Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-08-24 08:13:46
Üzenet elküldve: 2020-08-24 08:13:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Sárkánylégy és a főnök listája//
*Miután kisétál a főnök irodájából, már nincsen egyedül. Miközben sétál, fél szemével a mellette, a levegőben repülő furcsa, szitakötő szerű lényt figyeli. A karmos lábai nem keltenek túlzott bizalmat irányába, valamint a mérete is igazán hátborzongató, de valahogy hozzá kell szokjon az állathoz, ugyanis az övé. Látszik, hogy a kék lény izgatottan zizegteti a szárnyait, de talán az irányába mutatott óvatosság okán nem repül közelebb egyelőre. A nő egy feltekert papírost tart a kezében, fél szemmel néha beleolvas, de lányos zavarában muszáj ismét visszapillantania a különös élőlényre. ~Olyan, mint egy bogár, bár a szárnyai olyan szépek. De mégis… Kicsit hátborzongató, ahogy bámul. ~*
-Azt mondták még nem ettél mióta itt vagy. *Mivel egyelőre mindenhova követi az állat, ezért úgy dönt, ő maga se megy be a konyhába, nehogy riadalmat keltsen, inkább csak bedugja a fejét és beszól.*
-Ide tudnál adni egy tál gyümölcsöt. Legyen benne minden. *Int oda egy mosogatófiúnak, aki némi habozás után meg is teszi, amit kértek tőle.*
-Köszönöm. *Csukja vissza az ajtót, közben a sárkánylégy szinte már a feje felett zizeg, kíváncsian kukucskálva befelé. Szerencsére odabenn olyan nagy a sürgés-forgás, hogy nem hallják meg a különös vendéget. Így sétálnak fel a saját szobájába, hogy megetesse végre az állatot. A folyosón, ahogy haladnak, nem egy konyhás segéd, sellő és egyéb személyzet halad el mellette, akik mind ugyan olyan megdöbbent arcot vágnak, mint ő, mikor a főnök irodájában először meglátta.*
-Biztos meg fognak szokni. *Amíg viszont még ő is ódzkodik az állattól, addig nem tudja hitelesen a többieket sem meggyőzni, hogy ártalmatlan a jószág. Odabenn az állat leszáll az egyik szék támlájára és hatalmas szemeit rá meresztgeti. Közben kitölt egy tálkába vizet, majd lassan és óvatosan leül a másik székre mellé. Először almát pucol, mert azt a főnök nem mondta, hogy héjastul eszi-e a gyümölcsöt vagy héjjal, így biztos, ami biztos azért leszedi neki. Miután megpucolta, egy kistányérra teszi és óvatosan közelebb tolja a lényhez, aki eddigre már szinte a válláig nyújtózott izgatottságában, mikor az almát meglátta.*
-Eeyr szerelmére! Inkább egyél. *Ereszti el a porcelánt, kicsit dobva is rajta ijedtségében. Az állatnak nem is kell ennél több, már tolja is befelé az almaszeleteket, ő pedig pucolja a következőt, mert egy alma úgy érzi nem lesz elég egy ekkora jószágnak. Az viszont jelentősen hamarabb végez a gyümölcs elpusztításával, minthogy May megpucolná a következőt, így ismét próbál a fejével minél közelebb kerülni.*
-Nana! *Fordítja hirtelen oda a fejét, megtorpanva a hámozásban.*
-Ne legyél türelmetlen! *Mondja nem kicsit feszülten.* -Ami történt megtörtént. Ne nehezítsed meg a helyzetet. *Az ideges hanghordozásra a sárkánylégy szépen visszahúzza a fejét és nézi a maga előtt üresen tátongó tányért.*
-Nem is volt nehéz igaz? *Teszi oda a következő adagot neki a tányérra, amit ismét nagy lelkesedéssel pusztít el, majd átugrik a másik székre, ami előtt a vizestál van és iszik.*
-Egyelőre legyen ennyi elég, mert most dolgom van. *Veszi a kezébe a papírost, majd elindul kifelé a szobából.*
-Te egyelőre itt maradsz, nem szeretném, ha megijesztenéd a vendégeket. *Közli, majd bezárja az állatot a szobájába, nem gondolva arra, mi mindent fog felfedezni, míg visszaér.*
-Az első a listán, nézzük… *Tartja maga elé a papírt, miközben a folyosón sétál vissza a vendégtérbe.*
*Miután kisétál a főnök irodájából, már nincsen egyedül. Miközben sétál, fél szemével a mellette, a levegőben repülő furcsa, szitakötő szerű lényt figyeli. A karmos lábai nem keltenek túlzott bizalmat irányába, valamint a mérete is igazán hátborzongató, de valahogy hozzá kell szokjon az állathoz, ugyanis az övé. Látszik, hogy a kék lény izgatottan zizegteti a szárnyait, de talán az irányába mutatott óvatosság okán nem repül közelebb egyelőre. A nő egy feltekert papírost tart a kezében, fél szemmel néha beleolvas, de lányos zavarában muszáj ismét visszapillantania a különös élőlényre. ~Olyan, mint egy bogár, bár a szárnyai olyan szépek. De mégis… Kicsit hátborzongató, ahogy bámul. ~*
-Azt mondták még nem ettél mióta itt vagy. *Mivel egyelőre mindenhova követi az állat, ezért úgy dönt, ő maga se megy be a konyhába, nehogy riadalmat keltsen, inkább csak bedugja a fejét és beszól.*
-Ide tudnál adni egy tál gyümölcsöt. Legyen benne minden. *Int oda egy mosogatófiúnak, aki némi habozás után meg is teszi, amit kértek tőle.*
-Köszönöm. *Csukja vissza az ajtót, közben a sárkánylégy szinte már a feje felett zizeg, kíváncsian kukucskálva befelé. Szerencsére odabenn olyan nagy a sürgés-forgás, hogy nem hallják meg a különös vendéget. Így sétálnak fel a saját szobájába, hogy megetesse végre az állatot. A folyosón, ahogy haladnak, nem egy konyhás segéd, sellő és egyéb személyzet halad el mellette, akik mind ugyan olyan megdöbbent arcot vágnak, mint ő, mikor a főnök irodájában először meglátta.*
-Biztos meg fognak szokni. *Amíg viszont még ő is ódzkodik az állattól, addig nem tudja hitelesen a többieket sem meggyőzni, hogy ártalmatlan a jószág. Odabenn az állat leszáll az egyik szék támlájára és hatalmas szemeit rá meresztgeti. Közben kitölt egy tálkába vizet, majd lassan és óvatosan leül a másik székre mellé. Először almát pucol, mert azt a főnök nem mondta, hogy héjastul eszi-e a gyümölcsöt vagy héjjal, így biztos, ami biztos azért leszedi neki. Miután megpucolta, egy kistányérra teszi és óvatosan közelebb tolja a lényhez, aki eddigre már szinte a válláig nyújtózott izgatottságában, mikor az almát meglátta.*
-Eeyr szerelmére! Inkább egyél. *Ereszti el a porcelánt, kicsit dobva is rajta ijedtségében. Az állatnak nem is kell ennél több, már tolja is befelé az almaszeleteket, ő pedig pucolja a következőt, mert egy alma úgy érzi nem lesz elég egy ekkora jószágnak. Az viszont jelentősen hamarabb végez a gyümölcs elpusztításával, minthogy May megpucolná a következőt, így ismét próbál a fejével minél közelebb kerülni.*
-Nana! *Fordítja hirtelen oda a fejét, megtorpanva a hámozásban.*
-Ne legyél türelmetlen! *Mondja nem kicsit feszülten.* -Ami történt megtörtént. Ne nehezítsed meg a helyzetet. *Az ideges hanghordozásra a sárkánylégy szépen visszahúzza a fejét és nézi a maga előtt üresen tátongó tányért.*
-Nem is volt nehéz igaz? *Teszi oda a következő adagot neki a tányérra, amit ismét nagy lelkesedéssel pusztít el, majd átugrik a másik székre, ami előtt a vizestál van és iszik.*
-Egyelőre legyen ennyi elég, mert most dolgom van. *Veszi a kezébe a papírost, majd elindul kifelé a szobából.*
-Te egyelőre itt maradsz, nem szeretném, ha megijesztenéd a vendégeket. *Közli, majd bezárja az állatot a szobájába, nem gondolva arra, mi mindent fog felfedezni, míg visszaér.*
-Az első a listán, nézzük… *Tartja maga elé a papírt, miközben a folyosón sétál vissza a vendégtérbe.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-08-15 18:13:09
Üzenet elküldve: 2020-08-15 18:13:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Piszkos anyagiak //
* Mivel nem tartja illendőnek, hogy a Sellőház vendég terén keresztül vágjon át a kíváncsi szemek rengetegén, ezért rögtön az épület hátsó végéhez indul. Az őrség persze útját állja, de nem esik kétségbe.*
- Elgroon Tramal vagyok az építész! A vezetőséghez jöttem, mivel elkészült az épület.* Az egyik őr eltűnik ezeket hallva egy kis időre. Addig a mester szépen csendben várakozik. Amikor visszatér az őr int neki, mire ő követni kezdi a kanyargó folyosókon keresztül. Egy szobába vezetik be, ami valószínűleg az ilyesmik lebonyolítására van fenntartva. Az őr távozik, így hát az építész helyet foglal. Korábban már voltak kint megnézni a munkáját, szóval most nincs oka aggodalomra. Felveszi a bérét és távozik. Amint belép a bájos Zammiria kisasszony rögtön feláll és enyhe meghajlással üdvözli. Még most is a munkás holmija van rajta, mivel még össze kell pakolnia. Ettől függetlenül se nem mocskos, se nem büdös, mivel már csak az utólagos dolgokat végezték.*
* Mivel nem tartja illendőnek, hogy a Sellőház vendég terén keresztül vágjon át a kíváncsi szemek rengetegén, ezért rögtön az épület hátsó végéhez indul. Az őrség persze útját állja, de nem esik kétségbe.*
- Elgroon Tramal vagyok az építész! A vezetőséghez jöttem, mivel elkészült az épület.* Az egyik őr eltűnik ezeket hallva egy kis időre. Addig a mester szépen csendben várakozik. Amikor visszatér az őr int neki, mire ő követni kezdi a kanyargó folyosókon keresztül. Egy szobába vezetik be, ami valószínűleg az ilyesmik lebonyolítására van fenntartva. Az őr távozik, így hát az építész helyet foglal. Korábban már voltak kint megnézni a munkáját, szóval most nincs oka aggodalomra. Felveszi a bérét és távozik. Amint belép a bájos Zammiria kisasszony rögtön feláll és enyhe meghajlással üdvözli. Még most is a munkás holmija van rajta, mivel még össze kell pakolnia. Ettől függetlenül se nem mocskos, se nem büdös, mivel már csak az utólagos dolgokat végezték.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-08-13 11:52:38
Üzenet elküldve: 2020-08-13 11:52:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// Itthon //
// Napváltás //
* Akár harsona szó is üdvözölhetné őket, amikor a vert csapat szekere begurul az udvarra. Néhány alkalmazott, akik már menni készültek volna aludni rögtön a segítségükre sietnek. A szekeret és a cuccokat a fiú rájuk is hagyja, mivel különösen segítőkészek. Útja a konyhába vezet, ahonnan felmarkol egy kis elemózsiát. Mivel már nem nagyon talál itt senkit, ezért kiszolgálja magát. Egy kacsa combnak esik neki, csak úgy magában. Ezután indul csak el fel a szobájába, ahol is már egy dézsa forró víz várja. Hálásan biccent azok felé, akik éppen akkor öntik bele a vizet. Nedves ruhájától megszabadulva bele is mászik. Jóleső nyögés hagyja el ajkait, amikor a forró víz körbeöleli hűvös megfáradt testét. Addig élvezi a fürdőt, amíg az ki nem hűl. Utána szépen megtörölközik és bezuhan az ágyába. Szinte rögtön el is alszik. Reggel egészen kipihenten ébred. Készen áll, hogy visszatérjen feladataihoz.*
// Napváltás //
* Akár harsona szó is üdvözölhetné őket, amikor a vert csapat szekere begurul az udvarra. Néhány alkalmazott, akik már menni készültek volna aludni rögtön a segítségükre sietnek. A szekeret és a cuccokat a fiú rájuk is hagyja, mivel különösen segítőkészek. Útja a konyhába vezet, ahonnan felmarkol egy kis elemózsiát. Mivel már nem nagyon talál itt senkit, ezért kiszolgálja magát. Egy kacsa combnak esik neki, csak úgy magában. Ezután indul csak el fel a szobájába, ahol is már egy dézsa forró víz várja. Hálásan biccent azok felé, akik éppen akkor öntik bele a vizet. Nedves ruhájától megszabadulva bele is mászik. Jóleső nyögés hagyja el ajkait, amikor a forró víz körbeöleli hűvös megfáradt testét. Addig élvezi a fürdőt, amíg az ki nem hűl. Utána szépen megtörölközik és bezuhan az ágyába. Szinte rögtön el is alszik. Reggel egészen kipihenten ébred. Készen áll, hogy visszatérjen feladataihoz.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-08-12 14:37:19
Üzenet elküldve: 2020-08-12 14:37:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor - Zárás//
*Nala egy kissé zaklatottan tér vissza a szobájába. Sajnos kiderült, hogy vendége fizetés nélkül távozott. Hogy miként, az pontosan nem derült ki, mert tulajdonképpen senki nem látta kifelé menet a fakó hajú urat, de Nala egyértelműen magát hibáztatja. Tudniillik az a nap elég hosszú volt, elég kimerítő, őt pedig a légyott után olyan mélyen elnyomta az álom, hogy észre se vette, amikor a vendég elhagyta a szobát. Reggel még élt benne a remény, hogy talán odalent a pultnál fizetett az úr, de nyilvánvalóan nem tette meg. Nala jóhiszemű világa egészen összetört ebben a megrázkódtatásban. De még így is próbálja gondolatban mentegetni a vendéget, mert a számára egészen elképzelhetetlen, hogy valaki ilyet tegyen csak úgy. Az is felmerül benne, hogy csak túl elcsigázott volt, hogy észrevegye a vendég nemtetszését. Igaz, hiába kutakodik az emlékei közt, nem tud felfedezni semmi árulkodó jelet arra, hogy a férfi elégedetlen lett volna. Ez persze kevésbé vigasztalja. A szerájban sokkal egyszerűbb volt. Ott nem kellett fizetséggel foglalkozniuk. Elég volt csupán kedvesnek és odaadónak lenni Faraonn gazdával és a vendégeivel. Nekik csak ezzel kellett törődni. Tulajdonképpen el is várták, hogy csak ezzel törődjenek.
Nagyon röstelli ezt az esetet. Szégyelli magát, hogy ilyen előfordulhatott. Épp ezért, előtúrja a fiókja mélyéről az erszényét és alázatosan felajánlja, hogy kompenzálja a házat ért kárt. Nem lehet eltántorítani. Ragaszkodik hozzá. Nem nagy összegről van szó. Talán ha háromszáz arany van az egész. Végső érvként azt hozza fel, hogy nyugodtabb is lenne, ha a kis pénzecskéjét a Sellőház kasszájában őriznék. Ő úgyis itt eszik, itt iszik. Ha pedig valamire majd szüksége lesz, kér az illetékestől. Így volt ez a szerájban is. Nala egyáltalán nem ért a pénzhez. Az árakról is csak azóta van valamicske fogalma, hogy meg kellett tanulnia az étlapot. De ha azt kérdeznék tőle, mennyibe kerülhet egy pár selyemcipellő vagy egy szakajtó tűzifa, arról tényleg fogalma se lenne. Sosem kellett fizetnie semmiért, leszámítva talán a bricskát, ami a hajótól elhozta idáig a poggyászát az érkezése napján. Jobb lesz ez így, és talán a lelkiismerete is megnyugszik egy kicsikét.*
*Nala egy kissé zaklatottan tér vissza a szobájába. Sajnos kiderült, hogy vendége fizetés nélkül távozott. Hogy miként, az pontosan nem derült ki, mert tulajdonképpen senki nem látta kifelé menet a fakó hajú urat, de Nala egyértelműen magát hibáztatja. Tudniillik az a nap elég hosszú volt, elég kimerítő, őt pedig a légyott után olyan mélyen elnyomta az álom, hogy észre se vette, amikor a vendég elhagyta a szobát. Reggel még élt benne a remény, hogy talán odalent a pultnál fizetett az úr, de nyilvánvalóan nem tette meg. Nala jóhiszemű világa egészen összetört ebben a megrázkódtatásban. De még így is próbálja gondolatban mentegetni a vendéget, mert a számára egészen elképzelhetetlen, hogy valaki ilyet tegyen csak úgy. Az is felmerül benne, hogy csak túl elcsigázott volt, hogy észrevegye a vendég nemtetszését. Igaz, hiába kutakodik az emlékei közt, nem tud felfedezni semmi árulkodó jelet arra, hogy a férfi elégedetlen lett volna. Ez persze kevésbé vigasztalja. A szerájban sokkal egyszerűbb volt. Ott nem kellett fizetséggel foglalkozniuk. Elég volt csupán kedvesnek és odaadónak lenni Faraonn gazdával és a vendégeivel. Nekik csak ezzel kellett törődni. Tulajdonképpen el is várták, hogy csak ezzel törődjenek.
Nagyon röstelli ezt az esetet. Szégyelli magát, hogy ilyen előfordulhatott. Épp ezért, előtúrja a fiókja mélyéről az erszényét és alázatosan felajánlja, hogy kompenzálja a házat ért kárt. Nem lehet eltántorítani. Ragaszkodik hozzá. Nem nagy összegről van szó. Talán ha háromszáz arany van az egész. Végső érvként azt hozza fel, hogy nyugodtabb is lenne, ha a kis pénzecskéjét a Sellőház kasszájában őriznék. Ő úgyis itt eszik, itt iszik. Ha pedig valamire majd szüksége lesz, kér az illetékestől. Így volt ez a szerájban is. Nala egyáltalán nem ért a pénzhez. Az árakról is csak azóta van valamicske fogalma, hogy meg kellett tanulnia az étlapot. De ha azt kérdeznék tőle, mennyibe kerülhet egy pár selyemcipellő vagy egy szakajtó tűzifa, arról tényleg fogalma se lenne. Sosem kellett fizetnie semmiért, leszámítva talán a bricskát, ami a hajótól elhozta idáig a poggyászát az érkezése napján. Jobb lesz ez így, és talán a lelkiismerete is megnyugszik egy kicsikét.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-07-18 15:05:05
Üzenet elküldve: 2020-07-18 15:05:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Talán kicsit túlságosan határozottan csukja be szobájának ajtaját, ugyanis egy fülnek kellemetlen, hangos csapódás kíséri a műveletét. Pedig egyáltalán nem ideges, vagy feldúlt, bár a környéken tartózkodók okkal hihetnék ezt. Mikor meggyőződött róla, hogy az ajtó mellett az ablakok is gondosan be vannak zárva, immár nyugodt szívvel rakja le és engedi el Norut, hogy szokásos, ágy és szekrények alatti felfedező útjára indulhasson. Ő maga pedig igyekszik értelmezni a történteket, de kudarcba fullad eme kísérlete, így inkább annyiban hagyja. Továbbra sem érti az érzelmeket, s dühös kirohanásokat, de az imént látottakból és tapasztaltakból inkább azt szűrte le, nem is akarja megérteni, jobb így neki. Nem hiányoznak az életéből a drámák, veszekedések, kiborulások, így sokkal nyugodtabban élhet. S talán először, amióta itt dolgozik, de valóban hálás múltjának, s régi énjének, hogy ilyenné formálták. Eddig csak a hátrányát látta saját hidegségének, ismerkedés és barátkozás téren folyton újabb falakba ütközött, amit saját maga épített. De most már tudja, hogy a közvetlenség és barátságosság sokkal nagyobb falakat tud felhúzni, s sokkal zajosabb azoknak a lebontása.
A tükör elé sétál, s néhány másodpercig csendben szemléli a reá visszatekintő nőt. Arca mintha kőből lenne faragva, tekintete pedig hidegen és üresen csillog.*
~Nézz magadra. Egy gyilkos áll előtted, nem pedig egy egyszerű biztonsági őr.~
*Ismét hallja. Mintha a tükörképe szólna hozzá, vérért kiáltva. Ismét ébredezik a másik, sokáig volt elnyomva, figyelmen kívül hagyva. Rey igyekszik állni a sarat, szilárdan néz az ezüst szempárba.*
~Most itt kell lennem. Hiszen ide vezérelt az Úr. Nem tudom, pontosan meddig, vagy miért. De kezdett túl sok ellenségem lenni, szükségem van egy csapatra. Hogy életben maradjak.~
~Ilyen gyenge lennél? Hiszen mindig jól megvoltunk egyedül. Mindenkit legyőztünk. Túléltük.~
*Többet nem hall, az utolsó szavak is csak homályosan jutnak el tudatáig. Ismét egyedül marad, nyugtalan csendben. Ő győzött, úgy tűnik, továbbra is ő az erősebb. De a fejében elhangzottak mégsem hagyják nyugodni, van valami zavaró igazság ezekben a gondolatokban. Végül igyekezve elhessegetni ezt a baljós árnyékot, úgy dönt, a legjobb lesz, ha félrevonul egyet imádkozni. Legszívesebben a Vérkertbe menne, de nem akarja csak úgy itt hagyni a Sellőt, illene előbb szólnia valakinek, vagy engedélyt kérnie. De tekintve, hogy rajta kívül jelenleg alig akad harcra fogható őr, el is veti ezt a hirtelen ötletet. Majd kimegy máskor, ha több szabadideje akad. Addig egy gyorsan elmormolt ima is megteszi.*
A tükör elé sétál, s néhány másodpercig csendben szemléli a reá visszatekintő nőt. Arca mintha kőből lenne faragva, tekintete pedig hidegen és üresen csillog.*
~Nézz magadra. Egy gyilkos áll előtted, nem pedig egy egyszerű biztonsági őr.~
*Ismét hallja. Mintha a tükörképe szólna hozzá, vérért kiáltva. Ismét ébredezik a másik, sokáig volt elnyomva, figyelmen kívül hagyva. Rey igyekszik állni a sarat, szilárdan néz az ezüst szempárba.*
~Most itt kell lennem. Hiszen ide vezérelt az Úr. Nem tudom, pontosan meddig, vagy miért. De kezdett túl sok ellenségem lenni, szükségem van egy csapatra. Hogy életben maradjak.~
~Ilyen gyenge lennél? Hiszen mindig jól megvoltunk egyedül. Mindenkit legyőztünk. Túléltük.~
*Többet nem hall, az utolsó szavak is csak homályosan jutnak el tudatáig. Ismét egyedül marad, nyugtalan csendben. Ő győzött, úgy tűnik, továbbra is ő az erősebb. De a fejében elhangzottak mégsem hagyják nyugodni, van valami zavaró igazság ezekben a gondolatokban. Végül igyekezve elhessegetni ezt a baljós árnyékot, úgy dönt, a legjobb lesz, ha félrevonul egyet imádkozni. Legszívesebben a Vérkertbe menne, de nem akarja csak úgy itt hagyni a Sellőt, illene előbb szólnia valakinek, vagy engedélyt kérnie. De tekintve, hogy rajta kívül jelenleg alig akad harcra fogható őr, el is veti ezt a hirtelen ötletet. Majd kimegy máskor, ha több szabadideje akad. Addig egy gyorsan elmormolt ima is megteszi.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-07-02 19:47:11
Üzenet elküldve: 2020-07-02 19:47:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Szállásrendezés//
//Érintőlegesen Reyaa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Örvendtél, hát kurva jó. Mit kezdjek vele?~
*Alaposan felbosszantották, emiatt is gondolja ezt. Tulajdonképpen Reyaa személyével az ég világon semmi baja nincs, de a jelenlegi helyzetben pont leszarja, hogy ki minek miért és hogyan örül. Szólni azonban nem szól semmit, bizonyosan az indulat beszélne belőle. Még több háborút meg nem akar, ez bőven elég mára. Meg úgy egy időre. Másrészről meg nem akarja a különös kinézetű nőt úgy megbántani, hogy ártatlan. Jobb az mindenkinek, ha ő most nem szól egy árva szót sem, csak bezárkózik egy időre abba a szobába, ahol eddig takarított.
Sokáig ül az ágyon, maga sem tudja, mennyi ideig. Dühe szépen lassan alább hagy, de azon, hogy véleménye szerint igazságtalanul bántotta Parcy, nehezen tud továbblépni. Ezzel eléggé megsértette érzékeny lelkét, s egyelőre még nem tud megbocsájtani. Talán majd egyszer eljön az az idő. Talán...
Percek múltán letörli arcáról a könnyeit, melyek addig egyenletesnek mondható tempóval hullottak combjára vagy épp kézfejére. Arra a néhány percre kicsit megfeledkezett fájó sebhelyéről, mely nem kímélte. Nem érti, hogy miért történt meg ilyesmi vele azok után, hogy tegnap őszintén bocsánatot kért az elftől.*
- Nagyapa...* Suttogja a csendbe, mintha erre a hangra ott teremne mellette az említett személy, akit annyira nagyon szeretett.*
- Nagyapa... Bár itt lennél velem...
*Úgy érzi, most csak az tudná csillapítani a lelke fájdalmát, ha itt lenne a nagyapja. Ha átölelné és szeretettel ringatná kicsit. Hányszor is volt, hogy nagyapjának öntötte ki szívét. Benne bízott a legjobban, utána a testvérében. S mivel ennyire kötődött nagyapjához, manapság is megfájdul időnként a szíve. Azt az űrt, amit a jóságos gnóm elvesztése okozott, semmi nem tudja többé pótolni. Semmi. Van, hogy Myr azt érzi, ki van szolgáltatva mások sértéseinek. Hogy sebezhető és lélekben gyenge. Pedig az, hogy érzékeny a lelke, abszolút nem gyengeség. A nagyapja is ezt mondaná. Myr örökké hálás lesz nagyapjának azért az elmondhatatlan sok szeretetért, amit tőle kapott. Sosem fogja feledni. Talán egyszer eljön az az idő, amikor nagyapjához hasonlóan fogják szeretni.
Sebhelye szúrása is lassacskán csillapodik, Myr lényébe pedig visszatér a nyugalom. De ez a nap már úgy sem lesz jó, vidám. Ez a nap már tönkrement. Mélyet sóhajtva áll fel, s elhúzza a vödröt, ami eddig ajtótámaszként funkcionált. Most már az ajtót is kinyitja. Fene se tudja, minek örülne most: a társaságnak vagy az egyedüllétnek. Komótos mozdulatokkal lát neki újból a munkának. Közel s távol semmi mozgolódást nem hall. Nem tudja nyilván, hogy Parcy nem csak rövid időre ment el, így arra gondol, hogy az elf még mindig a konyhában lehet. Munkája szempontjából igazából mindegy is. Minthogy szépen lassan, nyugisan takarítja fel a padlót, legalább annyi időbe telik, mire végez a szoba hátralévő részével, mint amennyit az ágyon ülve töltött. Ha egyáltalán nem több időt vesz igénybe. Úgy sincs már hátra, csak néhány szoba, azokkal még ma végez, aztán részéről le lesz tudva a rá kiszabott feladat. Legalábbis annak egy része. A takarítás. A többit meg úgy napi szinten megcsinálja, ami szükséges. Besegítés meg társai. Ezúttal nem dudorászik, nem is fütyörészik.
Amint végez a jelenlegi szobával, szedi idézőjeles sátorfáját, s továbbáll a következőre. Elég furcsa ez a nagy csönd, de hát ez van.*
//Érintőlegesen Reyaa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Örvendtél, hát kurva jó. Mit kezdjek vele?~
*Alaposan felbosszantották, emiatt is gondolja ezt. Tulajdonképpen Reyaa személyével az ég világon semmi baja nincs, de a jelenlegi helyzetben pont leszarja, hogy ki minek miért és hogyan örül. Szólni azonban nem szól semmit, bizonyosan az indulat beszélne belőle. Még több háborút meg nem akar, ez bőven elég mára. Meg úgy egy időre. Másrészről meg nem akarja a különös kinézetű nőt úgy megbántani, hogy ártatlan. Jobb az mindenkinek, ha ő most nem szól egy árva szót sem, csak bezárkózik egy időre abba a szobába, ahol eddig takarított.
Sokáig ül az ágyon, maga sem tudja, mennyi ideig. Dühe szépen lassan alább hagy, de azon, hogy véleménye szerint igazságtalanul bántotta Parcy, nehezen tud továbblépni. Ezzel eléggé megsértette érzékeny lelkét, s egyelőre még nem tud megbocsájtani. Talán majd egyszer eljön az az idő. Talán...
Percek múltán letörli arcáról a könnyeit, melyek addig egyenletesnek mondható tempóval hullottak combjára vagy épp kézfejére. Arra a néhány percre kicsit megfeledkezett fájó sebhelyéről, mely nem kímélte. Nem érti, hogy miért történt meg ilyesmi vele azok után, hogy tegnap őszintén bocsánatot kért az elftől.*
- Nagyapa...* Suttogja a csendbe, mintha erre a hangra ott teremne mellette az említett személy, akit annyira nagyon szeretett.*
- Nagyapa... Bár itt lennél velem...
*Úgy érzi, most csak az tudná csillapítani a lelke fájdalmát, ha itt lenne a nagyapja. Ha átölelné és szeretettel ringatná kicsit. Hányszor is volt, hogy nagyapjának öntötte ki szívét. Benne bízott a legjobban, utána a testvérében. S mivel ennyire kötődött nagyapjához, manapság is megfájdul időnként a szíve. Azt az űrt, amit a jóságos gnóm elvesztése okozott, semmi nem tudja többé pótolni. Semmi. Van, hogy Myr azt érzi, ki van szolgáltatva mások sértéseinek. Hogy sebezhető és lélekben gyenge. Pedig az, hogy érzékeny a lelke, abszolút nem gyengeség. A nagyapja is ezt mondaná. Myr örökké hálás lesz nagyapjának azért az elmondhatatlan sok szeretetért, amit tőle kapott. Sosem fogja feledni. Talán egyszer eljön az az idő, amikor nagyapjához hasonlóan fogják szeretni.
Sebhelye szúrása is lassacskán csillapodik, Myr lényébe pedig visszatér a nyugalom. De ez a nap már úgy sem lesz jó, vidám. Ez a nap már tönkrement. Mélyet sóhajtva áll fel, s elhúzza a vödröt, ami eddig ajtótámaszként funkcionált. Most már az ajtót is kinyitja. Fene se tudja, minek örülne most: a társaságnak vagy az egyedüllétnek. Komótos mozdulatokkal lát neki újból a munkának. Közel s távol semmi mozgolódást nem hall. Nem tudja nyilván, hogy Parcy nem csak rövid időre ment el, így arra gondol, hogy az elf még mindig a konyhában lehet. Munkája szempontjából igazából mindegy is. Minthogy szépen lassan, nyugisan takarítja fel a padlót, legalább annyi időbe telik, mire végez a szoba hátralévő részével, mint amennyit az ágyon ülve töltött. Ha egyáltalán nem több időt vesz igénybe. Úgy sincs már hátra, csak néhány szoba, azokkal még ma végez, aztán részéről le lesz tudva a rá kiszabott feladat. Legalábbis annak egy része. A takarítás. A többit meg úgy napi szinten megcsinálja, ami szükséges. Besegítés meg társai. Ezúttal nem dudorászik, nem is fütyörészik.
Amint végez a jelenlegi szobával, szedi idézőjeles sátorfáját, s továbbáll a következőre. Elég furcsa ez a nagy csönd, de hát ez van.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-07-02 16:28:04
Üzenet elküldve: 2020-07-02 16:28:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Szállásrendezés//
//Parcy, Myr, Rey//
*Olyan vitának lehet most részese Rey, aminek egyáltalán nem kart, s amellett, hogy nem is érti az egész szituációt, még nem is érdekli. Mindig is hidegen hagyták az efféle konfliktusok, ő maga aligha került szóváltásba bárkivel is. Több esze van annál, mint hogy bárkit magára haragítson. Persze ezt könnyű úgy kivitelezni, ha valaki olyan ritkán kerül másokkal kontaktusba, mint a mélységi. Talán már éppen válaszolna is az elf elkeseredett panaszaira, bár maga sem tudja, pontosan mit, hiszen egyáltalán nem ért mások lelkének a vigasztalásához, mikor fül és szemtanúja lesz kettejük heves veszekedésének. Röpködnek a szebbnél szebb és indulato szavak, Reyraa nem győzi kapkodni a fejét, de még így is keveset fog fel a történtekből. Végül nem is szól hozzá, elvégre őt senki sem kérdezte semmiről, s csak némi szánalommal, csalódással és egy kis megvetéssel néz a távolodó alakok után. Azt megértette, hogy Parcy távozik, talán végleg. Nem azért sajnálja, mert bármi kötné hozzá azon a néhány röpke beszélgetésen kívül, amelyben részük volt. Csupán azért, mert így Noru ismét egyedül marad.
Jobbnak látja ő is visszaindulni a szobájába, kedvencével együtt, hogy lerakja ott, és rendbe szedje magát az estére. Mielőtt azonban végleg eltűnne kecses alakja a folyosó végén, mormol egy komor búcsúmondatot, minden jelenlévőnek szánva.*
- Örvendtem...
*Pont kellő hangerővel, hogy esetleg még Myr és a távozó Parcy is meghallja, ha akarja, majd eltűnik a következő kanyarban, vissza sem nézve, markában egy hófehér gombóccal.*
//Parcy, Myr, Rey//
*Olyan vitának lehet most részese Rey, aminek egyáltalán nem kart, s amellett, hogy nem is érti az egész szituációt, még nem is érdekli. Mindig is hidegen hagyták az efféle konfliktusok, ő maga aligha került szóváltásba bárkivel is. Több esze van annál, mint hogy bárkit magára haragítson. Persze ezt könnyű úgy kivitelezni, ha valaki olyan ritkán kerül másokkal kontaktusba, mint a mélységi. Talán már éppen válaszolna is az elf elkeseredett panaszaira, bár maga sem tudja, pontosan mit, hiszen egyáltalán nem ért mások lelkének a vigasztalásához, mikor fül és szemtanúja lesz kettejük heves veszekedésének. Röpködnek a szebbnél szebb és indulato szavak, Reyraa nem győzi kapkodni a fejét, de még így is keveset fog fel a történtekből. Végül nem is szól hozzá, elvégre őt senki sem kérdezte semmiről, s csak némi szánalommal, csalódással és egy kis megvetéssel néz a távolodó alakok után. Azt megértette, hogy Parcy távozik, talán végleg. Nem azért sajnálja, mert bármi kötné hozzá azon a néhány röpke beszélgetésen kívül, amelyben részük volt. Csupán azért, mert így Noru ismét egyedül marad.
Jobbnak látja ő is visszaindulni a szobájába, kedvencével együtt, hogy lerakja ott, és rendbe szedje magát az estére. Mielőtt azonban végleg eltűnne kecses alakja a folyosó végén, mormol egy komor búcsúmondatot, minden jelenlévőnek szánva.*
- Örvendtem...
*Pont kellő hangerővel, hogy esetleg még Myr és a távozó Parcy is meghallja, ha akarja, majd eltűnik a következő kanyarban, vissza sem nézve, markában egy hófehér gombóccal.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-30 21:33:00
Üzenet elküldve: 2020-06-30 21:33:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Egészen különleges és finomságokkal teli reggeliben lehet része, bár nem szokása ennyire kényeztetni magát. Korán van még, ezért nem siet a finom ízek élvezetével, s a hozzá kapott kedves társaság is kellemessé teszi a napját. A szolgálatot ellátó kukta bolondos viselkedése a szakács átmeneti távollétében az egész konyha hangulatát feldobja. Zsonglőrködést mutat be néhány uborkával, amiket hámozásra rendeltek ki neki. Valaha mutatványosként próbált némi betevőhöz jutni, s ezt bohóckodással fűszerezve teszi igazán szórakoztatóvá.*
*Egészen különleges és finomságokkal teli reggeliben lehet része, bár nem szokása ennyire kényeztetni magát. Korán van még, ezért nem siet a finom ízek élvezetével, s a hozzá kapott kedves társaság is kellemessé teszi a napját. A szolgálatot ellátó kukta bolondos viselkedése a szakács átmeneti távollétében az egész konyha hangulatát feldobja. Zsonglőrködést mutat be néhány uborkával, amiket hámozásra rendeltek ki neki. Valaha mutatványosként próbált némi betevőhöz jutni, s ezt bohóckodással fűszerezve teszi igazán szórakoztatóvá.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-30 20:33:22
Üzenet elküldve: 2020-06-30 20:33:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kellemetlen kötelesség//
*Olykor az álmok színe gyorsan kifakul, a tervek hamvaikba halnak, pernyéket sodor el a kikötöi szél. Az elvárások világosak, s bár valóban néha sokat kérnek, a szabályok hajlandóak rugalmasan érvényesülni. Van mégis olyan pont, melyen túl az ág nem hajlik, hanem törik.
Zammiria maga keresi fel Launridant egy őrrel, hogy közölje vele, indokolatlanul elmaradó munkája miatt kiveszik a személyzet soraiból, s vagy vendégként fizessen az ellátásért és költözzön át egy vendégszobába, vagy hagyja el a mulató területét. A döntést rábízza, az őrt itt hagyja, s megy tovább a dolgára.*
*Olykor az álmok színe gyorsan kifakul, a tervek hamvaikba halnak, pernyéket sodor el a kikötöi szél. Az elvárások világosak, s bár valóban néha sokat kérnek, a szabályok hajlandóak rugalmasan érvényesülni. Van mégis olyan pont, melyen túl az ág nem hajlik, hanem törik.
Zammiria maga keresi fel Launridant egy őrrel, hogy közölje vele, indokolatlanul elmaradó munkája miatt kiveszik a személyzet soraiból, s vagy vendégként fizessen az ellátásért és költözzön át egy vendégszobába, vagy hagyja el a mulató területét. A döntést rábízza, az őrt itt hagyja, s megy tovább a dolgára.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-29 11:56:36
Üzenet elküldve: 2020-06-29 11:56:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Szállásrendezés//
//Parcy, Myr, Rey//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mielőtt felbukkanna a folyosón, hallja Parcy hangját. Hegyezi is fülét... azaz, hogy füle helyét, s rögtön a magasba is szökik szemöldöke a hallottak hatására. Ott álltó helyében megmerevedik. ~Mégis miről hadovál? Én egy kurva szóval nem mondtam neki, hogy nem találhat itt munkát. Úgy látszik, falra hányt borsó volt a tegnapi békülés.~ Eztán lép csak ki a folyosóra, nagyon igyekszik uralkodni magán. Séta közben fülei helyén szúró fájdalmat érez. ~Bassza meg, még ez is rákezd.~ Egyelőre azonban nem foglalkozik vele.
Reytől meglehetősen tömör választ kap, s kezdi úgy érezni, neki itt biza semmi keresnivalója. Már menne is vissza, de Parcy hozzászól. Mivel eleve fel van paprikázva, még annál is jobban kell igyekeznie, hogy uralkodjon magán. Míg Parcy szavait hallgatja, ajkába harap, és csak utána szólal meg. Hangja erősen remeg a nagy küszködések árán elfojtott idegességtől.*
- Ki a faszom gyűlölködik? Szerinted mi a bánatért mentem oda hozzád tegnap? Talán azért, hogy kibéküljünk, nem? Nem tudom, ki mondta azt, hogy nem leszünk jóban.* Itt természetesen Parcy kijelentésére gondol, miszerint barátok nem lesznek.*
- Rendben, nem így mondtad, de teljesen mindegy. Én rohadtul nem gyűlölködöm. Ja, és ha meg hozzád szóltam volna, akkor azért támadtál volna le. És rohadtul örülnék, ha nem terjesztenél rólam olyasmit, amit soha a büdös életben nem mondtam. ~Különben meg azt csinálsz, amit akarsz. Kurvára nem érdekel.~
*Végig az elf szemeibe fúrja hideg tekintetét. Úgy érzi, igazságtalanul bántják most, hiszen ő tegnap megtette az első lépést. A kibékülést. És elfogadta, hogy nem lesznek barátok Parcyval. De egyáltalán nem gyűlölködött. Úgy érzi, hiába mondana bármit is, semmit sem használna. Rey társaságában sem kíván továbbmaradni. Hátat fordítva a nőnek indul vissza a szobába, amin eddig dolgozott. Erősen csukja be az ajtót, a felmosó vedret neki is támasztja. Baromira nem kívánja most a társaságot. Semmilyen formában. Jókedve egy pillanat alatt a földig rombolódott. És a fülei helyén maradt heg is egyre erősebben kezd hasogatni. Idő közben a szoba azon része, ahol már járt, felszáradt. De valahogy most rohadtul nem érdekli a takarítás. Megcsinálja nyilván, de kicsit később. Dühösen és megbántva csapja le magát az ágy szélére, és fogát összeszorítva bámulja a falat. Szeme könnybe lábad, de első sorban az éles fájdalom miatt, ami fülei nyomán feje tetejének egy részét alattomosan hatalmába keríti. A könnycseppek végiggurulnak arcán, de nem törli le őket. Kezeit fejére teszi, hátha az csillapít a meglehetősen kellemetlen érzésen.*
//Parcy, Myr, Rey//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mielőtt felbukkanna a folyosón, hallja Parcy hangját. Hegyezi is fülét... azaz, hogy füle helyét, s rögtön a magasba is szökik szemöldöke a hallottak hatására. Ott álltó helyében megmerevedik. ~Mégis miről hadovál? Én egy kurva szóval nem mondtam neki, hogy nem találhat itt munkát. Úgy látszik, falra hányt borsó volt a tegnapi békülés.~ Eztán lép csak ki a folyosóra, nagyon igyekszik uralkodni magán. Séta közben fülei helyén szúró fájdalmat érez. ~Bassza meg, még ez is rákezd.~ Egyelőre azonban nem foglalkozik vele.
Reytől meglehetősen tömör választ kap, s kezdi úgy érezni, neki itt biza semmi keresnivalója. Már menne is vissza, de Parcy hozzászól. Mivel eleve fel van paprikázva, még annál is jobban kell igyekeznie, hogy uralkodjon magán. Míg Parcy szavait hallgatja, ajkába harap, és csak utána szólal meg. Hangja erősen remeg a nagy küszködések árán elfojtott idegességtől.*
- Ki a faszom gyűlölködik? Szerinted mi a bánatért mentem oda hozzád tegnap? Talán azért, hogy kibéküljünk, nem? Nem tudom, ki mondta azt, hogy nem leszünk jóban.* Itt természetesen Parcy kijelentésére gondol, miszerint barátok nem lesznek.*
- Rendben, nem így mondtad, de teljesen mindegy. Én rohadtul nem gyűlölködöm. Ja, és ha meg hozzád szóltam volna, akkor azért támadtál volna le. És rohadtul örülnék, ha nem terjesztenél rólam olyasmit, amit soha a büdös életben nem mondtam. ~Különben meg azt csinálsz, amit akarsz. Kurvára nem érdekel.~
*Végig az elf szemeibe fúrja hideg tekintetét. Úgy érzi, igazságtalanul bántják most, hiszen ő tegnap megtette az első lépést. A kibékülést. És elfogadta, hogy nem lesznek barátok Parcyval. De egyáltalán nem gyűlölködött. Úgy érzi, hiába mondana bármit is, semmit sem használna. Rey társaságában sem kíván továbbmaradni. Hátat fordítva a nőnek indul vissza a szobába, amin eddig dolgozott. Erősen csukja be az ajtót, a felmosó vedret neki is támasztja. Baromira nem kívánja most a társaságot. Semmilyen formában. Jókedve egy pillanat alatt a földig rombolódott. És a fülei helyén maradt heg is egyre erősebben kezd hasogatni. Idő közben a szoba azon része, ahol már járt, felszáradt. De valahogy most rohadtul nem érdekli a takarítás. Megcsinálja nyilván, de kicsit később. Dühösen és megbántva csapja le magát az ágy szélére, és fogát összeszorítva bámulja a falat. Szeme könnybe lábad, de első sorban az éles fájdalom miatt, ami fülei nyomán feje tetejének egy részét alattomosan hatalmába keríti. A könnycseppek végiggurulnak arcán, de nem törli le őket. Kezeit fejére teszi, hátha az csillapít a meglehetősen kellemetlen érzésen.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-29 09:49:08
Üzenet elküldve: 2020-06-29 09:49:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szállásrendezés//
//Parcy, Myr, Rey//
//Parcy el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nyomás Parcyn egyre csak nagyobb, ezen pedig Rey jelenléte sem segít. Másfajta munkára gondolt, másfajta társaság köreiben. Ha ez pedig még nem lenne elég, a folytonos gyűlölkdés felemészti. Kitörni készülő vulkán most az alkimista, egy félresikerült kísérlet lombikba zárt utánzata, mely csak fortyog, megszűnni nem akaróan. Szóval a kérdésre, kitör, igaz, nem dühöngve, ordítva, de őszintén, búskomor arccal.*
- Tudod, nem erre számítottam. A kolléganőm a kezdetektől fogva utál, azért, aki vagyok, bevallása szerint, nem kaphatok alkimistához illő munkát, ráadásul Darelldnek sem tetszik a minősége annak, amit itt elvégzek. Nyomasztó és csak nagyon kevés emberrel jövök ki jól. *És mint derül égből villámcsapás, az emlegetett szamár meg is érkezik, újfent beleártva magát a dolgokba, Paranvyrnál elszakítva az utolsó hajszálat is.*
- Jó, tudod mit? Csináld te egyedül! Egy kurva szót nem szólsz hozzám, csak gyűlölködsz nekem, miközben én azért érkeztem ide, hogy élvezzem azt, amit csinálok! Elég, én... én nem tudom ezt így tovább csinálni, kell egy kis szünet. *Sóhajt, majd a többiekre néz. A hangja még mindig nem ideges, inkább afféle beletörődő, roncsolt orgánum.*
- Sajnálom, most egy kicsit... elmegyek a konyhába. *Persze amint kiteszi a lábát, lefelé indul, de nem az ételekkel megrakott helyiség felé. Az istállóba megy, Beltrysért.*
- Indulunk, szívem. *Mondja a bundásnak, aki dorombolva juttatja tudtára: érti és elfogadja. Parcy nem kíván tovább maradni, így macskája társaságában, hátul távozik. Látni bárki láthatja, de megállítani nem lehet. A hosszúéletű másfajta sorsot szán magának.*
//Parcy, Myr, Rey//
//Parcy el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nyomás Parcyn egyre csak nagyobb, ezen pedig Rey jelenléte sem segít. Másfajta munkára gondolt, másfajta társaság köreiben. Ha ez pedig még nem lenne elég, a folytonos gyűlölkdés felemészti. Kitörni készülő vulkán most az alkimista, egy félresikerült kísérlet lombikba zárt utánzata, mely csak fortyog, megszűnni nem akaróan. Szóval a kérdésre, kitör, igaz, nem dühöngve, ordítva, de őszintén, búskomor arccal.*
- Tudod, nem erre számítottam. A kolléganőm a kezdetektől fogva utál, azért, aki vagyok, bevallása szerint, nem kaphatok alkimistához illő munkát, ráadásul Darelldnek sem tetszik a minősége annak, amit itt elvégzek. Nyomasztó és csak nagyon kevés emberrel jövök ki jól. *És mint derül égből villámcsapás, az emlegetett szamár meg is érkezik, újfent beleártva magát a dolgokba, Paranvyrnál elszakítva az utolsó hajszálat is.*
- Jó, tudod mit? Csináld te egyedül! Egy kurva szót nem szólsz hozzám, csak gyűlölködsz nekem, miközben én azért érkeztem ide, hogy élvezzem azt, amit csinálok! Elég, én... én nem tudom ezt így tovább csinálni, kell egy kis szünet. *Sóhajt, majd a többiekre néz. A hangja még mindig nem ideges, inkább afféle beletörődő, roncsolt orgánum.*
- Sajnálom, most egy kicsit... elmegyek a konyhába. *Persze amint kiteszi a lábát, lefelé indul, de nem az ételekkel megrakott helyiség felé. Az istállóba megy, Beltrysért.*
- Indulunk, szívem. *Mondja a bundásnak, aki dorombolva juttatja tudtára: érti és elfogadja. Parcy nem kíván tovább maradni, így macskája társaságában, hátul távozik. Látni bárki láthatja, de megállítani nem lehet. A hosszúéletű másfajta sorsot szán magának.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-23 14:00:03
Üzenet elküldve: 2020-06-23 14:00:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Szállásrendezés//
//Parcy, Myr, Rey//
*A váratlan találkozás után Rey arra jut, megengedhet magának egy laza csevejt Parcyval. Bár nem állítaná, hogy ismeri a férfit, hiszen csak most állt munkába, de volt korábban is szerencséje hozzá, így talán jobban ismeri, mint az itt dolgozók felét.*
- Megvagyunk, köszönöm.
*Bár észreveszi a harag és düh halvány nyomait Parcy arcán, nem firtatja okát. Valószínű nem a mélységi érkezése miatt ingerült, így Rey figyelmen kívül hagyja ezt az apróságot.*
- És neked hogy tetszik itt?
*Teszi fel ő is a kedves, udvariaskodó kérdést. Ha tudná, mi járt a férfi fejében néhány pillanattal ezelőtt, talán nem kérdezgetne ilyeneket, hiszen könnyen lehet, hogy csak még inkább felhúzza Parcyt, eszébe juttatva az őt ért sérelmeket.
Közben megjelenik egy harmadik személy is, egy vörös hajú gnóm képében. A szomszéd szobában takarított eddig, bár a mélységi csak szeme sarkából látta. Kíváncsivá tehette a hirtelen felfordulás, és hangok, nem csoda, hogy felbukkant ő is.*
- Üdv, Rey.
*Mutatkozik be röviden és tömören, fejét Myr felé fordítva, hogy felvehesse vele a szemkontaktust. Majd ismét Parcy felé fordul, hiszen az imént kérdezett tőle valamit, illik megvárnia és végighallgatnia a választ.*
//Parcy, Myr, Rey//
*A váratlan találkozás után Rey arra jut, megengedhet magának egy laza csevejt Parcyval. Bár nem állítaná, hogy ismeri a férfit, hiszen csak most állt munkába, de volt korábban is szerencséje hozzá, így talán jobban ismeri, mint az itt dolgozók felét.*
- Megvagyunk, köszönöm.
*Bár észreveszi a harag és düh halvány nyomait Parcy arcán, nem firtatja okát. Valószínű nem a mélységi érkezése miatt ingerült, így Rey figyelmen kívül hagyja ezt az apróságot.*
- És neked hogy tetszik itt?
*Teszi fel ő is a kedves, udvariaskodó kérdést. Ha tudná, mi járt a férfi fejében néhány pillanattal ezelőtt, talán nem kérdezgetne ilyeneket, hiszen könnyen lehet, hogy csak még inkább felhúzza Parcyt, eszébe juttatva az őt ért sérelmeket.
Közben megjelenik egy harmadik személy is, egy vörös hajú gnóm képében. A szomszéd szobában takarított eddig, bár a mélységi csak szeme sarkából látta. Kíváncsivá tehette a hirtelen felfordulás, és hangok, nem csoda, hogy felbukkant ő is.*
- Üdv, Rey.
*Mutatkozik be röviden és tömören, fejét Myr felé fordítva, hogy felvehesse vele a szemkontaktust. Majd ismét Parcy felé fordul, hiszen az imént kérdezett tőle valamit, illik megvárnia és végighallgatnia a választ.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-16 07:05:30
Üzenet elküldve: 2020-06-16 07:05:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria szobája//
*Egy végtelen nap után az gondolná valaki, hogy mély álomban pihen meg éjjel. A zakatoló elme azonban megbosszulja magát, nem olyan könnyű pihenésre fogni, mint munkára. A fáradtság szétszórja a logikus folyamot, kapkodón markol és csapdos felszínén, olykor lebukik alá, hol tompa, zúgó zajjá erősödik saját szívverése. Egyszer-egyszer belekábul az erőlködésbe, a sötétség mélyülni kezd, az izmok ernyednek, az álom határa elmosódik. A bódulat azonban csak átmeneti, s a "légszomjtól" rémülten felemeli fejét a felszín fölé.
A sötét szemek apró csillanással szétnéznek a szobában. Tán a padló reccsent, de nem élő személy súlyától. A holtak pedig nem rémisztik, átfordul a másik oldalára. Mélyet szusszan. Elképzeli azt a napot a világítótoronynál, mikor kint állt alkonyatkor, és legnezebb döntése az volt, a Rumosba vagy a Sellőbe menjen "vadászni". Szinte semmije nem volt, ismeretlen mélységi nőstény volt csupán a kikötői éjszakában. Küldetéssel. Emlékszik az eső illatára, a lágyuló, kékbe hajló fényekre, mik akkor már nem bántották a szemét. A szél cirógatta a bőrét langyosan. Aztán a zsebébe nyúlt az Érméért, hogy sorsot vessen. Szinte érzi, ahogy vékony ujjai közé simul a hűvös fém. Forgatja, s játékosan mosolyog. Róka vagy Hal? Vadász vagy Liliom? Ismételgeti magában, amint fekszik a kényelmesen vetett ágyon, álomra várva, s közben egyre mélyebb nyugalom fogja el. Milyen egyszerű... csak fel kell dobnia, s követni az iránymutatást. Az Érme forog az ujjai között. Íj vagy Virág? Íj vagy Virág... ennyi az egész. Közben labujjhegyen lopakodik felé az álom.*
*Egy végtelen nap után az gondolná valaki, hogy mély álomban pihen meg éjjel. A zakatoló elme azonban megbosszulja magát, nem olyan könnyű pihenésre fogni, mint munkára. A fáradtság szétszórja a logikus folyamot, kapkodón markol és csapdos felszínén, olykor lebukik alá, hol tompa, zúgó zajjá erősödik saját szívverése. Egyszer-egyszer belekábul az erőlködésbe, a sötétség mélyülni kezd, az izmok ernyednek, az álom határa elmosódik. A bódulat azonban csak átmeneti, s a "légszomjtól" rémülten felemeli fejét a felszín fölé.
A sötét szemek apró csillanással szétnéznek a szobában. Tán a padló reccsent, de nem élő személy súlyától. A holtak pedig nem rémisztik, átfordul a másik oldalára. Mélyet szusszan. Elképzeli azt a napot a világítótoronynál, mikor kint állt alkonyatkor, és legnezebb döntése az volt, a Rumosba vagy a Sellőbe menjen "vadászni". Szinte semmije nem volt, ismeretlen mélységi nőstény volt csupán a kikötői éjszakában. Küldetéssel. Emlékszik az eső illatára, a lágyuló, kékbe hajló fényekre, mik akkor már nem bántották a szemét. A szél cirógatta a bőrét langyosan. Aztán a zsebébe nyúlt az Érméért, hogy sorsot vessen. Szinte érzi, ahogy vékony ujjai közé simul a hűvös fém. Forgatja, s játékosan mosolyog. Róka vagy Hal? Vadász vagy Liliom? Ismételgeti magában, amint fekszik a kényelmesen vetett ágyon, álomra várva, s közben egyre mélyebb nyugalom fogja el. Milyen egyszerű... csak fel kell dobnia, s követni az iránymutatást. Az Érme forog az ujjai között. Íj vagy Virág? Íj vagy Virág... ennyi az egész. Közben labujjhegyen lopakodik felé az álom.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-15 22:34:48
Üzenet elküldve: 2020-06-15 22:34:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Szállásrendezés//
//Főleg Parcy, részben Rey//
*Ha biz' Myrnek lenne olyan képessége, amivel mások fejébe könnyű szerrel beleláthatna, napvilágra kerülnének előtte Parcy érzései. S ezek láttán - talán joggal is merülne fel benne, hogy nyilvánvalóan valami oka van annak, hogy nem igazán kedvelik az elf személyét. Azon pedig alaposan kiakadna, hogy kezdettől fogva gyűlöli Parcyt, mert olyan érzéseket adnának neki, amit soha nem is érzett a férfi iránt. Másrészről meg bár ellenségesen viszonyult hozzá, de ennek is meg volt a maga kiváltó oka. Lévén Parcy részéről kezdődött az egész, legalábbis a gnóm így érezte. Márpedig Myr egyik jó vagy rossz tulajdonsága, hogy ha ellenségességet érzékel magával szemben, akkor ő is így viszonyul a másikhoz.
De lényeg a lényeg, nem lát bele Parcy fejébe, s teljes biztonsággal állítható, hogy ez az ő nagy szerencséje. Meg talán az elfé is.
Amikor Rey feltűnik a színen, Myr már szorgalmasan tevékenykedik az új helyiségben. Elég nagy figyelmet is szentel a takarítási műveletnek, de a folyosóról érkező zajok egy pillanatra megakasztják serénykedését. Kipillant a nyitott ajtón, s még éppen elkapja hideg kék szemeivel egy futó nő alakját. ~Mi a szösz?~ De túlságosan nagy jelentőséget nem tulajdonít az esetnek. Nagyjából a szoba közepén tart, mikor a folyosóról beszéd hangjai érnek el Myrhez. Minthogy a szoba belsejéből indult, fokozatosan halad egyre kifelé. Így minden gond nélkül képes eljutni az ajtóig, hisz ezen a részen még nem járt eleddig a felmosóval. Tehát ideiglenesen felfüggeszti a munkát, s kilép a folyosóra, mert ha már egy számára ismeretlen alak bukkant fel új munkahelyén, akkor nem fog egy cseppet sem ártani, ha bemutatkozik. Hisz meglehetősen friss munkaerő még a Sellőben. Közelebb érve a nőhöz észreveszi a különös tetoválásokat. ~Jé, milyen furcsa.~ De különösebben nem zavarja a dolog.*
- Szép napot!* Szólítja meg a nőt barátságosan. Ha Rey szembefordul vele, akkor folytatja:*
- Én is új vagyok itt. A nevem Myr.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.06.16 10:09:52, a következő indokkal:
Kérésre.
//Főleg Parcy, részben Rey//
*Ha biz' Myrnek lenne olyan képessége, amivel mások fejébe könnyű szerrel beleláthatna, napvilágra kerülnének előtte Parcy érzései. S ezek láttán - talán joggal is merülne fel benne, hogy nyilvánvalóan valami oka van annak, hogy nem igazán kedvelik az elf személyét. Azon pedig alaposan kiakadna, hogy kezdettől fogva gyűlöli Parcyt, mert olyan érzéseket adnának neki, amit soha nem is érzett a férfi iránt. Másrészről meg bár ellenségesen viszonyult hozzá, de ennek is meg volt a maga kiváltó oka. Lévén Parcy részéről kezdődött az egész, legalábbis a gnóm így érezte. Márpedig Myr egyik jó vagy rossz tulajdonsága, hogy ha ellenségességet érzékel magával szemben, akkor ő is így viszonyul a másikhoz.
De lényeg a lényeg, nem lát bele Parcy fejébe, s teljes biztonsággal állítható, hogy ez az ő nagy szerencséje. Meg talán az elfé is.
Amikor Rey feltűnik a színen, Myr már szorgalmasan tevékenykedik az új helyiségben. Elég nagy figyelmet is szentel a takarítási műveletnek, de a folyosóról érkező zajok egy pillanatra megakasztják serénykedését. Kipillant a nyitott ajtón, s még éppen elkapja hideg kék szemeivel egy futó nő alakját. ~Mi a szösz?~ De túlságosan nagy jelentőséget nem tulajdonít az esetnek. Nagyjából a szoba közepén tart, mikor a folyosóról beszéd hangjai érnek el Myrhez. Minthogy a szoba belsejéből indult, fokozatosan halad egyre kifelé. Így minden gond nélkül képes eljutni az ajtóig, hisz ezen a részen még nem járt eleddig a felmosóval. Tehát ideiglenesen felfüggeszti a munkát, s kilép a folyosóra, mert ha már egy számára ismeretlen alak bukkant fel új munkahelyén, akkor nem fog egy cseppet sem ártani, ha bemutatkozik. Hisz meglehetősen friss munkaerő még a Sellőben. Közelebb érve a nőhöz észreveszi a különös tetoválásokat. ~Jé, milyen furcsa.~ De különösebben nem zavarja a dolog.*
- Szép napot!* Szólítja meg a nőt barátságosan. Ha Rey szembefordul vele, akkor folytatja:*
- Én is új vagyok itt. A nevem Myr.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.06.16 10:09:52, a következő indokkal:
Kérésre.
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-15 14:26:34
Üzenet elküldve: 2020-06-15 14:26:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szállásrendezés//
//Főleg Rey, érintőlegesen Myr//
*Nem, Parcyra a búskomorságon és a kedvtelenségen semmi nem ragad át, legfeljebb a gondolat, mely egyre erősebben kezd éket ütni elméjébe - el kell hagynia ezt a helyet, nem látják szívesen, soha nem is fogják és a jelenlegi munka is csak álca arra nézve, hogy valóban legendás képességeit sutba dobva, örökös takarítónak használják. Ez nem tetszik neki, ennyi erővel vissza is mehetne a kunyhójába, az legalább csendes és nyugodt - persze vinné magával Beltryst is, ez teljesen biztos. ~ Myr gyűlöl valamiért, az első pillanattól kezdve. Amaziana úgyszintén, kinézett magának. Darelld hanyagnak tart. Még valami? Valaki, esetleg? ~ Dühösen pucolja az ablakokat, törölgeti a bútorokat és végül határozott, düh levezetését szolgáló mozdulatokkal mos fel - mint valami hisztis kisgyerek, csak nagyobb kiadásban. ~ Ez bezzeg még fütyülget is. Na ilyenkor meg tudom érteni az orgyilkosokat. ~ De ő nem az, gizda és satnya hozzá, meg lelki ereje is kevés van ennyi kis semmiért ölni, nem is tervezi és nem is akar. Az viszont többször megfordult már a fejében, hogy őt ölik meg, elvégre a Kikötőben van és ahogyan azt Zammiria is mondta, egy villogó szempár kíséretében: a hűtlenséget nem tűrik meg, semmilyen formában, márpedig a cserbenhagyásnál mi lehet a nagyobb hűtlenség. ~ Persze, de az indokolatlan gyűlöletet elviselik, na szép. ~ Valójában, senkit sem kedvelt meg itt igazán, s miközben ilyen sötét és elviselhetetlen gondolatok között vergődik, észre sem veszi, hogy már másodjára esik neki a padlónak. Mielőtt azonban káromkodhatna, vagy csinálhatna bármit is, egy hajszához hasonlító valami hangjaira lesz figyelmes, majd meg is pillantja az elkövetőket - Rey és Noru. Ez mosolyra fakasztja, hiszen eléggé ironikus, hogy pont a mélységi az, akit talán, esetleg valamennyire még bír is. ~ Elvégre akinek állata van és az kedveli, rossz nem lehet. ~*
- Nektek is! Ugyan, semmi baj, úgyis a folyosót is ideje lenne rendbe tenni. *A düh egy olyan kiélezett bérgyilkos számára, mint Reyraa, felfedezhető, legfeljebb az oka maradhat rejtve.*
- És hogy vagytok? *Kezd bele a teljesen közönséges és értelmetlen kérdésbe, zavarában.*
//Főleg Rey, érintőlegesen Myr//
*Nem, Parcyra a búskomorságon és a kedvtelenségen semmi nem ragad át, legfeljebb a gondolat, mely egyre erősebben kezd éket ütni elméjébe - el kell hagynia ezt a helyet, nem látják szívesen, soha nem is fogják és a jelenlegi munka is csak álca arra nézve, hogy valóban legendás képességeit sutba dobva, örökös takarítónak használják. Ez nem tetszik neki, ennyi erővel vissza is mehetne a kunyhójába, az legalább csendes és nyugodt - persze vinné magával Beltryst is, ez teljesen biztos. ~ Myr gyűlöl valamiért, az első pillanattól kezdve. Amaziana úgyszintén, kinézett magának. Darelld hanyagnak tart. Még valami? Valaki, esetleg? ~ Dühösen pucolja az ablakokat, törölgeti a bútorokat és végül határozott, düh levezetését szolgáló mozdulatokkal mos fel - mint valami hisztis kisgyerek, csak nagyobb kiadásban. ~ Ez bezzeg még fütyülget is. Na ilyenkor meg tudom érteni az orgyilkosokat. ~ De ő nem az, gizda és satnya hozzá, meg lelki ereje is kevés van ennyi kis semmiért ölni, nem is tervezi és nem is akar. Az viszont többször megfordult már a fejében, hogy őt ölik meg, elvégre a Kikötőben van és ahogyan azt Zammiria is mondta, egy villogó szempár kíséretében: a hűtlenséget nem tűrik meg, semmilyen formában, márpedig a cserbenhagyásnál mi lehet a nagyobb hűtlenség. ~ Persze, de az indokolatlan gyűlöletet elviselik, na szép. ~ Valójában, senkit sem kedvelt meg itt igazán, s miközben ilyen sötét és elviselhetetlen gondolatok között vergődik, észre sem veszi, hogy már másodjára esik neki a padlónak. Mielőtt azonban káromkodhatna, vagy csinálhatna bármit is, egy hajszához hasonlító valami hangjaira lesz figyelmes, majd meg is pillantja az elkövetőket - Rey és Noru. Ez mosolyra fakasztja, hiszen eléggé ironikus, hogy pont a mélységi az, akit talán, esetleg valamennyire még bír is. ~ Elvégre akinek állata van és az kedveli, rossz nem lehet. ~*
- Nektek is! Ugyan, semmi baj, úgyis a folyosót is ideje lenne rendbe tenni. *A düh egy olyan kiélezett bérgyilkos számára, mint Reyraa, felfedezhető, legfeljebb az oka maradhat rejtve.*
- És hogy vagytok? *Kezd bele a teljesen közönséges és értelmetlen kérdésbe, zavarában.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-14 13:41:59
Üzenet elküldve: 2020-06-14 13:41:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Szállásrendezés//
//Főleg Parcy, érintőlegesen Myr//
*Noru aljas módon kihasználja azt a néhány pillanatot, amíg gazdája sötét gondolataiba merül, s be is slisszan a nyitott ajtón. Rey még pont látja eltűnni a fehér gombolyagot, s már ugrik is fel macskagyorsasággal, hogy időben elkapja a neveletlen szökevényt. Abban reménykedik, hogy Noru ezúttal nem találja meg a vendégtérbe vezető utat, s még azelőtt elkapja a grabancát, mielőtt különösebb feltűnést kelthetne. De a hajsza hosszabbra sikeredik, mint elsőre gondolta, hiszen nem csak kicsi, nehezen észrevehető, de még fürge is az a dög. Fehér villámként siklik fel a nagy lépcsőfokokon, nem okoz neki gondot egy kis szintkülönbség, hisz az ember vállára is könnyűszerrel felfut. Csak a szobák előtt éri utol, kis híján felrúgva egy felmosó vödröt, elsuhanva egy nyitott ajtó előtt, ahol fél szemével érzékeli, hogy valaki serényen takarít odabent. Majd a következő szoba küszöbén sikerül megragadnia a szőrgombóc grabancát, s durván felemeli, fel is vinnyog a pimasz jószág. Még szerencse, hogy nem jutott be az ajtón, ágy vagy szekrény alól igazán élvezetes lenne kihalászni. Rey pedig fél kézzel szilárdan de gyengéden tartja Norut, miközben felegyenesedik, s szembe találja magát azzal a férfival, akihez már volt egyszer szerencséje, ráadásul ugyanúgy a menyét jóvoltából. Lehet, hogy megint megérezte a macska szagát, s ezúttal csak újdonsült barátját akarta megkeresni. De még ha így is van, a mélységi akkor sem tűrheti ezt a viselkedést, biztos akadnak, akik nem veszik jó néven egy szőrös állat jelenlétét ezen a helyen, s ez teljes mértékben érthető is. Nem hiányzik a vendégeknek egy adag elhullatott, levedlett szőrcsomó szétszórva a folyosón és szobában. Bár a vedlés veszélye még nem fenyegeti Norut, akkor sem túl higiénikus, ha istállóból szökött kis kedvenc rohangál itt.*
- Reggelt.
*Köszön tartózkodó udvariassággal, meglehetősen tömören, majd úgy dönt, azért egy kósza elnézéskérés sem árt, ha már ilyen hirtelen és váratlanul félbeszakította a komoly munkát.*
- Ne haragudj, Noru ismét úgy döntött, a saját útját járja.
//Főleg Parcy, érintőlegesen Myr//
*Noru aljas módon kihasználja azt a néhány pillanatot, amíg gazdája sötét gondolataiba merül, s be is slisszan a nyitott ajtón. Rey még pont látja eltűnni a fehér gombolyagot, s már ugrik is fel macskagyorsasággal, hogy időben elkapja a neveletlen szökevényt. Abban reménykedik, hogy Noru ezúttal nem találja meg a vendégtérbe vezető utat, s még azelőtt elkapja a grabancát, mielőtt különösebb feltűnést kelthetne. De a hajsza hosszabbra sikeredik, mint elsőre gondolta, hiszen nem csak kicsi, nehezen észrevehető, de még fürge is az a dög. Fehér villámként siklik fel a nagy lépcsőfokokon, nem okoz neki gondot egy kis szintkülönbség, hisz az ember vállára is könnyűszerrel felfut. Csak a szobák előtt éri utol, kis híján felrúgva egy felmosó vödröt, elsuhanva egy nyitott ajtó előtt, ahol fél szemével érzékeli, hogy valaki serényen takarít odabent. Majd a következő szoba küszöbén sikerül megragadnia a szőrgombóc grabancát, s durván felemeli, fel is vinnyog a pimasz jószág. Még szerencse, hogy nem jutott be az ajtón, ágy vagy szekrény alól igazán élvezetes lenne kihalászni. Rey pedig fél kézzel szilárdan de gyengéden tartja Norut, miközben felegyenesedik, s szembe találja magát azzal a férfival, akihez már volt egyszer szerencséje, ráadásul ugyanúgy a menyét jóvoltából. Lehet, hogy megint megérezte a macska szagát, s ezúttal csak újdonsült barátját akarta megkeresni. De még ha így is van, a mélységi akkor sem tűrheti ezt a viselkedést, biztos akadnak, akik nem veszik jó néven egy szőrös állat jelenlétét ezen a helyen, s ez teljes mértékben érthető is. Nem hiányzik a vendégeknek egy adag elhullatott, levedlett szőrcsomó szétszórva a folyosón és szobában. Bár a vedlés veszélye még nem fenyegeti Norut, akkor sem túl higiénikus, ha istállóból szökött kis kedvenc rohangál itt.*
- Reggelt.
*Köszön tartózkodó udvariassággal, meglehetősen tömören, majd úgy dönt, azért egy kósza elnézéskérés sem árt, ha már ilyen hirtelen és váratlanul félbeszakította a komoly munkát.*
- Ne haragudj, Noru ismét úgy döntött, a saját útját járja.
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-13 16:30:37
Üzenet elküldve: 2020-06-13 16:30:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Szállásrendezés//
*Felszedi hát a cókmókot, s mikor kilép, Éppen Parcyt látja meg, amint belép egy szobába. Először megfordul a fejében, hogy a tegnapihoz hasonlóan felajánlja szolgálatait, de úgy érzi, hogy olyasféle elutasítást kapna válaszul, mint tegnap. Így hát végül is elveti ezt az ötletet, s halkan fütyörészve indul a következő szobába, nehogy még azért is kapjon, hogy így visz egy kis színt a saját munkájába, ami egyébként enélkül bizonyosan egyhangú lenne a számára. Egyébként közvetlenül a Parcy által takarított szoba melletti helyiségben folytatja a munkát.
Ez a szoba pedig egészen rendesnek tűnik. A függöny elég tisztának mondható, még nem szorul mosásra. A padló is tulajdonképpen tisztának mondható, nem úgy a bútorok. Azokat biza vastag por takarja be. Így tehát a lány neki is lát a porcicák száműzésének. Ennek következtében némi kosz hullik az imént még tiszta padlóra. De hát annyi baj legyen, nem tart semmibe se azt is felmosni. De mielőtt nekilátna, azért a biztonság kedvéért vet egy pillantást a függöny mögé. A látványtól, ami fogadja, kis híján hanyadt vágja magát. Az egész ablakot a keretével és a párkányával együtt vastagon lepi be a por.*
- Az igen!* Motyogja a nem létező bajusza alá. Könnyed mozdulattal tolja félre a függönyt, s serényen kezdi az ablakot súrolni. Majd következik a keret, s legutoljára a párkány. Végül már nem marad más hátra, csak a padló. Természetesen visszahúzza a függönyt, mielőtt elhagyja a fenti munkaállomást. Minthogy a padló nem annyira vészes, ezért a bútorokhoz és az ablakhoz képest hamarabb végez a feltakarításával. Aztán a továbbállás mellett határoz. Megint halkan fütyörészve sétál tovább, hátha ragad Parcyra is valami a jókedvéből. Mert Myrnek úgy tűnik, hogy munkatársa nem a legvidámabb kedvében van.*
*Felszedi hát a cókmókot, s mikor kilép, Éppen Parcyt látja meg, amint belép egy szobába. Először megfordul a fejében, hogy a tegnapihoz hasonlóan felajánlja szolgálatait, de úgy érzi, hogy olyasféle elutasítást kapna válaszul, mint tegnap. Így hát végül is elveti ezt az ötletet, s halkan fütyörészve indul a következő szobába, nehogy még azért is kapjon, hogy így visz egy kis színt a saját munkájába, ami egyébként enélkül bizonyosan egyhangú lenne a számára. Egyébként közvetlenül a Parcy által takarított szoba melletti helyiségben folytatja a munkát.
Ez a szoba pedig egészen rendesnek tűnik. A függöny elég tisztának mondható, még nem szorul mosásra. A padló is tulajdonképpen tisztának mondható, nem úgy a bútorok. Azokat biza vastag por takarja be. Így tehát a lány neki is lát a porcicák száműzésének. Ennek következtében némi kosz hullik az imént még tiszta padlóra. De hát annyi baj legyen, nem tart semmibe se azt is felmosni. De mielőtt nekilátna, azért a biztonság kedvéért vet egy pillantást a függöny mögé. A látványtól, ami fogadja, kis híján hanyadt vágja magát. Az egész ablakot a keretével és a párkányával együtt vastagon lepi be a por.*
- Az igen!* Motyogja a nem létező bajusza alá. Könnyed mozdulattal tolja félre a függönyt, s serényen kezdi az ablakot súrolni. Majd következik a keret, s legutoljára a párkány. Végül már nem marad más hátra, csak a padló. Természetesen visszahúzza a függönyt, mielőtt elhagyja a fenti munkaállomást. Minthogy a padló nem annyira vészes, ezért a bútorokhoz és az ablakhoz képest hamarabb végez a feltakarításával. Aztán a továbbállás mellett határoz. Megint halkan fütyörészve sétál tovább, hátha ragad Parcyra is valami a jókedvéből. Mert Myrnek úgy tűnik, hogy munkatársa nem a legvidámabb kedvében van.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-12 21:42:13
Üzenet elküldve: 2020-06-12 21:42:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szállásrendezés//
*Myrtől elbúcsúzik hát, örül, hogy közvetlenebbre alakul a viszonyuk, mint ahogy az első pillanatban indult. Parcy megjegyzésén Beltrysről és róla kuncog egyet.*
- Azt reméltem, hogy nem csak vele...
*Kacsint a férfira. Cassy elindul Parcyval, de mintha nem kívánna tovább társaságot maga mellé, mert hamarosan elválnak útjaik. A szőkeség nem haragszik miatta, hiszen nyilván mindenkinek megvan a maga dolga. Neki is. Búcsút vesz hát, és maga mögött hagyja az emeletet, majd egyenesen a konyhára megy. Szeretne enni néhány falatot, mielőtt beindul az új nap, ahol nem mindig tud időt szakítani saját szükségleteire. A személyzetet már évek óta jól ismeri, velük is elcseveg reggelije mellett mindennapi ügyeikről. Néhány jó szó után mindjárt derűsen indul a nap.*
*Myrtől elbúcsúzik hát, örül, hogy közvetlenebbre alakul a viszonyuk, mint ahogy az első pillanatban indult. Parcy megjegyzésén Beltrysről és róla kuncog egyet.*
- Azt reméltem, hogy nem csak vele...
*Kacsint a férfira. Cassy elindul Parcyval, de mintha nem kívánna tovább társaságot maga mellé, mert hamarosan elválnak útjaik. A szőkeség nem haragszik miatta, hiszen nyilván mindenkinek megvan a maga dolga. Neki is. Búcsút vesz hát, és maga mögött hagyja az emeletet, majd egyenesen a konyhára megy. Szeretne enni néhány falatot, mielőtt beindul az új nap, ahol nem mindig tud időt szakítani saját szükségleteire. A személyzetet már évek óta jól ismeri, velük is elcseveg reggelije mellett mindennapi ügyeikről. Néhány jó szó után mindjárt derűsen indul a nap.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-09 20:14:50
Üzenet elküldve: 2020-06-09 20:14:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A sietős és gyors búcsú után Yath visszatér kényelmes kuckójába, s gondosan és halkan csukja be maga mögött az ajtót. Nem vágyik egyébre, mint magányos csöndre, az egyszerű, dísztelen falak és fehér, tiszta ágyneműk között. Csak néhány röpke órácska. Bőven elég, hogy aztán a nap lassú nyugtával visszatérjen a Sellőház folyamatosan hömpölygő életébe, újult erővel, kipihent hanggal.
Nem bírja megállni, hogy ne huppanjon le az ágyra, elterülve pár percig, nem túl nőies, de annál kényelmesebb pózban. Majd fel is pattan, s elindul a folyosó felé, hogy megkeresse az egyik környéken kószáló inast vagy szolgálót, s friss, meleg fürdővizet kérjen egy dézsába. Ha mindezt elintézi, ismét bezárkózik, s lehántja magáról a tegnapi, kissé izzadt, elhasznált ruhákat, s szemérmesen teste köré teker egy fehér törölközőt, így várva az érkező fiúkat a gőzölgő vízzel. Elidőzik a tükör előtt, s igyekszik a lehető leginkább levakarni elfeküdt és elkent sminkjét, s csaknem végez is ezzel a művelettel, mikor kopogtatnak a fürdővízzel.
S ahogy hálás köszönetet mond, már gyorsan és lendületesen csapja is be az ajtót, hogy végre zavartalanul lefürödhessen, ezúttal kíváncsi és mohó szemek nélkül, egymagában, békességben. Kellenek ezek a pillanatok, még akkor is, ha alapból társasági lélek, s a közönség és csodálat élteti. Ilyenkor van ideje levegőt venni, s testét-lelkét felkészíteni a következő előadásra, amely mindig jobb kell hogy legyen, mint az előző.
A habok közé merülve még szemeit is lehunyja, átadja magát a forró víz lágy simogatásának, s engedi, hogy gondolatai teljesen szabadon szárnyaljanak olyan tájakra, amelyek csak az ilyen értékes pillanatokban válnak elérhetővé.
Ha kinyitná a szemét, akár az ismerős, tágas fürdőben is eszmélhetne, a drága, széles kerámiakádban. Mellette jobb oldalon egy kicsiny asztal, ahová még kényelmesen elér, s ahol tapogatózó kezeit mindig valami finomság, s édes pezsgő várja. Bal oldalon díszes, sejtelmesen átlátszó karaván, amely épp annyit enged csak látni a véletlenül betévedő embereknek, amennyi elegendő egy kis játékos fantáziáláshoz, de ahhoz keveset, hogy a vágyakat tényleg felkorbácsolja. S ott van még a kristálypohár mellett az a kis bronz csengő, amellyel a Grófnő hívhatta a szolgálóit, hogy hozzák köntösét, vagy tiszta ruháit. Yath ezt sosem használta, bár őt is készségesen kiszolgálták volna. Valahogy nem érezte magát ahhoz méltónak, hogy efféle lehetőségekkel éljen. Bár a Grófnő szinte lányaként szerette, azért mégis csak egy befogadott, szegénységből kiemelt szolgálólány volt, akit már így is elég kiváltság ért a többiekhez képest. Ha még az öltöztettette volna magát, az már túlzott önelégültségre utalt volna a szorgalmas, de szerencsétlenebb helyzetben lévő szolgálólányok számára. S rosszban lenni meg a világért sem akart velük, habár az irigység nagy úr, s sok embernél így is győzött a szimpla előítéletekkel átitatott gyűlölet a felkarolt elf leány irányába.
Nem is érzékeli pontosan, mennyi ideig áztatja halvány bőrét a kádban, mire valóban kinyitja szemeit, de a felidézett fürdő helyett ismerős, szerény szobájában találja magát. Keserű, nosztalgikus mosollyal száll ki, s burkolózik köntösbe. Haját gondosan kicsavarja, s megfésüli, mielőtt ismét ledőlne az immár összetúrt ágyra, hogy átadja magát egy lusta délelőtti ejtőzésnek, mintha az éjszaka nem szolgált volna megfelelő pihenéssel.*
Nem bírja megállni, hogy ne huppanjon le az ágyra, elterülve pár percig, nem túl nőies, de annál kényelmesebb pózban. Majd fel is pattan, s elindul a folyosó felé, hogy megkeresse az egyik környéken kószáló inast vagy szolgálót, s friss, meleg fürdővizet kérjen egy dézsába. Ha mindezt elintézi, ismét bezárkózik, s lehántja magáról a tegnapi, kissé izzadt, elhasznált ruhákat, s szemérmesen teste köré teker egy fehér törölközőt, így várva az érkező fiúkat a gőzölgő vízzel. Elidőzik a tükör előtt, s igyekszik a lehető leginkább levakarni elfeküdt és elkent sminkjét, s csaknem végez is ezzel a művelettel, mikor kopogtatnak a fürdővízzel.
S ahogy hálás köszönetet mond, már gyorsan és lendületesen csapja is be az ajtót, hogy végre zavartalanul lefürödhessen, ezúttal kíváncsi és mohó szemek nélkül, egymagában, békességben. Kellenek ezek a pillanatok, még akkor is, ha alapból társasági lélek, s a közönség és csodálat élteti. Ilyenkor van ideje levegőt venni, s testét-lelkét felkészíteni a következő előadásra, amely mindig jobb kell hogy legyen, mint az előző.
A habok közé merülve még szemeit is lehunyja, átadja magát a forró víz lágy simogatásának, s engedi, hogy gondolatai teljesen szabadon szárnyaljanak olyan tájakra, amelyek csak az ilyen értékes pillanatokban válnak elérhetővé.
Ha kinyitná a szemét, akár az ismerős, tágas fürdőben is eszmélhetne, a drága, széles kerámiakádban. Mellette jobb oldalon egy kicsiny asztal, ahová még kényelmesen elér, s ahol tapogatózó kezeit mindig valami finomság, s édes pezsgő várja. Bal oldalon díszes, sejtelmesen átlátszó karaván, amely épp annyit enged csak látni a véletlenül betévedő embereknek, amennyi elegendő egy kis játékos fantáziáláshoz, de ahhoz keveset, hogy a vágyakat tényleg felkorbácsolja. S ott van még a kristálypohár mellett az a kis bronz csengő, amellyel a Grófnő hívhatta a szolgálóit, hogy hozzák köntösét, vagy tiszta ruháit. Yath ezt sosem használta, bár őt is készségesen kiszolgálták volna. Valahogy nem érezte magát ahhoz méltónak, hogy efféle lehetőségekkel éljen. Bár a Grófnő szinte lányaként szerette, azért mégis csak egy befogadott, szegénységből kiemelt szolgálólány volt, akit már így is elég kiváltság ért a többiekhez képest. Ha még az öltöztettette volna magát, az már túlzott önelégültségre utalt volna a szorgalmas, de szerencsétlenebb helyzetben lévő szolgálólányok számára. S rosszban lenni meg a világért sem akart velük, habár az irigység nagy úr, s sok embernél így is győzött a szimpla előítéletekkel átitatott gyűlölet a felkarolt elf leány irányába.
Nem is érzékeli pontosan, mennyi ideig áztatja halvány bőrét a kádban, mire valóban kinyitja szemeit, de a felidézett fürdő helyett ismerős, szerény szobájában találja magát. Keserű, nosztalgikus mosollyal száll ki, s burkolózik köntösbe. Haját gondosan kicsavarja, s megfésüli, mielőtt ismét ledőlne az immár összetúrt ágyra, hogy átadja magát egy lusta délelőtti ejtőzésnek, mintha az éjszaka nem szolgált volna megfelelő pihenéssel.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-06-07 12:11:10
Üzenet elküldve: 2020-06-07 12:11:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szállásrendezés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Cassy kérdésére először zavarba jön, hiszen tegnap, mint az Darelld szavaiból ki is derült, túlságosan is jól érzi már itt magát a macska.*
- Igen, szokása elkóborolni. De ha jól emlékszem, ti igazán jó barátnők lettetek. *Mosolyog a zsugaestre gondolva. Az ilyen apróságok mindig feldobták és fel is fogják dobni az elfet, hiszen boldogságmorzsákat jelentenek az olyan szürke és ellenséges hétköznapok túléléséhez, mint a mai. Azt hitte, a tegnapiak alapján maguk mögött tudják hagyni ezt az általa még mindig nem értett ellentétet, de ezek szerint tévednie kellett. Vannak, akiket puszta jelenléte is irritál - vagy fordítva lenne? Nem, azt Paranvyr kétli. Szerencséjére azonban ennyiben marad ez az egész, s mehet csinálni a dolgát, megint egyedül. Kicsit unja már, de volt mestere szavai jutnak eszébe. ~ Néha jobb magányosan vakarni a tökeidet, mint a sok hülye között sínylődni. ~ Hát, sajátos humora volt, az biztos. Elő is veszi a tollseprűt, a partfist, egy rongyot, a felmosót és a vödörnyi vizet. A negyedik szoba felé tart, hogy először, ahogyan azt tegnap is tette, leporoljon mindent. Kiveszi a legapróbb dolgokat, kisebb díszeket, maradék ruhákat a fiókokból, lepakol a polcokról, áttörölgeti a csecsebecséket, majd a bútorokat is. Ezeket persze visszapakolja a helyükre, ha készen van a teljes folyamattal. Feltehetően egy óra alatt lehet meg, utána pedig folytatódhat a szoba a sepregetéssel, később a felmosással. Egészen széltől szélig, a szegőlécekig és a tárgyak sarkáig halad, egyenletes, vastag, szappanos vízcsíkokat húzva maga előtt, figyelve, nehogy beletaposson. Ezután hagyja megszáradni a padlót, még egyszer átvizsgálja azért, a biztonság kedvéért újra felseper, s szünetet tart. A konyhába megy le, pirítóst és gyümölcslevet szerez magának, közben pedig úgy gondolja, hogy a vajas, sült kenyérre tehet egy kis kaviárt is, hiszen "megdolgozott érte". Persze igyekszik ezzel minél hamarabb végezni, nehogy bárki is meglássa - már csak az kéne, hogy azt is rásüssék, munkakerülő. Amint tud, indul vissza a falnak támasztott takarítóeszközeihez, hogy haladhasson a következő szoba felé.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Cassy kérdésére először zavarba jön, hiszen tegnap, mint az Darelld szavaiból ki is derült, túlságosan is jól érzi már itt magát a macska.*
- Igen, szokása elkóborolni. De ha jól emlékszem, ti igazán jó barátnők lettetek. *Mosolyog a zsugaestre gondolva. Az ilyen apróságok mindig feldobták és fel is fogják dobni az elfet, hiszen boldogságmorzsákat jelentenek az olyan szürke és ellenséges hétköznapok túléléséhez, mint a mai. Azt hitte, a tegnapiak alapján maguk mögött tudják hagyni ezt az általa még mindig nem értett ellentétet, de ezek szerint tévednie kellett. Vannak, akiket puszta jelenléte is irritál - vagy fordítva lenne? Nem, azt Paranvyr kétli. Szerencséjére azonban ennyiben marad ez az egész, s mehet csinálni a dolgát, megint egyedül. Kicsit unja már, de volt mestere szavai jutnak eszébe. ~ Néha jobb magányosan vakarni a tökeidet, mint a sok hülye között sínylődni. ~ Hát, sajátos humora volt, az biztos. Elő is veszi a tollseprűt, a partfist, egy rongyot, a felmosót és a vödörnyi vizet. A negyedik szoba felé tart, hogy először, ahogyan azt tegnap is tette, leporoljon mindent. Kiveszi a legapróbb dolgokat, kisebb díszeket, maradék ruhákat a fiókokból, lepakol a polcokról, áttörölgeti a csecsebecséket, majd a bútorokat is. Ezeket persze visszapakolja a helyükre, ha készen van a teljes folyamattal. Feltehetően egy óra alatt lehet meg, utána pedig folytatódhat a szoba a sepregetéssel, később a felmosással. Egészen széltől szélig, a szegőlécekig és a tárgyak sarkáig halad, egyenletes, vastag, szappanos vízcsíkokat húzva maga előtt, figyelve, nehogy beletaposson. Ezután hagyja megszáradni a padlót, még egyszer átvizsgálja azért, a biztonság kedvéért újra felseper, s szünetet tart. A konyhába megy le, pirítóst és gyümölcslevet szerez magának, közben pedig úgy gondolja, hogy a vajas, sült kenyérre tehet egy kis kaviárt is, hiszen "megdolgozott érte". Persze igyekszik ezzel minél hamarabb végezni, nehogy bárki is meglássa - már csak az kéne, hogy azt is rásüssék, munkakerülő. Amint tud, indul vissza a falnak támasztott takarítóeszközeihez, hogy haladhasson a következő szoba felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 411-430