Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 430. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-11-09 20:46:47
Üzenet elküldve: 2022-11-09 20:46:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//Érzékeny búcsú//
- Aha... Neked is. *Znekke nem viszi túlzásba az érzékeny búcsút. Kábán áll még egy darabig, és le se veszi a szemét az oltárról. Az aranyakat is gépies mozdulatokkal teszi el. Talán csak holnap csodálkozik rá, hogy több van nála, mint amennyivel nekivágott az estének. A nagydarab szavaira se felel többet egy bólintásnál. Hogy helyesel-e vagy csak azt jelzi, hogy felfogta, még ő maga sem tudja. Annyira nem is érdekli. Vár még pár percet, miután a két hím távozik, és csak ezután indul el... haza?
Pirkad, mire a nőstény ork átlépi a Sellőház küszöbét. Vértől és sártól bűzlik, és persze a saját szaga se a bimbózó rózsára hasonlít az elmúlt éjszaka után, úgyhogy gyors és határozott léptekkel szeli át a vendégteret, majd tűnik el a pult mögötti ajtón át. A szobájába érve első dolga lerúgni a csizmáját és megoldani a vértjét rögzítő csatokat, aztán csak támasztja a falat egy darabig. Végül erőt vesz magán, lefejti magáról a páncélt, és nekiáll lemosni magáról az éjszaka minden mocskát. A tükörbe nézve megakad a szeme a talizmánján. ~ Durva... ~ Az ujjai közé fogja, de semmi különöset nem tapasztal rajta. ~ Vérrel működik? Vajon csak az enyémmel vagy másé is megteszi? ~ Vállat von. ~ Ez nem ma fog kiderülni. ~ Befejezi a mosakodást, és a szó szoros értelmében arccal előre esik az ágyára. Pillanatok kérdése csupán, hogy mély, álomtalan álomba merüljön.*
//Érzékeny búcsú//
- Aha... Neked is. *Znekke nem viszi túlzásba az érzékeny búcsút. Kábán áll még egy darabig, és le se veszi a szemét az oltárról. Az aranyakat is gépies mozdulatokkal teszi el. Talán csak holnap csodálkozik rá, hogy több van nála, mint amennyivel nekivágott az estének. A nagydarab szavaira se felel többet egy bólintásnál. Hogy helyesel-e vagy csak azt jelzi, hogy felfogta, még ő maga sem tudja. Annyira nem is érdekli. Vár még pár percet, miután a két hím távozik, és csak ezután indul el... haza?
Pirkad, mire a nőstény ork átlépi a Sellőház küszöbét. Vértől és sártól bűzlik, és persze a saját szaga se a bimbózó rózsára hasonlít az elmúlt éjszaka után, úgyhogy gyors és határozott léptekkel szeli át a vendégteret, majd tűnik el a pult mögötti ajtón át. A szobájába érve első dolga lerúgni a csizmáját és megoldani a vértjét rögzítő csatokat, aztán csak támasztja a falat egy darabig. Végül erőt vesz magán, lefejti magáról a páncélt, és nekiáll lemosni magáról az éjszaka minden mocskát. A tükörbe nézve megakad a szeme a talizmánján. ~ Durva... ~ Az ujjai közé fogja, de semmi különöset nem tapasztal rajta. ~ Vérrel működik? Vajon csak az enyémmel vagy másé is megteszi? ~ Vállat von. ~ Ez nem ma fog kiderülni. ~ Befejezi a mosakodást, és a szó szoros értelmében arccal előre esik az ágyára. Pillanatok kérdése csupán, hogy mély, álomtalan álomba merüljön.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-09-17 18:42:51
Üzenet elküldve: 2022-09-17 18:42:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Eh... ~ Sa'Tereth vigye szobára! Nyilvánvalóan fogalma sincs róla, mit beszél. ~ *Nem érti, miért lett ilyen sürgős a távozás, de ha indulnak, hát indulnak. Gallér közé dobja a rumospohár tartalmát, sziszeg rá egy sort, majd végignézi, ahogy Wruzto további aranyakkal tömi a pultost. Enyhe fejcsóválásnál többre nem futja, amit amúgy jó eséllyel észre sem vesz senki a kocsmában.* Jó. Menjünk. *Méltatlannak érzi magához a duzzogó hangot, és ettől csak még bosszúsabb lesz.*
- Hadd öltözzek fel. *Az ajtón kilépve a Sellőház felé indul. Fiatal még az este, és könnyen lehet, hogy tényleg szükség lesz fegyverre.* Kint vársz meg... vagy bejössz? *Választ nem várva vág keresztül a vendégtéren, át az ajtón az új otthonát jelentő szoba felé, ahol a felszerelése várja. A tükörnek most sem tud ellenállni ~ A piától egész' szép lettem. ~, de nem húzza vele sokáig az időt. Magára húzza a vértjét, kézbe veszi a szablyáját, és már indul is kifelé, hogy a másik szürkével együtt sétáljon tovább a Vérkert felé.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Eh... ~ Sa'Tereth vigye szobára! Nyilvánvalóan fogalma sincs róla, mit beszél. ~ *Nem érti, miért lett ilyen sürgős a távozás, de ha indulnak, hát indulnak. Gallér közé dobja a rumospohár tartalmát, sziszeg rá egy sort, majd végignézi, ahogy Wruzto további aranyakkal tömi a pultost. Enyhe fejcsóválásnál többre nem futja, amit amúgy jó eséllyel észre sem vesz senki a kocsmában.* Jó. Menjünk. *Méltatlannak érzi magához a duzzogó hangot, és ettől csak még bosszúsabb lesz.*
- Hadd öltözzek fel. *Az ajtón kilépve a Sellőház felé indul. Fiatal még az este, és könnyen lehet, hogy tényleg szükség lesz fegyverre.* Kint vársz meg... vagy bejössz? *Választ nem várva vág keresztül a vendégtéren, át az ajtón az új otthonát jelentő szoba felé, ahol a felszerelése várja. A tükörnek most sem tud ellenállni ~ A piától egész' szép lettem. ~, de nem húzza vele sokáig az időt. Magára húzza a vértjét, kézbe veszi a szablyáját, és már indul is kifelé, hogy a másik szürkével együtt sétáljon tovább a Vérkert felé.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-07-18 11:30:44
Üzenet elküldve: 2022-07-18 11:30:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
*Znek hálás, hogy a ház úrnője nem beszélteti többet. Nem mintha nagyon titkolózni szeretne, csak úgy érzi, hogy mára, vagy akár az egész hatra is, eleget beszélt. Bólogat mindenre, amit hall. Bár meglepődik, amikor maga Maydeleine szeretne utánajárni a megoldásnak, de egy cseppet sincs ellenére. ~ Legalább komolyan vesz. Több mint biztató kezdet! ~ A felvételét széles mosollyal nyugtázza. Némán követi a munkaadóját, majd a cselédlányt is az új szálláshelye felé.*
*Mielőtt magára csukja az apró szoba ajtaját, kiprésel magából egy köszönömöt a lány felé. Odabent az első dolga felmérni a terepet. ~ Résnyi ablak, ez nem jó... Talán nem bízik bennem. Vagy a többi cselédszobáé se nagyobb. ~ Hessegeti el a baljós gondolatot. Lehámozza magáról a páncélját, és leheveredik a fekvőhelyére. Egy hajszálon múlik, hogy elfér rajta. Sejti ugyan, hogy a vendégeknek nem ilyen ágy jár, de így is elégedett a helyzetével. A menekülése óta nem aludt ilyen fenséges fekhelyen. Hatalmas sóhajjal nyugtázza, hogy újra tartozik valahová, még ha próbaidős is. Ám erre most nincs idő. Rövid szusszanás után úgy dönt, hogy szó szerint veszi Maydeleine tanácsát, és felfrissülésképpen igénybe veszi a mosdótálat és a fölötte elhelyezett tükröt. Alaposan megnézi magát, mivel ritkán van alkalma ilyesmire. Letekeri a nyakáról az azt fedő alkalmatosságot, hogy jobban lássa a sebhelyét. ~ Ez bizony ronda... ~ S ha már itt tart, úgy fordul, hogy a bélyegét is megszemlélhesse a tükörben. Hirtelen kétely szállja meg. Ki tudja, mire lesz szükség, hogy megszabaduljon tőle? Ki tudja, lehetséges-e egyáltalán? Megrázza a fejét, és inkább arra használja a modsótálat, amire a többi alkalmazott is: megigazítja a haját és gyakorolja a mosolygást. ~ Nem is rossz, nem is rossz... ~*
*Nem tarthatott az egész fertályóránál tovább, mégis olyan érzése támad, hogy túl sokáig húzta az időt. Visszacsatolja magára a bőrvértet ~ Elvégre munkaruha. ~, de a fegyverét és a batyuját itt hagyja. Egyelőre egy kupacban, az ágyon; a kipakolással még ráér. Kilép az ajtón, határozott léptekkel halad végig a folyosón a vendégtér felé. ~ Mi lehet a legrosszabb? Ha meg is marad a bélyeg, van tető a fejem fölött, étel a tányéromon, és talán egy kis pénzt is kereshetek. Ha pedig nem marad... ~ Mosollyal a szája sarkában fordul a pult felé, szemével a lila ruhát keresve.*
A hozzászólás írója (Znekke Leeradr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.18 11:31:44
*Znek hálás, hogy a ház úrnője nem beszélteti többet. Nem mintha nagyon titkolózni szeretne, csak úgy érzi, hogy mára, vagy akár az egész hatra is, eleget beszélt. Bólogat mindenre, amit hall. Bár meglepődik, amikor maga Maydeleine szeretne utánajárni a megoldásnak, de egy cseppet sincs ellenére. ~ Legalább komolyan vesz. Több mint biztató kezdet! ~ A felvételét széles mosollyal nyugtázza. Némán követi a munkaadóját, majd a cselédlányt is az új szálláshelye felé.*
*Mielőtt magára csukja az apró szoba ajtaját, kiprésel magából egy köszönömöt a lány felé. Odabent az első dolga felmérni a terepet. ~ Résnyi ablak, ez nem jó... Talán nem bízik bennem. Vagy a többi cselédszobáé se nagyobb. ~ Hessegeti el a baljós gondolatot. Lehámozza magáról a páncélját, és leheveredik a fekvőhelyére. Egy hajszálon múlik, hogy elfér rajta. Sejti ugyan, hogy a vendégeknek nem ilyen ágy jár, de így is elégedett a helyzetével. A menekülése óta nem aludt ilyen fenséges fekhelyen. Hatalmas sóhajjal nyugtázza, hogy újra tartozik valahová, még ha próbaidős is. Ám erre most nincs idő. Rövid szusszanás után úgy dönt, hogy szó szerint veszi Maydeleine tanácsát, és felfrissülésképpen igénybe veszi a mosdótálat és a fölötte elhelyezett tükröt. Alaposan megnézi magát, mivel ritkán van alkalma ilyesmire. Letekeri a nyakáról az azt fedő alkalmatosságot, hogy jobban lássa a sebhelyét. ~ Ez bizony ronda... ~ S ha már itt tart, úgy fordul, hogy a bélyegét is megszemlélhesse a tükörben. Hirtelen kétely szállja meg. Ki tudja, mire lesz szükség, hogy megszabaduljon tőle? Ki tudja, lehetséges-e egyáltalán? Megrázza a fejét, és inkább arra használja a modsótálat, amire a többi alkalmazott is: megigazítja a haját és gyakorolja a mosolygást. ~ Nem is rossz, nem is rossz... ~*
*Nem tarthatott az egész fertályóránál tovább, mégis olyan érzése támad, hogy túl sokáig húzta az időt. Visszacsatolja magára a bőrvértet ~ Elvégre munkaruha. ~, de a fegyverét és a batyuját itt hagyja. Egyelőre egy kupacban, az ágyon; a kipakolással még ráér. Kilép az ajtón, határozott léptekkel halad végig a folyosón a vendégtér felé. ~ Mi lehet a legrosszabb? Ha meg is marad a bélyeg, van tető a fejem fölött, étel a tányéromon, és talán egy kis pénzt is kereshetek. Ha pedig nem marad... ~ Mosollyal a szája sarkában fordul a pult felé, szemével a lila ruhát keresve.*
A hozzászólás írója (Znekke Leeradr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.18 11:31:44
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-07-18 08:00:44
Üzenet elküldve: 2022-07-18 08:00:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Irodában//
*Már előre sejtette, sőt talán jobb is így, a költséghatékonyabb résszel kezdeni, ami csupán időigényes, de sok erőforrást nem használ fel. Bár az kétségtelen, hogy szerény személyét igényli a dolog, nem küldhet el mágiához nem értő embert a városba kutakodni, hiszen az azt se tudná mit keres. Egyértelműen rá kell bízza az itteni dolgokat valakire míg távol vannak. Az meg a másik egyértelmű dolog, hogy az orknak is vele kell tartania, hogy ha találnak valamit, ott és azonnal ki tudják próbálni, hogy működik-e a dolog. Az kéne még, hogy ide- oda rohangáljon, míg próbálkoznak.*
-Értem. Hát, itt mindig elkél egy erős marok, nem vagyunk válogatósak a személyzet terén, mint említettem. *Mondja, majd feláll, mert épp elég időt töltöttek már agyalással, itt többre nem fognak menni azzal, hogy a csendet dagasztják.*
-A probléma miatt fel kell utazzunk a városba, mindketten. *Teszi hozzá, mielőtt bármilyen félreértésbe is keveredne.*
-Úgy gondolom egyelőre maradjunk ennyiben. Fel van véve, mindjárt adok melléd egy cselédet, hogy mutassa meg a szobádat, ahol berendezkedhetsz. Egy hónap a próbaidő, addig még itt maradunk, mert még le kell zárjak ügyeket, addig nem tehetem ki a lábam. *Magyarázza, nem mintha szükségét érezné, csak úgy, talán már jólesik valakivel beszélnie.*
-Ha kipakoltál és felfrissítetted magad, várlak a pultnál, ott majd egyeztetjük a többi részletet is. *Hagyja ennyiben, majd kisétál az ajtón és, míg az ork követi, addig leint egy cselédlányt, aki éppen szabadnak tűnik, hogy mutassa meg az egyik szabad szolgálati szárnyban elhelyezkedő szobájukat a nőnek. Ha pedig mindent megbeszéltek el is indul vissza, a vendégtér irányába, miután bezárta az irodát.*
//Irodában//
*Már előre sejtette, sőt talán jobb is így, a költséghatékonyabb résszel kezdeni, ami csupán időigényes, de sok erőforrást nem használ fel. Bár az kétségtelen, hogy szerény személyét igényli a dolog, nem küldhet el mágiához nem értő embert a városba kutakodni, hiszen az azt se tudná mit keres. Egyértelműen rá kell bízza az itteni dolgokat valakire míg távol vannak. Az meg a másik egyértelmű dolog, hogy az orknak is vele kell tartania, hogy ha találnak valamit, ott és azonnal ki tudják próbálni, hogy működik-e a dolog. Az kéne még, hogy ide- oda rohangáljon, míg próbálkoznak.*
-Értem. Hát, itt mindig elkél egy erős marok, nem vagyunk válogatósak a személyzet terén, mint említettem. *Mondja, majd feláll, mert épp elég időt töltöttek már agyalással, itt többre nem fognak menni azzal, hogy a csendet dagasztják.*
-A probléma miatt fel kell utazzunk a városba, mindketten. *Teszi hozzá, mielőtt bármilyen félreértésbe is keveredne.*
-Úgy gondolom egyelőre maradjunk ennyiben. Fel van véve, mindjárt adok melléd egy cselédet, hogy mutassa meg a szobádat, ahol berendezkedhetsz. Egy hónap a próbaidő, addig még itt maradunk, mert még le kell zárjak ügyeket, addig nem tehetem ki a lábam. *Magyarázza, nem mintha szükségét érezné, csak úgy, talán már jólesik valakivel beszélnie.*
-Ha kipakoltál és felfrissítetted magad, várlak a pultnál, ott majd egyeztetjük a többi részletet is. *Hagyja ennyiben, majd kisétál az ajtón és, míg az ork követi, addig leint egy cselédlányt, aki éppen szabadnak tűnik, hogy mutassa meg az egyik szabad szolgálati szárnyban elhelyezkedő szobájukat a nőnek. Ha pedig mindent megbeszéltek el is indul vissza, a vendégtér irányába, miután bezárta az irodát.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-07-13 11:33:44
Üzenet elküldve: 2022-07-13 11:33:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Irodában//
- Nem tudom. *Érzi, hogy ezt nem fogja megúszni két szóval. Az égetés jó ötletnek tűnt, el is tűntette a bélyeget... egészen másnap reggelig. Erős mágia védheti a jelet, mert még az égésnek sem maradt nyoma az eset után.* Égetés után visszajött. *A szokottnál is lassabban beszél, mert gondolatok és kételyek özönlik el az elméjét. Mi van, ha a bőrét védi a mágia, és ha elég nagy darabot távolítanak el belőle, nem jön vissza? De az is felmerült már benne, hogy ennél mélyebbre ható varázslatról van szó, és akár a kivágott bőr is regenerálódna a bélyeggel együtt. Szeretné elmondani is ezeket, de csak rövid válaszra futja.* Nem hiszem, hogy ki lehet vágni. *Mit meg nem adna még egy limonádéért!* A mágiához nem értek. *Csóválja a fejét.*
- Mivel tudom megfizetni? *Vált témát, és reméli, hogy a társalgásnak ehhez a feléhez könnyebben hozzá tud majd szólni. Az összekuporgatott pénze akkor se lenne elég rá, ha nem hagyta volna a nagyját a kovácsműhelyben, tehát csak a szolgálatait tudja felajánlani.* Jó testőr voltam. Fel tudok kutatni... dolgokat. Vagy embereket. *Próbál ötleketed adni. Nem akar válogatósnak tűnni, és persze nem is az. Szinte bármire hajlandó, ha cserébe megszabadulhat a billogtól.* Mást is megteszek. *Az üres pohártól nem várhat sok segítséget, úgyhogy végül leteszi az asztal szélére, és a teljes figyelmét a ház úrnőjének szenteli.*
//Irodában//
- Nem tudom. *Érzi, hogy ezt nem fogja megúszni két szóval. Az égetés jó ötletnek tűnt, el is tűntette a bélyeget... egészen másnap reggelig. Erős mágia védheti a jelet, mert még az égésnek sem maradt nyoma az eset után.* Égetés után visszajött. *A szokottnál is lassabban beszél, mert gondolatok és kételyek özönlik el az elméjét. Mi van, ha a bőrét védi a mágia, és ha elég nagy darabot távolítanak el belőle, nem jön vissza? De az is felmerült már benne, hogy ennél mélyebbre ható varázslatról van szó, és akár a kivágott bőr is regenerálódna a bélyeggel együtt. Szeretné elmondani is ezeket, de csak rövid válaszra futja.* Nem hiszem, hogy ki lehet vágni. *Mit meg nem adna még egy limonádéért!* A mágiához nem értek. *Csóválja a fejét.*
- Mivel tudom megfizetni? *Vált témát, és reméli, hogy a társalgásnak ehhez a feléhez könnyebben hozzá tud majd szólni. Az összekuporgatott pénze akkor se lenne elég rá, ha nem hagyta volna a nagyját a kovácsműhelyben, tehát csak a szolgálatait tudja felajánlani.* Jó testőr voltam. Fel tudok kutatni... dolgokat. Vagy embereket. *Próbál ötleketed adni. Nem akar válogatósnak tűnni, és persze nem is az. Szinte bármire hajlandó, ha cserébe megszabadulhat a billogtól.* Mást is megteszek. *Az üres pohártól nem várhat sok segítséget, úgyhogy végül leteszi az asztal szélére, és a teljes figyelmét a ház úrnőjének szenteli.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-07-13 07:40:47
Üzenet elküldve: 2022-07-13 07:40:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Irodában//
*Itt a kikötőben mindenre fel kell készülniük, így jobban járnak, ha egyetlen fajt sem helyeznek hátrányos helyzetbe. Főleg, ha az illető, fajtól függetlenül amúgy megbízható és lojális alkalmazott lenne. Ennek az orknak pedig, mint kiderült meg van a maga oka arra, hogy kellően motivált legyen, ez által egy igencsak megbízható személyre tehet szert a személyében. Persze joggal merül fel benne a bélyeg láttán, hogy esetlegesen az okot valaki nagyon keresheti, de ezt Znekke próbálja elhessegetni. Azon nem lepődik meg, hogy testőrként alkalmazták, talán már azon se, hogy már nem keresik, hiszen akinek olyan pecsétre futja, annak másik ork rabszolgára is a piacon. Mondhatni, most jól jön nekik, hogy a nemesek fogyó eszköznek tekintik az alsóbb rendűnek titulált fajokat. Majd a nő megosztja vele a korábbi próbálkozások eredményét is. Ő is közben visszaül az iménti helyére.*
-Tehát kiégetni nem lehet… *Ismétli vissza.*
-Még megpróbálhatjuk kivágni, itt elég erős gyógyító varázsitalok állnak rendelkezésre, hogy a művelet után ne legyen baj, de orvost azt keresnünk kell. Avagy megpróbálhatjuk az istennő segítségét kérni, amennyiben esetleg vágás nélkül, mágikus úton eltávolítható. *Sorolja fel azokat, amik az égetésen kívül neki még eszébe jutottak. Azt nem említik, hogy gyógyítani sebet ő mágikus úton is tud, így duplán be vannak biztosítva. Ezt követően várja a nő reakcióját az ötleteire, bár neki egyértelmű, hogy első körben a fájdalommentesebb formát lenne érdemes megpróbálni. Utána még ott van a másik, ha nem jön össze.*
//Irodában//
*Itt a kikötőben mindenre fel kell készülniük, így jobban járnak, ha egyetlen fajt sem helyeznek hátrányos helyzetbe. Főleg, ha az illető, fajtól függetlenül amúgy megbízható és lojális alkalmazott lenne. Ennek az orknak pedig, mint kiderült meg van a maga oka arra, hogy kellően motivált legyen, ez által egy igencsak megbízható személyre tehet szert a személyében. Persze joggal merül fel benne a bélyeg láttán, hogy esetlegesen az okot valaki nagyon keresheti, de ezt Znekke próbálja elhessegetni. Azon nem lepődik meg, hogy testőrként alkalmazták, talán már azon se, hogy már nem keresik, hiszen akinek olyan pecsétre futja, annak másik ork rabszolgára is a piacon. Mondhatni, most jól jön nekik, hogy a nemesek fogyó eszköznek tekintik az alsóbb rendűnek titulált fajokat. Majd a nő megosztja vele a korábbi próbálkozások eredményét is. Ő is közben visszaül az iménti helyére.*
-Tehát kiégetni nem lehet… *Ismétli vissza.*
-Még megpróbálhatjuk kivágni, itt elég erős gyógyító varázsitalok állnak rendelkezésre, hogy a művelet után ne legyen baj, de orvost azt keresnünk kell. Avagy megpróbálhatjuk az istennő segítségét kérni, amennyiben esetleg vágás nélkül, mágikus úton eltávolítható. *Sorolja fel azokat, amik az égetésen kívül neki még eszébe jutottak. Azt nem említik, hogy gyógyítani sebet ő mágikus úton is tud, így duplán be vannak biztosítva. Ezt követően várja a nő reakcióját az ötleteire, bár neki egyértelmű, hogy első körben a fájdalommentesebb formát lenne érdemes megpróbálni. Utána még ott van a másik, ha nem jön össze.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-07-12 09:56:26
Üzenet elküldve: 2022-07-12 09:56:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Irodában//
~ A Sellőház vezetője? Nocsak... ~ *Nem szokott hozzá, hogy ilyen magas rangban fogadják. Utoljára talán éppen a gazdájával beszélhetett közvetítő nélkül, persze vele is csak azután, hogy kitüntette magát. Ennek ellenére megkönnyebbült sóhajjal ereszkedik le a vetkőzése előtt felkínált fotelbe. Úgy érzi, a nehezén túl van, hiszen a ház úrnője nem küldte el egyből. Mielőtt felelne a kérdéseire, lehúzza a megmaradt limonádét, az üres poharat azonban nem teszi le, hanem zavartan pörgeti az ujjai között. Amolyan pótcselekvés, kapaszkodó egy egyszerűbb világba, megfogható dolog, nem úgy, mint a szavak...*
- Testőr voltam. Pirtianesben. *Nem hazudik, bár nem bontja ki az igazság minden szeletét. A bélyeg úgyis elárulta már, hogy nem szabad orkként foglalkoztatták.* Nem keresnek... Úgy tudják, meghaltam. *Megint a nyakára mutat. A nő jól látta a heget, ami többet mond minden szónál, legalábbis Znekke szavainál mindenképpen.* Régen volt. *Toldja meg a mondandóját egy fontosnak vélt morzsával.*
*Elgondolkodva néz felváltva a poharára és Maydeleine-re. Nem igazán tudja, mit kellene még elmondania magáról. Ha nem kap újabb kérdést, a rabszolgabélyegről kezd beszélni.*
- Kiégetni nem lehet. Próbáltuk... *Beleborzong a gondolatba, nem ez a legkellemesebb emléke. Hirtelen nem tud mit hozzátenni. Valószínűleg senki sem érezte még magát ilyen kényelmetlenül egy ilyen kényelmes fotelben. Ám mégis felfedez magában egy új érzést: a reményt, hogy talán végleg lezárhatja a múltját.*
//Irodában//
~ A Sellőház vezetője? Nocsak... ~ *Nem szokott hozzá, hogy ilyen magas rangban fogadják. Utoljára talán éppen a gazdájával beszélhetett közvetítő nélkül, persze vele is csak azután, hogy kitüntette magát. Ennek ellenére megkönnyebbült sóhajjal ereszkedik le a vetkőzése előtt felkínált fotelbe. Úgy érzi, a nehezén túl van, hiszen a ház úrnője nem küldte el egyből. Mielőtt felelne a kérdéseire, lehúzza a megmaradt limonádét, az üres poharat azonban nem teszi le, hanem zavartan pörgeti az ujjai között. Amolyan pótcselekvés, kapaszkodó egy egyszerűbb világba, megfogható dolog, nem úgy, mint a szavak...*
- Testőr voltam. Pirtianesben. *Nem hazudik, bár nem bontja ki az igazság minden szeletét. A bélyeg úgyis elárulta már, hogy nem szabad orkként foglalkoztatták.* Nem keresnek... Úgy tudják, meghaltam. *Megint a nyakára mutat. A nő jól látta a heget, ami többet mond minden szónál, legalábbis Znekke szavainál mindenképpen.* Régen volt. *Toldja meg a mondandóját egy fontosnak vélt morzsával.*
*Elgondolkodva néz felváltva a poharára és Maydeleine-re. Nem igazán tudja, mit kellene még elmondania magáról. Ha nem kap újabb kérdést, a rabszolgabélyegről kezd beszélni.*
- Kiégetni nem lehet. Próbáltuk... *Beleborzong a gondolatba, nem ez a legkellemesebb emléke. Hirtelen nem tud mit hozzátenni. Valószínűleg senki sem érezte még magát ilyen kényelmetlenül egy ilyen kényelmes fotelben. Ám mégis felfedez magában egy új érzést: a reményt, hogy talán végleg lezárhatja a múltját.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-07-12 07:27:54
Üzenet elküldve: 2022-07-12 07:27:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Irodában//
-Kérlek, foglalj helyet. *Mutat a fotelre, mert hát lehet a nő csak erre vár, hogy udvariasan felkínálja neki, azért áll. Ezt követően be is mutatkoznak egymásnak.*
-Örvendek Znekke. *Hozzátenni nem igazán érzi illőnek vagy jogosnak a némát, hiszen a nő tud beszélni, úgy ahogy.*
-Maydeleine Rhywayers vagyok a Sellőház jelenlegi vezetője. *Bár itt talán illendőbb lenne, ha felállna és kezet fognának, de ezúttal elmarad.*
-Csak tessék. *Ad engedélyt, hátha csak ez hiányzik a dologhoz, hogy többet megtudjon az alku ráeső részéről, az pedig, hogy valaki az ő jelenlétében kezd el vetkőzni, az itt egyetlen dolgozót se tudna meglepni. Meglehetősen szabad szellemű a hely, ahogy azt a szóbeszéd is tartja. Mikor a nő megfordul ő feláll, mert abból a távolságból valóban nem látja jól, mi is van a másik bőrében. Még nem igazán látott ilyet, hozzá nyúlni nem igazán szeretne, csak közelebb lép és jobban szemügyre veszi.*
-Igazán érdekes. Ez előtt ilyet még nem láttam, de mindenképpen megoldhatónak látszik. *Mondja visszaegyenesedve, majd a nő visszaöltözik.*
-Az, hogy mennyire lesz drága… majd idővel kiderül. *De úgy véli, mivel a nő a szolgálatait ajánlja cserébe, bizonyára meg tudnak egyezni, na meg hajtja a kíváncsiság.*
-Merre szerezted? Én inkább a pecsét gazdájától tartanék, nagyon ragaszkodik hozzád? *Mert azt viszont nem szeretné, ha a Sellő magára vonná egy másik város nevesének a haragját.*
-Nem igazán ismerem a nemesi családok pecsétjét, főleg azokét nem akik nem a környékben kereskednek. *Mert hát a kereskedőkét már úgy ahogy, azonban ez nem hasonlít egyikre se.*
//Irodában//
-Kérlek, foglalj helyet. *Mutat a fotelre, mert hát lehet a nő csak erre vár, hogy udvariasan felkínálja neki, azért áll. Ezt követően be is mutatkoznak egymásnak.*
-Örvendek Znekke. *Hozzátenni nem igazán érzi illőnek vagy jogosnak a némát, hiszen a nő tud beszélni, úgy ahogy.*
-Maydeleine Rhywayers vagyok a Sellőház jelenlegi vezetője. *Bár itt talán illendőbb lenne, ha felállna és kezet fognának, de ezúttal elmarad.*
-Csak tessék. *Ad engedélyt, hátha csak ez hiányzik a dologhoz, hogy többet megtudjon az alku ráeső részéről, az pedig, hogy valaki az ő jelenlétében kezd el vetkőzni, az itt egyetlen dolgozót se tudna meglepni. Meglehetősen szabad szellemű a hely, ahogy azt a szóbeszéd is tartja. Mikor a nő megfordul ő feláll, mert abból a távolságból valóban nem látja jól, mi is van a másik bőrében. Még nem igazán látott ilyet, hozzá nyúlni nem igazán szeretne, csak közelebb lép és jobban szemügyre veszi.*
-Igazán érdekes. Ez előtt ilyet még nem láttam, de mindenképpen megoldhatónak látszik. *Mondja visszaegyenesedve, majd a nő visszaöltözik.*
-Az, hogy mennyire lesz drága… majd idővel kiderül. *De úgy véli, mivel a nő a szolgálatait ajánlja cserébe, bizonyára meg tudnak egyezni, na meg hajtja a kíváncsiság.*
-Merre szerezted? Én inkább a pecsét gazdájától tartanék, nagyon ragaszkodik hozzád? *Mert azt viszont nem szeretné, ha a Sellő magára vonná egy másik város nevesének a haragját.*
-Nem igazán ismerem a nemesi családok pecsétjét, főleg azokét nem akik nem a környékben kereskednek. *Mert hát a kereskedőkét már úgy ahogy, azonban ez nem hasonlít egyikre se.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-07-08 11:03:12
Üzenet elküldve: 2022-07-08 11:03:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A rövid bemutatkozás után az alkimistának gondja akad, s gyorsan ott kell hagynia az elfet, aki természetesen nem haragszik ezért. Itt mindenkinek megvan a maga dolga, ez talán most nem a csevegés ideje, de majd lesz arra is lehetőség. Neki is akad jobb dolga, például rendbe szednie magát az utazás után, hogy este ismét legszebb fényében csilloghasson. Vissza is tér szerény szobájába, de előtte még keres egy szolgálót a konyhában, és kedvesen megkéri, hogy készítsen neki valami vacsorát. A szobában fogja elfogyasztani, most nincs hangulata társaságban enni. Egy forró fürdőt is rendel, amíg vár a vízre és ételre, leveszi úti ruháit, s vékony köntösbe bújik.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2022-07-07 12:20:54
Üzenet elküldve: 2022-07-07 12:20:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Irodában//
*A folyosóra nyíló ajtó előtt biccent az előtte álló őrnek, hiszen az is lehet, hogy kifelé jövet Znek is egy lesz közülük. Igaz, nem ilyen munkára számít, de tulajdonképpen nem bánná. Tisztességesebb és nyugodtabb megélhetés, mint összeverni azokat, akikre mások rámutatnak... Csendben követi a lila ruhás szépséget, csak a szeme jár ajtóról ajtóra. Nem igazán nyugtatja meg, hogy nem lát egyértelmű menekülési útvonalat. Nem mintha arra számítana, hogy szüksége lesz rá, de az ilyesmivel azért jobb mindig tisztában lenni. Amikor feltárul előtte az iroda ajtaja, az eddiginél is elveszettebbnek érzi magát. ~ Te főzted magadnak, most edd is meg... ~ Végigfuttatja a tekintetét a berendezésen. Elképzeli, hogy elterpeszkedik a kanapén, négy végtagját négyfelé dobálva, ami röpke vigyort csal az arcára, és persze végül nem tesz ilyet. Az ajtó csukódása és a nő hangja egy pillanat alatt kiveri a fura ábrándot Znekke fejéből. Úgy dönt, hogy egyelőre nem ül le, hiszen úgy nem tudná tartani magát az elhatározosához. Elhelyezi a félig üres poharat a kis asztalka közepén, de állva marad az egyik fotel mellett. Ha vendéglátója helyet foglal, megvárja, és csak utána fog bele a szónoklatába.*
- A nevem Znekke, a Néma. *Mutat a nyakára magyarázatul a gúnynevre.* Megmutatom... *Az ujjai közé fogja a vértje legalsó csatját, majd vár egy-két szívdobbanásnyi időt. Ha a szépség nem vág közbe vagy nem tiltakozik, akkor gyors mozdulatokkal kioldja a csatot, aztán felfelé haladva a többit is, a szétnyíló bőrvértet a földre téve a fötel hátának támasztja. Alatta egyszerű gyapjú aláöltözetet hord. Sokkal inkább praktikus, mint látványos darab. Ezt már csak tenyérnyire húzza fel a derekáról, végül megfordul. ~ Most kínáltad fel egy idegennek, hogy hátba szúrjon. Zseni vagy, Znek... ~ Az orkhoz képest sima bőrt egy kétujjnyi seb csúfítja el. Ránézésre egészen frissnek tűnik, mintha egy perce még ott sem lett volna, ám a lány semmiféle jelét nem adja annak, hogy fájdalmai lennének vagy akadályozná a mozgásban. Ha a nő jobban megszemléli, láthatja, hogy nem sérülés okozta. Ez egy pirtianesi család rabszolgabélyege, méghozzá nem az égetett fajta, amit a legtöbb rabszolgára sütnek, hanem az értékesebb "daraboknak" fenntartott, mágikus pecsét.*
- Tudom, hogy drága lesz. ~ Ha egyáltalán meg tudjátok oldani... ~ *Ismét a lila ruhás felé fordul, és öltözködni kezd.* Elvállalok bármit... Akár több munkát. *Úgy érzi, eleget beszélt egy életre, így szótlanul ölti magára a bőrvértjét, komótosan igazgatja magán minden egyes befűzött csat után. Ezzel is próbál időt nyerni a minden bizonnyal rá váró kérdések előtt.*
//Irodában//
*A folyosóra nyíló ajtó előtt biccent az előtte álló őrnek, hiszen az is lehet, hogy kifelé jövet Znek is egy lesz közülük. Igaz, nem ilyen munkára számít, de tulajdonképpen nem bánná. Tisztességesebb és nyugodtabb megélhetés, mint összeverni azokat, akikre mások rámutatnak... Csendben követi a lila ruhás szépséget, csak a szeme jár ajtóról ajtóra. Nem igazán nyugtatja meg, hogy nem lát egyértelmű menekülési útvonalat. Nem mintha arra számítana, hogy szüksége lesz rá, de az ilyesmivel azért jobb mindig tisztában lenni. Amikor feltárul előtte az iroda ajtaja, az eddiginél is elveszettebbnek érzi magát. ~ Te főzted magadnak, most edd is meg... ~ Végigfuttatja a tekintetét a berendezésen. Elképzeli, hogy elterpeszkedik a kanapén, négy végtagját négyfelé dobálva, ami röpke vigyort csal az arcára, és persze végül nem tesz ilyet. Az ajtó csukódása és a nő hangja egy pillanat alatt kiveri a fura ábrándot Znekke fejéből. Úgy dönt, hogy egyelőre nem ül le, hiszen úgy nem tudná tartani magát az elhatározosához. Elhelyezi a félig üres poharat a kis asztalka közepén, de állva marad az egyik fotel mellett. Ha vendéglátója helyet foglal, megvárja, és csak utána fog bele a szónoklatába.*
- A nevem Znekke, a Néma. *Mutat a nyakára magyarázatul a gúnynevre.* Megmutatom... *Az ujjai közé fogja a vértje legalsó csatját, majd vár egy-két szívdobbanásnyi időt. Ha a szépség nem vág közbe vagy nem tiltakozik, akkor gyors mozdulatokkal kioldja a csatot, aztán felfelé haladva a többit is, a szétnyíló bőrvértet a földre téve a fötel hátának támasztja. Alatta egyszerű gyapjú aláöltözetet hord. Sokkal inkább praktikus, mint látványos darab. Ezt már csak tenyérnyire húzza fel a derekáról, végül megfordul. ~ Most kínáltad fel egy idegennek, hogy hátba szúrjon. Zseni vagy, Znek... ~ Az orkhoz képest sima bőrt egy kétujjnyi seb csúfítja el. Ránézésre egészen frissnek tűnik, mintha egy perce még ott sem lett volna, ám a lány semmiféle jelét nem adja annak, hogy fájdalmai lennének vagy akadályozná a mozgásban. Ha a nő jobban megszemléli, láthatja, hogy nem sérülés okozta. Ez egy pirtianesi család rabszolgabélyege, méghozzá nem az égetett fajta, amit a legtöbb rabszolgára sütnek, hanem az értékesebb "daraboknak" fenntartott, mágikus pecsét.*
- Tudom, hogy drága lesz. ~ Ha egyáltalán meg tudjátok oldani... ~ *Ismét a lila ruhás felé fordul, és öltözködni kezd.* Elvállalok bármit... Akár több munkát. *Úgy érzi, eleget beszélt egy életre, így szótlanul ölti magára a bőrvértjét, komótosan igazgatja magán minden egyes befűzött csat után. Ezzel is próbál időt nyerni a minden bizonnyal rá váró kérdések előtt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 411-430