Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-24 19:25:51
Üzenet elküldve: 2017-03-24 19:25:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon is pontosan ezeket gondolta, még anno évekkel ezelőtt amikor is eljött a városból, ahol megpróbálkozott valami munkával, amire már nem is emlékszik, hogy mi volt. Látta a hatalmas házakat amikben egy két ember él. Azt gondolta, hogy teljesen ostobaság akkora épület, hiszen nem is tudják belakni. Most is így gondolkodik. Irtózik a teljesen kőből készült házaktól is, mert neki olyanok, mint a hideg barlangok.* ~Ostoba mind, aki ott él!~ *Valóban, Learon arra készül, hogy egy paraszti társadalmat alakítson ki, ahol aki akar, dolgozhat és jól élhet. Falun mindig akad munka és megbecsülik egymást. Ő nem fog senkit elküldeni, ha munkáért, vagy alamizsnáért jön. Eddig sem tette.*
-Áh, nem kell felakasztani. Csak kezdjenek el dolgozni és ne csak címek jogán vegyék el az emberek pénzét, ételét! *Úgy tűnik hozzá hasonló forrongó jellemet talált Khrosas személyében. Akivel eddig beszélt mind osztotta ezt a véleményt. Talán ideje lenne változtatni a nemesek uralmán?* ~Majd, ha elég ember lesz aki kész harcolni is akár!~
-Kagan eddig is többet segített, mint amennyit a nemesek általában. *Ez már csak saját vélemény, nem kell mindenkinek osztania.*
-Hát, ha nem vagy biztos a kovácsolásban, akkor bizony változtatni kell! Ezt mindenki beláthatja. Nem fecsérelhetünk el tehetségeket, hiszen nyakunkon a világvége! *Itt az istenekre gondol. Biztos benne, hogy nem marad ennyiben a dolog, hiszen a vallási fanatikusok csak gyűlnek, és a Vashegy kifejezetten istenellenes hely. Bizonyosan meg fogják találni idővel az elborultak hordái.*
*Learon is pontosan ezeket gondolta, még anno évekkel ezelőtt amikor is eljött a városból, ahol megpróbálkozott valami munkával, amire már nem is emlékszik, hogy mi volt. Látta a hatalmas házakat amikben egy két ember él. Azt gondolta, hogy teljesen ostobaság akkora épület, hiszen nem is tudják belakni. Most is így gondolkodik. Irtózik a teljesen kőből készült házaktól is, mert neki olyanok, mint a hideg barlangok.* ~Ostoba mind, aki ott él!~ *Valóban, Learon arra készül, hogy egy paraszti társadalmat alakítson ki, ahol aki akar, dolgozhat és jól élhet. Falun mindig akad munka és megbecsülik egymást. Ő nem fog senkit elküldeni, ha munkáért, vagy alamizsnáért jön. Eddig sem tette.*
-Áh, nem kell felakasztani. Csak kezdjenek el dolgozni és ne csak címek jogán vegyék el az emberek pénzét, ételét! *Úgy tűnik hozzá hasonló forrongó jellemet talált Khrosas személyében. Akivel eddig beszélt mind osztotta ezt a véleményt. Talán ideje lenne változtatni a nemesek uralmán?* ~Majd, ha elég ember lesz aki kész harcolni is akár!~
-Kagan eddig is többet segített, mint amennyit a nemesek általában. *Ez már csak saját vélemény, nem kell mindenkinek osztania.*
-Hát, ha nem vagy biztos a kovácsolásban, akkor bizony változtatni kell! Ezt mindenki beláthatja. Nem fecsérelhetünk el tehetségeket, hiszen nyakunkon a világvége! *Itt az istenekre gondol. Biztos benne, hogy nem marad ennyiben a dolog, hiszen a vallási fanatikusok csak gyűlnek, és a Vashegy kifejezetten istenellenes hely. Bizonyosan meg fogják találni idővel az elborultak hordái.*
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-24 18:13:20
Üzenet elküldve: 2017-03-24 18:13:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Dühítik a dolgok, amiket a pásztor mond. Mindenkinek az lenne a legjobb, ha hagynák élni egymást. A városban lakók is dühítik. Látta a hatalmas házakat a gazdagok negyedében. Arannyal és ezüsttel futtatva, vérrel festve. Látta, ahogy egy szegény szerencsétlent az őrök, vagy zsoldosok kirángatnak a negyed szélére és félholtra verik, mert merte betenni a lábát oda és rávetni a tekintetét egy kerítésre.
Be kell csuknia a szemét és egyenletesen lélegezni, hogy lenyugodjon egy szemernyit. Arra gondol, hogy a pásztor és társasága éppen arra készül, hogy ezen változtasson. Törvényes utakon. Talán megváltják a világot egyszer. Khrosas csak reméli, hogy része lehet ennek a próbálkozásnak. Még áll előtte bőven élni való, akkor miért ne tehetné?*
- Nemesek... *Csak köpi a szót, nem is mondja.* Az uraságok tehetnek egy szívességet és fel akaszthatják magukat.
*Mondja ki őszintén. Kicsit meglágyul a hangja, amikor látja a sok állatot köréjük gyűlni.*
- Én is remélem, hogy Kagan vezér és nem ficsúr, ha arról van szó... *Nem akar rosszat mondani a férfiról, nem kételkedik benne, hogy rossz vezető lenne.
A törpére térve, a nő nem tudja mit akar ezzel a mondattal a férfi.*
- Ez megnyugtató... *Hazudja amolyan ugratás képen.* Nem számít. Nem akarom cserben hagyni. *Néz maga elé elmélázva.* Talán nem sértem meg. Nem mintha én lennék a legjobb segítség a történelemben... *Elhúzza a száját. Szinte semmit nem tud felmutatni, amit eddig tett a népért. Már nem olyan bizonyos semmiben, mint az elején. Ilyenkor szokta azt tenni, hogy nem tesz semmit. Jöjjön aminek jönnie kell.*
*Dühítik a dolgok, amiket a pásztor mond. Mindenkinek az lenne a legjobb, ha hagynák élni egymást. A városban lakók is dühítik. Látta a hatalmas házakat a gazdagok negyedében. Arannyal és ezüsttel futtatva, vérrel festve. Látta, ahogy egy szegény szerencsétlent az őrök, vagy zsoldosok kirángatnak a negyed szélére és félholtra verik, mert merte betenni a lábát oda és rávetni a tekintetét egy kerítésre.
Be kell csuknia a szemét és egyenletesen lélegezni, hogy lenyugodjon egy szemernyit. Arra gondol, hogy a pásztor és társasága éppen arra készül, hogy ezen változtasson. Törvényes utakon. Talán megváltják a világot egyszer. Khrosas csak reméli, hogy része lehet ennek a próbálkozásnak. Még áll előtte bőven élni való, akkor miért ne tehetné?*
- Nemesek... *Csak köpi a szót, nem is mondja.* Az uraságok tehetnek egy szívességet és fel akaszthatják magukat.
*Mondja ki őszintén. Kicsit meglágyul a hangja, amikor látja a sok állatot köréjük gyűlni.*
- Én is remélem, hogy Kagan vezér és nem ficsúr, ha arról van szó... *Nem akar rosszat mondani a férfiról, nem kételkedik benne, hogy rossz vezető lenne.
A törpére térve, a nő nem tudja mit akar ezzel a mondattal a férfi.*
- Ez megnyugtató... *Hazudja amolyan ugratás képen.* Nem számít. Nem akarom cserben hagyni. *Néz maga elé elmélázva.* Talán nem sértem meg. Nem mintha én lennék a legjobb segítség a történelemben... *Elhúzza a száját. Szinte semmit nem tud felmutatni, amit eddig tett a népért. Már nem olyan bizonyos semmiben, mint az elején. Ilyenkor szokta azt tenni, hogy nem tesz semmit. Jöjjön aminek jönnie kell.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-24 12:58:11
Üzenet elküldve: 2017-03-24 12:58:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon figyeli, ahogy a kényelmetlen vért lekerül a lányról. A kecskék nem igazán zavarja a nagy mocorgás, csak annyira, hogy fúj egyet és még jobban belefúrja magát a lány hasába, kényelmesebb pozíciót keresve. Már megszokták, hogy a pásztor mindig mocorog alvás közben, így nem érdekli őket általában. A Sajt-mester bólogat a hallottakra. Ő is így gondolja, ahogy a lány, de azért hallott valami olyasmit ideérkezésekor, hogyha valaki itt a pusztán ver tanyát, azt könnyen kirabolják, mert a városőrséget nem érdeklik azok, akik itt vannak.*
-Hát igen. Ezért is próbálunk most majd rajtuk segíteni. Ha magukra hagynánk őket, és nem irányítanánk az építkezést, akkor csupa összevisszaság lenne az egész. *Learon már el is képzelte az egymás utáni párhuzamos sorokba állított házakat, ahonnan reggelente ki-ki menne a saját földjére, vagy oda, ahol majd dolgoznia kell. Sok falu pont amiatt védhetetlen, hogy az emberek oda tettek házat ahol éppen volt hely. Az úgy nem mehet tovább.*
-Nem tudom. Csak úgy hallottam. Csak gondolj bele, mikor kérdezik, honnan van ez a sok termény, és erre azt mondod, hogy hát csak úgy felvertem egy tanyát a pusztán és onnan! *El is képzeli a pásztor a jelenetet.*
-Az első dolgok lenne a nemeseknek felgyújtatni, hiszen az ő vagyonuk a földekben meg az alattvalóikban van. Remélem most Kagan alatt más lesz a helyzet és ő meg fogja védeni a pusztán lévő földfoglalókat is. *Neki is az az érdeme, hogy minél több parasztja legyen.*
-Bár bevallom őszintén, nem vagyok járatos a témában. *A kecskék és birkák így az étkezésük befejeztével folyamatosan gyűlnek köréjük, ezért csakhamar már a kéttucatnyi állat mind ott fekszik, közel az emberekhez és sziesztáznak a fűben feküdve. Idilli kép lehet.*
-Hát, ahogy én ismerem Hrothi vérmérsékletét, nem tudom mi fog történni! *Az is lehet, hogy lekiabálja a lányt, de az is, hogy szépen csendben megveregeti a vállát és jókívánságok közepette elengedi. Ebből látszik, hogy Learon nem teljesen látja át a törpe kovács lelkét.*
*Learon figyeli, ahogy a kényelmetlen vért lekerül a lányról. A kecskék nem igazán zavarja a nagy mocorgás, csak annyira, hogy fúj egyet és még jobban belefúrja magát a lány hasába, kényelmesebb pozíciót keresve. Már megszokták, hogy a pásztor mindig mocorog alvás közben, így nem érdekli őket általában. A Sajt-mester bólogat a hallottakra. Ő is így gondolja, ahogy a lány, de azért hallott valami olyasmit ideérkezésekor, hogyha valaki itt a pusztán ver tanyát, azt könnyen kirabolják, mert a városőrséget nem érdeklik azok, akik itt vannak.*
-Hát igen. Ezért is próbálunk most majd rajtuk segíteni. Ha magukra hagynánk őket, és nem irányítanánk az építkezést, akkor csupa összevisszaság lenne az egész. *Learon már el is képzelte az egymás utáni párhuzamos sorokba állított házakat, ahonnan reggelente ki-ki menne a saját földjére, vagy oda, ahol majd dolgoznia kell. Sok falu pont amiatt védhetetlen, hogy az emberek oda tettek házat ahol éppen volt hely. Az úgy nem mehet tovább.*
-Nem tudom. Csak úgy hallottam. Csak gondolj bele, mikor kérdezik, honnan van ez a sok termény, és erre azt mondod, hogy hát csak úgy felvertem egy tanyát a pusztán és onnan! *El is képzeli a pásztor a jelenetet.*
-Az első dolgok lenne a nemeseknek felgyújtatni, hiszen az ő vagyonuk a földekben meg az alattvalóikban van. Remélem most Kagan alatt más lesz a helyzet és ő meg fogja védeni a pusztán lévő földfoglalókat is. *Neki is az az érdeme, hogy minél több parasztja legyen.*
-Bár bevallom őszintén, nem vagyok járatos a témában. *A kecskék és birkák így az étkezésük befejeztével folyamatosan gyűlnek köréjük, ezért csakhamar már a kéttucatnyi állat mind ott fekszik, közel az emberekhez és sziesztáznak a fűben feküdve. Idilli kép lehet.*
-Hát, ahogy én ismerem Hrothi vérmérsékletét, nem tudom mi fog történni! *Az is lehet, hogy lekiabálja a lányt, de az is, hogy szépen csendben megveregeti a vállát és jókívánságok közepette elengedi. Ebből látszik, hogy Learon nem teljesen látja át a törpe kovács lelkét.*
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-24 12:32:24
Üzenet elküldve: 2017-03-24 12:32:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A vállvértjét tartó kötelékekhez emeli a kezét, míg hallgatja az embert. Megrántja az egyik bőrmadzagot és a vért szinte életre kelve engedi el szorításából. Khrosas mellkasa megemelkedik lassan és egy erős sóhajjal ereszt le ismét. A koponya oldalra fordulva, fejjel lefelé érkezik a fűbe. A nőstény fél kézzel megfordítja és tolja arrébb, fejmagasságába. Immáron mindkét kezét felemeli a fejéhez és lábait keresztbe veti kinyújtva. Igyekszik a rajta fekvő kecskét nem megzavarni a sok mocorgással.*
- Igaz, a helyiekkel kell törődni először. *Mondja ki a gondolatait, helyeselve a pásztornak.* Szörnyű megpróbáltatás lehetett, amikor elveszítették az otthonukat. *Szomorodik el a hangja, szemei viszont dühösen néznek az ég felé. Nem tud mit kezdeni az érzelmekkel, olyannyira vegyesek. Szánja is őket, de közben erőt vesz rajta az az érzés, hogy semmi köze hozzájuk. Korszakok zárulnak le és kezdődnek újak. Az emberek pedig meghalnak. Ahogy az elfek is és a többi lény.*
- Jogot? *Kérdezi őszinte értetlenséggel.* Jog kell a földhöz? Jogod van így is elvenni, senki rá sem néz, akkor meg minek szerezni a jogot? *Nem érti, hogy kellene ezt értelmeznie. Hasonlóan gondolkodik, mint a pásztor. A földek üresek, korszakok óta álnak már megműveletlenül, a többit pedig a lerombolásuk után kitől kell megszereznie?*
- Kitől kell jogot szerezni? *Kérdezi félig felvont szemöldökkel.* Az embereknek nincs joguk hozzá, hogy visszavegyék, ami az övék volt? *Lázító beszédnek is hangozhat ez egy másik szájból, de a lányéból csöppet sem tűnik annak.
Igyekszik a dühét azért nem mutatni. Lassan felemelkedik a fekvésből. Egyik tenyerét a kecske feje alá csúsztatja és igyekszik úgy felülni, hogy ne zavarja meg annyira az állatot. A lábait törökülésbe húzza, a gida fejét pedig combjára helyezi. Reméli nem rázza fel nagyon.*
- Hmm... *Vonja meg félig a vállát.* Nem akarok hálátlannak tűnni a mesterhez, de... *Oldalranéz.* Én nem vagyok kovács. Remélem nem koncol fel érte. *Mosolyodik el és simogatni kezdi az állatot az ölében. Elmélázva pihenteti rajta a szemeit. Lágyan és kedvesen néz rá.*
*A vállvértjét tartó kötelékekhez emeli a kezét, míg hallgatja az embert. Megrántja az egyik bőrmadzagot és a vért szinte életre kelve engedi el szorításából. Khrosas mellkasa megemelkedik lassan és egy erős sóhajjal ereszt le ismét. A koponya oldalra fordulva, fejjel lefelé érkezik a fűbe. A nőstény fél kézzel megfordítja és tolja arrébb, fejmagasságába. Immáron mindkét kezét felemeli a fejéhez és lábait keresztbe veti kinyújtva. Igyekszik a rajta fekvő kecskét nem megzavarni a sok mocorgással.*
- Igaz, a helyiekkel kell törődni először. *Mondja ki a gondolatait, helyeselve a pásztornak.* Szörnyű megpróbáltatás lehetett, amikor elveszítették az otthonukat. *Szomorodik el a hangja, szemei viszont dühösen néznek az ég felé. Nem tud mit kezdeni az érzelmekkel, olyannyira vegyesek. Szánja is őket, de közben erőt vesz rajta az az érzés, hogy semmi köze hozzájuk. Korszakok zárulnak le és kezdődnek újak. Az emberek pedig meghalnak. Ahogy az elfek is és a többi lény.*
- Jogot? *Kérdezi őszinte értetlenséggel.* Jog kell a földhöz? Jogod van így is elvenni, senki rá sem néz, akkor meg minek szerezni a jogot? *Nem érti, hogy kellene ezt értelmeznie. Hasonlóan gondolkodik, mint a pásztor. A földek üresek, korszakok óta álnak már megműveletlenül, a többit pedig a lerombolásuk után kitől kell megszereznie?*
- Kitől kell jogot szerezni? *Kérdezi félig felvont szemöldökkel.* Az embereknek nincs joguk hozzá, hogy visszavegyék, ami az övék volt? *Lázító beszédnek is hangozhat ez egy másik szájból, de a lányéból csöppet sem tűnik annak.
Igyekszik a dühét azért nem mutatni. Lassan felemelkedik a fekvésből. Egyik tenyerét a kecske feje alá csúsztatja és igyekszik úgy felülni, hogy ne zavarja meg annyira az állatot. A lábait törökülésbe húzza, a gida fejét pedig combjára helyezi. Reméli nem rázza fel nagyon.*
- Hmm... *Vonja meg félig a vállát.* Nem akarok hálátlannak tűnni a mesterhez, de... *Oldalranéz.* Én nem vagyok kovács. Remélem nem koncol fel érte. *Mosolyodik el és simogatni kezdi az állatot az ölében. Elmélázva pihenteti rajta a szemeit. Lágyan és kedvesen néz rá.*
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-24 09:10:42
Üzenet elküldve: 2017-03-24 09:10:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon nem egészen úgy vette észre, ahogy azt a lány fejben gondolja. Amikor a gombákról, dohányról volt szó, szép és összeszedett gondolatai voltak. Ha mindenről így tud beszélni, amit megismert, akkor bizony érdemes könyv lenne abból. Persze ez nem erőszakoskodás és nem is mondja többször. Majd talán lesz belőle valami, talán nem. Minden esetre a város veszítene azzal, ha ez a könyv nem születne meg. Megszakadni nem fog, mert csak és kizárólag annyi munkát vállal, ami megy neki. Amire ő nem képes, arra lesznek majd ott azok a bizonyos zsellérek. A városból szerzett munkásokra bólogatni kezd. Gondolt már ő is erre, meg Worenthel is beszéltek róla, úgy emlékszik, de utána Troddal beszélgetve arról volt szó, hogy így is sok a földnélküli, akiknek kell majd a munka. Learonnak először elég egy-két ember, aki majd műveli a földjét.*
-Hát igen, de először még olyanokra gondoltam, akik helyben vannak. Tudod, először Kagan alattvalóin kell segítenünk. Utána, ha már ott nincs, felveszek a városból. Van erre éppen elég kihasználatlan föld, csak birtokosjogot kell szerezni rá! *Tekint végig a pusztán. Nem egészen érti, hogy miért nem jönnek az emberek megművelni ezt a földet. Fel lehetne osztani parcellákra és kiadni annak, aki kéri. Már az is botrány, hogy egy ekkora üres terület mellett még pénzért kell vásárolni a telkeket.*
-Csodálkozom hogy van itt olyan, hogy szegénység. *Szinte biztos abban, hogy a városiak sem mondanának nemet a biztos étel lehetőségére s a jó fedélre a fejük fölé. Learonnak pedig van elég pénze, hogy még pár családnak legyen hol lakni.*
-És Hrothi nem fogja bánni, hogy nemsokára már egyedül kell üsse a vasat? *Húzza el a száját, hiszen ismeri a munkás embereket. ha megszokják, hogy kevesebb a munka, akkor elég nehéz visszaszokniuk, hogy mindent újra nekik kell csinálni.*
*Learon nem egészen úgy vette észre, ahogy azt a lány fejben gondolja. Amikor a gombákról, dohányról volt szó, szép és összeszedett gondolatai voltak. Ha mindenről így tud beszélni, amit megismert, akkor bizony érdemes könyv lenne abból. Persze ez nem erőszakoskodás és nem is mondja többször. Majd talán lesz belőle valami, talán nem. Minden esetre a város veszítene azzal, ha ez a könyv nem születne meg. Megszakadni nem fog, mert csak és kizárólag annyi munkát vállal, ami megy neki. Amire ő nem képes, arra lesznek majd ott azok a bizonyos zsellérek. A városból szerzett munkásokra bólogatni kezd. Gondolt már ő is erre, meg Worenthel is beszéltek róla, úgy emlékszik, de utána Troddal beszélgetve arról volt szó, hogy így is sok a földnélküli, akiknek kell majd a munka. Learonnak először elég egy-két ember, aki majd műveli a földjét.*
-Hát igen, de először még olyanokra gondoltam, akik helyben vannak. Tudod, először Kagan alattvalóin kell segítenünk. Utána, ha már ott nincs, felveszek a városból. Van erre éppen elég kihasználatlan föld, csak birtokosjogot kell szerezni rá! *Tekint végig a pusztán. Nem egészen érti, hogy miért nem jönnek az emberek megművelni ezt a földet. Fel lehetne osztani parcellákra és kiadni annak, aki kéri. Már az is botrány, hogy egy ekkora üres terület mellett még pénzért kell vásárolni a telkeket.*
-Csodálkozom hogy van itt olyan, hogy szegénység. *Szinte biztos abban, hogy a városiak sem mondanának nemet a biztos étel lehetőségére s a jó fedélre a fejük fölé. Learonnak pedig van elég pénze, hogy még pár családnak legyen hol lakni.*
-És Hrothi nem fogja bánni, hogy nemsokára már egyedül kell üsse a vasat? *Húzza el a száját, hiszen ismeri a munkás embereket. ha megszokják, hogy kevesebb a munka, akkor elég nehéz visszaszokniuk, hogy mindent újra nekik kell csinálni.*
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-24 08:51:51
Üzenet elküldve: 2017-03-24 08:51:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Észreveszi a férfi felszaladó szemöldökeit, gondolatban pedig vállat von. Egy könyv megjelentetéséhez nem elég - úgy gondolja - hogy ismer néhány növényt és azok hatását. Benne nincs meg az, hogy összeszedetten leírja a gondolatait. Ami a fejéből kiszabadulna, az egy hatalmas, elmebajos káoszt eredményezne a papírok tömkelegében. Nem. Van éppen elég könyv erről.*
- Áhá. *Feleli kurtán a magyarázatra. Legalább egy szóval is gazdagodott a tudománya.
Igyekszik elképzelni a rengeteg munkát, amit adhat egy nagy föld és egy hatalmas nyáj. Ahogy maga elé idézi, úgy gondolja, hogy a férfi éhenhalni biztosan nem fog egy jó pár évig, legfeljebb beleszakad a munkába. *
- Pár tucat dolgos kéz a városban is akad. *Teszi még hozzá a kevés zsellér és a nagy föld gondolatára.* Dolgozni akarót nem lesz nehéz találni. *Veti fel az ötletet. Fogalma sincsen róla, hogy a pászor, hogy szeretné mindezt kivitelezni, milyen munkások kellenek neki és mennyire bízik meg bennük, hogy alkalmazza őket. Nem ért hozzá, csak felveti a gondolatait.
Elmosolyodik a lelkesedésen. Khrosas sokkal visszafogottabban örül, csakis gondolatai között, de ott nagyon. Naivan elképzeli és megragadja a lehetőséget. Ez egy szép álom lenne és nem akarna felébredni talán sohasem.*
- Szeretném. *Válaszolja mosolyogva.*
*Észreveszi a férfi felszaladó szemöldökeit, gondolatban pedig vállat von. Egy könyv megjelentetéséhez nem elég - úgy gondolja - hogy ismer néhány növényt és azok hatását. Benne nincs meg az, hogy összeszedetten leírja a gondolatait. Ami a fejéből kiszabadulna, az egy hatalmas, elmebajos káoszt eredményezne a papírok tömkelegében. Nem. Van éppen elég könyv erről.*
- Áhá. *Feleli kurtán a magyarázatra. Legalább egy szóval is gazdagodott a tudománya.
Igyekszik elképzelni a rengeteg munkát, amit adhat egy nagy föld és egy hatalmas nyáj. Ahogy maga elé idézi, úgy gondolja, hogy a férfi éhenhalni biztosan nem fog egy jó pár évig, legfeljebb beleszakad a munkába. *
- Pár tucat dolgos kéz a városban is akad. *Teszi még hozzá a kevés zsellér és a nagy föld gondolatára.* Dolgozni akarót nem lesz nehéz találni. *Veti fel az ötletet. Fogalma sincsen róla, hogy a pászor, hogy szeretné mindezt kivitelezni, milyen munkások kellenek neki és mennyire bízik meg bennük, hogy alkalmazza őket. Nem ért hozzá, csak felveti a gondolatait.
Elmosolyodik a lelkesedésen. Khrosas sokkal visszafogottabban örül, csakis gondolatai között, de ott nagyon. Naivan elképzeli és megragadja a lehetőséget. Ez egy szép álom lenne és nem akarna felébredni talán sohasem.*
- Szeretném. *Válaszolja mosolyogva.*
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-24 07:20:50
Üzenet elküldve: 2017-03-24 07:20:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*Quantall figyelmesen hallgatja a fickót és látszólag el is hiszi a mesét.*
-Meg kell hagyni tényleg jól jön a segítség. Nem csak az-az egy lény van itt az biztos.
*A hátát nem szívesen mutatná a fickónak. Viszont csak úgy összecsapni vele sem akarna.*
-A többi helyen is lámát gyújtottatok ugye?
*Miközben kérdi elteszi az egyik kardját és a lámpást a kezébe veszi és elkezdi vizsgálni. Biztos benne, hogy nem lát rajta semmit, de mégis úgy nézi mintha valami fontos lenne. Az szemöldökét is összébb húzza majd az arcára hirtelen döbbenet ül ki és elfújja. A hirtelen sötétségben pedig sötételf látásával megpróbál gyorsan a fickó közelébe érni és kiütni a kezéből a fegyverét. Remélni meri, hogy a társa segítségére lesz. Nem akar hátat fordítani ennek az alaknak.*
*Quantall figyelmesen hallgatja a fickót és látszólag el is hiszi a mesét.*
-Meg kell hagyni tényleg jól jön a segítség. Nem csak az-az egy lény van itt az biztos.
*A hátát nem szívesen mutatná a fickónak. Viszont csak úgy összecsapni vele sem akarna.*
-A többi helyen is lámát gyújtottatok ugye?
*Miközben kérdi elteszi az egyik kardját és a lámpást a kezébe veszi és elkezdi vizsgálni. Biztos benne, hogy nem lát rajta semmit, de mégis úgy nézi mintha valami fontos lenne. Az szemöldökét is összébb húzza majd az arcára hirtelen döbbenet ül ki és elfújja. A hirtelen sötétségben pedig sötételf látásával megpróbál gyorsan a fickó közelébe érni és kiütni a kezéből a fegyverét. Remélni meri, hogy a társa segítségére lesz. Nem akar hátat fordítani ennek az alaknak.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-24 06:51:52
Üzenet elküldve: 2017-03-24 06:51:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Felhúzza a szemöldökét a hallottakra.* ~Talán csak nincs elég önbizalma?~ *Magából indul ki. Neki, ha lenne valami olyan tudománya, amit nem ismer rajta kívül még kismillió ember, akkor biztos, hogy megmutatná a világnak. Nos, a pásztorkodás nem ilyen. Persze vannak bizonyosan olyan dolgok, amikre ő jött rá és más nem, de az nem ér meg és nem tölt meg egy könyvet.*
-A zsellér? Az olyan föld nélküli paraszt. Tudod, ha egy földműves családba sok gyerek születik, és már nem bírnak megélni az aprócska örökölt földjükből, akkor elmennek dolgozni máséra. *Magyarázza el a helyzetet, amibe ő is beleesett gyermekkorában. Eladta a maradék telkét testvérének, és a pénzből elindult világot látni, meg tudományt szerezni, hogy azt később földre váltsa. Nos... Sikerült is neki.*
-Nekem mg pont fordítva van a helyzet, mert kaptam egy hatalmas földet, ami csak nagyobb lesz idővel, mert amikor az enyém lett, az volt a feltétel, hogy műveljem meg rendesen, legyen jövedelme a Vashegynek, és akkor lesz nagyobb! Csak, hogy kevés rá a zsellérem a majorságban. *Munka pedig lesz ott bőven. Több hektárra való fa és nemsokára dupla ekkora nyáj, ha megszületnek a kicsik. Azután pedig be fog indulni a sajtkészítés is, ami fél napos elfoglaltság. Akkor aztán már a kertbe sem fog menni, csak a jószágokhoz.*
-Ohh, én már előre látom, hogy milyen jó lesz! Csak épüljön fel a falu és meglátod! *Learon már elképzelte. Szinte meg tudná fogni a gondolatokat, olyan mély víziói vannak a földúton mászkáló kondásokról és pásztorokról, és a tucatnyi szegényről, akiknek munkát és ezzel jó életet biztosít majd földjén. Ez az egyik legjobb az egészben! Megmenthet vele életeket, hogy ne kelljen átélniük mindazt, amit neki.*
*Felhúzza a szemöldökét a hallottakra.* ~Talán csak nincs elég önbizalma?~ *Magából indul ki. Neki, ha lenne valami olyan tudománya, amit nem ismer rajta kívül még kismillió ember, akkor biztos, hogy megmutatná a világnak. Nos, a pásztorkodás nem ilyen. Persze vannak bizonyosan olyan dolgok, amikre ő jött rá és más nem, de az nem ér meg és nem tölt meg egy könyvet.*
-A zsellér? Az olyan föld nélküli paraszt. Tudod, ha egy földműves családba sok gyerek születik, és már nem bírnak megélni az aprócska örökölt földjükből, akkor elmennek dolgozni máséra. *Magyarázza el a helyzetet, amibe ő is beleesett gyermekkorában. Eladta a maradék telkét testvérének, és a pénzből elindult világot látni, meg tudományt szerezni, hogy azt később földre váltsa. Nos... Sikerült is neki.*
-Nekem mg pont fordítva van a helyzet, mert kaptam egy hatalmas földet, ami csak nagyobb lesz idővel, mert amikor az enyém lett, az volt a feltétel, hogy műveljem meg rendesen, legyen jövedelme a Vashegynek, és akkor lesz nagyobb! Csak, hogy kevés rá a zsellérem a majorságban. *Munka pedig lesz ott bőven. Több hektárra való fa és nemsokára dupla ekkora nyáj, ha megszületnek a kicsik. Azután pedig be fog indulni a sajtkészítés is, ami fél napos elfoglaltság. Akkor aztán már a kertbe sem fog menni, csak a jószágokhoz.*
-Ohh, én már előre látom, hogy milyen jó lesz! Csak épüljön fel a falu és meglátod! *Learon már elképzelte. Szinte meg tudná fogni a gondolatokat, olyan mély víziói vannak a földúton mászkáló kondásokról és pásztorokról, és a tucatnyi szegényről, akiknek munkát és ezzel jó életet biztosít majd földjén. Ez az egyik legjobb az egészben! Megmenthet vele életeket, hogy ne kelljen átélniük mindazt, amit neki.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-23 17:07:30
Üzenet elküldve: 2017-03-23 17:07:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Áh, megjelentetni? Nem... nem. Elég lesz csak nekem, hogy ne kelljen mindent észben tartani.
*Magyarázza csukott szemmel, hogy miért is akarja papírra vetni a tudományát. Távol álljon tőle, hogy vacak rajzait és irományait más is olvassa, főleg, hogy nem is lehetne egykönnyen megérteni.*
- Az mi az? *Kérdezi fejét a férfi felé fordítva fektében.* A zsellér, az mi? *Szemei kereken, érdeklődve várják a magyarázatot.
A dohány kényességének kitárgyalása után mond a férfi egy egész érdekes dolgot. Khrosas észre sem vette, hogy összefüggően dumál. Vannak ilyen pillanatai is ezek szerint.*
- Igen, mert ha valamiről tudok, akkor az megy rendesen. De nekem csak ez van. *Vonja meg a vállát, majd felfelé fordítja meg a fejét. Megigazgatja a vállvértet, mert már a karját elnyomta egy részen.*
~Na!~
- Na... *Válaszol a nem tetszőséget kifejező szóra. Annak ellenére, hogy akadékoskodik a fejében a patás még jól megmozgatja. Kíméletlenül.
Elmerengve nézi, ahogy a férfi a kutyát molesztálja, aki végtelen türelmesnek tűnik számára. Elmosolyodik ő is.*
- Hehh... meglátjuk mi sül ki belőle. *Válaszolja a szép szavakra. Abbahagyja a gida cirógatását és feje alá teszi a kezét. Már alig érzi lábában a fájdalmat. Jó ötlet volt ez a kis megállás és milyen jó, hogy nem egyedül kell néznie az eget, hanem egy nyájnyi társasággal.*
- Áh, megjelentetni? Nem... nem. Elég lesz csak nekem, hogy ne kelljen mindent észben tartani.
*Magyarázza csukott szemmel, hogy miért is akarja papírra vetni a tudományát. Távol álljon tőle, hogy vacak rajzait és irományait más is olvassa, főleg, hogy nem is lehetne egykönnyen megérteni.*
- Az mi az? *Kérdezi fejét a férfi felé fordítva fektében.* A zsellér, az mi? *Szemei kereken, érdeklődve várják a magyarázatot.
A dohány kényességének kitárgyalása után mond a férfi egy egész érdekes dolgot. Khrosas észre sem vette, hogy összefüggően dumál. Vannak ilyen pillanatai is ezek szerint.*
- Igen, mert ha valamiről tudok, akkor az megy rendesen. De nekem csak ez van. *Vonja meg a vállát, majd felfelé fordítja meg a fejét. Megigazgatja a vállvértet, mert már a karját elnyomta egy részen.*
~Na!~
- Na... *Válaszol a nem tetszőséget kifejező szóra. Annak ellenére, hogy akadékoskodik a fejében a patás még jól megmozgatja. Kíméletlenül.
Elmerengve nézi, ahogy a férfi a kutyát molesztálja, aki végtelen türelmesnek tűnik számára. Elmosolyodik ő is.*
- Hehh... meglátjuk mi sül ki belőle. *Válaszolja a szép szavakra. Abbahagyja a gida cirógatását és feje alá teszi a kezét. Már alig érzi lábában a fájdalmat. Jó ötlet volt ez a kis megállás és milyen jó, hogy nem egyedül kell néznie az eget, hanem egy nyájnyi társasággal.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-23 16:28:26
Üzenet elküldve: 2017-03-23 16:28:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon sem igazán szereti a démonokat, főleg azok után, hogy az egyik meg is ölte őt, de szerencsére most nincsenek itt a közelben. Nagy szemekkel néz, mikor hallja, hogy a nő valami író és egész szép gyűjteménye van. Az most lényegtelen, hogy nála van-e vagy, de legalább valami ügyes szakértővel fog dolgozni a továbbiakban, ha arra kerül a sor.*
-Hát akkor most majd újrakezdheted és megjelentetheted könyvben. Biztos lenne rá kereslet. *Bár ebben igazából nem biztos, de azért ő elolvasná szívesen. Régen volt már rendes könyv a kezében. Igazi szakirodalom bármiről is, a mágián kívül. Ahogy a dohányról szóló beszámolót hallgatja, egészen úgy érzi, mintha csak egy kecskéről volna szó, vagy bármi állatról. Persze nem a kiszáradás, de az is gondoskodást igényel, ha másfajtát is.*
-Felettébb érdekes dolog. Ha lenne pár zsellérem biztosan belevágnék, de így, nem lenne időm a sok állat és a fáim mellett. *A dohányban biztos sok pénz van, de ilyenbe belekezdeni... Elmosolyodik, úgy a sajtos hasonlaton, mint a nagy belehevülésbe a beszédbe.*
-Ahhoz képest, hogy nem tudsz beszélni, azért most egészen kiválóan előadod magad, nem gondolod? *Tép ki egy fűszálat a földből és elkezdi csikizni vele a közelben lévő kutyája orrát, mire az egy prüszköléssel, Learon pedig egy nevetéssel felel. Ezután tovább folytatja Nayka szekálását.*
-Úgy gondolom jó hely lesz ez a Kalácsfalva, ha ilyen páratlan nők jönnek, mint te! *Mosoly Khrosasra.*
*Learon sem igazán szereti a démonokat, főleg azok után, hogy az egyik meg is ölte őt, de szerencsére most nincsenek itt a közelben. Nagy szemekkel néz, mikor hallja, hogy a nő valami író és egész szép gyűjteménye van. Az most lényegtelen, hogy nála van-e vagy, de legalább valami ügyes szakértővel fog dolgozni a továbbiakban, ha arra kerül a sor.*
-Hát akkor most majd újrakezdheted és megjelentetheted könyvben. Biztos lenne rá kereslet. *Bár ebben igazából nem biztos, de azért ő elolvasná szívesen. Régen volt már rendes könyv a kezében. Igazi szakirodalom bármiről is, a mágián kívül. Ahogy a dohányról szóló beszámolót hallgatja, egészen úgy érzi, mintha csak egy kecskéről volna szó, vagy bármi állatról. Persze nem a kiszáradás, de az is gondoskodást igényel, ha másfajtát is.*
-Felettébb érdekes dolog. Ha lenne pár zsellérem biztosan belevágnék, de így, nem lenne időm a sok állat és a fáim mellett. *A dohányban biztos sok pénz van, de ilyenbe belekezdeni... Elmosolyodik, úgy a sajtos hasonlaton, mint a nagy belehevülésbe a beszédbe.*
-Ahhoz képest, hogy nem tudsz beszélni, azért most egészen kiválóan előadod magad, nem gondolod? *Tép ki egy fűszálat a földből és elkezdi csikizni vele a közelben lévő kutyája orrát, mire az egy prüszköléssel, Learon pedig egy nevetéssel felel. Ezután tovább folytatja Nayka szekálását.*
-Úgy gondolom jó hely lesz ez a Kalácsfalva, ha ilyen páratlan nők jönnek, mint te! *Mosoly Khrosasra.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-23 10:42:01
Üzenet elküldve: 2017-03-23 10:42:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Borsódzik a háta, amikor a démon hordára gondol. Nem is szeretne beszélni róla többet, úgy akar tenni, mintha meg sem történhetne ilyesmi. Ettől még nagyon is valódi dolog. Falvakat pusztítóan, életeket tönkretevően valódi.
Megkönnyebbül, amikor másra terelődik a szó. A gombákat jobban kedveli a démonoknál.*
- Meg tudok különböztetni jó néhány ehető fajtát a mérgesektől. Egyszer talán le is írtam őket, de azok a papírok már korokkal ezelőtt máshol vannak. *Tábortűz alá való gyújtósnak mentek el legfőképp. Úgy hiszi, ha egyszer felépül a falu és felépül a kunyhója is, akkor beszerezhetne üres pergameneket, vagy akár könyvbe is foglalhatja a növénytudományát. Addig amíg nincs hol tartani ezeket, viszont felesleges. Hosszú idő kell, hogy feltérképezze az összes növényt, ami azon a környéken nő és papírra vesse, de mindenképpen össze fogja gyűjteni. Elmélázik egy kicsit a jövőbeli életén és nagyon megtetszik neki. Olyannyira, hogy el sem akarja engedni a gondolatot. Most van talán az első eset, hogy hosszú távon látja maga előtt a jövőt. Egy falu szolgálatában állni megtisztelő munka lenne és becsületes. Mindentől legfontosabb viszont az, hogy biztonságos otthona lenne és nem véletlenszerű helyeken aludna.*
- Úgy kell bánni vele, mintha a gyereked lenne. *Magyarázza a dohány palánták gondozását.* Kísérletezni kell a földdel, mert nem mindegy milyen. Sokszor elszárad, vagy ki sem kel, és ha megfogan hálát kell rebegni neki érte. De ha kikel akkor már minden rendben lesz. Meleget és párát kedvel, azt kell megtalálni.
*Való igaz, hogy a krumpli, a kukorica és a búza egyszerű növény, de olcsó és kelendő.*
- Nem véletlenül szoknak annyian rá a pipára. A jó dohány aromája páratlan. Benne van nevelője minden szeretete és gondoskodása. *Meséli, majd megtorpan egy időre és ekképpen folytatja.* Mint a nagyon jó sajtban. *Mosolyodik el. A bort is hozzá tenné, de nem akarja felhozni megint az ital témát, hátha a férfinek nem esik jól hallani.*
*Borsódzik a háta, amikor a démon hordára gondol. Nem is szeretne beszélni róla többet, úgy akar tenni, mintha meg sem történhetne ilyesmi. Ettől még nagyon is valódi dolog. Falvakat pusztítóan, életeket tönkretevően valódi.
Megkönnyebbül, amikor másra terelődik a szó. A gombákat jobban kedveli a démonoknál.*
- Meg tudok különböztetni jó néhány ehető fajtát a mérgesektől. Egyszer talán le is írtam őket, de azok a papírok már korokkal ezelőtt máshol vannak. *Tábortűz alá való gyújtósnak mentek el legfőképp. Úgy hiszi, ha egyszer felépül a falu és felépül a kunyhója is, akkor beszerezhetne üres pergameneket, vagy akár könyvbe is foglalhatja a növénytudományát. Addig amíg nincs hol tartani ezeket, viszont felesleges. Hosszú idő kell, hogy feltérképezze az összes növényt, ami azon a környéken nő és papírra vesse, de mindenképpen össze fogja gyűjteni. Elmélázik egy kicsit a jövőbeli életén és nagyon megtetszik neki. Olyannyira, hogy el sem akarja engedni a gondolatot. Most van talán az első eset, hogy hosszú távon látja maga előtt a jövőt. Egy falu szolgálatában állni megtisztelő munka lenne és becsületes. Mindentől legfontosabb viszont az, hogy biztonságos otthona lenne és nem véletlenszerű helyeken aludna.*
- Úgy kell bánni vele, mintha a gyereked lenne. *Magyarázza a dohány palánták gondozását.* Kísérletezni kell a földdel, mert nem mindegy milyen. Sokszor elszárad, vagy ki sem kel, és ha megfogan hálát kell rebegni neki érte. De ha kikel akkor már minden rendben lesz. Meleget és párát kedvel, azt kell megtalálni.
*Való igaz, hogy a krumpli, a kukorica és a búza egyszerű növény, de olcsó és kelendő.*
- Nem véletlenül szoknak annyian rá a pipára. A jó dohány aromája páratlan. Benne van nevelője minden szeretete és gondoskodása. *Meséli, majd megtorpan egy időre és ekképpen folytatja.* Mint a nagyon jó sajtban. *Mosolyodik el. A bort is hozzá tenné, de nem akarja felhozni megint az ital témát, hátha a férfinek nem esik jól hallani.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-23 10:21:20
Üzenet elküldve: 2017-03-23 10:21:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon nincs tisztában azzal, hogy más fajok meddig élnek. persze, régebben olvasott erről, de annyira lényegtelen információnak vélte, hogy ki is hullt a fejből az évek alatt. Arra nem válaszol, hogy él-e még. Úgy véli, hogy csak magának tette fel ezt a kérdést a lány, nem is vár rá semmit.*
-Az bizony. A hírek szerint borzasztóak voltak. Én is találkoztam egyel. *Azt már nem teszi hozzá, hogy az a bika méretű kutya úgy megkergette, hogy azt hitte a férfi, hogy meg fog halni, ami végül meg is történt, csak nem ilyen egyszerűen. A gombás történetet végighallgatja, és hálát ad érte a Szellemeknek, hogy nem kezdett el egyedül gombászni, hogy azt a bizonyos díjnyertes sajtját újra meg tudja alkotni. Hallott ő már veszélyes történeket gombákról, de nem ismert még olyat, akinek komoly baja lett volna belőle. Még halálesetet sem tud felidézni.*
-Nekem nagyon finom, ehető gombákra lenne majd szükségem, ha felépült a falu, és sajnos nem értek hozzá. *Mondja ki végül a kérést. Hiszen ha majd az erdei kunyhóban lakik a lány, ő lesz a legközelebb ahhoz, hogy gombásszon. Hallgatva a dohánnyal kapcsolatos ismerni valókat neki személy szerint elmegy tőle a kedve. Akkor már inkább marad a bornál a szénánál meg a kukoricánál. Ezeket azonban megjegyzi, mert lehet, hogy Trodd később azért mégis a dohány mellett dönt, noha megbeszélték, hogy az első évben kukoricát vet ő is.*
-Hogy tutujgatni? Egy növényt? *Közben ő is elkezd egy kecskét simogatni, aki odajött, látva, hogy társának milyen jó a dolga a lány közelében.*
-Áh, részemről inkább az idénytelenebb vetnivalókat kedvelem. Olyat aminek nagy a hozama és biztos a piaca. *Ilyen a búza, a krumpli meg ugye a kukorica. Ez már ott bent a faluban is elfogy. Meg a fákkal sincs nagyobb baj.*
*Learon nincs tisztában azzal, hogy más fajok meddig élnek. persze, régebben olvasott erről, de annyira lényegtelen információnak vélte, hogy ki is hullt a fejből az évek alatt. Arra nem válaszol, hogy él-e még. Úgy véli, hogy csak magának tette fel ezt a kérdést a lány, nem is vár rá semmit.*
-Az bizony. A hírek szerint borzasztóak voltak. Én is találkoztam egyel. *Azt már nem teszi hozzá, hogy az a bika méretű kutya úgy megkergette, hogy azt hitte a férfi, hogy meg fog halni, ami végül meg is történt, csak nem ilyen egyszerűen. A gombás történetet végighallgatja, és hálát ad érte a Szellemeknek, hogy nem kezdett el egyedül gombászni, hogy azt a bizonyos díjnyertes sajtját újra meg tudja alkotni. Hallott ő már veszélyes történeket gombákról, de nem ismert még olyat, akinek komoly baja lett volna belőle. Még halálesetet sem tud felidézni.*
-Nekem nagyon finom, ehető gombákra lenne majd szükségem, ha felépült a falu, és sajnos nem értek hozzá. *Mondja ki végül a kérést. Hiszen ha majd az erdei kunyhóban lakik a lány, ő lesz a legközelebb ahhoz, hogy gombásszon. Hallgatva a dohánnyal kapcsolatos ismerni valókat neki személy szerint elmegy tőle a kedve. Akkor már inkább marad a bornál a szénánál meg a kukoricánál. Ezeket azonban megjegyzi, mert lehet, hogy Trodd később azért mégis a dohány mellett dönt, noha megbeszélték, hogy az első évben kukoricát vet ő is.*
-Hogy tutujgatni? Egy növényt? *Közben ő is elkezd egy kecskét simogatni, aki odajött, látva, hogy társának milyen jó a dolga a lány közelében.*
-Áh, részemről inkább az idénytelenebb vetnivalókat kedvelem. Olyat aminek nagy a hozama és biztos a piaca. *Ilyen a búza, a krumpli meg ugye a kukorica. Ez már ott bent a faluban is elfogy. Meg a fákkal sincs nagyobb baj.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-23 08:25:41
Üzenet elküldve: 2017-03-23 08:25:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Érdekes asszony, igen. *Azon kezd töprengeni, hogy mennyi idős is lehet a vén boszorkány. Lassan számolgatja magában az éveket csukott szeme mögött.*
~Kétszáznyolcvan, némber.~
- Vajon él még? *Kinyitja a szemét és nagyon halkan susogja maga elé, miközben próbálja felidézni a vénséget. Mindenesetre neki élőnek marad, ameddig be nem bizonyosodik ennek ellenkezője. Khrosas már kiskorában is azt gondolta, hogy sosem fog meghalni. Az a sok gyógyító fű, gomba, bájital, kenőcs és keverékek sosem hagyják, hogy elmenjen. Tartósítják, mint a béka testét a balzsam, az egyik befőttes üvegében, valamelyik sötét polcán.
Kicsit jobban érzi magát, amikor azt hallja, hogy a falusiaknak nincs semmi baja, volt idejük elmenekülni.*
- Ehh... démonsereg. *Elhúzza az orrát a kijelentésre. Egy seregnyi gonosz pusztító még akkor is elég félelmetes ha barbár, hát ha még démon. Azt se tudja azokat hogy kell megölni, ha lehet egyáltalán. A halandókat csak le kell vágni és el van intézve.*
- Kérdezzél. *Nevet vissza, ösztönözve a férfit, majd hallgatja, hogy mit szeretne megtudni. A gombák témája érdekes, sokkal érdekesebbnek véli, mint a gyógyfüveket. A gombák nagyon gyorsan nőnek és sokkal veszélyesebbek tudnak lenni, mert már a spórák is gondot okozhatnak, gyakorlatilag hozzájuk sem kell nyúlni.*
- Volt velük dolgunk. Még odahaza. *Egy pillanatig megállítja a beszédét, hogy felidézzen egy-két történetet.* Van ez az erdei fura gomba, ami fehér, lyukacsos és áttetsző rózsaszín lé folyik belőle. Sűrű, mint az olvasztott cukor. Még kölyök koromban zabáltam meg egyet belőle. Undorító volt. Cserébe legalább három hatra kifeküdtem.
*Meséli a rossz emlékeket. Nem mondja, hogy alig élte túl, de azért szenvedett eleget. Ha a vajákos nagyanyja nem ápolgatta volna, akkor maradandó nyavalyája is lehetne tőle.*
- A dohánynövény nagyon macerás ám. Nem olyan, mint a krumpli azt meg kell hagyni. Volt otthon is egy kertnyi ültetvény. Nagyon kényes, szinte tutujgatni kell. Fene a pofáját. Aztán ott van a szárítás is. Hallottam, hogy valahol még füstölik és érlelik is. *Vonja meg a vállát. A nagyanyja dohánya nem volt olyan jó, mint a piaci kereskedőké, de annak nem is kellett jónak lennie. A lényege az volt, hogy keverni lehessen más növényekkel.*
- Van értelme. Ha van rá ideje vagy embere. A meleget kedveli az a növény, a gombákkal meg vigyázni kell, mert könnyen megtelepednek rajta és elrontják.
*Teljesen kiszárad a szája a nagy magyarázásban. Erre iszik még egy kicsit a kulacsából, ami hamarosan kiürül. Ezután megsimogatja a kecske hátát, mintha csak azt mondaná neki, nem kell aggódni, még nyugodtan aludhat, ha az állat felemelte volna a fejét a mocorgására.*
- Érdekes asszony, igen. *Azon kezd töprengeni, hogy mennyi idős is lehet a vén boszorkány. Lassan számolgatja magában az éveket csukott szeme mögött.*
~Kétszáznyolcvan, némber.~
- Vajon él még? *Kinyitja a szemét és nagyon halkan susogja maga elé, miközben próbálja felidézni a vénséget. Mindenesetre neki élőnek marad, ameddig be nem bizonyosodik ennek ellenkezője. Khrosas már kiskorában is azt gondolta, hogy sosem fog meghalni. Az a sok gyógyító fű, gomba, bájital, kenőcs és keverékek sosem hagyják, hogy elmenjen. Tartósítják, mint a béka testét a balzsam, az egyik befőttes üvegében, valamelyik sötét polcán.
Kicsit jobban érzi magát, amikor azt hallja, hogy a falusiaknak nincs semmi baja, volt idejük elmenekülni.*
- Ehh... démonsereg. *Elhúzza az orrát a kijelentésre. Egy seregnyi gonosz pusztító még akkor is elég félelmetes ha barbár, hát ha még démon. Azt se tudja azokat hogy kell megölni, ha lehet egyáltalán. A halandókat csak le kell vágni és el van intézve.*
- Kérdezzél. *Nevet vissza, ösztönözve a férfit, majd hallgatja, hogy mit szeretne megtudni. A gombák témája érdekes, sokkal érdekesebbnek véli, mint a gyógyfüveket. A gombák nagyon gyorsan nőnek és sokkal veszélyesebbek tudnak lenni, mert már a spórák is gondot okozhatnak, gyakorlatilag hozzájuk sem kell nyúlni.*
- Volt velük dolgunk. Még odahaza. *Egy pillanatig megállítja a beszédét, hogy felidézzen egy-két történetet.* Van ez az erdei fura gomba, ami fehér, lyukacsos és áttetsző rózsaszín lé folyik belőle. Sűrű, mint az olvasztott cukor. Még kölyök koromban zabáltam meg egyet belőle. Undorító volt. Cserébe legalább három hatra kifeküdtem.
*Meséli a rossz emlékeket. Nem mondja, hogy alig élte túl, de azért szenvedett eleget. Ha a vajákos nagyanyja nem ápolgatta volna, akkor maradandó nyavalyája is lehetne tőle.*
- A dohánynövény nagyon macerás ám. Nem olyan, mint a krumpli azt meg kell hagyni. Volt otthon is egy kertnyi ültetvény. Nagyon kényes, szinte tutujgatni kell. Fene a pofáját. Aztán ott van a szárítás is. Hallottam, hogy valahol még füstölik és érlelik is. *Vonja meg a vállát. A nagyanyja dohánya nem volt olyan jó, mint a piaci kereskedőké, de annak nem is kellett jónak lennie. A lényege az volt, hogy keverni lehessen más növényekkel.*
- Van értelme. Ha van rá ideje vagy embere. A meleget kedveli az a növény, a gombákkal meg vigyázni kell, mert könnyen megtelepednek rajta és elrontják.
*Teljesen kiszárad a szája a nagy magyarázásban. Erre iszik még egy kicsit a kulacsából, ami hamarosan kiürül. Ezután megsimogatja a kecske hátát, mintha csak azt mondaná neki, nem kell aggódni, még nyugodtan aludhat, ha az állat felemelte volna a fejét a mocorgására.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-22 20:03:46
Üzenet elküldve: 2017-03-22 20:03:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Bizonyára jó lehet ha valakinek van akkora tanyája, hogy már a bevételéből tud élni a városban. Kár, hogy erről nem beszélnek, mert Learonnak meg van a véleménye azokról, akik így élnek. Persze ha lesz elég földje, ő is fog rajta dolgoztatni embereket, de azokat fix bérért és lesz saját házuk. Nem csak úgy átadja a majorságát. Egyrészt azért, mert úgy nem látja a belőle jövő hasznot, másrészt pedig, ha nincs ott, hogy kézbe vegye a dolgokat, nem tudja visszaforgatni, hogy fejlessze gazdaságát. Az ilyen távolról vezetett dolgok mindig elavulnak. Arra nem mond semmit, hogy kinek a gyermeke, hiszen nem számít végül is. ismer ő parasztot aki nemes lett és olyan nemest is, aki a nagy villáját még több földre váltotta, meg parasztokra és dolgozott a mezőn.*
-Bizonyára kivételes asszony volt. *Akinek ilyesmi szakmája van az valószínűleg tanult, vagy nagyon érdekelte. vajákos nem lesz csak úgy valaki, megélhetésből.*
-Hát, nem voltam ott nagyon régóta, de a parasztoknak semmi baja. Bevonultak a falak mögé amikor vész volt. Amíg van kétszáz jóravaló falusi, addig bármikor építünk egy szebb és nagyobb falut is akár! *Alapanyag van, munkaerő is, így már csak idő kell.*
-Az már mindegy, hogy leégette-e, de nem tudom igazából. Átvonult rajta a démonsereg, ennyi ami biztos. *Látja ő, hogy elérhet valamit a beszéddel és így legalább még egy ismerős lesz a közelében. Meg ugye kell is a falunak egy jó füves, és a gyógyfüves-sajt sem hangzik rosszul.*
-Aztán, hogy én is kérdezzek már! *Neveti el magát.*
-Értesz-e a gombákhoz? Az erdei gombákhoz? *Lassan kezdi megérteni ezt az egészet, hogy semmit sem kell komolyan venni amit ez a nő mondd, hiszen a felét teljesen máshogyan gondolja, mint ahogy mondja.*
-Az ám a csuda dolog! Én alkoholista voltam. Szerencsére le tudtam tenni, de még ma is kiszárad a szám, ha egy jó kupa sörre vagy rumra gondolok. *Már időtlen idők óta nem iszik úgy mint régen, mikor a Szilánkokhoz ment először. Ott valami tündérlány miatt tette le a rumos palackot, de már a nevére sem emlékszik.*
-Akkor tudod milyen a jó dohány? Egy barátom dohányt akar termeszteni itt a vidéken. Szerinted van értelme? *Ő maga is eljátszott a gondolattal, hogy ilyen gazdaságot alapít, de végül a gyümölcs és kukorica mellett döntött, hiszen az a legjobb az állatoknak, no meg a széna!*
*Bizonyára jó lehet ha valakinek van akkora tanyája, hogy már a bevételéből tud élni a városban. Kár, hogy erről nem beszélnek, mert Learonnak meg van a véleménye azokról, akik így élnek. Persze ha lesz elég földje, ő is fog rajta dolgoztatni embereket, de azokat fix bérért és lesz saját házuk. Nem csak úgy átadja a majorságát. Egyrészt azért, mert úgy nem látja a belőle jövő hasznot, másrészt pedig, ha nincs ott, hogy kézbe vegye a dolgokat, nem tudja visszaforgatni, hogy fejlessze gazdaságát. Az ilyen távolról vezetett dolgok mindig elavulnak. Arra nem mond semmit, hogy kinek a gyermeke, hiszen nem számít végül is. ismer ő parasztot aki nemes lett és olyan nemest is, aki a nagy villáját még több földre váltotta, meg parasztokra és dolgozott a mezőn.*
-Bizonyára kivételes asszony volt. *Akinek ilyesmi szakmája van az valószínűleg tanult, vagy nagyon érdekelte. vajákos nem lesz csak úgy valaki, megélhetésből.*
-Hát, nem voltam ott nagyon régóta, de a parasztoknak semmi baja. Bevonultak a falak mögé amikor vész volt. Amíg van kétszáz jóravaló falusi, addig bármikor építünk egy szebb és nagyobb falut is akár! *Alapanyag van, munkaerő is, így már csak idő kell.*
-Az már mindegy, hogy leégette-e, de nem tudom igazából. Átvonult rajta a démonsereg, ennyi ami biztos. *Látja ő, hogy elérhet valamit a beszéddel és így legalább még egy ismerős lesz a közelében. Meg ugye kell is a falunak egy jó füves, és a gyógyfüves-sajt sem hangzik rosszul.*
-Aztán, hogy én is kérdezzek már! *Neveti el magát.*
-Értesz-e a gombákhoz? Az erdei gombákhoz? *Lassan kezdi megérteni ezt az egészet, hogy semmit sem kell komolyan venni amit ez a nő mondd, hiszen a felét teljesen máshogyan gondolja, mint ahogy mondja.*
-Az ám a csuda dolog! Én alkoholista voltam. Szerencsére le tudtam tenni, de még ma is kiszárad a szám, ha egy jó kupa sörre vagy rumra gondolok. *Már időtlen idők óta nem iszik úgy mint régen, mikor a Szilánkokhoz ment először. Ott valami tündérlány miatt tette le a rumos palackot, de már a nevére sem emlékszik.*
-Akkor tudod milyen a jó dohány? Egy barátom dohányt akar termeszteni itt a vidéken. Szerinted van értelme? *Ő maga is eljátszott a gondolattal, hogy ilyen gazdaságot alapít, de végül a gyümölcs és kukorica mellett döntött, hiszen az a legjobb az állatoknak, no meg a széna!*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-22 15:55:21
Üzenet elküldve: 2017-03-22 15:55:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elmélázik azon a szép gyermekkoron, amit a pásztor mesél neki. Aztán eszébe jut a sajátja és már nem olyan őszinte mosoly ül az arcán. Ott nem nagyon voltak állatok, csak vágott szőrű kutyák. A tanyájuk messze volt, ők pedig a város közepén. Talán a szülei pásztorának és gyereküknek is ilyen kellemesen telt az élete. Írásban a családjáé volt a tanya, de gyakorlatilag sajátjukénak tekinthették, azok akik az állatokat gondozták.*
- Én a kékvérűek sokadik gyatra kölyke vagyok. *Hangjában most sincsen semmi felháborodás, vagy csalódottság. Ugyanolyan egykedvűen közli, mint ezelőtt mindent. Gondolja, ha a férfi az életét megosztja vele, akkor ő is tehet hasonlóan.*
- A nagyanyám tanított a gyógyfüvek hatásaira. Ő is olyan különc volt, mint én. Vagy tőle lettem olyan, kitudja. *Mosolyogva beszél. Visszaemlékezik, hogy szülei már nem nagyon akartak vele törődni. Nem hibáztatja őket, felneveltek két másikat, a harmadikhoz nem volt kedvük. A nagyanyjánál töltött időben pedig ilyenné lett, utána meg az anyja szomorú, apja pedig mélységesen csalódott lett.*
- Kalácsfalva? *Emeli meg kicsit a fejét a férfi felé fordítva, majd leteszi azt ismét. Szórványosan hallott róla, de nem tudja hol van az és mi történt ott. Kérdezősködésbe kezd ismét, nem azért, mert nem tetszik neki az ötlet, mert nagyon is tetszik, ezért akar megtudni többet is róla.*
- Mintha azt hallottam volna, hogy lerombolták? Vagy felgyújtották, nem igaz? Ezt fogjátok újjáépíteni? *Ezt is csak úgy fél füllel hallotta, s azért hozza fel.* Mi történt az emberekkel? *Egy kicsit aggodalmasnak hathat a hangja, de sokkal inkább kíváncsi.
A kovácsolás dolgát meg hányja, veti magában. A herbalista jobban hangzik neki, mint a kovács mester. Kételkedik amolyan tehetségében is, nem erre született, mint egyes törpék, vagy óriások, akik hatalmas kohókban verik a forró vasat. De ez még nem a mostani életének a része kell hogy legyen. Egy falut felépíteni nem két napból áll.
A nyavalyákra kitérve megint rá kell jönnie, hogy rossz szót használt. Behunyja a szemét és némán korholja magát, majd jó egy perccel később nyitja ki újra.*
- Nem kell aggódni, nem testi bajok, csak lelkiek. Függőség, tudod? A gyógyfüvek iránt. *Magyarázza, mielőtt még rosszabbul jár. Már kezd kialakulni benne a kép, hogy a férfi miként gondolkodhat róla, de még mindég nem bánja.*
- Néha különböző gombák és füvek hatása alá kerülök. A természet csodálatos dolgokat alkot néha. *Mosolyog továbbra is, ahogy a nyugodt, tea gőzös és pipafüstös estéire gondol.*
*Elmélázik azon a szép gyermekkoron, amit a pásztor mesél neki. Aztán eszébe jut a sajátja és már nem olyan őszinte mosoly ül az arcán. Ott nem nagyon voltak állatok, csak vágott szőrű kutyák. A tanyájuk messze volt, ők pedig a város közepén. Talán a szülei pásztorának és gyereküknek is ilyen kellemesen telt az élete. Írásban a családjáé volt a tanya, de gyakorlatilag sajátjukénak tekinthették, azok akik az állatokat gondozták.*
- Én a kékvérűek sokadik gyatra kölyke vagyok. *Hangjában most sincsen semmi felháborodás, vagy csalódottság. Ugyanolyan egykedvűen közli, mint ezelőtt mindent. Gondolja, ha a férfi az életét megosztja vele, akkor ő is tehet hasonlóan.*
- A nagyanyám tanított a gyógyfüvek hatásaira. Ő is olyan különc volt, mint én. Vagy tőle lettem olyan, kitudja. *Mosolyogva beszél. Visszaemlékezik, hogy szülei már nem nagyon akartak vele törődni. Nem hibáztatja őket, felneveltek két másikat, a harmadikhoz nem volt kedvük. A nagyanyjánál töltött időben pedig ilyenné lett, utána meg az anyja szomorú, apja pedig mélységesen csalódott lett.*
- Kalácsfalva? *Emeli meg kicsit a fejét a férfi felé fordítva, majd leteszi azt ismét. Szórványosan hallott róla, de nem tudja hol van az és mi történt ott. Kérdezősködésbe kezd ismét, nem azért, mert nem tetszik neki az ötlet, mert nagyon is tetszik, ezért akar megtudni többet is róla.*
- Mintha azt hallottam volna, hogy lerombolták? Vagy felgyújtották, nem igaz? Ezt fogjátok újjáépíteni? *Ezt is csak úgy fél füllel hallotta, s azért hozza fel.* Mi történt az emberekkel? *Egy kicsit aggodalmasnak hathat a hangja, de sokkal inkább kíváncsi.
A kovácsolás dolgát meg hányja, veti magában. A herbalista jobban hangzik neki, mint a kovács mester. Kételkedik amolyan tehetségében is, nem erre született, mint egyes törpék, vagy óriások, akik hatalmas kohókban verik a forró vasat. De ez még nem a mostani életének a része kell hogy legyen. Egy falut felépíteni nem két napból áll.
A nyavalyákra kitérve megint rá kell jönnie, hogy rossz szót használt. Behunyja a szemét és némán korholja magát, majd jó egy perccel később nyitja ki újra.*
- Nem kell aggódni, nem testi bajok, csak lelkiek. Függőség, tudod? A gyógyfüvek iránt. *Magyarázza, mielőtt még rosszabbul jár. Már kezd kialakulni benne a kép, hogy a férfi miként gondolkodhat róla, de még mindég nem bánja.*
- Néha különböző gombák és füvek hatása alá kerülök. A természet csodálatos dolgokat alkot néha. *Mosolyog továbbra is, ahogy a nyugodt, tea gőzös és pipafüstös estéire gondol.*
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-22 15:24:01
Üzenet elküldve: 2017-03-22 15:24:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon hozzá is szokott a kecskézéshez és már alig tudná elképzelni, hogy milyen amikor nincsenek állandóan mellette. A kiskecskék születése pedig igazi kis csodával ér fel a pásztorember számára. Egyrészt mert a jövőben is biztosítja a kecskézés lehetőségét, másrészt pedig új családtagokkal bővül a kis kompániája.*
-Születésemtől. Földművelő család sokadik gyermeke vagyok, és az én feladatom volt az állatok terelése. Onnantól fogva, hogy megálltam a lábamon. *Persze azért azt hozzá kell tenni, hogy kutyával volt már akkor is, hiszen egy gyermekre nem igazán hallgatnak a bárányok, akármennyire is legyenek idomítva. A malacok és a kecskék egészen más helyzet, hiszen azok mennek az után akit megkedvelnek. És Learont mindig kedvelték a jószágok, hiszen ekkora szeretetet ritkán kap egy négylábú mint amit ő tud adni. Megörül neki, hogy érdemes gondolatot sikerült megosztania a lánnyal. Ezen felbuzdulva folytatja is tovább a gondolatmenetet.*
-Kalácsfalvának van erdeje. Mit szólnál, ha oda mennél. Mindenképp jót tenne a falu hírének, ha lenne egy jó nevű herbalistája! *Már ahhoz előbb fel kell építeni újból a házakat meg mindent, de utána tényleg csak nyernének rajta. Meg úgy viszonylagos békéje is lenne a vadállatoktól, hiszen a falunak bizonyára van erdésze aki átjárja az erdőt és figyeli nehogy baj történhessen. Akár a banditákkal, akár a szaporodó farkasokkal, más vadakkal.*
-Már, ha meguntad a vasak ütlegelését! Még úgyis sokat kell építkezni a faluban. *A következő téma már nem ilyen kellemes. Kiderülnek a lányról azok a bizonyos nyavalyák amik elüldözik a férfi embert.* ~Mocskos az erkölcse, és nyavalyákat kapott el? Ez igazán szomorú.~
-Hát, ezen nem tudok segíteni sajnos. Nem vagyok orvos, pedig elindultam abba az irányba. A városban bizonyosan találsz gyógyírt a... nyavalyáidra. *Siklik egyetlen pillanatra a leány ölébe a Sajt-mester tekintete , de gyorsan el is kapja, hiszen nem akarja kínos helyzetbe hozni őt.*
*Learon hozzá is szokott a kecskézéshez és már alig tudná elképzelni, hogy milyen amikor nincsenek állandóan mellette. A kiskecskék születése pedig igazi kis csodával ér fel a pásztorember számára. Egyrészt mert a jövőben is biztosítja a kecskézés lehetőségét, másrészt pedig új családtagokkal bővül a kis kompániája.*
-Születésemtől. Földművelő család sokadik gyermeke vagyok, és az én feladatom volt az állatok terelése. Onnantól fogva, hogy megálltam a lábamon. *Persze azért azt hozzá kell tenni, hogy kutyával volt már akkor is, hiszen egy gyermekre nem igazán hallgatnak a bárányok, akármennyire is legyenek idomítva. A malacok és a kecskék egészen más helyzet, hiszen azok mennek az után akit megkedvelnek. És Learont mindig kedvelték a jószágok, hiszen ekkora szeretetet ritkán kap egy négylábú mint amit ő tud adni. Megörül neki, hogy érdemes gondolatot sikerült megosztania a lánnyal. Ezen felbuzdulva folytatja is tovább a gondolatmenetet.*
-Kalácsfalvának van erdeje. Mit szólnál, ha oda mennél. Mindenképp jót tenne a falu hírének, ha lenne egy jó nevű herbalistája! *Már ahhoz előbb fel kell építeni újból a házakat meg mindent, de utána tényleg csak nyernének rajta. Meg úgy viszonylagos békéje is lenne a vadállatoktól, hiszen a falunak bizonyára van erdésze aki átjárja az erdőt és figyeli nehogy baj történhessen. Akár a banditákkal, akár a szaporodó farkasokkal, más vadakkal.*
-Már, ha meguntad a vasak ütlegelését! Még úgyis sokat kell építkezni a faluban. *A következő téma már nem ilyen kellemes. Kiderülnek a lányról azok a bizonyos nyavalyák amik elüldözik a férfi embert.* ~Mocskos az erkölcse, és nyavalyákat kapott el? Ez igazán szomorú.~
-Hát, ezen nem tudok segíteni sajnos. Nem vagyok orvos, pedig elindultam abba az irányba. A városban bizonyosan találsz gyógyírt a... nyavalyáidra. *Siklik egyetlen pillanatra a leány ölébe a Sajt-mester tekintete , de gyorsan el is kapja, hiszen nem akarja kínos helyzetbe hozni őt.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-22 12:37:48
Üzenet elküldve: 2017-03-22 12:37:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hozzá tudna szokni egy ilyen élethez. Hosszú, kimerítő séta után étel és egy jó heverészés kecskék között. Persze ez csak az egyik fele, a ganaj az meg egy egészen más dolog. Na meg a kiskecskék világra hozatala meg ilyesmi. Ezek már nem olyan kecsegtetőek, mint heverni velük a fűben.
Észreveszi, hogy a foltos becsületéhez nem fűz hozzá semmit a férfi. Nem is bánja. Az emberek azt gondolnak, amit akarnak. Ezt nem veszi el tőlük senki, nem hallja senki, azt tehetnek a fejükben ami tetszik. Khrosasnak sem fáj a hallgatás.*
- Születésedtől fogva neveltek erre? *Érdeklődik tovább. Nem tűnik elkanászosodottnak a férfi, ebből gondolja, hogy talán felmenői is mind hasonlóak lehettek. Persze Khrosas emberismerete hagy némi kivetni valót maga után. A városban a lovagot is csillogó páncélú, halhatatlan hősnek képzelte el, aztán mégis kiderült, hogy csak egy ember és eléggé halandó. Egy emberfelettinek nem recsegnek úgy az állkapcsai, mint ahogy neki.
Eszébe ötlik, hogy talán sokat kérdez, de inkább kérdez, mint elaludjon itt. Az tényleg udvariatlan lenne. Másrészről úgy gondolja, hogy majd szól az ember, ha zavarja.
Szépen lassan elmosolyodik, miközben hallgatja a pásztort. Már egész kis vigyor lesz a száján, amikor az a végére ér a mondandójának.*
- A kert jó ötlet. Ám a vadvirágok nagyon kényesek, de egy erdei kunyhó mellett eléldegélnének. *Elmélkedik a kert gondolatán. Valaha is eszébe jutott ez? Nem emlékszik.
~Ne légy hülye, némber. Az nem élet.~
Talán igaza van, de talán nincsen. Khrosas nem tudja eldönteni. Mára elengedi füle mellett a gondolatokat.*
- Nincs olyan szerencsém, hogy ráakadjak valakire, aki elviselne minden nyavalyámmal. *Minden sarlatánsággal, minden vajákos rögeszmével és babonával.*
*Hozzá tudna szokni egy ilyen élethez. Hosszú, kimerítő séta után étel és egy jó heverészés kecskék között. Persze ez csak az egyik fele, a ganaj az meg egy egészen más dolog. Na meg a kiskecskék világra hozatala meg ilyesmi. Ezek már nem olyan kecsegtetőek, mint heverni velük a fűben.
Észreveszi, hogy a foltos becsületéhez nem fűz hozzá semmit a férfi. Nem is bánja. Az emberek azt gondolnak, amit akarnak. Ezt nem veszi el tőlük senki, nem hallja senki, azt tehetnek a fejükben ami tetszik. Khrosasnak sem fáj a hallgatás.*
- Születésedtől fogva neveltek erre? *Érdeklődik tovább. Nem tűnik elkanászosodottnak a férfi, ebből gondolja, hogy talán felmenői is mind hasonlóak lehettek. Persze Khrosas emberismerete hagy némi kivetni valót maga után. A városban a lovagot is csillogó páncélú, halhatatlan hősnek képzelte el, aztán mégis kiderült, hogy csak egy ember és eléggé halandó. Egy emberfelettinek nem recsegnek úgy az állkapcsai, mint ahogy neki.
Eszébe ötlik, hogy talán sokat kérdez, de inkább kérdez, mint elaludjon itt. Az tényleg udvariatlan lenne. Másrészről úgy gondolja, hogy majd szól az ember, ha zavarja.
Szépen lassan elmosolyodik, miközben hallgatja a pásztort. Már egész kis vigyor lesz a száján, amikor az a végére ér a mondandójának.*
- A kert jó ötlet. Ám a vadvirágok nagyon kényesek, de egy erdei kunyhó mellett eléldegélnének. *Elmélkedik a kert gondolatán. Valaha is eszébe jutott ez? Nem emlékszik.
~Ne légy hülye, némber. Az nem élet.~
Talán igaza van, de talán nincsen. Khrosas nem tudja eldönteni. Mára elengedi füle mellett a gondolatokat.*
- Nincs olyan szerencsém, hogy ráakadjak valakire, aki elviselne minden nyavalyámmal. *Minden sarlatánsággal, minden vajákos rögeszmével és babonával.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-22 10:44:12
Üzenet elküldve: 2017-03-22 10:44:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learonnak rossz hallgatni, amit mondd a lány.* ~Mocskos? Talán kurtizán voltál?~ *De persze ilyesmit nem mondd ki hangosan, mert ha téved azzal vérig sértené a nőt. A pásztor maga egy pár pillanatra elnézegeti ahogy a kecskét cirógatja a lány és arra gondol, hogy egy ilyen aranyos teremtésnek nem lehet mocskos előélete. Ártatlan minden mozdulata.*
-Sokat. Azt nem tudom neked milyen irányban kell elindulni. Nekem adott volt a földművelés világa. *A füveket nem érti. Ő sosem volt ilyesmikben járatos, maximum gyógynövényeket ismer, de azt is csak úgy saját kertben, amiknek a magját, gyökerét a piacon a füves embertől vette meg. Fogalma sincs róla, hogy mit kell hozzájuk tenni, hogy a természetben ráakadjon az ember. Learon maga is kalandor, de inkább az utakon haladt mindig, faluról falura, ha tehette.*
-Hát, van akit a nyugodt élet nem boldogít. Lehet azért nem találtad meg a boldogságod, mert nem ezt kéne neked! Mi lenne, ha letelepednél, ültetnél egy nagy füves kertet és szülnél gyerekeket? *Ő maga alig tudja elképzelni azt a nőt, aki nem akar ilyesmit, csak bolyong bele a nagyvilágba. Persze az ő szerelme, Akheel sem akart, de talán idővel meggyőzhető lett volna... Vagyis Learon ebben reménykedett. Az, hogy a mágia nem gyakorolt nagy hatást a lányra, nem nagyon zavarja. nem lehet mindenki nagy harci mágus. Kellenek az ilyen természtszerető bolondok is, mint a Sajt-mester.*
*Learonnak rossz hallgatni, amit mondd a lány.* ~Mocskos? Talán kurtizán voltál?~ *De persze ilyesmit nem mondd ki hangosan, mert ha téved azzal vérig sértené a nőt. A pásztor maga egy pár pillanatra elnézegeti ahogy a kecskét cirógatja a lány és arra gondol, hogy egy ilyen aranyos teremtésnek nem lehet mocskos előélete. Ártatlan minden mozdulata.*
-Sokat. Azt nem tudom neked milyen irányban kell elindulni. Nekem adott volt a földművelés világa. *A füveket nem érti. Ő sosem volt ilyesmikben járatos, maximum gyógynövényeket ismer, de azt is csak úgy saját kertben, amiknek a magját, gyökerét a piacon a füves embertől vette meg. Fogalma sincs róla, hogy mit kell hozzájuk tenni, hogy a természetben ráakadjon az ember. Learon maga is kalandor, de inkább az utakon haladt mindig, faluról falura, ha tehette.*
-Hát, van akit a nyugodt élet nem boldogít. Lehet azért nem találtad meg a boldogságod, mert nem ezt kéne neked! Mi lenne, ha letelepednél, ültetnél egy nagy füves kertet és szülnél gyerekeket? *Ő maga alig tudja elképzelni azt a nőt, aki nem akar ilyesmit, csak bolyong bele a nagyvilágba. Persze az ő szerelme, Akheel sem akart, de talán idővel meggyőzhető lett volna... Vagyis Learon ebben reménykedett. Az, hogy a mágia nem gyakorolt nagy hatást a lányra, nem nagyon zavarja. nem lehet mindenki nagy harci mágus. Kellenek az ilyen természtszerető bolondok is, mint a Sajt-mester.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-22 09:37:24
Üzenet elküldve: 2017-03-22 09:37:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Folt? Így is elég mocskos az. *Vonja meg a vállát fektében.* De nem. Nem örülnék. *Szögezi le végül. A becsületének makulátlanságával már nem tud mit kezdeni. Évek óta nincs egy hely, amit otthonnak hívhat, vagy talán nem is volt sosem. Mióta az eszét tudja nincs egy tisztességes munkája, foglalkozása, vagy akár egy jó barátja, régi ismerőse. Családja pedig úgyszintén nincsen.
Csak a vállvért van neki, de az is agyának egy elmebaja sem, mint valós társ.
Keze egészen belefeledkezik a jószág simogatásába. Érzi annak a törékeny testnek a melegét, szőrének puhaságát és ez megnyugtatja őt is. Nem hiába, az állatoknál tisztább lény nem él ezen a földön. Tisztességesek, nem hazudnak sohasem és mindent megmutatnak, amit az ösztön súg nekik.*
- Igen? Sok mindent? *Érdeklődik, hogy vajon mi lehetett az a sok minden. Talán csak megerősítést vár, hogy sosem késő révbe érni és mindenki megtalálhatja a saját lelkének nyugalmát egyszer. Így hatvan év után Khrosas kezdi érezni, hogy jogosan aggódik, még akkor is, ha akár kétszázötvenig is elélhetne. Ez viszont nem garancia, akár már holnap lecsaphatják a fejét.*
- Nekem csak a füveim vannak. *Biccent a butykosára.* Ezeket hajkurászom már hosszú évek óta. De ez nem egy nyugodt élet, ha azt vesszük, hogy veszélyes helyeken kell megfordulnom, hogy megtaláljam őket. *Magyarázza nyugodtan. A hasán lévő kecskefej nagyon jó hatást gyakorol rá. A veszélyes helyek nála többet is jelentenek, mint sziklaoromról függeszkedni, hogy egy fejjel lefelé növő virágot leszakíthasson és italába keverhessen. A városokban fellelhető ritkaságok veszélyesebbek, mint egy szörny odúja.
A varázslat során csak tudomásul veszi, amit a pásztor mond. Amikor felé kiabálta a nőnek igazán fenyegetésként hangzott ez a mágusos dolog. Most viszont, ahogy így magyarázza, nem az hangzik ki belőle, hogy egy tűzcsóvával csontig égetne bárkit, aki rossz szándékkal közeledne felé.*
- Ühüm... *Hümmögi enyhén csalódottan. Nem erre számított, de gondolhatta volna. Van egy előítélete a mágiával kapcsolatban, ami számára mindég a pusztítás felé köthető. A másik véglet pedig a gyógyítás, de arról is csak abszurd dolgokat tartogat a fejében.*
- Folt? Így is elég mocskos az. *Vonja meg a vállát fektében.* De nem. Nem örülnék. *Szögezi le végül. A becsületének makulátlanságával már nem tud mit kezdeni. Évek óta nincs egy hely, amit otthonnak hívhat, vagy talán nem is volt sosem. Mióta az eszét tudja nincs egy tisztességes munkája, foglalkozása, vagy akár egy jó barátja, régi ismerőse. Családja pedig úgyszintén nincsen.
Csak a vállvért van neki, de az is agyának egy elmebaja sem, mint valós társ.
Keze egészen belefeledkezik a jószág simogatásába. Érzi annak a törékeny testnek a melegét, szőrének puhaságát és ez megnyugtatja őt is. Nem hiába, az állatoknál tisztább lény nem él ezen a földön. Tisztességesek, nem hazudnak sohasem és mindent megmutatnak, amit az ösztön súg nekik.*
- Igen? Sok mindent? *Érdeklődik, hogy vajon mi lehetett az a sok minden. Talán csak megerősítést vár, hogy sosem késő révbe érni és mindenki megtalálhatja a saját lelkének nyugalmát egyszer. Így hatvan év után Khrosas kezdi érezni, hogy jogosan aggódik, még akkor is, ha akár kétszázötvenig is elélhetne. Ez viszont nem garancia, akár már holnap lecsaphatják a fejét.*
- Nekem csak a füveim vannak. *Biccent a butykosára.* Ezeket hajkurászom már hosszú évek óta. De ez nem egy nyugodt élet, ha azt vesszük, hogy veszélyes helyeken kell megfordulnom, hogy megtaláljam őket. *Magyarázza nyugodtan. A hasán lévő kecskefej nagyon jó hatást gyakorol rá. A veszélyes helyek nála többet is jelentenek, mint sziklaoromról függeszkedni, hogy egy fejjel lefelé növő virágot leszakíthasson és italába keverhessen. A városokban fellelhető ritkaságok veszélyesebbek, mint egy szörny odúja.
A varázslat során csak tudomásul veszi, amit a pásztor mond. Amikor felé kiabálta a nőnek igazán fenyegetésként hangzott ez a mágusos dolog. Most viszont, ahogy így magyarázza, nem az hangzik ki belőle, hogy egy tűzcsóvával csontig égetne bárkit, aki rossz szándékkal közeledne felé.*
- Ühüm... *Hümmögi enyhén csalódottan. Nem erre számított, de gondolhatta volna. Van egy előítélete a mágiával kapcsolatban, ami számára mindég a pusztítás felé köthető. A másik véglet pedig a gyógyítás, de arról is csak abszurd dolgokat tartogat a fejében.*
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-21 23:22:50
Üzenet elküldve: 2017-03-21 23:22:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A látnok háza//
*Jól teszi, hogy nem bízik meg az idegenben, hisz ha jobban belegondol a létszámokba és abba amit elhangzott, akkor rá jön, hogy azt mondta "hárman vagyunk, mint ti is", de köztudottan négyen indultak meg a küldetésre.*
-Csak az emeleten néztünk szét és itt van bezárva az egyik szobába az a szörnyeteg is. Szívesen körbevezetlek titeket, hisz ezért jöttünk, hogy erősítsünk és segítsünk titeket. *Elmosolyodik a csuhás és a kardjával az ajtó felé int, hogy akkor indulhatnak is, ő marad utolsónak, aki elhagyja a szobát, ha lehetséges.*
-Egy futár érkezett, hogy még van itt egy szörnyeteg, aki miatt veszélyes a hely és nem elég három ember a legyőzésükhöz, így jöttünk mi is, cserébe kifoszthatjuk a házat. *Elég hihetően ad elő mindent és nem is sejti, hogy bármi hiba csúszhat a számításaiba.*
*Jól teszi, hogy nem bízik meg az idegenben, hisz ha jobban belegondol a létszámokba és abba amit elhangzott, akkor rá jön, hogy azt mondta "hárman vagyunk, mint ti is", de köztudottan négyen indultak meg a küldetésre.*
-Csak az emeleten néztünk szét és itt van bezárva az egyik szobába az a szörnyeteg is. Szívesen körbevezetlek titeket, hisz ezért jöttünk, hogy erősítsünk és segítsünk titeket. *Elmosolyodik a csuhás és a kardjával az ajtó felé int, hogy akkor indulhatnak is, ő marad utolsónak, aki elhagyja a szobát, ha lehetséges.*
-Egy futár érkezett, hogy még van itt egy szörnyeteg, aki miatt veszélyes a hely és nem elég három ember a legyőzésükhöz, így jöttünk mi is, cserébe kifoszthatjuk a házat. *Elég hihetően ad elő mindent és nem is sejti, hogy bármi hiba csúszhat a számításaiba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784