//Visszaérve a Sellőbe//
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*A váratlan csók kizökkenti, nem csak annak hirtelensége, hanem forrósága is, mely gyorsan képes hevíteni. Meglepetten pislog a komisz arcra, szíve már ennyitől is szertelen ritmusra vált. Aztán sanda mosollyal hunyorogva veszi tudomásul, hogy játszanak vele, mintha többet megérzett volna Ralas abból, ami a fejében járt. Tán a macska ma éjjel is a szobáján kívül vadászik majd. Elégedetté teszi, hogy társa is türelmet akar gyakorolni a személyzet kijelölésében. Tudja, hogy neki nehezebb, sokkal élénkebb tűz lobog a lelkében, és jobb szereti spontán módon, gyorsan elintézni a dolgokat. Csak bólintani tud rá.
Látja, hogy Ralas igyekszik rendezetté tenni külsejét, ezért lassan ballag az ajtóhoz, hogy időt adjon neki. Titkon azt se bánja, ha az illető feladja a próbálkozást, apró-cseprő ügyekhez szívesebben kezdene holnap. A helyzet persze megváltozik, amint kiderül, hogy kik érkeztek. Dreyia jelentőségteljes derültsége, amivel kettejüket mustrálja, szemet szúr neki, de lassan megszokja romantikus természetét.*
- Ezek szerint sikerrel jártál.
*Nem biztos benne, hogy tudott a terveiről a kovácsot illetően, azóta annyi minden járt a fejében, de egyértelműnek hangzik, hogy Dreyia a megrendelését leadta. Örömmel hallja, hogy vannak jó hírek, a thargok említése viszont kényelmetlen érzést vált ki belőle. Egyelőre viszont nem faggatózik, hiszen Mady kezdi a beszámolót, bólint rá, hogy szívesen meghallgatják a tapasztalataikat. De először is Mady kérdésére felel egy fáradt sóhajjal mosolyogva.*
- Nem telt az idő minden nehézség nélkül, de már kézben tartjuk a dolgokat, ne aggódj!
*Nem érti a simító mozdulatot, elsőként arra gyanakszik, hogy megsérülhetett, de nem lehet olyan komoly, még csak nem is biceg igazán. A Kereskedőház említésére Ralasra pillant némán, nemrég éppen beszéltek róla.*
- Pompás, érdekelne, hogy milyen hely!
*Visszaül korábbi foteljébe. Látja, hogy Mady még állva marad, de ekkor még úgy gondolja, hogy a holmik lepakolása miatt.*
- Körülmények?
*Csap le a szóra, s hol az egyik, hol a másik nőre pillant. Sajnos nincs igazi italválaszték egyelőre az irodában, de Ralasszal felírták a listára a bárszekrény berendezését. Most egy tömény, enyhén barnás szesz üvege került elő az egyik szekrény mélyéről, amiből maguk is ittak, és még az asztalon áll a poharak mellett.*
- Én nem kérek, köszönöm.
*Elég alkohol lötyög a fejében már, és eltompult a bonyolult események után, ez az alkohol pedig nem igazán az ő ízlését tükrözi, ahhoz túl karcos. Felélénkül viszont, mikor Mady a lehetséges megbízásról beszél, és elégedett mosollyal hallgatja.*
- Ez remekül hangzik! Valóban jó hír!
*Ralas felé fordul.*
- A végén Arthenior jön értünk.
*Hiszen erről is nemrég beszéltek. Persze azért van benne némi óvatosság, a megbízás elég megfoghatatlan még így, keveset tudni róla, és kockázatos lehet olyan távol szervezni egy eseményt a lányokkal.*
- Tudnátok további részletekkel szolgálni? Hogy hívták, hogy nézett ki, és a fogadóhoz tartozik-e?
*Aztán a varázsitalokra terelődik a szó.*
- Á, tényleg, köszönöm! Túlteljesítettétek a kérést!
*Ismeri el hálásan, s átgondolja az ajánlatot.*
- Tulajdonképpen, ha neked mindegy, akkor a kék helyett szívesen vennék egy sárgát, vagy ha az nincs, akkor zöldet. A négy lilát viszont mindenképpen szeretném.
*Amint kiderül, hogy van még tovább is, ismét meglepődik.*
- Mady, ez nagyon kedves tőled, de igazán nem vártunk el semmi ilyet. Még azt is restellem, hogy szívességet kellett kérnem a beszerzésben és az információszerzésben, hiszen pihenni és kikapcsolódni mentetek.
*Dreyiára is pillant, akit Arthenior feltérképezésével bízott meg, amit bizonyosan önállóan is megtett volna, ám lehet, hogy így más szemmel is körbenézett.*