//Kitérő Ralas irodájába//
//Második Sellő-részlet//
- Köszönjük, Cassy, gyors vagy, mint mindig. *Mosolyodik el kedvesen a lányra, majd egyetértően bólint a férfi szavaira, a hangjából érződő gúnyra nem reagál, s nem is óhajt megjegyzést tenni. Mosolya továbbra is töretlen, nem változik.*
- Igaza, van, kedves Rollen úr. *Majd maga is iszik egy kortyot, azonban a poharat szinte egészében visszateszi az asztalra, nem hajtja le, bár tény, hogy csábítóan hat rá. Azt érzi jó úton halad, s ha ehhez az kell, hogy józan maradjon, hát az lesz. Halkan felnevet.*
- Nem, *Rázza meg a fejét.* valóban nem, bár, hogy őszinte legyek, azért tartottam tőle, ellenben hibáinkból tanultunk, s minden vágyam az lenne, hogy az a két vendég újfent megforduljon nálunk, hogy bizonyítsuk, tévedtek. *Biccent, majd félretolja az újságot, hogy ne legyen szem előtt.*
- Tudom, s máris intézkedem, ez csak természetes, kérem bocsásson meg egy pillanatra! *Feláll, a székét helyére tolja, majd az irodája felé veszi az irányt. A folyosót már kezdi megszokni, s ami azt illeti, bár csak néhány órát, vagy még rövidebb időt töltött el bent, kedvére való a hely. Egy kicsit arra is büszke, hogy mindezt eddig egyedül érte el, s lesz mit felmutatni, nem pusztán egy üres hodályt. Akaratlanul is mosolyra húzódik az ajka, s míg a rejtett fali szekrényhez lép, sok minden megfordul fejében a jövőről. A zár nem bonyolult, ezért is rejtett, bár tervezi, hogy le fogja cserélni, egyelőre erre plusz pénzt nem kíván áldozni. Amint a szekrény kegyesen kinyílik, az összeget azonnal kiveszi, majd rövid gondolkodás után még egyszer annyit. ~ Kárpótlásul és tiszteletem jeléül... hogy megbízóinak tanúsítsam szándékom, együttműködésem és hűségem. ~ Bólint ismét, s az erszényt zsebre rakja. Ha minden jól alakul, legalább két hónapig nyugtuk lesz. Halkan felsóhajt, bezár mindent, egy kósza pillanat múlva irodáját is. Ez az ő területe. Hamarosan ismét feltűnik az előtérben, hogy ismét Rollenhez üljön.*