Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:58:17
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:58:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Túl a nehezén//
//Zárás//
//Új nap//
*Ernuss szavai megnevettetik, így egyszerűbb a napja további része.*
-Rendben ez érthető, de akkor én nem igazán ettem. De így nem tartoztatlak, jó éjt. Reggel találkozunk és megkezdjük a munkás hétköznapokat. Téged Darreld vár majd, én meg jelentést teszek Zamminál és mehetek test őrködni a városba. Szóval szép álmokat, és remélem, megtalálod köztünk a számításod.
*Kezet, azt nem igazán nyújt, hisz egyikőjük sem egy érzelmi beállítottságú személy. De végül mégis a kezét nyújtja, hisz mégis csak együtt fognak dolgozni a közeljövőben. Ha a férfi még mond, valamit azt megvárja. Amennyiben nem akkor vidáman dúdolgatva sétál a korábbi „bálterem” felé. Éjjel aligha szorgoskodnak a szolgák, inkább korábban kelnek és eltüntetik a maradékot. Így besétál, és eszegetni kezd. Nem azért mert éhes, inkább azért, hogy elterelje a figyelmét arról a tényről, hogy egyedül tölti az éjszakáját, és még a Vérkerti események is a fejében járnak. Ezzel új feladat jut eszébe, amit letudhat az éjszaka folyamán. Az istállóhoz sétál ellenőrizni a lovakat, almát vagy répát adva nekik a földrengés miatti idegességük mihamarabbi leküzdésére. A fülükbe nyugtató hanglejtéssel suttog szavakat. Mindegyikkel megteszi ugyanezt. Majd az épület belső részében felmászik a tetőhöz és a gerendákat ellenőrzi. A földrengés talán nem okozott károkat, bár az hogy a kikötő végigaludta az egészet meglepő. A túráját bent fojtatja, ellenőrizve a konyhát, az előteret, és a szállásokat, amiket nem adtak ki. Az hogy melyik szobák lettek kiadva az előtérben logó kulcsos szekrénynél ellenőrizte. Az ott levőknek köszönt, majd fojtatta az épület ellenőrzését. A túráját a tetőn fejezte be. Itt lefeküdt ismét a kémény mögé, és elpihent hajnali ötig. Amikor is az élet beindul, noha ebből a vendégek és jó páran még semmit se vesznek észre. A Sellő konyhai alkalmazottjai friss kenyerek és pékáruk tésztájának legyúrásával foglalatoskodnak. A takarító személyzet az előző napi vircsaftok nyomait takarítják el. Dreyia lemosakszik, és a ruháját is lecseréli. Majd Zammi keresésére indul jelentést tenni. Amint megtalálja, meglepődve nézi az új stílust, amit a nő felvett, és elmosolyodik.*
-Jó reggelt, jól aludtál? Esetleg tapasztaltál éjjel bármi furát? Na de mielőtt válaszolnál végeztünk a takarítási feladattal, Ernuss tökéletesen végezte a rá bízott feladatokat. Bár csöppet visszahúzódó típus, de ezen kívül más probléma nincs vele. Na de az éjszakára visszatérve, éjel volt egy kis földrengés és egy fényoszlop az ég felé. Ernussal láttuk, és éreztük a földrengést. Ami meglepő a kutya se ébredt fel rá, akik ébren lehettek, biztos igyekeznek elfelejteni a dolgot.
*Csendesen végighallgatja a nő válaszát és szavait. Néha bólint is.*
-A jelentést megtettem, most megkeresem Madyt és feldobom a lóra. Aztán elkísérem vásárolni. Az általad kért holmikat is meghozzuk. Na meg persze igyekszünk gyorsan visszatérni, hisz itt is rengeteg a munka.
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 16:58:53
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-15 21:31:27
Üzenet elküldve: 2019-08-15 21:31:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Gyanakodva kapja oda a fejét, persze némi éllel tekintetében. Zam túl gyorsan beleegyezett, azért ez nem szokott ilyen könnyen menni, a lány tanul, nem is lassan, ez elégedettséggel tölti el. Korábban még a saját képességit méltató kijelentésre bizonyára lett volna megjegyzése, nem csupán egy hallgatag beleegyezés, néma sóhajjal megtűzdelve. Jó.*
- Tanács! *Legyint gondolatban, bár ez csak hangsúlyából érződik, hiszen a száját sem akarja feleslegesen jártatni a penge környékén, nemhogy a kezét.* Nincs ott tanács, a legjobb tudásom szerint csupán néhány önmagát kinevezett tisztségviselő... még mostanság legalábbis, mi kósza híreket hallani. *Nem csalódott emiatt, az ember káoszból tud a legnagyobb rendet varázsolni. Ott, hol már rend van, nehéz még nagyobb rendre buzdítani.*
- Itt a Patkányokkal kell megegyezni valahogy, már persze, ha nem szeretnénk éjjel-nappal őrizni a révet. Úgy kell tálalni, hogy az az ő érdekeiket is szolgálja, néha egy kis szívesség és mindenki elégedett... talán mi is. *Sunyít ismét fél szemmel a lányra, mikor ismét közli az egyik Ralasféle álom egy szeletét. Ismét egy dolog, amiért meg kell dolgozni, de hát... ~ Zammiria talán lassan kezd hozzászokni. ~ Mosolyodik el magában. Végül eljön az idő, hogy saját szemével győződjön meg az eredményről, így nem rest a tükör előtt kicsit illegetni magát.*
- Semmit sem tudok rólad! *Mondja csak úgy hátat fordítva, de a tükörben Zammiriára nézve.*
- Talán... addig jó nekem. *Húzódik félmosolyra az ajka, majd visszafordul, hogy túlessenek a továbbiakon is. A csók természetesen jár, bár sejtése szerint, ha orrát vágták volna le, akkor is adna. Kezdi azt érezni, hogy talán túlzásba viszi. Még mindig lát lopva elkapott gyanakvó és tartózkodó pillantásokat egy-egy vágyakozó tekinteténél.*
- Nekem is furcsa... *Jegyzi meg csak úgy mellékesen, bár ki tudja mire gondol közben. Talán túlgondolja ezt az egészet, ez persze némi felhőt borít arcára. Volt már, ki átverte... előbb utóbb meg is találja, bár erről másnak nem kell tudnia. A címét azóta is gondosan őrzi, egy olyan helyen, mit csak ő tudhat, s mit igyekezett az évek alatt gondosan elfelejteni. Ám Arthenior nem nagy város, főleg olyannak, akit a bosszú éltet. Nem akar semmit túlgondolni, az talán már sok is lenne. Visszaül a dézsába, s elhessegeti magától a gondolatokat, egyben, kérésnek megfelelően hátradől, s lehunyja szemét, úgyis számtalanszor elképzelte már a leendő találkozás és a megválasztott fegyvernem használatának pillanatát.*
- Fogadó és kereskedelemmel is foglalkoznak, sokrétűek, mint mi. Rövid idő alatt elég szép hírnévre tettek szert, azt gondolom igazán tehetséges a wegtoreni báró, aki vezeti. *Fél szemmel ismét a lányra pillant, mint a mai napon már kétszer.*
- Oda is. *~ Meg gyilkolni. ~ Fűzi hozzá az iménti gondolatmenetéhez szűkszavúan, majd ismét lehunyja szemét, hogy az olló olykor kissé csattogó cikázása közepette merüljön el a forró vízben. Élvezi, ahogy néha a fejbőréhez érnek, kellemes érzés, szinte percről percre könnyebb lesz a feje, pedig most nem támasztja a dézsa falának. Enyhén előredől, mikor hátul nyírják, s ellenkező oldalra, ha oldalt, készséges, pedig sohasem gondolta volna, hogy hajnyírásban lesz része, bár ki tudja Zammiria hány férfit nyírt már meg így, legalábbis joggal következtethetne iménti mondatából erre is. Nem féltékeny. Attól ő már jóval előrébb jár, nem is keres vetélytársakat, mert nincs rá szüksége, sohasem a férfi dönt, ő maximum rásegít a döntés megkönnyítésére. Persze jelen énje sohasem akar már második lenni és ezt Zammiria is pontosan tudja, ahogyan a szunnyadó szörnyet is maga ébresztette fel. Csibészből zsivány... még mindig jobb, mint a kikötő zsarnok hadura... nem igaz?*
- Nem lenne az nagyzolás? *Húzza el a száját a hintóra. Kicsit túl nagy változás ez még most. Néhány hattal ezelőtt egy senki volt, aki a szirt széléről akart leugrani.*
- Talán egy szekeret, de azt is csak azért, hogy ne kelljen lovagolnom. *Mosolyodik el enyhén.* Jó. Lehet díszesebb szekér is. *Sóhajt fel, mintha azt mondaná "ha muszáj".*
- Az erdei elfekről hallottál már? Arthenior közelében élnek, ők is hirdetik magukat, szerencsétlen erdőjáró lelkeknek, vándoroknak ígérnek otthont. Onnan hozathatnánk fát a révhez, már, ha adnak persze. Valamint emberek is kellenének. Van egy növény a kikötőben, láttam, ismerem, senki más rajtam kívül, tán csak egy másik ember. Nirs... azt hiszem úgy hívják. A csillaghullás alatt született a faj, tökéletes bódító és ajzószer, most virágzik. Fizethetnénk, hogy leszedjék. *Egy újabb terv, lassan lajstromot kell nyitni.*
//Új hajnal jő//
*Gyanakodva kapja oda a fejét, persze némi éllel tekintetében. Zam túl gyorsan beleegyezett, azért ez nem szokott ilyen könnyen menni, a lány tanul, nem is lassan, ez elégedettséggel tölti el. Korábban még a saját képességit méltató kijelentésre bizonyára lett volna megjegyzése, nem csupán egy hallgatag beleegyezés, néma sóhajjal megtűzdelve. Jó.*
- Tanács! *Legyint gondolatban, bár ez csak hangsúlyából érződik, hiszen a száját sem akarja feleslegesen jártatni a penge környékén, nemhogy a kezét.* Nincs ott tanács, a legjobb tudásom szerint csupán néhány önmagát kinevezett tisztségviselő... még mostanság legalábbis, mi kósza híreket hallani. *Nem csalódott emiatt, az ember káoszból tud a legnagyobb rendet varázsolni. Ott, hol már rend van, nehéz még nagyobb rendre buzdítani.*
- Itt a Patkányokkal kell megegyezni valahogy, már persze, ha nem szeretnénk éjjel-nappal őrizni a révet. Úgy kell tálalni, hogy az az ő érdekeiket is szolgálja, néha egy kis szívesség és mindenki elégedett... talán mi is. *Sunyít ismét fél szemmel a lányra, mikor ismét közli az egyik Ralasféle álom egy szeletét. Ismét egy dolog, amiért meg kell dolgozni, de hát... ~ Zammiria talán lassan kezd hozzászokni. ~ Mosolyodik el magában. Végül eljön az idő, hogy saját szemével győződjön meg az eredményről, így nem rest a tükör előtt kicsit illegetni magát.*
- Semmit sem tudok rólad! *Mondja csak úgy hátat fordítva, de a tükörben Zammiriára nézve.*
- Talán... addig jó nekem. *Húzódik félmosolyra az ajka, majd visszafordul, hogy túlessenek a továbbiakon is. A csók természetesen jár, bár sejtése szerint, ha orrát vágták volna le, akkor is adna. Kezdi azt érezni, hogy talán túlzásba viszi. Még mindig lát lopva elkapott gyanakvó és tartózkodó pillantásokat egy-egy vágyakozó tekinteténél.*
- Nekem is furcsa... *Jegyzi meg csak úgy mellékesen, bár ki tudja mire gondol közben. Talán túlgondolja ezt az egészet, ez persze némi felhőt borít arcára. Volt már, ki átverte... előbb utóbb meg is találja, bár erről másnak nem kell tudnia. A címét azóta is gondosan őrzi, egy olyan helyen, mit csak ő tudhat, s mit igyekezett az évek alatt gondosan elfelejteni. Ám Arthenior nem nagy város, főleg olyannak, akit a bosszú éltet. Nem akar semmit túlgondolni, az talán már sok is lenne. Visszaül a dézsába, s elhessegeti magától a gondolatokat, egyben, kérésnek megfelelően hátradől, s lehunyja szemét, úgyis számtalanszor elképzelte már a leendő találkozás és a megválasztott fegyvernem használatának pillanatát.*
- Fogadó és kereskedelemmel is foglalkoznak, sokrétűek, mint mi. Rövid idő alatt elég szép hírnévre tettek szert, azt gondolom igazán tehetséges a wegtoreni báró, aki vezeti. *Fél szemmel ismét a lányra pillant, mint a mai napon már kétszer.*
- Oda is. *~ Meg gyilkolni. ~ Fűzi hozzá az iménti gondolatmenetéhez szűkszavúan, majd ismét lehunyja szemét, hogy az olló olykor kissé csattogó cikázása közepette merüljön el a forró vízben. Élvezi, ahogy néha a fejbőréhez érnek, kellemes érzés, szinte percről percre könnyebb lesz a feje, pedig most nem támasztja a dézsa falának. Enyhén előredől, mikor hátul nyírják, s ellenkező oldalra, ha oldalt, készséges, pedig sohasem gondolta volna, hogy hajnyírásban lesz része, bár ki tudja Zammiria hány férfit nyírt már meg így, legalábbis joggal következtethetne iménti mondatából erre is. Nem féltékeny. Attól ő már jóval előrébb jár, nem is keres vetélytársakat, mert nincs rá szüksége, sohasem a férfi dönt, ő maximum rásegít a döntés megkönnyítésére. Persze jelen énje sohasem akar már második lenni és ezt Zammiria is pontosan tudja, ahogyan a szunnyadó szörnyet is maga ébresztette fel. Csibészből zsivány... még mindig jobb, mint a kikötő zsarnok hadura... nem igaz?*
- Nem lenne az nagyzolás? *Húzza el a száját a hintóra. Kicsit túl nagy változás ez még most. Néhány hattal ezelőtt egy senki volt, aki a szirt széléről akart leugrani.*
- Talán egy szekeret, de azt is csak azért, hogy ne kelljen lovagolnom. *Mosolyodik el enyhén.* Jó. Lehet díszesebb szekér is. *Sóhajt fel, mintha azt mondaná "ha muszáj".*
- Az erdei elfekről hallottál már? Arthenior közelében élnek, ők is hirdetik magukat, szerencsétlen erdőjáró lelkeknek, vándoroknak ígérnek otthont. Onnan hozathatnánk fát a révhez, már, ha adnak persze. Valamint emberek is kellenének. Van egy növény a kikötőben, láttam, ismerem, senki más rajtam kívül, tán csak egy másik ember. Nirs... azt hiszem úgy hívják. A csillaghullás alatt született a faj, tökéletes bódító és ajzószer, most virágzik. Fizethetnénk, hogy leszedjék. *Egy újabb terv, lassan lajstromot kell nyitni.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:53:49
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:53:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Felkuncog a különös hármas hallatán, annál inkább tetszik neki, hogy ez még pajkos pillanatában éri. Talán saját kalandjának viszontagsága miatt ódzkodik attól, hogy Ralas most nekivágjon a nagy távolságnak, amikor itt is szükség lenne rá. Nem beszéltek róla Ralasszal, Zam kérése miatt, hogy mi esett meg vele tharg földön. Nem sok híja volt, hogy örökre ottmaradjon, nem jó értelemben. Igaz, északra az emberek földje húzódik, így a férfi talán még nagyobb biztonságban is lenne, mint itt a kikötőben, erre nem kéne hivatkoznia. Amint kezét nyugtatón érintve emlékezteti rá Ralas, hogy túlzásba viszi a dolgot, visszakozik egy zárkózott mosollyal.*
- Rendben.
*A precizitást igénylő percek alatt alig figyel a rajta pihenő tekintetre. Az egyik pengetörléskor találkozik pillantásuk, s kissé elmosolyodik. Ha bármi harag lenne a szívében, akkor se tudná tovább megtartani ott e csendes rajongás láttán, mely némi titkolt feszültséget azért kelt benne. Még mindig a ketrec rácsa riasztja és a szíve felé tapogató lélekujjak. Azt gondolja, a megelőző húzódozás és dacosság után alig várja Ralas, hogy szabaduljon a karmaiból, még arra is felkészül, hogy a hajához nem engedi nyúlni. Így hát meglepetten emelkednek szemöldökei, mikor nehezményezi, hogy túl gyorsan végzett a borotválással. A párnázásra ő sem gondolt sajnos a tarkónál. Míg tesz-vesz, hallgatja a tervet a révről és a tanácsról.*
- Az artheniori tanácsra gondolsz? Vagy a helyi szervezetre itt a kikötőben?
*A gyengéd érintések utáni gyanúsításon titokzatosan elmosolyodik.*
- Sok dolgot nem tudsz még rólam. Mindig is éltek körülöttem férfiak, igyekeztem hasznos tudásra szert tenni. De nem voltam háziasszony soha.
*A tükörnézegetés jobban sikerül, mint gondolta, kedvtelve besöpri jutalmát. Az első szakállmentes csók.*
- Még nekem is furcsa.
*Suttogja incselkedőn, s gondolatai már másfelé ragadják el, vajon milyen érzés lehet e sima arcbőr más helyzetekben... vagy mondhatni, testtájakon. Kellemes borzongás fut rajta végig a gondolatra, főleg a nyújtózást látva, de inkább széket igazít és fésűt, ollót rajtad, hogy elterelje pajzán gondolatait.*
- Nem kell. Csak dőlj kényelmesen a dézsa falának!
*Egy törölközőt terít körbe Ralas nyakán, mert a lehulló vágott haj kényelmetlen érzés a bőrön. Megigazítja a szemben lévő tükröt, és azután alaposan megnézi minden oldalról a vizes, samponillatú loboncot. A felvetett dolgokat meghallgatja és megrágja magában, közben nekilát a frizura kialakításának is. Inkább apránként, precízen, módszeresen halad, hiszen még egy kicsit vágni könnyebb, mintha túl rövidre sikerül valahol. Igyekszik cakkosan nyírni, nem egyenesen, hogy természetesebbnek hasson. A fésűvel gyakran rádolgoz.*
- A Pintyet? Az valami kocsmaféleség? Még nem jártam Artheniorban.
*E kijelentés apró bosszúsághullámokat kelt lelkének nyugodt taván, legutóbb is odakészült. S bárkit kérdez róla, mindenki süketnek tetteti magát, nem hajlandó beszélni a városról, de még csak egy értelmes választ sem adni.*
- Úgy gondolom, nem a harcosok száma a fontos, sosem lehet szerintem elég belőle. Egy ideig még akármennyit felvehetünk, a terveinkhez hadsereg kell. Számolhatunk lemorzsolódással is.
*Gondolatai a Pintyhez kanyarodnak vissza.*
- Oda akarsz menni?
*Kicsit korainak érzi, de ezen a területen Ralast biztosabbnak látja, s talán segítséggel egyszerűbb megtenni a nagy lépéseket a közös ügyért. Halkan serceg a vizes fürtökön az olló és a fésű, olykor ujjaival is belenyúl. Hol jobbról, hol balról, hol hátulról. A tükröt is használja segítségképpen.*
- Mit szólnál, ha szereznénk egy egyszerűbb hintót? Semmi hivalkodás, sőt, akár használt is lehet, amit fel kell javítani.
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 20:59:46
//Új hajnal jő//
*Felkuncog a különös hármas hallatán, annál inkább tetszik neki, hogy ez még pajkos pillanatában éri. Talán saját kalandjának viszontagsága miatt ódzkodik attól, hogy Ralas most nekivágjon a nagy távolságnak, amikor itt is szükség lenne rá. Nem beszéltek róla Ralasszal, Zam kérése miatt, hogy mi esett meg vele tharg földön. Nem sok híja volt, hogy örökre ottmaradjon, nem jó értelemben. Igaz, északra az emberek földje húzódik, így a férfi talán még nagyobb biztonságban is lenne, mint itt a kikötőben, erre nem kéne hivatkoznia. Amint kezét nyugtatón érintve emlékezteti rá Ralas, hogy túlzásba viszi a dolgot, visszakozik egy zárkózott mosollyal.*
- Rendben.
*A precizitást igénylő percek alatt alig figyel a rajta pihenő tekintetre. Az egyik pengetörléskor találkozik pillantásuk, s kissé elmosolyodik. Ha bármi harag lenne a szívében, akkor se tudná tovább megtartani ott e csendes rajongás láttán, mely némi titkolt feszültséget azért kelt benne. Még mindig a ketrec rácsa riasztja és a szíve felé tapogató lélekujjak. Azt gondolja, a megelőző húzódozás és dacosság után alig várja Ralas, hogy szabaduljon a karmaiból, még arra is felkészül, hogy a hajához nem engedi nyúlni. Így hát meglepetten emelkednek szemöldökei, mikor nehezményezi, hogy túl gyorsan végzett a borotválással. A párnázásra ő sem gondolt sajnos a tarkónál. Míg tesz-vesz, hallgatja a tervet a révről és a tanácsról.*
- Az artheniori tanácsra gondolsz? Vagy a helyi szervezetre itt a kikötőben?
*A gyengéd érintések utáni gyanúsításon titokzatosan elmosolyodik.*
- Sok dolgot nem tudsz még rólam. Mindig is éltek körülöttem férfiak, igyekeztem hasznos tudásra szert tenni. De nem voltam háziasszony soha.
*A tükörnézegetés jobban sikerül, mint gondolta, kedvtelve besöpri jutalmát. Az első szakállmentes csók.*
- Még nekem is furcsa.
*Suttogja incselkedőn, s gondolatai már másfelé ragadják el, vajon milyen érzés lehet e sima arcbőr más helyzetekben... vagy mondhatni, testtájakon. Kellemes borzongás fut rajta végig a gondolatra, főleg a nyújtózást látva, de inkább széket igazít és fésűt, ollót rajtad, hogy elterelje pajzán gondolatait.*
- Nem kell. Csak dőlj kényelmesen a dézsa falának!
*Egy törölközőt terít körbe Ralas nyakán, mert a lehulló vágott haj kényelmetlen érzés a bőrön. Megigazítja a szemben lévő tükröt, és azután alaposan megnézi minden oldalról a vizes, samponillatú loboncot. A felvetett dolgokat meghallgatja és megrágja magában, közben nekilát a frizura kialakításának is. Inkább apránként, precízen, módszeresen halad, hiszen még egy kicsit vágni könnyebb, mintha túl rövidre sikerül valahol. Igyekszik cakkosan nyírni, nem egyenesen, hogy természetesebbnek hasson. A fésűvel gyakran rádolgoz.*
- A Pintyet? Az valami kocsmaféleség? Még nem jártam Artheniorban.
*E kijelentés apró bosszúsághullámokat kelt lelkének nyugodt taván, legutóbb is odakészült. S bárkit kérdez róla, mindenki süketnek tetteti magát, nem hajlandó beszélni a városról, de még csak egy értelmes választ sem adni.*
- Úgy gondolom, nem a harcosok száma a fontos, sosem lehet szerintem elég belőle. Egy ideig még akármennyit felvehetünk, a terveinkhez hadsereg kell. Számolhatunk lemorzsolódással is.
*Gondolatai a Pintyhez kanyarodnak vissza.*
- Oda akarsz menni?
*Kicsit korainak érzi, de ezen a területen Ralast biztosabbnak látja, s talán segítséggel egyszerűbb megtenni a nagy lépéseket a közös ügyért. Halkan serceg a vizes fürtökön az olló és a fésű, olykor ujjaival is belenyúl. Hol jobbról, hol balról, hol hátulról. A tükröt is használja segítségképpen.*
- Mit szólnál, ha szereznénk egy egyszerűbb hintót? Semmi hivalkodás, sőt, akár használt is lehet, amit fel kell javítani.
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 20:59:46
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:37:57
Üzenet elküldve: 2019-08-15 20:37:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan, Mady //
* Arra a kijelentésére, hogy nem tudja elképzelni mocskosan, nincs válasz. Mondjuk Wrexan nem is várt rá semmit. Azt se tudja, hogy miért mondta. Csak úgy jött magától. A nyugtalanságára már kap egy kis megnyugtatást.*
– Lehet igazad van.* Válaszolja, aztán a két munka közötti különbségre tér át.*
– Igazából nem tudom melyik a jobb, mert még egyiket se csináltam. Majd csak lesz valahogy. * Fejezi be a beszédet. Aztán nemsokára ki is jön a paraván mögül. Mady megpiszkálja az inget a nyaka tájt, aztán elmosolyodik. ~ Ezek szerint valamivel jobban nézhetek ki. ~ A hajára tett megjegyzésre értetlenül áll.*
– Mi baj van a hajammal?* Nem igazán szokott bajlódni vele. Ha nem lóg a szemébe, akkor nem is piszkálja. Fésűt se igen fogott még a kezében. Úgy tűnik végül is minden rendben van, ezért elindulnak kifelé a szobából. Még mielőtt kimennének a szobából meg kell jegyeznie, hogy melyik is az.*
– Ötös megértettem.* Mondja neki és már menni is kifelé a lány után, mikor elkövetnek ellene egy merényletet. Pontosabban a haja ellen. Mady megtorpan és visszafordul hozzá. Wrexan azt hiszi, hogy megint csak valamelyik ruhadarabja kerül igazításra. De nem az történik, hanem a nő a haját kezdi el babrálni. Szegény fiúnak nem menekülhet. Csak nyugtalanul mocorog a nő kezei között. Miután elengedték nem szól semmit, csak sértődötten néz rá. Persze ez nem tart sokáig. Mady bezárja az ajtót és visszaindulnak.*
* Arra a kijelentésére, hogy nem tudja elképzelni mocskosan, nincs válasz. Mondjuk Wrexan nem is várt rá semmit. Azt se tudja, hogy miért mondta. Csak úgy jött magától. A nyugtalanságára már kap egy kis megnyugtatást.*
– Lehet igazad van.* Válaszolja, aztán a két munka közötti különbségre tér át.*
– Igazából nem tudom melyik a jobb, mert még egyiket se csináltam. Majd csak lesz valahogy. * Fejezi be a beszédet. Aztán nemsokára ki is jön a paraván mögül. Mady megpiszkálja az inget a nyaka tájt, aztán elmosolyodik. ~ Ezek szerint valamivel jobban nézhetek ki. ~ A hajára tett megjegyzésre értetlenül áll.*
– Mi baj van a hajammal?* Nem igazán szokott bajlódni vele. Ha nem lóg a szemébe, akkor nem is piszkálja. Fésűt se igen fogott még a kezében. Úgy tűnik végül is minden rendben van, ezért elindulnak kifelé a szobából. Még mielőtt kimennének a szobából meg kell jegyeznie, hogy melyik is az.*
– Ötös megértettem.* Mondja neki és már menni is kifelé a lány után, mikor elkövetnek ellene egy merényletet. Pontosabban a haja ellen. Mady megtorpan és visszafordul hozzá. Wrexan azt hiszi, hogy megint csak valamelyik ruhadarabja kerül igazításra. De nem az történik, hanem a nő a haját kezdi el babrálni. Szegény fiúnak nem menekülhet. Csak nyugtalanul mocorog a nő kezei között. Miután elengedték nem szól semmit, csak sértődötten néz rá. Persze ez nem tart sokáig. Mady bezárja az ajtót és visszaindulnak.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-15 18:49:21
Üzenet elküldve: 2019-08-15 18:49:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Túl a nehezén//
*Miután mind a ketten végeztek, visszaindulnak a Sellőházba. Ernussnak nem volt sok dolga a Vérkertben, még nem érkezett el az ő ideje. El fog jönni, ám mindenki más ütemben halad, és másra fekteti a hangsúlyt. Számára jelenleg lényegesebb, hogy harci képességei erősödjenek, utána jöhetnek a komolyabb dolgok, és valódi céljának elérése.
Mikor beérnek a Sellőbe előre megy már lassan kezdi megjegyezni az útvonalat.*
- Nagyon figyelmes vagy, ám a megbeszélés előtt étkeztem, számomra elegendő volt. Már voltam a szobámban, bár még nem sikerült túl sok időt eltöltenem benne.
*Itt most a szükséges mindennapi meditációjára gondol. Ilyenkor tud csendben, egyedül gondolkodni, újraélni a napjának történéseit, levonni belőle a következtetéseket, esetleg azt, hogy mire, hogyan kellett volna reagálna a nagyobb hatékonyság érdekében, és szépen ráérezni arra a cselekvési formára.*
*Miután mind a ketten végeztek, visszaindulnak a Sellőházba. Ernussnak nem volt sok dolga a Vérkertben, még nem érkezett el az ő ideje. El fog jönni, ám mindenki más ütemben halad, és másra fekteti a hangsúlyt. Számára jelenleg lényegesebb, hogy harci képességei erősödjenek, utána jöhetnek a komolyabb dolgok, és valódi céljának elérése.
Mikor beérnek a Sellőbe előre megy már lassan kezdi megjegyezni az útvonalat.*
- Nagyon figyelmes vagy, ám a megbeszélés előtt étkeztem, számomra elegendő volt. Már voltam a szobámban, bár még nem sikerült túl sok időt eltöltenem benne.
*Itt most a szükséges mindennapi meditációjára gondol. Ilyenkor tud csendben, egyedül gondolkodni, újraélni a napjának történéseit, levonni belőle a következtetéseket, esetleg azt, hogy mire, hogyan kellett volna reagálna a nagyobb hatékonyság érdekében, és szépen ráérezni arra a cselekvési formára.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-15 17:44:29
Üzenet elküldve: 2019-08-15 17:44:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Túl a nehezén//
*A meditatív pihenés biztonságosabb volt Ernuss jelenlététől. Dreyia csendesen baktat, miközben a zörejeket számolja az úton. Akik esetleg még kint mászkálnak az úton, zavarodottak lehetnek és félhetnek. De ő és vélhetően a férfi is csak elmélkednek azon mi is történt. Sokaknak ez talán fura lehet, de már annak is örül, hogy a földrengés nem okozott kárt a városban. Na meg egy élőholt se baktatott elő a Vérkertből. A Sellő épp olyan csendes, mint amikor elhagyták az épületet, nem igazán fáradt, de az éhség az már más kérdés. Ahogy belépnek a Sellő belső udvarára, rögtön a bejárat felé veszi az útját. Az őröknek köszön, csak hogy ne legyen rossz napjuk. Majd Ernusst előre engedve nézelődik kicsit. Ha a férfi bement, akkor követi, ha nem akkor sóhajtva sétál be előtte.*
-Nem éheztél meg? Jut eszembe a szobádat már megmutatták? Ha nem akkor szerzünk egy kulcsot Darelldtől, és lepihenhetsz. Holnaptól sok munkánk lesz, kevesebb idő ilyen kis éjszakai sétákra. Szóval nem vagy éhes?
*A meditatív pihenés biztonságosabb volt Ernuss jelenlététől. Dreyia csendesen baktat, miközben a zörejeket számolja az úton. Akik esetleg még kint mászkálnak az úton, zavarodottak lehetnek és félhetnek. De ő és vélhetően a férfi is csak elmélkednek azon mi is történt. Sokaknak ez talán fura lehet, de már annak is örül, hogy a földrengés nem okozott kárt a városban. Na meg egy élőholt se baktatott elő a Vérkertből. A Sellő épp olyan csendes, mint amikor elhagyták az épületet, nem igazán fáradt, de az éhség az már más kérdés. Ahogy belépnek a Sellő belső udvarára, rögtön a bejárat felé veszi az útját. Az őröknek köszön, csak hogy ne legyen rossz napjuk. Majd Ernusst előre engedve nézelődik kicsit. Ha a férfi bement, akkor követi, ha nem akkor sóhajtva sétál be előtte.*
-Nem éheztél meg? Jut eszembe a szobádat már megmutatták? Ha nem akkor szerzünk egy kulcsot Darelldtől, és lepihenhetsz. Holnaptól sok munkánk lesz, kevesebb idő ilyen kis éjszakai sétákra. Szóval nem vagy éhes?
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-15 17:25:58
Üzenet elküldve: 2019-08-15 17:25:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Wrexan, Mady //
*A férfi szavai jólesnek neki, megtanulta a legkisebb pozitív visszajelzést is értékelni, viszont ő pontosan el tudja képzelni magát sárosan és szakadtan, azt soha nem tudja már kiverni a fejéből, a látványt, amely a tükörből visszanézett rá aznap. Már azon gondolkodott, hogy a vízzel teli dézsa, amely a tisztálkodásra szolgált, is odébb ugrik, nehogy a koszos mancsával hozzáérjen.
Neki szinte eszébe se jut, hogy bármelyik mondatával is megbánthatja a másikat, mivel most épp élménybeszámolót, azaz inkább rémmesemondást tart, szinte újra átélve a borzalmakat, érződik a hangján, hogy ez mély nyomokat hagyott benne. Majd érkezik a megjegyzés, mi szerint a fiú még most is kellemetlenül érzi magát ezen, a számára még idegen és furcsa helyen.*
-Ez teljesen érthető. Hisz még csak most jársz itt először. *Mosolyog maga elé.* - Hát, nem tudom ez mennyivel jobb munka, mintha valóban dokkmunkásnak álltál volna. Nem igazán érzem a kettő között a különbséget. *Vallja be őszintén, neki mind a kettő ugyan annyira nehéz és visszataszító lenne, választani se tudna közülük. Aztán a fiú kisétál a paraván mögül felöltözve. Végig méri a szemével, hogy megbizonyosodjon arról, minden úgy áll ahogy kell, oda is nyúl és megigazgatja az ing gallérját a kezével, majd ismét hátralép, hogy egyben is lássa az összképet. ~Talán most már a lovak nem fogják borznak nézni és agyontaposni. ~ Mosolyodik el végül, amely a vele szemben állónak is feltűnhet.*
-A hajad. A fürdőben nagyon jófajta szappanok és olajak vannak, csak kérdezd meg a lányokat melyik való rá, szívesen segítenek ők is ám. *Minthogy mindent rendben talált, megindul az ajtó felé.*
-Azt hiszem, ezzel megvolnánk. Ma már valószínűleg nem fogunk találkozni, szóval jegyezd meg, az ötös szobában hagytuk a ruháidat. Még majd Alfonznak, meg a főnöknek is mondom. *Jegyzi meg, mivel valószínűleg Dreyia is hamarosan felkel és egyből indulnak is a város irányába. Persze tudja, hogy a fiú innen egyből az istállóba fog menni rendet rakni, de nem bírja ki, hogy így hagyja a haját. Minden szépérzéke tiltakozik ellene. Ezért megtorpan az ajtóban és megfordul, hogy kezével beletúrva némi rendre kényszerítse a másik rakoncátlanul szerteszét álló hajtincseit, amennyiben az nem ugrik el elég gyorsan. Amennyiben ezen túlestek, akárhogy is végződik a hirtelen felindulásból elkövetett mozdulat, kilép az ajtón, bezárja és indul vissza a vendégtér irányába, vélhetőleg a fiúval a sarkában.*
*A férfi szavai jólesnek neki, megtanulta a legkisebb pozitív visszajelzést is értékelni, viszont ő pontosan el tudja képzelni magát sárosan és szakadtan, azt soha nem tudja már kiverni a fejéből, a látványt, amely a tükörből visszanézett rá aznap. Már azon gondolkodott, hogy a vízzel teli dézsa, amely a tisztálkodásra szolgált, is odébb ugrik, nehogy a koszos mancsával hozzáérjen.
Neki szinte eszébe se jut, hogy bármelyik mondatával is megbánthatja a másikat, mivel most épp élménybeszámolót, azaz inkább rémmesemondást tart, szinte újra átélve a borzalmakat, érződik a hangján, hogy ez mély nyomokat hagyott benne. Majd érkezik a megjegyzés, mi szerint a fiú még most is kellemetlenül érzi magát ezen, a számára még idegen és furcsa helyen.*
-Ez teljesen érthető. Hisz még csak most jársz itt először. *Mosolyog maga elé.* - Hát, nem tudom ez mennyivel jobb munka, mintha valóban dokkmunkásnak álltál volna. Nem igazán érzem a kettő között a különbséget. *Vallja be őszintén, neki mind a kettő ugyan annyira nehéz és visszataszító lenne, választani se tudna közülük. Aztán a fiú kisétál a paraván mögül felöltözve. Végig méri a szemével, hogy megbizonyosodjon arról, minden úgy áll ahogy kell, oda is nyúl és megigazgatja az ing gallérját a kezével, majd ismét hátralép, hogy egyben is lássa az összképet. ~Talán most már a lovak nem fogják borznak nézni és agyontaposni. ~ Mosolyodik el végül, amely a vele szemben állónak is feltűnhet.*
-A hajad. A fürdőben nagyon jófajta szappanok és olajak vannak, csak kérdezd meg a lányokat melyik való rá, szívesen segítenek ők is ám. *Minthogy mindent rendben talált, megindul az ajtó felé.*
-Azt hiszem, ezzel megvolnánk. Ma már valószínűleg nem fogunk találkozni, szóval jegyezd meg, az ötös szobában hagytuk a ruháidat. Még majd Alfonznak, meg a főnöknek is mondom. *Jegyzi meg, mivel valószínűleg Dreyia is hamarosan felkel és egyből indulnak is a város irányába. Persze tudja, hogy a fiú innen egyből az istállóba fog menni rendet rakni, de nem bírja ki, hogy így hagyja a haját. Minden szépérzéke tiltakozik ellene. Ezért megtorpan az ajtóban és megfordul, hogy kezével beletúrva némi rendre kényszerítse a másik rakoncátlanul szerteszét álló hajtincseit, amennyiben az nem ugrik el elég gyorsan. Amennyiben ezen túlestek, akárhogy is végződik a hirtelen felindulásból elkövetett mozdulat, kilép az ajtón, bezárja és indul vissza a vendégtér irányába, vélhetőleg a fiúval a sarkában.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-14 21:16:03
Üzenet elküldve: 2019-08-14 21:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan, Mady //
* Mikor Mady visszafordul Wrexan már készen várja. Előkerült egy pár ruha, ami nemsokára már a paravánon pihen. Megkapja az utasítást, hogy próbálja fel őket. A nő még el is fordul, hogy véletlenül se érezze magát kellemetlenül. Így nyugodtan nekilát öltözködni, de közben azért hallgatja, amit Mady mesél. Leveszi a felsőjét, hogy felvegye a másikat. Ez a ruhadarab pont jó rá. Elégedetten nyugtázza a dolgot. Közben Madyhez is intéz pár szót.*
– Valahogy nehezen tudlak elképzelni mocskosan. Nem illik hozzád.* Ez már akár egy egyszerű bóknak is tűnhet. Most könnyebben beszél, mert köztük van az a vékony fal. A fa alatt alvásra elmosolyodik a fiú. ~ Engem nem zavart volna. Én a már aludtam rosszabb helyen is.~ Ezt inkább nem említi meg a másiknak. Mert úgy hallja elégé viszolyog a dologtól. Közben már az felvette az egyik nadrágot is, de az nem passzol rá úgy, ezért felpróbálja a másikat. Arra, hogy milyen kellemetlenül érezte a nő magát, mikor ideérkezett csak felnevet.*
– Én még most is kellemetlenül érzem magam. Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam. Ráadásul szégyellem magam, azért mert ilyen tudatlan vagyok. Hiába biztat Ralas. Nem gondoltam volna, hogy itt fogok kikötni. Egyszerű dokkmunkásnak akartam állni, de Ralas valamit láthat bennem.* Közben felkerül rá a másik nadrág is. Ez pont is úgy tűnik, hogy jó rá. Ki is jön a paraván mögül, pont mikor Mady érdeklődik.*
– Úgy látom ezek jók lesznek. Már csak a lábbeli van hátra.* Azzal leül a székre és elkezdi egyenként felvenni őket. Közben az orvoslási tudásáról hallgatja, amit a nő mond. Mintha rémlene neki, hogy Ralas valami hasonlót mondott, hogy a női dolgokhoz ért. A masszázs tudomány érdekesnek tűnik, de valószínűtlennek tartja, hogy valaha is ilyet kérne Madytől. Nem szeret másoktól ilyesfajta dolgokat kérni. Túl gyáva az ilyesmihez. Végül a három csizmából is jónak tűnik az egyik.*
– Azt hiszem kész vagyok. Jól választotál, mert pont jók rám. Akkor most visszamegyünk?* Kérdezi meg. Magára nézve most már nem egy koldust, hanem egy munkást lát. Még azt a kevés holmiját, amit a másik ruhájában tárolt most átteszi ennek a zsebébe. Felőle indulhatnak is.*
* Mikor Mady visszafordul Wrexan már készen várja. Előkerült egy pár ruha, ami nemsokára már a paravánon pihen. Megkapja az utasítást, hogy próbálja fel őket. A nő még el is fordul, hogy véletlenül se érezze magát kellemetlenül. Így nyugodtan nekilát öltözködni, de közben azért hallgatja, amit Mady mesél. Leveszi a felsőjét, hogy felvegye a másikat. Ez a ruhadarab pont jó rá. Elégedetten nyugtázza a dolgot. Közben Madyhez is intéz pár szót.*
– Valahogy nehezen tudlak elképzelni mocskosan. Nem illik hozzád.* Ez már akár egy egyszerű bóknak is tűnhet. Most könnyebben beszél, mert köztük van az a vékony fal. A fa alatt alvásra elmosolyodik a fiú. ~ Engem nem zavart volna. Én a már aludtam rosszabb helyen is.~ Ezt inkább nem említi meg a másiknak. Mert úgy hallja elégé viszolyog a dologtól. Közben már az felvette az egyik nadrágot is, de az nem passzol rá úgy, ezért felpróbálja a másikat. Arra, hogy milyen kellemetlenül érezte a nő magát, mikor ideérkezett csak felnevet.*
– Én még most is kellemetlenül érzem magam. Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam. Ráadásul szégyellem magam, azért mert ilyen tudatlan vagyok. Hiába biztat Ralas. Nem gondoltam volna, hogy itt fogok kikötni. Egyszerű dokkmunkásnak akartam állni, de Ralas valamit láthat bennem.* Közben felkerül rá a másik nadrág is. Ez pont is úgy tűnik, hogy jó rá. Ki is jön a paraván mögül, pont mikor Mady érdeklődik.*
– Úgy látom ezek jók lesznek. Már csak a lábbeli van hátra.* Azzal leül a székre és elkezdi egyenként felvenni őket. Közben az orvoslási tudásáról hallgatja, amit a nő mond. Mintha rémlene neki, hogy Ralas valami hasonlót mondott, hogy a női dolgokhoz ért. A masszázs tudomány érdekesnek tűnik, de valószínűtlennek tartja, hogy valaha is ilyet kérne Madytől. Nem szeret másoktól ilyesfajta dolgokat kérni. Túl gyáva az ilyesmihez. Végül a három csizmából is jónak tűnik az egyik.*
– Azt hiszem kész vagyok. Jól választotál, mert pont jók rám. Akkor most visszamegyünk?* Kérdezi meg. Magára nézve most már nem egy koldust, hanem egy munkást lát. Még azt a kevés holmiját, amit a másik ruhájában tárolt most átteszi ennek a zsebébe. Felőle indulhatnak is.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-14 18:19:41
Üzenet elküldve: 2019-08-14 18:19:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Wrexan, Mady //
*Ahogy a fiú száján folynak ki a szavak, úgy szorul össze a gyomra,mivel mindig is nehezen viselte az ilyen történeteket. Persze neki is van, de másokét hallani mindig olyan új és megrázó. Szíve szerint, odafordulna, és szoros ölelésébe fogná a fiút, hogy miután ezek a szavak elhagyták a száját, ne is találjanak vissza hozzá. Azt pedig, hogy egy ember csupán azért keveredjen bajba, hogy elő tudja teremteni a családjának a mindennapi betevőt, mindig nehéz dolog. ~De most már jó helyen van, ha rendesen dolgozik, és nem tűnik naplopónak, akkor idővel meg is lesz a pénz rá. ~ Gondolja teljes bizonyossággal. Közben előkotor egy durvább anyagú inget, ami nagyjából a fiú mérete és két kantáros nadrágot. ~Ezzel a méretet sem lőhetem nagyon el. ~ Mikor megfordul elégedetten látja, hogy a paraván felállítása nem okozott gondot a fiúnak, fel is aggatja rá a talált ruhadarabokat és letesz három csizmát is, felpróbálási célzattal, aztán átsétál a másik oldalra.*
-Kérlek próbáld fel a holmikat, ott egy szék is… *Mutat rá egy székre a paraván szélénél.* -Ha esetleg szükséged van rá, odahúzhatod. Remélem, találsz kényelmeset, a sajátodat pedig, csak nyugodtan hajtsd a székre vagy a támlájára. *Igazítja el a fiút, aztán még meg is fordul, hogy a paravánnak háttal legyen, nem mintha átlátna rajta, csak próbálja minél kevesebb kellemetlenség árán elérni a célt. Ezért is kezd el közben beszélni, kicsit erősít a hangján, hogy ha a fiú öltözködik, úgyis jól hallja, amit mond.*
-Tudod, a volt alkalmazóm, hogy biztonságosan célba érjek, adott mellém egy kísérőt, aki velem tartott és a legrövidebb úton Artheniorba juttatott. Sajnos a legrövidebb utak nem mindig a legkényelmesebbek is. Míg elértük a várost a csizmám teljesen elszakadt és olyan mocskos voltam, mint még életemben soha. Alig álltunk meg pihenni, mikor pedig az alvásra került a sor, kijelentette, hogy feküdjek le a fa tövébe. *Érződik a hangján, hogy minden egyes apró szőrszál felágaskodik már csak az említésétől is a dolognak.* -De nem voltam rá képes. Egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Majd a városban történt némi malőr, így elvesztettük egymást, ezért a hátralévő utat egyedül kellett megtegyem. *Itt megáll egy pillanatra az élménybeszámoló, hogy egy gondterhelt sóhajtást engedjen útjára, ha már úgyis mehetnékje támadt.* -Szinte szégyelltem magam, mikor már a Sellő ajtaja előtt álltam. Ha most belegondolok, mai fejjel már nem engedtem volna be magam azon az ajtón. *Mosolyodik el, csak úgy magában, hisz valóban szörnyen festett, főleg a mocsárjárás viselte meg a ruházatát és az idegeit.*
-De most, itt vagyok, ahogy te is, a főnöknek köszönhetően. Jó lett valamelyik nadrág? *Kérdez rá, hogy visszavergődjenek a munkához vezető ösvényre.*
-Gyógyító? Ezt nem állítanám, de persze kisebb sérüléseket el tudok látni, főleg a lányok bajaihoz értek nagyrészt. *Ekkor ráharap az alsó ajkára, hisz majdnem kiszaladt a száján, hogy bizony a vér látványa még ma is gondot okoz számára, de úgy véli, ezt az újdonsült munkaerőnek felesleges lenne az orrára kötni.* -Szóval sok mindenhez értek, de gyógyító nem vagyok. Bár ha a hátad vagy a derekad sajogna, azt egy kis masszírozással rövid úton helyre tudnám hozni. *Gondol bele, és az ötlet máris kicsit felvillanyozza. Szeret hasznos lenni, az említett dolgot meg kifejezetten élvezi is.*
*Ahogy a fiú száján folynak ki a szavak, úgy szorul össze a gyomra,mivel mindig is nehezen viselte az ilyen történeteket. Persze neki is van, de másokét hallani mindig olyan új és megrázó. Szíve szerint, odafordulna, és szoros ölelésébe fogná a fiút, hogy miután ezek a szavak elhagyták a száját, ne is találjanak vissza hozzá. Azt pedig, hogy egy ember csupán azért keveredjen bajba, hogy elő tudja teremteni a családjának a mindennapi betevőt, mindig nehéz dolog. ~De most már jó helyen van, ha rendesen dolgozik, és nem tűnik naplopónak, akkor idővel meg is lesz a pénz rá. ~ Gondolja teljes bizonyossággal. Közben előkotor egy durvább anyagú inget, ami nagyjából a fiú mérete és két kantáros nadrágot. ~Ezzel a méretet sem lőhetem nagyon el. ~ Mikor megfordul elégedetten látja, hogy a paraván felállítása nem okozott gondot a fiúnak, fel is aggatja rá a talált ruhadarabokat és letesz három csizmát is, felpróbálási célzattal, aztán átsétál a másik oldalra.*
-Kérlek próbáld fel a holmikat, ott egy szék is… *Mutat rá egy székre a paraván szélénél.* -Ha esetleg szükséged van rá, odahúzhatod. Remélem, találsz kényelmeset, a sajátodat pedig, csak nyugodtan hajtsd a székre vagy a támlájára. *Igazítja el a fiút, aztán még meg is fordul, hogy a paravánnak háttal legyen, nem mintha átlátna rajta, csak próbálja minél kevesebb kellemetlenség árán elérni a célt. Ezért is kezd el közben beszélni, kicsit erősít a hangján, hogy ha a fiú öltözködik, úgyis jól hallja, amit mond.*
-Tudod, a volt alkalmazóm, hogy biztonságosan célba érjek, adott mellém egy kísérőt, aki velem tartott és a legrövidebb úton Artheniorba juttatott. Sajnos a legrövidebb utak nem mindig a legkényelmesebbek is. Míg elértük a várost a csizmám teljesen elszakadt és olyan mocskos voltam, mint még életemben soha. Alig álltunk meg pihenni, mikor pedig az alvásra került a sor, kijelentette, hogy feküdjek le a fa tövébe. *Érződik a hangján, hogy minden egyes apró szőrszál felágaskodik már csak az említésétől is a dolognak.* -De nem voltam rá képes. Egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Majd a városban történt némi malőr, így elvesztettük egymást, ezért a hátralévő utat egyedül kellett megtegyem. *Itt megáll egy pillanatra az élménybeszámoló, hogy egy gondterhelt sóhajtást engedjen útjára, ha már úgyis mehetnékje támadt.* -Szinte szégyelltem magam, mikor már a Sellő ajtaja előtt álltam. Ha most belegondolok, mai fejjel már nem engedtem volna be magam azon az ajtón. *Mosolyodik el, csak úgy magában, hisz valóban szörnyen festett, főleg a mocsárjárás viselte meg a ruházatát és az idegeit.*
-De most, itt vagyok, ahogy te is, a főnöknek köszönhetően. Jó lett valamelyik nadrág? *Kérdez rá, hogy visszavergődjenek a munkához vezető ösvényre.*
-Gyógyító? Ezt nem állítanám, de persze kisebb sérüléseket el tudok látni, főleg a lányok bajaihoz értek nagyrészt. *Ekkor ráharap az alsó ajkára, hisz majdnem kiszaladt a száján, hogy bizony a vér látványa még ma is gondot okoz számára, de úgy véli, ezt az újdonsült munkaerőnek felesleges lenne az orrára kötni.* -Szóval sok mindenhez értek, de gyógyító nem vagyok. Bár ha a hátad vagy a derekad sajogna, azt egy kis masszírozással rövid úton helyre tudnám hozni. *Gondol bele, és az ötlet máris kicsit felvillanyozza. Szeret hasznos lenni, az említett dolgot meg kifejezetten élvezi is.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-14 16:44:39
Üzenet elküldve: 2019-08-14 16:44:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan, Mady //
* A nevére vonatkozó beszélgetés hamar véget ér. Csöndben haladnak tovább. Mady biccent egy őrnek, aki így tovább mehet. Közben a hely kinézete is jócskán megváltozik. Már nem olyan díszes és szemet gyönyörködtető részen járnak. Menet közben rákérdeznek a távozása okára. A fiú gyorsan részletezi azt.
– Igen onnan jöttem. S város a hegyen túl? Még nem hallottam ezt, de van benne valami.* itt elkomorodik az arca egy kicsit, de neki kezd mesélni* Röviden összeszedve a dolgot, apámat kivégezték, mivel csatlakozott egy titkosan működő csoporthoz. Pénzt akart szerezni, hogy el tudjunk költözni ide egy kis birtokra. Talált is valakit, aki azt ígérte, hogy szerez neki egyet. A birtokra meg lett a pénz, de közben addigra egyszerű martalócokra lezüllőt csoportot felszámolta a városi őrség. Apám is kivégezték, engem megkíméltek, mert nem tudtam a dologról. Cserébe lefoglalták a házat és munkásszálasra kellett költöznöm. Később talált meg egy ismeretlen, akinek az apám fizetett a birtokért. Ő kihozott a városból és adott egy papírt, ami egy birtoké. Sajnos pénz kell a föld kiváltásához. Mivel a környéken nem találtam olyan munkát, amit eddig csináltam, ezért ide jöttem a kikötőbe. Ralas meg ajánlott nekem munkát. Amúgy eddig bányászként dolgoztam. Beszéd közben ha néha el is kalandozna a figyelme akkor a nő megnoszogatja. Pont azelőtt sikerül befejeznie a beszédet, hogy elérnék a szobát. Követi Madyt a szobába és engedelmesen becsukja az ajtót maga után. A nő elkezd a ruhák között válogatni és onnan utasítja Wrexant.*
– Persze, máris csinálom. *Azzal odalép a paravánhoz és megpróbálja felállítani azt. Nem bonyolult a folyamat, ezért viszonylag hamar megvan vele. Nemsokára a Mady visszafordul hozzá. A kérdésére is most válaszol. Lihanechből származik. Wrexan már hallott a helyről. Mintha azt hallotta volna, hogy arra sok a tudós ember.*
– Az is jó messze van. Miért mi történt az úton?* Kíváncsiskodik a fiú. Persze lehet, hogy nem kap választ a kérdésére, de ez nem zavarja. Közben eszébe jut, amit Ralas mondott neki nem is olyan rég. Mintha Mady nevét hallotta volna, mikor az orvosukról beszélt. Megpróbál hát tájékozott ember benyomását kelteni, ezért rákérdez a dologra.*
– Te vagy a gyógyító? Ralas mintha mesélt volna róla, hogy valaki ért az ilyenekhez.* Legalább próbál beszélgetni, mert az elején ez nem nagyon jött össze neki.*
* A nevére vonatkozó beszélgetés hamar véget ér. Csöndben haladnak tovább. Mady biccent egy őrnek, aki így tovább mehet. Közben a hely kinézete is jócskán megváltozik. Már nem olyan díszes és szemet gyönyörködtető részen járnak. Menet közben rákérdeznek a távozása okára. A fiú gyorsan részletezi azt.
– Igen onnan jöttem. S város a hegyen túl? Még nem hallottam ezt, de van benne valami.* itt elkomorodik az arca egy kicsit, de neki kezd mesélni* Röviden összeszedve a dolgot, apámat kivégezték, mivel csatlakozott egy titkosan működő csoporthoz. Pénzt akart szerezni, hogy el tudjunk költözni ide egy kis birtokra. Talált is valakit, aki azt ígérte, hogy szerez neki egyet. A birtokra meg lett a pénz, de közben addigra egyszerű martalócokra lezüllőt csoportot felszámolta a városi őrség. Apám is kivégezték, engem megkíméltek, mert nem tudtam a dologról. Cserébe lefoglalták a házat és munkásszálasra kellett költöznöm. Később talált meg egy ismeretlen, akinek az apám fizetett a birtokért. Ő kihozott a városból és adott egy papírt, ami egy birtoké. Sajnos pénz kell a föld kiváltásához. Mivel a környéken nem találtam olyan munkát, amit eddig csináltam, ezért ide jöttem a kikötőbe. Ralas meg ajánlott nekem munkát. Amúgy eddig bányászként dolgoztam. Beszéd közben ha néha el is kalandozna a figyelme akkor a nő megnoszogatja. Pont azelőtt sikerül befejeznie a beszédet, hogy elérnék a szobát. Követi Madyt a szobába és engedelmesen becsukja az ajtót maga után. A nő elkezd a ruhák között válogatni és onnan utasítja Wrexant.*
– Persze, máris csinálom. *Azzal odalép a paravánhoz és megpróbálja felállítani azt. Nem bonyolult a folyamat, ezért viszonylag hamar megvan vele. Nemsokára a Mady visszafordul hozzá. A kérdésére is most válaszol. Lihanechből származik. Wrexan már hallott a helyről. Mintha azt hallotta volna, hogy arra sok a tudós ember.*
– Az is jó messze van. Miért mi történt az úton?* Kíváncsiskodik a fiú. Persze lehet, hogy nem kap választ a kérdésére, de ez nem zavarja. Közben eszébe jut, amit Ralas mondott neki nem is olyan rég. Mintha Mady nevét hallotta volna, mikor az orvosukról beszélt. Megpróbál hát tájékozott ember benyomását kelteni, ezért rákérdez a dologra.*
– Te vagy a gyógyító? Ralas mintha mesélt volna róla, hogy valaki ért az ilyenekhez.* Legalább próbál beszélgetni, mert az elején ez nem nagyon jött össze neki.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-14 07:27:12
Üzenet elküldve: 2019-08-14 07:27:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Wrexan, Mady//
*Menet közben a tudományára hozza a fiú, hogy nem igazán érdekli, miképpen szólítja, ez az érdektelenség pedig kicsit lelombozza, bár úgy véli, ha ő is épp az utcáról sétálna be rongyos ruhákba, neki is igazán mindegy lenne. Meg aztán, neki amúgy is az. ~Engem már hányféleképpen hívtak, két kezemen össze se tudnám számolni. ~ Úgy tapasztalta egyelőre, hogy a kikötőben kicsit egysíkúbb az emberek fantáziája, itt még nem voltak kirívó esetek, ellenben az előző helyén. ~Talán a hosszú tengeri utazások teszik. ~ Miközben ezek fordulnak meg a fejében, már be is tértek a szolgálati szállások felé vezető folyosórészre. Az ajtónál állónak csak biccent és jelzi, hogy a fiú vele van, ne aggódjon nem illetéktelen, majd haladnak tovább egy lépcső felé. Ez a része a Sellőnek már nem annyira díszes és úri, mint a vendégtér, de ez érthető is, hiszen itt folynak a háttérmunkálatok, inkább célszerű elrendezéssel bír, mint szemet gyönyörködtető bájjal.*
-Pirtianesből? Az a város van a hegyen túl. Mindig csak így hivatkoztak rá, de még nem volt szerencsém olyannal találkozni, aki onnan érkezett. Miért jöttél el onnan, ha szabad kérdezni? *Próbálja teljesen hétköznapi dolgokra terelni a beszélgetés fonalát, bár tagadhatatlan, hogy némi érdeklődés is bujkál benne az újdonság varázsa miatt. Közben felsétálnak a lépcsőn, ha esetleg Wrexan kicsit leragadna esetleg a raktár vagy a konyha körüli sürgést figyelve, azért noszogatja, hiszen a főnök már várja, hogy munkára jelentkezzen, és mindent lesz alkalma később is szemügyre venni alaposabban. Odafent megáll egy ajtó előtt és előveszi a kulcsot, amit még odalent magához vett. Elfordítja és az ajtó már nyílik is. Első látásra úgy fest, mint egy normál szoba és valóban az is, teljesen rendben van tartva, senki sem lakja, ez elsőre is levonható következtetés. Besétál és int a férfinek is, hogy kövessen.*
-Becsuknád. *Jelzi felé, hogy az ajtót helyezze vissza a tokjába, ha belépett rajta. Odasétál a szekrényhez és kitárja szélesre, hogy mindent jól lásson. Nemsokára a kezébe is akad, amit keresett, egy pár férfi csizma, ami talán jó lesz Wrexannak, aztán a vállfákat kezdi el tologatni, hogy megtalálja az öltözéket is.*
-Addig felállítanád a paravánt? *Nem néz hátra, csak kezével a függöny irányába bök, ahol jól láthatóan egy paraván van összerendezve a szoba falához támasztva. Csak miután leemelt egy vállfát fordul meg ismét a fiú irányába.*
-Nem, én sem vagyok helyi. *Válaszol végül a feltett kérdésre.*
-Lihanechből érkeztem. Azt hittem már soha nem érek ide, borzalmas volt az út. *Még ma is kirázza a hideg, ha felidézi magában.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 07:34:01
*Menet közben a tudományára hozza a fiú, hogy nem igazán érdekli, miképpen szólítja, ez az érdektelenség pedig kicsit lelombozza, bár úgy véli, ha ő is épp az utcáról sétálna be rongyos ruhákba, neki is igazán mindegy lenne. Meg aztán, neki amúgy is az. ~Engem már hányféleképpen hívtak, két kezemen össze se tudnám számolni. ~ Úgy tapasztalta egyelőre, hogy a kikötőben kicsit egysíkúbb az emberek fantáziája, itt még nem voltak kirívó esetek, ellenben az előző helyén. ~Talán a hosszú tengeri utazások teszik. ~ Miközben ezek fordulnak meg a fejében, már be is tértek a szolgálati szállások felé vezető folyosórészre. Az ajtónál állónak csak biccent és jelzi, hogy a fiú vele van, ne aggódjon nem illetéktelen, majd haladnak tovább egy lépcső felé. Ez a része a Sellőnek már nem annyira díszes és úri, mint a vendégtér, de ez érthető is, hiszen itt folynak a háttérmunkálatok, inkább célszerű elrendezéssel bír, mint szemet gyönyörködtető bájjal.*
-Pirtianesből? Az a város van a hegyen túl. Mindig csak így hivatkoztak rá, de még nem volt szerencsém olyannal találkozni, aki onnan érkezett. Miért jöttél el onnan, ha szabad kérdezni? *Próbálja teljesen hétköznapi dolgokra terelni a beszélgetés fonalát, bár tagadhatatlan, hogy némi érdeklődés is bujkál benne az újdonság varázsa miatt. Közben felsétálnak a lépcsőn, ha esetleg Wrexan kicsit leragadna esetleg a raktár vagy a konyha körüli sürgést figyelve, azért noszogatja, hiszen a főnök már várja, hogy munkára jelentkezzen, és mindent lesz alkalma később is szemügyre venni alaposabban. Odafent megáll egy ajtó előtt és előveszi a kulcsot, amit még odalent magához vett. Elfordítja és az ajtó már nyílik is. Első látásra úgy fest, mint egy normál szoba és valóban az is, teljesen rendben van tartva, senki sem lakja, ez elsőre is levonható következtetés. Besétál és int a férfinek is, hogy kövessen.*
-Becsuknád. *Jelzi felé, hogy az ajtót helyezze vissza a tokjába, ha belépett rajta. Odasétál a szekrényhez és kitárja szélesre, hogy mindent jól lásson. Nemsokára a kezébe is akad, amit keresett, egy pár férfi csizma, ami talán jó lesz Wrexannak, aztán a vállfákat kezdi el tologatni, hogy megtalálja az öltözéket is.*
-Addig felállítanád a paravánt? *Nem néz hátra, csak kezével a függöny irányába bök, ahol jól láthatóan egy paraván van összerendezve a szoba falához támasztva. Csak miután leemelt egy vállfát fordul meg ismét a fiú irányába.*
-Nem, én sem vagyok helyi. *Válaszol végül a feltett kérdésre.*
-Lihanechből érkeztem. Azt hittem már soha nem érek ide, borzalmas volt az út. *Még ma is kirázza a hideg, ha felidézi magában.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 07:34:01
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-12 21:07:46
Üzenet elküldve: 2019-08-12 21:07:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
- Csak te meg a ló meg én... micsoda kilátások... *Sóhajt fel, bár a lovat nagyon szívesen mellőzné a képből, különben is a part közel van, még mindig nem érti miért szükséges ez, bár tény, hogy nagymértékben megkönnyítené a hosszabbik útjait, többek között a másnapit is. Tereli gondolatait, s hamarosan azok is a dézsa forró vizébe merülnek, persze egy kicsit megpihenve a felszínén, s onnan bukva alá hirtelen. Szemei visszacsukva, s belül csupán a nyugtató és enyhet adó sötétet látja, mögüle féloldalasan pedig a lány hangját. Mélán elmosolyodik a hirtelen vallomásra, melyből kitűnik az aggodalom, s talán a vágy is, bár az utolsó mondat e kapcsán sokkal inkább az aggodalmat jelzi. Óvatosan emelkedik keze, a víz felhajtóereje kellő lágyságot ad a mozdulatnak, egy apró csobbanás, s Zammiria a kézfején immár egy másik kéz simítását érezheti.*
- Ne aggódj már ennyire, bízz egy kicsit bennem. *Nincs hangszínében kínos rosszallás, vagy zsörtölődő él, csupán egy halk kérés a férfitól, tán inkább a büszkeség mondatja vele. A kéz aztán visszacsúszik, s hagyja dolgozni, hamarosan fontos percek következnek, egészen éltető ércsatornáinak közelében, így akaratlan sem mozdul, csak bőre borzong bele az érintésbe. Hallja a helyezkedést, ahogyan azt is közvetlen mögüle jön, így amennyire tudja hátrahajtja fejét, annak ellenére, hogy Zammiria saját kezével tartja azt továbbra is. Érzi a homlokát érintő fehér tincseket, s kinyitja a szemét. Szája csukva, nem szól, csak orrán veszi a levegőt, s elmerülve a lányarcában és tekintetében némán figyel. Önkéntelenül indulna mosolyra az ajka, de visszafogja azt, nem fél attól, hogy megvágják, egyéb sérüléstől sem, de marad a komolyság homályába burkolózva, csupán tekintetének csillogása jelzi gondolatait. Szeme csak akkor rebben, mikor a befejező mozdulat után a lány megszólal. Halkan sóhajt fel.*
- Máris? Pedig nagyon élveztem. *Nyújtózkodik egyet kissé felülve, majd tarkóját dörzsöli, melyen bizonyára ott virít a dézsa szélének nyoma, törölközőt elfelejtett maga mögé tenni, de nem bánja, vagy legalábbis nem érdekli.*
- Ezért kell a révet helyreállítani. *Biccent, miközben állán simítja végig kezét, majd arca minden szegletén.* Adott esetben azt a kezdetleges városi tanácsot, vagy micsodát kell megkeresnünk ezzel kapcsolatosan, de nem vagyok politikus, kemény dió lesz. *Sóhajt ismét.*
- Fura érzés. *Nevet fel, miközben még mindig arcát gyúrja szüntelen. Az oly régóta ott virító körszakáll és bajusz hiánya élénk és jelenleg szokatlan. Ismét lehunyja szemét, míg Zammiria arcát keni be. Mélyet szippant a kellemes aromájú főzetből, vagy olajból.*
- Te honnan tudsz ilyeneket? Borotválás, kenceficék, szabás-varrás... nem voltál te háziasszony valaha?! *Szalad fel egyik szemöldöke, majd kacsint.* Meg. *A tükörbe pillantva hátrahőköl az eredménytől, majd megnézi közelebbről. Jobbra, balra fordítja arcát.*
- Hát... elég drasztikus változás, de, ami azt illeti nagyon tetszik. *Mosolyodik el végül, s Zammiriára pillantva hajol közelebb egy lágy csókra.*
- A munkádért. Most már nem bánom, ha megszabadítasz ettől a lobonctól is. *Jelenti ki nevetve, aztán megint csak nyújtózkodik.*
- Ki kell szállnom? *Kérdezi elkínzott hangon és nyakig merül a forró dézsában.* Szerintem itt tudnék aludni. *Morfondírozik.*
- Tudod, közben azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi harcosra van még szükségünk? Egyéb beosztottakra is gondolnunk kell, ami azt illeti elég szépen fejlődünk, nem? *Gondol itt az épülettel kapcsolatos terveire, a gyarapodó beosztottakra, s a messzire vivő tervekre.*
- Újabb épületekre lesz szükségünk a terjeszkedéshez. Hogy az ügyfélkört bővítsük, ott pedig a révre, ahogy az imént felötlött benned. Közvetlen hajóforgalommal, hol esetleg még reklámoznak is bennünket, Arthenior megnyílna számunkra. De lehet az ottaniakkal kellene egyeztetni. *Kezével kissé hátrasimítja haját homlokáról egy egyszerű kézmozdulattal.*
- Hallottál már a wegtoreniekről? A Pintyet üzemeltetik... együttműködhetnénk. *Szól csendesen, s a lányra pillant.*
//Új hajnal jő//
- Csak te meg a ló meg én... micsoda kilátások... *Sóhajt fel, bár a lovat nagyon szívesen mellőzné a képből, különben is a part közel van, még mindig nem érti miért szükséges ez, bár tény, hogy nagymértékben megkönnyítené a hosszabbik útjait, többek között a másnapit is. Tereli gondolatait, s hamarosan azok is a dézsa forró vizébe merülnek, persze egy kicsit megpihenve a felszínén, s onnan bukva alá hirtelen. Szemei visszacsukva, s belül csupán a nyugtató és enyhet adó sötétet látja, mögüle féloldalasan pedig a lány hangját. Mélán elmosolyodik a hirtelen vallomásra, melyből kitűnik az aggodalom, s talán a vágy is, bár az utolsó mondat e kapcsán sokkal inkább az aggodalmat jelzi. Óvatosan emelkedik keze, a víz felhajtóereje kellő lágyságot ad a mozdulatnak, egy apró csobbanás, s Zammiria a kézfején immár egy másik kéz simítását érezheti.*
- Ne aggódj már ennyire, bízz egy kicsit bennem. *Nincs hangszínében kínos rosszallás, vagy zsörtölődő él, csupán egy halk kérés a férfitól, tán inkább a büszkeség mondatja vele. A kéz aztán visszacsúszik, s hagyja dolgozni, hamarosan fontos percek következnek, egészen éltető ércsatornáinak közelében, így akaratlan sem mozdul, csak bőre borzong bele az érintésbe. Hallja a helyezkedést, ahogyan azt is közvetlen mögüle jön, így amennyire tudja hátrahajtja fejét, annak ellenére, hogy Zammiria saját kezével tartja azt továbbra is. Érzi a homlokát érintő fehér tincseket, s kinyitja a szemét. Szája csukva, nem szól, csak orrán veszi a levegőt, s elmerülve a lányarcában és tekintetében némán figyel. Önkéntelenül indulna mosolyra az ajka, de visszafogja azt, nem fél attól, hogy megvágják, egyéb sérüléstől sem, de marad a komolyság homályába burkolózva, csupán tekintetének csillogása jelzi gondolatait. Szeme csak akkor rebben, mikor a befejező mozdulat után a lány megszólal. Halkan sóhajt fel.*
- Máris? Pedig nagyon élveztem. *Nyújtózkodik egyet kissé felülve, majd tarkóját dörzsöli, melyen bizonyára ott virít a dézsa szélének nyoma, törölközőt elfelejtett maga mögé tenni, de nem bánja, vagy legalábbis nem érdekli.*
- Ezért kell a révet helyreállítani. *Biccent, miközben állán simítja végig kezét, majd arca minden szegletén.* Adott esetben azt a kezdetleges városi tanácsot, vagy micsodát kell megkeresnünk ezzel kapcsolatosan, de nem vagyok politikus, kemény dió lesz. *Sóhajt ismét.*
- Fura érzés. *Nevet fel, miközben még mindig arcát gyúrja szüntelen. Az oly régóta ott virító körszakáll és bajusz hiánya élénk és jelenleg szokatlan. Ismét lehunyja szemét, míg Zammiria arcát keni be. Mélyet szippant a kellemes aromájú főzetből, vagy olajból.*
- Te honnan tudsz ilyeneket? Borotválás, kenceficék, szabás-varrás... nem voltál te háziasszony valaha?! *Szalad fel egyik szemöldöke, majd kacsint.* Meg. *A tükörbe pillantva hátrahőköl az eredménytől, majd megnézi közelebbről. Jobbra, balra fordítja arcát.*
- Hát... elég drasztikus változás, de, ami azt illeti nagyon tetszik. *Mosolyodik el végül, s Zammiriára pillantva hajol közelebb egy lágy csókra.*
- A munkádért. Most már nem bánom, ha megszabadítasz ettől a lobonctól is. *Jelenti ki nevetve, aztán megint csak nyújtózkodik.*
- Ki kell szállnom? *Kérdezi elkínzott hangon és nyakig merül a forró dézsában.* Szerintem itt tudnék aludni. *Morfondírozik.*
- Tudod, közben azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi harcosra van még szükségünk? Egyéb beosztottakra is gondolnunk kell, ami azt illeti elég szépen fejlődünk, nem? *Gondol itt az épülettel kapcsolatos terveire, a gyarapodó beosztottakra, s a messzire vivő tervekre.*
- Újabb épületekre lesz szükségünk a terjeszkedéshez. Hogy az ügyfélkört bővítsük, ott pedig a révre, ahogy az imént felötlött benned. Közvetlen hajóforgalommal, hol esetleg még reklámoznak is bennünket, Arthenior megnyílna számunkra. De lehet az ottaniakkal kellene egyeztetni. *Kezével kissé hátrasimítja haját homlokáról egy egyszerű kézmozdulattal.*
- Hallottál már a wegtoreniekről? A Pintyet üzemeltetik... együttműködhetnénk. *Szól csendesen, s a lányra pillant.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-12 13:18:14
Üzenet elküldve: 2019-08-12 13:18:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Kis tréfájuk pikáns zamatot ad az éjjeli oldott hangulatnak, de Zammiria gyorsan visszavonulót fúj, s halkan nevet a féltékeny megjegyzésen.*
- Ezért viszlek téged is magammal.
*Kijelentése határozott, nem csupán szónoki fordulat. Módot talál rá, hogy együtt vonuljanak ki a partra. Talán addigra vesz egy lovat Ralasnak. Idővel pedig valamilyen egyszerű lovaskocsit, mit sötétre festhetnek, s el lehet függönyözni. A helyettesítés dolgát rövidre zárják, az ő pénzük, az ő életük hever benne, számukra ezért mást jelent, mint egy idegennek. Újabb vidám pillanatok oldják fel a súlyos témák csendességét, bohókás kitérői nem csupán spontán megnyilatkozások, azzal a céllal érkezett, hogy Ralast felvidítsa és erőt adjon neki. Ráijesztett esti levertségével. No persze emellett alkalmas elterelés, hogy feddése élét elvegye. Nincs kifogása, hogy lendületet tartva haladjanak előre, de vannak dolgok, amiknek idő kell, hogy megérjenek, türelmetlenséggel elromolhatnak. Ralas mindig is szikrázó nap lesz, ki ontja világosságát és hőjét, Zammiria pedig a kettős holdak sötéttel ölelkező fénye, melyeknek hol egyike, hol másika mutatja meg arcát, s az éjszaka figyelmes csendjével munkálkodik. Ralas nem tűnik még mindig túl boldognak a borotválás miatt, inkább csak beletörődöttnek. Terveit Zam csendesen hallgatja végig, a városi kitérőnek nem igazán örül most, hogy tudja, nem adhatja oda lovát. De ez most olyasmi, amibe nem kíván beleszólni.*
- Csak rád.
*Feleli csendesen az igényekre vonatkozóan. A varázsitalokra már megkérte a lányokat, szövetet nem vetetne mással, és furcsa lenne a gyógynövényt Ralasszal vásároltatnia. Azon kívül nem akar hozzájárulni a kitérő céljának megerősítéséhez.*
- Épségben.
*Teszi hozzá cinkos pillantással, aztán nekilát az első megfontolt mozdulatoknak. Szemből az arcél fölötti részekkel foglalkozik, ahol egyébként nincs túl sok dolga, ezért néhány ügyes, akár még kellemesnek is ható mozdulattal, amit mindig törlés követ, már végez is. Ezután jön a kényesebb terület, ehhez inkább Ralas mögé igazítja a széket, mert így jobban kézre állónak érzi. Egészen közel helyezkedik, térdeit nyitja, hogy a dézsához közelebb húzódhasson stabil pozícióban és a férfi fölé hajol kissé oldalról. Most nem beszélteti, maga is koncentrál. A ragadozó figyelme sejlik fel szemeiben. Ralas fejét megint jobb kézzel támasztja meg, s ballal borotvál. Türelmesen, megfontoltan. Szeretné, ha szép lenne az eredmény, hogy ne vegye el Ralas kedvét, amint tükörbe néz. Halkan sercennek a mozdulatok, egyetlen vágást sem ejt a bőrön, precízen dolgozik. Csupán csendes, titokzatos mosolyra húzódik szája, mikor belegondol, milyen könnyeden tette magát kiszolgáltatottá társa.*
- Kész.
*Dől hátra, majd a borotvát leöblíti és lerázza, végül elteszi a tálcára.*
- Kár, hogy még nem működik a rendszeres hajózás fel a városhoz. Sokkal kényelmesebb lenne, mint gyalogosan. Reméljük, egyszer mindennapos lesz, és ezt a lehetőséget mások is felismerik.
*Egy kicsi, tiszta törölközőt bevizez és megint szemben ülve finom mozdulatokkal letisztogatja a maradék szappant. Nem dörgöl, inkább csak odanyomkodja a szövetet, nem szeretné irritálni a bőrt. Megnézi az eredményt, elégedett mosoly ül az arcára. Utána néhányat cseppent a tenyerébe a gyógynövényillatú olajból, melynek leginkább kamilla- és enyhe kámforillata van. Elkeni a másik tenyerével, és mindkettőt lágyan nyomja a borotvált részekre.*
- Ez megnyugtatja az arcbőrt. Megnézed? Persze az új frizurával más lesz.
*Az egyik széket leteszi a férfival szemben, a tükröt pedig leemeli a falról és ráteszi. A tükörre most neki is szüksége lesz, ezért nem várt a bemutatóval.*
//Új hajnal jő//
*Kis tréfájuk pikáns zamatot ad az éjjeli oldott hangulatnak, de Zammiria gyorsan visszavonulót fúj, s halkan nevet a féltékeny megjegyzésen.*
- Ezért viszlek téged is magammal.
*Kijelentése határozott, nem csupán szónoki fordulat. Módot talál rá, hogy együtt vonuljanak ki a partra. Talán addigra vesz egy lovat Ralasnak. Idővel pedig valamilyen egyszerű lovaskocsit, mit sötétre festhetnek, s el lehet függönyözni. A helyettesítés dolgát rövidre zárják, az ő pénzük, az ő életük hever benne, számukra ezért mást jelent, mint egy idegennek. Újabb vidám pillanatok oldják fel a súlyos témák csendességét, bohókás kitérői nem csupán spontán megnyilatkozások, azzal a céllal érkezett, hogy Ralast felvidítsa és erőt adjon neki. Ráijesztett esti levertségével. No persze emellett alkalmas elterelés, hogy feddése élét elvegye. Nincs kifogása, hogy lendületet tartva haladjanak előre, de vannak dolgok, amiknek idő kell, hogy megérjenek, türelmetlenséggel elromolhatnak. Ralas mindig is szikrázó nap lesz, ki ontja világosságát és hőjét, Zammiria pedig a kettős holdak sötéttel ölelkező fénye, melyeknek hol egyike, hol másika mutatja meg arcát, s az éjszaka figyelmes csendjével munkálkodik. Ralas nem tűnik még mindig túl boldognak a borotválás miatt, inkább csak beletörődöttnek. Terveit Zam csendesen hallgatja végig, a városi kitérőnek nem igazán örül most, hogy tudja, nem adhatja oda lovát. De ez most olyasmi, amibe nem kíván beleszólni.*
- Csak rád.
*Feleli csendesen az igényekre vonatkozóan. A varázsitalokra már megkérte a lányokat, szövetet nem vetetne mással, és furcsa lenne a gyógynövényt Ralasszal vásároltatnia. Azon kívül nem akar hozzájárulni a kitérő céljának megerősítéséhez.*
- Épségben.
*Teszi hozzá cinkos pillantással, aztán nekilát az első megfontolt mozdulatoknak. Szemből az arcél fölötti részekkel foglalkozik, ahol egyébként nincs túl sok dolga, ezért néhány ügyes, akár még kellemesnek is ható mozdulattal, amit mindig törlés követ, már végez is. Ezután jön a kényesebb terület, ehhez inkább Ralas mögé igazítja a széket, mert így jobban kézre állónak érzi. Egészen közel helyezkedik, térdeit nyitja, hogy a dézsához közelebb húzódhasson stabil pozícióban és a férfi fölé hajol kissé oldalról. Most nem beszélteti, maga is koncentrál. A ragadozó figyelme sejlik fel szemeiben. Ralas fejét megint jobb kézzel támasztja meg, s ballal borotvál. Türelmesen, megfontoltan. Szeretné, ha szép lenne az eredmény, hogy ne vegye el Ralas kedvét, amint tükörbe néz. Halkan sercennek a mozdulatok, egyetlen vágást sem ejt a bőrön, precízen dolgozik. Csupán csendes, titokzatos mosolyra húzódik szája, mikor belegondol, milyen könnyeden tette magát kiszolgáltatottá társa.*
- Kész.
*Dől hátra, majd a borotvát leöblíti és lerázza, végül elteszi a tálcára.*
- Kár, hogy még nem működik a rendszeres hajózás fel a városhoz. Sokkal kényelmesebb lenne, mint gyalogosan. Reméljük, egyszer mindennapos lesz, és ezt a lehetőséget mások is felismerik.
*Egy kicsi, tiszta törölközőt bevizez és megint szemben ülve finom mozdulatokkal letisztogatja a maradék szappant. Nem dörgöl, inkább csak odanyomkodja a szövetet, nem szeretné irritálni a bőrt. Megnézi az eredményt, elégedett mosoly ül az arcára. Utána néhányat cseppent a tenyerébe a gyógynövényillatú olajból, melynek leginkább kamilla- és enyhe kámforillata van. Elkeni a másik tenyerével, és mindkettőt lágyan nyomja a borotvált részekre.*
- Ez megnyugtatja az arcbőrt. Megnézed? Persze az új frizurával más lesz.
*Az egyik széket leteszi a férfival szemben, a tükröt pedig leemeli a falról és ráteszi. A tükörre most neki is szüksége lesz, ezért nem várt a bemutatóval.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-11 17:57:46
Üzenet elküldve: 2019-08-11 17:57:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holt teher//
- A Sellő számomra egy eszköz, semmi más. Nem esik csorba sem a hírnevén, sem a személyzetén, sem a vendégkörén, cserébe pedig a szolgálatomat és képességeimet kapjátok.
*Ő ennyiben le is tudja a témát. Nem tartozik magyarázattan a mesterén kívül senkinek sem.*
- Én nem kértem tőled semmit, csupán javaslatot tettem *javítja ki a nőt. Ez az utolsó dolog, amit mondd, hiszen a nő különösképpen unszimpatikus a számára. Megfogja a ládát, és elindul utána abban reménykedve, hogy hamar túljutnak ezen. Nincs kedve egész éjszaka ezzel foglalkozni, gyorsan le akarja tudni a munkát. Még az esti meditációját sem végezte el, ami számára egy fontos, és soha ki nem hagyott rítus.*
- A Sellő számomra egy eszköz, semmi más. Nem esik csorba sem a hírnevén, sem a személyzetén, sem a vendégkörén, cserébe pedig a szolgálatomat és képességeimet kapjátok.
*Ő ennyiben le is tudja a témát. Nem tartozik magyarázattan a mesterén kívül senkinek sem.*
- Én nem kértem tőled semmit, csupán javaslatot tettem *javítja ki a nőt. Ez az utolsó dolog, amit mondd, hiszen a nő különösképpen unszimpatikus a számára. Megfogja a ládát, és elindul utána abban reménykedve, hogy hamar túljutnak ezen. Nincs kedve egész éjszaka ezzel foglalkozni, gyorsan le akarja tudni a munkát. Még az esti meditációját sem végezte el, ami számára egy fontos, és soha ki nem hagyott rítus.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-10 16:37:26
Üzenet elküldve: 2019-08-10 16:37:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Szinte úgy merül el a gyengéden habzó vízfelszín alatt, akárha párnái között dőlne el. A víz kellemesen simogatja bőrét, selymes hatást kölcsönöz neki, egyelőre a kiázás veszélye nem fenyegeti, jóllehet nem is foglalkozna vele. Szórakozottan játszik a vízzel, s kezéről csepegteti le, azt megfigyelve, így meglepi a hirtelen mellkasára simuló kéz, mely egy kissé vadabb érintés, mint korábban. Természetesen tekintete azonnal kajánul megvillan, s a huncut, kétértelmű mondatok, máris fülig ér a szája.*
- Ez esetben talán félre tudnám tenni aggályaimat... de máris féltékeny vagyok a lovakra. *Húzza fel szemöldökét morcosan, még mindig meglepetten, aztán elneveti magát, s csak legyint maga is, hagyja a lányt dolgozni. A Sellőházra vonatkozó rész kapcsán a nem túl határozott szavak nem nyugtatják meg, persze van egy olyan megérzése, hogy szándékosan kapott csak ilyen mondatot. Igen. Aggódik, nem a lány képességei, vagy rátermettsége okán... csak úgy, mint, ahogy férfi aggódhat egy nő iránt. Nem maszkulin módon, kisebbítően, csupán érzésből és lélekből, így homlokára megint csak ráncok kerülnek. Egyre kevésbé vonzza már a távollét, de még nem tett le róla, s tulajdonképpen most azt készítik elő, bután hozná ki magát, ha visszafordulna. Főként, hogy a vezetés helyettesítése kapcsán viszont kész véleményt kap, mellyel azonnal hallgatólagosan egyetért, persze egy apró biccentéssel jelzi is. Nem erőlteti, mert a lány szavai mögött ott rejlik az igazság. Nem bízná még senkire, talán az idő megmutatja, lesz-e alkalmas jelölt, azonban jelenleg senkinél nem vél felfedezni komoly szándékot erre vonatkozóan, mindenki tőlük vár feladatmeghatározást ahelyett, hogy maguktól kezdeményeznének. Talán Dreyia... neki sok ötlete van, de túl hirtelen és túl zabolátlan, s saját ötletei olykor az utasítás rovására tűnnek látszani. A többiek meg kiváló dolgozók, de semmi több és ezt nem rossz értelemben gondolja. Merengéséből egy habpamacs szakítja ki, mely pontosan az orrán landol. Két szemével szándékosan odairányítva bandzsít.*
- Héj... ott is megberetválsz? *Kérdezi mély hangsúllyal, s keze már indulna, de Zammiria pont időben cselekszik.* Áááá... mindig készenlétben... na várj csak... *Kuncog magában fejét csóválva, s szemét lehunyva engedi, hogy megtöröljék, aztán arcát bekenjék. Elégedetten sóhajt fel. Ezek azok a pillanatok, melyeket nem cserélne el semmiért. A lány kedves érintése a bőrén, humoros és meghitt percek, melyekből oly kevés adatik.*
- Csináld. *Dörmögi hosszan szuszogva, szemernyi félelemérzet nélkül.*
- Előbb szétnézek a kikötőben, körbejárok minden helyet, minden buckát és minden épületet. *Mondja csendesen.* Aztán ki tudja, lehet a városban kötök ki, egyelőre célom még magam előtt is ismeretlen. *Nem nyitja ki a szemét, csupán kezét mozgatja meg a víz alatt, meztelen teste kellemesen terül és elengedi magát.*
- Esetleg szükséged van valamire? Vágysz valamire, melyet onnan hozhatnék neked? *A kérdés komoly, nem kíván üres kézzel visszatérni, természetesen Zammirától kapott ajándékait is viszi magával.*
- Hmm... mit gondolsz? *Zammiria gondolatai nem állják meg helyüket, mert a férfi nemes egyszerűséggel kínálja torkát, hol az ádámcsutka lassú fel le mozgása jelez egy pillanatnyi mozgást.*
//Új hajnal jő//
*Szinte úgy merül el a gyengéden habzó vízfelszín alatt, akárha párnái között dőlne el. A víz kellemesen simogatja bőrét, selymes hatást kölcsönöz neki, egyelőre a kiázás veszélye nem fenyegeti, jóllehet nem is foglalkozna vele. Szórakozottan játszik a vízzel, s kezéről csepegteti le, azt megfigyelve, így meglepi a hirtelen mellkasára simuló kéz, mely egy kissé vadabb érintés, mint korábban. Természetesen tekintete azonnal kajánul megvillan, s a huncut, kétértelmű mondatok, máris fülig ér a szája.*
- Ez esetben talán félre tudnám tenni aggályaimat... de máris féltékeny vagyok a lovakra. *Húzza fel szemöldökét morcosan, még mindig meglepetten, aztán elneveti magát, s csak legyint maga is, hagyja a lányt dolgozni. A Sellőházra vonatkozó rész kapcsán a nem túl határozott szavak nem nyugtatják meg, persze van egy olyan megérzése, hogy szándékosan kapott csak ilyen mondatot. Igen. Aggódik, nem a lány képességei, vagy rátermettsége okán... csak úgy, mint, ahogy férfi aggódhat egy nő iránt. Nem maszkulin módon, kisebbítően, csupán érzésből és lélekből, így homlokára megint csak ráncok kerülnek. Egyre kevésbé vonzza már a távollét, de még nem tett le róla, s tulajdonképpen most azt készítik elő, bután hozná ki magát, ha visszafordulna. Főként, hogy a vezetés helyettesítése kapcsán viszont kész véleményt kap, mellyel azonnal hallgatólagosan egyetért, persze egy apró biccentéssel jelzi is. Nem erőlteti, mert a lány szavai mögött ott rejlik az igazság. Nem bízná még senkire, talán az idő megmutatja, lesz-e alkalmas jelölt, azonban jelenleg senkinél nem vél felfedezni komoly szándékot erre vonatkozóan, mindenki tőlük vár feladatmeghatározást ahelyett, hogy maguktól kezdeményeznének. Talán Dreyia... neki sok ötlete van, de túl hirtelen és túl zabolátlan, s saját ötletei olykor az utasítás rovására tűnnek látszani. A többiek meg kiváló dolgozók, de semmi több és ezt nem rossz értelemben gondolja. Merengéséből egy habpamacs szakítja ki, mely pontosan az orrán landol. Két szemével szándékosan odairányítva bandzsít.*
- Héj... ott is megberetválsz? *Kérdezi mély hangsúllyal, s keze már indulna, de Zammiria pont időben cselekszik.* Áááá... mindig készenlétben... na várj csak... *Kuncog magában fejét csóválva, s szemét lehunyva engedi, hogy megtöröljék, aztán arcát bekenjék. Elégedetten sóhajt fel. Ezek azok a pillanatok, melyeket nem cserélne el semmiért. A lány kedves érintése a bőrén, humoros és meghitt percek, melyekből oly kevés adatik.*
- Csináld. *Dörmögi hosszan szuszogva, szemernyi félelemérzet nélkül.*
- Előbb szétnézek a kikötőben, körbejárok minden helyet, minden buckát és minden épületet. *Mondja csendesen.* Aztán ki tudja, lehet a városban kötök ki, egyelőre célom még magam előtt is ismeretlen. *Nem nyitja ki a szemét, csupán kezét mozgatja meg a víz alatt, meztelen teste kellemesen terül és elengedi magát.*
- Esetleg szükséged van valamire? Vágysz valamire, melyet onnan hozhatnék neked? *A kérdés komoly, nem kíván üres kézzel visszatérni, természetesen Zammirától kapott ajándékait is viszi magával.*
- Hmm... mit gondolsz? *Zammiria gondolatai nem állják meg helyüket, mert a férfi nemes egyszerűséggel kínálja torkát, hol az ádámcsutka lassú fel le mozgása jelez egy pillanatnyi mozgást.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-09 13:06:35
Üzenet elküldve: 2019-08-09 13:06:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Ralas húzódozása nem lepi meg, de nem ért vele egyet. Nagy dolgokba akar fogni, sokaknak nem fog tetszeni a változás, nem mehet mindenhová gyalogosan, és főképp egyedül. Most még bele tud olvadni a kikötői csürhébe, de nem sokáig marad névtelen és arctalan. Meg kell tanulnia a fegyverekkel is bánni, szerencsére arra nagyobb hajlandóságot mutat. Mielőbb elkezdi az oktatását, s maga is tanulni fog a jobb harcosoktól, amint elkészül az edzőterem.
Nem azonnal felel, a tarkó kis gödröcskéit rajzolja körül hüvelykujjaival, enyhe nyomást fejtve ki rájuk. Nem kifejezetten azért, hogy így engedékenyebbé tegye a férfit javaslataival szemben, hiszen akkor becsapottnak érezné magát utólag, amiért ráerőlteti akaratát. Nem feledi azt sem, hogy Ralas megkérte, ne írja felül és ne vegye kétségbe minden döntését, különben nem érzi magát férfinak mellette. Ó, ha látná e felsejlő gondolatra előcsalt tekintetet, mely most Ralas tarkóját bizsergethetné hőjével, egyetlen pillanatra sem fordulna meg a fejében, hogy bármennyit is veszíthet férfiúi voltából Zam szemében. Puhán szól ismét.*
- A tudás nem csak könyvekben és fóliánsokon rejlik. Egyébként van lovam, szívesen kimegyek veled a partra elsajátítani az alapokat...
*Füléhez hajol, kezei előre siklanak a mellkasra. Halkan leheli a szavakat.*
- Számomra rendkívüli élmény, ha egy izmos csődör forró testét érzem a combjaim között és nyargalok a hullámoktól habos fövenyen. Olyankor úgy érzem, tombol bennem az energia. Ha akkor ott lennél velem…
*A mondat félbeszakad, s egy hallható sóhajjal visszahelyezkedik.*
- Na de jobb, ha a feladatra koncentrálok. Még megremeg a kezem.
*Nevet halkan. Az utalásra ő is vigyorog, de nincs itt az ideje, hogy ennyire szabadjára engedje a képzeletét. A férfi meglepi bizalma mélységével, nem csak abból a szempontból, hogy nem feltételezi az ártó szándékot, hanem kézügyességének és tapasztalatának is bókol. Csókot lehel Ralas arcára, aztán befejezi a hajmosást és a fésülést is. A kétkedő kérdésre, hogy megbirkózik-e a feladattal, halványan elmosolyodik. Nehéz megmondani, mennyire fogadják el őt, s kétségtelen, hogy Ralas már megmártózott a mélyvízben egyedül, bizonyára ezért bizonytalan abban, hogy Zam hogyan fogja állni a sarat, s főképp mennyire szívesen. Mert inkább érzi érte való aggodalomnak a kérdést, mint a helytállás megkérdőjelezésének.*
- Majd csak elboldogulunk valahogy.
*Hangjában mély nyugalom csendül. Megrebben a tekintete, mikor Ralas közli, hogy nem lesz el sokáig. Aztán újra, mikor azt mondja, vele tarthatna. De nem szól, egészen addig, míg a helyettes kérdését is fel nem vázolja. Akkor feláll, és az eszközöket kezdi előkészíteni. Szappanhabot ver a borotváláshoz, keze ügyébe teszi az ollót, a fésűt, a borotvát is ellenőrzi. Közben kifejti véleményét.*
- Még olyan képlékeny a csapat. Azt hiszem, nem értik egészen, mit szeretnénk. Nem ismerjük még őket és ők sem minket, sem egymást. Azt mondtuk, bizonyítsanak, mutassák meg képességeiket, és mi a legmegfelelőbb pozícióba tesszük őket általa.
*A széket úgy igazítja, hogy srégen Ralasnak ülhessen, kezében a szappanhabos tálkával és ecsettel fordul hozzá.*
- Még el se kezdtük igazán.
*Egy kevés habot megpróbál rákenni Ralas orrhegyére pimasz mosollyal, aztán évődőn húzza résnyire szemeit.*
- Mindig úgy sietsz.
*Ha sikerül, hagyja, hogy letörölje a habot, amennyiben szeretné. Addig biztonságos távolságba viszi az eszközöket, nem szeretne velük revansot kapni. Utána, ha a férfi engedi, az arcát keni be a szükséges helyeken.*
- Szerintem szükség van ránk. Talán mindig így lesz. Ha szerencsénk lesz, találunk olyat, aki megfelelően átveszi céljainkat és elveinket. De ehhez idő kell. Még nekünk is meg kell tanulnunk, hogyan vezessük a Sellőt, hogyan várhatnánk el ezt ilyen hamar mástól? Egyébként hová szándékozol menni együtt?
*Leteszi a pemzlit és az edénykét, s kezébe veszi a borotvát. Tekintete alaposan szemügyre veszi veszélyes, csillogó pengéjét. Egy törölközőt vesz az ölébe, és Ralas felé fordul eltökélten.*
- Felkészültél?
*Ha megfelel neki is, akkor Zam jobbja finoman megtámasztja az állát. Az éles, tiszta pengét lassan közelíti a férfi bal arcához, tán átfut rajta a gyertyák gyenge fénye. Meglehet, hogy most átfut Ralas fején is a gondolat, jó ötlet volt-e az éles szerszám Zam kezében. Hiszen ki tudja, csinált-e már valaha ilyet?*
//Új hajnal jő//
*Ralas húzódozása nem lepi meg, de nem ért vele egyet. Nagy dolgokba akar fogni, sokaknak nem fog tetszeni a változás, nem mehet mindenhová gyalogosan, és főképp egyedül. Most még bele tud olvadni a kikötői csürhébe, de nem sokáig marad névtelen és arctalan. Meg kell tanulnia a fegyverekkel is bánni, szerencsére arra nagyobb hajlandóságot mutat. Mielőbb elkezdi az oktatását, s maga is tanulni fog a jobb harcosoktól, amint elkészül az edzőterem.
Nem azonnal felel, a tarkó kis gödröcskéit rajzolja körül hüvelykujjaival, enyhe nyomást fejtve ki rájuk. Nem kifejezetten azért, hogy így engedékenyebbé tegye a férfit javaslataival szemben, hiszen akkor becsapottnak érezné magát utólag, amiért ráerőlteti akaratát. Nem feledi azt sem, hogy Ralas megkérte, ne írja felül és ne vegye kétségbe minden döntését, különben nem érzi magát férfinak mellette. Ó, ha látná e felsejlő gondolatra előcsalt tekintetet, mely most Ralas tarkóját bizsergethetné hőjével, egyetlen pillanatra sem fordulna meg a fejében, hogy bármennyit is veszíthet férfiúi voltából Zam szemében. Puhán szól ismét.*
- A tudás nem csak könyvekben és fóliánsokon rejlik. Egyébként van lovam, szívesen kimegyek veled a partra elsajátítani az alapokat...
*Füléhez hajol, kezei előre siklanak a mellkasra. Halkan leheli a szavakat.*
- Számomra rendkívüli élmény, ha egy izmos csődör forró testét érzem a combjaim között és nyargalok a hullámoktól habos fövenyen. Olyankor úgy érzem, tombol bennem az energia. Ha akkor ott lennél velem…
*A mondat félbeszakad, s egy hallható sóhajjal visszahelyezkedik.*
- Na de jobb, ha a feladatra koncentrálok. Még megremeg a kezem.
*Nevet halkan. Az utalásra ő is vigyorog, de nincs itt az ideje, hogy ennyire szabadjára engedje a képzeletét. A férfi meglepi bizalma mélységével, nem csak abból a szempontból, hogy nem feltételezi az ártó szándékot, hanem kézügyességének és tapasztalatának is bókol. Csókot lehel Ralas arcára, aztán befejezi a hajmosást és a fésülést is. A kétkedő kérdésre, hogy megbirkózik-e a feladattal, halványan elmosolyodik. Nehéz megmondani, mennyire fogadják el őt, s kétségtelen, hogy Ralas már megmártózott a mélyvízben egyedül, bizonyára ezért bizonytalan abban, hogy Zam hogyan fogja állni a sarat, s főképp mennyire szívesen. Mert inkább érzi érte való aggodalomnak a kérdést, mint a helytállás megkérdőjelezésének.*
- Majd csak elboldogulunk valahogy.
*Hangjában mély nyugalom csendül. Megrebben a tekintete, mikor Ralas közli, hogy nem lesz el sokáig. Aztán újra, mikor azt mondja, vele tarthatna. De nem szól, egészen addig, míg a helyettes kérdését is fel nem vázolja. Akkor feláll, és az eszközöket kezdi előkészíteni. Szappanhabot ver a borotváláshoz, keze ügyébe teszi az ollót, a fésűt, a borotvát is ellenőrzi. Közben kifejti véleményét.*
- Még olyan képlékeny a csapat. Azt hiszem, nem értik egészen, mit szeretnénk. Nem ismerjük még őket és ők sem minket, sem egymást. Azt mondtuk, bizonyítsanak, mutassák meg képességeiket, és mi a legmegfelelőbb pozícióba tesszük őket általa.
*A széket úgy igazítja, hogy srégen Ralasnak ülhessen, kezében a szappanhabos tálkával és ecsettel fordul hozzá.*
- Még el se kezdtük igazán.
*Egy kevés habot megpróbál rákenni Ralas orrhegyére pimasz mosollyal, aztán évődőn húzza résnyire szemeit.*
- Mindig úgy sietsz.
*Ha sikerül, hagyja, hogy letörölje a habot, amennyiben szeretné. Addig biztonságos távolságba viszi az eszközöket, nem szeretne velük revansot kapni. Utána, ha a férfi engedi, az arcát keni be a szükséges helyeken.*
- Szerintem szükség van ránk. Talán mindig így lesz. Ha szerencsénk lesz, találunk olyat, aki megfelelően átveszi céljainkat és elveinket. De ehhez idő kell. Még nekünk is meg kell tanulnunk, hogyan vezessük a Sellőt, hogyan várhatnánk el ezt ilyen hamar mástól? Egyébként hová szándékozol menni együtt?
*Leteszi a pemzlit és az edénykét, s kezébe veszi a borotvát. Tekintete alaposan szemügyre veszi veszélyes, csillogó pengéjét. Egy törölközőt vesz az ölébe, és Ralas felé fordul eltökélten.*
- Felkészültél?
*Ha megfelel neki is, akkor Zam jobbja finoman megtámasztja az állát. Az éles, tiszta pengét lassan közelíti a férfi bal arcához, tán átfut rajta a gyertyák gyenge fénye. Meglehet, hogy most átfut Ralas fején is a gondolat, jó ötlet volt-e az éles szerszám Zam kezében. Hiszen ki tudja, csinált-e már valaha ilyet?*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:42:54
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:42:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Holt teher//
//+16 hozzászólást tartalmaz//
*Ernuss vigyora kicsit sem hatja meg Dreyiát, de a férfi szavaiban van igazság. Ezekre csak vállat von.*
-Ebben lehet igazság, de ez most nem áll fent. De látod te is követsz valakit, ahogy én is. Eddig teljesen ugyan az. Téged se érdekel a munkahelyi versengés és engem se, ez eddig kettő azonos vélemény. Fölötted eddig még nem ítélkeztem azt majd pár hónap múlva teszem meg, de a helyedben hasonlóan járnék el velem szemben is. Lám már a harmadik azonos pontnál tartunk. De igazad van abban is hogy a te dolgod csak rád tartozik, kivéve ha ez a dolog a Sellőt és személyzetét is érinti. Ez esetben már jogos a kíváncsiságom, noha esélyes hogy választ így is nehezen kapok.
*A férfi hideg és kimért, kivéve, amikor ő is nevetni kezd.*
-Nem befolyásoltál semmiben, ha csak engem kér meg erre a munkára már rég a Vérkertben lennék. Csak szívességet teszek neked, mert kérted. Na meg nekem totál mindegy mi lesz ezzel itt. Lehet, hogy most még úgy érzed, hogy hasznos elfojtani a válaszokat. Nem is fogom erőltetni, hisz abban teljesen igazad van, hogy az a te dolgod, és csak rád tartozik. Na meg nem tervezek rosszban lenni veled, pláne ok nélkül.
*Amint a férfi ráfog végre a ládára, közösen, noha más kedvel, de megindulnak a kikötőbe. A folyosón az istálló felé haladva köszön az ott lévő őröknek. Majd zavartalan kilép az éjszakába. A lovak ideges hangja hallatszik, de most se kedve se ideje rájuk. A Sellő hátsó kerítés kapuján túl már a kikötői negyed luxusnak nevezhető házai tárulnak elé. A házak, ahogy a víz felé haladnak egyre romosabbá válnak. Nem csap zajt vagy bármi idegesítőt. Egykedvűen fogja a ládát és a környéket figyeli, esetleges *
//+16 hozzászólást tartalmaz//
*Ernuss vigyora kicsit sem hatja meg Dreyiát, de a férfi szavaiban van igazság. Ezekre csak vállat von.*
-Ebben lehet igazság, de ez most nem áll fent. De látod te is követsz valakit, ahogy én is. Eddig teljesen ugyan az. Téged se érdekel a munkahelyi versengés és engem se, ez eddig kettő azonos vélemény. Fölötted eddig még nem ítélkeztem azt majd pár hónap múlva teszem meg, de a helyedben hasonlóan járnék el velem szemben is. Lám már a harmadik azonos pontnál tartunk. De igazad van abban is hogy a te dolgod csak rád tartozik, kivéve ha ez a dolog a Sellőt és személyzetét is érinti. Ez esetben már jogos a kíváncsiságom, noha esélyes hogy választ így is nehezen kapok.
*A férfi hideg és kimért, kivéve, amikor ő is nevetni kezd.*
-Nem befolyásoltál semmiben, ha csak engem kér meg erre a munkára már rég a Vérkertben lennék. Csak szívességet teszek neked, mert kérted. Na meg nekem totál mindegy mi lesz ezzel itt. Lehet, hogy most még úgy érzed, hogy hasznos elfojtani a válaszokat. Nem is fogom erőltetni, hisz abban teljesen igazad van, hogy az a te dolgod, és csak rád tartozik. Na meg nem tervezek rosszban lenni veled, pláne ok nélkül.
*Amint a férfi ráfog végre a ládára, közösen, noha más kedvel, de megindulnak a kikötőbe. A folyosón az istálló felé haladva köszön az ott lévő őröknek. Majd zavartalan kilép az éjszakába. A lovak ideges hangja hallatszik, de most se kedve se ideje rájuk. A Sellő hátsó kerítés kapuján túl már a kikötői negyed luxusnak nevezhető házai tárulnak elé. A házak, ahogy a víz felé haladnak egyre romosabbá válnak. Nem csap zajt vagy bármi idegesítőt. Egykedvűen fogja a ládát és a környéket figyeli, esetleges *
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-08 11:58:36
Üzenet elküldve: 2019-08-08 11:58:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holt teher//
- Nem ismertem őt, így nem tudhatok semmit róla azon kívűl, hogyan nézett ki *hívja fel Dreyia figyelmét egy fontos dologra. Arra, hogy "Eddig ugye tiszta?", szinte azonnal felvonja a szemöldökét.*
~Túlságosan lekicsinylő másokkal szemben. Lesz még belőle problémája.~
*Nem ez az egy gond, amit észrevesz.*
- Túlságosan hamar ítélsz, egyszer ez lesz a veszted *vigyorodik el, ám abban a mosolyban semmi kedvesség sincs.* Egyetlen egy személy parancsát vagyok hajlandó követni, az pedig a Mesterem. Nem dolgom neked megmondani, hogy mit miért teszek, és nem azért vártam a te utasításod, mert így biztonságos. A mesterem kívűl senkinek nem kívánok megfelelni, és a bugyuta versenyetek a rangsorért sem érdekel. Nem tudom, miből gondolod ezt, ám ha elfogadsz egy javaslatot, ismerd meg azt, aki felett ítélkezel, sok kellemetlen dologtól meg fog óvni. És hogy mit miért teszek, az csakis az én dolgom.
~És nem tartozik rád.~
*Hangjában nincs túláradó érzelem, hidegen és kimérten beszél, mindent egyszerű tényként közöl harag, vagy bármi egyéb nélkül.
A holttestet segít kisebb darabokra szedni, nem fintorog vagy undorodik munka közben. Mikor Dreyia beteszi a holtest a ládába, olyat lehet hallani Ernusstól, amit szinte soha: igazi öblös, vidám kacajt.*
- Túlságosan könnyű befolyásolni téged.
*Ha a nő ezek után is ragaszkodik a ládához, akkor megragadja, nem igazán érdekli a dolog. Ha a zsáknál maradnak, akkor pedig azt.*
- A saját életemet és dolgaimat szeretem megtartani magamnak.
*A randevú szó említésére már nem is reagál, egyszerűen feleslegesnek érzi.*
- Nem ismertem őt, így nem tudhatok semmit róla azon kívűl, hogyan nézett ki *hívja fel Dreyia figyelmét egy fontos dologra. Arra, hogy "Eddig ugye tiszta?", szinte azonnal felvonja a szemöldökét.*
~Túlságosan lekicsinylő másokkal szemben. Lesz még belőle problémája.~
*Nem ez az egy gond, amit észrevesz.*
- Túlságosan hamar ítélsz, egyszer ez lesz a veszted *vigyorodik el, ám abban a mosolyban semmi kedvesség sincs.* Egyetlen egy személy parancsát vagyok hajlandó követni, az pedig a Mesterem. Nem dolgom neked megmondani, hogy mit miért teszek, és nem azért vártam a te utasításod, mert így biztonságos. A mesterem kívűl senkinek nem kívánok megfelelni, és a bugyuta versenyetek a rangsorért sem érdekel. Nem tudom, miből gondolod ezt, ám ha elfogadsz egy javaslatot, ismerd meg azt, aki felett ítélkezel, sok kellemetlen dologtól meg fog óvni. És hogy mit miért teszek, az csakis az én dolgom.
~És nem tartozik rád.~
*Hangjában nincs túláradó érzelem, hidegen és kimérten beszél, mindent egyszerű tényként közöl harag, vagy bármi egyéb nélkül.
A holttestet segít kisebb darabokra szedni, nem fintorog vagy undorodik munka közben. Mikor Dreyia beteszi a holtest a ládába, olyat lehet hallani Ernusstól, amit szinte soha: igazi öblös, vidám kacajt.*
- Túlságosan könnyű befolyásolni téged.
*Ha a nő ezek után is ragaszkodik a ládához, akkor megragadja, nem igazán érdekli a dolog. Ha a zsáknál maradnak, akkor pedig azt.*
- A saját életemet és dolgaimat szeretem megtartani magamnak.
*A randevú szó említésére már nem is reagál, egyszerűen feleslegesnek érzi.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-07 19:44:32
Üzenet elküldve: 2019-08-07 19:44:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Holt teher//
//+16 hozzászólást tartalmaz//
*Ernuss csendesen hallgatja őt, közben biztos járnak a gondolatai, hisz nem egy agyatlan élőholt. A válaszát is végighallgatja, majd hangosan nevetni kezd. Könnyeit letörli, majd válaszol a férfi szavaira.*
-Az első ponttal totál egyet értek, de a kislány tuti hitt valamelyik istenben, akár Saterethben. Eddig ugye tiszta? Nem lélekáldozatot tervezek bemutatni, csak eltüntetem a testét a környéken kóborló dögökkel. Persze az amulettjét a vérébe mártom, hisz legutóbb ez hiányzott csak a dologhoz. Ezt a hiányosságot most pótlom. A lelke már rég lelépett, azzal nem sokra megyek, ezt tökéletesen látod.
*Amikor a „te vagy a főnök” részhez ér a sötételf, Dreyia bal szeme tikkelni kezd.*
-Ezt a marhaságot tartsd meg Rallasnak és Zamminak, én mindent megragadok, hogy egyelőként kezeljelek, erre jössz a katonás parancsot követek, mert ez biztonságos. Megsúgom neked, itt és most, én nem kapok fizetést a munkámért. Zammit követem és pont, igaz egyes elgondolásai túlgondoltak. De így kedvelem, és ezért szolgálom őt. Rallas utasításai, ugyan azon a szinten vannak, mint Zammié, de már ő is tudja a véleményem és elfogadta a szolgálatomat így is. Nem veszek részt semmilyen versenyben, vagy képzelt megfelelősdiben. Zammira kiad egy utasítást, és hozzá fűzi a saját véleményét, amit vagy elfogadok, vagy egyszerűbben és gyorsabban megoldom, amit kért. Még ha ez egyes utasításaival szembe megy. De nem bízom pár kerge halra a takarítást, ha a vérkertben sokkal gyorsabb és falánkabb egyedeket találok. Ezzel lehet, hogy Zammi kiakad rám, de nem fog megbüntetni. Na, jó le fog cseszni az biztos, de ettől még az én helyzetem nem fog változni. Tehát ha előre akarsz jutni, a többiekkel versenyzel, engem hidegen hagy, ha jobb vagy nálam. A barátságom-ajánlottam azzal, hogy kikérem a véleményed, hisz nem vagy ostoba típus. Na meg látszik rajtad, hogy te se agyalsz túl egy nyamvadt hulla eltüntetést. De nem kényszerítelek semmire, nem vagyok uralkodó típus, hogy hisztizek, csak mert valaki ellenkezik velem. Ha te vetélytársazni tervezel, na, az engem mélyen és gyarlón hidegen hagy. Szóval daraboljunk és húzzunk, de ha ennyire szabályszerető egyed vagy, amit nem hiszek, akkor legyen neked, de te fogod cipelni a ládát én meg fütyörészek. De az amulettjét begyűjtöm némi vérrel egyetemben. Ne csak neked legyen szórakozás. Na de daraboljunk, hogy hamarabb oszoljon és vigyük a nyamvadt tengerhez, hogy téged nehogy kirúgjanak. Szóval sok sikert neked a ranglétra mászáshoz, de most dolgozzunk.
*Ezzel nyugodt, és tiszta csapásokkal vágja fel a holtestet. A férfira nem pazarol figyelmet. Persze hogy Ernuss óhaja és biztonságérzete is megmaradjon, laza mozdulattal a ládába dobja a bezsákolt testet. A ládát lecsukja, majd lakatra zárja.*
-A feladat első fele letudva, most a hátsó ajtón távozunk. Az istálló felé, nem lenne egészséges, ha a vendégtérben cipekednénk. Bármikor lehet egy bóklászó vendég, aki kérdezősködhet. Na, ragadd meg a láda egyik felét, a másikat én fogom. De útközben mesélhetnél magadról, meg a kikötőről. Aztán ha megszabadultunk tőle elkísérhetsz egy randira a vérkertbe. Úgy is kevés lányt érdekel az a hely. *Mosolyog tiszta arccal Ernussra.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.08 18:04:19, a következő indokkal:
Nincs sem a holttesten, sem pedig a birtokodban az említett amulett, így egy „nem létező” tárggyal nem tudsz semmit csinálni.
//+16 hozzászólást tartalmaz//
*Ernuss csendesen hallgatja őt, közben biztos járnak a gondolatai, hisz nem egy agyatlan élőholt. A válaszát is végighallgatja, majd hangosan nevetni kezd. Könnyeit letörli, majd válaszol a férfi szavaira.*
-Az első ponttal totál egyet értek, de a kislány tuti hitt valamelyik istenben, akár Saterethben. Eddig ugye tiszta? Nem lélekáldozatot tervezek bemutatni, csak eltüntetem a testét a környéken kóborló dögökkel. Persze az amulettjét a vérébe mártom, hisz legutóbb ez hiányzott csak a dologhoz. Ezt a hiányosságot most pótlom. A lelke már rég lelépett, azzal nem sokra megyek, ezt tökéletesen látod.
*Amikor a „te vagy a főnök” részhez ér a sötételf, Dreyia bal szeme tikkelni kezd.*
-Ezt a marhaságot tartsd meg Rallasnak és Zamminak, én mindent megragadok, hogy egyelőként kezeljelek, erre jössz a katonás parancsot követek, mert ez biztonságos. Megsúgom neked, itt és most, én nem kapok fizetést a munkámért. Zammit követem és pont, igaz egyes elgondolásai túlgondoltak. De így kedvelem, és ezért szolgálom őt. Rallas utasításai, ugyan azon a szinten vannak, mint Zammié, de már ő is tudja a véleményem és elfogadta a szolgálatomat így is. Nem veszek részt semmilyen versenyben, vagy képzelt megfelelősdiben. Zammira kiad egy utasítást, és hozzá fűzi a saját véleményét, amit vagy elfogadok, vagy egyszerűbben és gyorsabban megoldom, amit kért. Még ha ez egyes utasításaival szembe megy. De nem bízom pár kerge halra a takarítást, ha a vérkertben sokkal gyorsabb és falánkabb egyedeket találok. Ezzel lehet, hogy Zammi kiakad rám, de nem fog megbüntetni. Na, jó le fog cseszni az biztos, de ettől még az én helyzetem nem fog változni. Tehát ha előre akarsz jutni, a többiekkel versenyzel, engem hidegen hagy, ha jobb vagy nálam. A barátságom-ajánlottam azzal, hogy kikérem a véleményed, hisz nem vagy ostoba típus. Na meg látszik rajtad, hogy te se agyalsz túl egy nyamvadt hulla eltüntetést. De nem kényszerítelek semmire, nem vagyok uralkodó típus, hogy hisztizek, csak mert valaki ellenkezik velem. Ha te vetélytársazni tervezel, na, az engem mélyen és gyarlón hidegen hagy. Szóval daraboljunk és húzzunk, de ha ennyire szabályszerető egyed vagy, amit nem hiszek, akkor legyen neked, de te fogod cipelni a ládát én meg fütyörészek. De az amulettjét begyűjtöm némi vérrel egyetemben. Ne csak neked legyen szórakozás. Na de daraboljunk, hogy hamarabb oszoljon és vigyük a nyamvadt tengerhez, hogy téged nehogy kirúgjanak. Szóval sok sikert neked a ranglétra mászáshoz, de most dolgozzunk.
*Ezzel nyugodt, és tiszta csapásokkal vágja fel a holtestet. A férfira nem pazarol figyelmet. Persze hogy Ernuss óhaja és biztonságérzete is megmaradjon, laza mozdulattal a ládába dobja a bezsákolt testet. A ládát lecsukja, majd lakatra zárja.*
-A feladat első fele letudva, most a hátsó ajtón távozunk. Az istálló felé, nem lenne egészséges, ha a vendégtérben cipekednénk. Bármikor lehet egy bóklászó vendég, aki kérdezősködhet. Na, ragadd meg a láda egyik felét, a másikat én fogom. De útközben mesélhetnél magadról, meg a kikötőről. Aztán ha megszabadultunk tőle elkísérhetsz egy randira a vérkertbe. Úgy is kevés lányt érdekel az a hely. *Mosolyog tiszta arccal Ernussra.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.08 18:04:19, a következő indokkal:
Nincs sem a holttesten, sem pedig a birtokodban az említett amulett, így egy „nem létező” tárggyal nem tudsz semmit csinálni.
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:08:53
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:08:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holt teher//
*Nyugodtan áll és vár, amik az enyhébb női vita megoldódik. Közben elemzi magában a viselkedésüket, tényeket állapít meg róluk, és feleleveníti mestere szavait: azokat a problémákat miként, milyen gyakorlatokkal lehetne megoldani.
Mikor a főnökasszony lemegy, Dreyia kifejti neki a tervet.*
~Rosszul értelmezed a helyzetedet. Bizonyítanod kell, hogy megfelelsz-e. Szerinted meddig maradhatsz itt, ha meglátják, hogy nem teljesíted a parancsot?~
*Ismét észrevesz egy hibát, és nem rest felhívni rá az ideiglenes főnök figyelmét.*
- A Vérúr azt szereti, ha élők adják érte az életüket, egy holtat nem fog értékelni. Ám ha a terved ez, akkor legyen így. Te vagy a főnök, én csupán a meglátásaimat közölhetem veled.
*Bár a vérúr azt tanítja, hogy az arra alkalmasok vezessenek, és jelenleg alkalmasabbnak találná magát, mint fajtársát, azt is be kell látnia, hogy az állását kockáztatná, amit nem szeretne. Sokkal többet veszítene.*
*Nyugodtan áll és vár, amik az enyhébb női vita megoldódik. Közben elemzi magában a viselkedésüket, tényeket állapít meg róluk, és feleleveníti mestere szavait: azokat a problémákat miként, milyen gyakorlatokkal lehetne megoldani.
Mikor a főnökasszony lemegy, Dreyia kifejti neki a tervet.*
~Rosszul értelmezed a helyzetedet. Bizonyítanod kell, hogy megfelelsz-e. Szerinted meddig maradhatsz itt, ha meglátják, hogy nem teljesíted a parancsot?~
*Ismét észrevesz egy hibát, és nem rest felhívni rá az ideiglenes főnök figyelmét.*
- A Vérúr azt szereti, ha élők adják érte az életüket, egy holtat nem fog értékelni. Ám ha a terved ez, akkor legyen így. Te vagy a főnök, én csupán a meglátásaimat közölhetem veled.
*Bár a vérúr azt tanítja, hogy az arra alkalmasok vezessenek, és jelenleg alkalmasabbnak találná magát, mint fajtársát, azt is be kell látnia, hogy az állását kockáztatná, amit nem szeretne. Sokkal többet veszítene.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996