Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-12-07 19:31:01
Üzenet elküldve: 2016-12-07 19:31:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A látnok háza //
* Egyik ujjával tétován végigsimít a drágakövön. Mire az, mintha csak saját akarata volna, egyenesen a kezébe ugrik. Villámgyorsan rázárja a markát és körbepillant, vajon mennyit láthattak ebből társai. *
~ Végül is, el sem vettem. Jött magától. ~
* Kissé oldalt fordul a többiektől és úgy vizsgálgatja a szépen metszett kövecskét. Tojás alakú, gyönyörű bíborvörös drágaság. A belső zsebébe süllyeszti és hátratett kezekkel visszaperdül a többiek felé. *
- Na mi a helyzet? -
* Elgondolkozik rajta, a többieket hogy a fenébe nem érdeklik a kis ékszerek. Megvonja magában a vállát és közelebb óvakodik a Quantallhoz és Artenhez. *
* Egyik ujjával tétován végigsimít a drágakövön. Mire az, mintha csak saját akarata volna, egyenesen a kezébe ugrik. Villámgyorsan rázárja a markát és körbepillant, vajon mennyit láthattak ebből társai. *
~ Végül is, el sem vettem. Jött magától. ~
* Kissé oldalt fordul a többiektől és úgy vizsgálgatja a szépen metszett kövecskét. Tojás alakú, gyönyörű bíborvörös drágaság. A belső zsebébe süllyeszti és hátratett kezekkel visszaperdül a többiek felé. *
- Na mi a helyzet? -
* Elgondolkozik rajta, a többieket hogy a fenébe nem érdeklik a kis ékszerek. Megvonja magában a vállát és közelebb óvakodik a Quantallhoz és Artenhez. *
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-12-06 23:24:42
Üzenet elküldve: 2016-12-06 23:24:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// A látnok háza //
*Arten megállapításán Quantall ismét jót mosolyog. Hasznosnak találja ha két másképp gondolkozó ember társalog és ez most kimondottan szórakoztatja.*
-Egy elhagyatott házat egyszerű banditák is hajlandóak felkeresni. Viszont ilyen feladatokat vagy profi tolvajok vagy pedig olyanok hajtanak végre akik számára a végső kincs a lényeg.
~Mert van itt valami értékes az biztos és remélni merem, hogy az-az érték tudás lesz.~
*A képek és a szobrok vizsgálatánál egy férfit ábrázoló képnél áll meg. Arten is. Quantall a másikra mosolyog, hogy egyszerre találták meg majd megmagyarázza.*
-A nyakék hiányzik róla. Csak a szobron van.
*Majd óvatosan leakasztja a szobor nyakából a nyakéket és megvizsgálja. A formája hasonlít-e egyáltalán.*
*Arten megállapításán Quantall ismét jót mosolyog. Hasznosnak találja ha két másképp gondolkozó ember társalog és ez most kimondottan szórakoztatja.*
-Egy elhagyatott házat egyszerű banditák is hajlandóak felkeresni. Viszont ilyen feladatokat vagy profi tolvajok vagy pedig olyanok hajtanak végre akik számára a végső kincs a lényeg.
~Mert van itt valami értékes az biztos és remélni merem, hogy az-az érték tudás lesz.~
*A képek és a szobrok vizsgálatánál egy férfit ábrázoló képnél áll meg. Arten is. Quantall a másikra mosolyog, hogy egyszerre találták meg majd megmagyarázza.*
-A nyakék hiányzik róla. Csak a szobron van.
*Majd óvatosan leakasztja a szobor nyakából a nyakéket és megvizsgálja. A formája hasonlít-e egyáltalán.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-12-06 23:12:17
Üzenet elküldve: 2016-12-06 23:12:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// A látnok háza //
*Tovább is áll a kis csapat a következő szobába, ahol vizsgálódásba kezdenek. Quantall a szobrokat hasonlítja össze a képekkel. Egy kivételével, mindegyik szobor nyakában olyan színű a nyakék köve, mint a festményen is szerepel. Egy férfi alaknál nem csupán, ahol a képen nincs is nyakbavaló ékszer. Ez elég gyanús lehet neki és ha megvizsgálja, akkor lehet az lesz a kulcs.
Arten a képeket vizsgálva azt veszi észre, hogy egy van csak, amit nem fedett be a por annyira és a sötételf társa mellett köt ki, szinte egyszerre veszik észre, hogy ezzel nem stimmel valami.
Morla közben az egyik női szobor előtt tevékenykedik, amihez elég egy kicsit hozzányúlni és már ki is esik a kő a helyéről, egyenest a lány markába. Ha majd eladja, biztos vagy száz aranyat megér, de persze el is teheti a szép színes követ, hogy nyakláncon hordja azt.*
*Tovább is áll a kis csapat a következő szobába, ahol vizsgálódásba kezdenek. Quantall a szobrokat hasonlítja össze a képekkel. Egy kivételével, mindegyik szobor nyakában olyan színű a nyakék köve, mint a festményen is szerepel. Egy férfi alaknál nem csupán, ahol a képen nincs is nyakbavaló ékszer. Ez elég gyanús lehet neki és ha megvizsgálja, akkor lehet az lesz a kulcs.
Arten a képeket vizsgálva azt veszi észre, hogy egy van csak, amit nem fedett be a por annyira és a sötételf társa mellett köt ki, szinte egyszerre veszik észre, hogy ezzel nem stimmel valami.
Morla közben az egyik női szobor előtt tevékenykedik, amihez elég egy kicsit hozzányúlni és már ki is esik a kő a helyéről, egyenest a lány markába. Ha majd eladja, biztos vagy száz aranyat megér, de persze el is teheti a szép színes követ, hogy nyakláncon hordja azt.*
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-12-05 09:26:53
Üzenet elküldve: 2016-12-05 09:26:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A látnok háza //
* Amikor a többiek nem látják, a lány alaposan körbeforgatja a szemeit, még egy teátrálisat is sóhajt hozzá. *
~ Mennyi magasztos gondolat! Megfájdul tőle a vesém. ~
* Saját gondolatai szerint a látnok őrült volt, és a társai nem különben, ha azt hiszik ez valami fantasztikus eszmét hivatott jelezni, miszerint méltóak lennének a tudásra. Akármi is legyen az. Könnyen lehet, hogy amit találnak az egy mocskos kis zúg, ahová a vén bolond bujálkodni cipelte a fehérnépet. Újabb nagy sóhajt hallat és nekiáll végigjárni a szobrokat, egyesével. Főleg a szobor-nyakakban lógó csecsebecsék érdeklik. Tűnődve kocogtatja meg az egyik kövecskét, az egyik női alakon. Ez az egy darab különösen elnyerte a tetszését. Azon gondolkozik, vajon hiányozna-e valakinek, ha ő ezt itt meglovasítaná szélsebesen. *
~ Á, biztosan nem. Dehogy. ~
* Finoman végigcirógatja a kavicsot, próbálja kitalálni, hogy kerülhetne a zsebébe. *
* Amikor a többiek nem látják, a lány alaposan körbeforgatja a szemeit, még egy teátrálisat is sóhajt hozzá. *
~ Mennyi magasztos gondolat! Megfájdul tőle a vesém. ~
* Saját gondolatai szerint a látnok őrült volt, és a társai nem különben, ha azt hiszik ez valami fantasztikus eszmét hivatott jelezni, miszerint méltóak lennének a tudásra. Akármi is legyen az. Könnyen lehet, hogy amit találnak az egy mocskos kis zúg, ahová a vén bolond bujálkodni cipelte a fehérnépet. Újabb nagy sóhajt hallat és nekiáll végigjárni a szobrokat, egyesével. Főleg a szobor-nyakakban lógó csecsebecsék érdeklik. Tűnődve kocogtatja meg az egyik kövecskét, az egyik női alakon. Ez az egy darab különösen elnyerte a tetszését. Azon gondolkozik, vajon hiányozna-e valakinek, ha ő ezt itt meglovasítaná szélsebesen. *
~ Á, biztosan nem. Dehogy. ~
* Finoman végigcirógatja a kavicsot, próbálja kitalálni, hogy kerülhetne a zsebébe. *
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-12-04 17:07:39
Üzenet elküldve: 2016-12-04 17:07:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A látnok háza//
*Marzain végig gondolja a kérdést, alaposan megrágja a szavakat amikor válaszol.*
-Nem, engem ez egyáltalán nem idegesít. A látnok azt akarta hogy az aki idemegy, olyan legyen aki nem egy korhadt fatuskóhoz ér fel értelmileg. Ha továbbjutunk az összes próbáján, az azt fogja jelenteni hogy méltóak vagyunk a titkára, legalábbis én így gondolom.
*Megvakarja a fejét és arra gondol hogy régen milyen egyszerű is volt az élete, sajnálja hogy ez most nem ilyen egyszerű.*
-Habár igaz, ez az alak szerintem is egy kicsit lehetne egyenesebb.
*Ezzel ő lezártnak tekinti a beszélgetést, elindul a társaik után.*
-Gyere, ne maradjunk le.
*Marzain végig gondolja a kérdést, alaposan megrágja a szavakat amikor válaszol.*
-Nem, engem ez egyáltalán nem idegesít. A látnok azt akarta hogy az aki idemegy, olyan legyen aki nem egy korhadt fatuskóhoz ér fel értelmileg. Ha továbbjutunk az összes próbáján, az azt fogja jelenteni hogy méltóak vagyunk a titkára, legalábbis én így gondolom.
*Megvakarja a fejét és arra gondol hogy régen milyen egyszerű is volt az élete, sajnálja hogy ez most nem ilyen egyszerű.*
-Habár igaz, ez az alak szerintem is egy kicsit lehetne egyenesebb.
*Ezzel ő lezártnak tekinti a beszélgetést, elindul a társaik után.*
-Gyere, ne maradjunk le.
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-12-02 20:02:13
Üzenet elküldve: 2016-12-02 20:02:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*Ahogy Arten bemegy az ajtón, hirtelen rossz érzése támad, de hamar meg tudja magának magyarázni, hogy miért is.* ~Ugyan ilyen volt a falum fosztogatójának az ebédlője. Miért ilyen kreatívatlan minden pénzes alak?~ *Végighallgatja közben a mélységi válaszát, és nem vág értetlen arcot hozzá, hanem hümmög és bólogat közben.*
-Biztos nem lehet hétköznapi, aki elvonulva él, ez tény! *Fogja fel és értelmezi a számára fontos információkat. Az ilyen természet feletti lények dolgával ő nem törődik. Tudja, hogy vannak, de nem tartja őket olyan nagy csodának mint társa.*
-Már avval méltók lettünk, hogy eljöttünk. A többi gyáva alak közt, mi bátrak voltunk! *Eközben tüzetesen kezdi el átvizsgálni a festményeket. Mindössze azért azokat, mert jobban szereti, mint a szobrokat. Nem nagy műértő ő, de azért marad ideje a bámészkodásra is a keresgélés mellett.*
*Ahogy Arten bemegy az ajtón, hirtelen rossz érzése támad, de hamar meg tudja magának magyarázni, hogy miért is.* ~Ugyan ilyen volt a falum fosztogatójának az ebédlője. Miért ilyen kreatívatlan minden pénzes alak?~ *Végighallgatja közben a mélységi válaszát, és nem vág értetlen arcot hozzá, hanem hümmög és bólogat közben.*
-Biztos nem lehet hétköznapi, aki elvonulva él, ez tény! *Fogja fel és értelmezi a számára fontos információkat. Az ilyen természet feletti lények dolgával ő nem törődik. Tudja, hogy vannak, de nem tartja őket olyan nagy csodának mint társa.*
-Már avval méltók lettünk, hogy eljöttünk. A többi gyáva alak közt, mi bátrak voltunk! *Eközben tüzetesen kezdi el átvizsgálni a festményeket. Mindössze azért azokat, mert jobban szereti, mint a szobrokat. Nem nagy műértő ő, de azért marad ideje a bámészkodásra is a keresgélés mellett.*
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-29 23:09:44
Üzenet elküldve: 2016-11-29 23:09:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Új jövevény//
*Még mindig fut. Bár már napok óta nem hallja üldözőit, mégsem kockáztathatja meg, hogy utolérjék. Már arra sem emlékszik, hogy mióta menekül. Csak azt tudja, hogy nem állhat meg. Nem, amíg biztonságos helyet nem talál. Kezét és arcát vágások borítják a futás közben hozzácsapódó magas növényzettől, lábai remegnek a fáradtságtól, gyomra korog, és már a vize is elfogyott. ~Sürgősen találnom kell egy patakot.~ Lépteit enyhén lassítja, de még mindig kocog. Egyszer csak hangokra lesz figyelmes. Hirtelen megtorpan. ~Élőlények! Ahol van élet, ott víz is van a közelben. És élelem.~ Eddig azonban azt tapasztalta, hogy egy ilyen helyen elővigyázatosnak kell lenni az idegenekkel. Ezért nem megy egyenesen hozzájuk. Egy ideig csak egy helyben áll, és némán hallgatja őket. Talán hatan lehetnek. Férfiak. Épp osztozkodnak valamin. ~Fosztogatók. Jaj ne, ha megtalálnak, nekem végem! Nő létemre teljesen egyedül a pusztán, ki tudja mit tesznek velem. Képtelen vagyok védekezni, annyira kimerültem.~ Lassan, amennyire csendesen csak lehet, a hangokkal ellentétes irányba indul. Így sétál tovább, míg teljesen be nem sötétedik. Végül egy domb aljában a vastag, magas füvekből apró menedéket épít magának. Ez legalább távol tartja a vadállatokat. Hogy szagát is elfedje, igyekszik földet kenni magára. Így tér nyugovóra, szomjasan, korgó gyomorral.
Másnap reggel, épp hogy elkezd világosodni, már útnak is indul. Még mindig fáradtnak érzi magát, de nem időzhet sokáig egy helyen. Haladnia kell. Fogalma sincs merre tart, csak azt tudja merről indult, és hogy oda nem térhet vissza. Az a biztos halált jelentené számára. Út közben talál egy csipkebogyó bokrot, a torka azonban annyira ki van száradva, hogy egy szemet sem tud enni róla. Mindenesetre erszényébe tesz pár darabot az éretlen bogyókból, majd megy tovább. Már alkonyodik, mikor csörgedezés hangjára lesz figyelmes. ~Patak!~ Gyorsan a hang irányába indul. A magas fűszálak szélén körbenéz. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nincs ott senki, odamegy a patakhoz, és belehajolva inni kezd. Csak ezután tölti meg üres kulacsát, amit még üldözőitől csent el. Még egyszer körbenéz. Nem lát, és nem hall semmit. Leveti ruháját, és gyorsan megmosakodik. A víz jég hideg, de ki kell tisztítania sebeit. Mikor végez visszaveszi ruháját, majd a patak mentén indul tovább átkelőhelyet keresve rajta. Út közben nagy elégedettséggel majszolgatja az éretlen csipkebogyókat. ~Jobb a semminél.~ Este ismét kis kuckót tákolt magának, így hajtja álomra fejét.*
*Épp hogy elkezd világosodni, már útnak is indul. Még mindig fáradtnak érzi magát, de nem időzhet sokáig egy helyen. Haladnia kell. Fogalma sincs merre tart, csak azt tudja merről indult, és hogy oda nem térhet vissza. Az a biztos halált jelentené számára. Út közben talál egy csipkebogyó bokrot, a torka azonban annyira ki van száradva, hogy egy szemet sem tud enni róla. Mindenesetre erszényébe tesz pár darabot az éretlen bogyókból, majd megy tovább. Már alkonyodik, mikor csörgedezés hangjára lesz figyelmes. ~Patak!~ Gyorsan a hang irányába indul. A magas fűszálak szélén körbenéz. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nincs ott senki, odamegy a patakhoz, és belehajolva inni kezd. Csak ezután tölti meg üres kulacsát, amit még üldözőitől csent el. Még egyszer körbenéz. Nem lát, és nem hall semmit. Leveti ruháját, és gyorsan megmosakodik. A víz jég hideg, de ki kell tisztítania sebeit. Mikor végez visszaveszi ruháját, majd a patak mentén indul tovább átkelőhelyet keresve rajta. Út közben nagy elégedettséggel majszolgatja az éretlen csipkebogyókat. ~Jobb a semminél.~ Este ismét kis kuckót tákolt magának, így hajtja álomra fejét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.06 20:28:19, a következő indokkal:
Floodolás, hozzászólások egybeszerkesztése.
*Még mindig fut. Bár már napok óta nem hallja üldözőit, mégsem kockáztathatja meg, hogy utolérjék. Már arra sem emlékszik, hogy mióta menekül. Csak azt tudja, hogy nem állhat meg. Nem, amíg biztonságos helyet nem talál. Kezét és arcát vágások borítják a futás közben hozzácsapódó magas növényzettől, lábai remegnek a fáradtságtól, gyomra korog, és már a vize is elfogyott. ~Sürgősen találnom kell egy patakot.~ Lépteit enyhén lassítja, de még mindig kocog. Egyszer csak hangokra lesz figyelmes. Hirtelen megtorpan. ~Élőlények! Ahol van élet, ott víz is van a közelben. És élelem.~ Eddig azonban azt tapasztalta, hogy egy ilyen helyen elővigyázatosnak kell lenni az idegenekkel. Ezért nem megy egyenesen hozzájuk. Egy ideig csak egy helyben áll, és némán hallgatja őket. Talán hatan lehetnek. Férfiak. Épp osztozkodnak valamin. ~Fosztogatók. Jaj ne, ha megtalálnak, nekem végem! Nő létemre teljesen egyedül a pusztán, ki tudja mit tesznek velem. Képtelen vagyok védekezni, annyira kimerültem.~ Lassan, amennyire csendesen csak lehet, a hangokkal ellentétes irányba indul. Így sétál tovább, míg teljesen be nem sötétedik. Végül egy domb aljában a vastag, magas füvekből apró menedéket épít magának. Ez legalább távol tartja a vadállatokat. Hogy szagát is elfedje, igyekszik földet kenni magára. Így tér nyugovóra, szomjasan, korgó gyomorral.
Másnap reggel, épp hogy elkezd világosodni, már útnak is indul. Még mindig fáradtnak érzi magát, de nem időzhet sokáig egy helyen. Haladnia kell. Fogalma sincs merre tart, csak azt tudja merről indult, és hogy oda nem térhet vissza. Az a biztos halált jelentené számára. Út közben talál egy csipkebogyó bokrot, a torka azonban annyira ki van száradva, hogy egy szemet sem tud enni róla. Mindenesetre erszényébe tesz pár darabot az éretlen bogyókból, majd megy tovább. Már alkonyodik, mikor csörgedezés hangjára lesz figyelmes. ~Patak!~ Gyorsan a hang irányába indul. A magas fűszálak szélén körbenéz. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nincs ott senki, odamegy a patakhoz, és belehajolva inni kezd. Csak ezután tölti meg üres kulacsát, amit még üldözőitől csent el. Még egyszer körbenéz. Nem lát, és nem hall semmit. Leveti ruháját, és gyorsan megmosakodik. A víz jég hideg, de ki kell tisztítania sebeit. Mikor végez visszaveszi ruháját, majd a patak mentén indul tovább átkelőhelyet keresve rajta. Út közben nagy elégedettséggel majszolgatja az éretlen csipkebogyókat. ~Jobb a semminél.~ Este ismét kis kuckót tákolt magának, így hajtja álomra fejét.*
*Épp hogy elkezd világosodni, már útnak is indul. Még mindig fáradtnak érzi magát, de nem időzhet sokáig egy helyen. Haladnia kell. Fogalma sincs merre tart, csak azt tudja merről indult, és hogy oda nem térhet vissza. Az a biztos halált jelentené számára. Út közben talál egy csipkebogyó bokrot, a torka azonban annyira ki van száradva, hogy egy szemet sem tud enni róla. Mindenesetre erszényébe tesz pár darabot az éretlen bogyókból, majd megy tovább. Már alkonyodik, mikor csörgedezés hangjára lesz figyelmes. ~Patak!~ Gyorsan a hang irányába indul. A magas fűszálak szélén körbenéz. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nincs ott senki, odamegy a patakhoz, és belehajolva inni kezd. Csak ezután tölti meg üres kulacsát, amit még üldözőitől csent el. Még egyszer körbenéz. Nem lát, és nem hall semmit. Leveti ruháját, és gyorsan megmosakodik. A víz jég hideg, de ki kell tisztítania sebeit. Mikor végez visszaveszi ruháját, majd a patak mentén indul tovább átkelőhelyet keresve rajta. Út közben nagy elégedettséggel majszolgatja az éretlen csipkebogyókat. ~Jobb a semminél.~ Este ismét kis kuckót tákolt magának, így hajtja álomra fejét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.06 20:28:19, a következő indokkal:
Floodolás, hozzászólások egybeszerkesztése.
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-24 20:09:24
Üzenet elküldve: 2016-11-24 20:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// A látnok háza //
*A volt páncélos megjegyzésére Quantall elmosolyodik majd rögtön el is kezd magyarázkodni mielőtt félreértené a lovag és megsértődne.*
-Ez is egy érdekes gondolat és van is benne valami. Talán tényleg igazad van viszont meg kell jegyeznem, hogy tapasztalataim szerint a jósok nem hétköznapi gondolkodású egyének. Főként ha valódi jóssal kerül szembe az ember. Nekem eddig kétszer sikerült valódi jóssal szembe kerülnöm és mindkét alkalom megváltoztatta nemcsak az életem, de a gondolkodásomra is komoly hatást gyakorolt. Méghozzá mindkét alkalommal volt szerencsém egy természetfeletti lénnyel társalogni. Szóval a lényeg, hogy lehet, hogy ez csak egy olyan próba amin ha túljutunk akkor igazoljuk, hogy méltók vagyunk arra amiért idejöttünk.
*A következő terembe érve Quantall több dologra is felfigyel, de a társainak nem fejti ki mindet mert a nagy részük felesleges.*
-Azt javaslom a szobrokat nézzük meg hátha rajtuk van a csillag formájú kulcs. Közben a szobrokat ábrázoló festményeket is nézzétek meg hátha észrevesztek valamit ami gyanús lehet. Ha van más ötletetek én nyitott vagyok.
*Amennyiben nincs ő neki is lát a szobrok megnézésének és festménymásaikkal való összehasonlításának.*
*A volt páncélos megjegyzésére Quantall elmosolyodik majd rögtön el is kezd magyarázkodni mielőtt félreértené a lovag és megsértődne.*
-Ez is egy érdekes gondolat és van is benne valami. Talán tényleg igazad van viszont meg kell jegyeznem, hogy tapasztalataim szerint a jósok nem hétköznapi gondolkodású egyének. Főként ha valódi jóssal kerül szembe az ember. Nekem eddig kétszer sikerült valódi jóssal szembe kerülnöm és mindkét alkalom megváltoztatta nemcsak az életem, de a gondolkodásomra is komoly hatást gyakorolt. Méghozzá mindkét alkalommal volt szerencsém egy természetfeletti lénnyel társalogni. Szóval a lényeg, hogy lehet, hogy ez csak egy olyan próba amin ha túljutunk akkor igazoljuk, hogy méltók vagyunk arra amiért idejöttünk.
*A következő terembe érve Quantall több dologra is felfigyel, de a társainak nem fejti ki mindet mert a nagy részük felesleges.*
-Azt javaslom a szobrokat nézzük meg hátha rajtuk van a csillag formájú kulcs. Közben a szobrokat ábrázoló festményeket is nézzétek meg hátha észrevesztek valamit ami gyanús lehet. Ha van más ötletetek én nyitott vagyok.
*Amennyiben nincs ő neki is lát a szobrok megnézésének és festménymásaikkal való összehasonlításának.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-23 21:42:34
Üzenet elküldve: 2016-11-23 21:42:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// A látnok háza //
*Odalenn a szemközti szobát veszik célba, hogy átnézzék. Aki benyit, annak az ajtó hangosan nyekeregve nyílik ki. Odabenn egy hatalmas étkező van, szép hosszú asztal, aminél vagy harminc ember is szépen megebédelhetne. Minden szék a helyén és az asztalfő kivételével, az összes helyen poros teríték látható. Nyilván csak az az egy hely volt használva és akörül van mondhatni tisztaság. Ahogy körülnéznek, több mellszobor is van elhelyezve a szobában, mindegyiknek a nyakában van egy értékesnek tűnő kő. Három női alak és három férfié, körülöttük mindkét oldalt olajfestmények az illetőkről. Mindegyik kép tele van pókhálóval, nem volt nyoma takarítónak ebbe a szobában sem.*
*Odalenn a szemközti szobát veszik célba, hogy átnézzék. Aki benyit, annak az ajtó hangosan nyekeregve nyílik ki. Odabenn egy hatalmas étkező van, szép hosszú asztal, aminél vagy harminc ember is szépen megebédelhetne. Minden szék a helyén és az asztalfő kivételével, az összes helyen poros teríték látható. Nyilván csak az az egy hely volt használva és akörül van mondhatni tisztaság. Ahogy körülnéznek, több mellszobor is van elhelyezve a szobában, mindegyiknek a nyakában van egy értékesnek tűnő kő. Három női alak és három férfié, körülöttük mindkét oldalt olajfestmények az illetőkről. Mindegyik kép tele van pókhálóval, nem volt nyoma takarítónak ebbe a szobában sem.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-23 18:44:51
Üzenet elküldve: 2016-11-23 18:44:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A látnok háza //
~ Hú, na most találhatok ki valami ostobaságot. ~
* Idegesen beletúr a hajába. *
- Ő, ... Hát. -
~ Gondolkodj már, ez annyira kínos... ~
* Fejében egymást kergetik a pocsékabbnál pocsékabb válaszlehetőségek. Suttogóra fogja a hangját. *
- Neked nincs már eleged ebből a látnokból? Nem csoda, hogy kinyiffantották. * Ezt persze csak feltételezi, hogy így történhetett. * Annyira zavar ez az állandó feszültség. Semmi sem történik, még csak ránk sem támadnak és ez fárasztó. -
~ Na ezt legalább tényleg így is gondolom. ~
* Ez a kis elterelés talán pont elegendő ahhoz, hogy ők ketten hátrébb kerülhessenek és a többiek érjék el először a másik szobát. *
~ Hú, na most találhatok ki valami ostobaságot. ~
* Idegesen beletúr a hajába. *
- Ő, ... Hát. -
~ Gondolkodj már, ez annyira kínos... ~
* Fejében egymást kergetik a pocsékabbnál pocsékabb válaszlehetőségek. Suttogóra fogja a hangját. *
- Neked nincs már eleged ebből a látnokból? Nem csoda, hogy kinyiffantották. * Ezt persze csak feltételezi, hogy így történhetett. * Annyira zavar ez az állandó feszültség. Semmi sem történik, még csak ránk sem támadnak és ez fárasztó. -
~ Na ezt legalább tényleg így is gondolom. ~
* Ez a kis elterelés talán pont elegendő ahhoz, hogy ők ketten hátrébb kerülhessenek és a többiek érjék el először a másik szobát. *
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-23 18:05:02
Üzenet elküldve: 2016-11-23 18:05:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A látnok háza//
*Marzain épp a társai reakcióját várja a javaslatára amikor fél füllel meghallja Morla pisszegését, rájön hogy a lány beszélni akar vele.*
~Vajon mit akarhat?~
*Villan be agyába egy másodpercre a gondolat, de hamar el is illan.*
~Biztos fontos.~
*Hátrál egy kicsit és halk léptekkel odaoson hozzá, kíváncsi arra amit mondani akar hisz alig beszéltek azóta hogy elindultak.*
-Mi az Morla, mit szeretnél?
*Marzain épp a társai reakcióját várja a javaslatára amikor fél füllel meghallja Morla pisszegését, rájön hogy a lány beszélni akar vele.*
~Vajon mit akarhat?~
*Villan be agyába egy másodpercre a gondolat, de hamar el is illan.*
~Biztos fontos.~
*Hátrál egy kicsit és halk léptekkel odaoson hozzá, kíváncsi arra amit mondani akar hisz alig beszéltek azóta hogy elindultak.*
-Mi az Morla, mit szeretnél?
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-21 06:43:17
Üzenet elküldve: 2016-11-21 06:43:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*Amikor a könyvek lekerülnek a helyükről, kiderül, hogy a lánynak igaza volt, így egy elégedett, szinte büszke mosolyt és biccentést küld felé. Jobban körülnéz a hirtelen jött fényben, és meglátja a feliratot a könyvek felett.* ~Hát, ez az ember biztos, hogy egy őrült volt. Ha el akarja rejteni a dolgait, minek írja ki ide nagy betűkkel?~ *Értetlenkedik egy sort, de nem elrontója ő a játéknak...*
-Inkább nem normális! Annyira hülyeség ez, hogy kiírja, merre kell mennünk, hogy nem lehet más, csak csapda. Vigyázzunk vele! *Ad tanácsot, de valószínűleg feleslegesen, hiszen ez mindenki számára nyilvánvaló kell, hogy legyen. Ha ezzel a szobával végeztek, akkor ő követi Quantallt a következő szobába, igazából nem is tudja mit keresnek, vagy neki mit kéne tennie, de azért megy, hátha mégis talál valamit.*
*Amikor a könyvek lekerülnek a helyükről, kiderül, hogy a lánynak igaza volt, így egy elégedett, szinte büszke mosolyt és biccentést küld felé. Jobban körülnéz a hirtelen jött fényben, és meglátja a feliratot a könyvek felett.* ~Hát, ez az ember biztos, hogy egy őrült volt. Ha el akarja rejteni a dolgait, minek írja ki ide nagy betűkkel?~ *Értetlenkedik egy sort, de nem elrontója ő a játéknak...*
-Inkább nem normális! Annyira hülyeség ez, hogy kiírja, merre kell mennünk, hogy nem lehet más, csak csapda. Vigyázzunk vele! *Ad tanácsot, de valószínűleg feleslegesen, hiszen ez mindenki számára nyilvánvaló kell, hogy legyen. Ha ezzel a szobával végeztek, akkor ő követi Quantallt a következő szobába, igazából nem is tudja mit keresnek, vagy neki mit kéne tennie, de azért megy, hátha mégis talál valamit.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-20 17:33:46
Üzenet elküldve: 2016-11-20 17:33:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A szántóföldek felől érkezik és a szél újra az arcába fújj egy adagot a föld porából. A hátán nem valami nehéz a táska, pedig most a hátizsákjában van az egész élete és nagyjából minden vagyona, legalábbis ami megmaradt belőle. Elűzték a földekről az élőholt veszély miatt és nem maradt semmijük. A családja szerencsére a menekült táborban maradt és átvészelték a nehéz időket, de most szinte földönfutók lettek. Nem képzelte, hogy egyszer kalandorként vág neki a pusztaságnak, hogy szerencsét próbáljon egymaga. A földeken akart maradni egész életében. A falujában akart élni a munkások között. A magafajta nem alkalmas a sorsot kísérteni. Elvett volna idővel egy szép lányt és egyszerű aggként mesélte volna az unokáinak később az évek múltán, milyen volt a termés az ő idejében, ahogy a többi földműves öregember. Közbe szólt a háború és a földjeik, a falvak, mind porrá lettek, szép reményivel együtt. Nincstelenként kelt útra mint a többi fiatal a falujukból, hogy megtalálja valahol a boldogulását. Induláskor az anyja előtt nem mutatta mennyire kétségbe van esve és mennyire nem akar nekivágni az útnak. Mi értelme lett volna elkeserítenie, hiszen nyilvánvaló volt a tény, hogy menni kell. A háborúk után a nyugodt élet, amire berendezkedett semmivé lett és most itt gyalogol fáradtan, az úttól porosan, a végtelen földeken át. Fogalma sincs mihez fog kezdeni. Eléri a várost egyáltalán, vagy útközben bevégzi valahol, ahol senki nem talál rá, ki tudja minek néz elébe. Egy darabig a többi kényszer menekülttel tartott, de a többiek Wegtoren felé mentek tovább. Nem vágyott a déli város fényes falai közé, attól viszolygás kerülgette.*
~Akkor már inkább a levegő városa, közelebb esik és jókat hallani felőle.~
*Inkább a saját megnyugtatására mondogatja magának ezt, mert nem csupa szépet és jót hallott a városi életről, de legalább pozitívan igyekszik közelíteni az elkerülhetetlenhez. Nem biztos benne, hogy feltalálja magát, de mit van mit tenni, ha az embernek nincs választása. Az égre néz, aztán az előtte fekvő hosszú útra. Elnehezedő szívvel megy tovább a város irányába.*
~Pedig milyen jó életem volt. Elvégeztem a földeken a munkát, aztán már csak élhettem bele a világba. A lányok dicsértek, az öregek vállon veregettek, hogy anyám büszke lehet a fiára. Most földön futóként, egy koldusként mehetek a városba, mint egy száműzött, pedig mi bűnöm van, vagy volt valaha, hogy ez lett a sorsom?~
*Tudja, hogy menni kell, nem állhat meg. Legalább egy menedéket el kell érnie sötétedésig. Rövid időre pihen csak meg útja közben, hogy a kenyeret és a szalámit megegye, amit útja elején rakott el neki az anyja. Iszik a kulacsából, aztán újra indul a végtelenül monoton maraton a város irányába.*
A hozzászólás írója (Gardobar Merobnoran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.20 19:32:30
~Akkor már inkább a levegő városa, közelebb esik és jókat hallani felőle.~
*Inkább a saját megnyugtatására mondogatja magának ezt, mert nem csupa szépet és jót hallott a városi életről, de legalább pozitívan igyekszik közelíteni az elkerülhetetlenhez. Nem biztos benne, hogy feltalálja magát, de mit van mit tenni, ha az embernek nincs választása. Az égre néz, aztán az előtte fekvő hosszú útra. Elnehezedő szívvel megy tovább a város irányába.*
~Pedig milyen jó életem volt. Elvégeztem a földeken a munkát, aztán már csak élhettem bele a világba. A lányok dicsértek, az öregek vállon veregettek, hogy anyám büszke lehet a fiára. Most földön futóként, egy koldusként mehetek a városba, mint egy száműzött, pedig mi bűnöm van, vagy volt valaha, hogy ez lett a sorsom?~
*Tudja, hogy menni kell, nem állhat meg. Legalább egy menedéket el kell érnie sötétedésig. Rövid időre pihen csak meg útja közben, hogy a kenyeret és a szalámit megegye, amit útja elején rakott el neki az anyja. Iszik a kulacsából, aztán újra indul a végtelenül monoton maraton a város irányába.*
A hozzászólás írója (Gardobar Merobnoran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.20 19:32:30
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-19 02:20:39
Üzenet elküldve: 2016-11-19 02:20:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// A látnok háza //
*Quantall elveszi az adott könyveket. A hirtelen fénytől az első ilyen könyvet egyből a szeme elé is kapja míg meg nem szokja. Mikor a könyveket elvették akkor egy felirat válik olvashatóvá. A titkok kamrája kifejezésen Quantall elgondolkozik, hogy tetszik-e neki. Majd inkább a feladatra kezd koncentrálni. Megnézi a fáklyákat hisz neki feltűnt az oda nem nagyon illő kifejezés. Megtalálva oda is inti a többieket.*
-Szóval valami olyasmit keresünk ami ide beillik. Érdekes játék.
*Ezek után már hajlandó szétnézni a következő szobában hisz ott nem látnak semmit.*
*Quantall elveszi az adott könyveket. A hirtelen fénytől az első ilyen könyvet egyből a szeme elé is kapja míg meg nem szokja. Mikor a könyveket elvették akkor egy felirat válik olvashatóvá. A titkok kamrája kifejezésen Quantall elgondolkozik, hogy tetszik-e neki. Majd inkább a feladatra kezd koncentrálni. Megnézi a fáklyákat hisz neki feltűnt az oda nem nagyon illő kifejezés. Megtalálva oda is inti a többieket.*
-Szóval valami olyasmit keresünk ami ide beillik. Érdekes játék.
*Ezek után már hajlandó szétnézni a következő szobában hisz ott nem látnak semmit.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-17 21:07:42
Üzenet elküldve: 2016-11-17 21:07:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A látnok háza //
- Ez az alak vagy nem volt normális, vagy ijesztően zseniális. -
* Mormogja maga elé halkan, ahogy elolvassa a feliratot. Persze miután félig megvakult a hirtelen támadt fénytől. Azért érez némi önelégültséget, amiért előbbre mozdította az ügyet a firkálmányával. Végigpillant társain, akik mintha kicsit befásultak volna. *
~ Most ez vagy valami fura, alattomos mágia, vagy belefáradtak a dologba. ~
* Megvonja a vállát és lép párat a másik szoba felé. Azért előre nem megy, nehogy már őt találja el valami ocsmányság. Ebből a megfontolásból Marzaint se szeretné legelől látni. Úgy se szereti, ha túl hosszú ideig mellőzik szerény személyét, így igyekszik felhívni magára a zsoldos figyelmét. Halkan rápisszeg és szemével magához inti. Ha odamegy hozzá, már csak valami indokot kell találnia... *
- Ez az alak vagy nem volt normális, vagy ijesztően zseniális. -
* Mormogja maga elé halkan, ahogy elolvassa a feliratot. Persze miután félig megvakult a hirtelen támadt fénytől. Azért érez némi önelégültséget, amiért előbbre mozdította az ügyet a firkálmányával. Végigpillant társain, akik mintha kicsit befásultak volna. *
~ Most ez vagy valami fura, alattomos mágia, vagy belefáradtak a dologba. ~
* Megvonja a vállát és lép párat a másik szoba felé. Azért előre nem megy, nehogy már őt találja el valami ocsmányság. Ebből a megfontolásból Marzaint se szeretné legelől látni. Úgy se szereti, ha túl hosszú ideig mellőzik szerény személyét, így igyekszik felhívni magára a zsoldos figyelmét. Halkan rápisszeg és szemével magához inti. Ha odamegy hozzá, már csak valami indokot kell találnia... *
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-16 11:07:56
Üzenet elküldve: 2016-11-16 11:07:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elapadt hírek nyomában//
*A fűtenger szürkületbe vesző, erőtlen szelek borzolta tömegének peremén futó kereskedelmi úton halad, vágtára fogott hátasát nem illetve sem ütlegekkel, sem ostorral, mindössze lehetőséget adva a máskor szigorúan visszafogott tempóba kényszerített jószágnak arra, hogy célirányosan élhesse ki berzenkedését, saját hasznára fordítva a sebességet, mégsem hajszolva a mént addig, míg sietségtől habos testtel összeroskadna az út szélén.
A szántóföldek rendezett halmait, pislákoló ablaknyílású épületeit maga mögött hagyta már, ezzel némileg csökkentve a családja birtokáról magával hozott térkép pontatlansága szülte felháborodás mértékét, önmaga számára is hihetőnek billogozott elfogadással állva a helyzet elé, mely szerint rossz erdei ösvényre vezetett útja, hol a remélt cél helyett épp, hogy tisztásnak nevezhető térség fogadta. Ám haragja távol maradt akkor is, mikor a felismerés elérte, s most is, lévén nem ok nélkül kelt át erdőn, pusztán, s ingoványon, ezen megbízatás pedig egyelőre nem kötődik időponthoz. Mindössze önnön elvárásai támasztanak határidőt cselekedetei sorának, mint ki feladatot kapva bizonyítani kívánja, keresve sem lelhetnek jobbat erre a munkára.
Ám csikófogait elhullajtotta már, s felhőtlen önhittség sosem jellemezte igazán, hiába megannyi siker, oly számos, megelégedéssel végződő feladat, ez merőben más természetűnek ígérkezik. Némiképp hiányolja a korábban megszokott, komor tények, s utasítások korlátait, melyek mentén fölöslegesnek ítélte a lavírozást, elfogadható, egyszerű, s célszerű keretet láthatott bennük. Wegtoren utcáinak, sikátorainak, s szokásjogok formálta árnyfoltjainak rengetegében segítségére voltak, eligazították, mikor kétesnek ígérkezett a döntések helyessége, s biztos támaszként magasodtak elvárt céljai mellett. Most ezektől megfosztatott, mikor ujjára került a gyűrű, melyet korábban sosem viselt a család birtokán kívül, ezzel is kerülve minden oly lehetőséget, mely betöltött szerepének felfedésével járhatott volna. Ám most, mikor súlya kell, hogy legyen jelenlétének, szavainak, s személyének, nem engedhető meg a tisztsége jegyéül szolgáló ékszer hiánya. Mégsem mondható mérhetetlenül nyugodtnak ezen ténytől, részint a vállaira nehezedő megbízatás terhe, részint az eljövendő homályába vesző, feltérképezhetetlen események okán.
Vajon miként reagál majd a másik? Fenyegetést lát majd, mellyel számolnia, s végeznie kell? Túl sok idő telt el, mióta elhagyta a birtokot, túl rég jutottak bizonyosnak vehető hírek a családfő kezébe, s ezek együttes fennállása végett szerencséltetett az áldatlan állapottal, mely a szürkületi úton való vágtába kényszerítette. Mert kényszer ez, miként is mondhatna ellent annak, kit azóta urának ismer, mióta értelme első csírája feléledt benne? Túl sok kérdés, mely a kőtömbökkel kirakott, dohos pincék távolodásával mind többször vetődtek fel, mintha a szemei elé tartott, átlátszatlan vásznak foszladozni kezdtek volna, avagy gyengülne lojalitása, mit erős kétségekkel fogadna. A család, s vele a családfő szava mindig szentebb helyet foglalt el életében, mint bármi egyéb, akár tulajdon élete. A szolgálat sosem volt teher, mit levetni vágyott, kitüntetés volt minden feladat, a legapróbb, semminek tetsző utasítástól, a hosszas tervezést, s ennek okán szenvedéssel járó parancsokig.
Efféle gondolatok csapongó hada járja be elméje útvesztőjét, míg kipróbált hátasa sebes, elnyújtott vágtával repíti célja felé, újfent a posványos ingovánnyal terhes vidék felé kényszerülve venni útját.*
A hozzászólás írója (Yghn'Aetus Thalaar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.16 11:13:00
*A fűtenger szürkületbe vesző, erőtlen szelek borzolta tömegének peremén futó kereskedelmi úton halad, vágtára fogott hátasát nem illetve sem ütlegekkel, sem ostorral, mindössze lehetőséget adva a máskor szigorúan visszafogott tempóba kényszerített jószágnak arra, hogy célirányosan élhesse ki berzenkedését, saját hasznára fordítva a sebességet, mégsem hajszolva a mént addig, míg sietségtől habos testtel összeroskadna az út szélén.
A szántóföldek rendezett halmait, pislákoló ablaknyílású épületeit maga mögött hagyta már, ezzel némileg csökkentve a családja birtokáról magával hozott térkép pontatlansága szülte felháborodás mértékét, önmaga számára is hihetőnek billogozott elfogadással állva a helyzet elé, mely szerint rossz erdei ösvényre vezetett útja, hol a remélt cél helyett épp, hogy tisztásnak nevezhető térség fogadta. Ám haragja távol maradt akkor is, mikor a felismerés elérte, s most is, lévén nem ok nélkül kelt át erdőn, pusztán, s ingoványon, ezen megbízatás pedig egyelőre nem kötődik időponthoz. Mindössze önnön elvárásai támasztanak határidőt cselekedetei sorának, mint ki feladatot kapva bizonyítani kívánja, keresve sem lelhetnek jobbat erre a munkára.
Ám csikófogait elhullajtotta már, s felhőtlen önhittség sosem jellemezte igazán, hiába megannyi siker, oly számos, megelégedéssel végződő feladat, ez merőben más természetűnek ígérkezik. Némiképp hiányolja a korábban megszokott, komor tények, s utasítások korlátait, melyek mentén fölöslegesnek ítélte a lavírozást, elfogadható, egyszerű, s célszerű keretet láthatott bennük. Wegtoren utcáinak, sikátorainak, s szokásjogok formálta árnyfoltjainak rengetegében segítségére voltak, eligazították, mikor kétesnek ígérkezett a döntések helyessége, s biztos támaszként magasodtak elvárt céljai mellett. Most ezektől megfosztatott, mikor ujjára került a gyűrű, melyet korábban sosem viselt a család birtokán kívül, ezzel is kerülve minden oly lehetőséget, mely betöltött szerepének felfedésével járhatott volna. Ám most, mikor súlya kell, hogy legyen jelenlétének, szavainak, s személyének, nem engedhető meg a tisztsége jegyéül szolgáló ékszer hiánya. Mégsem mondható mérhetetlenül nyugodtnak ezen ténytől, részint a vállaira nehezedő megbízatás terhe, részint az eljövendő homályába vesző, feltérképezhetetlen események okán.
Vajon miként reagál majd a másik? Fenyegetést lát majd, mellyel számolnia, s végeznie kell? Túl sok idő telt el, mióta elhagyta a birtokot, túl rég jutottak bizonyosnak vehető hírek a családfő kezébe, s ezek együttes fennállása végett szerencséltetett az áldatlan állapottal, mely a szürkületi úton való vágtába kényszerítette. Mert kényszer ez, miként is mondhatna ellent annak, kit azóta urának ismer, mióta értelme első csírája feléledt benne? Túl sok kérdés, mely a kőtömbökkel kirakott, dohos pincék távolodásával mind többször vetődtek fel, mintha a szemei elé tartott, átlátszatlan vásznak foszladozni kezdtek volna, avagy gyengülne lojalitása, mit erős kétségekkel fogadna. A család, s vele a családfő szava mindig szentebb helyet foglalt el életében, mint bármi egyéb, akár tulajdon élete. A szolgálat sosem volt teher, mit levetni vágyott, kitüntetés volt minden feladat, a legapróbb, semminek tetsző utasítástól, a hosszas tervezést, s ennek okán szenvedéssel járó parancsokig.
Efféle gondolatok csapongó hada járja be elméje útvesztőjét, míg kipróbált hátasa sebes, elnyújtott vágtával repíti célja felé, újfent a posványos ingovánnyal terhes vidék felé kényszerülve venni útját.*
A hozzászólás írója (Yghn'Aetus Thalaar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.16 11:13:00
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-13 19:07:19
Üzenet elküldve: 2016-11-13 19:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A látnok háza //
*Marzain is odamegy Morlához Quantallal együtt. Nem tesz semmit, inkább csak csendben figyel.*
~Én még sosem csináltam ilyet, jobban járok ha ezt inkább rájuk bízom.~
*Amikor fajtása leemeli a könyveket a polcról és hirtelen fény árasztja el az egész szobát, a szeme elé kell hogy kapja egy pillanatra a kezét.*
~Szerencse hogy nem a szablyámmal nyúltam oda.~
*Gyorsan el is rakja hát a fegyverét és pislog néhányat hogy kitisztuljon a látása. Ezután elolvassa a szöveget ami a könyvek felett vált láthatóvá.*
~Ha be akarok jutni a titkok kamrájába, akkor meg kell találnom a képmását a kulccsal, és még egy valószínűleg álcázott kulcslyukat is? Ez az ember aztán nem volt az egyenes megoldások híve.~
*Vonja le fejcsóválva a következtetést majd tesz egy javaslatot a vezetőjüknek, miszerint menjenek át a másik szobába, hátha ott megtalálják a kulcsot.*
~Utána már csak a kulcslyukat kell meglelni.~
A hozzászólás írója (Marzain Khalakzar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.13 19:07:38
*Marzain is odamegy Morlához Quantallal együtt. Nem tesz semmit, inkább csak csendben figyel.*
~Én még sosem csináltam ilyet, jobban járok ha ezt inkább rájuk bízom.~
*Amikor fajtása leemeli a könyveket a polcról és hirtelen fény árasztja el az egész szobát, a szeme elé kell hogy kapja egy pillanatra a kezét.*
~Szerencse hogy nem a szablyámmal nyúltam oda.~
*Gyorsan el is rakja hát a fegyverét és pislog néhányat hogy kitisztuljon a látása. Ezután elolvassa a szöveget ami a könyvek felett vált láthatóvá.*
~Ha be akarok jutni a titkok kamrájába, akkor meg kell találnom a képmását a kulccsal, és még egy valószínűleg álcázott kulcslyukat is? Ez az ember aztán nem volt az egyenes megoldások híve.~
*Vonja le fejcsóválva a következtetést majd tesz egy javaslatot a vezetőjüknek, miszerint menjenek át a másik szobába, hátha ott megtalálják a kulcsot.*
~Utána már csak a kulcslyukat kell meglelni.~
A hozzászólás írója (Marzain Khalakzar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.13 19:07:38
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-12 22:13:53
Üzenet elküldve: 2016-11-12 22:13:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// A látnok háza //
*Ahogy leveszik a könyveket a megfelelő helyeken, előkerülnek az ablakok és jobban láthatóvá válnak a dulakodás nyomai a többiek számára is. A könyvek felett viszont jól olvasható kis szöveg található.
"Ki be akar lépni a titok kamrájába, az keresse meg a képmásom, mely a kulcsot rejti a fáklyához, mi beenged."
Ezt olvashatják el, de ebben a szobában semmi képen vagy szobrot nem látnak, ami embert ábrázolna, nyilván másik szobába találják majd meg. A fáklyákat ha átnézik, akkor az megtalált átjárós könyves polc mellett találnak egyet, aminek az oldalában van egy mélyedés és oda lehet beilleszteni egy emblémát, ami egy félhold.
Tudják tehát, milyen alakú a kulcs, már csak meg kell találniuk, már ha a helyén van. Ezen a szobán nem jutnak még túl, de előrébb vannak mégis, mint eddig.*
*Ahogy leveszik a könyveket a megfelelő helyeken, előkerülnek az ablakok és jobban láthatóvá válnak a dulakodás nyomai a többiek számára is. A könyvek felett viszont jól olvasható kis szöveg található.
"Ki be akar lépni a titok kamrájába, az keresse meg a képmásom, mely a kulcsot rejti a fáklyához, mi beenged."
Ezt olvashatják el, de ebben a szobában semmi képen vagy szobrot nem látnak, ami embert ábrázolna, nyilván másik szobába találják majd meg. A fáklyákat ha átnézik, akkor az megtalált átjárós könyves polc mellett találnak egyet, aminek az oldalában van egy mélyedés és oda lehet beilleszteni egy emblémát, ami egy félhold.
Tudják tehát, milyen alakú a kulcs, már csak meg kell találniuk, már ha a helyén van. Ezen a szobán nem jutnak még túl, de előrébb vannak mégis, mint eddig.*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-11 11:45:03
Üzenet elküldve: 2016-11-11 11:45:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan emelkedik magasra az a szikrázó, gyönyörű napkorong, akárha egy vonós lant is kísérné útját, olyan egyenletesen, olyan akadálytalanul. Két barna szempárt gyújt lángra a távolban, ahogy gyermekien kerek, érdeklődő kifejezéssel bámulja ezt a minden nap újra és újra megjelenő csodát.
Hirtelen támad felé a szél, akár a hatalmas harci dobok rohamozzák meg a női alakot és lebbentik fel annak lóboncát, leterítve ezzel védelmező csuklyáját a fejéről. A száraz, poros szél szemébe karmol, így kénytelen becsuknia azt. Selymes, meleg takaróként simul rá a szemhéja íriszeire. Mélyet lélegzik a reggeli szélből, átjárja testét a tél első, szívbemarkoló sóhaja. Még nem elég erős, de már érezni, hogy hamarosan vadorkánként fog ráterülni a világra.
Hosszúszárú bőrbakancsait végül megmozdítja a nappal ellenkező irányba, először csak lépésbe, majd játékos futásba ered a nagy puszta dél-nyugati végében. Görbe vándorbotját maga mellett lengeti, s bele-belevágja egy kisebb dombocskába, hogy átlendüljön azon. Balján sorakoznak az ember nagyságú erős füvek, melyeken önmagában is nehéz áthatolni, kivéve persze, ha óriáskígyóval találkozik az ember, akkor máris nem a fű lesz a legnagyobb baja. Jobbján még látja a folyó vonulatát, nem túl közel, de eléggé ahhoz, hogy ne tévedjen el. Halványan hallja egy-egy sebesebb részénél morajlását futása közben. Előbb, utóbb át kell kelnie rajta, de az még ráér, még az jó pár nap járóföld. Hogy tervei között van-e ez, vagy nem az maradjon misztérium.*
~Ne rohanj annyira némber, mert szétrázol!~
- Bocsáss meg, uraság.
*Lassít a léptein, ahogy a hang megszólítja, majd egy egyenletes, de gyors sétára vált, eszeveszett futás helyett.*
- Tudod, hogy szeretek futni reggelente.
~Nem érdekel, asszony.~
- Hát persze, hogy nem.
*Elhalkulnak szavai, ahogy lemondóan tova sétál, kicsit közelebb irányítja lépteit a folyóhoz, hogy eltávolodjon a veszélyeket rejtő füves pusztától.*
Hirtelen támad felé a szél, akár a hatalmas harci dobok rohamozzák meg a női alakot és lebbentik fel annak lóboncát, leterítve ezzel védelmező csuklyáját a fejéről. A száraz, poros szél szemébe karmol, így kénytelen becsuknia azt. Selymes, meleg takaróként simul rá a szemhéja íriszeire. Mélyet lélegzik a reggeli szélből, átjárja testét a tél első, szívbemarkoló sóhaja. Még nem elég erős, de már érezni, hogy hamarosan vadorkánként fog ráterülni a világra.
Hosszúszárú bőrbakancsait végül megmozdítja a nappal ellenkező irányba, először csak lépésbe, majd játékos futásba ered a nagy puszta dél-nyugati végében. Görbe vándorbotját maga mellett lengeti, s bele-belevágja egy kisebb dombocskába, hogy átlendüljön azon. Balján sorakoznak az ember nagyságú erős füvek, melyeken önmagában is nehéz áthatolni, kivéve persze, ha óriáskígyóval találkozik az ember, akkor máris nem a fű lesz a legnagyobb baja. Jobbján még látja a folyó vonulatát, nem túl közel, de eléggé ahhoz, hogy ne tévedjen el. Halványan hallja egy-egy sebesebb részénél morajlását futása közben. Előbb, utóbb át kell kelnie rajta, de az még ráér, még az jó pár nap járóföld. Hogy tervei között van-e ez, vagy nem az maradjon misztérium.*
~Ne rohanj annyira némber, mert szétrázol!~
- Bocsáss meg, uraság.
*Lassít a léptein, ahogy a hang megszólítja, majd egy egyenletes, de gyors sétára vált, eszeveszett futás helyett.*
- Tudod, hogy szeretek futni reggelente.
~Nem érdekel, asszony.~
- Hát persze, hogy nem.
*Elhalkulnak szavai, ahogy lemondóan tova sétál, kicsit közelebb irányítja lépteit a folyóhoz, hogy eltávolodjon a veszélyeket rejtő füves pusztától.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-11-10 10:16:45
Üzenet elküldve: 2016-11-10 10:16:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// A látnok háza //
*A lovag odajönne segíteni mikor is a lány odahívja őket és előadja a felfedezését. Quantall is megnézi és ő is észreveszi, hogy valóban valamit jelölnek a könyvek.*
~Úgy látszik tényleg hasznos volt, hogy ő is velünk tartott.~
-Megtudhatjuk ha elvesszük a megfelelő könyveket. Akkor már nem is lesz szükség a fáklyára.
*Ezzel neki is lát elvenni az adott könyveket mivel úgy reméli, hogy ezzel tovább haladhatnak a ház megértésében. Abban már ő is biztos, hogy érdekes alak lehetett a ház lakója. Érdekelné, hogy miért is nem akart itt fényt. Eszébe jut, hogy a látnok talán egy fajtársa volt.*
*A lovag odajönne segíteni mikor is a lány odahívja őket és előadja a felfedezését. Quantall is megnézi és ő is észreveszi, hogy valóban valamit jelölnek a könyvek.*
~Úgy látszik tényleg hasznos volt, hogy ő is velünk tartott.~
-Megtudhatjuk ha elvesszük a megfelelő könyveket. Akkor már nem is lesz szükség a fáklyára.
*Ezzel neki is lát elvenni az adott könyveket mivel úgy reméli, hogy ezzel tovább haladhatnak a ház megértésében. Abban már ő is biztos, hogy érdekes alak lehetett a ház lakója. Érdekelné, hogy miért is nem akart itt fényt. Eszébe jut, hogy a látnok talán egy fajtársa volt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784