Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-02-09 21:18:45
Üzenet elküldve: 2020-02-09 21:18:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő//
*Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy máris indulhatnak.*
- Köszönöm, akkor néhány perc múlva találkozzunk a hátsó kijáratnál!
*Szól még a személyzetnek, hogy házon kívül lesz, s ha felőle érdeklődnének, mondják, hogy halaszthatatlan ügyben jár el, ami számítása szerint nem tart sokáig. Reméli, hogy tényleg így lesz, és a Rumos megfúrása után nem akarják ellehetetleníteni a Boszorkánykohyha megépítését. Magához veszi holmiját, magára ölti köpönyegét, és kísérői keresésére indul. Amint összegyűlnek, indulhatnak is.*
*Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy máris indulhatnak.*
- Köszönöm, akkor néhány perc múlva találkozzunk a hátsó kijáratnál!
*Szól még a személyzetnek, hogy házon kívül lesz, s ha felőle érdeklődnének, mondják, hogy halaszthatatlan ügyben jár el, ami számítása szerint nem tart sokáig. Reméli, hogy tényleg így lesz, és a Rumos megfúrása után nem akarják ellehetetleníteni a Boszorkánykohyha megépítését. Magához veszi holmiját, magára ölti köpönyegét, és kísérői keresésére indul. Amint összegyűlnek, indulhatnak is.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-02-09 20:15:22
Üzenet elküldve: 2020-02-09 20:15:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő//
*Shan ugyan elsőre nem talál el a személyzeti szobákhoz, azonban jóval kevesebbet kóborol, mint a legutóbbi alkalommal, mikor az illemhelyet kereste. Igyekszik hát most útközben jobban megjegyezni az utat a szobájához, hogy a kóválygásra fordított idő lehetőleg jobban redukálódjon. Régi szobájához érve felsóhajt, ledobja váltásruhájával megtömött vászonzsákját az ágyra majd ő is utánavetődik, hogy pár másodpercig kiélvezhesse a kényelmet. Igyekszik nem lehunyni szemeit most, túl könnyen elaludna, így inkább gyorsan felpattant, hogy egy rövid, hideg vízzel történő arcmosás után vissza is induljon.*
*Shan ugyan elsőre nem talál el a személyzeti szobákhoz, azonban jóval kevesebbet kóborol, mint a legutóbbi alkalommal, mikor az illemhelyet kereste. Igyekszik hát most útközben jobban megjegyezni az utat a szobájához, hogy a kóválygásra fordított idő lehetőleg jobban redukálódjon. Régi szobájához érve felsóhajt, ledobja váltásruhájával megtömött vászonzsákját az ágyra majd ő is utánavetődik, hogy pár másodpercig kiélvezhesse a kényelmet. Igyekszik nem lehunyni szemeit most, túl könnyen elaludna, így inkább gyorsan felpattant, hogy egy rövid, hideg vízzel történő arcmosás után vissza is induljon.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-02-09 17:43:38
Üzenet elküldve: 2020-02-09 17:43:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*A lány szavait halva, bólogat, tudja miről beszél Mady hisz ott volt amikor a jelzett nemesecske vagy ki tudja ki volt az a férfi. Az emlékezetes meghátrálást végrehajtotta. Ha Dreyián múlik, a férfit, az épp bedeszkázott ablakon hajítja ki, de Mady ennél finomabb lelkületű, így megúszta a kidobást.*
- És mégis ki fenét szeret, ha mellette még neked is levelet küld? Nem lehet olyan nagy szám, ha ide jött hozzád.
*Mady megragadja a párnát, amit talál, és magához szorítja szorosan, Dreyia csak nézi. Bár tudja hogy neki kellene a párna helyén lennie és vigasztalni a lányt, de a szorítást elnézve inkább a bordáit óvja. A téma a csomagra terelődik, és a lány feloldódik kicsit, és játékosan keresni kezdi a csomagot, amit ő adott Dreyiának, pár kikötéssel. Amint megleli, a sötételf felé nyújtja . A takarót ért inzultusra is frappáns válasza van a lánynak, ezen már csak nevetni tud.*
- Azért még nekem is kelleni fog az a takaró szóval ne büntesd azzal hogy elviszed.
*Áll fel a fotelból, és ül a lány mellé, elvéve a csomagot. Pontosabban megpróbálja, hisz a lány ismét játékba kezd, immár a csomaggal. Csak nagy „harc” árán sikerül megszereznie, na meg némi csikálással. Amint kibontja a csomagot, egy harisnya kerül elő, méghozzá elég finom darab. Ez meglepi Dreyiát hisz nem számított ilyesmire. Az arcán zavar ül ki, bár nem az ajándék milyensége miatt, hanem a tény hogy ajándékot kapott valakitől. Elég szokatlan a számára, hisz korábbi életét tekintve semmi ilyesmire nem volt példa. Kicsit talán hirtelen mozdulattal, de átöleli Madyt és így szólítja meg.*
- Köszönöm szépen, nagyon tetszik az ajándékod. Így egy dolgot kihúzhatok a hiányzó dolgok közül.
*Simogatja meg a harisnyát, ami jelenleg a számára többet ér mint az esetleges ára amit a lány kiadott érte.*
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*A lány szavait halva, bólogat, tudja miről beszél Mady hisz ott volt amikor a jelzett nemesecske vagy ki tudja ki volt az a férfi. Az emlékezetes meghátrálást végrehajtotta. Ha Dreyián múlik, a férfit, az épp bedeszkázott ablakon hajítja ki, de Mady ennél finomabb lelkületű, így megúszta a kidobást.*
- És mégis ki fenét szeret, ha mellette még neked is levelet küld? Nem lehet olyan nagy szám, ha ide jött hozzád.
*Mady megragadja a párnát, amit talál, és magához szorítja szorosan, Dreyia csak nézi. Bár tudja hogy neki kellene a párna helyén lennie és vigasztalni a lányt, de a szorítást elnézve inkább a bordáit óvja. A téma a csomagra terelődik, és a lány feloldódik kicsit, és játékosan keresni kezdi a csomagot, amit ő adott Dreyiának, pár kikötéssel. Amint megleli, a sötételf felé nyújtja . A takarót ért inzultusra is frappáns válasza van a lánynak, ezen már csak nevetni tud.*
- Azért még nekem is kelleni fog az a takaró szóval ne büntesd azzal hogy elviszed.
*Áll fel a fotelból, és ül a lány mellé, elvéve a csomagot. Pontosabban megpróbálja, hisz a lány ismét játékba kezd, immár a csomaggal. Csak nagy „harc” árán sikerül megszereznie, na meg némi csikálással. Amint kibontja a csomagot, egy harisnya kerül elő, méghozzá elég finom darab. Ez meglepi Dreyiát hisz nem számított ilyesmire. Az arcán zavar ül ki, bár nem az ajándék milyensége miatt, hanem a tény hogy ajándékot kapott valakitől. Elég szokatlan a számára, hisz korábbi életét tekintve semmi ilyesmire nem volt példa. Kicsit talán hirtelen mozdulattal, de átöleli Madyt és így szólítja meg.*
- Köszönöm szépen, nagyon tetszik az ajándékod. Így egy dolgot kihúzhatok a hiányzó dolgok közül.
*Simogatja meg a harisnyát, ami jelenleg a számára többet ér mint az esetleges ára amit a lány kiadott érte.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-02-06 17:54:36
Üzenet elküldve: 2020-02-06 17:54:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
-Tuuudod. *Kezd bele egy elnyújtott hanggal, érzékeltetve, hogy nem kicsit van elcsigázva már.*
-Nagyon kedvelem meg egyebek, de elhúzódott, mikor odahajoltam, hogy megcsókoljam. Aztán azzal magyarázta, hogy szerelmes. *Ragad el egy párnát az ágyról, hogy átkarolja és magához szorítsa az ágyon ücsörögve. Aztán a nő előadja, hogy a csomag, amit tőle kapott és külön kérte, hogy ne bontsa ki, míg meg nem érkezik, valahol az ágy környékén lelhető fel. Rajta, körülötte vagy alatta. Erre nem kicsit néz furcsán.*
-Szóval vándorol? Esetleg itt mászkál a szobában az óta? *Kérdi kicsit kekeckedve, hiszen ő pontosan tudja, hogy mit rejt a csomag. Nem kell sokat keresgélnie, de azért a párnákat felforgatja az ágyon, hogy meglelje az ismerős holmit az ágy mellé téve.*
-Áhá! *Emeli fel, aztán visszaül az ágy szélére és kezeivel odatartja a másik irányába, de nem mozdul.*
-Ezért nevezik büntetésnek meg elkobzásnak, nekem is van, de a tied kell. *Nyújtja ki a nyelvét komiszul a mélységi felé.*
-Gyere és bontsd ki! *Emelgeti, hogy sürgesse a másikat és mozgásra kényszerítse.*
-Végül is neked hoztam, a tied. *Magyarázza a dolgot, ha közelebb lép a nő és a csomagért nyúl, egyszer- kétszer még megpróbálja visszahúzni maga felé, hogy hoppon maradjon a kapás. Közben veszettül mosolyog, nem tartva a retorzióktól.*
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
-Tuuudod. *Kezd bele egy elnyújtott hanggal, érzékeltetve, hogy nem kicsit van elcsigázva már.*
-Nagyon kedvelem meg egyebek, de elhúzódott, mikor odahajoltam, hogy megcsókoljam. Aztán azzal magyarázta, hogy szerelmes. *Ragad el egy párnát az ágyról, hogy átkarolja és magához szorítsa az ágyon ücsörögve. Aztán a nő előadja, hogy a csomag, amit tőle kapott és külön kérte, hogy ne bontsa ki, míg meg nem érkezik, valahol az ágy környékén lelhető fel. Rajta, körülötte vagy alatta. Erre nem kicsit néz furcsán.*
-Szóval vándorol? Esetleg itt mászkál a szobában az óta? *Kérdi kicsit kekeckedve, hiszen ő pontosan tudja, hogy mit rejt a csomag. Nem kell sokat keresgélnie, de azért a párnákat felforgatja az ágyon, hogy meglelje az ismerős holmit az ágy mellé téve.*
-Áhá! *Emeli fel, aztán visszaül az ágy szélére és kezeivel odatartja a másik irányába, de nem mozdul.*
-Ezért nevezik büntetésnek meg elkobzásnak, nekem is van, de a tied kell. *Nyújtja ki a nyelvét komiszul a mélységi felé.*
-Gyere és bontsd ki! *Emelgeti, hogy sürgesse a másikat és mozgásra kényszerítse.*
-Végül is neked hoztam, a tied. *Magyarázza a dolgot, ha közelebb lép a nő és a csomagért nyúl, egyszer- kétszer még megpróbálja visszahúzni maga felé, hogy hoppon maradjon a kapás. Közben veszettül mosolyog, nem tartva a retorzióktól.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-02-05 18:39:55
Üzenet elküldve: 2020-02-05 18:39:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Érdeklődve nézi ahogy Mady mezítláb lép be a szobába, kihajol az ajtón körülnézni, hátha csak levette de ennek nyoma sincs. Majd a már korábban írt helyzetben ülve hallgatja a lány kicsit sem lelkes beszámolóját. Igaz Mady fel van öltözve de Dreyia épp szellősen van öltözve. A morgásra kérdőn néz a lányra.*
- Ennyire pocsék volt? Ha nem szeretnél beszélni róla megértem, bár a kíváncsiság az fúrja az oldalam.
*Amikor a lány terelné a témát, bólint.*
- Rendben hanyagoljuk, ha lesz, kedved majd elmondod. Ahogy kérted ott kell lennie az ágyon, vagy alattam. De nem, biztos, hogy a közeledben van, becsomagolt állapotban.
*Az elkobzás tervét szintén érdeklődéssel hallgatja. Vajon mit tervez elvenni attól, akinek csak az utazó holmija van, és semmi más? De erre hamar választ kap.*
- Neked nincs takaród vagy mi? Tönkrement, hogy az enyémet koboznád el? De vidd, csak ha szeretnéd. De térjünk rá a lényegre, bontsd ki a csomagot végre.
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Érdeklődve nézi ahogy Mady mezítláb lép be a szobába, kihajol az ajtón körülnézni, hátha csak levette de ennek nyoma sincs. Majd a már korábban írt helyzetben ülve hallgatja a lány kicsit sem lelkes beszámolóját. Igaz Mady fel van öltözve de Dreyia épp szellősen van öltözve. A morgásra kérdőn néz a lányra.*
- Ennyire pocsék volt? Ha nem szeretnél beszélni róla megértem, bár a kíváncsiság az fúrja az oldalam.
*Amikor a lány terelné a témát, bólint.*
- Rendben hanyagoljuk, ha lesz, kedved majd elmondod. Ahogy kérted ott kell lennie az ágyon, vagy alattam. De nem, biztos, hogy a közeledben van, becsomagolt állapotban.
*Az elkobzás tervét szintén érdeklődéssel hallgatja. Vajon mit tervez elvenni attól, akinek csak az utazó holmija van, és semmi más? De erre hamar választ kap.*
- Neked nincs takaród vagy mi? Tönkrement, hogy az enyémet koboznád el? De vidd, csak ha szeretnéd. De térjünk rá a lényegre, bontsd ki a csomagot végre.
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-02-01 19:54:00
Üzenet elküldve: 2020-02-01 19:54:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// Barkácsolás //
* Most, hogy visszatért a tengerpartról folytatnia kell a munkát. Meg kell, hogy építse a keverő kádat. Ahhoz pedig deszkára lesz szüksége. Az edző terem kialakításakor egy csomó használhatatlan holmit hordott ki az udvarra. Most azokból a roncsokból fog kinyerni épp deszkákat. Kalapácsot könnyen talál, mert azt használták a fal leveréséhez. Már csak egy fogó kell, de azt is szerez a körmölő készletből. Nekiáll hát a munkának. A kalapáccsal leüti azokat a darabokat, amelyek jónak tűnnek. Ha nem akar kijönni, akkor a fogót is a kezébe veszi. Ügyel a szegekre is, mert azokat szeretné szintén felhasználni majd. Ha egy-kettő meg is hajol azokat igyekszik újra kiegyenesíteni. Hosszú és hálátlan munka ez, mivel nem egyszerű épp alapanyaghoz jutnia. De azért nem adja fel rendületlenül dolgozik. A kopácsolás hangja tölti be az levegőt, ahogy a fiú dolgozik. Hosszú idő telik el, de munkája meghozza a gyümölcsét. Egy kis kupacnyi jó állapotú deszka és szeg van a lába előtt. Ez az ami kell neki.*
- Na végre. Ez is megvan. Lássunk neki a folytatásnak!* Azzal neki kezd összeácsolni a keverő ládát. Egymás mellé fektet egy csomó deszkát és aztán két másaikkal összefogatja őket. Mintha egy primitív pajzsot készítene. Ahhoz, hogy kellő hosszúságú legyen fűrészt használ. Öt darab ilyen tákolmány készül. Ezeket összeállítva készül el a fa kád. Egyáltalán nem szép, de arra amire kell majd pont jó lesz.*
- Na ez is megvan, de még kell a keverő. Essünk neki!* Mondja magának és aztán nekiáll a keverőnek. Ez lényegében egy fa kapa, amiben két lyuk van. Egy viszonylag egyenes nyélt kerít és nekiáll megcsinálni hozzá a lyukas kapa fejet. Ez már annyira nem időigényes, mint a másik volt. Pikk-pakk megvan. Méltán büszke a munkájára, de inkább nem dicsekszik vele, mert elég csúnyácska. Viszont most már csak ki kell keverni azt a vakolatot. De mielőtt hozzá kezdene leül egy cseppet pihenni.*
* Most, hogy visszatért a tengerpartról folytatnia kell a munkát. Meg kell, hogy építse a keverő kádat. Ahhoz pedig deszkára lesz szüksége. Az edző terem kialakításakor egy csomó használhatatlan holmit hordott ki az udvarra. Most azokból a roncsokból fog kinyerni épp deszkákat. Kalapácsot könnyen talál, mert azt használták a fal leveréséhez. Már csak egy fogó kell, de azt is szerez a körmölő készletből. Nekiáll hát a munkának. A kalapáccsal leüti azokat a darabokat, amelyek jónak tűnnek. Ha nem akar kijönni, akkor a fogót is a kezébe veszi. Ügyel a szegekre is, mert azokat szeretné szintén felhasználni majd. Ha egy-kettő meg is hajol azokat igyekszik újra kiegyenesíteni. Hosszú és hálátlan munka ez, mivel nem egyszerű épp alapanyaghoz jutnia. De azért nem adja fel rendületlenül dolgozik. A kopácsolás hangja tölti be az levegőt, ahogy a fiú dolgozik. Hosszú idő telik el, de munkája meghozza a gyümölcsét. Egy kis kupacnyi jó állapotú deszka és szeg van a lába előtt. Ez az ami kell neki.*
- Na végre. Ez is megvan. Lássunk neki a folytatásnak!* Azzal neki kezd összeácsolni a keverő ládát. Egymás mellé fektet egy csomó deszkát és aztán két másaikkal összefogatja őket. Mintha egy primitív pajzsot készítene. Ahhoz, hogy kellő hosszúságú legyen fűrészt használ. Öt darab ilyen tákolmány készül. Ezeket összeállítva készül el a fa kád. Egyáltalán nem szép, de arra amire kell majd pont jó lesz.*
- Na ez is megvan, de még kell a keverő. Essünk neki!* Mondja magának és aztán nekiáll a keverőnek. Ez lényegében egy fa kapa, amiben két lyuk van. Egy viszonylag egyenes nyélt kerít és nekiáll megcsinálni hozzá a lyukas kapa fejet. Ez már annyira nem időigényes, mint a másik volt. Pikk-pakk megvan. Méltán büszke a munkájára, de inkább nem dicsekszik vele, mert elég csúnyácska. Viszont most már csak ki kell keverni azt a vakolatot. De mielőtt hozzá kezdene leül egy cseppet pihenni.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-31 22:00:16
Üzenet elküldve: 2020-01-31 22:00:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt elindulna a városba, hogy teljesen felesleges dolgokat vegyen a lányoknak, tesz egy kört a szobájában. Kikészíti a táskáját, elrak pár holmit, ellenőrzi a fegyvereit. Ezután tesz el vizet - nagyon fontos -, és megfelelő mennyiségű hideg élelmiszert is. Jut még hely mellé néhány apróságnak, ami hasznos lehet, ám nem pakol fel nagyon, nem szeretne sok holmit cipelni, főként, ha a cél az, hogy többel térjen vissza.
Miután elkészült, biztonság kedvéért felírja egy papírra azokat a holmikat, amiket meg kell vennie, majd, bezárja az ajtót, és elindul visszafelé.*
Miután elkészült, biztonság kedvéért felírja egy papírra azokat a holmikat, amiket meg kell vennie, majd, bezárja az ajtót, és elindul visszafelé.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:29:32
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:29:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Ha tudná, hogy a mélységi azt tervezi, hogy a pihenőidejét a tetőn kint tölti, akkor bizonyosan nem hagyná addig magára, míg össze nem rogy a fáradtságtól valamelyik szobában, majd betakargatná, és mellé heveredne. Egyelőre azonban csak ott ácsorog az ajtóban és nézelődik, míg nem érkezik válasz a kopogására. Mezítláb van, így egyik lábától a másikra áll, mert már kezdi érezni, hogy hűvös csak így a folyosón sétálgatni. ~Egy cipő kellett volna. ~ Amint kinyílik az ajtó, már lép is befelé, hogy néhány apró szökkenő mozdulat után felkucorogjon a bevetett ágytakaróra, felhúzva törökülésbe a lábait.*
-Most végeztem. *Sóhajt nagyot, mert ez most nagyobb részt volt munka, mint pihenés. Nézi, ahogy a mélységi igen úriasan elhelyezkedik a fotelben, végig is méri, hogy lássa milyen ruházatot vett magára.*
-Randi… *Vesz az ölébe egy díszpárnát és csak morog.*
-Inkább nézzük meg az ajándékot, amit kaptál. *Csillanak fel az íriszei.*
-Ugye nem bontottad még ki? *Szűkíti össze a szemeit, hogy úgy mustrálja végig, keresve a hazugság árulkodó jeleit.*
-Mert akkor kénytelen lennék megbüntetni, legalábbis elkobozni… *Néz körbe, hogy megfelelő tárgyat találjon, amit innen szeretne magának, mert olyat érdemes csak elkobozni.*
-A… takaródat. *Marad végül ennél, hiszen nem igazán puccos szoba, nincs tele cuccokkal, mint az övé, így gyérebb a látható választék is.*
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Ha tudná, hogy a mélységi azt tervezi, hogy a pihenőidejét a tetőn kint tölti, akkor bizonyosan nem hagyná addig magára, míg össze nem rogy a fáradtságtól valamelyik szobában, majd betakargatná, és mellé heveredne. Egyelőre azonban csak ott ácsorog az ajtóban és nézelődik, míg nem érkezik válasz a kopogására. Mezítláb van, így egyik lábától a másikra áll, mert már kezdi érezni, hogy hűvös csak így a folyosón sétálgatni. ~Egy cipő kellett volna. ~ Amint kinyílik az ajtó, már lép is befelé, hogy néhány apró szökkenő mozdulat után felkucorogjon a bevetett ágytakaróra, felhúzva törökülésbe a lábait.*
-Most végeztem. *Sóhajt nagyot, mert ez most nagyobb részt volt munka, mint pihenés. Nézi, ahogy a mélységi igen úriasan elhelyezkedik a fotelben, végig is méri, hogy lássa milyen ruházatot vett magára.*
-Randi… *Vesz az ölébe egy díszpárnát és csak morog.*
-Inkább nézzük meg az ajándékot, amit kaptál. *Csillanak fel az íriszei.*
-Ugye nem bontottad még ki? *Szűkíti össze a szemeit, hogy úgy mustrálja végig, keresve a hazugság árulkodó jeleit.*
-Mert akkor kénytelen lennék megbüntetni, legalábbis elkobozni… *Néz körbe, hogy megfelelő tárgyat találjon, amit innen szeretne magának, mert olyat érdemes csak elkobozni.*
-A… takaródat. *Marad végül ennél, hiszen nem igazán puccos szoba, nincs tele cuccokkal, mint az övé, így gyérebb a látható választék is.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:04:01
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:04:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*A nap csendesen telt, és bár kedve szerint a tetőn pihenne. Nem teheti meg hisz Mady is bejelentkezett hozzá. Ahogy átöltözik kicsit lazábbra, hogy edzésbe kezdjen, hisz az út alatt azt is elhanyagolta, és csak Reyel volt egy rövid edzésre ideje. Amint elkezdené, kopogást hall az ajtónál. Szokás szerint úgy érkezik valaki, hogy még véletlenül se legyen ideje az edzésre. De tesz egy próbálkozást kitalálni ki érkezhetett hozzá, bár eddig bármikor kezdett edzésbe egy személy jelent meg az ajtajában. Rövid, de fürge léptekkel az ajtóhoz lép, kicsit hallgatózik, majd kinyitja az ajtót megnézni ki az. Bár ahogy sejti Mady lesz, más eddig egyszer sem kereste a szállásán.*
- Szia Mady, hogy vagy? Gyere be ne ácsorogj itt kint. Na hogy sikerült a találka?
*Ahogy Mady belép, becsukja mögötte az ajtót, majd a fotelban helyezkedik el kicsit sem nőiesen, szimplán keresztbetett lábbal féloldalasan ülve, az egyik karfán támaszkodva.*
- Mit szeretnél?
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*A nap csendesen telt, és bár kedve szerint a tetőn pihenne. Nem teheti meg hisz Mady is bejelentkezett hozzá. Ahogy átöltözik kicsit lazábbra, hogy edzésbe kezdjen, hisz az út alatt azt is elhanyagolta, és csak Reyel volt egy rövid edzésre ideje. Amint elkezdené, kopogást hall az ajtónál. Szokás szerint úgy érkezik valaki, hogy még véletlenül se legyen ideje az edzésre. De tesz egy próbálkozást kitalálni ki érkezhetett hozzá, bár eddig bármikor kezdett edzésbe egy személy jelent meg az ajtajában. Rövid, de fürge léptekkel az ajtóhoz lép, kicsit hallgatózik, majd kinyitja az ajtót megnézni ki az. Bár ahogy sejti Mady lesz, más eddig egyszer sem kereste a szállásán.*
- Szia Mady, hogy vagy? Gyere be ne ácsorogj itt kint. Na hogy sikerült a találka?
*Ahogy Mady belép, becsukja mögötte az ajtót, majd a fotelban helyezkedik el kicsit sem nőiesen, szimplán keresztbetett lábbal féloldalasan ülve, az egyik karfán támaszkodva.*
- Mit szeretnél?
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-29 18:10:19
Üzenet elküldve: 2020-01-29 18:10:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Most, hogy végre letudta a munkát még megtörölgeti a pultot, aztán leteszi a konyharuhát és elindul, vissza a saját szobájába. Szerencsére a fürdő egészen jól sikerült, mert megszűnt az átható lószag, ami az utazásukat folyton kísérte. A hajával megszenvedett, több órás mosás és szárítás, de megérte a fáradtságot, úgy véli végül. Mikor a szobája elé érkezik, előhalássza a kulcsot majd besétál. Odabent gyorsan megszabadul a cipőjétől és leveti magát az egyik székre, nem mintha nagyon nyomná a lábbeli, csak már sajognak a végtagjai. Ekkor tűnik szembe a zsák, amelyben még mindig ott lapulnak a fiolák, amelyeket a városban kapott a szegénynegyedben némi aranyért hálából, na meg még mindig benne lapul a papíros, amire a könyvtárban az italok tudományáról olvasott. ~Cassynek biztos örülne neki. ~ Szépen kipakolja őket az asztalra, hogy lássa mind épségben van-e, szerencséjére egyik sem tört össze, akkor valószínűleg a papíros is már ázna, de az is megúszta az utazást. Kitekeri és a szemei egyértelműen mutatják, hogy elégedetlen a saját munkájával. ~Meg kell tanuljak rendesen írni és ezt előtte mindenképpen le kell tisztázzam.~ Gyorsan vissza is teszi, majd előkerülnek a piacon vett ajándékok is, amelyek szintén kiszabadításra kerülnek a hatalmas tatyóból. ~Van itt még egy- két dolog…~ Ekkor villan be neki Dreyia harisnyája, amit úgy adott át neki, hogy addig ne merje kibontani, míg ő vissza nem ér. Nem igazán tudja, hogy a nő most mit csinál, de reméli, hogy érkezik rosszkor, hiszen neki most van ideje a dologra. Itt meg a Sellőben amúgy is máshogy mérik az időt. Izgatottsággal a mozdulataiban zárja gyorsan be az ajtót és mezítláb indul meg a folyosón, majd mikor odaér mégis habozik. De mégis bekopog és várja a választ, addig nem nyit be, míg nem hall valamit.*
-Lehet, hogy alszik vagy épp valahol máshol van?
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Most, hogy végre letudta a munkát még megtörölgeti a pultot, aztán leteszi a konyharuhát és elindul, vissza a saját szobájába. Szerencsére a fürdő egészen jól sikerült, mert megszűnt az átható lószag, ami az utazásukat folyton kísérte. A hajával megszenvedett, több órás mosás és szárítás, de megérte a fáradtságot, úgy véli végül. Mikor a szobája elé érkezik, előhalássza a kulcsot majd besétál. Odabent gyorsan megszabadul a cipőjétől és leveti magát az egyik székre, nem mintha nagyon nyomná a lábbeli, csak már sajognak a végtagjai. Ekkor tűnik szembe a zsák, amelyben még mindig ott lapulnak a fiolák, amelyeket a városban kapott a szegénynegyedben némi aranyért hálából, na meg még mindig benne lapul a papíros, amire a könyvtárban az italok tudományáról olvasott. ~Cassynek biztos örülne neki. ~ Szépen kipakolja őket az asztalra, hogy lássa mind épségben van-e, szerencséjére egyik sem tört össze, akkor valószínűleg a papíros is már ázna, de az is megúszta az utazást. Kitekeri és a szemei egyértelműen mutatják, hogy elégedetlen a saját munkájával. ~Meg kell tanuljak rendesen írni és ezt előtte mindenképpen le kell tisztázzam.~ Gyorsan vissza is teszi, majd előkerülnek a piacon vett ajándékok is, amelyek szintén kiszabadításra kerülnek a hatalmas tatyóból. ~Van itt még egy- két dolog…~ Ekkor villan be neki Dreyia harisnyája, amit úgy adott át neki, hogy addig ne merje kibontani, míg ő vissza nem ér. Nem igazán tudja, hogy a nő most mit csinál, de reméli, hogy érkezik rosszkor, hiszen neki most van ideje a dologra. Itt meg a Sellőben amúgy is máshogy mérik az időt. Izgatottsággal a mozdulataiban zárja gyorsan be az ajtót és mezítláb indul meg a folyosón, majd mikor odaér mégis habozik. De mégis bekopog és várja a választ, addig nem nyit be, míg nem hall valamit.*
-Lehet, hogy alszik vagy épp valahol máshol van?
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:51:02
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:51:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Talán szigorúnak tűnhet, ám nem egyszer megégette magát nagylelkűsége miatt, ezért igyekszik óvatos lenni azokkal, akik már szegték meg szavukat érdekeltségeiben. Egyelőre még nem tudja, mire számítson Milhentől, s bár ez a nyílt felvállalás inkább bizalomépítő, mint –romboló hatású volt, azért nem hagyhatja figyelmen kívül Milhen választott életstílusát sem. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól lenéző vagy elutasító lenne, vagy hogy semmiféle közösséget nem lenne hajlandó vállalni, sőt idővel talán lazít a szabályokon. Mindez nem csak rajta múlik. Lágy mosollyal biccent a búcsúra.*
- Remélem is.
*Az ajtóban állva várja meg, míg Milhen távolodik. A régi Zammiria sokkal jobb barátja lehetett volna neki, nem nyugodott a vállán ekkora felelősség, nem vetült rá ennyi figyelem, s nem kellett ilyen sok nehéz döntést hoznia, mint mostanság. Meglehet persze, hogy az az életút, melyen régen járt, mostanra bevégezte volna, hiszen nem lett volna akkora megtartó közösség, mint ami most körülveszi, és amiért ilyen szívesen küzd. Csendesen áll, míg a szőke lobonc el nem tűnik a házak között. Lemondóan sóhajt egyet, nem várja a pillanatot, amikor Ralasszal közölnie kell a történteket. Az őrt megkéri, hogy terjesszék el a szabályváltozást maguk között, aztán a dolgára indul.*
*Talán szigorúnak tűnhet, ám nem egyszer megégette magát nagylelkűsége miatt, ezért igyekszik óvatos lenni azokkal, akik már szegték meg szavukat érdekeltségeiben. Egyelőre még nem tudja, mire számítson Milhentől, s bár ez a nyílt felvállalás inkább bizalomépítő, mint –romboló hatású volt, azért nem hagyhatja figyelmen kívül Milhen választott életstílusát sem. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól lenéző vagy elutasító lenne, vagy hogy semmiféle közösséget nem lenne hajlandó vállalni, sőt idővel talán lazít a szabályokon. Mindez nem csak rajta múlik. Lágy mosollyal biccent a búcsúra.*
- Remélem is.
*Az ajtóban állva várja meg, míg Milhen távolodik. A régi Zammiria sokkal jobb barátja lehetett volna neki, nem nyugodott a vállán ekkora felelősség, nem vetült rá ennyi figyelem, s nem kellett ilyen sok nehéz döntést hoznia, mint mostanság. Meglehet persze, hogy az az életút, melyen régen járt, mostanra bevégezte volna, hiszen nem lett volna akkora megtartó közösség, mint ami most körülveszi, és amiért ilyen szívesen küzd. Csendesen áll, míg a szőke lobonc el nem tűnik a házak között. Lemondóan sóhajt egyet, nem várja a pillanatot, amikor Ralasszal közölnie kell a történteket. Az őrt megkéri, hogy terjesszék el a szabályváltozást maguk között, aztán a dolgára indul.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-25 18:57:56
Üzenet elküldve: 2020-01-25 18:57:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Csak összecsippenti kalapját búcsúzóul, s még egyszer hátrafordul.*
-Látjuk még egymást. *Hogy Zammiriának milyen szándékai vannak vele, nehéz lenne megmondani. Egyet azonban biztosan tud. A mélységi viselkedése és ez az egész színjáték nem hagy kétséget afelől, hogy még a szivarját se bízna rá anélkül, hogy őröket állítson a sarkába.
Most azonban, hogy visszakapta a fegyvereit, sokkal nyugodtabban veszi tudomásul e dolgokat. Sőt, megkönnyebbült. Szórakozottan kocogtatja meg derekán a szablya markolatát, miközben még egyszer hátrapillantva válla felett szemügyre veszi a Sellőház épületét. Biztos benne, hogy látják még egymást.*
*Csak összecsippenti kalapját búcsúzóul, s még egyszer hátrafordul.*
-Látjuk még egymást. *Hogy Zammiriának milyen szándékai vannak vele, nehéz lenne megmondani. Egyet azonban biztosan tud. A mélységi viselkedése és ez az egész színjáték nem hagy kétséget afelől, hogy még a szivarját se bízna rá anélkül, hogy őröket állítson a sarkába.
Most azonban, hogy visszakapta a fegyvereit, sokkal nyugodtabban veszi tudomásul e dolgokat. Sőt, megkönnyebbült. Szórakozottan kocogtatja meg derekán a szablya markolatát, miközben még egyszer hátrapillantva válla felett szemügyre veszi a Sellőház épületét. Biztos benne, hogy látják még egymást.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-23 23:21:11
Üzenet elküldve: 2020-01-23 23:21:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igen, én is így hiszem *bólint egyetértően.* Elég későre jár, és még a meditációmat sem fejeztem be. Örülök, hogy segíthettem neked, Maydeleine, és köszönöm, hogy te is segítettél nekem. Biztos vagyok benne, hogy általad közelebb kerültem a a lelki kiteljesedés felé, sokkal könnyedebb lehetek, és még a fogalmamat sem kellett megszegnem emiatt, így bűntudat sem fog kísérteni.
*Mikor Maydeleine elmegy, visszaöltözik, és valóban meditálni kezd. Ezt az új élményt el kell raktároznia magában, fel kell dolgoznia és építenie, le kell vonnia belőle a következtetéseket és a tanulságokat, hogy ezáltal fejleszthesse és építhesse magát.*
- Igen, én is így hiszem *bólint egyetértően.* Elég későre jár, és még a meditációmat sem fejeztem be. Örülök, hogy segíthettem neked, Maydeleine, és köszönöm, hogy te is segítettél nekem. Biztos vagyok benne, hogy általad közelebb kerültem a a lelki kiteljesedés felé, sokkal könnyedebb lehetek, és még a fogalmamat sem kellett megszegnem emiatt, így bűntudat sem fog kísérteni.
*Mikor Maydeleine elmegy, visszaöltözik, és valóban meditálni kezd. Ezt az új élményt el kell raktároznia magában, fel kell dolgoznia és építenie, le kell vonnia belőle a következtetéseket és a tanulságokat, hogy ezáltal fejleszthesse és építhesse magát.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-23 09:15:43
Üzenet elküldve: 2020-01-23 09:15:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*A számonkérésnek tűnő felhang mögött inkább megértési vágy lapul, mely szunnyadni kényszerül. Becsüli Milhen egyenességét, s nem bánja, hogy megpróbálta maradásra beszélni, noha már akkor sejtette, hogy kicsi az esélye, amikor leültek. Apró, szomorú mosoly ül ajkaira, mely sejlővé fakul.*
- Én másképp látlak, Milhen, de tiszteletben tartom a döntésed.
*A Rumosra vonatkozó instrukcióra és a hírek árára bólint.*
- Természetesen, én sem gondoltam másként. Alkalomadtán te is megteheted, hogy üzenetet küldesz az őrökkel. Remélem, megérted, hogy a történtek után szigorúbb feltételek lépnek érvénybe a Sellőház érdekeltségi területén.
*Feláll, és a szekrényhez sétál, ahonnan magához veszi Milhen fegyvereit, majd az ajtóhoz indul.*
- Kikísérlek.
*Kiengedi, és bezárja maguk után az irodát.*
- Ha jól sejtem, szívesebben távozol a hátsó kijáraton.
*Fordul a nő felé, és ígéretéhez híven az ajtóig megy vele. Az őrnek biccent, majd a holmikat átadja Milhennek.*
- Mostantól a fegyverek ennél beljebb nem kerülhetnek, de te kísérettel igen. Szavatolom a bántatlanságod, amennyiben nem teszel semmit a kárunkra. Minden jót kívánok, Milhen!
*Biccent búcsúzásképpen.*
*A számonkérésnek tűnő felhang mögött inkább megértési vágy lapul, mely szunnyadni kényszerül. Becsüli Milhen egyenességét, s nem bánja, hogy megpróbálta maradásra beszélni, noha már akkor sejtette, hogy kicsi az esélye, amikor leültek. Apró, szomorú mosoly ül ajkaira, mely sejlővé fakul.*
- Én másképp látlak, Milhen, de tiszteletben tartom a döntésed.
*A Rumosra vonatkozó instrukcióra és a hírek árára bólint.*
- Természetesen, én sem gondoltam másként. Alkalomadtán te is megteheted, hogy üzenetet küldesz az őrökkel. Remélem, megérted, hogy a történtek után szigorúbb feltételek lépnek érvénybe a Sellőház érdekeltségi területén.
*Feláll, és a szekrényhez sétál, ahonnan magához veszi Milhen fegyvereit, majd az ajtóhoz indul.*
- Kikísérlek.
*Kiengedi, és bezárja maguk után az irodát.*
- Ha jól sejtem, szívesebben távozol a hátsó kijáraton.
*Fordul a nő felé, és ígéretéhez híven az ajtóig megy vele. Az őrnek biccent, majd a holmikat átadja Milhennek.*
- Mostantól a fegyverek ennél beljebb nem kerülhetnek, de te kísérettel igen. Szavatolom a bántatlanságod, amennyiben nem teszel semmit a kárunkra. Minden jót kívánok, Milhen!
*Biccent búcsúzásképpen.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-23 01:06:16
Üzenet elküldve: 2020-01-23 01:06:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Csendben hallgatja a mélységit, közben pedig egy pillanat erejéig sem pillant félre. Még a kérdésekre em rebben pillája, pedig némi számonkérést is kihall mögülük. A fürkésző szempár kitartóan vizslatja Zammiria arcát, s mikor az mondandója végére ér, ő kalapjáért nyúl.*
-Úgy hiszem, értjük egymást.
*Nyomja a fejébe a kalapot, de nem áll fel a székből azonnal.*
-Nem vagyok több egy tolvajnál. De elég szétnézni a világban... A trónokon is tolvajok ülnek.
*Vállat vonva áll fel, piszkoszöld szemeit még mindig a sötételfre függesztve.*
-Ha a fülembe jut valami, keresni foglak. A jutalmat pedig általában aranyban mérik, én sem kérem másképp... Az információnak ára van.
*Enged meg egy halovány mosolyt, tekintete pedig már fegyvereit kutatja a szobában.*
-Ha keresnél, a Rumosban tedd. Elég ha a csaposnak említed a nevem, én pedig jönni fogok.
*Csak haloványan emelkedik fel szemöldöke, várva Zammiria reakcióját, vagy épp beleegyezését. Sejti, hogy a sötételf is valami hasonlóra gondolhatott, mikor először említette a dolgot. És valóban, ez mindkettejüknek előnyös lehet.*
*Csendben hallgatja a mélységit, közben pedig egy pillanat erejéig sem pillant félre. Még a kérdésekre em rebben pillája, pedig némi számonkérést is kihall mögülük. A fürkésző szempár kitartóan vizslatja Zammiria arcát, s mikor az mondandója végére ér, ő kalapjáért nyúl.*
-Úgy hiszem, értjük egymást.
*Nyomja a fejébe a kalapot, de nem áll fel a székből azonnal.*
-Nem vagyok több egy tolvajnál. De elég szétnézni a világban... A trónokon is tolvajok ülnek.
*Vállat vonva áll fel, piszkoszöld szemeit még mindig a sötételfre függesztve.*
-Ha a fülembe jut valami, keresni foglak. A jutalmat pedig általában aranyban mérik, én sem kérem másképp... Az információnak ára van.
*Enged meg egy halovány mosolyt, tekintete pedig már fegyvereit kutatja a szobában.*
-Ha keresnél, a Rumosban tedd. Elég ha a csaposnak említed a nevem, én pedig jönni fogok.
*Csak haloványan emelkedik fel szemöldöke, várva Zammiria reakcióját, vagy épp beleegyezését. Sejti, hogy a sötételf is valami hasonlóra gondolhatott, mikor először említette a dolgot. És valóban, ez mindkettejüknek előnyös lehet.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-22 21:14:43
Üzenet elküldve: 2020-01-22 21:14:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Mosdás után jól szárazra töröli magát és felöltözik a tiszta ruhájába. Most már ideje, hogy dolgozzon is egy kicsit. Még előtte áll a munka, amit Darellddel kezdtek meg. Szóval a elindul újra az istállóba, hogy lapát és talicska után nézzen. Aztán ha ezzel megvan, akkor szépen elindul majd a tengerpartra homokért a falhoz. Mert ugye Ralas úr szobáját még rendbe kell, hogy hozza. Az őrök már kezdik megismerni, így nem nagyon állják az útját. Ha úgy van még vált is velük pár szót. Nem telik bele sok idő és máris újra az istálló padlóján kopog a csizmája. A talicska tiszta, mert ő bizony tisztán hagyta ott, mikor végzet a munkával. Lapát is akad itt, így hát semmi sem akadályozhatja meg azt, hogy végre elinduljon a partra.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-21 21:50:22
Üzenet elküldve: 2020-01-21 21:50:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Tekintete követi a kalap útját, majd felpillant, mielőtt beszédét megkezdi. Aprót moccannak szemei, mikor a változatlanság kerül szóba, s nehezen megfejthetőn somolyog a kétes ügyletek művelőinek hasznosságán, de nem szól közbe, hiszen valóban érdekli minden, amit a szűkszavú nő megoszt vele. Mikor visszakapja újra a szót, sóhajt egyet komor arccal, szinte hangtalanul. Átfut ajkain egy ironikus félmosoly.*
- Érdekes egy bordélyt fényben járónak mondani, de természetesen értem, mire gondolsz. Ám tény az is, hogy nincs fény árnyék nélkül. Elsőre talán úgy tűnhet, a Sellőház egy ragyogó sziget a kikötő sötét vízében. A Sellők, a felszolgálók, a személyzet dolgos háttérszemélyzete számára talán tényleg így van, és ez így van jól. Ám valójában nem kell messzire visszatekintenem, hogy lássam, miként tört be hozzánk a veszély számtalan alkalommal és a legkülönbözőbb módokon. Nem tudjuk kivonni magunkat a környezetünk hatásaiból, és nem segít, ha a behúzott függönyök látszatbiztonságában és a bódító füst gondtalanságában maradunk. Semlegesek vagyunk, és emellett maradunk minden eszközzel, de ismernünk kell a többi erőt, figyelni szándékaikat és hatalmi harcaikat, hogy ki tudjuk védeni a támadásokat és a befolyási kísérleteket.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, míg Milhen kalapjára esik a tekintete ismét, mintha megfontolna valamit, de válaszakor már a szemébe néz.*
- Ha azt kérdezed, szükségünk van-e tolvajra vagy orgyilkosra állandó foglalkoztatásban, azt mondom, nem. Általában véve nem kell ellopni semmit és nem kell megölni senkit a Sellőház megbízásából, mi több, a rend és a közbiztonság javítása érdekében nem is tűrjük el ennek öncélú művelését.
*Jelenti ki egyetértőn, tegnapi szavaival összhangban. Ültében enyhén előre dől.*
- Viszont, ha azt kérdezed, hasznát tudnánk-e venni egy tolvaj vagy egy orgyilkos képességeinek… akkor a válaszom határozottan igen. Szerinted nincsenek a sorainkban máris hozzád hasonlók?
*Elveik szerint nem kérdeztek sokat senki múltjáról, de biztos benne, hogy vannak, akiknek a keze már nem tiszta. Beleértve a sajátját.*
- Kellenek olyanok, akik magabiztosan mozognak a világ árnyékos oldalán, és ezt gyakran művelik is az érdekünkben. Információt szereznek, kapcsolatot építenek, megfigyelnek. Olykor pedig talán… nagyon ritkán és nagyon indokolt esetben *hangsúlyozza jelentőségteljesen*… esetleg szakmai fortélyaikra is szükség lehet.
*Visszatámaszkodik hátával a fotel támlájának.*
- Persze, ha azt mondod, hogy csak úgy érzed magad jól, ha maradéktalanul folytathatod a régi életed, nem erőltetjük rád a szabályainkat, és nem terjesztjük ki rád a Sellőház oltalmát. Elvünk volt mindig, hogy kollégáink önként vállalják, amit tesznek. Ám, ha így érzel, nem értem, miért maradtál egyáltalán, hiszen elmondtuk, hogy ez nem fog működni. Mi tartott itt? És mi változott?
*Biztos benne, hogy volt valami oka, de nem biztos benne, hogy ezekre a kérdésekre választ kap.*
- Ha visszaemlékszel, az első javaslatom az volt, hogy külsősként tartsuk a kapcsolatot. Akkor élheted a világod, és néha kölcsönösen előnyös üzletet köthetünk, például ha számunkra értékes információkkal szolgálsz. Ám aztán azt hittem, valami többre vágysz annál, hogy pusztán egy tolvaj legyél. Valami olyanra, amit mi adhatunk neked, és amiért érdemes változtatni egy keveset. Rosszul gondoltam volna? Most utoljára megfontolhatod a dolgot. Értékesnek találom a képességeid, ám ennél több rábeszéléssel nem foglak terhelni.
*Zárja mondandóját komolyan. Elmondott mindent, amit szeretett volna, s reméli, hogy sikerült felvillantania, mire szeretné használni Milhent, hogy megalapozottabban dönthessen, mint a tegnapi ismeretei alapján, s talán elégséges válasznak érzi kérdésére is.*
*Tekintete követi a kalap útját, majd felpillant, mielőtt beszédét megkezdi. Aprót moccannak szemei, mikor a változatlanság kerül szóba, s nehezen megfejthetőn somolyog a kétes ügyletek művelőinek hasznosságán, de nem szól közbe, hiszen valóban érdekli minden, amit a szűkszavú nő megoszt vele. Mikor visszakapja újra a szót, sóhajt egyet komor arccal, szinte hangtalanul. Átfut ajkain egy ironikus félmosoly.*
- Érdekes egy bordélyt fényben járónak mondani, de természetesen értem, mire gondolsz. Ám tény az is, hogy nincs fény árnyék nélkül. Elsőre talán úgy tűnhet, a Sellőház egy ragyogó sziget a kikötő sötét vízében. A Sellők, a felszolgálók, a személyzet dolgos háttérszemélyzete számára talán tényleg így van, és ez így van jól. Ám valójában nem kell messzire visszatekintenem, hogy lássam, miként tört be hozzánk a veszély számtalan alkalommal és a legkülönbözőbb módokon. Nem tudjuk kivonni magunkat a környezetünk hatásaiból, és nem segít, ha a behúzott függönyök látszatbiztonságában és a bódító füst gondtalanságában maradunk. Semlegesek vagyunk, és emellett maradunk minden eszközzel, de ismernünk kell a többi erőt, figyelni szándékaikat és hatalmi harcaikat, hogy ki tudjuk védeni a támadásokat és a befolyási kísérleteket.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, míg Milhen kalapjára esik a tekintete ismét, mintha megfontolna valamit, de válaszakor már a szemébe néz.*
- Ha azt kérdezed, szükségünk van-e tolvajra vagy orgyilkosra állandó foglalkoztatásban, azt mondom, nem. Általában véve nem kell ellopni semmit és nem kell megölni senkit a Sellőház megbízásából, mi több, a rend és a közbiztonság javítása érdekében nem is tűrjük el ennek öncélú művelését.
*Jelenti ki egyetértőn, tegnapi szavaival összhangban. Ültében enyhén előre dől.*
- Viszont, ha azt kérdezed, hasznát tudnánk-e venni egy tolvaj vagy egy orgyilkos képességeinek… akkor a válaszom határozottan igen. Szerinted nincsenek a sorainkban máris hozzád hasonlók?
*Elveik szerint nem kérdeztek sokat senki múltjáról, de biztos benne, hogy vannak, akiknek a keze már nem tiszta. Beleértve a sajátját.*
- Kellenek olyanok, akik magabiztosan mozognak a világ árnyékos oldalán, és ezt gyakran művelik is az érdekünkben. Információt szereznek, kapcsolatot építenek, megfigyelnek. Olykor pedig talán… nagyon ritkán és nagyon indokolt esetben *hangsúlyozza jelentőségteljesen*… esetleg szakmai fortélyaikra is szükség lehet.
*Visszatámaszkodik hátával a fotel támlájának.*
- Persze, ha azt mondod, hogy csak úgy érzed magad jól, ha maradéktalanul folytathatod a régi életed, nem erőltetjük rád a szabályainkat, és nem terjesztjük ki rád a Sellőház oltalmát. Elvünk volt mindig, hogy kollégáink önként vállalják, amit tesznek. Ám, ha így érzel, nem értem, miért maradtál egyáltalán, hiszen elmondtuk, hogy ez nem fog működni. Mi tartott itt? És mi változott?
*Biztos benne, hogy volt valami oka, de nem biztos benne, hogy ezekre a kérdésekre választ kap.*
- Ha visszaemlékszel, az első javaslatom az volt, hogy külsősként tartsuk a kapcsolatot. Akkor élheted a világod, és néha kölcsönösen előnyös üzletet köthetünk, például ha számunkra értékes információkkal szolgálsz. Ám aztán azt hittem, valami többre vágysz annál, hogy pusztán egy tolvaj legyél. Valami olyanra, amit mi adhatunk neked, és amiért érdemes változtatni egy keveset. Rosszul gondoltam volna? Most utoljára megfontolhatod a dolgot. Értékesnek találom a képességeid, ám ennél több rábeszéléssel nem foglak terhelni.
*Zárja mondandóját komolyan. Elmondott mindent, amit szeretett volna, s reméli, hogy sikerült felvillantania, mire szeretné használni Milhent, hogy megalapozottabban dönthessen, mint a tegnapi ismeretei alapján, s talán elégséges válasznak érzi kérdésére is.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-20 22:22:23
Üzenet elküldve: 2020-01-20 22:22:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Követi Zammiriát az irodába, s az intésre helyet is foglal. Sejtette, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, mint remélte.
Kalapját az asztalra dobja, miközben leül a felkínált helyre, majd jobb lábát átvetve a balon a sötételfre mered.*
-Akkor is megbillogozott volna, ha elmegyek. Én nem tudok változni. Talán nem is akarok.
*Rezzenéstelen arccal hallgatja Zammiriát, miközben agyában vadul zakatolnak a gondolatok. Nem tudja megfejteni, mit remél tőle a nő, vagy egyáltalán mit tudna számára kínálni a Sellőház.*
-Ugyan, mire tudna használni a Sellőház egy tolvajt vagy egy orgyilkost? A fényben mozogtok, s nem az árnyak között, igyekeztek magatokat elfogadtatni a Kikötővel és nem... *Elharapja a mondatot és némileg merengve dönti oldalra a fejét. Kíváncsi, Zammiria vajon milyen ajánlattal rukkolna elő.*
-Naná. Egész életemben ebben éltem, szükségem van rá. De milyen fény vetülne a Sellőházra, ha engem az utcán rajtakapnának, úgy, mint itt? Jobb, ha még most lekaparjátok a sarat a csizmátokról, ha azon az úton szeretnétek haladni, amin elindultatok.
*Most az ő arcán jelenik meg halovány mosoly, de egy aprócska sóhaj kíséretével le is tudja a dolgot. Bő lére eresztette és zavarja is. Egy pillanatra el is hallgat, először csak a padlót bámulja merengve, szórakozottan csavargatva ujja köré tincseit, majd felpillant a szemben ülő sötételfre.*
-Mondd, mit vársz tőlem?
A hozzászólás írója (Milhen Raeymoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.20 22:23:58
*Követi Zammiriát az irodába, s az intésre helyet is foglal. Sejtette, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, mint remélte.
Kalapját az asztalra dobja, miközben leül a felkínált helyre, majd jobb lábát átvetve a balon a sötételfre mered.*
-Akkor is megbillogozott volna, ha elmegyek. Én nem tudok változni. Talán nem is akarok.
*Rezzenéstelen arccal hallgatja Zammiriát, miközben agyában vadul zakatolnak a gondolatok. Nem tudja megfejteni, mit remél tőle a nő, vagy egyáltalán mit tudna számára kínálni a Sellőház.*
-Ugyan, mire tudna használni a Sellőház egy tolvajt vagy egy orgyilkost? A fényben mozogtok, s nem az árnyak között, igyekeztek magatokat elfogadtatni a Kikötővel és nem... *Elharapja a mondatot és némileg merengve dönti oldalra a fejét. Kíváncsi, Zammiria vajon milyen ajánlattal rukkolna elő.*
-Naná. Egész életemben ebben éltem, szükségem van rá. De milyen fény vetülne a Sellőházra, ha engem az utcán rajtakapnának, úgy, mint itt? Jobb, ha még most lekaparjátok a sarat a csizmátokról, ha azon az úton szeretnétek haladni, amin elindultatok.
*Most az ő arcán jelenik meg halovány mosoly, de egy aprócska sóhaj kíséretével le is tudja a dolgot. Bő lére eresztette és zavarja is. Egy pillanatra el is hallgat, először csak a padlót bámulja merengve, szórakozottan csavargatva ujja köré tincseit, majd felpillant a szemben ülő sötételfre.*
-Mondd, mit vársz tőlem?
A hozzászólás írója (Milhen Raeymoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.20 22:23:58
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-20 09:41:43
Üzenet elküldve: 2020-01-20 09:41:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Szemöldöke megemelkedik a hallottakra, majd néhány csendes pillanattal később arckifejezése kisimul. Zsebéből előhúzza a kulcsot, és kinyitja az irodát, majd beengedi a lányt. Ha nem jönne, akkor keze intésével és szilárd tekintetével jelzi, hogy erősen számít odabent a társaságára. Ha belül kerülnek az ajtón, akkor hellyel kínálja a foteleknél, s maga is leül utána. Amennyiben mégis állva marad, Zammiria az asztal szélének támaszkodik, és lazán összefonja a karjait.*
- Milhen.
*Szólítja meg puhán.*
- Nem kevés tortúrán mentél keresztül azért, hogy itt maradhass, és alig telt el azóta egy kis idő. Tudtad, hová szegődsz, és azt is, hogy változással jár együtt. Sajnálom, hogy a fogadtatás nem volt kellemes, és talán a folytatás sem az elképzeléseid szerint alakult. De kaptál egy második esélyt. Miért nem adsz most te is egyet?
*Kérdőn felvonja bal szemöldökét.*
- Hív a tenger? Rendben, nem mondtam, hogy be leszel zárva a négy fal közé. Nem érzed magad idevalónak? Szerintem ehhez túl kevés időt töltöttél itt, hogy erről igazi döntést hozz. A Sellőház egy fogadó. Egy bordélyház. A vendégekkel kedvesen bánunk, azért fizetnek, hogy adjunk nekik valamit, amit máshol nem kaptak meg, vagy mert kíváncsiak, meddig mehetnek el a pénzükért. Fontosak számunkra, és nem pusztán azért, mert belőlük élünk, hanem mert adni akarunk, és azt szeretnénk, hogy kellemes emlékekkel távozzanak.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, szemeit kissé szűkíti, tekintete fürkészőn keresi a zöld szemek mélyét.*
- De tőled nem ezt várjuk. Vagy azt hitted?
*Kissé elmosolyodik.*
- Te egy okos nő vagy, Milhen. Szeszélyesen viselkedsz a felszínen, de szerintem nagyon is céltudatos vagy. Tudod, mit akarsz, és nem félsz tenni érte, hogy megkapd. Megtanultad jól megfigyelni a környezetedet, nem félsz belekeveredni rázós helyzetekbe. Ezt szeretnéd, nem igaz? Izgalmas feladatokat, ahol a talpraesettségedet teheted próbára.
*Ezen a ponton elhallgat, hogy jelezze, a válaszok fontosak számára.*
*Szemöldöke megemelkedik a hallottakra, majd néhány csendes pillanattal később arckifejezése kisimul. Zsebéből előhúzza a kulcsot, és kinyitja az irodát, majd beengedi a lányt. Ha nem jönne, akkor keze intésével és szilárd tekintetével jelzi, hogy erősen számít odabent a társaságára. Ha belül kerülnek az ajtón, akkor hellyel kínálja a foteleknél, s maga is leül utána. Amennyiben mégis állva marad, Zammiria az asztal szélének támaszkodik, és lazán összefonja a karjait.*
- Milhen.
*Szólítja meg puhán.*
- Nem kevés tortúrán mentél keresztül azért, hogy itt maradhass, és alig telt el azóta egy kis idő. Tudtad, hová szegődsz, és azt is, hogy változással jár együtt. Sajnálom, hogy a fogadtatás nem volt kellemes, és talán a folytatás sem az elképzeléseid szerint alakult. De kaptál egy második esélyt. Miért nem adsz most te is egyet?
*Kérdőn felvonja bal szemöldökét.*
- Hív a tenger? Rendben, nem mondtam, hogy be leszel zárva a négy fal közé. Nem érzed magad idevalónak? Szerintem ehhez túl kevés időt töltöttél itt, hogy erről igazi döntést hozz. A Sellőház egy fogadó. Egy bordélyház. A vendégekkel kedvesen bánunk, azért fizetnek, hogy adjunk nekik valamit, amit máshol nem kaptak meg, vagy mert kíváncsiak, meddig mehetnek el a pénzükért. Fontosak számunkra, és nem pusztán azért, mert belőlük élünk, hanem mert adni akarunk, és azt szeretnénk, hogy kellemes emlékekkel távozzanak.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, szemeit kissé szűkíti, tekintete fürkészőn keresi a zöld szemek mélyét.*
- De tőled nem ezt várjuk. Vagy azt hitted?
*Kissé elmosolyodik.*
- Te egy okos nő vagy, Milhen. Szeszélyesen viselkedsz a felszínen, de szerintem nagyon is céltudatos vagy. Tudod, mit akarsz, és nem félsz tenni érte, hogy megkapd. Megtanultad jól megfigyelni a környezetedet, nem félsz belekeveredni rázós helyzetekbe. Ezt szeretnéd, nem igaz? Izgalmas feladatokat, ahol a talpraesettségedet teheted próbára.
*Ezen a ponton elhallgat, hogy jelezze, a válaszok fontosak számára.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-19 21:04:05
Üzenet elküldve: 2020-01-19 21:04:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Hallja a lépéseket és odakapva tekintetét meg is pillantja Zammiriát. Annak rendje és módja szerint fel is tápászkodik, némileg leporolja magát, miközben a sötételfhez fordul.*
-Nem, nincs semmi gond. A fegyvereimért jöttem, lelécelek.
*Nem ragozza a dolgot, úgy hiszi, ha valaki, hát Zammiria ennyiből is érteni fog. A Sellőház nem profitál belőle, s ő sem profitál a Sellőházból. És hogy megüljön itt, nyugodtan a fenekén... Az nem megy.*
-Khm... Köszönök mindent.
*Pillant félre, nem kedveli a formaságokat vagy épp a búcsúzást. Ráadásul nincs is mit épp meghálálnia, ha csak nem azt a sebhelyt a hátán. Nem mintha nem érdemelte volna ki, de akkor is.*
-Szólít a tenger, miegymás.
*Rándul aprót ajka, miközben a mélységi arcát fürkészi. Nem hinné, hogy gondba ütközik szándékával, elvégre nem tud nagy titkokat, nincs benne semmilyen üzletben sem... De sosem lehet tudni.*
*Hallja a lépéseket és odakapva tekintetét meg is pillantja Zammiriát. Annak rendje és módja szerint fel is tápászkodik, némileg leporolja magát, miközben a sötételfhez fordul.*
-Nem, nincs semmi gond. A fegyvereimért jöttem, lelécelek.
*Nem ragozza a dolgot, úgy hiszi, ha valaki, hát Zammiria ennyiből is érteni fog. A Sellőház nem profitál belőle, s ő sem profitál a Sellőházból. És hogy megüljön itt, nyugodtan a fenekén... Az nem megy.*
-Khm... Köszönök mindent.
*Pillant félre, nem kedveli a formaságokat vagy épp a búcsúzást. Ráadásul nincs is mit épp meghálálnia, ha csak nem azt a sebhelyt a hátán. Nem mintha nem érdemelte volna ki, de akkor is.*
-Szólít a tenger, miegymás.
*Rándul aprót ajka, miközben a mélységi arcát fürkészi. Nem hinné, hogy gondba ütközik szándékával, elvégre nem tud nagy titkokat, nincs benne semmilyen üzletben sem... De sosem lehet tudni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 411-430