Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-12 10:17:42
Üzenet elküldve: 2011-08-12 10:17:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Maximum majd ha feljutunk, eláruljuk pár kereskedőnek, hogy mi van itt. Abból is hasznot húzhatunk, anélkül, hogy megerőltetnék magunkat...
*Morgoth elfogadja a felé nyújtott finoman gőzölgő ételt, ám a kanalat valamiért nem szívesen látja benne, az undor még arcára is kiül. Tény, hogy kemény külseje van, ám neki is, mint mindenkinek vannak kilengései. Az, hogy kissé finnyás és szereti maga körül a rendet, pont egy ilyennek tudható be. Inkább próbál nem gondolni arra, hogy a kanál vajon milyen utakat járhatott be, hanem egyszerűen csak belemeríti a raguba, majd szájába önti azt. Szeme azonnal felcsillan, hiszen ahhoz képest, hogy milyen körülmények között vannak, finomabbnak találja, mint a fogadóbeli ételeket.*
- Ez igen... *ízlelgeti* Mostantól főzhetnél te nekem... *kacsint rá egyet sunyin* A következő állomáson már én fogok! Van pár titok és ötlet a tarsolyomban...
*Újabb kanál ételt helyezne épp a szájába, mikor meghallja a szúrós recsegést Caram dereka felől, melyet térde is követ. Morgoth nem tudja ezt mire vélni, így mintha mi sem történt volna, a hozzá szokásos hűvösséggel falatozik tovább.*
- Azért remélem, nem kell magázzalak...
*Mondja gonosz vigyorral, ám az szinte rögtön lemosódik róla, s gúnyossá változik. Újabb adag készül éppen szája felé, ám egy sóhaj kíséretében lerakja a tányért, felkel helyéről, majd Caram mellé lép. "Nem is hiszem el, hogy ezt teszem..." Felkapja az éjbőrű tányérját, egyik kezével benyúl a feje alá, majd azt megemeli. Az ételt semmi zavartság nélkül rakja kebleire, mivel azok jól tartják, s nem csúszik le onnan. A kanalat belemeríti a már nem forró raguba, majd kezdi közelíteni a sötételf ajkai felé.*
- Nyisd ki szépen... Az átok úgyis azt akarja, hogy mindent megvonj magadtól. Alig eszel valamit, szinte nem is iszol, így ne csodálkozz, ha minden csontod ropog. Valamivel kell táplálni őket... Így azt javaslom, hogy ne állj ellent, mert így is, úgy is le fog kerülni ez az étel a torkodon. Azt pedig gondolom, nem szeretnéd, ha le kellene kényszerítenem. Tudod, hogy megteszem...
*Kacsint rá alattomos mosollyal, miközben még mindig a szája előtt tartja a kanalat, s várja, hogy a 'bejárat' kinyíljon.*
*Morgoth elfogadja a felé nyújtott finoman gőzölgő ételt, ám a kanalat valamiért nem szívesen látja benne, az undor még arcára is kiül. Tény, hogy kemény külseje van, ám neki is, mint mindenkinek vannak kilengései. Az, hogy kissé finnyás és szereti maga körül a rendet, pont egy ilyennek tudható be. Inkább próbál nem gondolni arra, hogy a kanál vajon milyen utakat járhatott be, hanem egyszerűen csak belemeríti a raguba, majd szájába önti azt. Szeme azonnal felcsillan, hiszen ahhoz képest, hogy milyen körülmények között vannak, finomabbnak találja, mint a fogadóbeli ételeket.*
- Ez igen... *ízlelgeti* Mostantól főzhetnél te nekem... *kacsint rá egyet sunyin* A következő állomáson már én fogok! Van pár titok és ötlet a tarsolyomban...
*Újabb kanál ételt helyezne épp a szájába, mikor meghallja a szúrós recsegést Caram dereka felől, melyet térde is követ. Morgoth nem tudja ezt mire vélni, így mintha mi sem történt volna, a hozzá szokásos hűvösséggel falatozik tovább.*
- Azért remélem, nem kell magázzalak...
*Mondja gonosz vigyorral, ám az szinte rögtön lemosódik róla, s gúnyossá változik. Újabb adag készül éppen szája felé, ám egy sóhaj kíséretében lerakja a tányért, felkel helyéről, majd Caram mellé lép. "Nem is hiszem el, hogy ezt teszem..." Felkapja az éjbőrű tányérját, egyik kezével benyúl a feje alá, majd azt megemeli. Az ételt semmi zavartság nélkül rakja kebleire, mivel azok jól tartják, s nem csúszik le onnan. A kanalat belemeríti a már nem forró raguba, majd kezdi közelíteni a sötételf ajkai felé.*
- Nyisd ki szépen... Az átok úgyis azt akarja, hogy mindent megvonj magadtól. Alig eszel valamit, szinte nem is iszol, így ne csodálkozz, ha minden csontod ropog. Valamivel kell táplálni őket... Így azt javaslom, hogy ne állj ellent, mert így is, úgy is le fog kerülni ez az étel a torkodon. Azt pedig gondolom, nem szeretnéd, ha le kellene kényszerítenem. Tudod, hogy megteszem...
*Kacsint rá alattomos mosollyal, miközben még mindig a szája előtt tartja a kanalat, s várja, hogy a 'bejárat' kinyíljon.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-11 22:12:18
Üzenet elküldve: 2011-08-11 22:12:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Nem, én sem hiszem, hogy gabonáért jöttünk. Nem lenne túl mókás felcipelni, a városiak meg gyanút fognának. Nem nézünk ki kereskedőnek, földművelőnek végképp.
*Újabb keresgélés eredményeképpen előkerül két mély fatányér és két ormótlan kanál, Caram ki is szedi a jócskán kései vacsorát. Átnyújt Morgothnak egy tányért, majd amikor ismét az üst fölé hajol, hogy magának is merjen, a dereka hangosan megreccsen, nem kis fájdalmat okozva.*
Azt a mindenit *nyögi, miközben próbál kiegyenesedni. Minthogy ez nem sikerül tökéletesen, inkább leül a legközelebbi ágyra. Eközben egyik térde is a derekához hasonló sorsra jut.*
Hát ez nem lehet igaz... Értem én, hogy az átok megöregít, de miért pont itt, és mért pont így? *Ez után nem éppen hízelgő szavakkal illeti Nixant és összes családtagját.
Elhelyezkedik úgy, hogy mindene a lehető legkevésbé fájjon, és maga elé veszi a tányérját. Szinte ugyanazzal a mozdulattal le is teszi ismét. Ha csak elképzeli, hogy ennie kell, a gyomra menten bukfencezni kezd. Ezek szerint a régi tünetek sem tűntek el nyomtalanul.
Evés helyett inkább végigdől az ágyon, abban reménykedve, hogy úgy a világ majd abbahagyja az imént kezdett forgást, de vágyai nem válnak valóra, ráadásul a háta sem fáj kevésbé ebben a helyzetben, mint állva. Az az egy szerencséje van, hogy mindez nem kicsivel hamarabb tört rá - akkor aligha élte volna túl a csatát.*
*Újabb keresgélés eredményeképpen előkerül két mély fatányér és két ormótlan kanál, Caram ki is szedi a jócskán kései vacsorát. Átnyújt Morgothnak egy tányért, majd amikor ismét az üst fölé hajol, hogy magának is merjen, a dereka hangosan megreccsen, nem kis fájdalmat okozva.*
Azt a mindenit *nyögi, miközben próbál kiegyenesedni. Minthogy ez nem sikerül tökéletesen, inkább leül a legközelebbi ágyra. Eközben egyik térde is a derekához hasonló sorsra jut.*
Hát ez nem lehet igaz... Értem én, hogy az átok megöregít, de miért pont itt, és mért pont így? *Ez után nem éppen hízelgő szavakkal illeti Nixant és összes családtagját.
Elhelyezkedik úgy, hogy mindene a lehető legkevésbé fájjon, és maga elé veszi a tányérját. Szinte ugyanazzal a mozdulattal le is teszi ismét. Ha csak elképzeli, hogy ennie kell, a gyomra menten bukfencezni kezd. Ezek szerint a régi tünetek sem tűntek el nyomtalanul.
Evés helyett inkább végigdől az ágyon, abban reménykedve, hogy úgy a világ majd abbahagyja az imént kezdett forgást, de vágyai nem válnak valóra, ráadásul a háta sem fáj kevésbé ebben a helyzetben, mint állva. Az az egy szerencséje van, hogy mindez nem kicsivel hamarabb tört rá - akkor aligha élte volna túl a csatát.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-11 12:40:12
Üzenet elküldve: 2011-08-11 12:40:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A Morgoth kezében lógaszkodó lény már nem sokáig csöpög, s mikor Caram megjegyzi, hogy talán nem lenne túl célszerű enni belőlük, a férfi csak egy undorral az arcán a földre hajítja, a többi közé. Majd a legapróbb állatok, bogarak szépen beléjük másznak, aztán eltakarítják onnan - a banditák tetemeivel együtt. Nem valószínű, hogy ez sokáig tartana...*
- Milyen... Otthonos.
*Jegyzi meg felvont szemöldökkel, miközben odalép az egyik ágyhoz, s leszedi a róla a kopott, koszos és rongyos takarót. Valahova egyelőre csak elhajítja, hogy ne legyen útban, aztán egy pillanatra leül az ágyra, s körbenéz. Szép kis lopott áru halmozódott fel, bár ezek nem néznek ki értékeseknek. Az éjbőrű is beletúrt párt zsákba, láthatóan mindben vagy gabona, vagy hasonló értéktelen dolgok vannak, amikből persze a maguk módján szép kis hasznot húzhat az ember.
Mikor a nő keresgélni kezd pár dolgot, s tüzet rak, Morgoth úgy dönt, kicsit rendbe szedi magát. Kardjának segítségével az egyik zsák oldalából leszánt egy darabot, amivel a kezében odasétál a kis tóhoz, s belemártja. Először csak a piszkot próbálja kiszedni a rongyból, majd jól elkezdi dörzsölni karmait, hogy lejöjjön róla a lényeknek a vére. A sötételf szerint mérgező, így nem árt vigyázni - azonban ez még előny is lehet, hiszen ha valakit megsebez vele, akkor a lerakódott méreg szét is áramolhat a testében. De jobb inkább vigyázni... A rögzített fegyvert leszedi magáról, s a legapróbb helyet is úgy átdörzsöli, hogy majd' vakítóan fénylik. Kardjával is ugyanezt csinálja meg, persze ügyel arra, hogy az immáron mérgezett vízcseppek semmiképp se a tóban landoljanak újra, mivel minden bizonnyal akarják még használni.
Az elhasznált rongyot szintén valahova eldobja, majd mikor indulna vissza a nőhöz, szemei megakadnak a fortyogó ételen.*
- Ez szép, nevezem... Látom otthon érzed magad. *kacsint egyet* Egy kis pihenés után pedig majd megkereshetnénk, hogy ezek merre közlekednek. Ezekkel a dolgokkal pedig szerintem nem sok mindent tudnánk kezdeni... Érdemes lenne felcipelni a gabonát? Mert szerintem nem nagyon. Előbb persze majd még mindent jól át kell kutatni.
*Néz körbe még egyszer, majd úgy, dönt, hogy letelepedik a tűz mellé. Gyomra jelenleg nem szól, hogy éhes, azonban a fortyogó étel valamiért meghozza az étvágyát, főleg ilyen körülmények közt...*
- Milyen... Otthonos.
*Jegyzi meg felvont szemöldökkel, miközben odalép az egyik ágyhoz, s leszedi a róla a kopott, koszos és rongyos takarót. Valahova egyelőre csak elhajítja, hogy ne legyen útban, aztán egy pillanatra leül az ágyra, s körbenéz. Szép kis lopott áru halmozódott fel, bár ezek nem néznek ki értékeseknek. Az éjbőrű is beletúrt párt zsákba, láthatóan mindben vagy gabona, vagy hasonló értéktelen dolgok vannak, amikből persze a maguk módján szép kis hasznot húzhat az ember.
Mikor a nő keresgélni kezd pár dolgot, s tüzet rak, Morgoth úgy dönt, kicsit rendbe szedi magát. Kardjának segítségével az egyik zsák oldalából leszánt egy darabot, amivel a kezében odasétál a kis tóhoz, s belemártja. Először csak a piszkot próbálja kiszedni a rongyból, majd jól elkezdi dörzsölni karmait, hogy lejöjjön róla a lényeknek a vére. A sötételf szerint mérgező, így nem árt vigyázni - azonban ez még előny is lehet, hiszen ha valakit megsebez vele, akkor a lerakódott méreg szét is áramolhat a testében. De jobb inkább vigyázni... A rögzített fegyvert leszedi magáról, s a legapróbb helyet is úgy átdörzsöli, hogy majd' vakítóan fénylik. Kardjával is ugyanezt csinálja meg, persze ügyel arra, hogy az immáron mérgezett vízcseppek semmiképp se a tóban landoljanak újra, mivel minden bizonnyal akarják még használni.
Az elhasznált rongyot szintén valahova eldobja, majd mikor indulna vissza a nőhöz, szemei megakadnak a fortyogó ételen.*
- Ez szép, nevezem... Látom otthon érzed magad. *kacsint egyet* Egy kis pihenés után pedig majd megkereshetnénk, hogy ezek merre közlekednek. Ezekkel a dolgokkal pedig szerintem nem sok mindent tudnánk kezdeni... Érdemes lenne felcipelni a gabonát? Mert szerintem nem nagyon. Előbb persze majd még mindent jól át kell kutatni.
*Néz körbe még egyszer, majd úgy, dönt, hogy letelepedik a tűz mellé. Gyomra jelenleg nem szól, hogy éhes, azonban a fortyogó étel valamiért meghozza az étvágyát, főleg ilyen körülmények közt...*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-09 23:09:04
Üzenet elküldve: 2011-08-09 23:09:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Nyilván ezért van az okosabb, nem fegyverképes hölgyeményeknek testőre, férje, udvarlója, fiútestvére, miegyebe... a bolondabbja meg hadd hulljon, úgy kell nekik, ha ennyi eszük van.
*Miközben beszél, összeszedegeti széthajigált dobócsillagjait, majd hozzájuk teszi azt is, amivel Morgothot támadta az egyik bandita. Ilyesmiből sosem elég, és úgyis mindig elveszik egy-kettő.*
Én azt nem enném meg *mutat a denevérszerű lényre.* Nem csak a harapása mérgező. Majdcsak találunk valami ehetőt ezeknek a szerencsétleneknek a rejtekhelyén.
*Minden szempontból közel áll a tökéleteshez: tökéletlen gazdái egész ügyesen bebútorozták és felszerelték, ráadásul itt a tó is, keresni se kell. Csak ne lenne itt is minden olyan koszos, mint a lakók voltak... de ez is sokkalta jobb, mint a semmi.*
Valamit csak tudtak ezek.
*Mielőtt zemügyre venné az itt felhalmozott holmit, Caram a tóhoz sétál, és lemossa az arcáról a félig már rászáradt vért. Az apró sem a halántékán már nem vérzik, így ezzel többet nem kell vacakolnia. A tükörképén ismét apró ráncokat vél felfedezni, de ezúttal nem szól róluk. Talán most is csak képzeli őket.
Miután ezzel végzett, táskáját az egyik ágyra dobja, és találomra belenéz pár zsákba. Gabona van bennük - persze, az ingyen szerzett gabona eladásából van a legnagyobb haszon.
Eszébe jut egy régi trükk, és belekotor a zsákokba, de nem talál bennük elrejtett kincseket. Tovább kutakodva talál néhány viszonylag friss kenyeret és néhány kisebb zsákocskában szárított húst. Frisset biztosan nem tartanak idelenn - megszerezhetik nap mint nap az erdőben, kár lenne kockáztatni, hogy megromlik.
Előkotor még egy kis üstöt, vizet hoz bele, aztán tüzet rak. Míg várja, hogy felforrjon a víz, folytatja a felfedezőutat, és némi fűszert is talál. Hamarosan már sűrűsödik a szárított húsból rittyentett ragu a rablók tűzhelyén.*
*Miközben beszél, összeszedegeti széthajigált dobócsillagjait, majd hozzájuk teszi azt is, amivel Morgothot támadta az egyik bandita. Ilyesmiből sosem elég, és úgyis mindig elveszik egy-kettő.*
Én azt nem enném meg *mutat a denevérszerű lényre.* Nem csak a harapása mérgező. Majdcsak találunk valami ehetőt ezeknek a szerencsétleneknek a rejtekhelyén.
*Minden szempontból közel áll a tökéleteshez: tökéletlen gazdái egész ügyesen bebútorozták és felszerelték, ráadásul itt a tó is, keresni se kell. Csak ne lenne itt is minden olyan koszos, mint a lakók voltak... de ez is sokkalta jobb, mint a semmi.*
Valamit csak tudtak ezek.
*Mielőtt zemügyre venné az itt felhalmozott holmit, Caram a tóhoz sétál, és lemossa az arcáról a félig már rászáradt vért. Az apró sem a halántékán már nem vérzik, így ezzel többet nem kell vacakolnia. A tükörképén ismét apró ráncokat vél felfedezni, de ezúttal nem szól róluk. Talán most is csak képzeli őket.
Miután ezzel végzett, táskáját az egyik ágyra dobja, és találomra belenéz pár zsákba. Gabona van bennük - persze, az ingyen szerzett gabona eladásából van a legnagyobb haszon.
Eszébe jut egy régi trükk, és belekotor a zsákokba, de nem talál bennük elrejtett kincseket. Tovább kutakodva talál néhány viszonylag friss kenyeret és néhány kisebb zsákocskában szárított húst. Frisset biztosan nem tartanak idelenn - megszerezhetik nap mint nap az erdőben, kár lenne kockáztatni, hogy megromlik.
Előkotor még egy kis üstöt, vizet hoz bele, aztán tüzet rak. Míg várja, hogy felforrjon a víz, folytatja a felfedezőutat, és némi fűszert is talál. Hamarosan már sűrűsödik a szárított húsból rittyentett ragu a rablók tűzhelyén.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-09 12:47:53
Üzenet elküldve: 2011-08-09 12:47:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Ó, azt csak hiszed, hogy kevés. Annyi olyan némber van, aki azt hiszi, hogy olyan könnyű bánni a karddal. Azonban akkor csalódniuk kell, mikor bizony a fejük ott gurul a földön, vagy éppen valami állat lakmározik a széttrancsírolt testükből. Tény, hogy nem árt, ha egy nő meg tudja védeni magát, de szerintem nem mindnek kéne fegyvert adni a kezébe.
*Nyilatkoztatja ki szép kis véleményét arról, hogy mi nem való a nőknek. Azt inkább már nem is mondja, hogy mi való nekik, hiszen még a végén Caram is nőies sértődéssel továbbállna.*
- Te sötételf vagy, nem pedig holmi érzékeny lelkületű elf féreg. Fajotokat ismerve, a nők is tudnak bánni a fegyverrel, nem véletlen, hogy közületek kerül ki a legtöbb bérgyilkos...
*Morgothnak akadnak tapasztalati több sötételf hölggyel, akik hasonló felfogásúak, mint Caram, valamelyik brutálisabb volt, valamelyik kissé kedvesebb. A tapasztalatok még arra is rátérnek, hogy bizony az éjbőrű nőknek a legnagyobbak a hangulatváltozásai.*
- Ijesztő? Hmm... Miért mondogatja ezt mindenki?
*Mintha nem lenne nyilvánvaló, úgy vakarja meg állát, ám gonosz vigyorában ott lapul az a vonás, miszerint büszke arra, hogy így néz ki. Fekete haj, fehér bőr, acél karmok, fekete csuklya... Ha meghal, talán majd megpályázza a Halál szerepét is...*
- Á, hagyd csak... Szeretem a vért.
*Mire kimondja a szavakat, már keze be van teljesen kötözve. Kicsit furcsán néz Caramra, hiszen nem tudja mire vélni ezt a gesztust. Úgy néz ki, hogy annál is jobban megérteti magát az éjbőrűekkel, mint azt gondolta volna. Azonban még mindig szokatlan neki, hogy valaki 'csak úgy segít' neki.*
- Minden bizonnyal képesek voltak, hiszen még ha annyira értenek is a kardhoz, mint egy béka, az azért elegendő ahhoz, hogy egy ártatlan járókelőbe mélyesszék azt az éj közepén...
*Szavai közben már meg is indul a bandita testek felé, azonban megtorpan, s visszasiet.*
- Ez még kellhet...
*Felkapja egy denevérszerű lény tetemét, majd indul is vissza.*
- Nem sietünk sehova, így akár egy rövid időre le is pihenhetnénk ezeknek a helyére. Ennek a dögnek a húsa pedig nem lehet rossz...
*Tartja fel maga elé a lényt, amiből még csepeg pár csepp vér, ám már kezd megalvadni igen szép gyorsasággal. Úgy néz ki, hogy a tolvajok rejtekhelye elég közel volt, hiszen vagy két kanyar után meg is érkeznek egy igen nagy belső térhez, aminek közepén egy kisebb tó van egy abból magasodó sziklával, oldalában pedig bizony a banditák búvóhelye. Igen szépen befészkelték magukat ide, hiszen négy ágy mellett még szekrények, hordók, ládák, zsákok is vannak. Talán ezek azok, akik a kereskedők szekereit szeretik fosztogatni.*
- Kellemes kis hely...
*Nyilatkoztatja ki szép kis véleményét arról, hogy mi nem való a nőknek. Azt inkább már nem is mondja, hogy mi való nekik, hiszen még a végén Caram is nőies sértődéssel továbbállna.*
- Te sötételf vagy, nem pedig holmi érzékeny lelkületű elf féreg. Fajotokat ismerve, a nők is tudnak bánni a fegyverrel, nem véletlen, hogy közületek kerül ki a legtöbb bérgyilkos...
*Morgothnak akadnak tapasztalati több sötételf hölggyel, akik hasonló felfogásúak, mint Caram, valamelyik brutálisabb volt, valamelyik kissé kedvesebb. A tapasztalatok még arra is rátérnek, hogy bizony az éjbőrű nőknek a legnagyobbak a hangulatváltozásai.*
- Ijesztő? Hmm... Miért mondogatja ezt mindenki?
*Mintha nem lenne nyilvánvaló, úgy vakarja meg állát, ám gonosz vigyorában ott lapul az a vonás, miszerint büszke arra, hogy így néz ki. Fekete haj, fehér bőr, acél karmok, fekete csuklya... Ha meghal, talán majd megpályázza a Halál szerepét is...*
- Á, hagyd csak... Szeretem a vért.
*Mire kimondja a szavakat, már keze be van teljesen kötözve. Kicsit furcsán néz Caramra, hiszen nem tudja mire vélni ezt a gesztust. Úgy néz ki, hogy annál is jobban megérteti magát az éjbőrűekkel, mint azt gondolta volna. Azonban még mindig szokatlan neki, hogy valaki 'csak úgy segít' neki.*
- Minden bizonnyal képesek voltak, hiszen még ha annyira értenek is a kardhoz, mint egy béka, az azért elegendő ahhoz, hogy egy ártatlan járókelőbe mélyesszék azt az éj közepén...
*Szavai közben már meg is indul a bandita testek felé, azonban megtorpan, s visszasiet.*
- Ez még kellhet...
*Felkapja egy denevérszerű lény tetemét, majd indul is vissza.*
- Nem sietünk sehova, így akár egy rövid időre le is pihenhetnénk ezeknek a helyére. Ennek a dögnek a húsa pedig nem lehet rossz...
*Tartja fel maga elé a lényt, amiből még csepeg pár csepp vér, ám már kezd megalvadni igen szép gyorsasággal. Úgy néz ki, hogy a tolvajok rejtekhelye elég közel volt, hiszen vagy két kanyar után meg is érkeznek egy igen nagy belső térhez, aminek közepén egy kisebb tó van egy abból magasodó sziklával, oldalában pedig bizony a banditák búvóhelye. Igen szépen befészkelték magukat ide, hiszen négy ágy mellett még szekrények, hordók, ládák, zsákok is vannak. Talán ezek azok, akik a kereskedők szekereit szeretik fosztogatni.*
- Kellemes kis hely...
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-09 00:07:52
Üzenet elküldve: 2011-08-09 00:07:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Harc közben Morgoth igazolja a róla kialakult képet: nem fukarkodik a kard- és karomcsapásokkal, és különösebb hezitálás nélkül tépi fel valakinek a torkát. De a harc már csak ilyen.
A veszély elmúltával a megkönnyebbülés és Morgoth félszeg bókja mosolyt csak Caram ajkaira.*
Biztos azért, mert viszonylag kevés nő van a szakmában *kacsint. Tekintete a kitérő válasz ellenére tükrözi, hogy örül a dicsértenek - mivel többnyire egyedül dolgozik, és az ellenfelei ritkán maradnak életben, nem gyakran hall ilyesmit.*
Tudsz róla, hogy ijesztő vagy? *kérdezi, ám a hangjában nyoma sincs félelemnek. Maga sem egészen érti, miért, de egy ideje már nem tart úgy a férfitól, mint a fogadóban.
Táskájában még mindig akad pár tiszta rongy, elővesz egyet, és Morgoth sérült keze után nyúl.*
Mutasd azt a sebet... Ígérem, nem tekerem be annyira, hogy ne tudd használni.
*Ha társa engedi, könnyű kötést rögtönöz, olyat, hogy Morgoth még meg tudja fogni a kardja markolatát, ha ismét harcolniuk kell, de azért ne vérezzen át. Elgondolkodik azon, hogy egy másik rongydarabbal a saját arcáról is letörli a vért, de végül úgy dönt, inkább takarékoskodik a kötszerrel, és majd megmosdik akkor, ha találnak valahol egy földalatti patakot vagy netán tavat.*
Na gyerünk, nézzük meg, mit halmoztak fel ezek az idétlenek... már ha képesek voltak szerezni valamit ezzel a hadonászással.
A veszély elmúltával a megkönnyebbülés és Morgoth félszeg bókja mosolyt csak Caram ajkaira.*
Biztos azért, mert viszonylag kevés nő van a szakmában *kacsint. Tekintete a kitérő válasz ellenére tükrözi, hogy örül a dicsértenek - mivel többnyire egyedül dolgozik, és az ellenfelei ritkán maradnak életben, nem gyakran hall ilyesmit.*
Tudsz róla, hogy ijesztő vagy? *kérdezi, ám a hangjában nyoma sincs félelemnek. Maga sem egészen érti, miért, de egy ideje már nem tart úgy a férfitól, mint a fogadóban.
Táskájában még mindig akad pár tiszta rongy, elővesz egyet, és Morgoth sérült keze után nyúl.*
Mutasd azt a sebet... Ígérem, nem tekerem be annyira, hogy ne tudd használni.
*Ha társa engedi, könnyű kötést rögtönöz, olyat, hogy Morgoth még meg tudja fogni a kardja markolatát, ha ismét harcolniuk kell, de azért ne vérezzen át. Elgondolkodik azon, hogy egy másik rongydarabbal a saját arcáról is letörli a vért, de végül úgy dönt, inkább takarékoskodik a kötszerrel, és majd megmosdik akkor, ha találnak valahol egy földalatti patakot vagy netán tavat.*
Na gyerünk, nézzük meg, mit halmoztak fel ezek az idétlenek... már ha képesek voltak szerezni valamit ezzel a hadonászással.
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-07 19:53:22
Üzenet elküldve: 2011-08-07 19:53:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// +16 //
*Morgoth még egyszer lopva megenged magának egy pillantást Caram felé, hogy minden rendben van-e és nem gyűlik-e meg a baja a kis dögökkel. Ám láthatóan a nő igen jól elbánik velük, látszik, hogy gyakorlott az ilyenben, ami nem is véletlen, hiszen ő is barlanglakó volt egykoron...
A férfi feltartott kardja lassan közeledik az egyik szélső banditához, aki rögtön kapcsol is abban a pillanatban, ahogy a sápadt bőrű gyilkos szemeivel megadja neki a jelet. Nem is kell több neki, zsebéből nagy és ronda vigyorral előhúz egy eléggé kopottas és minden bizonnyal életlen dobótőrt, majd szinte célzás nélkül, túlzott magabiztossággal elhajítja Morgoth felé. Már ahogy elhagyta a kezét, a férfi jól látta, hogy bizony az messze mellette fog menni, sőt, még az Caramhoz is közelebb landolt.*
- Te szerencsétlen, legalább tanulj meg célozni!
*Mondja kissé dühösen, hiszen zavarja a tény, hogy ő sokkal jobb harcos nála, s könnyedén le tudja győzni. Egy ilyen ember megölésében az élvezet mértéke sokkal alacsonyabb, mint olyannál, aki ért is a fegyverekhez.
Morgoth léptei még mindig ugyanolyan ijesztően lassúak, s vészesen közelednek a banditák felé. Az arcukon jól látszik a hezitálás, hiszen nem tudják eldönteni, hogy most várjanak, vagy inkább támadjanak. Az egyik végül megelégeli ezt a lassú stresszt, s megindul a férfi felé - közben úgy látszik az éjbőrűt is kinézte magának a másik kettő. A tolvajnak valami régi hosszúkardja lehet, mert ahogy lesiklik Morgoth kardján, szinte majd eltörik. Egy kis ideig ugyan még tetteti a sápadt arcú, hogy talán lehet esélye az idegennek, ám egy megelégelt pillanatában fegyverével kicsavarja a másikét, ami a földön is landol. Karmokkal tarkított kezével pedig hirtelen rákap a torkára, s egy jókora darabot kitép onnan, majd az immáron élettelen húst az arcába vágja.*
- Remélem ízlik...
*Mondja olyan betegesen gonosz hangnemben, hogy azt még a nemrégi dobócsillagos is meghallotta, s szinte azonnal futásnak is ered, látva, hogy neki itt semmi esélye sincs. Morgoth azonban egyet sem akar elszalasztani, így felkapja a tőle érkezett dobócsillagot, fél szemmel becélozza a menekülő tarkóját, majd egy erős mozdulattal eldobja azt. Kissé kimozdul a bandita, így nem pontosan a tarkóját találja el a férfi, hanem az a gerincébe fúródik, s egy kis rángás után a földre hull.*
- Ezekkel végeztünk is...
*Nem is emlékszik rá, hogy betalált volna esetleg egy fegyver, ennek ellenére jobb keze mégis vérzik elég rendesen. Agya ilyenkor teljesen elborul, érthető is, ha teljesen átsiklott a fájdalom felett.*
- Caram... *lép oda a sötételfhez* Ahhoz képest, hogy nő vagy... *gondolkodik el* Eddig nemigen láttam, hogy egy nő jól bánna a fegyverrel. De mindegy is...
*Ez valami bók féle akart lenni, vagy micsoda. Nem erénye Morgothnak az ilyesmi.*
- Szerintem indulhatunk is a rejtekhelyük felé. Remélem a sörön és a húson kívül találunk valami értékeset is...
*Morgoth még egyszer lopva megenged magának egy pillantást Caram felé, hogy minden rendben van-e és nem gyűlik-e meg a baja a kis dögökkel. Ám láthatóan a nő igen jól elbánik velük, látszik, hogy gyakorlott az ilyenben, ami nem is véletlen, hiszen ő is barlanglakó volt egykoron...
A férfi feltartott kardja lassan közeledik az egyik szélső banditához, aki rögtön kapcsol is abban a pillanatban, ahogy a sápadt bőrű gyilkos szemeivel megadja neki a jelet. Nem is kell több neki, zsebéből nagy és ronda vigyorral előhúz egy eléggé kopottas és minden bizonnyal életlen dobótőrt, majd szinte célzás nélkül, túlzott magabiztossággal elhajítja Morgoth felé. Már ahogy elhagyta a kezét, a férfi jól látta, hogy bizony az messze mellette fog menni, sőt, még az Caramhoz is közelebb landolt.*
- Te szerencsétlen, legalább tanulj meg célozni!
*Mondja kissé dühösen, hiszen zavarja a tény, hogy ő sokkal jobb harcos nála, s könnyedén le tudja győzni. Egy ilyen ember megölésében az élvezet mértéke sokkal alacsonyabb, mint olyannál, aki ért is a fegyverekhez.
Morgoth léptei még mindig ugyanolyan ijesztően lassúak, s vészesen közelednek a banditák felé. Az arcukon jól látszik a hezitálás, hiszen nem tudják eldönteni, hogy most várjanak, vagy inkább támadjanak. Az egyik végül megelégeli ezt a lassú stresszt, s megindul a férfi felé - közben úgy látszik az éjbőrűt is kinézte magának a másik kettő. A tolvajnak valami régi hosszúkardja lehet, mert ahogy lesiklik Morgoth kardján, szinte majd eltörik. Egy kis ideig ugyan még tetteti a sápadt arcú, hogy talán lehet esélye az idegennek, ám egy megelégelt pillanatában fegyverével kicsavarja a másikét, ami a földön is landol. Karmokkal tarkított kezével pedig hirtelen rákap a torkára, s egy jókora darabot kitép onnan, majd az immáron élettelen húst az arcába vágja.*
- Remélem ízlik...
*Mondja olyan betegesen gonosz hangnemben, hogy azt még a nemrégi dobócsillagos is meghallotta, s szinte azonnal futásnak is ered, látva, hogy neki itt semmi esélye sincs. Morgoth azonban egyet sem akar elszalasztani, így felkapja a tőle érkezett dobócsillagot, fél szemmel becélozza a menekülő tarkóját, majd egy erős mozdulattal eldobja azt. Kissé kimozdul a bandita, így nem pontosan a tarkóját találja el a férfi, hanem az a gerincébe fúródik, s egy kis rángás után a földre hull.*
- Ezekkel végeztünk is...
*Nem is emlékszik rá, hogy betalált volna esetleg egy fegyver, ennek ellenére jobb keze mégis vérzik elég rendesen. Agya ilyenkor teljesen elborul, érthető is, ha teljesen átsiklott a fájdalom felett.*
- Caram... *lép oda a sötételfhez* Ahhoz képest, hogy nő vagy... *gondolkodik el* Eddig nemigen láttam, hogy egy nő jól bánna a fegyverrel. De mindegy is...
*Ez valami bók féle akart lenni, vagy micsoda. Nem erénye Morgothnak az ilyesmi.*
- Szerintem indulhatunk is a rejtekhelyük felé. Remélem a sörön és a húson kívül találunk valami értékeset is...
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-03 23:05:23
Üzenet elküldve: 2011-08-03 23:05:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Megenged magának egy gyors, elismerő biccentést, látva Morgoth "oszd meg és uralkodj" elvű taktikáját. A banditák elé hajított dögök egy pillanat alatt újra szárnyra kapnak, bár csökevényes lábaik, úgy tűnik, ripityára törtek földre érkezésükkor. Az egyikük azonnal kiszemeltje torkába mélyeszti hegyes kis fogait - Caram tudja, hogy azzal a férfival már nem lesz dolguk, majd a lény mérge végez vele. A másik csúnyábban megüthette magát, röpte megtörik, karmaival a fölé magasodó ember ruhájába kapaszkodik. Az áldozat kapálózva próbál szabadulni tőle, úgy tűnik, hiába.
Caram két gyors tőrcsapással elintézi az utolsó denevérszerűséget, ami körülötte csapongva keresi sebezhető pontjait, majd a kétlábú támadók felé indul, mindvégig figyelve, nehogy megint felé hajítsanak valamit.
A hozzá legközelebb eső tolvaj végigméri, tekintetéből világosan kiolvasható az ítélet: vele egy nő nem bírhat el, majd ő megmutatja, ki a főnök a barlangban, és ha lesz rá alkalma, nem csak fegyverrel teszi. Caram ismeri ezt a pillantást, nem ez az első ellenfele, aki lebecsülni a képességeit. Az ilyenekkel szokott a legkönnyebben végezni.
Mire odaér, a döggel küzdő szerencsétlen s előrébb vergődik, épp kézre esik, hát Caram úgy dönt, megszabadítja a kínjaitól, és elvágja a torkát. Úgysem élhette volna túl, az üvöltése meg csak zavar mindenkit.
Csak ez után fordul az elbizakodott fráter felé, aki már vigyorogva várja, hogy támadjon. Nem kell csalódnia, kap egy csinos vágást a nyaka jobb oldalára - hiába van kardja, hiába támadhatnak messzebbről, ha nem elég gyors. És nem elég higgadt - a tudattól, hogy egy nő sebezte meg, elönti az agyát a vörös köd, és gondolkodás nélkül Caramnak ront. Így már nem nagy kihívás elgáncsolni és leszúrni.*
Idióta *morogja Caram, és megfordul, hogy lássa, mi a helyzet Morgoth-tal.*
Caram két gyors tőrcsapással elintézi az utolsó denevérszerűséget, ami körülötte csapongva keresi sebezhető pontjait, majd a kétlábú támadók felé indul, mindvégig figyelve, nehogy megint felé hajítsanak valamit.
A hozzá legközelebb eső tolvaj végigméri, tekintetéből világosan kiolvasható az ítélet: vele egy nő nem bírhat el, majd ő megmutatja, ki a főnök a barlangban, és ha lesz rá alkalma, nem csak fegyverrel teszi. Caram ismeri ezt a pillantást, nem ez az első ellenfele, aki lebecsülni a képességeit. Az ilyenekkel szokott a legkönnyebben végezni.
Mire odaér, a döggel küzdő szerencsétlen s előrébb vergődik, épp kézre esik, hát Caram úgy dönt, megszabadítja a kínjaitól, és elvágja a torkát. Úgysem élhette volna túl, az üvöltése meg csak zavar mindenkit.
Csak ez után fordul az elbizakodott fráter felé, aki már vigyorogva várja, hogy támadjon. Nem kell csalódnia, kap egy csinos vágást a nyaka jobb oldalára - hiába van kardja, hiába támadhatnak messzebbről, ha nem elég gyors. És nem elég higgadt - a tudattól, hogy egy nő sebezte meg, elönti az agyát a vörös köd, és gondolkodás nélkül Caramnak ront. Így már nem nagy kihívás elgáncsolni és leszúrni.*
Idióta *morogja Caram, és megfordul, hogy lássa, mi a helyzet Morgoth-tal.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-03 11:48:09
Üzenet elküldve: 2011-08-03 11:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Caram is láthatóan sikeresen elkapott egy dögöt, azonban a másik rátámadó, szerencsétlenségére mögé került. Addig minden könnyű, míg egy oldalról támadnak, ám ha kettőről, akkor kicsit megnehezítik a dolgukat, hiszen több felé kell koncentrálniuk.
Még páran van vissza, melyek csak arra várnak, hogy a pengék elnyessék őket. Morgoth lent pihengető kardját a magasba emeli újra, s egy pont felé érkező dögön jól átszúrja azt, ám közben oldalról is épp harapni akar egy. Mivel méretük elég kicsi, s nem is olyan erősek, ezért a férfi hirtelen elkapja a nyakát az acél karmokkal, ránt egyet rajta, mire a csontok hangos ropogással törnek apró darabokra. Ezután elhajítja a tetemet, s felfigyel Caram felhívására.
Rögtön eszébe is ötlik valami, miszerint a két ellenséget akár egymás ellen is fordíthatnák, elvégre a denevérszerűeknek teljesen mindegy, hogy kit támadnak meg, csak támadhassanak. Épp Caram háta felé repül egy dög, amit Morgoth épp az utolsó pillanatban el tud kapni, ám a következő mozdulathoz mindkét kezére szükség van, így eldobja maga elé kardját a földre. Karmokkal tarkított kezével megragadja a lény nyakát, másikkal a lábát, hogy ne tudjon kapálózni, majd egy erős mozdulattal elhajítja a banditák felé, pontosan egy másik dögnek. A kettő a földön landol, ám a tolvajokhoz közelebbi részen.
Mivel azok közelebb vannak, s többen is, ezért a két lény rögtön a banditákat veszi célba. Ekkor Morgoth nem törődve velük pillant az éjbőrű felé, s figyeli, hogy neki sikerült-e elintézni a maradékot. Közben kardját is gyorsan felkapja, majd a tolvajok felé nyújtja, jelezve, hogy most bizony ők jönnek...*
Még páran van vissza, melyek csak arra várnak, hogy a pengék elnyessék őket. Morgoth lent pihengető kardját a magasba emeli újra, s egy pont felé érkező dögön jól átszúrja azt, ám közben oldalról is épp harapni akar egy. Mivel méretük elég kicsi, s nem is olyan erősek, ezért a férfi hirtelen elkapja a nyakát az acél karmokkal, ránt egyet rajta, mire a csontok hangos ropogással törnek apró darabokra. Ezután elhajítja a tetemet, s felfigyel Caram felhívására.
Rögtön eszébe is ötlik valami, miszerint a két ellenséget akár egymás ellen is fordíthatnák, elvégre a denevérszerűeknek teljesen mindegy, hogy kit támadnak meg, csak támadhassanak. Épp Caram háta felé repül egy dög, amit Morgoth épp az utolsó pillanatban el tud kapni, ám a következő mozdulathoz mindkét kezére szükség van, így eldobja maga elé kardját a földre. Karmokkal tarkított kezével megragadja a lény nyakát, másikkal a lábát, hogy ne tudjon kapálózni, majd egy erős mozdulattal elhajítja a banditák felé, pontosan egy másik dögnek. A kettő a földön landol, ám a tolvajokhoz közelebbi részen.
Mivel azok közelebb vannak, s többen is, ezért a két lény rögtön a banditákat veszi célba. Ekkor Morgoth nem törődve velük pillant az éjbőrű felé, s figyeli, hogy neki sikerült-e elintézni a maradékot. Közben kardját is gyorsan felkapja, majd a tolvajok felé nyújtja, jelezve, hogy most bizony ők jönnek...*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-02 09:46:43
Üzenet elküldve: 2011-08-02 09:46:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*A dobócsillagoknak hála, egy dög már a földön vonaglik, sérült szárnyaival esélye sincs a harc folytatására. A többiek azonban közelednek, és hamarosan semmi haszna nem lesz ellenük az apró dobófegyvernek. Caram mindkét tőrét előkapja, úgy várja őket.
Csak a szeme sarkából látja, hogy Morgoth elbánik újabb két támadóval, mivel addigra már neki is védekeznie kell. A rátámadó két szörny közül az egyiknek sikerül átszúrnia a torkát, így az valószínűleg holtan landol a lába előtt. Biztos, ami biztos, odébb rúgja, nehogy a földön fekve beléharapjon, és emiatt a mozdulat miatt szalasztja el a másikat: tőre elsuhan a lény mellett, az pedig gondtalanul röppen tovább a háta mögé, éppen csak súrolva a karját - remélhetőleg nem a fogaival. Bár nem tűnik jó ötletnek hátat fordítani a többinek, Caram most kénytelen bízni Morgoth kardjában, megfordul, hogy elintézze a menekülőt.
Épp jókor - így még észreveszi a feléjük lopózó négy fefegyverzett férfit. Elhanyagolt külsejükből ítélve a barlangokban tanyázó banditák közé tartoznak, és az elfeledett járat előnyeit szeretnék kihasználni. Akár segíthetnének is a dögök ellen, de nem teszik. Caramnak éppen csak hogy van ideje elhajolni egy kis dobótőr elől, amit valószínűleg a tarkójának szántak. A kés így csak a halántékát sebzi fel, vércseppek indulnak lefelé az arcán, a szárnyas lények nagy örömére.*
Kétlábúak is jönnek *figyelmezteti Morgothot, remélve, hogy a férfi azóta is végzett pár szörnnyel, és hamarosan figyelni tud az újabb társaságra is.*
Csak a szeme sarkából látja, hogy Morgoth elbánik újabb két támadóval, mivel addigra már neki is védekeznie kell. A rátámadó két szörny közül az egyiknek sikerül átszúrnia a torkát, így az valószínűleg holtan landol a lába előtt. Biztos, ami biztos, odébb rúgja, nehogy a földön fekve beléharapjon, és emiatt a mozdulat miatt szalasztja el a másikat: tőre elsuhan a lény mellett, az pedig gondtalanul röppen tovább a háta mögé, éppen csak súrolva a karját - remélhetőleg nem a fogaival. Bár nem tűnik jó ötletnek hátat fordítani a többinek, Caram most kénytelen bízni Morgoth kardjában, megfordul, hogy elintézze a menekülőt.
Épp jókor - így még észreveszi a feléjük lopózó négy fefegyverzett férfit. Elhanyagolt külsejükből ítélve a barlangokban tanyázó banditák közé tartoznak, és az elfeledett járat előnyeit szeretnék kihasználni. Akár segíthetnének is a dögök ellen, de nem teszik. Caramnak éppen csak hogy van ideje elhajolni egy kis dobótőr elől, amit valószínűleg a tarkójának szántak. A kés így csak a halántékát sebzi fel, vércseppek indulnak lefelé az arcán, a szárnyas lények nagy örömére.*
Kétlábúak is jönnek *figyelmezteti Morgothot, remélve, hogy a férfi azóta is végzett pár szörnnyel, és hamarosan figyelni tud az újabb társaságra is.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-08-01 12:52:03
Üzenet elküldve: 2011-08-01 12:52:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Szerintem erre nem fog sor kerülni...
*Viszonozza a kacsintást, s fejében valóban átpörög a gondolat, miszerint le kellene ide költöznie. Tény, hogy nem egy sötételf... Na de emberek nem élhetnek a föld alatt?! Dehogynem, s ha végül Morgoth így dönt, legyen ember a talpán, aki ebben megakadályozza.*
- Ó, hogy ezek? Nem mondhatnám... Már megszoktam őket, s igazság szerint még kényelmesek is. Acél létük miatt még hűtenek is, ami nem utolsó szempont.
*Morgoth a részletek embere, így egy fegyverben sosem csak azt nézi, milyen éles és hatékony, hanem a szinte elenyésző dolgokra is nagy hangsúlyt fektet.
A tojásokat jobban áttanulmányozva, valóban feltűnik, hogy elég frissek, így nem rég kelhettek ki azok a denevérszerű lények, melyeket Caram említ.*
- Hát, mivel nem éltem évekig barlangokban, ezért az összes dögöt sajnos nem ismerem. De, minél kisebb, annál jobb... Persze, valamilyen határig.
*Sem a túl nagy, sem a túl kicsi nem jó. Ha most apró mérgespókok hada jönne feléjük, akkor Morgoth minden bizonnyal inkább a kijáratot választaná, hiszen ilyen parányi lények ellen nem sok esélyük lenne.
Azonban a tojás gazdái tűnnek fel nem messze egy oldalsó járatból, amik szinte megérezték volna jöttüket, úgy röppenek a páros felé. Caram dobócsillagjai után a sápadt arcú előhúzza hosszúkardját, melyet maga elé emel, s várja a dögök érkezését. A levegőben egy ilyen oldalas csapást, melyet a férfi tervez, elég nehéz lenne kivédeni. Mikor az első pár meg is érkezik, Morgoth határozott vonásokkal suhint egyet előre, majd vissza, mire kettő landol is a földön. Az egyikbe jó erősen belemélyíti acélozott talpú bakancsát, a másikba pedig kardját szúrja bele, azonban szabad kezével, melyen a karmok díszelegnek, próbál elkapni még közülük, ha netán fölötte röppennének el. Nem bizonyulnak ezek nagy ellenfélnek, egyedüli fegyverül csak annyi, hogy sokan vannak - legalábbis Morgoth így állapította meg.*
*Viszonozza a kacsintást, s fejében valóban átpörög a gondolat, miszerint le kellene ide költöznie. Tény, hogy nem egy sötételf... Na de emberek nem élhetnek a föld alatt?! Dehogynem, s ha végül Morgoth így dönt, legyen ember a talpán, aki ebben megakadályozza.*
- Ó, hogy ezek? Nem mondhatnám... Már megszoktam őket, s igazság szerint még kényelmesek is. Acél létük miatt még hűtenek is, ami nem utolsó szempont.
*Morgoth a részletek embere, így egy fegyverben sosem csak azt nézi, milyen éles és hatékony, hanem a szinte elenyésző dolgokra is nagy hangsúlyt fektet.
A tojásokat jobban áttanulmányozva, valóban feltűnik, hogy elég frissek, így nem rég kelhettek ki azok a denevérszerű lények, melyeket Caram említ.*
- Hát, mivel nem éltem évekig barlangokban, ezért az összes dögöt sajnos nem ismerem. De, minél kisebb, annál jobb... Persze, valamilyen határig.
*Sem a túl nagy, sem a túl kicsi nem jó. Ha most apró mérgespókok hada jönne feléjük, akkor Morgoth minden bizonnyal inkább a kijáratot választaná, hiszen ilyen parányi lények ellen nem sok esélyük lenne.
Azonban a tojás gazdái tűnnek fel nem messze egy oldalsó járatból, amik szinte megérezték volna jöttüket, úgy röppenek a páros felé. Caram dobócsillagjai után a sápadt arcú előhúzza hosszúkardját, melyet maga elé emel, s várja a dögök érkezését. A levegőben egy ilyen oldalas csapást, melyet a férfi tervez, elég nehéz lenne kivédeni. Mikor az első pár meg is érkezik, Morgoth határozott vonásokkal suhint egyet előre, majd vissza, mire kettő landol is a földön. Az egyikbe jó erősen belemélyíti acélozott talpú bakancsát, a másikba pedig kardját szúrja bele, azonban szabad kezével, melyen a karmok díszelegnek, próbál elkapni még közülük, ha netán fölötte röppennének el. Nem bizonyulnak ezek nagy ellenfélnek, egyedüli fegyverül csak annyi, hogy sokan vannak - legalábbis Morgoth így állapította meg.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-07-31 20:13:23
Üzenet elküldve: 2011-07-31 20:13:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Egy személynek valóban tágas kicsit *bólint, mintha csak egy házról beszélnének, amit mindketten meg akarnak venni.* Még akkor is elférnénk, ha soha többé nem akarnánk találkozni. De az majd még kiderül, így lesz-e *teszi hozzá, egy kacsintással megtoldva.*
Csinos karmok. Nem zavarnak? *kérdezi, mert eszébe jut, ő maga miért nem szerzett be hasonlót.
Leguggol a tojásmaradvány mellé, és megnézi kicsit közelebbről. A belseje még nem száradt ki, sőt, nem is különösebben büdös. Héjának zöldes színe és jelegzetes sárga mintáata azonnal elárulja, milyen lény rakta.*
Nem nagyok *helyesel, kihangsúlyozva a többes számot*, de ritkán járnak egyedül, és elképesztően szemét dögök. Ilyesmi lakott felénk is, olyan, mintha az apja mérges kígyó lett volna, az anyja meg denevér. Mivel ez még friss, jobb lesz odafigyelni, nehogy...
*A mondatot már nem mondhatja végig, az egyik közeli mellékjáratból halk zörejek hallatszanak, majd hét-nyolc visongó, denevérszerű, de pikkelyes lény röppen elő, és indul Morgoth és Caram felé, kétségtelenül támadó szándékkal.*
Földön lassúak, és ne hagyd, hogy megharapjanak *hadarja Caram, miközben három dobócsillagot hajít a lények felé abban a reményben, hogy ha meg nem is öli őket, legalább a szárnyukat megsebzi.*
Csinos karmok. Nem zavarnak? *kérdezi, mert eszébe jut, ő maga miért nem szerzett be hasonlót.
Leguggol a tojásmaradvány mellé, és megnézi kicsit közelebbről. A belseje még nem száradt ki, sőt, nem is különösebben büdös. Héjának zöldes színe és jelegzetes sárga mintáata azonnal elárulja, milyen lény rakta.*
Nem nagyok *helyesel, kihangsúlyozva a többes számot*, de ritkán járnak egyedül, és elképesztően szemét dögök. Ilyesmi lakott felénk is, olyan, mintha az apja mérges kígyó lett volna, az anyja meg denevér. Mivel ez még friss, jobb lesz odafigyelni, nehogy...
*A mondatot már nem mondhatja végig, az egyik közeli mellékjáratból halk zörejek hallatszanak, majd hét-nyolc visongó, denevérszerű, de pikkelyes lény röppen elő, és indul Morgoth és Caram felé, kétségtelenül támadó szándékkal.*
Földön lassúak, és ne hagyd, hogy megharapjanak *hadarja Caram, miközben három dobócsillagot hajít a lények felé abban a reményben, hogy ha meg nem is öli őket, legalább a szárnyukat megsebzi.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-07-28 16:39:54
Üzenet elküldve: 2011-07-28 16:39:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Leérkezve Morgoth sikeresen megcsúszik a nedves talajon, mely a bejárat felől hullott oda. Így még az a szerencse, hogy csak egy irányba tudnak menni, mégpedig előre, ugyanis mögöttük csak a földfal terpeszkedik el. "Végre..." Bármilyen furcsa, de az itteni levegő sokkal tisztább, és sokkal könnyebben áramol a férfi tüdejébe, mint fent - talán a hűvössége miatt. Acélozott talpú bakancsának köszönhetően nem nagy annak az esélye, hogy esetleg egy rossz lépés következtében vágódik egyet - talpából apró szögek állnak ki, melyek jól kapaszkodnak a talajban.*
- Mellesleg, talán azt még nem említettem, de a bőröm nem bírja a napfényt. Azért is gondoltam, hogy lejöhetnénk ide, hiszen az idő kezd egyre melegebb lenni... Én pedig utálom a forróságot. Az ide leköltözést pedig én is fontolóra vettem már, s arra jutottam, hogy ha esetleg kiírtjuk innen őket - úgysincsenek sokan -, akkor talán meghúzhatnám magam itt, míg a nap hétágra süt odafent. Amúgy... *hajol közelebb perverz hanglejtéssel* Ez a hely nem éppen egyszemélyes...
*Itt lent már mély hangja szinte a suttogás fokára csökken, miközben megindul Caram után. Mindvégig mögötte halad, s csak akkor lép mellé, mikor feltűnik az első fáklya, s fénye visszacsillog Morgoth szemében. Láthatóan az éjbőrű már készenlétben is áll - a férfi ugyan kardját nem húzza elő, hanem bal kezét villantja ki a köpeny takarásából. Eddig nem mutatta, s ha a nő jobban figyelt, akkor észre is vehette, hogy bal keze sosem látszik. Nem is véletlen, hiszen hatalmas acél karmok díszelegnek rajta, melyek a jó tartás miatt teljesen a válláig vannak rögzítve fegyverként. Olyan élesek, akár öt kardpenge, s olyan hegyesek, mint öt nyílvessző. Ez még a kőben is nyomot hagy, hát még a húsban...
Azt nem említette a nőnek, hogy az első fáklyánál elhaladva észrevett valamilyen nagyobb méretű törött, nyálkás tojást. Most újra észrevett egyet, s ez bizonyítja, hogy ezt a lejáratot tényleg nem használják, hiszen a lények kezdenek idetelepedni, amit pedig nem szabad hagyni, ha valahogy ki is akarnak jutni egyszer.*
- Nem árt figyelni... *mutat egy tojásmaradvány felé* Ha beférkőzött is ide valami lény, nem lehet túl nagy, azonban a barlangokban ők vannak előnyben...
- Mellesleg, talán azt még nem említettem, de a bőröm nem bírja a napfényt. Azért is gondoltam, hogy lejöhetnénk ide, hiszen az idő kezd egyre melegebb lenni... Én pedig utálom a forróságot. Az ide leköltözést pedig én is fontolóra vettem már, s arra jutottam, hogy ha esetleg kiírtjuk innen őket - úgysincsenek sokan -, akkor talán meghúzhatnám magam itt, míg a nap hétágra süt odafent. Amúgy... *hajol közelebb perverz hanglejtéssel* Ez a hely nem éppen egyszemélyes...
*Itt lent már mély hangja szinte a suttogás fokára csökken, miközben megindul Caram után. Mindvégig mögötte halad, s csak akkor lép mellé, mikor feltűnik az első fáklya, s fénye visszacsillog Morgoth szemében. Láthatóan az éjbőrű már készenlétben is áll - a férfi ugyan kardját nem húzza elő, hanem bal kezét villantja ki a köpeny takarásából. Eddig nem mutatta, s ha a nő jobban figyelt, akkor észre is vehette, hogy bal keze sosem látszik. Nem is véletlen, hiszen hatalmas acél karmok díszelegnek rajta, melyek a jó tartás miatt teljesen a válláig vannak rögzítve fegyverként. Olyan élesek, akár öt kardpenge, s olyan hegyesek, mint öt nyílvessző. Ez még a kőben is nyomot hagy, hát még a húsban...
Azt nem említette a nőnek, hogy az első fáklyánál elhaladva észrevett valamilyen nagyobb méretű törött, nyálkás tojást. Most újra észrevett egyet, s ez bizonyítja, hogy ezt a lejáratot tényleg nem használják, hiszen a lények kezdenek idetelepedni, amit pedig nem szabad hagyni, ha valahogy ki is akarnak jutni egyszer.*
- Nem árt figyelni... *mutat egy tojásmaradvány felé* Ha beférkőzött is ide valami lény, nem lehet túl nagy, azonban a barlangokban ők vannak előnyben...
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-07-28 13:20:33
Üzenet elküldve: 2011-07-28 13:20:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*A barlangba érkezve kicsit megcsúszik a tócsában, aminek a kellős közepébe érkezik, de a sokévnyi ugrálás hozta gyakorlatnak köszönhetően azonnal vissza is nyeri az egyensúlyát, épp csak Morgoth kezét szorítja meg jobban egy pillanatra. Csizmájába sem szivrog be a víz - immár cseppet sem bánja, hogy annak idején kicsit többet fizetett érte a vízállóság érdekében.
A barlang nyirkos levegőjébe belekeveredik a fáklyák kevés, de érezhető füstje, Caram mégis könnyebben lélegzik idelenn, mint odafent.*
Ha nem lennének itt azok a nyomorult banditák, megfontolnám, hogy ide költözzem *mondja, még halkabban, mint ahogy a felszínen beszél - úgy, ahogy bármelyik fajtársa tenné a földalatti szörnyek birodalmában.
Egyik kezét tőre közelében tartva elindul. Ahogy lassan beljebb megy a fáklyafényben csillogó tócsák között, teste és érzékei minden lépéssel közelebb kerülnek régi, félig-meddig a föld alatt hagyott önmagához. Hangjához hasonlóan léptei is halkabbak, mint odafenn, ezzel együtt minden érzékszerve kiélesedik - eddig nem is vette észre, mennyire eltompultak fenn, az éles fény és a zaj világában.
A rablóbandának egyelőre semmi nyoma, ami nem is csoda, ha valóban nem használják ezt a bejáratot. Persze sohasem tudhatják, mikor gondolja úgy valaki más is, hogy ez a hasznára válhat...*
A barlang nyirkos levegőjébe belekeveredik a fáklyák kevés, de érezhető füstje, Caram mégis könnyebben lélegzik idelenn, mint odafent.*
Ha nem lennének itt azok a nyomorult banditák, megfontolnám, hogy ide költözzem *mondja, még halkabban, mint ahogy a felszínen beszél - úgy, ahogy bármelyik fajtársa tenné a földalatti szörnyek birodalmában.
Egyik kezét tőre közelében tartva elindul. Ahogy lassan beljebb megy a fáklyafényben csillogó tócsák között, teste és érzékei minden lépéssel közelebb kerülnek régi, félig-meddig a föld alatt hagyott önmagához. Hangjához hasonlóan léptei is halkabbak, mint odafenn, ezzel együtt minden érzékszerve kiélesedik - eddig nem is vette észre, mennyire eltompultak fenn, az éles fény és a zaj világában.
A rablóbandának egyelőre semmi nyoma, ami nem is csoda, ha valóban nem használják ezt a bejáratot. Persze sohasem tudhatják, mikor gondolja úgy valaki más is, hogy ez a hasznára válhat...*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-07-27 12:13:34
Üzenet elküldve: 2011-07-27 12:13:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A barlangi gyíkok valóban elég veszélyesek, főleg ha az ember egy fikarsznyi tapasztalattal sem rendelkezik. Azonban ezeknél még nagyobb fenyegetést jelentenek azok a túltermett, rákhoz hasonlító ízeltlábúak, melyek inkább a barlangok rejtettebb zugaiban élnek, s mindenre rátámadnak, ami csak mozog. Azonban ezekből értékes dolgokat is lehet készíteni, ellenben a gyíkokkal, mert azoknak egyedül a húsuk finom, más nem hasznos bennük. A földalatti járatokban még gyakoriak a nagyobb méretű pókok, melyeket ugyan nem nehéz legyilkolni, ám ha a mérge bejut a szervezetbe, onnantól már lehet is ásni a saját sírunkat. Összességében megannyi veszély vár kettejükre, ám ha ügyesen csinálják, elég nagy hasznot húzhatnak ebből a kis kiruccanásból - és még a harcban is fejlődhetnek.*
- Szerintem ez lesz az a fa. Ideje már, hogy elértünk ide, mert már kezdett idegesíteni ez a vakság. Lent már jobb lesz - legalábbis nekem -, mert több helyen vannak fáklyák. A sötétebb helyekre pedig viszek magammal is egyet...
*Morgoth elengedi Caram kezét, majd leguggol, s tapogatózni kezd. Elvileg a fának a keleti oldalán van a lejárat, talán pár méterre lehet tőle. A nő által elrúgott fűcsomó helyén is elkezd tapogatni a férfi, elkotorja onnan kicsit a földet, majd az alatta levő részt megkocogtatja. Első találatra meg is találták a bejáratot, mit Morgoth el is kezd feltárni. Megkeresi a csapóajtó széleit, azokat kiássa, majd a közepén is ás, ahol pedig láncok segítségével megemeli az ajtót, s felnyitja. A fa eléggé korhadt, csoda, hogy nem szakad be alattuk.
Váratlanul meg fogja az éjbőrű kezét, majd magával ragadja a mélybe. Nincs túl messze a talaj - két-három méter -, ha szerencséjük van, még talpra is érkezhetnek, azonban a nedvesség miatt meg lehet, hogy a hátsó felükön landolnak.*
- Szerintem ez lesz az a fa. Ideje már, hogy elértünk ide, mert már kezdett idegesíteni ez a vakság. Lent már jobb lesz - legalábbis nekem -, mert több helyen vannak fáklyák. A sötétebb helyekre pedig viszek magammal is egyet...
*Morgoth elengedi Caram kezét, majd leguggol, s tapogatózni kezd. Elvileg a fának a keleti oldalán van a lejárat, talán pár méterre lehet tőle. A nő által elrúgott fűcsomó helyén is elkezd tapogatni a férfi, elkotorja onnan kicsit a földet, majd az alatta levő részt megkocogtatja. Első találatra meg is találták a bejáratot, mit Morgoth el is kezd feltárni. Megkeresi a csapóajtó széleit, azokat kiássa, majd a közepén is ás, ahol pedig láncok segítségével megemeli az ajtót, s felnyitja. A fa eléggé korhadt, csoda, hogy nem szakad be alattuk.
Váratlanul meg fogja az éjbőrű kezét, majd magával ragadja a mélybe. Nincs túl messze a talaj - két-három méter -, ha szerencséjük van, még talpra is érkezhetnek, azonban a nedvesség miatt meg lehet, hogy a hátsó felükön landolnak.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-07-26 22:41:06
Üzenet elküldve: 2011-07-26 22:41:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Bár egy használaton kívüli bejárat körül valószínűleg nem találkoznak őrökkel, Caram igyekszik minél kisebb zajt csapni, miközben a kidőlt fát keresi. A siker nem teljes, hiszen a talajt bőven borítják letört gallyak és száraz levelek, de azért egészen halkan halad előre.*
A barlangi lények valójában szeretik a betolakodókat, főleg a fiatalokat, akiknek még puha a húsa. A banditák meg... mi egy piti kis tolvaj egy barlangnyi magas, villámgyors gyíkhoz képest?
*A barlangi gyík emlékétől is kirázza a hideg. Annak idején majdnem alulmaradt a szörnnyel szemben, hiába voltak vele többen is, de reméli, hogy a tapasztalat segít majd túlélni egy hasonló találkozást.
Néhány perc múlva megtorpan.*
Ha az a kidőlt fa már régóta itt fekszik, moha borítja, és félig elkorhadt, azt hiszem, megérkeztünk. Nagyjából merre keressem a bejáratot?
*A válaszra várva már nézelődni kezd, a betemetett bejárat nyomai után kutatva. Próbaképp finoman megrúg egy túl lazának tűnő fűcsomót, ami alatt, úgy tűnik, a talaj is laza.*
Csak nem ez lenne az?
A barlangi lények valójában szeretik a betolakodókat, főleg a fiatalokat, akiknek még puha a húsa. A banditák meg... mi egy piti kis tolvaj egy barlangnyi magas, villámgyors gyíkhoz képest?
*A barlangi gyík emlékétől is kirázza a hideg. Annak idején majdnem alulmaradt a szörnnyel szemben, hiába voltak vele többen is, de reméli, hogy a tapasztalat segít majd túlélni egy hasonló találkozást.
Néhány perc múlva megtorpan.*
Ha az a kidőlt fa már régóta itt fekszik, moha borítja, és félig elkorhadt, azt hiszem, megérkeztünk. Nagyjából merre keressem a bejáratot?
*A válaszra várva már nézelődni kezd, a betemetett bejárat nyomai után kutatva. Próbaképp finoman megrúg egy túl lazának tűnő fűcsomót, ami alatt, úgy tűnik, a talaj is laza.*
Csak nem ez lenne az?
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-07-26 12:03:07
Üzenet elküldve: 2011-07-26 12:03:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Tehát a második verzió telitalálat volt, s Caram szerint Morgoth egy félresikerült sötételf egyik leszármazottja. A férfi ugyan jót derül magában ezen a képtelenségen, azonban ezt nem mutatja felé. Akár sértésnek is vehetné, hogy őt holmi meseszereplőhöz próbálják hasonlítani, ám ennek jelenleg nem sok értelme lenne. Abban viszont teljesen biztos, hogy a családjában nem volt egy sötételf sem - tudni kell a Gwardethorokról, hogy hatalmas fajgyűlölők voltak, s az embereken kívül egyéb fajt nem voltak képesek elviselni. (Bár az a sötételf férfi is fehérbőrű volt...de a füleit nem takarhatta el.)
Morgoth a sűrű erdőbe úgy veti be magát, mintha szemei képesek lennének áthatolni rajta. Sajnos ezzel a képességgel nem rendelkezik, ezért is fordult már meg fejében, hogy valami kuruzslónál vagy varázslónál esetleg bepróbálkozhatna az ügy érdekében. Attól ugyan tart, hogy esetleg félresikerül, s akkor teljesen elveszti szemének világát. De kockázat nélkül nem haladna a világ, nem igaz?
Egyelőre csak tapogatózik lábával a talajon, hallgatja, miként törnek el alatta a fákról letörött száraz ágak, miközben kezével törzsüket simítja végig tájékozódásképp. Mikor az éjbőrű megragadja a kezét, s húzni kezdi előre, első pillanatban még váratlanul éri, aztán már tetszik is neki. Elvégre a bejárat megtalálásához ketten kellenek: egy, aki lát, s egy, aki tud.*
- Ha körülbelül egyenesen haladunk, akkor el fogunk érni egy kidőlt fát. Na, valahol akörül kell keresni a lejáratot. Mikor megnéztem, elég jól el volt dugva, még a fényben is nehezen találtam meg. S ha jól néztem, akkor ezt már nem használják - tehát van másik lejárat is. Ami itt van, azt pedig visszatemettem, nehogy valaki más is felfedezze. *hangja komolyabbá változik, miközben odahajol a nőhöz* Azt beszélik, hogy egyes járatokban olyan lények tanyáznak, melyek ősidők óta ott élnek, s nem szeretik a betolakodókat. Ezek mind barlanglakók, s állítólag elég veszélyesek - a felszínen nem is fordulnak elő. A banditákkal pedig szerintem nem lesz nehéz dolgunk - agyuk annyi, mint egy beteg madárnak. Azért képesek csak lopni, mert hidegvérrel legyilkolnak bárkit.
*Mikor befejezte a kis ismertetőt, megszorítja a nő kezét, s a szemére bízza magát.*
Morgoth a sűrű erdőbe úgy veti be magát, mintha szemei képesek lennének áthatolni rajta. Sajnos ezzel a képességgel nem rendelkezik, ezért is fordult már meg fejében, hogy valami kuruzslónál vagy varázslónál esetleg bepróbálkozhatna az ügy érdekében. Attól ugyan tart, hogy esetleg félresikerül, s akkor teljesen elveszti szemének világát. De kockázat nélkül nem haladna a világ, nem igaz?
Egyelőre csak tapogatózik lábával a talajon, hallgatja, miként törnek el alatta a fákról letörött száraz ágak, miközben kezével törzsüket simítja végig tájékozódásképp. Mikor az éjbőrű megragadja a kezét, s húzni kezdi előre, első pillanatban még váratlanul éri, aztán már tetszik is neki. Elvégre a bejárat megtalálásához ketten kellenek: egy, aki lát, s egy, aki tud.*
- Ha körülbelül egyenesen haladunk, akkor el fogunk érni egy kidőlt fát. Na, valahol akörül kell keresni a lejáratot. Mikor megnéztem, elég jól el volt dugva, még a fényben is nehezen találtam meg. S ha jól néztem, akkor ezt már nem használják - tehát van másik lejárat is. Ami itt van, azt pedig visszatemettem, nehogy valaki más is felfedezze. *hangja komolyabbá változik, miközben odahajol a nőhöz* Azt beszélik, hogy egyes járatokban olyan lények tanyáznak, melyek ősidők óta ott élnek, s nem szeretik a betolakodókat. Ezek mind barlanglakók, s állítólag elég veszélyesek - a felszínen nem is fordulnak elő. A banditákkal pedig szerintem nem lesz nehéz dolgunk - agyuk annyi, mint egy beteg madárnak. Azért képesek csak lopni, mert hidegvérrel legyilkolnak bárkit.
*Mikor befejezte a kis ismertetőt, megszorítja a nő kezét, s a szemére bízza magát.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-07-25 20:37:19
Üzenet elküldve: 2011-07-25 20:37:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Az illetőt te is ismered, úgyhogy majd világosban megmutatom. Kíváncsi vagyok, rájössz-e, ki az.
*A mesével kapcsolatos következtetések igencsak érdekesek, bár nem meglepő, hogy Morgoth hátsó szándékra gyanakszik. A történet, úgy tűnik, túl közel áll a valósághoz, és ha esetleg nem is egészen egyezik vele, nagyon is hasonlít rá. Ahogy a következtetések is egészen logikusnak tűnnek, ha egy kicsit kívülről tekint a mesére.
A maga halvány, kicsit gunyoros módján viszonozza a vigyort, és hagyja, hogy a férfi elhúzza a kezét. Ha úgy is döntene, hogy kipróbálja, mire megy a harmadik verzióval, nem így fogna hozzá.*
Ha már mindenképp célozgatnom kell valamire, bár nem ez volt a célom, legyen a második változat. A mesét egyébként tényleg a nagyanyámtól hallottam.
"...és még most is az ő hangján hallom, ha nagyon akarom."
*Miután leszálltak, kitagadása történetéhez már nem fűz többet, inkább gyorsan szemügyre veszi az előttük magasodó erdőt. Mintha egészen más világba érkeznének: a holdfényes pusztát szinte mintha fal választaná el az erdő sötétjétől, a fák lombja olyan sűrű, hogy alig enged át valamicskét az égitest fényéből. Caram persze így is jól lát - kár is lett volna fáklyát hozni.*
Egyenesen előre? *kérdezi, majd a válasz nyomán a fák közé lép. Néhány lépés után rájön, hogy az embernek valószínűleg nem árt egy kis segítség. Hátranyúl és kézen fogja, hogy biztos ne veszítsék el egymást. Az csak később jut eszébe, hogy Morgoth ezt is célzásként értelmezheti - de nem biztos benne, hogy bánná.*
*A mesével kapcsolatos következtetések igencsak érdekesek, bár nem meglepő, hogy Morgoth hátsó szándékra gyanakszik. A történet, úgy tűnik, túl közel áll a valósághoz, és ha esetleg nem is egészen egyezik vele, nagyon is hasonlít rá. Ahogy a következtetések is egészen logikusnak tűnnek, ha egy kicsit kívülről tekint a mesére.
A maga halvány, kicsit gunyoros módján viszonozza a vigyort, és hagyja, hogy a férfi elhúzza a kezét. Ha úgy is döntene, hogy kipróbálja, mire megy a harmadik verzióval, nem így fogna hozzá.*
Ha már mindenképp célozgatnom kell valamire, bár nem ez volt a célom, legyen a második változat. A mesét egyébként tényleg a nagyanyámtól hallottam.
"...és még most is az ő hangján hallom, ha nagyon akarom."
*Miután leszálltak, kitagadása történetéhez már nem fűz többet, inkább gyorsan szemügyre veszi az előttük magasodó erdőt. Mintha egészen más világba érkeznének: a holdfényes pusztát szinte mintha fal választaná el az erdő sötétjétől, a fák lombja olyan sűrű, hogy alig enged át valamicskét az égitest fényéből. Caram persze így is jól lát - kár is lett volna fáklyát hozni.*
Egyenesen előre? *kérdezi, majd a válasz nyomán a fák közé lép. Néhány lépés után rájön, hogy az embernek valószínűleg nem árt egy kis segítség. Hátranyúl és kézen fogja, hogy biztos ne veszítsék el egymást. Az csak később jut eszébe, hogy Morgoth ezt is célzásként értelmezheti - de nem biztos benne, hogy bánná.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-07-25 19:47:56
Üzenet elküldve: 2011-07-25 19:47:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A szekér belsejében ugyan sötét van, ám ez láthatóan Caramot nem akadályozza meg a papírra vésésben. Morgoth nem látja jól, mit csinál, csak néha tud belőle kivenni egy-két mozzanatot, mikor éppen a hold egy pillanatra megvilágítja a homályos ablakon keresztül.*
- Ki az az illető ott a papíron?
*Teszi fel teljesen váratlanul a kérdést, csak hogy mondjon valamit. Konkrétan ugyan nem nagyon foglalkoztatja, ki van a rajzon, hiszen minden bizonnyal úgysem ismeri - nem éppen egy körből származik a sötételffel, így az ismeretségi körükben sincs közös pont - legalábbis, Morgoth úgy gondolja.
Az érdekes történet felkelti érdeklődését, s közli is az éjbőrűvel a következtetéseit.*
- Nos, véleményem szerint ennek a kis történetnek az általam leszűrt három cél közül egynek egyeznie kell. Az első: talán csak kitaláltad az egészet, hiszen tudod jól, hogy milyen fehér a bőröm, és hogy mennyire megárt neki a napfény, erre pedig ugye a jellemem is rárak egy lapáttal; így pedig a reakciómra vagy kíváncsi. A második: ha igaz is a történet, próbálsz célozgatni, hogy talán én vagyok az egyik sötételf félresikerült varázslatának a leszármazottja. Végül a harmadik. *a nő felé fordul, arcára váratlanul gonosz vigyor ül ki, mely mögül csillogó fehér fogai is kitűnnek, majd hideg kezét átcsúsztatja Caram nyaka mögött, s halkan, de perverz lejtésben megszólal* Ez a verzió is az igazságon alapul - vagy nem -, de itt az a sötételf harcos egy nő, a fenti pedig egy férfi, és éppenséggel te személyesíted meg azt a bizonyos hölgyet, én pedig a fentit. Jobban mondva ezt is egy kis célozgatásnak szántad...
*Kacsint egyet gonoszan, majd kezét elhúzza - persze, ha minden erejével tesz ez ellen a nő, akkor ott is hagyhatja. Szinte biztos benne, hogy a három verzió közül egy telitalálat.
A kis történet nem lepi meg Morgothot, hiszen sok helyen előfordul, hogy a család egyszer csak bekattan, és kitagadja a gyerekeit.*
- A szülők már csak ilyenek. Szeretik a kölkeiket szaporodásra késztetni - a saját érdekeikből persze, mert hogy ne haljon ki a vérvonal. Azok pedig ha élni akarnak még, akkor természetesen kiadják az útjukat. A te akkori ötven éved talán az én fajtámban húsznak felelhet meg - vagy akörül. Nos... Én szerintem még száz évesen sem fogok kölköt nemzeni. Nem hogy húsz... Úgyhogy ne aggódj, én megértem az álláspontod.
*Bólogat határozottan, miközben a kocsis épp dörömbölni kezd a szekéren, hogy bizony most kiszállás van. Megérkeztek az erdőhöz, így útjukat saját lábukon kell folytatniuk. Ha Caram is és Morgoth is leszállt, akkor a kocsis szélsebesen vágtat el a két lóval, hogy szinte egy szempillantás múlva már se látni, se hallani nem lehet őket.*
- A bejárat kicsit beljebb van az erdőben... *biccent fejével a homályba burkolt fák közé* Itt a te szemedre lesz szükség egyelőre, míg le nem érünk a puszta alá. Fáklya természetesen nincs nálam...
- Ki az az illető ott a papíron?
*Teszi fel teljesen váratlanul a kérdést, csak hogy mondjon valamit. Konkrétan ugyan nem nagyon foglalkoztatja, ki van a rajzon, hiszen minden bizonnyal úgysem ismeri - nem éppen egy körből származik a sötételffel, így az ismeretségi körükben sincs közös pont - legalábbis, Morgoth úgy gondolja.
Az érdekes történet felkelti érdeklődését, s közli is az éjbőrűvel a következtetéseit.*
- Nos, véleményem szerint ennek a kis történetnek az általam leszűrt három cél közül egynek egyeznie kell. Az első: talán csak kitaláltad az egészet, hiszen tudod jól, hogy milyen fehér a bőröm, és hogy mennyire megárt neki a napfény, erre pedig ugye a jellemem is rárak egy lapáttal; így pedig a reakciómra vagy kíváncsi. A második: ha igaz is a történet, próbálsz célozgatni, hogy talán én vagyok az egyik sötételf félresikerült varázslatának a leszármazottja. Végül a harmadik. *a nő felé fordul, arcára váratlanul gonosz vigyor ül ki, mely mögül csillogó fehér fogai is kitűnnek, majd hideg kezét átcsúsztatja Caram nyaka mögött, s halkan, de perverz lejtésben megszólal* Ez a verzió is az igazságon alapul - vagy nem -, de itt az a sötételf harcos egy nő, a fenti pedig egy férfi, és éppenséggel te személyesíted meg azt a bizonyos hölgyet, én pedig a fentit. Jobban mondva ezt is egy kis célozgatásnak szántad...
*Kacsint egyet gonoszan, majd kezét elhúzza - persze, ha minden erejével tesz ez ellen a nő, akkor ott is hagyhatja. Szinte biztos benne, hogy a három verzió közül egy telitalálat.
A kis történet nem lepi meg Morgothot, hiszen sok helyen előfordul, hogy a család egyszer csak bekattan, és kitagadja a gyerekeit.*
- A szülők már csak ilyenek. Szeretik a kölkeiket szaporodásra késztetni - a saját érdekeikből persze, mert hogy ne haljon ki a vérvonal. Azok pedig ha élni akarnak még, akkor természetesen kiadják az útjukat. A te akkori ötven éved talán az én fajtámban húsznak felelhet meg - vagy akörül. Nos... Én szerintem még száz évesen sem fogok kölköt nemzeni. Nem hogy húsz... Úgyhogy ne aggódj, én megértem az álláspontod.
*Bólogat határozottan, miközben a kocsis épp dörömbölni kezd a szekéren, hogy bizony most kiszállás van. Megérkeztek az erdőhöz, így útjukat saját lábukon kell folytatniuk. Ha Caram is és Morgoth is leszállt, akkor a kocsis szélsebesen vágtat el a két lóval, hogy szinte egy szempillantás múlva már se látni, se hallani nem lehet őket.*
- A bejárat kicsit beljebb van az erdőben... *biccent fejével a homályba burkolt fák közé* Itt a te szemedre lesz szükség egyelőre, míg le nem érünk a puszta alá. Fáklya természetesen nincs nálam...
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-05-28 13:00:19
Üzenet elküldve: 2011-05-28 13:00:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
-Óh, meglepődnél, milyen sokan!* Válaszolja, és visszaemlékszik, hogy kik is illeték e-világi életében ezzel a jelzővel.* A királyom, pár katona rokonom, pár nem katona rokonom, kocsmárosok egész hada, egy nyolcéves kis fiú, egy ló, és nem utolsó sorban te.* Számolja ujján egyesével az embereket.* Hm, lehet hogy tényleg az vagyok?* Kérdezi elmélyedve magától.*
- Hát, banditának lenni mindenhol jó, ahol járnak emberek.* Jegyzi meg váll rándítva.* Egész jövedelmező, de nem lehet egész életben azt csinálni... Csak amolyan mellékállás.* Folytatja, mintha bármit is tudna a banditákról.*
- Még hogy nem tudnak harcolni?!* Kérdez vissza felháborodva, még a lova is megáll, majd lassan újra indul.* Mi az hogy nem értenek a harchoz? Jártál te már Artheniorba?* Kérdezi szarkasztikusan.* Az a város tele van kalandozó hölgyekkel, akik a fél vagyonukat odaadnák érted.* Folytatja, még mindig egy kicsit felháborodott hanglejtéssel, majd mosolyog.* És még egy embernek csak hasznát vennénk az ereklye keresésben. Képzeld el, milyen jól jönne egy jó varázsló, vagy egy tolvaj...* Fejezi be elkalandozva, miközben tovább baktat.* És nő mindenkinek kell...* Adja tanácsát, vidáman, miközben egyre közelebb és közelebb érnek a még látóhatáron túl lévő városhoz.*
- Hát, banditának lenni mindenhol jó, ahol járnak emberek.* Jegyzi meg váll rándítva.* Egész jövedelmező, de nem lehet egész életben azt csinálni... Csak amolyan mellékállás.* Folytatja, mintha bármit is tudna a banditákról.*
- Még hogy nem tudnak harcolni?!* Kérdez vissza felháborodva, még a lova is megáll, majd lassan újra indul.* Mi az hogy nem értenek a harchoz? Jártál te már Artheniorba?* Kérdezi szarkasztikusan.* Az a város tele van kalandozó hölgyekkel, akik a fél vagyonukat odaadnák érted.* Folytatja, még mindig egy kicsit felháborodott hanglejtéssel, majd mosolyog.* És még egy embernek csak hasznát vennénk az ereklye keresésben. Képzeld el, milyen jól jönne egy jó varázsló, vagy egy tolvaj...* Fejezi be elkalandozva, miközben tovább baktat.* És nő mindenkinek kell...* Adja tanácsát, vidáman, miközben egyre közelebb és közelebb érnek a még látóhatáron túl lévő városhoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784