Archívum - Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 12:39:59
Üzenet elküldve: 2017-04-03 12:39:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Pedig Learon szerint érdekes történet. Ha eleget taglalják és kiszedik az ilyen történetekből azokat a dolgokat, amik lehetetlenné teszik, a végén megtalálják a mese eredetét, ami talán egy valós dolog. Mindennek van egy igaz alapja, tartja a pásztor.*
-Nem tudhatod, hogy nem létezik! *Húzza fel szemöldökét, és közben arra gondol, hogyha nem lenne igaz, akkor az ő kecskékkel való beszélgetése is lehetne ugyan így a fantáziája szüleménye. Azt pedig nem lenne hajlandó elfogadni.*
-Mondhatod, persze, de a sárkányok története nem tőled származik. Elég sokan esküsznek rá, hogy voltak vagy vannak sárkányok, akik gyíkok. Ha erről lefejtjük a sok kitalációt, lehet, hogy megtalálnánk azt, hogy akkor és ott mire hitték azt az emberek, hogy sárkány! *Elég sok mindenre választ adott már a kutatás. Learon ugyan így van az istenekkel. Ha az emberek nem rögtön elfogadnák, hogy azok ott istenek, akkor ki lehetne találni, hogy micsodák és rá lehetne jönni, hogy mit kezdjenek velük, de persze a halandók nem így gondolkodnak. Újra csak mosolyogni támad kedve a lány elpirulásán és ez azért kicsit feljebb tornássza az önbizalmát, hogy egy ilyen bájos lányt zavarba tud hozni.*
-És nem félsz, hogy egyszer valami olyasmit veszel a szádba, amit nem kéne? *Majd mivel rájön, hogy talán nem a legjobb kifejezést használta, helyesbít pillanatokon belül.*
-Már a növényekre gondolok! Ha egyszer olyat eszel amibe belehalsz. Kár lenne érted, nem gondolod? *Learon ökölbe szorítja a kezét. Azt, amelyikkel nem fogja Khorsasét. Zavarja, ha valakit ennyire nem érdekel az élete. Azonban tényleg nem tud alternatívát a növények hatásának megismerésére.* ~Még mindig jobb, mintha állatokon próbálgatná, vagy más embereken.~
*Pedig Learon szerint érdekes történet. Ha eleget taglalják és kiszedik az ilyen történetekből azokat a dolgokat, amik lehetetlenné teszik, a végén megtalálják a mese eredetét, ami talán egy valós dolog. Mindennek van egy igaz alapja, tartja a pásztor.*
-Nem tudhatod, hogy nem létezik! *Húzza fel szemöldökét, és közben arra gondol, hogyha nem lenne igaz, akkor az ő kecskékkel való beszélgetése is lehetne ugyan így a fantáziája szüleménye. Azt pedig nem lenne hajlandó elfogadni.*
-Mondhatod, persze, de a sárkányok története nem tőled származik. Elég sokan esküsznek rá, hogy voltak vagy vannak sárkányok, akik gyíkok. Ha erről lefejtjük a sok kitalációt, lehet, hogy megtalálnánk azt, hogy akkor és ott mire hitték azt az emberek, hogy sárkány! *Elég sok mindenre választ adott már a kutatás. Learon ugyan így van az istenekkel. Ha az emberek nem rögtön elfogadnák, hogy azok ott istenek, akkor ki lehetne találni, hogy micsodák és rá lehetne jönni, hogy mit kezdjenek velük, de persze a halandók nem így gondolkodnak. Újra csak mosolyogni támad kedve a lány elpirulásán és ez azért kicsit feljebb tornássza az önbizalmát, hogy egy ilyen bájos lányt zavarba tud hozni.*
-És nem félsz, hogy egyszer valami olyasmit veszel a szádba, amit nem kéne? *Majd mivel rájön, hogy talán nem a legjobb kifejezést használta, helyesbít pillanatokon belül.*
-Már a növényekre gondolok! Ha egyszer olyat eszel amibe belehalsz. Kár lenne érted, nem gondolod? *Learon ökölbe szorítja a kezét. Azt, amelyikkel nem fogja Khorsasét. Zavarja, ha valakit ennyire nem érdekel az élete. Azonban tényleg nem tud alternatívát a növények hatásának megismerésére.* ~Még mindig jobb, mintha állatokon próbálgatná, vagy más embereken.~
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 12:26:00
Üzenet elküldve: 2017-04-03 12:26:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas hanyagul megvonja vállait és félrehúzza száját. Nem mostani történet az biztos, de nem is nagyon vágyik belemenni részletesen a dologba. Ez még mindég csak egy ostoba történet, nincs olyan dolog, mint a csillagösvény és odafent sem vár semmi az emberre.*
- A mesékben nincs logika. Egyébként sem létezik. Sárkányok sem, mégis mindenhol ismerik őket és mindenfelé másképpen írják le. Mondhatom azt, hogy szerintem a sárkányok acélból vannak és nem hetven láb hosszú gyíkok.
*Magyarázza nyugodtan, habár enyhe türelmetlenséggel a hangjában. Nem mondhatná, hogy a férfire ideges, mert elmondja a véleményét a meséről, csak magára a történetre és hogy elkezdte ezt felhozni neki. Na meg közbe játszik a tegnap történtek eseménye.
Feltekint, amikor a pásztor megemlíti a tegnap estét, Khrosas is a tekintetétben találja sajátját, de nem sokáig tudja állni azt. Elpirul, zavarában kihúzza kezét a zsebéből és ujjait kezdi fél kézzel tördelni.*
- Oh, értem. *Válaszol, arra, hogy a fickó nem tudja megmondani milyen volt a bogyó teljes valójában. Feltekint amikor az ember a veszteni valót említi. Khrosas másképp gondolkodik, de lehet csak azért, mert neki a kísérletezés élete szerves része volt.*
- Én meg szoktam tenni. *Vallja be és egyáltalán nem érzi, hogy ezt szégyelnie kéne.* Sok növényt csak úgy tudok hasznosítani ha... *Egy pillanatra megáll, majd hallkan folytatja tovább.* Mintát veszek.
*Fejezi be és ismét a földet pásztázza.*
*Khrosas hanyagul megvonja vállait és félrehúzza száját. Nem mostani történet az biztos, de nem is nagyon vágyik belemenni részletesen a dologba. Ez még mindég csak egy ostoba történet, nincs olyan dolog, mint a csillagösvény és odafent sem vár semmi az emberre.*
- A mesékben nincs logika. Egyébként sem létezik. Sárkányok sem, mégis mindenhol ismerik őket és mindenfelé másképpen írják le. Mondhatom azt, hogy szerintem a sárkányok acélból vannak és nem hetven láb hosszú gyíkok.
*Magyarázza nyugodtan, habár enyhe türelmetlenséggel a hangjában. Nem mondhatná, hogy a férfire ideges, mert elmondja a véleményét a meséről, csak magára a történetre és hogy elkezdte ezt felhozni neki. Na meg közbe játszik a tegnap történtek eseménye.
Feltekint, amikor a pásztor megemlíti a tegnap estét, Khrosas is a tekintetétben találja sajátját, de nem sokáig tudja állni azt. Elpirul, zavarában kihúzza kezét a zsebéből és ujjait kezdi fél kézzel tördelni.*
- Oh, értem. *Válaszol, arra, hogy a fickó nem tudja megmondani milyen volt a bogyó teljes valójában. Feltekint amikor az ember a veszteni valót említi. Khrosas másképp gondolkodik, de lehet csak azért, mert neki a kísérletezés élete szerves része volt.*
- Én meg szoktam tenni. *Vallja be és egyáltalán nem érzi, hogy ezt szégyelnie kéne.* Sok növényt csak úgy tudok hasznosítani ha... *Egy pillanatra megáll, majd hallkan folytatja tovább.* Mintát veszek.
*Fejezi be és ismét a földet pásztázza.*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 12:09:19
Üzenet elküldve: 2017-04-03 12:09:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hát, úgy tűnik akkor ő nem mostanában fog feljutni arra az ösvényre, hiszen emiatt nem fogja elvenni egy tündér szárnyát. Meg hullarablónak sem áll, hogy levagdossa valakiről. Nem ér ennyit az egész.*
-Hát, az acélszárny nekem nem tűnik logikusnak, hiszen talán ez a történet élt az acélmegmunkálás előtt is. Tündérek pedig már akkor is voltak. *Jelenti ki a dolgot, mert azért az acélt nem olyan régen fedezték fel.*
-Hogy mit? *Neveti el magát.*
-Ha most azonnal kéne mondanom, akkor azt mondanám, hogy a tegnapomat találnám ott. Mindenestül ahogy megtörtént. Már jó régóta vágytam ilyesmire, hidd el! *Ragyogó arccal fordul a lányhoz, miközben tekintetét keresi. Learon mindenképpen jól járt azzal, hogy egy boszorkány unokája Khorsas, hiszen ha nem lett volna, akkor tegnap nem tudnak olyan jóféle füveket szívni és akkor az egész meg sem történik. Ahogy így bandukolnak, a pásztor egyre inkább érzi, hogy a reggeli kiakadás a lány részéről csak az általános ijedtségnek szólt. A Sajt-mester számára nem kérdés, a kecskék feljebb valósága, hiszen gyakorlatilag minden ősi rituáléhoz kecskét áldoznak, ahogy a Thargok is ezt tették. Valószínűleg azért, mert ezek a jószágok vannak a legközelebb a Szellemekhez és istenekhez.*
-Nem emlékszem már. Talán piros volt, de nem biztos. Hidd el, ha többet tudnék róla, már régen felkerestem volna valakit, hogy találja meg nekem! *Húzza el a száját. Valószínűleg egész életét úgy fogja leélni, hogy csupán egyszer beszélhetett a kecskékkel, és egyszer hallhatta csak csodás hangjukat. Nem a mekegést, hanem az igazit. A belső hangot, aminek minden szava az élet igazsága és tanács, hogy a hallgatója jobbá váljék.* ~hallottam mikor meghaltam akkor is, de az nem az volt. Talán anélkül a növény nélkül nem is juthat el az ember oda.~
-Sajnos nem tudom mi lehetett az. Az a baj, hogy nem is merném végigpróbálgatni újra ezeket a bogyókat, mert van vesztenivalóm! Nem hagyhatom itt a kecskéimet. *Ballag tovább, miközben a jól nevelt kecskék és bárányok ballagnak mögötte, és ha egyik másik lassabban is jönne, Nayka kutya azonnal visszatereli a leszakadót a nyájba.*
*Hát, úgy tűnik akkor ő nem mostanában fog feljutni arra az ösvényre, hiszen emiatt nem fogja elvenni egy tündér szárnyát. Meg hullarablónak sem áll, hogy levagdossa valakiről. Nem ér ennyit az egész.*
-Hát, az acélszárny nekem nem tűnik logikusnak, hiszen talán ez a történet élt az acélmegmunkálás előtt is. Tündérek pedig már akkor is voltak. *Jelenti ki a dolgot, mert azért az acélt nem olyan régen fedezték fel.*
-Hogy mit? *Neveti el magát.*
-Ha most azonnal kéne mondanom, akkor azt mondanám, hogy a tegnapomat találnám ott. Mindenestül ahogy megtörtént. Már jó régóta vágytam ilyesmire, hidd el! *Ragyogó arccal fordul a lányhoz, miközben tekintetét keresi. Learon mindenképpen jól járt azzal, hogy egy boszorkány unokája Khorsas, hiszen ha nem lett volna, akkor tegnap nem tudnak olyan jóféle füveket szívni és akkor az egész meg sem történik. Ahogy így bandukolnak, a pásztor egyre inkább érzi, hogy a reggeli kiakadás a lány részéről csak az általános ijedtségnek szólt. A Sajt-mester számára nem kérdés, a kecskék feljebb valósága, hiszen gyakorlatilag minden ősi rituáléhoz kecskét áldoznak, ahogy a Thargok is ezt tették. Valószínűleg azért, mert ezek a jószágok vannak a legközelebb a Szellemekhez és istenekhez.*
-Nem emlékszem már. Talán piros volt, de nem biztos. Hidd el, ha többet tudnék róla, már régen felkerestem volna valakit, hogy találja meg nekem! *Húzza el a száját. Valószínűleg egész életét úgy fogja leélni, hogy csupán egyszer beszélhetett a kecskékkel, és egyszer hallhatta csak csodás hangjukat. Nem a mekegést, hanem az igazit. A belső hangot, aminek minden szava az élet igazsága és tanács, hogy a hallgatója jobbá váljék.* ~hallottam mikor meghaltam akkor is, de az nem az volt. Talán anélkül a növény nélkül nem is juthat el az ember oda.~
-Sajnos nem tudom mi lehetett az. Az a baj, hogy nem is merném végigpróbálgatni újra ezeket a bogyókat, mert van vesztenivalóm! Nem hagyhatom itt a kecskéimet. *Ballag tovább, miközben a jól nevelt kecskék és bárányok ballagnak mögötte, és ha egyik másik lassabban is jönne, Nayka kutya azonnal visszatereli a leszakadót a nyájba.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 11:50:06
Üzenet elküldve: 2017-04-03 11:50:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Csak tündérszárny! *Jelenti ki Khrosas magabiztosan.* De hallottam olyan változatát is a mesének, amiben acélszárny volt említve. *Vonja meg a vállát, letudva annyival a történetet, hogy ez csak egy mese és annyi változata van, amennyi szájra eljut, van aki hozzá tesz, van aki elvesz a meséből. A lényeg mindég megmarad, a csillagösvény, aminek tetején mindenki megtalálja azt, amit a legjobban keres. Mindenki vágyik rá, még az is aki nem tudja mit akar, mert odafent megtalálhatja. Biztonság, vagyon, elismerés, szeretet, egy elvesztett társ...
Arra Khrosas is kíváncsi lenne, hogy akinek mindene megvan, mihez kezdene odafent.*
- Mit gondolsz, te mit találnál? *Kérdezi kíváncsiságának hangot adva, és igyekszik nem zavarba jönni, amikor a férfi őt is említi, mint szükséget.*
- Megjárja... *Feleli gyerekkorának említésére és megvonja vállát. Nem tudja, hogy járt volna jobban, ha a szülei kúriájában nevelik pis-posra, vagy így, hogy dilis vénasszony kunyhójában szívta a hallucinogén szereket közel harminc éven át. Megingatja a fejét, már nem tudja megváltoztatni a múltat, tehát nem lényeges ezen rágódni.
Érdeklődéssel figyeli a pásztor történetét, egyre többet néz fel rá, s csak utána tanulmányozza tovább a földet, amin jár. Szabad kezét zsebbre teszi, s ott ökölbeszorítja, közben próbálja elképzelni a bogyót, amit találhatott.
A történet végén, ahogy Learon felnevet, a nőstény is elmosolyodik. A kecskékre vetül a tekintete és próbálja maga elé képzelni őket isteni mivoltukban. Nem megy egy könnyen, sok kérdés felmerül benne ezzel kapcsolatban, de nem kérdezi meg. Sértőnek érzi a férfi irányába őket.*
- Hogy nézett ki a bogyó? *Kérdez egy ártatlan dolgot. Khrosas nem biztos benne, hogy ismerné, hiszen ő sem egy kétlábon járó könyvtár mágikus botanikáról, de egy próbát megérhet. Sok minden eszébe jut, olyan ártalmatlan gyümölcsök is, amik legfeljebb hasmenést okoznak, ha sokat eszik belőlük az ember.*
- Csak tündérszárny! *Jelenti ki Khrosas magabiztosan.* De hallottam olyan változatát is a mesének, amiben acélszárny volt említve. *Vonja meg a vállát, letudva annyival a történetet, hogy ez csak egy mese és annyi változata van, amennyi szájra eljut, van aki hozzá tesz, van aki elvesz a meséből. A lényeg mindég megmarad, a csillagösvény, aminek tetején mindenki megtalálja azt, amit a legjobban keres. Mindenki vágyik rá, még az is aki nem tudja mit akar, mert odafent megtalálhatja. Biztonság, vagyon, elismerés, szeretet, egy elvesztett társ...
Arra Khrosas is kíváncsi lenne, hogy akinek mindene megvan, mihez kezdene odafent.*
- Mit gondolsz, te mit találnál? *Kérdezi kíváncsiságának hangot adva, és igyekszik nem zavarba jönni, amikor a férfi őt is említi, mint szükséget.*
- Megjárja... *Feleli gyerekkorának említésére és megvonja vállát. Nem tudja, hogy járt volna jobban, ha a szülei kúriájában nevelik pis-posra, vagy így, hogy dilis vénasszony kunyhójában szívta a hallucinogén szereket közel harminc éven át. Megingatja a fejét, már nem tudja megváltoztatni a múltat, tehát nem lényeges ezen rágódni.
Érdeklődéssel figyeli a pásztor történetét, egyre többet néz fel rá, s csak utána tanulmányozza tovább a földet, amin jár. Szabad kezét zsebbre teszi, s ott ökölbeszorítja, közben próbálja elképzelni a bogyót, amit találhatott.
A történet végén, ahogy Learon felnevet, a nőstény is elmosolyodik. A kecskékre vetül a tekintete és próbálja maga elé képzelni őket isteni mivoltukban. Nem megy egy könnyen, sok kérdés felmerül benne ezzel kapcsolatban, de nem kérdezi meg. Sértőnek érzi a férfi irányába őket.*
- Hogy nézett ki a bogyó? *Kérdez egy ártatlan dolgot. Khrosas nem biztos benne, hogy ismerné, hiszen ő sem egy kétlábon járó könyvtár mágikus botanikáról, de egy próbát megérhet. Sok minden eszébe jut, olyan ártalmatlan gyümölcsök is, amik legfeljebb hasmenést okoznak, ha sokat eszik belőlük az ember.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 09:56:41
Üzenet elküldve: 2017-04-03 09:56:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mivel Learon látja, hogy nem jó helyre nyúlt a szülők említésével, inkább annyiban hagyja a dolgot és nem firtatja tovább. Hallgatja az ösvényről szóló oktatást és bólogat is hozzá, hogy így már érti, de azért felmerül benne egyéb kérdés is ezzel kapcsolatban, amire nem rest rákérdezni, méghozzá olyan hangsúllyal, mintha csak valami kisdiák volna, aki az élet nagy dolgait hallgatja.*
-És akkor csak a tündérszárny jó, vagy ez az ösvény csak úgy szárnyfétises és egy csirke szárnyával is fel tudok menni rajta? *Ez azért komoly kérdés, hiszen ha ilyen ostoba ez az ösvény, akkor nagyon könnyű lehet rá feljutni, és ha ott van a tetején minden amit csak keres az ember, akkor biztos nem ilyen egyszerű a dolog.*
-Minden esetre, nekem megvan itt minden, amit csak akartam. A kecskék, bárányok, föld, amin dolgozhatok, mágia a kezemben amivel elláthatok egy egész falut és végül de nem utolsó sorban pedig te is. *A hangosan gondolkodásra csak hümmög egyet. Az valószínűleg nem rá tartozik, így erre sem kérdez rá. Észrevette, hogy kicsit fura ez a Khorsas, és nem kell mindent megkérdezni tőle. Ami egyébként másnak teljesen átlagos téma lenne, ennél a lánynál gy kisebb érvágást vált ki. A történet érdekesnek ígérkezik és végül ahogy hallgatja, egyszer sem beleszólva, kiderül, hogy tényleg érdekes. A végén amikor kiderül, hogy az anyóka befőzi a körtéket egy kisebb nevetést is megenged magának a férfi.*
-Úgy tűnik akkor érdekes gyerekkorod volt! Nekem ilyen nagyon furcsa dolgaim nincsenek. *Gondolkodik erősen amikor a saját történetéről esik szó.*
-Hát, egyébként ahogy így gondolkodom, nekem is van ilyesmi történetem. *Kezd bele abba, ami még gyermekkorában esett meg vele.*
-Egyszer mikor kisgyerek voltam, kihajtottam a kecskéket és egyszer csak eltévedtem. Nem tudom már hogyan történt, de aztán mikor már napok óta nem ettem semmit, találtam valami bogyókat, és úgy gondoltam vesztenivalóm már nincs, így megettem párat. Aztán már a következő kép, hogy beszélgettem a kecskéimmel, és azok válaszoltak is nekem és valahogyan visszakísértek a faluba. Mikor elmeséltem, egy öregasszony elmondta, hogy az a bogyó kinyitja a tudatot és beengedi a természetfelettit. Nos, azóta hiszem, hogy a kecske igazából a lét legmagasabbik foka, csak mi emberek még nem értünk meg rá, hogy ezt felfogjuk. *A végén persze elneveti magát, hogy ne tűnjön őrültnek, de persze azért szentül hiszi ezt. Nem hiába, mikor legutóbb meghalt, ugyanúgy az állatai beszéltek hozzá a túlvilág mezsgyéjén.*
-Azóta sem tudom melyik bogyó volt az, de ha megtalálnám, biztosan ültetnék egy kertre valót belőle! *Ahogy kezük végül összekapcsolódik, a pásztort jóleső nyugalom tölti el. Az izzadással nem igazán törődik, hiszen ő már a lány mindenféle testnedvét magáénak tudhatja, így nem egy kis izzadtságtól fog megriadni.*
*Mivel Learon látja, hogy nem jó helyre nyúlt a szülők említésével, inkább annyiban hagyja a dolgot és nem firtatja tovább. Hallgatja az ösvényről szóló oktatást és bólogat is hozzá, hogy így már érti, de azért felmerül benne egyéb kérdés is ezzel kapcsolatban, amire nem rest rákérdezni, méghozzá olyan hangsúllyal, mintha csak valami kisdiák volna, aki az élet nagy dolgait hallgatja.*
-És akkor csak a tündérszárny jó, vagy ez az ösvény csak úgy szárnyfétises és egy csirke szárnyával is fel tudok menni rajta? *Ez azért komoly kérdés, hiszen ha ilyen ostoba ez az ösvény, akkor nagyon könnyű lehet rá feljutni, és ha ott van a tetején minden amit csak keres az ember, akkor biztos nem ilyen egyszerű a dolog.*
-Minden esetre, nekem megvan itt minden, amit csak akartam. A kecskék, bárányok, föld, amin dolgozhatok, mágia a kezemben amivel elláthatok egy egész falut és végül de nem utolsó sorban pedig te is. *A hangosan gondolkodásra csak hümmög egyet. Az valószínűleg nem rá tartozik, így erre sem kérdez rá. Észrevette, hogy kicsit fura ez a Khorsas, és nem kell mindent megkérdezni tőle. Ami egyébként másnak teljesen átlagos téma lenne, ennél a lánynál gy kisebb érvágást vált ki. A történet érdekesnek ígérkezik és végül ahogy hallgatja, egyszer sem beleszólva, kiderül, hogy tényleg érdekes. A végén amikor kiderül, hogy az anyóka befőzi a körtéket egy kisebb nevetést is megenged magának a férfi.*
-Úgy tűnik akkor érdekes gyerekkorod volt! Nekem ilyen nagyon furcsa dolgaim nincsenek. *Gondolkodik erősen amikor a saját történetéről esik szó.*
-Hát, egyébként ahogy így gondolkodom, nekem is van ilyesmi történetem. *Kezd bele abba, ami még gyermekkorában esett meg vele.*
-Egyszer mikor kisgyerek voltam, kihajtottam a kecskéket és egyszer csak eltévedtem. Nem tudom már hogyan történt, de aztán mikor már napok óta nem ettem semmit, találtam valami bogyókat, és úgy gondoltam vesztenivalóm már nincs, így megettem párat. Aztán már a következő kép, hogy beszélgettem a kecskéimmel, és azok válaszoltak is nekem és valahogyan visszakísértek a faluba. Mikor elmeséltem, egy öregasszony elmondta, hogy az a bogyó kinyitja a tudatot és beengedi a természetfelettit. Nos, azóta hiszem, hogy a kecske igazából a lét legmagasabbik foka, csak mi emberek még nem értünk meg rá, hogy ezt felfogjuk. *A végén persze elneveti magát, hogy ne tűnjön őrültnek, de persze azért szentül hiszi ezt. Nem hiába, mikor legutóbb meghalt, ugyanúgy az állatai beszéltek hozzá a túlvilág mezsgyéjén.*
-Azóta sem tudom melyik bogyó volt az, de ha megtalálnám, biztosan ültetnék egy kertre valót belőle! *Ahogy kezük végül összekapcsolódik, a pásztort jóleső nyugalom tölti el. Az izzadással nem igazán törődik, hiszen ő már a lány mindenféle testnedvét magáénak tudhatja, így nem egy kis izzadtságtól fog megriadni.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:04:10
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:04:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A szüleinek említésére kicsit rosszabb lesz a hangulata.*
- Igazad van, ha mást nem is... *Vonja meg a vállát, és megforgatja a szemét, nem befejezve a mondatot. Már így is megszaladt a nyelve ez ügyben. Elhatározza, hogy ha erre rákérdezne a férfi, akkor kitalál valamit.
A mesével kapcsolatban, csak felteszi a kezét, mintha azt mondaná, ne rá nézzen nem ő találta ki.*
- Mert élő ösvény. Nem azért szakad le, mert nem bírja el azt aki rajta van, hanem azért mert le akar szakadni, ha nincs rajtad szárny. *Okítja ki nagy tudálékosan a nőstény a férfit. Mintha ez lenne a legfontosabb dolog a világon. Már nem érzi magát annyira butának, hogy erről beszél, csak egy kicsikét. Elvégre rajtuk kívül nincs itt senki, a férfi meg nem tűnik olyannak, aki hülyének nézné, hisz maga mondta, hogy érdekli a dolog.*
- A öhm... *Kerekednek el a szemei. Megint magában beszélt és erre szinte csak most eszmél rá. Most mit mondhatna?*
- Hát én... nem semmit, csak hangosan gondolkodtam... *Kicsit ki is veri a víz a történtek hatására. Még sem mondhatja el, hogy miken jár az esze, mert még maga sem tudja felfogni, elmagyarázni meg végképp nem. Ha lenne valaki olyan, aki érti, hogy mi zajlik a fejében, az talán ki tudná rángatni onnan a magyarázatot.
Úgy gondolja, hogy mindent megtett a magyarázata kapcsán, ezért inkább a mesén kezd gondolkodni.*
- Hát lássuk... velem kapcsolatosat... *Töpreng el, s annyira bele feledkezik, hogy nem figyel a kezét ért fogásra. Mire észreveszi, kicsit felborulnak gondolatai, de nem rántja el. Próbál koncentrálni, viszont a szívverése megint felszökik, ahogy testhője is az egekbe emelkedik és izzadni kezd, főleg a keze. Valamilyen oknál fogva.*
- Azt mondja... *Vakargatja meg a tarkóját szabad kezével.* Volt egy nyáron amikor nagyanyámnál hédereztem, volt az már vagy negyven éve is. *Nevetgél kínosan, mivel talán a fickó akkor még meg sem született, de gyanítható, hogy még tervben sem volt.*
- Egy mocsár mellett volt a kunyhója, igazi mocsári banya. Azóta már biztos eggyé vált a természettel, igazi őskövület... *Mosolyog saját butaságán, aztán igyekszik összeszedni a történetre is a mondatait, mert folyamatosan kitér.*
- A mocsár mellett szedegedtem neki a virágait. Találtam nem messze egy különleges fát. Körte szerű termése volt, csak kisebb. Megzabáltam vagy hármat négyet biztos. Nem történt semmi akkor, de amikor hazamentem este... Na akkor biztos fel tudtam volna rohanni a csillagösvényen.
*Mondja, majd igyekszik úgy befejezni, hogy annak vége is legyen.*
- Talán az volt az első kapcsolatom a növényekkel úgy, hogy színes álmok is gyötörtek. Békák, kígyók táncoltak a szemem előtt és énekeltek. Nagyanyám szerint egész éjjel a földön ültem és bámultam őket bólogató fejjel, kitágult pupillával. De ugye nem volt ott semmi. *Vonja meg a vállát.* Másnap tudtam elmondani mit kajáltam. Azóta nagyanyám befőzi azokat a körtéket.
*Nem túl aranyos, de Khrosasnak ennél kedvesebb történet nem jutott eszébe. Olyannyira bele feledkezett, hogy kezéről is elfelejtette, hogy az ember kezében van. Most meg már mindegy is.*
- És neked van történeted?
*A szüleinek említésére kicsit rosszabb lesz a hangulata.*
- Igazad van, ha mást nem is... *Vonja meg a vállát, és megforgatja a szemét, nem befejezve a mondatot. Már így is megszaladt a nyelve ez ügyben. Elhatározza, hogy ha erre rákérdezne a férfi, akkor kitalál valamit.
A mesével kapcsolatban, csak felteszi a kezét, mintha azt mondaná, ne rá nézzen nem ő találta ki.*
- Mert élő ösvény. Nem azért szakad le, mert nem bírja el azt aki rajta van, hanem azért mert le akar szakadni, ha nincs rajtad szárny. *Okítja ki nagy tudálékosan a nőstény a férfit. Mintha ez lenne a legfontosabb dolog a világon. Már nem érzi magát annyira butának, hogy erről beszél, csak egy kicsikét. Elvégre rajtuk kívül nincs itt senki, a férfi meg nem tűnik olyannak, aki hülyének nézné, hisz maga mondta, hogy érdekli a dolog.*
- A öhm... *Kerekednek el a szemei. Megint magában beszélt és erre szinte csak most eszmél rá. Most mit mondhatna?*
- Hát én... nem semmit, csak hangosan gondolkodtam... *Kicsit ki is veri a víz a történtek hatására. Még sem mondhatja el, hogy miken jár az esze, mert még maga sem tudja felfogni, elmagyarázni meg végképp nem. Ha lenne valaki olyan, aki érti, hogy mi zajlik a fejében, az talán ki tudná rángatni onnan a magyarázatot.
Úgy gondolja, hogy mindent megtett a magyarázata kapcsán, ezért inkább a mesén kezd gondolkodni.*
- Hát lássuk... velem kapcsolatosat... *Töpreng el, s annyira bele feledkezik, hogy nem figyel a kezét ért fogásra. Mire észreveszi, kicsit felborulnak gondolatai, de nem rántja el. Próbál koncentrálni, viszont a szívverése megint felszökik, ahogy testhője is az egekbe emelkedik és izzadni kezd, főleg a keze. Valamilyen oknál fogva.*
- Azt mondja... *Vakargatja meg a tarkóját szabad kezével.* Volt egy nyáron amikor nagyanyámnál hédereztem, volt az már vagy negyven éve is. *Nevetgél kínosan, mivel talán a fickó akkor még meg sem született, de gyanítható, hogy még tervben sem volt.*
- Egy mocsár mellett volt a kunyhója, igazi mocsári banya. Azóta már biztos eggyé vált a természettel, igazi őskövület... *Mosolyog saját butaságán, aztán igyekszik összeszedni a történetre is a mondatait, mert folyamatosan kitér.*
- A mocsár mellett szedegedtem neki a virágait. Találtam nem messze egy különleges fát. Körte szerű termése volt, csak kisebb. Megzabáltam vagy hármat négyet biztos. Nem történt semmi akkor, de amikor hazamentem este... Na akkor biztos fel tudtam volna rohanni a csillagösvényen.
*Mondja, majd igyekszik úgy befejezni, hogy annak vége is legyen.*
- Talán az volt az első kapcsolatom a növényekkel úgy, hogy színes álmok is gyötörtek. Békák, kígyók táncoltak a szemem előtt és énekeltek. Nagyanyám szerint egész éjjel a földön ültem és bámultam őket bólogató fejjel, kitágult pupillával. De ugye nem volt ott semmi. *Vonja meg a vállát.* Másnap tudtam elmondani mit kajáltam. Azóta nagyanyám befőzi azokat a körtéket.
*Nem túl aranyos, de Khrosasnak ennél kedvesebb történet nem jutott eszébe. Olyannyira bele feledkezett, hogy kezéről is elfelejtette, hogy az ember kezében van. Most meg már mindegy is.*
- És neked van történeted?
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 19:20:19
Üzenet elküldve: 2017-04-02 19:20:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Hát, szüleidtől örökölted, hogy szép vagy, nem? *Azzal az eszmefuttatással ami a lány fejében zajlik, egyet tudna érteni. Számára szép lett Khorsas, bár lehet, hogy csak a tegnap átéltek miatt. Lehet, hogy csak újabb szeretkezésre vágyik és agya becsapja. Ezt nem tudhatja és nem is igazán foglalkoztatja a dolog. Annyit tud, hogy most belenéz a bájos pofácskába és tetszik neki amit lát. Ha meg lejjebb néz és visszagondol arra milyen volt ruha nélkül, akkor még jobban tetszik neki.*
-Ahamm! *Próbálja megérteni a mesét, de azért van ahol sántít neki a dolog.*
-Hát, ha van ez a híd, ami leszakad, ha egy bizonyos súlynál nagyobb megy át rajta, akkor hiába van szárnyad, amit nem tudsz használni, le fog szakadni! *Húzza fel a szemöldökét.* ~Már nem azért, mert Khorsas kövér lenne vagy ilyesmi, de nem egy tündér súlycsoportja szerencsére. Tegnap össze is szakadt volna alattam akkor!~
-Mit kell túlbonyolítani? *Kérdez vissza, mert nem egészen értette a dolgot. Lehet, hogy lemaradt a mondat első feléről és azért. Gondolja ő.*
-valami aranyosat! Ha lehet valami veled kapcsolatosat! *Mosolyog rá, miközben egy kissé közelebb lépked hozzá és finoman a nő kezét keresi, de ha amaz nem vevő a próbálkozásra, akkor nem fogja meg.*
-Hát, szüleidtől örökölted, hogy szép vagy, nem? *Azzal az eszmefuttatással ami a lány fejében zajlik, egyet tudna érteni. Számára szép lett Khorsas, bár lehet, hogy csak a tegnap átéltek miatt. Lehet, hogy csak újabb szeretkezésre vágyik és agya becsapja. Ezt nem tudhatja és nem is igazán foglalkoztatja a dolog. Annyit tud, hogy most belenéz a bájos pofácskába és tetszik neki amit lát. Ha meg lejjebb néz és visszagondol arra milyen volt ruha nélkül, akkor még jobban tetszik neki.*
-Ahamm! *Próbálja megérteni a mesét, de azért van ahol sántít neki a dolog.*
-Hát, ha van ez a híd, ami leszakad, ha egy bizonyos súlynál nagyobb megy át rajta, akkor hiába van szárnyad, amit nem tudsz használni, le fog szakadni! *Húzza fel a szemöldökét.* ~Már nem azért, mert Khorsas kövér lenne vagy ilyesmi, de nem egy tündér súlycsoportja szerencsére. Tegnap össze is szakadt volna alattam akkor!~
-Mit kell túlbonyolítani? *Kérdez vissza, mert nem egészen értette a dolgot. Lehet, hogy lemaradt a mondat első feléről és azért. Gondolja ő.*
-valami aranyosat! Ha lehet valami veled kapcsolatosat! *Mosolyog rá, miközben egy kissé közelebb lépked hozzá és finoman a nő kezét keresi, de ha amaz nem vevő a próbálkozásra, akkor nem fogja meg.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:52:10
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:52:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kicsit megingatja a fejét, de azért el is mosolyodik.*
- Nem e? *Kérdez vissza a szépségre utalva. Nem néz rá a férfira teljesen, csak oda sandít. Hogy máshogy lenne szép, ha nem attól, mert Learon annak hiszi. Egyébként meg a világ legszebb nősténye sem lehet szép, ha nincs aki annak tekintse.*
- Szóval, van ez az ösvény, ami nagyon törékeny, hogy csak tündérek mehetnek fel rajta, mert egyébként leszakad. *Igyekszik elmondani a teljes történetet, most egészben és nem akadozva.*
- De az ösvény élő és be lehet csapni, ha tündér szárnyakkal próbálkozik bárki. A csillagösvény tetején pedig minden ott van, amit keresel. *Tekintetével a felhők közé bámul, egy kicsit el is mélázik odafönn, mintha már ott járna köztük az ösvény segítségével.
~Anyád szeretete is ott lehet.~
Egyetértően hümment a szavakra.*
- Hehh... *Mosolyodik el, szeliden a következő alkalomra vonatkozva. Nem sokáig marad fenn a mosolya, amikor eszébe ötlik a dolog valója is. Pedig még ő szidta azokat a nőket, akik kéretik magukat. Ez a gondolat megfogja az elméjét és nem ereszti. Kicsit szégyelli is magát, de közben úgy gondolja, hogy igaza is volt, valamilyen szinten.*
- Minek ezt túlbonyolítani? *Susogja maga elé. Rosszul érzi magát mindenféle mennyiségben és minőségben. Szét cincálják az idegeit a különböző nézetek.*
- Hm? *Veszi észre, hogy kérdeztek tőle valamit.* Persze, azt tudok, régi nótákból *Vonja meg a vállát és igyekszik felidézni ezt azt.*
- Mondjuk... kedveset, vagy kegyetlent akarsz hallani?
*Kicsit megingatja a fejét, de azért el is mosolyodik.*
- Nem e? *Kérdez vissza a szépségre utalva. Nem néz rá a férfira teljesen, csak oda sandít. Hogy máshogy lenne szép, ha nem attól, mert Learon annak hiszi. Egyébként meg a világ legszebb nősténye sem lehet szép, ha nincs aki annak tekintse.*
- Szóval, van ez az ösvény, ami nagyon törékeny, hogy csak tündérek mehetnek fel rajta, mert egyébként leszakad. *Igyekszik elmondani a teljes történetet, most egészben és nem akadozva.*
- De az ösvény élő és be lehet csapni, ha tündér szárnyakkal próbálkozik bárki. A csillagösvény tetején pedig minden ott van, amit keresel. *Tekintetével a felhők közé bámul, egy kicsit el is mélázik odafönn, mintha már ott járna köztük az ösvény segítségével.
~Anyád szeretete is ott lehet.~
Egyetértően hümment a szavakra.*
- Hehh... *Mosolyodik el, szeliden a következő alkalomra vonatkozva. Nem sokáig marad fenn a mosolya, amikor eszébe ötlik a dolog valója is. Pedig még ő szidta azokat a nőket, akik kéretik magukat. Ez a gondolat megfogja az elméjét és nem ereszti. Kicsit szégyelli is magát, de közben úgy gondolja, hogy igaza is volt, valamilyen szinten.*
- Minek ezt túlbonyolítani? *Susogja maga elé. Rosszul érzi magát mindenféle mennyiségben és minőségben. Szét cincálják az idegeit a különböző nézetek.*
- Hm? *Veszi észre, hogy kérdeztek tőle valamit.* Persze, azt tudok, régi nótákból *Vonja meg a vállát és igyekszik felidézni ezt azt.*
- Mondjuk... kedveset, vagy kegyetlent akarsz hallani?
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:34:43
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:34:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Ugyan nincs mit! Ne nekem köszönd, nem miattam vagy szép! *Keresi a lány tekintetét, de az újra a földet bámulja, mintha valami nagyon érdekes dolog lenne ott. Kíváncsian hallgatja a mesét és egyáltalán nem gondolja buta dolognak, sőt, így értelmet nyer, hogy miért is mondta tegnap a lány, hogy miatta nem tudták lehozni a kecskéket az égből. Feljegyzi ezt az információt fejben, hogyha legközelebb pipáznának, legyen a lánynál a szárny, hogy lehozhassák a felhőket. Azon egy kicsit megütközik, hogy miért van ennél a nőnél is egy darab egy másik értelmes lényből, de ez mintha valami szokás lenne. Akheelnek ujjai voltak, Leának egész sok minden, most Khorsasnak meg tündérszárnyai. Ezt leszámítva a történet maga érdekes és megér egy próbálkozást.*
-Legközelebb hozd a szárnyakat! *Kéri meg a nőstényt, és egyben már a következő alkalmat tervezi, amiben majd egymásba gabalyodnak. Már nem olyan szépek ezek a gondolatok, mint tegnap alvás előtt. Szinte már el sem tudja képzelni, hogy romantikázzon ezzel a nővel, aki még azt sem fogadja el, hogy jól néz ki, hanem győzködni kell.*
-Tudsz valami másik ilyen történtet? Érdekelnek az ilyesmik! *Próbálkozik egy teljesen új és semleges témát bevonni a beszélgetésbe. Szíve szerint itt helyben újra levetkőztetné a lányt, hogy hátha akkor eszébe jut milyen jó is volt tegnap, de azt valószínűleg nem értékelné partnere. Valahogy finoman kell közelednie hozzá, mint a tegnapi aktus előtt. Akkor már egészen jól elbeszélgettek a gombákról és dohányról.*
-Ugyan nincs mit! Ne nekem köszönd, nem miattam vagy szép! *Keresi a lány tekintetét, de az újra a földet bámulja, mintha valami nagyon érdekes dolog lenne ott. Kíváncsian hallgatja a mesét és egyáltalán nem gondolja buta dolognak, sőt, így értelmet nyer, hogy miért is mondta tegnap a lány, hogy miatta nem tudták lehozni a kecskéket az égből. Feljegyzi ezt az információt fejben, hogyha legközelebb pipáznának, legyen a lánynál a szárny, hogy lehozhassák a felhőket. Azon egy kicsit megütközik, hogy miért van ennél a nőnél is egy darab egy másik értelmes lényből, de ez mintha valami szokás lenne. Akheelnek ujjai voltak, Leának egész sok minden, most Khorsasnak meg tündérszárnyai. Ezt leszámítva a történet maga érdekes és megér egy próbálkozást.*
-Legközelebb hozd a szárnyakat! *Kéri meg a nőstényt, és egyben már a következő alkalmat tervezi, amiben majd egymásba gabalyodnak. Már nem olyan szépek ezek a gondolatok, mint tegnap alvás előtt. Szinte már el sem tudja képzelni, hogy romantikázzon ezzel a nővel, aki még azt sem fogadja el, hogy jól néz ki, hanem győzködni kell.*
-Tudsz valami másik ilyen történtet? Érdekelnek az ilyesmik! *Próbálkozik egy teljesen új és semleges témát bevonni a beszélgetésbe. Szíve szerint itt helyben újra levetkőztetné a lányt, hogy hátha akkor eszébe jut milyen jó is volt tegnap, de azt valószínűleg nem értékelné partnere. Valahogy finoman kell közelednie hozzá, mint a tegnapi aktus előtt. Akkor már egészen jól elbeszélgettek a gombákról és dohányról.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:18:45
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:18:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas nőiességét egy kicsit zavarja, hogy mennyire van áporodott szaga. Ha csak egy kicsit, az nem számít, de ha olyannyira, mint most az igen csak zavaró tud lenni. Igyekszik átlendülni a dolgon.
A bizonygatásra, hogy szép, felnéz és egy hatalmas mosollyal találkozik. Ez a széles vigyorgás belőle is kicsikar egy szelídebb mosolyt.*
- Hát... köszönöm. *Mondja, amikor megint a föld felé fordul. Nehezen tudja elhinni a dolgot, tekintve, hogy így reggeli órákban, a fűböl felkelve ez az ember - emberi lény - szépnek lássa. Igyekszik azért feldolgozni a helyzetet és nem ezen az egy témán fenn akadni.*
- Tudod a csillagösvényt nem is lehet máshogy megközelíteni. Muszáj hozzá, hogy szárnyak legyenek nálad. *Magyarázza, bár butának érzi magát, hogy ilyesmiről beszél, próbálja leküzdeni és minél kevesebb dadogást és időhúzást beleépíteni a mondandójába.*
- Tündér szárnyak. Nekem is van. A hosszú házban Amon Ruadhon. *Feleli, aztán kicsit időt szakít magának arra, hogy elgondolkodjon. Belerúg egy az ösvényen fekvő kőbe, majd megint szólni kezd.*
- Nagyanyámtól. Ő mesélte még kölyök koromban a mesét... már az ösvényről. *Akadozik meg a szava, de jól esik neki, hogy másról is beszélhet, elkalandozhatnak a gondolatai egy másik világba.*
- Nem tudom... tegnap biztos összekevertem a történeteket... *Vonja meg a vállát miközben megvallja bűnét.*
*Khrosas nőiességét egy kicsit zavarja, hogy mennyire van áporodott szaga. Ha csak egy kicsit, az nem számít, de ha olyannyira, mint most az igen csak zavaró tud lenni. Igyekszik átlendülni a dolgon.
A bizonygatásra, hogy szép, felnéz és egy hatalmas mosollyal találkozik. Ez a széles vigyorgás belőle is kicsikar egy szelídebb mosolyt.*
- Hát... köszönöm. *Mondja, amikor megint a föld felé fordul. Nehezen tudja elhinni a dolgot, tekintve, hogy így reggeli órákban, a fűböl felkelve ez az ember - emberi lény - szépnek lássa. Igyekszik azért feldolgozni a helyzetet és nem ezen az egy témán fenn akadni.*
- Tudod a csillagösvényt nem is lehet máshogy megközelíteni. Muszáj hozzá, hogy szárnyak legyenek nálad. *Magyarázza, bár butának érzi magát, hogy ilyesmiről beszél, próbálja leküzdeni és minél kevesebb dadogást és időhúzást beleépíteni a mondandójába.*
- Tündér szárnyak. Nekem is van. A hosszú házban Amon Ruadhon. *Feleli, aztán kicsit időt szakít magának arra, hogy elgondolkodjon. Belerúg egy az ösvényen fekvő kőbe, majd megint szólni kezd.*
- Nagyanyámtól. Ő mesélte még kölyök koromban a mesét... már az ösvényről. *Akadozik meg a szava, de jól esik neki, hogy másról is beszélhet, elkalandozhatnak a gondolatai egy másik világba.*
- Nem tudom... tegnap biztos összekevertem a történeteket... *Vonja meg a vállát miközben megvallja bűnét.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:05:39
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:05:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon ilyesmikkel nem törődik, hogy büdös-e. Persze, biztosan az, mert napok óta kint van és nem is tudott mosakodni, de legalább egy részen nem koszos tegnap óta, mert kapott egy jó kis tisztogatást, amiért így gondolatban nagyon hálás. Ez viszont nem az a helyzet amikor a szaguk lenne a legnagyobb baj. Sokkal inkább érthetetlen hozzáállásuk egymáshoz. A pásztor nagy erőkkel igyekszik hidat építeni közéjük, de úgy tűnik nem nagyon sikerül, mert mindenféle érthetetlen hang kiadása után a lány csak félmondatokra képes. Ennél még akkor is közelebb voltak egymáshoz, amikor nem történt meg az a bizonyos aktus.*
-Nem ugyan, mert igenis szép vagy! *Vigyorog rá összes fogával Megváltozott a véleménye a lánnyal kapcsolatban első találkozásuk óta. Valamiért ebben a vékony alkatban is meglátta a jót, nem csak az olyan robusztus izomkolosszusokban mint Akheel volt, vagy az a lány ott a piacon. Fejét felkapja a kijelentésre a szárnyakkal kapcsolatban. Meglepő dolog, és nem is tudja mire számítson ezzel kapcsolatban, inkább rákérdez.*
-Vannak? Honnan szerezted őket? *Húzza fel szemöldökét, de nem értetlenkedés látszik ki szemeiből, hanem őszinte kíváncsiság.*
*Learon ilyesmikkel nem törődik, hogy büdös-e. Persze, biztosan az, mert napok óta kint van és nem is tudott mosakodni, de legalább egy részen nem koszos tegnap óta, mert kapott egy jó kis tisztogatást, amiért így gondolatban nagyon hálás. Ez viszont nem az a helyzet amikor a szaguk lenne a legnagyobb baj. Sokkal inkább érthetetlen hozzáállásuk egymáshoz. A pásztor nagy erőkkel igyekszik hidat építeni közéjük, de úgy tűnik nem nagyon sikerül, mert mindenféle érthetetlen hang kiadása után a lány csak félmondatokra képes. Ennél még akkor is közelebb voltak egymáshoz, amikor nem történt meg az a bizonyos aktus.*
-Nem ugyan, mert igenis szép vagy! *Vigyorog rá összes fogával Megváltozott a véleménye a lánnyal kapcsolatban első találkozásuk óta. Valamiért ebben a vékony alkatban is meglátta a jót, nem csak az olyan robusztus izomkolosszusokban mint Akheel volt, vagy az a lány ott a piacon. Fejét felkapja a kijelentésre a szárnyakkal kapcsolatban. Meglepő dolog, és nem is tudja mire számítson ezzel kapcsolatban, inkább rákérdez.*
-Vannak? Honnan szerezted őket? *Húzza fel szemöldökét, de nem értetlenkedés látszik ki szemeiből, hanem őszinte kíváncsiság.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:49:57
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:49:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igyekszik javítani a járásán és egyre csak arra gondol, hogy egy meleg dézsafürdőt nem vetne meg. Bár ebben az állapotban talán a folyó vize is megfelelne. Biztosra veszi, hogy izzadt és büdös és teljesen elviselhetetlen most a társasága.
Hallgatja a férfit a csillagösvényről és igyekszik a buta gyermek mesét elképzelni, ahogy Ő gyakorlatba akarta vinni. Mekkor a hülyeség. Teljesen idiótának érzi magát. Kezét fel is emeli, hogy szemei között megmasszírozza az orrnyergét.*
- Ugh... *Teszi hozzá, miközben szégyelli a butaságát. Miket fel nem hoz benne az a rohadt, keserves, édes, megváltó és felszabadító fűkeverék. Szóra aligha méltatja, csak azt tudná mondani, hogy mekkora egy barom állat, hogy ilyeneket talált ki. A szárnyakhoz viszont hozzá tud szólni.*
- Vannak szárnyaim. *Jelenti ki, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. A tündéri arcára csak elhúzza a száját.*
- Oh ugyan... *Igyekszik terelni a témát a csodálatos pofájáról, amivel nem sokszor barátkozott meg. Szíve szerint pironkodva kérdezne vissza, hogy vak e a pásztor, hogy ezt állítja, de nem akar vitát szítani.
Eztán Khrosas is feltekint az égre, majd kicsit szomorkás hangon hozzá teszi az előbbiekhez.*
- Azokkal a szárnyakkal viszont nem jutunk magasra. *Vonja meg a vállát, majd megigazítja iszákját, mert szerencsésen lájátszotta azt.*
*Igyekszik javítani a járásán és egyre csak arra gondol, hogy egy meleg dézsafürdőt nem vetne meg. Bár ebben az állapotban talán a folyó vize is megfelelne. Biztosra veszi, hogy izzadt és büdös és teljesen elviselhetetlen most a társasága.
Hallgatja a férfit a csillagösvényről és igyekszik a buta gyermek mesét elképzelni, ahogy Ő gyakorlatba akarta vinni. Mekkor a hülyeség. Teljesen idiótának érzi magát. Kezét fel is emeli, hogy szemei között megmasszírozza az orrnyergét.*
- Ugh... *Teszi hozzá, miközben szégyelli a butaságát. Miket fel nem hoz benne az a rohadt, keserves, édes, megváltó és felszabadító fűkeverék. Szóra aligha méltatja, csak azt tudná mondani, hogy mekkora egy barom állat, hogy ilyeneket talált ki. A szárnyakhoz viszont hozzá tud szólni.*
- Vannak szárnyaim. *Jelenti ki, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. A tündéri arcára csak elhúzza a száját.*
- Oh ugyan... *Igyekszik terelni a témát a csodálatos pofájáról, amivel nem sokszor barátkozott meg. Szíve szerint pironkodva kérdezne vissza, hogy vak e a pásztor, hogy ezt állítja, de nem akar vitát szítani.
Eztán Khrosas is feltekint az égre, majd kicsit szomorkás hangon hozzá teszi az előbbiekhez.*
- Azokkal a szárnyakkal viszont nem jutunk magasra. *Vonja meg a vállát, majd megigazítja iszákját, mert szerencsésen lájátszotta azt.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:47:55
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:47:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*Az erdőben kapott mákos kecsketej gondoskodik arról, hogy Zakt'ar ne legyen túl éber. Amikor nem alszik a nyugtatótól, akkor is csak bandzsítva nyáldazza kezét a kosárban. Egyszer azért fáradtan felsír, hogy még kér enni, de addigra már a pusztát róják. A nyomasztó helyre belépve pedig kinyílik a csipája.*
-Á, vá, gá!
*Vinyítja felváltva, aztán sajnos úgy tűnik, hogy nem igazán akarja befogni.*
~Nem jó hely, kényelmetlen!~
*Üvölt egészen, míg fel nem veszik, akkor elhallgat egy picit, de végül megint rossz, ráadásul hamar kihűlő helyen landol. A doktornak akkor sincs könnyű dolga, még ha az ő hátán van célfélhold is. A percnyi fókuszálás pedig az apróságnál veri ki a biztosítékot. Nem szereti a nyomott, és feszülten figyelős légkört, ehhez képest pedig katarktikus élmény a tű. Fejét felfeszíti, és úgy kezd sírni, most egészen másként, fájdalmában. Ahogy a szer szétárad testében, hogy lappangva bejusson mindenhová, úgy pedig egyre halkulva, de egyre kétségbeesettebben sír, végül csak lassan ficeregve mered maga elé. Nem egészséges a dolog, de pulzusa és légzése még a helyén.*
*Az erdőben kapott mákos kecsketej gondoskodik arról, hogy Zakt'ar ne legyen túl éber. Amikor nem alszik a nyugtatótól, akkor is csak bandzsítva nyáldazza kezét a kosárban. Egyszer azért fáradtan felsír, hogy még kér enni, de addigra már a pusztát róják. A nyomasztó helyre belépve pedig kinyílik a csipája.*
-Á, vá, gá!
*Vinyítja felváltva, aztán sajnos úgy tűnik, hogy nem igazán akarja befogni.*
~Nem jó hely, kényelmetlen!~
*Üvölt egészen, míg fel nem veszik, akkor elhallgat egy picit, de végül megint rossz, ráadásul hamar kihűlő helyen landol. A doktornak akkor sincs könnyű dolga, még ha az ő hátán van célfélhold is. A percnyi fókuszálás pedig az apróságnál veri ki a biztosítékot. Nem szereti a nyomott, és feszülten figyelős légkört, ehhez képest pedig katarktikus élmény a tű. Fejét felfeszíti, és úgy kezd sírni, most egészen másként, fájdalmában. Ahogy a szer szétárad testében, hogy lappangva bejusson mindenhová, úgy pedig egyre halkulva, de egyre kétségbeesettebben sír, végül csak lassan ficeregve mered maga elé. Nem egészséges a dolog, de pulzusa és légzése még a helyén.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:46:19
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:46:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A látnok háza//
*A dolog bevált, de csak részben. Hiába fegyverezték le teljesen és küldték földre rejtélyes ellenfelüket, az mégis csak segítségért kiált.*
~A fenébe!~
*Amikor meghallja azt hogy valaki közeledik, Quantallra hagyja ezt a dolgot és gyorsan mérlegeli fejében a lehetőségeit.*
~Amennyiben íjász vagy harci varázsló jön, értelmetlen lenne ellene a tiszta közelharc. Harcossal szemben sem mennék sokkal többre egy szál tőrt forgatva. A legjobb lesz lesből rátámadni.~
*A sötétet és a mélységben kifejlődött szemei előnyét a javára fordítja, vagy legalábbis próbál így tenni. Félre húzódik és megcélozza ellenfelét. Amint az a közelbe ér, elhajítja a tőrt.*
*A dolog bevált, de csak részben. Hiába fegyverezték le teljesen és küldték földre rejtélyes ellenfelüket, az mégis csak segítségért kiált.*
~A fenébe!~
*Amikor meghallja azt hogy valaki közeledik, Quantallra hagyja ezt a dolgot és gyorsan mérlegeli fejében a lehetőségeit.*
~Amennyiben íjász vagy harci varázsló jön, értelmetlen lenne ellene a tiszta közelharc. Harcossal szemben sem mennék sokkal többre egy szál tőrt forgatva. A legjobb lesz lesből rátámadni.~
*A sötétet és a mélységben kifejlődött szemei előnyét a javára fordítja, vagy legalábbis próbál így tenni. Félre húzódik és megcélozza ellenfelét. Amint az a közelbe ér, elhajítja a tőrt.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:34:30
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:34:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Az már szerencsés dolog, hogy nem kell túlzottan győzködni a lányt, hogy ugyan már jöjjön ő is, bár a lépkedése igen csak furcsa.* ~Höh, nincs hozzászokva a szeretkezéshez! Na annyi baj legyen, változtatunk rajta!~ *Pedig annyira nem volt durva vele a férfi, de azért rögtön lejön neki, hogy mi is itt a "baj". Furcsállja, ahogy a nő lesüti a szemét, de ez után a reggel után ő már nem akar semmin sem csodálkozni. valahol aranyosnak is tartja a reakciót, hiszen mégis csak zavarba jött Khorsas a hallottaktól és zavara nem olyan undorszerű. Így látja a Sajt-mester. A csillagösvényt hallhatóan elfelejtette. Mivel ez olyan dolog, ami nem köthető a szeretkezésükhöz, így a pásztor véleménye az, hogy nyugodtan elmesélheti neki, abból nem lesz baj. Persze nyilván már rájött Khorsas, hogy mi történt kettejük között, de ezt a témát jobb szótlanul hagyni.*
-Nos, miután elpöfékeltünk egy kicsit abból a remek keverékből, észrevetted, hogy a felhők kecskékre hasonlítanak, én meg egyetértettem! *Nevet a dolgon, mert így visszagondolva azért elég vicces.*
-És közölted, hogy szaladjunk fel hozzájuk a csillagösvényen. Ere elindultunk, de nem tudtunk feljutni, erre mondtad azt, hogy fel tudnál, de otthon hagytad a szárnyaid. *Vigyorog rá a lányra.*
-Szóval nem is igaz, é nincsenek is szárnyaid? *Játssza el mintha meglepődne.*
-Pedig olyan tündéri arcod van, meg nem mondta volna, hogy csak viccelsz! Vagy vannak szárnyaid? *Próbálja továbbvinni a beszélgetést, hiszen mindkettejüknek jobb, ha nem csak úgy ballagnak szótlanul egymás mellett. Learon még nem akarja annyiban hagyni a barátságát ezzel a lánnyal.*
-Ha vannak, hát legközelebb újra megpróbáljuk lehozni a felhőkecskéket és bárányokat! *Pillant fel az égre újra.*
*Az már szerencsés dolog, hogy nem kell túlzottan győzködni a lányt, hogy ugyan már jöjjön ő is, bár a lépkedése igen csak furcsa.* ~Höh, nincs hozzászokva a szeretkezéshez! Na annyi baj legyen, változtatunk rajta!~ *Pedig annyira nem volt durva vele a férfi, de azért rögtön lejön neki, hogy mi is itt a "baj". Furcsállja, ahogy a nő lesüti a szemét, de ez után a reggel után ő már nem akar semmin sem csodálkozni. valahol aranyosnak is tartja a reakciót, hiszen mégis csak zavarba jött Khorsas a hallottaktól és zavara nem olyan undorszerű. Így látja a Sajt-mester. A csillagösvényt hallhatóan elfelejtette. Mivel ez olyan dolog, ami nem köthető a szeretkezésükhöz, így a pásztor véleménye az, hogy nyugodtan elmesélheti neki, abból nem lesz baj. Persze nyilván már rájött Khorsas, hogy mi történt kettejük között, de ezt a témát jobb szótlanul hagyni.*
-Nos, miután elpöfékeltünk egy kicsit abból a remek keverékből, észrevetted, hogy a felhők kecskékre hasonlítanak, én meg egyetértettem! *Nevet a dolgon, mert így visszagondolva azért elég vicces.*
-És közölted, hogy szaladjunk fel hozzájuk a csillagösvényen. Ere elindultunk, de nem tudtunk feljutni, erre mondtad azt, hogy fel tudnál, de otthon hagytad a szárnyaid. *Vigyorog rá a lányra.*
-Szóval nem is igaz, é nincsenek is szárnyaid? *Játssza el mintha meglepődne.*
-Pedig olyan tündéri arcod van, meg nem mondta volna, hogy csak viccelsz! Vagy vannak szárnyaid? *Próbálja továbbvinni a beszélgetést, hiszen mindkettejüknek jobb, ha nem csak úgy ballagnak szótlanul egymás mellett. Learon még nem akarja annyiban hagyni a barátságát ezzel a lánnyal.*
-Ha vannak, hát legközelebb újra megpróbáljuk lehozni a felhőkecskéket és bárányokat! *Pillant fel az égre újra.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:00:02
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:00:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosashoz eljutnak a szavak, csak feldolgozni őket és értelmes válaszokat kiadni magából megterhelő. Lehet, hogy nem is különbözik annyira egy Morwtól.
Szinte a parancsszóra indul el ő is, mint egy jól nevelt kecske. Kezeit zsebeibe süllyeszti, táskája két vállán lóg épp úgy, mint Khrosas orra. Lábai elé néz és igyekszik egyenesen lépkedni. A lépések hatására érez egy kellemetlen érzést ágyék tájékon. Ugyanazt, mint amit korábban is érzett és még valami mást is. Ha nem is akart emlékezni mindenre, most már teljesen biztos lehet benne, hogy mik történtek. Akár hogy akarja terelni a gondolatait, ez épp olyan egyértelmű, mintha a képébe vágnák.
A sajttal valamelyest vissza próbálta kényszeríteni jókedvét, de ez nem megy ennyire egyszerűen. Legalább Learon nevet rajta egyet. Mondjuk az nem volt vicc, hogy finom volt, mert az volt. A következő mondatra viszont fel kell, hogy emelje a fejét és szembe is találkozik a férfi nyelvével, ahogy az megnyalja ajkát. Ekkor mintha fejbe csapták volna süti le ismét a szemét, hogy arca vörösebb legyen, mint korábban. Kezét reflexből szeméhez emeli, mintha a férfi most vette volna le minden ruháját előtte. Ezt a mozdulatot igyekszik hajának vakarászásával eltusolni.
~Ezzel senkit nem teszel bolondá.~
Tudja ő, de reménykedik, hogy legalább a kecskék nem látták és nem értik a helyzetet.
A csillagösvényre terelődik a szó, amire felemeli a fejét a magasba. Nem tiszta mire céloz a férfi, de ismeri a legendát az ösvényről, ami felvezet az éjszakai égbolton lévő holdig és azon túl. Arra vezeti tekintetét, amerre Learon mutat. Jó indulattal sem mondaná meg a felhőröl, hogy bárány e. Szemei azért mintha lágyulnának, mosolya még nem ragyog fel, de már nem is szorítja össze az ajkait erősen.*
- A bárányfelhőt? *Kérdezi, miközben neki is jól esik, ha terelheti a gondolatait.* Mondtam honnan vannak a szárnyaim? *Nem világos, hogy mit mondott és mit nem és igyekszik ő is beszélni, hátha oldódik a feszültség.*
*Khrosashoz eljutnak a szavak, csak feldolgozni őket és értelmes válaszokat kiadni magából megterhelő. Lehet, hogy nem is különbözik annyira egy Morwtól.
Szinte a parancsszóra indul el ő is, mint egy jól nevelt kecske. Kezeit zsebeibe süllyeszti, táskája két vállán lóg épp úgy, mint Khrosas orra. Lábai elé néz és igyekszik egyenesen lépkedni. A lépések hatására érez egy kellemetlen érzést ágyék tájékon. Ugyanazt, mint amit korábban is érzett és még valami mást is. Ha nem is akart emlékezni mindenre, most már teljesen biztos lehet benne, hogy mik történtek. Akár hogy akarja terelni a gondolatait, ez épp olyan egyértelmű, mintha a képébe vágnák.
A sajttal valamelyest vissza próbálta kényszeríteni jókedvét, de ez nem megy ennyire egyszerűen. Legalább Learon nevet rajta egyet. Mondjuk az nem volt vicc, hogy finom volt, mert az volt. A következő mondatra viszont fel kell, hogy emelje a fejét és szembe is találkozik a férfi nyelvével, ahogy az megnyalja ajkát. Ekkor mintha fejbe csapták volna süti le ismét a szemét, hogy arca vörösebb legyen, mint korábban. Kezét reflexből szeméhez emeli, mintha a férfi most vette volna le minden ruháját előtte. Ezt a mozdulatot igyekszik hajának vakarászásával eltusolni.
~Ezzel senkit nem teszel bolondá.~
Tudja ő, de reménykedik, hogy legalább a kecskék nem látták és nem értik a helyzetet.
A csillagösvényre terelődik a szó, amire felemeli a fejét a magasba. Nem tiszta mire céloz a férfi, de ismeri a legendát az ösvényről, ami felvezet az éjszakai égbolton lévő holdig és azon túl. Arra vezeti tekintetét, amerre Learon mutat. Jó indulattal sem mondaná meg a felhőröl, hogy bárány e. Szemei azért mintha lágyulnának, mosolya még nem ragyog fel, de már nem is szorítja össze az ajkait erősen.*
- A bárányfelhőt? *Kérdezi, miközben neki is jól esik, ha terelheti a gondolatait.* Mondtam honnan vannak a szárnyaim? *Nem világos, hogy mit mondott és mit nem és igyekszik ő is beszélni, hátha oldódik a feszültség.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:31:15
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:31:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nagyon úgy tűnik a számára, hogy Khorsas nem tud mit kezdeni a kérdéseivel és hosszú mondataival.* ~Komolyan, mintha egy Morwnak magyaráznék!~ *Bár azért annyira nem rossz a helyzet, meg hát Morw nem is ilyen szép mint ez a lány itt. Jelenlegi partnerével pedig megéri vesződni, az óriásnak meg csak legyintene egyet és ráhagyná.*
-No, akkor menjünk! *Ezzel int egyet és a nyáj szépen lassan elindul mögöttük, ő pedig megpróbál közel maradni a lányhoz. Amilyen furcsa most, még azt is kinézné belőle, hogy fogja magát aztán elszalad. Bár, az egyébként jó jel, hogy mer hozzáérni a lány.* ~Valószínűleg csak össze van zavarodva. Semmi baj Learon, ebből még jól is kijöhetsz!~ *Felnevet amikor a sajt kerül szóba.*
-Az már biztos, hogy finom! Nem is adtam volna, ha nem az lenne! *Vigyorog a lányra.*
-Egyébként, te is az vagy! *Utal vissza tegnapi beszélgetésükre és megnyalja kicserepesedett ajkait. Nem tudja, hogy a lány mire emlékszik, de az biztos, hogy a Sajt-mester számára, aki bolondul az ilyesmi élvezetekért, örök élmény marad, ilyesmit ugyanis kevés partnerrel csinált eddig.*
-Hát a csillagösvényre emlékszel? *Mutat fel az égre mosolyogva.* -Szép kis felhőkecskék, mondhatom! *Ujjával megkeres egy felhőt, ami egyáltalán nem hasonlít a mekegőihez.*
-Ha legközelebb elhozod a szárnyaidat, akkor lehozzuk azt ott az égből! *Próbál viccelődni. Semmi kedve végig ebben a nyomasztó hangulatban lenni. Talán a legjobb lesz ha elfelejtik az egész együttlétet egy időre és majd később térnek vissza rá, újból jókedvűen vággyal telve.*
*Nagyon úgy tűnik a számára, hogy Khorsas nem tud mit kezdeni a kérdéseivel és hosszú mondataival.* ~Komolyan, mintha egy Morwnak magyaráznék!~ *Bár azért annyira nem rossz a helyzet, meg hát Morw nem is ilyen szép mint ez a lány itt. Jelenlegi partnerével pedig megéri vesződni, az óriásnak meg csak legyintene egyet és ráhagyná.*
-No, akkor menjünk! *Ezzel int egyet és a nyáj szépen lassan elindul mögöttük, ő pedig megpróbál közel maradni a lányhoz. Amilyen furcsa most, még azt is kinézné belőle, hogy fogja magát aztán elszalad. Bár, az egyébként jó jel, hogy mer hozzáérni a lány.* ~Valószínűleg csak össze van zavarodva. Semmi baj Learon, ebből még jól is kijöhetsz!~ *Felnevet amikor a sajt kerül szóba.*
-Az már biztos, hogy finom! Nem is adtam volna, ha nem az lenne! *Vigyorog a lányra.*
-Egyébként, te is az vagy! *Utal vissza tegnapi beszélgetésükre és megnyalja kicserepesedett ajkait. Nem tudja, hogy a lány mire emlékszik, de az biztos, hogy a Sajt-mester számára, aki bolondul az ilyesmi élvezetekért, örök élmény marad, ilyesmit ugyanis kevés partnerrel csinált eddig.*
-Hát a csillagösvényre emlékszel? *Mutat fel az égre mosolyogva.* -Szép kis felhőkecskék, mondhatom! *Ujjával megkeres egy felhőt, ami egyáltalán nem hasonlít a mekegőihez.*
-Ha legközelebb elhozod a szárnyaidat, akkor lehozzuk azt ott az égből! *Próbál viccelődni. Semmi kedve végig ebben a nyomasztó hangulatban lenni. Talán a legjobb lesz ha elfelejtik az egész együttlétet egy időre és majd később térnek vissza rá, újból jókedvűen vággyal telve.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:14:12
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:14:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas igyekszik nem is tűnni teljesen bolondnak, csak legfeljebb furának. Az ilyen alkalmakkor ütközik ki igazán, amikor nem tudja mit csináljon. A félreértéseket már megszokta, igyekezni szokott kijavítani magát, de úgy véli most nem tudná. Ha a férfi azt akarja hinni, hogy haragszik, akkor azzal is kiegyezik.
Viszont most nem tudja megvonni a vállát és azt mondani, nem számít. Van annyira önző, hogy saját javáért küszködjön, másért nem tenné meg. Most is a sajátjáért őrlődik, mert nem akarná elveszíteni azt, ami már olyannyira közel volt, szinte a kezében érezte a lehetőséget.
Learon szavaira figyel fel, folytonos gondolatmenetei közül. Szóra nyitja a száját, de nem tudja mit mondjon. Hosszú ideig - talán egy percig is - nem tud megszólalni, amikor igen, akkor sem mond sokat.*
- Ühüm... jó. Menjünk. *Motyogja el, igyekezve nem hülyének tűnni, bár lehet, hogy ezzel már elkésett. A segítő kezet elfogadja úgy, ahogy. Nem nehezedik rá, nem szorítja meg, csak bele teszi a kezét a férfiéba és igyekszik saját erejével felállni.
A következő szavakat nem igazán tudja mire vélni. Arca azért fellángol, fél kezét rá is teszi, hogy hűsítse valamennyire a forróságot.*
- Öhm... *Mondana valamit a szavakra, amik egyszerre esnek jól, valamilyen groteszk, kifacsart módon és hasogatják is a tudatát. Khrosas még mindég nem tudja rávenni magát, hogy Learonra nézzen a mellkasánál feljebb. Végül lemond a válaszadásról és csak felveszi a hátára az iszákját. Szeméből kidörzsöli még a reggeli rémálmok nyomát.
A kérdésre kicsit keserű íz önti el a száját. Nem tudja hol kezdje a válaszadást, végül néhány pillanattal később csak annyit mond...*
- Finom volt a sajt. *Nem ennyire emlékszik, de erre biztosan.*
*Khrosas igyekszik nem is tűnni teljesen bolondnak, csak legfeljebb furának. Az ilyen alkalmakkor ütközik ki igazán, amikor nem tudja mit csináljon. A félreértéseket már megszokta, igyekezni szokott kijavítani magát, de úgy véli most nem tudná. Ha a férfi azt akarja hinni, hogy haragszik, akkor azzal is kiegyezik.
Viszont most nem tudja megvonni a vállát és azt mondani, nem számít. Van annyira önző, hogy saját javáért küszködjön, másért nem tenné meg. Most is a sajátjáért őrlődik, mert nem akarná elveszíteni azt, ami már olyannyira közel volt, szinte a kezében érezte a lehetőséget.
Learon szavaira figyel fel, folytonos gondolatmenetei közül. Szóra nyitja a száját, de nem tudja mit mondjon. Hosszú ideig - talán egy percig is - nem tud megszólalni, amikor igen, akkor sem mond sokat.*
- Ühüm... jó. Menjünk. *Motyogja el, igyekezve nem hülyének tűnni, bár lehet, hogy ezzel már elkésett. A segítő kezet elfogadja úgy, ahogy. Nem nehezedik rá, nem szorítja meg, csak bele teszi a kezét a férfiéba és igyekszik saját erejével felállni.
A következő szavakat nem igazán tudja mire vélni. Arca azért fellángol, fél kezét rá is teszi, hogy hűsítse valamennyire a forróságot.*
- Öhm... *Mondana valamit a szavakra, amik egyszerre esnek jól, valamilyen groteszk, kifacsart módon és hasogatják is a tudatát. Khrosas még mindég nem tudja rávenni magát, hogy Learonra nézzen a mellkasánál feljebb. Végül lemond a válaszadásról és csak felveszi a hátára az iszákját. Szeméből kidörzsöli még a reggeli rémálmok nyomát.
A kérdésre kicsit keserű íz önti el a száját. Nem tudja hol kezdje a válaszadást, végül néhány pillanattal később csak annyit mond...*
- Finom volt a sajt. *Nem ennyire emlékszik, de erre biztosan.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:47:31
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:47:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon egyáltalán nem vett észre semmit abból, hogy nem lenne normális a lány, bár ez valószínűleg azért van, mert nem is ismeri igazán őt. Elrakja a kulacsokat is, mikor Khorsas elmondja, hogy nem kér. Most már lassan indulhatnak is vissza a Vashegyre. Learon legalábbis oda tervez visszamenni, hiszen a kecskéknek és birkáknak most ott van az otthona, a nagy nyáj többi tagja között. nekik pedig a Thargok között lenne végre. A pásztornak megszakad a szíve ahogy végignéz a magában őrlődő nőn, akit legszívesebben átölelne és megkérné, hogy mondjon el mindent ami bántja a lelkét. Azonban nem ezt teszi. Miután végigsimított a lány arcán és hátrébb lép tőle egyet, majd füttyent kutyájának, aki erre a hangra ébred és egy sor nyújtózkodás és csámcsogás után lassan összetereli az állatokat.*
-Én most elindulok haza. Te is jöhetnél velem, és akkor közben akár meg is beszélhetnénk, hogy mi is történt, és miért érzed magad ilyen rosszul! *Mosolya töretlen bár ez már inkább csak olyan biztatásképpen van az arcán, nem igazi. Valójában nem tud mit kezdeni a helyzettel. Számtalan ötlete támad, hogy mit is csináljanak, de ezek csak mind fejben. Az első az hogy szívjanak el egy-egy slukkot ami elég ahhoz, hogy kinyissa a tudatukat de nem olyan sok, hogy átessenek a ló túloldalára, mint tegnap. Végül közelebb lép és ha Khorsas engedi, akkor segítő kezet nyújt neki a felálláshoz.*
-Egyébként nagyon jó ez a fűkeverék amit adtál, de senki mással nem szeretném használni többet, csak veled! *Mondja szinte ugyan azt, amit tegnap, egy széles mosollyal az arcán. persze nem fogja felemlegetni az ígéretet amit tegnap elalvás előtt tettek egymásnak. Hülye lenne azzal még jobban szítani a lány önmarcangolását, amit még most sem ért teljesen.*
-Mennyire emlékszel a tegnap történtekből?
*Learon egyáltalán nem vett észre semmit abból, hogy nem lenne normális a lány, bár ez valószínűleg azért van, mert nem is ismeri igazán őt. Elrakja a kulacsokat is, mikor Khorsas elmondja, hogy nem kér. Most már lassan indulhatnak is vissza a Vashegyre. Learon legalábbis oda tervez visszamenni, hiszen a kecskéknek és birkáknak most ott van az otthona, a nagy nyáj többi tagja között. nekik pedig a Thargok között lenne végre. A pásztornak megszakad a szíve ahogy végignéz a magában őrlődő nőn, akit legszívesebben átölelne és megkérné, hogy mondjon el mindent ami bántja a lelkét. Azonban nem ezt teszi. Miután végigsimított a lány arcán és hátrébb lép tőle egyet, majd füttyent kutyájának, aki erre a hangra ébred és egy sor nyújtózkodás és csámcsogás után lassan összetereli az állatokat.*
-Én most elindulok haza. Te is jöhetnél velem, és akkor közben akár meg is beszélhetnénk, hogy mi is történt, és miért érzed magad ilyen rosszul! *Mosolya töretlen bár ez már inkább csak olyan biztatásképpen van az arcán, nem igazi. Valójában nem tud mit kezdeni a helyzettel. Számtalan ötlete támad, hogy mit is csináljanak, de ezek csak mind fejben. Az első az hogy szívjanak el egy-egy slukkot ami elég ahhoz, hogy kinyissa a tudatukat de nem olyan sok, hogy átessenek a ló túloldalára, mint tegnap. Végül közelebb lép és ha Khorsas engedi, akkor segítő kezet nyújt neki a felálláshoz.*
-Egyébként nagyon jó ez a fűkeverék amit adtál, de senki mással nem szeretném használni többet, csak veled! *Mondja szinte ugyan azt, amit tegnap, egy széles mosollyal az arcán. persze nem fogja felemlegetni az ígéretet amit tegnap elalvás előtt tettek egymásnak. Hülye lenne azzal még jobban szítani a lány önmarcangolását, amit még most sem ért teljesen.*
-Mennyire emlékszel a tegnap történtekből?
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:30:19
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:30:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas elméje már nem most kezdett megbomlani, de ezek az események nem segítik, hogy egyben maradjon. Két világ az ami ott harcol benne, egy ami szeretné összetartani a rendet és ami megmondja mi jó és mi nem, a másik pedig, aminek minden mindegy csak eléggé kaotikus legyen. Ez utóbbi ami felszabadul és mindenre magasról tesz, amíg neki jó. Ha Khrosas ezt felismerné gondolkodás nélkül dobná el a józan énjét, csak hogy mindég a másik uralkodhasson. Irigyelné és könyörögne is, hogy legyen úgy ahogy az akarja.
De ez a nap nem érkezik el, már hatvan éve egy reggel sem.
A vállvért felküzdésévél foglalkozik, amikor a férfi megszólítja. Elszorul a torka, s azt hiszi már meg sem tud szólalni. Pedig semmi olyasmit nem mondott amaz, amire így kéne reagálnia. Semmi rosszat.*
- Nem, köszönöm. *Darálja le végül a választ nagy nehezen, nem néz rá Learonra, azt hiszi akkor azonnal megállna a szíve. Úgy érez, mintha megölte volna az ember kedvenc kecskéjét és most kéne megvallania neki a tettet. Nyomorult egy érzés ez.
~Mit szenvedsz? Fogd a holmid és tűnj el, ahogy mindég...~
Megszorítja az utolsó szíjat is, ami a testéhez forrasztja az állat fejét, olyan erősen, hogy azt hiszi ketté fog törni a teste, ha feláll. A különbség az, hogy ez a helyzet más, mint a többi. Nem akar eltűnni, most nem, úgy érezte tegnap megtalálta amit keresett oly rég óta.
~Akkor mi tart vissza? Csak nézz rá és döntsd el mit akarsz.~
Válaszolna, de nem teszi, mert fél, hogy rosszul venné ki magát.
Megakad a tekintete a félredobott vásznon, de erről még nem jut eszébe semmi, csak az, hogy az övé, valamiért viszont nem szívesen nyúl hozzá. Hagyja is inkább ott.
A férfi szavai úgy hatolnak a szívébe, mintha pengével döfködnék. Nem érti, hogy miért kér bocsánatot, kettejük közül ő az egyetlen akinek nincs semmi baja az ítélőképességével. Khrosas befejezi minden e világi értékének összeszedését és behúzza a táska száját. Nem tudja mit mondhatna Learon szavaira. Helyeselhetne, de azt nem tudja megtenni, olyan, mintha egy macskát akarnának megtanítani ugatni, nem fog menni. Elkezdhetne magyarázkodni, de az sem megfelelő. Nem érzi, hogy megbízhat benne, ha minden lelki baját rázúdítja mindenképpen a nőstény jön ki rosszul. Talán ha szerelmes lenne belé, akkor átadhatná magát és ha némán is de szemébe tudna nézni. Maga sem tudja mi itt a legnagyobb baj.
Nem húzza el a fejét, amikor a férfi megsimítja, de a tekintetét kerüli. Féltérdre húzódzkodik és ha több mindent akarna csinálni Learon simításon kívül, inkább terel.*
- És... mi a terv? *Kérdezi lesütött szemmel, próbálva felállni, utalva ezzel arra, hogy hogyan kezdik el az utat, együtt mennek vagy nem, és ilyesmi kérdések.*
*Khrosas elméje már nem most kezdett megbomlani, de ezek az események nem segítik, hogy egyben maradjon. Két világ az ami ott harcol benne, egy ami szeretné összetartani a rendet és ami megmondja mi jó és mi nem, a másik pedig, aminek minden mindegy csak eléggé kaotikus legyen. Ez utóbbi ami felszabadul és mindenre magasról tesz, amíg neki jó. Ha Khrosas ezt felismerné gondolkodás nélkül dobná el a józan énjét, csak hogy mindég a másik uralkodhasson. Irigyelné és könyörögne is, hogy legyen úgy ahogy az akarja.
De ez a nap nem érkezik el, már hatvan éve egy reggel sem.
A vállvért felküzdésévél foglalkozik, amikor a férfi megszólítja. Elszorul a torka, s azt hiszi már meg sem tud szólalni. Pedig semmi olyasmit nem mondott amaz, amire így kéne reagálnia. Semmi rosszat.*
- Nem, köszönöm. *Darálja le végül a választ nagy nehezen, nem néz rá Learonra, azt hiszi akkor azonnal megállna a szíve. Úgy érez, mintha megölte volna az ember kedvenc kecskéjét és most kéne megvallania neki a tettet. Nyomorult egy érzés ez.
~Mit szenvedsz? Fogd a holmid és tűnj el, ahogy mindég...~
Megszorítja az utolsó szíjat is, ami a testéhez forrasztja az állat fejét, olyan erősen, hogy azt hiszi ketté fog törni a teste, ha feláll. A különbség az, hogy ez a helyzet más, mint a többi. Nem akar eltűnni, most nem, úgy érezte tegnap megtalálta amit keresett oly rég óta.
~Akkor mi tart vissza? Csak nézz rá és döntsd el mit akarsz.~
Válaszolna, de nem teszi, mert fél, hogy rosszul venné ki magát.
Megakad a tekintete a félredobott vásznon, de erről még nem jut eszébe semmi, csak az, hogy az övé, valamiért viszont nem szívesen nyúl hozzá. Hagyja is inkább ott.
A férfi szavai úgy hatolnak a szívébe, mintha pengével döfködnék. Nem érti, hogy miért kér bocsánatot, kettejük közül ő az egyetlen akinek nincs semmi baja az ítélőképességével. Khrosas befejezi minden e világi értékének összeszedését és behúzza a táska száját. Nem tudja mit mondhatna Learon szavaira. Helyeselhetne, de azt nem tudja megtenni, olyan, mintha egy macskát akarnának megtanítani ugatni, nem fog menni. Elkezdhetne magyarázkodni, de az sem megfelelő. Nem érzi, hogy megbízhat benne, ha minden lelki baját rázúdítja mindenképpen a nőstény jön ki rosszul. Talán ha szerelmes lenne belé, akkor átadhatná magát és ha némán is de szemébe tudna nézni. Maga sem tudja mi itt a legnagyobb baj.
Nem húzza el a fejét, amikor a férfi megsimítja, de a tekintetét kerüli. Féltérdre húzódzkodik és ha több mindent akarna csinálni Learon simításon kívül, inkább terel.*
- És... mi a terv? *Kérdezi lesütött szemmel, próbálva felállni, utalva ezzel arra, hogy hogyan kezdik el az utat, együtt mennek vagy nem, és ilyesmi kérdések.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2765-2784