Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-26 22:07:45
Üzenet elküldve: 2019-08-26 22:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő//
*Nagyobb ez a hely, mint gondolta. Folyosók, lépcsők, raktár miegymás, szinte már látja is maga előtt, ahogy szalonspiccesen keres valamit majd örökre eltéved. Mint amikor annál a wegtoreni családnál szolgált, azoknak akkora házuk volt, hogy egy élet volt körbejárni, azalatt a pár év alatt úgy érzi legalább fél évszázadot öregedett. Attól a sok retek lépcsőtől azóta is kattog a térdkalácsa, mint valami nagyanyónak.
Amint megleli azt, amiért érkezett és elvégzi az elvégzendőt, már indul is vissza a helyére. Reméli ennyi idő alatt nem jött be egy őrült és kezdett neki veszettül hadonászni valami fegyverrel.*
*Nagyobb ez a hely, mint gondolta. Folyosók, lépcsők, raktár miegymás, szinte már látja is maga előtt, ahogy szalonspiccesen keres valamit majd örökre eltéved. Mint amikor annál a wegtoreni családnál szolgált, azoknak akkora házuk volt, hogy egy élet volt körbejárni, azalatt a pár év alatt úgy érzi legalább fél évszázadot öregedett. Attól a sok retek lépcsőtől azóta is kattog a térdkalácsa, mint valami nagyanyónak.
Amint megleli azt, amiért érkezett és elvégzi az elvégzendőt, már indul is vissza a helyére. Reméli ennyi idő alatt nem jött be egy őrült és kezdett neki veszettül hadonászni valami fegyverrel.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-26 22:00:06
Üzenet elküldve: 2019-08-26 22:00:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
- Hatékonynak tűnik *jegyzi meg, ha már a véleményét kérdezték. Sokkal könnyebb úgy elmondania az észrevételeit, ha ismertetik vele a tervet, mert ha nem teszik, úgy eléggé nehéz helyzetben van. Gondolatot olvasni nem tud.*
- Kellemetlenséget okozhat, ha például egyszerre érkezik olyan személy, aki rövidtávon dobna célba, és aki közelharcot gyakorolna. De a személyes egyeztetés bizonyára nem fog problémát okozni.
*Ernuss egyáltalán nem alszik el az unalomtól, és ellenére sincs a hosszú ismertető. Nem szól, hiszen még egy napja sincs itt, nem nőtt a szívéhez a hely vagy egyetlen tagja sem, de ennyi idő alatt ez nem is lehetséges. Ehhez idő kell, feleslegesen pedig nem fog konfliktust generálni, nem látja értelmét. Ha valaki olyasmit hinni róla, amit balgaság, hát tessék csak, számára elég csak annyi, hogy saját maga tudja a miérteket, és mások nem akadályozzák céljai elérésében.
Elkezd dolgozni, a kijelölt részen lévő dolgokat válogatja szét, a hasztalanokat abba a kupacba, ahova munkatársa is a hasztalanokat teszi, az egyéb, hasznosnak ítélt dolgokat egy másik pontra helyezi egymás mellé. Kötelek, zsákok és minden egyéb, amit talál.
Ha a férfi nem szólal meg, egy ideig csendben folyik a munka.*
- Az első, amit a mesteremtől megtanultam, az a türelem és az alázat volt. Nem csak az a rámondott türelem és nyugalom, amikor valaki azt mondja, sosem idegesíti fel semmi, miközben mégis, csak nem mutatja ki. Hosszú évekig tanított, edzette a testemet, amíg vért nem izzadtam és edzette az elmémet is, amíg meg nem fájdult a rejtvényektől. Pontosan tudta, milyen kihívások elé kell állítania, hogy tényleg elérjem a tiszta türelmet és békét. Nem emlékszem már, mikor voltam utoljára haragos vagy dühös. Az emlékét megtartottam, hasznos támpont, mikor olyannal állsz szemben, akiben ilyen érzelmek uralkodnak. Bár a gyermeki düh más, mint amit a felnőttek éreznek.
- Hatékonynak tűnik *jegyzi meg, ha már a véleményét kérdezték. Sokkal könnyebb úgy elmondania az észrevételeit, ha ismertetik vele a tervet, mert ha nem teszik, úgy eléggé nehéz helyzetben van. Gondolatot olvasni nem tud.*
- Kellemetlenséget okozhat, ha például egyszerre érkezik olyan személy, aki rövidtávon dobna célba, és aki közelharcot gyakorolna. De a személyes egyeztetés bizonyára nem fog problémát okozni.
*Ernuss egyáltalán nem alszik el az unalomtól, és ellenére sincs a hosszú ismertető. Nem szól, hiszen még egy napja sincs itt, nem nőtt a szívéhez a hely vagy egyetlen tagja sem, de ennyi idő alatt ez nem is lehetséges. Ehhez idő kell, feleslegesen pedig nem fog konfliktust generálni, nem látja értelmét. Ha valaki olyasmit hinni róla, amit balgaság, hát tessék csak, számára elég csak annyi, hogy saját maga tudja a miérteket, és mások nem akadályozzák céljai elérésében.
Elkezd dolgozni, a kijelölt részen lévő dolgokat válogatja szét, a hasztalanokat abba a kupacba, ahova munkatársa is a hasztalanokat teszi, az egyéb, hasznosnak ítélt dolgokat egy másik pontra helyezi egymás mellé. Kötelek, zsákok és minden egyéb, amit talál.
Ha a férfi nem szólal meg, egy ideig csendben folyik a munka.*
- Az első, amit a mesteremtől megtanultam, az a türelem és az alázat volt. Nem csak az a rámondott türelem és nyugalom, amikor valaki azt mondja, sosem idegesíti fel semmi, miközben mégis, csak nem mutatja ki. Hosszú évekig tanított, edzette a testemet, amíg vért nem izzadtam és edzette az elmémet is, amíg meg nem fájdult a rejtvényektől. Pontosan tudta, milyen kihívások elé kell állítania, hogy tényleg elérjem a tiszta türelmet és békét. Nem emlékszem már, mikor voltam utoljára haragos vagy dühös. Az emlékét megtartottam, hasznos támpont, mikor olyannal állsz szemben, akiben ilyen érzelmek uralkodnak. Bár a gyermeki düh más, mint amit a felnőttek éreznek.
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-24 23:27:15
Üzenet elküldve: 2019-08-24 23:27:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Ralas más. Éli az életét, nem kínozzák gyötrő gondolatok kapcsolatokról, azok értelmezéséről, bizalomról. Bár megjárta. Annak idején csúfosan, s nem is enged bosszúvágyából, de ez egy teljesen más történet és valójában nem is ide való. Mindazonáltal Zammiriát már ismeri annyira, hogy tudja mi az, ami nem helyén való, így próbál ekképp fogalmazni. Bár a vita fűszere egy kapcsolatnak, most valójában az est romantikáját hivatott megőrizni. A csendes együttlétet, a holdak világát.*
- Valójában... *nevet fel már nyíltan és őszintén.* Mit is akarok benne tárolni?! *Magának teszi fel csupán a kérdést, bár az egyszerű válasz máris ott lapul.* Talán egy fekete liliomot? *Mosolyodik el kacáran, hisz tudja, hogy a lány kedvence.* Esetleg kettőt! *ismétli meg, még mindig nevetve, aztán csak legyint, elhessegetve a témát.*
- Nagyon jó így. *Néz végig magán, s nem tudja eleget mondani.* Elsősorban inkább vetkőztetni. Szeretném, ha ezentúl meztelenül járnál, akkor vagy a legszebb, ha semmi mesterséges nem takar. *Mondja ujját felemelve előbb komoly, tudálékos arcot vágva. Aztán enyhül.*
- Valami rád simulót képzelnék el, lágy esésűt, ami kiemeli az alakod és illik ehhez a csodás bőrszínhez. *Simít végig a vállon lágyan, ha teheti, s a játékos fordulást leköveti tekintetével.*
- Magamat... *Ismétel folyton, de ezzel jelzi, hogy emészti a hallottakat. Nem olyan biztos benne, hogy ez mindenki csodálatát elnyeri, sőt. Azt tudja, hogy alapjában véve kedves ember, de nem biztos, hogy ez Arthenior kemény világában elegendő lesz, kellene még mellé valaki. Gondolataiba, csak az ágaskodó csípő zavar be. Meztelensége nyilvánvaló és elé tárulkozó. Ajkába harap, mikor odalép, s nyelve egyet bólint.*
- Persze. *S a kosarat levéve, szinte bánatosan tekint végig az imént piedesztálra állított domborulatokon, hová csupán egy ujjnyi távolság vezetne. Ezúttal is visszafogja magát egy csendes sóhajjal.*
- Talán kellene mellém valaki. Aki képviseli a valódi álláspontunk. Sokkal inkább, mint az én álmaim, ide konkrétumok kellenek. *Fűzi tovább a gondolatmenetet.*
- Kiválaszthatnád és felkészíthetnéd az illetőt, hacsak nem jönnél velem te magad. *Reménykedve fűzi hozzá az utolsó mondatot, bár tudja, hogy a Sellőt őrizetlenül nem lenne szerencsés itt hagyni.*
//Új hajnal jő//
*Ralas más. Éli az életét, nem kínozzák gyötrő gondolatok kapcsolatokról, azok értelmezéséről, bizalomról. Bár megjárta. Annak idején csúfosan, s nem is enged bosszúvágyából, de ez egy teljesen más történet és valójában nem is ide való. Mindazonáltal Zammiriát már ismeri annyira, hogy tudja mi az, ami nem helyén való, így próbál ekképp fogalmazni. Bár a vita fűszere egy kapcsolatnak, most valójában az est romantikáját hivatott megőrizni. A csendes együttlétet, a holdak világát.*
- Valójában... *nevet fel már nyíltan és őszintén.* Mit is akarok benne tárolni?! *Magának teszi fel csupán a kérdést, bár az egyszerű válasz máris ott lapul.* Talán egy fekete liliomot? *Mosolyodik el kacáran, hisz tudja, hogy a lány kedvence.* Esetleg kettőt! *ismétli meg, még mindig nevetve, aztán csak legyint, elhessegetve a témát.*
- Nagyon jó így. *Néz végig magán, s nem tudja eleget mondani.* Elsősorban inkább vetkőztetni. Szeretném, ha ezentúl meztelenül járnál, akkor vagy a legszebb, ha semmi mesterséges nem takar. *Mondja ujját felemelve előbb komoly, tudálékos arcot vágva. Aztán enyhül.*
- Valami rád simulót képzelnék el, lágy esésűt, ami kiemeli az alakod és illik ehhez a csodás bőrszínhez. *Simít végig a vállon lágyan, ha teheti, s a játékos fordulást leköveti tekintetével.*
- Magamat... *Ismétel folyton, de ezzel jelzi, hogy emészti a hallottakat. Nem olyan biztos benne, hogy ez mindenki csodálatát elnyeri, sőt. Azt tudja, hogy alapjában véve kedves ember, de nem biztos, hogy ez Arthenior kemény világában elegendő lesz, kellene még mellé valaki. Gondolataiba, csak az ágaskodó csípő zavar be. Meztelensége nyilvánvaló és elé tárulkozó. Ajkába harap, mikor odalép, s nyelve egyet bólint.*
- Persze. *S a kosarat levéve, szinte bánatosan tekint végig az imént piedesztálra állított domborulatokon, hová csupán egy ujjnyi távolság vezetne. Ezúttal is visszafogja magát egy csendes sóhajjal.*
- Talán kellene mellém valaki. Aki képviseli a valódi álláspontunk. Sokkal inkább, mint az én álmaim, ide konkrétumok kellenek. *Fűzi tovább a gondolatmenetet.*
- Kiválaszthatnád és felkészíthetnéd az illetőt, hacsak nem jönnél velem te magad. *Reménykedve fűzi hozzá az utolsó mondatot, bár tudja, hogy a Sellőt őrizetlenül nem lenne szerencsés itt hagyni.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-24 23:08:16
Üzenet elküldve: 2019-08-24 23:08:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Akkor szoktak elromlani közöttük a dolgok, mikor nyugodt hangulatban beszélnek kapcsolatukról, így nem csoda, hogy feszengve és óvatosan fogadja a provokatív kérdést. A súlyos pillantok azonban vész nélkül múlnak el, talán kezdi megtanulni, hogyan kell kezelnie a helyzetet, mit mondhat és mit kerüljön. Megkönnyebbüléssel veszi a visszafordított szavak tréfás hangnemét, derűjét a felszínre engedi vele. Inkább nem hazárdíroz, nem tesz hozzá semmit, mely ingatag következményekkel járna. A mellény dolgára bólint, ismét előbújik belőle a szakember semlegessége, érzi, hogy Ralas is távolodik a pattogó szikrák melegétől. Nem merne rá fogadni, hogy miként alakulnak később a dolgok, egy zárt helyiségben ők ketten nagy csábításnak teszik ki magukat. De első a munka.*
- Ha szeretnél rá zsebet, készítek. Mondjuk ide?
*Húz ujjával egy vonalat vízszintesen, hogy hol gondolja a zseb száját kialakítani.*
- Esetleg kettőt?
*Hamarosan visszakúszik beszélgetésükbe némi érzelem. Kezdi elhinni, hogy Ralas nem csak azért beszél elégedetten a ruháról, hogy a kedvére tegyen, bár még mindig óvatos. Másfelől… kezd nagyon karizmatikus külsőt ölteni. Talán hosszabban is vizsgálja az összhatást, mint azt a szakmaiság indokolná. Elégedetten mosolyog.*
- Engem? Hát bármikor. De mibe szeretnél öltöztetni?
*Fordítja el játékosan az arcát. A báró említésén elgondolkodik, majd egyetért.*
- Szerintem kellően elegáns vagy. A modorod nem olyan művi, mint a kékvérűeknek, de nem biztos, hogy olyannak kell lennie. Legyél önmagad!
*Ezúttal nem a következő ruhadarabhoz, vagyis a kabáthoz lép, hanem a szekrényhez. Megpróbálja elérni a felső polcra tett kosárkáját, aztán rájön, hogy nem is ő tette fel, így megfordul egy incselkedő mosollyal.*
- Levennéd, kedves?
*Nincs szándékában arrébb menni, Ralas így is bizonyára erőlködés nélkül le tudja venni. És a szekrényt sem akarja még magára hagyni, valamit ki akar venni belőle.*
//Új hajnal jő//
*Akkor szoktak elromlani közöttük a dolgok, mikor nyugodt hangulatban beszélnek kapcsolatukról, így nem csoda, hogy feszengve és óvatosan fogadja a provokatív kérdést. A súlyos pillantok azonban vész nélkül múlnak el, talán kezdi megtanulni, hogyan kell kezelnie a helyzetet, mit mondhat és mit kerüljön. Megkönnyebbüléssel veszi a visszafordított szavak tréfás hangnemét, derűjét a felszínre engedi vele. Inkább nem hazárdíroz, nem tesz hozzá semmit, mely ingatag következményekkel járna. A mellény dolgára bólint, ismét előbújik belőle a szakember semlegessége, érzi, hogy Ralas is távolodik a pattogó szikrák melegétől. Nem merne rá fogadni, hogy miként alakulnak később a dolgok, egy zárt helyiségben ők ketten nagy csábításnak teszik ki magukat. De első a munka.*
- Ha szeretnél rá zsebet, készítek. Mondjuk ide?
*Húz ujjával egy vonalat vízszintesen, hogy hol gondolja a zseb száját kialakítani.*
- Esetleg kettőt?
*Hamarosan visszakúszik beszélgetésükbe némi érzelem. Kezdi elhinni, hogy Ralas nem csak azért beszél elégedetten a ruháról, hogy a kedvére tegyen, bár még mindig óvatos. Másfelől… kezd nagyon karizmatikus külsőt ölteni. Talán hosszabban is vizsgálja az összhatást, mint azt a szakmaiság indokolná. Elégedetten mosolyog.*
- Engem? Hát bármikor. De mibe szeretnél öltöztetni?
*Fordítja el játékosan az arcát. A báró említésén elgondolkodik, majd egyetért.*
- Szerintem kellően elegáns vagy. A modorod nem olyan művi, mint a kékvérűeknek, de nem biztos, hogy olyannak kell lennie. Legyél önmagad!
*Ezúttal nem a következő ruhadarabhoz, vagyis a kabáthoz lép, hanem a szekrényhez. Megpróbálja elérni a felső polcra tett kosárkáját, aztán rájön, hogy nem is ő tette fel, így megfordul egy incselkedő mosollyal.*
- Levennéd, kedves?
*Nincs szándékában arrébb menni, Ralas így is bizonyára erőlködés nélkül le tudja venni. És a szekrényt sem akarja még magára hagyni, valamit ki akar venni belőle.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:47:54
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:47:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
* ~ Új kezdet. ~ Nem dübörög elméjében, nem tolul előtérbe, néma elfogadással játszik a kétely, de sokkal inkább a hit irányába tolódik el. Nem issza a lány minden szavát, de elfogadja azokat, bizalommal viseltetik és megértéssel. Legyen hát egy új kezdet, s méltón fogja viselni minden terhét. Láthatóan változik az arc, talán kissé büszkévé válik, egy kissé merevebbé, egy kissé optimistábbá, bár azzal sohasem volt baj. Akkor is Zammiriát nézi, mikor a kezek hajába futnak, s bár immár nem dús loboncot találhatnak, az ujjaknak azonban mégis van hely, s kellően inspirálóan hat ez az érintés is. Halkan felsóhajt. Bár mondhatná, hogy nyugodtan maradjon az a kéz, s oldják meg jobban a nadrágot, hisz a lányon is csupán egy apró szövetdarab van, de rövid az éj, s vészesen közeleg a hajnal. Akkor akar elmenni, nem, mikor már mindenki fent van. Egy pillanatra felszisszen, mikor a lány beszélni kezd, hisz Zam pontosan tudja mi a véleménye a faji előítéletekről, aztán lassan enyhül a tekintet és inkább mosollyá válik.*
- Ez talált. Igazad van. *Jegyzi meg csendesen, majd a lány mellkasára bök.* De ez az én szövegem, édes. *Táncolnak ismét a szemöldökök.* S téged azért... khm... veled azért vagyok, mert olyan vagy, amilyen. *Vonja meg a vállát.* Igen, ez a lényeg. *Bólint maga is komolyan, de a felkínált majdnem vallomásból ne kíván venni, szereti, ha maguktól adják, s ennek még nincs itt az ideje, hiszi, hogy saját maga számára sem, nem véletlen... a férfiak olykor borzasztó nagy fajankók, s nem látnak tovább az... orruknál. Ralas sem más, csupán kivételes helyzetben van. Kezét hátratéve követi tekintetével a következő ruhadarabhoz lépő lányt, majd biccent.*
- Ez is tetszik. A funkcióját nem értem, hiszen zseb sincs rajta. *Ráncolja homlokát, s mindjárt a praktikumra gondol, ami inkább a lány reszortja lenne.*
- De ha kell és te mondod, próbáljuk meg, küllemre tetszetős. *Mosolyodik el, s immár maga fordít hátat, hogy felsegítsék, tetszik neki ez a fajta gondoskodás, jóllehet mindenki van annyira önző, hogy tessen neki. Kicsit helyezkedik, majd megfordul, s ezúttal türelmesen hagyja, hogy azt a néhány gombot begombolják.*
- Olyan, mintha nem is lenne rajtam, kényelmes. *Ezúttal komoly, s a rajta lévő ruházathoz méltósággal figyeli meg magát ismét.*
- Téged én mikor öltöztethetlek? *Ölt nyelvet a tükörbe, ha Zammiria épp odatekint.* Fordítva már kiválóan megy! *Kuncog fel, nem tudja meghazudtolni önmagát.*
- Hiszem, hogy ebben Artheniorban is elfogadnak majd tárgyalóképes félnek. *Gondolja tovább.* A wegtoreni... azt mondják piperkőc. Nem bájgúnár, de nem rejti véka alá erényeit, s nem is átall fitogtatni azokat. Mindenesetre a Pinty szárnyal, jobb, mint korábban volt. *Meséli tovább.*
//Új hajnal jő//
* ~ Új kezdet. ~ Nem dübörög elméjében, nem tolul előtérbe, néma elfogadással játszik a kétely, de sokkal inkább a hit irányába tolódik el. Nem issza a lány minden szavát, de elfogadja azokat, bizalommal viseltetik és megértéssel. Legyen hát egy új kezdet, s méltón fogja viselni minden terhét. Láthatóan változik az arc, talán kissé büszkévé válik, egy kissé merevebbé, egy kissé optimistábbá, bár azzal sohasem volt baj. Akkor is Zammiriát nézi, mikor a kezek hajába futnak, s bár immár nem dús loboncot találhatnak, az ujjaknak azonban mégis van hely, s kellően inspirálóan hat ez az érintés is. Halkan felsóhajt. Bár mondhatná, hogy nyugodtan maradjon az a kéz, s oldják meg jobban a nadrágot, hisz a lányon is csupán egy apró szövetdarab van, de rövid az éj, s vészesen közeleg a hajnal. Akkor akar elmenni, nem, mikor már mindenki fent van. Egy pillanatra felszisszen, mikor a lány beszélni kezd, hisz Zam pontosan tudja mi a véleménye a faji előítéletekről, aztán lassan enyhül a tekintet és inkább mosollyá válik.*
- Ez talált. Igazad van. *Jegyzi meg csendesen, majd a lány mellkasára bök.* De ez az én szövegem, édes. *Táncolnak ismét a szemöldökök.* S téged azért... khm... veled azért vagyok, mert olyan vagy, amilyen. *Vonja meg a vállát.* Igen, ez a lényeg. *Bólint maga is komolyan, de a felkínált majdnem vallomásból ne kíván venni, szereti, ha maguktól adják, s ennek még nincs itt az ideje, hiszi, hogy saját maga számára sem, nem véletlen... a férfiak olykor borzasztó nagy fajankók, s nem látnak tovább az... orruknál. Ralas sem más, csupán kivételes helyzetben van. Kezét hátratéve követi tekintetével a következő ruhadarabhoz lépő lányt, majd biccent.*
- Ez is tetszik. A funkcióját nem értem, hiszen zseb sincs rajta. *Ráncolja homlokát, s mindjárt a praktikumra gondol, ami inkább a lány reszortja lenne.*
- De ha kell és te mondod, próbáljuk meg, küllemre tetszetős. *Mosolyodik el, s immár maga fordít hátat, hogy felsegítsék, tetszik neki ez a fajta gondoskodás, jóllehet mindenki van annyira önző, hogy tessen neki. Kicsit helyezkedik, majd megfordul, s ezúttal türelmesen hagyja, hogy azt a néhány gombot begombolják.*
- Olyan, mintha nem is lenne rajtam, kényelmes. *Ezúttal komoly, s a rajta lévő ruházathoz méltósággal figyeli meg magát ismét.*
- Téged én mikor öltöztethetlek? *Ölt nyelvet a tükörbe, ha Zammiria épp odatekint.* Fordítva már kiválóan megy! *Kuncog fel, nem tudja meghazudtolni önmagát.*
- Hiszem, hogy ebben Artheniorban is elfogadnak majd tárgyalóképes félnek. *Gondolja tovább.* A wegtoreni... azt mondják piperkőc. Nem bájgúnár, de nem rejti véka alá erényeit, s nem is átall fitogtatni azokat. Mindenesetre a Pinty szárnyal, jobb, mint korábban volt. *Meséli tovább.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:33:57
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:33:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Megjátszott nehezteléssel csóválja meg a fejét az éretlen tréfán a szoros nadrággal, de biggyedő ajka megremeg a visszafogott derűtől. A bizonytalan felhangra komolyan felel.*
- Nem számít, mi voltál, ki voltál. Ez egy új kezdet. Egy új élet. Egy új Ralas.
*A nevét már suttogja. Lágyan túr bele a férfi új frizurájába, mintha csak meg akarná igazítani.*
- Az lehetsz, aki csak lenni akarsz.
*Kedvére való a tűrögetés, még úgy is, hogy arra gondol, ezzel jobban gyűri az anyagot, reggel nem lesz tökéletes viselet. A figyelmeztetésre kuncog ő is, hazudna, ha azt mondaná, hogy teljesen ellenére lenne, ha elszabadulnának a szobában. De jobb maradni a tervnél. Kedvesség költözik a szemeibe az arcát simító kéz hatására.*
- Ott már nem kell tovább matatnom.
*Húzza meg ismét az övet, és elrendezgeti az ing redőit, lesimítja a gombsort kilógó szálat keresve, megcsippenti a vállcsúcsoknál, hogy ellenőrizze a szélességet, és a kézszárakat is megvizsgálja. Tekintetét akkor kapja fel, mikor váratlan kérdést kap. Óvatosan fogadja a derűs körítés ellenére is.*
- Ezt éppúgy kérdezhetném én is tőled. Te osztod meg mindenedet egy mélységivel. Minket minden más faj megvet, de legalábbis fenntartásokkal fogad. Te miért nem? Ha ennyire mindegy, hogy milyen a származásom, miért csodálkozol rajta, hogy nekem is? Társak vagyunk egy virágzó üzletben, és jól megértjük egymást éjjel is. Csak mert valaki a népemből való, még nem biztos, hogy jobban ismer. Ő is csak férfi.
*Somolyog incselkedőn, majd egyre komolyodik az arca.*
- Talán nem is akarom, hogy annyira megértsenek. Talán elég, hogy ellenállhatatlan vonzalmat érzek, melynek mélységeit még magam sem mértem fel. Jó veled lenni. Nem ez a lényeg?
*Tekintete mély és szimpátiától átitatott. A spontán megnyilvánulás később megfontolt mosolyt csal az arcára. Nem biztos benne, hogy most nem épp az ellenkező oldalra billent a befolyás, hiszen éppúgy nem szeretné, ha túlértékelnék, mint ahogy igazságtalan kritikát se szeretett volna kapni. A mellényhez lép és felkínálja.*
- Mit szólsz ehhez a darabhoz? Egy kicsit sötétebbé, egyben szorosabbá is teszi öltözetedet. Nem mindenki szereti, és nem is kötelező viselned, de gondoltam, nem árthat egy ilyen a kollekcióban. Fel akarod próbálni?
*Amennyiben igen, úgy ráadja ezt is, és persze azt a néhány gombot szintén elrendezi rajta.*
//Új hajnal jő//
*Megjátszott nehezteléssel csóválja meg a fejét az éretlen tréfán a szoros nadrággal, de biggyedő ajka megremeg a visszafogott derűtől. A bizonytalan felhangra komolyan felel.*
- Nem számít, mi voltál, ki voltál. Ez egy új kezdet. Egy új élet. Egy új Ralas.
*A nevét már suttogja. Lágyan túr bele a férfi új frizurájába, mintha csak meg akarná igazítani.*
- Az lehetsz, aki csak lenni akarsz.
*Kedvére való a tűrögetés, még úgy is, hogy arra gondol, ezzel jobban gyűri az anyagot, reggel nem lesz tökéletes viselet. A figyelmeztetésre kuncog ő is, hazudna, ha azt mondaná, hogy teljesen ellenére lenne, ha elszabadulnának a szobában. De jobb maradni a tervnél. Kedvesség költözik a szemeibe az arcát simító kéz hatására.*
- Ott már nem kell tovább matatnom.
*Húzza meg ismét az övet, és elrendezgeti az ing redőit, lesimítja a gombsort kilógó szálat keresve, megcsippenti a vállcsúcsoknál, hogy ellenőrizze a szélességet, és a kézszárakat is megvizsgálja. Tekintetét akkor kapja fel, mikor váratlan kérdést kap. Óvatosan fogadja a derűs körítés ellenére is.*
- Ezt éppúgy kérdezhetném én is tőled. Te osztod meg mindenedet egy mélységivel. Minket minden más faj megvet, de legalábbis fenntartásokkal fogad. Te miért nem? Ha ennyire mindegy, hogy milyen a származásom, miért csodálkozol rajta, hogy nekem is? Társak vagyunk egy virágzó üzletben, és jól megértjük egymást éjjel is. Csak mert valaki a népemből való, még nem biztos, hogy jobban ismer. Ő is csak férfi.
*Somolyog incselkedőn, majd egyre komolyodik az arca.*
- Talán nem is akarom, hogy annyira megértsenek. Talán elég, hogy ellenállhatatlan vonzalmat érzek, melynek mélységeit még magam sem mértem fel. Jó veled lenni. Nem ez a lényeg?
*Tekintete mély és szimpátiától átitatott. A spontán megnyilvánulás később megfontolt mosolyt csal az arcára. Nem biztos benne, hogy most nem épp az ellenkező oldalra billent a befolyás, hiszen éppúgy nem szeretné, ha túlértékelnék, mint ahogy igazságtalan kritikát se szeretett volna kapni. A mellényhez lép és felkínálja.*
- Mit szólsz ehhez a darabhoz? Egy kicsit sötétebbé, egyben szorosabbá is teszi öltözetedet. Nem mindenki szereti, és nem is kötelező viselned, de gondoltam, nem árthat egy ilyen a kollekcióban. Fel akarod próbálni?
*Amennyiben igen, úgy ráadja ezt is, és persze azt a néhány gombot szintén elrendezi rajta.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:05:02
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:05:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Pompás dolog a némajáték, a mimikák küzdelme, s a szemöldökharc. Hűen tükrözi a megértést, egyben az elszántságot, mi kettejük elkötelezett kapcsolatának történetéről szól. Illetve talán inkább az elejéről még csak. Szövevényes mese, egy idős, halk szavú vénember torkáról, ki regélve mondja, elnyújtva a szavakat, hogy alaposan érthető legyen, minden egyes kimondott és ki nem mondott szó, s a félig nyitott ablakon beszökő szellő hátára kanyarítva, egy napon talán legendává válhasson, mit magával visz mindenfelé. Persze ilyen gondolatok jelenleg nem kavarognak Ralas fejében, a hozzásimuló test, a keblek érintése, a mellkasán, majd övénél motozó ujjak kellőképpen terelik figyelmét másfelé. Nevezhetnénk mazochistának e kettőst, kik önmegtartóztatásban leledzenek jelenleg, mert Ralas is kitart, máskor tán már a földön feküdnének egymásba gabalyodva. Ez az eset azonban másról is szól, a változásról, nem csupán testiségről. Elméjükben megbúvó, ragaszkodó harc, az elme és a szív küzdelmét tükrözi.*
- Ha te mondod... elhiszem. *Nézi meg magát, s ami azt illeti tekintetén látszik, hogy elégedett a látvánnyal.* Bár... jelenleg alul egy... egy kicsit szorít... adj néhány percet. *Kacér mosoly villantás egy szemérmetlen tréfába burkolva, mi akár ízléstelennek is tűnhet, de talán nem egy kikötői csibész szájából, szíve hölgyének a búcsú éjszakáján. Az apró tánc, mi akár két szentjánosbogár heves reptének is nevezhető lezajlik, s aztán ujjak követik egymást olykor egyik a másikba gabalyodva.*
- Nincs? *Sóhajt fel, bár teljesen másra gondol, ez látszik rajta. Engedelmesen tűri a betűrést, mivel eddig semmi gondja nem volt. Kihúzza magát. Nadrág és ing, ráöntve.*
- Valóban jobb, de vajon mások is ezt gondolják majd? Jóllehet nem ismerik az előéletem. *Ráncolja egy pillanatra homlokát, s kétes múltján lebeg a szempár.*
- Arra, hogyha sokáig ott matatsz nem vállalok felelősséget a tetteimért. *Nevet fel, s nyögi ki kényszeredetten, egy pillanatra lágyan megsimítva az előtte figyelő hamuszín arcot.*
- Miért vagy velem? *Kérdezi hirtelen.* Számos mélységi hímet kifoghatnál, tulajdonképpen akit csak akarsz. Hozzád valót, aki ismer, aki tudja fajod szükségeit, te mégis engem öltöztetsz. Miért? *A kérdés önmagában komoly, a tekintet kevésbé, ez azonban nem csökkenti annak komolyságát.*
- Imádom ezt a ruhát! *Jelenti ki, s igazít egyet magán ismét.*
//Új hajnal jő//
*Pompás dolog a némajáték, a mimikák küzdelme, s a szemöldökharc. Hűen tükrözi a megértést, egyben az elszántságot, mi kettejük elkötelezett kapcsolatának történetéről szól. Illetve talán inkább az elejéről még csak. Szövevényes mese, egy idős, halk szavú vénember torkáról, ki regélve mondja, elnyújtva a szavakat, hogy alaposan érthető legyen, minden egyes kimondott és ki nem mondott szó, s a félig nyitott ablakon beszökő szellő hátára kanyarítva, egy napon talán legendává válhasson, mit magával visz mindenfelé. Persze ilyen gondolatok jelenleg nem kavarognak Ralas fejében, a hozzásimuló test, a keblek érintése, a mellkasán, majd övénél motozó ujjak kellőképpen terelik figyelmét másfelé. Nevezhetnénk mazochistának e kettőst, kik önmegtartóztatásban leledzenek jelenleg, mert Ralas is kitart, máskor tán már a földön feküdnének egymásba gabalyodva. Ez az eset azonban másról is szól, a változásról, nem csupán testiségről. Elméjükben megbúvó, ragaszkodó harc, az elme és a szív küzdelmét tükrözi.*
- Ha te mondod... elhiszem. *Nézi meg magát, s ami azt illeti tekintetén látszik, hogy elégedett a látvánnyal.* Bár... jelenleg alul egy... egy kicsit szorít... adj néhány percet. *Kacér mosoly villantás egy szemérmetlen tréfába burkolva, mi akár ízléstelennek is tűnhet, de talán nem egy kikötői csibész szájából, szíve hölgyének a búcsú éjszakáján. Az apró tánc, mi akár két szentjánosbogár heves reptének is nevezhető lezajlik, s aztán ujjak követik egymást olykor egyik a másikba gabalyodva.*
- Nincs? *Sóhajt fel, bár teljesen másra gondol, ez látszik rajta. Engedelmesen tűri a betűrést, mivel eddig semmi gondja nem volt. Kihúzza magát. Nadrág és ing, ráöntve.*
- Valóban jobb, de vajon mások is ezt gondolják majd? Jóllehet nem ismerik az előéletem. *Ráncolja egy pillanatra homlokát, s kétes múltján lebeg a szempár.*
- Arra, hogyha sokáig ott matatsz nem vállalok felelősséget a tetteimért. *Nevet fel, s nyögi ki kényszeredetten, egy pillanatra lágyan megsimítva az előtte figyelő hamuszín arcot.*
- Miért vagy velem? *Kérdezi hirtelen.* Számos mélységi hímet kifoghatnál, tulajdonképpen akit csak akarsz. Hozzád valót, aki ismer, aki tudja fajod szükségeit, te mégis engem öltöztetsz. Miért? *A kérdés önmagában komoly, a tekintet kevésbé, ez azonban nem csökkenti annak komolyságát.*
- Imádom ezt a ruhát! *Jelenti ki, s igazít egyet magán ismét.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-24 21:04:07
Üzenet elküldve: 2019-08-24 21:04:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*A nő pedig akkor lehet igazán nő, ha van ki mellett elgyengülni, akaratának olykor meghajolni, máskor pedig nekifeszülni, mint egy igazi társ. A parázslás valóban nem csak az édes pillanatok perzselő hevét, hanem olykor épp a vita lángját felszító indulatot is jelenti. Akár az étkezés kiegyensúlyozottságához, ehhez is kell a többi íz. Ha nem lennének súrlódások, nem színezné harag és neheztelés keserűje az édes pillanatokat, hamar megcsömörléshez és unalomhoz vezetne. Zammiria felvonja bal szemöldökét a hányaveti válaszon, de mindentudó mosollyal felel.*
- Úgy.
*Összepréseli ajkait, amiért Ralas máris a ruhát szidja. Tudja persze, hogy a nadrággal semmi gond nincs, de nem szeretné, ha egyéb mellékzöngék miatt sérülne a pártatlanság. Talán ezért is veszi kézbe a dolgokat, egy kicsit kárpótol azért, amit elvett. Hamarosan már elégedetten veszi, hogy a férfi kedve visszatér, már csak azzal kell vigyáznia, hogy túlzásba ne essék. Kuncog a pózoláson.*
- Jól áll a kedves ügyfélnek.
*Az ing feladásánál nincs oka résen lenni, Ralas lényeget markoló kezeitől hozzápréselődik hátához, s hátsójához is nedves törölközőjében, vállait még éppen átölelve.*
- Ohh!
*Meglepett pillantása találkozik ezúttal a széltolóéval, s nem a tükörből, hanem elfordulásának hála szemből. Pilláit szinte azonnal lejjebb ereszti, ajkai résnyire nyílnak, láthatóan nem az ellenkezés horgad fel benne elsőként. Szaporábban veszi a levegőt, amint Ralas lassan megfordul felé, kezd éledezni benne a tiltó üzenet, ám a vonzalom is erős. Nem adná magát könnyen, bár nem derülhet ki, hiszen a férfi maga irányítja tovább öltöztetésének folyamatát. Finoman összesimuló ujjaik kergetik egymást, egy magabiztosabb, fegyelmezettségét még őrző Zammiria tekint fel a világos szemekbe. Az első gombnál figyel rá, hogy a megfelelő lyukba kerüljön, utána már a tapintása vezeti, és a simogató kezek követik.*
- Nem… egyáltalán nem rossz…
*Suttogja elégedetten. A ragyogóan fehér ing elegánsan simul Ralas mellkasára, minden társuló izgalom ellenére odafigyel rá, hogy pontosan kövesse a vonalát. Amint az utolsó gomb is a helyére kerül, a kuncsaft máris sürgetné tovább, ám titokzatos mosollyal marad ott.*
- Még nincs kész az inge, uram.
*Keze a ruhadarab alja alá siklik, az övet keresi, hogy megoldja. Jobb lett volna az inggel kezdeni, de érthető, hogy Ralas a nadrágot vette el, az állt kézre. Talán ilyet nem is viselt még, egy kissé hivatalos. Bár igazán jól fest benne.*
- Betűrve elegánsabb.
*Szándéka szerint a meglazított nadrágderék alá gondosan lesimítja, eligazgatja az ing alját. Nem is kell csalafintaságot belevinnie, ezzel a játékkal is roppant elégedett, ha ugyan engedi neki a férfi.*
- Mit gondolsz?
*Még nem az eredményről, mert az inggel még mindig nem végzett.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.24 21:09:07
//Új hajnal jő//
*A nő pedig akkor lehet igazán nő, ha van ki mellett elgyengülni, akaratának olykor meghajolni, máskor pedig nekifeszülni, mint egy igazi társ. A parázslás valóban nem csak az édes pillanatok perzselő hevét, hanem olykor épp a vita lángját felszító indulatot is jelenti. Akár az étkezés kiegyensúlyozottságához, ehhez is kell a többi íz. Ha nem lennének súrlódások, nem színezné harag és neheztelés keserűje az édes pillanatokat, hamar megcsömörléshez és unalomhoz vezetne. Zammiria felvonja bal szemöldökét a hányaveti válaszon, de mindentudó mosollyal felel.*
- Úgy.
*Összepréseli ajkait, amiért Ralas máris a ruhát szidja. Tudja persze, hogy a nadrággal semmi gond nincs, de nem szeretné, ha egyéb mellékzöngék miatt sérülne a pártatlanság. Talán ezért is veszi kézbe a dolgokat, egy kicsit kárpótol azért, amit elvett. Hamarosan már elégedetten veszi, hogy a férfi kedve visszatér, már csak azzal kell vigyáznia, hogy túlzásba ne essék. Kuncog a pózoláson.*
- Jól áll a kedves ügyfélnek.
*Az ing feladásánál nincs oka résen lenni, Ralas lényeget markoló kezeitől hozzápréselődik hátához, s hátsójához is nedves törölközőjében, vállait még éppen átölelve.*
- Ohh!
*Meglepett pillantása találkozik ezúttal a széltolóéval, s nem a tükörből, hanem elfordulásának hála szemből. Pilláit szinte azonnal lejjebb ereszti, ajkai résnyire nyílnak, láthatóan nem az ellenkezés horgad fel benne elsőként. Szaporábban veszi a levegőt, amint Ralas lassan megfordul felé, kezd éledezni benne a tiltó üzenet, ám a vonzalom is erős. Nem adná magát könnyen, bár nem derülhet ki, hiszen a férfi maga irányítja tovább öltöztetésének folyamatát. Finoman összesimuló ujjaik kergetik egymást, egy magabiztosabb, fegyelmezettségét még őrző Zammiria tekint fel a világos szemekbe. Az első gombnál figyel rá, hogy a megfelelő lyukba kerüljön, utána már a tapintása vezeti, és a simogató kezek követik.*
- Nem… egyáltalán nem rossz…
*Suttogja elégedetten. A ragyogóan fehér ing elegánsan simul Ralas mellkasára, minden társuló izgalom ellenére odafigyel rá, hogy pontosan kövesse a vonalát. Amint az utolsó gomb is a helyére kerül, a kuncsaft máris sürgetné tovább, ám titokzatos mosollyal marad ott.*
- Még nincs kész az inge, uram.
*Keze a ruhadarab alja alá siklik, az övet keresi, hogy megoldja. Jobb lett volna az inggel kezdeni, de érthető, hogy Ralas a nadrágot vette el, az állt kézre. Talán ilyet nem is viselt még, egy kissé hivatalos. Bár igazán jól fest benne.*
- Betűrve elegánsabb.
*Szándéka szerint a meglazított nadrágderék alá gondosan lesimítja, eligazgatja az ing alját. Nem is kell csalafintaságot belevinnie, ezzel a játékkal is roppant elégedett, ha ugyan engedi neki a férfi.*
- Mit gondolsz?
*Még nem az eredményről, mert az inggel még mindig nem végzett.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.24 21:09:07
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-24 20:34:49
Üzenet elküldve: 2019-08-24 20:34:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*A férfi úgy férfi, ha valaki azzá teszi, béklyóba regulázza szívét, s mégis szabadon engedi szárnyalni, ha kell. Támasz, mit a büszke, erősnek vélt férfiszív elvisel, lélek, mi melengető, s mosolyával eloszlat minden kételyt egy árnyakkal teli éjszakán. Édes, mint a méz, azonban, ha szükséges csíp, mint a bors. Érint, s szorít, ha muszáj, márpedig sokszor muszáj, néha feddőn is, homlokot homlokhoz érintve, s ajkat a másikra tapasztva. Ez kell ahhoz, hogy a férfi, férfi maradjon, s higgye is azt, hogy valójában mindig is az volt. Ez egy ilyen este... gondoskodással, óhatatlan érintéssel és néha kételyekkel tele, de este, Ralasnak talán az egyik legjobb az utóbbi időben.*
- Semmit. *Mosolyodik el, zavart nadrágrángatása közben.* Csak, hogy nem leszek itt, talán hiányozni is fogsz, ki tudja? *Villant meg egy régifajta vigyort, s vonja meg hetykén a vállát, mintha nem érdekelné.* Ajánlom is! *Immár fogai is kilátszanak az elhúzódó ajkak mögött.*
- Eh... ez a ruha... *Hörren fel, s önként adja magát a tapasztaltabb, s kutatón keresgélő kezek közé, egy halk sóhaj kíséretében, s az ölénél matató ujjak kereszttüzében.*
- Mmmm... ha ezt tudom, már előbb kérlek meg rá! *Emelkedik, majd esik vissza a két szemöldök, csípőre vágott kézzel, hagyja, hogy összegombolják és körbejárva mustrálják, töprengő arckifejezéssel. Mulattatja a látvány, nem átall halkan felkuncogni, majd tessék lássék maga is illegeti magát.*
- Tetszik! *Marad csípőn a kéz, s vágja rá határozott bólintással. A tükörben is megnézi, elkap egy somolygós pillantást, majd azt kihasználva célzáshoz, nyújtja hátra kezeit, de amint az ing felkerül vállára, hátrakapva csattannak kezek Zammiria fenekén, ha nincs résen, hogy magához rántsa a lányt.*
- Ez sem rossz... *Duruzsolja, válla felett hátratekintve, s mélyen ülő szemeket keresve. Nem szükséges megkerülnie őt, maga fordul hozzá, s a fenékről lassan kezekre vezetett kezek emelik azokat fel a felső gombhoz, s érintve kísérik lejjebb és lejjebb, míg a gombolással nem végeznek fogva azokat, félrebiccentett fejjel csendben, komolyan a szemekbe nézve. Csendesen szólal meg aztán, ha kell, a lányt elengedve.*
- Sokoldalú vagy. *Mondja ki.* Sok mindent mutattál már és tudom, hogy sok minden rejtőzik még. Kivárom. *Vonja meg a vállát.* Kivárom. *Ismétli meg halkan. Egy pillanatnyi elmélkedésnek szánt csendet hagyva szólal meg aztán.*
- Akkor? Jöhet a zakó? Vagy előbb más? *Kacsint Zammiriára huncut, csillogó szemekkel.*
//Új hajnal jő//
*A férfi úgy férfi, ha valaki azzá teszi, béklyóba regulázza szívét, s mégis szabadon engedi szárnyalni, ha kell. Támasz, mit a büszke, erősnek vélt férfiszív elvisel, lélek, mi melengető, s mosolyával eloszlat minden kételyt egy árnyakkal teli éjszakán. Édes, mint a méz, azonban, ha szükséges csíp, mint a bors. Érint, s szorít, ha muszáj, márpedig sokszor muszáj, néha feddőn is, homlokot homlokhoz érintve, s ajkat a másikra tapasztva. Ez kell ahhoz, hogy a férfi, férfi maradjon, s higgye is azt, hogy valójában mindig is az volt. Ez egy ilyen este... gondoskodással, óhatatlan érintéssel és néha kételyekkel tele, de este, Ralasnak talán az egyik legjobb az utóbbi időben.*
- Semmit. *Mosolyodik el, zavart nadrágrángatása közben.* Csak, hogy nem leszek itt, talán hiányozni is fogsz, ki tudja? *Villant meg egy régifajta vigyort, s vonja meg hetykén a vállát, mintha nem érdekelné.* Ajánlom is! *Immár fogai is kilátszanak az elhúzódó ajkak mögött.*
- Eh... ez a ruha... *Hörren fel, s önként adja magát a tapasztaltabb, s kutatón keresgélő kezek közé, egy halk sóhaj kíséretében, s az ölénél matató ujjak kereszttüzében.*
- Mmmm... ha ezt tudom, már előbb kérlek meg rá! *Emelkedik, majd esik vissza a két szemöldök, csípőre vágott kézzel, hagyja, hogy összegombolják és körbejárva mustrálják, töprengő arckifejezéssel. Mulattatja a látvány, nem átall halkan felkuncogni, majd tessék lássék maga is illegeti magát.*
- Tetszik! *Marad csípőn a kéz, s vágja rá határozott bólintással. A tükörben is megnézi, elkap egy somolygós pillantást, majd azt kihasználva célzáshoz, nyújtja hátra kezeit, de amint az ing felkerül vállára, hátrakapva csattannak kezek Zammiria fenekén, ha nincs résen, hogy magához rántsa a lányt.*
- Ez sem rossz... *Duruzsolja, válla felett hátratekintve, s mélyen ülő szemeket keresve. Nem szükséges megkerülnie őt, maga fordul hozzá, s a fenékről lassan kezekre vezetett kezek emelik azokat fel a felső gombhoz, s érintve kísérik lejjebb és lejjebb, míg a gombolással nem végeznek fogva azokat, félrebiccentett fejjel csendben, komolyan a szemekbe nézve. Csendesen szólal meg aztán, ha kell, a lányt elengedve.*
- Sokoldalú vagy. *Mondja ki.* Sok mindent mutattál már és tudom, hogy sok minden rejtőzik még. Kivárom. *Vonja meg a vállát.* Kivárom. *Ismétli meg halkan. Egy pillanatnyi elmélkedésnek szánt csendet hagyva szólal meg aztán.*
- Akkor? Jöhet a zakó? Vagy előbb más? *Kacsint Zammiriára huncut, csillogó szemekkel.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-24 16:36:56
Üzenet elküldve: 2019-08-24 16:36:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Ujjai azért még végigfutnak a frissen borotvált arcon vigaszképpen a szigorúságért cserébe. Tekintete viszont elkerülő, még vissza kell zárnia magába röpke rémületét, mit gyengesége fölött érez, nem a kinti felfordulás miatt. A Vadász csaknem megadásra késztette, inkább emiatt szól intelme, mint a gyorsan pergő homokszemek sürgetése okán. Egyre több szál szövődik közöttük, némelyiket éppen maga sodorja, de szereti azt hinni, hogy még őrzi függetlenségét, és bármikor kevés fájdalommal elszakadhat, ha úgy hozza a sors. Az élet bizalmatlanságra tanította, a csillogó tekintet mögött megbújó ragadozó szemmel tartására. A forróság megosztása azért otthonosabb számára, mert ott partnerét is érzékelhetően emészti a tűz, de a béke andalító langymelege elaltatná éberségét, pedig alakoskodni véleménye szerint sokkal könnyebb terepet biztosít. Ralas is a kikötő neveltje, intelligens és tájékozott, ennél fogva veszélyes ellenféllé válhat, ha egyszer kiesik a kegyeiből. Talán ez vonzza benne annyira azon túl, hogy puszta jelenlétével képes vágyat ébreszteni benne. Minden nő ösztönszerűen az erősebbet keresi. Kósza negatív gondolatai amolyan ébresztőként futnak körbe nyugtalanul, ne feledje, hogy nem akarja többé egyetlen férfinak sem engedni, hogy bántsa. Sehogyan sem. A kézhez idomított ragadozó éppoly sebezhető, mint egy ölben gömbölyödő házi macska. Enyhe mosollyal nyugtázza az idő múlása fölötti egyetértés költői megfogalmazását.*
- Mit szeretnél ezzel mondani?
*Pillant vissza rá évődőn a búcsúzás és távozás emlegetésére, a törölközőt maga köré igazítja.*
- Hm. Máris hiányzom netán? De hát csak egy kört mész a kikötőben, nem igaz?
*Enyhül mosolya a szomorúság láttán.*
- És én itt foglak várni, tudod jól.
*Bólint a ruhapróbára. Kedvtelve simogatja végig tekintete alulról felfelé a frissen fürdött, szappanillatúnak sejtett testet, melyen lágyan dereng a gyertyafény. Sokan láthatták már így a férfit, az ő szívük is így doboghatott közben, pillantása alatt így lúdbőrözhettek. Még a fegyelmezettségen is átsejlik, mennyire tetszik neki a látvány. Nem húzódik el a határozatlan közeledéstől, légzését préseli csak nehezebb akarattal, mert valami megcsiklandozza gyomortájékon. Szemeik összecsillognak, tán csak a mosolytalan arc szab gátat a tétova mozdulatnak, mit gondolatban feltehetően mindketten továbbjátszottak az imént. A tiltás fala emelkedik közéjük, de képzeletben mindketten hozzásimulnak, hátha áthallani a másik szívverését, sóhaját, hátha közvetíti testének melegét, magával ragadó kisugárzását. Hátha eltűnik hirtelen…
A meggyőződés nélküli engedékenységet és a kelletlen öltözködést megmosolyogja. Lám, a kikötői csibész még nem kallódott el, szeretnivaló, kissé duzzogónak ható bája átsejlik a felnőtt férfin. A hamuszín kezek a nadrág derekáért nyúlnak, és finoman ráfonódnak, ha Ralas megengedi.*
- Ezt rám bízhatod. Az öltöztetésben is vagyok olyan jó, mint a vetkőztetésben.
*Búgja halkan, cinkos mosollyal, guggolásból sandít fel a férfira. Szándéka szerint segít belebújni a másik nadrágszárba is, majd komótosan húzza fel a szövetet a férfi combjain. Megállja, hogy érintését is végigfuttassa rajta, hiszen most nem szolgálná a célt, ha az eseményeket más irányba terelné. Épp elég, ha a finom anyag simogatását érezheti Ralas, hiszen e jelenet főszereplője az öltözet. Ha a derékra felérhet, úgy figyelmesen keresi a férfi kényelmét elől is. A szabónőt a felszínre hozva méregeti, hogy a gombok jó helyre kerülnek-e, nem túl feszes és nem túl laza a szabás. A gombok után a derékövvel bíbelődik, tekintete csak a hasra kalandozik el, feljebb nem, hacsak Ralas nem tesz olyasmit, amiért fel kell pillantania. A nadrágot alapos belső kritikának is aláveti, körbejárja a férfit, egy-két mozdulattal igazít rajta, leguggol a szárak alját is ellenőrizni, ahol friss felvarrást csinált.*
- Kényelmesnek találod? Nem szorít valahol?
*A tükröt elhelyezi megfelelő szögben, majd szembe áll vele, és a tekintetét keresi. Ha különösebb kifogás nem akad, akkor az inget már ő akarja felkínálni hátulról. Ha Ralas belebújtatja karjait, akkor puhán csúsztatja fel a vállaira, s ezúttal már előfordulhat, hogy véletlenül az ujjai is érintik meztelen bőrét, mikor a mellkasra hajtja a széleket. Csaknem hátához simul, alig egy ujjnyi távolságot őriz meg kebleitől, de ez is elég hozzá, hogy a szappanillat az orrába szökjön, s a tükörből játékra hívó pillantást küldjön a férfinak a válla fölött. Természetesen ezeket a gombokat se szeretné ráhagyni, ehhez szándéka szerint megkerüli, és eléje áll.*
//Új hajnal jő//
*Ujjai azért még végigfutnak a frissen borotvált arcon vigaszképpen a szigorúságért cserébe. Tekintete viszont elkerülő, még vissza kell zárnia magába röpke rémületét, mit gyengesége fölött érez, nem a kinti felfordulás miatt. A Vadász csaknem megadásra késztette, inkább emiatt szól intelme, mint a gyorsan pergő homokszemek sürgetése okán. Egyre több szál szövődik közöttük, némelyiket éppen maga sodorja, de szereti azt hinni, hogy még őrzi függetlenségét, és bármikor kevés fájdalommal elszakadhat, ha úgy hozza a sors. Az élet bizalmatlanságra tanította, a csillogó tekintet mögött megbújó ragadozó szemmel tartására. A forróság megosztása azért otthonosabb számára, mert ott partnerét is érzékelhetően emészti a tűz, de a béke andalító langymelege elaltatná éberségét, pedig alakoskodni véleménye szerint sokkal könnyebb terepet biztosít. Ralas is a kikötő neveltje, intelligens és tájékozott, ennél fogva veszélyes ellenféllé válhat, ha egyszer kiesik a kegyeiből. Talán ez vonzza benne annyira azon túl, hogy puszta jelenlétével képes vágyat ébreszteni benne. Minden nő ösztönszerűen az erősebbet keresi. Kósza negatív gondolatai amolyan ébresztőként futnak körbe nyugtalanul, ne feledje, hogy nem akarja többé egyetlen férfinak sem engedni, hogy bántsa. Sehogyan sem. A kézhez idomított ragadozó éppoly sebezhető, mint egy ölben gömbölyödő házi macska. Enyhe mosollyal nyugtázza az idő múlása fölötti egyetértés költői megfogalmazását.*
- Mit szeretnél ezzel mondani?
*Pillant vissza rá évődőn a búcsúzás és távozás emlegetésére, a törölközőt maga köré igazítja.*
- Hm. Máris hiányzom netán? De hát csak egy kört mész a kikötőben, nem igaz?
*Enyhül mosolya a szomorúság láttán.*
- És én itt foglak várni, tudod jól.
*Bólint a ruhapróbára. Kedvtelve simogatja végig tekintete alulról felfelé a frissen fürdött, szappanillatúnak sejtett testet, melyen lágyan dereng a gyertyafény. Sokan láthatták már így a férfit, az ő szívük is így doboghatott közben, pillantása alatt így lúdbőrözhettek. Még a fegyelmezettségen is átsejlik, mennyire tetszik neki a látvány. Nem húzódik el a határozatlan közeledéstől, légzését préseli csak nehezebb akarattal, mert valami megcsiklandozza gyomortájékon. Szemeik összecsillognak, tán csak a mosolytalan arc szab gátat a tétova mozdulatnak, mit gondolatban feltehetően mindketten továbbjátszottak az imént. A tiltás fala emelkedik közéjük, de képzeletben mindketten hozzásimulnak, hátha áthallani a másik szívverését, sóhaját, hátha közvetíti testének melegét, magával ragadó kisugárzását. Hátha eltűnik hirtelen…
A meggyőződés nélküli engedékenységet és a kelletlen öltözködést megmosolyogja. Lám, a kikötői csibész még nem kallódott el, szeretnivaló, kissé duzzogónak ható bája átsejlik a felnőtt férfin. A hamuszín kezek a nadrág derekáért nyúlnak, és finoman ráfonódnak, ha Ralas megengedi.*
- Ezt rám bízhatod. Az öltöztetésben is vagyok olyan jó, mint a vetkőztetésben.
*Búgja halkan, cinkos mosollyal, guggolásból sandít fel a férfira. Szándéka szerint segít belebújni a másik nadrágszárba is, majd komótosan húzza fel a szövetet a férfi combjain. Megállja, hogy érintését is végigfuttassa rajta, hiszen most nem szolgálná a célt, ha az eseményeket más irányba terelné. Épp elég, ha a finom anyag simogatását érezheti Ralas, hiszen e jelenet főszereplője az öltözet. Ha a derékra felérhet, úgy figyelmesen keresi a férfi kényelmét elől is. A szabónőt a felszínre hozva méregeti, hogy a gombok jó helyre kerülnek-e, nem túl feszes és nem túl laza a szabás. A gombok után a derékövvel bíbelődik, tekintete csak a hasra kalandozik el, feljebb nem, hacsak Ralas nem tesz olyasmit, amiért fel kell pillantania. A nadrágot alapos belső kritikának is aláveti, körbejárja a férfit, egy-két mozdulattal igazít rajta, leguggol a szárak alját is ellenőrizni, ahol friss felvarrást csinált.*
- Kényelmesnek találod? Nem szorít valahol?
*A tükröt elhelyezi megfelelő szögben, majd szembe áll vele, és a tekintetét keresi. Ha különösebb kifogás nem akad, akkor az inget már ő akarja felkínálni hátulról. Ha Ralas belebújtatja karjait, akkor puhán csúsztatja fel a vállaira, s ezúttal már előfordulhat, hogy véletlenül az ujjai is érintik meztelen bőrét, mikor a mellkasra hajtja a széleket. Csaknem hátához simul, alig egy ujjnyi távolságot őriz meg kebleitől, de ez is elég hozzá, hogy a szappanillat az orrába szökjön, s a tükörből játékra hívó pillantást küldjön a férfinak a válla fölött. Természetesen ezeket a gombokat se szeretné ráhagyni, ehhez szándéka szerint megkerüli, és eléje áll.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-23 11:05:27
Üzenet elküldve: 2019-08-23 11:05:27
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
- A terem három részre lesz osztva, van itt elég hely. A távolabbi végébe tesszük a rövidtávú célzás gyakorlását, például késekkel. Céltáblára és bábura. Ha épp nem használják, a fegyveres gyakorlás számára nyílik meg az a térrész.
*Mutat abba a sarokba jobb kéz felől.*
- Íjhoz, számszeríjhoz kihasználjuk a terem hosszát. Ehhez lesz figyelmeztető tábla a belépőknek. Középen marad hely a páros edzésnek, a másik végében pedig az erősítő eszközök lesznek. Kisebb zsákokat töltünk meg homokkal, amiket a kövek mellett súlyemeléshez lehet majd használni, azokat könnyen fel-le lehet akasztani a tartórúdon. Gyakorlóeszközöket később szerzünk be, ma abból dolgozunk, ami rendelkezésre áll. Babzsák helyett homokzsák lesz, továbbá a fal mellett köteleket erősítünk fel, valamint rudat húzódzkodáshoz.
*Most, hogy átvették a dolgokat, Ernuss végre nekiláthat a munkának, mielőtt elaludna az unalomtól, hiszen most is pofon egyszerű dolgokat osztottak meg vele, bizonyára elégedetlen a túlburjánzó kommunikáció végett.*
- Először szabadítsd fel azt a részt! Odatesszük azt, ami maradni fog.
*Mutat abba az irányba, mely a terem közelebb eső vége felé esik.*
- Faanyag, kötél, zsák biztosan lesz közte. A hordókat átvisszük a boros pincébe, a lomokat kidobjuk, a használható holmikat pedig átvisszük a szerszámraktárba. Láss neki!
*Maga is megfogja a munka végét, mindjárt nyit is egy „kidobandó” kupacot egy elrongyolódott, foszlásnak indult szövetdarabbal, ami a legközelebbi hordó tetején díszeleg.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.23 12:30:20
- A terem három részre lesz osztva, van itt elég hely. A távolabbi végébe tesszük a rövidtávú célzás gyakorlását, például késekkel. Céltáblára és bábura. Ha épp nem használják, a fegyveres gyakorlás számára nyílik meg az a térrész.
*Mutat abba a sarokba jobb kéz felől.*
- Íjhoz, számszeríjhoz kihasználjuk a terem hosszát. Ehhez lesz figyelmeztető tábla a belépőknek. Középen marad hely a páros edzésnek, a másik végében pedig az erősítő eszközök lesznek. Kisebb zsákokat töltünk meg homokkal, amiket a kövek mellett súlyemeléshez lehet majd használni, azokat könnyen fel-le lehet akasztani a tartórúdon. Gyakorlóeszközöket később szerzünk be, ma abból dolgozunk, ami rendelkezésre áll. Babzsák helyett homokzsák lesz, továbbá a fal mellett köteleket erősítünk fel, valamint rudat húzódzkodáshoz.
*Most, hogy átvették a dolgokat, Ernuss végre nekiláthat a munkának, mielőtt elaludna az unalomtól, hiszen most is pofon egyszerű dolgokat osztottak meg vele, bizonyára elégedetlen a túlburjánzó kommunikáció végett.*
- Először szabadítsd fel azt a részt! Odatesszük azt, ami maradni fog.
*Mutat abba az irányba, mely a terem közelebb eső vége felé esik.*
- Faanyag, kötél, zsák biztosan lesz közte. A hordókat átvisszük a boros pincébe, a lomokat kidobjuk, a használható holmikat pedig átvisszük a szerszámraktárba. Láss neki!
*Maga is megfogja a munka végét, mindjárt nyit is egy „kidobandó” kupacot egy elrongyolódott, foszlásnak indult szövetdarabbal, ami a legközelebbi hordó tetején díszeleg.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.23 12:30:20
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-23 07:11:20
Üzenet elküldve: 2019-08-23 07:11:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
*A kérésre becsukja maga mögött az ajtót, majd munkatársa mellé sétál.*
- Igen, tudok róla *bólint válaszul. A férfi olyasmit mondd el, ami egyértelmű, és már Ernuss is sejtette, ám erről nem szól, tiszteletlen lenni. Megvárja, amíg Darelld végez a beszámolóval, a sötételf a megfelelő helyeken még bólogat is.*
- Nos... *szólal meg, mikor kikérik a véleményét.* Annyi biztos, hogy hagynunk kell szabad területet. Én az egyik oldalra helyezném az edzéshez szükséges eszközöket. Az erősítő gyakorlatokhoz mindenképpen szükség van hosszú botokra, súlyemelő kövekre. A harcművészethez fabábura és babzsákra. Kellhet még céltábla a távharchoz, illetve szalmabábu a víváshoz. Páran biztosan örülnének egy-két cölöpnek, amin fél lábon állva az egyensúlyukat tehetik próbára. Ezek az alap dolgok, de rengeteg mindennel ki lehet egészíteni. Egy emelvénnyel a páros gyakorlatokhoz. Pont akkora, amekkora két ember szemben fel tud állni egymással szemben, ha harc gyakorlásánál páros erősítésnél valaki rosszul lép, rögtön leesik az emelvényről, ez rögtön kihozza a hibáját. Hasznos lehet víváshoz a sisak, gyakorlókard, harcművészethez mellvédő.
*Nem érti, miért most kell ezeket kitalálni. Vagy ez egy vizsga? Úgy kellett volna idejönniük, hogy már megvan a terv, hogy mik lesznek, hol lesznek, hogy lesznek, de ha most elkezdnie szalmabábut csinálni és babzsákot varrni, tiszta lesz a számára, hogy a Sellőház nem túl szervezett létesítmény.*
*A kérésre becsukja maga mögött az ajtót, majd munkatársa mellé sétál.*
- Igen, tudok róla *bólint válaszul. A férfi olyasmit mondd el, ami egyértelmű, és már Ernuss is sejtette, ám erről nem szól, tiszteletlen lenni. Megvárja, amíg Darelld végez a beszámolóval, a sötételf a megfelelő helyeken még bólogat is.*
- Nos... *szólal meg, mikor kikérik a véleményét.* Annyi biztos, hogy hagynunk kell szabad területet. Én az egyik oldalra helyezném az edzéshez szükséges eszközöket. Az erősítő gyakorlatokhoz mindenképpen szükség van hosszú botokra, súlyemelő kövekre. A harcművészethez fabábura és babzsákra. Kellhet még céltábla a távharchoz, illetve szalmabábu a víváshoz. Páran biztosan örülnének egy-két cölöpnek, amin fél lábon állva az egyensúlyukat tehetik próbára. Ezek az alap dolgok, de rengeteg mindennel ki lehet egészíteni. Egy emelvénnyel a páros gyakorlatokhoz. Pont akkora, amekkora két ember szemben fel tud állni egymással szemben, ha harc gyakorlásánál páros erősítésnél valaki rosszul lép, rögtön leesik az emelvényről, ez rögtön kihozza a hibáját. Hasznos lehet víváshoz a sisak, gyakorlókard, harcművészethez mellvédő.
*Nem érti, miért most kell ezeket kitalálni. Vagy ez egy vizsga? Úgy kellett volna idejönniük, hogy már megvan a terv, hogy mik lesznek, hol lesznek, hogy lesznek, de ha most elkezdnie szalmabábut csinálni és babzsákot varrni, tiszta lesz a számára, hogy a Sellőház nem túl szervezett létesítmény.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:22:20
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:22:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Lagymatagon kúszik be egy csepp éjszaka az ablakon. Nem tárja ki, nem hangoskodik, csupán megpihen Ralas orrán, s elnyomott ásítás képében jelentkezik, jóllehet nem érzi magát fáradtnak, s a csendes beszélgetés, tisztálkodás főképpen energikusan hat rá. A halk egyetértésben veszik el az idő, ki tudja mikor hagyták maguk mögött, legalábbis múlását nem érzékeli egyikük sem, s a másnapi búcsú előszelét is ellopta a forróság. A lecseppent pillanatba óhajt némi élcet belevinni, hogy pajkossága talán huncut kacsintással szolgáljon a békességben, hogy éreztesse van még változás, van még energia mit adhat, s mi el is vehet, jelen esetben egy kis szabadságot. Szorítása bár erős, de óvatos, a hamuszín, törékenynek tűnő csukló köré is ujjak fonódnak lágyan, megérezvén annak selymességét egy kicsit ragadósan. Az egész tényleg egy pillanat, halk csobbanás, azt követő mentés, hogy az arc ne érjen víz alá és, hogy megnyugodhasson egy kicsit a férfi vállán, jóllehet a neheztelő szempár eleinte nem sok jót ígér. Nem bírja ki... belenevet, talán egy árnyalattal azelőtt, hogy a lány is elnevetné magát. Többet nem tud adni, csak egy csókot a bocsánatért, s ölelést, de talán ma ez is elég. Egy elcseppent pillanatra a csent csók is elégnek kell legyen, talán, ah egy halk elégedett sóhajjal és megnyugvó hullámokkal fűszerezik meg, még inkább. Maga is belemerül, tudja, hogy párolog az éj, lágy gőze láthatatlanul repül az égbolt felé, talán soha meg nem ismételhető magasságokba.*
- Mit? *Fülel Ralas is, bár az ő füle Zammiriáétól jóval gyengébb. Adottságai persze szükségtelenek ahhoz, hogy kissé felrázva magát ismerje fel, kint megvadultak a jószágok.* Csak kutyák... biztos betörés van valahol. *Vonja meg a vállát.* Majd holnap megnézetjük. *Viszonozza zavartan a csókot, mert úgy látszik már a gőze is elillant, s az idő kereke lassan tovább is gördült, erre a lány is felhívja a figyelmét.*
- Elpárolgott... *Suttogja csak úgy magának, aztán felpillantva egy bágyadt mosolyt enged meg.*
- Persze. *Rászánja magát, s kiszáll. A lánytól kapott törölközővel hevenyészetten átdörgöli magát, majd a sarokba dobja. Hajába két kézzel beletúrva borzolja fel, aztán rájön, már nincs mit. Nedvesen rövid haja már nem ugyanaz, mint volt. Nem bánja, jöjjön hát a változás.*
- Dolgunk? *Mintha valamit elfelejtett volna, a feltűnő pőreség látványa nyomán, alsó ajkába harapva szenvtelenül kíséri figyelemmel, s halkan felsóhajt.*
- A búcsú? *Kérdezi kissé szomorúan mosolyogva.* Holnap reggel megyek, ugye tudod? *Kérdezi, bár a lány hogyne tudná? Hisz jó párszor elmondta már, mintha maga sem lenne biztos a dolgában.*
- Akkor... jöhet a ruha? *Kérdezi, s a nadrág után nyúl, érdeklődve forgatja meg kezében.*
- Utána elengedlek... ne aggódj. *Lép egyet bizonytalanul közelebb, s mintha kezét is emelné a lány arca után, de aztán csak leengedi, s lassú mozdulatokkal próbál belebújni a nadrág egyik szárába.*
//Új hajnal jő//
*Lagymatagon kúszik be egy csepp éjszaka az ablakon. Nem tárja ki, nem hangoskodik, csupán megpihen Ralas orrán, s elnyomott ásítás képében jelentkezik, jóllehet nem érzi magát fáradtnak, s a csendes beszélgetés, tisztálkodás főképpen energikusan hat rá. A halk egyetértésben veszik el az idő, ki tudja mikor hagyták maguk mögött, legalábbis múlását nem érzékeli egyikük sem, s a másnapi búcsú előszelét is ellopta a forróság. A lecseppent pillanatba óhajt némi élcet belevinni, hogy pajkossága talán huncut kacsintással szolgáljon a békességben, hogy éreztesse van még változás, van még energia mit adhat, s mi el is vehet, jelen esetben egy kis szabadságot. Szorítása bár erős, de óvatos, a hamuszín, törékenynek tűnő csukló köré is ujjak fonódnak lágyan, megérezvén annak selymességét egy kicsit ragadósan. Az egész tényleg egy pillanat, halk csobbanás, azt követő mentés, hogy az arc ne érjen víz alá és, hogy megnyugodhasson egy kicsit a férfi vállán, jóllehet a neheztelő szempár eleinte nem sok jót ígér. Nem bírja ki... belenevet, talán egy árnyalattal azelőtt, hogy a lány is elnevetné magát. Többet nem tud adni, csak egy csókot a bocsánatért, s ölelést, de talán ma ez is elég. Egy elcseppent pillanatra a csent csók is elégnek kell legyen, talán, ah egy halk elégedett sóhajjal és megnyugvó hullámokkal fűszerezik meg, még inkább. Maga is belemerül, tudja, hogy párolog az éj, lágy gőze láthatatlanul repül az égbolt felé, talán soha meg nem ismételhető magasságokba.*
- Mit? *Fülel Ralas is, bár az ő füle Zammiriáétól jóval gyengébb. Adottságai persze szükségtelenek ahhoz, hogy kissé felrázva magát ismerje fel, kint megvadultak a jószágok.* Csak kutyák... biztos betörés van valahol. *Vonja meg a vállát.* Majd holnap megnézetjük. *Viszonozza zavartan a csókot, mert úgy látszik már a gőze is elillant, s az idő kereke lassan tovább is gördült, erre a lány is felhívja a figyelmét.*
- Elpárolgott... *Suttogja csak úgy magának, aztán felpillantva egy bágyadt mosolyt enged meg.*
- Persze. *Rászánja magát, s kiszáll. A lánytól kapott törölközővel hevenyészetten átdörgöli magát, majd a sarokba dobja. Hajába két kézzel beletúrva borzolja fel, aztán rájön, már nincs mit. Nedvesen rövid haja már nem ugyanaz, mint volt. Nem bánja, jöjjön hát a változás.*
- Dolgunk? *Mintha valamit elfelejtett volna, a feltűnő pőreség látványa nyomán, alsó ajkába harapva szenvtelenül kíséri figyelemmel, s halkan felsóhajt.*
- A búcsú? *Kérdezi kissé szomorúan mosolyogva.* Holnap reggel megyek, ugye tudod? *Kérdezi, bár a lány hogyne tudná? Hisz jó párszor elmondta már, mintha maga sem lenne biztos a dolgában.*
- Akkor... jöhet a ruha? *Kérdezi, s a nadrág után nyúl, érdeklődve forgatja meg kezében.*
- Utána elengedlek... ne aggódj. *Lép egyet bizonytalanul közelebb, s mintha kezét is emelné a lány arca után, de aztán csak leengedi, s lassú mozdulatokkal próbál belebújni a nadrág egyik szárába.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:54:06
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:54:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
*Ezzel feltehetően el fog menni az egész napjuk, ha nem kapnak segítséget. Bár később még csatlakozni fog Wrexan, annyi bizonyos. Talán nem is olyan sokára. A kipakolásnál vennék legnagyobb hasznát erejének, de előbb el kell látnia kijelölt feladatát. Tulajdonképpen később is ugyanúgy hasznát veszik. Valamit említett Zammiria kisasszony tegnap este az emeleti szobák bővítéséről, lehet, hogy abban is lesz teendőjük, ha férfikézre lesz szükség. Sokan lettek, lassan elfogynak a szabad szobák. Ha ragaszkodik hozzá, hogy mindenki saját szobában lakhasson, akkor valóban kénytelenek lefújni a port néhány helyiségről. Nem kell sokat várnia, hogy Ernuss megérkezzen, már akkor felfigyel érkezésére, mikor kitárja a résnyire hagyott bejáratot.*
- Csukd be, kérlek! Csak számodra hagytam nyitva.
*Mutat az ajtóra, hogy biztos legyen benne, nem csábul el illetéktelen személy, hogy csak úgy körbenézzen idelent. Míg dolgoznak, zajt fognak csapni, nem figyelhetnek folyton.*
- Jó reggelt!
*Viszonozza az üdvözlést, és megvárja, hogy a férfi körülnézzen, kérdése után szólal csak meg.*
- Először vegyük át a tervet! Mint már bizonyosan sejted, ez a helyiség lesz az edzőterem.
*Mutat be az ajtón.*
- Eléggé tele van, ezért mindent, ami nem kell, azt elhelyezzük máshol, aztán kialakítjuk a termet. Zammiria kisasszony azt kérte, hogy legyen tere a magányos és a társas edzésnek is, lehessen a célzást gyakorolni, erősíteni, erőnlétet növelni. Adott néhány támpontot, amit szeretne látni, de nem szabta meg az egészet, ránk bízta a részleteket, az elhelyezés módját. Említette, hogy tehetséges vagy a harcművészetek terén, és a test megfelelő edzésében. Gondolom, szeretné, ha javaslatokat tennél a terem kialakításában. Engem a segítségedre küldött Shan helyett, úgyhogy kezdhetjük is. Később még csatlakozik hozzánk egy új fiú, de nem kell megvárnunk. Szóval, mondd nyugodtan az ötleteidet!
*Ezzel feltehetően el fog menni az egész napjuk, ha nem kapnak segítséget. Bár később még csatlakozni fog Wrexan, annyi bizonyos. Talán nem is olyan sokára. A kipakolásnál vennék legnagyobb hasznát erejének, de előbb el kell látnia kijelölt feladatát. Tulajdonképpen később is ugyanúgy hasznát veszik. Valamit említett Zammiria kisasszony tegnap este az emeleti szobák bővítéséről, lehet, hogy abban is lesz teendőjük, ha férfikézre lesz szükség. Sokan lettek, lassan elfogynak a szabad szobák. Ha ragaszkodik hozzá, hogy mindenki saját szobában lakhasson, akkor valóban kénytelenek lefújni a port néhány helyiségről. Nem kell sokat várnia, hogy Ernuss megérkezzen, már akkor felfigyel érkezésére, mikor kitárja a résnyire hagyott bejáratot.*
- Csukd be, kérlek! Csak számodra hagytam nyitva.
*Mutat az ajtóra, hogy biztos legyen benne, nem csábul el illetéktelen személy, hogy csak úgy körbenézzen idelent. Míg dolgoznak, zajt fognak csapni, nem figyelhetnek folyton.*
- Jó reggelt!
*Viszonozza az üdvözlést, és megvárja, hogy a férfi körülnézzen, kérdése után szólal csak meg.*
- Először vegyük át a tervet! Mint már bizonyosan sejted, ez a helyiség lesz az edzőterem.
*Mutat be az ajtón.*
- Eléggé tele van, ezért mindent, ami nem kell, azt elhelyezzük máshol, aztán kialakítjuk a termet. Zammiria kisasszony azt kérte, hogy legyen tere a magányos és a társas edzésnek is, lehessen a célzást gyakorolni, erősíteni, erőnlétet növelni. Adott néhány támpontot, amit szeretne látni, de nem szabta meg az egészet, ránk bízta a részleteket, az elhelyezés módját. Említette, hogy tehetséges vagy a harcművészetek terén, és a test megfelelő edzésében. Gondolom, szeretné, ha javaslatokat tennél a terem kialakításában. Engem a segítségedre küldött Shan helyett, úgyhogy kezdhetjük is. Később még csatlakozik hozzánk egy új fiú, de nem kell megvárnunk. Szóval, mondd nyugodtan az ötleteidet!
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-22 09:32:36
Üzenet elküldve: 2019-08-22 09:32:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria//
*Tudja jól, hogy senkit nem kellene elítélnie azok alapján, amit hallott róla, ám érdemes megjegyeznie a hallottakat, és ekképpen viszonyulnia eltévelyedett szerzetes társához. Meglehet, hogy a férfi sietett valahová, ám ez még nem lehet ok arra, hogy az ősök tanításának gyakorlatát feladják. Ha Zammiria nem kérte volna meg arra, hogy figyelje a férfit, nem érdeklé, felőle mások azt tesznek, amit akarnak, amíg ez őt nem befolyásolja, ám úgy, hogy hirtelen köze lett a dologhoz, már egészen más a helyzet.*
- Ha így lenne, szólni fogok.
*Elköszön a nőtől, majd elindul, hogy megreggelizzen. Senkit nem szeretne zaklatni emiatt, mindenkinek megvan a maga dolga, így kiszolgálja magát. Nem rendez hatalmas lakomát és nem vesz el különleges alapanyagot, mint mindig, neki most is megfelel az, ami megmaradt, vagy esetleg régebbi.*
//Pinceátalakítás//
*Miután végre az evéssel is végzett, jöhet a munka. Állítólag a pincét kell átalakítani edzőteremmé. Még nem tudja, hogy mit kell csinálni, ám biztos benne, hogy megkapja a megfelelő utasításokat. Azt tudja, kit kell keresni, és reggeli közben nem találkozott vele, így a pincébe megy.
Úgy tűnik, sejtése beigazolódott, Darelld már ott van, és láthatóan a munkához méri fel a berendezést. Helyes, így gyorsabban végeznek majd.*
- Jó reggelt! *köszönti a férfit. Nem magyarázkodik, hogy miért érkezett később, nem mindenkinek kellett hullákat cipelnie az éjszaka közepén.*
- Mivel kezdjük?
*Végtére is, nem érzi elpocséklott időnek az itt végzendő segédkezést. Egy ehhez hasonló edzőtermet saját maga is használna, harci képességeinket sosem lehet elég tökéletesre csiszolni.*
*Tudja jól, hogy senkit nem kellene elítélnie azok alapján, amit hallott róla, ám érdemes megjegyeznie a hallottakat, és ekképpen viszonyulnia eltévelyedett szerzetes társához. Meglehet, hogy a férfi sietett valahová, ám ez még nem lehet ok arra, hogy az ősök tanításának gyakorlatát feladják. Ha Zammiria nem kérte volna meg arra, hogy figyelje a férfit, nem érdeklé, felőle mások azt tesznek, amit akarnak, amíg ez őt nem befolyásolja, ám úgy, hogy hirtelen köze lett a dologhoz, már egészen más a helyzet.*
- Ha így lenne, szólni fogok.
*Elköszön a nőtől, majd elindul, hogy megreggelizzen. Senkit nem szeretne zaklatni emiatt, mindenkinek megvan a maga dolga, így kiszolgálja magát. Nem rendez hatalmas lakomát és nem vesz el különleges alapanyagot, mint mindig, neki most is megfelel az, ami megmaradt, vagy esetleg régebbi.*
//Pinceátalakítás//
*Miután végre az evéssel is végzett, jöhet a munka. Állítólag a pincét kell átalakítani edzőteremmé. Még nem tudja, hogy mit kell csinálni, ám biztos benne, hogy megkapja a megfelelő utasításokat. Azt tudja, kit kell keresni, és reggeli közben nem találkozott vele, így a pincébe megy.
Úgy tűnik, sejtése beigazolódott, Darelld már ott van, és láthatóan a munkához méri fel a berendezést. Helyes, így gyorsabban végeznek majd.*
- Jó reggelt! *köszönti a férfit. Nem magyarázkodik, hogy miért érkezett később, nem mindenkinek kellett hullákat cipelnie az éjszaka közepén.*
- Mivel kezdjük?
*Végtére is, nem érzi elpocséklott időnek az itt végzendő segédkezést. Egy ehhez hasonló edzőtermet saját maga is használna, harci képességeinket sosem lehet elég tökéletesre csiszolni.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-21 16:25:14
Üzenet elküldve: 2019-08-21 16:25:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
*Az istállót maga mögött hagyva az épület hátsó bejáratához ballag, alaposan körbenézve útközben, nem lát-e valami szokatlant. Azon kívül, hogy erősen tűz a nap és lanyha szellő fúj, nem sok részlet ragadhatja meg a figyelmét, hacsak nem a kitett ételben turkálók nyomai, ami viszont a megszokott jelenségek közé tartozik. Különös a benti örök félhomály kinti kontrasztja, amit többnyire a belső kertben és az ablakos szobákban tapasztalhat mindennapjai során, bár legtöbb idejét tényleg az épület gyomrában tölti, olykor a bejárat utcafrontján levegőzik néhány percet. Erősebben hunyorog, amitől feltehetően még zordabbá válik külseje, pedig kedélyállapota nem indokolja. Nehéz kibillenteni egyensúlyából, és nem egy kesergő vagy dühöngő típus, általában véve a szélsőséges érzelmek idegenek tőle. Hideg józansággal és fegyelemmel dolgozik, ezért kelti sokak szemében a kőszikla képzetét, pedig képes barátságosan viselkedni, ha szükség van rá.
Az őrhöz érve szól neki, hogy ha Wrexan be akarna jönni, akkor kísértesse hozzá, mert belépésre van engedélye, de egymaga még nem ismerné ki magát, és úgyis vele volna dolga. Leszámítva, ha a mellékhelyiséget akarná felkeresni, mert ahhoz őrá nincs szükség. Ezután a pincelejáró felé veszi az irányt. Az ajtót résnyire nyitva hagyja, hiszen rálát a lépcső tetején lévő bejáratra, illetéktelen személy eleve nehezen kószálhatna a szolgálati területen, ha pedig besurranna a pincébe, Darelld mindjárt észreveszi. A fogadótérben Alfonz tudja, hogy Ernusst hova kell útba igazítania, ha ott keresné őt, ezért úgy véli, a legegyszerűbb, ha itt várakozik rá, és addig szemrevételezi a helyet. Az edzőterem számára kijelölt rész egy fallal minden irányból leválasztott, tágas terület, ennek ajtajában áll meg, persze miután kinyitotta. Akadnak itt használaton kívüli eszközök, hordók, még szerszámok is, amiket először át kell pakolniuk máshová, és elegyengetni, kitakarítani a helyet, mielőtt építésbe kezdenek. Egyelőre csak méregeti a hosszúkás helyiséget.*
*Az istállót maga mögött hagyva az épület hátsó bejáratához ballag, alaposan körbenézve útközben, nem lát-e valami szokatlant. Azon kívül, hogy erősen tűz a nap és lanyha szellő fúj, nem sok részlet ragadhatja meg a figyelmét, hacsak nem a kitett ételben turkálók nyomai, ami viszont a megszokott jelenségek közé tartozik. Különös a benti örök félhomály kinti kontrasztja, amit többnyire a belső kertben és az ablakos szobákban tapasztalhat mindennapjai során, bár legtöbb idejét tényleg az épület gyomrában tölti, olykor a bejárat utcafrontján levegőzik néhány percet. Erősebben hunyorog, amitől feltehetően még zordabbá válik külseje, pedig kedélyállapota nem indokolja. Nehéz kibillenteni egyensúlyából, és nem egy kesergő vagy dühöngő típus, általában véve a szélsőséges érzelmek idegenek tőle. Hideg józansággal és fegyelemmel dolgozik, ezért kelti sokak szemében a kőszikla képzetét, pedig képes barátságosan viselkedni, ha szükség van rá.
Az őrhöz érve szól neki, hogy ha Wrexan be akarna jönni, akkor kísértesse hozzá, mert belépésre van engedélye, de egymaga még nem ismerné ki magát, és úgyis vele volna dolga. Leszámítva, ha a mellékhelyiséget akarná felkeresni, mert ahhoz őrá nincs szükség. Ezután a pincelejáró felé veszi az irányt. Az ajtót résnyire nyitva hagyja, hiszen rálát a lépcső tetején lévő bejáratra, illetéktelen személy eleve nehezen kószálhatna a szolgálati területen, ha pedig besurranna a pincébe, Darelld mindjárt észreveszi. A fogadótérben Alfonz tudja, hogy Ernusst hova kell útba igazítania, ha ott keresné őt, ezért úgy véli, a legegyszerűbb, ha itt várakozik rá, és addig szemrevételezi a helyet. Az edzőterem számára kijelölt rész egy fallal minden irányból leválasztott, tágas terület, ennek ajtajában áll meg, persze miután kinyitotta. Akadnak itt használaton kívüli eszközök, hordók, még szerszámok is, amiket először át kell pakolniuk máshová, és elegyengetni, kitakarítani a helyet, mielőtt építésbe kezdenek. Egyelőre csak méregeti a hosszúkás helyiséget.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-21 15:19:25
Üzenet elküldve: 2019-08-21 15:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
- Szinte teljesen biztos vagyok benne.
*Erősíti meg a másik rendhez tartozás említését egy furcsa mosollyal. Ha ad annak a férfinak a szavára, akkor mind a szakáll hiánya, mind a faja miatt is azt gondolhatná, hogy Ernuss nem lehet ugyanabban a kötelékben. Nem hisz el feltétel nélkül mindent, amit Komblard mondott neki, de hajlik rá, hogy mégse sejtsen kapcsolatot a mélységivel. Az izgágaságra szintén bólint, bár nem a szerzetesi minőség oldaláról jutott erre a következtetésre, hiszen fegyelmezettségük nem titok a világ előtt.*
- Különösen viselkedett, sokszor volt az az érzésem, hogy szándékosan. De inkább beszédstílusában volt kapkodó, a gesztusaiban ritkábban.
*Meglehet, hogy Dreyia már akkor matatott a zsákkal, mikor még ott volt, de jobban érdekelte, hogy hova viszik, így ez a részlet elcsúszhatott emlékei között.*
- Értem.
*Szeretné végre lezárni ő is ezt a témát, és különben is csak ennyit akart megtudni egyelőre.*
- Ha valami még eszedbe jutna az éjszakai eseményekről, kérlek, szólj! Ti voltatok kint, lehet, hogy többet láttatok, mint elsőre gondoljátok. Most pedig köszönöm, hogy velem tartottál, nem szeretnélek tovább feltartani.
*Neki is dolga van, ezért feláll és kikíséri a férfit, hacsak nem szeretne még valamit mondani. Ha nem, akkor maga is távozik, bezárja az irodát, és visszamegy a fogadótérbe.*
- Szinte teljesen biztos vagyok benne.
*Erősíti meg a másik rendhez tartozás említését egy furcsa mosollyal. Ha ad annak a férfinak a szavára, akkor mind a szakáll hiánya, mind a faja miatt is azt gondolhatná, hogy Ernuss nem lehet ugyanabban a kötelékben. Nem hisz el feltétel nélkül mindent, amit Komblard mondott neki, de hajlik rá, hogy mégse sejtsen kapcsolatot a mélységivel. Az izgágaságra szintén bólint, bár nem a szerzetesi minőség oldaláról jutott erre a következtetésre, hiszen fegyelmezettségük nem titok a világ előtt.*
- Különösen viselkedett, sokszor volt az az érzésem, hogy szándékosan. De inkább beszédstílusában volt kapkodó, a gesztusaiban ritkábban.
*Meglehet, hogy Dreyia már akkor matatott a zsákkal, mikor még ott volt, de jobban érdekelte, hogy hova viszik, így ez a részlet elcsúszhatott emlékei között.*
- Értem.
*Szeretné végre lezárni ő is ezt a témát, és különben is csak ennyit akart megtudni egyelőre.*
- Ha valami még eszedbe jutna az éjszakai eseményekről, kérlek, szólj! Ti voltatok kint, lehet, hogy többet láttatok, mint elsőre gondoljátok. Most pedig köszönöm, hogy velem tartottál, nem szeretnélek tovább feltartani.
*Neki is dolga van, ezért feláll és kikíséri a férfit, hacsak nem szeretne még valamit mondani. Ha nem, akkor maga is távozik, bezárja az irodát, és visszamegy a fogadótérbe.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-21 08:54:05
Üzenet elküldve: 2019-08-21 08:54:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria//
*Ernuss nem siet sehová, csupán mestere tanításai által kerüli a felesleges kényelmet. Rossz hatással van a masszív elmére, ez olyan luxus, amit nem enged meg magának. Ha tudná, hogy Zammiriának hiány érezte van a beszámolójával kapcsolatban, csak kérdőn nézne rá, hiszen saját véleménye szerint elmondott minden fontosat.*
- Nem ismerem, valószínűleg másik rendhez tartozik.
*A történtek őt magát is érdeklik, hiszen nem mással, mint Sa'Terethel állhat kapcsolatban.*
- Figyelni fogom.
*Egy szerzetes, aki a Vérúr szolgái után nyomoz. Ebből még baj is lehet, jobb, ha tényleg utána jár az ügynek. Kevés szerzetes hisz a hideg logika istenében, és nem lenne jó, ha más rendek más isteneinek követői ezen a területen szaglásznának és olyasmit tennének, ami hátráltathatja Ernuss tervét.*
- Egy izgága szerzetes *jegyzi meg, talán most az először gúnnyal a hangjában.* Biztosan nem csak egy imposztor?
*Vagy csak borzalmas mestere volt. Esetleg elfelejtette az ősi tanítások legtöbbjét. Vagy náluk más, értelmetlen tanítások vannak.*
- Dreya zsákba akarta rakni először. Fel akarta darabolni, így kivettük onnan. Ebből nem lett semmi, de utána vissza kellett rakni a ládába.
*Pedig ezt még Zammiria is látta, hiszen ott volt. Talán nem figyelt rájuk?*
*Ernuss nem siet sehová, csupán mestere tanításai által kerüli a felesleges kényelmet. Rossz hatással van a masszív elmére, ez olyan luxus, amit nem enged meg magának. Ha tudná, hogy Zammiriának hiány érezte van a beszámolójával kapcsolatban, csak kérdőn nézne rá, hiszen saját véleménye szerint elmondott minden fontosat.*
- Nem ismerem, valószínűleg másik rendhez tartozik.
*A történtek őt magát is érdeklik, hiszen nem mással, mint Sa'Terethel állhat kapcsolatban.*
- Figyelni fogom.
*Egy szerzetes, aki a Vérúr szolgái után nyomoz. Ebből még baj is lehet, jobb, ha tényleg utána jár az ügynek. Kevés szerzetes hisz a hideg logika istenében, és nem lenne jó, ha más rendek más isteneinek követői ezen a területen szaglásznának és olyasmit tennének, ami hátráltathatja Ernuss tervét.*
- Egy izgága szerzetes *jegyzi meg, talán most az először gúnnyal a hangjában.* Biztosan nem csak egy imposztor?
*Vagy csak borzalmas mestere volt. Esetleg elfelejtette az ősi tanítások legtöbbjét. Vagy náluk más, értelmetlen tanítások vannak.*
- Dreya zsákba akarta rakni először. Fel akarta darabolni, így kivettük onnan. Ebből nem lett semmi, de utána vissza kellett rakni a ládába.
*Pedig ezt még Zammiria is látta, hiszen ott volt. Talán nem figyelt rájuk?*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-19 20:54:25
Üzenet elküldve: 2019-08-19 20:54:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
*Először furcsállja, hogy az ülőhelyet nem fogadják el tőle, azt gondolja, talán nem látták gesztusát, mellyel felkínálta azt. Aztán inkább nem tulajdonít neki jelentőséget, nem hagyja siettetni magát az ácsorgás által, bár megígérte, hogy rövid lesz. Csupán megjegyzi magának, hogy a férfit legközelebb nyugodt szívvel fogadhatja az íróasztala mögött ülve is, sokkal hivatalosabb formában. Maga kényelmesen elhelyezkedik, és figyelmesen hallgatja a választ, bár nem ez a fő oka, amiért beszélni akart a férfival. Ám mindjárt az elején megrezzen a tekintete, ennek ellenére nem szól közbe. Mikor először zárja le szavait a férfi, erős hiányérzete támad a beszámolót illetően. Miközben levegőt vesz és nyitja a száját a feleletre, Ernuss mégis hozzáteszi, ami annyira érdekelte. Visszazárja ajkait és figyelmesen meghallgatja ezt is. Vele is megosztja reggeli látogatójának történetét.*
- Járt itt egy szerzetes, aki az éjjeli jelenségekről érdeklődött, ő is hasonló tapasztalatokról számolt be. Állítása szerint nyomoz az ügyben, hogy ki lehetett a tettes. Lehet, hogy ide is visszajön. Ha netán a napokban látnád, érdekelne, hogy kikkel találkozik, és mit csinál. A neve Komblard. Ember. Csuhát visel és botot hord magával. Kék szemű, körszakállas férfi, nem túl idős. Eléggé izgágán viselkedett itt, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem színészkedett.
*Úgy véli, erről minden fontosat elmondott, ezért visszatér egy különös szófordulatra, mellyel Ernuss a beszámolóját kezdte.*
- Örülök, hogy sikerült rendben elintézni a dolgot. De miért mondtad azt, hogy betettétek a testet a ládába? Tudtommal eleve benne volt.
*Először furcsállja, hogy az ülőhelyet nem fogadják el tőle, azt gondolja, talán nem látták gesztusát, mellyel felkínálta azt. Aztán inkább nem tulajdonít neki jelentőséget, nem hagyja siettetni magát az ácsorgás által, bár megígérte, hogy rövid lesz. Csupán megjegyzi magának, hogy a férfit legközelebb nyugodt szívvel fogadhatja az íróasztala mögött ülve is, sokkal hivatalosabb formában. Maga kényelmesen elhelyezkedik, és figyelmesen hallgatja a választ, bár nem ez a fő oka, amiért beszélni akart a férfival. Ám mindjárt az elején megrezzen a tekintete, ennek ellenére nem szól közbe. Mikor először zárja le szavait a férfi, erős hiányérzete támad a beszámolót illetően. Miközben levegőt vesz és nyitja a száját a feleletre, Ernuss mégis hozzáteszi, ami annyira érdekelte. Visszazárja ajkait és figyelmesen meghallgatja ezt is. Vele is megosztja reggeli látogatójának történetét.*
- Járt itt egy szerzetes, aki az éjjeli jelenségekről érdeklődött, ő is hasonló tapasztalatokról számolt be. Állítása szerint nyomoz az ügyben, hogy ki lehetett a tettes. Lehet, hogy ide is visszajön. Ha netán a napokban látnád, érdekelne, hogy kikkel találkozik, és mit csinál. A neve Komblard. Ember. Csuhát visel és botot hord magával. Kék szemű, körszakállas férfi, nem túl idős. Eléggé izgágán viselkedett itt, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem színészkedett.
*Úgy véli, erről minden fontosat elmondott, ezért visszatér egy különös szófordulatra, mellyel Ernuss a beszámolóját kezdte.*
- Örülök, hogy sikerült rendben elintézni a dolgot. De miért mondtad azt, hogy betettétek a testet a ládába? Tudtommal eleve benne volt.
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-19 20:26:01
Üzenet elküldve: 2019-08-19 20:26:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria//
*A legtöbb személy ilyenkor azon gondolkodik, hogy vajon mi lesz a reggeli, mennyi lesz, a kedvencét csinálják-e. Nos, Ernusst mindez nem érdekli. Számára az evés csak szükség, nem jó és nem rossz, valami, ami kötelező, és szívesen meglenne nélküle, ha lehetne. De nem lehet. Szokott böjtölni, ám mostanában kimaradt az életéből. Kíváncsi, hogy itt, a Sellőben mit szólnának hozzá. Nem fél a többiek véleményétől, csupán érdekli, ki hökkenne meg, féltené, vagy éppen értene egyet vele. Már fejben kezdi is sorolni, a személyzet melyik tagja mit reagálna, mikor Zammiria szólítja le a folyosón. Megáll, és a szokásos hidegségével, érzelemmentes egyszerűségével fogadja a nőt.*
- Jó reggelt! *köszönti felettesét.* Természetesen.
*Szinte biztos benne, hogy az estéről fogják kérdezni, és sejti, hogy unalmas, ugyanakkor szükséges beszámoló vár rá.
Követi a nőt oda, ahova menni akar - kiderül, hogy az iroda az. Hiába intenek neki, nem ül le, csupán mereven megáll az asztalnál.*
- Nem volt semmi gond. Betettük a holtestet a ládába, elvittük a part egy kihalt részére, a ládába köveket raktunk, lezártuk és beledobtuk a tengerbe. Pont úgy, ahogyan kérted. Nem történt semmi különleges, ami említésre méltó lenne.
*Ekkor hirtelen eszébe jut valami.*
- Azaz... Mégis. Elnézést, tévedtem. Már végeztünk a munkával, mikor földrengés történt. Valami különös történt a Vérkertben, ezért odamentünk, hogy megnézzük. Messziről láttuk, hogy csóva tör fel onnan az ég felé, ám mire odaértünk, nem találtunk semmit. Valószínűnek tartom, hogy egy vérmágus keze van a dologban.
*Elvégre mi más tudna ilyesmit létrehozni, mint a mágia? A Vérkertben pedig nem nagyon kell találgatni, milyen mágia lehet az.*
*A legtöbb személy ilyenkor azon gondolkodik, hogy vajon mi lesz a reggeli, mennyi lesz, a kedvencét csinálják-e. Nos, Ernusst mindez nem érdekli. Számára az evés csak szükség, nem jó és nem rossz, valami, ami kötelező, és szívesen meglenne nélküle, ha lehetne. De nem lehet. Szokott böjtölni, ám mostanában kimaradt az életéből. Kíváncsi, hogy itt, a Sellőben mit szólnának hozzá. Nem fél a többiek véleményétől, csupán érdekli, ki hökkenne meg, féltené, vagy éppen értene egyet vele. Már fejben kezdi is sorolni, a személyzet melyik tagja mit reagálna, mikor Zammiria szólítja le a folyosón. Megáll, és a szokásos hidegségével, érzelemmentes egyszerűségével fogadja a nőt.*
- Jó reggelt! *köszönti felettesét.* Természetesen.
*Szinte biztos benne, hogy az estéről fogják kérdezni, és sejti, hogy unalmas, ugyanakkor szükséges beszámoló vár rá.
Követi a nőt oda, ahova menni akar - kiderül, hogy az iroda az. Hiába intenek neki, nem ül le, csupán mereven megáll az asztalnál.*
- Nem volt semmi gond. Betettük a holtestet a ládába, elvittük a part egy kihalt részére, a ládába köveket raktunk, lezártuk és beledobtuk a tengerbe. Pont úgy, ahogyan kérted. Nem történt semmi különleges, ami említésre méltó lenne.
*Ekkor hirtelen eszébe jut valami.*
- Azaz... Mégis. Elnézést, tévedtem. Már végeztünk a munkával, mikor földrengés történt. Valami különös történt a Vérkertben, ezért odamentünk, hogy megnézzük. Messziről láttuk, hogy csóva tör fel onnan az ég felé, ám mire odaértünk, nem találtunk semmit. Valószínűnek tartom, hogy egy vérmágus keze van a dologban.
*Elvégre mi más tudna ilyesmit létrehozni, mint a mágia? A Vérkertben pedig nem nagyon kell találgatni, milyen mágia lehet az.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996