//Zammiria és Ralas//
//Iroda//
*Apránként illan el belőle minden feszültség, a kedves gesztusok oda és vissza beszélnek közöttük, félresöpörve szembenállásuk tompa tüskéit. Ebben az olykor eget-földet rengető cirkuszban jó, ha van kibe kapaszkodni, s nem pusztán egyikük vállát nyomja az összes teher. A humor apró morzsái oldják tovább a hangulatot, erejük végén, ha nevetni tudnak, még nem lehet olyan nagy a baj. Aggodalma nem oly erős, vagyis nem pusztán az Oryw-pár civódása táplálja, de a finom szorítás és a magabiztos válasz elsimítja ezt a ráncot is a homlokán. Elmosolyodik a nevetésen.*
- Jól tetted. Örülök, hogy ilyen sokan akarnak nálunk dolgozni. Kell a megbízható személyzet.
*Helyet vált, hogy Ralas közelébe kerüljön, és a kedvében járjon, akár egy igazi nagyfőnöknek szokás a megérdemelt pihenőidőben. Mindig is simulékony természetű volt, most mégsem megalázkodó, csak amennyire nőiességéből adódik. Ralas odaadásában egyenlő félnek érzi magát, érzi tiszteletét, saját szavai jelentőségét, sőt, függetlenségét, s mindezt kérés nélkül kapja tőle. Egy embertől. Egy férfitól. Akinek ráadásul már sokkal több hever a lábai előtt, mint amikor a Rumosban megismerte szakadt kabátjában, élete értelmét csüggedten keresve. Ralas most is megmutatja sebezhető oldalát, s a mozdulatokból átmenetileg simogatás lesz, a támaszból ölelés.*
- Te is gondoskodó vagy.
*Suttogja lágyan a fülétől nem messze. Ő sötét hajának illatát érzi, mely idézi a múltkori éjszakát. Már neki sem kell magára erőltetnie a nyugalmat, lelke egészen megszelídült, állandósul a mosoly a szája szélén. Folytatja a masszírozást.*
- Igen, az ő felvetése miatt gondoltam az üzlet kiterjesztésére. Megnézhetnénk, mennyit tud, Sellőből most van elég. Jó lenne egy kisebb konyhát üzemeltetni, egy szakács és egy kukta vagy mosogatólány elég is lehet a Sellőház konyhájáról. Pultos, felszolgáló se kell sok, és egy-két takarító, szobalány. Esetleg valaki, aki a karbantartást, a fa- és vízhordást végzi. És persze őrség. Arra gondoltam, éjszakára az épületet bezárhatnánk, hogy ne legyen járkálás. Az ablakokra spaletták kerülhetnének, hogy a vendégek is nyugodtan alhassanak. Jó lenne, ha önállóan tudnának működni egy bizonyos szinten, egy komoly felelős kellene az élére, aki a napi ügyeket viszi.
*Az artheniori látogatás nem teljesen újdonság számára, és egyáltalán nem lepődne meg, ha maholnap felkerekedne a férfi. Egy kicsit elneveti magát.*
- Hát, még egy ilyen nap, és hanyatt-homlok menekülhetünk tárgyalás címén. De jó ötlet. Beszélj vele! Minél több szállal kapcsolódunk más szervezetekhez, annál biztosabb a hátterünk.
*A fészkelődést sanda mosollyal fogadja. Jólesik Ralas elfogadó közelsége, Zammiria mozdulatai megint inkább simogatóvá válnak, arcát megtámasztja a férfi fején. Ismeretlen számára az efféle otthonos, csendes melegség a pattogó tűz mellett, amiben ennyi fizikai közelség is szerepet játszik. Talán a régen rögzült szokások, vagy a saját szórakoztatása miatt, egy kósza, komisz gondolat erejéig felmerül benne, vajon mennyire lenne nehéz fordítania az ellazult hangulaton egy vérpezsdítőbb irányba. Vagy legalább a lazára hagyott ingnyak első helyén hagyott gombját kipattinthatná, csak hogy megnézze, hogyan reagálna a férfi egy ilyen váratlan provokációra egy alkalmatlan helyen, alkalmatlan időben. A gondolatkísérlet azonban elszáll, ez tényleg nem az a hely, idő, de leginkább állapot.*
- A választással még ráérünk, addig figyelhetünk az alkalmas jelöltekre. És legelőször felajánljuk mindenkinek a lehetőséget, ahogy mondtad. A maradék helyeket pedig forgásban osztjuk be. Nem hiszem, hogy ezzel bárki rosszul járna.
//Visszaérve a Sellőbe//
*A háborítatlan nyugalomnak hamarabb vége szakad, mint gondolta. Sóhajt egyet.*
- Rossz helyre bújtunk.
*Kuncog halkan Ralas fülébe, majd csókot lehel az arcára, és kényelmesen felkel a karfáról, ha a férfi engedi.*
- Megnézem, ki az.
*Simítja kezét Ralas vállára, hogy jelezze, pihenjen nyugodtan. Lehet, hogy csak jelenteni akar valaki valamit, ami nem olyan sürgős. Az ellágyult arcon hivatalosabb, összeszedettebb kifejezés ölt formát. Elhatározza, hogy ha nem épp egy óriás csapat akar „ne fogd meg”-et játszani az egyik Sellővel, akkor elküldi a hírnököt fontos megbeszélés címén.*
- Igen?
*Nyitja az ajtót, s az arcokat felismerve felderül az arca.*
- Mady, Dreyia! Végre itt vagytok! Ha tudnátok, milyen jó érzés ismerős arcokat látni!
*Mosolyog rájuk, és elnéz mellettük, nem állnak-e mások is sorba a folyosón.*
- Gyertek be gyorsan!
*Áll félre az ajtóból.*
- Csak egyetlen szabály van: semmi rossz hír. Abból mára már elég jutott.
*Teszi hozzá nyugodtabban, egy kicsit fáradt mosollyal. Ha a két nő bejön, akkor a fotelek felé tereli őket.*
- Foglaljatok helyet! Kellemes volt az út?