá.
*Egy pillanatra elfintorodik, ahogy önkéntelenül is eszébe villan egy pillanatra egy régi emlékkép. Bizony, egy kisebb vágás is pokollá teheti az életet, ha nem hagyják kezelni.
Nem mondhatni, hogy erszénnyel tett jelzés nem lelkesíti fel, elvégre neki is élnie kell valamiből. Főleg, hogy a mostani kis kitérője után szinte teljesen kifogy az Észak reménye őrleményből. Talán mégis el kellene látogatnia karavánpihenői ismerőséhez, és venni tőle egy keveset, ha még van. Vagy majd ha hazatér, menjen be Artheniorba és ott nézzen szét a piacon? Még van ideje eldönteni.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-23 17:49:00
Üzenet elküldve: 2014-11-23 17:49:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai - Borsovád Magori, Rhenamys Natarran//
*A pusztaság, mint valami hatalmas fűtenger pöffeszkedik északkeleten. Az első nap múlásával Felthys megfigyelte, ahogy az égi fény mozog, és ebből egyszerűen lehetett következtetni, merre van a karavánpihenő, és onnan Arthenior.
~Vajon Ziál, Lazelit meg a kis Fibienne még a fogadóban vannak, és várnak engem? Vagy egyszerűen leléptek, mint mindenki, akiket valaha is ismertem?~
Egy zsákmányolt ló hátán üget a csapatot követve. Szikár, vékony termetű jószág, de pont elég erős, hogy elbírjon egy páncélos embert, és ahhoz is elég gyors, hogy félnapi vágta után már "otthon" lehessen. Elég hirtelenül és váratlanul jött ez a mészárlás, és magát a férfit is meglepi, hogy vajon miért ment bele? Talán egy bizonyos tudni akarás, egy kérdés, ami a tegnapi fekete ruhás szándékáról kívánt tudakozódni, vagy hála a ferde szemű íjásznak, ő sem tudja, a lényeg az, hogy megtette, bármennyire sem volt szabad.
Lovát kicsit nagyobb sebességre sarkallja, majd hirtelen Magori mellett terem.*
-Köszönöm, hogy megmentetted az életem, és én fizettem érte még több élettel, bármennyire is szánalmas életek voltak. Én nem kérek pénzt, asszonyt, javakat vagy akármit, csupán néhány szelet sózott húst és egy tömlő vizet vagy bort, hogy visszatérjek Artheniorba, és hirdessem, a napkeleti népek közt van egy, aki már nem barbár nép fia, hisz földet művelnek és jó ügyért hadakoznak.
*Reméli, hogy az íjász megérti távozási szándékát. Az ő helye a városban van, nem pedig a pusztán. Azon is gondolkodott a minap, hogy újrakezdi lovagi kiképzését és talán apja régi vágyát teljesítve ő is dicső lovag lesz, hogy házába való visszatértekor ne valami szégyenhozó renegátként, hanem a porból felemelkedett, urának szeretetét kiharcoló régi barátként tekintsenek rá.
Ha Magori válaszol, odébb léptet, egy elf mellé, aki elméletileg valami gyógyító.*
-Üdv! Felthys Belaldur vagyok, a Belaldur házból. Ha füleim nem csaltak, te valami gyógyító vagy ugye? Gondolom nem abból a fajtából, aki mindenféle ákombákommal gyógyít, hanem az az igazi. Nos, ezzel tudnál valamit kezdeni?
*Kicsit közelebb húzódik Rhenamyshoz, lecsatolja váll-lapját ellenkező hóna alá csúsztatja, majd a fehér gézkötést szépen lassan kicsavarja, és alakot ölt a félig hegesedett, félig varosodott seb, amely arra a nyílra emlékezteti, amit egy állítólagos ork lőtt rá Thargarod erődje mellett, Amon Ruadh tövében.*
-Valami jöttment törpe megpróbálta kitisztítani a sebet, de elfelejtette kihúzni belőle a nyilat. Magam húztam ki, de nem valami profin, a tollak maradványai szerintem még mindig a sebben vannak. Még van egy másik a hátamon is, de az csak felületi vágás, alig hatolt be a húsba.
*Kérlelőn néz a lányra, és az erszényét is megütögeti, jelezvén, jó tett helyébe jót várjon.*
*A pusztaság, mint valami hatalmas fűtenger pöffeszkedik északkeleten. Az első nap múlásával Felthys megfigyelte, ahogy az égi fény mozog, és ebből egyszerűen lehetett következtetni, merre van a karavánpihenő, és onnan Arthenior.
~Vajon Ziál, Lazelit meg a kis Fibienne még a fogadóban vannak, és várnak engem? Vagy egyszerűen leléptek, mint mindenki, akiket valaha is ismertem?~
Egy zsákmányolt ló hátán üget a csapatot követve. Szikár, vékony termetű jószág, de pont elég erős, hogy elbírjon egy páncélos embert, és ahhoz is elég gyors, hogy félnapi vágta után már "otthon" lehessen. Elég hirtelenül és váratlanul jött ez a mészárlás, és magát a férfit is meglepi, hogy vajon miért ment bele? Talán egy bizonyos tudni akarás, egy kérdés, ami a tegnapi fekete ruhás szándékáról kívánt tudakozódni, vagy hála a ferde szemű íjásznak, ő sem tudja, a lényeg az, hogy megtette, bármennyire sem volt szabad.
Lovát kicsit nagyobb sebességre sarkallja, majd hirtelen Magori mellett terem.*
-Köszönöm, hogy megmentetted az életem, és én fizettem érte még több élettel, bármennyire is szánalmas életek voltak. Én nem kérek pénzt, asszonyt, javakat vagy akármit, csupán néhány szelet sózott húst és egy tömlő vizet vagy bort, hogy visszatérjek Artheniorba, és hirdessem, a napkeleti népek közt van egy, aki már nem barbár nép fia, hisz földet művelnek és jó ügyért hadakoznak.
*Reméli, hogy az íjász megérti távozási szándékát. Az ő helye a városban van, nem pedig a pusztán. Azon is gondolkodott a minap, hogy újrakezdi lovagi kiképzését és talán apja régi vágyát teljesítve ő is dicső lovag lesz, hogy házába való visszatértekor ne valami szégyenhozó renegátként, hanem a porból felemelkedett, urának szeretetét kiharcoló régi barátként tekintsenek rá.
Ha Magori válaszol, odébb léptet, egy elf mellé, aki elméletileg valami gyógyító.*
-Üdv! Felthys Belaldur vagyok, a Belaldur házból. Ha füleim nem csaltak, te valami gyógyító vagy ugye? Gondolom nem abból a fajtából, aki mindenféle ákombákommal gyógyít, hanem az az igazi. Nos, ezzel tudnál valamit kezdeni?
*Kicsit közelebb húzódik Rhenamyshoz, lecsatolja váll-lapját ellenkező hóna alá csúsztatja, majd a fehér gézkötést szépen lassan kicsavarja, és alakot ölt a félig hegesedett, félig varosodott seb, amely arra a nyílra emlékezteti, amit egy állítólagos ork lőtt rá Thargarod erődje mellett, Amon Ruadh tövében.*
-Valami jöttment törpe megpróbálta kitisztítani a sebet, de elfelejtette kihúzni belőle a nyilat. Magam húztam ki, de nem valami profin, a tollak maradványai szerintem még mindig a sebben vannak. Még van egy másik a hátamon is, de az csak felületi vágás, alig hatolt be a húsba.
*Kérlelőn néz a lányra, és az erszényét is megütögeti, jelezvén, jó tett helyébe jót várjon.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-23 11:11:01
Üzenet elküldve: 2014-11-23 11:11:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Las Hagger//
*Lisast részben megnyugszik, amikor látja, hogy mások is hallják a kiáltást. Ezek szerint nem ő képzelődik. Ugyanakkor természetesen aggasztja is, főleg miután újra hallani lehet a hangot. Keram ábrázata sem éppen megnyugtató. A lány látja, hogy valami aggasztja a mélységit, de nem mer rákérdezni.
Tovább haladnak előre. A lánynak annak ellenére, hogy nem fáj annyira a lába, néha azért fájdalmas grimaszba torzul az arca egy egy lépés következtében. Ilyenkor mindig lopva körbepillant, hogy észrevette e valaki. Egyszer egy ilyen alkalommal összeakad a Pappal a tekintetük. Lisast egy halvány mosollyal jelzi, hogy nincs semmi gond.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.23 11:11:26
*Lisast részben megnyugszik, amikor látja, hogy mások is hallják a kiáltást. Ezek szerint nem ő képzelődik. Ugyanakkor természetesen aggasztja is, főleg miután újra hallani lehet a hangot. Keram ábrázata sem éppen megnyugtató. A lány látja, hogy valami aggasztja a mélységit, de nem mer rákérdezni.
Tovább haladnak előre. A lánynak annak ellenére, hogy nem fáj annyira a lába, néha azért fájdalmas grimaszba torzul az arca egy egy lépés következtében. Ilyenkor mindig lopva körbepillant, hogy észrevette e valaki. Egyszer egy ilyen alkalommal összeakad a Pappal a tekintetük. Lisast egy halvány mosollyal jelzi, hogy nincs semmi gond.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.23 11:11:26
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-22 19:24:51
Üzenet elküldve: 2014-11-22 19:24:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A végzet útjai//
~Hé, engedj el! ~
*Gondolja Tawin mérgesen, mert nagyon feszült a dolgok miatt. Mégsem kapja el a kezét, mert tudja, hogy ez fontos dolog. Éppen megkérdezné, hogy mit is csinál, amikor ismét jön a fejfájás és a jól ismert sötétség. Tawin nem tud mit tenni, földre kényszerül. A jelentkező hányingert majdnem öklendezés követi, de ekkor megszűnik a fájdalom, és visszatér a látása is. A földön fekszik és nem lát senkit. Valószínűleg azért mert háttal fekszik a nőnek. Feláll és megfordul. A nő méregeti egy darabig, ami meglehetősen zavarja Tawint. Amikor Monoria megszólal Tawin meghallgatja a mondókát, de kell egy kis idő, míg feldolgozza azokat. Annyit fogott fel belőle, hogy a mágus nem képes ennyi embert manipulálni. Azonban következik egy kérdés. *
-Igen volt. Apai ágon a nagyapám testvére. Ő nagyon értett a mágiához. De egy nap eltűnt. Senki nem tudja mi lett vele.
*Sokat tanította Tawint, de a fiú nem szerette a mágiát. A bájitalfőzést még csak-csak, de a mágiát sohasem. A mágus egyszer megharagudott rá, és megitatott vele valamit. Akkor Tawin nagyon gyengének érezte magát. Másnap eltűnt, Tawin pedig sokkal jobban érezte magát. Azóta nem találkozott a mágia semmilyen fajtájával sem. Mindig is mondta: Gyáva vagy, mert elutasítod a hatalmat! A mágia hatalom fiam! És ha te nem akarod a hatalmat, akkor majd teszek róla, hogy soha ne is kapd meg!
Ez lehet a titok nyitja? A varázsital gyengítette le Tawint? Ezért fáj hát, ha a mágia közelségét érzi? Talán meg kellene említenie Monoriának, de valamiért mégsem teszi. A nő felszáll Esthajnalra, ami felettébb zavarja az íjászt, de mit tud tenni ellene? Követi a nő példáját, és felszáll ő is egy lóra. Eddig ismeretlen érzés keríti hatalmába, majd elsötétül előtte a világ. *
//A végzet útjai-Tawin megszállottként//
*Eddig nem volt valami izgalmas a műsör. Csak próbáltak rájönni, hogy ki is lehet ő. Ő pedig csak nevet rajtuk. A suhanc olyanokra gondol, amikre nem lenne szabad, így egy kis agykontrollal visszatartja az ifjú száját. Ezt nem szabad megemlíteni. Tawint úgy használja akár egy bábot. Amint a felszáll a lóra, ő következik. A nő a szerepcseréből semmit sem láthat, vagy érezhet. Engedelmesen követi őket egy szót sem szól. Várhatják a mágust, nem fog eljönni. Még nem tudja, hogy menny időt fog lapulni a "gyerekben", de az biztos, hogy ma nem fedi fel magát. Csak a fiút sajnálja egy kicsit. Mégiscsak egy vérből származnak. A birodalomnak azonban vége, úgyhogy mindegy, hogy ki él és ki hal. A fiú azonban egy vérvonal egyetlen ismert (és élő) leszármazottja. Ezen ráér később morfondírozni, most a táboron van a hangsúly. Sereghajtóként halad a többiek után. *
~Hé, engedj el! ~
*Gondolja Tawin mérgesen, mert nagyon feszült a dolgok miatt. Mégsem kapja el a kezét, mert tudja, hogy ez fontos dolog. Éppen megkérdezné, hogy mit is csinál, amikor ismét jön a fejfájás és a jól ismert sötétség. Tawin nem tud mit tenni, földre kényszerül. A jelentkező hányingert majdnem öklendezés követi, de ekkor megszűnik a fájdalom, és visszatér a látása is. A földön fekszik és nem lát senkit. Valószínűleg azért mert háttal fekszik a nőnek. Feláll és megfordul. A nő méregeti egy darabig, ami meglehetősen zavarja Tawint. Amikor Monoria megszólal Tawin meghallgatja a mondókát, de kell egy kis idő, míg feldolgozza azokat. Annyit fogott fel belőle, hogy a mágus nem képes ennyi embert manipulálni. Azonban következik egy kérdés. *
-Igen volt. Apai ágon a nagyapám testvére. Ő nagyon értett a mágiához. De egy nap eltűnt. Senki nem tudja mi lett vele.
*Sokat tanította Tawint, de a fiú nem szerette a mágiát. A bájitalfőzést még csak-csak, de a mágiát sohasem. A mágus egyszer megharagudott rá, és megitatott vele valamit. Akkor Tawin nagyon gyengének érezte magát. Másnap eltűnt, Tawin pedig sokkal jobban érezte magát. Azóta nem találkozott a mágia semmilyen fajtájával sem. Mindig is mondta: Gyáva vagy, mert elutasítod a hatalmat! A mágia hatalom fiam! És ha te nem akarod a hatalmat, akkor majd teszek róla, hogy soha ne is kapd meg!
Ez lehet a titok nyitja? A varázsital gyengítette le Tawint? Ezért fáj hát, ha a mágia közelségét érzi? Talán meg kellene említenie Monoriának, de valamiért mégsem teszi. A nő felszáll Esthajnalra, ami felettébb zavarja az íjászt, de mit tud tenni ellene? Követi a nő példáját, és felszáll ő is egy lóra. Eddig ismeretlen érzés keríti hatalmába, majd elsötétül előtte a világ. *
//A végzet útjai-Tawin megszállottként//
*Eddig nem volt valami izgalmas a műsör. Csak próbáltak rájönni, hogy ki is lehet ő. Ő pedig csak nevet rajtuk. A suhanc olyanokra gondol, amikre nem lenne szabad, így egy kis agykontrollal visszatartja az ifjú száját. Ezt nem szabad megemlíteni. Tawint úgy használja akár egy bábot. Amint a felszáll a lóra, ő következik. A nő a szerepcseréből semmit sem láthat, vagy érezhet. Engedelmesen követi őket egy szót sem szól. Várhatják a mágust, nem fog eljönni. Még nem tudja, hogy menny időt fog lapulni a "gyerekben", de az biztos, hogy ma nem fedi fel magát. Csak a fiút sajnálja egy kicsit. Mégiscsak egy vérből származnak. A birodalomnak azonban vége, úgyhogy mindegy, hogy ki él és ki hal. A fiú azonban egy vérvonal egyetlen ismert (és élő) leszármazottja. Ezen ráér később morfondírozni, most a táboron van a hangsúly. Sereghajtóként halad a többiek után. *
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-18 18:18:03
Üzenet elküldve: 2014-11-18 18:18:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Themis//
-Tizzir... tizzin... Mindegy, maradok a cuki gonosz hosszúgyíknál.- *Próbálkozik meg a lány a gyíkok nevének kimondásával, de végül arra jut, hogy meghagyja a mélységieknek ezt a kiejtést.*
-Amúgy történik velük valami a napfénytől? Azon kívül ugye, hogy jobban látná őket az ember.- *Érdeklődik ártatlan kíváncsisággal. Kipróbálni úgysem áll módjában, a legutóbbiak elmenekültek az ilyennemű fenyedetése után. Vagy Hagger bácsi fényétől, de részletkérdés.*
-Mi folyik odafenn?- *Bök a plafonra a kiáltozás tompa zajára utalva, és ezzel be is ugrik egy potenciális egyszavas válasz lehetősége a kérdésre.*
-Tizzir... tizzin... Mindegy, maradok a cuki gonosz hosszúgyíknál.- *Próbálkozik meg a lány a gyíkok nevének kimondásával, de végül arra jut, hogy meghagyja a mélységieknek ezt a kiejtést.*
-Amúgy történik velük valami a napfénytől? Azon kívül ugye, hogy jobban látná őket az ember.- *Érdeklődik ártatlan kíváncsisággal. Kipróbálni úgysem áll módjában, a legutóbbiak elmenekültek az ilyennemű fenyedetése után. Vagy Hagger bácsi fényétől, de részletkérdés.*
-Mi folyik odafenn?- *Bök a plafonra a kiáltozás tompa zajára utalva, és ezzel be is ugrik egy potenciális egyszavas válasz lehetősége a kérdésre.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-17 22:32:04
Üzenet elküldve: 2014-11-17 22:32:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mindez nem ment egyik percről a másikra, a sebek ellátása, hogy minél kevesebb kínt okozzon, elég soká tartott. A nap már túljutott zenitjén, mire elindulhatnak.*
-Valaki egyszer azt tanította nekem, hogy ölni bűn. Megint másik tanítás úgy szól, hogy szemet szemért. Vagy az apák vétkei fiukra száll.
*Reagál a lány szavaira. Nem támadólag teszi, mint inkább lassú ütemben, elgondolkodva, miközben kicsit vissza kell fogja lovát, hogy ne váltson ügetésbe. Azt bizton nem bírná az elf. Mindenesetre annyi, de annyi fajta megközelítése van a dolgoknak, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk. Vagy megleli a helyes utat. És, hogy mi a helyes út, az is épp annyira szubjektív, mint bármi más. Elhessegeti a komor gondolatokat, s inkább arra ügyel, hogy társa ne forduljon le a lóról vagy, amennyire lehetséges kényelmesen utazhasson. Néha bátorító mosolyt is megereszt felé.*
-Ne aggódj, ott már jó kezekben leszel. Láttam van ott fogadó, katonák, gyógyító is akad bizonyára.
*Ahogy róják a mérföldeket, úgy fogy el szava. A kietlen puszta valahogy kiszívja életkedvét.
Kulacsát olykor a lánynak nyújtja, frissítse fel magát. De kettejüknek már kevés lehet a magával hozott víz, így ő maga csak spórolva nedvesítgeti ajkát.
Mire a nap a horizont szélére süllyed, Karavánpihenő még mindig sehol. Már kezd elbizonytalanodni, vajon nem tévedt -e el. Ráadásul a szél is feltámad, s a port hordva a tájékozódást is egyre nehezíti.*
-Nem érünk oda.
*Mordul fel mérgesen. Közben felágaskodik a nyeregben, hátha onnan jobban lát, de hiába.*
-Mindenütt a nagy semmi. Menedék után kell néznünk.
*Utal a készülő viharra. Ha szerencséje lesz, úgy visszatalál egy már korábban általa is felfedezett üreghez, hol meghúzhatják magukat.*
-Arra, úgy hiszem.
*Ragadja meg a "szomszéd" ló kantárját, s vezeti sajátjával egyetemben. Nehogy megbokrosodjék és levesse a hátán lévő amúgy is sérült hölgyet.*
-Hó-hó.
*Nyugtatja. De talán ebben az elf vérrel büszkélkedhető asszonyszemély nagyobb tehetséggel bír őnála.*
-Valaki egyszer azt tanította nekem, hogy ölni bűn. Megint másik tanítás úgy szól, hogy szemet szemért. Vagy az apák vétkei fiukra száll.
*Reagál a lány szavaira. Nem támadólag teszi, mint inkább lassú ütemben, elgondolkodva, miközben kicsit vissza kell fogja lovát, hogy ne váltson ügetésbe. Azt bizton nem bírná az elf. Mindenesetre annyi, de annyi fajta megközelítése van a dolgoknak, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk. Vagy megleli a helyes utat. És, hogy mi a helyes út, az is épp annyira szubjektív, mint bármi más. Elhessegeti a komor gondolatokat, s inkább arra ügyel, hogy társa ne forduljon le a lóról vagy, amennyire lehetséges kényelmesen utazhasson. Néha bátorító mosolyt is megereszt felé.*
-Ne aggódj, ott már jó kezekben leszel. Láttam van ott fogadó, katonák, gyógyító is akad bizonyára.
*Ahogy róják a mérföldeket, úgy fogy el szava. A kietlen puszta valahogy kiszívja életkedvét.
Kulacsát olykor a lánynak nyújtja, frissítse fel magát. De kettejüknek már kevés lehet a magával hozott víz, így ő maga csak spórolva nedvesítgeti ajkát.
Mire a nap a horizont szélére süllyed, Karavánpihenő még mindig sehol. Már kezd elbizonytalanodni, vajon nem tévedt -e el. Ráadásul a szél is feltámad, s a port hordva a tájékozódást is egyre nehezíti.*
-Nem érünk oda.
*Mordul fel mérgesen. Közben felágaskodik a nyeregben, hátha onnan jobban lát, de hiába.*
-Mindenütt a nagy semmi. Menedék után kell néznünk.
*Utal a készülő viharra. Ha szerencséje lesz, úgy visszatalál egy már korábban általa is felfedezett üreghez, hol meghúzhatják magukat.*
-Arra, úgy hiszem.
*Ragadja meg a "szomszéd" ló kantárját, s vezeti sajátjával egyetemben. Nehogy megbokrosodjék és levesse a hátán lévő amúgy is sérült hölgyet.*
-Hó-hó.
*Nyugtatja. De talán ebben az elf vérrel büszkélkedhető asszonyszemély nagyobb tehetséggel bír őnála.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-16 21:23:06
Üzenet elküldve: 2014-11-16 21:23:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Magunk útján//
* Jobban érzi magát ez tény és való, épp nem érzi úgy magát, mint aki már meg is halt és el is van már ásva félig. De most jobb és Ron'Anchor olyannak tűnik, akivel nyugodtan beszélhet. Pedig badarság ilyen rövid ismeretség után őszintének lenni valakivel, pláne úgy, hogy el sem tudna menekülni, ha balül sülnének el a dolgok. *
- Köszönöm.
* Fogadja el a kezét és feláll, ha lassan is. ~Tehát kóbor lovag.~ Így már érti az öltözékét és a "viselkedését". Viszont a kóbor lovag, az elejtett szavak szerint gyászol.*
- Részvétem.
* A hosszúlétűek is ugyan úgy elveszítik a szeretteiket, rokonok és barátok. *
- A bosszú nem cél, csak egy kitérő a helyes úton. Nem szerencsés sokáig haladni a rossz ösvényen. Az ember élet túl rövid ahhoz, hogy ezzel töltsd napjaid.
* Az elfek azért mások ezekben a dolgokban, nagyon mások. De ismert annyi embert és élt addig a közelükben, hogy nagyjából kiismerje őket. Amíg a kóbor lovag felemeli őt a nyeregbe, átkarolja a nyakát és próbálja tartani a hátát, de így is fáj még a bordája a mozgatásra. Csak halkan szisszen fel, de el tud helyezkedni a nyeregben úgy, hogy jó legyen. A kóbor lovag még a lábait is a kengyelbe igazítja. Ez kedves, igazán. *
- A karavánpihenőig biztosan kibírom, ott csak jobb lenne, mint egy, akármilyen törzsnél. A lényeg, hogy legyen legalább egy gyógyító, aki rendbe hozza a testem. Tele vagyok sebekkel, de legalább nem vérzik már úgy egyik sem. Csak az egyik bordám fáj, meg a fejem egy kicsit.
* De amíg nem szédül le a lováról, addig nem lesz gond. Elindul Ron'Anchor mellett, tartja vele a tempót. Zafírkék szemeit rajta pihenteti meg néha, máskor pedig a tájat figyeli maguk körül. Noha nem sok érdekességet nyújt a puszta látványa, de egyszer már ráfázott az óvatlanságára. *
A hozzászólás írója (Riella Ravaora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.16 21:23:25
* Jobban érzi magát ez tény és való, épp nem érzi úgy magát, mint aki már meg is halt és el is van már ásva félig. De most jobb és Ron'Anchor olyannak tűnik, akivel nyugodtan beszélhet. Pedig badarság ilyen rövid ismeretség után őszintének lenni valakivel, pláne úgy, hogy el sem tudna menekülni, ha balül sülnének el a dolgok. *
- Köszönöm.
* Fogadja el a kezét és feláll, ha lassan is. ~Tehát kóbor lovag.~ Így már érti az öltözékét és a "viselkedését". Viszont a kóbor lovag, az elejtett szavak szerint gyászol.*
- Részvétem.
* A hosszúlétűek is ugyan úgy elveszítik a szeretteiket, rokonok és barátok. *
- A bosszú nem cél, csak egy kitérő a helyes úton. Nem szerencsés sokáig haladni a rossz ösvényen. Az ember élet túl rövid ahhoz, hogy ezzel töltsd napjaid.
* Az elfek azért mások ezekben a dolgokban, nagyon mások. De ismert annyi embert és élt addig a közelükben, hogy nagyjából kiismerje őket. Amíg a kóbor lovag felemeli őt a nyeregbe, átkarolja a nyakát és próbálja tartani a hátát, de így is fáj még a bordája a mozgatásra. Csak halkan szisszen fel, de el tud helyezkedni a nyeregben úgy, hogy jó legyen. A kóbor lovag még a lábait is a kengyelbe igazítja. Ez kedves, igazán. *
- A karavánpihenőig biztosan kibírom, ott csak jobb lenne, mint egy, akármilyen törzsnél. A lényeg, hogy legyen legalább egy gyógyító, aki rendbe hozza a testem. Tele vagyok sebekkel, de legalább nem vérzik már úgy egyik sem. Csak az egyik bordám fáj, meg a fejem egy kicsit.
* De amíg nem szédül le a lováról, addig nem lesz gond. Elindul Ron'Anchor mellett, tartja vele a tempót. Zafírkék szemeit rajta pihenteti meg néha, máskor pedig a tájat figyeli maguk körül. Noha nem sok érdekességet nyújt a puszta látványa, de egyszer már ráfázott az óvatlanságára. *
A hozzászólás írója (Riella Ravaora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.16 21:23:25
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-16 19:01:14
Üzenet elküldve: 2014-11-16 19:01:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magunk útján//
*Való igaz, mindenért meg kell küzdeni, és a sors vagy végzet, akárhogy nevezzék is, minduntalan újabb és újabb csavarokat tesz bele. Próbák elé állíttatnak, újból és újból, hogy azok leküzdésével bizonyítsák az Égiek előtt, hogy érdemesek az Életre.
De lám, az asszonyszemély úgy fest kissé felenged, s megered nyelve is. Kiönti szívét őelőtte, beavatja múltjába valamelyest.*
~Ez a bizalom jele. És hogy jobban van.~
*Vonja le a következtetést hamarjában, noha a szépséges arc valamelyest homályosítja elméjének élét.*
-Enyém a megtiszteltetés.
*Nyújtja kezét, hogy felsegítse a földről. Amolyan lovagias viselkedéssel.*
-Jómagam kóbor lovag vagyok. Gyökereim kitépték, s most a világot járom, hogy elégtételt vehessek ezért.
*Sötét képpel elmondott komor szavak ezek, még sötétebb múltról árulkodnak.*
-Hadd segítsek.
*S ha engedi, úgy a nyeregbe emeli a karcsú testet, lábát a kengyelbe segíti, s immár lentről néz fel rá az egyik haramia lovának nyergében. Ő maga aztán elteszi kevés holmiját és saját hátasára pattan könnyedén, mintha nem húzná a sodronying súlya.*
-Messzire vagyunk a várostól, de egy másik nomád tábor vagy Karavánpihenő nincs messze.
*Ajánlja fel, karjával mutatja is az irányokat úgy nagyjából. Aztán aggodalmasabb szemekkel méricskéli, mint üli meg lovát az elf.*
-Elég erős vagy hozzá?
*Léptet közvetlenül mellé, szemből. Így szemük újra találkozhat.*
-Induljunk, hogy még napnyugta előtt beérjünk.
*Indítványozza, s az ő általa preferált Karavánpihenő felé "kormányozza" társát. Gondolja, nem szívesen menne egy újabb nomád barbár törzshöz látogatóba a történtek után.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.16 21:29:53, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*Való igaz, mindenért meg kell küzdeni, és a sors vagy végzet, akárhogy nevezzék is, minduntalan újabb és újabb csavarokat tesz bele. Próbák elé állíttatnak, újból és újból, hogy azok leküzdésével bizonyítsák az Égiek előtt, hogy érdemesek az Életre.
De lám, az asszonyszemély úgy fest kissé felenged, s megered nyelve is. Kiönti szívét őelőtte, beavatja múltjába valamelyest.*
~Ez a bizalom jele. És hogy jobban van.~
*Vonja le a következtetést hamarjában, noha a szépséges arc valamelyest homályosítja elméjének élét.*
-Enyém a megtiszteltetés.
*Nyújtja kezét, hogy felsegítse a földről. Amolyan lovagias viselkedéssel.*
-Jómagam kóbor lovag vagyok. Gyökereim kitépték, s most a világot járom, hogy elégtételt vehessek ezért.
*Sötét képpel elmondott komor szavak ezek, még sötétebb múltról árulkodnak.*
-Hadd segítsek.
*S ha engedi, úgy a nyeregbe emeli a karcsú testet, lábát a kengyelbe segíti, s immár lentről néz fel rá az egyik haramia lovának nyergében. Ő maga aztán elteszi kevés holmiját és saját hátasára pattan könnyedén, mintha nem húzná a sodronying súlya.*
-Messzire vagyunk a várostól, de egy másik nomád tábor vagy Karavánpihenő nincs messze.
*Ajánlja fel, karjával mutatja is az irányokat úgy nagyjából. Aztán aggodalmasabb szemekkel méricskéli, mint üli meg lovát az elf.*
-Elég erős vagy hozzá?
*Léptet közvetlenül mellé, szemből. Így szemük újra találkozhat.*
-Induljunk, hogy még napnyugta előtt beérjünk.
*Indítványozza, s az ő általa preferált Karavánpihenő felé "kormányozza" társát. Gondolja, nem szívesen menne egy újabb nomád barbár törzshöz látogatóba a történtek után.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.16 21:29:53, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-15 09:37:06
Üzenet elküldve: 2014-11-15 09:37:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
~Á... úgy néz ki célt értem!~
*Gondolja, mikor senki nem állítja meg, amint a gyereket felhasználva megszerzi az információt. Egy biztos nem nehezítik meg a dolgát A többiek szerencsére bővebb magyarázatba sem kell fognia. Kellemesen csalódott ezekben, az elfnő irgalmas lélekről nem is beszélve. Pillanatnyi elégedettsége, ami mondandója fogadtatása, miatt érte hamar tova száll, mert Tawin félre vonja.*
~Ah, mit akar ez már megint? Na gyorsan...~
*Bizony türelmetlen, mert sok a dolga, ha erős mágusról van szó csapdát kell majd állítania neki, mert valószínűleg erősebb nála. Nem természete, hogy féljen, inkább öröm tölti el a kihívás gondolatára, amit az északi megzavart. Ennek ellenére kegyeskedik odébb húzódni vele és figyel is rá. Az esemény beszámoló után már azon van, hogy közbe vágjon és félbe szakítsa, mondván pontosan tudja, mikor mit tett felesleges megismételni, de akkor kimondottan érdekes részhez ér az északi. Felhúzott szemöldökkel, hagyja, hogy tovább beszéljen, amikor pedig a saját gondolatait hallja vissza a szájából, már teljes testtel felé fordulva néz rá koncentrálva a szavaira.*
~Hallotta, amikor manipuláltam a lovát? Érdekes, roppant érdekes. Nem hiszem, hogy a mágus tette volna, hacsak nem találkozott már vele, akár tudtán kívül. A mágia lenyomatát meg szoktam érezni.~
-Értem. Maradj nyugton!
*Mondja, mert még mindig nem szokása hosszabban magyarázkodni feleslegesen az előbbi is eléggé kimerítette. Elkapja Tawin kezét és minden erejével koncentrál. Az erő megindul letapogatva a mellette állót, akinek lehet ismét fejfájása lesz ettől, de ezt megkockáztatja, elvégre neki nem fáj. Mikor végzett elereszti és elgondolkodva mered rá.*
-Ne aggódj. Igaz valószínűleg erős mágussal van dolgunk, de ennyi embert manipulálni egyszerre kimerítő feladat még a legerősebb mágusnak is. Akárki is, nincs már ereje kémekre is. Az ereje csak fogy minden mágia használattal, valószínűleg, ezért vonul el időről, időre és tér vissza megerősödve újra. Nem, ez valami más...
*Magyaráz most már türelmesebb hangot megütve, majd kicsit elhúzz a a száját és úgy mered rá az északira. Erre szerinte egyetlen magyarázat létezik és ez legalább olyan meglepő, mint nemrég a mágus felbukkanásának ténye.*
-Mond csak Északi Tawin, van mágus, vagy mágia használó az őseid között?
*Miután választ kap végig méri az előtte állót újra. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki hatalmas erők birtokosa, pedig nagyon úgy fest érzékenyen reagál a mágia közelségére. Ha eddig nem volt szerencséje ilyen környezethez, lehet a nagy erők áramlása hozta elő belőle a képességeit. Fájdalmat okoz, mert még nem tudja elzárni az útját elméjében. Ha még nem is tudatosult benne, olvasott a gondolatai között. Valahogyan utat talált hozzá és megérezte a mágus lenyomatát is a halottakon csak úgy mint a lovon. Sajnos most nincs erre ideje, a nomád elvágtat, az elf és a harcos nő meg az asszonyokat és gyerekeket tereli, neki is mennie kellene.*
~Ha mégis felhasználja a mágus az Északit? Lehetséges lenne? Jobb lesz szemmel tartani.~
*Ezzel most nem foglalkozhat, mert a karaván már messze jár az elintézni való pedig sok.*
-Gyere induljunk, mivel neked fájdalmat okoz, azt hiszen megyek én a te lovaddal
*Felkapaszkodik Esthajnal nyergébe és elindul a többiek után. Van most mit átgondolnia.*
~Á... úgy néz ki célt értem!~
*Gondolja, mikor senki nem állítja meg, amint a gyereket felhasználva megszerzi az információt. Egy biztos nem nehezítik meg a dolgát A többiek szerencsére bővebb magyarázatba sem kell fognia. Kellemesen csalódott ezekben, az elfnő irgalmas lélekről nem is beszélve. Pillanatnyi elégedettsége, ami mondandója fogadtatása, miatt érte hamar tova száll, mert Tawin félre vonja.*
~Ah, mit akar ez már megint? Na gyorsan...~
*Bizony türelmetlen, mert sok a dolga, ha erős mágusról van szó csapdát kell majd állítania neki, mert valószínűleg erősebb nála. Nem természete, hogy féljen, inkább öröm tölti el a kihívás gondolatára, amit az északi megzavart. Ennek ellenére kegyeskedik odébb húzódni vele és figyel is rá. Az esemény beszámoló után már azon van, hogy közbe vágjon és félbe szakítsa, mondván pontosan tudja, mikor mit tett felesleges megismételni, de akkor kimondottan érdekes részhez ér az északi. Felhúzott szemöldökkel, hagyja, hogy tovább beszéljen, amikor pedig a saját gondolatait hallja vissza a szájából, már teljes testtel felé fordulva néz rá koncentrálva a szavaira.*
~Hallotta, amikor manipuláltam a lovát? Érdekes, roppant érdekes. Nem hiszem, hogy a mágus tette volna, hacsak nem találkozott már vele, akár tudtán kívül. A mágia lenyomatát meg szoktam érezni.~
-Értem. Maradj nyugton!
*Mondja, mert még mindig nem szokása hosszabban magyarázkodni feleslegesen az előbbi is eléggé kimerítette. Elkapja Tawin kezét és minden erejével koncentrál. Az erő megindul letapogatva a mellette állót, akinek lehet ismét fejfájása lesz ettől, de ezt megkockáztatja, elvégre neki nem fáj. Mikor végzett elereszti és elgondolkodva mered rá.*
-Ne aggódj. Igaz valószínűleg erős mágussal van dolgunk, de ennyi embert manipulálni egyszerre kimerítő feladat még a legerősebb mágusnak is. Akárki is, nincs már ereje kémekre is. Az ereje csak fogy minden mágia használattal, valószínűleg, ezért vonul el időről, időre és tér vissza megerősödve újra. Nem, ez valami más...
*Magyaráz most már türelmesebb hangot megütve, majd kicsit elhúzz a a száját és úgy mered rá az északira. Erre szerinte egyetlen magyarázat létezik és ez legalább olyan meglepő, mint nemrég a mágus felbukkanásának ténye.*
-Mond csak Északi Tawin, van mágus, vagy mágia használó az őseid között?
*Miután választ kap végig méri az előtte állót újra. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki hatalmas erők birtokosa, pedig nagyon úgy fest érzékenyen reagál a mágia közelségére. Ha eddig nem volt szerencséje ilyen környezethez, lehet a nagy erők áramlása hozta elő belőle a képességeit. Fájdalmat okoz, mert még nem tudja elzárni az útját elméjében. Ha még nem is tudatosult benne, olvasott a gondolatai között. Valahogyan utat talált hozzá és megérezte a mágus lenyomatát is a halottakon csak úgy mint a lovon. Sajnos most nincs erre ideje, a nomád elvágtat, az elf és a harcos nő meg az asszonyokat és gyerekeket tereli, neki is mennie kellene.*
~Ha mégis felhasználja a mágus az Északit? Lehetséges lenne? Jobb lesz szemmel tartani.~
*Ezzel most nem foglalkozhat, mert a karaván már messze jár az elintézni való pedig sok.*
-Gyere induljunk, mivel neked fájdalmat okoz, azt hiszen megyek én a te lovaddal
*Felkapaszkodik Esthajnal nyergébe és elindul a többiek után. Van most mit átgondolnia.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-14 22:35:52
Üzenet elküldve: 2014-11-14 22:35:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Wram még nem érezte ennyire kutyaszorítóban magát, mióta Artheiorba jött. Alaposan elvétette az irányt, s a távolságot is rosszul mérte fel. Lábai majd leszakadnak, az élelme pedig lassan elfogy. Két álló napja kutyagol, a kimerültség pedig kikészíti az idegeit.*
-Veszek egy lovat. Akármilyen gebe is, akkor is kell egy ló. Igen. Kolbász lesz a neve.-
*Tervezgeti, miközben tovább botorkál.*
-Legalább megeszem, ha megint ilyen helyzetbe kerülök.-
*Felcsillan a kénsárga szempár, ahogy megpillantani véli a nyárson piruló nagy darab lóhúst. Rohanni kezd felé, ám egy idő múlva megbotlik, elesik, s minden sötétségbe borul.*
-Veszek egy lovat. Akármilyen gebe is, akkor is kell egy ló. Igen. Kolbász lesz a neve.-
*Tervezgeti, miközben tovább botorkál.*
-Legalább megeszem, ha megint ilyen helyzetbe kerülök.-
*Felcsillan a kénsárga szempár, ahogy megpillantani véli a nyárson piruló nagy darab lóhúst. Rohanni kezd felé, ám egy idő múlva megbotlik, elesik, s minden sötétségbe borul.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-14 09:12:36
Üzenet elküldve: 2014-11-14 09:12:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*Ha most nem rögzül belé, hogy a sötételfek a rossz hír hozói, akkor soha. Szemöldöke igen magasra szökik, és szemei is rendesen elkerekedik, amikor elhangzik a tény, hogy egy varázsló keze van a dologban. A mágiával nem kellene packáznia, ellenben egy ennél is erősebb ösztön, vagyis inkább beidegződés lép működésbe nála, amit a gyűlölettel és megvetéssel teli jeges tekintet jól jelez.
Talán a benne sűrűn felmerülő nem szép gondolatok azok, ami miatt nem reagál érzékenyen az előtte lejátszódó túsz drámán, vagy csak szimplán ő is ismeri a cél szentesíti az eszköz elvet, emiatt nem orrol meg még jobban a nőszemélyre, így bár nem élvezkedik a látványban és a rémületben, de még csak a látszatát sem kelti, hogy bármikor is közbe akarna avatkozni. S lám, így legalább tényleg meg tudnak valamit, azon kívül is, hogy az említett varázsló kapzsi, vagyis nem elég neki egy törzs. Ma csak néhány nomád, holnap az egész világ, mi? Na azt lesheti, akárki is legyen az illető.
Belső, józan hangja megint jelzi, hogy nem normális, amikor még mindig a nomádokkal marad. Ártalmas az egészségre nézve, ha mágusokkal kezd ki, főleg, hogy ő semmi hasonló trükköt nem ismer, nem tud íjászkodni, hogy még véletlenül se kelljen közel kerülnie a bájolóhoz, tőröket sem tud dobálni (illetve dobni azt tud, csak nem találja el azt, amit el akarna találni). ÉS mégis, már ennyi információ elég volt ahhoz, hogy maradni akarjon. Addig nem akaródzik távozni innen, amíg a manipulátort nem látja holtan.
Ha a beszédek nem is, a varázsló jötte legalább néhány itteni nomádot észhez térített, és csatlakoznak hozzájuk. Minden bizonnyal akad közöttük olyan, akire ráférne az ellátás, de egyelőre nem foglalkozik ezekkel. Némi fércelést meg tudna csinálni menet közben is, de gyanakvó lévén nem szeretné, ha esetleg a szépen ellátott, jobb állapotba kerülő vendégeik esetleg problémát okoznának, amikor megérkeznek az elf vendéglátóihoz. Sosem lehet tudni, főleg, ha valakinek belepiszkáltak a fejébe.
Mivel Borsovád előre lovagolt, hogy figyelmeztesse az övéit, Zenolita mellé üget a maga lovával.*
- Tudom, furán fog hatni a kérdésem, kérésem, de vethetnék majd még egy pillantást a törzsetek növény készleteire? Nem úgy készültem az utamra, hogy valami erősebb mérget kellene kevernem, ami most ártana, tekintve miféle ellenfél leselkedik ránk. *Hangját azért halkabbra vette, tapasztalta már, hogy egyeseket elég kényelmetlenül érint az, ha egy méregkeveréshez is értő perszóna közelébe keverednek.*
- Tudom, nem szép dolog az ilyesmi, de hacsak nem tud valaki előrukkolni egy saját varázslóval a tarsolyából, vagy esetleg rögtön kettővel, amondó vagyok, használjuk, amink van.
*Ha most nem rögzül belé, hogy a sötételfek a rossz hír hozói, akkor soha. Szemöldöke igen magasra szökik, és szemei is rendesen elkerekedik, amikor elhangzik a tény, hogy egy varázsló keze van a dologban. A mágiával nem kellene packáznia, ellenben egy ennél is erősebb ösztön, vagyis inkább beidegződés lép működésbe nála, amit a gyűlölettel és megvetéssel teli jeges tekintet jól jelez.
Talán a benne sűrűn felmerülő nem szép gondolatok azok, ami miatt nem reagál érzékenyen az előtte lejátszódó túsz drámán, vagy csak szimplán ő is ismeri a cél szentesíti az eszköz elvet, emiatt nem orrol meg még jobban a nőszemélyre, így bár nem élvezkedik a látványban és a rémületben, de még csak a látszatát sem kelti, hogy bármikor is közbe akarna avatkozni. S lám, így legalább tényleg meg tudnak valamit, azon kívül is, hogy az említett varázsló kapzsi, vagyis nem elég neki egy törzs. Ma csak néhány nomád, holnap az egész világ, mi? Na azt lesheti, akárki is legyen az illető.
Belső, józan hangja megint jelzi, hogy nem normális, amikor még mindig a nomádokkal marad. Ártalmas az egészségre nézve, ha mágusokkal kezd ki, főleg, hogy ő semmi hasonló trükköt nem ismer, nem tud íjászkodni, hogy még véletlenül se kelljen közel kerülnie a bájolóhoz, tőröket sem tud dobálni (illetve dobni azt tud, csak nem találja el azt, amit el akarna találni). ÉS mégis, már ennyi információ elég volt ahhoz, hogy maradni akarjon. Addig nem akaródzik távozni innen, amíg a manipulátort nem látja holtan.
Ha a beszédek nem is, a varázsló jötte legalább néhány itteni nomádot észhez térített, és csatlakoznak hozzájuk. Minden bizonnyal akad közöttük olyan, akire ráférne az ellátás, de egyelőre nem foglalkozik ezekkel. Némi fércelést meg tudna csinálni menet közben is, de gyanakvó lévén nem szeretné, ha esetleg a szépen ellátott, jobb állapotba kerülő vendégeik esetleg problémát okoznának, amikor megérkeznek az elf vendéglátóihoz. Sosem lehet tudni, főleg, ha valakinek belepiszkáltak a fejébe.
Mivel Borsovád előre lovagolt, hogy figyelmeztesse az övéit, Zenolita mellé üget a maga lovával.*
- Tudom, furán fog hatni a kérdésem, kérésem, de vethetnék majd még egy pillantást a törzsetek növény készleteire? Nem úgy készültem az utamra, hogy valami erősebb mérget kellene kevernem, ami most ártana, tekintve miféle ellenfél leselkedik ránk. *Hangját azért halkabbra vette, tapasztalta már, hogy egyeseket elég kényelmetlenül érint az, ha egy méregkeveréshez is értő perszóna közelébe keverednek.*
- Tudom, nem szép dolog az ilyesmi, de hacsak nem tud valaki előrukkolni egy saját varázslóval a tarsolyából, vagy esetleg rögtön kettővel, amondó vagyok, használjuk, amink van.
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-13 16:37:35
Üzenet elküldve: 2014-11-13 16:37:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
~Micsoda? Miről beszél ez az elf banya? Egy Mágus fenyeget?~
*Nomádjára néz, aki először megdöbbenni látszik, de kis idő elteltével már intézkedik is, így ő sem kételkedik, bár lenne egy pár kérdése. A szorítás a gyomra tájékán két méretet nő. Szerencséje van a sötételfnek nomádja, majd nem nyilat küldött a banyába, a gyereket fenyegető akciója után, de még utolsó pillanatban megoldódott a helyzet, mielőtt, bármi történt volna, Ő csak mereszti a szemeit az események hatására. Ha nem lenne az anyja lánya, köpne egyet a banya felé. Szívből utálja a mágiatudókat és kezdi, azt hinni, hogy a banya is az. Ha van itt egy mágus, akkor nem okozna neki szívfájdalmat átszúrni a kardjával, amit most el is tesz és segít Borsovádnak meggyőzni az elárvult nomád falusiakat, hogy szedelőzködjenek és aki élni akar az tartson velük. Minden indulat ellenére egy jó pár asszony és gyerek szalad összeszedni a holmiját, láthatóan nem akarják bevárni a mágust, de egy pár megátalkodott öregasszony marad, mint akiknek már mindegy. Borsovád és ő sem győzködi őket. Szeretne, mihelyt alkalom adódik elbeszélgetni nomádjával a mágusról, de láthatóan nem alkalmas az időpont. A sötételf bejelentése után, nemsokkal már nyeregbe is pattant, hogy vágtasson vissza veszélyben lévő falujába. Mielőtt elvágtatott előre, hogy figyelmeztesse övéit megbízta őt, kísérje a velük tartókat. Bár kerültek lovak elő, a legyilkolt harcosok lovai és szekér is került valahonnan, de biztosan nem tudnak, majd vágtában haladni és jó pár óra eltelik, mire átérnek a másik nomád faluba. Remélhetőleg addigra a védelem nagyjából készen áll. Ő is nyeregbe pattan és int a többieknek, hogy indulás, majd megindul a nomádok karavánja mellett haladva Magori után.*
~Micsoda? Miről beszél ez az elf banya? Egy Mágus fenyeget?~
*Nomádjára néz, aki először megdöbbenni látszik, de kis idő elteltével már intézkedik is, így ő sem kételkedik, bár lenne egy pár kérdése. A szorítás a gyomra tájékán két méretet nő. Szerencséje van a sötételfnek nomádja, majd nem nyilat küldött a banyába, a gyereket fenyegető akciója után, de még utolsó pillanatban megoldódott a helyzet, mielőtt, bármi történt volna, Ő csak mereszti a szemeit az események hatására. Ha nem lenne az anyja lánya, köpne egyet a banya felé. Szívből utálja a mágiatudókat és kezdi, azt hinni, hogy a banya is az. Ha van itt egy mágus, akkor nem okozna neki szívfájdalmat átszúrni a kardjával, amit most el is tesz és segít Borsovádnak meggyőzni az elárvult nomád falusiakat, hogy szedelőzködjenek és aki élni akar az tartson velük. Minden indulat ellenére egy jó pár asszony és gyerek szalad összeszedni a holmiját, láthatóan nem akarják bevárni a mágust, de egy pár megátalkodott öregasszony marad, mint akiknek már mindegy. Borsovád és ő sem győzködi őket. Szeretne, mihelyt alkalom adódik elbeszélgetni nomádjával a mágusról, de láthatóan nem alkalmas az időpont. A sötételf bejelentése után, nemsokkal már nyeregbe is pattant, hogy vágtasson vissza veszélyben lévő falujába. Mielőtt elvágtatott előre, hogy figyelmeztesse övéit megbízta őt, kísérje a velük tartókat. Bár kerültek lovak elő, a legyilkolt harcosok lovai és szekér is került valahonnan, de biztosan nem tudnak, majd vágtában haladni és jó pár óra eltelik, mire átérnek a másik nomád faluba. Remélhetőleg addigra a védelem nagyjából készen áll. Ő is nyeregbe pattan és int a többieknek, hogy indulás, majd megindul a nomádok karavánja mellett haladva Magori után.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-10 23:10:42
Üzenet elküldve: 2014-11-10 23:10:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Magunk útján//
* Hát Ron sem lenne épp jóképű, ha össze-vissza lenne törve-zúzva. Most eléggé rossz bőrben van, nincs ereje teljében és ennek tetejében még a férfi is nekiesik a sérüléseinek, sebeinek. Noha roppant hálás érte, óhatatlanul sziszeg, mikor egy-egy fájdalmasabb műveletet végez el rajta. *
- Jó kis élet, nem mondom.
* Zafír szín szemei rövid időre fogjul ejtik a lovag tekinteté, mire, szinte egyszerre sütik le szemüket. Jól esik, ahogy hideg vízzel törölgeti tisztára az arcát. A nap eddigi melege enyhül rajta valamelyest és jobban érzi magát tőle. S bár úgy látszik, hogy megbízik a lovagban, az ígéretét mégsem tartja teljesíthetőnek. *
- Az én otthonom a levegő városa, odáig nem fogok eljutni ezekkel a sérülésekkel. Föl kell gyógyulnom és meg kell erősödnöm, hogy bármit is kezdhessek magammal. Nem terveztem hazamenni ideje korán. Habár nem tudom, mi jót nyújthatna ezek után ez a város. A fogadtatás nem volt épp kellemes. De azért, minden rosszban kell lennie valami jónak is, nem igaz? Kezdetnek mondhatnánk azt, hogy megmentettél és segíteni próbálsz rajtam. Így legalább nyugodt szívvel mondhatom, hogy örülök a találkozásunk, nos, sikerének.
* Mégis csak megmentette az életét, ami teljes siker, a ráadás pedig az, hogy nagyjából ellátta sérüléseit. Megpróbál felülni egymaga, lassan és óvatosan. Azt már most érzi, hogy nem lesz könnyű felmászni a nyeregbe, de majd csak megoldja valahogy. Ha nyeregben van, akkor már ki fogja bírni így az utat, bármerre is vezesse a lovag. Remélhetőleg egy gyógyítóhoz majd. *
* Hát Ron sem lenne épp jóképű, ha össze-vissza lenne törve-zúzva. Most eléggé rossz bőrben van, nincs ereje teljében és ennek tetejében még a férfi is nekiesik a sérüléseinek, sebeinek. Noha roppant hálás érte, óhatatlanul sziszeg, mikor egy-egy fájdalmasabb műveletet végez el rajta. *
- Jó kis élet, nem mondom.
* Zafír szín szemei rövid időre fogjul ejtik a lovag tekinteté, mire, szinte egyszerre sütik le szemüket. Jól esik, ahogy hideg vízzel törölgeti tisztára az arcát. A nap eddigi melege enyhül rajta valamelyest és jobban érzi magát tőle. S bár úgy látszik, hogy megbízik a lovagban, az ígéretét mégsem tartja teljesíthetőnek. *
- Az én otthonom a levegő városa, odáig nem fogok eljutni ezekkel a sérülésekkel. Föl kell gyógyulnom és meg kell erősödnöm, hogy bármit is kezdhessek magammal. Nem terveztem hazamenni ideje korán. Habár nem tudom, mi jót nyújthatna ezek után ez a város. A fogadtatás nem volt épp kellemes. De azért, minden rosszban kell lennie valami jónak is, nem igaz? Kezdetnek mondhatnánk azt, hogy megmentettél és segíteni próbálsz rajtam. Így legalább nyugodt szívvel mondhatom, hogy örülök a találkozásunk, nos, sikerének.
* Mégis csak megmentette az életét, ami teljes siker, a ráadás pedig az, hogy nagyjából ellátta sérüléseit. Megpróbál felülni egymaga, lassan és óvatosan. Azt már most érzi, hogy nem lesz könnyű felmászni a nyeregbe, de majd csak megoldja valahogy. Ha nyeregben van, akkor már ki fogja bírni így az utat, bármerre is vezesse a lovag. Remélhetőleg egy gyógyítóhoz majd. *
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-10 21:11:02
Üzenet elküldve: 2014-11-10 21:11:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magam útján - Riella//
*Mintha eszméletét vesztené az elf, így kételyei irányába mondhatni egy szempillantás alatt eltűnnek, s velük a rosszalló feltételezése is. Társai eközben látszólag eszük vesztve távoznak, így magukra maradnak, s ő bár sokáig értetlenül pislog utánuk, mégis idővel visszafordul az egyetlen teremtett lélek irányába, a sérült felé.*
~Elf létére nem egy szépség.~
*Jegyzi meg magában, hiszen a maszatos arc, beesett szemek mind, mind takarják igazi külsejét. De ez mit sem változtat azon, hogy szakmai tudás híján, pusztán lovagias és emberséges viselkedésből adjon ízelítőt a lánynak.*
-Így ni.
*Szakítja mag olykor tevékenységét, mikor úgy ítéli meg, hogy bizony a tőle telhető legjobban ellátta az adott sérülést. Olykor szisszenés a felelet rá, jelezvén lehet túl kemény.*
-Legalább érzed, hogy élsz, Riella Ravaora.
*Nyugtatja meg lágy hangon, s kezét gyengéden a nő vállára helyezi, és mélyen a smaragd szemeibe néz. Kissé elfogy a levegője is, úgy belefeledkezik a pillanatba, majd zavartan süti le pilláit és néz inkább további sérülések után. Kulacsának hűs tartalmával gyolcsot nedvesít meg, s azzal tisztogatja először a homlokát, majd orcáját is. S ahogy a "máz leolvad", úgy válik láthatóvá fehér, bársony bőre. Igaz, haja most csutakos és véres is, mégis egy hercegnő születik orra előtt a mocsokból, zavarát még jobban elmélyítendő.
Csak torkát köszörüli a hölgy elbeszélése közben, majd felvonja szemöldökét, mert maga is furcsának találja, amit az állítólagos barát tett. De meglehet, csak a másik érzékei vagy az átélt borzalmak mondatják vele, s ültetnek bogarat az ő fülébe is.*
-Az a fő, hogy most itt vagy.
*Mosolyog rá, s eszébe sem jutna kihasználni a helyzetet, noha vannak elvetemült színjátszók, kik a lovag álcája mögé bújva férkőznek áldozatuk közelébe. De itt nincs mit elvegyenek a szinte félholt elftől, maximum erényeit fenyegethetné veszély itt, a semmi közepén. De nem tőle, Ron'Anchor Acoma lovag jelenlétében. Ez szinte süt róla.*
-Ezennel fogadom, hogy hazajuttatlak, ha addig élek is.
*Mondhatni szent esküt tett, bár így ismeretlenül ez lehetne levegőbe beszélés is.*
*Mintha eszméletét vesztené az elf, így kételyei irányába mondhatni egy szempillantás alatt eltűnnek, s velük a rosszalló feltételezése is. Társai eközben látszólag eszük vesztve távoznak, így magukra maradnak, s ő bár sokáig értetlenül pislog utánuk, mégis idővel visszafordul az egyetlen teremtett lélek irányába, a sérült felé.*
~Elf létére nem egy szépség.~
*Jegyzi meg magában, hiszen a maszatos arc, beesett szemek mind, mind takarják igazi külsejét. De ez mit sem változtat azon, hogy szakmai tudás híján, pusztán lovagias és emberséges viselkedésből adjon ízelítőt a lánynak.*
-Így ni.
*Szakítja mag olykor tevékenységét, mikor úgy ítéli meg, hogy bizony a tőle telhető legjobban ellátta az adott sérülést. Olykor szisszenés a felelet rá, jelezvén lehet túl kemény.*
-Legalább érzed, hogy élsz, Riella Ravaora.
*Nyugtatja meg lágy hangon, s kezét gyengéden a nő vállára helyezi, és mélyen a smaragd szemeibe néz. Kissé elfogy a levegője is, úgy belefeledkezik a pillanatba, majd zavartan süti le pilláit és néz inkább további sérülések után. Kulacsának hűs tartalmával gyolcsot nedvesít meg, s azzal tisztogatja először a homlokát, majd orcáját is. S ahogy a "máz leolvad", úgy válik láthatóvá fehér, bársony bőre. Igaz, haja most csutakos és véres is, mégis egy hercegnő születik orra előtt a mocsokból, zavarát még jobban elmélyítendő.
Csak torkát köszörüli a hölgy elbeszélése közben, majd felvonja szemöldökét, mert maga is furcsának találja, amit az állítólagos barát tett. De meglehet, csak a másik érzékei vagy az átélt borzalmak mondatják vele, s ültetnek bogarat az ő fülébe is.*
-Az a fő, hogy most itt vagy.
*Mosolyog rá, s eszébe sem jutna kihasználni a helyzetet, noha vannak elvetemült színjátszók, kik a lovag álcája mögé bújva férkőznek áldozatuk közelébe. De itt nincs mit elvegyenek a szinte félholt elftől, maximum erényeit fenyegethetné veszély itt, a semmi közepén. De nem tőle, Ron'Anchor Acoma lovag jelenlétében. Ez szinte süt róla.*
-Ezennel fogadom, hogy hazajuttatlak, ha addig élek is.
*Mondhatni szent esküt tett, bár így ismeretlenül ez lehetne levegőbe beszélés is.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-10 14:16:55
Üzenet elküldve: 2014-11-10 14:16:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A végzet útjai//
*Úgy látszik, hogy Tawin és Monoria nem igazán értették meg egymást. Monoria még valószínűleg nem tudja, hogy mit is csinált (mert Tawin szerint ő tette) és Tawin pedig nem fogja fel, hogy a nő miért is jött vissza. Egy idő után, azonban körvonalazódik és lassan össze is áll a kép. Tawin maga is meglepődik, hogy a Borsovádék nyertek, bár ő nem gratulál, inkább eltűnne a történetből. Oldalra is áll, a lova mellé, de még véletlenül sem érinti meg, nehogy megint jöjjön a szörnyű fejfájás. Oldalra áll, és innét figyeli az eseményeket. Nagy a kísértés, hogy néha közbeszóljon de nem szól semmit, csak áll és várja a fejleményeket. Tawin nem is érti, Borsovád miért nem vet véget a dolgoknak. De, ha ő nem teszi, akkor Tawin sem fogja. Ezek itt nem az ő népe. Igaz, nincs népe, de ha lenne, ők nem az övébe tartoznának. Közben Monoria szavain töpreng. *
~Mágus? Miféle mágus? És mi köze egy pusztabeli mágusnak Monoriához? Talán a mágus tette? Ő szállta meg a fejemet? Vagy Monoria is egy mágus volna, csak jól tudja rejteni? ~
*Sok kérdés van, amire nem tudja a választ. Arcán tükröződnek kételyei, de rá úgy sem figyel senki. Miért is figyelne? Szinte észre sem veszi, hogy Monoria egy kisgyermek torkához szorít egy tőrt. Szólna, de nem avatkozik bele a történtekbe. Talán nem kedveli sem a nőszemélyt, sem a fajtáját, de egy dolgot biztosan tud. Ez a nő nem ostoba. Akárki akármit is mond, ez a nő mindig tudja mit akar, és általában meg is szerzi azt. Ez a nő nem ostoba, és Tawin kezd egy kicsit "barátságosabban" viszonyulni hozzá. Vagy talán a nő pont ezt akarja? Ahogy Ancórt bekebelezte, most őt is befogja? Nem Tawin ezen a téren nem hagyja magát. Inkább visszarántja gondolatait a pusztába. Monoria a gyerek "segítségével" megtudja, hogy merre is található a mágus. Legalábbis azt, hogy itt nincs. Amint elengedi a gyereket, Tawin is Borsovád harcosaihoz megy, Monoriával együtt. Figyelmesen hallgatja a sötételf szavait. Miután a nő szavai elhangzottak, Tawin magába mélyülve gondolkodik. Talán a mágus teszi ezt vele, hogy megtudja a terveket? Vagy Monoria nézett be valamit? Most nincs ideje ezeken gondolkodni, mert Monoria őt nevezi meg tanúnak. *
-Igen, valóban így volt, én láttam.
*Monoria az ezek után következő, szokásos szöveggel áll elő. Fel kell készülni, meg védekezni kell, meg ilyenek. Azonban Tawin tudja jól, hogy ez nem vicc. Ez a mágus egy elmebeteg lehet, aki mindenkit meg akar ölni, aki csak a pusztába jön. És most őt használja fel ahhoz, hogy kihallgassa a terveket. Persze, ezek csak feltételezések, de sürgősen beszélnie kell Monoriával. Ő ért az ilyenekhez. Persze ő is olvasott róla, de egy herceg sem tudhat mindent! Annyi szent, ha védelmezni kell, az ifjú íjászra biztosan lehet majd számítani! Azonban ez mások baja, és szeretne végre a saját problémájával foglalkozni. Nem tudja mi következik, de ha a többiek elindulnak, akkor követi őket. Addig is Monoriával szeretne beszélni. Oda is megy hozzá, és félre is hívja, nehogy valaki hallja azt, amit mondani szeretne. Talán még félelmet kelt a harcosokban. Ha Monoria méltóztatik kicsit arrébb állni, Tawin belekezd. *
-Monoria sürgősen beszélnünk kell. Tudom, hogy nem valami mély a kapcsolatunk, ha lehet ezt kapcsolatnak nevezni, de kérlek segíts nekem. Az előbb, amikor kérdőre vontalak, félreértettél. Amikor ki akartad vágni a szívet, megpróbáltalak megállítani. Történt az a kéklő villanás, aztán gyorsan egy másik halotthoz rohantál. Elkezdtél kántálni, és még mielőtt vége lett volna, iszonyú fejfájás jött rám. A földre kerültem és elájultam. Sötétség vett körül és egy hang beszélt hozzám. Valami olyasmit mondott, hogy az északi ül nyergedben, meg nyugodj meg és ilyenek. Mintha egy ló lettem volna. És én engedelmeskedtem neki. Aztán felkeltem és Esthajnal és te sehol nem voltatok. Elindultam utánatok. Mikor ideértünk, megpróbáltam megsimogatni Esthajnal fejét, de jött a fejfájás. Szerinted a mágus tette volna? Megszállt minket, és rajtunk keresztül figyeli a történteket? Azt is látja, hogy én hozzád beszélek? Vajon rejtett kém, vagy csak te néztél el valamit. Ha kém akkor sürget az idő, és azonnal tennünk kell valamit.
*Lehet, hogy ez kicsit soknak tűnik egyszerre, de bízik abban, hogy Monoria felfogta szavait. Ha tud tenni valamit, akkor azon lesz, hogy segítsen. Ha viszont tehetetlenek, akkor nem tudja mit csináljon. Egyszerűen ne menjen a közelükbe, mikor a tervet kovácsolják? És az kin segítene? Talán ha legyőzik a mágust, akkor elmúlik? Sok kérdése van, amire Monoria talán megadhatja a választ. *
*Úgy látszik, hogy Tawin és Monoria nem igazán értették meg egymást. Monoria még valószínűleg nem tudja, hogy mit is csinált (mert Tawin szerint ő tette) és Tawin pedig nem fogja fel, hogy a nő miért is jött vissza. Egy idő után, azonban körvonalazódik és lassan össze is áll a kép. Tawin maga is meglepődik, hogy a Borsovádék nyertek, bár ő nem gratulál, inkább eltűnne a történetből. Oldalra is áll, a lova mellé, de még véletlenül sem érinti meg, nehogy megint jöjjön a szörnyű fejfájás. Oldalra áll, és innét figyeli az eseményeket. Nagy a kísértés, hogy néha közbeszóljon de nem szól semmit, csak áll és várja a fejleményeket. Tawin nem is érti, Borsovád miért nem vet véget a dolgoknak. De, ha ő nem teszi, akkor Tawin sem fogja. Ezek itt nem az ő népe. Igaz, nincs népe, de ha lenne, ők nem az övébe tartoznának. Közben Monoria szavain töpreng. *
~Mágus? Miféle mágus? És mi köze egy pusztabeli mágusnak Monoriához? Talán a mágus tette? Ő szállta meg a fejemet? Vagy Monoria is egy mágus volna, csak jól tudja rejteni? ~
*Sok kérdés van, amire nem tudja a választ. Arcán tükröződnek kételyei, de rá úgy sem figyel senki. Miért is figyelne? Szinte észre sem veszi, hogy Monoria egy kisgyermek torkához szorít egy tőrt. Szólna, de nem avatkozik bele a történtekbe. Talán nem kedveli sem a nőszemélyt, sem a fajtáját, de egy dolgot biztosan tud. Ez a nő nem ostoba. Akárki akármit is mond, ez a nő mindig tudja mit akar, és általában meg is szerzi azt. Ez a nő nem ostoba, és Tawin kezd egy kicsit "barátságosabban" viszonyulni hozzá. Vagy talán a nő pont ezt akarja? Ahogy Ancórt bekebelezte, most őt is befogja? Nem Tawin ezen a téren nem hagyja magát. Inkább visszarántja gondolatait a pusztába. Monoria a gyerek "segítségével" megtudja, hogy merre is található a mágus. Legalábbis azt, hogy itt nincs. Amint elengedi a gyereket, Tawin is Borsovád harcosaihoz megy, Monoriával együtt. Figyelmesen hallgatja a sötételf szavait. Miután a nő szavai elhangzottak, Tawin magába mélyülve gondolkodik. Talán a mágus teszi ezt vele, hogy megtudja a terveket? Vagy Monoria nézett be valamit? Most nincs ideje ezeken gondolkodni, mert Monoria őt nevezi meg tanúnak. *
-Igen, valóban így volt, én láttam.
*Monoria az ezek után következő, szokásos szöveggel áll elő. Fel kell készülni, meg védekezni kell, meg ilyenek. Azonban Tawin tudja jól, hogy ez nem vicc. Ez a mágus egy elmebeteg lehet, aki mindenkit meg akar ölni, aki csak a pusztába jön. És most őt használja fel ahhoz, hogy kihallgassa a terveket. Persze, ezek csak feltételezések, de sürgősen beszélnie kell Monoriával. Ő ért az ilyenekhez. Persze ő is olvasott róla, de egy herceg sem tudhat mindent! Annyi szent, ha védelmezni kell, az ifjú íjászra biztosan lehet majd számítani! Azonban ez mások baja, és szeretne végre a saját problémájával foglalkozni. Nem tudja mi következik, de ha a többiek elindulnak, akkor követi őket. Addig is Monoriával szeretne beszélni. Oda is megy hozzá, és félre is hívja, nehogy valaki hallja azt, amit mondani szeretne. Talán még félelmet kelt a harcosokban. Ha Monoria méltóztatik kicsit arrébb állni, Tawin belekezd. *
-Monoria sürgősen beszélnünk kell. Tudom, hogy nem valami mély a kapcsolatunk, ha lehet ezt kapcsolatnak nevezni, de kérlek segíts nekem. Az előbb, amikor kérdőre vontalak, félreértettél. Amikor ki akartad vágni a szívet, megpróbáltalak megállítani. Történt az a kéklő villanás, aztán gyorsan egy másik halotthoz rohantál. Elkezdtél kántálni, és még mielőtt vége lett volna, iszonyú fejfájás jött rám. A földre kerültem és elájultam. Sötétség vett körül és egy hang beszélt hozzám. Valami olyasmit mondott, hogy az északi ül nyergedben, meg nyugodj meg és ilyenek. Mintha egy ló lettem volna. És én engedelmeskedtem neki. Aztán felkeltem és Esthajnal és te sehol nem voltatok. Elindultam utánatok. Mikor ideértünk, megpróbáltam megsimogatni Esthajnal fejét, de jött a fejfájás. Szerinted a mágus tette volna? Megszállt minket, és rajtunk keresztül figyeli a történteket? Azt is látja, hogy én hozzád beszélek? Vajon rejtett kém, vagy csak te néztél el valamit. Ha kém akkor sürget az idő, és azonnal tennünk kell valamit.
*Lehet, hogy ez kicsit soknak tűnik egyszerre, de bízik abban, hogy Monoria felfogta szavait. Ha tud tenni valamit, akkor azon lesz, hogy segítsen. Ha viszont tehetetlenek, akkor nem tudja mit csináljon. Egyszerűen ne menjen a közelükbe, mikor a tervet kovácsolják? És az kin segítene? Talán ha legyőzik a mágust, akkor elmúlik? Sok kérdése van, amire Monoria talán megadhatja a választ. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784