//Második szál//
//A csapda//
*Mi más kelhet egy orknak, még ha oly fiatal nőstény is, mint Kilbra, minthogy jól megtömhesse a hasát, legyen száraz éji szállás, és erős fegyver, ha ütni kell. Utóbbi kettő rendelkezésre is áll, bár az elsőre sincs panasza. Hogy mégis miért nem a közös kondért választja? Ezúttal magáért a vadászat szórakozásáért. Mert ez is épp úgy hozzátartozik az ork vágyak kielégítéséhez, mint egy jó hentergés.
Még a nap alig kúszik fel a horizont peremére, és még szürkeség fekszi meg a pusztát, mikor a fiatal ork lány kisettenkedik a barlangból. Ha lát a lyuknál őrt, odaint neki, majd tovább halad.
A távolban, talán még egy mérföldnyire sem, kisebb bozótos terül el. Benne jó rejtekhely a nappali állatok számára éjszakára. Sejti ezt Kilbra is, így arra felé veszi az irányt. A reggel hűvös, még minden le van dermedve kissé. Az állatok is a vackukon, és ez jó. Könnyű őket meglepni. De ha meg is ugranak esetleg, majd csinál jó kis csapdát.
Azért amennyire tud, megpróbál osonni, bár ez egy fegyverekkel felszerelt, némileg csörtető orktól nem kis teljesítmény. Kocogva közelíti meg a bozótost, majd megtorpan, és a levegőbe szimatol.
~Őzek? Talán néhány nyúl is. És szárnyasok. Az jó, tojás is lesz.~
A tojás remek reggeli. Még nyersen is szereti kiszürcsölni.
Lassan oldalazni kezd, hogy rést keressen az ágak szövevényében, s mikor megleli, óvatosan lép előre. Nem attól tart, hogy megkarcolódik a bőre, sokkal inkább attól, hogy megugrik a zsákmány. Amennyire nesztelenül csak bír, beljebb halad, majd leakasztja övéről a magával hozott zsineget. Ujjai ha nem is annyira ügyesek, mint egy elf, vagy ember ujjai, de azért megtanulta már a csomózást. Most ehhez mérten gyorsan készít hálócsapdát az ágakból és a zsinórból, majd visszaaraszol, ki a bozótosból. Ezek után indul meg a másik irányba, hogy amonnan ijesszen rá a meglapuló állatokra, s azokat egyenesen a csapda felé terelje.*