*Az férfi felnevet, majd leszúrja kardját a földbe. Megdöbbentő, milyen gyorsan és milyen kis mozdulattal képes a kardot egészen mélyre döfni a talajba.* A neved úgy tűnik annyira beleégett az elmémbe, hogy egészen addig a kis sötét veremig eljutott, ahol engem fogva tart ez az... ember.* Mosolyodik el, és hátrébb lép. Láthatólag nehézségekkel küszködik, hogy a kör szélén maradjon.* Nocsak, vissza tért a bátorságod? Elég meggyőző...* Mereng el, majd leül kardja mellé.* A név, amit megadott magáról közös kis barátunk, hamis. Igaz, ő tudomása szerint Entalien Venge, egy nagy család gyermeke, akit kitaszítottak a családja bűnéért, így kénytelen tisztára mosni a nevét... Nos, ez részben igaz. A hazám tényleg kitagadott... És igen, tisztára kell mosnom valaki nevét. Entalien, ahogy te ismered, egykor tényleg a királyt védelmezte. Egészen elit katona volt. Ám, nos, kissé túlértékelte magát... Mondjuk úgy, hogy nem ejtett foglyokat.* Nevet fel ördögi hangján a férfi, majd köhög egyet.* Szép idők voltak!* Jegyzi meg, és feláll.* Az eredeti nevem Dreidas... Bár, ez inkább rang, mint név. Tudod, vannak bizonyos képességeim, amiknek a királyom nagyon örült... De sajnos túl veszélyes volt, hogy maga mellett tartsa. Így, rám tették ezt.* Mondja, és a nyakára mutat. Eddig nem is látszott, de egy lánc szerű képződmény villan meg a sötétben.* Ha jól tudom, a pórázról már elmondott egyet s mást... Persze ez igazából titok.* Mondja, mutató ujját a szája elé emelve.* Így küldtek ki ide, ebbe a semleges városba, és abban reménykedtek, hogy a póráz kitart majd életem végéig... A barátod nem sokára itt lesz, ne aggódj.* Jegyzi meg gúnyosan a férfi.* És nem 'miafene' vagyok, hanem Lélek-Módosító. Az emberek, akik ellenállnak a király akaratának, mondjuk lázadók, szolgák vagy hasonlók egy kis kezelés után máris engedelmessé vállnak. Piszkos munka, de valakinek ezt is meg kell tennie... És a fizetés sem rossz...* Jegyzi meg, és elkomorodik.* És tényleg nem áll jól a gonosz vigyor? Pedig egész nap ezen dolgozok ott lent...* Jegyzi meg tréfásan, és arcára máris visszatér a grimasz.* Látod, saját akarata van.* Nevet fel, majd megtörli szemét.* Mondd csak el Entalien-nek nyugodtan, gondolom ezért hívott elő magából... És a szemeket nem én csinálom... Tudod munkahelyi ártalom.* Jegyzi meg, majd megdörzsöli állát.* Mellesleg, egész jó harcosnak látszol... Ha teszem azt, kiengednél, nagy vagyonra tehetnél szert. Velem tiéd lehetne egész Arthenior. Nem is gondolnád, milyen könnyen befolyásolhatók erre az emberek.* Mondja, és ökölbe szorítja kezét.* Viszont ha nem engedsz ki, és én török magamtól, meghalsz.* Mondja nagyon elszántan, és újra a kör széléhez lép. Ökölbe szorított kezét erősen a falhoz nyomja, mire az szikrázni kezd.* Egyre jobban megy ez neked... Akárcsak nekem.* Jelenti ki, és másik kezével megfogja csuklóját.* Bontás!* Kiáltja, mire ökle sötét színre vált és rögtön újra meglendül. Pár pillanat múlva már fél ökle a körön kívül van, láthatólag nagy nehézségekkel küzd, hogy ezt megtehesse.* Gyerünk már!* Kiálltja újra, de hangját egy elnyomja egy halk kisülés, ami hátra repíti, egészen a kör másik faláig, ahol Entalien összeesik.*