Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-12-04 18:25:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Véres Álmokat//
*Turrog kissé mérgesen ereszti le fegyvereit.* Majd elveri őket a sors...* Morgolódik maga elé. Habár nyertek törpe lelkét meglehetősen zaklatja hogy életben hagyták a haramiákat. Halkan morgolódik, majd legyint kezével.* Na akkor ennyi volt emberek... Nagyon szép munka.* Jegyzi meg bátorítóan.* Ön különösen jó volt...* Kiáltja Lizandra felé egy apró mosollyal arcán, miközben a hölgy ellátja pár ember sebeit. Nem gondolta volna hogy ilyen teljesítményre számíthat társaitól. Ellazítja izmait pihenéskép, majd végig pásztázza tekintetét a megmentetteken. Egy ősz férfi látszik vezetőjüknek, így a törp rögtön közelebb lép hozzá.* Üdvözletem. Turrog vagyok.* Mondja komoran, kissé meg is hajolva.* Szerencséjük van hogy erre jártunk, különben már csak a túlvilágon búsulhatnának.* Beszéde közben fel-fel pillant az égre a sast keresve amit az erdő szelleme bízott rájuk.* De tudja, rögtön viszonozhatják is a tettünket... Egy démont keresünk vagy legalábis valamiféle nyomot, ami elvezethet hozzá.* Tekintete vissza vándorol az idegen arcára. Szemei komolyságot és keserűséget tükröznek. Tudja hogyha gyorsan nem találják meg azt ami megszálta őket akkor súlyos problémáik lehetnek. Elméjében égő nyomot hagyott mikor szeme látára szállta meg barátját, Elwyrien-t megszállta a pókistennő. Ha egy dolgot megtanult abból azesetből, az az hogy soha többé nem akarja újra látni azt, hogy mit is tesz egy emberrel egy ilyen gonosz erő.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-30 23:06:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Ösztönösen próbál megkapaszkodni, amikor a kőlap kibillen mögüle, de ujjai lecsúsznak a nedves kőről. Miután földet ér, egy pillanatra megkönnyebbül. Igaz, sötét van, igaz, fogalma sincs, hova esett, de legalább nem fogják megtalálni.
Megkönnyebbülése aztán elpárolog, amint fellobban a tűz, és rájön, hogy nincs kijárat, ráadásul egy halottal osztozik a termen - ami nem tűnik a legjobb ómennek. Caramot azonban nem olyan fából faragták, hogy feladja. Ha már a banditák elől egyelőre megmenekült, ideje, hogy innen is megtalálja a kiutat. Először körbetapogatja a falakat, hátha ráakad valamire, amit a tűz imbolygó fényében nem vett észre, aztán, ha ezzel nem megy semmire, alaposan szemügyre veszi a kincseket és a halottat, remélve, hogy rábukkan valami nyomra, és nem kell itt eltöltenie néhány napot, mielőtt éhen vagy szomjan hal.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-29 14:26:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Véres Álmokat//
*Visszakerül a csuklya a fejére, az arcra merev, mint egy maszk. Belül undor járja át, hiszen két banditát is életben hagytak. Ameddig megkötözik a -majdnem- gyilkosokat Tentar úr balra vezeti a társaságtól a lovát úgy, hogy még épp hallótávolságon belül legyen, majd leugrik róla, botját pedig a földre fekteti.
Lehunyt szemmel, háttal áll a többieknek, és mélyen beszívja a friss, bár poros levegőt. Kezei tüdejével együtt emelkednek a magasba, de mikor kifújja a levegőt, nem engedi vissza őket. Balját előre, jobbját hátra emeli, félig oldalra fordul és rúg egyet előre, majd rögtön lábat vált és megismétli a mozdulatot. Leguggol, majd meglepő fürgeséggel feláll előrecsapva jobbjának öklét, baljával pedig hárító mozdulatot tesz, a mozdulatsort egy fél perces kézenállással fejezi be. Megmozgatja vállait, csípőjét, kirázza lábaiból a merevséget, majd felkapja lova mellől a botját, az állatot pedig kantáron vezetve vezeti vissza a többiekhez, mintha semmi nem történt volna. Nem is történt, csupán kimozgatta a feszültséget a tagjaiból, és nyugalommal árasztotta el lelkét. Már nem izgatja magát különösebben a banditák sorsa felől, hiszen a döntés már megszületett.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-28 17:32:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Caram//
*A zajok, a lépések hangjai, a suttogó szavak egyre közelednek és egyre kivehetőbbek. Azokból kiderülhet, hogy a közeledők bizony az éjbőrű felkutatására indultak, s teljesen biztosak abban, hogy a számukra eddig ismeretlen, az újonnan nyílt járatban rejtőzik.
A kis zugba lapulva a kőlap, melynek a sötételf hátát veti, megmozdul. Először csak kicsit bentebb süllyed, majd hirtelen megugrik, elvéve ezzel a támaszt a hát mögül.
Adót sem különben dohos, nyirkos a levegő, szinte tapintható a gomolygó pára. A sötétség szinte teljes, de csak egy ideig. Amint a kőtábla visszacsúszik helyére, a falakon körbe húzódó hosszú, felülről nyitott csőrendszerben tűz fut végig.
A kis terem, melybe a nő jutott, alig nagyobb, mint amit szobaként kapott, ám falai láthatóan mesterségesen kialakítottak, a terem szinte teljesen szabályos négyzet alapú. A szemközti falnál csupa értékes holmi áll magas halomban, aranyak, drágakövek, ékszerek. A jobb kéz felé eső falnál viszont egy valaha elő teteme fekszik, bőre teljesen csontjaira aszott, két karja magasba tartva a széles vasbilincsek fogságában.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-28 17:25:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Véres álmokat//
"Úgy. Tehát úgy néz ki, megvolnánk. Ezek szerint tud valamit azért ez a kis összeverbuválódott 'csapat'. "
*Látva, hogy megnyugodtak a kedélyek, ő maga is igyekszik nyugalmat erőltetni magára, szívverését és szapora légzését visszább fogni. Kezének ujjait, melyekből a kétségbeesett fegyverbe kapaszkodás miatt kifutott teljesen a vér, lehámozza a hosszúbotról, s mikor visszatér beléjük az élet, és szúrós zsibbadtságuk alább hagy, leugrik lováról. Megpaskolja annak nyakát, s elismerő szavakat súg neki. Kissé tartott attól, hogy a fakó majd megriad a számára egyelőre ismeretlen helyzettől és megbokrosodik majd, de a hátas nem hagyta cserben.
A sérültekhez siet, lecsatolt nyeregtáskájával, melyben némi kötszer és gyógykenet kapott helyet néhány napja, indulásakor. Ugyan túl sokat nem ért a gyógyításhoz, azért a szándék, a segíteni akarás benne van. Ha másra nem is találtatik alkalmasnak, legalább egy igét elmormol, hátha azzal könnyíthet a sebesültek fájdalmán.*
A varázsló egy Hamis áldás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a súlyos sebek fájdalma pár percre elillan, habár a sebek nem gyógyulnak be.
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-27 18:26:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
//Véres Álmokat//
*A két védekező csoport a csapatmunkának hála sikeresen visszaveri a támadást. A támadók közül csak ketten élik túl az ütközetet, szemben a védőkkel, ahol csak néhány súlyosabb sérülés, de halál nem következik be. A két megmaradtat összekötözik, és megkezdik a sérültek ellátását. Közben a két csoport elkezd ismerkedni. Egy középkorú, már őszülő hajú férfi tűnik a vándorok vezetőjének, aki most tanácstalan kémlel körbe, igyekszik megfejteni, hirtelen segítőtársaik közt ki a vezér.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-22 22:26:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Caram elfojt egy hisztérikus kacajt. Úgy tűnik, az istenek a családjával értenek egyet, és levették róla a kezüket. Immár nem ringatja magát hamis reményekbe, nagyon jól tudja, hogy semmi esélye büntetlenül megúszni a kalandot, ha megtalálják, túl hosszú a bűnlajstroma.
Először ugyebár felgyújtotta a központi barlangot. Aztán Isseddel együtt ellopott egy könyvet, amihez senki sem nyúlhatott a vezéren meg a nőjén kívül, ez nyilvánvalóan kiderül abból, hogy megtalálta a járatot. Mindezt tetézi, hogy Issed most odakinn fekszik eszméletlenül, ő, Caram pedig idebent kutakodik ki tudja, mi után, egy tőrrel, aminek nem kéne nála lennie.
Igen, egész biztos benne, hogy lenne oka a hisztériára. Ennek ellenére inkább próbálja kitalálni, hogyan védekezhetne legjobb eséllyel a visszatérők ellen. Ráér majd keseregni a sírban, ha a leggondosabb tervezés ellenére sem éli túl.
Gyorsan bepillant mind a nyolc zugba, ám ezek között sem lát semmilyen különbséget. Mintha az egész járatrendszert úgy építették volna, hogy ne lehessen megkülönböztetni egyik lyukat a másiktól. Megint úgy dönt, a vers szerint választ, ha nincs is értelme. Behúzódik balról a második zugba, felhúzza csuklyáját, hogy vöröslő szeme se árulja el hollétét az árnyak között, és vár. Az is lehet, hogy nem veszik észre, és elmennek mellette. Ha nem, akkor még mindig ott a tőr... bármilyen kevés esélye is lehet a felfegyverzett rablók ellen.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-21 06:51:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Caram//
*A második jobb oldali járatot a szó szoros értelmében véve semmi sem különbözteti meg az előzőtől. Innét is négy-négy beszűrődés látható a falakon, ám azokat jobban megnézve kiderül, hogy ezek már nem járatok, csupán nagyjából egyforma méretű, vélhetőleg már mesterségesen vájt és tört zugok.
Mielőtt választhatna, fülét messziről érkező beszélgetések zaja csapja meg, ám hiába az éles hallás, az erős huzat, a víz csepegése és a barlang visszhangja kivehetetlenné teszi így is, miről folyik a beszélgetés.
A hangokat csizmák kemény talpának kopogása váltja fel, amely még így is felismerhető, hogy a koppanások fele a barlang egyéb zajai közé vész.
A csizmák és bakancsok tulajdonosai közelednek, a járat fordulójában már feltűnnek a fáklyáik fel-fel lobbanó fényében táncoló árnyaik.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-14 20:27:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Tanácstalanul megtorpan, kicsit sok a járat ahhoz, hogy azonnal döntsön, bár akár azt is tehetné, hiszen onnan, ahol most áll, mind egyformának tűnik. Már épp elindulna az egyiken, amikor eszébe jut a vers második fele, és ismét megáll.*
"Jobbra kettőt, balra hármat..."
Még mindig nem nagyon látja értelmét, de nem tudja kiverni a fejéből, hogy lassan muszáj lesz megfejtenie, különben sosem találja meg, amit keres, akármi is legyen az.
Tüzetesebben megnézi a járatok bejáratát, hátha lát valami nyomot, ami megmutatja, merre érdemes (vagy merre nem érdemes) indulnia, de még mindig nem talál különbséget. Viszont kezd fázni kicsit még mindig nyirkos ruháiban, már csak ezért is jobb lenne, ha megmozdulna végre.
Mivel jobb ötlete nincs, és mind a nyolc járat ugyanakkora eséllyel rejthet kincset mint csapdát, úgy dönt, a vers nyomán indul el, akár van köze ezekhez a folyosókhoz, akár nincs.*
"Rosszabb már úgysem nagyon lehet" *gondolja, aztán vállat von, és elindul a második jobb oldali járaton.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-14 13:17:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Caram//
*A barlangból nyíló újabb bejáratba lépve mintha másik világba jutna. Az onnét ki törő huzat csak törtrésze a bent uralkodó hidegnek, melyhez képest az eddig bejárt területek hőmérséklete olyan, mint tavasz a mély télhez képest.
Minden nyirkos és csúszós a lecsapódó párától, a tetőről függő cseppkövek vízcseppjei tócsákba gyűlnek lent. Az újabb cseppek sajátos ritmust adnak a benti létnek.
A fáklyafényben láthatóvá válik a falak népe: különböző gombatelepek, s néhány bogárfaj, amik alkalmazkodtak a sötétben való élethez. A kis folyosón végighaladva mindkét oldal felé négy-négy újabb járat nyílik, mind a mostanihoz hasonló, csupa víz és sötétség.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-11 15:40:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Véres álmokat//
*Niqra csendbe figyeli a zajos és véres eseményeket, tisztes távolból lováról, hogy kimaradjon a sűrűjéből. Bár nincs közvetlen közelébe, de így is érzi a friss vér szagát, a keserves nyögéseket és látja fájdalom okozta kínokat a sérültek arcán. Felhőtlen boldogság járja át testét a látványtól!
Lágy mosoly ül ki arcára. Szemében a vágy szikrája gyullad fel, minden egyes végzetes csapás láttán. Elégedetten figyeli a harcosok szakavatott munkáját. Legnagyobb figyelmet mégis Darnolra szenteli.
Ezekben a gyönyör teli pillanatokban, mégis valami keserűség költözik belsőjébe. Egy kosza gondolat, mely hamar belerágja magát elméjébe. Régi áldozata jut eszébe, kit életben hagyott, mert gyorsan kellett távoznia Arteniorból.*
"Vajon ez az ő műve lenne?"
*Mereng el a múlton és azon, mi mindent tudott meg akkor az ifjú férfiról. Tekintetét nem veszi le közben a kiszemelt áldozatáról. Figyeli minden mozdulatát.*
"Nem jött el a megbeszélt találkozóra és van hozzá befolyása, vagyona, hogy egy ilyen kisebb csürhét felbéreljen, hogy eltegyen láb alól, csak azért, hogy hallgassak az évekkel ezelőtti félrelépéséről!"
*Egy pillanatra lepillant az alkarján lévő tetoválásra, majd figyelmét újra Darnolra szegezi.*
"Ha ez a te műved ifjú Herceg, akkor még nagyobb kínok között fogsz a karjaim között meghalni, mint azt eredetileg terveztem! Bár azt azért kétlem, hogy ehhez lenne elég hatalmad!"
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-08 13:23:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Véres Álmokat//
"Talán az istened kegyesebb lesz hozzád"* Fut végig agyán a gondolat, miközben egy pontos ütéssel leterít egy banditát. Szeme sarkából látja, amint a hátul maradt hölgy is fejen kólint egyet, majd azt gyorsan megkötözi.* Csak így tovább!* Kiáltja oda vidáman. "Ki hitte volna... Azt hittem varázsló." Jegyzi le magában, miközben magasra emelve pajzsát védi a csapásokat.*
*Egyértelmű hogy jól, sőt egyre jobban állnak a csatában. Ha így fojtatják nagyon jó esélyük van a nyerésre. A harc tüze egészen fellelkesíti a harcost, rég nem harcolt már ilyen izgalmas körülmények között. "Hulljanak!" Kiáltja el magát magában, miközben balk kezén lévő béklyója egyre jobban izzik. Használhatná a rá hatalmazott erőt, de ez a csata túl élvezetes ahhoz hogy mágiával elrontsa. A csata hevéből csak társai beszélde zökkenti ki. Egy pillanatra megáll, persze ügyelve arra hogy ne érje váratlan támadás.* Egyet értek Tentar uram. Ha már a sors így elénk fújta őket, ideje hogy megfizessenek azért amit tettek.* Nyugtázza mély hangján.* Tudják meg, hogy jobb ha eltűnnek a városom környékéről.* Fejezi be harciasan, és vicsorogva vissza veti magát a harcba.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-06 22:21:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Issed, bár Caram nógatására sem ébred, nem halt meg - habár sosem lehet tudni, nem válik-e egy kábító anyag idővel halálossá. Már ha tényleg a tűkről a bőre alá kerülő anyag kábította el, de nem tűnik valószínűnek, hogy egy bandita (még ha bandájából a legkevésbé dörzsölt is) ennyire megijed pár tűszúrástól.
Caram igyekszik úgy rendezni a tehetetlenségében rettentően nehéz testet, hogy Issed a lehető legkevésbé gémberedjen el, mire magához tér vagy magához térítik - többet egyelőre nem tud tenni, minthogy fogalma sincs, mire kellene ellenszert találnia.
Kiveszi a tőrt férfi ernyedt kezéből, és vigyázva, nehogy keze a tüskékhez érjen, kipiszkálja vele a medált a nyílásból. Most már neki is rémlik, hogy ez lehetett a tépett lapon, bár arra épp csak egy pillantást vethetett.
Az ajtón túli sötétségre készülve hoz egy még égő fáklyát, csak azután lép be az ajtón. Még visszanéz ájultan fekvő testőrére, majd tovább megy, abban a tudatban, hogy érte most úgysem tehet semmit. Majd a társai segítenek rajta, neki, Caramnak most mennie kell, ha a végére akar járni ennek az ügynek, mielőtt a banda visszatér.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-05 23:28:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Caram//
*Issed szemöldökráncolva ugyan, de enged a nő akaratának, s igyekszik minél kisebb sebet ejteni az elé lógatott tenyéren, hogy ne fájjon később se túlságosan; de elég nagyot ahhoz, hogy néhány csepp vér kifuthasson belőle, egészen a nagyjából szemmagasságban található apró kőtálkába.
Amint a bíboros cseppek beleérnek a kőbe, újra súrlódás hangja tör a csendbe. A föld megremeg, a robaj hatalmasra nő, néhány a falakhoz és boltívhez kevésbé jól ragaszkodó kő tehetetlenül leválik addigi helyéről, s a földre zuhan.
A tóközépi szikla rajzolata erősebben fénylik, s a kis fiók alatt kinyílik egy nagyobbacska ajtó. Épp akkora, hogy a mögötte látható mélyedésben ereklyét rejtsen.*
- Ez az a medál! A kitépett lap rajzolatán!
*Kiált Issed, s máris a tárgyért kap. Amint azt megérinti, körülötte apró hegyes tűk csúsznak ki a kőből, megszúrva vaskos kezét. Egy értetlen pillantást vet Caram felé, majd lábai kifutnak alóla, s eszméletét veszti. A kis tűk helyükön maradnak, nem húzódnak vissza az őket eddig óvó bonyolult rendszerbe.
A hatalmas robaj azonban nem a kis ajtó nyilását kísérte, hanem azét az ajtóét, amelyen egy ember könnyűszerrel átfér, s a kettős háta mögötti falon bújik meg. Bent, ahová vezet, sötét van, szinte süvít onnét kifelé a hideg, s az egyetlen zaj, amit magával hoz, az a hideg vízcseppek tócsákba gyűlésének hangja.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-05 22:59:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Véres álmokat//
*Az egyik bandita - vagy tudja is Liz, hogy kicsoda - először a társak gyűrűjéből kikerülve mintha menekülni akarna. Legalábbis a lány ezt hiszi. Vagy reméli. Ám mint utóbb kiderül, nem is olyan fals módon, egyszerűen csak gyanútlan áldozatot lát a hátramaradt lányban a támadó. Míg felé tart, Izzy egyre csak görcsösebben kapaszkodik botjába, s tétovaán mered rá.*
"Üss!"
*Rikoltja fejében a hang, s ő ijedtében engedelmeskedik is. Aztán ámulva néz végig a ló lábainál elterült férfin.*
"Kösd meg, te szerencsétlen!"
*Bólint, lemászik a lóról, s egy vékony, de erős bőrszíjjal - mely egyébiránt kusza barna hajzuhatagát hivatott általában összefogni - hátra köti az aléltan fekvő idegen kezét.*
"Semmi köszönet? Nélkülem halott lennél. Vissza a lóra."
*Úgy cselekszik, mintha saját magának lenne ennyi esze, noha a testében lakó két személyiség közül Cay az életre való.
Visszamászik a lóra, najd tettei sikerén felbátorodva csatlakozik az előtte kibontakozó vitához, melynek foszlányai a távolság ellenére is eljutottak füléig. Közben jobban figyel, botját készenlétben tartja, készülve az esetleges következő támadásra.*
- Fél karral aligha erősködhetnének védtelen karavánokkal szemben, nemde?
*Meghallva saját érces - saját maga által csak rondának titulált - hangját, maga is meglepődik azon, mennyi agresszió lapul benne.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-05 12:34:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Véres Álmokat//
*Ahogy megugranak a lovak, arrébb vonja saját hátasát, nehogy ő is megvaduljon a csatazajtól vagy a vér szagától. Hűséges szamarában már megbízik, de ezt az új, idegen hátsast, még nem próbálta ki csatában talán senki, így nem lehet elvárni tőle, hogy biztosan nyugton maradjon. Mikor már méterrel arrébb jár, meghallja a szerzetes hangját, aki lehetőséget adna a banditáknak a békés megoldásra. A kereskedő vére felforr az ajánlatra, ahogy eszébe jutnak nemrég elvesztett karavánjai, a halott tanácstag, és a félbemaradt építkezése Artheniorban, amit már oly régóta tervezett, és amibe már annyi pénzt belefektetett. Az általában higgadt és jóindulatú férfi hosszú évek után először hangosan kifakad.*
-Miért kegyelmeznél nekik Darnol uram? Hogy aztán a legközelebbi karavánt rabolják ki és öljék meg őket őreikkel egyetemben? Vagy talán, hogy néhány ártatlan utazót mészároljanak le? Én amondó vagyok, hogy vesszen az összes bolhacsípte haramia, aki a Pusztán szívja mások vérét! *Lovát körbe forgatja, és úgy, hogy még mindig magasba tartott, kivont karddal ül a nyeregben. Megállítja az állatot a csatározókkal szemben, arcából féktelen undoron kívül semmi egyebet nem lehet kiolvasni.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-04 08:36:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Szelíd
//Véres Álmokat//
- Talán jobb lenne feladni urak, míg komolyabban meg nem sérül valaki! *Kiálltja a merénylők felé, és közben cikázik a lovak között. Egyáltalán nem fél, kitanította az öreg Aramian az efféle harcmodorra rendesen őt. Bármilyen támadó szándékot ellenségesnek fogad, és egy rúgással, illettve egy kibillentéssel elejét próbálja venni a következő harcnak. Nem okoz halálos sérülést senkinek, arcáról nyugalom és koncentráltság sugárzik. Rég volt, hogy harcolnia kellett, az Usurekivel vívott legutóbbi találkozásnál nem voltak egyelőek a feltételek. Nos, most sem, hiszen nagyszerű és képzett harcosokkal van körülvéve, nem fél, hogy bármi rosszul sülne el. Lisandra mozdulatát bevési az elméjében, nagyon furcsa volt és nem számított ilyen furmányos dologra tőle, az eddigiek alapján. "Titkolhat valamit, vagy maga sem tudja, mi lehetett. Az előbbire tippelek. A lényeg, hogy megvédjük a szerencsétleneket." Gondolja és figyeli az ellenfeleit.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-03 08:22:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
//Véres Álmokat//
*Turrogék beavatkozása hamar átbillenti az erőegyensúlyt a védők javára. Tentar úr sikeresen megvadít egy lovat, ami ledobja lovasát, aki még így is harcolni próbál, szerencsére nem tud visszavágni az öregnek, mert valaki a védők közül, közéjük keveredik. A dobócsillagok, amiket a szerzetes elhajított, egy híján betalálnak, s megvadulnak a lovak, de az egyik lovas képes volt megnyugtatni az állatot, és a nyeregben maradt. Turrog azonban épp jókor van jó helyen, és egy pontosan bevitt ütéssel átküldi őt a túlvilágra. Daunnak szintén sikerült a már korábban megsebzett ellenét eltennie láb alól, így az állás a támadók részéről két halott, két ló nélküli, és három ép harcos. Az egyik hátasától megfosztott Lizandrának ront, de a nő, vagy meglepetéstől, vagy akaratlagosan, de olyan erősen végighúz rajta botjával, hogy a férfi ájultan terül el a földön.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-02 21:54:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Kicsiny tónak közepén, vér cseppjére várok én. Jobbra kettőt, balra hármat, megleled a kalitkámat. *idézi gondolkodás nélkül.* Vér cseppjére várok én...
*Egyetlen logikus megoldást lát a rejtvény folytatására, az az egy viszont épp, hogy nem böki ki a szemét.*
Nálad van a tőr? *fordul Issedhez.* Ideadni gondolom nem fogod, de az ellen senkinek sem lehet kifogása, ha megvágsz egy kicsit...
*A férfi felé nyújtja nyitott tenyerét. Keze kicsit sem remeg, ennyi fájdalmat bármikor játszva elvisel, főképp így, hogy talán várhat is tőle valamit.
Ha Issed teljesíti a kérését, Caram a kis kőfiók fölé tartja megsebzett kezét, hogy a vér a tálkába csöppenhessen... aztán várja a hatást.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2011-11-02 07:41:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Caram//
*A sziklából egy kis négyzet alakú darab nyúlik ki lassan. Csikorgása egész soká tart, ahogy a kődarab lassan, vontatottan kicsúszik eddigi otthonából. Mikor megtorpan, a zaj is abbamarad. Jobban megnézve a kis dolog leginkább egy fiókra, vagy piciny szögletes tálra hasonlít. Körülötte vésett rovások, melyek vonalai mintha kéken sejlenének fel a szürkés kőtömbben.
Issed értetlenül áll ott, tekintetét hol a nőre, hol a kinyílt sziklára függeszti. Láthatólag gondolkodik, de nem sok értelmes gondolat vetül fel elméjében.
Kérdő képe sehogy sem akar értelmesebbé válni, valahogy képtelen további összefüggést vonni a verses talány és a valóság közt.*
- Tóban állok... Hogy volt tovább?