Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzolgálati területNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

440. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-18 19:58:22
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Inkább befogja a száját, talán mind a ketten, de főleg ő ezzel jár a legjobban most. Így is eléggé nevetségesnek tűnhet a sok hebegés és értelmetlen hadarás miatt, nem kéne még tetéznie a dolog. Nem is az okozza a fejében a zavart, hogy a férfi felül mezítelen, hiszen látott már ilyet, csak nem tudja, hogy őt zavarná- e ha megbámulná. Azt pedig most akkor nem érti, hogy ő miért lehet hiányos ruhában, mikor amaz még múlt alkalommal rá is szólt ugyan ezért az ő saját tulajdon szobájában. Kicsit zsörtölődik magában, de besétál, most, hogy tisztázódott, bár nem várt vendég, de a mélységi tudna időt szakítani az ő problémájára is. Odabent mikor végre kettesben lesznek a füstölő kellemes illatával körbelengve, elő is áll a dologgal.*
-Sze… szeretnék megtanulni szépen írni. *Esik rajta túl gyorsan, majd a tekintetét a másik arcára szegezi, ha csak egy apró szikrát is lát, arra nézve, hogy a nevetés bármelyik óvatlan másodperben kibukhat belőle, talán már szalad is világgá.*
-Hoztam hozzá mindent. *Emeli fel a kezében a kellékeket, most tűnhet fel, hogy a papír nem teljesen üres, ugyanis már próbált gyakorolni egyedül, de kevés sikerrel. Eléggé szögletesre és furcsára sikeredtek a betűi, talán csak a helyes forma megtalálása ezúttal a cél, hogy tudja mi is az, amire törekednie kell.*
-Te tudsz szépen írni? *Azért ezt sem árt megkérdeznie, hiszen ha pont ugyan olyan írástudatlan a mélységi mint ő, akkor jobb, ha hagyja pihenni.*


439. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-18 18:11:01
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Valahogy... olyan visszavonhatatlannak tűnik minden. A pillanatok megfoghatatlanul szállnak el, akár tisztáson a nyughatatlan pillangók. Belső vívódásából vajmi kevés látszódik arcán, persze teljesen eltüntetni nem tudja, főként, hogy sóhajainak ritmusa egyre szaporább, amint közeledik az idő.*
- Jól van, Ernuss. *Szólal meg csendesen, szemét kissé, a pislogáshoz képest hosszasabban lehunyva tartva. Sok minden végigcikázik agytekervényeinek fondorlatos bugyrában, többek között az is, hogy... hogy minden olyan visszavonhatatlannak tűnik, s az út, melyre rálép, nem tartalmaz elágazásokat, egyenes, végtelenbe vezető és sötét. Zavart szusszanásként szalad ki egy kósza, őszintétlen, rövid kacaj torkából, mikor a férfi szerzetesi vállalásának megtöréséről beszél, bizony, ezt nem is gondolta volna. Azonban a kacaj hamar elhal, mintha meg sem született volna, szeme egyébként is marad merengő, talán kissé szánakozó. Ritkán, ritkán felpillant Zammiriára, mintha útmutatásra várna tőle, igaz, jól tudja, hogy a döntést önmagának kell meghoznia. Segítséget vár, mégis csak olyan bonyolult lett minden hirtelen. Szemei a kissé talán megtört, csendes Milhenre pillantanak a lány vetkőzése közben. Értőn és rezzenéstelenül szalad végig vonásain, tört fehér, sértetlen, szinte márványszínű bőrén, idomain, közben a fájdalom és a vívódás nő.*
- Én azt ígértem, hogy a saját lábán távozik... *Mondja csendesen, még mindig a lányt nézve, mintegy válaszolva saját magának és Zammiriának egy mondvacsinált magyarázattal. ~ Lépre csaltam... ~ Nem! Nem igaz, hisz mondta neki! ~ Persze... csak nem egyenesen, ráadásul az imént, mintha még élveztem is volna. ~ Gondolataitól eltekintve nem omlik össze, csak ismétel, torkát megköszörülve, határozottabban.*
- ...a saját lábán. *Sóhajt fel, s egy hajszálnyival közelebb lép, miközben kileng kezében, az aranyló vörösbe hajlón káprázó macskafejes amulett... Tse'Rel'la öröksége. Minden olyan... visszavonhatatlan. A születés, a döntések garmadája, a lépések tömkelege, s a kimutatott érzések ára. Drágán mérik majd meg, ó, nagyon drágán, de még van visszaút. ~ Még visszaléphetek... ~ Szorul meg ökle a késen, melyen az amulett függ láncán, s fejét félrebiccentve bátortalanul nyúl szabad jobb kezével Milhen immár meztelen háta felé, melyet odafordított neki... ~ Idefordította, hogy elcsúfítsam... Még nem késő... ~ Fogai szinte koccannak idegességében, s keze lágyan próbál végigsimítani a fehér bőrön, ha a lány megrezzen, elrántja kezét, majd felsóhajt halkan, s vállai megereszkednek kissé, mikor megszólal. Baljával szinte a bőrtől egy ujjnyira tartja el a hőt sugárzó tárgyat.*
- Makulátlan... *Egyetlen sérülés sincs rajta, bőrének csodás árnyalatától csak Zammiriáé szebb. Legalábbis most ezt gondolja, szeme zavarban csillan meg, s egy pillanatra Zammiriára néz. Csak a visszavonhatatlanság érzése emeli piedesztálra az üres és tiszta vásznat. Hatalmas nyelést követően rázza meg hirtelen indulattal fejét.*
- Bár... ilyen makulátlan lenne minden cselekedeted! Tartsd, Ernuss! *Villan meg tekintete, s kiált fel hangja, majd jobbjával egy másik dobótőrt előkapva kabátjának rejtekéből, eme előzménnyel tarkítva, a lány bőre elé lógatott tűzforró, még izzó medált nyomja erőből a lány bal válla alá, tarkójára. Ha a mozdulat sikerül, szinte bizonyosan azonnal sercegő hang tölti be a csendes irodát, az égő hús csípős bűzével vegyítve. Fél hallani a kiáltást, de azért jó néhány hosszú másodpercig feszíti a lassan olvadó bőrnek a fémet, ami így ott hagyhatja szeretetének nyomát. Gyorsan cselekszik, amint elégnek ítéli, s ha kell, kése élével alányúlva tépi le az amulettet, hogy ne kínozza tovább, aztán ha tudja, az ékszert, az iroda belseje felé rúgja dühösen. Az egyik székre roskad, kezébe temetett arccal.*
- Bassza meg... sajnálom... Milhen... kurvaélet... nem tehettem mást. * ~ Kinek hazudsz?! ~ Segélyt kérően pillant fel, aztán csak néz maga elé. ~ Hova az istenekbe tartok... ?! ~ Hisz... minden olyan visszavonhatatlannak tűnik.*


438. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-18 13:21:37
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Jó estét! *válaszolja egy halvány mosollyal. Látja, hogy a nő zavarban van, ez a zavar mindig megmosolyogja, elvégre Ernuss szerint teljesen oktalan. Maydeleine nem egy férfi testét látja nap mint nap teljes mezítelenségben, az, hogy ismerik egymást, nem sokat változtat a dolgokon.*
- Nem zavarsz *jelenti ki hidegen és egyszerűen mint mindig, majd kitárja az ajtót, utat engedve a nőnek. Ha ilyenkor zavarják, annak biztosan jó oka van, Ernuss pedig kíváncsi, és egyúttal makacs természet.*
- Nincs már mára dolgom, éppen az esti meditációmat végeztem volna, de még nem kezdtem el, így nem zavartál meg semmit.
*Ha Maydeleine belép az ajtón, akkor becsukja, nem szeretné, ha a meleg és a füstölő illata kiszökne a folyosóra.*
- Mit tehetek érted?


437. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-18 12:06:49
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Határozott arckifejezéssel várja az ajtónyitást, ugyanis a léptek egyértelműek, a szobában van valaki. Ez mindenképpen sikernek könyvelődik el, közben latolgatja a lehetőségeket és erősen reménykedik benne, hogy nem Khul szobájához vezérelte a kegyetlen sors. Nem tudná elrejteni rosszallását, ha borostásan, egy korsó sörrel a kezében nyitna ajtót, bizonyára kitalálna valami mentséget, hogy kivágja magát a dologból. Ekkor nyílik az ajtó és megpillantja az egyetlenegy gyertya pislákoló halovány fényénél, egy száll nadrágban előtte ácsorgó mélységit. Hirtelen tódul fel benne azaz éjszaka, mikor a férfi a karjaiba kapva őt cipelte egészen a szobájáig, amiért máig nagyon hálás, majd egyértelműen a tudtára adta, hogy az ő társaságában igenis rendesen öltözzön fel. Néhány gondolatnyi ideig tétova habozás ül ki az arcára.
~Most mi legyen? Mi van, ha csak és egyedül őt találom idefenn? Lehetne rosszabb is? Persze. Ééés fel vagyok öltözve. ~ Pillant le a ruházatára azért ellenőrzésképpen, tuti, ami biztos, majd felfelé kúszva azért még egyszer átsiklik a szeme a férfi csupasz mellkasán.
~Nyilván nem számított látogatóra, lehet, már készül aludni is. ~ Mikor pedig végre ismét találkozik a tekintetük, ráharap az alsó ajkára, isten bizony, talán zavarban van, hogy nem tudja, hogy is kéne ezt a helyzetet kezelni.
~Na de ez nem szégyellni való! ~ Köszörüli meg a torkát, hiszen a kérdés már elhangzott, illene valamit válaszolnia is.*
-Jó estét! Ha talán… nem igazán tudom, hogy jókor jöttem-e… ~Hozzá jöhetek egyáltalán JÓKOR?!~ …mármint, hogy csak azt akartam kérdezni, zavarok? Mert ha igen… nem tartanálak fel… biztos nagyon elfoglalt vagy… csak izé, akartam, de már… talán keresek mást. *Közben a szabad kezével zavartan mutogat és a tintát is emelgeti, hátha abból ért valamit a férfi, bár tudja, nem gondolatolvasó, a mondatok meg olyan hirtelen jönnek a szájára, hogy teljesen egymásba is gabalyodnak hirtelenségükben.*




436. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-18 11:06:21
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ez az este is ugyab olyannak ígérkezik, mint a többi. Már rutinszerűen ül le az ágyára az esti meditációhoz, miután alaposan megmosakodott. Ilyenkor már csak egy hosszú nadrág van rajta: a szoba meleg és nincs itt más rajta kívül, így pedig felesleges túlöltöznie. Volt persze olyan hely, ahol többen, akár négyen-öten tartózkodtak egy hálóteremben, akkor még a lefekvésnél is ügyeltek a formaságokra, de most ezzel nem kell törődnie. A Sellőházban így egészen kényelmes.
Csak egyetlen gyertya ég az asztalon, az is csak azért, mert kellemes hangulatot ad a nap átértékeléséhez. Bátorkodott egy enyhébb füstölőt is gyújtani. Nincs tudatmódosító hatása, csupán csak egy kellemes illata, amivel eltelíti a szobát. Nem szokott ilyeneket égetni, mindig gyengeségnek gondolta, ha elbódul az ehhez hasonló, kellemes dolgoktól, de mestere máshogy vélekedik erről. Egészen különleges a gondolatmenete.
Gondolatait hangos kopogás zavarja meg. Senki nem szokta ilyenkor keresni, így bár meglepődik, mint mindig, most elrejti. Már-már ösztönösen, észre sem véve, hogy megint azt csinálja: túlságosan ösztönössé vált a számára.
Feláll, majd úgy, egy szál nadrágban nyitja ki az ajtón.*
- Maydeleine!
*Rá számított a legkevésbé. Észreveszi a papírt és az íróeszközt, ezek alapján pedig nem nehéz kitalálnia, hogy a nő mit szeretne tőle. Talán nem talált mást ébren.*
- Miben segíthetek?


435. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-18 09:43:29
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Néhány nappal a visszaérkezés után, hogy elrendezte ügyes- bajos dolgait sétálgat a folyosón a szolgálati szállások ajtajait figyelve. ~Biztos mindenki elfoglalt, Dreyiát se találtam a szobájában. ~ Hiszen nem tűnne ennyire esetlennek és gyámoltalannak, ha nem pattant volna vissza a zárt ajtóról. Bizonyára munkája akadt, ekkor azért felötlik benne, hogy nem ártott volna előre leegyeztetni vele az időpontot, hogy ne járjon így. ~Talán majd legközelebb. ~ Sóhajt lemondóan. Mást nem szívesen zavar a pihenő idejében, azt meg, hogy melyik szoba kié, már nem is igazán tudja, ahogy észrevette idő közben bővült a lányok köre. De most van rá ideje, kezében egy ív papírt szorongat, a levelet és az íróeszközeit. Az egyik szobában valami fényt lát, bár, hogy a derengés pontosan minek is a következménye vagy csak a kihúzott függönyé, már nem tudja. Ekkor szerez elég bátorságot, összeszedi magát, mert ha csak toporog, akkor elszalad mellette az idő. ~Nem lehetek ennyire határozatlan! ~ Kicsit megigazgatja a haját, kisimítja a vonásait és határozott koppantásokat ver az ajtóra.*


434. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-17 05:09:21
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//

*Ralas szavaiból számára nagyon is úgy tűnik, hogy a büntetés nem feltétlen csak és kizárólag neki szól. Hidegvér. Belőle igen csak hiányzik, pedig erre lenne most szüksége, ezt kellene magára erőltetnie. Rezzenéstelen arccal, némán ül a székben a férfit hallgatva. Csak olykor-olykor kalandozik tekintete az izzó medál felé, s noha sápadt, érzelem aligha olvasható le arcáról. Még Ernuss szavaira sem reagál, pedig éppenséggel nyelve hegyén lenne a csípős válasz. Szíves örömest meg is ejtené, ha nem lenne e számára oly kellemetlen helyzetben... Bárhogy is, nincs szükség rá, hogy a mogorva sötételf kényszerítse őt.*
-Hát.
*Feleli halkan és apró sóhaj kíséretében veszi le fejéről a kalapot, majd áll fel a karosszékből, hogy kibújjon a kabátból. Felesleges lenne rimánkodni vagy könyörögni a helyzetében, raádásul pontosan tudja, az ilyesmi a férfiakból általában nem szánalmat vált ki... Volt alkalma életében elégszer magyarázkodni. Enyhén remegő kézzel nyúl ingje gombjai után, ám Zammiria szavaira megáll a mozdulatban. Csak egy pillantás erejéig szegezi a zöldjeit Ralasra, mielőtt folytatná, amit elkezdett. A legkevésbé sem kívánja most mindennek tetejébe, hogy Ernuss szabadítsa meg a ruháitól, így cselekszik. Hamar kibújik az ingből is, majd a karosszékre dobva a ruhadarabot, megfordul.
Karcsú, már-már nyeszlett felépítésű, ennek okán melltájékon sincs kifejezetten megáldva. Kikötői lét ide vagy oda, a feszes bőrön hegnek, forradásnak nyoma sincs, az efféle foglalkozási ártalom az ügyességének, vagy talán inkább a szerencsének köszönhetően eleddig elkerülte. Kezeit maga előtt keresztben vállára helyezve mutatja hátát Ralasnak, csupán csak fejét fordítja kissé oldalra válla felett, hogy legalább a mozdulatnak tanúja legyen, felkészülvén a fájdalomra. Hallja Zammiria utolsó szavait, s érzi koccanni saját fogait, ahogy idegességében megfeszül állkapcsa. Kétli, hogy Ralas hallgatna rá, de talán képes jobb belátásra bírni a férfit. A kettős táncában ő csak színpadi kellék most, s bármelyikük is irányít épp, bármennyire is ismerik egymást, a következő lépését talán nem is láthatják előre a másiknak.*


433. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-16 12:33:48
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//

*El kell ismernie, Milhen önuralma és bátorsága tiszteletet érdemel. Mind sejtik már, hogy valami kellemetlenség következik, melynek mértékét csak találgatni tudják, egy kicsit még maga is nehezen hiszi el, hogy Ralas kíméletlenségre készül, mosolyogva. A vétkes igyekszik érvelni magáért, kerülve a könyörgést, legalábbis egyelőre, de mindkét férfi ellenvéleményen van. Sok keserűség érte őket Ralasszal, úgy egy fertályórája maga is az indulatok hullámain vergődött. Jól tudja, mit érez társa, hiszen a sok szúrás, gáncsoskodás és csalódás hasonlóan érte őket. Akadnak, kik hozzájuk álltak, és akikért felelősséget vállaltak, velük kaptak még néhány erős kart és támogatást, de a támadási felület is nagyobb lett, és végső soron érthetően kettejüktől várják, hogy ilyen-olyan módon boldogulni tudjanak, és rendet tartsanak a közösségben. Ralas álma a kikötő felemeléséről most hűvösebb árnyalatúak tetszik, s ez nem maga miatt aggasztja, sokkal inkább az álmodó boldogságát félti. Komoran szemléli a hevülő amulettet, a tűzről szóló szavakra viszont felkapja a tekintetét. Nem csak azért, mert neki címzik. Pillantása fürkésző, kimondatlan kérdések forognak benne.*
- Így van.
*Ért egyet csendesen. Az események kibontakozása alatt gondolatai lázasan dolgoznak az elmúlt fertályóra történésein. A vitáról, Milhen visszafogadásáról, az egyezségről, a szinte biztosan visszavonhatatlan nyomot hagyó, megalázó büntetésről. Ralas kérte, hogy legyen itt és lássa. Mikor Rellát kellett megbüntetni, vakon bízott benne a férfi, nem kérdezett, ezért most rajta a sor, hogy viszonozza. Tetteivel, nem csak szavaival. Mikor Milhent maradásra szólította, a belátására kívánt építeni. Arra, hogy felismeri, itt jó neki, érdemes velük, értük dolgoznia, mert azzal önmagáért is dolgozik. Most viszont arra készülnek, hogy fájdalmas módon elcsúfítsák egy fiatal nő testét, elvetve talán a szégyen és a harag magvait. Az ajánlattétel után, a Milhen által megszavazott bizalommal és kiszolgáltatottsággal, s tán mert maga is volt már áldozat, egy része ágál ellene. Másfelől megérti Ralas álláspontját, és mindig szerette a következetességet. Rella megfizetett tettéért, egyezik nézeteivel, hogy a jövőben is legyen a tetteknek súlyos következménye. Zárkózott arckifejezéssel szemléli, ahogy Ralas Ernusst és Milhent felszólítja, majd az egyetértése felől kérdez. Ez meglöki azt a belső hangot. Mélyen Ralas szemeibe néz, lassan vesz egy mély levegőt, mielőtt csendesen megszólal.*
- Nem állhatom az árulást, tudod jól. Nem kérdés, hogy Milhen büntetést érdemel, és ez elhangzott a beszélgetés elején. Ha akkor lépjük meg, azonnal rábólintottam volna. Ám nemrég közvetve bántatlanságot ígértünk neki, és ő kezünkbe adta a biztonságát, nem tudva, hogy ez vár rá. Megteheted, hogy leckét adsz neki a Sellőház haragjából, példát statuálhatsz azok számára, akik gyenge játékszernek tekintenek minket. Egyetértek azzal, hogy legyen minden tettnek következménye, de kérlek, még utoljára fontold meg, hogy tényleg ilyen módon akarod-e ebben az esetben is megtorolni. Már bizonyítottad, hogy hajlandó vagy megtenni, szerintem Milhen elkönyvelte, hogy az életével játszik, ha ezentúl ellenünk tesz, és e büntetés is ott lebeg majd a feje fölött, ha a legkisebb eltévelyedést teszi. Magam fogom szorgalmazni, sőt, akár megteszem. Ha azt mondod, szükséges ezt itt és most lezárni, ám legyen! Bízom benned, melletted állok, nem foglak megakadályozni.


432. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-15 14:01:03
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//

*Milhen mögött áll, akár egy tömör kőszikla, és közben hallgatja a történéseket. A tolvaj szavaira már ő is válaszol.*
- Én is a Kikötőben nőttem fel, Milhen. Ha az egésszel törődni szeretnél, csak azt éred el, hogy leharapják a kezedet.
*Különös lehet ezt hallani pont tőle, ám mesterétől tudja, hogy mindenkinken van egy határa. Van, aki kér kap is, ám az ajándékozó kezében lévő akármi helyett az egész kezét leharapja. Az ilyen személyeknek lecke, ha ők kimaradnak mondjuk az ételosztásból.
Hamar kiderül hogy Ralas mit tervez, és mint mindig, Ernuss most sem csalódik a férfiban. A városokban rendszeres szokás, hogy az őrség tolvajbilloggal látja el az enyves kezű személyeket, rosszabb esetben az egész kézfejüket levágják. Nem idegen szokás, és szerzetesként neki is sok olyasmit át kellett élnie, amitől az átlagszemélyeket a hideg rázná. Sosem bánta meg, ezek adtak neki lelki erőt, és az a személy, akibe mindig, feltétlen módon bízni fog, és követi minden parancsát, az a mestere. Most is azért van itt, mert a mestere küldte, bár ezt talán senki nem tudja.
Ha Milhen nem kezd el vetkőzni, akkor Ernuss segít neki hátulról: céltudatosan, nem néz meg semmit, nem fogdos semmit. Ha Milhen mocorogna, kész lefogni, ha menekülne, nem csinál mást, csak hátulról a nő homlokához teszi a kezét, és hátrahúzza. Senki nem tud felállni úgy egy székből, hogy a fejét hátrafelé húzzák.*
- Nem ez lesz az a pillanat, Ralas, mi megtöri szerzetesi vállalásomat *mosolyodik el, mikor Ralas azzal kezd el viccelődni, hogy Ernuss majd behunyja a szemét, ha Milhen nagyon szégyenlős.*

A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.15 14:11:37


431. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-14 19:38:03
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Keménykedések//

*Talán el sem jut az agyáig, mi történik. Ilyenkor az elméje egy része kikapcsol, leginkább az ösztönök mozgatják tagjait. Csak azt érzékeli, hogy repül. Át, a másik válla felett. Majd, mikor már késő, belenyilall a fejébe a gondolat, hogy vesztett. Elnyom egy halk átkozódást, természetesen nem a közös nyelven, de nem kizárt, hogy a másik mélységi megérti. Mielőtt azonban a másik oldalon földet érne, bekapcsol a mindent elsöprő túlélési ösztöne. Ettől fogva csak ketten léteznek, eltűnik a környezet, eltűnik a terem, csak ő marad, és az ellensége, körülöttük üres sötétség. Valami kegyetlen fény gyullad a szemében, egy gyilkos tekintete ül ki arcára. Nem érzékeli, az utána kapó kezet, ha Dreyia el is éri, durván löki el a karját, és puffan a földön. Az esés, bár azért megérzi, szerencsére nem okoz különösebb fájdalmat neki, hiszen pár pillanat múlva már talpon van, és megfordul. Az ellenfele szemébe néz, valami vészjósló, sötét tekintettel, és ellentámadásba lendül. Először az arcot veszi célba bal kezével, de ezt csak elterelésnek szánja. A következő pillanatban ugyanis megindítja térdét a lány gyomra felé, majd jobb kezét is, minden erejét belevéve az ütésbe.*
~Mit művelek? ~
*Villan át a fején a gondolat az agresszív támadás közben, s lassan újra kitisztul az agya, és felismeri a helyzetet. Jobb kezét még sikerül lefékeznie, hogy ha célba is talál, ne okozzon súlyos sérülést, mert nem kéne összetörnie a másik arcát. Reménykedik benne, hogy Dreyia észnél van, és ügyes, és az összes támadását sikeresen hárítja, vagy legalábbis tompítja.
Amennyiben ez történik, Rey hátrál néhány lépést, miközben a földet bámulja komoran.*
-Azt hiszem, mára ennyi elég lesz... Sajnálom.



430. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-14 17:58:05
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//

*Szinte egykedvűen mosolyogva, tűnődve játszik az amulett láncával kezében, a becsukott ajtó előtt állva.*
- Köszönöm, Ernuss! *Hajtja meg magát, mikor a férfi, kérésének megfelelően tesz a tűzre, s Milhen mögé áll.*
- Sokkal kényelmesebb, nem igaz, Milhen? *Szélesedik a mosoly, mikor a lány leül, aztán egy sóhaj kíséretében tűnik el arcáról. Két lendületes lépéssel a kandalló elé áll, majd Milhennek hátat fordítva merül el annak ropogó lángjainak táncában. Kellemesnek érzi melegét, elég hűvös már az idő odakint. Az Ernuss által frissen rádobott hasábok hamarost kezdenek feketedni, ahogyan a tűz, minden apró szálkáikba apránként belemar. Milhen szavaira, aztán lassan, tűnődve megfordul, s tekintetét Milhenre függeszti.*
- Igen... *Szólal meg szinte suttogva.* hiszen... hiszen pont ezt teszem... Csak törődéssel! *Emeli fel hangját, szinte csattan, az eddigiekhez képest.*
- Tudod... elegem van. Elegem van, hogy próbára tesznek, hogy kísértik jó szívűségem, hogy társaimat szapulják, hogy a lányok törődését kritizálják... mert ez megy! *Villan meg tekintete.* Ez megy! Amióta csak elindítottuk az üzletet... elég volt... *Elvigyorodik, csak szeme marad hideg, gyöngysor fogai kivillannak ajkai közül.*
- Hát törődöm... Milhen, mostantól törődöm! *Megfordul, s mellényéből dobótőrét elővéve, az amulett láncába fűzve lógatja a tűzbe, mindeközben halkan, akár egy nagyapó, csak úgy háttal, mesélni kezd.*
- A tűzhöz különös emlékeink kötődnek, igaz Zam? Sok mindent megéltünk a tűz kapcsán együtt... a tűz... a szenvedély... a forróság... a fekete métely... az örök bélyeg! Akárha a Sellőházról beszélnénk, nem igaz? *Egy pillanatra válla felett hátrafordul, hogy Zammiriára pillantson mosolyogva. Félrebiccenti fejét, ahogyan visszafordul, s a lassan izzó amulett, narancsló vöröse tükröződik szembogarában.*
- Vedd le a kabátod és az inged! *Fordul meg sarkán Milhenre tekintve, a dobótőrén lassan lengedező, izzó medállal.* Mellkas, vagy hát? Gyorsan dönts, vagy én teszem! *Arca komor, s szemei csak Ernussnak intenek, aki minden bizonnyal figyel, s ha kell, lefogja a lányt, feltéve persze, ha bírja a gyomra, bár van egy sejtése, hogy a férfi talán látott már hasonlót.*
- Ó és ne légy szégyenlős... hidd el láttunk már ilyet, de ha akarod, Ernuss behunyja a szemét. *Jegyzi meg Milhenre nézve, alsó ajkát lassan megnyalva.*
- Zammiria... van kifogásod? *Emeli lassan íriszeit a lányra, előbbi hidegségének nyoma sincs, kedvesen mosolyog.*


429. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-13 20:42:47
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//

*Noha jelét nem adja, érti Ralas szavait. Hol máshol kellene jobban kiharcolni magadnak a tiszteletet, mint a Kikötőben? Persze bölcsebb most, ha hallgat, nem kívánja saját maga alatt ásni azt a bizonyos gödröt. Ha e büntetés az ára a csatlakozásnak, hát vállalni fogja.
Éppen ezért ül le engedelmesen a felkínált székre, kezeit gondosan combjaira helyezi, s Ralasra emeli tekintetét. Igyekszik palástolni idegességét, hisz egyáltalán nem jeleskedik a fájdalom eltűrésében, sőt. Világ életében kerülte az efféle helyzeteket, most pedig saját maga sétál bele önszántából, fegyvertelen. Valamit valamiért, ugye.
Rezzenéstelen arccal követi a mozdulatot, ahogy a férfi előhúzza a medált. Fogalma sincs, mi a terve Ralasnak. Még az is átfut az agyán, hogy tán hamarost a nyaka köré tekeredik az a lánc, hogy megfossza az élettől... De a rémképet hamar elhessegeti maga elől. Hisz Zammiria már szaván fogta, s Ralas is megígérte, hogy saját lábán távozhat, ha úgy óhajtja majd... Sok mindent el tud képzelni a férfiről, de a hazug jelző valahogy nem illene a képbe. Ahogy bűntette sem egyenértékű ily megtorlással, úgy azt sem gondolná, hogy a Sellőházban félrehívottak hiánya ne keltene feltűnést a vendégtérben. Nem, nem gondolná ezt eddigi pártfogójáról, de az emlékezetes lecke bizony kinéz... Bárhogy is, az agya vadul zakatol, igyekezvén akaratlanul is felkészülni a következő lépésre.
Csak egy zavart pillantást vet Zammiriára, mielőtt összerezzenve kapná vissza tekintetét az ajtócsapódásra. A fogadótérből szűrődő hangok letompulnak, s nincs már más, csak ők négyen.*
-Én a Kikötőben nőttem fel, Ralas Drayte. Ismerem, és ő is ismer engem. Az ő tiszteletét pedig csak törődéssel vívhatod ki... Még ha olykor a kezedbe is mar.
*Nagyot nyel, majd a szék oldalába kapaszkodik ujjaival és felpillant a medált szorongató férfire. Igyekszik nem tudomást venni a háta mögött álló, marcona sötételfről, ki vagy parancsra vár, vagy csak önnön biztonságuk miatt van itt... Nem mintha a kettősnek tartania kellene a fiatal lánytól. Noha szíve a torkában dobog, kivár, a haloványzöld tekintet pedig Zammiria és Ralas között cikázik.*

A hozzászólás írója (Milhen Raeymoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.13 20:44:38


428. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-13 19:06:32
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Keménykedések//

*A harc kezd érdekessé válni, és Rey sem esik kétségbe Dreyia mozdulatai miatt. Kihasználja Drey mozdulatát, és ellöki magát a nőtől, és a hátára esik. Illetve csak esne, de a becsapódás előtt a kezével visszalöki magát Dreyia felé. Dreyt meglepi a lány manővere, és a lökés miatt hátra is lép egyet. A visszatérő lány, támadásra készül, és az arcát védi. Ez lehet a gyengéje jelen helyzetben, hisz ha kékre verik egymás arcát Ralas nem fogja megtapsolni őket. De amúgy sem arcra sújtana, az túl messze van most neki. De a lány jön hozzá, így állást vált mintha védekezni készülne, ami részben igaz is. Megragadja az arca felé érkező kezet, és felhasználva Rey mozgását, át dobja a válla felett. Igaz fordul ő is de mielőtt bármi történhetne, a zuhanó lány után nyúl. Ez nem biztos, hogy jó ötlet, de kiderül, ha a lány visszatámad. Igaz mindezek csak tervek, hisz amíg a lány lereagálja változhat az állás.*



427. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-13 14:23:14
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Érintőlegesen Carlotteia, Welly, Daesys//

*Ez a nap a meglepetéseké és a fordulatoké. Carlotteia rokoni szálai érdekes színben világítják meg Darelld és Alfonz személyét, azonban ennek a nyomnak nem mehet most utána, kénytelen kíváncsiságán uralkodni. Csupán jelzi, hogy tudomásul vette a dolgot. Welly jelzésére csak röviden tud reagálni, Daesys tekintetében pedig érzékeli, hogy nem igazán érthető számára, amit Zammiria mond neki. Ettől elbizonytalanodik, hogy a megfelelő személyhez szólt-e, de ennek megfejtésére már nem vállalkozhat, Welly talpraesettségére bízza a dolgot.*

//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//

*Csendesen tart a többiekkel, hallgatja szavaikat, már amelyek elég hangosak ahhoz, hogy értse őket. Ralas hangulatváltását kíváncsian fürkészi, a békésnek tetsző, udvarias viselkedés mögött lappangó, indulat nélküli fenyegetést ő is érzékeli. Még sosem látta, hogy bárkit bántott volna, s eleddig szinte belekapaszkodott Milhenbe, hogy mindenképpen megtarthassa a Sellőház berkeiben. Ha csupán nőként figyelné viselkedését, még féltékeny is lehetne a sok-sok kis félreérthető gesztus, érintés láttán, főleg, ha hozzáveszi, hogy Milhen milyen provokatív magabiztossággal élvezte Ralas pártfogását vele szemben, mikor leültek. Ám annál intelligensebbnek tartja a férfit, mint hogy a szeme láttára komolyan flörtöljön, ez inkább régi életéből és személyiségéből fakadhat, vagy talán épp azért ilyen bizalmaskodó, hogy elfedje kapcsolatukat. Remélhetőleg ezt senki nem fogja tőle komolyabban venni, csak kárára lenne.
Apránként bontakozik ki Ralas célja, művészként játszik a fénnyel és az árnyékkal, olyan oldaláról mutatkozva be, melyet maga a mélységi nőstény sem sokat láthatott eddig. Óvatossá és hallgataggá teszi a kiszámíthatatlan folytatás. A férfi megpendíti a bizalom húrjait a láthatatlan védelemre utalva, mit kissé hiányolt Zammiria az incidens elején, mikor úgy tűnt, Ralas pusztán legyintene rá egyet. Fürkészőn és némi izgalommal néz a férfi szemeibe, mikor az ajtónál előre engedi. Egyelőre úgy érzi, a kérdések nem várnak választ, inkább megfigyelőnek sejti magát, ezért nem szólal meg, csak betér az irodába.*
- Tedd csak le az asztalra, Ernuss, majd eltesszük.
*Tesz kivételt e csendes mondattal, és a kiszemelt szék közelében megáll. Nagyon jól ismeri ezt az amulettet… hiszen ő adta Ralasnak. Igaz, csupán praktikussági okokból, hiszen nem sajátja volt, hanem zsákmány egy esztelen kártevőtől. Megrebben tekintete a becsapódó ajtóra. Úgy érzi, mindjárt kiderül, mit ért pontosan ajándékon társa. Tekintete Milhenen állapodik meg. Ahogy nő a feszültség, növekedhet a kitörési hajlandósága is. Kíváncsi, hogyan uralkodik magán. Hármójuk ellen, fegyvertelenül nagyon kényelmetlenül érezheti magát.*


426. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-12 19:59:21
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//

*Szótlanul megy, hogy teljesítse Ralas kérését, bár saját magában inkább már egy csendes szobára vágyik, egy meleg kandallóra, miközben egy kellemes füstölő illatát érezve merül el a meditatív valamire. Vágyik valamire, és ebbe még számára is félelmetes belegondolni. Mestere sokszor mondta már neki, hogy nem tartson az érzelmektől, ne "lovagolja" meg őket, hagyja, hadd árasszák el, és figyelje meg őket kívülről, de ez Ernussnak mindig is nehezen ment. Talán ott, ahol az érzelmeknek nyitott tere van, sikerülhet.
Az irodába érve a holmikat, amik eddig nála voltak leteszi oda, ahova Ralas kéri tőle, és a tűzre is dob néhány fát, hogy azok ne aludjanak ki.
Nem érti, hogy Ralas mit akar az amulettel, de nem kérdezősködik. Trükköt sejt a háttérben, ami már őt is elkezdte kíváncsivá tenni, így ahogyan kérik tőle, Milhen mögé áll, és várja a következő fejleményeket.*


425. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-12 15:55:43
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Keménykedések//

*Dreyia elkapja a lábát, egy macska gyorsaságával. Rey valamilyen szinten számított erre, úgyhogy nem veszti el lélekjelenlétét a pillanatnyi hátrány hatására. Tudja, hogy a másik megprobálja majd kibillenteni az egyensúlyból, hiszen a stabilitás a közelharc lényege, az egyensúly elvesztése végzetes hiba is lehet. Így hát megpróbálja megelőzni a nőt.*
~Ne engedd, hogy kibillentsenek. Inkább szándékosan vetődj, akkor az előnyödre tudod fordítani a lendületed. ~
*Visszangzik a fejében az ösztönös utasítás, és így is cselekszik. Megprobálja ellökni magát hátrafelé, szabad lábával el is rugaszkodik. Ha sikerül, még mielőtt a földre esne, kezével megtámasztja magát, és a következő pillanatban már pattan is fel, s kihasználva az elrugaszkodás adta lendületet, elindít egy jobbost, miközben bal kezét szilárdan az arca előtt tartja, felkészülve az esetleges támadó ütésekre.*
~Soha ne hagyd védtelenül az arcod, az a legérzékenyebb részed. ~
*Ez az első lecke, amit annó megtanult. Még most is emlékszik, milyen sokáig ömlött az orrából a vér, amikor ezt a leckét megkapta.*


424. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-11 20:30:56
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//

*Ernuss szótlan fogadja a kéréseket, s azon nyomban teljesíti is. Ha van is véleménye, akkor is magában tartja, melyet Ralas jelenleg nem bán. Lelkileg igazság szerint neki is fel kell készülnie, bár, a gondolatot, melyet már egy ideje megfogalmazott elméjében egyre könnyebben és könnyebben fogadja. Milhen kezét puhának és kedvesnek érzi, mint, amilyen talán a lány is volt az utolsó néhány percben. Rövid közjátékként Carlotteia is megérkezik, Ralas rövidet mosolyogva biccent neki, aztán továbbindul, s a szolgálati bejárat ajtaját belökve, szinte romantikus sétára indul Milhennel és Zammiriával egyetemben. Újabb közjáték, mely újabb kis csevejre ad okot, figyelmen kívül hagyva, Milhen bizonygatását, miszerint nem fog többet előfordulni. Mosolyogva nézve, legyint rá egyet:*
- Hát persze, hogy nem, Milhen, persze, hogy nem... *aztán túl is lép a témán, csupán tekintete mosolyog, szája már nem.* Látod, mindig akad tennivaló. *Sóhajt fel, mikor Zammiria ismét megállni kényszerül.* Mindig csak a munka és a munka, s ehhez társulnak még a különböző események... Vihar fiai, Patkányok, uzsorások, Rella, az irodatűz... bizonyára megérted... nem tolerálom a hasonló viselkedést, főként nem a társammal szemben. *Biccent Zammiria felé, kinek irodája szinte már elérhető közelségben van.*
- Okos és gyönyörű nő vagy, Milhen. *Mosolyog hidegen a lányra.* Én azonban szeretném, ha elismernének bennünket a kikötőben, azt akarom, hogy számítsanak ránk, hogy tiszteljenek bennünket... minden egyes apró baklövés, apró tiszteletlenség, csak egy újabb rozsdás folt a preztízsünk pajzsán. Egy újabb grimasz, s legyintés a dokkmunkások részeg tömegében, ezt egyszerűen nem engedhetem.
*Csóválja meg fejét lebiggyesztett szájjal. Az ajtó előtt Milhen kezét aprót megemelve, előreengedi a lányt, ha minden igaz Ernuss már ott tartózkodik, s a kandallóban lobogó tűztől kellemes meleg van.*
- Zammiria... *mosolyodik el* csak utánad, partner! *Vigyorodik el, miután Milhen belép, s kacsint a lányra.* Bátor lány, nem igaz? Én hiszek neki. *Jegyzi meg Zamnak és Ernussnak úgy, hogy Milhen is hallja, majd lassú mozdulattal nyúl finom mellényének belső zsebébe, elővéve egy macskafejes amulettet. Feltartja láncánál fogva.*
- Látod Milhen... ez az amulett különleges jelentőséggel bír számomra, pedig nem vagyok babonás egyáltalán. *Sóhajt fel.*
- Ülj le, Milhen, Ernuss, állj mögé kérlek! *Kéri csendesen a testőrt, maga a a többiek elé áll, s újra megemeli az amulettet, a következő szavakat olybá tűnik inkább magának szánja, mint másnak, merengve, elgondolkodva, kissé unottan.*
- Ezt szánom neki ajándékként. *Aprót lépve, egy határozott lendülettel vágja be az iroda ajtaját.*

A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.11 20:32:44


423. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-06 19:06:33
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Keménykedések//

*Rey hamar belemegy, a közvetlenebb edzésbe, és ez végre felpezsdíti Dreyiát. A mozdulataik egyszerre indulnak, még hozzá mind ketten jobboldalról. Drey ezen elmosolyodna, ha nem a rúgásra kéne figyelnie. Amit a szerencsésen előkészített bal kezével hárít. A támadása ugyan eléri Reyt, de épp a nő rúgása veszi el a támadásból az erőt, hisz sikerült kimozdulnia. Dreyia nem áll meg dicséretet osztani a hárításra, inkább kihasználja a Rey rúgása adta lehetőséget. Balkézzel ráfog a lendített lábra, jobbal pedig a felsőjét ragadja meg. Arcára vigyor ül ki, amikor a jobb lábát a lány, támasztó lábához csúsztatja jobbról balra, és ezzel próbálja az egyensúlyát kibillenteni. Ha sikerül a földre vinni, akkor a már szabaddá tett kézzel a homlokához érinti a bal öklét. Ha nem akkor igyekszik rögtönözve cselekedni. Majd kicsit teret nyerni, ha van rá lehetősége.*



422. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-05 20:11:26
 ÚJ
>Aranyfattyú Vyliassa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Vyl szobája//

*Vyl a szobájába siet, hogy rendbe rakhassa magát. Kibomlott a haja, tiszta kosz a fekete felső és a fehér selyeming.*
-Borzalmas. *Jelenti ki közönyösen, majd alsóra vetkőzve, kissé megmosdatva magát, új külsőt ölt magára. Nem szeretne túl csicsás, de túl közönséges sem lenni. Ízlésesen feltűnő. Vyliassás. Nagy szerencséje van azért, hogy zöld lovagja még sem vitte el magával. Ezt megbecsüli és nagyon örül neki, hogy a munkatársai mellette maradtak. Széles mosoly ül az arcára, mikor a tükörbe néz.*
-Milyen kedvesek. Máris szeretem őket. *Mondja, majd a halovány pír egy érdekes ötletet ad neki.*
-Megvan! *Mutat a tükörből visszanéző önmagára. A ruhái közül kiveszi a világoskék, kalózokéhoz hasonló, de csipkézett ujj végű ingét. Ez mindig elmaradhatatlan tartozék. Erre kerül a fő attrakció: fehér, hullám mintával hímzett, gyöngyökkel díszített, csillogó, fekete bársonyfelső, leginkább egy elegáns, testhez simuló, feltűnő zakóra hasonlít. A fűzőt már át sem gondolja, ezek alá elmaradhatatlan tartozék a halcsont. Nyaklánc van, azúrkék ékkővel közepén, befoglalt arany. A nadrág is halványkék, valami
feszesebb anyagból lehet. Talán festett bőr. Magára néz, majd megállapítja a jó kombinációt, s újra visszamegy a fogadótérbe.*


421. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-27 12:10:00
 ÚJ
>Wellyradona Augusztynna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Kis gondolat//

*Azért jegyzi az információt, amivel a sötételf ellátja, bár a buzgóság annyira nem ül ki az arcára.*
-Értem, ezt jó tudni. *Nyugtázza, nem igazán szeretne izomtömeg növelésbe kezdeni, még annak ellenére sem, hogy itt látszólag minden megvan ahhoz, hogy ezt megtegye. A következő kérdés kicsit elgondolkodtatja, mert sohasem tekintett harcosként magára. Furcsa kifejezés, amit még eddig csak a kardforgatókra használt, talán ezért is idegenkedik attól, hogy egy kalap alá vegye magát velük.*
-Nem mondanám, hogy harcos, bár, ha úgy vesszük, mindannyian az életben maradásért küzdünk, így mind nevezhetnénk magunkat annak.*Próbál párhuzamokat vonni, hogy jobban érzékeltesse a szó ezer jelentését.*
-Úgy fogalmaznék, hogy régebben, bár az idő is egyéb dolgok függvénye, szóval neked talán nem is tűnik olyan messzinek, ha azt mondom néhány éve. Szóval, néhány éve hagytam ott azokat, akikkel minden nap rendben tartottuk a testünket. *Talán ez lesz a legmegfelelőbb szókapcsolat rá.*
-Inkább talán nyújtottunk, eléggé rugalmasak a végragjaim is, mint erősítettünk, bár az kétségtelen, hogy a mindennapi munka során előkerült. Fizikai munka, mint gazolás ásás és ültetés, raktár átpakolás nem elhanyagolható igénybevételek. *Fejti ki a véleményét és gondol arra, hogy eleinte mennyi szenvedéssel járt, míg kialakultak azon munkákhoz szükséges testi adottságai. A felől viszont szintén nincs kétsége, hogy immár megfakultak és elkoptak, elépültek és felszívódtak.*
-Gondolom te azért vagy itt mert „harcos” vagy.



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996