Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-17 18:36:05
Üzenet elküldve: 2014-10-17 18:36:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Tawin valóban jó lovas, meg aztán könnyebb felszereléssel és fürgébb, de nem erősebb lóval rendelkezik. Így beéri őket, és együtt érkeznek látótávolságra a falutól. Hogy megrökönyödjön a pusztulás láttán, noha ismeretleneken esett meg. Soha nem volt célja az oktalan halál, sem nem híve annak. Mindenesetre hármasban léptet közelebb, mikor kiválik a belső körből egy harcos, ki fokosával jön elébük. Ő, ha rajta múlik tisztes távolságban marad a külső őrök rájuk szegeződő íját látva.*
~Ha ezek itt bárkit szeme közt találnak lőni, az biza leesik lováról.~
*De mégis közelebb kell menjen és most már az őket üdvözlő férfit méri végig leginkább.*
~De ha én megsuhintom eztet itt kardommal, vért híján kettéhasítom.~
*Latolgatja esélyeit, majd mivel köszöntötték, viszonozza.*
-Üdv Néked is, idegen!
*Nem traktálja egyéb kérdésekkel a férfit, hiszen mindent eléjük tár. Nyílt és egyenes személyiség benyomását kelti Ankban, azon túl, hogy olvasmányai is ezt támasztják alá. Mármint a nomád törzsek, legyenek bármily barbárak is a városiak vagy mások szemében, legtöbbjük szava szent és sérthetetlen. Talán még inkább állja az idők próbáját, mint megannyi iromány a kődzsungelekből.*
-Részvétem az elhunytakért.
*Szúrja közbe komoly hangon. Amaz nagyon is úgy viselkedik, mint egy törzsfő, de legalábbis mint egy vezető, hát biccentve fogadja invitálását.*
-Elfogadjuk. *Pillant végig társain gyorsan.* De mesélj az ellenről még.
*Mutatja ekképp, hogy köszönettel meghúzzák magukat itt, egyszersmind nem zárkózik el a bosszú beteljesítésében való részvételtől. Természetesen ez saját döntése, azonban közrejátszik benne a nőstény szinte már gyanús mosolya és szemében tündöklő elégedettség. Ezt csak tetézi, mikor Magorival félrevonul egy röpke szóváltás erejéig.
Persze van mást is nézni a táborban, ha a pusztítás jeleitől eltekintünk vannak még élők szép számmal. Idegenek szintúgy. Elf, gyógyítók, harcosok mindenfelé. A tűznél majd megismerszik ki miféle, és miért is vannak itt. Ahogy ő maga sem visszahúzódó vagy távolságtartó magatartással viseltetik. Reggelre biztos többet tudnak egymásról az ittlévők.*
A hozzászólás írója (Ron'Anchor Acoma) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.17 19:22:07
*Tawin valóban jó lovas, meg aztán könnyebb felszereléssel és fürgébb, de nem erősebb lóval rendelkezik. Így beéri őket, és együtt érkeznek látótávolságra a falutól. Hogy megrökönyödjön a pusztulás láttán, noha ismeretleneken esett meg. Soha nem volt célja az oktalan halál, sem nem híve annak. Mindenesetre hármasban léptet közelebb, mikor kiválik a belső körből egy harcos, ki fokosával jön elébük. Ő, ha rajta múlik tisztes távolságban marad a külső őrök rájuk szegeződő íját látva.*
~Ha ezek itt bárkit szeme közt találnak lőni, az biza leesik lováról.~
*De mégis közelebb kell menjen és most már az őket üdvözlő férfit méri végig leginkább.*
~De ha én megsuhintom eztet itt kardommal, vért híján kettéhasítom.~
*Latolgatja esélyeit, majd mivel köszöntötték, viszonozza.*
-Üdv Néked is, idegen!
*Nem traktálja egyéb kérdésekkel a férfit, hiszen mindent eléjük tár. Nyílt és egyenes személyiség benyomását kelti Ankban, azon túl, hogy olvasmányai is ezt támasztják alá. Mármint a nomád törzsek, legyenek bármily barbárak is a városiak vagy mások szemében, legtöbbjük szava szent és sérthetetlen. Talán még inkább állja az idők próbáját, mint megannyi iromány a kődzsungelekből.*
-Részvétem az elhunytakért.
*Szúrja közbe komoly hangon. Amaz nagyon is úgy viselkedik, mint egy törzsfő, de legalábbis mint egy vezető, hát biccentve fogadja invitálását.*
-Elfogadjuk. *Pillant végig társain gyorsan.* De mesélj az ellenről még.
*Mutatja ekképp, hogy köszönettel meghúzzák magukat itt, egyszersmind nem zárkózik el a bosszú beteljesítésében való részvételtől. Természetesen ez saját döntése, azonban közrejátszik benne a nőstény szinte már gyanús mosolya és szemében tündöklő elégedettség. Ezt csak tetézi, mikor Magorival félrevonul egy röpke szóváltás erejéig.
Persze van mást is nézni a táborban, ha a pusztítás jeleitől eltekintünk vannak még élők szép számmal. Idegenek szintúgy. Elf, gyógyítók, harcosok mindenfelé. A tűznél majd megismerszik ki miféle, és miért is vannak itt. Ahogy ő maga sem visszahúzódó vagy távolságtartó magatartással viseltetik. Reggelre biztos többet tudnak egymásról az ittlévők.*
A hozzászólás írója (Ron'Anchor Acoma) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.17 19:22:07
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-17 12:13:00
Üzenet elküldve: 2014-10-17 12:13:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Ami a távolban füstcsíknak látszott, az közelebb érve sokkal érdekesebb látványt mutat. Egyértelműen támadás érte a nomád falut, ami kibontakozik előtte és a sok halál mindenütt... a rúnák jelölte végzet, ebben biztos. Végignéz a nomádokon és szeme megállapodik az intézkedő nomád harcoson, aki elébük megy. Sötét pillantása végig méri és belső hangja azt súgja, megvan, ami felé indultak. A nyíl a rúnán, a harcos, aki körül a halál van. Megelégedéssel szál le a lováról, bár érzi, hogy nem örvend osztatlan népszerűségnek, de hozzá szokott, hogy a gyengébb lények félnek tőle, vagy bizalmatlanok vele szemben. Ezt most sem bánja, így legalább nem kell ostoba, céltalan beszélgetéseket folytatnia láthatóan alacsonyabb rendű faj képviselőivel. Szeme sarkából, mielőtt leszállt a lóról észre vette az elflányt, aki a másikkal eltűnt a jurta felé. Nem szívlelheti különös képen az erdőlakókat, de legalább némiképpen közelebb áll a kasztjához, mint a többi. Egy pillanatig elmélázik rajta, mit kereshet itt vajon egy elf a pusztában itt közel távol nincs erdő sehol, elhatározza adodó alkalommal, majd megkérdezi tőle. Mosolyogva néz Acomára és a velük tartó szőke emberivadékra. A végzettel néznek farkas szemet, ahogy a jósló rúnák jövendölték, ha maradt még hitetlenkedés sorstársában, most már biztosan szertefoszlott. A halottakkal égő mágiában elgyönyörködik egy kicsit. Lám itt a pusztulás, ami meghozza a szerencséjét. Tekintettel az emberi érzékenységre, amit a búsképű harcos ábrázata is bizonyít, nem mosolyodik el, bár nem érti a dolgot egyszer mindenki meghal és a fölcsapó lángok martalékává lett testek igazán méltó kezdetei a végzet útjának, amin elindultak és mind járni fognak.*
-Monoria Nimoden vagyok.
*Mondja egyszerűen a nomád harcosnak jól hallhatóan, hátha ezzel elkerüli a további bemutatkozás kényszerét. A többieket egyelőre nem méltatja különösebb figyelemre. A tábortűz körül később, úgy helyezkedik el, hogy véletlenül se veszítse szem elől a végzet hozóit nem törődik a felé irányuló, bizalmatlanul méregető pillantásokkal, emelt fővel jár az alantasak között, amikor észreveszi, hogy kitartóan figyelik, így Magori mellé lép és lehalkítja a hangját, hogy csak ő hallja, amit mond.*
-Megsúgták nekem a sors rúnái, hogy találkozunk nomád harcos. Nemsokára elérkezik a te bosszúd ideje is, hogy aztán egy másik mellé állj, majd.
*Azt már csak gondolatban teszi, hozzá még.*
~Mindez pedig az én célomat szolgálja, mind a ketten közelebb visztek hozzá.~
*Elégedetten járatja végig tekintetét a tűz körül összegyűlt sokaságon. Lassan ő is helyet fog keresni magának éjszakára, de az alvás helyett, a mágia erőit fogja keresni, hogy megerősítsék sejtéseit.*
*Ami a távolban füstcsíknak látszott, az közelebb érve sokkal érdekesebb látványt mutat. Egyértelműen támadás érte a nomád falut, ami kibontakozik előtte és a sok halál mindenütt... a rúnák jelölte végzet, ebben biztos. Végignéz a nomádokon és szeme megállapodik az intézkedő nomád harcoson, aki elébük megy. Sötét pillantása végig méri és belső hangja azt súgja, megvan, ami felé indultak. A nyíl a rúnán, a harcos, aki körül a halál van. Megelégedéssel szál le a lováról, bár érzi, hogy nem örvend osztatlan népszerűségnek, de hozzá szokott, hogy a gyengébb lények félnek tőle, vagy bizalmatlanok vele szemben. Ezt most sem bánja, így legalább nem kell ostoba, céltalan beszélgetéseket folytatnia láthatóan alacsonyabb rendű faj képviselőivel. Szeme sarkából, mielőtt leszállt a lóról észre vette az elflányt, aki a másikkal eltűnt a jurta felé. Nem szívlelheti különös képen az erdőlakókat, de legalább némiképpen közelebb áll a kasztjához, mint a többi. Egy pillanatig elmélázik rajta, mit kereshet itt vajon egy elf a pusztában itt közel távol nincs erdő sehol, elhatározza adodó alkalommal, majd megkérdezi tőle. Mosolyogva néz Acomára és a velük tartó szőke emberivadékra. A végzettel néznek farkas szemet, ahogy a jósló rúnák jövendölték, ha maradt még hitetlenkedés sorstársában, most már biztosan szertefoszlott. A halottakkal égő mágiában elgyönyörködik egy kicsit. Lám itt a pusztulás, ami meghozza a szerencséjét. Tekintettel az emberi érzékenységre, amit a búsképű harcos ábrázata is bizonyít, nem mosolyodik el, bár nem érti a dolgot egyszer mindenki meghal és a fölcsapó lángok martalékává lett testek igazán méltó kezdetei a végzet útjának, amin elindultak és mind járni fognak.*
-Monoria Nimoden vagyok.
*Mondja egyszerűen a nomád harcosnak jól hallhatóan, hátha ezzel elkerüli a további bemutatkozás kényszerét. A többieket egyelőre nem méltatja különösebb figyelemre. A tábortűz körül később, úgy helyezkedik el, hogy véletlenül se veszítse szem elől a végzet hozóit nem törődik a felé irányuló, bizalmatlanul méregető pillantásokkal, emelt fővel jár az alantasak között, amikor észreveszi, hogy kitartóan figyelik, így Magori mellé lép és lehalkítja a hangját, hogy csak ő hallja, amit mond.*
-Megsúgták nekem a sors rúnái, hogy találkozunk nomád harcos. Nemsokára elérkezik a te bosszúd ideje is, hogy aztán egy másik mellé állj, majd.
*Azt már csak gondolatban teszi, hozzá még.*
~Mindez pedig az én célomat szolgálja, mind a ketten közelebb visztek hozzá.~
*Elégedetten járatja végig tekintetét a tűz körül összegyűlt sokaságon. Lassan ő is helyet fog keresni magának éjszakára, de az alvás helyett, a mágia erőit fogja keresni, hogy megerősítsék sejtéseit.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-17 09:40:16
Üzenet elküldve: 2014-10-17 09:40:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*Az elf megszólítás bántja a fülét, nem is kicsit. Ez nem a nomád hibája, rossz emlékek visszhangja cseng ettől benne. Sajnálatos módon amíg be nem mutatkozik, másképp nehéz szólítani őt, legalábbis ami nem hangzik sértőnek. Ennek hála viszont legalább mindig ad annyit a jó modorra, hogy egy névvel azért szolgáljon az idegeneknek.*
- Rhenamys, vagy Rhena a könnyebbség kedvéért. *Ejt meg gyorsan egy kurta furcsa bemutatkozást Borsvádnak. MEg ki tudja, mikor potyognak elfek az égből, akkor pedig már tényleg kell egy név. Kicsit tétován meg is indul mikor megpillantja a lovasokat. Létszámukból adódóan nem lehetnek támadók, de sosem árt megnézni az idegeneket. Ez most is kifizetődő, lévén máris gazdagodik Rhena azzal a hírrel, hogy egy sötételf is fölbukkant. Néhány pillanatra összeszűkülnek a szemei, de mire napirendre tér a dolog felett, máris van mellette valaki.*
- Ó, szebb estét! Rhenamys Natarran vagyok. Az élethez szerencse is kell, habár ebből most csak kicsi jutott, hogy őszinte legyek. Konyítok a gyógyításhoz, de még csak keveset volt alkalmam tanulni ezt.
*Főleg, hogy nem kizárólag gyógyfőzetek és egyéb hasonlók gyártását próbálta elsajátítani. Az éremnek mindig két oldala van, ő pedig mind a kettőt ismerni akarja, és persze használni is.
Határozott, sietős léptekkel követi Zenolitát, miközben magában végig gondolja, mikre lehet szükség, és persze milyen sérülésekkel számolhat. Vágások, zúzódások, törések, lőtt sebek, a tűz miatt esetleg égési sérülések. Te jó ég... hát hadi felcser sem akar lenni, ezt már látja. Elég sok minden ellátásáról olvasott, de mivel egyedül él a városokon, falvakon kívül, a gyakorlatban még alig használta ezt a tudást. Nem mondhatni, hogy nem aggasztja ez a tény, de igyekszik nem mutatni.
A jurtába lépve első dolga körülnézni. Megtanult uralkodni az érzésein, most mégis mintha belül egy láthatatlan kéz megcsavarta volna, de alaposan. De a kesergésre és elmélkedésre most nincs idő, most cselekedni kell. Magában sorrendet állít, a legsúlyosabbnak tűnő sérülésekkel kell kezdeni.*
- Kelleni fog víz, sok víz. ÉS tiszta ruha meg rongy a kötözéshez. Volt vagy van a törzsnek gyógyítója, vajákosa? Jó lenne tudni, hogy milyen növények vagy szerek állnak rendelkezésre.
*A síró kisgyerek nem hagyja hidegen, de első ránézésre szerencsére nem súlyos a sérülése, a karján találta el.*
- El tudod látni a kisgyereket? Ha nem tudod kihúzni a hegyet, próbálj egy kanállal alá nyúlni, azzal ki lehet szedni, és nem roncsolja tovább a sebet. Utána... *Kotorászik egy keveset a táskájában, majd néhány apró tégelyt vesz elő, az egyiket Zenolitának adja.*... ebből szórj a sebbe, mielőtt bekötnéd. Segíti a seb összehúzódását.
*Megvárja még, hogy a nőnek van-e valami kérdése, majd már lép is a saját kiszemelt pácienséhez. Nem sűrűn fohászkodik az égi nagyhatalmakhoz, de most nagyon szépen kéri őket, hogy ne kelljen életet menteni ezen az estén.*
*Az elf megszólítás bántja a fülét, nem is kicsit. Ez nem a nomád hibája, rossz emlékek visszhangja cseng ettől benne. Sajnálatos módon amíg be nem mutatkozik, másképp nehéz szólítani őt, legalábbis ami nem hangzik sértőnek. Ennek hála viszont legalább mindig ad annyit a jó modorra, hogy egy névvel azért szolgáljon az idegeneknek.*
- Rhenamys, vagy Rhena a könnyebbség kedvéért. *Ejt meg gyorsan egy kurta furcsa bemutatkozást Borsvádnak. MEg ki tudja, mikor potyognak elfek az égből, akkor pedig már tényleg kell egy név. Kicsit tétován meg is indul mikor megpillantja a lovasokat. Létszámukból adódóan nem lehetnek támadók, de sosem árt megnézni az idegeneket. Ez most is kifizetődő, lévén máris gazdagodik Rhena azzal a hírrel, hogy egy sötételf is fölbukkant. Néhány pillanatra összeszűkülnek a szemei, de mire napirendre tér a dolog felett, máris van mellette valaki.*
- Ó, szebb estét! Rhenamys Natarran vagyok. Az élethez szerencse is kell, habár ebből most csak kicsi jutott, hogy őszinte legyek. Konyítok a gyógyításhoz, de még csak keveset volt alkalmam tanulni ezt.
*Főleg, hogy nem kizárólag gyógyfőzetek és egyéb hasonlók gyártását próbálta elsajátítani. Az éremnek mindig két oldala van, ő pedig mind a kettőt ismerni akarja, és persze használni is.
Határozott, sietős léptekkel követi Zenolitát, miközben magában végig gondolja, mikre lehet szükség, és persze milyen sérülésekkel számolhat. Vágások, zúzódások, törések, lőtt sebek, a tűz miatt esetleg égési sérülések. Te jó ég... hát hadi felcser sem akar lenni, ezt már látja. Elég sok minden ellátásáról olvasott, de mivel egyedül él a városokon, falvakon kívül, a gyakorlatban még alig használta ezt a tudást. Nem mondhatni, hogy nem aggasztja ez a tény, de igyekszik nem mutatni.
A jurtába lépve első dolga körülnézni. Megtanult uralkodni az érzésein, most mégis mintha belül egy láthatatlan kéz megcsavarta volna, de alaposan. De a kesergésre és elmélkedésre most nincs idő, most cselekedni kell. Magában sorrendet állít, a legsúlyosabbnak tűnő sérülésekkel kell kezdeni.*
- Kelleni fog víz, sok víz. ÉS tiszta ruha meg rongy a kötözéshez. Volt vagy van a törzsnek gyógyítója, vajákosa? Jó lenne tudni, hogy milyen növények vagy szerek állnak rendelkezésre.
*A síró kisgyerek nem hagyja hidegen, de első ránézésre szerencsére nem súlyos a sérülése, a karján találta el.*
- El tudod látni a kisgyereket? Ha nem tudod kihúzni a hegyet, próbálj egy kanállal alá nyúlni, azzal ki lehet szedni, és nem roncsolja tovább a sebet. Utána... *Kotorászik egy keveset a táskájában, majd néhány apró tégelyt vesz elő, az egyiket Zenolitának adja.*... ebből szórj a sebbe, mielőtt bekötnéd. Segíti a seb összehúzódását.
*Megvárja még, hogy a nőnek van-e valami kérdése, majd már lép is a saját kiszemelt pácienséhez. Nem sűrűn fohászkodik az égi nagyhatalmakhoz, de most nagyon szépen kéri őket, hogy ne kelljen életet menteni ezen az estén.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-16 22:45:55
Üzenet elküldve: 2014-10-16 22:45:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A végzet útjai//
* A nomád parancsát követve segít neki a holttesteket összeszedni. Elborzasztja a gyerekek és nők holtteste, régen volt már dolga holttestekkel. Több mint két hónapja nyugodtak voltak a napjai, nem kellett se harccal se hullákkal foglalkoznia. Úgy látszik ennek most vége szakad. Hallva, hogy mire készül Magori, munkája befejezése után odalép a férfihez.*
- Örömmel segítek néped gyilkosait elpusztítani.
* Mikor az égő máglyát látja, arca elkomorul majd elfordul a látványtól és a tábortűzhöz indul. Bár nem telepszik le, azért a többiek között álldogál. Karjait összefonja, mikor egy nomád oda megy hozzá, kezében Endruin kardja.*
- Ezt jobb ha magadnál tartod. Ott hagytad a fűben.
* A harcos mosolyogva köszöni meg és akasztja vissza a hátára. Szemei továbbra is a pattogó tűzön és a körülötte lévő embereken tartja.*
~ Aligha tudnék most aludni. Étvágyam sincs. Jobb ha éber maradok.~
* A nomád parancsát követve segít neki a holttesteket összeszedni. Elborzasztja a gyerekek és nők holtteste, régen volt már dolga holttestekkel. Több mint két hónapja nyugodtak voltak a napjai, nem kellett se harccal se hullákkal foglalkoznia. Úgy látszik ennek most vége szakad. Hallva, hogy mire készül Magori, munkája befejezése után odalép a férfihez.*
- Örömmel segítek néped gyilkosait elpusztítani.
* Mikor az égő máglyát látja, arca elkomorul majd elfordul a látványtól és a tábortűzhöz indul. Bár nem telepszik le, azért a többiek között álldogál. Karjait összefonja, mikor egy nomád oda megy hozzá, kezében Endruin kardja.*
- Ezt jobb ha magadnál tartod. Ott hagytad a fűben.
* A harcos mosolyogva köszöni meg és akasztja vissza a hátára. Szemei továbbra is a pattogó tűzön és a körülötte lévő embereken tartja.*
~ Aligha tudnék most aludni. Étvágyam sincs. Jobb ha éber maradok.~
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-16 22:36:27
Üzenet elküldve: 2014-10-16 22:36:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai//
*Amikor a száján megérezte a harcosét gyorsan el is kapta a fejét. Fogalma sincs, hogy lehetett ennyire felelőtlen. Majdnem elfeledkezett esküjéről, mikor meglátta, hogy épségben van. Gyorsan megfogadja magában, hogy többet ilyen nem fordul elő, nem akarja vele összemérni az erejét, a végén még sérülést okozna. Ellép gyorsan nomádjától és nagy szemeket mereszt az érkezőkre, mert nemsokára ő is meglátja közeledni a lovas csapatot. A két férfitől nem tart különösebben, akik lassan kirajzolódnak előtte a távolban. Igaz fel vannak fegyverkezve, de a nomádok már körülöttük, készen állnak nyíllal a kezükben, hogy baj esetén megvédjék a törzset, de nem úgy tűnik neki, mintha támadnának. A sötételf nőtől rögtön tartani kezd, mihelyt felismeri melyik fajhoz tartozik. Régen hallotta, már mikre képes a fajtája, így ha jót akar a nő, távol marad tőle. Gyorsan szól is Magorinak, hogy besegít a sérültek ápolásában, hogy ne kellejen közel kerülnie hozzá és mielőtt a lovas érkezők csapata leszállhatna a lovairól, már a kedvesebb látványt nyújtó elflány mellett terem, aki szintén nemrég érkezett és kedvesnek tűnik, mivel rögtön segítséget ajánl és akit Magori már felszólított a gyógyításra. Kedvesen köszönti, hogy tudja hálás, ha segítséget nyújt nekik. *
-Üdvözöllek itt, jó, hogy erre jártál! Látod elkel a segítséged. Zenolita Dravennarnak hívnak! Szívesen segédkezek neked, ha ellátod sérülteket. Arra ott már lefektették őket, van köztük gyerek is. Ha tényleg értesz hozzá, akkor ne késlekedjünk! Gyere!
*Ha megengedi, már húzza is magával az egyik jurta felé, amiben a nők szoktak időzni és ahova most jó pár sebesültet már bevittek. Belépve meglátja, hogy egy kisebb gyerek az anyja karjában sírdogál, egy letört nyíl éppen a karját találta el. Ijedten néz az elflányra és nagyon reméli, hogy irányítja, mert ő nem igazán ért a sebek gyógyításához.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.16 22:37:57
*Amikor a száján megérezte a harcosét gyorsan el is kapta a fejét. Fogalma sincs, hogy lehetett ennyire felelőtlen. Majdnem elfeledkezett esküjéről, mikor meglátta, hogy épségben van. Gyorsan megfogadja magában, hogy többet ilyen nem fordul elő, nem akarja vele összemérni az erejét, a végén még sérülést okozna. Ellép gyorsan nomádjától és nagy szemeket mereszt az érkezőkre, mert nemsokára ő is meglátja közeledni a lovas csapatot. A két férfitől nem tart különösebben, akik lassan kirajzolódnak előtte a távolban. Igaz fel vannak fegyverkezve, de a nomádok már körülöttük, készen állnak nyíllal a kezükben, hogy baj esetén megvédjék a törzset, de nem úgy tűnik neki, mintha támadnának. A sötételf nőtől rögtön tartani kezd, mihelyt felismeri melyik fajhoz tartozik. Régen hallotta, már mikre képes a fajtája, így ha jót akar a nő, távol marad tőle. Gyorsan szól is Magorinak, hogy besegít a sérültek ápolásában, hogy ne kellejen közel kerülnie hozzá és mielőtt a lovas érkezők csapata leszállhatna a lovairól, már a kedvesebb látványt nyújtó elflány mellett terem, aki szintén nemrég érkezett és kedvesnek tűnik, mivel rögtön segítséget ajánl és akit Magori már felszólított a gyógyításra. Kedvesen köszönti, hogy tudja hálás, ha segítséget nyújt nekik. *
-Üdvözöllek itt, jó, hogy erre jártál! Látod elkel a segítséged. Zenolita Dravennarnak hívnak! Szívesen segédkezek neked, ha ellátod sérülteket. Arra ott már lefektették őket, van köztük gyerek is. Ha tényleg értesz hozzá, akkor ne késlekedjünk! Gyere!
*Ha megengedi, már húzza is magával az egyik jurta felé, amiben a nők szoktak időzni és ahova most jó pár sebesültet már bevittek. Belépve meglátja, hogy egy kisebb gyerek az anyja karjában sírdogál, egy letört nyíl éppen a karját találta el. Ijedten néz az elflányra és nagyon reméli, hogy irányítja, mert ő nem igazán ért a sebek gyógyításához.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.16 22:37:57
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-16 22:00:13
Üzenet elküldve: 2014-10-16 22:00:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A végzet útjai//
*Borsovád meghallgatja az ifjú Tudó szavait, majd magában elgondolkodik* ~Tudtam, hogy ez az alak különleges. Szinte éreztem.~ *Ekkor a távolban lovasokat pillant meg. Három alakot. Egy szőke fehér férfi. Ahogyan közeledik, Kalandorunk kiszúrja, hogy íj van nála. A másik egy teljes sodronyinget viselő férfi, akinek pajzsa is van. ~Hm, ennek az embernek csak a szeme közé kell lőnöm és leesik a lováról. Vagy a fokosom kalapács részével a vállára ütnöm, hogy összezúzzam a csontjait.~ A harmadik egy sötét ruhás nőies alak. Amikor közel értek Borsovád szeme kikerekedik. Egy sötételfet lát. Ő utálja a sötételfeket, mert állandóan gonoszkodnak és csak a baj van velük. Ezt Artheniorban is tapasztalta, amikor egy ilyenfajta harcot kezdeményezett vele. Szerencsére a nomádunk komolyabb sérülések nélkül elkerülte a harcot. Akkor még új volt a városban. A nomádok íjat szegeznek az érkezőkre. Csak Magori nem. Enétől a fokosát elveszi és a kezében a fegyverrel oda megy az idegenekhez.*
- Jó estét idegenek. A nevem Borsovád Magori. A füves puszta nomád népének egyik tagja. *Tisztelettel megvárja, hogy bemutatkozzanak az idegenek, majd folytatja*
-Rossz időben jöttetek. A törzsemet támadás érte és sokan közülünk meghaltak. Nem ajánlom, hogy tovább menjetek, mert veszélyes az éjszaka. Egy portyázó törzs fenyegeti az itt élőket. Nálunk kaphattok szállást és ételt. Maradjatok reggelig. Amint látjátok. Sok jurta megüresedett. *Mutat körbe a pusztulás helyszínén. A tábor közepén pedig láthatják az égő máglyát, ahol az öregek, az ifjú harcosok és a gyerekek hamva ég. Körül nézve a nomádok búsak. Ha jobban szétnéznek, akkor láthatnak itt idegeneket is, akik nem a törzshöz tartoznak.*
-Holnap reggel ha akartok tovább mehettek egy kísérettel, vagy csatlakozhattok hozzánk, hogy visszavághassunk a fűben lapuló kígyónak. Azoknak akik az ősi ünnepünk alatt támadtak meg minket.
*Ekkor a nomád hellyel kínálja őket a tűznél és ételeket hozat az asszonyokkal. Az új törzsfő nem avatkozik bele Borsovád utasításaiba. Épp elég volt neki látnia, hogy népének vérét ontják. Borsovád az sötételfet méregeti. Nem bízik benne, sem a fajtájába. A tábor tűz mellett lehet enni az asztaloknál. A jurták külső gyűrűjében pedig nomádok őrködnek, most már többen is. Látszik, hogy jobban felkészültek a védelemre. Ha az újak nem mondanak semmit, akkor el érkezik a reggel.*
*Borsovád meghallgatja az ifjú Tudó szavait, majd magában elgondolkodik* ~Tudtam, hogy ez az alak különleges. Szinte éreztem.~ *Ekkor a távolban lovasokat pillant meg. Három alakot. Egy szőke fehér férfi. Ahogyan közeledik, Kalandorunk kiszúrja, hogy íj van nála. A másik egy teljes sodronyinget viselő férfi, akinek pajzsa is van. ~Hm, ennek az embernek csak a szeme közé kell lőnöm és leesik a lováról. Vagy a fokosom kalapács részével a vállára ütnöm, hogy összezúzzam a csontjait.~ A harmadik egy sötét ruhás nőies alak. Amikor közel értek Borsovád szeme kikerekedik. Egy sötételfet lát. Ő utálja a sötételfeket, mert állandóan gonoszkodnak és csak a baj van velük. Ezt Artheniorban is tapasztalta, amikor egy ilyenfajta harcot kezdeményezett vele. Szerencsére a nomádunk komolyabb sérülések nélkül elkerülte a harcot. Akkor még új volt a városban. A nomádok íjat szegeznek az érkezőkre. Csak Magori nem. Enétől a fokosát elveszi és a kezében a fegyverrel oda megy az idegenekhez.*
- Jó estét idegenek. A nevem Borsovád Magori. A füves puszta nomád népének egyik tagja. *Tisztelettel megvárja, hogy bemutatkozzanak az idegenek, majd folytatja*
-Rossz időben jöttetek. A törzsemet támadás érte és sokan közülünk meghaltak. Nem ajánlom, hogy tovább menjetek, mert veszélyes az éjszaka. Egy portyázó törzs fenyegeti az itt élőket. Nálunk kaphattok szállást és ételt. Maradjatok reggelig. Amint látjátok. Sok jurta megüresedett. *Mutat körbe a pusztulás helyszínén. A tábor közepén pedig láthatják az égő máglyát, ahol az öregek, az ifjú harcosok és a gyerekek hamva ég. Körül nézve a nomádok búsak. Ha jobban szétnéznek, akkor láthatnak itt idegeneket is, akik nem a törzshöz tartoznak.*
-Holnap reggel ha akartok tovább mehettek egy kísérettel, vagy csatlakozhattok hozzánk, hogy visszavághassunk a fűben lapuló kígyónak. Azoknak akik az ősi ünnepünk alatt támadtak meg minket.
*Ekkor a nomád hellyel kínálja őket a tűznél és ételeket hozat az asszonyokkal. Az új törzsfő nem avatkozik bele Borsovád utasításaiba. Épp elég volt neki látnia, hogy népének vérét ontják. Borsovád az sötételfet méregeti. Nem bízik benne, sem a fajtájába. A tábor tűz mellett lehet enni az asztaloknál. A jurták külső gyűrűjében pedig nomádok őrködnek, most már többen is. Látszik, hogy jobban felkészültek a védelemre. Ha az újak nem mondanak semmit, akkor el érkezik a reggel.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-15 14:03:01
Üzenet elküldve: 2014-10-15 14:03:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A végzet útjai//
*Észre sem veszi, hogy kiértek a temetőből. A ropogás zajának a hiánya döbbenti rá, hogy elhagyták a helyet. A lelke (vagy az Atya?) visszahúzná a temetőbe, de neki mennie kell. Ismét elgondolkozik.
Kissé félre is megy, jócskán lemarad a másik kettőtől. Azonban paták dobogása üti meg a fülét. Már kapná elő íját, mikor rájön, hogy ezek csak a társai. Úgy tűnik unatkoznak. Legalábbis, feltételezése szerint, csak a nőstény unatkozott, és belerángatta a pasast is. Már alig látszanak, csak két távolodó apró pontocska. Tawin óvatosan megböki sarkával Esthajnal oldalát, mire az kirúg, és sebesen vágtatni kezd. Tawin ért a lovagláshoz, jó is benne, de sohasem volt profi. Pedig Esthajnal igazán jó ló, és többet is ki lehetne hozni belőle. Egye-fene, Tawin sebesen vágtat. A menetszél leviszi csuklyáját, és a levegő a hajába kap. Szőke haja lobog, ahogyan Esthajnal szinte repül előre. A távolság, a két társa között és közte fokozatosan csökken. Most bebizonyíthatná, hogy egy északi kanca mennyivel többet ér mint egy (szerinte) lopott ló, és egy nehézpáncélzatú harcos lova. Igaz, Ancórt még sohasem látta harcolni, de ha valakinek ilyen nagy arca van, talán ért valamihez. jelen esetben a harchoz. Ha hátranéznek láthatják, hogy az a bizonyos északi mén mekkora lemaradást hozott be. Tawin azonban lelassít amikor társai vágtáról ügetésre veszik a tempót. *
~Ha eddig nem voltak rám kíváncsiak, talán nem vennék jó néven, ha most elvágtatnék mellettük. Mert ez nem Észak. ~
*Még azt a néhány lábat, ami megmaradt a távból behozza, majd maga is lelassít, társai tempójára. Tawin kirázza a vizet a hajából, de óvatosan, nehogy rárázza a nőstényre, vagy a pasasra. Visszahajtja csuklyáját. Amikor a nő felhívja a figyelmüket a füstcsíkokra, Tawin nem tudja, hogy eddig miért is nem vette észre. Talán a vágta miatt nem is oda figyelt. Esthajnal persze nem fáradt el, inkább örül egy kis mozgásnak. Jobban szemügyre veszi a füstcsíkokat, Talán halotti máglya, vagy valami ilyesmi. Olvasott az ilyenekről. Követi társait a füstcsíkok felé. Közben előveszi íját, ha netalán tán szükség lenne rá. Persze, ha nincs elteszi. *
*Észre sem veszi, hogy kiértek a temetőből. A ropogás zajának a hiánya döbbenti rá, hogy elhagyták a helyet. A lelke (vagy az Atya?) visszahúzná a temetőbe, de neki mennie kell. Ismét elgondolkozik.
Kissé félre is megy, jócskán lemarad a másik kettőtől. Azonban paták dobogása üti meg a fülét. Már kapná elő íját, mikor rájön, hogy ezek csak a társai. Úgy tűnik unatkoznak. Legalábbis, feltételezése szerint, csak a nőstény unatkozott, és belerángatta a pasast is. Már alig látszanak, csak két távolodó apró pontocska. Tawin óvatosan megböki sarkával Esthajnal oldalát, mire az kirúg, és sebesen vágtatni kezd. Tawin ért a lovagláshoz, jó is benne, de sohasem volt profi. Pedig Esthajnal igazán jó ló, és többet is ki lehetne hozni belőle. Egye-fene, Tawin sebesen vágtat. A menetszél leviszi csuklyáját, és a levegő a hajába kap. Szőke haja lobog, ahogyan Esthajnal szinte repül előre. A távolság, a két társa között és közte fokozatosan csökken. Most bebizonyíthatná, hogy egy északi kanca mennyivel többet ér mint egy (szerinte) lopott ló, és egy nehézpáncélzatú harcos lova. Igaz, Ancórt még sohasem látta harcolni, de ha valakinek ilyen nagy arca van, talán ért valamihez. jelen esetben a harchoz. Ha hátranéznek láthatják, hogy az a bizonyos északi mén mekkora lemaradást hozott be. Tawin azonban lelassít amikor társai vágtáról ügetésre veszik a tempót. *
~Ha eddig nem voltak rám kíváncsiak, talán nem vennék jó néven, ha most elvágtatnék mellettük. Mert ez nem Észak. ~
*Még azt a néhány lábat, ami megmaradt a távból behozza, majd maga is lelassít, társai tempójára. Tawin kirázza a vizet a hajából, de óvatosan, nehogy rárázza a nőstényre, vagy a pasasra. Visszahajtja csuklyáját. Amikor a nő felhívja a figyelmüket a füstcsíkokra, Tawin nem tudja, hogy eddig miért is nem vette észre. Talán a vágta miatt nem is oda figyelt. Esthajnal persze nem fáradt el, inkább örül egy kis mozgásnak. Jobban szemügyre veszi a füstcsíkokat, Talán halotti máglya, vagy valami ilyesmi. Olvasott az ilyenekről. Követi társait a füstcsíkok felé. Közben előveszi íját, ha netalán tán szükség lenne rá. Persze, ha nincs elteszi. *
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-15 00:17:20
Üzenet elküldve: 2014-10-15 00:17:20
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Hírmondó//
*Fél év. Ennyi telt el, vagy talán még ennél is több, míg kellőképpen összeszedte magát, és nekiindult az útnak dél felé. Fél év, mit pihenéssel, gyógyulással, lustasággal és bizonytalansággal töltött. Fél év szégyen, fájdalom, unalom és harag.
~ Elpocsékolt fél év. ~ nem vitás. Így van ez akkor is, ha egyébként meglehetősen kellemesen és aktívan töltötte pihenése napjait, és az őt befogadó nomád törzs számos hasznos, de alapvetően terméketlen fél-elf fattyúval lesz gazdagabb. De egy generációnyi időre fellendül a törzs, megnő ereje és befolyása. Mást nem is tudott adni segítségükért és jószándékukért cserébe.
~ Fél év. Vagy... milyen hónap is van? ~ a hátvédet ért pontos és könyörtelen támadás valamikor a hideg időszak végén érte őket, és most újra hűvösbe fordult az idő, előre jelezve a tél közeledtét. Érzi ezt Syoud lova, és maga a fejvadász is, de a gebét nem szívesen ösztökélné sebesebb haladásra. Ez is több, mint amit remélt - mind a ló, mind a sebesség tekintetében.
~ Vajon elhajtotta őket odáig? ~ elviekben tudja, hová kell mennie, de sosem hitt benne igazán, hogy a vezér elérte a vágyott célt. Mást azonban nem tehet, megy délre, mindig csak délre, míg el nem éri a magányos dombot ott, ahol az Erdőkerülő Folyó kelet után újra délnek fordul.
Ha csapata nem is érte el célját, ez biztosan nem az akaratukon múlott. Kevés konokabb társaságot ismer, mint ez a főleg emberekből, félvérekből és óriásokból álló társaság. Talán ezért csatlakozott hozzájuk önként, odahagyva népe erdőségeit. Ezért, és a vérébe fortyogó nyughatatlan mehetnék lehetőségéért.*
*Fél év. Ennyi telt el, vagy talán még ennél is több, míg kellőképpen összeszedte magát, és nekiindult az útnak dél felé. Fél év, mit pihenéssel, gyógyulással, lustasággal és bizonytalansággal töltött. Fél év szégyen, fájdalom, unalom és harag.
~ Elpocsékolt fél év. ~ nem vitás. Így van ez akkor is, ha egyébként meglehetősen kellemesen és aktívan töltötte pihenése napjait, és az őt befogadó nomád törzs számos hasznos, de alapvetően terméketlen fél-elf fattyúval lesz gazdagabb. De egy generációnyi időre fellendül a törzs, megnő ereje és befolyása. Mást nem is tudott adni segítségükért és jószándékukért cserébe.
~ Fél év. Vagy... milyen hónap is van? ~ a hátvédet ért pontos és könyörtelen támadás valamikor a hideg időszak végén érte őket, és most újra hűvösbe fordult az idő, előre jelezve a tél közeledtét. Érzi ezt Syoud lova, és maga a fejvadász is, de a gebét nem szívesen ösztökélné sebesebb haladásra. Ez is több, mint amit remélt - mind a ló, mind a sebesség tekintetében.
~ Vajon elhajtotta őket odáig? ~ elviekben tudja, hová kell mennie, de sosem hitt benne igazán, hogy a vezér elérte a vágyott célt. Mást azonban nem tehet, megy délre, mindig csak délre, míg el nem éri a magányos dombot ott, ahol az Erdőkerülő Folyó kelet után újra délnek fordul.
Ha csapata nem is érte el célját, ez biztosan nem az akaratukon múlott. Kevés konokabb társaságot ismer, mint ez a főleg emberekből, félvérekből és óriásokból álló társaság. Talán ezért csatlakozott hozzájuk önként, odahagyva népe erdőségeit. Ezért, és a vérébe fortyogó nyughatatlan mehetnék lehetőségéért.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-14 21:39:40
Üzenet elküldve: 2014-10-14 21:39:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger, Lisast Naida//
*Ahogy Lisast felkel és a kis csapat újra útra kel, ismét kiáltozás hallatszik, ami ezúttal mindenkihez eljut. Nem tudni, férfi vagy nő hangja, csak annyit sejteni, hogy valahonnan a lábuk alól jön. Azt, hogy kiáltásokat hallanak, legfeljebb abból tudhatják, hogy a sziklán keresztül is hallják, mert egyébként elég tompa a hang, mintha messziről van vastag falon keresztül érkezne.*
//Merel Fen//
*A sötételf elvigyorodik.*
Azt látom, hogy eltévedtél, na de hogy kerül ide egy ilyen felszíni kislány, mint te? Na, gyere szépen ide.
*Ha a kislány közelebb megy, a sötételf gyorsan meggyőződik róla, hogy nincs nála fegyver, majd elégedetten bólint.*
Na, gyere szépen. Egy darabig velem maradsz, aztán majd meglátjuk. Ha jól viselkedsz, lehet, hogy haza is mehetsz. Amíg megyünk, elmesélhetnéd, hogy evett ide a fene a bányászbéka hátsója alá.
*Alig haladnak néhány lépést, Merel fülét is megüti a kiabálás, ám ő felülről hallja.*
*Ahogy Lisast felkel és a kis csapat újra útra kel, ismét kiáltozás hallatszik, ami ezúttal mindenkihez eljut. Nem tudni, férfi vagy nő hangja, csak annyit sejteni, hogy valahonnan a lábuk alól jön. Azt, hogy kiáltásokat hallanak, legfeljebb abból tudhatják, hogy a sziklán keresztül is hallják, mert egyébként elég tompa a hang, mintha messziről van vastag falon keresztül érkezne.*
//Merel Fen//
*A sötételf elvigyorodik.*
Azt látom, hogy eltévedtél, na de hogy kerül ide egy ilyen felszíni kislány, mint te? Na, gyere szépen ide.
*Ha a kislány közelebb megy, a sötételf gyorsan meggyőződik róla, hogy nincs nála fegyver, majd elégedetten bólint.*
Na, gyere szépen. Egy darabig velem maradsz, aztán majd meglátjuk. Ha jól viselkedsz, lehet, hogy haza is mehetsz. Amíg megyünk, elmesélhetnéd, hogy evett ide a fene a bányászbéka hátsója alá.
*Alig haladnak néhány lépést, Merel fülét is megüti a kiabálás, ám ő felülről hallja.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-14 18:56:11
Üzenet elküldve: 2014-10-14 18:56:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Végzett útjai//
*Egy nyíl, majdnem eltalálja az ifjút, de ekkor a nomád nője félrerántja. Megkönnyebbülve nézz a nőre és hála teli zöld szemekkel, utasítására velük tart. A hősnő bátran le is üt egy harcost, aki a semmiből került elő. Tenge remegni kezd.*
~Ez nem olyan, mint a gyakorlásnál. Istenem, itt fogok meghalni. Adjatok nekem erőt.~
*Imára emeli a kezét, amikor egy másik ellenséges nomád bukkan a képe elé és kinyújtja a nyelvét Tengére, hogy megijessze. Ekkor Tenge agyán átvillan egy fény és szemével lát egy fénylőpontot a támadó arcán, miközben válla hirtelen mozgásba lendül és öklével odavág a gúnyolódó nomádnak. Az a földre esik elszédülve. Az ifjú csak meglepetten bámulja az öklét, tátott szájával.*
- Ó, köszönöm Istenek.
* Már a jurtába menekül a hősnővel és ekkor mindenki a törzsből ordítani kezd. Tenge sem tesz másképpen. Elengedi a hangját és ordít. Kilépnek a jurtából és a hősnő Borsovád karjaiba hullik.*
~Hát igen. Te aratod le a babérokat, nem pedig én. Egy napon én is leszek olyan nagy, mint te és megmutatom neked az erőmet.~
*Mondja magában. Ekkor Borsovád parancsokat osztogat ki. Tenge megsértődik de nem száll vitába vele. Nincsenek itt a törzsfők, hogy megvédjék, mivel az éjszaka folyamán távoztak. Tudónk besegít a máglyarakásnál és a hullák hordásában. Amikor minden hullát a máglyára raktak, Tenge összeüti a kezeit többször, hogy figyelmet kapjon.*
- Figyelem. Én, mint a törzsfők egyik Tudója, elmondom azt, amit ilyenkor mondani kell.
*Megvárja, amíg mindenki rá figyel. Ekkor egy égő fáklyát vesz a kezébe és a csillagokra néz fel.*
- Istenek, kik itt vagytok. Értem jeleteket. A tudók elhagyták ezt a népet, mert tudták mi fog következni. Átadták ennek a törzsnek azt, amit kell a továbbiakhoz. Ez pedig a szeretet ereje. Ez a törzs csodálatos. Isteni és szép. Mindenki isten megtestesülése. Egy fény a kertben. Akik most távoztak tőlünk, azok újra egyesülhetnek veletek ó, hatalmas istenek. Emlékeinkben fogjuk őrizni őket. Szeretettel fogunk gondolni rájuk. Ha felnézünk a csillagokra, őket fogjuk köztetek látni. Nyugodjon itt a földön poraik. Porból lettünk, porrá leszünk. Csak szellemünk halhatatlan.
*Utolsó szavait elnyújtja a Tudó, majd fáklyája tüzével meggyújtja a halmot. A lángok lassan a fát mardossák, majd végül az emberek húsát. A nomádok búsult fejjel, de nézik a tüzet, mert a tűz a meleget és az otthont jelentik számukra. Ekkor az ifjú elő veszi a dobját és játszani kezd.*
- Tűzből jöttem régen, tűzből, hogy égjen a vérem. Tűzzé válni készen. Testem lelkem egészen. Égből jöttem régen. Égből, hogy égjen a vérem. Éggé válni készen. Testem lelkem egészen.
* Az éjszakába nyúlnak a lángok, majd ne ma csillagokig égnek. Ekkor a nomádok ordítani kezdenek, hogy meghallják a túlvilágon is a hangjukat.*
- Borsovád, beszélni akarok veled.
*Szól oda, a nomád íjásznak. Ha az oda jön hozzá, akkor így folytatja.*
- A törzsfő engem választott melléd. El kel el kell vinned a nagyvárosba. De így nem hagyhatjuk a törzset. Veszély fenyegeti őket. Beszéljük meg holnap a dolgokat, addigra is lenyugszunk, mindannyian.
*Mondja a szavakat, majd elhalkul és zöld szemén látszik a bú.*
*Egy nyíl, majdnem eltalálja az ifjút, de ekkor a nomád nője félrerántja. Megkönnyebbülve nézz a nőre és hála teli zöld szemekkel, utasítására velük tart. A hősnő bátran le is üt egy harcost, aki a semmiből került elő. Tenge remegni kezd.*
~Ez nem olyan, mint a gyakorlásnál. Istenem, itt fogok meghalni. Adjatok nekem erőt.~
*Imára emeli a kezét, amikor egy másik ellenséges nomád bukkan a képe elé és kinyújtja a nyelvét Tengére, hogy megijessze. Ekkor Tenge agyán átvillan egy fény és szemével lát egy fénylőpontot a támadó arcán, miközben válla hirtelen mozgásba lendül és öklével odavág a gúnyolódó nomádnak. Az a földre esik elszédülve. Az ifjú csak meglepetten bámulja az öklét, tátott szájával.*
- Ó, köszönöm Istenek.
* Már a jurtába menekül a hősnővel és ekkor mindenki a törzsből ordítani kezd. Tenge sem tesz másképpen. Elengedi a hangját és ordít. Kilépnek a jurtából és a hősnő Borsovád karjaiba hullik.*
~Hát igen. Te aratod le a babérokat, nem pedig én. Egy napon én is leszek olyan nagy, mint te és megmutatom neked az erőmet.~
*Mondja magában. Ekkor Borsovád parancsokat osztogat ki. Tenge megsértődik de nem száll vitába vele. Nincsenek itt a törzsfők, hogy megvédjék, mivel az éjszaka folyamán távoztak. Tudónk besegít a máglyarakásnál és a hullák hordásában. Amikor minden hullát a máglyára raktak, Tenge összeüti a kezeit többször, hogy figyelmet kapjon.*
- Figyelem. Én, mint a törzsfők egyik Tudója, elmondom azt, amit ilyenkor mondani kell.
*Megvárja, amíg mindenki rá figyel. Ekkor egy égő fáklyát vesz a kezébe és a csillagokra néz fel.*
- Istenek, kik itt vagytok. Értem jeleteket. A tudók elhagyták ezt a népet, mert tudták mi fog következni. Átadták ennek a törzsnek azt, amit kell a továbbiakhoz. Ez pedig a szeretet ereje. Ez a törzs csodálatos. Isteni és szép. Mindenki isten megtestesülése. Egy fény a kertben. Akik most távoztak tőlünk, azok újra egyesülhetnek veletek ó, hatalmas istenek. Emlékeinkben fogjuk őrizni őket. Szeretettel fogunk gondolni rájuk. Ha felnézünk a csillagokra, őket fogjuk köztetek látni. Nyugodjon itt a földön poraik. Porból lettünk, porrá leszünk. Csak szellemünk halhatatlan.
*Utolsó szavait elnyújtja a Tudó, majd fáklyája tüzével meggyújtja a halmot. A lángok lassan a fát mardossák, majd végül az emberek húsát. A nomádok búsult fejjel, de nézik a tüzet, mert a tűz a meleget és az otthont jelentik számukra. Ekkor az ifjú elő veszi a dobját és játszani kezd.*
- Tűzből jöttem régen, tűzből, hogy égjen a vérem. Tűzzé válni készen. Testem lelkem egészen. Égből jöttem régen. Égből, hogy égjen a vérem. Éggé válni készen. Testem lelkem egészen.
* Az éjszakába nyúlnak a lángok, majd ne ma csillagokig égnek. Ekkor a nomádok ordítani kezdenek, hogy meghallják a túlvilágon is a hangjukat.*
- Borsovád, beszélni akarok veled.
*Szól oda, a nomád íjásznak. Ha az oda jön hozzá, akkor így folytatja.*
- A törzsfő engem választott melléd. El kel el kell vinned a nagyvárosba. De így nem hagyhatjuk a törzset. Veszély fenyegeti őket. Beszéljük meg holnap a dolgokat, addigra is lenyugszunk, mindannyian.
*Mondja a szavakat, majd elhalkul és zöld szemén látszik a bú.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-14 18:27:14
Üzenet elküldve: 2014-10-14 18:27:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Végzet útjai//
*Borsovád Magori megkönnyebbülve látja szívének gyöngyvirágszálát, Zenolitát, aki épségben van. A nő, kalandorunk nyakába ugrik. A nomád eldobja íját és megszorítja társát. Nem törődve semmivel a nő arcát két kezével megfogja és mélyen a szemébe néz. Aggódó kék szemei megnyugvást találnak a szeretet nő varázslatos szemeiben. Majd, ha a nő is engedi, akkor egy csókot is lehel az ajkára.*
- Örülök, hogy látlak
*Eközben egy törzsbéli tag egy idegen harcos torkához szorítja a tőrét. Az idegenen látszik, hogy senkit sem akar bántani.*
- Ungur, Hagyd békén! ha akart volna, akkor rég megtámadhatott volna minket. Nézd a kardját. Szerinted mi nomádok használunk ilyet? Túlontúl nehézkes az a kard és sok benne a fém.
*Mondja ezt hangosan, majd meglepetten nézi az érkezőt, aki után még egy vendég érkezik.*
- Isten adjon nektek jó estét. Nem a legjobbkor jöttetek, amint látjátok.
*Mondja hangosan és dühösen a nomád, de nem bántóan az érkezők felé, csak érzékelteti a helyzet súlyosságát.*
- Segítsetek nekünk. Éjszakára szállást és vacsorát kaptok. Hé te elf nő. Megadom neked a lehetőséget. Ungor segít a vendégeinknek, akik egyben a segítőink is. Menjünk a dolgunkra. Szedjük össze a halottainkat. Merre is van a fokosom?
*A nomád az elf nőre mutat, hogy nyugodtan segíthet és szívesen fogadja őt. A sápadt bőrűt végig méri, majd int neki, hogy jöjjön segíteni.*
- Hé te! Te ott. Gyere ha segíteni akarsz, vigyük arrébb a holttesteket.
*A nomád megfogja az egyik hullát, és viszi is a máglya felé.*
*Borsovád Magori megkönnyebbülve látja szívének gyöngyvirágszálát, Zenolitát, aki épségben van. A nő, kalandorunk nyakába ugrik. A nomád eldobja íját és megszorítja társát. Nem törődve semmivel a nő arcát két kezével megfogja és mélyen a szemébe néz. Aggódó kék szemei megnyugvást találnak a szeretet nő varázslatos szemeiben. Majd, ha a nő is engedi, akkor egy csókot is lehel az ajkára.*
- Örülök, hogy látlak
*Eközben egy törzsbéli tag egy idegen harcos torkához szorítja a tőrét. Az idegenen látszik, hogy senkit sem akar bántani.*
- Ungur, Hagyd békén! ha akart volna, akkor rég megtámadhatott volna minket. Nézd a kardját. Szerinted mi nomádok használunk ilyet? Túlontúl nehézkes az a kard és sok benne a fém.
*Mondja ezt hangosan, majd meglepetten nézi az érkezőt, aki után még egy vendég érkezik.*
- Isten adjon nektek jó estét. Nem a legjobbkor jöttetek, amint látjátok.
*Mondja hangosan és dühösen a nomád, de nem bántóan az érkezők felé, csak érzékelteti a helyzet súlyosságát.*
- Segítsetek nekünk. Éjszakára szállást és vacsorát kaptok. Hé te elf nő. Megadom neked a lehetőséget. Ungor segít a vendégeinknek, akik egyben a segítőink is. Menjünk a dolgunkra. Szedjük össze a halottainkat. Merre is van a fokosom?
*A nomád az elf nőre mutat, hogy nyugodtan segíthet és szívesen fogadja őt. A sápadt bőrűt végig méri, majd int neki, hogy jöjjön segíteni.*
- Hé te! Te ott. Gyere ha segíteni akarsz, vigyük arrébb a holttesteket.
*A nomád megfogja az egyik hullát, és viszi is a máglya felé.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-13 22:29:14
Üzenet elküldve: 2014-10-13 22:29:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*Meglepően könnyedén és mindenféle negatív meglepetés nélkül kelnek át a csonttemető néven ismert tájon. Persze a kezdeti izgalom, majd a viszolygás a napszítta fehér csontoktól, azok ropogásától kikezdi idegeit. Ugyanakkor a semmi, a nagy semmi hamar túlontúl unalmassá válik számára, hiszen az adrenalin előbb még ott folydogál ereiben, vérnyomása emelkedik, most pedig túl nagy a csend.*
~Semmi sem történik.~
*Kissé csalódott gondolat, de a választ is könnyedén megtalálja rá.*
-Nappal. A fény elűzi a sötétséget.
*Szalad ki száján saját következtetése hangosan. Közel s távol a kietlen, vad sík mindenütt. Hiába próbál tájékozódási pontot lelni, nincs. Így csak a nap állása adhat fogódzót számukra, hogy tartsák az irányt. Habár pontos cél nélkül édes mindegy. Ekkor jön a pompás ötlet a vágtára.*
-Eresszük neki!
*Válaszol biccentve. Most majd elválik milyen jó hátas az a bizonyos északi mén. De ő maga azért közel sem könnyűlovasnak mondható felszerelését tekintve. Lova sem könnyű csontozatú. Nehezebb páncélos alakhoz szokott, idomított harci ló, mit Ank jó ideje ül már meg. De nekiiramodnak, csak hát nem oly veszett tempóban, sem nem oly soká.*
-Látom.
*Pillantja meg maga is a füstcsíkokat, miután kicsit visszavesz lova tempójából, majd egész lelassít és végül megáll. Felágaskodik a nyeregben, és kezét tartja ellenző gyanánt szeme fölé, hogy jobban láthassa.*
-Tábortűznek túl nagy.
*Hangoztatja álláspontját. Való igaz, elég nagy máglya kell ehhez, ráadásul itt több is eregeti füstkarikáit.*
~Csak óvatosan!~
*Ha jól emlékszik olvasmányaira, nos, ez a vidék csak úgy hemzseg haramiáktól avagy portyázó és dúló vademerektől. Mindazonáltal igazságérzete, lovagi becsülete miatt is nekiindulna, hogy utánajárjon mi folyik ott pontosan.*
-Nézzünk utána!
*Javasolja társainak. Azzal neki is indul, csakhogy jóval lassabban, és körültekintőbben immár. És köpenyét is megigazítja, hogy adott esetben a legkevésbé akadályozza majd a fegyverrántásban.*
-Felkészültetek?
*Kérdi meg kis idő múltán, immár egészen jól megközelítve az ominózus helyszínt. Persze a tereptől függően. Talán még hangok is hallhatók már? A füst szaga azonban bizonyára érezhető.*
*Meglepően könnyedén és mindenféle negatív meglepetés nélkül kelnek át a csonttemető néven ismert tájon. Persze a kezdeti izgalom, majd a viszolygás a napszítta fehér csontoktól, azok ropogásától kikezdi idegeit. Ugyanakkor a semmi, a nagy semmi hamar túlontúl unalmassá válik számára, hiszen az adrenalin előbb még ott folydogál ereiben, vérnyomása emelkedik, most pedig túl nagy a csend.*
~Semmi sem történik.~
*Kissé csalódott gondolat, de a választ is könnyedén megtalálja rá.*
-Nappal. A fény elűzi a sötétséget.
*Szalad ki száján saját következtetése hangosan. Közel s távol a kietlen, vad sík mindenütt. Hiába próbál tájékozódási pontot lelni, nincs. Így csak a nap állása adhat fogódzót számukra, hogy tartsák az irányt. Habár pontos cél nélkül édes mindegy. Ekkor jön a pompás ötlet a vágtára.*
-Eresszük neki!
*Válaszol biccentve. Most majd elválik milyen jó hátas az a bizonyos északi mén. De ő maga azért közel sem könnyűlovasnak mondható felszerelését tekintve. Lova sem könnyű csontozatú. Nehezebb páncélos alakhoz szokott, idomított harci ló, mit Ank jó ideje ül már meg. De nekiiramodnak, csak hát nem oly veszett tempóban, sem nem oly soká.*
-Látom.
*Pillantja meg maga is a füstcsíkokat, miután kicsit visszavesz lova tempójából, majd egész lelassít és végül megáll. Felágaskodik a nyeregben, és kezét tartja ellenző gyanánt szeme fölé, hogy jobban láthassa.*
-Tábortűznek túl nagy.
*Hangoztatja álláspontját. Való igaz, elég nagy máglya kell ehhez, ráadásul itt több is eregeti füstkarikáit.*
~Csak óvatosan!~
*Ha jól emlékszik olvasmányaira, nos, ez a vidék csak úgy hemzseg haramiáktól avagy portyázó és dúló vademerektől. Mindazonáltal igazságérzete, lovagi becsülete miatt is nekiindulna, hogy utánajárjon mi folyik ott pontosan.*
-Nézzünk utána!
*Javasolja társainak. Azzal neki is indul, csakhogy jóval lassabban, és körültekintőbben immár. És köpenyét is megigazítja, hogy adott esetben a legkevésbé akadályozza majd a fegyverrántásban.*
-Felkészültetek?
*Kérdi meg kis idő múltán, immár egészen jól megközelítve az ominózus helyszínt. Persze a tereptől függően. Talán még hangok is hallhatók már? A füst szaga azonban bizonyára érezhető.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-13 22:04:22
Üzenet elküldve: 2014-10-13 22:04:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Hallja a kiáltást és valóban nem lát maga körül több ellenséget. Ki kellett törnie, a sátorból, mikor néhány támadó célba vette azt. Szerencsére kardja jól forgott a kezében. Mikor a támadók visszavonultak, megnézte az asszonyokat. Tára megsérült, egy nyíl eltalálta a lábát, de Ene már gondjaiba vette és ápolja. Mikor meggyőződött róla, hogy minden rendben van velük, véres karddal a kezében, kissé elszakadt hosszú piros ruhájában kilépett a jurtából, hogy megkeresse nomádját. A szörnyű látványtól elakad a lélegzete. A földön halottak hevernek, akár egy csata helyszínén, de gyerekek és nők is vannak közöttük, még az öreg fogatlan öregasszonyt is lenyilazták és most holtan hever a porban. Magában elátkozza ezt a barbár, Istentelen hordát. Igaz elesett kezétől egy két támadó, de legszívesebben kiirtaná őket, mind egy szálig. Vajon kik lehetnek ezek és miért támadnak? Egyre fokozódó nyugtalansággal keresi Borsovádot.*
~Hol lehet? Ugye nem esett baja.~
*Meghallja a férfi hangját, ahogy a nevét kiáltja és elönti a megkönnyebbülés hulláma. A hang irányába kezd szaladni.*
-Itt vagyok!
*Kiáltja a hang irányába. Mikor meglátja, nomádját, aki épségben van, se szó, se beszéd a nyakába borul, a viszontlátás örömétől elhomályosulva. Közben a zajok elárulják, hogy izgalom lesz úrrá a közelben, de nem úgy hangzik, mintha az ellenség közeledne, inkább hívatlan vendégek. Kibontakozik az ölelésből és maga mögé néz, ahol egy elf nőt lát feketébe öltözve. Megdöbbenti a látvány a fiatal lány láttán, fogalma sincs ki lehet az, de a többiek reakciójából ítélve barátságos és jó szándékkal jöhetett.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.13 22:51:16
*Hallja a kiáltást és valóban nem lát maga körül több ellenséget. Ki kellett törnie, a sátorból, mikor néhány támadó célba vette azt. Szerencsére kardja jól forgott a kezében. Mikor a támadók visszavonultak, megnézte az asszonyokat. Tára megsérült, egy nyíl eltalálta a lábát, de Ene már gondjaiba vette és ápolja. Mikor meggyőződött róla, hogy minden rendben van velük, véres karddal a kezében, kissé elszakadt hosszú piros ruhájában kilépett a jurtából, hogy megkeresse nomádját. A szörnyű látványtól elakad a lélegzete. A földön halottak hevernek, akár egy csata helyszínén, de gyerekek és nők is vannak közöttük, még az öreg fogatlan öregasszonyt is lenyilazták és most holtan hever a porban. Magában elátkozza ezt a barbár, Istentelen hordát. Igaz elesett kezétől egy két támadó, de legszívesebben kiirtaná őket, mind egy szálig. Vajon kik lehetnek ezek és miért támadnak? Egyre fokozódó nyugtalansággal keresi Borsovádot.*
~Hol lehet? Ugye nem esett baja.~
*Meghallja a férfi hangját, ahogy a nevét kiáltja és elönti a megkönnyebbülés hulláma. A hang irányába kezd szaladni.*
-Itt vagyok!
*Kiáltja a hang irányába. Mikor meglátja, nomádját, aki épségben van, se szó, se beszéd a nyakába borul, a viszontlátás örömétől elhomályosulva. Közben a zajok elárulják, hogy izgalom lesz úrrá a közelben, de nem úgy hangzik, mintha az ellenség közeledne, inkább hívatlan vendégek. Kibontakozik az ölelésből és maga mögé néz, ahol egy elf nőt lát feketébe öltözve. Megdöbbenti a látvány a fiatal lány láttán, fogalma sincs ki lehet az, de a többiek reakciójából ítélve barátságos és jó szándékkal jöhetett.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.13 22:51:16
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-13 21:33:02
Üzenet elküldve: 2014-10-13 21:33:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*Nem egészen azt szerezte be, amit akart, de kudarcnak sem lehet mondani a túrát. Pénzes erszénye soványabb lett, alapanyag szütyője viszont gazdagodott. Hogy is mondta az a kótyagos gnóm? A létezés az egyensúlyra törekszik, vagy valami ilyesmi. Talán néha még igaz is lehet a feltevés. Ideje hát hazatérnie. Vagy látogasson el a karavánpihenőbe, ha már itt van? Nagy merengésében a felszálló füstre figyel fel.
Megtorpan, homlokát gondterhelten ráncolva néz abba a bizonyos irányba. A puszta közepén sosem túl bizalomgerjesztő látvány az ég felé kígyózó sötét csík. Kicsi az esély rá, hogy valakik épp hatalmas ünneplésbe fogtak - habár sosem lehet biztos az elf lánya mások épelméjűségében - inkább utal csetepatéra, vagy bozóttűzre, vagy holtak hamvasztására. Újabb rövid, és kevésbé ábrándos gondolkozás után arra indul tovább. Ha küzdelem dúlt, szükség lehet minimális gyógyító szakértelmére, de néhány szívességet vagy érmét begyűjthet. Fű alatt talán egyebekkel is üzletelhet, ha esetleg valakit nem a tűz, hanem a bosszúvágy fűtene. Menet közben, biztos, ami biztos, meglazítja tőreit a tokokban, ha esetleg nem fogadnák tárt karokkal. Mi tagadás, a babonásabbja gyakran fogadta őt félve, rettegve, vasvillával felszerelve. Hófehér haja, világos bőre és főképp vörös szemei miatt nézték már mindenféle kísértetnek, lidércnek és egyéb rémnek. Ezen a sötét benyomáson pedig sötét ruhái se nagyon segítenek. Hogy most éppen fekete köpenyt visel? Sebaj, kell egy kis izgalom a hétköznapok monotonitásába.
Amint kiszúrja, hogy valamiféle táborhelyen köt ki, amit csúnyán feldúltak, és épp ezért feszült mindenki, már jó előre felemeli a kezeit, hogy láthassák, nem újabb sorscsapás jön. Ugyan így azonnal látni, hogy a sötétzöld ruhába, fekete nadrágba, és a jócskán kopott csizmába bújt idegen oldalán ott fityeg két tőr, de már alkatából adódóan sem jelent nagy fenyegetést, no meg vértet sem visel, szempillantás alatt el lehetne tenni láb alól. Meg se kell kérdeznie, mi történt, a látvány magukért beszél. A jelenet vegyes érzelmeket szőtte vihart kavar fel benne. Az erős túlél, a gyenge elhull, ennek a híve, így bizonyos halálesetek elkerülhetetlenek, ám annyira nem lett érzéketlen, hogy a harcosok mellett lemészárolt nők és gyerekek látványa ne töltse el haraggal és undorral.*
- Üdvözlet nektek, puszta gyermekei! Mondanám, hogy békés szándékkal jöttem, de sajnos bennem van az inger, hogy a tetteseket lógni lássam. *Vagy égni. Esetleg kínok közt vergődve elpusztulni. De ezt már csak gondolatban teszi hozzá.* - De amíg ez nem kivitelezhető, örömmel ajánlom segítségem. Kicsit legalábbis értek a toldozáshoz-foltozáshoz, sebkezeléshez.
*Nem egészen azt szerezte be, amit akart, de kudarcnak sem lehet mondani a túrát. Pénzes erszénye soványabb lett, alapanyag szütyője viszont gazdagodott. Hogy is mondta az a kótyagos gnóm? A létezés az egyensúlyra törekszik, vagy valami ilyesmi. Talán néha még igaz is lehet a feltevés. Ideje hát hazatérnie. Vagy látogasson el a karavánpihenőbe, ha már itt van? Nagy merengésében a felszálló füstre figyel fel.
Megtorpan, homlokát gondterhelten ráncolva néz abba a bizonyos irányba. A puszta közepén sosem túl bizalomgerjesztő látvány az ég felé kígyózó sötét csík. Kicsi az esély rá, hogy valakik épp hatalmas ünneplésbe fogtak - habár sosem lehet biztos az elf lánya mások épelméjűségében - inkább utal csetepatéra, vagy bozóttűzre, vagy holtak hamvasztására. Újabb rövid, és kevésbé ábrándos gondolkozás után arra indul tovább. Ha küzdelem dúlt, szükség lehet minimális gyógyító szakértelmére, de néhány szívességet vagy érmét begyűjthet. Fű alatt talán egyebekkel is üzletelhet, ha esetleg valakit nem a tűz, hanem a bosszúvágy fűtene. Menet közben, biztos, ami biztos, meglazítja tőreit a tokokban, ha esetleg nem fogadnák tárt karokkal. Mi tagadás, a babonásabbja gyakran fogadta őt félve, rettegve, vasvillával felszerelve. Hófehér haja, világos bőre és főképp vörös szemei miatt nézték már mindenféle kísértetnek, lidércnek és egyéb rémnek. Ezen a sötét benyomáson pedig sötét ruhái se nagyon segítenek. Hogy most éppen fekete köpenyt visel? Sebaj, kell egy kis izgalom a hétköznapok monotonitásába.
Amint kiszúrja, hogy valamiféle táborhelyen köt ki, amit csúnyán feldúltak, és épp ezért feszült mindenki, már jó előre felemeli a kezeit, hogy láthassák, nem újabb sorscsapás jön. Ugyan így azonnal látni, hogy a sötétzöld ruhába, fekete nadrágba, és a jócskán kopott csizmába bújt idegen oldalán ott fityeg két tőr, de már alkatából adódóan sem jelent nagy fenyegetést, no meg vértet sem visel, szempillantás alatt el lehetne tenni láb alól. Meg se kell kérdeznie, mi történt, a látvány magukért beszél. A jelenet vegyes érzelmeket szőtte vihart kavar fel benne. Az erős túlél, a gyenge elhull, ennek a híve, így bizonyos halálesetek elkerülhetetlenek, ám annyira nem lett érzéketlen, hogy a harcosok mellett lemészárolt nők és gyerekek látványa ne töltse el haraggal és undorral.*
- Üdvözlet nektek, puszta gyermekei! Mondanám, hogy békés szándékkal jöttem, de sajnos bennem van az inger, hogy a tetteseket lógni lássam. *Vagy égni. Esetleg kínok közt vergődve elpusztulni. De ezt már csak gondolatban teszi hozzá.* - De amíg ez nem kivitelezhető, örömmel ajánlom segítségem. Kicsit legalábbis értek a toldozáshoz-foltozáshoz, sebkezeléshez.
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-13 20:54:29
Üzenet elküldve: 2014-10-13 20:54:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A végzet útjai//
* Loholva ér a táborhoz. Kardját elteszi látva a holttesteket. Elkésett. Bár nem ismeri ezt a sok embert, kudarcot érzett amiért nem állhatott a többiek közé védeni a sok embert.
Szemét körbejáratja a jurták közt. Az emberek ide-oda szaladgálnak, a nők férjeiket és gyermekeiket siratják, a sok férfi pedig villogó szemmel tárgyal egymás közt. Egyiküknek, egy bozontos szemöldökűnek hamar feltűnik a szürke hajú alak és döngő léptekkel indul felé. Endruin látva a harcos arcát, kardját leveszi a hátáról és a földre dobja.*
- Nem vagyok ellenség! Nem akarok senkinek ártani!
* A férfi egy kést szorít Endruin melléhez.*
- Ki vagy?!
* A harcos kifújja a levegőt mellkasából majd valamicskét remegő hangon szólal meg.*
- En... Endruin Rasid. Láttam, hogy valami nincs rendben a tábor környékén. Ott voltam a domb lábánál.
* Azzal maga mögé mutat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.13 22:56:19, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
* Loholva ér a táborhoz. Kardját elteszi látva a holttesteket. Elkésett. Bár nem ismeri ezt a sok embert, kudarcot érzett amiért nem állhatott a többiek közé védeni a sok embert.
Szemét körbejáratja a jurták közt. Az emberek ide-oda szaladgálnak, a nők férjeiket és gyermekeiket siratják, a sok férfi pedig villogó szemmel tárgyal egymás közt. Egyiküknek, egy bozontos szemöldökűnek hamar feltűnik a szürke hajú alak és döngő léptekkel indul felé. Endruin látva a harcos arcát, kardját leveszi a hátáról és a földre dobja.*
- Nem vagyok ellenség! Nem akarok senkinek ártani!
* A férfi egy kést szorít Endruin melléhez.*
- Ki vagy?!
* A harcos kifújja a levegőt mellkasából majd valamicskét remegő hangon szólal meg.*
- En... Endruin Rasid. Láttam, hogy valami nincs rendben a tábor környékén. Ott voltam a domb lábánál.
* Azzal maga mögé mutat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.13 22:56:19, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-13 19:59:08
Üzenet elküldve: 2014-10-13 19:59:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*Úgy látta a szőke sereghajtó nem maradt le és nem rettent meg, még minid a nyomukban van. A temetőt maguk mögött hagyva elérik végre a pusztát, ahol a reményei szerint megtalálják végzetüket. Kicsit sajnálja, hogy nem volt több ideje a kietlen kopár temetőben elidőzni, de talán, majd legközelebb erre is lesz módja. Most körbe járatja tekintetét a sík vidéken és bár Acoma időről időre, úgy néz ki megelőzné, most mégis ő mondja gyorsabban.*
-Ideje vágtatni egy kicsit!
*Kacagva súgja a gondolatot hátasának és már repül is, int a szél mélyen felnevetve. Itt a végtelen sík területen, nyugodtan eltávolodhat kissé, mert látni fogja, hol van sorstársa, nem tud eltűnni a szeme elől. Igaz nem biztos, hogy nem előzi meg, nem tudhatja, milyen lovas, de, ha elé kerül, neki akkor is jó, mert vezeti, ahogy a rúnák kijelölték. Már egy ideje vágtat, élvezi, ahogy a szél ereje körül veszi, amikor szeme a távolban felfedez valamit, füst csíkokra lesz figyelmes, amik kúsznak fel az égre.*
~Mi lehet ez? Olyan, mintha tüzek égnének. Talán támadás helyszíne, vagy a végzet mutatkozik végre előttünk?~
-Néz oda emberek fia!
*Kiáltja Acoma felé, ha még nem fedezte volna fel ő is a távolba látható füst csíkokat.*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.13 20:17:29
*Úgy látta a szőke sereghajtó nem maradt le és nem rettent meg, még minid a nyomukban van. A temetőt maguk mögött hagyva elérik végre a pusztát, ahol a reményei szerint megtalálják végzetüket. Kicsit sajnálja, hogy nem volt több ideje a kietlen kopár temetőben elidőzni, de talán, majd legközelebb erre is lesz módja. Most körbe járatja tekintetét a sík vidéken és bár Acoma időről időre, úgy néz ki megelőzné, most mégis ő mondja gyorsabban.*
-Ideje vágtatni egy kicsit!
*Kacagva súgja a gondolatot hátasának és már repül is, int a szél mélyen felnevetve. Itt a végtelen sík területen, nyugodtan eltávolodhat kissé, mert látni fogja, hol van sorstársa, nem tud eltűnni a szeme elől. Igaz nem biztos, hogy nem előzi meg, nem tudhatja, milyen lovas, de, ha elé kerül, neki akkor is jó, mert vezeti, ahogy a rúnák kijelölték. Már egy ideje vágtat, élvezi, ahogy a szél ereje körül veszi, amikor szeme a távolban felfedez valamit, füst csíkokra lesz figyelmes, amik kúsznak fel az égre.*
~Mi lehet ez? Olyan, mintha tüzek égnének. Talán támadás helyszíne, vagy a végzet mutatkozik végre előttünk?~
-Néz oda emberek fia!
*Kiáltja Acoma felé, ha még nem fedezte volna fel ő is a távolba látható füst csíkokat.*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.13 20:17:29
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-13 17:57:00
Üzenet elküldve: 2014-10-13 17:57:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// A végzet útjai //
*Magori és társai visszaverik a támadást. A martalócok eltűnnek. A nomádok mindegyszerre kiáltani kezdenek. Az ellenség eltűnt. Lovaik patáinak hangját lehet, csak hallani a messzeségből.*
~ A fene vigyen el titeket. Hát még egy nyugodt percünk sem lehet.~
- Te jó Isten!
*Kiállt fel az egyik asszony, aki egy gyerek hullájára mutat. Sajnos nem volt idejük mindenkit megvédeni. Sokan hullottak el a törzsből. A nomádunk mérges lesz és kiáltozni kezd. Szinte fújtat dühében, mint egy kutya.*
- Ha megtalálom azokat a mocskokat, szíjat hasítok a hátukból. A fejüket levágom és a testüket a tűzre dobom. Áhhh!
*Sok nomád Borsovád véleményére ad. De a harcosok megritkultak. Sok özvegy asszony és árva gyerek maradt hátra. Borsovád nem aggódik, mert ismeri törzsének a szeretetét. Az árvákat felnevelik. Gondozzák, de amíg ilyen barbár hordák járnak a pusztán, veszély fenyegeti őket.*
-Zenolita, hol vagy? Zenolita?
*Kiállt a szeretet nő után.*
*Magori és társai visszaverik a támadást. A martalócok eltűnnek. A nomádok mindegyszerre kiáltani kezdenek. Az ellenség eltűnt. Lovaik patáinak hangját lehet, csak hallani a messzeségből.*
~ A fene vigyen el titeket. Hát még egy nyugodt percünk sem lehet.~
- Te jó Isten!
*Kiállt fel az egyik asszony, aki egy gyerek hullájára mutat. Sajnos nem volt idejük mindenkit megvédeni. Sokan hullottak el a törzsből. A nomádunk mérges lesz és kiáltozni kezd. Szinte fújtat dühében, mint egy kutya.*
- Ha megtalálom azokat a mocskokat, szíjat hasítok a hátukból. A fejüket levágom és a testüket a tűzre dobom. Áhhh!
*Sok nomád Borsovád véleményére ad. De a harcosok megritkultak. Sok özvegy asszony és árva gyerek maradt hátra. Borsovád nem aggódik, mert ismeri törzsének a szeretetét. Az árvákat felnevelik. Gondozzák, de amíg ilyen barbár hordák járnak a pusztán, veszély fenyegeti őket.*
-Zenolita, hol vagy? Zenolita?
*Kiállt a szeretet nő után.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-12 09:44:12
Üzenet elküldve: 2014-10-12 09:44:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Hát végre megjött! A hosszú füves puszta csodálatos látványt nyújt számára, arcán széles mosoly ül. Reméli, hogy senki nem látja ugyanis az arcához a legkevésbé sem illik ez az arcmozdulat. A karikás szemek és a fehér bőr igencsak ellensúlyozzák ezt a mozdulatot. A fűbe leülve, csukott szemmel élvezi a lengedező levegőt, kesztyűjét levéve végigsimít a fűszálakon. Hajába belekap a szellő, egyelőre fel se tűnik neki, hogy valamivel távolabb jurták sokasága van felállítva. Most csak a tájat élvezi. Persze ez se tart sokáig.
A sötétedő tájban hirtelen távolodó sikolyok csapnak fel és ordítások zaja tölti be a tájat.*
~ Ennyit a nyugalomról.~
* Kardját leakasztja a hátáról és óvatos léptekkel halad a zaj forrása felé, mely a jurták felől érkezik. A penge éles, kész vért ontani. Csak a harcos nem akar most. Nem baj. A győzelemnek édes íze van. Ha ez kell, ez lesz.*
A hozzászólás írója (Endruin Rasid) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.12 09:51:09
A sötétedő tájban hirtelen távolodó sikolyok csapnak fel és ordítások zaja tölti be a tájat.*
~ Ennyit a nyugalomról.~
* Kardját leakasztja a hátáról és óvatos léptekkel halad a zaj forrása felé, mely a jurták felől érkezik. A penge éles, kész vért ontani. Csak a harcos nem akar most. Nem baj. A győzelemnek édes íze van. Ha ez kell, ez lesz.*
A hozzászólás írója (Endruin Rasid) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.12 09:51:09
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-11 23:06:41
Üzenet elküldve: 2014-10-11 23:06:41
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Lisast Naida//
*Úgy átszik, hogy mind kibékülhetnek azon a ponton, hogy Shael harapta meg Lisast lábát, miközben azt a valamit próbálta leszedni róla. Ez viszont még inkább arra inspirálja, hogy visszafelé megpróbáljon befogni egyet ezek közül a lények közül. Elvégre legutóbb is azt hitte, hogy a Gorgerával majd egy kicsit több időt fognak együtt tölteni, ehelyett az íjászok megölték... és jó eséllyel ezek a lények is kiirtásra várnak, hiszen a két mélységi (már ha túlélik, és nem Yag győz) bizonyára meg fogják tenni a maguk beszámolóját odafent, ami ezeknek a szegény lényeknek a végét jelentené. Lehet, hogy azokból a hosszúfarkú gyíkokból is befoghatna néhányat, habár azok talán sokkal nehezebben kezelhetőek, ha ráakaszkodnak valakire, akkor az átzuhan a képzelet világába.*
- Remélem nem telepszik ezúttal meg a fülünkre bűbáj *jegyzi meg, amikor a Lisast által hallani vélt kiáltást senki más nem hallja, beleértve őt magát sem. Amikor pedig a Pap végez Lisast lábán a seb ellátásával, akkor felteszi a sorsdöntő kérdést.*
- Biztos? *teszi fel enyhén aggodalmasan a kérdést, amikor Lisast úgy ítéli meg, hogy képes továbbhaladni. Persze lehet itt olyanokra gondolni, hogy sérülten talán hátráltatja a csapatot, lehet tucatnyi példát hozni csordákról és sérült vadakról, de igazából csak annyiról van szó, hogy az öreg elf félti Lisastot, és ez pedig egyértelműen látszik is az arcán, amit alig észrevehetően világít meg a gombák halvány fénye. Egy aggódó vénség arca, aki túl messzire merészkedett az otthonától. Talán a sors fintora, de néha valóban így érzi magát.*
*Úgy átszik, hogy mind kibékülhetnek azon a ponton, hogy Shael harapta meg Lisast lábát, miközben azt a valamit próbálta leszedni róla. Ez viszont még inkább arra inspirálja, hogy visszafelé megpróbáljon befogni egyet ezek közül a lények közül. Elvégre legutóbb is azt hitte, hogy a Gorgerával majd egy kicsit több időt fognak együtt tölteni, ehelyett az íjászok megölték... és jó eséllyel ezek a lények is kiirtásra várnak, hiszen a két mélységi (már ha túlélik, és nem Yag győz) bizonyára meg fogják tenni a maguk beszámolóját odafent, ami ezeknek a szegény lényeknek a végét jelentené. Lehet, hogy azokból a hosszúfarkú gyíkokból is befoghatna néhányat, habár azok talán sokkal nehezebben kezelhetőek, ha ráakaszkodnak valakire, akkor az átzuhan a képzelet világába.*
- Remélem nem telepszik ezúttal meg a fülünkre bűbáj *jegyzi meg, amikor a Lisast által hallani vélt kiáltást senki más nem hallja, beleértve őt magát sem. Amikor pedig a Pap végez Lisast lábán a seb ellátásával, akkor felteszi a sorsdöntő kérdést.*
- Biztos? *teszi fel enyhén aggodalmasan a kérdést, amikor Lisast úgy ítéli meg, hogy képes továbbhaladni. Persze lehet itt olyanokra gondolni, hogy sérülten talán hátráltatja a csapatot, lehet tucatnyi példát hozni csordákról és sérült vadakról, de igazából csak annyiról van szó, hogy az öreg elf félti Lisastot, és ez pedig egyértelműen látszik is az arcán, amit alig észrevehetően világít meg a gombák halvány fénye. Egy aggódó vénség arca, aki túl messzire merészkedett az otthonától. Talán a sors fintora, de néha valóban így érzi magát.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:04:11
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:04:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori,Magura Tenge//
*Borsovád kézen fogva vezeti és ő örömmel, büszkén követi nomádját. Nagyon jól kezdi érezni magát az oldalán lépkedve. Érdeklődve szemlél meg minden helyet, ahova csak viszi. Egyre jobb érzés az ő világában a jurták között lépdelni és megismerni, hogyan is él. Időről időre elkalandoznak a gondolatai, milyen is lenne itt élni az egyik ilyen kisebb jurtában a belső körön, valakivel, akit mindennél többre becsül. Merengéséből kizökkenti, amikor a férfi a szürke köpenyes alakról kezd beszélni. Ő is végig néz rajta és megállapítja, hogy tényleg furcsa jelenség. A tűz körül táncolók látványa különös érzéssel tölti el. Ehhez hasonlót még nem látott soha. Kicsit erősebben fogja meg Borsovád kezét, hogy éreztesse vele jelenlétét, de ekkor a nomád, nagyot lök rajta és éppen, hogy csak sikerül elkerülnie a nyilat, ami beleáll a jurta oldalába. Ő a földön köt ki, de egy pillanat alatt, végig fut rajta az éberség és a veszély érzet, gyorsan felpattan a földről, készen a támadásra. Nomádja felé dobja fokosát, amit el is kap a levegőben és már indul is harcolni. Hirtelen aggódva néz a férfira, de összeszorítja száját és bólint egyet a felszólításra. Tudja, hogy most nem ideális a helyzet, hogy kövesse, neki védenie kell az övéit az első sorokban. Azzal segít neki a legtöbbet, ha nem kezd el aggodalmaskodni, hanem teszi, amit mond.*
-Ne aggódj, vigyázok rájuk, ahogy tőlem telik. Menj és tedd, amit kell...
*Nehezére esett ezt mondani, hiszen legszívesebben kérlelte volna, hogy maradjanak együtt, de elfogadja, hogy Magori harcos, akinek követnie kell a sorsát a többi harcossal együtt. Ő körül néz és a nyilak röptében meglátja Enét, aki a fejét kapkodva simul az egyik jurta oldalához. Elindul, hogy férfi kérésének eleget téve, biztos helyre vigye a többiekkel együtt. Most szidja magát, amiért levette a páncélt és se tőr, se kard nincs nála, pedig érzi, hogy nemsokára szüksége lenne rá. Közben igyekszik összegyűjteni a többi asszonyt, akik szerencsére szinte azonnal Ene köré gyűlnek, mintha ő lenne a nők rangidős vezére. Szegfű sikítva fut el mellettük, láthatóan pánikban van, szinte észre sem veszi őket, erre utána kap és a még mindig sikítozó lánynak ad egy pofont, hogy észhez térítse. Ekkor bukkan fel egy martalóc Ene mellett. Nem is gondolkodik, mikor szeme sarkából meglátja, hanem a kezében lévő fokossal már le is sulyt rá, újra meg újra, amíg már nem mozdul.*
-Ene szükségem van a kardomra! Menjünk vissza a női jurtában hagytam!
*Ene bólint és már indulnak is a jurta felé, mind, ekkor látja meg a Tengét, aki bizonytalanul véres kézzel botorkál feléjük. Látja a nyilat felé repülni és oda ugrik, hogy elrántsa előle. Nem sokon múlik, hogy bele nem áll a furcsa fiatalemberbe.*
-Alszol fiú? Gyere velünk inkább semhogy megölesd magad! Gyerünk!
*Kiált rá a többiekre és nagy nehezen elvergődnek a jurtáig, amiben a kardot hagyta a nyilak záporán keresztül. Gyorsan felkapja a kardot és kiveszi hüvelyéből, majd körbe suhint vele és vére száguldani kezd. Az asszonyok némelyike sírva fakad és kiabál csak Ene marad nyugodt és kérdezi tőle maradjanak, e itt a jurtában. Egyelőre igent int és átadja a fokost Enének, hogy védje magát, ha kell, bár ő is itt lesz, de nem tudhatja, mivel néznek, majd szembe. Sajnos már nincs ideje, hogy a páncélja felvételével bíbelődjön, mert a támadás hangjai mind erősödnek kintről és tudja nemsokára eléri őket a veszély, így piros ruhájában felékszerezve kardjával, akár egy amazon várja a támadást. A nagy jurta bejáratának sarkában kuporodik le, lesben, hogy figyelje mi történik, mert még mindig nem világos előtte kik ezek a támadók és mit akarnak, ha bárki meg meri közelíteni ezt a jurtát, rossz szándékkal arra az ő keze által vár a halál. Száját összepréselve gondol most Borsovádra. Azt kérte védje meg a többieket és ő így is tesz, de szíve szerint ott lenne mellette az első sorban a harcban. Tudja, hogy hősként fog harcolni, de aggódva gondol arra, hogy talán baja esik. Megrázza a fejét. most koncentrálnia kell és nem kalandozhat el a gondolata, ha védeni akarja a többieket.*
*Borsovád kézen fogva vezeti és ő örömmel, büszkén követi nomádját. Nagyon jól kezdi érezni magát az oldalán lépkedve. Érdeklődve szemlél meg minden helyet, ahova csak viszi. Egyre jobb érzés az ő világában a jurták között lépdelni és megismerni, hogyan is él. Időről időre elkalandoznak a gondolatai, milyen is lenne itt élni az egyik ilyen kisebb jurtában a belső körön, valakivel, akit mindennél többre becsül. Merengéséből kizökkenti, amikor a férfi a szürke köpenyes alakról kezd beszélni. Ő is végig néz rajta és megállapítja, hogy tényleg furcsa jelenség. A tűz körül táncolók látványa különös érzéssel tölti el. Ehhez hasonlót még nem látott soha. Kicsit erősebben fogja meg Borsovád kezét, hogy éreztesse vele jelenlétét, de ekkor a nomád, nagyot lök rajta és éppen, hogy csak sikerül elkerülnie a nyilat, ami beleáll a jurta oldalába. Ő a földön köt ki, de egy pillanat alatt, végig fut rajta az éberség és a veszély érzet, gyorsan felpattan a földről, készen a támadásra. Nomádja felé dobja fokosát, amit el is kap a levegőben és már indul is harcolni. Hirtelen aggódva néz a férfira, de összeszorítja száját és bólint egyet a felszólításra. Tudja, hogy most nem ideális a helyzet, hogy kövesse, neki védenie kell az övéit az első sorokban. Azzal segít neki a legtöbbet, ha nem kezd el aggodalmaskodni, hanem teszi, amit mond.*
-Ne aggódj, vigyázok rájuk, ahogy tőlem telik. Menj és tedd, amit kell...
*Nehezére esett ezt mondani, hiszen legszívesebben kérlelte volna, hogy maradjanak együtt, de elfogadja, hogy Magori harcos, akinek követnie kell a sorsát a többi harcossal együtt. Ő körül néz és a nyilak röptében meglátja Enét, aki a fejét kapkodva simul az egyik jurta oldalához. Elindul, hogy férfi kérésének eleget téve, biztos helyre vigye a többiekkel együtt. Most szidja magát, amiért levette a páncélt és se tőr, se kard nincs nála, pedig érzi, hogy nemsokára szüksége lenne rá. Közben igyekszik összegyűjteni a többi asszonyt, akik szerencsére szinte azonnal Ene köré gyűlnek, mintha ő lenne a nők rangidős vezére. Szegfű sikítva fut el mellettük, láthatóan pánikban van, szinte észre sem veszi őket, erre utána kap és a még mindig sikítozó lánynak ad egy pofont, hogy észhez térítse. Ekkor bukkan fel egy martalóc Ene mellett. Nem is gondolkodik, mikor szeme sarkából meglátja, hanem a kezében lévő fokossal már le is sulyt rá, újra meg újra, amíg már nem mozdul.*
-Ene szükségem van a kardomra! Menjünk vissza a női jurtában hagytam!
*Ene bólint és már indulnak is a jurta felé, mind, ekkor látja meg a Tengét, aki bizonytalanul véres kézzel botorkál feléjük. Látja a nyilat felé repülni és oda ugrik, hogy elrántsa előle. Nem sokon múlik, hogy bele nem áll a furcsa fiatalemberbe.*
-Alszol fiú? Gyere velünk inkább semhogy megölesd magad! Gyerünk!
*Kiált rá a többiekre és nagy nehezen elvergődnek a jurtáig, amiben a kardot hagyta a nyilak záporán keresztül. Gyorsan felkapja a kardot és kiveszi hüvelyéből, majd körbe suhint vele és vére száguldani kezd. Az asszonyok némelyike sírva fakad és kiabál csak Ene marad nyugodt és kérdezi tőle maradjanak, e itt a jurtában. Egyelőre igent int és átadja a fokost Enének, hogy védje magát, ha kell, bár ő is itt lesz, de nem tudhatja, mivel néznek, majd szembe. Sajnos már nincs ideje, hogy a páncélja felvételével bíbelődjön, mert a támadás hangjai mind erősödnek kintről és tudja nemsokára eléri őket a veszély, így piros ruhájában felékszerezve kardjával, akár egy amazon várja a támadást. A nagy jurta bejáratának sarkában kuporodik le, lesben, hogy figyelje mi történik, mert még mindig nem világos előtte kik ezek a támadók és mit akarnak, ha bárki meg meri közelíteni ezt a jurtát, rossz szándékkal arra az ő keze által vár a halál. Száját összepréselve gondol most Borsovádra. Azt kérte védje meg a többieket és ő így is tesz, de szíve szerint ott lenne mellette az első sorban a harcban. Tudja, hogy hősként fog harcolni, de aggódva gondol arra, hogy talán baja esik. Megrázza a fejét. most koncentrálnia kell és nem kalandozhat el a gondolata, ha védeni akarja a többieket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784