Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-26 18:59:53
Üzenet elküldve: 2019-10-26 18:59:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
- Akkor igen korán keltél.
*Mosolyog elismerően Reyre.*
- Ilyenkor fegyverrel gyakorolsz vagy pedig az erőnlétedet növeled? Én keveset értek a harchoz, ne haragudj, ha butaságot kérdezek.
*Annak idején más irányban folytatott tanulmányokat. Aztán a tömör beszámolót érdeklődéssel hallgatja, olykor közbevetve egy-egy kérdést, megjegyzést.*
- Egy kiskölyök a kezét lóbálta? Mit akart tőletek? Nem is tudtam, hogy Khul tegnap verekedett odakint.
*Szúrja villájára tűnődőn a nyers zöldségeket. A férfi jó kedélyű volt, azt gondolta, pusztán a lányok miatt. Mostanság csak úgy körüldongják a férfit. A „felszedett” két lány történetén cinkosan vigyorogva kuncog.*
- Ezen viszont egyáltalán nem lepődöm meg.
*Wrexan feltűntével együtt elfogja az utazás izgalma, hiszen immár csak percek vannak hátra. Hálásan mosolyog a fiú gáláns hozzáállásán.*
- Köszönöm, Wrexan, te is úriember vagy.
*Egy kis rossz érzés suhan át a lelkén a kiégett iroda említésére, de ha végre régi pompáját visszanyeri, a kellemetlen emlékek megfakulnak majd. Remélte, hogy a mésznél egy kicsit izgalmasabb portékáért mennek, de igazából mindegy, mi az ok, amiért végre ellátogathat a Levegő Városába.*
- Igen, szerintem mondta, hogy vegyünk szereket és lovat. Úgyhogy visszafelé kényelmesen jövünk.
*Amint összeszedelőzködnek, elmegy néhány zsákért, majd útra készen elhagyhatják a Sellőt a hátsó bejáraton keresztül. Hűvös, szeles reggeli idő fogadja őket, az ég enyhén vöröses, de egyre inkább aranyba hajlók a felhők a horizonton. Halászok hajói ringanak a hullámokon kora hajnal óta friss fogást gyűjtve, melynek egy része a Sellő konyháján köt ki. Zajos este volt, de most egészen csendes minden a környéken.*
- Hogy érzitek magatokat nálunk?
*Fordul útitársaihoz, amint a borostyánnal futtatott épületet kellően messze hagyják maguk mögött.*
- Neked még nagyon új lehet minden, Wrexan. Darelld nem túl szigorú veled, ugye? Többnyire hátul dolgoztál, ha jól tudom. De te se vagy még olyan régóta itt, Rey, és a tegnap legnagyobb részét távol töltötted. Nem volt eseménytelen nap, ilyenre számítottál?
- Akkor igen korán keltél.
*Mosolyog elismerően Reyre.*
- Ilyenkor fegyverrel gyakorolsz vagy pedig az erőnlétedet növeled? Én keveset értek a harchoz, ne haragudj, ha butaságot kérdezek.
*Annak idején más irányban folytatott tanulmányokat. Aztán a tömör beszámolót érdeklődéssel hallgatja, olykor közbevetve egy-egy kérdést, megjegyzést.*
- Egy kiskölyök a kezét lóbálta? Mit akart tőletek? Nem is tudtam, hogy Khul tegnap verekedett odakint.
*Szúrja villájára tűnődőn a nyers zöldségeket. A férfi jó kedélyű volt, azt gondolta, pusztán a lányok miatt. Mostanság csak úgy körüldongják a férfit. A „felszedett” két lány történetén cinkosan vigyorogva kuncog.*
- Ezen viszont egyáltalán nem lepődöm meg.
*Wrexan feltűntével együtt elfogja az utazás izgalma, hiszen immár csak percek vannak hátra. Hálásan mosolyog a fiú gáláns hozzáállásán.*
- Köszönöm, Wrexan, te is úriember vagy.
*Egy kis rossz érzés suhan át a lelkén a kiégett iroda említésére, de ha végre régi pompáját visszanyeri, a kellemetlen emlékek megfakulnak majd. Remélte, hogy a mésznél egy kicsit izgalmasabb portékáért mennek, de igazából mindegy, mi az ok, amiért végre ellátogathat a Levegő Városába.*
- Igen, szerintem mondta, hogy vegyünk szereket és lovat. Úgyhogy visszafelé kényelmesen jövünk.
*Amint összeszedelőzködnek, elmegy néhány zsákért, majd útra készen elhagyhatják a Sellőt a hátsó bejáraton keresztül. Hűvös, szeles reggeli idő fogadja őket, az ég enyhén vöröses, de egyre inkább aranyba hajlók a felhők a horizonton. Halászok hajói ringanak a hullámokon kora hajnal óta friss fogást gyűjtve, melynek egy része a Sellő konyháján köt ki. Zajos este volt, de most egészen csendes minden a környéken.*
- Hogy érzitek magatokat nálunk?
*Fordul útitársaihoz, amint a borostyánnal futtatott épületet kellően messze hagyják maguk mögött.*
- Neked még nagyon új lehet minden, Wrexan. Darelld nem túl szigorú veled, ugye? Többnyire hátul dolgoztál, ha jól tudom. De te se vagy még olyan régóta itt, Rey, és a tegnap legnagyobb részét távol töltötted. Nem volt eseménytelen nap, ilyenre számítottál?
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-25 14:44:42
Üzenet elküldve: 2019-10-25 14:44:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
* Mikor belép már a két nő az asztalnál eszik. Valamiről még beszélnek mikor odaér, de nem igazán érinti a dolog. Elkezd ő is falatozni. Igaza van Cassynek, mert neki tényleg jó étvágya van. Két falat között, azért válaszol is az útravalóval kapcsolatos kérdésre.*
– Persze, hogy viszem. A lenne a szégyen ha hagynám, hogy más vigye helyettem.* Elsüllyedne szégyenében, ha valamelyik lány vinné helyette. Aztán megkérdezik tőle, hogy mit fognak vásárolni.*
– Ralas úr kiéget szobájának a felújításához kell mész. Azt az utasítást kaptam, hogy ezt vegyük meg és még pluszban azokat a dolgokat, ami szükséges hozzá. Na most én is kíváncsi lennék pár dologra. Akad itt szekér meg hozzá valamilyen állat vagy ezt is ott kell beszereznünk? Vagy esetleg egy húzós kézi kocsi, mert a mész az nem lesz könnyű. Szerintem is érdemes lenne vinni néhány zsákot, mert nem árt ha van nálunk.* Ezzel talán mindent elmondott és folytatja az evést. Hamar megeszi még azt a pár falatott és indulásra készen áll fel. Az ételes batyut magához veszi és követi a lányokat, ha azok elindulnak.*
* Mikor belép már a két nő az asztalnál eszik. Valamiről még beszélnek mikor odaér, de nem igazán érinti a dolog. Elkezd ő is falatozni. Igaza van Cassynek, mert neki tényleg jó étvágya van. Két falat között, azért válaszol is az útravalóval kapcsolatos kérdésre.*
– Persze, hogy viszem. A lenne a szégyen ha hagynám, hogy más vigye helyettem.* Elsüllyedne szégyenében, ha valamelyik lány vinné helyette. Aztán megkérdezik tőle, hogy mit fognak vásárolni.*
– Ralas úr kiéget szobájának a felújításához kell mész. Azt az utasítást kaptam, hogy ezt vegyük meg és még pluszban azokat a dolgokat, ami szükséges hozzá. Na most én is kíváncsi lennék pár dologra. Akad itt szekér meg hozzá valamilyen állat vagy ezt is ott kell beszereznünk? Vagy esetleg egy húzós kézi kocsi, mert a mész az nem lesz könnyű. Szerintem is érdemes lenne vinni néhány zsákot, mert nem árt ha van nálunk.* Ezzel talán mindent elmondott és folytatja az evést. Hamar megeszi még azt a pár falatott és indulásra készen áll fel. Az ételes batyut magához veszi és követi a lányokat, ha azok elindulnak.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-25 11:09:08
Üzenet elküldve: 2019-10-25 11:09:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Hamar befejezi az evést, még lenyeli az utolsó falatokat, és csak utána válaszol az elfnek. Teli szájjal mégsem túl szép dolog beszélni...*
-Kicsit edzettem még hajnal előtt, hogy frissebb legyek, és melegítsek az útra.
*Feleli Cassy első kérdésére.*
- De amúgy jól is aludtam.
*A őrjáratos érdeklődésre alig észrevehető fintor suhan át arcán. Hát igen, nem volt túl nyugis, és még összeszedték azokat a koloncokat is.*
- Nem unatkoztunk, az biztos. Először az a kiskölyök szaladt belénk, egy kezet lóbálva. Aztán valami bunkó mélységi férfi kezdett kötekedni, ha lehet egyáltalán férfinak nevezni... Kapott is Khultól egy jól megérdemelt pofont.
*Felidézvén magában ezt a jelenetet, halványan elmosolyodik. Azért volt valami jó is az egészben. Bárcsak ő üthette volna meg...*
- A kikötőben csapódott hozzánk a két nő, a semmiből. Khul pedig a maga úriember módján ragaszkodott hozzá, hogy magunkkal vigyük őket.
~Szerintem egyedül is odataláltak volna...~
*Betoppan a harmadik személy is, éppen akkor, amikor a történet közepénél tart. Nem zavartatja magát, befejezi még mondandóját, majd egy biccentéssel köszönti a fiút.
Figyelmesen hallgatja a Wrexan és Cassy közti párbeszédet, ő is kíváncsi néhány információra, például arra, konkrétan miért mennek a városba. Örül, hogy neki nem kell cipekednie, bár nem okozna nagy gondot egy kis elemózsia hurcolása, de mindig kényelmesebben érzi magát, ha szabadok a kezei. Bár nem tartják veszélyesnek az utat, azért mindig előfordulhatnak váratlan vendégek.
Rey már rég befejezte a reggelit, így amikor az elf feláll, ő is követi a példáját, bár neki nem kell köpenyt húznia, hisz már alapból rajta van kedvenc ruhadarabja. Ha elindulnak, még annyit tesz, hogy fejére húzza a fekete csuklyát, elrejtve így arca nagy részét.*
*Hamar befejezi az evést, még lenyeli az utolsó falatokat, és csak utána válaszol az elfnek. Teli szájjal mégsem túl szép dolog beszélni...*
-Kicsit edzettem még hajnal előtt, hogy frissebb legyek, és melegítsek az útra.
*Feleli Cassy első kérdésére.*
- De amúgy jól is aludtam.
*A őrjáratos érdeklődésre alig észrevehető fintor suhan át arcán. Hát igen, nem volt túl nyugis, és még összeszedték azokat a koloncokat is.*
- Nem unatkoztunk, az biztos. Először az a kiskölyök szaladt belénk, egy kezet lóbálva. Aztán valami bunkó mélységi férfi kezdett kötekedni, ha lehet egyáltalán férfinak nevezni... Kapott is Khultól egy jól megérdemelt pofont.
*Felidézvén magában ezt a jelenetet, halványan elmosolyodik. Azért volt valami jó is az egészben. Bárcsak ő üthette volna meg...*
- A kikötőben csapódott hozzánk a két nő, a semmiből. Khul pedig a maga úriember módján ragaszkodott hozzá, hogy magunkkal vigyük őket.
~Szerintem egyedül is odataláltak volna...~
*Betoppan a harmadik személy is, éppen akkor, amikor a történet közepénél tart. Nem zavartatja magát, befejezi még mondandóját, majd egy biccentéssel köszönti a fiút.
Figyelmesen hallgatja a Wrexan és Cassy közti párbeszédet, ő is kíváncsi néhány információra, például arra, konkrétan miért mennek a városba. Örül, hogy neki nem kell cipekednie, bár nem okozna nagy gondot egy kis elemózsia hurcolása, de mindig kényelmesebben érzi magát, ha szabadok a kezei. Bár nem tartják veszélyesnek az utat, azért mindig előfordulhatnak váratlan vendégek.
Rey már rég befejezte a reggelit, így amikor az elf feláll, ő is követi a példáját, bár neki nem kell köpenyt húznia, hisz már alapból rajta van kedvenc ruhadarabja. Ha elindulnak, még annyit tesz, hogy fejére húzza a fekete csuklyát, elrejtve így arca nagy részét.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:13:18
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:13:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Amint Rey felbukkan, mindkét lány köszönti.*
- Jó reggelt!
*Cassy aztán elköszön segítőjétől még egyszer kifejezve háláját felé, és útitársa felé indul. Maga is helyet foglal a terített asztalnál, leemeli a rántottát melegen tartó edény tetejét. Örömmel látja, hogy nem kell kínálgatnia, Rey után ő is szedni kezd.*
- Még nem találkoztam vele. De tegnap elég sok dolga volt szegénynek, ahogy hallottam, ráadásul az volt az első napja. És egyébként még elég korán van.
*Nekilát a reggelinek, társaságban immár jobban esik, és nagyon reménykedik benne, hogy Wrexan is hamarosan csatlakozik hozzájuk. Igyekszik inkább ép bal kezét használni, a jobbat csak óvatosan letámasztja az asztalra.*
- Nagyon frissnek tűnsz, ezek szerint jól aludtál?
*Mosolyog Reyre.*
- Nem nagyon tudtunk tegnap beszélgetni, pedig szívesen megkérdeztem volna, milyen volt az őrjáratozás. Láttatok valami különöset a múltkori eset óta? Az a két lány hogyan csöppent hozzátok?
*Alig kezdenek belemelegedni a beszélgetésbe, mikor Wrexan megérkezik. Cassy arca megint felderül.*
- Szép jó reggelt! Dehogy késtél, nem olyan régen érkeztünk mi is.
*Kacsint rá némi füllentéssel, de igazán nincs miért szégyenkeznie a fiúnak. Mindketten bizonyos okokból korábban ébredtek, mint az elvárható lenne.*
- Jó étvágyat! Egyél csak nyugodtan, amennyi jólesik! A fiatalembereknek tapasztalataim szerint jó étvágya van. Csomagoltam útravalót, esetleg majd megkérhetlek arra a szívességre, hogy te hozd ezt?
*Néz rá szelíd kérleléssel, miután megmutatja a széken pihenő, közepes méretű hátizsákot. Úgy gondolja, így lenne illendő, és mivel látja, hogy a fiú milyen jóravaló és szorgalmas, úgy sejti, hogy neki is jobban esne, ha gáláns férfi benyomását keltheti.*
- Nem tömtem ám nagyon tele. Csak néhány jóravaló falat és víz. Elég messze van a város, egyszer bizonyosan meg kell állnunk pihenni. Ó, egyébként elmondod, hogy mit fogunk vásárolni? Ralas úr azt mondta, te mindent tudsz. Lehetséges, hogy vinnünk kell még magunkkal például zsákokat?
*A reggelivel közben ő is végez. Ha Rey szintén befejezi az étkezést, feláll, és óvatosan magára ölti úti köpönyegét, jobb karját kímélve.*
- Felőlem is indulhatunk.
*Amint Rey felbukkan, mindkét lány köszönti.*
- Jó reggelt!
*Cassy aztán elköszön segítőjétől még egyszer kifejezve háláját felé, és útitársa felé indul. Maga is helyet foglal a terített asztalnál, leemeli a rántottát melegen tartó edény tetejét. Örömmel látja, hogy nem kell kínálgatnia, Rey után ő is szedni kezd.*
- Még nem találkoztam vele. De tegnap elég sok dolga volt szegénynek, ahogy hallottam, ráadásul az volt az első napja. És egyébként még elég korán van.
*Nekilát a reggelinek, társaságban immár jobban esik, és nagyon reménykedik benne, hogy Wrexan is hamarosan csatlakozik hozzájuk. Igyekszik inkább ép bal kezét használni, a jobbat csak óvatosan letámasztja az asztalra.*
- Nagyon frissnek tűnsz, ezek szerint jól aludtál?
*Mosolyog Reyre.*
- Nem nagyon tudtunk tegnap beszélgetni, pedig szívesen megkérdeztem volna, milyen volt az őrjáratozás. Láttatok valami különöset a múltkori eset óta? Az a két lány hogyan csöppent hozzátok?
*Alig kezdenek belemelegedni a beszélgetésbe, mikor Wrexan megérkezik. Cassy arca megint felderül.*
- Szép jó reggelt! Dehogy késtél, nem olyan régen érkeztünk mi is.
*Kacsint rá némi füllentéssel, de igazán nincs miért szégyenkeznie a fiúnak. Mindketten bizonyos okokból korábban ébredtek, mint az elvárható lenne.*
- Jó étvágyat! Egyél csak nyugodtan, amennyi jólesik! A fiatalembereknek tapasztalataim szerint jó étvágya van. Csomagoltam útravalót, esetleg majd megkérhetlek arra a szívességre, hogy te hozd ezt?
*Néz rá szelíd kérleléssel, miután megmutatja a széken pihenő, közepes méretű hátizsákot. Úgy gondolja, így lenne illendő, és mivel látja, hogy a fiú milyen jóravaló és szorgalmas, úgy sejti, hogy neki is jobban esne, ha gáláns férfi benyomását keltheti.*
- Nem tömtem ám nagyon tele. Csak néhány jóravaló falat és víz. Elég messze van a város, egyszer bizonyosan meg kell állnunk pihenni. Ó, egyébként elmondod, hogy mit fogunk vásárolni? Ralas úr azt mondta, te mindent tudsz. Lehetséges, hogy vinnünk kell még magunkkal például zsákokat?
*A reggelivel közben ő is végez. Ha Rey szintén befejezi az étkezést, feláll, és óvatosan magára ölti úti köpönyegét, jobb karját kímélve.*
- Felőlem is indulhatunk.
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-24 09:29:26
Üzenet elküldve: 2019-10-24 09:29:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis gondolat//
*Látja a pökhendi mosolyt, de nem érdekli. Sokan néztek már rá így, és attól még, hogy az illető inkább hisz a hazugságnak, mint neki, nem lesz igazai, csak hagyja, hogy a saját képzelete illúziókat építsem fel a szemei elé, ami Ernuss szerint roppant egészségtelen a lélekre nézve.*
- Ha pusztakézzel is harcolsz, fejlesztheted a rúdon a rántásod erejét is *magyarázza.* Akkor egyszerűen csak behajlítod a karod, és megpróbálod tartani magadat.
*Ernuss sokkal jobban kedveli a páros erősítéseket, számára ezek a súlyzók és pulzáló mozdulatok teljesen érdektelenek. Persze, növelik a karjának a méretét, de nem növelik olyan mértékben az erőt, mint amit a folyamatos, egy irányba történő erőkifejtés tesz meg.*
- Harcos konyhai segítő vagy, vagy csak egyszerű konyhai segítő, aki kicsit edzene? *érdeklődik tovább, hiszen nem árt, ha tudja, ki mire képes azok közül, akikkel együtt dolgozik.*
A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.24 09:29:48
//Kis gondolat//
*Látja a pökhendi mosolyt, de nem érdekli. Sokan néztek már rá így, és attól még, hogy az illető inkább hisz a hazugságnak, mint neki, nem lesz igazai, csak hagyja, hogy a saját képzelete illúziókat építsem fel a szemei elé, ami Ernuss szerint roppant egészségtelen a lélekre nézve.*
- Ha pusztakézzel is harcolsz, fejlesztheted a rúdon a rántásod erejét is *magyarázza.* Akkor egyszerűen csak behajlítod a karod, és megpróbálod tartani magadat.
*Ernuss sokkal jobban kedveli a páros erősítéseket, számára ezek a súlyzók és pulzáló mozdulatok teljesen érdektelenek. Persze, növelik a karjának a méretét, de nem növelik olyan mértékben az erőt, mint amit a folyamatos, egy irányba történő erőkifejtés tesz meg.*
- Harcos konyhai segítő vagy, vagy csak egyszerű konyhai segítő, aki kicsit edzene? *érdeklődik tovább, hiszen nem árt, ha tudja, ki mire képes azok közül, akikkel együtt dolgozik.*
A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.24 09:29:48
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-23 16:33:02
Üzenet elküldve: 2019-10-23 16:33:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
* Még viszonylag csöndes minden, így nem találkozik senkivel útközben. A járást a konyhához már sikerült kiismernie, így most gond nélkül oda jut. Belépve a konyhába azt veszi észre, hogy ő érkezett utolsónak.*
– Jó reggelt! Remélem nem késtem el.* Köszön mindenkinek, aki bent tartózkodik. Rey éppen eszik, így hamar csatlakozik hozzá.*
– Jó étvágyat!* Wrexan is kiszolgálja magát szalonnával meg kenyérrel, amit egy kis gyümölcslével öblít le. Ha megreggelizett akkor útravalót is nézne, hogy ha esetleg megéheznének majd menet közben. Ha utána nincs más, akkor felőle indulhatnak is.*
– Én indulásra kész vagyok.* Jelenti ki.*
* Még viszonylag csöndes minden, így nem találkozik senkivel útközben. A járást a konyhához már sikerült kiismernie, így most gond nélkül oda jut. Belépve a konyhába azt veszi észre, hogy ő érkezett utolsónak.*
– Jó reggelt! Remélem nem késtem el.* Köszön mindenkinek, aki bent tartózkodik. Rey éppen eszik, így hamar csatlakozik hozzá.*
– Jó étvágyat!* Wrexan is kiszolgálja magát szalonnával meg kenyérrel, amit egy kis gyümölcslével öblít le. Ha megreggelizett akkor útravalót is nézne, hogy ha esetleg megéheznének majd menet közben. Ha utána nincs más, akkor felőle indulhatnak is.*
– Én indulásra kész vagyok.* Jelenti ki.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-23 16:12:06
Üzenet elküldve: 2019-10-23 16:12:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Ahogy tervezte, egy rövid edzést tart még napfelkelte előtt. Üres a terem, nincs más olyan elvetemült lélek, aki hajnalok hajnalán le menne melegíteni. Nem veszi ám túl komolyra a gyakorlatozást, nem szándéka kifárasztania magát az út előtt. Csak jól esik elfeküdt izmait kissé lázba hozni, ráadásul a maradék álmot is kiűzi szeméből.
Miután végzett, gyorsan megmosakszik, és összekészül az útra. Közben előbuknak a hajnal első sugarai, és tompa fénnyel töltik el szobáját. Szép napnak ígérkezik, tökéletes az utazáshoz. Szokásos, fekete bőrnadrágját ölti magára, hiszen övé a testőr szeret, nem kell szépen, nőiesen festenie. Övébe sorban bepakolja különböző méretű dobókéseit, és féltve őrzött, hosszabb tőrét. Egyszerű, kényelmes, testhezálló trikót visel, valamint vállára veti térdig érő, csuklyás köpenyét. Nem árt, ha a fegyverei nincsenek szem előtt, a köpönyeg pedig tökéletesen takarja a gyilkos pengéket. Haját felköti, és egy pár hosszú csizmában lépdel lefelé a lépcsőn, a konyha felé véve az irányt. Ahogy közeledik, füléhez halk szófoszlányok érkeznek a nyitott ajtó felől, étvágygerjesztő illatok kíséretében. Nesztelenül lép be a konyhába, tudomásul véve, hogy valóban nem ő az első, aki megérkezett. Cassy már talpon van, és nagyon készül az útra.*
- Reggelt.
*Köszönti a bent lévőket, majd a terített asztal felé veszi az irányt. Elég egyértelmű, hogy az étel az érkezőket várja, így nem kérdez feleslegesen, kiszolgálja magát rántottával, szalonnával, és némi gyümölcslével.*
- A kölyök még nem kelt fel?
*Fordul az elf felé, de kérdésében nincs semmi szemrehányás vagy rosszallás. Neki aztán mindegy, mennyit várnak egymásra, Cassy akart korán indulni.*
*Ahogy tervezte, egy rövid edzést tart még napfelkelte előtt. Üres a terem, nincs más olyan elvetemült lélek, aki hajnalok hajnalán le menne melegíteni. Nem veszi ám túl komolyra a gyakorlatozást, nem szándéka kifárasztania magát az út előtt. Csak jól esik elfeküdt izmait kissé lázba hozni, ráadásul a maradék álmot is kiűzi szeméből.
Miután végzett, gyorsan megmosakszik, és összekészül az útra. Közben előbuknak a hajnal első sugarai, és tompa fénnyel töltik el szobáját. Szép napnak ígérkezik, tökéletes az utazáshoz. Szokásos, fekete bőrnadrágját ölti magára, hiszen övé a testőr szeret, nem kell szépen, nőiesen festenie. Övébe sorban bepakolja különböző méretű dobókéseit, és féltve őrzött, hosszabb tőrét. Egyszerű, kényelmes, testhezálló trikót visel, valamint vállára veti térdig érő, csuklyás köpenyét. Nem árt, ha a fegyverei nincsenek szem előtt, a köpönyeg pedig tökéletesen takarja a gyilkos pengéket. Haját felköti, és egy pár hosszú csizmában lépdel lefelé a lépcsőn, a konyha felé véve az irányt. Ahogy közeledik, füléhez halk szófoszlányok érkeznek a nyitott ajtó felől, étvágygerjesztő illatok kíséretében. Nesztelenül lép be a konyhába, tudomásul véve, hogy valóban nem ő az első, aki megérkezett. Cassy már talpon van, és nagyon készül az útra.*
- Reggelt.
*Köszönti a bent lévőket, majd a terített asztal felé veszi az irányt. Elég egyértelmű, hogy az étel az érkezőket várja, így nem kérdez feleslegesen, kiszolgálja magát rántottával, szalonnával, és némi gyümölcslével.*
- A kölyök még nem kelt fel?
*Fordul az elf felé, de kérdésében nincs semmi szemrehányás vagy rosszallás. Neki aztán mindegy, mennyit várnak egymásra, Cassy akart korán indulni.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-22 00:35:51
Üzenet elküldve: 2019-10-22 00:35:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Keménykedések//
*Ahogy látja, a másik mélységinek is legalább annyi tapasztalata van közelharcban, mint magának, de lehet, még több is. Az utóbbi lehetőség valószínűbb, hiszen az orgyilkosoknak nem szokása szemtől szemben harcolni, inkább a csendes, észrevétlen és halálpontos támadást preferálják. Ha pedig közelharcra kerül sor, az már régen rossz, azt jelenti, valamit elrontott. Most, viszont hogy inkább testőrként dolgozik, nem árt kissé fejleszteni eme képességeit.
Dreyia ügyesen tompítja a támadását, bár teljesen kikerülnie nem sikerül, de nem érné túl komoly ütés élesben sem. Tovább pördül, kecsesen és elegánsan, és rögtön ellentámadást indít. Rey azonnal észreveszi a lendülő lábat, nagy szerencséjére időben, és hátrább ugrik, pont annyira, hogy ellenfele ne érje el. Legalább egy mozdulat elől sikeresen kitért. Persze ez a pillanatnyi diadal nem tölti el semmiféle káros büszkeséggel és önbizalommal, érzékei ugyanolyan élesek maradnak. Már éppen készülne az ő körére, amikor a társa újabb ötletet vet fel.*
- Részemről mehet.
*Válaszol halvány, elégedett mosollyal a szája szélén.*
~Végre tényleg csinálunk valamit.~
*Nem mintha eddig baja lett volna az edzéssel, sőt, kifejezetten élvezte, de azért hiányzott neki az izzadság és fájdalom. Anélkül nem harc a harc.
Ahogy megegyeznek, szinte a nővel egyszerre indít támadást, csak ő jobb lábbal, egy íves rúgást próbál bevinni a másik oldalára. Természetesen még most sem teljes erőből, nem akar ő bordát vagy akármilyen csontot törni. De azért érezni lehet, ha betalál. Dreyia ütését így viszont nem tudja blokkolni, de mivel a rúgás következtében enyhén elfordult a törzse, tompább a találat.*
//Keménykedések//
*Ahogy látja, a másik mélységinek is legalább annyi tapasztalata van közelharcban, mint magának, de lehet, még több is. Az utóbbi lehetőség valószínűbb, hiszen az orgyilkosoknak nem szokása szemtől szemben harcolni, inkább a csendes, észrevétlen és halálpontos támadást preferálják. Ha pedig közelharcra kerül sor, az már régen rossz, azt jelenti, valamit elrontott. Most, viszont hogy inkább testőrként dolgozik, nem árt kissé fejleszteni eme képességeit.
Dreyia ügyesen tompítja a támadását, bár teljesen kikerülnie nem sikerül, de nem érné túl komoly ütés élesben sem. Tovább pördül, kecsesen és elegánsan, és rögtön ellentámadást indít. Rey azonnal észreveszi a lendülő lábat, nagy szerencséjére időben, és hátrább ugrik, pont annyira, hogy ellenfele ne érje el. Legalább egy mozdulat elől sikeresen kitért. Persze ez a pillanatnyi diadal nem tölti el semmiféle káros büszkeséggel és önbizalommal, érzékei ugyanolyan élesek maradnak. Már éppen készülne az ő körére, amikor a társa újabb ötletet vet fel.*
- Részemről mehet.
*Válaszol halvány, elégedett mosollyal a szája szélén.*
~Végre tényleg csinálunk valamit.~
*Nem mintha eddig baja lett volna az edzéssel, sőt, kifejezetten élvezte, de azért hiányzott neki az izzadság és fájdalom. Anélkül nem harc a harc.
Ahogy megegyeznek, szinte a nővel egyszerre indít támadást, csak ő jobb lábbal, egy íves rúgást próbál bevinni a másik oldalára. Természetesen még most sem teljes erőből, nem akar ő bordát vagy akármilyen csontot törni. De azért érezni lehet, ha betalál. Dreyia ütését így viszont nem tudja blokkolni, de mivel a rúgás következtében enyhén elfordult a törzse, tompább a találat.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-21 10:03:04
Üzenet elküldve: 2019-10-21 10:03:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kis gondolat//
*Ha eddig nem találkoztak a konyhán, hát akkor ez után sem valószínű, hogy gyakran egymást keresztezi majd az utuk. Azért az némi elégedettséggel tölti el, és hízelgő maga a gondolat, hogy jelenleg prioritást élvez a férfi edzésével szemben. A többi közölnivalót csak szépen meghallgatja, persze egyetértően bólogat is rájuk, mert valóban így is igaz, ha a mélységi tényleg nem ma kezdte, akkor nem azon a néhány bemutatott mozdulaton fog múlni a siker. Megkönnyebbülten éri a felszabadultabb reakció, mivel ez mutatja, hogy a felvetést mennyire képtelenségnek is találja, ami igazán megnyugtató tény. Viszont, hogy a teste sosem vágyott más érintésére, ez némiképp meglepetésként éri, bár nem fogja firtatni a dolgot, de nem is hisz el mindent. ~Na persze. ~ Egy pökhendi mosoly azért kiül az arcára, gondolatai tükréül, de nem kifejezetten látványos, csupán nem olyan komor, mint az eddigi tárgyilagos és érzelemmentes kifejezés. Hirtelen éri, a mélységi vállalkozása, mivel ha az ember azt várja, hogy szavak fognak kiömleni a száján, e helyett viszont inkább elpattan előle, hát meglepődik. Ez normális. Aztán csak szemével követi a gyakorlatot, viszont az izommunkából jóformán semmit se lát, így hogy megtudja, számára ez hasznos-e, neki is ki kell majd próbálnia. Mindjárt fel is szólítják rá, így nem is várat sokáig magára a dolog. Alááll, úgy fest nála magasabbra van téve a rúd, így még feltartott kézzel sem éri fel, de azért már nem hiányzik sok, így elrugaszkodik és egy pillanat múlva már odafenn is csüng. Beállítja a kezeit úgy, ahogy azt az imént látta és terpeszben, hátrahajlított lábakkal, mivel úgy, mintha könnyebbnek érezné, elkezdi felhúzni magát. Az első nem okoz nehézséget, még a harmadiknál sem, de az ötödiknél már azért lesznek bajok, ez látszik, ahogy utána mindjárt verejtékezni kezd a homloka. ~Oh!~*
-Igazán… érdekes… *Nyög ki csupán ennyit és elereszti, mielőtt jobban felsülne. Az mindenesetre tény, hogy nem a masszív izommunkához van szokva.*
//Kis gondolat//
*Ha eddig nem találkoztak a konyhán, hát akkor ez után sem valószínű, hogy gyakran egymást keresztezi majd az utuk. Azért az némi elégedettséggel tölti el, és hízelgő maga a gondolat, hogy jelenleg prioritást élvez a férfi edzésével szemben. A többi közölnivalót csak szépen meghallgatja, persze egyetértően bólogat is rájuk, mert valóban így is igaz, ha a mélységi tényleg nem ma kezdte, akkor nem azon a néhány bemutatott mozdulaton fog múlni a siker. Megkönnyebbülten éri a felszabadultabb reakció, mivel ez mutatja, hogy a felvetést mennyire képtelenségnek is találja, ami igazán megnyugtató tény. Viszont, hogy a teste sosem vágyott más érintésére, ez némiképp meglepetésként éri, bár nem fogja firtatni a dolgot, de nem is hisz el mindent. ~Na persze. ~ Egy pökhendi mosoly azért kiül az arcára, gondolatai tükréül, de nem kifejezetten látványos, csupán nem olyan komor, mint az eddigi tárgyilagos és érzelemmentes kifejezés. Hirtelen éri, a mélységi vállalkozása, mivel ha az ember azt várja, hogy szavak fognak kiömleni a száján, e helyett viszont inkább elpattan előle, hát meglepődik. Ez normális. Aztán csak szemével követi a gyakorlatot, viszont az izommunkából jóformán semmit se lát, így hogy megtudja, számára ez hasznos-e, neki is ki kell majd próbálnia. Mindjárt fel is szólítják rá, így nem is várat sokáig magára a dolog. Alááll, úgy fest nála magasabbra van téve a rúd, így még feltartott kézzel sem éri fel, de azért már nem hiányzik sok, így elrugaszkodik és egy pillanat múlva már odafenn is csüng. Beállítja a kezeit úgy, ahogy azt az imént látta és terpeszben, hátrahajlított lábakkal, mivel úgy, mintha könnyebbnek érezné, elkezdi felhúzni magát. Az első nem okoz nehézséget, még a harmadiknál sem, de az ötödiknél már azért lesznek bajok, ez látszik, ahogy utána mindjárt verejtékezni kezd a homloka. ~Oh!~*
-Igazán… érdekes… *Nyög ki csupán ennyit és elereszti, mielőtt jobban felsülne. Az mindenesetre tény, hogy nem a masszív izommunkához van szokva.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-19 16:40:10
Üzenet elküldve: 2019-10-19 16:40:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//Zárás//
*Bár az érzés megszokott szinte, mint mindig, mikor Zammal van, a beteljesülés mégis váratlanul éri, jóllehet készült rá. Más és más helyszín, más és más póz, csak a páros ugyanaz, s a férfi előretekintve nem is különösebben vágyik másra. Egyes helyeken tán tiltott mit, alkotnak, máshol egekig magasztalva néznék a vár épülését, de nem számít, az éjszaka úgyis csak az övék, hűen szolgálva a Sellőház titokzatos fényét. Lihegve kapkod levegő után, s a vállába temetett archoz társított testet forrón öleli magához. Izomláz gyötri, elfáradt, s ehhez mért mosollyal, lusta pislogásokkal övezve hagyja, hogy haját megigazítsák, s arca újból szabaddá váljon, illetve legalábbis homloka. A rövid tincsek kósza előnye, hogy nem takarják a kilátást, így ismét gyönyörködhet kedvese soha meg nem kopó fényében.*
- A csócspont... *Nyögi ki elnevetve magát.* mindig a csúcspontok a legjobbak. *Sóhajt fel, majd ő is végigsimít Zammiria halvány fehér arcán, melyre azért némi sötétebb színezetet csalhatott az együttlét. Elnézi a nőt. Nedves haja néhol szemöldökébe lóg, makrancos tincsek meglehetősen kuszán állnak, s mégis a leggyönyörűbb, mit kívánhat magűnak. Persze hangosan nem mondja ki, ahhoz férfiúi büszkesége és határozottsága jelenleg is dolgozik. Nem akarja túlzottan csöpögősre venni, az egyébként is fülledt és nedves éjszakát.*
- Lehetne mindkettő... hogy új fejezet kezdődjön, le kell zárni a régit... bár... megmondom őszintén nekem ár a kezdetek és végek összefolynak. *Kuncogva igazgatja kicsit magát, s elengedi a lányt, bár kissé sajnálkozva. Oldalára hengeredik és felkönyököl, egészen addig nézi, míg csak öltözik, szende, lágy mosollyal ajkán és kifürkészhetetlen tekintetekkel.*
- Akkor... holnap, szerelmem. *Elkámpicsorodik.* Vagyis inkább ma, ha minden összejön. *Sóhajt fel, majd anélkül, hogy felöltözne, vagy bármit tenne, hátára fordul, s magára rántja a takarót. A lány távozását is látja még, homályosan, lengén, hallani nem hallja, úgy távozik, ahogyan érkezett, macskaléptekkel, virágillatot hagyva maga után. Magához öleli a párnát, melyen Zam illata még érződik, aztán egy darabig még küzd az álommal, de legyűri. Békésen alszik el.*
//Új hajnal jő//
//Zárás//
*Bár az érzés megszokott szinte, mint mindig, mikor Zammal van, a beteljesülés mégis váratlanul éri, jóllehet készült rá. Más és más helyszín, más és más póz, csak a páros ugyanaz, s a férfi előretekintve nem is különösebben vágyik másra. Egyes helyeken tán tiltott mit, alkotnak, máshol egekig magasztalva néznék a vár épülését, de nem számít, az éjszaka úgyis csak az övék, hűen szolgálva a Sellőház titokzatos fényét. Lihegve kapkod levegő után, s a vállába temetett archoz társított testet forrón öleli magához. Izomláz gyötri, elfáradt, s ehhez mért mosollyal, lusta pislogásokkal övezve hagyja, hogy haját megigazítsák, s arca újból szabaddá váljon, illetve legalábbis homloka. A rövid tincsek kósza előnye, hogy nem takarják a kilátást, így ismét gyönyörködhet kedvese soha meg nem kopó fényében.*
- A csócspont... *Nyögi ki elnevetve magát.* mindig a csúcspontok a legjobbak. *Sóhajt fel, majd ő is végigsimít Zammiria halvány fehér arcán, melyre azért némi sötétebb színezetet csalhatott az együttlét. Elnézi a nőt. Nedves haja néhol szemöldökébe lóg, makrancos tincsek meglehetősen kuszán állnak, s mégis a leggyönyörűbb, mit kívánhat magűnak. Persze hangosan nem mondja ki, ahhoz férfiúi büszkesége és határozottsága jelenleg is dolgozik. Nem akarja túlzottan csöpögősre venni, az egyébként is fülledt és nedves éjszakát.*
- Lehetne mindkettő... hogy új fejezet kezdődjön, le kell zárni a régit... bár... megmondom őszintén nekem ár a kezdetek és végek összefolynak. *Kuncogva igazgatja kicsit magát, s elengedi a lányt, bár kissé sajnálkozva. Oldalára hengeredik és felkönyököl, egészen addig nézi, míg csak öltözik, szende, lágy mosollyal ajkán és kifürkészhetetlen tekintetekkel.*
- Akkor... holnap, szerelmem. *Elkámpicsorodik.* Vagyis inkább ma, ha minden összejön. *Sóhajt fel, majd anélkül, hogy felöltözne, vagy bármit tenne, hátára fordul, s magára rántja a takarót. A lány távozását is látja még, homályosan, lengén, hallani nem hallja, úgy távozik, ahogyan érkezett, macskaléptekkel, virágillatot hagyva maga után. Magához öleli a párnát, melyen Zam illata még érződik, aztán egy darabig még küzd az álommal, de legyűri. Békésen alszik el.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-19 15:50:09
Üzenet elküldve: 2019-10-19 15:50:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzéki világba repítik egymást, hol minden könnyed, hullámzó, simogató, akárha tényleg egy sellőpár lennének egy tündöklő lagúna mélyén a kellemesen meleg, tüzkizkék vízben. Lomhán mosolyodik el a megbicsakló igenre, összehangolódva lassulnak le, hogy kortyonként szürcsöljék a test örömeit. Ha nem előbb szorítaná meg kezét a férfi, mint ahogy felel, azt hinné, hogy máris tűrőképessége végére ért, amit a felvezetés és egy ilyen kimerítő nap után akár meg is tudna érteni. Ám szavak nélkül is megérti, hogy nem a tetőfokra hágást kérte épp tőle, csak beleegyezését valamivel szenvedélyesebben adta meg. Nem biztos benne, hogy nem szándékosan tartja vissza magát, mint máskor is, hogy számára teljesebb élményt nyújtson, hiszen a nők kiszolgálásában töltötte éveit, és nemrég éppen ilyesfélét kért tőle, bár nem erre gondolt konkrétan. Csókot hint ajkaira köszönetképpen, és figyelmesen bánik vele, mikor felül, ne rontsa el Ralas élményét a túlzott koncentráció, vele együtt töltse el a gyönyör, amit nyújtani képes számára.
Nyitott az út, a szándék. Az akaratok összecsengenek, és velük hullámzik a mámor minden buja mozdulattal. A tudat, hogy vissza kell fogniuk magukat, csak olaj a tűzre, a lefojtott energiák feldúsulnak, és mohó lángokként nyaldossák testét. Elveszve az élményben kezdi belelovalni magát a ritmikus vonaglásba, izmai feszesen tartják testét, mégis lazán hullámzik, mint egy jól összedolgozó részekből álló szerkezet. Tekintete tompulva csillan ki félig leeresztett pillái közül, ajkai jobban elnyílnak, arca elkínzottsága arról árulkodhat, hogy éppen nyögéseit próbálja visszafogni, miközben több „igen”-t nyüszít magas, vékony, erőtlenné szűrt, csodálatot és rajongást kifejező hangon. Érzi Ralason is a vég közeledtét, ha nem jelezne, akkor is ráborulna, hogy átölelve szorosan tapadjon hozzá mindenütt, és lihegve falja ajkait, nyakát, fülét, amit csak ér. A férfi erősebb, gyorsabb mozdulataira felszökik benne a gyönyörérzet foka, torokhangjait Ralas vállgödrébe tapasztott szájjal próbálja lefogni, mert ezen a ponton kiáltani volna kedve. Hasuk, mellkasuk, ágyékuk szinte összetapadva, nedvesen súrlódik össze őrült tempóban, haja csapzottan tapad verejtékben fürdő nyakára, vállára, immár Ralas testére is. Erőteljesen dörgöli magát hozzá, de az örömtől kimerülten, s egyéb élvezet okán hagyja, hogy párja vegye be a várat, s nyilvánítsa kizárólagos birtokává, mit csak ő vethet be. Zam csak sikkantásának erejét temeti a férfi vállába gyönyörben megfeszülő, remegő testtel, begörbülő ujjakkal kapaszkodva. Míg csak egyetlen apró rángást is érez, leírhatatlan villámcsapásként cikázik át rajta. A nyomában végigsöprő megkönnyebbülésben viszont teste ellazul, ujjait lazára engedi, és könyöklésbe feltámaszkodik, hogy hagyjon levegőt venni párjának is, ne nehezedjen mellkasára. Hálás csókot ad pihegve, Ralas homlokáról ki-kisimítva nedvesen tapadó hajtincseit, gyöngyöző verejtékcseppjeit. Elégedett kábulatban szemléli a frissen borotvált állat, a fáradt ráncokat és a gyenge fény játékát a szemeiben. Apró csókokat hint arcára lassan, szeretettel, a cirógatásra és kiszolgált igényeinek bódulatában csaknem dorombolni támad kedve.*
- Ez volt a nap legjobb része.
*Suttogja mosolyogva a mögöttük álló végtelen nap történéseire gondolva. Most ébred rá, erre neki éppúgy szüksége volt, mint társának lehetett.*
- Vagy ez már egy új nap kezdete?
*Kuncog halkan, boldog fényekkel sötét szemeiben.*
- Akkor is a legjobb. Csodálatos vagy!
*Csókkal zárja kijelentését, s próbálja még elodázni a gondolatot, hogy a hajnal már érkezőben van. Pedig ideje lenne elbúcsúznia lassan, és hagyni mindkettejüket aludni. Tűnődőn végigsimít a férfi arcának egyik felén. A sima bőr érzete szélesíti múlhatatlan mosolyát. Alig várja, hogy holnap teljes öltözetben, csibészes mosolyával lássa a Sellőház színterén.*
- Pihenned kell, kedvesem.
*Sóhajt jóleső belenyugvással.*
- Maradj csak, mindent megtalálok.
*Azzal, ha engedi, felkel róla és az ágyból is.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzéki világba repítik egymást, hol minden könnyed, hullámzó, simogató, akárha tényleg egy sellőpár lennének egy tündöklő lagúna mélyén a kellemesen meleg, tüzkizkék vízben. Lomhán mosolyodik el a megbicsakló igenre, összehangolódva lassulnak le, hogy kortyonként szürcsöljék a test örömeit. Ha nem előbb szorítaná meg kezét a férfi, mint ahogy felel, azt hinné, hogy máris tűrőképessége végére ért, amit a felvezetés és egy ilyen kimerítő nap után akár meg is tudna érteni. Ám szavak nélkül is megérti, hogy nem a tetőfokra hágást kérte épp tőle, csak beleegyezését valamivel szenvedélyesebben adta meg. Nem biztos benne, hogy nem szándékosan tartja vissza magát, mint máskor is, hogy számára teljesebb élményt nyújtson, hiszen a nők kiszolgálásában töltötte éveit, és nemrég éppen ilyesfélét kért tőle, bár nem erre gondolt konkrétan. Csókot hint ajkaira köszönetképpen, és figyelmesen bánik vele, mikor felül, ne rontsa el Ralas élményét a túlzott koncentráció, vele együtt töltse el a gyönyör, amit nyújtani képes számára.
Nyitott az út, a szándék. Az akaratok összecsengenek, és velük hullámzik a mámor minden buja mozdulattal. A tudat, hogy vissza kell fogniuk magukat, csak olaj a tűzre, a lefojtott energiák feldúsulnak, és mohó lángokként nyaldossák testét. Elveszve az élményben kezdi belelovalni magát a ritmikus vonaglásba, izmai feszesen tartják testét, mégis lazán hullámzik, mint egy jól összedolgozó részekből álló szerkezet. Tekintete tompulva csillan ki félig leeresztett pillái közül, ajkai jobban elnyílnak, arca elkínzottsága arról árulkodhat, hogy éppen nyögéseit próbálja visszafogni, miközben több „igen”-t nyüszít magas, vékony, erőtlenné szűrt, csodálatot és rajongást kifejező hangon. Érzi Ralason is a vég közeledtét, ha nem jelezne, akkor is ráborulna, hogy átölelve szorosan tapadjon hozzá mindenütt, és lihegve falja ajkait, nyakát, fülét, amit csak ér. A férfi erősebb, gyorsabb mozdulataira felszökik benne a gyönyörérzet foka, torokhangjait Ralas vállgödrébe tapasztott szájjal próbálja lefogni, mert ezen a ponton kiáltani volna kedve. Hasuk, mellkasuk, ágyékuk szinte összetapadva, nedvesen súrlódik össze őrült tempóban, haja csapzottan tapad verejtékben fürdő nyakára, vállára, immár Ralas testére is. Erőteljesen dörgöli magát hozzá, de az örömtől kimerülten, s egyéb élvezet okán hagyja, hogy párja vegye be a várat, s nyilvánítsa kizárólagos birtokává, mit csak ő vethet be. Zam csak sikkantásának erejét temeti a férfi vállába gyönyörben megfeszülő, remegő testtel, begörbülő ujjakkal kapaszkodva. Míg csak egyetlen apró rángást is érez, leírhatatlan villámcsapásként cikázik át rajta. A nyomában végigsöprő megkönnyebbülésben viszont teste ellazul, ujjait lazára engedi, és könyöklésbe feltámaszkodik, hogy hagyjon levegőt venni párjának is, ne nehezedjen mellkasára. Hálás csókot ad pihegve, Ralas homlokáról ki-kisimítva nedvesen tapadó hajtincseit, gyöngyöző verejtékcseppjeit. Elégedett kábulatban szemléli a frissen borotvált állat, a fáradt ráncokat és a gyenge fény játékát a szemeiben. Apró csókokat hint arcára lassan, szeretettel, a cirógatásra és kiszolgált igényeinek bódulatában csaknem dorombolni támad kedve.*
- Ez volt a nap legjobb része.
*Suttogja mosolyogva a mögöttük álló végtelen nap történéseire gondolva. Most ébred rá, erre neki éppúgy szüksége volt, mint társának lehetett.*
- Vagy ez már egy új nap kezdete?
*Kuncog halkan, boldog fényekkel sötét szemeiben.*
- Akkor is a legjobb. Csodálatos vagy!
*Csókkal zárja kijelentését, s próbálja még elodázni a gondolatot, hogy a hajnal már érkezőben van. Pedig ideje lenne elbúcsúznia lassan, és hagyni mindkettejüket aludni. Tűnődőn végigsimít a férfi arcának egyik felén. A sima bőr érzete szélesíti múlhatatlan mosolyát. Alig várja, hogy holnap teljes öltözetben, csibészes mosolyával lássa a Sellőház színterén.*
- Pihenned kell, kedvesem.
*Sóhajt jóleső belenyugvással.*
- Maradj csak, mindent megtalálok.
*Azzal, ha engedi, felkel róla és az ágyból is.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-19 13:38:45
Üzenet elküldve: 2019-10-19 13:38:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglepetten elnyílt tekintet, s az előtte folyó élet játékában történő elveszett sóhajok hangja. Valahol távol járnak, messze innen, nem lehet tudni, hogy épp mikor lent, vagy fent, mert megszűnnek a fizikai törvények. A mellkasát és hasát érintő kezekre fokozottan reagál, ésszel igyekszik követni a történteket, bár erre vajmi kevés esély van. Tompa, elkínzott mosoly kúszik arcára, minden egyes cseppekben adagolt élvezettől, az érdes nyelv apró érintésétől, majd a puha ajkak lágy játékától. Olykor egy pillanatra oldalra fordul a feje, sokkal inkább ösztönösen, mint szándékosan, olykor pedig a mennyezetben veszik el a tekintet, alkalmanként, persze legtöbbször inkább ez a jellemző, Zammiriát nézi, aki számolatlan percek után izgalmas játékra adja fejét. Puhán fut hús a húshoz, s tolja félre a lágy bőrt kölcsönösen, lágyan csusszan a nedvesség egymáson, s érzékeny, forró területet bolygat nem egyszer. A lány jól vált, utolsó pillanatában szinte feljajdul és beleremeg, nem sok választja el attól, hogy ne tudja magát visszafogni, két keze lehullik a lányról, s az alattuk gombolyagba gyűrődő takaróba markolva, fogát szorítja össze. Nem zökken ki a váltásra, s a hirtelen megérkezésre sem, szemében vad tűz lobban fel, de mozdulataira jelenleg ez a vadság nem jellemző, a tánc lassan indul. Összeforrva, akár lassú zenére folytatott kósza ismerkedő lépések, majd mélyebbre és mélyebbre hatol, engedi, hogy a lány diktálja ritmusát.*
- Ihennn... *Leheli lágyan, s elmerülve Zam tekintetében kissé félrebiccentett fejjel csodálja őt. Az idomokat, a vonulatokat, a törékenynek tűnő, fehéres, kékes bőrszínt, melyet szinte jelenleg szétvet a hevesség, s egy, a mellének sötétlő udvaráról lecseppenő cseppet, mely mellkasának keszekusza szőrzetében talál magának utat lefelé, egyesülve közben Ralas gyöngyöző verejtékével. A lány felszólítására szinte máris szorít, persze ez sem szándékos.*
- Rendben! *Nyögi ki félhangosan, megcsúszó mosollyal arcán, s a felülő lány, hátára csapódó hófehér hajának útját kíséri, szinte lassítva, lassan az idő is elvész a pillanatban. Emeli csípőjét készséggel, s a lány kezébe kapaszkodva keres magának biztonságot, egyben biztos kézzel tartva egyensúlyát. Amikor Zam lefelé, ő fel, ellentétes mozdulatok, jóllehet útjukra ez korántsem jellemző. A férfi szemében még mindig csodálat, olykor Zam elnyíló ajkait csodálja, olykor a hetykén meredő melleket, mintha nem hinné el, hogy ez az övé lehet, mintha nem hinné, hogy valóban csak maga látja a kincset, mely ölébe hull képletesen és szó szerint is. A tánc fokozódik, vajmi kevés eséllyel várja meg a zene végét, halkan, fojtottan nyögve immár hevesen levegőért kapkodva merevedik ki lába. A ritmus nem kósza. Egyenes és közérthető, a gyomrából induló érzés fokozott növekedése, egyébként is szorításra készteti kezeit, ösztönösen vonja magára a lányt, hogy egy utolsó nagy vágtába kezdjen őt szinte megfojtva, s maradék erejét is rááldozva. A beteljesedés robbanásszerű és hirtelen önti el, majd vált át rövid energikus rángásba, minden egyes mozdulatnál, mígnem végez. Ajkát a lány szájára szorítja, nem foglalkozva azzal, hogy csókot váltanak-e, vagy csupán összeforrnak fent is utoljára. Nem engedi el. Inkább kezének egyetlen ujja cirógatja Zam hátát, rendületlenül, néha kissé tétován.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglepetten elnyílt tekintet, s az előtte folyó élet játékában történő elveszett sóhajok hangja. Valahol távol járnak, messze innen, nem lehet tudni, hogy épp mikor lent, vagy fent, mert megszűnnek a fizikai törvények. A mellkasát és hasát érintő kezekre fokozottan reagál, ésszel igyekszik követni a történteket, bár erre vajmi kevés esély van. Tompa, elkínzott mosoly kúszik arcára, minden egyes cseppekben adagolt élvezettől, az érdes nyelv apró érintésétől, majd a puha ajkak lágy játékától. Olykor egy pillanatra oldalra fordul a feje, sokkal inkább ösztönösen, mint szándékosan, olykor pedig a mennyezetben veszik el a tekintet, alkalmanként, persze legtöbbször inkább ez a jellemző, Zammiriát nézi, aki számolatlan percek után izgalmas játékra adja fejét. Puhán fut hús a húshoz, s tolja félre a lágy bőrt kölcsönösen, lágyan csusszan a nedvesség egymáson, s érzékeny, forró területet bolygat nem egyszer. A lány jól vált, utolsó pillanatában szinte feljajdul és beleremeg, nem sok választja el attól, hogy ne tudja magát visszafogni, két keze lehullik a lányról, s az alattuk gombolyagba gyűrődő takaróba markolva, fogát szorítja össze. Nem zökken ki a váltásra, s a hirtelen megérkezésre sem, szemében vad tűz lobban fel, de mozdulataira jelenleg ez a vadság nem jellemző, a tánc lassan indul. Összeforrva, akár lassú zenére folytatott kósza ismerkedő lépések, majd mélyebbre és mélyebbre hatol, engedi, hogy a lány diktálja ritmusát.*
- Ihennn... *Leheli lágyan, s elmerülve Zam tekintetében kissé félrebiccentett fejjel csodálja őt. Az idomokat, a vonulatokat, a törékenynek tűnő, fehéres, kékes bőrszínt, melyet szinte jelenleg szétvet a hevesség, s egy, a mellének sötétlő udvaráról lecseppenő cseppet, mely mellkasának keszekusza szőrzetében talál magának utat lefelé, egyesülve közben Ralas gyöngyöző verejtékével. A lány felszólítására szinte máris szorít, persze ez sem szándékos.*
- Rendben! *Nyögi ki félhangosan, megcsúszó mosollyal arcán, s a felülő lány, hátára csapódó hófehér hajának útját kíséri, szinte lassítva, lassan az idő is elvész a pillanatban. Emeli csípőjét készséggel, s a lány kezébe kapaszkodva keres magának biztonságot, egyben biztos kézzel tartva egyensúlyát. Amikor Zam lefelé, ő fel, ellentétes mozdulatok, jóllehet útjukra ez korántsem jellemző. A férfi szemében még mindig csodálat, olykor Zam elnyíló ajkait csodálja, olykor a hetykén meredő melleket, mintha nem hinné el, hogy ez az övé lehet, mintha nem hinné, hogy valóban csak maga látja a kincset, mely ölébe hull képletesen és szó szerint is. A tánc fokozódik, vajmi kevés eséllyel várja meg a zene végét, halkan, fojtottan nyögve immár hevesen levegőért kapkodva merevedik ki lába. A ritmus nem kósza. Egyenes és közérthető, a gyomrából induló érzés fokozott növekedése, egyébként is szorításra készteti kezeit, ösztönösen vonja magára a lányt, hogy egy utolsó nagy vágtába kezdjen őt szinte megfojtva, s maradék erejét is rááldozva. A beteljesedés robbanásszerű és hirtelen önti el, majd vált át rövid energikus rángásba, minden egyes mozdulatnál, mígnem végez. Ajkát a lány szájára szorítja, nem foglalkozva azzal, hogy csókot váltanak-e, vagy csupán összeforrnak fent is utoljára. Nem engedi el. Inkább kezének egyetlen ujja cirógatja Zam hátát, rendületlenül, néha kissé tétován.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:57:08
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:57:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tekintetét felkapja az el-elcsalt csókoknál, szemeit résnyire szűkíti. A férfi ugratni próbálja, így a neheztelés sem valódi, de ha az lenne, úgyis feloldódna a következő pillanatok forróságában. A panaszos jajdulásra elmosolyodik.*
- Helyes.
*Aztán többféle módon oszt kiengesztelést. Teste szinte megdelejeződik Ralas markoló kezeitől, türelmet kell erőltetnie magára, hogy tervét véghez vigye, és incselkedjen még egy sort a felajzott férfival. Tekintete mohón falja apró rezdüléseit, szereti a hatása alá vonni partnerét, nem csoda hát, hogy ezért sokat hajlandó tenni. Nem ró nagy terheket a férfira, nyugodtan elengedheti magát, hogy élvezze Zam gondoskodását, ajkaival és nyelvével a tűréshatárokat éppen finoman súrolja. Ujjbegyei cirógatnak, nem csak az alsó testtájon, hanem a combokon, a hason és a mellkason is. Térdeivel terpeszben támaszkodik fölötte, de gondol egyet, majd úgy helyezkedik, és húzza valamivel feljebb Ralas bal térdét jobb kezével alányúlva, hogy ölét finoman súrolhassa hozzá. Az első érintésre kissé összeugrik, magát is meglepi az élmény intenzitása, pedig alig simulnak egymáshoz. Lassan mozdulva gyűjti a kellemes ingereket, mikre nagyot szusszan orrán keresztül. Kitapasztalja, hol a legérzékenyebb, és kicsit erősebben tolja oda magát. Ralas érezheti, hogy bár most csupán élvezője a helyzetnek, Zam vágyai nagyon is nedves táptalajt biztosítanak minden pillanatban az egyesülésre várva. Komótos ritmusban kényeztet ajkaival, s eképp dörgölőzik öle is hozzá, mígnem a szinte parancsszó elhívja. Nem kell kétszer mondani, gyomra reszket a felfokozottságtól, combjait széttárja Ralas csípője körül, felső testével ráhajol, s egyelőre mellette támaszkodik, csak a férfi nyaka alá fúrja be bal kezét. Az akaratos húzás és az összepréselő szorítás kedvére való, elégedetten sóhajt bele a férfi nyakába, mikor puhatolózón ér hozzá.*
- Kívánlak, Ralas!
*S szinte azonnal fel is nyög, mert vendége türelmetlen toporgás után belép a forróság kapuján. Ráharap alsó ajkára, hogy hangját visszafogja, csípője mozdul, hogy összekapaszkodjanak, máris halk cuppanással kísérve. Ralas testének forrósága gyorsan áthevíti, mellei puhán lapulva-görögve követik a férfi mellkasán Zam lassú vonaglását. Halkan nyekken az ágy, de inkább törleszkedésük nesze és nyögésekkel tűzdelt szuszogásuk uralkodik a szobában, amihez a kinti csaholás ad múlhatatlan alapot. Zam haja egyre gyűlik nyaka két oldalán előre a visszatérő mozdulatoktól, a nyak alá bújt kéz most már inkább alkarral ad támaszt Ralas fejének.*
- Annyira finom… ne hagyd abba...
*Csókolgatja a férfi nyakát hálásan a nyújtott gyönyörökért, és csak leheli a szavakat fulladón. Szemei lehunyva, de szinte látja magukat, amint az ágyon a csaknem teljes sötétben ölelkeznek. Mintha hátulról látná magát, ahogy sötét színű hátsója rá-rálapul Ralas világos bőrére, vagy éppen szemből, miképp törleszkedő mellei között rés marad. Csókja odaadó és követelő egyszerre, most nem tör az élvezetek csúcsára, a minden pillanattal érkező édes cseppeket gyűjti, össze-összekapcsolódva Ralas tekintetével. Nem ül ravaszság a szemeiben, inkább tétova vágyakozás, mintha fel sem fogná, hogy pontosan mi történik, csak elveszne az örömben. Az ölelkezésben fél kézzel simogat, aztán megint szólásra hajol, hogy halkan suttoghasson.*
- Szeretnék felülni egy kicsit, de ölelkezve akarom befejezni. Ha nem bírod már, szorítsd meg a kezem!
*Keresi Ralas kezét, és hozzáfűzi ujjait az övéihez, ha engedi. Kitolja magát, baloldalt hátralöki a haját, és térdeit úgy igazítja, hogy könnyen meglovagolhassa helyzeti előnyét. Lenéz Ralasra közben, és elnyílt ajkain át szuszog felindultan, érzi, hogy mélyebbre jut, és ettől hamar nagyon izgatott lesz, egy kicsit gyorsítani kezd és kinyomja előre mellkasát, a fejét enyhén hátradönti homorított háttal. Mellei és haja ritmusra ring, szuszogása fojtott nyögésekbe hajlik.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tekintetét felkapja az el-elcsalt csókoknál, szemeit résnyire szűkíti. A férfi ugratni próbálja, így a neheztelés sem valódi, de ha az lenne, úgyis feloldódna a következő pillanatok forróságában. A panaszos jajdulásra elmosolyodik.*
- Helyes.
*Aztán többféle módon oszt kiengesztelést. Teste szinte megdelejeződik Ralas markoló kezeitől, türelmet kell erőltetnie magára, hogy tervét véghez vigye, és incselkedjen még egy sort a felajzott férfival. Tekintete mohón falja apró rezdüléseit, szereti a hatása alá vonni partnerét, nem csoda hát, hogy ezért sokat hajlandó tenni. Nem ró nagy terheket a férfira, nyugodtan elengedheti magát, hogy élvezze Zam gondoskodását, ajkaival és nyelvével a tűréshatárokat éppen finoman súrolja. Ujjbegyei cirógatnak, nem csak az alsó testtájon, hanem a combokon, a hason és a mellkason is. Térdeivel terpeszben támaszkodik fölötte, de gondol egyet, majd úgy helyezkedik, és húzza valamivel feljebb Ralas bal térdét jobb kezével alányúlva, hogy ölét finoman súrolhassa hozzá. Az első érintésre kissé összeugrik, magát is meglepi az élmény intenzitása, pedig alig simulnak egymáshoz. Lassan mozdulva gyűjti a kellemes ingereket, mikre nagyot szusszan orrán keresztül. Kitapasztalja, hol a legérzékenyebb, és kicsit erősebben tolja oda magát. Ralas érezheti, hogy bár most csupán élvezője a helyzetnek, Zam vágyai nagyon is nedves táptalajt biztosítanak minden pillanatban az egyesülésre várva. Komótos ritmusban kényeztet ajkaival, s eképp dörgölőzik öle is hozzá, mígnem a szinte parancsszó elhívja. Nem kell kétszer mondani, gyomra reszket a felfokozottságtól, combjait széttárja Ralas csípője körül, felső testével ráhajol, s egyelőre mellette támaszkodik, csak a férfi nyaka alá fúrja be bal kezét. Az akaratos húzás és az összepréselő szorítás kedvére való, elégedetten sóhajt bele a férfi nyakába, mikor puhatolózón ér hozzá.*
- Kívánlak, Ralas!
*S szinte azonnal fel is nyög, mert vendége türelmetlen toporgás után belép a forróság kapuján. Ráharap alsó ajkára, hogy hangját visszafogja, csípője mozdul, hogy összekapaszkodjanak, máris halk cuppanással kísérve. Ralas testének forrósága gyorsan áthevíti, mellei puhán lapulva-görögve követik a férfi mellkasán Zam lassú vonaglását. Halkan nyekken az ágy, de inkább törleszkedésük nesze és nyögésekkel tűzdelt szuszogásuk uralkodik a szobában, amihez a kinti csaholás ad múlhatatlan alapot. Zam haja egyre gyűlik nyaka két oldalán előre a visszatérő mozdulatoktól, a nyak alá bújt kéz most már inkább alkarral ad támaszt Ralas fejének.*
- Annyira finom… ne hagyd abba...
*Csókolgatja a férfi nyakát hálásan a nyújtott gyönyörökért, és csak leheli a szavakat fulladón. Szemei lehunyva, de szinte látja magukat, amint az ágyon a csaknem teljes sötétben ölelkeznek. Mintha hátulról látná magát, ahogy sötét színű hátsója rá-rálapul Ralas világos bőrére, vagy éppen szemből, miképp törleszkedő mellei között rés marad. Csókja odaadó és követelő egyszerre, most nem tör az élvezetek csúcsára, a minden pillanattal érkező édes cseppeket gyűjti, össze-összekapcsolódva Ralas tekintetével. Nem ül ravaszság a szemeiben, inkább tétova vágyakozás, mintha fel sem fogná, hogy pontosan mi történik, csak elveszne az örömben. Az ölelkezésben fél kézzel simogat, aztán megint szólásra hajol, hogy halkan suttoghasson.*
- Szeretnék felülni egy kicsit, de ölelkezve akarom befejezni. Ha nem bírod már, szorítsd meg a kezem!
*Keresi Ralas kezét, és hozzáfűzi ujjait az övéihez, ha engedi. Kitolja magát, baloldalt hátralöki a haját, és térdeit úgy igazítja, hogy könnyen meglovagolhassa helyzeti előnyét. Lenéz Ralasra közben, és elnyílt ajkain át szuszog felindultan, érzi, hogy mélyebbre jut, és ettől hamar nagyon izgatott lesz, egy kicsit gyorsítani kezd és kinyomja előre mellkasát, a fejét enyhén hátradönti homorított háttal. Mellei és haja ritmusra ring, szuszogása fojtott nyögésekbe hajlik.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:34:56
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:34:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
*Örülne az ismerős ízvilágnak és jólesik neki, hogy Carlotteia ilyen lelkesen üdvözli a dolgot. Biztos lesznek belőle galibák, hogy ilyen viszonyban van az itallal, de idővel kialakul majd ez is. Itt figyelnek rá és megvédik. Az úrnő nagy jót tett vele, hogy ideküldte. Ha magának kellene boldogulnia, azt el se tudná képzelni.*
- De *mondja kis pironkodással, mert a cserebere az apróságok, kiegészítők és illatszerek körében valóban akadálytalan volt. Persze mindig voltak kivételek. Ajándékok, amiket a nagyúr aligha látott volna szívesen másnál.*
- Az nagyon jó lenne *bólint az ajánlatra.* - És te is válogathatsz az enyéim közül. *Csak remélni tudja, hogy a többiekkel is ilyen jól kijön majd.
Kész szerencse, hogy Carlottea említette, mert amilyen szétszórt még, el is felejtette volna a parfümöt. Gyorsan cseppent is egy keveset a csuklóira és a haja tövébe is dörgöl egy keveset. A nyakára nem szabad, azt nagyon hamar megtanulta. Ezek a szerek illatra csodálatosak, de az ízük már jóval kevésbé. Az urak pedig szívesen csókolnak Nala nyakába. Így élvezhetik a halvány gyöngyvirágillatot anélkül, hogy bármi megkeserítené a csókot.*
- Jaj, dehogy küld! *A tündér arcára szeppent kifejezés ül ki, hiszen ha Ralas úr ilyet tenne, az akkor csakis az ő túl hosszúra nyúlt készülődése miatt lenne. Igazságtalan lenne, ha emiatt Carlotteiát büntetné. A nevetés egy kicsit megnyugtatja afelől, hogy a megjegyzés csak tréfa volt a másik részéről, de beletették a bogarat a fülébe, úgyhogy még hamarjában ellenőrzi a frizuráját aztán Carlotteia felé fordul.*
- Már kész is vagyok. Mehetünk is. *Nagyot szusszan. Nagyon szeretné, ha minden jól menne és jól alakulna itt a sora. Ha nincs más teendő, szedi is a lábát Carlotteia nyomában, hogy visszatérhessenek a fogadótérbe, immár munkára készen.*
*Örülne az ismerős ízvilágnak és jólesik neki, hogy Carlotteia ilyen lelkesen üdvözli a dolgot. Biztos lesznek belőle galibák, hogy ilyen viszonyban van az itallal, de idővel kialakul majd ez is. Itt figyelnek rá és megvédik. Az úrnő nagy jót tett vele, hogy ideküldte. Ha magának kellene boldogulnia, azt el se tudná képzelni.*
- De *mondja kis pironkodással, mert a cserebere az apróságok, kiegészítők és illatszerek körében valóban akadálytalan volt. Persze mindig voltak kivételek. Ajándékok, amiket a nagyúr aligha látott volna szívesen másnál.*
- Az nagyon jó lenne *bólint az ajánlatra.* - És te is válogathatsz az enyéim közül. *Csak remélni tudja, hogy a többiekkel is ilyen jól kijön majd.
Kész szerencse, hogy Carlottea említette, mert amilyen szétszórt még, el is felejtette volna a parfümöt. Gyorsan cseppent is egy keveset a csuklóira és a haja tövébe is dörgöl egy keveset. A nyakára nem szabad, azt nagyon hamar megtanulta. Ezek a szerek illatra csodálatosak, de az ízük már jóval kevésbé. Az urak pedig szívesen csókolnak Nala nyakába. Így élvezhetik a halvány gyöngyvirágillatot anélkül, hogy bármi megkeserítené a csókot.*
- Jaj, dehogy küld! *A tündér arcára szeppent kifejezés ül ki, hiszen ha Ralas úr ilyet tenne, az akkor csakis az ő túl hosszúra nyúlt készülődése miatt lenne. Igazságtalan lenne, ha emiatt Carlotteiát büntetné. A nevetés egy kicsit megnyugtatja afelől, hogy a megjegyzés csak tréfa volt a másik részéről, de beletették a bogarat a fülébe, úgyhogy még hamarjában ellenőrzi a frizuráját aztán Carlotteia felé fordul.*
- Már kész is vagyok. Mehetünk is. *Nagyot szusszan. Nagyon szeretné, ha minden jól menne és jól alakulna itt a sora. Ha nincs más teendő, szedi is a lábát Carlotteia nyomában, hogy visszatérhessenek a fogadótérbe, immár munkára készen.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:45:38
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:45:38
ÚJ
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
- Persze, megértem.
*Bólint egy csendes mosollyal. Az alkohol nem illik egy ilyen törékeny lényhez, a leírt ital viszont felkelti az érdeklődését.*
- Ez nagyon kellemesen frissítően hangzik! Intézkedem, hogy bevezessük a készletbe, szerintem nem lesz kifogásuk ellene. Jobb, ha a Sellőink nem tompulnak el, és a vendégek számára is kellemes alternatívát nyújt. Nem ígérem, hogy most mindjárt tudok keríteni, de megnézem, mit tehetek.
*Nala tökéletesen támogató, szavai biztatók és melegséget, enyhülést árasztók. Nem véletlenül telik egyre gazdagabban a közösen töltött idő. Azonban nem ismerheti még Carlotteia lelkének teljes mélységét, sem a történetet, mely szakadékot húzott a házastársak közé, hogy éveken át ne is keressék egymást. Ha nem hinne benne Sryl, hogy működhet, amit eltervezett, ha nem érezné elég erősnek magát, akkor nem lenne itt, de hazugság lenne azt mondani, hogy tökéletesen magabiztos és összeszedett. Megértőn mosolyog a tündér csalódottságán a ruhák megosztása terén.*
- Az ékszereket és kiegészítőket sem cserélgettétek? Például egy legyező mérete nem olyan érzékeny.
*Nala engedélyével élve kezébe veszi az egyiket és kinyitva legyinti meg kétszer maga felé bohókás mosollyal és megtáncoltatott szemöldökkel, majd finoman összezárja, és tisztelettel visszateszi a helyére.*
- A parfüm és a hajtűk sem válogatnak a fajok között. Én szívesen megosztom veled az enyéimet, ha boldoggá tenne.
*Nekilát tehát gondosan elhelyezni a ruhákat, így elkerüli a tétlen ácsorgást, míg Nala öltözködik, ráadásul kellemes élmény számára kézbe venni ezt a sok finom anyagot. Egyik-másik darabon azért elcsodálkozik, amint megpróbálja elképzelni magán. Ügyel rá, hogy a szekrény eredeti tartalma elváljon Nala saját ruháitól. Oda-odapillant, míg a lány készülődik, de idejében végez vállalt feladatával, így lazán csípőre tett kézzel szemléli meg az eredményt. Nem csupán a ruhát, de a hajviseletet, a kiegészítőket.*
- Nagyon bájos, mindenki szeme meg fog akadni rajtad, Nala. Úgy gondolom, Ralas úrnak sem lesz semmi kifogása.
*Feleli közepes mosollyal. Jó esélyt lát rá, hogy az este egy jelentős részét a főnök közelében töltheti, ha megjelenik odalent.*
- De talán jobb, ha nagyon nem várakoztatjuk meg. Engem a végén elküld felmosni.
*Nevet fel, hiszen nyilvánvalóan az ő hibája lenne, hogy ilyen sokáig eltartott a körbevezetés.*
- Nos, mit gondolsz, indulhatunk?
- Persze, megértem.
*Bólint egy csendes mosollyal. Az alkohol nem illik egy ilyen törékeny lényhez, a leírt ital viszont felkelti az érdeklődését.*
- Ez nagyon kellemesen frissítően hangzik! Intézkedem, hogy bevezessük a készletbe, szerintem nem lesz kifogásuk ellene. Jobb, ha a Sellőink nem tompulnak el, és a vendégek számára is kellemes alternatívát nyújt. Nem ígérem, hogy most mindjárt tudok keríteni, de megnézem, mit tehetek.
*Nala tökéletesen támogató, szavai biztatók és melegséget, enyhülést árasztók. Nem véletlenül telik egyre gazdagabban a közösen töltött idő. Azonban nem ismerheti még Carlotteia lelkének teljes mélységét, sem a történetet, mely szakadékot húzott a házastársak közé, hogy éveken át ne is keressék egymást. Ha nem hinne benne Sryl, hogy működhet, amit eltervezett, ha nem érezné elég erősnek magát, akkor nem lenne itt, de hazugság lenne azt mondani, hogy tökéletesen magabiztos és összeszedett. Megértőn mosolyog a tündér csalódottságán a ruhák megosztása terén.*
- Az ékszereket és kiegészítőket sem cserélgettétek? Például egy legyező mérete nem olyan érzékeny.
*Nala engedélyével élve kezébe veszi az egyiket és kinyitva legyinti meg kétszer maga felé bohókás mosollyal és megtáncoltatott szemöldökkel, majd finoman összezárja, és tisztelettel visszateszi a helyére.*
- A parfüm és a hajtűk sem válogatnak a fajok között. Én szívesen megosztom veled az enyéimet, ha boldoggá tenne.
*Nekilát tehát gondosan elhelyezni a ruhákat, így elkerüli a tétlen ácsorgást, míg Nala öltözködik, ráadásul kellemes élmény számára kézbe venni ezt a sok finom anyagot. Egyik-másik darabon azért elcsodálkozik, amint megpróbálja elképzelni magán. Ügyel rá, hogy a szekrény eredeti tartalma elváljon Nala saját ruháitól. Oda-odapillant, míg a lány készülődik, de idejében végez vállalt feladatával, így lazán csípőre tett kézzel szemléli meg az eredményt. Nem csupán a ruhát, de a hajviseletet, a kiegészítőket.*
- Nagyon bájos, mindenki szeme meg fog akadni rajtad, Nala. Úgy gondolom, Ralas úrnak sem lesz semmi kifogása.
*Feleli közepes mosollyal. Jó esélyt lát rá, hogy az este egy jelentős részét a főnök közelében töltheti, ha megjelenik odalent.*
- De talán jobb, ha nagyon nem várakoztatjuk meg. Engem a végén elküld felmosni.
*Nevet fel, hiszen nyilvánvalóan az ő hibája lenne, hogy ilyen sokáig eltartott a körbevezetés.*
- Nos, mit gondolsz, indulhatunk?
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:39:46
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
- Ha lehet, én inkább egészen tartózkodom az alkoholtól *mondja.* - De ha a vendég ragaszkodik hozzá, akkor mindenképp valami gyengébbet választanék, igen. A Szerájban készítettek egy italt. Bodzavirágból és citrusokból. Egy kevés virágmézzel kikeverve. Ha sziruposra főzik, sokáig el lehet tartani és később hígítva is ugyanolyan finom. Alkohollal megbolondítva vagy anélkül.
*Nala kicsi szíve megtelik örömmel, hogy ilyen szeretettel fordulnak felé, hogy a felajánlott támogatását értékesnek érezheti. Egy kicsit azért bánja, hogy talán túl messzire ment a szavaival végül. Csak igyekezett oldani azt a feszültséget, amit Carlotteában érez Darelld úrral és a viszontlátással kapcsolatban. Bár megkönnyíthetné ezt! Nagyon-nagyon szeretné, de ez nem rajta fog múlni. Ha valamit tudna segíteni a dologban, egy pillanatig se habozna.
A szekrényben maradt ruhák kapcsán csak bólint. Hálás érte, hogy Carlottea ilyen határozott és gyakorlatias. Amit meghagyott az ott talált holmikból, azokat Nalaeä egyelőre nem bolygatja. Később talán majd megnézegeti őket. A legnagyobb tisztelettel persze. Neki nem számít, hogy mennyire értékes, remekbe szabott vagy egészen egyszerű darabokról van szó. Becsben tartja őket, mert nagylelkű felajánlás mind az itteniektől, épp ezért már most szeretettel gondol mindahányra. Az ilyesmi elfogadásában elég félszeg és szemérmes. A Szerájban kapott ruhákkal egy kicsit más a helyzet. Ha ilyesmit kapott, elvárták, hogy viselje. Nem volt helye szégyenlősködésnek.
Faraonn úr szívesen öltöztette őt. Szebbnél szebb ruhákkal lepte meg, ez a csomagjaiból is látszik.*
- Mindig irigyeltem a többi lányt, mert ők cserélgethették egymás között a ruháikat *sóhajt a sok drága holmit nézve, melyek mind neki készültek.* - Az én ruháim sajnos szinte mind túl kicsik másra. *Szomorkásan megvonja a vállát és a poggyász mellé guggolva nézegeti a választékot.
Amikor Carlotteia kifejti aggályait az áttetszőbb darabok kapcsán, a tündérből is kibukik a nevetés. Amikor végül a gyöngyházszín ruhára esik a választás, felderül az arca, mert ő is leginkább amellett döntött volna, ha magára marad a feladattal, de így már egészen biztos lehet benne, hogy megfelelő lesz. Ki is veszi a többi közül.*
- Az nagy segítség lenne, köszönöm *válaszolja. A holmijainak is jót fog tenni, ha kikerülnek a szűkös poggyászból.
Belebújik a ruhába, szépen eligazgatja. Szerencsére ez hálás anyag, nem gyűrődik. Lágy esése nyomán finoman kiadja a tündér testének íveit. A hozzá való, térd fölé érő harisnya habos kis csipkedíszben végződik, melyben a belefűzött türkiz szaténszalagot Nala szépen masnira köti. Lábát magasított sarkú cipellőbe bújtatja, aztán körbefordul Carlotteia előtt.*
- Milyen? Jó leszek így? *kérdi azért egy kicsit még mindig aggodalmasan.
A ruha nem túl rövid. Combközépig ér és egészen egyszerű szabású, de a harisnyával megbolondítva Sellőhöz méltó összképet mutat.*
- Ha lehet, én inkább egészen tartózkodom az alkoholtól *mondja.* - De ha a vendég ragaszkodik hozzá, akkor mindenképp valami gyengébbet választanék, igen. A Szerájban készítettek egy italt. Bodzavirágból és citrusokból. Egy kevés virágmézzel kikeverve. Ha sziruposra főzik, sokáig el lehet tartani és később hígítva is ugyanolyan finom. Alkohollal megbolondítva vagy anélkül.
*Nala kicsi szíve megtelik örömmel, hogy ilyen szeretettel fordulnak felé, hogy a felajánlott támogatását értékesnek érezheti. Egy kicsit azért bánja, hogy talán túl messzire ment a szavaival végül. Csak igyekezett oldani azt a feszültséget, amit Carlotteában érez Darelld úrral és a viszontlátással kapcsolatban. Bár megkönnyíthetné ezt! Nagyon-nagyon szeretné, de ez nem rajta fog múlni. Ha valamit tudna segíteni a dologban, egy pillanatig se habozna.
A szekrényben maradt ruhák kapcsán csak bólint. Hálás érte, hogy Carlottea ilyen határozott és gyakorlatias. Amit meghagyott az ott talált holmikból, azokat Nalaeä egyelőre nem bolygatja. Később talán majd megnézegeti őket. A legnagyobb tisztelettel persze. Neki nem számít, hogy mennyire értékes, remekbe szabott vagy egészen egyszerű darabokról van szó. Becsben tartja őket, mert nagylelkű felajánlás mind az itteniektől, épp ezért már most szeretettel gondol mindahányra. Az ilyesmi elfogadásában elég félszeg és szemérmes. A Szerájban kapott ruhákkal egy kicsit más a helyzet. Ha ilyesmit kapott, elvárták, hogy viselje. Nem volt helye szégyenlősködésnek.
Faraonn úr szívesen öltöztette őt. Szebbnél szebb ruhákkal lepte meg, ez a csomagjaiból is látszik.*
- Mindig irigyeltem a többi lányt, mert ők cserélgethették egymás között a ruháikat *sóhajt a sok drága holmit nézve, melyek mind neki készültek.* - Az én ruháim sajnos szinte mind túl kicsik másra. *Szomorkásan megvonja a vállát és a poggyász mellé guggolva nézegeti a választékot.
Amikor Carlotteia kifejti aggályait az áttetszőbb darabok kapcsán, a tündérből is kibukik a nevetés. Amikor végül a gyöngyházszín ruhára esik a választás, felderül az arca, mert ő is leginkább amellett döntött volna, ha magára marad a feladattal, de így már egészen biztos lehet benne, hogy megfelelő lesz. Ki is veszi a többi közül.*
- Az nagy segítség lenne, köszönöm *válaszolja. A holmijainak is jót fog tenni, ha kikerülnek a szűkös poggyászból.
Belebújik a ruhába, szépen eligazgatja. Szerencsére ez hálás anyag, nem gyűrődik. Lágy esése nyomán finoman kiadja a tündér testének íveit. A hozzá való, térd fölé érő harisnya habos kis csipkedíszben végződik, melyben a belefűzött türkiz szaténszalagot Nala szépen masnira köti. Lábát magasított sarkú cipellőbe bújtatja, aztán körbefordul Carlotteia előtt.*
- Milyen? Jó leszek így? *kérdi azért egy kicsit még mindig aggodalmasan.
A ruha nem túl rövid. Combközépig ér és egészen egyszerű szabású, de a harisnyával megbolondítva Sellőhöz méltó összképet mutat.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:58:51
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:58:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
*Nem lepődik meg Nala fesztelen nyíltságán, ennek ellenére a tapintat arra sarkallja, hogy az ösztönös, lényegében irányíthatatlan kíváncsiságon felül ne tartsa rajta a pillantását a meztelen testen, mely még a habok között ázik. Különben sem szeret tétlenül ülni, így hát mindkettejük számára hasznosan telnek el a percek a ruhák kiválogatása során. Ha tudná, hogy Nala egyik „idegen” ruhát sem szeretné viselni, nem is válogatna, egyszerűen kivenné az összeset, ám így igyekszik mérlegelni, hogy melyiknek veheti hasznát, és végül az öltözetek negyede, ha marad.*
- Igen, gondolom.
*Mosolyog rá a lányra, mikor említi, hogy az ital mindenképpen megviseli.*
- Majd igyekszem odafigyelni. Vannak enyhébb, gyümölcslével kevert koktéljaink, amikben kevés az alkohol, és ki is találhatunk egy újat neked, ami ízlene, akár el is nevezheted. Így mondhatod, hogy az a kedvenced, ha meg akarnak hívni, és legalább nem árt meg. Ugye jól sejtem, hogy az édesebb italokat kedveled? Van kedvenc gyümölcsöd?
*Sajnálja, hogy ajánlatát a hidegtállal hárítják, de valóban nem szeretné erőltetni, Nala felnőtt nő, el tudja dönteni, hogy mi a jó neki.*
- Rendben. De nekünk is szólhatsz, és hozunk neked bármit.
*Maga Carlotteia sem érez még éhséget, de később talán ráveszi magát néhány falatra. Mulatságos, mennyire hasonlóak ők ketten bizonyos szempontból. A félbehagyott mondatra egy pillanatra összeugrik a gyomra, ám halkan nevetni kezd, és szeretetteljes pillantással billenti oldalra a fejét.*
- Nagyon kedves lány vagy, Nala, örülök, itt vagy velünk. Velem. Vigyázunk egymásra.
*A legszívesebben megsimogatná Nala karját, amiért olyan kedveset mond, de nem tud mit felelni arra, hogy Darelld miképpen reagál majd rá. Elkomolyodva fordul vissza a kupacnyi ruhához, amit az ágyra tett.*
- Lehetséges...
*Forróság fut át az arcán, elfogja a zavar, de szerencsére van mivel lekötnie a figyelmét, a fölös ruhák átkerülnek az egyik székre.*
- Kiderítem, melyik szobába vihetjük ezeket, később gondoskodom róla, rendben? A szekrényben maradt ruhákat is megnézheted addig, és ami nem kell, azt csak tett át ebbe a kupacba! Én kiürítettem a szekrényemet.
*Odalép a kibontott csomagok mellé, és elképed, milyen finom kelmék és kiegészítők kerülnek elő. Nem tudja megállni, hogy a szépért rajongó nő ki ne nyúljon karjával, és fel ne emeljen belőle ezt-azt.*
- Oh, Nala… ezek gyönyörűek!
*Tapintásra finom, drága anyag, ezek kapcsán tényleg elfogja némi vágy, hogy egy kicsikét a helyében lehessen.*
- Azt javaslom, a túlzottan áttetsző ruházatot most mellőzd, mert egyelőre a fogadótérbe mész, esetleg felszolgálsz, és ha úgy meglátnak, még félrenyelik a levest, vagy az ujjukat kezdik vágni a hús helyett.
*Kuncog az elképzelt jeleneten.*
- Szerintem azokat tartsd meg a különleges ügyfeleknek, akik a szobájuk meghittségébe hívnak! Egy ilyen köntösben, ha megjelensz, és alatta olyan kacér ruhában, ha érkezel... teljesen odalesznek érted! De ezek a szolidabb, finom ruhák mind jók most, s mivel te viseled, inkább válassz te, melyikben érzed magad a legjobban! Ha végképp nem tudsz dönteni, akkor legyen mondjuk a gyöngyházszínű!
*Vizsgálja meg a ruhát, mely az ő tetszését leginkább megnyerte, bár nehéz választani, és azt is tudja jól, hogy itt nem neki kell megfelelni. Furcsa, nyomasztó érzés fut át rajta arra gondolva, hogy ő ilyesmit mikor viselne. Inkább elhessenti a gondolatot, és megpróbál Nala segítségére lenni, hogy a kiegészítők is gyorsan meglegyenek.*
- Szeretnéd, hogy bepakoljak a szekrénybe, amíg öltözöl?
*Nem lepődik meg Nala fesztelen nyíltságán, ennek ellenére a tapintat arra sarkallja, hogy az ösztönös, lényegében irányíthatatlan kíváncsiságon felül ne tartsa rajta a pillantását a meztelen testen, mely még a habok között ázik. Különben sem szeret tétlenül ülni, így hát mindkettejük számára hasznosan telnek el a percek a ruhák kiválogatása során. Ha tudná, hogy Nala egyik „idegen” ruhát sem szeretné viselni, nem is válogatna, egyszerűen kivenné az összeset, ám így igyekszik mérlegelni, hogy melyiknek veheti hasznát, és végül az öltözetek negyede, ha marad.*
- Igen, gondolom.
*Mosolyog rá a lányra, mikor említi, hogy az ital mindenképpen megviseli.*
- Majd igyekszem odafigyelni. Vannak enyhébb, gyümölcslével kevert koktéljaink, amikben kevés az alkohol, és ki is találhatunk egy újat neked, ami ízlene, akár el is nevezheted. Így mondhatod, hogy az a kedvenced, ha meg akarnak hívni, és legalább nem árt meg. Ugye jól sejtem, hogy az édesebb italokat kedveled? Van kedvenc gyümölcsöd?
*Sajnálja, hogy ajánlatát a hidegtállal hárítják, de valóban nem szeretné erőltetni, Nala felnőtt nő, el tudja dönteni, hogy mi a jó neki.*
- Rendben. De nekünk is szólhatsz, és hozunk neked bármit.
*Maga Carlotteia sem érez még éhséget, de később talán ráveszi magát néhány falatra. Mulatságos, mennyire hasonlóak ők ketten bizonyos szempontból. A félbehagyott mondatra egy pillanatra összeugrik a gyomra, ám halkan nevetni kezd, és szeretetteljes pillantással billenti oldalra a fejét.*
- Nagyon kedves lány vagy, Nala, örülök, itt vagy velünk. Velem. Vigyázunk egymásra.
*A legszívesebben megsimogatná Nala karját, amiért olyan kedveset mond, de nem tud mit felelni arra, hogy Darelld miképpen reagál majd rá. Elkomolyodva fordul vissza a kupacnyi ruhához, amit az ágyra tett.*
- Lehetséges...
*Forróság fut át az arcán, elfogja a zavar, de szerencsére van mivel lekötnie a figyelmét, a fölös ruhák átkerülnek az egyik székre.*
- Kiderítem, melyik szobába vihetjük ezeket, később gondoskodom róla, rendben? A szekrényben maradt ruhákat is megnézheted addig, és ami nem kell, azt csak tett át ebbe a kupacba! Én kiürítettem a szekrényemet.
*Odalép a kibontott csomagok mellé, és elképed, milyen finom kelmék és kiegészítők kerülnek elő. Nem tudja megállni, hogy a szépért rajongó nő ki ne nyúljon karjával, és fel ne emeljen belőle ezt-azt.*
- Oh, Nala… ezek gyönyörűek!
*Tapintásra finom, drága anyag, ezek kapcsán tényleg elfogja némi vágy, hogy egy kicsikét a helyében lehessen.*
- Azt javaslom, a túlzottan áttetsző ruházatot most mellőzd, mert egyelőre a fogadótérbe mész, esetleg felszolgálsz, és ha úgy meglátnak, még félrenyelik a levest, vagy az ujjukat kezdik vágni a hús helyett.
*Kuncog az elképzelt jeleneten.*
- Szerintem azokat tartsd meg a különleges ügyfeleknek, akik a szobájuk meghittségébe hívnak! Egy ilyen köntösben, ha megjelensz, és alatta olyan kacér ruhában, ha érkezel... teljesen odalesznek érted! De ezek a szolidabb, finom ruhák mind jók most, s mivel te viseled, inkább válassz te, melyikben érzed magad a legjobban! Ha végképp nem tudsz dönteni, akkor legyen mondjuk a gyöngyházszínű!
*Vizsgálja meg a ruhát, mely az ő tetszését leginkább megnyerte, bár nehéz választani, és azt is tudja jól, hogy itt nem neki kell megfelelni. Furcsa, nyomasztó érzés fut át rajta arra gondolva, hogy ő ilyesmit mikor viselne. Inkább elhessenti a gondolatot, és megpróbál Nala segítségére lenni, hogy a kiegészítők is gyorsan meglegyenek.*
- Szeretnéd, hogy bepakoljak a szekrénybe, amíg öltözöl?
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:18:15
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:18:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Keménykedések//
*A támadása eredményesnek bizonyul, de mivel csak edzés nem okoz sérülést. De lehet hogy később mind a ketten bevállalják, hisz nincs jobb tapasztalat a fájdalomnál. Ahogy visszahátrál, elkerülve Rey esetleges támadását, a lány máris támadást indít jobb kézzel Dreyia arca felé lendül az ökle. Jobb esetben kitérne, az ütés elől, de a tudat, hogy edzés van, ezt felül írja, nem bölcs meglátás, de kíváncsi a lány is olyan e mint ő. Csuklóból hárítja a fejére érkező ütést, és ugyan számít másik támadásra, még sincs ideje időben eltaszítani Rey másik kezét, ami a hasa felé közeledik. Így a blokkolt kéz felé kifordul inkább, még ha az ütés be is találna, minimalizálja a sérülést. Tovább pördül, lábbal indít támadást a másik bokája felé. Amennyiben sikerül, és a lány elesik, a kezét nyújtja felé. Ha ügyesen kitér, már pedig ez látszik valószínűnek, akkor picit eltávolodva rendezi a sorait, és így dob fel egy ötletet.*
-Mi lenne, ha befejeznénk az óvatos puhatolózást? Mind a ketten tudjuk már azt, hogy tudunk szemetek, lenni közelharcban. Mi lenne, ha következő lépcsőre lépnénk, és hagynánk ezt a nulla találat tesztet? Így nehezen ismerjük ki egymást, elég nagy tér van ahhoz, hogy bármit kivitelezhessünk. Benne vagy?
*Ha igent mond, vipera gyorsasággal támad is a lány jobb vállára jobb tenyérrel. Bal kézzel az esetleges támadásokat hárítja. Ha nemet, akkor is ugyan e támadással csak ütés-lökés helyett marad csak a lökés. *
//Keménykedések//
*A támadása eredményesnek bizonyul, de mivel csak edzés nem okoz sérülést. De lehet hogy később mind a ketten bevállalják, hisz nincs jobb tapasztalat a fájdalomnál. Ahogy visszahátrál, elkerülve Rey esetleges támadását, a lány máris támadást indít jobb kézzel Dreyia arca felé lendül az ökle. Jobb esetben kitérne, az ütés elől, de a tudat, hogy edzés van, ezt felül írja, nem bölcs meglátás, de kíváncsi a lány is olyan e mint ő. Csuklóból hárítja a fejére érkező ütést, és ugyan számít másik támadásra, még sincs ideje időben eltaszítani Rey másik kezét, ami a hasa felé közeledik. Így a blokkolt kéz felé kifordul inkább, még ha az ütés be is találna, minimalizálja a sérülést. Tovább pördül, lábbal indít támadást a másik bokája felé. Amennyiben sikerül, és a lány elesik, a kezét nyújtja felé. Ha ügyesen kitér, már pedig ez látszik valószínűnek, akkor picit eltávolodva rendezi a sorait, és így dob fel egy ötletet.*
-Mi lenne, ha befejeznénk az óvatos puhatolózást? Mind a ketten tudjuk már azt, hogy tudunk szemetek, lenni közelharcban. Mi lenne, ha következő lépcsőre lépnénk, és hagynánk ezt a nulla találat tesztet? Így nehezen ismerjük ki egymást, elég nagy tér van ahhoz, hogy bármit kivitelezhessünk. Benne vagy?
*Ha igent mond, vipera gyorsasággal támad is a lány jobb vállára jobb tenyérrel. Bal kézzel az esetleges támadásokat hárítja. Ha nemet, akkor is ugyan e támadással csak ütés-lökés helyett marad csak a lökés. *
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:42:59
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:42:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis gondolat//
- Akkor valószínűleg ezért nem találkozunk még *jelenti ki hideg tárgyilagossággal. Ernuss ritkán meg a konyhába, Neki mindig tökéletes volt az a reggeli, amit elé tettek. Ha nem tesznek, készít magának valamit, ilyesmin soha nem problémázott. Ő inkább a vendégtérben van, de nem azért mert a ő világa: egyszerűen csak oda szólítja a munkája.*
- Igen, valószínűleg még most is gyakorolnék, ám az edzésen vagy a napom, és főként a harci tudásom milyensége nem azon a pár percen fog múlni, amiben veled beszélgetek.
*Azon a rengeteg éven és gyakorláson múlik, amit eddig beletett, nem máson.*
- Miért szeretnék bemutatót tartani? *Homlok enyhe ráncba szökik.* Felesleges mutogatnom magamat és a tudásomat, ha megteszem, nem leszek tőle jobb harcművész. A technikák mutogatás nélkül is működik.
*A mestere szerint csak az mutogatja magát, aki nem biztos magában, és Ernuss nap mint nap bebizonyosodik ennek igazáról. Mikor a nők lenyűgözéséére terelődik, halkan felnevet.*
- Nem érdekelnek a nők, és még mielőtt félreértenéd, a férfiak sem. Nincs szükségem efféle tudatmódosításra, a testem és a lelkem sosem vágyott rá.
*Úgy tűnik, Wellyradona a közhelyeket ismételgeti, ami Ernuss számára egyszerűen csak unalmas.
Mikor a felfüggesztett rúdra terelődik a szó, úgy érzi, gyorsabb, ha megmutatja. Egy felugrással elkapja a rudat, csinál rajta pár húzódzkodást, majd elengedi.*
- Tessék, próbáld csak ki!
//Kis gondolat//
- Akkor valószínűleg ezért nem találkozunk még *jelenti ki hideg tárgyilagossággal. Ernuss ritkán meg a konyhába, Neki mindig tökéletes volt az a reggeli, amit elé tettek. Ha nem tesznek, készít magának valamit, ilyesmin soha nem problémázott. Ő inkább a vendégtérben van, de nem azért mert a ő világa: egyszerűen csak oda szólítja a munkája.*
- Igen, valószínűleg még most is gyakorolnék, ám az edzésen vagy a napom, és főként a harci tudásom milyensége nem azon a pár percen fog múlni, amiben veled beszélgetek.
*Azon a rengeteg éven és gyakorláson múlik, amit eddig beletett, nem máson.*
- Miért szeretnék bemutatót tartani? *Homlok enyhe ráncba szökik.* Felesleges mutogatnom magamat és a tudásomat, ha megteszem, nem leszek tőle jobb harcművész. A technikák mutogatás nélkül is működik.
*A mestere szerint csak az mutogatja magát, aki nem biztos magában, és Ernuss nap mint nap bebizonyosodik ennek igazáról. Mikor a nők lenyűgözéséére terelődik, halkan felnevet.*
- Nem érdekelnek a nők, és még mielőtt félreértenéd, a férfiak sem. Nincs szükségem efféle tudatmódosításra, a testem és a lelkem sosem vágyott rá.
*Úgy tűnik, Wellyradona a közhelyeket ismételgeti, ami Ernuss számára egyszerűen csak unalmas.
Mikor a felfüggesztett rúdra terelődik a szó, úgy érzi, gyorsabb, ha megmutatja. Egy felugrással elkapja a rudat, csinál rajta pár húzódzkodást, majd elengedi.*
- Tessék, próbáld csak ki!
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:17:34
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:17:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Keménykedések//
*Sokféle stílusban tud verekedni, de hozzá a boksz áll a legközelebb, ahol a lényeg az ellenfél kiütése. Bár valamiért sosem vették komolyan, ha egy-egy nagyobb kocsmai verekedéskor felvette ezt a pozíciót. De alig pár másodperc múlva a legtöbben nagyon megbánták, hogy kinevették.
Dreyia további felvetéseire csak bólint, ha a másik edzőkesztyűt akar, hát rajta, neki aztán édes mindegy, hogy verekszik. Nem igazán félti saját épségét. A sötétebb bőr előnye, hogy nem, vagy alig látszik rajta a véraláfutás. Amit pedig nem látnak, az nincs is ott, nem is létezik.
A mélységi első mozdulata balról jön, így Rey reflexből emeli a jobb könyökét, hogy alkarjával hárítson, ezzel nagy hibát követve el, hiszen így pár pillanatra védtelenül hagyja bal arcfelét. És már érkezik is az igazi támadás, lecsapva a szabadon hagyott felületre. Mivel szeme sarkából érzékeli a mozgást, még annyit tud tenni, hogy kissé elhajol, de Dreyia keze így is eléri. Habár egyáltalán nem üt erőset, Rey tudja, ha ezt éles helyzetben kapta volna, bizony megérezte volna, de kis mozdulatának köszönhetően talán nem törik be az orra.*
~Szóval egyből beveti az eltereléses cselt. Jobb lesz vigyáznom, ha ez a stílusa, olyan, mint egy kígyó harc közben. Kiszámíthatatlan, gyors, és végzetes.~
*Ezentúl jobban résen lesz, határozza el magát. Az ütés viszont cseppet sem tántorítja meg, harcolt ő már bordatöréssel is. Még csak meg sem torpan, csendben, érzések nélküli arccal szemléli ellenfelét, s szinte azonnal ellentámadást indít. Jobb öklével már közelít is a másik arca felé, s kissé késleltetve egy második ütéssel is támad, bal kezének élével a gyomor felé. Mozdulatai gyorsak, de ha Dreyia nem tudná kivédeni, akkor még mielőtt a szövetekhez érne, megállítja a levegőben a kezeit, hogy épp csak hozzáérjenek.*
//Keménykedések//
*Sokféle stílusban tud verekedni, de hozzá a boksz áll a legközelebb, ahol a lényeg az ellenfél kiütése. Bár valamiért sosem vették komolyan, ha egy-egy nagyobb kocsmai verekedéskor felvette ezt a pozíciót. De alig pár másodperc múlva a legtöbben nagyon megbánták, hogy kinevették.
Dreyia további felvetéseire csak bólint, ha a másik edzőkesztyűt akar, hát rajta, neki aztán édes mindegy, hogy verekszik. Nem igazán félti saját épségét. A sötétebb bőr előnye, hogy nem, vagy alig látszik rajta a véraláfutás. Amit pedig nem látnak, az nincs is ott, nem is létezik.
A mélységi első mozdulata balról jön, így Rey reflexből emeli a jobb könyökét, hogy alkarjával hárítson, ezzel nagy hibát követve el, hiszen így pár pillanatra védtelenül hagyja bal arcfelét. És már érkezik is az igazi támadás, lecsapva a szabadon hagyott felületre. Mivel szeme sarkából érzékeli a mozgást, még annyit tud tenni, hogy kissé elhajol, de Dreyia keze így is eléri. Habár egyáltalán nem üt erőset, Rey tudja, ha ezt éles helyzetben kapta volna, bizony megérezte volna, de kis mozdulatának köszönhetően talán nem törik be az orra.*
~Szóval egyből beveti az eltereléses cselt. Jobb lesz vigyáznom, ha ez a stílusa, olyan, mint egy kígyó harc közben. Kiszámíthatatlan, gyors, és végzetes.~
*Ezentúl jobban résen lesz, határozza el magát. Az ütés viszont cseppet sem tántorítja meg, harcolt ő már bordatöréssel is. Még csak meg sem torpan, csendben, érzések nélküli arccal szemléli ellenfelét, s szinte azonnal ellentámadást indít. Jobb öklével már közelít is a másik arca felé, s kissé késleltetve egy második ütéssel is támad, bal kezének élével a gyomor felé. Mozdulatai gyorsak, de ha Dreyia nem tudná kivédeni, akkor még mielőtt a szövetekhez érne, megállítja a levegőben a kezeit, hogy épp csak hozzáérjenek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996