//Második szál//
//Egy rakás ork//
*A vezér beszéde közt ejtett sokatmondó tekintet csak egyet jelenthet. Ő is újonc - elvégre percek óta ismeri csak a csapatot - így hát ő is a hugicával indul hajnalban. Ezt jelzi is a nőnek, mikor felmerül a kérdés. Kezét flegmán felteszi ahogy az körbehordja a tekintetét az egybegülteken válaszokra várva. Zajlanak az események, ami alatt Assag magához vesz egy fél nyulat, és kézzel elkezdi drimbolni, hogy kinyerje az értékes falatokat. Valami újabb kan állít be, így félhomályban meg sem tudná mondani, hogy ez a pacák vagy a vezérük a szélesebb darab, de úgy fest ismerik - de nem szerezik - egymást. Figyelemmel kíséri Lewonor játékára tett első néhány próbálkozást.*
-Hát, Worgh uram, a játék szabályai értelmében most te vagy a nyeremény.
*Jeleti ki gúnyos vigyorral az arcán, mielőtt az utolsó zsírpacákat is letörli arról, és felkel a dobásához készülődni. Előveszi a nagy becsben tartott tőrét - aminek köszönhetően több társa életét mentette meg, mint ahányat elvett vele - és a pengéjét ujjai közt tartva a falhoz mutat, jelezvén a remélt díjának, hogy ideje volna elfoglalni a helyét. Akár odalép, akár nem, Assag megkísérli a dobást, elvégre ez valami csapatépítőnek is betudható, és ő bármi szeretne lenni, csak nem kívülálló. Annak ellenére, hogy tudja, csapnivaló harcos, és mégrosszabb dobálózásban, Assag megindítja a csont tőrt a cél felé. Jó fél méterrel a mellette éri a falat, akkor is csak a markolat, így aztán azonnal vissza is pattan a tulajdonosa felé. Néhány lépés a díja felé, felveszi a tőrét majd oldalra fordul Zirrah felé.*
-Csapnivaló vagyok ebben.
*Egy rövid morgásnak tűnő nevetéssel zárja le a maga kísérletét és visszaindul a helyére, ahol kisvártatva a vezér szólítja meg őt.*
-Mert nem vicsorgok mindenre?
*Teszi fel a kissé provokatív költői kérdést mielőtt belegondolna, hogy a vezér egy szempillantás alatt betörheti a koponyáját. Szerencsére eddig inkább tűnt jókedélyű és racionális vezérnek, mint indulatoktól vezéreltnek, ezért Assag az ő társaságában kevésbé tart a fájdalmas haláltól, mint mondjuk a Gravak figura, vagy az új fiú mellett.*
-Láttad már a városi borbályokat?
*Kérdése igen furcsán érintheti Hagrart, ugyanis látszolag semmi köze a kijelentéséhez, de mielőtt az visszakérdezhetne, magyarázattal szolgál.*
-Nekik van a legigénytelenebb hajuk.
*A főnök felé vigyorog, majd a frissen kézhez kapott italával, amaz ha akarja ha nem, koccint vele. Kivéve persze ha hamarabb elemeli a poharát, de ezzel igazán nem számol a nő.*
-Voltam én már máshol gyógyító.
*Kezd bele a tőmondatok sorozatába.*
-Aztán eljöttem. Most meg megtaláltalak titeket. Reménykedem, hogy befogadtok.
*Ezzel mintegy kikerüli a származására vonatkozó kérdést, őszintén fogalma sincs, hogy hol tanyáznak még orkok nagyobb számban. Wegtorentől nyugatra biztosan sokan vannak, ezt korábban hallotta. Talán ha legközelebb felmerül a kérdés, vagy a vezér erősködik, ezt válaszolja.*
-És te mióta gyűjtöd az embereket a célod érdekében?
*Körbenéz a barlangon, ahol szép számmal vannak idősek s ifjak, férfiak és nők, majd újra a szájához emeli a poharát a választ várva.*
A hozzászólás írója (Assag Rugia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.11 20:23:53