Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-24 22:52:33
Üzenet elküldve: 2011-08-24 22:52:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*A tülekedésben néha majdnem kilöttyinti az ételt, de valahogy mindig sikerül az edényekben tartania. A tapogatást érezve ösztönösen hátralendíti könyökét. Csak félúton villan a tudatába, mit csinál, és próbálja visszább fogni a mozdulatot, de így is eltalálja a bandita hasát. Egy pillanatra megijed, aztán inkább úgy tesz, mintha ez is csak véletlen mozdulat lett volna. Mindketten tudják, hogy egyikük sem véletlenül nyúlt oda, ahova, de senki más nem láthatta biztosan - egyelőre ennyi is elég.
Amikor már mindenki kapott a raguból, Caram magának is szed egy kicsit, és ismét megpróbálkozik az evéssel. Még mindig úgy érzi, azonnal vissza fog jönni, amit lenyel, de Morgothnak igaza volt, amikor arról beszélt, hogy a koplalással csak gyorsítja az átok hatását. Valahogy leerőltet a torkán néhány falatot, közben azt lesve, ízlik-e a főztje a többieknek. Igyekszik nem azon töprengeni, mikor és hogyan jut ki innen, egyelőre nem annak van itt az ideje...
Jó lenne, ha írásban összerendezhetné a gondolatait (még ha fajára ez nem is jellemző), kár, hogy a naplója is az elkobzott holmija között van, még ha nem is csapott le rá senki... kinek is kellene egy drow nyelven, kézzel írt kis könyv?*
Amikor már mindenki kapott a raguból, Caram magának is szed egy kicsit, és ismét megpróbálkozik az evéssel. Még mindig úgy érzi, azonnal vissza fog jönni, amit lenyel, de Morgothnak igaza volt, amikor arról beszélt, hogy a koplalással csak gyorsítja az átok hatását. Valahogy leerőltet a torkán néhány falatot, közben azt lesve, ízlik-e a főztje a többieknek. Igyekszik nem azon töprengeni, mikor és hogyan jut ki innen, egyelőre nem annak van itt az ideje...
Jó lenne, ha írásban összerendezhetné a gondolatait (még ha fajára ez nem is jellemző), kár, hogy a naplója is az elkobzott holmija között van, még ha nem is csapott le rá senki... kinek is kellene egy drow nyelven, kézzel írt kis könyv?*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-24 14:56:01
Üzenet elküldve: 2011-08-24 14:56:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
*Több sem kell a banditáknak, máris kapják tányérjukat, s a sötételf, meg a tál köré gyűlnek. Kicsit tülekednek is a sorban, közben egyikük fel is méri, milyen adottságokkal rendelkezik az újonnan közéjük került nő, tapogatózását csupán a körülötte történő lökdösődés következményének álcázva.*
- Mindkettőt! A tiéddel biztosan könnyebb dolgod lesz, viszont a másik is biztosan tud valamit.
*A vezér visszakiált a felé szegezett kérdésre, majd ő is sorba áll ételért. Utat tör magának emberei közt, hogy ő lehessen a soron következő, aki kóstolhatja az ételt.
Kint a két megkérdezett bandita kicsit hezitál, összenéz, majd egyikük válaszol a kérdésre.*
- Ő kiváló felderítő és nyomolvasó, alvilági kapcsolatokkal, én meg csapdakészítő vagyok. Mindkettőnk tudása valóban elkélhet a kutatásban.
*Szavai meggyőzőek, mintha teljesen biztos lenne az igazában. Morgoth szavaira csak bólintanak, s lovaikkal meg is indulnak az erdőből kifelé vezető úton. Csak lassan haladnak, a sűrű növényzet közt nem sok hely van a manőverezésre, így jobb híján vagy egymás mögött, vagy külön utakon van lehetőségük lépésben haladni, hogy ne tapossanak ösvényt, ami mások számára is lehetővé tenné, hogy rátaláljanak rejtekhelyükre.
Kis idő múlva azért kiérnek a rengetegből, a puszta szélére. Ott megálljt parancsolva lovaiknak, kérdőn néznek Morgothra, hisz rá vár a feladat, hogy elvezesse őket a vajákoshoz.*
- Mindkettőt! A tiéddel biztosan könnyebb dolgod lesz, viszont a másik is biztosan tud valamit.
*A vezér visszakiált a felé szegezett kérdésre, majd ő is sorba áll ételért. Utat tör magának emberei közt, hogy ő lehessen a soron következő, aki kóstolhatja az ételt.
Kint a két megkérdezett bandita kicsit hezitál, összenéz, majd egyikük válaszol a kérdésre.*
- Ő kiváló felderítő és nyomolvasó, alvilági kapcsolatokkal, én meg csapdakészítő vagyok. Mindkettőnk tudása valóban elkélhet a kutatásban.
*Szavai meggyőzőek, mintha teljesen biztos lenne az igazában. Morgoth szavaira csak bólintanak, s lovaikkal meg is indulnak az erdőből kifelé vezető úton. Csak lassan haladnak, a sűrű növényzet közt nem sok hely van a manőverezésre, így jobb híján vagy egymás mögött, vagy külön utakon van lehetőségük lépésben haladni, hogy ne tapossanak ösvényt, ami mások számára is lehetővé tenné, hogy rátaláljanak rejtekhelyükre.
Kis idő múlva azért kiérnek a rengetegből, a puszta szélére. Ott megálljt parancsolva lovaiknak, kérdőn néznek Morgothra, hisz rá vár a feladat, hogy elvezesse őket a vajákoshoz.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-24 08:22:07
Üzenet elküldve: 2011-08-24 08:22:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Morgoth a ló ajánlatára csak bólint egyet, az már egy fokkal jobb, mint egy apró termetű mihaszna állat, ami csak arra jó, hogy megegyék. Ahogy eltűnik a férfi a barlangban, szinte azonnal meg is torpan, mivel eszébe jutott valami, így visszakiált a vezérnek.*
- Az én vajákosomat kérdezzem ki, vagy a tiéteknél kamatoztassam ezt az ellenállhatatlan 'sármot'? *Caram felé fordul* Nemsoká találkozunk...
*Biccent egyet fejével, végül eltűnik az egyik sötétebb kis járatban, ahonnan újra a fáklyák fényénél tapossa a nedves köveket. Mikor ismét a felszínre ér ki, elfogja az undor, hogy újra ebben a satnya világban kell lennie a szabad ég alatt, nem pedig a jó hűvös barlangban. Ilyen szinten még irigyeli is kicsit az éjbőrűt.
Viszonylag gyorsan vágnak át az erdőn, s a keresett viskónál Morgoth fel is pattan a kapott lóra, majd szembefordul a másik néggyel.*
- Te, mit tudsz? És te?
*Kérdi attól a két banditától, akiket a vezér választott. Nem tűnnek túl erősnek, ezért az elején jobb meg tudni, hogy miben lehetnek a férfi hasznára. Az se baj, ha semmit nem tudnak, attól még jók lesznek 'pajzsnak'.*
- Először is jussunk ki az erdőből. Onnan már egyszerűbb dolgunk lesz...
*Adja ki az első parancsféleséget. Igazság szerint még tetszik is neki ez a helyzet, mivel szeret 'vezér' lenni, s az évek mutatták, hogy jól is csinálja - leszámítva a becsületességet, mivel a saját élete mindig fontosabb volt másénál, így sosem ment vissza senkiért, hogy akár magát áldozza fel.*
- Az én vajákosomat kérdezzem ki, vagy a tiéteknél kamatoztassam ezt az ellenállhatatlan 'sármot'? *Caram felé fordul* Nemsoká találkozunk...
*Biccent egyet fejével, végül eltűnik az egyik sötétebb kis járatban, ahonnan újra a fáklyák fényénél tapossa a nedves köveket. Mikor ismét a felszínre ér ki, elfogja az undor, hogy újra ebben a satnya világban kell lennie a szabad ég alatt, nem pedig a jó hűvös barlangban. Ilyen szinten még irigyeli is kicsit az éjbőrűt.
Viszonylag gyorsan vágnak át az erdőn, s a keresett viskónál Morgoth fel is pattan a kapott lóra, majd szembefordul a másik néggyel.*
- Te, mit tudsz? És te?
*Kérdi attól a két banditától, akiket a vezér választott. Nem tűnnek túl erősnek, ezért az elején jobb meg tudni, hogy miben lehetnek a férfi hasznára. Az se baj, ha semmit nem tudnak, attól még jók lesznek 'pajzsnak'.*
- Először is jussunk ki az erdőből. Onnan már egyszerűbb dolgunk lesz...
*Adja ki az első parancsféleséget. Igazság szerint még tetszik is neki ez a helyzet, mivel szeret 'vezér' lenni, s az évek mutatták, hogy jól is csinálja - leszámítva a becsületességet, mivel a saját élete mindig fontosabb volt másénál, így sosem ment vissza senkiért, hogy akár magát áldozza fel.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-23 20:58:32
Üzenet elküldve: 2011-08-23 20:58:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Iszik pár kortyot, majd vizes ingével többé nem törődve visszatér az üstökhöz. Fakanala segítségével megkóstolja az ételt, majd elégedetten bólint, és a merőkanál után nyúl.*
Aki éhes, jöjjön enni *mondja jó hangosan.* Ez persze rátok is vonatkozik, ha nem siettek túlzottan *biccent Morgoth és társai felé. Magának sem nagyon hajlandó bevallani, de kicsit tart társa távozásától, még ha nem is alakult ki közöttük túl szoros kapcsolat. Ha ő elmegy, egyedül marad a rablókkal, és bár az alku értelmében remélhetőleg nem bántják, de ettől a gondolattól még nem érzi magát teljes biztonságban. Kicsit irigy is a férfire, mert ha nem is egyedül, ő legalább elhagyhatja a barlangot, a feladata pedig egész függetlenné teszi, kíséret ide vagy oda.*
"Sebaj, a lényeg, hogy élek" *ismétli meg gondolatban, ki tudja, hányadjára, miközben teleszedi az ételért jelentkezők tányérjait, reménykedve, hogy ízleni fog a főztje - elvégre leginkább ettől függ a további sorsa.*
Aki éhes, jöjjön enni *mondja jó hangosan.* Ez persze rátok is vonatkozik, ha nem siettek túlzottan *biccent Morgoth és társai felé. Magának sem nagyon hajlandó bevallani, de kicsit tart társa távozásától, még ha nem is alakult ki közöttük túl szoros kapcsolat. Ha ő elmegy, egyedül marad a rablókkal, és bár az alku értelmében remélhetőleg nem bántják, de ettől a gondolattól még nem érzi magát teljes biztonságban. Kicsit irigy is a férfire, mert ha nem is egyedül, ő legalább elhagyhatja a barlangot, a feladata pedig egész függetlenné teszi, kíséret ide vagy oda.*
"Sebaj, a lényeg, hogy élek" *ismétli meg gondolatban, ki tudja, hányadjára, miközben teleszedi az ételért jelentkezők tányérjait, reménykedve, hogy ízleni fog a főztje - elvégre leginkább ettől függ a további sorsa.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-23 14:45:48
Üzenet elküldve: 2011-08-23 14:45:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
*Bólint, s megvárja, míg a férfi kiválasztja a négy, szerinte megfelelő személyt, ám nem állja meg szó nélkül. Mint vezér, ő ismeri leginkább az embereit.*
- Kettőt közülük megadok, a másik kettőt én választom.
*Így is tesz, s a Morgoth által választottak helyett másik kettőt bocsát rendelkezésére.*
- Csak az erősekkel nem biztos, hogy sokra mégy, sosem tudhatod előre, mire lesz szükséged. Így mindnek veszed majd hasznát, mind jó valamiben.
*Újra végignéz a kis hirtelen verbuvált csapaton, majd ismét megszólal.*
- Mégiscsak adok egy lovat. Nekik is van, és sietnetek kell. Minna meg egy darabig úgyse veszi hasznát az övének, azt megkapod. Nem túl gyors, de gyorsabb, mint gyalogszerrel.
*Várja a férfi reakcióit.*
- Nos, mostmár indulhattok ahhoz a vajákoshoz. Ha nem tévedek, első utatok oda vezetne, ahogy az előbb említetted is. Időnként jobb lesz, ha visszatérsz közölni, ami tudomásodra jutott.
*Eztán valóban útjára bocsátja, a négy kísérő pedig a barlangjáratból kiérve a rengetegben elrejtett kicsiny faviskó felé kalauzolják, hogy elhozzák onnét felszerszámozott lovaikat és egyéb ott tárolt felszereléseiket.*
- Itt a Minna lova is. Kell-e?
*Mutat egyikük a kikötött barna pejre, mely a körülményekhez képest egész tiszta.
A banditák felszállnak lovukra, s Morgoth döntését várják. Amint a férfi ad valami instrukciót az úticéllal, indulással kapcsolatban, követik azt.*
- Kettőt közülük megadok, a másik kettőt én választom.
*Így is tesz, s a Morgoth által választottak helyett másik kettőt bocsát rendelkezésére.*
- Csak az erősekkel nem biztos, hogy sokra mégy, sosem tudhatod előre, mire lesz szükséged. Így mindnek veszed majd hasznát, mind jó valamiben.
*Újra végignéz a kis hirtelen verbuvált csapaton, majd ismét megszólal.*
- Mégiscsak adok egy lovat. Nekik is van, és sietnetek kell. Minna meg egy darabig úgyse veszi hasznát az övének, azt megkapod. Nem túl gyors, de gyorsabb, mint gyalogszerrel.
*Várja a férfi reakcióit.*
- Nos, mostmár indulhattok ahhoz a vajákoshoz. Ha nem tévedek, első utatok oda vezetne, ahogy az előbb említetted is. Időnként jobb lesz, ha visszatérsz közölni, ami tudomásodra jutott.
*Eztán valóban útjára bocsátja, a négy kísérő pedig a barlangjáratból kiérve a rengetegben elrejtett kicsiny faviskó felé kalauzolják, hogy elhozzák onnét felszerszámozott lovaikat és egyéb ott tárolt felszereléseiket.*
- Itt a Minna lova is. Kell-e?
*Mutat egyikük a kikötött barna pejre, mely a körülményekhez képest egész tiszta.
A banditák felszállnak lovukra, s Morgoth döntését várják. Amint a férfi ad valami instrukciót az úticéllal, indulással kapcsolatban, követik azt.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-22 14:49:38
Üzenet elküldve: 2011-08-22 14:49:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A háló lent van, Morgoth pedig végre szabad, s nem kell szagolnia a már kellemetlen ételszagolt. Felállva lepucolja fekete ruhájáról a rátapadt koszt, majd szemét célzóan fegyvereire szeregezi. "Azok bizony kellenének..."*
- Elég sok tapasztalatom van minden téren...
*Bólint egyet jelezve, hogy bizony ő eléggé jártas az ilyen gonosz trükkökben. Volt már, hogy ő is alkalmazta ezt, azonban ő mást kért meg az átokszórással, mivel Morgoth nem nagyon ért a mágiához, s igazság szerint nem is nagyon foglalkoztatja. *
- Tehát két hónapja... Az nem sok idő, s valóban a helyzet eléggé rossz. A vajákosok pedig már csak ilyenek - ami elrettenti őket, abba inkább nem is ütik bele az orrukat. Ám ha szükséges, én beszélhetek eggyel...
*Veti fel a lehetőséget, elvégre a sápadt arcúnak elég jó a meggyőző képessége, s valahol el is kellene indulni. Az írást nem ártana megfejteni, mivel ez nagyobb segítséget jelenthetne. Elvégre még az átok is lehet maga, melyet leróttak a papírra, s ha ezt érthető nyelven is hallanák, könnyebb dolguk lehetne.*
- Rendben, de akkor magam választanám ki, kiket viszek. A póni pedig... *néz gúnyosan rá* Inkább tartsd meg. Jobb szeretem, ha az én talpam tapossa a földet.
*Ha beleegyezik a férfi, akkor rábök a négy legerősebbnek kinéző banditára. Tény, hogy Morgoth jobban szeret egyedül dolgozni, ám úgy látszik, kénytelen lesz ezeket elviselni. Púpok lesznek csak a hátán, így majd kell adnia nekik egy kis felvilágosítást, hogy inkább viselkedjenek szellemként, s maradjanak csendben.*
- Induljunk...
*Bólint a vezér felé, majd egyet utoljára Caramra, s ha nincs senkinek sem ellenvetése, megindul abba az irányba, amerről jöttek.*
- Elég sok tapasztalatom van minden téren...
*Bólint egyet jelezve, hogy bizony ő eléggé jártas az ilyen gonosz trükkökben. Volt már, hogy ő is alkalmazta ezt, azonban ő mást kért meg az átokszórással, mivel Morgoth nem nagyon ért a mágiához, s igazság szerint nem is nagyon foglalkoztatja. *
- Tehát két hónapja... Az nem sok idő, s valóban a helyzet eléggé rossz. A vajákosok pedig már csak ilyenek - ami elrettenti őket, abba inkább nem is ütik bele az orrukat. Ám ha szükséges, én beszélhetek eggyel...
*Veti fel a lehetőséget, elvégre a sápadt arcúnak elég jó a meggyőző képessége, s valahol el is kellene indulni. Az írást nem ártana megfejteni, mivel ez nagyobb segítséget jelenthetne. Elvégre még az átok is lehet maga, melyet leróttak a papírra, s ha ezt érthető nyelven is hallanák, könnyebb dolguk lehetne.*
- Rendben, de akkor magam választanám ki, kiket viszek. A póni pedig... *néz gúnyosan rá* Inkább tartsd meg. Jobb szeretem, ha az én talpam tapossa a földet.
*Ha beleegyezik a férfi, akkor rábök a négy legerősebbnek kinéző banditára. Tény, hogy Morgoth jobban szeret egyedül dolgozni, ám úgy látszik, kénytelen lesz ezeket elviselni. Púpok lesznek csak a hátán, így majd kell adnia nekik egy kis felvilágosítást, hogy inkább viselkedjenek szellemként, s maradjanak csendben.*
- Induljunk...
*Bólint a vezér felé, majd egyet utoljára Caramra, s ha nincs senkinek sem ellenvetése, megindul abba az irányba, amerről jöttek.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-21 21:36:33
Üzenet elküldve: 2011-08-21 21:36:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor a háló végre lekerül róluk, Caram kibújik Morgoth alól, és ülő helyzetbe küzdi magát. Kicsit megmozgatja öregasszonyos derekát és térdét, bár csak annyit ér el, hogy azok újra megreccsennek. Kifejezéstelen arccal, de belül reszketve hallgatja a vezér szavait.*
"Harminc évet öregedett két hónap alatt..."
*Az elmúlt napokban elnyomott félelem újult erővel tör rá. Mi lesz, ha Morgoth az ő odasúgott szavai és a papok segítsége ellenére sem jár sikerrel? Mi lesz, ha a hasonló 'tünetek' ellenére Minnát egy másik átok sújtja?
Alig várja, hogy munkához láthasson, és valami mással foglalja le a gondolatait. Mintha kitalálták volna a vágyát, néhány rabló ládákat, zsákokat hoz, a vezért pedig lényegében kiadja az utasítást, hogy lásson munkához. Caram tehát két újabb edényt hoz, mindkettő nagyobb, mint amiben az előbb főzött, hogy biztosan mindenkinek jusson az ételből - ezek a banditák valószínűleg nem annyit esznek, mint egy jó házból való, darázsderekú úrilány. Az előbbi ragu hasonmását készíti, kicsit megváltoztatva a receptet azokhoz az alapanyagokhoz igazítva, amiket most kapott. Amikor a vacsorának már csak rotyognia kell egy kicsit, Caram a tóhoz sétál, és lemossa ingéről az ételfoltokat. Levenni nem meri, amíg ilyen sokan vannak körülötte - ha orvgyilkos is, mégiscsak nő, és ez a helyzet most egészen más, mint amikor Morgoth szobájában készült fürdeni. Ki gondolta még akkor, hogy itt fognak kikötni...?*
"Harminc évet öregedett két hónap alatt..."
*Az elmúlt napokban elnyomott félelem újult erővel tör rá. Mi lesz, ha Morgoth az ő odasúgott szavai és a papok segítsége ellenére sem jár sikerrel? Mi lesz, ha a hasonló 'tünetek' ellenére Minnát egy másik átok sújtja?
Alig várja, hogy munkához láthasson, és valami mással foglalja le a gondolatait. Mintha kitalálták volna a vágyát, néhány rabló ládákat, zsákokat hoz, a vezért pedig lényegében kiadja az utasítást, hogy lásson munkához. Caram tehát két újabb edényt hoz, mindkettő nagyobb, mint amiben az előbb főzött, hogy biztosan mindenkinek jusson az ételből - ezek a banditák valószínűleg nem annyit esznek, mint egy jó házból való, darázsderekú úrilány. Az előbbi ragu hasonmását készíti, kicsit megváltoztatva a receptet azokhoz az alapanyagokhoz igazítva, amiket most kapott. Amikor a vacsorának már csak rotyognia kell egy kicsit, Caram a tóhoz sétál, és lemossa ingéről az ételfoltokat. Levenni nem meri, amíg ilyen sokan vannak körülötte - ha orvgyilkos is, mégiscsak nő, és ez a helyzet most egészen más, mint amikor Morgoth szobájában készült fürdeni. Ki gondolta még akkor, hogy itt fognak kikötni...?*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-21 19:41:52
Üzenet elküldve: 2011-08-21 19:41:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
*Figyelmesen hallgatja Morgoth látszólag hozzáértő szavait. Időnként elfintorodik, láthatólag unja kissé a fejtegetést.
Kisvártatva int a kettőt őrző társainak, közülük kettő el is kezdi a háló lefejtését, egy tovább ősködik, egy pedig vékonyabb kötelet berhel elő az egyik láda mélyéről, ám a vezér leinti őt.*
- Hagyd. Egyelőre nem szükséges, de azért tartsd a közelben.
*Visszafordul a pároshoz, s ezúttal feléjük intéz szavakat; pontosabban a férfihez.*
- Úgy beszél, mint aki már szerzett tapasztalatot az ilyesmiben.
*Fél szemével hunyorít, hogy látsszon, némiképp gyanús a fejtegetés, szavai akár kérdésnek is felfoghatók.*
- Az a lap nagyjából két hónapja lehet miénk. Minna pedig azonnal lecsapott rá, megtetszett neki a rá rajzolt medallion. Fejébe is vette, hogy bármi áron megszerzi, megesketett, hogy minden követ megmozgatok én is ennek érdekében.
*A mellette ülő nő oly gyenge, hogy még ültében is megszédül, kénytelen a székben megkapaszkodni. A férfi aggódva pillant le rá, majd folytatja mondanivalóját.*
- Mivel a lap feliratai idegen nyelven íródtak, a medál meg leginkább talizmánra hasonlít, elvittük az iratot egy vajákoshoz, ám ő, ahelyett, hogy bármi támpontot adott volna, üvöltözve elzavart és azt rikácsolta, szabaduljunk meg mielőbb a holmitól.
*Mély levegőt vesz.*
- Azt is próbáltuk. Nem fogott rajta tűz, se víz. A penge elhasította, de hiába temettük három láb mélyre a lehető legmesszebb innét, másnap reggel ismét az asztalon találtunk rá. Kérdezhetsz még, de azt hiszem, mindent elmondtam. És nem is igazán hiszem, hogy a tanakodással megoldásra jutnánk. Mihamarabb indulnod kell. Két hónap alatt vagy harminc évet haladt előre szegény, nem bír ki egy újabbat. Mivel biztos vagyok benne, hogy nehéz dolgod és veszélyes utad lesz, csapatot is adok melléd. Legalább négy embert, de ezen felül kérhetsz még. Lovat is adnék ha megfelel a póni.
*Mögötte összenevetnek, s ahogy hátranéz, hogy megrója őket, amiért e komoly témát is képesek elröhögni, meglátja a zsákokkal, ládával érkező embereit.*
- Azt hiszem, a kisasszonynak máris dolga akadt.
*A közbevetésért elnézést kér a férfitől, s kérdőn néz rá.*
Kisvártatva int a kettőt őrző társainak, közülük kettő el is kezdi a háló lefejtését, egy tovább ősködik, egy pedig vékonyabb kötelet berhel elő az egyik láda mélyéről, ám a vezér leinti őt.*
- Hagyd. Egyelőre nem szükséges, de azért tartsd a közelben.
*Visszafordul a pároshoz, s ezúttal feléjük intéz szavakat; pontosabban a férfihez.*
- Úgy beszél, mint aki már szerzett tapasztalatot az ilyesmiben.
*Fél szemével hunyorít, hogy látsszon, némiképp gyanús a fejtegetés, szavai akár kérdésnek is felfoghatók.*
- Az a lap nagyjából két hónapja lehet miénk. Minna pedig azonnal lecsapott rá, megtetszett neki a rá rajzolt medallion. Fejébe is vette, hogy bármi áron megszerzi, megesketett, hogy minden követ megmozgatok én is ennek érdekében.
*A mellette ülő nő oly gyenge, hogy még ültében is megszédül, kénytelen a székben megkapaszkodni. A férfi aggódva pillant le rá, majd folytatja mondanivalóját.*
- Mivel a lap feliratai idegen nyelven íródtak, a medál meg leginkább talizmánra hasonlít, elvittük az iratot egy vajákoshoz, ám ő, ahelyett, hogy bármi támpontot adott volna, üvöltözve elzavart és azt rikácsolta, szabaduljunk meg mielőbb a holmitól.
*Mély levegőt vesz.*
- Azt is próbáltuk. Nem fogott rajta tűz, se víz. A penge elhasította, de hiába temettük három láb mélyre a lehető legmesszebb innét, másnap reggel ismét az asztalon találtunk rá. Kérdezhetsz még, de azt hiszem, mindent elmondtam. És nem is igazán hiszem, hogy a tanakodással megoldásra jutnánk. Mihamarabb indulnod kell. Két hónap alatt vagy harminc évet haladt előre szegény, nem bír ki egy újabbat. Mivel biztos vagyok benne, hogy nehéz dolgod és veszélyes utad lesz, csapatot is adok melléd. Legalább négy embert, de ezen felül kérhetsz még. Lovat is adnék ha megfelel a póni.
*Mögötte összenevetnek, s ahogy hátranéz, hogy megrója őket, amiért e komoly témát is képesek elröhögni, meglátja a zsákokkal, ládával érkező embereit.*
- Azt hiszem, a kisasszonynak máris dolga akadt.
*A közbevetésért elnézést kér a férfitől, s kérdőn néz rá.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-19 11:23:37
Üzenet elküldve: 2011-08-19 11:23:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Úgy látszik, Caram kapott egy jó munkát; legalább ez a gombaszedés és főzőcskézés nem ront annyit az átkon, mintha például mást kellett volna csinálnia.
Egy pillanatra elmereng az adott helyzeten, mígnem arra eszmél fel, hogy a bandita épp kedvesét akarja bemutatni, aki egy... vén és rozoga nő?! Morgoth agyán rögtön átfut megannyi gondolat, hogy ezek mit csinálhatnak kettesben, no meg hogy lehet gusztusa ennek a férfinek egy ilyen ronda, nőnek már aligha nevezett csontvázhoz. Egy pillanatra még a hányinger is elkapja a felmerülő gondolatok hatására, ám gyorsan eltereli figyelmét, mert nem szeretné beteríteni az éjbőrűt a nemrég lecsúszott raguval.
Amint elkezd beszélni a 'vezér', Morgothnak kezd körvonalazódni a helyzet. Egy hím sem lehet olyan idióta, hogy egy szottyadt öregasszonnyal kezdjen. Ez az egész öregség, betegeskedés mintha ismerős lenne Morgothnak. Caram tünetei is ugyanezek, rajta is átok ül, no meg valamilyen könyvről is beszélt, amitől egyelőre nem ajánlatos megválnia.
A sápadt arcú jól rögzíti magában az éjbőrűtől hallottakat, azonban mikor felé fordul, zöld szemeivel próbál mutogatni a könyve felé, talán az segíthet. Ám szavakban inkább nem akarja kimondani, mivel lehetséges, hogy az csak Caramnak lenne rosszabb. Tény, hogy nagyon hasonló a két nő helyzete.*
- Először is... Ahhoz, hogy segítsek, le kellene venni a hálót. Vagytok vagy húszan, így nehéz lenne úgyis menekülnöm. A másik pedig, kénytelenek vagytok elviselni a kérdezgetéseimet, ha akarunk is valamire jutni. Nos... Azzal gondolom tisztában vagytok, hogy vannak olyanok emberek, akik értékes dolgaik közé becsempésznek egy 'értéktelennek' mondható dolgot. Ennek a célja csak annyi, hogyha netán tolvajok elrabolják azokat, mint ti is, akkor büntetlenül ne ússzák meg. Ha jól tudom, ezt inkább idősebb mágiát ismerők szokták alkalmazni. Az átok, melyet egy bizonyos tárgyra szórtak, hol élet végéig tartó balszerencsét okoz, hol egyszerűen csak maradandó sérülést, hol pedig olyan nagy erejű, hogy apránként készíti a szervezetet, ami egy idő után felmondja a szolgálatot. Ha ez beigazolódik, akkor bizony a baj még nagyobb, mint gondolnánk. Azonban én is tévedhetek... *köhint egyet* Mikor értél a laphoz először, és honnan szereztétek? *szíve szerint elárulná, hogy Caram is hasonló cipőben jár, ám megvárja, míg ő adja a tudtukra, ha egyáltalán így tesz* Vajákosnál jártatok már?
Egy pillanatra elmereng az adott helyzeten, mígnem arra eszmél fel, hogy a bandita épp kedvesét akarja bemutatni, aki egy... vén és rozoga nő?! Morgoth agyán rögtön átfut megannyi gondolat, hogy ezek mit csinálhatnak kettesben, no meg hogy lehet gusztusa ennek a férfinek egy ilyen ronda, nőnek már aligha nevezett csontvázhoz. Egy pillanatra még a hányinger is elkapja a felmerülő gondolatok hatására, ám gyorsan eltereli figyelmét, mert nem szeretné beteríteni az éjbőrűt a nemrég lecsúszott raguval.
Amint elkezd beszélni a 'vezér', Morgothnak kezd körvonalazódni a helyzet. Egy hím sem lehet olyan idióta, hogy egy szottyadt öregasszonnyal kezdjen. Ez az egész öregség, betegeskedés mintha ismerős lenne Morgothnak. Caram tünetei is ugyanezek, rajta is átok ül, no meg valamilyen könyvről is beszélt, amitől egyelőre nem ajánlatos megválnia.
A sápadt arcú jól rögzíti magában az éjbőrűtől hallottakat, azonban mikor felé fordul, zöld szemeivel próbál mutogatni a könyve felé, talán az segíthet. Ám szavakban inkább nem akarja kimondani, mivel lehetséges, hogy az csak Caramnak lenne rosszabb. Tény, hogy nagyon hasonló a két nő helyzete.*
- Először is... Ahhoz, hogy segítsek, le kellene venni a hálót. Vagytok vagy húszan, így nehéz lenne úgyis menekülnöm. A másik pedig, kénytelenek vagytok elviselni a kérdezgetéseimet, ha akarunk is valamire jutni. Nos... Azzal gondolom tisztában vagytok, hogy vannak olyanok emberek, akik értékes dolgaik közé becsempésznek egy 'értéktelennek' mondható dolgot. Ennek a célja csak annyi, hogyha netán tolvajok elrabolják azokat, mint ti is, akkor büntetlenül ne ússzák meg. Ha jól tudom, ezt inkább idősebb mágiát ismerők szokták alkalmazni. Az átok, melyet egy bizonyos tárgyra szórtak, hol élet végéig tartó balszerencsét okoz, hol egyszerűen csak maradandó sérülést, hol pedig olyan nagy erejű, hogy apránként készíti a szervezetet, ami egy idő után felmondja a szolgálatot. Ha ez beigazolódik, akkor bizony a baj még nagyobb, mint gondolnánk. Azonban én is tévedhetek... *köhint egyet* Mikor értél a laphoz először, és honnan szereztétek? *szíve szerint elárulná, hogy Caram is hasonló cipőben jár, ám megvárja, míg ő adja a tudtukra, ha egyáltalán így tesz* Vajákosnál jártatok már?
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-18 22:50:47
Üzenet elküldve: 2011-08-18 22:50:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*A tőrnek annyi. Kár érte - bár csak nemrég szerezte be, Caramnak már igencsak a szívéhez nőtt. Sebaj, legalább életben marad, most épp elég erre koncentrálni. Ráér még azon gondolkozni, hogyan szerezze vissza kedvenc fegyverét 'drága jó Issred barátunk'-tól.
Először azt hiszi, az idősnek tűnő nő a vezér anyja, de ahogy a történetet hallgatja, a kirakós újabb darabja kattan a helyére. Kis híján elkottyantja, hogy elég jó tippje van a megoldásra, de azzal valószínűleg nagyban megnehezítené Morgoth dolgát. Hogy inkább megkönnyítse, előveszi a lehető leghalkabb drow-hangját, és odasúgja:*
Tilius atya. Egy hét múlva.
*Morgoth valószínűleg elég közel van ahhoz, hogy meghallja a segítő szándékú szavakat, a banditák pedig remélhetőleg elég távol ahhoz, hogy legfeljebb valami távoli sustorgás érjen el a fülükig.
Nincs több hozzáfűznivalója, most már csak vár, egyelőre leginkább arra, hogy leszedjék róluk a hálót. Rohamosan öregedő ízületei már elgémberedtek és rettenetesen sajognak, és bár nem biztos benne, hogy az sokat segítene, minden vágya, hogy kicsit megmozgassa őket, még ha ez főzőcskézést vagy gombavadászatot is jelent.*
Először azt hiszi, az idősnek tűnő nő a vezér anyja, de ahogy a történetet hallgatja, a kirakós újabb darabja kattan a helyére. Kis híján elkottyantja, hogy elég jó tippje van a megoldásra, de azzal valószínűleg nagyban megnehezítené Morgoth dolgát. Hogy inkább megkönnyítse, előveszi a lehető leghalkabb drow-hangját, és odasúgja:*
Tilius atya. Egy hét múlva.
*Morgoth valószínűleg elég közel van ahhoz, hogy meghallja a segítő szándékú szavakat, a banditák pedig remélhetőleg elég távol ahhoz, hogy legfeljebb valami távoli sustorgás érjen el a fülükig.
Nincs több hozzáfűznivalója, most már csak vár, egyelőre leginkább arra, hogy leszedjék róluk a hálót. Rohamosan öregedő ízületei már elgémberedtek és rettenetesen sajognak, és bár nem biztos benne, hogy az sokat segítene, minden vágya, hogy kicsit megmozgassa őket, még ha ez főzőcskézést vagy gombavadászatot is jelent.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-17 14:07:52
Üzenet elküldve: 2011-08-17 14:07:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Caram és Morgoth//
- Rendben. Elkél már valami kis embernek való kaja. Igazából nem is bánom, hogy így alakult, az a négy nemhogy harcolni nem tudott, folyton csak moslékot adtak elénk...
*Rövid időre gondolkodóba esik, s hátra néz arra a társára, aki még mindig azt a míves tőrt csodálja, amit a sötételf hölgy említett. Most is épp elkapja egy érte nyújtózkodó, kíváncsi bandita elől, láthatólag nagyon meg akarja tartani magának, még megpillantani sem igazán engedi másnak.
A vezér megingatja fejét, elhúzza száját, majd visszafordul a kettős felé.*
- Úgy látom, meg is van a kísérője. Azt a tőrt nem adnám vissza, viszont a mi drága jó Issed barátunk biztosan készségesen rendelkezésére áll majd és lelkesen nyiszál. Máshoz úgysem nagyon ért. Igaz, a torok a kedvence meg az ujjak, de... Nem fog kifogni rajta néhány gomba sem, abban biztos vagyok.
*Elvigyorodik. Háta mögül, az őrzött barlangjárat felől sápadt női alak bontakozik ki, fehéres hajzuhataga egyenesen omlik vállaira, s így, szürkés-fehér ruhájában leginkább egy szellem benyomását kelti.
Lassan vánszorog a vezér mögé, s ahogy közelebb ér, látszik, hogy a messziről szépnek tűnő nő valójában egy öregasszony. Csontos, görcsös kezét a férfi vállára helyezi, s meg is szólal. Hangja elhaló, rekedtes, élettelen.*
- Még mindig ezek? Miért nem adsz nekik valami mérget? Foglalkozz inkább velem, olyan egyedül vagyok...
- Hagyd a csacsiságot. Épp jókor jöttél, be kell, hogy mutassalak. Ő itt a kedvesem.
*Fordul ismét a páros felé, s megragadja a nő kezét, hogy felállhasson, s őt ültethesse le a székre.*
- Ők pedig itt az új szakács, és az, aki segíteni fog rajtad, Minna!
*Valószínűleg a háló alatt rejtőző páros arcára értetlenség ül majd, hiszen a vezér és kedvese közt nagyjából bő harminc év különbség van. Látszólag.*
- 'Kölcsönvett' tárgyaink közt Minna ráakadt egy lapra, melynek egyik oldalán tépésnyom van. Gyanítom, egy tekercs fele lehet a dolog. Azóta Minnával sincs minden rendben, a szervezete nem úgy viselkedik, ahogy kellene; sokat betegeskedik a szentem, pedig szinte ki sem mozdul a szépen berendezett kis lakosztályából. Mintha valami csúf betegség támadta volna meg, a valaha életerős, velünk portyázó lányt...
*Szomorkásan néz le a mellette ücsörgő Minnára.*
- Fogalmunk sincs, mi lehet. Illetve mégis. Egy kis csapatot küldtem el az enyéim közül, hogy keressék fel a könyv tulajdonosát, ám a szerencsétlen sajnos azóta elhunyt. Egy varázsló azonban adott némi információt barátaimnak, mi szerint valóban az a laptöredék tehető felelőssé a történtekért, ám egyéb használható tudás birtokában nem volt.
Nos, ebben kell segítened. Fel kell derítened, ki és miért varázsolta el kedvesem, és rá kell, hogy jöjj, hogyan szabadíthatjuk meg alóla.
*Kérdőn néz a férfira, valóban elvállalja-e majd a nehéz feladatot.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.17 14:10:07
- Rendben. Elkél már valami kis embernek való kaja. Igazából nem is bánom, hogy így alakult, az a négy nemhogy harcolni nem tudott, folyton csak moslékot adtak elénk...
*Rövid időre gondolkodóba esik, s hátra néz arra a társára, aki még mindig azt a míves tőrt csodálja, amit a sötételf hölgy említett. Most is épp elkapja egy érte nyújtózkodó, kíváncsi bandita elől, láthatólag nagyon meg akarja tartani magának, még megpillantani sem igazán engedi másnak.
A vezér megingatja fejét, elhúzza száját, majd visszafordul a kettős felé.*
- Úgy látom, meg is van a kísérője. Azt a tőrt nem adnám vissza, viszont a mi drága jó Issed barátunk biztosan készségesen rendelkezésére áll majd és lelkesen nyiszál. Máshoz úgysem nagyon ért. Igaz, a torok a kedvence meg az ujjak, de... Nem fog kifogni rajta néhány gomba sem, abban biztos vagyok.
*Elvigyorodik. Háta mögül, az őrzött barlangjárat felől sápadt női alak bontakozik ki, fehéres hajzuhataga egyenesen omlik vállaira, s így, szürkés-fehér ruhájában leginkább egy szellem benyomását kelti.
Lassan vánszorog a vezér mögé, s ahogy közelebb ér, látszik, hogy a messziről szépnek tűnő nő valójában egy öregasszony. Csontos, görcsös kezét a férfi vállára helyezi, s meg is szólal. Hangja elhaló, rekedtes, élettelen.*
- Még mindig ezek? Miért nem adsz nekik valami mérget? Foglalkozz inkább velem, olyan egyedül vagyok...
- Hagyd a csacsiságot. Épp jókor jöttél, be kell, hogy mutassalak. Ő itt a kedvesem.
*Fordul ismét a páros felé, s megragadja a nő kezét, hogy felállhasson, s őt ültethesse le a székre.*
- Ők pedig itt az új szakács, és az, aki segíteni fog rajtad, Minna!
*Valószínűleg a háló alatt rejtőző páros arcára értetlenség ül majd, hiszen a vezér és kedvese közt nagyjából bő harminc év különbség van. Látszólag.*
- 'Kölcsönvett' tárgyaink közt Minna ráakadt egy lapra, melynek egyik oldalán tépésnyom van. Gyanítom, egy tekercs fele lehet a dolog. Azóta Minnával sincs minden rendben, a szervezete nem úgy viselkedik, ahogy kellene; sokat betegeskedik a szentem, pedig szinte ki sem mozdul a szépen berendezett kis lakosztályából. Mintha valami csúf betegség támadta volna meg, a valaha életerős, velünk portyázó lányt...
*Szomorkásan néz le a mellette ücsörgő Minnára.*
- Fogalmunk sincs, mi lehet. Illetve mégis. Egy kis csapatot küldtem el az enyéim közül, hogy keressék fel a könyv tulajdonosát, ám a szerencsétlen sajnos azóta elhunyt. Egy varázsló azonban adott némi információt barátaimnak, mi szerint valóban az a laptöredék tehető felelőssé a történtekért, ám egyéb használható tudás birtokában nem volt.
Nos, ebben kell segítened. Fel kell derítened, ki és miért varázsolta el kedvesem, és rá kell, hogy jöjj, hogyan szabadíthatjuk meg alóla.
*Kérdőn néz a férfira, valóban elvállalja-e majd a nehéz feladatot.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.17 14:10:07
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-17 08:13:16
Üzenet elküldve: 2011-08-17 08:13:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Nem véletlenül hívják őket bizonyos népek 'barlanglakóknak'.
*Teszi hozzá Caram ésszerű magyarázatához, mely normális embernek egyértelmű lett volna. Azt ugyan Morgoth még nem nagyon érti, hogy bizonyos sötételfek, akiknek akkora a honvágyuk, hogy majd belehalnak, miért jönnek fel a felszínre? Ebbe a silány, napsütötte a világba a kellemesen hideg és nedves kövek közül? Ha a férfi született volna éjbőrűnek, ő aztán alant maradt volna, az biztos. Talán a kalandvágy az, ami ennyire kiűzte őket.*
- Ajánlat? Szeretem az ajánlatok...
*Bólint határozottan, miközben szeme is felcsillan, hiszen végre pár értelmes szó is kijött abból a banditából. Tény, hogy a főzicskéléssel is tökéletesen el lett volna egy ideig, no meg keresgetéssel, ám bízik abban, hogy ő azért kicsit nehezebb és furfangosabb dolgot kap.*
- Miről lenne szó?
*Kérdi immáron érdeklődő éllel, mintha egy kicsit a gúnyos hangnem is eltűnt volna hangjából. Arra ugyan nem igazán számít, hogy bérgyilkos képességeit kamatoztathatja, sőt, minden bizonnyal valamilyen olyan ajánlatról van szó, ami megegyezik a banditák szintjével. Legalábbis a férfi ezt gondolja.*
- Ha jól sejtem, akkor én is kapnék magam mellé pár eszes őrt, nem igaz?
*Jól megnyomja az 'eszes' szócskát, elvégre most is jól látható, hogy ebből bizony nem sok jutott ezeknek. Úgy örülnek egy kis ételnek, mintha csak a halhatatlanság erejét kapák volna ajándékul.*
*Teszi hozzá Caram ésszerű magyarázatához, mely normális embernek egyértelmű lett volna. Azt ugyan Morgoth még nem nagyon érti, hogy bizonyos sötételfek, akiknek akkora a honvágyuk, hogy majd belehalnak, miért jönnek fel a felszínre? Ebbe a silány, napsütötte a világba a kellemesen hideg és nedves kövek közül? Ha a férfi született volna éjbőrűnek, ő aztán alant maradt volna, az biztos. Talán a kalandvágy az, ami ennyire kiűzte őket.*
- Ajánlat? Szeretem az ajánlatok...
*Bólint határozottan, miközben szeme is felcsillan, hiszen végre pár értelmes szó is kijött abból a banditából. Tény, hogy a főzicskéléssel is tökéletesen el lett volna egy ideig, no meg keresgetéssel, ám bízik abban, hogy ő azért kicsit nehezebb és furfangosabb dolgot kap.*
- Miről lenne szó?
*Kérdi immáron érdeklődő éllel, mintha egy kicsit a gúnyos hangnem is eltűnt volna hangjából. Arra ugyan nem igazán számít, hogy bérgyilkos képességeit kamatoztathatja, sőt, minden bizonnyal valamilyen olyan ajánlatról van szó, ami megegyezik a banditák szintjével. Legalábbis a férfi ezt gondolja.*
- Ha jól sejtem, akkor én is kapnék magam mellé pár eszes őrt, nem igaz?
*Jól megnyomja az 'eszes' szócskát, elvégre most is jól látható, hogy ebből bizony nem sok jutott ezeknek. Úgy örülnek egy kis ételnek, mintha csak a halhatatlanság erejét kapák volna ajándékul.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-15 20:48:21
Üzenet elküldve: 2011-08-15 20:48:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Rosszulléte mintha kezdene alábbhagyni, vagy legalábbis kezdi megtalálni az életmentő jeges nyugalmat. Azt azonban nem engedi, hogy ez a hangján is érződjön.*
Ami a sötételfeket illeti, nos, ők tudják, milyen mélyre kell költözni és milyen álcát kell alkalmazni, hogy ne vegyétek észre a jelenlétüket. Természetesen a gombáról is tudnak, de nekik nincs szükségük rá, mivel nem járnak napsütötte helyeken, ha nem muszáj.
*Végighallgatja a vezér ajánlatát, most rajta a fontolgatás sora. Az életéért cserébe nem kell mást tennie, csak főzni a rablókra - még mindig jobb szakácsnak lenni, mint halottnak. Akkor viszont ki kell találnia valami más üzletet a könyvvel kapcsolatban - imént támadt megérzése szerint csak úgy érdemes megszabadulnia tőle, ha valamilyen formában eladja. Különben valószínűleg a tünde könyvárus is inkább elajándékozta volna, mint hogy húzza az időt olyasminek az árulásával, ami a felszínen csak keveseket érdekel.*
Én főztem *mondja, legyűrve a gondolatot, hogy a családja mennyire szégyenkezne, ha látná*, és elfogadom az ajánlatod. Természetesen az aranyakat is megkapjátok. A rúnákkal díszített tőrre azonban szükségem lenne a gombákhoz - csak az a gomba hat igazán, amit a megfelelő késsel vágtak le. Mivel azt mondod, úgyis kíséretet kapok, aligha jelenthet veszélyt rátok nézve az a kicsi penge. Az őreim minden bizonnyal ügyesebbek lesznek, mint a volt szakácsaitok.
*Nemigen bízik az üzlet létrejöttében, de némi fontolgatás után úgy dönt, megpróbálja - legfeljebb nemet mondanak. Valószínűleg sokáig nem lesz alkalma alkudozni, miután kiszabadul a háló alól, és orvgyilkos létére szakácsnak áll...*
Ami a sötételfeket illeti, nos, ők tudják, milyen mélyre kell költözni és milyen álcát kell alkalmazni, hogy ne vegyétek észre a jelenlétüket. Természetesen a gombáról is tudnak, de nekik nincs szükségük rá, mivel nem járnak napsütötte helyeken, ha nem muszáj.
*Végighallgatja a vezér ajánlatát, most rajta a fontolgatás sora. Az életéért cserébe nem kell mást tennie, csak főzni a rablókra - még mindig jobb szakácsnak lenni, mint halottnak. Akkor viszont ki kell találnia valami más üzletet a könyvvel kapcsolatban - imént támadt megérzése szerint csak úgy érdemes megszabadulnia tőle, ha valamilyen formában eladja. Különben valószínűleg a tünde könyvárus is inkább elajándékozta volna, mint hogy húzza az időt olyasminek az árulásával, ami a felszínen csak keveseket érdekel.*
Én főztem *mondja, legyűrve a gondolatot, hogy a családja mennyire szégyenkezne, ha látná*, és elfogadom az ajánlatod. Természetesen az aranyakat is megkapjátok. A rúnákkal díszített tőrre azonban szükségem lenne a gombákhoz - csak az a gomba hat igazán, amit a megfelelő késsel vágtak le. Mivel azt mondod, úgyis kíséretet kapok, aligha jelenthet veszélyt rátok nézve az a kicsi penge. Az őreim minden bizonnyal ügyesebbek lesznek, mint a volt szakácsaitok.
*Nemigen bízik az üzlet létrejöttében, de némi fontolgatás után úgy dönt, megpróbálja - legfeljebb nemet mondanak. Valószínűleg sokáig nem lesz alkalma alkudozni, miután kiszabadul a háló alól, és orvgyilkos létére szakácsnak áll...*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-15 13:45:04
Üzenet elküldve: 2011-08-15 13:45:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Caram és Morgoth//
*Figyelmesen hallgatja a nő szavait, ám tekintete közben a sápatag férfin pihen, akinek láthatólag nem ínyére való az események eme fordulata.
Csak bólint az elhangzottak után, majd némi rövidke gondolkodás után meg is szólal.*
- Értem. Ha elsőként ezzel a verzióval álltok elő, elhittem volna. Tegyük fel, most is elhiszem, már ami a napbetegség részt, meg azt a gombát illeti. Tegyük fel, azt is elhiszem, hogy a mi barlangunk alatt sötételf járatok húzódnak, bár még sosem találkoztam egy példánnyal sem, noha elég sűrűn járunk ki-be a barlangba. De még akkor is ködös marad, hogy ha valóban fellelhető itt az a gombaféle, hogyhogy a mélybeliek nem tudnak róla, csak ti?
*Elfintorodik, ezúttal az ajánlaton gondolkodik kicsit.*
- Míg nem láttam, mi az, ami annyira hasznos lehet, nem kérek belőle. Sokkal érdekesebb a holmitok. Egy részét amint látom, levetettétek. Azt hiszem, arra már fölösleges is igényt tartanotok.
*Gúnyosan vállat von.*
- Meg arra a néhány aranyra is igényt tartanánk, amit az előbb említettél. Jobban jártok, ha önként adjátok elő, nem ajánlom, hogy kivárjátok, míg átkutatunk, mert akkor valószínűleg a ruháitokon túl nem marad semmitek.
*Hátulról egy öblös hang reppen a barlang füsttől és ételszagtól illatozó levegőjébe. Az elnagyoltan formált szavak valami nem túl művelt beszélőre utalnak.*
- Jó a kaja. Asszem, a szakácspótlék meg is van!
*Ismét nevetés támad, a zűrzavarba a nemrég elküldött hármas toppan be ismét, egyikük egészen a főnökig sétál, s fejével nemet int. A másik kettő, miután megkóstolták az említett ételt, visszasétál őrt állni a tátongó sötétbe burkolózott barlangbejáratnál.*
- Ki főzte? Bizonyára tudjátok, valami sajnálatos esemény, baleset miatt híján vagyunk a szakácsoknak, tehát szükségünk lenne egyre. Mivel nem túl kecsegtetőek a kilátásaitok, bizonyára beleegyeztek abba, hogy aki ezt főzte, azt itt tartsuk egy darabig. Akkor ő szabad idejében, körül is nézhet a gombái után. Kísérettel persze, nehogy... véletlenül beleessen valamelyik másik ügyetlen barátunk a fegyverébe. És hogy a párja se maradjon annyira egyedül, számára is lenne egy ajánlatom. Küldetés, ha úgy tetszik. Amit joga van ugyan visszautasítani, ám akkor kénytelen lesz ő egy elzárt járatban sínylődni, míg mi találunk a párja helyére valaki mást, aki ellát minket ehetővel. Nos?
*Figyelmesen hallgatja a nő szavait, ám tekintete közben a sápatag férfin pihen, akinek láthatólag nem ínyére való az események eme fordulata.
Csak bólint az elhangzottak után, majd némi rövidke gondolkodás után meg is szólal.*
- Értem. Ha elsőként ezzel a verzióval álltok elő, elhittem volna. Tegyük fel, most is elhiszem, már ami a napbetegség részt, meg azt a gombát illeti. Tegyük fel, azt is elhiszem, hogy a mi barlangunk alatt sötételf járatok húzódnak, bár még sosem találkoztam egy példánnyal sem, noha elég sűrűn járunk ki-be a barlangba. De még akkor is ködös marad, hogy ha valóban fellelhető itt az a gombaféle, hogyhogy a mélybeliek nem tudnak róla, csak ti?
*Elfintorodik, ezúttal az ajánlaton gondolkodik kicsit.*
- Míg nem láttam, mi az, ami annyira hasznos lehet, nem kérek belőle. Sokkal érdekesebb a holmitok. Egy részét amint látom, levetettétek. Azt hiszem, arra már fölösleges is igényt tartanotok.
*Gúnyosan vállat von.*
- Meg arra a néhány aranyra is igényt tartanánk, amit az előbb említettél. Jobban jártok, ha önként adjátok elő, nem ajánlom, hogy kivárjátok, míg átkutatunk, mert akkor valószínűleg a ruháitokon túl nem marad semmitek.
*Hátulról egy öblös hang reppen a barlang füsttől és ételszagtól illatozó levegőjébe. Az elnagyoltan formált szavak valami nem túl művelt beszélőre utalnak.*
- Jó a kaja. Asszem, a szakácspótlék meg is van!
*Ismét nevetés támad, a zűrzavarba a nemrég elküldött hármas toppan be ismét, egyikük egészen a főnökig sétál, s fejével nemet int. A másik kettő, miután megkóstolták az említett ételt, visszasétál őrt állni a tátongó sötétbe burkolózott barlangbejáratnál.*
- Ki főzte? Bizonyára tudjátok, valami sajnálatos esemény, baleset miatt híján vagyunk a szakácsoknak, tehát szükségünk lenne egyre. Mivel nem túl kecsegtetőek a kilátásaitok, bizonyára beleegyeztek abba, hogy aki ezt főzte, azt itt tartsuk egy darabig. Akkor ő szabad idejében, körül is nézhet a gombái után. Kísérettel persze, nehogy... véletlenül beleessen valamelyik másik ügyetlen barátunk a fegyverébe. És hogy a párja se maradjon annyira egyedül, számára is lenne egy ajánlatom. Küldetés, ha úgy tetszik. Amit joga van ugyan visszautasítani, ám akkor kénytelen lesz ő egy elzárt járatban sínylődni, míg mi találunk a párja helyére valaki mást, aki ellát minket ehetővel. Nos?
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-15 09:58:55
Üzenet elküldve: 2011-08-15 09:58:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Láthatóan a vezérnek hitt bandita még annál is idiótább, mint azt Morgoth gondolná. Kezd még az is körvonalazódni a férfiben, hogy az eddig legyilkolt denevérszerű lényeknek is több eszük volt ennél itt. Beszéde csupa értelmetlenség, ami végülis érthető is, hiszen ezeknek mikor volt sütnivalójuk? Örülni kéne, ha legalább egy disznót meg tudnak különböztetni egy embertől... Bár, néha még ez is kétséges.
Sajnos a helyzet akarata ellenére sem tudja dühbe gurítani, ami valljuk, jelenesetben nem lenne egy rossz pont. Inkább csak néz rá értetlenül, mintha valami más világról jött ronda idegen lenne.
Mikor Caram elkezdi beszédét, Morgoth nem nagyon lepődik meg rajta. Azonban közbe nem szól, hagyja, hadd kamatoztassa csak hazug beszédét. Láthatóan igen jól csinálja... A sápadt bőrű olykor csak fúj egyet, szemeit néha forgatja, ám hang még mindig nem jön ki ajkai közül.
Szemei még mindig csak a többi banditát kémlelik, vagy éppen egyszerűen csak a barlang falában mélyednek el. Mivel a földön érte a háló, ezért most ülő helyzetben van, olykor pedig kezével kitámasztja Caram mellett a fejét. Tény, hogy története egy normális ember számára valóban hihető lehetne, hiszen sötételfeknél, mint tudjuk, igen kényes kérdés a napfény. Egy holtfehér bőrűnél pedig ha van egy kis sütnivalója az embernek, szintén lehet sejteni, hogy nincs éppen jó hatással. Bár, nagy valószínűséggel az éjbőrű feleslegesen jártatja a száját, ezek nem úgy néznek ki, mint akik nagyon értenének az ilyenhez - bár, ki tudja.*
Sajnos a helyzet akarata ellenére sem tudja dühbe gurítani, ami valljuk, jelenesetben nem lenne egy rossz pont. Inkább csak néz rá értetlenül, mintha valami más világról jött ronda idegen lenne.
Mikor Caram elkezdi beszédét, Morgoth nem nagyon lepődik meg rajta. Azonban közbe nem szól, hagyja, hadd kamatoztassa csak hazug beszédét. Láthatóan igen jól csinálja... A sápadt bőrű olykor csak fúj egyet, szemeit néha forgatja, ám hang még mindig nem jön ki ajkai közül.
Szemei még mindig csak a többi banditát kémlelik, vagy éppen egyszerűen csak a barlang falában mélyednek el. Mivel a földön érte a háló, ezért most ülő helyzetben van, olykor pedig kezével kitámasztja Caram mellett a fejét. Tény, hogy története egy normális ember számára valóban hihető lehetne, hiszen sötételfeknél, mint tudjuk, igen kényes kérdés a napfény. Egy holtfehér bőrűnél pedig ha van egy kis sütnivalója az embernek, szintén lehet sejteni, hogy nincs éppen jó hatással. Bár, nagy valószínűséggel az éjbőrű feleslegesen jártatja a száját, ezek nem úgy néznek ki, mint akik nagyon értenének az ilyenhez - bár, ki tudja.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-14 15:50:21
Üzenet elküldve: 2011-08-14 15:50:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Nincs ideje válaszolni Morgoth kérdésére, és amúgy is kicsit lassan fogja fel a szavak értelmét. Minden ereét leköti, hogy valahogy kievickéljen a rosszullétből, de mintha egy folyóból próbálna szabadulni, a hullámok újra meg újra elöntik. Amit mégis felfog a vezér mondókájából, az viszont épp elég ahhoz, hogy ihletet adjon neki. Minthogy az őszinteség nem segíthet kijutni, Caram felépít magában egy mesét, míg fogvatartójuk beszél. Talán elég köze van a valósághoz ahhoz, hogy elhiggyék.*
Hazugság, hogy rabolni jöttünk - csak azért mondja, hogy leplezze a gyengeségünket. Gyógyírt keresünk, mert egyikünk sem bírja a napot. Létezik ugyanis egy gombafajta, ami csak barlangokban terem, és ami gyógyítja a napbetegséget.
*A hangja továbbra is elkínzott és fájdalmas, nem is lehetne másképp ebben az állapotban.*
Mivel én eleve asötétség teremtménye vagyok, én viselem rosszabbul a fénykórt, és mire visszavertük háziállataitok és társaitok támadását túl gyenge voltam, hogy továbbmenjek.
*Néhány másodpercre elakad, amíg leküzdi a hirtelen támadó hányingert, amit a rááborult ragu illata kelt.*
Ezért jöttünk ide, és ezért akarta ő, hogy egyek *folytatja végül, gondosan kerülve a neveket.* A magunk szerény módjn természetesen meg akartuk hálálni a hívatlanul igénybe vett vendégszeretetet - bár kétségtelen, hogy alig néhány aranyunk maradt, miután kifizettük a kocsist, aki idáig kihozott minket.
*Megint rövid szünet, épp csak annyi, míg egymás mellé kattannak az eddig összefüggéstelennek hitt tudásdarabkák.*
Van viszont valami, amit nektek adhatunk a szabadságunkért cserébe *folytatja Caram, egyre inkább belefáradva a beszédbe.* Valami, amiért az alattatok élő fajtársaim nagyon sokat fizetnének.
*Inenn már csak a remény marad. Már csak reménykedhet, hogy elhiszik a mesét, az értékes drow kincs elegendőnek bizonyul, nem beszélve a hirtelen jott következtetésről...*
Hazugság, hogy rabolni jöttünk - csak azért mondja, hogy leplezze a gyengeségünket. Gyógyírt keresünk, mert egyikünk sem bírja a napot. Létezik ugyanis egy gombafajta, ami csak barlangokban terem, és ami gyógyítja a napbetegséget.
*A hangja továbbra is elkínzott és fájdalmas, nem is lehetne másképp ebben az állapotban.*
Mivel én eleve asötétség teremtménye vagyok, én viselem rosszabbul a fénykórt, és mire visszavertük háziállataitok és társaitok támadását túl gyenge voltam, hogy továbbmenjek.
*Néhány másodpercre elakad, amíg leküzdi a hirtelen támadó hányingert, amit a rááborult ragu illata kelt.*
Ezért jöttünk ide, és ezért akarta ő, hogy egyek *folytatja végül, gondosan kerülve a neveket.* A magunk szerény módjn természetesen meg akartuk hálálni a hívatlanul igénybe vett vendégszeretetet - bár kétségtelen, hogy alig néhány aranyunk maradt, miután kifizettük a kocsist, aki idáig kihozott minket.
*Megint rövid szünet, épp csak annyi, míg egymás mellé kattannak az eddig összefüggéstelennek hitt tudásdarabkák.*
Van viszont valami, amit nektek adhatunk a szabadságunkért cserébe *folytatja Caram, egyre inkább belefáradva a beszédbe.* Valami, amiért az alattatok élő fajtársaim nagyon sokat fizetnének.
*Inenn már csak a remény marad. Már csak reménykedhet, hogy elhiszik a mesét, az értékes drow kincs elegendőnek bizonyul, nem beszélve a hirtelen jott következtetésről...*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-14 14:44:26
Üzenet elküldve: 2011-08-14 14:44:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Caram és Morgoth//
- Ezt menten gondoltam.
*Veti közbe, nem nagyon törődve az imént a nő felé intézett kérdéssel.*
- Csak reméltem, legalább lesz annyi sütni valód, hogy hazudj is valamit. De nekem aztán igazán mindegy. Ha neked így tetszik... Akad még elég zug a járatokban, amit kinevezhetünk tömlöcnek is akár.
*Vállat von, nyomatékosítva, hogy neki aztán valóban édes mindegy, mihez kezd velük.*
- Viszont lopni nagyon csúnya dolog, törvény és etika ellenes, elítélendő.
*Mögötte a társaság harsány nevetésbe kezd. A férfi egy ideig hagyja, majd mikor megelégeli a zúgást, kezével intve parancsol csendet.*
- Komolyra fordítva a szót, mi is keményen megdolgoztunk a holminkért. A legtöbbet kétszer is vettük: észre, aztán el. Mivel tudjuk, egyes népek errefelé mennyire nem tartják tiszteletben a magántulajdont, kénytelenek vagyunk védeni, ami innen-onnan a miénk.
*Ismét nevetés, és ismét egy határozott kézmozdulat árán támad csend.*
- Szóval kaptok még egy esélyt, de vigyázzatok, mit mondtok. Bár nem vagyok kalmár, akár még alkut is köthetünk, velem lehet alkudozni, míg jó kedvemben vagyok. Viszont a tiszteletlenséget nem tűröm.
- Ezt menten gondoltam.
*Veti közbe, nem nagyon törődve az imént a nő felé intézett kérdéssel.*
- Csak reméltem, legalább lesz annyi sütni valód, hogy hazudj is valamit. De nekem aztán igazán mindegy. Ha neked így tetszik... Akad még elég zug a járatokban, amit kinevezhetünk tömlöcnek is akár.
*Vállat von, nyomatékosítva, hogy neki aztán valóban édes mindegy, mihez kezd velük.*
- Viszont lopni nagyon csúnya dolog, törvény és etika ellenes, elítélendő.
*Mögötte a társaság harsány nevetésbe kezd. A férfi egy ideig hagyja, majd mikor megelégeli a zúgást, kezével intve parancsol csendet.*
- Komolyra fordítva a szót, mi is keményen megdolgoztunk a holminkért. A legtöbbet kétszer is vettük: észre, aztán el. Mivel tudjuk, egyes népek errefelé mennyire nem tartják tiszteletben a magántulajdont, kénytelenek vagyunk védeni, ami innen-onnan a miénk.
*Ismét nevetés, és ismét egy határozott kézmozdulat árán támad csend.*
- Szóval kaptok még egy esélyt, de vigyázzatok, mit mondtok. Bár nem vagyok kalmár, akár még alkut is köthetünk, velem lehet alkudozni, míg jó kedvemben vagyok. Viszont a tiszteletlenséget nem tűröm.
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-13 20:02:58
Üzenet elküldve: 2011-08-13 20:02:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Épp kezdené már Morgoth lekényszeríteni az ételt Caram száján, mikor váratlanul valami hálóféleség landol rajtuk, nem meglepő módon egy hang is követi azt. Volt már Morgoth hasonló és még rosszabb helyzetben is, az évek során pedig megtanulta uralni önmagát - rabszolgalétében volt rá bőven ideje.
Jelleme újra átvált, s újra felveszi azt a halálos nyugalmat tükröző ábrázatot. Egy pillanatra pár emlékkép is felsorakozik fejében, melyek arra várnak, hogy a férfi elmerüljön bennük, azonban nem adja meg nekik ezt az örömöt, inkább csak elhessegeti őket. Nem lenne túl célszerű pont most merengeni el a bezárt évein.
Szemeivel csak követi az újabb bandát, melyek majdnem szó szerint a semmiből kerültek elő. Ők se sokkal jobbak az előzőeknél, annyi az előnyük, hogy bizony szép kis túlerőben vannak.
Az egyik nagyszájú közülük Caram és Morgoth mellett foglal helyet, s hosszas, semmitmondó, lényegtelen fecsegésben próbál kommunikálni a két egyeddel. Morgoth válasza a helyzethez képest még most is őszinte, sőt, túlságosan nyugodt. Mint azt tudni lehet a férfiről, ha akár élete forog kockán, még akkor sem esik kétségbe.*
- Hát... *gondolkozik el* Én személy szerint azért jöttem, hogy legyilkoljak pár embert és lényt. Emellett hogy hasznot húzzak az itteni zsákmányból, mely eddig nem túl kecsegtető. Te, Caram?
*Kérdezi a nőt teljes nyugalommal, hiszen láthatóan az átok és a rosszullét hatása rosszkor jött. Talán a sápadt bőrű nyugalmat sugalló szavai kicsit enyhítenek az érzetén.*
Jelleme újra átvált, s újra felveszi azt a halálos nyugalmat tükröző ábrázatot. Egy pillanatra pár emlékkép is felsorakozik fejében, melyek arra várnak, hogy a férfi elmerüljön bennük, azonban nem adja meg nekik ezt az örömöt, inkább csak elhessegeti őket. Nem lenne túl célszerű pont most merengeni el a bezárt évein.
Szemeivel csak követi az újabb bandát, melyek majdnem szó szerint a semmiből kerültek elő. Ők se sokkal jobbak az előzőeknél, annyi az előnyük, hogy bizony szép kis túlerőben vannak.
Az egyik nagyszájú közülük Caram és Morgoth mellett foglal helyet, s hosszas, semmitmondó, lényegtelen fecsegésben próbál kommunikálni a két egyeddel. Morgoth válasza a helyzethez képest még most is őszinte, sőt, túlságosan nyugodt. Mint azt tudni lehet a férfiről, ha akár élete forog kockán, még akkor sem esik kétségbe.*
- Hát... *gondolkozik el* Én személy szerint azért jöttem, hogy legyilkoljak pár embert és lényt. Emellett hogy hasznot húzzak az itteni zsákmányból, mely eddig nem túl kecsegtető. Te, Caram?
*Kérdezi a nőt teljes nyugalommal, hiszen láthatóan az átok és a rosszullét hatása rosszkor jött. Talán a sápadt bőrű nyugalmat sugalló szavai kicsit enyhítenek az érzetén.*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-12 20:57:05
Üzenet elküldve: 2011-08-12 20:57:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Tegezz csak nyugodtan, fiatalember *morogja fintorogva.
Nem nagyon tudja hová tenni, hogy Morgoth etetni próbálja, azt meg végképp nem tudja, hogyan reagáljon rá. Tény, hogy csak még inkább elgyengül, ha nem eszik, viszont az étel gondolatától is rosszul van. Erre a talányra azonban nem kell azonnal választ találnia, akad ugyanis komolyabb problémájuk a rájuk nehezedő dobóháló és az újonnan érkezők képében.
Caramnak kacaj csiklandozza a torkát, abból a hisztérikus fajtából, amit a kellemetlen meglepetések szoktak kiváltani. Itt fekszik egy háló alatt, összepréselve egy férfival, akit alig pár napja ismer, a ragu a nyakába borult, minden csontja sajog, a barlang továbbra is forog körülötte, és egy rosszarcú figura épp lenyúlja a csodaszép tőrt, amit a kovácsinas készített neki. Itt már tényleg csak vihogni lehet.*
Túl könnyen ment *mondja ki a végkövetkeztetést szinte hallhatatlanul halkan, ahogy csak a sötételfek tudnak beszélni.
Elfojtja a nevetést, és magára erőlteti azt a fagyos nyugalmat, ami eddig minden helyzetben segítette a túlélését. Most viszont nem jut eszébe olyan indok, amit a vezér nézőpontjából is épkézlábnak lehetne nevezni - talán mert a szédülés még mindig nem múlik. Így persze esélye sincs, hogy 'rossz mozdulatokat' tegyen. Legalább emiatt nem fenyegeti őket veszély.
Ismét a nyelvébe kell harapnia, hogy ne vihogjon kínjában. Reméli, Morgoth jobban észnél van.*
Nem nagyon tudja hová tenni, hogy Morgoth etetni próbálja, azt meg végképp nem tudja, hogyan reagáljon rá. Tény, hogy csak még inkább elgyengül, ha nem eszik, viszont az étel gondolatától is rosszul van. Erre a talányra azonban nem kell azonnal választ találnia, akad ugyanis komolyabb problémájuk a rájuk nehezedő dobóháló és az újonnan érkezők képében.
Caramnak kacaj csiklandozza a torkát, abból a hisztérikus fajtából, amit a kellemetlen meglepetések szoktak kiváltani. Itt fekszik egy háló alatt, összepréselve egy férfival, akit alig pár napja ismer, a ragu a nyakába borult, minden csontja sajog, a barlang továbbra is forog körülötte, és egy rosszarcú figura épp lenyúlja a csodaszép tőrt, amit a kovácsinas készített neki. Itt már tényleg csak vihogni lehet.*
Túl könnyen ment *mondja ki a végkövetkeztetést szinte hallhatatlanul halkan, ahogy csak a sötételfek tudnak beszélni.
Elfojtja a nevetést, és magára erőlteti azt a fagyos nyugalmat, ami eddig minden helyzetben segítette a túlélését. Most viszont nem jut eszébe olyan indok, amit a vezér nézőpontjából is épkézlábnak lehetne nevezni - talán mert a szédülés még mindig nem múlik. Így persze esélye sincs, hogy 'rossz mozdulatokat' tegyen. Legalább emiatt nem fenyegeti őket veszély.
Ismét a nyelvébe kell harapnia, hogy ne vihogjon kínjában. Reméli, Morgoth jobban észnél van.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-12 16:10:24
Üzenet elküldve: 2011-08-12 16:10:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Caram és Morhoth figyelmébe//
- Kötve hiszem, hogy érdekelné a kereskedőket néhány zsák búza.
*Hallatszik az erős, határozott hang a szikla teteje felől. Egy szempillantás nem sok, már lendül az ágy közelébe gyűlt páros felé a méretes dobóháló, melynek aljára gondos kezek nehéz, ökölnyi nehezékeket erősítettek, hogy súlyánál fogva messzebbre is szállhasson (ne tekeredjen össze a levegőben tehetetlenül), s majdani áldozatára nehezedjen-tekeredjen, így jelentősen megnehezítve a szabadulni vágyók dolgát.
Most is, mint a szakavatott, gyakorlott kezek által használva mindig, pontosan ér célba, maga alá vonva a férfit és a nőt. Mikor a háló gazdája - egy vállas, magas, körszakállas férfi - meggyőződött arról, hogy a férfi és nő odalent mozgásképtelen, leugrik a szikla tetejéről, ahová egyébként kötélen érkezett a szikla fölötti nyíláson át.*
- Lustábbak azok annál, hogy maguk járjanak a holmik után. Legalábbis a zöme. Jöhettek fiúk!
*Kiabál hátra, a barlang túloldalához, ahová a fáklyák fénye nem jut el. Lassanként fel is tűnik ott néhány férfi, egyik a másik után, mindösszesen nagyjából két tucat. Mind fegyveres.*
- Még kaja is van!
*Röhögve szól ismét hátra, mire egy hang a tömegből örömtelin és önfeláldozón visszaharsog.*
- Akkor azt mindjárt meg is esszük!
- Tégy belátásod szerint. Nem valami sok., talán hárman jól laktok belőle. Meg amúgy is, kéne néhány ember, aki figyeli a két jómadarat, nehogy szökni próbáljanak.
*Négyen indulnak meg a szavak hallatán, két hosszútőrös, egy rövidkarddal, egy pedig mérete és ereje okán bárddal bír.*
- Lehan, Jorg, Nírak! Nézzetek körül, hátha többen is vannak!
*A barlangban maradottak kutakodni kezdenek a holmik közt, elrakják a férfi és nő levetett fegyvereit - egyiküknek kiváltképp tetszik a frissen megtisztított karmos dolog, máris birtokba veszi. Néhányan pedig megrohamozzák a tál ételt. A szakállas - vélhetőleg a vezér - kerít egy széket, s jó két lépésnyire foglal helyet rajta a párostól.*
- Nagy bátorságra vall így kettesben betörni ide, rendkívül hősiesen megölni a szakács személyzetet, meg a kedvenc kis háziállatainkat. Nem is beszélve arról, mennyi nyomot hagytatok. Idebent tüzet rakni? Még egy sült bolond is rátok talált volna. Az összes füstötök kiszállt odafent. Először meg akartalak ölni benneteket, de lássátok kivel van dolgotok, megkegyelmezek. Amennyiben épkézláb magyarázattal álltok elő jöttötök célját illetően. Ám bármilyen vajszívű is vagyok, kénytelen leszek titeket kikötöztetni, vagy megöletni az első rossz mozdulatnál. Most rajtatok a sor. Beszéljetek.
- Kötve hiszem, hogy érdekelné a kereskedőket néhány zsák búza.
*Hallatszik az erős, határozott hang a szikla teteje felől. Egy szempillantás nem sok, már lendül az ágy közelébe gyűlt páros felé a méretes dobóháló, melynek aljára gondos kezek nehéz, ökölnyi nehezékeket erősítettek, hogy súlyánál fogva messzebbre is szállhasson (ne tekeredjen össze a levegőben tehetetlenül), s majdani áldozatára nehezedjen-tekeredjen, így jelentősen megnehezítve a szabadulni vágyók dolgát.
Most is, mint a szakavatott, gyakorlott kezek által használva mindig, pontosan ér célba, maga alá vonva a férfit és a nőt. Mikor a háló gazdája - egy vállas, magas, körszakállas férfi - meggyőződött arról, hogy a férfi és nő odalent mozgásképtelen, leugrik a szikla tetejéről, ahová egyébként kötélen érkezett a szikla fölötti nyíláson át.*
- Lustábbak azok annál, hogy maguk járjanak a holmik után. Legalábbis a zöme. Jöhettek fiúk!
*Kiabál hátra, a barlang túloldalához, ahová a fáklyák fénye nem jut el. Lassanként fel is tűnik ott néhány férfi, egyik a másik után, mindösszesen nagyjából két tucat. Mind fegyveres.*
- Még kaja is van!
*Röhögve szól ismét hátra, mire egy hang a tömegből örömtelin és önfeláldozón visszaharsog.*
- Akkor azt mindjárt meg is esszük!
- Tégy belátásod szerint. Nem valami sok., talán hárman jól laktok belőle. Meg amúgy is, kéne néhány ember, aki figyeli a két jómadarat, nehogy szökni próbáljanak.
*Négyen indulnak meg a szavak hallatán, két hosszútőrös, egy rövidkarddal, egy pedig mérete és ereje okán bárddal bír.*
- Lehan, Jorg, Nírak! Nézzetek körül, hátha többen is vannak!
*A barlangban maradottak kutakodni kezdenek a holmik közt, elrakják a férfi és nő levetett fegyvereit - egyiküknek kiváltképp tetszik a frissen megtisztított karmos dolog, máris birtokba veszi. Néhányan pedig megrohamozzák a tál ételt. A szakállas - vélhetőleg a vezér - kerít egy széket, s jó két lépésnyire foglal helyet rajta a párostól.*
- Nagy bátorságra vall így kettesben betörni ide, rendkívül hősiesen megölni a szakács személyzetet, meg a kedvenc kis háziállatainkat. Nem is beszélve arról, mennyi nyomot hagytatok. Idebent tüzet rakni? Még egy sült bolond is rátok talált volna. Az összes füstötök kiszállt odafent. Először meg akartalak ölni benneteket, de lássátok kivel van dolgotok, megkegyelmezek. Amennyiben épkézláb magyarázattal álltok elő jöttötök célját illetően. Ám bármilyen vajszívű is vagyok, kénytelen leszek titeket kikötöztetni, vagy megöletni az első rossz mozdulatnál. Most rajtatok a sor. Beszéljetek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784