Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-09-19 17:27:45
Üzenet elküldve: 2014-09-19 17:27:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Las Hagger//
*Az erőlködés úgy néz ki, hogy meghozza az eredményét. Sikerül tovább indulniuk, és az a valami is lemászik róla. Egy ideig azonban Lisast még érzi, hogy próbálja a titokzatos hideg újra elkapni a lábát, azonban szerencsére sikertelenül.
A lány megkönnyebbül, amikor egy kis séta után ismét feltűnnek a gombák halvány fényei, illetve az a valami is úgy néz ki, hogy feladta az üldözésüket. Legalábbis még nem csimpaszkodott újra a lábába azóta, amióta megálltak. Szemeivel a mögöttük lévő sötétséget fürkészi, de nem lát semmit.*
-Itt, a lábamat. *Mutat rá a vérző sebre, és egyben ő is szemügyre veszi a harapást.
Kérdőn néz a hízelgő hiúzra, amikor az elkezd hozzá dörgölőzni. Többnyire csak akkor csinál ilyet, ha Lisast épp eszik valamit, és Shael is szeretne belőle egy falatot. Illetve amikor simogatásra vágyik. Kettő közül az utóbbi lehetséges csak, hiszen épp nincs étel a kezében. Nyúl is a hiúz felé, hogy megvakarja a füle tövét, azonban az hunyorogni kezd, mintha azt hinné, hogy most meg lesz szidva.*
-Az is lehet, hogy nem az a valami harapott meg... *Teszi hozzá Shaelre nézve, miközben a fülét vakargatja.
Nem haragszik a nagymacskára. Tudja, hogy csak segíteni akart, hiszen biztos érezte ő is a hideget a lány lábánál. Ha a Pap is megerősíti a sejtését, akkor egy kicsit megnyugszik. Persze még így is fenn áll a veszélye, hogy elfertőződik, de legalább nem egy titokzatos lény harapta meg, ami akár mérget is spriccelhetett volna belé, vagy akármi, hiszen semmit se tudnak róla.*
-Hallottátok ezt? *Lisast felkapja a fejét és fülel.* Mintha valaki kiáltott volna. *Nem rég még ő is felkiáltott, amikor a harapás érte. Reméli, hogy nem az ellenségeik közül jön épp valaki felkutatni a hang forrását. Bár akkor több, mint valószínű, hogy csendben közeledne. Eszébe jut Merel, és legszívesebben visszakiáltana, de még abban se biztos, hogy egyáltalán tényleg kiáltást hallott. Lehet csak a képzelete játszik vele.*
*Az erőlködés úgy néz ki, hogy meghozza az eredményét. Sikerül tovább indulniuk, és az a valami is lemászik róla. Egy ideig azonban Lisast még érzi, hogy próbálja a titokzatos hideg újra elkapni a lábát, azonban szerencsére sikertelenül.
A lány megkönnyebbül, amikor egy kis séta után ismét feltűnnek a gombák halvány fényei, illetve az a valami is úgy néz ki, hogy feladta az üldözésüket. Legalábbis még nem csimpaszkodott újra a lábába azóta, amióta megálltak. Szemeivel a mögöttük lévő sötétséget fürkészi, de nem lát semmit.*
-Itt, a lábamat. *Mutat rá a vérző sebre, és egyben ő is szemügyre veszi a harapást.
Kérdőn néz a hízelgő hiúzra, amikor az elkezd hozzá dörgölőzni. Többnyire csak akkor csinál ilyet, ha Lisast épp eszik valamit, és Shael is szeretne belőle egy falatot. Illetve amikor simogatásra vágyik. Kettő közül az utóbbi lehetséges csak, hiszen épp nincs étel a kezében. Nyúl is a hiúz felé, hogy megvakarja a füle tövét, azonban az hunyorogni kezd, mintha azt hinné, hogy most meg lesz szidva.*
-Az is lehet, hogy nem az a valami harapott meg... *Teszi hozzá Shaelre nézve, miközben a fülét vakargatja.
Nem haragszik a nagymacskára. Tudja, hogy csak segíteni akart, hiszen biztos érezte ő is a hideget a lány lábánál. Ha a Pap is megerősíti a sejtését, akkor egy kicsit megnyugszik. Persze még így is fenn áll a veszélye, hogy elfertőződik, de legalább nem egy titokzatos lény harapta meg, ami akár mérget is spriccelhetett volna belé, vagy akármi, hiszen semmit se tudnak róla.*
-Hallottátok ezt? *Lisast felkapja a fejét és fülel.* Mintha valaki kiáltott volna. *Nem rég még ő is felkiáltott, amikor a harapás érte. Reméli, hogy nem az ellenségeik közül jön épp valaki felkutatni a hang forrását. Bár akkor több, mint valószínű, hogy csendben közeledne. Eszébe jut Merel, és legszívesebben visszakiáltana, de még abban se biztos, hogy egyáltalán tényleg kiáltást hallott. Lehet csak a képzelete játszik vele.*
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-09-18 23:23:41
Üzenet elküldve: 2014-09-18 23:23:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Themis//
*Hagger bácsi varázslatával a többiek is megszabadulnak a gonosz, ölelgetős hosszúgyíkoktól. Akik világítanak, azokról egyenesen menekülnek, akikre fény vetül, azokról is szökni próbálnak legalábbis sötétebb helyekre, de azt csak a járatok mélyén találnak biztonságosat a legközelebb is. Merelt meg mintha menekültükben is egyenesen elkerülnék. A csapat így tovább tud indulni az alagútban. A fényviszonyok továbbra se javulnak, ellenben romlani romlanak, olyannyira, hogy egyszercsak teljesen kialszanak a fények, a gombák is elfogynak a falról, és az öreg elf fénye is elsötétül. Csak továbbhaladnak kitartóan, vak sötétben.
Merel egyszercsak valami hideget érez a bokáján, és fölemeli a sarkát, hogy lesöpörje róla a valamit. Egyből rájön, hogy ez hiba volt.
Mivel ki kell hagynia egy lépést, pont csak egy picit, de lemarad, és ezalatt a hideg nem csak nem söpródik le a bokájáról, de a lábán felszaladva be is borjtja a lányt. Az utolsó dolog, amire emlékszik, az Szuttyompötty rémült visítása, vélhetőleg amikor eléri őt is a hideg. Azután sötétség.*
*Egy apró üregben tér magához. Miután meggyőződött róla, hogy megvan, óvatosan elkezd fölállni, végig arra várva, hogy mikor fejeli meg a plafont. Szerencsére van helye teljesen kiegyenesedni, de a néhány gomba nyújtotta megvilágításban inkább lehajolva mer mozdulni csak. Nagyon nincs is hova igazából. Illetve egy járat van kifele, aminek a szájában meg is látja a patkányát, ahogy egy világító gombával ismerkedik közelről.*
-Azt ne edd meg. Nem fogunk látni semmit.
*Fel is veszi az állatot, és zsebre rakja, majd a patkány adta ötlettől vezérelve levesz egy gombát az üreb faláról. Ha az továbbra is világít, lesz egy derengésnyi fényforrása, amivel bárhol elláthat, egészen a saját orra hegyéig is. Ezután elindul a járatban ahogy elfér, mindig a plafonon tartva az egyik kezét, a másikkal a gombát fogva, ha az még mindig világít.
Arra a következtetésre jutva, hogy ha senki nem találja meg, úgyse valószínű, hogy kijut, elkiáltja magát.*
-Hahó?
*Ha nem jön válasz, arra megy, amerre tud, remélve, hogy utal valami arra, merrefele kell kifele menni a járatokból, ha jön válasz, a hangot próbálja követni. Reméli, hogy az ismerősökhöz fog tartozni, de ha idegen, akkoris az lesz a legjobb esélye a kijutásra.*
*Hagger bácsi varázslatával a többiek is megszabadulnak a gonosz, ölelgetős hosszúgyíkoktól. Akik világítanak, azokról egyenesen menekülnek, akikre fény vetül, azokról is szökni próbálnak legalábbis sötétebb helyekre, de azt csak a járatok mélyén találnak biztonságosat a legközelebb is. Merelt meg mintha menekültükben is egyenesen elkerülnék. A csapat így tovább tud indulni az alagútban. A fényviszonyok továbbra se javulnak, ellenben romlani romlanak, olyannyira, hogy egyszercsak teljesen kialszanak a fények, a gombák is elfogynak a falról, és az öreg elf fénye is elsötétül. Csak továbbhaladnak kitartóan, vak sötétben.
Merel egyszercsak valami hideget érez a bokáján, és fölemeli a sarkát, hogy lesöpörje róla a valamit. Egyből rájön, hogy ez hiba volt.
Mivel ki kell hagynia egy lépést, pont csak egy picit, de lemarad, és ezalatt a hideg nem csak nem söpródik le a bokájáról, de a lábán felszaladva be is borjtja a lányt. Az utolsó dolog, amire emlékszik, az Szuttyompötty rémült visítása, vélhetőleg amikor eléri őt is a hideg. Azután sötétség.*
*Egy apró üregben tér magához. Miután meggyőződött róla, hogy megvan, óvatosan elkezd fölállni, végig arra várva, hogy mikor fejeli meg a plafont. Szerencsére van helye teljesen kiegyenesedni, de a néhány gomba nyújtotta megvilágításban inkább lehajolva mer mozdulni csak. Nagyon nincs is hova igazából. Illetve egy járat van kifele, aminek a szájában meg is látja a patkányát, ahogy egy világító gombával ismerkedik közelről.*
-Azt ne edd meg. Nem fogunk látni semmit.
*Fel is veszi az állatot, és zsebre rakja, majd a patkány adta ötlettől vezérelve levesz egy gombát az üreb faláról. Ha az továbbra is világít, lesz egy derengésnyi fényforrása, amivel bárhol elláthat, egészen a saját orra hegyéig is. Ezután elindul a járatban ahogy elfér, mindig a plafonon tartva az egyik kezét, a másikkal a gombát fogva, ha az még mindig világít.
Arra a következtetésre jutva, hogy ha senki nem találja meg, úgyse valószínű, hogy kijut, elkiáltja magát.*
-Hahó?
*Ha nem jön válasz, arra megy, amerre tud, remélve, hogy utal valami arra, merrefele kell kifele menni a járatokból, ha jön válasz, a hangot próbálja követni. Reméli, hogy az ismerősökhöz fog tartozni, de ha idegen, akkoris az lesz a legjobb esélye a kijutásra.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-09-17 21:06:08
Üzenet elküldve: 2014-09-17 21:06:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger, Lisast Naida//
*Egy ideig többé kevésbé akadálytalanul haladnak, bár Lisast érezheti az utána kapkodó csápok hidegségét. Shael most már óvatosabban kap a nyúlványok után, és most már, úgy tűnik, inkább azokat találja el, mint a saját gazdáját.
Kifelé vergődve Las megbotlik, mert a "padló" hirtelen kicsit magasabb lesz, majd oda fellépve akár neki is feltűnhet, hogy a sötétség nem olyan tömör, és valamivel arrébb már a gombák halvány derengését is felfedezheti, ha meresztgeti kicsit a szemét.
Amikor elérik az első csenevész gombatelepet, a Pap megáll, és Lisastra néz.*
Hol harapott meg? Mennyire? Hadd lássam...
*Shael ekkor már bűntudatosan dörgölőzik a lány ép lábához.*
//Merel Fen//
*Merel kicsiny barlangocskában tér magához. Itt alig vannak gombák, épp csak arra elegendőek, hogy a kislány nagyjából lássa a körvonalakat. Épp csak annyi helye van, hogy fel tud állni, és ki tudja nyújtani a karját két oldalra. Szemben egy szűk járat vezet ki az üregből, Szuttyompötty ennek bejáratánál szimatol.*
*Egy ideig többé kevésbé akadálytalanul haladnak, bár Lisast érezheti az utána kapkodó csápok hidegségét. Shael most már óvatosabban kap a nyúlványok után, és most már, úgy tűnik, inkább azokat találja el, mint a saját gazdáját.
Kifelé vergődve Las megbotlik, mert a "padló" hirtelen kicsit magasabb lesz, majd oda fellépve akár neki is feltűnhet, hogy a sötétség nem olyan tömör, és valamivel arrébb már a gombák halvány derengését is felfedezheti, ha meresztgeti kicsit a szemét.
Amikor elérik az első csenevész gombatelepet, a Pap megáll, és Lisastra néz.*
Hol harapott meg? Mennyire? Hadd lássam...
*Shael ekkor már bűntudatosan dörgölőzik a lány ép lábához.*
//Merel Fen//
*Merel kicsiny barlangocskában tér magához. Itt alig vannak gombák, épp csak arra elegendőek, hogy a kislány nagyjából lássa a körvonalakat. Épp csak annyi helye van, hogy fel tud állni, és ki tudja nyújtani a karját két oldalra. Szemben egy szűk járat vezet ki az üregből, Szuttyompötty ennek bejáratánál szimatol.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-09-16 13:47:19
Üzenet elküldve: 2014-09-16 13:47:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Lisast Naida//
*Hát az indulás megtörténik... legalábbis a vezényszó megvan, aztán végül mégsem megy sehova a kígyó, amit jelenleg alkotnak az összefogózkodásnak hála. Ő maga persze nem tudja, hogy ki akadt el, egészen addig, amíg Lisast meg nem szólal, ezzel tudtukra adva.*
- Úgy látszik, szellemet fogtál... *vagy épp a szellem meséli éppen, hogy fél-elfet fogott. Hallott már róla, hogy az elhunytak szelleme visszatér, hogy kísértsen, de egészen eddig nem hitt az ilyesmiben. Viszont ha most kiderülne, hogy éppen Yag kapaszkodik Lisast lábába, mivel valóban itt vesztették életüket nemrég, akkor bizonyára megváltozna a véleménye. Mindenesetre megkísérel valahogy segíteni a nőnek, ami pedig jelenleg abban nyilvánul meg, hogy kezénél fogva kicsit jobban húzza, mint eddig. Nem mintha olyan jó erőben lenne, hogy kitépje Lisast karját, ha nem vigyáz, csak éppen lehetséges, hogy az a valami alszik, vagy ilyenek, és talán óvatosan ki lehetne jutni az öleléséből, és semmi baj nem történne. Persze ez a remény is elillan a következő pillanatban.*
- Köpöd ki! *mordul rá Las szinte öntudatlanul a szellemre, maja rögtön hozzá is teszi:* Hát most, vagy soha *reméli, hogy mindenki érti, hogy az erőltetett menetre gondol, azaz most indulnak, vagy soha. Ha pedig ez sikerül, és megindul a menet, akkor Las reményei szerint meg sem áll addig, amíg nem lát valamit... vagy legalábbis amíg Keram vagy a pap nem lát valamit, nekik jobb a szemük.*
*Hát az indulás megtörténik... legalábbis a vezényszó megvan, aztán végül mégsem megy sehova a kígyó, amit jelenleg alkotnak az összefogózkodásnak hála. Ő maga persze nem tudja, hogy ki akadt el, egészen addig, amíg Lisast meg nem szólal, ezzel tudtukra adva.*
- Úgy látszik, szellemet fogtál... *vagy épp a szellem meséli éppen, hogy fél-elfet fogott. Hallott már róla, hogy az elhunytak szelleme visszatér, hogy kísértsen, de egészen eddig nem hitt az ilyesmiben. Viszont ha most kiderülne, hogy éppen Yag kapaszkodik Lisast lábába, mivel valóban itt vesztették életüket nemrég, akkor bizonyára megváltozna a véleménye. Mindenesetre megkísérel valahogy segíteni a nőnek, ami pedig jelenleg abban nyilvánul meg, hogy kezénél fogva kicsit jobban húzza, mint eddig. Nem mintha olyan jó erőben lenne, hogy kitépje Lisast karját, ha nem vigyáz, csak éppen lehetséges, hogy az a valami alszik, vagy ilyenek, és talán óvatosan ki lehetne jutni az öleléséből, és semmi baj nem történne. Persze ez a remény is elillan a következő pillanatban.*
- Köpöd ki! *mordul rá Las szinte öntudatlanul a szellemre, maja rögtön hozzá is teszi:* Hát most, vagy soha *reméli, hogy mindenki érti, hogy az erőltetett menetre gondol, azaz most indulnak, vagy soha. Ha pedig ez sikerül, és megindul a menet, akkor Las reményei szerint meg sem áll addig, amíg nem lát valamit... vagy legalábbis amíg Keram vagy a pap nem lát valamit, nekik jobb a szemük.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-08-29 09:28:05
Üzenet elküldve: 2014-08-29 09:28:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Las Hagger//
*Lisast egyet ért Las ötletével, hogy induljanak. Talán az a valami akkor eltűnik a lábáról, vagy talán a sötétség tényleg megszűnik, és kiderül a rejtélyes hidegség oka. Bárhogy is lesz, egyértelműen jobb, mint egyhelyben álldogálni. Indulnának, ám a lány visszatartja a csapatot. Nem tud mozdulni.*
-Túl erősen fogja a lábam. Nem tudom megmozdítani. *Erőlködése közben majdnem orra esik, de szerencsére még mindig kapaszkodik a többiekbe, így sikerül megtartania magát.
Amikor Shael megharapja a lábát, próbálja kiáltását magában fojtani ám ez nem teljesen sikerül neki. Hiába próbálta halkabbra venni, a barlangrendszerben a vízhangok felerősítik a hangját.*
-Megharapott! *Azonban azt nem tudja, hogy a hiúz volt azzal, hogy segíteni próbált neki, így most még jobban próbál szabadulni a hidegségtől.*
*Lisast egyet ért Las ötletével, hogy induljanak. Talán az a valami akkor eltűnik a lábáról, vagy talán a sötétség tényleg megszűnik, és kiderül a rejtélyes hidegség oka. Bárhogy is lesz, egyértelműen jobb, mint egyhelyben álldogálni. Indulnának, ám a lány visszatartja a csapatot. Nem tud mozdulni.*
-Túl erősen fogja a lábam. Nem tudom megmozdítani. *Erőlködése közben majdnem orra esik, de szerencsére még mindig kapaszkodik a többiekbe, így sikerül megtartania magát.
Amikor Shael megharapja a lábát, próbálja kiáltását magában fojtani ám ez nem teljesen sikerül neki. Hiába próbálta halkabbra venni, a barlangrendszerben a vízhangok felerősítik a hangját.*
-Megharapott! *Azonban azt nem tudja, hogy a hiúz volt azzal, hogy segíteni próbált neki, így most még jobban próbál szabadulni a hidegségtől.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-08-28 12:07:01
Üzenet elküldve: 2014-08-28 12:07:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Hamarosan már több, mint fél kilométerre elhagyja a karavánpihenő, és Artheniort összekötő kereskedelmi utat és a füves puszta magas füvű földjét járja. Botját minden lépésnél felemeli és leteszi, nem számít sokat, de azért megkönnyíti az utat Omon számára. Néhány nap múlva talán eléri Artheniort és aztán a kikötőt. Felnéz néha az égre és látja, hogy a fényes égitest éppen hol van. Először még alacsonyan jár, aztán egyre feljebb megy, aztán egyszercsak egyre lejjebb. ~Vajon mitől van ott és mitől mozog az a fénylő korong? Mintha valaki feldobta volna valamikor és ezért mindig felmegy, aztán leesik. ~ gondolkozik magában Omon, miközben a füves pusztát lassan elhagyja és a szántóföldekhez ér. *
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:41:14
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:41:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger, Lisast Naida//
*Ahogy Las javaslatát követve tovább indulnának, Lisast azt tapasztalja, hogy bár a hideg többé-kevésbé testetlennek tűnik, nem tud tőle továbblépni, mintha erős polipkarok tartanák a helyén, pedig semmiféle szorítást nem érez, csak az egyre feljebb kúszó hideg fuvallatot. Shael sem lát többet, mint a csapat többi tagja, ösztönei azonban finomabbak, és fogaival a gazdáját fogva tartó valami felé kap. A fogak átsiklanak a testetlen hidegen, és a lány jobb lábszárán ejtenek nagyon fájdalmas, így vakon mélynek tűnő sebet. A hidegség azonban néhány röpke másodpercre enged, így ha le tudja győzni a fájdalmat és kellő segítséget kap, Lisast akár ki is kerülhet a szorításából.*
*Ahogy Las javaslatát követve tovább indulnának, Lisast azt tapasztalja, hogy bár a hideg többé-kevésbé testetlennek tűnik, nem tud tőle továbblépni, mintha erős polipkarok tartanák a helyén, pedig semmiféle szorítást nem érez, csak az egyre feljebb kúszó hideg fuvallatot. Shael sem lát többet, mint a csapat többi tagja, ösztönei azonban finomabbak, és fogaival a gazdáját fogva tartó valami felé kap. A fogak átsiklanak a testetlen hidegen, és a lány jobb lábszárán ejtenek nagyon fájdalmas, így vakon mélynek tűnő sebet. A hidegség azonban néhány röpke másodpercre enged, így ha le tudja győzni a fájdalmat és kellő segítséget kap, Lisast akár ki is kerülhet a szorításából.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:04:32
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:04:32
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Lisast Naida//
- Mind hallottak... *nagyjából egyetértően cseng a hangja, habár nem tud szabadulni a gondolattól, hogy Yag mégiscsak élve kapná el őket... De ez most vajmi keveset számít, hiszen egyelőre még vaksággal küzdenek, a rosszabbik fajtából.*
- Tovább kell menni, és talán kiderül *a Pap nemrég azt mondta, hogy idelent minden csupa rejtély, és senki nem tudja, mi minden rejtőzhet idelent. Éppen ezért, bármily csábító is legyen a gondolat, hogy kiderítsék, mi okozza ezt, természetesen el kell vetni. Ha meg Yag mágusai voltak... hát akkor valóban bajban vannak, és a Mereles ijesztés elméletét már inkább helyesli. Az már inkább az ilyen ficsúrokra vallana.*
- Hogy micsoda? *kérdez vissza, amikor Lisast a lábán végigkúszó hidegséget említi.* Ez biztos hogy nem jelent jót, menjünk! *kétséges ugyan, hogy az erőltetett menet jót tesz-e, vagy csak ront a helyzeten, de Las jelenleg abban hisz, hogy ha továbbhaladnak, elmúlhat a vakság, és akkor talán azt is megtudják, mi van Lisast lábán. Persze ez a terv alapból feltételezi, hogy az a valami (ha van ott valami) nem agresszív, és nem eszi meg őket néhány másodpercen belül, vagy ilyenek. Tulajdonképpen egy ijesztő barlangrendszerben kóborolni, ahol nem tudod, mi minden lehet, nem is tűnik olyan ijesztőnek így utólag. Vakon tenni ugyanezt... na az már ezerszer rosszabb. Most már nem csak nem tudják előre, mi jöhet még, de ha az a bizonyos valami jön, még akkor ne tudják, mi az... Az elf csak remélni meri, hogy Lisast csak hűvös széllökést érzett, mindegy milyen lehetetlen, hogy idelent hirtelen ilyen légmozgás keletkezzen.*
- Mind hallottak... *nagyjából egyetértően cseng a hangja, habár nem tud szabadulni a gondolattól, hogy Yag mégiscsak élve kapná el őket... De ez most vajmi keveset számít, hiszen egyelőre még vaksággal küzdenek, a rosszabbik fajtából.*
- Tovább kell menni, és talán kiderül *a Pap nemrég azt mondta, hogy idelent minden csupa rejtély, és senki nem tudja, mi minden rejtőzhet idelent. Éppen ezért, bármily csábító is legyen a gondolat, hogy kiderítsék, mi okozza ezt, természetesen el kell vetni. Ha meg Yag mágusai voltak... hát akkor valóban bajban vannak, és a Mereles ijesztés elméletét már inkább helyesli. Az már inkább az ilyen ficsúrokra vallana.*
- Hogy micsoda? *kérdez vissza, amikor Lisast a lábán végigkúszó hidegséget említi.* Ez biztos hogy nem jelent jót, menjünk! *kétséges ugyan, hogy az erőltetett menet jót tesz-e, vagy csak ront a helyzeten, de Las jelenleg abban hisz, hogy ha továbbhaladnak, elmúlhat a vakság, és akkor talán azt is megtudják, mi van Lisast lábán. Persze ez a terv alapból feltételezi, hogy az a valami (ha van ott valami) nem agresszív, és nem eszi meg őket néhány másodpercen belül, vagy ilyenek. Tulajdonképpen egy ijesztő barlangrendszerben kóborolni, ahol nem tudod, mi minden lehet, nem is tűnik olyan ijesztőnek így utólag. Vakon tenni ugyanezt... na az már ezerszer rosszabb. Most már nem csak nem tudják előre, mi jöhet még, de ha az a bizonyos valami jön, még akkor ne tudják, mi az... Az elf csak remélni meri, hogy Lisast csak hűvös széllökést érzett, mindegy milyen lehetetlen, hogy idelent hirtelen ilyen légmozgás keletkezzen.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-08-21 23:50:57
Üzenet elküldve: 2014-08-21 23:50:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Las Hagger//
*Lisast egyetértően bólint Las szavaira, bár ezt a többiek nem láthatják. De ettől még nem érzi magát nyugodtabbnak, hogy tudja, vagy legalábbis sejti, hogy nem Yag áll a sötétség mögött.*
-Vakok? *Kapja fel a szóra ijedten a fejét. Nem mintha nem lenne mindegy, hogy miképpen van sötétség. A lényegen továbbra sem változtat. Nem látnak semmit. Reméli, hogy ha tényleg vakok, akkor ez csak ideiglenes. Nem szeretné hátralévő életét sötétségben leélni. Feltéve ha túlélik ezt a kis kalandot. Vajon a hiúz is megvakulhatott? Ha egyáltalán vakságról van szó. Érzi, ahogy bundája hozzáér az oldalához. Ez valamelyest megnyugtatja a lányt.
A nyugalom nem tart sokáig. Valami van a bokájánál.*
-Baj van... *Szorítja meg a mellette állók kezeit.* Valami hideg izé van a lábamon. *Próbálja lerázni magáról, de nem érez semmit az egyre feljebb kúszó hidegen kívül. Lehet csak a képzelete játszik vele, ám túlságosan is fél ahhoz, hogy ilyennel próbálja nyugtatni magát. Mindenesetre próbál a többiekbe kapaszkodni, hogy nehogy őt is elrántsa az a valami, mint az imént Merelt.*
*Lisast egyetértően bólint Las szavaira, bár ezt a többiek nem láthatják. De ettől még nem érzi magát nyugodtabbnak, hogy tudja, vagy legalábbis sejti, hogy nem Yag áll a sötétség mögött.*
-Vakok? *Kapja fel a szóra ijedten a fejét. Nem mintha nem lenne mindegy, hogy miképpen van sötétség. A lényegen továbbra sem változtat. Nem látnak semmit. Reméli, hogy ha tényleg vakok, akkor ez csak ideiglenes. Nem szeretné hátralévő életét sötétségben leélni. Feltéve ha túlélik ezt a kis kalandot. Vajon a hiúz is megvakulhatott? Ha egyáltalán vakságról van szó. Érzi, ahogy bundája hozzáér az oldalához. Ez valamelyest megnyugtatja a lányt.
A nyugalom nem tart sokáig. Valami van a bokájánál.*
-Baj van... *Szorítja meg a mellette állók kezeit.* Valami hideg izé van a lábamon. *Próbálja lerázni magáról, de nem érez semmit az egyre feljebb kúszó hidegen kívül. Lehet csak a képzelete játszik vele, ám túlságosan is fél ahhoz, hogy ilyennel próbálja nyugtatni magát. Mindenesetre próbál a többiekbe kapaszkodni, hogy nehogy őt is elrántsa az a valami, mint az imént Merelt.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-08-19 23:00:52
Üzenet elküldve: 2014-08-19 23:00:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger, Lisast Naida//
Szerintem sem Yag tehet róla *mondja a Pap.* Ha ő lenne a háttérben, nem csak Merelt kapta volna el. Ha ő lenne, valószínűleg már mind halottak lennénk.
*Néhány másodperc szünetet tart, hallgatózik, nem mozdul-e valami a sötétben. Aztán folytatja - nyilván nem hallott semmit.*
Lehet, hogy tényleg megvakultunk *mondja aztán töprengve.* De a kérdés még mindig az: ki vagy mi vakított meg minket, és miért?
*Keram hangja válaszol a sötétből.*
Lehet, hogy mégis Yag mágusai voltak. Lehet, hogy azért a kislányt kapták el, hogy ránk ijesszenek.
*Amint mindezek elhangzanak, Lisast valami hideget érezhet a bokája, majd a lábszára körül. Jóformán anyagtalan, mint egy jéghideg fuvallat, ám mégis mintha határozott szándékkal araszolna felfelé a lány lábán.*
Szerintem sem Yag tehet róla *mondja a Pap.* Ha ő lenne a háttérben, nem csak Merelt kapta volna el. Ha ő lenne, valószínűleg már mind halottak lennénk.
*Néhány másodperc szünetet tart, hallgatózik, nem mozdul-e valami a sötétben. Aztán folytatja - nyilván nem hallott semmit.*
Lehet, hogy tényleg megvakultunk *mondja aztán töprengve.* De a kérdés még mindig az: ki vagy mi vakított meg minket, és miért?
*Keram hangja válaszol a sötétből.*
Lehet, hogy mégis Yag mágusai voltak. Lehet, hogy azért a kislányt kapták el, hogy ránk ijesszenek.
*Amint mindezek elhangzanak, Lisast valami hideget érezhet a bokája, majd a lábszára körül. Jóformán anyagtalan, mint egy jéghideg fuvallat, ám mégis mintha határozott szándékkal araszolna felfelé a lány lábán.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-08-17 22:19:03
Üzenet elküldve: 2014-08-17 22:19:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Lisast Naida//
*Valóban nagyon gyanús, de... Azért néhány ponton nem feltétlenül ért egyet.*
- Nem vagyok róla meggyőződve. Szerintem nem Yag felelős a sötétségért, akkor valószínűleg egyéb meglepetéseket is elhelyezett volna ide... Lehet ezt kár volt kimondani *közben egyik oldalról megragadja Lisast karját, a másikról Keramét. Tény, hogy most kerültek ide, és még lehetnek meglepetések, és jó eséllyel lesznek is, de...*
- Ha ez Yag műve lenne, talán néhány íjász már rég lőne ránk. Még akkor is, ha nem tudott olyan sötétséget alkotni, amiben ők látnak, az előny náluk lenne. Mire mi eszmélnénk, addigra elég nyílvesszőt ellőhetnek a hang irányába, hogy mindannyiunkat megsebezzenek, vagy megöljenek *fejezi be a gondolatmenetet. Ha itt Yag állna a háttérben, már rég sortűz alá lettek volna véve, hacsak nem akar a mélységi jelleméhez passzolóan előbb élvezkedni a győzelmén. Ebbe eddig Las bele sem gondolt, de Yagnak nem sok öröme származna abból, ha meglepetésszerűen agyonlövetné őket. Ő biztosan kárörvendeni akar, meg egyéb undorító és felesleges (vagy épp undorítóan felesleges) dolgokat. Mondjuk ezt inkább nem osztja meg a többiekkel, kár volna ilyesmire alapozniuk. Mindenki változik... kivéve a nemeseket. Miért is változnál, ha elég pénzed van, hogy magadhoz igazítsd a környezetedet? Viszont inkább fontosabb dolgokon kezd el gondolkodni, mint ez a sötétség... ott volt a tűz, mert OTT VOLT, csak épp nem látták. Talán a köpenye is itt van, csak nem látják. Talán...*
- Nincs is sötét *jegyzi meg hirtelen* Mi vagyunk vakok *persze talán kicsit elhamarkodott kijelentés, de még ha lehetne is a fény elszívásával magyarázni a tűz és a köpeny láthatatlanságát, azt biztosan nem, hogy a mélységiek, akik egész életüket itt élték, miért nem látnak.* Bármi is van itt, az nem a körülöttünk lévő fényre hat, hanem a szemünkre. Ez lehetséges? *persze lehetséges valakit megvakítani varázslattal, az szinte biztos, a kérdés csak az, itt lehet-e szó ilyesmiről.*
- De amíg nem halljuk Yag és a bérencei jajjgatását, addig talán bízhatunk benne, hogy a vakság el fog múlni *kivéve, ha azért nem hallják a jajjgatásukat, mert valami már rég félbetépte őket, vagy ilyenek. Last kirázza a hideg erre gondolatra. Néhány évszázad. az nem sok, de ennyi idő alatt sosem kellett még vakon harcolnia. Nagyon reméli, hogy ezúttal sem lesz szüksége ilyesmire.*
*Valóban nagyon gyanús, de... Azért néhány ponton nem feltétlenül ért egyet.*
- Nem vagyok róla meggyőződve. Szerintem nem Yag felelős a sötétségért, akkor valószínűleg egyéb meglepetéseket is elhelyezett volna ide... Lehet ezt kár volt kimondani *közben egyik oldalról megragadja Lisast karját, a másikról Keramét. Tény, hogy most kerültek ide, és még lehetnek meglepetések, és jó eséllyel lesznek is, de...*
- Ha ez Yag műve lenne, talán néhány íjász már rég lőne ránk. Még akkor is, ha nem tudott olyan sötétséget alkotni, amiben ők látnak, az előny náluk lenne. Mire mi eszmélnénk, addigra elég nyílvesszőt ellőhetnek a hang irányába, hogy mindannyiunkat megsebezzenek, vagy megöljenek *fejezi be a gondolatmenetet. Ha itt Yag állna a háttérben, már rég sortűz alá lettek volna véve, hacsak nem akar a mélységi jelleméhez passzolóan előbb élvezkedni a győzelmén. Ebbe eddig Las bele sem gondolt, de Yagnak nem sok öröme származna abból, ha meglepetésszerűen agyonlövetné őket. Ő biztosan kárörvendeni akar, meg egyéb undorító és felesleges (vagy épp undorítóan felesleges) dolgokat. Mondjuk ezt inkább nem osztja meg a többiekkel, kár volna ilyesmire alapozniuk. Mindenki változik... kivéve a nemeseket. Miért is változnál, ha elég pénzed van, hogy magadhoz igazítsd a környezetedet? Viszont inkább fontosabb dolgokon kezd el gondolkodni, mint ez a sötétség... ott volt a tűz, mert OTT VOLT, csak épp nem látták. Talán a köpenye is itt van, csak nem látják. Talán...*
- Nincs is sötét *jegyzi meg hirtelen* Mi vagyunk vakok *persze talán kicsit elhamarkodott kijelentés, de még ha lehetne is a fény elszívásával magyarázni a tűz és a köpeny láthatatlanságát, azt biztosan nem, hogy a mélységiek, akik egész életüket itt élték, miért nem látnak.* Bármi is van itt, az nem a körülöttünk lévő fényre hat, hanem a szemünkre. Ez lehetséges? *persze lehetséges valakit megvakítani varázslattal, az szinte biztos, a kérdés csak az, itt lehet-e szó ilyesmiről.*
- De amíg nem halljuk Yag és a bérencei jajjgatását, addig talán bízhatunk benne, hogy a vakság el fog múlni *kivéve, ha azért nem hallják a jajjgatásukat, mert valami már rég félbetépte őket, vagy ilyenek. Last kirázza a hideg erre gondolatra. Néhány évszázad. az nem sok, de ennyi idő alatt sosem kellett még vakon harcolnia. Nagyon reméli, hogy ezúttal sem lesz szüksége ilyesmire.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-08-05 18:04:04
Üzenet elküldve: 2014-08-05 18:04:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Las Hagger//
*Lisast varázslata sikeres lesz, azonban a fénynek nyomát se látni. A lány hiába nézi hunyorogva a sötétséget ott, ahol az ujján lévő láng van, semmit nem lát.*
-Pedig sikerült… érzem a melegét. Miért nem látom? *A jelenség annyira meglepte, hogy egy pillanatig még a félelemtől is megfeledkezett.* Las, lehetséges, hogy te is világítasz még, csak nem látjuk azt sem. Különös.
*Elmélkedéséből a Pap érintése zökkenti ki. Ijedtében kis híján felsikolt, de sikerül türtőztetnie magát. Példáját követve ő is nyújtja kezét, hogy megtalálja vele az elfet. *
-Az is lehet, hogy Yagnak köze van ehhez a furcsa sötétséghez. Lehet, hogy neki nem is kellett átjönnie rajta, hanem miután megérkezett a búvóhelyére, akkor teremtette ide valaki ezt, hogy minket megállítson. *Reméli, hogy nincs igaza, de könnyen előfordulhat, hogy nem csak őrökre kell számítaniuk.* …de az is lehet, hogy ő is itt kóvályog még mindig, velünk együtt a sötétben. *Teszi hozzá végül, de nem sikerül vele magát megnyugtatnia.
Reméli, hogy a Pap tud valamit mondani erről a furcsa, minden fényt elnyelő sötétségről. Talán ő tudja, hogy ki képes ilyet csinálni, és talán hamarosan meg is osztja velük.*
*Lisast varázslata sikeres lesz, azonban a fénynek nyomát se látni. A lány hiába nézi hunyorogva a sötétséget ott, ahol az ujján lévő láng van, semmit nem lát.*
-Pedig sikerült… érzem a melegét. Miért nem látom? *A jelenség annyira meglepte, hogy egy pillanatig még a félelemtől is megfeledkezett.* Las, lehetséges, hogy te is világítasz még, csak nem látjuk azt sem. Különös.
*Elmélkedéséből a Pap érintése zökkenti ki. Ijedtében kis híján felsikolt, de sikerül türtőztetnie magát. Példáját követve ő is nyújtja kezét, hogy megtalálja vele az elfet. *
-Az is lehet, hogy Yagnak köze van ehhez a furcsa sötétséghez. Lehet, hogy neki nem is kellett átjönnie rajta, hanem miután megérkezett a búvóhelyére, akkor teremtette ide valaki ezt, hogy minket megállítson. *Reméli, hogy nincs igaza, de könnyen előfordulhat, hogy nem csak őrökre kell számítaniuk.* …de az is lehet, hogy ő is itt kóvályog még mindig, velünk együtt a sötétben. *Teszi hozzá végül, de nem sikerül vele magát megnyugtatnia.
Reméli, hogy a Pap tud valamit mondani erről a furcsa, minden fényt elnyelő sötétségről. Talán ő tudja, hogy ki képes ilyet csinálni, és talán hamarosan meg is osztja velük.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-08-02 21:14:35
Üzenet elküldve: 2014-08-02 21:14:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger, Lisast Naida//
*Bár Lisast varázslata sikeres, és ezt a lángocska melegéből érezheti is, a fényéből semmit sem látnak, azt is elnyeli az áthatolhatatlan sötétség.
Las félhangos kiáltására csak a visszhang felel, Merelről és a patkányról semmi hír. A két mélységi azonban felel, ők nem tűntek el, ha nem is látszanak.*
- Nem látok semmit *mondja még Keram döbbenten.* Vaksötétben is látnunk kéne valamit, de nem látok semmit.
- Én sem *feleli a pap, szintén nyugtalanul. Elmormol néhány varázsszót, ám ha fény létrehozásával próbálkozott, ő is csúfosan kudarcot vall.* Ezt nem értem...
- Tovább kell mennünk *jelenti ki Keram hangja többé-kevésbé határozottan.* Lasnak igaza van, ha ők átjutottak, nekünk is sikerülni fog. Sikerülnie kell.
- Maradjunk együtt *teszi hozzá a Pap kis szünet után.* Fogódzkodjunk össze.
*Ahogy kinyújtja a kezét valamelyik társát keresve, hamarosan rálel Lisast csuklójára, és megfogja azt. A lány a másik oldalon Lasra találhat, az öreg elf pedig hamarosan megérezheti Keram szorítását a karján.* Mindenki megvan?
*Bár Lisast varázslata sikeres, és ezt a lángocska melegéből érezheti is, a fényéből semmit sem látnak, azt is elnyeli az áthatolhatatlan sötétség.
Las félhangos kiáltására csak a visszhang felel, Merelről és a patkányról semmi hír. A két mélységi azonban felel, ők nem tűntek el, ha nem is látszanak.*
- Nem látok semmit *mondja még Keram döbbenten.* Vaksötétben is látnunk kéne valamit, de nem látok semmit.
- Én sem *feleli a pap, szintén nyugtalanul. Elmormol néhány varázsszót, ám ha fény létrehozásával próbálkozott, ő is csúfosan kudarcot vall.* Ezt nem értem...
- Tovább kell mennünk *jelenti ki Keram hangja többé-kevésbé határozottan.* Lasnak igaza van, ha ők átjutottak, nekünk is sikerülni fog. Sikerülnie kell.
- Maradjunk együtt *teszi hozzá a Pap kis szünet után.* Fogódzkodjunk össze.
*Ahogy kinyújtja a kezét valamelyik társát keresve, hamarosan rálel Lisast csuklójára, és megfogja azt. A lány a másik oldalon Lasra találhat, az öreg elf pedig hamarosan megérezheti Keram szorítását a karján.* Mindenki megvan?
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-07-30 00:00:44
Üzenet elküldve: 2014-07-30 00:00:44
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Lisast Naida//
- Yagnak mégis sikerült átjutni *jegyzi meg, hiszen elvileg a sötételf nemes, no meg persze a fegyveres kísérete, és Rila átjutottak erre. Mondjuk nekik jó eséllyel voltak fáklyáik, amelyek a gyíkokat elkergették... azért a többi akadályt igazán lecsupaszíthatták volna előttük. Bár hiú ábránd, és a pap szavaiból ítélve az se lenne meglepő, ha egyszer csak egy rakás hullát találnának, köztük Rila felismerhetetlenségig roncsolt testével, de... valahogy Yagból ennél többet néz ki. Nyilván valami jó oka volt, amiért erre jött, az ismeretlenbe. Talán számára nem is ismeretlen. Akinek az emberei elengedik a Gorgerát, azok erre is járhattak. Hihetetlen, hogy egy ostoba harc ennyire képes volt tönkretenni a város látképét... Ez a gondolat motoszkál a fejében, amióta csak lejöttek ide. Talán valóban csak Yag halála vetne véget ennek? Persze akkor a köz érdekében akár Las is kénytelen lesz egy nyílvesszővel szívébe lőni... legalábbis ezt kéne tennie... és vajon képes lenne rá? Aztán persze továbbindul a menet, és noha az őt beburkoló fény ad némi világosságot, meg a gombák is igyekeznek, csakhogy vért nem verítékeznek, de attól még mindig eléggé sötét idelent minden. És egyszer, persze pontosan a legjobb pillanatban... a varázslat véget ér, és a gombák is eltűnnek. Hogy valóban eddig tartott-e a varázslat, vagy csak az ismeretlen erő nyeli el a fényt, ami talán körülveszi őket, azt az elf nem tudná megmondani. Őszintén szólva eddig még nem használta a varázslatot, így fogalma sincs. Azonban a patkány sipításának hatására megfagy a vér az ereiben. Öreg ő már, gyenge a szíve, a francnak nem tud végre elvonulni egy kis házikóba békés életet élni.*
- Nyugalom! *mondja, és igyekszik úgy, hogy az határozottan is hangozzon. Egymás mellett haladtak eddig a pillanatig, tehát most is egy kupacban kell legyenek, mivel a jelek szerint csak Merel mozdult el... bár Las mit meg nem adna, ha ő is itt lenne, csak mondjuk valami más okból nem válaszolt volna Lisast kérdéseire. De a tények egyelőre magukért beszélnek, úgy látszik, a kislány eltűnt, vagy elájult, vagy ilyenek.*
- Merel! *kísérel meg egy félhangos kiáltást, ami az eddigi félsuttogáshoz képest valóságos ordításnak tűnhet. Ha erre sem kap választ, akkor bizony egyelőre lenyeli a feltörő negatív érzéseket, és a rengeteg kérdést, helyette igyekszik a problémára összpontosítani: hogy aki jelenleg megvan, az meg is maradjon.*
- Mindenki itt van? *remélhetőleg a két mélységi is fog némi életjelet adni, talán a pap még némi magyarázatot is, illetve ha Lisast varázslata sikeres, az is sok új információt bocsájthat rendelkezésükre.*
- Yagnak mégis sikerült átjutni *jegyzi meg, hiszen elvileg a sötételf nemes, no meg persze a fegyveres kísérete, és Rila átjutottak erre. Mondjuk nekik jó eséllyel voltak fáklyáik, amelyek a gyíkokat elkergették... azért a többi akadályt igazán lecsupaszíthatták volna előttük. Bár hiú ábránd, és a pap szavaiból ítélve az se lenne meglepő, ha egyszer csak egy rakás hullát találnának, köztük Rila felismerhetetlenségig roncsolt testével, de... valahogy Yagból ennél többet néz ki. Nyilván valami jó oka volt, amiért erre jött, az ismeretlenbe. Talán számára nem is ismeretlen. Akinek az emberei elengedik a Gorgerát, azok erre is járhattak. Hihetetlen, hogy egy ostoba harc ennyire képes volt tönkretenni a város látképét... Ez a gondolat motoszkál a fejében, amióta csak lejöttek ide. Talán valóban csak Yag halála vetne véget ennek? Persze akkor a köz érdekében akár Las is kénytelen lesz egy nyílvesszővel szívébe lőni... legalábbis ezt kéne tennie... és vajon képes lenne rá? Aztán persze továbbindul a menet, és noha az őt beburkoló fény ad némi világosságot, meg a gombák is igyekeznek, csakhogy vért nem verítékeznek, de attól még mindig eléggé sötét idelent minden. És egyszer, persze pontosan a legjobb pillanatban... a varázslat véget ér, és a gombák is eltűnnek. Hogy valóban eddig tartott-e a varázslat, vagy csak az ismeretlen erő nyeli el a fényt, ami talán körülveszi őket, azt az elf nem tudná megmondani. Őszintén szólva eddig még nem használta a varázslatot, így fogalma sincs. Azonban a patkány sipításának hatására megfagy a vér az ereiben. Öreg ő már, gyenge a szíve, a francnak nem tud végre elvonulni egy kis házikóba békés életet élni.*
- Nyugalom! *mondja, és igyekszik úgy, hogy az határozottan is hangozzon. Egymás mellett haladtak eddig a pillanatig, tehát most is egy kupacban kell legyenek, mivel a jelek szerint csak Merel mozdult el... bár Las mit meg nem adna, ha ő is itt lenne, csak mondjuk valami más okból nem válaszolt volna Lisast kérdéseire. De a tények egyelőre magukért beszélnek, úgy látszik, a kislány eltűnt, vagy elájult, vagy ilyenek.*
- Merel! *kísérel meg egy félhangos kiáltást, ami az eddigi félsuttogáshoz képest valóságos ordításnak tűnhet. Ha erre sem kap választ, akkor bizony egyelőre lenyeli a feltörő negatív érzéseket, és a rengeteg kérdést, helyette igyekszik a problémára összpontosítani: hogy aki jelenleg megvan, az meg is maradjon.*
- Mindenki itt van? *remélhetőleg a két mélységi is fog némi életjelet adni, talán a pap még némi magyarázatot is, illetve ha Lisast varázslata sikeres, az is sok új információt bocsájthat rendelkezésükre.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-07-25 09:17:07
Üzenet elküldve: 2014-07-25 09:17:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Las Hagger//
*Lisast nem nyugtatja meg a pap szavai. Ilyesmi válaszra számított tőle, de azért bízott benne, hogy lesz pár megnyugtató szava feléjük. Mondjuk például, hogy hamarosan odaérnek, és ott már fáklyák is lesznek, nem kell a homályban hunyorogniuk. A lány persze örül, hogy legalább a gombák adnak némi fényt, amihez most már Las varázslata is hozzátársul, de az sem tart örökké, és a fáklyák talán távol tartják azokat a lényeket, amik lent ólálkodnak a sötétben.
Hamarosan azonban az a kevés fény is eltűnik, mi több, Las fénye is kialszik.*
-Na, ne... *Csak ennyit tud mondani. ~És én meg azt hittem, hogy hamarosan jobb fény viszonyok lesznek.~ Las fénye is pont akkor aludt ki, amikor eltűntek a gombák. Vajon véletlenül lehetett? Már épp szólna az elfhez, hogy megpróbálna e újra fényt csinálni, amikor Merel patkányának visítását hallják.*
-Merel? Hol vagy? Mi történt? *Kérdéseire nem kap választ. Tőrét a kezébe veszi, hogy felkészülten várja, ha esetleg valami előbukkanna, és az nem a kislány lenne. A sötétségbe bámul, miközben nagyban hallgatózik, de semmit nem lát. Még Shaelt sem, aki ott van közvetlenül mellette. Csupán a morgását hallja. ~Vajon ő láthat valamit ebben a nagy sötétségben?~*
-Las? *Hangjából érezhető a kétségbeesés. Reméli, hogy a többiek még nem tűntek el. Ha a férfi válaszol, akkor a hang irányába kezd menni, hogy egy helyen legyenek. Hacsak nem állnak már most is egymás mellett.
Nagyon bánja, hogy nem volt szorgalmasabb akkor, amikor még a templomban voltak, és volt esélye jobban elmélyedni a tűz mágiában. Talán akkor most tudna egy kis fényt gyújtani. Csupán egy egyszerű kis varázslata van, amivel fényt lehetne csinálni, de azzal se mennének semmire, hiszen nincs mit meggyújtaniuk. Vagy ha van is, az a nagy sötétségben nem látszik. Az ujján lévő, rövid ideig világító kis lánggal pedig nem hiszi, hogy sokra mennek, de talán sikerül megpillantania valakit...vagy valamit.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.25 09:18:53
A varázsló egy Gyertyagyújtás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd rövid időn belül kialszik.
*Lisast nem nyugtatja meg a pap szavai. Ilyesmi válaszra számított tőle, de azért bízott benne, hogy lesz pár megnyugtató szava feléjük. Mondjuk például, hogy hamarosan odaérnek, és ott már fáklyák is lesznek, nem kell a homályban hunyorogniuk. A lány persze örül, hogy legalább a gombák adnak némi fényt, amihez most már Las varázslata is hozzátársul, de az sem tart örökké, és a fáklyák talán távol tartják azokat a lényeket, amik lent ólálkodnak a sötétben.
Hamarosan azonban az a kevés fény is eltűnik, mi több, Las fénye is kialszik.*
-Na, ne... *Csak ennyit tud mondani. ~És én meg azt hittem, hogy hamarosan jobb fény viszonyok lesznek.~ Las fénye is pont akkor aludt ki, amikor eltűntek a gombák. Vajon véletlenül lehetett? Már épp szólna az elfhez, hogy megpróbálna e újra fényt csinálni, amikor Merel patkányának visítását hallják.*
-Merel? Hol vagy? Mi történt? *Kérdéseire nem kap választ. Tőrét a kezébe veszi, hogy felkészülten várja, ha esetleg valami előbukkanna, és az nem a kislány lenne. A sötétségbe bámul, miközben nagyban hallgatózik, de semmit nem lát. Még Shaelt sem, aki ott van közvetlenül mellette. Csupán a morgását hallja. ~Vajon ő láthat valamit ebben a nagy sötétségben?~*
-Las? *Hangjából érezhető a kétségbeesés. Reméli, hogy a többiek még nem tűntek el. Ha a férfi válaszol, akkor a hang irányába kezd menni, hogy egy helyen legyenek. Hacsak nem állnak már most is egymás mellett.
Nagyon bánja, hogy nem volt szorgalmasabb akkor, amikor még a templomban voltak, és volt esélye jobban elmélyedni a tűz mágiában. Talán akkor most tudna egy kis fényt gyújtani. Csupán egy egyszerű kis varázslata van, amivel fényt lehetne csinálni, de azzal se mennének semmire, hiszen nincs mit meggyújtaniuk. Vagy ha van is, az a nagy sötétségben nem látszik. Az ujján lévő, rövid ideig világító kis lánggal pedig nem hiszi, hogy sokra mennek, de talán sikerül megpillantania valakit...vagy valamit.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.25 09:18:53
A varázsló egy Gyertyagyújtás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd rövid időn belül kialszik.
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-07-22 22:07:35
Üzenet elküldve: 2014-07-22 22:07:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger, Lisast Naida//
*Las kérdését hallva a Pap elkínzottan felnevet. Most látszik csak igazán, mennyire kimerült és kétségbeesett.*
Idelent csak meglepetések vannak. *feleli végül.* Jóformán senki sem merészkedik ide, úgyhogy fogalmunk sincs, mi minden került elő a mélységből, mióta nem jártunk itt.
*Ennek ellenére nincs más hátra, menni kell tovább. A fényviszonyok általában nem változnak, marad a halvány derengés, amihez most még hozzáadódik Las varázslatának fénye is - igaz, az már csak őt magát fonja körbe. Akadnak azonban rövid szakaszok, ahol a derengő gombafélék valami oknál fogva nem élnek meg, és így teljes földmélyi sötétség borul a csapatra.
Egy ilyen helyre érve egyszer azt tapasztalják, hogy a sötétség még Las fényét is elnyeli, és egyikük sem lát semmit maga körül, csak a mélységes feketeséget. Lépteik és hangjuk visszhangja alapján úgy tűnik, a folyosó kiszélesedett körülöttük, és méretes barlangba értek. Még el sem dönthetik, mit tegyenek, amikor Szuttyompötty visítása hasít bele a sötétségbe. Ez után hiába szólítják Merelt, nem kapnak választ.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.23 22:10:15, a következő indokkal:
Kérésre
*Las kérdését hallva a Pap elkínzottan felnevet. Most látszik csak igazán, mennyire kimerült és kétségbeesett.*
Idelent csak meglepetések vannak. *feleli végül.* Jóformán senki sem merészkedik ide, úgyhogy fogalmunk sincs, mi minden került elő a mélységből, mióta nem jártunk itt.
*Ennek ellenére nincs más hátra, menni kell tovább. A fényviszonyok általában nem változnak, marad a halvány derengés, amihez most még hozzáadódik Las varázslatának fénye is - igaz, az már csak őt magát fonja körbe. Akadnak azonban rövid szakaszok, ahol a derengő gombafélék valami oknál fogva nem élnek meg, és így teljes földmélyi sötétség borul a csapatra.
Egy ilyen helyre érve egyszer azt tapasztalják, hogy a sötétség még Las fényét is elnyeli, és egyikük sem lát semmit maga körül, csak a mélységes feketeséget. Lépteik és hangjuk visszhangja alapján úgy tűnik, a folyosó kiszélesedett körülöttük, és méretes barlangba értek. Még el sem dönthetik, mit tegyenek, amikor Szuttyompötty visítása hasít bele a sötétségbe. Ez után hiába szólítják Merelt, nem kapnak választ.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.23 22:10:15, a következő indokkal:
Kérésre
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-07-12 14:23:20
Üzenet elküldve: 2014-07-12 14:23:20
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*A füves pusztára érve megcsapja hátát az itt megszokott hideg szél. Nagy lábai viszik előre a jól ismert úton hazafelé. Bár az otthon nem épp a legmegfelelőbb szó rá, inkább csak afféle odú. Egy régi banditarejtek amit a városőrök évekkel korábban kipucoltak, egy földbe ásott lyuk aminek ajtaját egy korhadt fadarab és az arra csomózott száraz fű rejt el a kíváncsi tekintetek elől. A rejtek közelében alacsonyabb a fű mert Gravak tehenei mindig lerágták, és zöldebb mert az állatok kellő trágyát hordtak oda.
Igazából a hely most válik csak igazán otthonná mert eddig mindig a csorda mellett a szabadban kellett aludnia. Ork mércével mérve egész takaros kis épület, nyáron télen egyformán kellemesen hűvös. Van benne egy kis füstölőkemence apró kéménynek, nehezen titulálható nyílással, egy raktár ahol általában a húsokat tartja, telenként mindig tele van de most üresen áll, egy asztal amit még a banditák felejtettek itt, meg néhány tönk amiket széknek hozott haza, fekvőhelynek meg egy nagy halom pusztai fű.
Mondani sem kell nagyságrendekkel szebb mint mikor Gravak kihúzta belőle azt a lefejezett hullát. Legfontosabb része mégis a nagy szekrény amiben a sajt és a pálinka foglal helyet. A sajtgyártás még új foglalkozás a számára, de hatalmas lelkesedéssel töltötte el az étel ami, penészesen, büdösen, atkáktól hemzsegve a legfinomabb, ezt igazán sajátjának érezi.
Előveszi a nagy kerek sajtot, az utolsót a készletből, megy az üvegnyi pálinkát. Amikor így otthon eszeget mindig ugyanaz jut eszébe.*
~Csak egy asszony kellene még a házhoz.~
*Most azonban jóval súlyosabb dolgok nyomasztják. Munkát kell szereznie. Nem füllik a foga a dologhoz. Csak sejtései vannak róla miként működhet a munkavállalás mechanizmusa.*
-Lesz ott egy ember...- *Gondolkodik hangosan.* -Az megmondja micsináljak... én meg nem ütöm agyon.
Igazából a hely most válik csak igazán otthonná mert eddig mindig a csorda mellett a szabadban kellett aludnia. Ork mércével mérve egész takaros kis épület, nyáron télen egyformán kellemesen hűvös. Van benne egy kis füstölőkemence apró kéménynek, nehezen titulálható nyílással, egy raktár ahol általában a húsokat tartja, telenként mindig tele van de most üresen áll, egy asztal amit még a banditák felejtettek itt, meg néhány tönk amiket széknek hozott haza, fekvőhelynek meg egy nagy halom pusztai fű.
Mondani sem kell nagyságrendekkel szebb mint mikor Gravak kihúzta belőle azt a lefejezett hullát. Legfontosabb része mégis a nagy szekrény amiben a sajt és a pálinka foglal helyet. A sajtgyártás még új foglalkozás a számára, de hatalmas lelkesedéssel töltötte el az étel ami, penészesen, büdösen, atkáktól hemzsegve a legfinomabb, ezt igazán sajátjának érezi.
Előveszi a nagy kerek sajtot, az utolsót a készletből, megy az üvegnyi pálinkát. Amikor így otthon eszeget mindig ugyanaz jut eszébe.*
~Csak egy asszony kellene még a házhoz.~
*Most azonban jóval súlyosabb dolgok nyomasztják. Munkát kell szereznie. Nem füllik a foga a dologhoz. Csak sejtései vannak róla miként működhet a munkavállalás mechanizmusa.*
-Lesz ott egy ember...- *Gondolkodik hangosan.* -Az megmondja micsináljak... én meg nem ütöm agyon.
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-06-28 12:09:11
Üzenet elküldve: 2014-06-28 12:09:11
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Parden Arthenior felé igyekszik, épp egy füves pusztánál jár. Az elfnek éles szeme van, de nem lát semmi fenyegetőt, így továbbmegy a pusztán.
~Jól jönne valami szarvas szerűség, ha jobb nincs. Bár... Talán kaphatok a Harsogó Borászatnál is ételt, de jobb biztosra menni. ~
Szétnéz, nem lát semmi különöset, mindenhol csak a végeláthatatlan puszta. Valami viszont elkezd hirtelen mozogni a fűben nem is olyan távol. Egyszer csak egy vaddisznót lát nem sokkal tőle elszaladni, majd újra eltakarja a fű, de aztán sokáig látható marad. Az elf futva veszi elő a tegezéből a nyilat és célozza a vad felé. Valószínűleg valaki más próbálta megtámadni, vagy valami más, csak elvétette. Ez pont jó esély élelemszerzésre az elfnek. Kilövi a nyílvesszőt. Az sebesen száll, de csak épphogy súrolja. A vad tovább fut, hamarosan már a lő távon kívülre kerül. Parden újra lő. Most a nyíl eltalálja a vad egyik hátsó lábát, amitől összeesik. Még nem halt meg. A vad megint tovább szalad az életéért, bár lábát csak vonszolja maga után. Parden az egyre lassabb állatot újra eltalálja, ezúttal átfúrja a nyíl az oldalát, ha Pardennek szerencséje van, akkor a szívét is. Igaz az ő családjában nem esznek, vagy kevesebb húst esznek, mint a legtöbb lény Lanawinban, de, ha nincs más, akkor inkább húst eszik, minthogy éhen haljon. Elindul tehát a vad felé, ami addigra már elpusztult. Parden nem tudja pontosan, hogy mit csináljon vele, de pár perc múlva kitalálja, hogy ami most kell azt megeszi, ezen kívül néhány napi útravalót is visz. Tehát nyárson süti meg majd.
~ A maradék pedig legyen a vadaké. ~ gondolja magában. Csak azt nem tudja, hogy hogyan süsse meg? De eztán eszébe jut.
Megpróbál minél több húst magával vinni, de nagy részét így sem tudja. Hiába erős, de azért egy ilyen átlagos méretű vaddisznót sem bír el, nemhogy egy nagyobb fajtát. Így hát lenyúzza az állatot. A combokat, meg néhány finomabb részt sikerül csak elvinnie, a többit ott hagyja annak, akinek kell. Pardenben előjön a lelkiismeret, hogy egy egész állatot megöl, úgy, hogy csak a felét viszi el. De ezután erre is gondol:
~ Jó lesz az még valakinek. Amúgy is, a vadak arra vannak, hogy megegyék őket. ~ Pardent nem erre tanították, de ő mindig is így gondolta. Talán a hús nélküli élet is szerepet játszott abban, hogy eljött otthonról. *
~Jól jönne valami szarvas szerűség, ha jobb nincs. Bár... Talán kaphatok a Harsogó Borászatnál is ételt, de jobb biztosra menni. ~
Szétnéz, nem lát semmi különöset, mindenhol csak a végeláthatatlan puszta. Valami viszont elkezd hirtelen mozogni a fűben nem is olyan távol. Egyszer csak egy vaddisznót lát nem sokkal tőle elszaladni, majd újra eltakarja a fű, de aztán sokáig látható marad. Az elf futva veszi elő a tegezéből a nyilat és célozza a vad felé. Valószínűleg valaki más próbálta megtámadni, vagy valami más, csak elvétette. Ez pont jó esély élelemszerzésre az elfnek. Kilövi a nyílvesszőt. Az sebesen száll, de csak épphogy súrolja. A vad tovább fut, hamarosan már a lő távon kívülre kerül. Parden újra lő. Most a nyíl eltalálja a vad egyik hátsó lábát, amitől összeesik. Még nem halt meg. A vad megint tovább szalad az életéért, bár lábát csak vonszolja maga után. Parden az egyre lassabb állatot újra eltalálja, ezúttal átfúrja a nyíl az oldalát, ha Pardennek szerencséje van, akkor a szívét is. Igaz az ő családjában nem esznek, vagy kevesebb húst esznek, mint a legtöbb lény Lanawinban, de, ha nincs más, akkor inkább húst eszik, minthogy éhen haljon. Elindul tehát a vad felé, ami addigra már elpusztult. Parden nem tudja pontosan, hogy mit csináljon vele, de pár perc múlva kitalálja, hogy ami most kell azt megeszi, ezen kívül néhány napi útravalót is visz. Tehát nyárson süti meg majd.
~ A maradék pedig legyen a vadaké. ~ gondolja magában. Csak azt nem tudja, hogy hogyan süsse meg? De eztán eszébe jut.
Megpróbál minél több húst magával vinni, de nagy részét így sem tudja. Hiába erős, de azért egy ilyen átlagos méretű vaddisznót sem bír el, nemhogy egy nagyobb fajtát. Így hát lenyúzza az állatot. A combokat, meg néhány finomabb részt sikerül csak elvinnie, a többit ott hagyja annak, akinek kell. Pardenben előjön a lelkiismeret, hogy egy egész állatot megöl, úgy, hogy csak a felét viszi el. De ezután erre is gondol:
~ Jó lesz az még valakinek. Amúgy is, a vadak arra vannak, hogy megegyék őket. ~ Pardent nem erre tanították, de ő mindig is így gondolta. Talán a hús nélküli élet is szerepet játszott abban, hogy eljött otthonról. *
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-06-15 11:44:53
Üzenet elküldve: 2014-06-15 11:44:53
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
//Aust NaLo//
*Terold még pár percig átnézi a fiút, megbizonyosodik róla, hogy tényleg nem akarja-e bántani őt. Azt mindenesetre látja, hogy nem egy olyan teremtés, aki minden nélkül rátámad valakire. Ezután szeme felvillan. Előveszi legmeggyőzőbb mosolyát, majd rámosolyog a fiúra. *
- Szeretnél velem tartani? Én valamelyik fogadóba megyek itt a Hold karavánpihenőn belül. Kapnál egy lovat is.
*S rámutat a barna foltosra és egy másikra, ami teljesen világosbarna.
~ Még hasznomra válhat ez a fiú. ~ Gondolja magában, miközben vár a fiú válaszára. *
*Terold még pár percig átnézi a fiút, megbizonyosodik róla, hogy tényleg nem akarja-e bántani őt. Azt mindenesetre látja, hogy nem egy olyan teremtés, aki minden nélkül rátámad valakire. Ezután szeme felvillan. Előveszi legmeggyőzőbb mosolyát, majd rámosolyog a fiúra. *
- Szeretnél velem tartani? Én valamelyik fogadóba megyek itt a Hold karavánpihenőn belül. Kapnál egy lovat is.
*S rámutat a barna foltosra és egy másikra, ami teljesen világosbarna.
~ Még hasznomra válhat ez a fiú. ~ Gondolja magában, miközben vár a fiú válaszára. *
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-06-13 19:18:25
Üzenet elküldve: 2014-06-13 19:18:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Fájdalom. Az első gondolat az ébredés első pillanatában. Mintha nem is telt volna el az éjszaka, nemhogy az éjszaka, még egy pillanat sem azóta, hogy az izzás felemésztette volna érzékeit.
Hunyorogva próbál magához térni, a felkelő nap elvakítja. Talán véletlen, hogy kelet felé nézve aludt el? Várva a hajnalt, a reményt... Megérinti combján a bebarnult kötést, de már enyhe nyomásra is érzékeny a seb. ~Fel kéne állni...~ Fut át a fején a gondolat, de ha jobban belegondol, végül is ezzel még várhat.
Pótcselekvésként sóhajt, körbe pillant, felmérve a terepet, nem egészen emlékszik, hogyan hagyta tegnap éjszaka... A villám csapta, kiszáradt fa a helyén van, ahogy körülötte a zörgő bozót is. A tűz kialudt, a nyeregtáska ugyanúgy félredobva a porban. A vacak, összeeszkábált íj is ott fekszik mellette... De mintha valami hiányozna... Homlokát ráncolva tekint körbe alaposabban, immár majdnem teljesen magához tért. Úgy néz ki mégis muszáj lesz mozgásra bírnia testét. Bal oldalára nehezedik és kezeivel kezdi vonszolni felsőtestét. Meglepő módon szinte egyáltalán nem érez fájdalmat a combjában. Amit pedig annyira hiányolt, a csont kés, a tűzifa kupac mellett hever a porban. Elégedetten bólint és azt megillető helyre, az övébe tűzi. Ezen kívül átvonja vállán az íjat, karját pedig a nyeregtáska bőrszíjába fűzi - spórol a felesleges mozdulatokkal.
És most következik az igazi próbatétel - na már nem neki, inkább a lábának. Az éjszakaihoz képest ez már parányi probléma. Tegnap a lelki erejének állított akadályt, most pedig a testének.*
~Ha még a régi önmagam leszek ezek után... Többé nem kell bizonyítanom.~
*Visszakúszik a fához. Hirtelen jó ötletnek tűnt, de most rátekintve horzsolásos tenyerére, már nem gondolja annyira véghezvihetőnek. Végül jobb nem lévén ruhájából szaggat ki szövetcsíkokat és azt erősíti kezére. Így már jobb lesz.
Maga alá húzza bal lábát és megragadja a fehérre száradt fa egyik alacsonyabban lévő ágát és felhúzza magát. Ez már a második, ami meglepően könnyen megy. De a sikeren való felbuzdulás nem tart sokáig. Újra gond telepszik a homlokára, hiszen a kapaszkodva való felálláshoz elég volt igénybe venni bal lábát, de a járáshoz már szüksége lenne mindkettőre. Látva ezt a hatalmas távolságot... Aminek hajdan a szerelmese volt, most a gyilkosává válik. Mégis hogyan...
Az íj erre alkalmatlan. De mégse vonszolhatja át magát kúszva a pusztán... Gondolataiba elmerülve nekidől a fatörzsnek. Az idő telik, percek, órák... A nap járásából tudja. Talán itt a vég. Önerejéből most biztosan nem él túl. Ha tudna járni, más lenne minden. De így...
A nap már túlnan jár a delelőn. A nő újra a fa tövében gubbaszt. Nem sokára már az oldalán fekszik. Népének köreiben a dicső halál vadászat közben ér. Végülis, ha nem vesszük szigorúan, ez is annak számít. Többé kevésbé nyugodt lélekkel hunyja le a szemét. És abban a pillanatban valami történik. Anélkül hogy felnézne, ráncolja homlokát. Hallott már meséket, de hogy ilyen hirtelen és mindenféle érzés nélkül éri az embert a halál? Na de emberi hangok? Szekér nyikorgása, szamárbőgés... Mintha tűz gyulladt volna alatta, úgy ül fel és kutatja a hang forrását. Meg is pillantja szinte azonnal, egy kisebb karaván egy-két fegyveressel kísérve. De nem kiált rögtön. Ő a puszták népének szülötte. Ha jön a halál, ő meleg szívvel fogadja. Tehát csöndben ül és nézi, ahogy elhalad a csoport. De amint távolodni kezdenek elszorul a szíve és ösztönösen kiált feléjük.* -Segíts! *Elég egyszer, hangjának semmi nem áll útjába. Az emberek felkapják a fejüket. Az egyik int, megállnak, majd egy fegyveres indul el felé. Hát ennyit a lelkierőről...*
Hunyorogva próbál magához térni, a felkelő nap elvakítja. Talán véletlen, hogy kelet felé nézve aludt el? Várva a hajnalt, a reményt... Megérinti combján a bebarnult kötést, de már enyhe nyomásra is érzékeny a seb. ~Fel kéne állni...~ Fut át a fején a gondolat, de ha jobban belegondol, végül is ezzel még várhat.
Pótcselekvésként sóhajt, körbe pillant, felmérve a terepet, nem egészen emlékszik, hogyan hagyta tegnap éjszaka... A villám csapta, kiszáradt fa a helyén van, ahogy körülötte a zörgő bozót is. A tűz kialudt, a nyeregtáska ugyanúgy félredobva a porban. A vacak, összeeszkábált íj is ott fekszik mellette... De mintha valami hiányozna... Homlokát ráncolva tekint körbe alaposabban, immár majdnem teljesen magához tért. Úgy néz ki mégis muszáj lesz mozgásra bírnia testét. Bal oldalára nehezedik és kezeivel kezdi vonszolni felsőtestét. Meglepő módon szinte egyáltalán nem érez fájdalmat a combjában. Amit pedig annyira hiányolt, a csont kés, a tűzifa kupac mellett hever a porban. Elégedetten bólint és azt megillető helyre, az övébe tűzi. Ezen kívül átvonja vállán az íjat, karját pedig a nyeregtáska bőrszíjába fűzi - spórol a felesleges mozdulatokkal.
És most következik az igazi próbatétel - na már nem neki, inkább a lábának. Az éjszakaihoz képest ez már parányi probléma. Tegnap a lelki erejének állított akadályt, most pedig a testének.*
~Ha még a régi önmagam leszek ezek után... Többé nem kell bizonyítanom.~
*Visszakúszik a fához. Hirtelen jó ötletnek tűnt, de most rátekintve horzsolásos tenyerére, már nem gondolja annyira véghezvihetőnek. Végül jobb nem lévén ruhájából szaggat ki szövetcsíkokat és azt erősíti kezére. Így már jobb lesz.
Maga alá húzza bal lábát és megragadja a fehérre száradt fa egyik alacsonyabban lévő ágát és felhúzza magát. Ez már a második, ami meglepően könnyen megy. De a sikeren való felbuzdulás nem tart sokáig. Újra gond telepszik a homlokára, hiszen a kapaszkodva való felálláshoz elég volt igénybe venni bal lábát, de a járáshoz már szüksége lenne mindkettőre. Látva ezt a hatalmas távolságot... Aminek hajdan a szerelmese volt, most a gyilkosává válik. Mégis hogyan...
Az íj erre alkalmatlan. De mégse vonszolhatja át magát kúszva a pusztán... Gondolataiba elmerülve nekidől a fatörzsnek. Az idő telik, percek, órák... A nap járásából tudja. Talán itt a vég. Önerejéből most biztosan nem él túl. Ha tudna járni, más lenne minden. De így...
A nap már túlnan jár a delelőn. A nő újra a fa tövében gubbaszt. Nem sokára már az oldalán fekszik. Népének köreiben a dicső halál vadászat közben ér. Végülis, ha nem vesszük szigorúan, ez is annak számít. Többé kevésbé nyugodt lélekkel hunyja le a szemét. És abban a pillanatban valami történik. Anélkül hogy felnézne, ráncolja homlokát. Hallott már meséket, de hogy ilyen hirtelen és mindenféle érzés nélkül éri az embert a halál? Na de emberi hangok? Szekér nyikorgása, szamárbőgés... Mintha tűz gyulladt volna alatta, úgy ül fel és kutatja a hang forrását. Meg is pillantja szinte azonnal, egy kisebb karaván egy-két fegyveressel kísérve. De nem kiált rögtön. Ő a puszták népének szülötte. Ha jön a halál, ő meleg szívvel fogadja. Tehát csöndben ül és nézi, ahogy elhalad a csoport. De amint távolodni kezdenek elszorul a szíve és ösztönösen kiált feléjük.* -Segíts! *Elég egyszer, hangjának semmi nem áll útjába. Az emberek felkapják a fejüket. Az egyik int, megállnak, majd egy fegyveres indul el felé. Hát ennyit a lelkierőről...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784