Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzolgálati területNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

480. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-30 18:11:10
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Visszaérve a Sellőbe//
//Zammiria és Ralas//
//Iroda//

*Kihúzza magát, a hosszú út fáradalmai bár lefelé húzzák mindkét vállát, de most a főnököknek mennek jelenteni, így még egy ideig ki kell bírni a dolgokat. Dreyia kinyitja előtte az ajtót, amit töredelmesen meg is vár, ha már ilyen előzékeny vele szemben, nem mintha máskor nem lenne az. Egy biccentéssel köszöni csak meg, közben átveszi a batyuját a másik kezébe, amiben a varázsitalok is lapulnak, amelyeket Zammiria kisasszony kért tőle. ~Hála Eeyrnek, út közben egy sem tört el a lilákból. ~ Fújja ki a gondterhes levegőt, bár így még inkább izgul, hogy az utolsó néhány méteren orra bukik és minden szétfolyik a szőnyegen. Azzal nem is foglalkozik, hogy a mélységit fürkéssze, leginkább bele is kapaszkodna, hogy ha mégis zakó lesz a vége, legalább ő megfogja kettejüket, így még lehet esélyük egy szerencsétlen botlás után is ép varázsitalos fiolákat felmutatni. Az zökkenti kicsit ki a koncentrációból, hogy Dreyia megszólal.*
-Öh... hát... persze, már én is mennék, remélem nem tart soká a dolog. Persze biztos udvariasak lesznek, illene is leülnünk ha hellyel kínálnának. Sőt az italt is... *Merül fel benne, miket is mondott mindig a tanítója, akármilyen fáradt is, nem jó, ha azt mutatja, nagyon menne már és a társaság amelyben éppen van, terhes számára. Ő éppen a batyuja szorongatásával van elfoglalva és ez leköti mind a két kezét, így miután megálltak az iroda előtt biccent Dreyia felé, mert látja, hogy szándékában áll bekopogni.*
-Akkor menjünk. *Várja feszülten a választ, közben pontokba szedi a fejében, mi is az, amiről feltétlen tájékoztatnia kell őket.*


479. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-30 11:44:12
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Visszaérve a Sellőbe//

*Ahogy elszakadnak a pulttól, Dreyia az ajtó felé sétál. Az ajtónál álló őr felé bólint, majd kinyitja az ajtót Madynek. Amint a lány besétál követi őt. A folyosó csendes, a túloldali kijáratnál, ami az istállóhoz, és a rakodótérhez vezet két őr áll. Feléjük is int, majd először Ralas irodája felé veszi az irányt, aztán eszébe jut, hogy az csöppet kiégett kicsit. Új irányt vesz fel, Zammi irodája felé. Madyre tekint, hogy ő miként érzi épp magát. Dreyia mindenestre most inkább a tetőn lenne, az időjárás őt nem izgatja, nem fázós típus.*
- Te mész előre, nekem nem sok mesélnivalóm van. Na meg szeretnék túl lenni a raporton a vezetésnél. Azután kicsit ellazulni a fürdőben.
*Csendesen lép az ajtóhoz, majd ha Mady is felkészült, bekopog, de az is lehet, hogy az útitársnője megelőzi a kopogással. Figyel arra, hogy bentről hallja a bemehetnek jelzés bármely formáját. Addig, felméri a Thargoknál tett látogatásból nyert tapasztalatokat, noha a vezetőjükkel nem találkozott, és még a pénzét se lopta el. Jut eszébe a vicces elf szavai, amikor épp ellenőrizte őt. Elmosolyodik egy pillanatra, majd újra a csendes komoly arcra vált, míg be nem lépnek.*



478. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-30 08:10:16
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Zammiria, Ralas//
//Iroda//

*A csendes irodában elhelyezett fotelek kínzó erővel húzzák lefelé, pontosabban az az egyik, melyben éppen ül. Elengedheti magát, s az oly megszokott hivatalosság, mellyel a személyzet és a vendégek előtt tetszeleg, jelenleg nem szükséges, ez elégedettséggel tölti el. Gondolataiba merülve, némiképp meglepetten fogadja a hirtelen kézfejéhez érő másik kezet, de tekintete hálásan csillan meg felfelé, s szemei csillogni kezdenek.*
- Igen. *Nevet fel.* Magam is meglepődtem... a faarc előélete... mindenkinek vannak titkai. *Kacsint a lányra, míg csendesen megjegyzi az utóbbi mondatot, s fáradtan sóhajt fel. Ujjai egy pillanatra belekapaszkodnak Zammiriáéba.*
- Nem lesz gond... és igen, nem fecséreltem az időt. *Kuncog. így végiggondolva valóban számos emberrel gyarapodott a Sellő pedig alig egy napra ment el Zam.*
- Ugyan már... *Kíváncsi tekintettel követi a lány mozdulatait, s várakozón figyeli, vajon mire számíthat. Saját magának nem tűnik fel fáradtsága, talán csupán megszokásból masszírozza halántékát, s különösebb oka nincs. Ez az érzés azonnal megváltozik, amint először hajtják hátra fejét.* ... ha nem is a Rókával, tapasztalatokkal és információval minden bizonnyal gazdagabb lettél, ami nagy szó... *Sóhajt bele a mondatba, s engedelmesen fúrja hátra tarkóját a lány vállgödrébe, érintve egyéb testtájakat is. Lágyan mosolyodik el, jól esik neki.*
- Ez jól esik... *Jegyzi meg hangosan, s lehunyja szemét, hogy elengedje magát.* Olyan gondoskodó vagy... ezt köszönöm neked, olykor kissé elveszve érzem magam. *Vallja be, mert bár nem mutatja, nem mindig oly határozott, mint, ami az kívülről látszódhat. Érzi a nő illatát, azt a kedves, megszokott illatot, s érzi vonulatait is, melyeket éjszaka alaposabban megismerhetett. Kedvére való a gyengéd kényeztetés.*
- Nagyon jól hangzik, a személyzeten gondolkodjunk még, de úgy látom Cassy alkalmazkodó, számára mindegy a beosztás, szívesen és ügyesen vesz részt benne. Jóllehet ez igaz tán mindenkire nálunk. Ungh... *Nyög fel egy-egy kényesebb pontnál, s mikor a kezek lágyan vállát érintik, kissé félrebiccenti fejét, szemeit nem nyitja ki.*
- Apropó... a kimozdulásról jut eszembe. Szeretnék tárgyalni a Kalmárral... a wegtorenivel. Közös érdekeinkre találhatnánk. Egy-egy közös esemény megrendezése, jó hatással lehet mindegyikünk üzletére. Persze ez még a jövő. Fogalmam sincs, hogy mikor tudok kimozdulni. *Szélesedik a mosoly, s hátrébb helyezi fejét, hogy még inkább a lányhoz idomulhasson.*
- Szóval válasszunk... hmm... *Gondolkodik el, bár a kényeztetés varázsa is átjárja már tagjait, lassan ellazul.* Alkimista laboratórium... ez számunkra is hasznos lehet. *Sóhajt fel.*


477. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-28 18:16:35
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*A lapon, amit ott hagyott azon a mondaton kívül már csak három sor van, amely igen szép virágnyelven írja le a két szereplő aggályait, amelyek távol tartják attól, hogy szerelmük és a jelenet kiteljesedjen. Mint, minden hosszúra nyújtott, egybeesések szinte felesleges kavalkádját felvonultató romantikus drámában, amelynek kiteljesedése után elpusztul a főhős, hőn szeretett egyik háziállata. Csak a műfajhoz való hűség kedvéért természetesen.
Mikor a férfi beereszti egy hálás mosolyt ereszt meg felé, majd az asztalhoz ügyeskedi magát és leteszi a két csokis pohárkrémet a két kanalat és a dobozkát, amiben a pipája és némi dohány van. Zár nincsen rajta csak egy egyszerű csukó szerkezettel van ellátva, ha a mélységi szeretné, bármikor belekukkanthat.*
-Huh. *Fújja ki a levegőt és megtörli a homlokát, bár ennyitől még nem izzadt meg, de egy egész örökkévalóságnak tűnt számára, míg a szobájától egészen eddig az ajtóig elkormányozta a kezére felállított építményt.*
-Minden megvan. Senki nem látott meg út közben. *Felkapja a kristálypoharakat és beleállít egy-egy kanalat, majd szépen visszahuppan az ágyra.*
-Melyiket szeretnéd? *Látszólag ugyan egyformák, de szeretné megadni a választás lehetőségét, az egyikben mintha kicsivel több csoki öntet lenne, de nem jelentős a különbség.*



476. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-28 14:42:13
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ledől hát az ágyra, hogy várja Maydeleine visszatérését. Telnek a percek, amíg szöget nem üt a fejében egy gondolat. Felkel, az asztalhoz lép, és a kezébe veszi a papírt, amin a nő szomorú próbálkozása található a szépírás felé. Végigolvassa a lapot, majd ugyan úgy teszi vissza a helyére. Ismét végigdől az ágyon, elmerül a saját elméjében és gondolataiban, végigjátszana a napját, hogy mi történt, mit tehetett volna másképp, mire reagálhatott volna máshogyan, és levonja magának azokat a következtetéseket és tanulságokat, amik másnap hasznosak lehetnek. Ebből aztán Maydeleine és az ajtónyitási próbálkozási ébreszti fel. Felkel és beengedi a nőt, még mielőtt valakinek feltűnik az egyik szobában a hangzavar.*


475. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-27 18:38:05
 ÚJ
>Wellyradona Augusztynna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kis pihenő//

*Mindenkinek jár egy kis pihenőidő, még neki is. Már egy ideje talpon van odalent és végre most csappantak meg úgy a vendégek, hogy el tudott szabadulni. Épp a szobája felé tart a folyosón, mikor meglátja az egyik ismerős férfit egy elég vastag paksamétával a kezében. Kicsit tanácstalannak is tűnik, így megszólítja.*
-Azt hittem épp a raktárt pakoljátok. *Az közelebb lép és némi torokköszörülés után kiböki, hogy bizony rá bízták most, hogy leltározza le a raktárban lévő holmikat, hogy minden meg van-e. Elmondása szerint nem igazán fűlik a foga ilyesfajta munkához, de valakinek ugyebár azt is meg kell csinálni. Persze ehhez mérten megfelelő időt is kapott rá, csak el kell döntse hol is kezdje el.*
-Ez tényleg nem butaság, már régen volt ellenőrzés, de annyi itt a munka, hogy néha még a sellők se győzik. Szerencsére. *Hiszen ez azt jelenti, hogy most nagyon megy a Sellőház fogata, ami mindig örömmel tölti el. Amíg ugyanis így van, addig mindig lesz munkája és nem telnek unalmas pohártörölgetéssel a napjai. Egyelőre csak int a férfinek.*
-Akkor… jó munkát neked. *Majd a szobájába lép, hogy felfrissítse magát és néhány órát aludjon. A sok ácsorgással és járkálással eltöltött idő megmerevítette az izmait, kicsit átdörzsöli a vádlikat némi olajjal, majd elfekszik az ágyon és elszundít.*



474. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-26 11:19:11
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Kicsit azért ügyeskednie kell, hogy a desszerteknek ne essen baja, miközben odabent közlekedik. ~Hozhattam volna tálcán! Most már mindegy…~ Engedi el a bosszantó kis gondolatot, ami ott motoszkál a fejében. Elsétálva a szobája előtt megtorpan. Aztán néhány percnyi gondolkodás után úgy dönt, kihozza a pipáját és egy kis dobozt, amiben dohányt tart. Azt a meggyes fajtát, hátha Ernussnak még arra is kedve támad, mégse ördögvigyor, mert azt ugye nem akart, csak egy kis gyümölcsös füstölő. Az egyik poharat ráteszi a dobozra, amiben a pipa és a dohány is van, a másik kezében meg a kanál és a másik öblös pohár. Odaérve Ernuss szobájához, megpróbálja a könyökével kinyitni a kilincset. Elsőre nem sikerül, de ez eddig sem tántorította el, próbálkozik kitartóan, kettő között kis szünetet tartva. ~Remélem nem aludt el. ~*


473. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-25 20:57:07
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Zammiria, Ralas//
//Iroda//

*Az életben semmi sem jött nekik könnyen, de valahogy mégis haladnak a rögös úton, s ha az egyikük megbotlik, a másik ott van neki, hogy felsegítse, vagy legalább ott üljön vele az árokparton, míg szusszannak egyet. Zammiria sosem fogott volna bele ilyen nagy üzletbe egyedül, az ő eleme a félárnyék volt mindig is, a csendes, háttérből való, finom ráhatás. Ralas mellett sokat változott, rengeteg tapasztalatot gyűjtött, ezért mindig hálás lesz neki. És sokat kapott más téren is. Igaz, ez nem egyezik céljaival, de felbecsülhetetlen értékű, hogy egyensúlyban tartsa a sok bosszúság mellett, hogy tőle mennyi gyengédséget kapott. Elmosolyodik a Ralas-féle hanyag legyintésen. Cinkos-játékos fények költöznek a tekintetébe, mikor a férfi arra utal, hogy miképp viszonyul a nőkhöz, s köztük hozzá. Néhány hónapja még feszültté tette volna ez a kimondatlanul félbehagyott válasz, most viszont elsimítja a fodrokat a lelkében. Talán elfáradt ahhoz, hogy hadakozzon. Vagy túl sok karcolás érte önbecsülését túl rövid idő alatt. Kinyúl szabad kezével, és puhán megsimítja Ralas kézfejét. Saját tenyere most meleg, az ital dolgozik a szervezetében. Oly furcsa a világos bőrre surranó sötét ujjak látványa, mintha a valamiféle árnyék lépne ki a falból. Mindig is két külön világ szülöttei lesznek. A személyzet pedig örök téma lesz közöttük. Carlotteia és Darelld privát tragédiájáról hallva meglepetten rebben meg a tekintete, és felszaladnak a szemöldökei.*
- Darelld? Mármint… Darelld?
*Nevet bele a végén.*
- Nézzenek oda, micsoda sármőr! Ha a nevén van a nő, akkor nem csak a kedvese volt.
*Kezdi átértékelni a marcona őr jellemét, és a lehetséges bonyodalmakra gondol.*
- Remélem, nem lesz ebből probléma.
*Sóhajt csak magának morfondírozva. Aztán meghallgatja a felsorolást a többi új Sellőről, a végén kissé elképedve ül.*
- Tündér is? Ezt a sok lányt mind addig vetted fel, míg a Rumosban voltam?
*Nem csoda, hogy olyan nagy volt a nyüzsgés, és lehet, hogy a fejetlenségért is a sok tapasztalatlan lány volt a ludas. De nem akar ítélkezni pontosabb információk nélkül, ennek utánajár majd.*
- Sokkal hasznosabban töltötted az időt, mint én.
*Húzza el a félmosolyt önnön sanyarúságán mulatva. Társa még akkor is viszi előre az üzletet, amikor "otthon marad". Nem kerüli el a figyelmét, hogy Ralas nem először nyúl a homlokához, és minden szempontból a fáradtság jeleit mutatja. Míg az új épületről beszélnek, leteszi a poharat, és feláll. Abban reménykedik, hogy a férfi az el nem foglalt kartámaszra engedi leülni a fotel szélén, amit korábban már megfontolás tárgyává tett. Ha igen, akkor megsimogatja az arcát ujjainak külső felével finoman, és a nyaka mögött átnyúlva megpróbál enyhíteni sejtett fejfájásán. Ha lehet, akkor magához húzza gyengéden a fejét, hogy megtámaszthassa a vállán, és kevesebb feszültség maradjon a nyakizmokban. Ez talán sikerül, ha egyenesen hajtja hátra, nem dönti oldalra. Először a homlok közepétől kifelé simít ujjaival a halánték felé mindkét irányba többször egymás után, lassan.*
- Igazad van.
*Lágyítja el a hangját, bár nem gondolta, hogy ezt rosszként éli majd meg valaki.*
- De ha senki nem akar menni, nekünk kell kijelölni, ki dolgozik ott és mikor. És van itt más is. Nem szeretnék még egy bordélyházat. Szóval, aki Sellőként akar dolgozni nálunk, annak itt kell maradnia, ott nem fogadunk kuncsaftokat.
*Amennyiben a masszírozást végezheti, apró körkörös mozdulatokkal dolgozik a halánték táján, majd a tarkónak, a nyak hátsó részének és a vállaknak is figyelmet szentel. A közös esemény gondolata tetszik neki.*
- Remek ötlet! Gondolom, az információ úgyis kiszivárog, de legalább átgondolhatják, hogy mit szeretnének. Aki félénkebb vagy bizonytalanabb, talán nehezen mozdulna hirtelen egy ilyen eseményen. Egyébként… arra gondoltam, talán lehetne ott egy kereskedés. Valami olyasmi, ami mindenkinek hasznos, és nincs a Sellőházban. Például gyógynövények. Vagy alkimista laboratórium.

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.25 21:14:50


472. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-25 19:13:48
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Zammiria, Ralas//
//Iroda//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A beszélgetés miliője, több, mint kellemes, lazító és pihentető. Oly könnyedén hagyják el szájukat a gondok, s problémák, mintha egész életükben ezekben éltek volna. Szervezetük, s lelkük erősödött, mondhatni, hozzászoktak már, s képesek legyinteni rá. De miért is ne tennék? Egy olyan szervezetet sem tud mondani, kik hasonló kínlódáson mentek volna keresztül, mint ők, s mégis talpon állnak. Mit számítanak folytonos elégedetlenkedők, kinek száján csupán a szar ömlik folyton, másokra kritikusan, saját magukra meg csodaként tekintenek. Kedélyesen nevet fel maga is saját felsorolására, s a lány reakciójára. Bizony, telepakolhatnák bárszekrénnyel, akár mindkettejük irodáját, vagy csupán... türelmesen választanak abból az egyből, a lényeg a legyintésben és az apró sóhajban rejlik, ami azt sugallja: "Kapja be mindenki! Mi akkor is tovább élünk majd." Elvigyorodik:*
- Vicceltem, kedves! Hisz tudod, hogy vélekedem... *Emelkedik meg halványan szemöldöke, s mosolyodik el kedvesen.*
- Szerintem nincs vele gond. *Legyint.* Csak tippjeim vannak... Darelld volt kedvese és nem lehetett szép a szétválás. *Vigyorodik el, majd észbe kap.* De nem lesz gond, talpraesett lány és korábban is itt dolgozott, Alfonz kezeskedik érte, rokona. *Foglalja össze hirtelen, mi eszébe jut.*
- Itt van ugye a tündérlány, Nalaeä, a félelf, s az ork Laz'gara, aki máris bevetette magát. *Próbálja összeszámolni.* Vyliassa és most Milhen. Talán ennyi. *Hagyja abba hirtelen. Kissé neki is összefolynak már a napok, s fáradtan dörgöli meg halántékát, majd iszik egy kortyot.*
- Lakónegyed. Közelebb a házakhoz, mint a Sellőhöz, ámbátor a dokkok közelében sem lenne rossz, akkor a hajóról rögvest odamehet, ki csupán pihenni akar.
*Hümment egyet.*
- Kevés olyan személyről tudok, aki nélkülözhetetlen. Egyedül pedig nem engednék szívesen senkit. *Rázza meg a fejét.*
- Olyannak kell mennie, aki egyébként is szívesen menne, erre nem kényszerítenék senkit. Talán megkérdezhetnénk őket a következő esti mulatság során. *Veti fel ötletként.*


471. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-25 16:38:08
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Figyelmesen hallgatja Maydeleine véleményét, és bólint neki, miszerint megértette.*
- Igazad van, a külső fontos, de nem mindegy. Ezt én is tudom.
*Azt már megtudta, hogy külsőre vonzónak találhatják, ám ez nem minden.*
- Rendben, legyen. Köszönöm. Tartozok neked eggyel, ha bármiben segíthetek majd, szólj bátran.
*Ezt komolyan veszi, elvégre a nő fizetni fog azért, hogy Ernuss bűnözhessen, így az a legkevesebb, hogy megpróbálja viszonozna majd. Egyébként pedig egy kis sütemény nem a világvége, egyszer kipróbálja, hogy milyen, a kettejük titka marad, ha pedig kiderül, mit vágnak a fejéhez? Megevett egy kis édességet? Ugyan már!
Így félmeztelenül végigdől az ágyat, és türelmesen várja, hogy a nő visszaérkezzen.*


470. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-23 16:02:13
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Keménykedések//

*A harc véget ért, és szerencsére senki nem sérült meg, Dreyia fellélegezhet, ezért nem fogják ma kirúgni. De egyelőre ha Madyt nem veszi, senkivel sem épp kiemelkedő a viszonya. Zammi tartózkodóan viselkedik, lehet, hogy ténylegesen nehéz neki ez a helyzet, ezen Dreyia nem változtathat. Hiába tekint Zammiriára barátként, perpill a főnöke. Vélhetően neki is fura lehet a dolog. Ralassal sem épp simulékony a viszonya, bár abban megegyeztek, hogy nem ölik meg egymást. Igaz, a férfit még nem ismeri annyira, hogy megítélje, és nem is most fog nekiállni. Figyelme visszatér Reyre.*
- Igen az önfegyelem hasznos dolog, de itt rá kellett jönnöm nekem is hogy az amit bőven erős önfegyelemként kezeltem. Nos az egy fabatkát se ért, itt olyan helyzetek is előfordulhatnak amik nem biztos hogy tetszenek majd, de együtt kell velük élnünk. Én is ugyanabban a cipőben járok, mint te, az önfegyelem terén. Nevezhetem, magam fegyelmezettnek, de még csak tanulom én is itt, és javaslom neked is hogy szokd a gondolatot hogy az önuralmunk kevés. Ezért, jók ezek a közös edzések mert a feszültséget is kiadhatjuk magunkból. Plusz, azt a fránya önfegyelmet is tréningezzük. Ha bármi gond van szívesen meghallgatlak, szerintem a kevesek egyike vagyok akik semmilyen korábbi tetted nem ítélem el. A Sellő az új élet felé nyit, és az előző életed árnyait nyugodtan kint hagyhatod. Ha meg feltűnnek, max közösen tüntetjük el őket vissza az árnyak közé. Úgy is sok éhes hal van a kikötőben, na meg egy rakás patkány is, amik szintén örömmel veszik az ingyen kaját. Szóval én itt leszek, ha edzenél, vagy csak beszélgetnél.
*Néz Reyre nyugodt mosolytalan arccal, talán most először nem mosolyog beszélgetés közben. A gyakorló fegyverekhez lép, és ismét a hosszú botot veszi le gyakorlás céljából. Az előző harc alatt kimerült izmait ellazítja, és Reyre néz ismét.*
- Csak azt fogadd meg, amit hasznosnak tartasz, a többit felejtsd el. Én is ezt szoktam tenni, néha azokkal is amik pedig hasznosak.



469. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-23 15:41:36
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Menjünk végre haza//

*Mindamellett, hogy nem ért egyet a dologgal és sohasem fogja valószínűleg megérteni, miért is látogattak el arra a borzalmas helyre és ott a mélységinek mi dolga is volt pontosan. Ráhagyja, ez bizonyára neki fontos dolog volt, azt pedig már megtanulta, hogy minden személy különbözik a másiktól. Néha csak az elfogadás az, amit tehet, habár az elvekkel vagy a cselekedetekkel nem feltétlenül ért egyet.
Mikor a Sellőhöz érnek, neki is feltűnik az előtte felgyülemlett embertömeg, de előtte még egy kis kitérőt tesznek az istállónál. ~Remélem nem történt baj. ~ Mikor Dreyia leveszi a holmijukat, odanyúl a kezével és magához vonja a sérült kezét.*
-Várj egy kicsit. Jó lenne ezt eltüntetni. *Mondja halkan és magával húzza a nőt, néhány méterrel odébb, ahol nem lát rájuk senki, se az udvarról se az istállóból. Már egy ideje izgatja a dolog és nem hagyja nyugodni. A Templomban igen sok érdekes dolgot olvasott és hallott a szerzetestől. Előszeretettel beszélt Eeyrhez is, de semmi jelét nem adta, hogy eljutottak volna hozzá a szavai. Abban is kételkedik, hogy egyáltalán egy „ilyen” nő gondolatait meghallgatná, viszont most remek lehetőség adódott arra, hogy próbára tegye a dolgot.*
-Na nézzük, azt hiszem a kezem ide kell… *Teszi rá a kezét a nő mellkasára, közben lecsukja a szemét, hogy ne zavarja semmi a koncentrációban.*
-Most, maradj kérlek csendben… *Nem szeretné, ha virgonckodna, mert ez most egy igen fontos pillanat. A sérülés ugyanis talán a legelhanyagolhatóbb dolog ebben a képletben.*


A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.

468. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-23 15:16:48
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Menjünk végre haza//

*Miközben a saját dolgát intézné Mady kérdésekkel bombázza.*
- Egész pontosan ara hogy pár csepp vér fog az oltárra esni. Semmi másra.
*Mady inkább a ló körül sertepertél, bár a hátas nem díjazza a zavargást, mégsem mozdul, hisz nincs veszélyben. A lány egyre jobban kétségbe ejti Dreyiat, de egyelőre még ő sem okoz zűrt. De amint elvégzi a dolgát, és beköti a kezét a lányhoz lép, aki rögtön kifakad.*
- Igen sebes, de ebbe még senki nem halt bele, és már nem is vérzik. A sétával egyetértünk.
*Megfogja a vezetőszárat és sétára ösztönzi a hátasát, majd Madyre néz, hogy mehetnének már. Ezt a lány örömmel fogadja, hisz szemmel láthatóan borzong a helytől. Az utcán elvétve látnak embereket, valahogy mindenki utálja az esőt, holott az szinte mindent megtisztít. De nem fog kiselőadásba kezdeni a véleményéről. Amint a Sellő közelébe érnek, kisebb tumultus látszódik az utcán, mintha valami történne, de még nincs érkezése foglalkozni a témával. Első a lova, ami élelmet és pihenést érdemel, amiért hűen szolgálja őt. A második, aki szintén figyelmet érdemel az Mady hisz nem esett kétségbe, míg arra a pár napra hátrahagyta. Na meg ideje megnézni ki randalírozik a Sellő előtt, és miért nincs még eltakarítva. De csak szépen sorjában. Egy szolgát int magához, bentről akire rábízza a lovát, majd Madyvel, megnézik a csődületet, ha szeretné. Mielőtt a lovat elvezetnék, leveszi kettejük holmiját, a sajátját a vállára dobja. Madyét óvatosabban tartja hisz törékeny is van benne.*



467. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-23 14:18:15
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Mikor a tettek mezejére kíván lépni egy váratlan dolog akasztja meg, persze a feje már tele volt a levegőben röpködő csokis desszerttel, így csak meglepetten pislog az őt visszatartó kéz tulajdonosára. Látja a zavart a szemében, így miután elengedte sem megy el, inkább visszaül az ágy szélére, közvetlenül a mélységi mellé és a törzsét felé fordítja, a fejével egyetemben, hogy meghallgassa a magyarázatot. Miután kibukott a dolog elgondolkozik. ~Nem, mintha őt is vittem volna magammal. ~ Viszont ismét egy feladványt kap, amelyet meg kell oldania.*
-Mit szólnál, ha betenném a kasszába az aranyat érte? Az már csak nem számítana lopásnak. *Csillan fel a szeme, úgy érzi megoldotta a dolgot és nincs több akadály, ami miatt ellenkezhetne a mélységi. Ha pedig magával is őszinte akar lenni, akkor neki igenis most kedve lenne elfogyasztani, akár egyedül is egy olyan csokis majszolnivalót. Aztán érzi, hogy más vizek fel eveznek, a fel lopózó szavak, nem igazán alkotnak egy mondatot, de már a jelentésük is igen megdöbbentő, hogy egyáltalán egy ilyen, tisztasági fogadalmat tett ember szájából kiszabadulhatnak. Csak utalnak valamire, számára egyértelmű és a félrepillantás arra engedi következtetni, hogy ekkor ők ketten egy dologra gondolnak.
~Te jó ég! Azt várja, hogy mondja el az elejétől a végéig? ~ Persze nem hinné, hogy ebben bármi szégyellnivaló is lenne, de a szerzetesnek bizony úgy sejti okozna zavart pillanatokat. A kiszaladó kérdésre persze a választ át kell gondolnia, így beelőzi a mélységi és mindjárt magyarázattal is ellátja, ami most egészen jól jön neki, időt nyer vele. ~Szélvihar sebességgel haladunk, először csak az édesség, aztán a vigyor, most meg a … ~ Az viszont kifejezetten meglepi, hogy még eddig csak egyszer volt nővel, persze nem szeretné, ha a döbbenet kiülne nagyon sokáig az arcára, de egy váratlan másodperc erejéig nem tudja visszatartani.
A dacos és lázongó gyerek már nem igazán lepi meg, úgy véli mindenkinek volt egy ilyen lázadozó korszak az életében és tett olyat, amire nem feltétlen büszke. Az már inkább ad okot számára aggodalomra, hogy a férfi egyetlen nőkkel ilyen téren létesített kapcsolata olyan fiatalon esett meg, csupán egy csakazértis hadművelet keretin belül.
~Biztos tartott kemény három percig, aztán mentek a dolgukra. ~ Nem igazán kíváncsi a részletekre, úgy véli, talán ezért is nem vágyik rá azóta, az érzést pedig az idő szépen laposra is csiszolta, bizonyára, ha most rákérdezne milyen volt, nem tudná felidézni magában.
~Nem mondom, hogy nem volt jó. Ennyi? ~ Vesz egy mély levegőt, majd a történet végeztével leveszi a terhet a másik válláról és átveszi a szót.*
-Az a véleményem, hogy itt, a sellőben a lányok nagy része azt mondaná, hogy szívesen foglalkozna veled, mert jól nézel ki. Foglalkozol a testi felépítéseddel, ez pedig mindenképpen vonzóvá tesz téged. Azonban a nők általában nem csak a külsőre mennek. Főleg ha egy kellemes éjszakát szeretnének eltölteni. Jár ide is a Sellőbe olyan, aki kívülről igen tetszetős, de egy önző dög és nem foglalkozik a partnerével, csak, hogy neki jó legyen. *Szívesen mondaná, hogy a férfi bizonyára nem ebbe a kategóriába esik, de mivel egyetlen ilyen alkalmat tud csak felsorolni az élete során, nem biztos, hogy egy újabb érintkezéskor nem változik egy fékevesztett ámokfutóvá. Az ember is akkor zabálja túl magát a legjobb, mikor már farkas éhesen kezd neki az evésnek.*
-Szóval mi legyen? Hozzak vigyort vagy inkább a csokis édességet? Persze beteszem az aranyat, attól ne félj. *Nyugtatja meg, felé eső kezét is felemeli.*




466. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-22 22:43:09
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Zammiria, Ralas//
//Iroda//

*Ralas valóban védelmezi mindnyájukat, bizonyára másért is ugyanígy kiállt volna, ahogy tulajdonképpen Milhenért is megtette. De neki is mondania kellett valamit, mert elsőre nem akart szájára jönni a válasz.*
- Egek…
*Forgatja meg a szemeit a tételes felsorolásra, ami ijesztően pontosan írja le, milyen katasztrófák sújtották őket az elmúlt időkben. És még csak nem is teljes a lista. Kígyónyelvű mágusok, pökhendi uzsorások, problémás vendégek, de még ablaktörő fenyegetők sem szerepeltek benne.*
- Azt hiszem, egy szekrény nem is lesz elég.
*Nevet halkan, és inkább elhesseget minden felbukkanó ötletet, mi jöhet még ezután. Újoncuk említése az ő arcáról is elfújja a derűt.*
- Talán.
*A kérdések jogosak és megválaszolásra várnak, de a provokatív tréfa belé fagyasztja a szót. Eszébe juttatja, milyen bizalmaskodón viselkedett Ralas nemrég pártfogoltjával, s bár csak egy pillanatra bukkan fel az emlék, magával hozza az egész beszélgetés feszült hangulatát. Persze tudja ő, hogy ez most komolytalan megjegyzés volt, enyhe mosolyt öltve pillant és nyúl letett poharáért.*
- Azt mindjárt gondoltam, hogy élvezed.
*És még csak nem is tud arról, ami addig történt, míg távol volt, és szinte megduplázta a Sellők számát. Belekortyol az erős italba, de ezúttal nem rándul meg a szája széle.*
- Már nem tudom követni a személyzetet, pedig csak néhány órát voltam távol. Kell csinálnom végre egy listát és beosztást. Felvetted Carlotteiát is, ahogy hallottam tőle. Vele mi a gond vajon? Darelldék álltak jót érte?
*Pusztán érdeklődik, nem szemrehányást tesz. Megérti, miért fő Ralas feje az őrök miatt. Mikor a faékről esik szó, önkéntelenül neveti el magát ő is.*
- Szerződtesd az orkot, ha Khul végzett vele. Egyébként nem csak a férfiak lehetnek jó őrök. Elrettentésnek persze jobb, ha valakin látszik is, hogy mire képes, és javulna a megítélésünk is. De vannak itt harcias nők is, akik támogathatnák ezt a csapatot.
*Az említett nevekre elcsendesedik. Hát ezért érzi magát olyan idegennek a mulatóban. Az ismerős arcok nagy része távol jár.*
- Nálunk valószínűleg kellemesebben töltik az idejüket.
*Egy kicsit morfondíroz magában, és újabbat kortyol. Részint pótcselekvés, részint egyre kevésbé zavarja az ital íze.*
- Nem terveztem el a személyzetet.
*Nyúl vissza a megválaszolatlan kérdésekhez, és könyökét megtámasztva a homlokát becsukott kezére hajtja.*
- Előbb nem ártana amúgy is tisztába jönnöm velük. Van ötleted? Az épület lehetne a közelben, így a felügyeletet könnyebb megosztani, és az őrök se fásulnak el a monotonitásban, ha váltják egymást. Legyen viszont annyira távol, hogy a Sellőháztól különállóként tekintsék! Egy nyugodt, védett hely. És ha már valami újat építünk, az szerintem legyen jó, így építőmesterre lesz szükségünk.

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.22 23:59:51


465. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-22 20:45:32
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Eszembe sem jutott nem aludni *legyint.* Tisztában vagyok a veszélyeivel, ám sértő, hogy ilyen ostobaságot kinézel belőlem.
*A hangjából nem úgy tűnik, mintha tényleg megsértődött volna, ugyan olyan nyugodt és kimért, mint mindig. Maydeleine eközben különösen közel húzódik hozzá, talán olyan közel, mint más senki, és ez különös érzéssel tölti el a férfit. Általában már az irritálja, ha valaki a személyes terének a közelébe megy, most inkább különös borsódzást érez a hátában. Mikor a nő állna fel, egy hirtelen mozdulattal megfogja a kezét. Nem tudatos mozgás, még saját magát is meglepi vele, így egy gyors lefagyás után el is engedi.*
- Nem lenne jó ötlet, ha meglátna valaki, amint hatalmas tányér süteménnyel lopódzunk fel a szobákba *rázza meg a fejét.* És nem fogom meglopni azokat, akik ágyat és ételt adnak nekem.
*Számára az engedély nélküli elvétel, azaz lopás, ami pedig nem kis bűn.*
- Tudod... *kezdi, és közben meglapogatja az ágyat, hogy Maydeleine üljön inkább vissza.* Mit csinálsz a vendégeiddel... hogy...? Tudod...
*Talán most az először érzi magát bizonytalannak, és nem tud normálisan beszélni. ár pillanatig maga elé mered, aztán visszanéz a nőre.*
- Szerinted egy nő vonzónak találna? *kérdezi hirtelen, aztán elképedve saját szavait felnevet kínjában.* Ezt nem mondtam senkinek, de... Egyszer volt testi kapcsolatom. Csak egyszer. Még tinédzserként, mikor a gyermeklét és a felnőttkor között tombolsz. A mesterem pár éve vett magához, és nehezen akartam megérteni, hogy miért nem jó dolog a piacon lopni a kereskedőkről. *Megrázza a fejét.* Mikor először beszélt a tisztaságról, akkor, gyerekként, tomboló hormonokkal idiótának hittem. Elsőnek beszélt róla, én pedig dacból, még aznap este elmentem az első nővel, akit találtam, hogy vegye el a szüzességem, és ezáltal a tisztaságom. A mesterem megtudta, azt hittem, csalódni fog és kioktat, de nem tette. Azt mondta, ezután kísérteni fog, akarom majd újra és újra és újra, és ha tiszta akarok lenni, ellenállok, a késztetés majd elmúlik... De... sosem volt késztetés. Sosem éreztem belső vágyat, hogy magmáévá tegyek egy nőt. Talán születésemtől kezdve ilyen vagyok *tárja szét a karját.* Ó, nem mondom, hogy nem volt jó, az volt. Élveztem, de sosem kívántam. Nem hiszem, hogy ez normális, néhány férfi kellőképpen szenved a cölibátustól, talán pont ezért vezették be, de biztos, hogy nem az olyanok miatt, mint én.


464. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-22 20:02:06
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Nem is sejtette, hogy egy ilyen kósza példa micsoda gondolatlavinát indíthat el a másiknál. Egy pillanatig nem kap szikrát az agya, néha megrángatva az egyik szemöldökét.*
-Héhéhéhéhéhé! *Emeli fel a két tenyerét a másik felé nyújtva.*
-Álljunk csak meg egy pillanatra. Az alvást elhagyni nagy felelőtlenség lenne, hiszen azzal alkalmatlanná is válhatsz a munkára vaaagy ami még rosszabb, munka közben bajod eshet a figyelmetlenség miatt. Verd ki a fejedből. *Mászik a másik felé az ágyon négykézláb, közben pedig olyan csúnyán néz, ahogy csak képes. Ha még azt is tudná, hogy ezúttal nem csak színileg, de belül is elérte a másikat a megállapítása, bizonyára majd kiugrana a bőréből, vagy éppen rá a mélységiére, szétvetné a boldogság menten.*
-Értem. *Veszi tudomásul a másodszorra is megerősített tényt, ma nem fogják telefüstölni a szobát és egymás haján nevetni. Azért látja a másikon, hogy vívódik magában és talán soha nem is figyelt meg ennyiféle érzést a férfi arcán, mint ebben a röpke néhány, őszinte beszélgetéssel töltött percben. Valóban nem szeretné, ha most olyat tennének, amit később a szerzetes megbán és talán attól őt örökre meg is utálja. Aztán hirtelen tör fel belőle a beleegyezés, ami nem kicsit lepi meg, de néhány lefagyott másodperc után azonnal rávágja a lényeget.*
-Persze! Nem mondom el senkinek. *Közelebb is húzódik, hogy ismét törökülésbe üljön, immár a férfivel szemben az ágyon, épp egy tenyérnyi helyet hagy még, indokolatlanul vagy engedély nélkül hozzáérni nem akar. Majd kezdenek letisztulni a gondolatok, amelyek a mélységi száját elhagyják, még a végét mindenképpen megvárja, addig nem áll fel, hogy hozza a dohányt. ~Cölibátus?! ~ Már nem először hallja ezt a szót és a jelentését is ismeri, még szerencse, hogy semmi olyat nem tervezett, ami a férfi „tisztaságát” beszennyezni lett volna hivatott. Első körben hajította volna ki a szobából nagy valószínűséggel. A desszertes dologra ő is elmosolyodik, és még szélesebbre kúszik a szája, mivel látja, hogy a másik is nevet. Ritka pillanatok egyike.*
-A desszertben is benne vagyok. *Áll fel az ágy mellé, visszaveszi gyorsan a cipellőjét.*
-Milyen édességet kedvelnél? Csokoládés tejszínhabos? Kóstoltad már? *Ha már kísértések vagy fogadalom megszegés, akkor mindjárt legyen jó kövér, hogy érdemes is legyen miatta bűnbe esni.*



463. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-22 19:18:18
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Láthatóan hosszasan elgondolkodik azon, amit Maydeleine mondd neki.*
- Ez igaz *jelenti ki végül.* Viszont alvás nélkül... Nem túl egészséges... Mondjuk. Bár, ha sok napi nem alszol, egy idő miután ha akarod, ha nem, kidőlsz. *Ezen gondolatsor hossz láncolatot indít el az elméjében.* Vajon ha mást is hosszú ideig megvonsz magadtól, annak is ilyen következménye van?
*Talán így van, és az ilyen személyek egy idő után kibuknak, elveszítik a kontrollt, és habzsolni kezdik az életet. Vajon erre is utalt a mestere?*
- Igazad van, van önfegyelmem, mégsem bírom benne. *Ezzel nem tud vitatkozni, és eddig észre sem vette. Pedig a nőnek mennyire igaza van. Nem is hitte volna, mikor először találkoztak, hogy ennyire mindenre rá tud majd világítani Maydeleine. Ezért nem szabad senkit sem alábecsülni.*
- Nem szeretnék ördögvigyort *jelenti, ki, ezzel lezárva a témát.* Tudom, hogy segíteni szeretnél, és azért hálás vagyok. Ha a mesterem tényleg azt üzente, hogy ahhoz, hogy a lelki teljességhez meg kell szegnem egy eskümet... Nem vagyok az az esküszegő fajta.
*Pár pillanatra az arcába temeti a tenyerét, majd felnéz, és egyenesen Maydeleine szemébe néz.*
- De igazad van, ezzel csak azt érem el, hogy felgyülemlik bennem a feszültség. Csináljuk! De csak ha tényleg a falak között marad.
*Csak akkor folytatja a gondolatmenetét, ha a nő tényleg teljesen belegyezett.*
- Talán egy kisebb fogadalom egyszeri megszegése felszabadítana annyira, hogy ne frusztráljon ez az egész. Van egy pár... Lássuk csak... Három fő fogadalom van: a vallás, a tisztaság és a szegénység.
*Innen már nem lehet nehéz kitalálni, hogy miért nem fogad el pénzt Ralastól és Zammiriától.*
- A vallást szerintem ki is ejthetjük, marad a tisztaság és szegénység. A tisztasághoz tartozik a cölibátus és a mértékletesség... Hmm... Vajon mit szólna Ralas, ha a éjszaka közepén leszöknék a konyhába, és megennénk az összes desszert?
*Ezen gondolatra halkan felnevet, még magát is meglepi. Talán már a szabadság gondolata is szabadabbá tette egy kissé? Lehet, hogy ez a kulcs? A gondolatok szabadsága, amiket nem enged megtestesülni?*
- Nem tudom, ne haragudj. Ez nem biztos, hogy jó ötlet. A fogadalmak nem véletlenül vannak, nem véletlenül fogadjuk meg őket.

A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.22 19:26:47


462. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-22 18:55:29
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Zammiria, Ralas//
//Iroda//

*Zammiriával ellentétben az emberek nagy többsége nem tekinti az érzelmek közlését gyengeségnek. Ralas, azonban annyira már ismeri, hogy ez nehéz számára nagyon nehéz lehetett. Hálás érte, s tekintete ellágyul, ajkára mosoly ül.*
- Ugyan. *legyint, mikor a köszönet tárgyára fény derül, valójában ezt a világ legtermészetesebb dolgának gondolja. Egy csapat ők ketten, ahogy egyébként, ismerve saját magát kiállna az egész gárdáért is itt a Sellőben, ha kell saját maga kárán, de akkor ez cseppet sem foglalkoztatná. Miután leül, s az italt megkapva koccintanak, bólintással nyugtázva Zammiria kiegészítését, egyik lábát átcsapja a fotel karfáján, végleg kényelembe helyezkedve süpped bele, felsóhajtva.*
- Az jó ötlet! *Mutat rá kacéran kacsintva.* Egy bárszekrény mindig jól jön... főként, ha épp tűzoltás, verekedés, lopás, vagy gyilkosság után vagyunk, olyankor általában szoktak inni egy kortyot, bár ez ilyen emberi gyarlóság! *Nevet fel elbagatellizálva a helyzetet. Végképp megnyugodott. Amíg elül a baj, nincs probléma, ha feltámad, hát elhárítják, ördögi körnek tűnik, de innen nézve, már egyáltalán nem az. A vicces, hogy mindez egy egyszerű Rumosban eltöltött éjszakával indult, mikor még semmilyük sem volt, most meg már terjeszkedést terveznek. Összevont szemöldökkel hallgatja a lány javaslatát, s lelki szemei előtt máris egy épület körvonalazódik. Megfáradt bakáknak, tisztes hajóskapitányoknak, a kikötői látogatóknak, kik a bujaság már nem, vagy soha nem is volt vonzó.*
- Hát, ha kémkednek, hát kémkedünk mi is, épp most vettünk fel egy tökéletes beszivárgót! *Egy pillanatra persze zavar fut át arcán, de aztán leküzdi a rossz emléket.*
- Hová gondoltad azt a fogadót? Ki vezesse? Elég jól meg van kötve itt a kezünk, gyakorlatilag szinte mindenkire szükség van, s úgy látszik például a férfiak kevésbé kívánnak egy háremre vigyázni. *Húzza el a száját, majd hirtelen széttárja kezét.*
- Bár... *Sunyin Zammiriára pillant.* nekem semmi gondom vele, hogy hölgykoszorúban dolgozom... *Ahogy kimondja nevetve kapja maga elé kezét, hátha megdobnák valamivel. Már látja a durcás, félig talán mosolyba hajló tekintetet.*
- Vicceltem, egyébiránt tényleg mindegy, most nagyon jók vagyunk, de még mindig nem elegen. Kellene még vagy három ember. Életerősek, férfiak, harcedzett veteránok, nem filozofikus gondolkodók. *Fúj egyet, majd homlokához emeli a poharat.*
- Szerinted fog hozzánk érkezni valaha olyan, aki csupán a munka miatt érkezik? Egyszerű, mit a faék, ha kell odacsap, ha kell akkor meg nem. Olyan sokat kérnék? *A végét elneveti, de azzal tisztában van, hogy szinte mindegyiküknek van valami stikája, ami tovább bonyolít mindent. Jó lenne, az egyszerűség.*
- Remélem Mady, Dreyia, Cassy, Wrexan és Rey jól vannak... *Fűzi még hozzá csak úgy.*


461. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-11-22 18:37:10
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Keménykedések//

*Nem csalódik, Dreyia ügyesen hárítja ütéseit, így szerencsére nem tesz kárt senkiben, maximum a saját lelkében és önbecsülésében. A nő nem ijed meg, még egy-két bátorító szava is akad az orgyilkoshoz. Talán hasonlóbbak, mint gondolnák, azzal a nagy különbséggel, hogy Dreyia már valószínűleg megszokta, hogy tagja egy közösségnek, Rey pedig még mindig nem igazán tudja helyesen kezelni az új élethelyzetet.*
- Önfegyelem...
*Ízlelgeti a szót, amiről mindig is azt hitte, hogy neki van. Tévedett volna? Évekig edzette magát türelemre, a megfelelő pillanat kivárására, és a fájdalom néma elviselésére. És akkor akad egy ilyen helyzet, és mintha a sok tanulás és gyakorlás hiába lett volna, ismét annak a kislánynak a bőrében érzi magát. A kislány, aki sok-sok évvel ezelőtt egy vértől meleg kést szorongatott, és a szeme ugyanígy lángolt. Az első emléke, de ez is homályba vész, csak akkor ötlik fel újra élesen, ha a szörnyeteg elhatalmasodik rajta.*
- Igazán kellemes, és hasznos edzés volt. Igyekszem fejleszteni magam minden téren.
*Feleli nyugodt, kimért hangon, visszatérve régi önmagához. Talán elmondhatná a másiknak, mi nyomja a lelkét. Talán mesélhetne neki erről a sötétségről, ami lehet ugyan az önfegyelem hiánya, de lehet, hogy valami sokkal mélyebben gyökerező, sötét ösztön. Talán mesélhetne neki a kislányról, akinek ugyanígy lángolt a szeme, és egy tőrt markolászott. Talán mesélhetne az elveszett emlékekről, az elveszett életről, névről, családról. Talán Dreyia megértené. De nem fogja ezt tenni, egyszerűen képtelen rá. Mindig egyedül volt, és hiába van egy közössége, igazából most is egyedül van. Az meg főleg nem hiányzik neki, hogy valami hasadt elméjű őrültnek nézzék, aki képtelen uralkodni magán, és veszélyt jelent a környezetére. Így szépen kitisztítja elméjét, elássa a káros és fájdalmas gondolatokat, és immár teljesen tiszta tekintettel néz fel.*
~Hogy lehetne ez az őrület az eszközöm?~
- Köszönöm. Megfogadom a tanácsaidat.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996