Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-17 17:53:24
Üzenet elküldve: 2018-06-17 17:53:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ishala elhűlve hallgatja a kis tündér meséjét, és nem tudja, hogy hova tegye a dolgot. Teljesen fura számára, hogy valaki elrabolja a másikat, és aztán megfenyegesse. Ő is gyakran járt már a városban, és sosem történt még vele hasonló eset. Mindenesetre most gondolkodni kezd.*
- Nem értek a varázslatokhoz... de nincs olyan, amivel el lehet felejtetni dolgokat a másikkal? Hogy máshogy emlékezzen rá? Nem gondolod, hogy amíg elkábított, addig csinált veled valamit? *Kérdezi óvatosan, mert bár nem érti meg, és teljesen érthetetlennek tartja a gonoszságot és az erőszakot, azért még ő is tudja, hogy ilyenekre van példa. *
- Persze ha ilyesmi célja lett volna, akkor minek adna tekercseket és varázslatokat? *Vonogatja a vállát.* Lehet, hogy sérült volt az agya, és azért viselkedett érthetetlenül. Végül is, mindenkinek aki erőszakra kel, és aki másokat bánt, annak szerintem sérült az agya, értelmes lények ilyet nem tesznek. A sportvadászat, mások bántása, rablás, gyilkosság... ezek mind mind idegenek az állatvilágban, nem? Csak az értelmes lényekben található meg ez a kényszer, de bennük se kellene, hiszen értelmesek, és fel tudják fogni, hogy ez miért rossz... szóval, biztos, hogy sérültek, és nem fogják fel ezt a dolgot. Nem értik, hogy rossz amit csinálnak, és hogy nem kellene. Aztán ha valaki már ilyesmire képes, akkor nem nehéz, hogy egyszer csak még őrültebb legyen. Tuti, hogy az a férfi is őrült volt. *Csóválja a fejét.*
- De te jól vagy? Nem hagyott benned mély nyomot? *Kérdezi aggódva, mert nem tudja, hogy ő mihez tudna kezdeni, ha ilyen történne vele, de az biztos, hogy nagyon nehezen bízna meg másokban utána.*
*Ishala elhűlve hallgatja a kis tündér meséjét, és nem tudja, hogy hova tegye a dolgot. Teljesen fura számára, hogy valaki elrabolja a másikat, és aztán megfenyegesse. Ő is gyakran járt már a városban, és sosem történt még vele hasonló eset. Mindenesetre most gondolkodni kezd.*
- Nem értek a varázslatokhoz... de nincs olyan, amivel el lehet felejtetni dolgokat a másikkal? Hogy máshogy emlékezzen rá? Nem gondolod, hogy amíg elkábított, addig csinált veled valamit? *Kérdezi óvatosan, mert bár nem érti meg, és teljesen érthetetlennek tartja a gonoszságot és az erőszakot, azért még ő is tudja, hogy ilyenekre van példa. *
- Persze ha ilyesmi célja lett volna, akkor minek adna tekercseket és varázslatokat? *Vonogatja a vállát.* Lehet, hogy sérült volt az agya, és azért viselkedett érthetetlenül. Végül is, mindenkinek aki erőszakra kel, és aki másokat bánt, annak szerintem sérült az agya, értelmes lények ilyet nem tesznek. A sportvadászat, mások bántása, rablás, gyilkosság... ezek mind mind idegenek az állatvilágban, nem? Csak az értelmes lényekben található meg ez a kényszer, de bennük se kellene, hiszen értelmesek, és fel tudják fogni, hogy ez miért rossz... szóval, biztos, hogy sérültek, és nem fogják fel ezt a dolgot. Nem értik, hogy rossz amit csinálnak, és hogy nem kellene. Aztán ha valaki már ilyesmire képes, akkor nem nehéz, hogy egyszer csak még őrültebb legyen. Tuti, hogy az a férfi is őrült volt. *Csóválja a fejét.*
- De te jól vagy? Nem hagyott benned mély nyomot? *Kérdezi aggódva, mert nem tudja, hogy ő mihez tudna kezdeni, ha ilyen történne vele, de az biztos, hogy nagyon nehezen bízna meg másokban utána.*
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-16 23:35:44
Üzenet elküldve: 2018-06-16 23:35:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mi történt?
*Ezen a kérdésen el kell gondolkoznia, mert maga sem tudja, hogy mit mondjon. Sosem történik vele semmi... kivéve azt az esetet... De el merje mesélni?*
- Hát, voltam a városban. Gyakran szoktam járni oda, mert az egyik legjobb barátom alkimista, és neki szoktam vásárolni italokat. Ajándékként.
*Kedvesen elmosolyodik, hiszen a lány mindig örül néhány italnak, amit a tündér visz neki.*
- Egy férfi mondta a városban, hogy a szegények fellázadtak, és veszélyes most a környék. Szimpatikus volt, azt mondta, hogy segít. Kiderült, hogy ő is mágus. Elkábított egy varázslattal, levitt valami pincébe, kikötözött, és azt mondta, hogy levágja a lábamat.
*Még most is kirázza a hideg attól, ha visszagondol a történtekre.*
- De nem csinált semmit végül. Adott néhány tekercset, amin pár varázslat van, s elengedett.
*Halkan sóhajt.*
- Én az ilyesmit nem értem! Miért rabol el, ha nem éli ki beteges vágyait, vagy ilyesmi? És ha nincsenek, akkor miért?
*A homloka ráncba szökik, hiszen nagyon nyugtalanítják ezek a kérdések.*
- Mi történt?
*Ezen a kérdésen el kell gondolkoznia, mert maga sem tudja, hogy mit mondjon. Sosem történik vele semmi... kivéve azt az esetet... De el merje mesélni?*
- Hát, voltam a városban. Gyakran szoktam járni oda, mert az egyik legjobb barátom alkimista, és neki szoktam vásárolni italokat. Ajándékként.
*Kedvesen elmosolyodik, hiszen a lány mindig örül néhány italnak, amit a tündér visz neki.*
- Egy férfi mondta a városban, hogy a szegények fellázadtak, és veszélyes most a környék. Szimpatikus volt, azt mondta, hogy segít. Kiderült, hogy ő is mágus. Elkábított egy varázslattal, levitt valami pincébe, kikötözött, és azt mondta, hogy levágja a lábamat.
*Még most is kirázza a hideg attól, ha visszagondol a történtekre.*
- De nem csinált semmit végül. Adott néhány tekercset, amin pár varázslat van, s elengedett.
*Halkan sóhajt.*
- Én az ilyesmit nem értem! Miért rabol el, ha nem éli ki beteges vágyait, vagy ilyesmi? És ha nincsenek, akkor miért?
*A homloka ráncba szökik, hiszen nagyon nyugtalanítják ezek a kérdések.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-16 23:23:29
Üzenet elküldve: 2018-06-16 23:23:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igen, így helyes. *Bólogat a fiatal elf, aki pont erre számított, maga sem tudja miért, de nem nézte ki a tündérkéből, hogy ok nélkül okozna fájdalmat vagy halált. Dehát a legtöbb élőlényből nem nézné ezt ki, úgyhogy ebben igazából nem volt semmi újdonság.
Ezután ismét túlesnek a bemutatkozáson, Ishala pedig biztos benne, hogy ismerték egymás nevét, csak elfelejtették. Nincs ebben semmi fura.*
- Én mindig be szoktam mutatkozni mindenkinek, szóval szerintem már bemutatkoztunk egymásnak, de az régen volt, és én mindig is hadilábon álltam a nevekkel. *Nevet zavarában, mert ezt a hibáját mindig is utálta.* De az is lehet, hogy tényleg nem mutatkoztunk be, őszintén, nem sokra emlékszem. Olyan sok minden történt utána...*Itt egy kicsit elhallgat, nem akarja elmesélni az apja halálát, mert azzal eléggé elrontaná a hangulatot. Már sikerült feldolgozza amennyire tudta, és már nem akar mindenkivel erről beszélni, tudat alatt sem.*
- Na és veled mi történt azóta? *Vált hirtelen témát, mielőtt a lány rákérdezhetne, hogy mi az a sok minden, és szokásos barátságos mosolyát már szinte ösztönösen ölti arcára.*
- Igen, így helyes. *Bólogat a fiatal elf, aki pont erre számított, maga sem tudja miért, de nem nézte ki a tündérkéből, hogy ok nélkül okozna fájdalmat vagy halált. Dehát a legtöbb élőlényből nem nézné ezt ki, úgyhogy ebben igazából nem volt semmi újdonság.
Ezután ismét túlesnek a bemutatkozáson, Ishala pedig biztos benne, hogy ismerték egymás nevét, csak elfelejtették. Nincs ebben semmi fura.*
- Én mindig be szoktam mutatkozni mindenkinek, szóval szerintem már bemutatkoztunk egymásnak, de az régen volt, és én mindig is hadilábon álltam a nevekkel. *Nevet zavarában, mert ezt a hibáját mindig is utálta.* De az is lehet, hogy tényleg nem mutatkoztunk be, őszintén, nem sokra emlékszem. Olyan sok minden történt utána...*Itt egy kicsit elhallgat, nem akarja elmesélni az apja halálát, mert azzal eléggé elrontaná a hangulatot. Már sikerült feldolgozza amennyire tudta, és már nem akar mindenkivel erről beszélni, tudat alatt sem.*
- Na és veled mi történt azóta? *Vált hirtelen témát, mielőtt a lány rákérdezhetne, hogy mi az a sok minden, és szokásos barátságos mosolyát már szinte ösztönösen ölti arcára.*
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-16 21:28:14
Üzenet elküldve: 2018-06-16 21:28:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Jól eső sóhajok hagyják el a száját ahogy Kriyon ajkai után nyakát lepi el csókokkal. A férfi hajába túr, szemeit lehunyja, és önző módon csak próbálja élvezni a pillanatot anélkül, hogy bárminemű következményre gondolna.*
~Nem, most az egyszer nem!~
*Azért Kriyonnak is hagyja, hogy csináljon, amit akarjon, elvégre magának is akar kényeztetést.
Ajkai édes mosolyra húzódnak a férfi zavarán, tapasztalatlanságán, pillanatnyi meglepődöttségén vagy akármi is legyen az, Nainak mindenképp új ez is, mint megannyi az elmúlt pár napban. Ki gondolta volna, hogy ennyi minden van, amit még nem tapasztalt?
Ahogy Kriyon végigsimít meztelen combján, kellemes bizsergés fut végig egész testén. Egy kicsit még kiélvezi az érintéseit, majd egy hirtelen mozdulattal kifordul alóla és gyengéden meglöki a férfit, hogy az pedig a hátára kerüljön. Ő aztán lovagló ülésben fölé magasodik, kihúzza a hajából a csatokat, elülső ébenfekete tincsei így fedetlen vállaira omlanak. Ruháját még mindig nem veszi le magáról, egyedül nem is tudná. Ellenben elérkezettnek látja az időt arra, hogy most már megfossza ingétől az alatta fekvő Kriyont. Kezei a ruhanemű alá vándorolnak, lassan végigsimít mellkasán. Igen, valóban szándékosan kínozza egy kicsikét, de az istenekre, mennyire élvezi ezt! Kihúzza kezeit a felső alól, és végre befejezi, amit az imént elkezdett: Az első két gomb után most a többi következik, és bár próbál higgadt maradni, egyre gyorsabban és gyorsabban dolgoznak ügyes kis ujjacskái, majd elhajítja az inget valahová a sötétben. Ezután lehajol hozzá, hogy újra ajkait vegye birtokba csókokat követelve tőle.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.16 21:30:12
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Jól eső sóhajok hagyják el a száját ahogy Kriyon ajkai után nyakát lepi el csókokkal. A férfi hajába túr, szemeit lehunyja, és önző módon csak próbálja élvezni a pillanatot anélkül, hogy bárminemű következményre gondolna.*
~Nem, most az egyszer nem!~
*Azért Kriyonnak is hagyja, hogy csináljon, amit akarjon, elvégre magának is akar kényeztetést.
Ajkai édes mosolyra húzódnak a férfi zavarán, tapasztalatlanságán, pillanatnyi meglepődöttségén vagy akármi is legyen az, Nainak mindenképp új ez is, mint megannyi az elmúlt pár napban. Ki gondolta volna, hogy ennyi minden van, amit még nem tapasztalt?
Ahogy Kriyon végigsimít meztelen combján, kellemes bizsergés fut végig egész testén. Egy kicsit még kiélvezi az érintéseit, majd egy hirtelen mozdulattal kifordul alóla és gyengéden meglöki a férfit, hogy az pedig a hátára kerüljön. Ő aztán lovagló ülésben fölé magasodik, kihúzza a hajából a csatokat, elülső ébenfekete tincsei így fedetlen vállaira omlanak. Ruháját még mindig nem veszi le magáról, egyedül nem is tudná. Ellenben elérkezettnek látja az időt arra, hogy most már megfossza ingétől az alatta fekvő Kriyont. Kezei a ruhanemű alá vándorolnak, lassan végigsimít mellkasán. Igen, valóban szándékosan kínozza egy kicsikét, de az istenekre, mennyire élvezi ezt! Kihúzza kezeit a felső alól, és végre befejezi, amit az imént elkezdett: Az első két gomb után most a többi következik, és bár próbál higgadt maradni, egyre gyorsabban és gyorsabban dolgoznak ügyes kis ujjacskái, majd elhajítja az inget valahová a sötétben. Ezután lehajol hozzá, hogy újra ajkait vegye birtokba csókokat követelve tőle.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.16 21:30:12
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-16 19:17:38
Üzenet elküldve: 2018-06-16 19:17:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Az első percekben nem kap szikrát, így az amúgy is kicsit bizonytalan Nairadával együtt mókás, de bájos és szenvedélyes koreográfiát adnak le. Ahogy a lány ellazul, a fiú is úgy nyílik ki egyre inkább - heves csókjai Nairada falánk ajkáról hamar a lány nyakára próbálnak vándorolni. A gombok is kezdenek lehullani előtte, és már majdnem feltárul előtte a tejjel-mézzel folyó Khaan-Haan, amikor is a minden bizonnyal nagyobb rutinnal rendelkező lány megállítja.*
*Alkalmi szeretőjének suttogásától és harapdálásától a szottyos lelkű mágusfi agya gyakorlatilag leolvad, szerencsére azonban más testtájaira a fenti folyamat ellenkezője lesz az igaz.*
~ Apám, állok, mint a fagyott kutyaláb! ~ *az azonban még így is feltűnik neki, hogy Nairada gyakorlatilag kínozza őt.*
~ Ööö...nem baj. ~ *vagyis ez nem baj, de azért Kriyonnak is vannak céljai! Nem akarja birtokolni vagy irányítani a lányt, jó érzékkel sejti, hogy azonnal bebukná az egész véletlen összegabalyodást; azt viszont szeretné, ha kisimíthatná Nai lelkének gyűrődéseit és rávehetné, hogy dobja félre egy kicsit a kontrollt. Így miközben hagyja magát kényeztetni és irányítani, bal karja besurran a lány ruhája alá, hogy kívülről simogassa combját, bal lábát pedig Nairada lábai közé csúsztatja, hogy összefonódva folytathassák Kriyon előre eltervezett és teljes beleegyezésével történő kihasználását.*
- Nai...
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Az első percekben nem kap szikrát, így az amúgy is kicsit bizonytalan Nairadával együtt mókás, de bájos és szenvedélyes koreográfiát adnak le. Ahogy a lány ellazul, a fiú is úgy nyílik ki egyre inkább - heves csókjai Nairada falánk ajkáról hamar a lány nyakára próbálnak vándorolni. A gombok is kezdenek lehullani előtte, és már majdnem feltárul előtte a tejjel-mézzel folyó Khaan-Haan, amikor is a minden bizonnyal nagyobb rutinnal rendelkező lány megállítja.*
*Alkalmi szeretőjének suttogásától és harapdálásától a szottyos lelkű mágusfi agya gyakorlatilag leolvad, szerencsére azonban más testtájaira a fenti folyamat ellenkezője lesz az igaz.*
~ Apám, állok, mint a fagyott kutyaláb! ~ *az azonban még így is feltűnik neki, hogy Nairada gyakorlatilag kínozza őt.*
~ Ööö...nem baj. ~ *vagyis ez nem baj, de azért Kriyonnak is vannak céljai! Nem akarja birtokolni vagy irányítani a lányt, jó érzékkel sejti, hogy azonnal bebukná az egész véletlen összegabalyodást; azt viszont szeretné, ha kisimíthatná Nai lelkének gyűrődéseit és rávehetné, hogy dobja félre egy kicsit a kontrollt. Így miközben hagyja magát kényeztetni és irányítani, bal karja besurran a lány ruhája alá, hogy kívülről simogassa combját, bal lábát pedig Nairada lábai közé csúsztatja, hogy összefonódva folytathassák Kriyon előre eltervezett és teljes beleegyezésével történő kihasználását.*
- Nai...
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-15 11:46:18
Üzenet elküldve: 2018-06-15 11:46:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mi is hasonlóan csináltuk!
*Azt már nem meri bevallani, hogy csapdákat is használtak, de hát a családban senki sem értett a vadászathoz. A házuk mellett kivágtak pár fát, amiből utána építkeztek és begyújtottak, a területen megtermelték maguknak a zöldséget, egy kevés gyümölcsöt. A többit az erdőben gyűjtötték, hús akkor került az asztalra, ha valami beleesett a csapdába. Ez általában egy nyúl, vagy egy nulum volt.*
- Nellara.
*Mondja el a nevét gyorsan, kicsit oldódik a lelkében a feszültség, mikor kiderül, hogy az elf sem emlékezett a lány nevére.*
- Szerintem mi... mi nem is mutatkoztunk be egymásnak. Ennyire azért nem rossz a memóriám. Vagy mégis?
*Egy pillanatra elgondolkozik, de úgy érzi, hogy ez bizony nem változtat azon a tényen, hogy egyikük sem ismerte a másik nevét.*
- Mi is hasonlóan csináltuk!
*Azt már nem meri bevallani, hogy csapdákat is használtak, de hát a családban senki sem értett a vadászathoz. A házuk mellett kivágtak pár fát, amiből utána építkeztek és begyújtottak, a területen megtermelték maguknak a zöldséget, egy kevés gyümölcsöt. A többit az erdőben gyűjtötték, hús akkor került az asztalra, ha valami beleesett a csapdába. Ez általában egy nyúl, vagy egy nulum volt.*
- Nellara.
*Mondja el a nevét gyorsan, kicsit oldódik a lelkében a feszültség, mikor kiderül, hogy az elf sem emlékezett a lány nevére.*
- Szerintem mi... mi nem is mutatkoztunk be egymásnak. Ennyire azért nem rossz a memóriám. Vagy mégis?
*Egy pillanatra elgondolkozik, de úgy érzi, hogy ez bizony nem változtat azon a tényen, hogy egyikük sem ismerte a másik nevét.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-15 00:11:04
Üzenet elküldve: 2018-06-15 00:11:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megbeszélik, hogy mindketten örülnek egymásnak, ami kelleme melegséggel tölti el a fiatal elfet, nem örült volna neki, ha terhes a társasága a lány számára. Igazából már el is felejtette a csalódottságot, amit az okozott, hogy nem lel új egzotikus állatra. A lovacska reakciójára viszont felnevet.*
- Tényleg úgy tűnik! *Helyesel, miközben a tündér egy mini-tisztást varázsol maga köré a magas fűben, és bár nem invitálta, Ishala is odalépked, és él a lehetőséggel. Kis gondolkodás után elengedi Gránit kantárját, bízik benne, hogy nem szalad el, és a csöp kis pacival jól ellesznek. *
- Ez valóban így van, és sokan nem fogják fel, hogy ez milyen fontos. *Helyesel a fiú.* Mi is apával csak azt lőttük le, amire szükségünk volt, hogy megegyük, vagy felhasználjuk, soha többet, és soha kevesebbet. Így lehettünk az erdő és a természet valódi részei. Hiszen mit csinálsz, ha túl sok vadat lősz? Megromlik a hús, és az egész kárba vész. Nem szabad értelmetlenül ölni, és nem szabad megbolygatni a természet rendjét sem. * Csóválja a fejét.*
- Ishala vagyok. *Vigyorog a lányra.* Örülök, hogy felhoztad, mert én a nevekkel mindig is hadilábon álltam. *Vallja be őszintén, és figyelmesen vár, hogy a tündér is újra bemutatkozzon.* Ezúttal nem fogom elfelejteni. *Bólint a nevet hallva, már ha a tündér megmondja.*
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.15 00:11:16
*Megbeszélik, hogy mindketten örülnek egymásnak, ami kelleme melegséggel tölti el a fiatal elfet, nem örült volna neki, ha terhes a társasága a lány számára. Igazából már el is felejtette a csalódottságot, amit az okozott, hogy nem lel új egzotikus állatra. A lovacska reakciójára viszont felnevet.*
- Tényleg úgy tűnik! *Helyesel, miközben a tündér egy mini-tisztást varázsol maga köré a magas fűben, és bár nem invitálta, Ishala is odalépked, és él a lehetőséggel. Kis gondolkodás után elengedi Gránit kantárját, bízik benne, hogy nem szalad el, és a csöp kis pacival jól ellesznek. *
- Ez valóban így van, és sokan nem fogják fel, hogy ez milyen fontos. *Helyesel a fiú.* Mi is apával csak azt lőttük le, amire szükségünk volt, hogy megegyük, vagy felhasználjuk, soha többet, és soha kevesebbet. Így lehettünk az erdő és a természet valódi részei. Hiszen mit csinálsz, ha túl sok vadat lősz? Megromlik a hús, és az egész kárba vész. Nem szabad értelmetlenül ölni, és nem szabad megbolygatni a természet rendjét sem. * Csóválja a fejét.*
- Ishala vagyok. *Vigyorog a lányra.* Örülök, hogy felhoztad, mert én a nevekkel mindig is hadilábon álltam. *Vallja be őszintén, és figyelmesen vár, hogy a tündér is újra bemutatkozzon.* Ezúttal nem fogom elfelejteni. *Bólint a nevet hallva, már ha a tündér megmondja.*
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.15 00:11:16
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-15 00:00:32
Üzenet elküldve: 2018-06-15 00:00:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Én is örülök.
*Bólint meleg szívvel. Szeret ismerkedni, és szeret mások közelében lenni, így örül, hogy nem egyedül kell mászkálnia a pusztában még akkor is, ha nem igazán fél attól, hogy bármi baja esne neki, vagy a lovának.
Mikor az elf azt mondja a lóra, hogy Falánk, az bamba tekintettel az idegenre néz, elfordítja a fejét, majd hatalmasat prüszköl.*
- Szerintem tetszik neki!
*Közben lelépked egy keveset a magas fűből, majd leül törökülésbe. Láthatóan elég nagy hely van mellette ahhoz, hogy a fiú is leüljön.*
- Szerintem az a fontos, hogy tiszteljük a természetet, és csak azt vegyük el, amire szükségünk van, nem többet.
*Rögtön ezután eszébe jut egy elég kínos kérdés.*
- Ő, mi bemutatkoztunk egymásnak?
*Láthatóan fülig vörösödik a szégyentől.*
- Ne haragudj, teljesen elfelejtettem a nevedet.
- Én is örülök.
*Bólint meleg szívvel. Szeret ismerkedni, és szeret mások közelében lenni, így örül, hogy nem egyedül kell mászkálnia a pusztában még akkor is, ha nem igazán fél attól, hogy bármi baja esne neki, vagy a lovának.
Mikor az elf azt mondja a lóra, hogy Falánk, az bamba tekintettel az idegenre néz, elfordítja a fejét, majd hatalmasat prüszköl.*
- Szerintem tetszik neki!
*Közben lelépked egy keveset a magas fűből, majd leül törökülésbe. Láthatóan elég nagy hely van mellette ahhoz, hogy a fiú is leüljön.*
- Szerintem az a fontos, hogy tiszteljük a természetet, és csak azt vegyük el, amire szükségünk van, nem többet.
*Rögtön ezután eszébe jut egy elég kínos kérdés.*
- Ő, mi bemutatkoztunk egymásnak?
*Láthatóan fülig vörösödik a szégyentől.*
- Ne haragudj, teljesen elfelejtettem a nevedet.
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-14 23:38:03
Üzenet elküldve: 2018-06-14 23:38:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Először még kicsit bizonytalan, többször megfordul a fejében, hogy talán most kéne abbahagyni ezt az egészet, még mielőtt megbánná.*
~Egyszer élünk!~
*Aztán egy idő után teljesen kikapcsol az agya, már nem érdekli sem az, ami a városban folyik, sem a mágustoronyban történt incidens. Önző gondolat, de nem érdekli sem az apja, aki épp a lázadás közepére tart vissza, sem Naty de még csak Aleimord sem. Kizárólag magával akar foglalkozni, csak most az egyszer. Na meg Kriyonnal, mivel nyilván ez kikerülhetetlen jelen esetben.
Közelebb húzza magához a férfit, és szenvedélyes csókokat követel tőle. Kezei a felsőteste minden szegletét felfedezik, majd ujjaival inge gombjai után kezd keresni. Heves csókok közepette lassan elkezdi kigombolni, de az első kettő után egyszer csak megáll. Ajka gonoszkás mosolyra húzódik, ami tőle egészen új lehet.*
- Még nem... *Suttogja Kriyon fülébe, gyengéden bele is harap fülcimpájába. Aztán újra ajkait kezdi ízlelgetni, de sokkal lassabban, sokkal lágyabban, mintha csak sokadik alkalom lenne, és már nem a heves vágyak vezérelnék őket - bár valójában Nait most sem.
Le sem tudná tagadni, mennyire élvezi, hogy az ő kezében van a kontroll, és most teljes mértékben. Aleimorddal egészen más volt eddig az egész. Persze élvezte azt is, hát hogyne élvezte volna! De ott inkább érezte úgy, hogy meg van kötve a keze és őt irányítják, birtokolják. Eddig ez fel sem tűnt neki, most sem tudatosan ébred rá erre, csak egy megérzés szikrája kezd el pislákolni.*
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Először még kicsit bizonytalan, többször megfordul a fejében, hogy talán most kéne abbahagyni ezt az egészet, még mielőtt megbánná.*
~Egyszer élünk!~
*Aztán egy idő után teljesen kikapcsol az agya, már nem érdekli sem az, ami a városban folyik, sem a mágustoronyban történt incidens. Önző gondolat, de nem érdekli sem az apja, aki épp a lázadás közepére tart vissza, sem Naty de még csak Aleimord sem. Kizárólag magával akar foglalkozni, csak most az egyszer. Na meg Kriyonnal, mivel nyilván ez kikerülhetetlen jelen esetben.
Közelebb húzza magához a férfit, és szenvedélyes csókokat követel tőle. Kezei a felsőteste minden szegletét felfedezik, majd ujjaival inge gombjai után kezd keresni. Heves csókok közepette lassan elkezdi kigombolni, de az első kettő után egyszer csak megáll. Ajka gonoszkás mosolyra húzódik, ami tőle egészen új lehet.*
- Még nem... *Suttogja Kriyon fülébe, gyengéden bele is harap fülcimpájába. Aztán újra ajkait kezdi ízlelgetni, de sokkal lassabban, sokkal lágyabban, mintha csak sokadik alkalom lenne, és már nem a heves vágyak vezérelnék őket - bár valójában Nait most sem.
Le sem tudná tagadni, mennyire élvezi, hogy az ő kezében van a kontroll, és most teljes mértékben. Aleimorddal egészen más volt eddig az egész. Persze élvezte azt is, hát hogyne élvezte volna! De ott inkább érezte úgy, hogy meg van kötve a keze és őt irányítják, birtokolják. Eddig ez fel sem tűnt neki, most sem tudatosan ébred rá erre, csak egy megérzés szikrája kezd el pislákolni.*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-14 23:14:50
Üzenet elküldve: 2018-06-14 23:14:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Na, ne érts félre, örülök, hogy találkoztunk! *Nevet a lányra, aki úgy tűnik, mintha kicsit elkedvetlenedett volna a köszöntéstől. Ahogy a lány gondolkodik, érdeklődve figyel, aztán megvonja a vállát válaszolás közben.*
- Szerintem a Falánk jó név, és illik is rá. Nem igaz, Falánk? *Fordul önkényesen a kis paci felé, és nézi, hogy miként reagál a névre, kivált belőle valamilyen reakciót, vagy sem. Ez sokat segíthet a névadásban, ha van valami, amire reagál az állat, azt hamarabb megkedveljük.*
- Én sem szeretek szenvedést okozni más állatoknak. *Csóválja a fejét, bár nem értette teljesen amit a lány mondott, mert pont elrepült felettük valami hangos madár.*
- Igazából, senkinek és semminek nem szeretek szenvedést okozni. Sosem vadásztam csapdával pont ezért, pedig sokan csinálják, és egyszerűbb is lett volna. De nem bírnék arra gondolni, hogy szegény állat ott szenved amíg meg nem találom…*megcsóválja a fejét.*
- Fura, nem? Azért lövöm le, hogy megegyem, mégis fontos, hogy hamar meghaljon, hogy ne szenvedjen. Néha nem értem magam.
- Na, ne érts félre, örülök, hogy találkoztunk! *Nevet a lányra, aki úgy tűnik, mintha kicsit elkedvetlenedett volna a köszöntéstől. Ahogy a lány gondolkodik, érdeklődve figyel, aztán megvonja a vállát válaszolás közben.*
- Szerintem a Falánk jó név, és illik is rá. Nem igaz, Falánk? *Fordul önkényesen a kis paci felé, és nézi, hogy miként reagál a névre, kivált belőle valamilyen reakciót, vagy sem. Ez sokat segíthet a névadásban, ha van valami, amire reagál az állat, azt hamarabb megkedveljük.*
- Én sem szeretek szenvedést okozni más állatoknak. *Csóválja a fejét, bár nem értette teljesen amit a lány mondott, mert pont elrepült felettük valami hangos madár.*
- Igazából, senkinek és semminek nem szeretek szenvedést okozni. Sosem vadásztam csapdával pont ezért, pedig sokan csinálják, és egyszerűbb is lett volna. De nem bírnék arra gondolni, hogy szegény állat ott szenved amíg meg nem találom…*megcsóválja a fejét.*
- Fura, nem? Azért lövöm le, hogy megegyem, mégis fontos, hogy hamar meghaljon, hogy ne szenvedjen. Néha nem értem magam.
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-14 09:40:37
Üzenet elküldve: 2018-06-14 09:40:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Még a torka is összeszorul, amellett természetesen semmit sem ért. Akkor sem értene, ha teljesen tiszta lenne, nem pedig ennyire bekarmolt, mint most. Utazásnál sosem szokta magát ennyire szétverni, most viszont nem csak az anyagtól, hanem tomboló hormonjaitól is zsong.*
- Mmmm. *mümmög, végül azonban nem mond semmit, mert nem tud semmit mondani. Nairada burokban élt, nemesi házban, kivételezett helyzetben, így nem olyan félvér fattyú, mint a fiú, aki a karjában tartja. De attól még fél-elf, és a felszín alatt ott vannak ugyanazok a görcsök, kétségek, félelmek és kérdések, mint minden félvérben.*
*Nem tart még ott, hogy magába nézve elemezze a helyzetet és a miérteket, képtelen is lenne rá. Nem olyan összeszedett, kiművelt fő, és ha Nairada hatása lekerül, valószínűleg ugyanaz a senkiházi, orrturkesz, piromán gyökér lesz, mint volt.*
- Öhm. *az elutasítás pörölyként éri, és bár nem ez volt az első - ó, dehogy - messze ez volt a legrosszabb. Amikor egy elf elhajtja, mert sunyiban lekapta, vagy megtaperolta, az érthető. Amikor egy emberlány dobja ki az ágyából, még azt is fel lehet dolgozni, főleg, ha egy rohadék elf miatt teszi. De ez a helyzet felfoghatatlan számára.*
- De...! *de nincs de. Nem tud több érvet felhozni, és már éppen kapitulálna, amikor Nairada lehúzza a jeggyűrűjét. Kistányérméretűre kerekedett szemekkel nézi végig, ám mielőtt bármiféle következtetésre jutna és megszólalna, addigra - az isteneknek legyen hála - az események túlhaladják a szavak szintjét.*
*Valami belső érzéke azt súgja neki, hogy most hagynia kell Nairadát, és nem kell mást tennie, csak csókolni, ölelni és szárnyalni vele. Magától valószínűleg sosem jutna el ilyen gondolatokig, de a fejében dolgozó növényi matériában számtalan idegen elmétől hallott gondolat megerjedni látszik.*
- Nai... *csak ennyi sóhajt, aztán beleveti magát a lány csókjaiba. Nem rohan és nem tolakszik, csak hagyja, hogy sodorja őket az áramlat. Kalandozó bal keze önálló életre kel, és a bársonyos bőr titkos hajlatainak felfedezésen nem várat már magára sokáig.*
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.14 09:41:00
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Még a torka is összeszorul, amellett természetesen semmit sem ért. Akkor sem értene, ha teljesen tiszta lenne, nem pedig ennyire bekarmolt, mint most. Utazásnál sosem szokta magát ennyire szétverni, most viszont nem csak az anyagtól, hanem tomboló hormonjaitól is zsong.*
- Mmmm. *mümmög, végül azonban nem mond semmit, mert nem tud semmit mondani. Nairada burokban élt, nemesi házban, kivételezett helyzetben, így nem olyan félvér fattyú, mint a fiú, aki a karjában tartja. De attól még fél-elf, és a felszín alatt ott vannak ugyanazok a görcsök, kétségek, félelmek és kérdések, mint minden félvérben.*
*Nem tart még ott, hogy magába nézve elemezze a helyzetet és a miérteket, képtelen is lenne rá. Nem olyan összeszedett, kiművelt fő, és ha Nairada hatása lekerül, valószínűleg ugyanaz a senkiházi, orrturkesz, piromán gyökér lesz, mint volt.*
- Öhm. *az elutasítás pörölyként éri, és bár nem ez volt az első - ó, dehogy - messze ez volt a legrosszabb. Amikor egy elf elhajtja, mert sunyiban lekapta, vagy megtaperolta, az érthető. Amikor egy emberlány dobja ki az ágyából, még azt is fel lehet dolgozni, főleg, ha egy rohadék elf miatt teszi. De ez a helyzet felfoghatatlan számára.*
- De...! *de nincs de. Nem tud több érvet felhozni, és már éppen kapitulálna, amikor Nairada lehúzza a jeggyűrűjét. Kistányérméretűre kerekedett szemekkel nézi végig, ám mielőtt bármiféle következtetésre jutna és megszólalna, addigra - az isteneknek legyen hála - az események túlhaladják a szavak szintjét.*
*Valami belső érzéke azt súgja neki, hogy most hagynia kell Nairadát, és nem kell mást tennie, csak csókolni, ölelni és szárnyalni vele. Magától valószínűleg sosem jutna el ilyen gondolatokig, de a fejében dolgozó növényi matériában számtalan idegen elmétől hallott gondolat megerjedni látszik.*
- Nai... *csak ennyi sóhajt, aztán beleveti magát a lány csókjaiba. Nem rohan és nem tolakszik, csak hagyja, hogy sodorja őket az áramlat. Kalandozó bal keze önálló életre kel, és a bársonyos bőr titkos hajlatainak felfedezésen nem várat már magára sokáig.*
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.14 09:41:00
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-14 01:46:06
Üzenet elküldve: 2018-06-14 01:46:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Elfordítja a fejét az újabb csók elől. Több tucat gondolat kavarog a fejében és ami a leginkább elbizonytalanítja, hogy nem tudja őket hová rakni. És el is keseríti, hisz tudja jól, még gondolnia sem lenne szabad ilyenekre. Szereti Aleimordot, illetve ő úgy gondolja, mégis valahogy ez az érzés most nagyon elhalványodik benne, mintha szándékosan akarná elméje elrejteni egy félreeső kis sarokba.*
- De... Engem vár otthon. Megígértem, hogy sietek vissza hozzá... *Inkább magát győzködi, mint hogy Kriyonnak próbálná megmagyarázni.
Tekintete ujján díszelgő jegygyűrűre siklik, és a lelkiismeretfurdalás egyre csak nő benne. Nem is igazán figyel a férfi szavaira, csak egy-egy félmondatot fog fel belőle.*
~Két magányos lélek a pusztán... Valóban így lenne?~
*Nem, és ezzel teljesen tisztában van. Bár édesanya nélkül nőtt fel, testvére sem volt soha, a legkevésbé az jellemezi az életét, hogy valaha is magányosnak érezte volna magát. Pedig szíve mélyén remélte, hogy ez igaz, mert akkor végre talált volna magának egy értelmes magyarázatot, miért nem küldte el azonnal, ahogy közeledni próbált felé a férfi.
Az igazság azonban az, hogy egyszerűen csak kíváncsi. Nagyon is, és most a gátlásai sem fogják vissza. Kíváncsi rá, hogy milyen úgy élni, hogy senki és semmi nem szabja meg, mit tehet és mit nem. Csak meg akarja tapasztalni azt, amit eddigi életében nem tudott, hogy milyen úgy igazán csak élni bele a mába minden nemesi felelősség nélkül. Abban is biztos, hogy Kriyonnak ehhez semmi köze. Nem dobogtatja meg a szívét, ahogy ránéz, kicsit sem, nem is vágyik rá. Az egyetlen dolog amire vágyik, hogy megtapasztalja, milyen is egy kicsit úgy igazán szabadnak lenni.*
- Nem akarom, hogy bármerre is közösen folytatódjanak az útjaink. A sajátomat akarom járni, azt, amelyiket eddig is és úgy, ahogy eddig is.
*Látszik rajta, hogy teljesen komolyan gondolja. Nagyot sóhajt, majd jegygyűrűje felé nyúl. Bizonytalanul és hezitálva, de lassan lehúzza az ujjáról, majd egy kicsit távolabb a pokróc szélére rakja óvatosan, még rá is hajtja az anyag sarkát, nehogy elveszítse a sötétben. Egy pillanatig még bámulja a letakart gyűrűt, ami sokkal, de sokkal többet jelent számára egy csillogó ékszernél, de aztán hitelen újra Kriyon nyakába kapaszkodik, és most ő kezdi csókolni, még ha az igazi Nairada valahol mélyen üvölt már benne, hogy állj! Nem hallja. Nem akarja meghallani.*
*Elfordítja a fejét az újabb csók elől. Több tucat gondolat kavarog a fejében és ami a leginkább elbizonytalanítja, hogy nem tudja őket hová rakni. És el is keseríti, hisz tudja jól, még gondolnia sem lenne szabad ilyenekre. Szereti Aleimordot, illetve ő úgy gondolja, mégis valahogy ez az érzés most nagyon elhalványodik benne, mintha szándékosan akarná elméje elrejteni egy félreeső kis sarokba.*
- De... Engem vár otthon. Megígértem, hogy sietek vissza hozzá... *Inkább magát győzködi, mint hogy Kriyonnak próbálná megmagyarázni.
Tekintete ujján díszelgő jegygyűrűre siklik, és a lelkiismeretfurdalás egyre csak nő benne. Nem is igazán figyel a férfi szavaira, csak egy-egy félmondatot fog fel belőle.*
~Két magányos lélek a pusztán... Valóban így lenne?~
*Nem, és ezzel teljesen tisztában van. Bár édesanya nélkül nőtt fel, testvére sem volt soha, a legkevésbé az jellemezi az életét, hogy valaha is magányosnak érezte volna magát. Pedig szíve mélyén remélte, hogy ez igaz, mert akkor végre talált volna magának egy értelmes magyarázatot, miért nem küldte el azonnal, ahogy közeledni próbált felé a férfi.
Az igazság azonban az, hogy egyszerűen csak kíváncsi. Nagyon is, és most a gátlásai sem fogják vissza. Kíváncsi rá, hogy milyen úgy élni, hogy senki és semmi nem szabja meg, mit tehet és mit nem. Csak meg akarja tapasztalni azt, amit eddigi életében nem tudott, hogy milyen úgy igazán csak élni bele a mába minden nemesi felelősség nélkül. Abban is biztos, hogy Kriyonnak ehhez semmi köze. Nem dobogtatja meg a szívét, ahogy ránéz, kicsit sem, nem is vágyik rá. Az egyetlen dolog amire vágyik, hogy megtapasztalja, milyen is egy kicsit úgy igazán szabadnak lenni.*
- Nem akarom, hogy bármerre is közösen folytatódjanak az útjaink. A sajátomat akarom járni, azt, amelyiket eddig is és úgy, ahogy eddig is.
*Látszik rajta, hogy teljesen komolyan gondolja. Nagyot sóhajt, majd jegygyűrűje felé nyúl. Bizonytalanul és hezitálva, de lassan lehúzza az ujjáról, majd egy kicsit távolabb a pokróc szélére rakja óvatosan, még rá is hajtja az anyag sarkát, nehogy elveszítse a sötétben. Egy pillanatig még bámulja a letakart gyűrűt, ami sokkal, de sokkal többet jelent számára egy csillogó ékszernél, de aztán hitelen újra Kriyon nyakába kapaszkodik, és most ő kezdi csókolni, még ha az igazi Nairada valahol mélyen üvölt már benne, hogy állj! Nem hallja. Nem akarja meghallani.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-13 19:59:08
Üzenet elküldve: 2018-06-13 19:59:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom.
*Látszik, hogy a lelkesedése kicsit lelohadt, de azért próbál még mindig vidám lenni, még akkor is, ha nem tejesen őszinte.
A pónija közben szinte kiharapja az elf kezéből az almát, és boldogan rágcsálja el.*
- Mi jut eszembe, ha ránézek?
*Ismétli el, majd hosszasan elgondolkozik.*
- Az, hogy milyen tömzsi a lába, és vastag a nyaka. Hogy milyen falánk, mégsem kövér.
*Kínosan beletúr fekete hajába.*
- Ezek nem jó nevek.
*Elgondolkozik, hogy Kicsinek hívja például a pacit, de az olyan semmilyen név... Na meg Nellara is kicsi, burán szólna. Például: "Gyere ide Kicsim!"*
~Sokkal jobb kell!~
- Köszönöm, én... én szeretek más állatoknak szenvedést okozni.
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.13 19:59:35
- Hát sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom.
*Látszik, hogy a lelkesedése kicsit lelohadt, de azért próbál még mindig vidám lenni, még akkor is, ha nem tejesen őszinte.
A pónija közben szinte kiharapja az elf kezéből az almát, és boldogan rágcsálja el.*
- Mi jut eszembe, ha ránézek?
*Ismétli el, majd hosszasan elgondolkozik.*
- Az, hogy milyen tömzsi a lába, és vastag a nyaka. Hogy milyen falánk, mégsem kövér.
*Kínosan beletúr fekete hajába.*
- Ezek nem jó nevek.
*Elgondolkozik, hogy Kicsinek hívja például a pacit, de az olyan semmilyen név... Na meg Nellara is kicsi, burán szólna. Például: "Gyere ide Kicsim!"*
~Sokkal jobb kell!~
- Köszönöm, én... én szeretek más állatoknak szenvedést okozni.
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.13 19:59:35
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-13 16:02:59
Üzenet elküldve: 2018-06-13 16:02:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazából nem hitte el, hogy sikerül. Igazából nem. Így amikor Nairada nem csak nem üti irgalmatlanul tökön, ahogy általában szokták, hanem hagyja, sőt: vad szenvedéllyel csókol vissza, a szikra, amit a lány iránt érzett, heves lángra lobban. Ahogy Nairada a nyakába karol, ő is átöleli bal karjával a derekát és néhány pillanatra úgy érzi, végre kerek a világ. De... semmi nem tart örökké.*
*Nairada halk szavaira elsőre csak ködös és szerelmes pillantás a válasz, aztán a valóság hullámán a fájdalom is beköltözik Kriyon szemébe.*
- Cssss... tudom. Tudom... *tapasztja be csókkal Nairada ajkát, aztán ő húzódik el egy kicsit. Szeme csukva marad néhány pillanatig. Természetesen tudja, hogy nem versenyezhet azzal, amit Nairada maga mögött hagyni vélt a városban, és arra sincs esélye, hogy annak valós értékét megmutassa a lánynak. Arra magától kell rájönnie.*
- Tudom, ez nem egy... elf szerelmi történet. *tudja jól, meddig ér a takaró. A világ igazságtalanságával... vagy inkább igazságával már régen megtanult együtt élni. Neki nem jár a nagy finálé.*
- Csak egy Szilánk mese... egy meseszilánk. *nyitja ki a szemét mosolyogva, bár remegő hangja és tekintete elárulják. Taitos mester jól prezentálja: a mágusok élete végső soron magányos és önző élet, csak két mágus tudja megérteni egymás igényeit - Nairadának pedig ez a felismerés is korai.*
- Két magányos lélek a pusztán, kiknek útjai egy ponton találkoztak... majd a végtelenbe tartottak tovább. *ha tehetné, most újabb csókot lopna, de hagynia kell a lányt dönteni. Hagynia kell, hogy Nairada hangjának bizonytalansága a sors kerekét egyik vagy másik irányba billentse.*
- De az az egyetlen éj csak az övék volt... *valószínűleg a narkó és a frissen talál érzelemhalmaz teszi ilyen vátesszé, a régi Kriyon valahol a lelke mélyén remeg és retteg a kudarctól, mukkanni sem mer. Mosolya nem fakul, csak megremeg, ahogy a karjában fekvő lány válaszára vár.*
*Igazából nem hitte el, hogy sikerül. Igazából nem. Így amikor Nairada nem csak nem üti irgalmatlanul tökön, ahogy általában szokták, hanem hagyja, sőt: vad szenvedéllyel csókol vissza, a szikra, amit a lány iránt érzett, heves lángra lobban. Ahogy Nairada a nyakába karol, ő is átöleli bal karjával a derekát és néhány pillanatra úgy érzi, végre kerek a világ. De... semmi nem tart örökké.*
*Nairada halk szavaira elsőre csak ködös és szerelmes pillantás a válasz, aztán a valóság hullámán a fájdalom is beköltözik Kriyon szemébe.*
- Cssss... tudom. Tudom... *tapasztja be csókkal Nairada ajkát, aztán ő húzódik el egy kicsit. Szeme csukva marad néhány pillanatig. Természetesen tudja, hogy nem versenyezhet azzal, amit Nairada maga mögött hagyni vélt a városban, és arra sincs esélye, hogy annak valós értékét megmutassa a lánynak. Arra magától kell rájönnie.*
- Tudom, ez nem egy... elf szerelmi történet. *tudja jól, meddig ér a takaró. A világ igazságtalanságával... vagy inkább igazságával már régen megtanult együtt élni. Neki nem jár a nagy finálé.*
- Csak egy Szilánk mese... egy meseszilánk. *nyitja ki a szemét mosolyogva, bár remegő hangja és tekintete elárulják. Taitos mester jól prezentálja: a mágusok élete végső soron magányos és önző élet, csak két mágus tudja megérteni egymás igényeit - Nairadának pedig ez a felismerés is korai.*
- Két magányos lélek a pusztán, kiknek útjai egy ponton találkoztak... majd a végtelenbe tartottak tovább. *ha tehetné, most újabb csókot lopna, de hagynia kell a lányt dönteni. Hagynia kell, hogy Nairada hangjának bizonytalansága a sors kerekét egyik vagy másik irányba billentse.*
- De az az egyetlen éj csak az övék volt... *valószínűleg a narkó és a frissen talál érzelemhalmaz teszi ilyen vátesszé, a régi Kriyon valahol a lelke mélyén remeg és retteg a kudarctól, mukkanni sem mer. Mosolya nem fakul, csak megremeg, ahogy a karjában fekvő lány válaszára vár.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-13 11:14:46
Üzenet elküldve: 2018-06-13 11:14:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Rendben, egzotikus*hagyja rá a lányra mosolyogva* de én azt hittem olyat találok, amit még nem láttam. A paciddal már találkoztam. *Teszi hozzá még mindig barátságosan mosolyogva, aztán megrázza a fejét.*
- Nincs ez így jól, egy állatnak kell, hogy legyen neve. Mi az első dolog, ami eszedbe jut, ha ránézel? Talán az kellene, hogy legyen a neve. *Ajánlkozik, ha jól tudja, apja is így nevezte el Gránitot. *
- Nekem nem tűnsz rossz gazdának. A legtöbb gazda csak beállítja az istállóba, és nem érdekli, hogy mit csinál ott a lova, csak az, hogy elvigye egyik pontból a másikba ha kell. Te legalább gondolsz rá, hogy mit érez, és kijössz vele, hogy ne unatkozzon. Határozottan jó gazdának tűnsz. *Vigyorog tovább, és figyeli, ahogy saját pacija egyre közelebb igyekszik sétálni a kicsihez, de azért tartja a kantárját, nehogy valami probléma adódjon. Gránit egyre barátságosabban fújtat, Ish pedig kivesz a táskájából egy-egy almát, egyik sajátjának, másikat a kis pacinak ajánlja fel fogyasztásra, nem törődve azzal, hogy méretbéli különbségeik miatt a tündérlány állatkája jobban jár. Gránit se féltékeny típus, és igazából ilyen dolgokat fel se fog, úgyhogy barátságosan ropogtatja az ételt, amit ilyen hirtelen kapott.*
- Rendben, egzotikus*hagyja rá a lányra mosolyogva* de én azt hittem olyat találok, amit még nem láttam. A paciddal már találkoztam. *Teszi hozzá még mindig barátságosan mosolyogva, aztán megrázza a fejét.*
- Nincs ez így jól, egy állatnak kell, hogy legyen neve. Mi az első dolog, ami eszedbe jut, ha ránézel? Talán az kellene, hogy legyen a neve. *Ajánlkozik, ha jól tudja, apja is így nevezte el Gránitot. *
- Nekem nem tűnsz rossz gazdának. A legtöbb gazda csak beállítja az istállóba, és nem érdekli, hogy mit csinál ott a lova, csak az, hogy elvigye egyik pontból a másikba ha kell. Te legalább gondolsz rá, hogy mit érez, és kijössz vele, hogy ne unatkozzon. Határozottan jó gazdának tűnsz. *Vigyorog tovább, és figyeli, ahogy saját pacija egyre közelebb igyekszik sétálni a kicsihez, de azért tartja a kantárját, nehogy valami probléma adódjon. Gránit egyre barátságosabban fújtat, Ish pedig kivesz a táskájából egy-egy almát, egyik sajátjának, másikat a kis pacinak ajánlja fel fogyasztásra, nem törődve azzal, hogy méretbéli különbségeik miatt a tündérlány állatkája jobban jár. Gránit se féltékeny típus, és igazából ilyen dolgokat fel se fog, úgyhogy barátságosan ropogtatja az ételt, amit ilyen hirtelen kapott.*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-13 01:26:19
Üzenet elküldve: 2018-06-13 01:26:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Kriyon szavaira csak bólint egyet beleegyezően. Persze lehetne ezt részletezni még, de jelenleg nincs abban az állapotban, hogy komoly és mélyenszántó filozofikus beszélgetést folytassanak. Egyszerűbb a férfire hagyni az egészet. A dolgokon úgysem változtat sokat. Nehéz széppé tenni egy égő város képét.
Teljesen elveszik saját kis világában, saját gondolataiban. Meglepetésként éri Kriyon csókja, hirtelen fel sem fogja, mi történik. A füstrúdtól kellően kábult, hogy egy pillanat alatt meggyőzze magát arról, Aleimord is pont így szokta őt csókolni. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok az érintések... Hogy ez tényleg így van, vagy csak ő szeretné nagyon ezt hinni, nem tudni. Addig-addig képzeleg kedveséről, míg a végén, ha nem is tudatosan, de már teljesen elhiteti saját magával, hogy Kriyon helyett Aleimord próbálja neki "szebbé tenni s jelenét". Hevesen csókol vissza.
Csak akkor tűnik fel neki, hogy valami nincs rendben, mikor a férfi nyakába karol a hosszú, szőke tincseket keresve, de azok helyett csak a levegőt tudja markolászni. Hirtelen hátrébb húzódik egy kicsit, elengedi Kriyont, de nem távolodik el. Zavartan pillant körbe, magában sem nagyon tudja hová tenni a dolgot. Más esetben valószínűleg már a közeledését is visszautasította volna, de jelenleg azt sem tudja eldönteni, hogy ez most rossz-e vagy sem. Illetve nem akar vele foglalkozni. Elege van a megoldásra váró problémákból, a kötelességekből a szabályokból, legfőképpen pedig abból, hogy eldöntse, mit tehet meg és mit nem. Nem egyszerűbb úgy az élet, ha ezekre nem is kell gondolnia? Persze ezek elég felszínes gondolatok, nem rá vallanak, mégis most előtörnek belőle.*
- Kriyon, mondtam már. Nekem jegyesem van. *Feleli végül halkan, mert mélyen azért ő is érzi, nincs ez így rendben. Szavaiban azonban nagyon erősen érezni a bizonytalanságot, és közel sem olyan határozott mint szokott. Mintha maga sem tudná eldönteni, mit is szeretne.*
*Kriyon szavaira csak bólint egyet beleegyezően. Persze lehetne ezt részletezni még, de jelenleg nincs abban az állapotban, hogy komoly és mélyenszántó filozofikus beszélgetést folytassanak. Egyszerűbb a férfire hagyni az egészet. A dolgokon úgysem változtat sokat. Nehéz széppé tenni egy égő város képét.
Teljesen elveszik saját kis világában, saját gondolataiban. Meglepetésként éri Kriyon csókja, hirtelen fel sem fogja, mi történik. A füstrúdtól kellően kábult, hogy egy pillanat alatt meggyőzze magát arról, Aleimord is pont így szokta őt csókolni. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok az érintések... Hogy ez tényleg így van, vagy csak ő szeretné nagyon ezt hinni, nem tudni. Addig-addig képzeleg kedveséről, míg a végén, ha nem is tudatosan, de már teljesen elhiteti saját magával, hogy Kriyon helyett Aleimord próbálja neki "szebbé tenni s jelenét". Hevesen csókol vissza.
Csak akkor tűnik fel neki, hogy valami nincs rendben, mikor a férfi nyakába karol a hosszú, szőke tincseket keresve, de azok helyett csak a levegőt tudja markolászni. Hirtelen hátrébb húzódik egy kicsit, elengedi Kriyont, de nem távolodik el. Zavartan pillant körbe, magában sem nagyon tudja hová tenni a dolgot. Más esetben valószínűleg már a közeledését is visszautasította volna, de jelenleg azt sem tudja eldönteni, hogy ez most rossz-e vagy sem. Illetve nem akar vele foglalkozni. Elege van a megoldásra váró problémákból, a kötelességekből a szabályokból, legfőképpen pedig abból, hogy eldöntse, mit tehet meg és mit nem. Nem egyszerűbb úgy az élet, ha ezekre nem is kell gondolnia? Persze ezek elég felszínes gondolatok, nem rá vallanak, mégis most előtörnek belőle.*
- Kriyon, mondtam már. Nekem jegyesem van. *Feleli végül halkan, mert mélyen azért ő is érzi, nincs ez így rendben. Szavaiban azonban nagyon erősen érezni a bizonytalanságot, és közel sem olyan határozott mint szokott. Mintha maga sem tudná eldönteni, mit is szeretne.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-13 00:55:55
Üzenet elküldve: 2018-06-13 00:55:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát, ha úgy nézed, az apró pacim is egzotikus állat!
*Mondja mosolyogva, majd halkan kuncog egy kicsit.*
- Igazából nem. A városban vettem a piacon, ő volt az egyetlen olyan ló, ami megfelelő magas a számomra. Ennek is legalább fél éve, de nevet még nem találtam neki.
*Halkan, kicsit lemondóan sóhajt, de a szeméből még mindig vidámság tükröződik.*
- Hát, tudod én a Kikötői erdőségben lakok. Mágustanonc vagyok, a lovam pedig gyakran egyedül van, és unatkozik. Most volt időm, gondoltam, foglalkozok vele egy kicsit. Nem akarok rossz gazdája lenni.
- Hát, ha úgy nézed, az apró pacim is egzotikus állat!
*Mondja mosolyogva, majd halkan kuncog egy kicsit.*
- Igazából nem. A városban vettem a piacon, ő volt az egyetlen olyan ló, ami megfelelő magas a számomra. Ennek is legalább fél éve, de nevet még nem találtam neki.
*Halkan, kicsit lemondóan sóhajt, de a szeméből még mindig vidámság tükröződik.*
- Hát, tudod én a Kikötői erdőségben lakok. Mágustanonc vagyok, a lovam pedig gyakran egyedül van, és unatkozik. Most volt időm, gondoltam, foglalkozok vele egy kicsit. Nem akarok rossz gazdája lenni.
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-11 22:23:06
Üzenet elküldve: 2018-06-11 22:23:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Miközben Nairada a csillagokat bámulja, Kriyon Nairadát. Már annyira be van állva, hogy gyakorlatilag ő sem tudja megmondani, mennyit lát a lányból és mennyit tesz hozzá saját fékevesztett fantáziája, de borzalmasan el van szállva és még életében nem volt ennyire szerelmes és felindult.*
- A jelen akkor szép, ha széppé tesszük... és akkor nem kell sötéten emlékezni rá, ha múlt lesz belőle. *sóhajtja, majd egy élete-egy halála, óvatosan és némileg rutintalanul előremozdul, hogy csókot lopjon a lánytól. Lelkességének eredményétől függően cselekszik tovább, de csak addig jut, hogy kezét Nairada combjára teszi, egyszerre érve hozzá a finom bőrhöz és a ruha anyagához.*
*Miközben Nairada a csillagokat bámulja, Kriyon Nairadát. Már annyira be van állva, hogy gyakorlatilag ő sem tudja megmondani, mennyit lát a lányból és mennyit tesz hozzá saját fékevesztett fantáziája, de borzalmasan el van szállva és még életében nem volt ennyire szerelmes és felindult.*
- A jelen akkor szép, ha széppé tesszük... és akkor nem kell sötéten emlékezni rá, ha múlt lesz belőle. *sóhajtja, majd egy élete-egy halála, óvatosan és némileg rutintalanul előremozdul, hogy csókot lopjon a lánytól. Lelkességének eredményétől függően cselekszik tovább, de csak addig jut, hogy kezét Nairada combjára teszi, egyszerre érve hozzá a finom bőrhöz és a ruha anyagához.*
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-11 14:59:12
Üzenet elküldve: 2018-06-11 14:59:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnt, hogy az elfnek igaza volt, és valóban régi ismerősébe botlott. Legutóbb nem beszéltek túl sokat, hamar faképnél hagyta a lány, de utólag belegondolva, talán jobb is így. Még nagyobb bűntudata lett volna, ha boldogan szórakoznak és beszélgetnek, miközben apja otthon haldoklott. Mindenesetre a tündér szellemes megjegyzésén maga is elmosolyodik.*
- Apró, furcsa nyomokat követtem, olyat, amit még nem láttam. Hát aztán nézzenek oda, mégis kiderül, hogy már láttam őket. Apró pacid hagyta azokat! Én meg azt reméltem, hogy valami egzotikus állat, amivel még nem találkoztam. *Nevet jóízűen, miközben leszáll a lóról, hiszen nem illik odafentről beszélgetni, főleg egy ilyen alacsony lénnyel. *
- Valóban, nem tegnap volt utolsó találkozásunk. Nem is gondoltam, hogy újra egymásba futunk még. *Mosolyogva nézi a kis pacit, akire saját kancája vissza fújtat, és a közeledésre először hátra, majd előre lép. *
- Na de komolyan kérdezem, mi hozott ezen kopár földre? Nem féltél, hogy eltévedsz? Vagy jól ismered tán a vidéket? *Kérdezi ismét, mert nem hagyja nyugodni a téma. Nem tudja miért, de ösztönösen félti a kis tündért, aki talán maga sem tudja, hogy milyen veszélyeket rejt ez a síkság.*
*Úgy tűnt, hogy az elfnek igaza volt, és valóban régi ismerősébe botlott. Legutóbb nem beszéltek túl sokat, hamar faképnél hagyta a lány, de utólag belegondolva, talán jobb is így. Még nagyobb bűntudata lett volna, ha boldogan szórakoznak és beszélgetnek, miközben apja otthon haldoklott. Mindenesetre a tündér szellemes megjegyzésén maga is elmosolyodik.*
- Apró, furcsa nyomokat követtem, olyat, amit még nem láttam. Hát aztán nézzenek oda, mégis kiderül, hogy már láttam őket. Apró pacid hagyta azokat! Én meg azt reméltem, hogy valami egzotikus állat, amivel még nem találkoztam. *Nevet jóízűen, miközben leszáll a lóról, hiszen nem illik odafentről beszélgetni, főleg egy ilyen alacsony lénnyel. *
- Valóban, nem tegnap volt utolsó találkozásunk. Nem is gondoltam, hogy újra egymásba futunk még. *Mosolyogva nézi a kis pacit, akire saját kancája vissza fújtat, és a közeledésre először hátra, majd előre lép. *
- Na de komolyan kérdezem, mi hozott ezen kopár földre? Nem féltél, hogy eltévedsz? Vagy jól ismered tán a vidéket? *Kérdezi ismét, mert nem hagyja nyugodni a téma. Nem tudja miért, de ösztönösen félti a kis tündért, aki talán maga sem tudja, hogy milyen veszélyeket rejt ez a síkság.*
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-06-11 13:49:28
Üzenet elküldve: 2018-06-11 13:49:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A játékukban egy ismerős arc zavarja meg. Nellara az elf felé fordul, és vidáman csillogó szemekkel néz felé.*
- Verőfényes délutánt! Mi szél hozott ilyen távol az erdőtől, szárnyatlan elf.
*Kuncog is egy kicsit a megjegyzésén, majd leszáll a lováról, és csilingelő hangon szólal meg.*
- Neked is szia!
*A neve nincs póni félénknek néz a nála sokkal nagyobb lóra, majd óvatos léptekkel indul meg felé. A fülét hegyezi, orrával szimatol, prüszköl is egyszer-kétszer, mikor beleszáll a por.*
- Régen találkoztunk.
*A játékukban egy ismerős arc zavarja meg. Nellara az elf felé fordul, és vidáman csillogó szemekkel néz felé.*
- Verőfényes délutánt! Mi szél hozott ilyen távol az erdőtől, szárnyatlan elf.
*Kuncog is egy kicsit a megjegyzésén, majd leszáll a lováról, és csilingelő hangon szólal meg.*
- Neked is szia!
*A neve nincs póni félénknek néz a nála sokkal nagyobb lóra, majd óvatos léptekkel indul meg felé. A fülét hegyezi, orrával szimatol, prüszköl is egyszer-kétszer, mikor beleszáll a por.*
- Régen találkoztunk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784