Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-16 10:27:46
Üzenet elküldve: 2020-05-16 10:27:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
- Nagyapád kifejezetten ezzel foglalkozik? Óraműves?
*Myr megjelenése, mestersége számára inkább rejt vadságot és sejtet szenvedélyességet, nehezen tudja összeegyeztetni a szerinte olyan nagy precizitást és fegyelmezettséget igénylő, elképzelése szerint egy csendes, tiszta műhelyben folyó aprólékos szereléssel. Ám mindig is szerette felfedezni a mindenkiben rejlő értékeket, amiket hasznossá lehet tenni, nem csoda hát, hogy érdeklődése ennyire látható. Nem kerüli el a figyelmét a testvér szó beszédes kiejtése, de nem mutatja ki.*
- Biztosan nagyon örült neki. Talán a Sellőházban is hasznát látnánk ilyesminek.
*Persze nem a vendégtérben, hiszen ott időtlen minden, nem lenne jó, ha a vendégek éreznék az idő múlását, még a nappalok és éjszakák is összemosódnak. Lassan neki is nehéz e váltakozást követnie, szinte mindig be van zárva a besötétített épületbe, a lámpások, fáklyák és gyertyák művi fényébe. Nem mintha a nappali világosság hiányozna neki, a szeme igen érzékeny rá, inkább csak a szünet, a szabadidő, és az élet élvezete szorult háttérbe az utóbbi időben. Ám kapott helyette mást, így inkább nem panaszkodik. A szerkezettel kapcsolatban elgondolkodik, vajon megrendelésekre alkalmas lenne-e a végeredmény, de eddig az a benyomása támadt, hogy inkább csak szórakozásból foglalkozna vele Myr, és nem is ez a fő mestersége. A szolgálati szobák berendezésére és kitakarítására bólint, a holnap megfelelő határidő. Az óraszerkezettel való foglalatoskodáson elgondolkodik.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőházról azt hallottam, hogy minden beszerzésben tudnak segíteni.
*Jut eszébe hirtelen, hogy ez az információ talán a nő hasznára lehet.*
- Visszatérve a kérdésedre… ha jól értem, ezt amolyan szórakozásból űzött tevékenységnek szánod. Természetesen a szabadidőd a tiéd, támogatjuk mindenki fejlődését, talán egy ilyen órát én is rendelnék tőled, ha jól sikerül az első darab.
*Mosolyog lágyan.*
- Azonban a munkába be kell segítened, ha nem szabadságot veszel ki. Irigységre adna okot a személyzet körében a kivételezés, remélem, megérted... A Boszorkánykonyha felépüléséig alkalmi feladataid lesznek, leginkább itt a háttérben. Például a raktár leltározása örök feladat, besegíthetnél a felelősnek. Vagy ami éppen adódik. Krumplit azért nem kell pucolnod valószínűleg a konyhán.
*Nevet halkan.*
- Egyébként… örülök, hogy így kettesben tudunk beszélgetni. Meg sem kérdeztem, hogy kérsz-e egy italt.
*Még mindig ott áll az asztalkán a három palack, egy vörösbor, egy fehérbor és az, amelyikből ivott nemrég.*
- Kedveled az édeskés, sűrűbb likőrféleséget? Van itt egy egészen szokatlan ízű.
*Nyúl a különös alakú, díszes palackhoz, és az egyik tiszta pohárhoz, de még nem tölt, hisz nem tudja, Myr kéri-e.*
- Én ezt iszom, de neked persze nem kötelező. Van itt bor is, szívesen megkínállak vele.
//Zammiria irodája//
- Nagyapád kifejezetten ezzel foglalkozik? Óraműves?
*Myr megjelenése, mestersége számára inkább rejt vadságot és sejtet szenvedélyességet, nehezen tudja összeegyeztetni a szerinte olyan nagy precizitást és fegyelmezettséget igénylő, elképzelése szerint egy csendes, tiszta műhelyben folyó aprólékos szereléssel. Ám mindig is szerette felfedezni a mindenkiben rejlő értékeket, amiket hasznossá lehet tenni, nem csoda hát, hogy érdeklődése ennyire látható. Nem kerüli el a figyelmét a testvér szó beszédes kiejtése, de nem mutatja ki.*
- Biztosan nagyon örült neki. Talán a Sellőházban is hasznát látnánk ilyesminek.
*Persze nem a vendégtérben, hiszen ott időtlen minden, nem lenne jó, ha a vendégek éreznék az idő múlását, még a nappalok és éjszakák is összemosódnak. Lassan neki is nehéz e váltakozást követnie, szinte mindig be van zárva a besötétített épületbe, a lámpások, fáklyák és gyertyák művi fényébe. Nem mintha a nappali világosság hiányozna neki, a szeme igen érzékeny rá, inkább csak a szünet, a szabadidő, és az élet élvezete szorult háttérbe az utóbbi időben. Ám kapott helyette mást, így inkább nem panaszkodik. A szerkezettel kapcsolatban elgondolkodik, vajon megrendelésekre alkalmas lenne-e a végeredmény, de eddig az a benyomása támadt, hogy inkább csak szórakozásból foglalkozna vele Myr, és nem is ez a fő mestersége. A szolgálati szobák berendezésére és kitakarítására bólint, a holnap megfelelő határidő. Az óraszerkezettel való foglalatoskodáson elgondolkodik.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőházról azt hallottam, hogy minden beszerzésben tudnak segíteni.
*Jut eszébe hirtelen, hogy ez az információ talán a nő hasznára lehet.*
- Visszatérve a kérdésedre… ha jól értem, ezt amolyan szórakozásból űzött tevékenységnek szánod. Természetesen a szabadidőd a tiéd, támogatjuk mindenki fejlődését, talán egy ilyen órát én is rendelnék tőled, ha jól sikerül az első darab.
*Mosolyog lágyan.*
- Azonban a munkába be kell segítened, ha nem szabadságot veszel ki. Irigységre adna okot a személyzet körében a kivételezés, remélem, megérted... A Boszorkánykonyha felépüléséig alkalmi feladataid lesznek, leginkább itt a háttérben. Például a raktár leltározása örök feladat, besegíthetnél a felelősnek. Vagy ami éppen adódik. Krumplit azért nem kell pucolnod valószínűleg a konyhán.
*Nevet halkan.*
- Egyébként… örülök, hogy így kettesben tudunk beszélgetni. Meg sem kérdeztem, hogy kérsz-e egy italt.
*Még mindig ott áll az asztalkán a három palack, egy vörösbor, egy fehérbor és az, amelyikből ivott nemrég.*
- Kedveled az édeskés, sűrűbb likőrféleséget? Van itt egy egészen szokatlan ízű.
*Nyúl a különös alakú, díszes palackhoz, és az egyik tiszta pohárhoz, de még nem tölt, hisz nem tudja, Myr kéri-e.*
- Én ezt iszom, de neked persze nem kötelező. Van itt bor is, szívesen megkínállak vele.
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:13:14
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:13:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Rendor miután erőt vett magán és kikászálódott az ágyból, rendbe teszi magát. Rövid öltözködés után a saját szobája felé veszi az irányt. Még jó, hogy megjegyezte az oda vezető utat, mert most bajba lenne. Ettől függetlenül így is becsúszik egy kis malőr, de végül csak eljut épségben a kívánt szobához. A mosdótálban megmossa az arcát és kinyitja az ablakot, hogy a párkányra kikönyökölve szárítkozzék meg a tengeri szélben. A táj lenyűgöző innen nézve is. A tenger kékje egyszerűen csodálatos. Egy ideig így múlatja az időt, de aztán végül elindul vissza a vendég térbe. Nem lenne jó, ha lustálkodáson kapnák. Bel forrócsókjait még most is magán érzi. Kicsit hiányzik is neki a tengeri leány, de kénytelen túltennie magát rajta. Nem kötődhet minden egyes kuncsaftjához érzelmileg. A kósza gondolatokat elhessegetve indul vissza most már tiszta fejjel.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:03:35
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:03:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*A vajákos lány látja Zammi meglepettségét, s annak tulajdonítja ezt, hogy nem számíthatott erre. S a következő két mondat igazolja is ezt. Fel is nevet hallva, hogy Zammi jól képzettnek tartja a mechanikus szerkezeteket illetően.*
- Hát azért azt nem mondanám, hogy jól képzett vagyok, de sok mindenre megtanított a nagyapám ezen a téren. Zsebre tehető változatával még én sem találkoztam, de kétség kívül egyszerűbb lenne hordani a falival szemben.
*Nem gondolta volna fent a szobában, amikor kipattant fejéből az ötlet, hogy Zammi ilyen nagy érdeklődéssel fogadja majd az órát, de örül neki.*
- Egyszer már csináltam órát a... testvéremnek.* Keserűnek és idegennek érzi az utolsó szót, mert már két éve, hogy nem tartja testvérének azt, aki egyébként az volt.*
- Elképzeléseim már vannak, hogy hogyan nézhetne ki. Valamilyen szinten függ az elképzelésektől, hogy mi kell egy órához, de vannak bizonyos részei, amik elengedhetetlenek a működéshez. Lehet, hogy olcsóbb lenne, ha vennék egyet, de amiket eddig láttam, nem voltak valami szépek szerintem.
*Aztán a szállásrendezésre terelődik a téma.*
- Szerintem holnap meg is leszünk vele. ~Már ha Parcy meg nem nehezíti a munkát.~ *Gondolata most nem rossz indulatú, pusztán annyi mögöttes tartalma van, hogy Myr nem tudja, mire számíthat az elf férfitól. A kimenőre is megkapja az engedélyt.*
- És arra van esetleg mód, hogy a saját kis szolgálati szállásomon dolgozzam az órán, miután Artheniorból beszereztem, ami kell? Ha itt maradnék, lenne lehetőségem ismerkedni a személyzettel, amikor nem az órán dolgoznék.
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.10 17:05:13
//Zammiria irodája//
*A vajákos lány látja Zammi meglepettségét, s annak tulajdonítja ezt, hogy nem számíthatott erre. S a következő két mondat igazolja is ezt. Fel is nevet hallva, hogy Zammi jól képzettnek tartja a mechanikus szerkezeteket illetően.*
- Hát azért azt nem mondanám, hogy jól képzett vagyok, de sok mindenre megtanított a nagyapám ezen a téren. Zsebre tehető változatával még én sem találkoztam, de kétség kívül egyszerűbb lenne hordani a falival szemben.
*Nem gondolta volna fent a szobában, amikor kipattant fejéből az ötlet, hogy Zammi ilyen nagy érdeklődéssel fogadja majd az órát, de örül neki.*
- Egyszer már csináltam órát a... testvéremnek.* Keserűnek és idegennek érzi az utolsó szót, mert már két éve, hogy nem tartja testvérének azt, aki egyébként az volt.*
- Elképzeléseim már vannak, hogy hogyan nézhetne ki. Valamilyen szinten függ az elképzelésektől, hogy mi kell egy órához, de vannak bizonyos részei, amik elengedhetetlenek a működéshez. Lehet, hogy olcsóbb lenne, ha vennék egyet, de amiket eddig láttam, nem voltak valami szépek szerintem.
*Aztán a szállásrendezésre terelődik a téma.*
- Szerintem holnap meg is leszünk vele. ~Már ha Parcy meg nem nehezíti a munkát.~ *Gondolata most nem rossz indulatú, pusztán annyi mögöttes tartalma van, hogy Myr nem tudja, mire számíthat az elf férfitól. A kimenőre is megkapja az engedélyt.*
- És arra van esetleg mód, hogy a saját kis szolgálati szállásomon dolgozzam az órán, miután Artheniorból beszereztem, ami kell? Ha itt maradnék, lenne lehetőségem ismerkedni a személyzettel, amikor nem az órán dolgoznék.
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.10 17:05:13
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:20:42
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:20:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Valószínűleg nem mondott a nő becenevet, de mivel bemutatkozott, a rövidítés saját ötletből jött. Az óraszerkezet felvetése eléggé meghökkenti Zammiriát. Első hallásra igen nagy vállalásnak tűnik, főként mert eddigi tudomása szerint Myr vajákos és nem tudós. Ez persze nem zárja ki azt, hogy valahol tanulta, vagy szenvedélyes módon érdeklődik a mechanikus szerkezetek iránt, de azért mégiscsak szokatlan az érdeklődés a mélységi nő számára.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól képzett vagy ezen a területen. Még nem láttam, hogy zsebre dugható szerkezetet használtak erre.
*Ettől még érdekli a dolog, egy kicsit előre is dől.*
- Készítettél már ilyet? Van erre kész tervrajzod? Gondolom, az alkatrészek és a hozzávalók is ettől függnek.
*Aztán megint hátradől lazán.*
- Én magam sajnos ennyire nem vagyok ismerős a témában, de a városban elég sok mindent lehet kapni. Ha szeretnél, utazz el Artheniorba körülnézni...
*Persze azért a feladat, amit részben rábízott, még elszámolással jár, mindjárt érdeklődik is felőle.*
- Láttam, sokat haladtatok az emeleti szobákkal. Mikor lesz készen? Ha valamiben elakadtok, akkor forduljatok Darelldhez nyugodtan. És ha elkészültök, akkor a Boszorkánykonyha megépítéséig egyelőre nincsen kifejezetten neked szánt feladatom, így néhány napot könnyedén távol tölthetnél, ha gondolod.
//Zammiria irodája//
*Valószínűleg nem mondott a nő becenevet, de mivel bemutatkozott, a rövidítés saját ötletből jött. Az óraszerkezet felvetése eléggé meghökkenti Zammiriát. Első hallásra igen nagy vállalásnak tűnik, főként mert eddigi tudomása szerint Myr vajákos és nem tudós. Ez persze nem zárja ki azt, hogy valahol tanulta, vagy szenvedélyes módon érdeklődik a mechanikus szerkezetek iránt, de azért mégiscsak szokatlan az érdeklődés a mélységi nő számára.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól képzett vagy ezen a területen. Még nem láttam, hogy zsebre dugható szerkezetet használtak erre.
*Ettől még érdekli a dolog, egy kicsit előre is dől.*
- Készítettél már ilyet? Van erre kész tervrajzod? Gondolom, az alkatrészek és a hozzávalók is ettől függnek.
*Aztán megint hátradől lazán.*
- Én magam sajnos ennyire nem vagyok ismerős a témában, de a városban elég sok mindent lehet kapni. Ha szeretnél, utazz el Artheniorba körülnézni...
*Persze azért a feladat, amit részben rábízott, még elszámolással jár, mindjárt érdeklődik is felőle.*
- Láttam, sokat haladtatok az emeleti szobákkal. Mikor lesz készen? Ha valamiben elakadtok, akkor forduljatok Darelldhez nyugodtan. És ha elkészültök, akkor a Boszorkánykonyha megépítéséig egyelőre nincsen kifejezetten neked szánt feladatom, így néhány napot könnyedén távol tölthetnél, ha gondolod.
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:55:29
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:55:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Jól esik neki a gesztus, hogy hellyel kínálják, de az elég váratlanul éri, hogy Zammi nevének rövidebb változatát használja megszólításképp. Könnyen meglehet, hogy említette az asztalnál, hogy szólíthatják így, de nem emlékszik rá. Minden esetre helyet foglal Zammival szemben a kényelmes karosszékben.*
- Nos öh... Szóval szeretnék egy kis zsebórát készíteni szabad perceimben, hogy mindig tudjam, mennyi az idő. Ez mondjuk a boszorkánykonyhában sem feltétlenül lesz rossz. És öh...
*Egy pillanatra elgondolkozik, hogy hogyan is folytassa.*
- Tud-e olyan helyet, ahol az órához szükséges anyagokat beszerezhetném?
*Eredetileg nem ezt akarta kérdezni, de végső soron jobbnak találja ezt a változatot. Majd eszébe jut, hogy a tegezésre még nem is reagált.*
- Egyébként nem baj, ha tegez.
*Elmosolyodik. Ő még azért nem szeretné tegezni Zammit, legalábbis addig nem, amíg nem mondja. Nem akar tiszteletlennek tűnni.*
//Zammiria irodája//
*Jól esik neki a gesztus, hogy hellyel kínálják, de az elég váratlanul éri, hogy Zammi nevének rövidebb változatát használja megszólításképp. Könnyen meglehet, hogy említette az asztalnál, hogy szólíthatják így, de nem emlékszik rá. Minden esetre helyet foglal Zammival szemben a kényelmes karosszékben.*
- Nos öh... Szóval szeretnék egy kis zsebórát készíteni szabad perceimben, hogy mindig tudjam, mennyi az idő. Ez mondjuk a boszorkánykonyhában sem feltétlenül lesz rossz. És öh...
*Egy pillanatra elgondolkozik, hogy hogyan is folytassa.*
- Tud-e olyan helyet, ahol az órához szükséges anyagokat beszerezhetném?
*Eredetileg nem ezt akarta kérdezni, de végső soron jobbnak találja ezt a változatot. Majd eszébe jut, hogy a tegezésre még nem is reagált.*
- Egyébként nem baj, ha tegez.
*Elmosolyodik. Ő még azért nem szeretné tegezni Zammit, legalábbis addig nem, amíg nem mondja. Nem akar tiszteletlennek tűnni.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:24:36
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:24:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Inkább a személyzet egy régi tagjára számít valamely halaszthatatlan ügy miatt, ezért gondolatban már elköszön irodája kényelmétől, mert a legtöbb ilyen jelzés személyes megjelenést igényel. Ám Myr érkezése meglepi, egyben meg is könnyebbül, hogy talán még sincs valami újabb komoly probléma vagy kialakulóban lévő katasztrófa. Lágy hangon szólítja meg, egy enyhe mosoly után.*
- Gyere be, Myr, foglalj helyet! Csak nagyon kevesekkel magázódom, remélem, nem zavar.
*Megvárja csendesen, hogy a nő leüljön. Mivel határozott ügyben jött, úgy érzi, nem szükséges indító kérdéseket feltennie az első napjával kapcsolatban, inkább hagyja, hogy rögtön a lényegre térjen.*
- Miről volna szó?
*Hátát kényelmesen támasztja a fotel támlájának, lábait lazán keresztezi, könyökeit a párnázott karfán pihenteti, kezei az ölébe hajlanak. Míg Myr beszél, nem csak szavaira, hanem gesztusaira is figyel. Most először van alkalma négyszemközt beszélni a nővel, igyekszik kihasználni a lehetőséget.*
//Zammiria irodája//
*Inkább a személyzet egy régi tagjára számít valamely halaszthatatlan ügy miatt, ezért gondolatban már elköszön irodája kényelmétől, mert a legtöbb ilyen jelzés személyes megjelenést igényel. Ám Myr érkezése meglepi, egyben meg is könnyebbül, hogy talán még sincs valami újabb komoly probléma vagy kialakulóban lévő katasztrófa. Lágy hangon szólítja meg, egy enyhe mosoly után.*
- Gyere be, Myr, foglalj helyet! Csak nagyon kevesekkel magázódom, remélem, nem zavar.
*Megvárja csendesen, hogy a nő leüljön. Mivel határozott ügyben jött, úgy érzi, nem szükséges indító kérdéseket feltennie az első napjával kapcsolatban, inkább hagyja, hogy rögtön a lényegre térjen.*
- Miről volna szó?
*Hátát kényelmesen támasztja a fotel támlájának, lábait lazán keresztezi, könyökeit a párnázott karfán pihenteti, kezei az ölébe hajlanak. Míg Myr beszél, nem csak szavaira, hanem gesztusaira is figyel. Most először van alkalma négyszemközt beszélni a nővel, igyekszik kihasználni a lehetőséget.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-09 17:52:14
Üzenet elküldve: 2020-05-09 17:52:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Néhány pillanatig nem érkezik válasz. Myr már-már kezdi azt hinni, hogy nincs is itt Zammi, és csak valami furcsa zajt hallott, amikor bentről kiszűrődik a főnökasszony bebocsátó hangja. Ahogyan kopogott, olyan bizonytalan mozdulattal nyomja le a kilincset, s belép. Amint a szeme elé tárul a főnöki iroda kellemes és békés látványa, pillanatok alatt oldódik benne a feszültség és a bizonytalanság.*
- Jó estét!* Mondja mosolyogva Zamminak, s alig észrevehetően felméri a kis irodát. ~Hm, ha én főnök lennék bárhol - ami nem valószínű, hogy bekövetkezik - akkor én is ilyen irodát szeretnék.~ Na, de hogy ne rabolja sokáig főnöke idejét, az ajtót becsukva bemelegítésnek annyit mond:*
- Ne haragudjon a zavarásért. Csak egy kis apróság miatt jöttem.
*A tűz kellemes ropogása csak még barátságosabbá teszi a kis helyiséget, s Myr szerint így, ebben a formájában jobban emlékeztet inkább egy kis lakásra, ami egyetlen szobából áll, mintsem egy irodára. Korábban sem tartotta szigorú helynek, amikor csak az ajtó egy kis résén pillanthatott be, bár igaz, hogy akkor mindössze a kényelmesnek tűnő karosszék került szeme elé.*
~De jól tettem, hogy fent hagytam a kabátom. Ide kicsit meleg lett volna.~
//Zammiria irodája//
*Néhány pillanatig nem érkezik válasz. Myr már-már kezdi azt hinni, hogy nincs is itt Zammi, és csak valami furcsa zajt hallott, amikor bentről kiszűrődik a főnökasszony bebocsátó hangja. Ahogyan kopogott, olyan bizonytalan mozdulattal nyomja le a kilincset, s belép. Amint a szeme elé tárul a főnöki iroda kellemes és békés látványa, pillanatok alatt oldódik benne a feszültség és a bizonytalanság.*
- Jó estét!* Mondja mosolyogva Zamminak, s alig észrevehetően felméri a kis irodát. ~Hm, ha én főnök lennék bárhol - ami nem valószínű, hogy bekövetkezik - akkor én is ilyen irodát szeretnék.~ Na, de hogy ne rabolja sokáig főnöke idejét, az ajtót becsukva bemelegítésnek annyit mond:*
- Ne haragudjon a zavarásért. Csak egy kis apróság miatt jöttem.
*A tűz kellemes ropogása csak még barátságosabbá teszi a kis helyiséget, s Myr szerint így, ebben a formájában jobban emlékeztet inkább egy kis lakásra, ami egyetlen szobából áll, mintsem egy irodára. Korábban sem tartotta szigorú helynek, amikor csak az ajtó egy kis résén pillanthatott be, bár igaz, hogy akkor mindössze a kényelmesnek tűnő karosszék került szeme elé.*
~De jól tettem, hogy fent hagytam a kabátom. Ide kicsit meleg lett volna.~
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-09 16:10:31
Üzenet elküldve: 2020-05-09 16:10:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Nem számolja a perceket, sem a kortyokat, mik szép csendben telnek. Most már kellemesen ropog a tűz a kandallóban, támogatja oldódó hangulatát, arca egészen békésen kisimul. Gondolatai szabadon kezdenek kalandozni múlton és jövőn, mígnem elmerül egy kicsit a pihentető mélységekben, légzése szendergővé válik. Felbecsülhetetlen percek ezek számára, sokat kivett belőle ez a végtelennek tetsző nap is, de sokat végzett általa, s most egy kis szünetet igazán megérdemel, hogy addig a maguk útján haladjanak a dolgok.
Túlzás lenne azt mondani, hogy alszik, mikor a bátortalan kopogás megüti füleit. Még csak össze sem rezzen, komótosan nyílnak fel sötét szemei. Abban sem egészen biztos, hogy jól hallotta-e. Azt viszont érzi, hogy egy nyújtózás jólesne számára, így leteszi a poharát, és ujjait összekulcsolva feje fölött magasra nyújtja karjait, aztán leengedve egy kicsit megmasszírozza a tarkóját. Egészen felfrissül tőle, és újra elegáns helyzetet vesz fel a fotelban.*
- Tessék!
*Ha kopogás volt, akkor hamarosan kiderül.*
//Zammiria irodája//
*Nem számolja a perceket, sem a kortyokat, mik szép csendben telnek. Most már kellemesen ropog a tűz a kandallóban, támogatja oldódó hangulatát, arca egészen békésen kisimul. Gondolatai szabadon kezdenek kalandozni múlton és jövőn, mígnem elmerül egy kicsit a pihentető mélységekben, légzése szendergővé válik. Felbecsülhetetlen percek ezek számára, sokat kivett belőle ez a végtelennek tetsző nap is, de sokat végzett általa, s most egy kis szünetet igazán megérdemel, hogy addig a maguk útján haladjanak a dolgok.
Túlzás lenne azt mondani, hogy alszik, mikor a bátortalan kopogás megüti füleit. Még csak össze sem rezzen, komótosan nyílnak fel sötét szemei. Abban sem egészen biztos, hogy jól hallotta-e. Azt viszont érzi, hogy egy nyújtózás jólesne számára, így leteszi a poharát, és ujjait összekulcsolva feje fölött magasra nyújtja karjait, aztán leengedve egy kicsit megmasszírozza a tarkóját. Egészen felfrissül tőle, és újra elegáns helyzetet vesz fel a fotelban.*
- Tessék!
*Ha kopogás volt, akkor hamarosan kiderül.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-09 09:47:56
Üzenet elküldve: 2020-05-09 09:47:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
*Hosszú idő múlva egy ötlet pattan ki fejéből. ~Mi lenne, ha készítenék magamnak egy órát, hogy tudjam, mennyi az idő?~ Tudja, hogy valószínűleg sok időbe kerülne egy ilyet létrehozni, de nem sajnálná rá a szabad perceket. Már csak alapanyagot kéne hozzá szerezni, de vajon honnan? ~Ó, Zammiria. Biztosan tudna segíteni. De érdemes egyáltalán ilyen aprósággal zavarni? Na mindegy, egy próbát megér.~ Ezzel feltápászkodik, s csizmáját fölhúzva indulásra készen áll. Kabátját nem ölti fel. Kinyitja az ajtót, amíg kilép rajta, s aztán visszazárja. Szíve kissé hevesebben ver az izgatottságtól, de a mozgás mindenképp segít abban, hogy enyhe idegessége csökkenjen. És nem mellesleg a séta is jót tesz vérkeringése felélesztésének. Hamarosan le is ér az iroda ajtajához. Néhány lépésnyi távolságból úgy fest, hogy csendes az iroda, de amint közvetlenül az ajtó elé ér, bentről halk neszezés üti meg Myr füleit. Pontosabban azokat a helyeket, ahol annak idején a fülei voltak. Bizonytalanul emeli fel kezét kopogásra, de még nem jelzi belépési szándékát. Utoljára mérlegeli, hogy vajon tényleg jó ötlet zavarni egy ilyen csekély dologgal Zammit, de aztán rászánja magát, s hármat kopog az ajtón. Bizonytalannak hathat ez a jelzés.*
*Hosszú idő múlva egy ötlet pattan ki fejéből. ~Mi lenne, ha készítenék magamnak egy órát, hogy tudjam, mennyi az idő?~ Tudja, hogy valószínűleg sok időbe kerülne egy ilyet létrehozni, de nem sajnálná rá a szabad perceket. Már csak alapanyagot kéne hozzá szerezni, de vajon honnan? ~Ó, Zammiria. Biztosan tudna segíteni. De érdemes egyáltalán ilyen aprósággal zavarni? Na mindegy, egy próbát megér.~ Ezzel feltápászkodik, s csizmáját fölhúzva indulásra készen áll. Kabátját nem ölti fel. Kinyitja az ajtót, amíg kilép rajta, s aztán visszazárja. Szíve kissé hevesebben ver az izgatottságtól, de a mozgás mindenképp segít abban, hogy enyhe idegessége csökkenjen. És nem mellesleg a séta is jót tesz vérkeringése felélesztésének. Hamarosan le is ér az iroda ajtajához. Néhány lépésnyi távolságból úgy fest, hogy csendes az iroda, de amint közvetlenül az ajtó elé ér, bentről halk neszezés üti meg Myr füleit. Pontosabban azokat a helyeket, ahol annak idején a fülei voltak. Bizonytalanul emeli fel kezét kopogásra, de még nem jelzi belépési szándékát. Utoljára mérlegeli, hogy vajon tényleg jó ötlet zavarni egy ilyen csekély dologgal Zammit, de aztán rászánja magát, s hármat kopog az ajtón. Bizonytalannak hathat ez a jelzés.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:30:19
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:30:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria irodája//
*Tetszik neki az elgondolás, hogy valamiféle rejtett kincsre bukkant.*
- Igen? Akkor lehet, hogy lefoglalom magamnak.
*Nevet halkan. Ennyi luxust igazán megérdemelne. Nem egy felemelő pillanat számára a felmondás, de alaposan megtanította rá az élet, hogy semmihez sem szabad igazán ragaszkodni, mert minden múlandó, és valójában semmit sem tudhat a magáénak. Ki tudja, tán néhány évszak múlva ő is eltűnik, és más lép a helyébe, tolni a Sellőház szekerét. Oly hirtelen csöppent bele, s a jelek szerint éppilyen könnyű kimászni is. Darelld alkalmas helyettesnek tűnik, komolyabb próba alá is vethetné. Meg kellene már néznie magának az északi területeket. Wellyt elbúcsúztatja, a kézfogást puha határozottsággal viszonozza, és immár egyenlőként néz a nő szemébe.*
- Mindig jól jön egy barát.
*Tekintete komolyságot tükröz, nem csak a levegőbe beszél, bár ezt kevesen szokták érteni. A szerencse emlegetésére kesernyésen elmosolyodik, de érti, hogy a nő mire céloz, és értékeli az elismerést. Nem fűződik már hozzá semmi érdeke, hogy kedveskedjen, és valahogy nem is tűnik olyan típusnak.*
- Azért néha örülnék a jó szélnek is…
*Sóhajt egyet belenyugvón.*
- Természetesen, készülj el nyugodtan, nem kell sietned. Aludj egy jót, biztosan szükség lesz az erődre. Vigyázz magadra!
*Somolyodik el búcsúzóul, és hagyja a nőt távozni. Mikor magára marad, első lépte a kandallóhoz vezet, hogy fahasábot tegyen a tűzre, és felszítsa a lángokat. Néhány percet elpepecsel a piszkavassal, aztán leteszi és visszasüpped a fotelbe. Tölt magának még egyet az édeskés-kesernyés italból és tovább ízlelgeti.*
- Ibolyalé...
*Nevet halkan, egymagában a ropogó kandallót hallgatva. Elhatározza, hogy a palackokat elzáratja a magánkészletébe, és végre beállít ide egy bárszekrényt. Aztán elereszti magától a tolakvó gondolatokat, élvezi a tompa zenét lehunyt szemmel, és tagjait szép lassan eléri a lángok kellemes melege, belülről pedig az ital hője kezdi fűteni. Most nem siet sehová. Hamarosan úgyis megtalálja valaki...*
*Tetszik neki az elgondolás, hogy valamiféle rejtett kincsre bukkant.*
- Igen? Akkor lehet, hogy lefoglalom magamnak.
*Nevet halkan. Ennyi luxust igazán megérdemelne. Nem egy felemelő pillanat számára a felmondás, de alaposan megtanította rá az élet, hogy semmihez sem szabad igazán ragaszkodni, mert minden múlandó, és valójában semmit sem tudhat a magáénak. Ki tudja, tán néhány évszak múlva ő is eltűnik, és más lép a helyébe, tolni a Sellőház szekerét. Oly hirtelen csöppent bele, s a jelek szerint éppilyen könnyű kimászni is. Darelld alkalmas helyettesnek tűnik, komolyabb próba alá is vethetné. Meg kellene már néznie magának az északi területeket. Wellyt elbúcsúztatja, a kézfogást puha határozottsággal viszonozza, és immár egyenlőként néz a nő szemébe.*
- Mindig jól jön egy barát.
*Tekintete komolyságot tükröz, nem csak a levegőbe beszél, bár ezt kevesen szokták érteni. A szerencse emlegetésére kesernyésen elmosolyodik, de érti, hogy a nő mire céloz, és értékeli az elismerést. Nem fűződik már hozzá semmi érdeke, hogy kedveskedjen, és valahogy nem is tűnik olyan típusnak.*
- Azért néha örülnék a jó szélnek is…
*Sóhajt egyet belenyugvón.*
- Természetesen, készülj el nyugodtan, nem kell sietned. Aludj egy jót, biztosan szükség lesz az erődre. Vigyázz magadra!
*Somolyodik el búcsúzóul, és hagyja a nőt távozni. Mikor magára marad, első lépte a kandallóhoz vezet, hogy fahasábot tegyen a tűzre, és felszítsa a lángokat. Néhány percet elpepecsel a piszkavassal, aztán leteszi és visszasüpped a fotelbe. Tölt magának még egyet az édeskés-kesernyés italból és tovább ízlelgeti.*
- Ibolyalé...
*Nevet halkan, egymagában a ropogó kandallót hallgatva. Elhatározza, hogy a palackokat elzáratja a magánkészletébe, és végre beállít ide egy bárszekrényt. Aztán elereszti magától a tolakvó gondolatokat, élvezi a tompa zenét lehunyt szemmel, és tagjait szép lassan eléri a lángok kellemes melege, belülről pedig az ital hője kezdi fűteni. Most nem siet sehová. Hamarosan úgyis megtalálja valaki...*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:26:49
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kitérő//
*Mint minden eddigi alkalommal, most is szépen bezártja maga után a szobát, majd felöltözve elindul a saját lakosztálya felé. Megérkezve mindjárt megmosakszik, kevés olyan dolog van, ami jobban esne, mint egy kis meleg víz a dézsa alján. Még korábban megkért egy fürdős fiút, hogy hozzon neki két vödörrel. Előkerül a szappan is, valami finom rózsaillatos, majd a rögtönzött fürdő után kerít magának friss és tiszta ruhákat. Megigazítja a haját és felrak egy halovány lila rúzsos derengést az ajkaira, mielőtt visszaindulna, mert még nem ért véget a nap. Mielőtt kilépne ismét az ajtón, még magára locsol egy kis kölnit, és belekortyol a mentalikőrbe, hogy teljes legyen a dolog, majd kulccsal rázár és megindul vissza, a szolgálati helye felé.*
*Mint minden eddigi alkalommal, most is szépen bezártja maga után a szobát, majd felöltözve elindul a saját lakosztálya felé. Megérkezve mindjárt megmosakszik, kevés olyan dolog van, ami jobban esne, mint egy kis meleg víz a dézsa alján. Még korábban megkért egy fürdős fiút, hogy hozzon neki két vödörrel. Előkerül a szappan is, valami finom rózsaillatos, majd a rögtönzött fürdő után kerít magának friss és tiszta ruhákat. Megigazítja a haját és felrak egy halovány lila rúzsos derengést az ajkaira, mielőtt visszaindulna, mert még nem ért véget a nap. Mielőtt kilépne ismét az ajtón, még magára locsol egy kis kölnit, és belekortyol a mentalikőrbe, hogy teljes legyen a dolog, majd kulccsal rázár és megindul vissza, a szolgálati helye felé.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:35:55
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:35:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet//
//Parcy//
*Nagyon úgy néz ki, hogy dűlőre jutnak, bár nyilvánvalóan feltűnik Myrnek, hogy nem a legbarátságosabb módon közli mondandóját az elf. Hirtelen haragú egyéniség, s most is fel tudná húzni magát, de nem hagyja indulatát felszínre törni, s még csírájában igyekszik elnyomni azt. Továbbra is Parcy szemeibe néz, s nyugodtan feleli:*
- Én sem azért érkeztem ide, hogy kötekedjek.
*Mivel Parcy a jelek szerint a fürdő irányába készül indulni, Myr sem marad tovább, s elintézettnek tekintve az ügyet szobájába indul. ~Nehéz eset. Jó, én is nehezen békülök, de azért ennyire nem. Na mindegy, majd meglátjuk, hogyan tudunk együtt dolgozni. Bár úgy érzem, nem fognak valami rózsás hangulatban telni a munkák. A magam részét megtettem.~ Már nem érez súlyt szívében, bár nem egészen így képzelte a békülést, de ez is megteszi. Miközben a lépcsőn megy fölfelé, arra gondol, hogy talán szét kellene nézni a Sellőben, s beszélgetésbe elegyedni más itt dolgozó személyekkel, de ez a gondolat szintjén is marad. Túl sok kedve most nincs ismerkedéshez. Éppenséggel jót tenne neki, s ezt Myr is tudja magáról, de mégsem bírja rávenni magát erre. Felérve kinyitja szobája ajtaját, s miután belép, vissza is zárja a bejáratot. Leveti csizmáját és hanyatt dől az ágyon. Üresen bámulja a mennyezetet, s gondolatban néhai nagyapjával kezd beszélgetni.*
~Nagyapa, biztosan ide akartál engem vezetni? Biztosan jó helyen vagyok én itt? Egyáltalán jóban leszek itt valaha bárkivel is? Bár ha így folytatom, ahogyan Paranvyrral kezdtem, akkor nem sok esély van rá.~
*S a csöndben olyan volt, mintha belül a nagyapja hangját hallaná, amint azt mondja:*
~Lányom, hibáztál és megbántad. Megtetted, amit kellett, most már nem kell, hogy rád nehezedjen a teher. Ha Paranvyr nem fog kedvelni, nem kell vele foglalkoznod. És biztos vagyok benne, hogy jóban leszel itt sok mindenkivel. Te ne félj semmit. Nagyon jó helyen vagy.~
*Myr szívébe nyugodtság költözik nagyapja gondolatbéli hangja hallatán, s elmosolyodik, mert belátja, hogy az öregnek igaza van.*
//Parcy//
*Nagyon úgy néz ki, hogy dűlőre jutnak, bár nyilvánvalóan feltűnik Myrnek, hogy nem a legbarátságosabb módon közli mondandóját az elf. Hirtelen haragú egyéniség, s most is fel tudná húzni magát, de nem hagyja indulatát felszínre törni, s még csírájában igyekszik elnyomni azt. Továbbra is Parcy szemeibe néz, s nyugodtan feleli:*
- Én sem azért érkeztem ide, hogy kötekedjek.
*Mivel Parcy a jelek szerint a fürdő irányába készül indulni, Myr sem marad tovább, s elintézettnek tekintve az ügyet szobájába indul. ~Nehéz eset. Jó, én is nehezen békülök, de azért ennyire nem. Na mindegy, majd meglátjuk, hogyan tudunk együtt dolgozni. Bár úgy érzem, nem fognak valami rózsás hangulatban telni a munkák. A magam részét megtettem.~ Már nem érez súlyt szívében, bár nem egészen így képzelte a békülést, de ez is megteszi. Miközben a lépcsőn megy fölfelé, arra gondol, hogy talán szét kellene nézni a Sellőben, s beszélgetésbe elegyedni más itt dolgozó személyekkel, de ez a gondolat szintjén is marad. Túl sok kedve most nincs ismerkedéshez. Éppenséggel jót tenne neki, s ezt Myr is tudja magáról, de mégsem bírja rávenni magát erre. Felérve kinyitja szobája ajtaját, s miután belép, vissza is zárja a bejáratot. Leveti csizmáját és hanyatt dől az ágyon. Üresen bámulja a mennyezetet, s gondolatban néhai nagyapjával kezd beszélgetni.*
~Nagyapa, biztosan ide akartál engem vezetni? Biztosan jó helyen vagyok én itt? Egyáltalán jóban leszek itt valaha bárkivel is? Bár ha így folytatom, ahogyan Paranvyrral kezdtem, akkor nem sok esély van rá.~
*S a csöndben olyan volt, mintha belül a nagyapja hangját hallaná, amint azt mondja:*
~Lányom, hibáztál és megbántad. Megtetted, amit kellett, most már nem kell, hogy rád nehezedjen a teher. Ha Paranvyr nem fog kedvelni, nem kell vele foglalkoznod. És biztos vagyok benne, hogy jóban leszel itt sok mindenkivel. Te ne félj semmit. Nagyon jó helyen vagy.~
*Myr szívébe nyugodtság költözik nagyapja gondolatbéli hangja hallatán, s elmosolyodik, mert belátja, hogy az öregnek igaza van.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-04 20:27:00
Üzenet elküldve: 2020-05-04 20:27:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet...//
//Myr//
*A gnóm jól tette, hogy nem árulta el a többieknek a jelzőjét. Parcy pletykás fajta, hamar kiderít mindent, ha tud, ráadásul alkalomadtán bántani is tud azzal a sok elhintett információval, amit tarsolyába gyűjt. Igazából élvezi ezt, mintha visszaszúrhatna azoknak, akik valaha ezt tették vele - gyerekes. Ezért is gúnyolták néhányan Darázsnak, mikor az utcán tengette mindennapjait. Meghallgatja a gnómot, néhol beleszólna, közbevágna, ezzel is idegesítve a kolléganőjét, de végső soron, részben a Darelldtől és Zammiriától való félelem miatt, részben pedig a csalódástól, amit Cassynak vagy wrexannak okozhat, ha megbántana valakit, végérvényesen, hiszen a legkevésbé sem a kötekedés miatt érkezett ide, az elf meg az ember igenis számít neki jelenleg, szinte barátainak tekinti őket, ami azért az alkimistánál nagy szó - vagy pont lekicsinylő, ha azt nézzük, hogy egy girhes macskát is annak tart. Mindenesetre tartja a száját, ha nehezére esik is, hogy idegességét, mely a másik felvett, visszataszító stílusából fakad, magában tarthassa, s úgy vágja oda a saját mondandóját, elfojtott hangon, fennhordott orral a gnómhoz.*
- Igen, barátok valóban nem leszünk, én veled biztosan nem. Igen, elrontottad, amit el tudtál és elfogadom a bocsánatkérést, amennyiben kedvesebb leszel a jövőben és felhagysz az elfojtott ellenszenved éreztetésével. Én nem azért érkeztem ide, hogy vitatkozzak másokkal, főként nem a munkám körül, sajnálom, ebben másnál kell partnerre lelned, ha ez lenne a te célod. A gördülékeny feladat végrehajtást és a jó munkakörnyezetet kedvelem. *Fejezi be, s ha a másik nem reagál valami számára különösebben érdekeset, akkor elindul a fürdő felé.*
//Myr//
*A gnóm jól tette, hogy nem árulta el a többieknek a jelzőjét. Parcy pletykás fajta, hamar kiderít mindent, ha tud, ráadásul alkalomadtán bántani is tud azzal a sok elhintett információval, amit tarsolyába gyűjt. Igazából élvezi ezt, mintha visszaszúrhatna azoknak, akik valaha ezt tették vele - gyerekes. Ezért is gúnyolták néhányan Darázsnak, mikor az utcán tengette mindennapjait. Meghallgatja a gnómot, néhol beleszólna, közbevágna, ezzel is idegesítve a kolléganőjét, de végső soron, részben a Darelldtől és Zammiriától való félelem miatt, részben pedig a csalódástól, amit Cassynak vagy wrexannak okozhat, ha megbántana valakit, végérvényesen, hiszen a legkevésbé sem a kötekedés miatt érkezett ide, az elf meg az ember igenis számít neki jelenleg, szinte barátainak tekinti őket, ami azért az alkimistánál nagy szó - vagy pont lekicsinylő, ha azt nézzük, hogy egy girhes macskát is annak tart. Mindenesetre tartja a száját, ha nehezére esik is, hogy idegességét, mely a másik felvett, visszataszító stílusából fakad, magában tarthassa, s úgy vágja oda a saját mondandóját, elfojtott hangon, fennhordott orral a gnómhoz.*
- Igen, barátok valóban nem leszünk, én veled biztosan nem. Igen, elrontottad, amit el tudtál és elfogadom a bocsánatkérést, amennyiben kedvesebb leszel a jövőben és felhagysz az elfojtott ellenszenved éreztetésével. Én nem azért érkeztem ide, hogy vitatkozzak másokkal, főként nem a munkám körül, sajnálom, ebben másnál kell partnerre lelned, ha ez lenne a te célod. A gördülékeny feladat végrehajtást és a jó munkakörnyezetet kedvelem. *Fejezi be, s ha a másik nem reagál valami számára különösebben érdekeset, akkor elindul a fürdő felé.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:53:52
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zammiria irodája//
*Miután megkapja azt az igazán testes és szokatlan italt, meglötyköli a pohárban.*
-Nem láttam még a pultban, ez biztos valami új. *Kortyol bele, mert nem szeretné csak úgy meghúzni, aztán mikor kiderül, hogy valami különleges gyomorkeserű, chilivel ízesítve, sugárban köpné a főnökasszony képébe. ~Biztos nem megtréfálni akar. Bár neki is kell valamikor szórakozni. ~ Szerencsére nem ez a helyzet és kellemes maró aroma csordogál le a torkán. Mintha valami különleges és ismerős íze lenne, de hirtelen meg nem mondaná, hogy mi van benne. Majd belefog a mondanivalóba és kiszalad a száján minden, mint a vízfolyás, csak aztán vesz mély levegőt és várja a hatást. Nem is csalódik, örömmel tölti el, hogy jó alkalmazottnak lesz titulálva, minden pultos ezt akarja hallani.*
-Ez nagyon kedves tőled. Én is ebben reménykedem. *Hiszen, ha nem tenné, nem hagyna itt egy ilyen remek munkahelyet. Az viszont egészen másfajta munka, amikor az embernek nem parancsol senki, csupán a saját szerencséjének kovácsa. Már többször hallotta a szerzetesektől, hogy micsoda öröm nézni, ahogy hajt a tavaszi búza, mikor pedig meglesz a kemény munka eredménye, boldogság learatni. ~Talán csak megcsömörlöttem a sok részeges embertől. ~ Úgy véli, nem ártana neki egy kis nyugalom, madárcsicsergés, halbűztől mentes levegő. Ekkor a nő feláll, és az asztalához sétál, majd egy szütyőt nyom a kezébe. A meglepettségtől meg sem tud szólalni. *
-Öh… igen, ez, ez nagyon figyelmes és gyors volt, köszönöm. *Őszintén örül, bár vannak bizonyos aggodalmai, amelyek nehéz kövekként húzzák lefelé a padló felé. Ám, hogy ez ilyen simán és gyorsan ment, egy újabb lendületet ad az elhatározásnak és mindjárt neki is lát megvalósítani, míg van elég ereje hozzá. Kortyol még egy nagyot a pohárból, mert kár lenne ott hagyni azt a különleges nedűt, majd feláll és kezet nyújt Zammiriának.*
-Köszönöm, ez sokat jelent nekem. Bizonyosan találkozunk még, ha máshogyan nem, hát eljövök látogatóba. *Ha kezet fogtak távozóra is fogja.*
-A mai estét még itt töltöm, reggel pedig távozom. Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt dolgozhattam. Minden jót, sok szerencsét kívánok, bár úgy tapasztaltam, arra neked nincsen szükséged. *Mosolyodik el, hiszen itt a kikötőben nem akármilyen adottságok szükségesek ahhoz, hogy egy ilyen helyet üzemeltessen valaki.*
*Miután megkapja azt az igazán testes és szokatlan italt, meglötyköli a pohárban.*
-Nem láttam még a pultban, ez biztos valami új. *Kortyol bele, mert nem szeretné csak úgy meghúzni, aztán mikor kiderül, hogy valami különleges gyomorkeserű, chilivel ízesítve, sugárban köpné a főnökasszony képébe. ~Biztos nem megtréfálni akar. Bár neki is kell valamikor szórakozni. ~ Szerencsére nem ez a helyzet és kellemes maró aroma csordogál le a torkán. Mintha valami különleges és ismerős íze lenne, de hirtelen meg nem mondaná, hogy mi van benne. Majd belefog a mondanivalóba és kiszalad a száján minden, mint a vízfolyás, csak aztán vesz mély levegőt és várja a hatást. Nem is csalódik, örömmel tölti el, hogy jó alkalmazottnak lesz titulálva, minden pultos ezt akarja hallani.*
-Ez nagyon kedves tőled. Én is ebben reménykedem. *Hiszen, ha nem tenné, nem hagyna itt egy ilyen remek munkahelyet. Az viszont egészen másfajta munka, amikor az embernek nem parancsol senki, csupán a saját szerencséjének kovácsa. Már többször hallotta a szerzetesektől, hogy micsoda öröm nézni, ahogy hajt a tavaszi búza, mikor pedig meglesz a kemény munka eredménye, boldogság learatni. ~Talán csak megcsömörlöttem a sok részeges embertől. ~ Úgy véli, nem ártana neki egy kis nyugalom, madárcsicsergés, halbűztől mentes levegő. Ekkor a nő feláll, és az asztalához sétál, majd egy szütyőt nyom a kezébe. A meglepettségtől meg sem tud szólalni. *
-Öh… igen, ez, ez nagyon figyelmes és gyors volt, köszönöm. *Őszintén örül, bár vannak bizonyos aggodalmai, amelyek nehéz kövekként húzzák lefelé a padló felé. Ám, hogy ez ilyen simán és gyorsan ment, egy újabb lendületet ad az elhatározásnak és mindjárt neki is lát megvalósítani, míg van elég ereje hozzá. Kortyol még egy nagyot a pohárból, mert kár lenne ott hagyni azt a különleges nedűt, majd feláll és kezet nyújt Zammiriának.*
-Köszönöm, ez sokat jelent nekem. Bizonyosan találkozunk még, ha máshogyan nem, hát eljövök látogatóba. *Ha kezet fogtak távozóra is fogja.*
-A mai estét még itt töltöm, reggel pedig távozom. Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt dolgozhattam. Minden jót, sok szerencsét kívánok, bár úgy tapasztaltam, arra neked nincsen szükséged. *Mosolyodik el, hiszen itt a kikötőben nem akármilyen adottságok szükségesek ahhoz, hogy egy ilyen helyet üzemeltessen valaki.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:52:39
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:52:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria irodája//
*Érzékeli, hogy Welly feszült, de még nem tudná megmondani, hogy ez rá nézve mit jelent, hiszen egy új ötlet kezdeményezése is járhat izgalommal, mikor fel kell terjeszteni. Nem akar találgatni, inkább kivárja az idejét. A szabadkozásra szomorúan elmosolyodik.*
- Nem állítom, hogy másképp volna. Figyelmes tőled, hogy gondolsz rám.
*Jólesik neki, hogy valaki észreveszi az igényeit, és nem várja el, hogy eljátssza a mindig energikus és mindenre idővel rendelkező vezetőt. Megadja a feloldozást, hiszen nem neheztel.*
- De biztos vagyok benne, hogy nem jöttél volna, ha nem fontos dologról volna szó.
*Az ital körüli bizonytalanság már elkerüli a figyelmét, csupán örül a végeredménynek. Jólesik most pepecselnie a palackkal és a poharakkal. A sűrű, barnás folyadék kitöltése némi kézügyességet igényel, hogy ne cseppenjen mellé, s egészen elégedett, milyen elegáns mozdulattal sikerül mindent a pohárban és a palackban tartania. Visszadugaszolja a likőrféleséget, miután úgy egy ujjnyit töltött belőle az egyenes falú poharakba. Ebből is tartania kellene többfélét, nem igazán illik ilyen ínyencséghez, szinte több tapad a pohár falára, mint amennyit ki lehet inni belőle. Felveszi a kristálymetszésű poharakat, és az egyiket átnyújtja Wellynek. Amint leül, maga is megszagolja bazsalyogva. Valamiért az ibolyára emlékezteti, de lehet, hogy csak túl hosszú volt számára ez a nap.*
- Bármi is ez, életet ment.
*Nevet halkan. Míg Welly beszél, s tovább feszeng, Zammiria elégedetten megízleli az italt. Az íze sem különb az illatánál, nem kizárt, hogy megtalálta saját kedvencét. Leereszti a poharat, s figyelmét a nőnek szenteli. Visszakúszik az arcára egy kisimultabb, semlegesebb arckifejezés, de a tekintete éberebbé válik, rossz hírekre számít. A pillantása egy ideig a nő arcán függ a csend beálltával is, talán jeleket keres az indoklás körül, talán megfontolja csak a dolgot, vagy hogy mennyire látja véglegesnek a nő döntését, de nem válaszol azonnal.
Lehet, hogy csak Zammiria képzeli, de mintha egy sejlő, hűvös áramlatot indított volna útjára a nyílt vallomás. Tekintete a parázsló kandallóra vándorol csendesen, most már sajnálja, hogy nem szította fel a tüzet, mikor belépett. Fáradtan sóhajt egyet, és halkan felel.*
- Sosem öröm egy jó munkaerőtől megvárni. De ha menni akarsz, nem foglak tartóztatni.
*Visszaemeli tekintetét Wellyre.*
- Nem kell, hogy mindenki számára a végállomást jelentse a Sellőház. Remélem, bejön a számításod a nagybátyád földjén és olyan életet építhetsz, amilyet szeretnél. És még lesz alkalmunk találkozni.
*Enyhén elmosolyodik. Leteszi a poharát az asztalra, és feláll, majd az asztalához sétál.*
- Ha jól sejtem, a mai napot szántad az utolsónak.
*Kihúz egy fiókot, és kivesz egy szütyőt, majd a nőhöz sétál.*
- Így el is számolhatunk a béreddel most rögtön.
*Átnyújt 500 aranyat Wellyradona Augusztynna számára.
*
- Segítség a kezdéshez. Az ajtónk pedig mindig nyitva áll, ha meggondolnád magad.
*Érzékeli, hogy Welly feszült, de még nem tudná megmondani, hogy ez rá nézve mit jelent, hiszen egy új ötlet kezdeményezése is járhat izgalommal, mikor fel kell terjeszteni. Nem akar találgatni, inkább kivárja az idejét. A szabadkozásra szomorúan elmosolyodik.*
- Nem állítom, hogy másképp volna. Figyelmes tőled, hogy gondolsz rám.
*Jólesik neki, hogy valaki észreveszi az igényeit, és nem várja el, hogy eljátssza a mindig energikus és mindenre idővel rendelkező vezetőt. Megadja a feloldozást, hiszen nem neheztel.*
- De biztos vagyok benne, hogy nem jöttél volna, ha nem fontos dologról volna szó.
*Az ital körüli bizonytalanság már elkerüli a figyelmét, csupán örül a végeredménynek. Jólesik most pepecselnie a palackkal és a poharakkal. A sűrű, barnás folyadék kitöltése némi kézügyességet igényel, hogy ne cseppenjen mellé, s egészen elégedett, milyen elegáns mozdulattal sikerül mindent a pohárban és a palackban tartania. Visszadugaszolja a likőrféleséget, miután úgy egy ujjnyit töltött belőle az egyenes falú poharakba. Ebből is tartania kellene többfélét, nem igazán illik ilyen ínyencséghez, szinte több tapad a pohár falára, mint amennyit ki lehet inni belőle. Felveszi a kristálymetszésű poharakat, és az egyiket átnyújtja Wellynek. Amint leül, maga is megszagolja bazsalyogva. Valamiért az ibolyára emlékezteti, de lehet, hogy csak túl hosszú volt számára ez a nap.*
- Bármi is ez, életet ment.
*Nevet halkan. Míg Welly beszél, s tovább feszeng, Zammiria elégedetten megízleli az italt. Az íze sem különb az illatánál, nem kizárt, hogy megtalálta saját kedvencét. Leereszti a poharat, s figyelmét a nőnek szenteli. Visszakúszik az arcára egy kisimultabb, semlegesebb arckifejezés, de a tekintete éberebbé válik, rossz hírekre számít. A pillantása egy ideig a nő arcán függ a csend beálltával is, talán jeleket keres az indoklás körül, talán megfontolja csak a dolgot, vagy hogy mennyire látja véglegesnek a nő döntését, de nem válaszol azonnal.
Lehet, hogy csak Zammiria képzeli, de mintha egy sejlő, hűvös áramlatot indított volna útjára a nyílt vallomás. Tekintete a parázsló kandallóra vándorol csendesen, most már sajnálja, hogy nem szította fel a tüzet, mikor belépett. Fáradtan sóhajt egyet, és halkan felel.*
- Sosem öröm egy jó munkaerőtől megvárni. De ha menni akarsz, nem foglak tartóztatni.
*Visszaemeli tekintetét Wellyre.*
- Nem kell, hogy mindenki számára a végállomást jelentse a Sellőház. Remélem, bejön a számításod a nagybátyád földjén és olyan életet építhetsz, amilyet szeretnél. És még lesz alkalmunk találkozni.
*Enyhén elmosolyodik. Leteszi a poharát az asztalra, és feláll, majd az asztalához sétál.*
- Ha jól sejtem, a mai napot szántad az utolsónak.
*Kihúz egy fiókot, és kivesz egy szütyőt, majd a nőhöz sétál.*
- Így el is számolhatunk a béreddel most rögtön.
*Átnyújt 500 aranyat Wellyradona Augusztynna számára.
*- Segítség a kezdéshez. Az ajtónk pedig mindig nyitva áll, ha meggondolnád magad.
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 23:11:21
Üzenet elküldve: 2020-05-03 23:11:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet//
//Parcy//
*Myr valahogy számít rá, hogy Parcy hidegen fogja fogadni szándékát. Hátán kissé fel is áll a szőr, amikor teljes nevén szólítják a fületlen jelző nélkül. Elvégre azt nem is árulta el a jelenlévőknek, amikor a bemutatkozáson volt a sor. De tudja természetesen, hogy ő is amolyan hivatalos hangnemben szólította meg Parcyt, berzenkedésre tehát nincs oka. De ha lenne is, nagy valószínűséggel nem ilyen helyzetben adna hangot elégedetlenségének. Mikor az elf szembe fordul vele, hideg szemeivel mélyen Parcy szemébe néz, csak hogy tudassa, hogy ő is tud jeges lenni, ha kell. Nézése viszont egyáltalán nem támadó. Mindössze határozottságról tanúskodnak szemei, s nyugodt, türelmes hangon kezd bele.*
- Azt hiszem, hibát követtem el. ~Bár te sem voltál szent, de mindegy.~ Kicsit hamar ítélkeztem. Belátom, hogy hibás vagyok. Szeretném, ha kibékülnénk. Nem várom, hogy jó barátok legyünk, de legalább úgy viszonyuljunk egymáshoz, mint munkatársak. Elvégre együtt fogunk majd dolgozni az épülő konyhában. És a háborúskodás pedig újabb békétlenséget szül, ami nem fog jóhoz vezetni.
*Mondandója összeszedettnek festhet, bár egyáltalán nem töltött időt azzal, hogy kitalálja. Csak éppen jön belőle az, ami elsőnek eszébe jut. Parcy eddigi viselkedését tapasztalva arra is számít, hogy nem lesz valami könnyű dolga, s valahogyan majd akkor is a békülés irányába fogja terelni a dolgot, no persze könyörögni nem fog. De majd elválik, hogy mit is kell tennie. Végső esetben, ha nagyon nem jut közös nevezőre Parcyval, segítséget kér Darelldtől.*
//Parcy//
*Myr valahogy számít rá, hogy Parcy hidegen fogja fogadni szándékát. Hátán kissé fel is áll a szőr, amikor teljes nevén szólítják a fületlen jelző nélkül. Elvégre azt nem is árulta el a jelenlévőknek, amikor a bemutatkozáson volt a sor. De tudja természetesen, hogy ő is amolyan hivatalos hangnemben szólította meg Parcyt, berzenkedésre tehát nincs oka. De ha lenne is, nagy valószínűséggel nem ilyen helyzetben adna hangot elégedetlenségének. Mikor az elf szembe fordul vele, hideg szemeivel mélyen Parcy szemébe néz, csak hogy tudassa, hogy ő is tud jeges lenni, ha kell. Nézése viszont egyáltalán nem támadó. Mindössze határozottságról tanúskodnak szemei, s nyugodt, türelmes hangon kezd bele.*
- Azt hiszem, hibát követtem el. ~Bár te sem voltál szent, de mindegy.~ Kicsit hamar ítélkeztem. Belátom, hogy hibás vagyok. Szeretném, ha kibékülnénk. Nem várom, hogy jó barátok legyünk, de legalább úgy viszonyuljunk egymáshoz, mint munkatársak. Elvégre együtt fogunk majd dolgozni az épülő konyhában. És a háborúskodás pedig újabb békétlenséget szül, ami nem fog jóhoz vezetni.
*Mondandója összeszedettnek festhet, bár egyáltalán nem töltött időt azzal, hogy kitalálja. Csak éppen jön belőle az, ami elsőnek eszébe jut. Parcy eddigi viselkedését tapasztalva arra is számít, hogy nem lesz valami könnyű dolga, s valahogyan majd akkor is a békülés irányába fogja terelni a dolgot, no persze könyörögni nem fog. De majd elválik, hogy mit is kell tennie. Végső esetben, ha nagyon nem jut közös nevezőre Parcyval, segítséget kér Darelldtől.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:52:00
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:52:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet...//
//Myr//
*Sokan úgy reagálnak a huzamosabb egyedüllétre, hogy kifejezetten keresik a társaságot. Parcy esetében ez nem így van, ő már alapvetőnek veszi a magányt, szinte lényéhez nőtt, ami szürreális jellemét tovább erősíti. Emiatt lepi meg, mikor felé fordul a gnóm. Nem, valójában semmi kedve beszélgetni, sőt, ami azt illeti, ha Darelld nem kéri meg rá, hogy viselkedjen, s nem lennének munkatársak, jó kikötői szokás szerint, nedédesen kihívná beszélgetni a természetbe, ahol egy laza suhintással elmetszené torkán a bronzszín bőrt. Szadista, gonosz gondolatok ezek a hosszúéletűtől, de belátható, amik történtek vele, szinte megkövetelik a lexikális tudás mellett kialakult, fejlett, de vadállatias ösztönlény szerepet. Szóval megáll, de nem tud kezdetekben mit reagálni, igazság szerint nem is szeretne semmit - de megkérték rá, hogy béküljön, az pedig az amúgy is gyerekes szituációt tovább rontaná. Gyakorlatilag meg azt sem tudja, mit jelent, ha bármi is "gyerekes" lenne, egyszer látott közelebbről kölyköt, ahhoz sem engedték három lábnál közelebb - később pedig ez a suhanc lett az oka, hogy vissza kellett térnie ide. Sóhajt egy nagyot, s hagyja, hogy némileg kicsússzon ellenszenve fogai közül, de nem tolja át rá teljesen a hangsúlyt.*
- Attól függ miről, Myr'Jinnar. *Hátrafordul, lassan, az őzgida szemek meg pont nem hatják meg. Szegény gnóm lány hamar ráeszmélhet, hogy egy igazi, élő jégcsappal találhatja szembe magát. Nem lesz könnyű beszélgetés, az előre látható, de semmi sincsen veszve, ha nyakaskodik is, de békíthető az elf.*
//Myr//
*Sokan úgy reagálnak a huzamosabb egyedüllétre, hogy kifejezetten keresik a társaságot. Parcy esetében ez nem így van, ő már alapvetőnek veszi a magányt, szinte lényéhez nőtt, ami szürreális jellemét tovább erősíti. Emiatt lepi meg, mikor felé fordul a gnóm. Nem, valójában semmi kedve beszélgetni, sőt, ami azt illeti, ha Darelld nem kéri meg rá, hogy viselkedjen, s nem lennének munkatársak, jó kikötői szokás szerint, nedédesen kihívná beszélgetni a természetbe, ahol egy laza suhintással elmetszené torkán a bronzszín bőrt. Szadista, gonosz gondolatok ezek a hosszúéletűtől, de belátható, amik történtek vele, szinte megkövetelik a lexikális tudás mellett kialakult, fejlett, de vadállatias ösztönlény szerepet. Szóval megáll, de nem tud kezdetekben mit reagálni, igazság szerint nem is szeretne semmit - de megkérték rá, hogy béküljön, az pedig az amúgy is gyerekes szituációt tovább rontaná. Gyakorlatilag meg azt sem tudja, mit jelent, ha bármi is "gyerekes" lenne, egyszer látott közelebbről kölyköt, ahhoz sem engedték három lábnál közelebb - később pedig ez a suhanc lett az oka, hogy vissza kellett térnie ide. Sóhajt egy nagyot, s hagyja, hogy némileg kicsússzon ellenszenve fogai közül, de nem tolja át rá teljesen a hangsúlyt.*
- Attól függ miről, Myr'Jinnar. *Hátrafordul, lassan, az őzgida szemek meg pont nem hatják meg. Szegény gnóm lány hamar ráeszmélhet, hogy egy igazi, élő jégcsappal találhatja szembe magát. Nem lesz könnyű beszélgetés, az előre látható, de semmi sincsen veszve, ha nyakaskodik is, de békíthető az elf.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 18:21:04
Üzenet elküldve: 2020-05-03 18:21:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zammiria irodája//
*Nem kicsit merev a tartása, mikor belép, miután megkapja az engedélyt, ez látszik rajta. Lassan becsukja maga mögött az ajtót és közelebb lép. Látja, ahogy a lámpás fénye lassan betölti az irodát.*
- Üdv! Ne haragudj a zavarásért, biztosan rengeteg dolgot van, ahogy látom, sorra érkeznek az új jelentkezők és neked is kell valamikor pihenni. *Szabadkozik mindjárt az elején, majd az ital kínálására közelebb is lép. Már azon van, hogy elutasítja a felajánlást, amikor a nő hozzáteszi, hogy jólesne számára, ha ő is inna. ~Talán a kapanyél is kicsusszan a hátsómból közben. ~ Hiába próbál lazának mutatkozni, egyszerűen már a nyaka is görcsbe áll a mondandótól, ami miatt az irodába kért időpontot a főnöktől.*
-Elfogadok egy keveset, köszönöm. *Amint megkapja az italt, helyet is foglal.*
-Nagyon érdekes illata van. *Jegyzi meg, hogy ne mindjárt a dolgok közepébe vágva rontsa el az egész hangulatot. Viszont a nő már a tartásából és a nyugtalan pillantásokból sejtheti, hogy ez nem egy örömteli bejelentés lesz.*
-Igen, vége a szolgálatnak mára. *Lötyköli meg az italt a pohárban és bele is kóstol, mert hát megnedvesített torokkal minden gördülékenyebben megy. Azaz reméli.*
-Szeretném azzal kezdeni, hogy sosem volt még jobb főnököm és tisztább, meg tisztességesebb helyen se dolgoztam még ez előtt. *Mert a körítés nem árt, viszont ebből már azért sejthető a dolog, de nem kívánja kétségek és találgatások között hagyni Zammiriát.*
-Szeretnék kilépni. Van az egyik nagybátyámnak egy szántója a várostól keletre, tennék egy próbát. *Nyújt némi magyarázatot a távozás okára is.*
*Nem kicsit merev a tartása, mikor belép, miután megkapja az engedélyt, ez látszik rajta. Lassan becsukja maga mögött az ajtót és közelebb lép. Látja, ahogy a lámpás fénye lassan betölti az irodát.*
- Üdv! Ne haragudj a zavarásért, biztosan rengeteg dolgot van, ahogy látom, sorra érkeznek az új jelentkezők és neked is kell valamikor pihenni. *Szabadkozik mindjárt az elején, majd az ital kínálására közelebb is lép. Már azon van, hogy elutasítja a felajánlást, amikor a nő hozzáteszi, hogy jólesne számára, ha ő is inna. ~Talán a kapanyél is kicsusszan a hátsómból közben. ~ Hiába próbál lazának mutatkozni, egyszerűen már a nyaka is görcsbe áll a mondandótól, ami miatt az irodába kért időpontot a főnöktől.*
-Elfogadok egy keveset, köszönöm. *Amint megkapja az italt, helyet is foglal.*
-Nagyon érdekes illata van. *Jegyzi meg, hogy ne mindjárt a dolgok közepébe vágva rontsa el az egész hangulatot. Viszont a nő már a tartásából és a nyugtalan pillantásokból sejtheti, hogy ez nem egy örömteli bejelentés lesz.*
-Igen, vége a szolgálatnak mára. *Lötyköli meg az italt a pohárban és bele is kóstol, mert hát megnedvesített torokkal minden gördülékenyebben megy. Azaz reméli.*
-Szeretném azzal kezdeni, hogy sosem volt még jobb főnököm és tisztább, meg tisztességesebb helyen se dolgoztam még ez előtt. *Mert a körítés nem árt, viszont ebből már azért sejthető a dolog, de nem kívánja kétségek és találgatások között hagyni Zammiriát.*
-Szeretnék kilépni. Van az egyik nagybátyámnak egy szántója a várostól keletre, tennék egy próbát. *Nyújt némi magyarázatot a távozás okára is.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:46:08
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:46:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria irodája//
*Egyre inkább csitul benne az a megfoghatatlan feszültség, ami a feladatok egyre rárakódásának terhéből fakadhatott, vagy talán egy kicsit az események feldolgozásának hiányát is mutatta. Izmai ellazulnak, arca kisimul, egy kicsit talán el is merül tudattalanjában. A kopogásra megrezzen. Fogalma sincs, mennyi időre esett ki ébersége, de valahogy sokkal pihentebbnek érzi magát, mint mikor lehunyta a szemét.*
- Szabad!
*Szól ki beletörődőn, hogy ennyi jutott most csak neki. Aztán feltápászkodik a kényelmes, bemelegített fotelből, hogy lámpást gyújtson. Nem akar senkit kényelmetlen helyzetbe hozni, hogy ilyen sötétben beszélgessenek. Ha a nő belép, még a lápmással láthatja bíbelődni, de már teret kezd hódítani a világosság. Zammiria az ajtó felé fordul, és egy apró mosoly fut át ajkain. Ha korábbi ígéretéből húzhat ki egyet a listán, jobb, mintha egy újabb feladat érkezik.*
- Szervusz, Welly! Foglalj helyet! Kérsz egy italt?
*Lép vissza a foteléhez, és forgatni kezdi a sűrűbb italt rejtő palackot.*
- Nem tudom, milyen, de finomnak látszik. Ha jól sejtem, letetted a szolgálatot, jólesne, ha velem tartanál...
*Pillant rá lágy mosollyal, és némi reménykedéssel, hogy egy kicsit megkóstolja a nőies jellegűnek ígérkező italt vele. Magának biztosan tölt, de ha Wellyt sikerül rábeszélnie, akkor neki is átnyújt egy poharat, majd visszaül a helyére. Puha hangon kérdezi.*
- Minden rendben van? Miről szerettél volna beszélni velem?
*Egyre inkább csitul benne az a megfoghatatlan feszültség, ami a feladatok egyre rárakódásának terhéből fakadhatott, vagy talán egy kicsit az események feldolgozásának hiányát is mutatta. Izmai ellazulnak, arca kisimul, egy kicsit talán el is merül tudattalanjában. A kopogásra megrezzen. Fogalma sincs, mennyi időre esett ki ébersége, de valahogy sokkal pihentebbnek érzi magát, mint mikor lehunyta a szemét.*
- Szabad!
*Szól ki beletörődőn, hogy ennyi jutott most csak neki. Aztán feltápászkodik a kényelmes, bemelegített fotelből, hogy lámpást gyújtson. Nem akar senkit kényelmetlen helyzetbe hozni, hogy ilyen sötétben beszélgessenek. Ha a nő belép, még a lápmással láthatja bíbelődni, de már teret kezd hódítani a világosság. Zammiria az ajtó felé fordul, és egy apró mosoly fut át ajkain. Ha korábbi ígéretéből húzhat ki egyet a listán, jobb, mintha egy újabb feladat érkezik.*
- Szervusz, Welly! Foglalj helyet! Kérsz egy italt?
*Lép vissza a foteléhez, és forgatni kezdi a sűrűbb italt rejtő palackot.*
- Nem tudom, milyen, de finomnak látszik. Ha jól sejtem, letetted a szolgálatot, jólesne, ha velem tartanál...
*Pillant rá lágy mosollyal, és némi reménykedéssel, hogy egy kicsit megkóstolja a nőies jellegűnek ígérkező italt vele. Magának biztosan tölt, de ha Wellyt sikerül rábeszélnie, akkor neki is átnyújt egy poharat, majd visszaül a helyére. Puha hangon kérdezi.*
- Minden rendben van? Miről szerettél volna beszélni velem?
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:20:52
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:20:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zammiria irodája//
*Mielőtt elindulna a főnökasszony irodája felé, még betér a saját szobájába, hogy így, a szolgálat utána felfrissítse magát. Kicsit megmosakszik és a haját is megint elkészíti, hogy egy pimasz hajtincs se tudjon szabadulni a szoros fogásból. Megigazítja a ruháját, aztán inkább úgy dönt, hogy lecseréli egy hasonlóra, mert felfedezni vél rajta egy sötétebb foltot. ~Nem is vettem észre, hogy rám ömlött. ~ Szokatlanul ideges, általában az ilyen nem tűnik fel neki, de a mostani helyzet más. Majd miután már minden úgy áll, ahogy kell, kisétál a szobából és kulcsra zárja, majd elindul Zammiria iroda felé. Amint odaér, vesz egy nagy levegőt és határozott kopogást hallat az ajtón. Várja a választ, nem szeretne hívatlanul betérni, az rossz fényt vetne rá. Másrészt pedig lehet még nem végzett a teendőivel és még itt sincsen, persze akkor mindenképpen megvárja, ezt már eldöntötte.*
*Mielőtt elindulna a főnökasszony irodája felé, még betér a saját szobájába, hogy így, a szolgálat utána felfrissítse magát. Kicsit megmosakszik és a haját is megint elkészíti, hogy egy pimasz hajtincs se tudjon szabadulni a szoros fogásból. Megigazítja a ruháját, aztán inkább úgy dönt, hogy lecseréli egy hasonlóra, mert felfedezni vél rajta egy sötétebb foltot. ~Nem is vettem észre, hogy rám ömlött. ~ Szokatlanul ideges, általában az ilyen nem tűnik fel neki, de a mostani helyzet más. Majd miután már minden úgy áll, ahogy kell, kisétál a szobából és kulcsra zárja, majd elindul Zammiria iroda felé. Amint odaér, vesz egy nagy levegőt és határozott kopogást hallat az ajtón. Várja a választ, nem szeretne hívatlanul betérni, az rossz fényt vetne rá. Másrészt pedig lehet még nem végzett a teendőivel és még itt sincsen, persze akkor mindenképpen megvárja, ezt már eldöntötte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996