//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Ha eszébe jut, hogy hányan látták, ahogy a fogadótér közepén ez a megalázó dolog megtörtént vele, bele is vörösödik. Eléggé ciki az egész, esetleg furcsa dolgok megfordulását eredményezheti a vendégek fejében vele kapcsolatban. Első körben neki is az ugrott be, hogy talán nem sikerült elég alaposan lemosnia magáról a lószagot, az ő orra meg ugye már megszokta. Ebből az irányból megvizsgálva a dolgot, szerencséjére nem ez volt a probléma forrása. ~Az mekkora szégyen lett volna, ha igen, bele se merek gondolni. ~*
-Tanácsot kérni jött, mert szeretne közelebb kerülni a kiválasztott hölgyeményhez, hátha tudok ebben neki segíteni. Bár nem igazán értem a dolgot. Egészen jó húsban van, nem is zörögnek már a csontjai, szépen öltözik, kényelmes élete van és kedves. Aztán még neki kell erőlködnie ezen felül is, nem semmi lehet az a nő. Bár igaz, ami igaz, ez a végletekig udvarias modor, meg visszafogottság, talán nem teszi a legvonzóbbá. Ezzel jár a nemesi élet, az sem való mindenkinek. *Von vállat, az elmondottak alapján azért elég sokat gondolkozhatott a dolgon.*
-De nem baj, attól még barátok vagyunk, csak már nem úgy. *Húzza fel a lábait is az ágyra, miután kibújt a cipellőből és apró köröcskéket rajzol a mutatóujjával az anyagra, aztán megint és megint. Aztán kicsit elterelődnek a gondolatai és a csomag után néz, hogy a mélységi végre ki tudja bontani.*
-Nagyon a szívemre venném, ha miattam fáznál meg. Nem lenne szép dolog, ha munkaképtelenné tennélek, mindjárt a visszaérkezésed után. Bár, tudod, bármi baj van, gyere át hozzám és segítek, ha tudok. Pokrócom is több van. *Nézegeti a takarót, úgy érzi, az ő huzata puhább, mint, ami itt van, na meg a plédje is bolyhosabb. Aztán Dreyia oda ül mellé, hogy végrehajtsa a műveletet, meg is kezdené, ha egyből odaadná neki a dobozt. De nem ilyen egyszer természetesen, incselkedve huzigálja el előle, mire az támadás alá veszi az oldalát az eredményesség kedvéért. Csikis, így nem tud sokáig ellenállni, odaadja neki. Bontás után látja a kicsit zavarodott tekintetet, amire mindjárt azt gondolja bizonyára nem találta el a nő ízlését.*
-Nem tetszik? Tudtam, hogy pirosat kellett volna hozzak! *Csap a tenyerébe csalódottan. Aztán hirtelen érkezik a megnyugtató megnyilvánulás, teljesen váratlanul. Sosem gondolta volna, hogy egy kis ajándékkal ilyen reakciót tud majd kicsikarni a mindig kívülről feltörhetetlennek látszó mélységiből.*
-Örülök neki, hogy tetszik. *Kicsit bátortalanul, de átöleli a másikat, a karjaival átfonva a hátát.*
-Megnézzük, hogy áll rajtad? Persze óvatosan kell vele bánni, mert finom anyag, de ha elszakad majd kapsz másikat. Tudod ebben sokkal csinosabban mutatsz majd, a férfiak is jobban megnéznek, aztán ki tudja, lehet lesz itt valaki, akinek majd tetszeni szeretnél. Ahhoz pedig nélkülözhetetlen. *Magyarázza, de elszedni nem akarja a nőtől.*
-Ezt a göncöt vedd le alulról. *Aztán a szemeit feljebb vezetve hozzáteszi még.*
-Meg felülről is, mert ehhez nem illik... *Feláll, mert gyanítja, hogy itt is akad valami szép csipkés a szekrényben, ami jól mutatna a harisnyával.*