Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:24:25
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:24:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szállásrendezés//
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Parcy estéje nem egészen úgy jött össze, ahogyan tervezte. Hosszú idő után először nézett a pohár aljára, szörnyű fejfájással kel fel, ráadásul nem is az ágyában. A zelső, amit megpillant, egy nagy rózsaszín nyelv, aztán néhány csiklandós bajusz és egy szőrös arc, sárga szemekkel.*
- Beltrys... *Kzed bele elcsukló hanggal, miközben igyekszik felkelni, de a kobak továbbra is szét akar robbanni, így csak nehezen sikerül neki.*
- Hol vagyok? *Majd mikor felismeri, hogy az egyik boksz előtt az istállóban, csak grimaszol egyet.*
- Mennyit ittam, *De erre is érkezik a válasz, a két üres borosüveg személyében a sarokból. Nagyot sóhajt, majd lassan, óvatosan feláll.*
- Minden istenek, de rossz ez! *Csak egy hátas röhögi ki, amire fáradt vigyorral válaszol. A macska továbbra is lábainál sündörög, ő pedig megsimogatja.*
- Délután visszajövök, rendben? *Mit is válaszolhatna rá? Csak dorombol, miközben gazdája elegánsan leporolja magát, kissé fanyalog a lószaga miatt, majd elindul felfelé, tőle telhetően minél biztosabban a szobája felé. Persze, ahogy az lenni szokott, a munka mindig útba esik, s meghallja Cassy és Myr hangját.*
~ Mi a fasz? ~
*Hasít belé a gondolat, miközben neki támaszkodik a falnak, igyekezvén a tekinteteket elkerülni.*
~ Végem, elárult az a kis görcs! Eleve gyűlöl itt majdnem mindenki, már csak az kéne, hogy Cassy is közéjük tartozzon! ~
*Na akkor nem lenne mese, szó nelkül szedi Beltryst és a sátorfáját, visszamegy a kunyhójába és elindul más vizekre evezni. Egyelőre csak gondolkozik, hogy mégis mit kéne tenni, bár megláthatta, aki egy kicsit is az ajtó felé figyel, valamint a falnak ment puffanást is könnyű meghallani. Hát, a mai sem a legjobban sikeredett belépője volt.*
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Parcy estéje nem egészen úgy jött össze, ahogyan tervezte. Hosszú idő után először nézett a pohár aljára, szörnyű fejfájással kel fel, ráadásul nem is az ágyában. A zelső, amit megpillant, egy nagy rózsaszín nyelv, aztán néhány csiklandós bajusz és egy szőrös arc, sárga szemekkel.*
- Beltrys... *Kzed bele elcsukló hanggal, miközben igyekszik felkelni, de a kobak továbbra is szét akar robbanni, így csak nehezen sikerül neki.*
- Hol vagyok? *Majd mikor felismeri, hogy az egyik boksz előtt az istállóban, csak grimaszol egyet.*
- Mennyit ittam, *De erre is érkezik a válasz, a két üres borosüveg személyében a sarokból. Nagyot sóhajt, majd lassan, óvatosan feláll.*
- Minden istenek, de rossz ez! *Csak egy hátas röhögi ki, amire fáradt vigyorral válaszol. A macska továbbra is lábainál sündörög, ő pedig megsimogatja.*
- Délután visszajövök, rendben? *Mit is válaszolhatna rá? Csak dorombol, miközben gazdája elegánsan leporolja magát, kissé fanyalog a lószaga miatt, majd elindul felfelé, tőle telhetően minél biztosabban a szobája felé. Persze, ahogy az lenni szokott, a munka mindig útba esik, s meghallja Cassy és Myr hangját.*
~ Mi a fasz? ~
*Hasít belé a gondolat, miközben neki támaszkodik a falnak, igyekezvén a tekinteteket elkerülni.*
~ Végem, elárult az a kis görcs! Eleve gyűlöl itt majdnem mindenki, már csak az kéne, hogy Cassy is közéjük tartozzon! ~
*Na akkor nem lenne mese, szó nelkül szedi Beltryst és a sátorfáját, visszamegy a kunyhójába és elindul más vizekre evezni. Egyelőre csak gondolkozik, hogy mégis mit kéne tenni, bár megláthatta, aki egy kicsit is az ajtó felé figyel, valamint a falnak ment puffanást is könnyű meghallani. Hát, a mai sem a legjobban sikeredett belépője volt.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:12:47
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:12:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Szállásrendezés//
*Éppen végez az ablakkal, amikor egy ismeretlen hölgy érkezik. Szavai elárulják, hogy Parcyt keresi. Eddig még nem találkozott a magát Cassynak nevező nővel, de hisz ezen nincs is mit csodálkozni, elvégre csak tegnap került ide. Jó formán Zammin és Parcyn kívül senkivel sem találkozott eddig.*
- Ööö...* Kezdi zavartan, mert bár Cassy rögtön tegeződve kezdi, ő azért nem mer elsőre ilyen közvetlen hangnemben szólni. Végtére is az udvariasság mellett marad.*
- Jó reggelt. Örvendek a találkozásnak. Én Myr vagyok.
*Ez így tökéletesen meg is felel, nem mondott semmi olyat, amivel tiszteletlenséget sugározhatna, sőt. Hogy Parcy kicsoda, azt nem tudja, de van egy olyan sejtése, hogy Paranvyrra gondol a nő.*
- Paranvyrt?* Kérdi, csak hogy teljesen biztos legyen a dolgában.*
- Ma még nem. Sajnálom.* Teszi még hozzá udvariasan, majd kézbe fogja a leszedett függönyt, hogy levigye a mosodába. Ha van még kérdés, szívesen válaszol. Ellenkező esetben rövidesen már a mosodában van, s mivel ott gyorsan végez, ezért visszatérhet az emeletre. Előbb a létrát viszi át a következő szobába, majd a többi takarító cucc is átkerül. A mai második helyiségben is a takarók és párnák elrendezésével kezd. Jó kedve töretlenül buzog benne, s a párnákat is úgy paskolgatja meg, mintha régi baráttal találkozna.
Egyébként nem veszi rossz néven, ha Cassy vele tart, de nem fog megsértődni akkor sem, ha a nőnek mennie kell.*
~Így ránézésre nagyon barátságosnak tűnik.~
*Éppen végez az ablakkal, amikor egy ismeretlen hölgy érkezik. Szavai elárulják, hogy Parcyt keresi. Eddig még nem találkozott a magát Cassynak nevező nővel, de hisz ezen nincs is mit csodálkozni, elvégre csak tegnap került ide. Jó formán Zammin és Parcyn kívül senkivel sem találkozott eddig.*
- Ööö...* Kezdi zavartan, mert bár Cassy rögtön tegeződve kezdi, ő azért nem mer elsőre ilyen közvetlen hangnemben szólni. Végtére is az udvariasság mellett marad.*
- Jó reggelt. Örvendek a találkozásnak. Én Myr vagyok.
*Ez így tökéletesen meg is felel, nem mondott semmi olyat, amivel tiszteletlenséget sugározhatna, sőt. Hogy Parcy kicsoda, azt nem tudja, de van egy olyan sejtése, hogy Paranvyrra gondol a nő.*
- Paranvyrt?* Kérdi, csak hogy teljesen biztos legyen a dolgában.*
- Ma még nem. Sajnálom.* Teszi még hozzá udvariasan, majd kézbe fogja a leszedett függönyt, hogy levigye a mosodába. Ha van még kérdés, szívesen válaszol. Ellenkező esetben rövidesen már a mosodában van, s mivel ott gyorsan végez, ezért visszatérhet az emeletre. Előbb a létrát viszi át a következő szobába, majd a többi takarító cucc is átkerül. A mai második helyiségben is a takarók és párnák elrendezésével kezd. Jó kedve töretlenül buzog benne, s a párnákat is úgy paskolgatja meg, mintha régi baráttal találkozna.
Egyébként nem veszi rossz néven, ha Cassy vele tart, de nem fog megsértődni akkor sem, ha a nőnek mennie kell.*
~Így ránézésre nagyon barátságosnak tűnik.~
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-30 19:39:23
Üzenet elküldve: 2020-05-30 19:39:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Szállásrendezés//
*Nagyot nyújtózik az ágyban, de még szempillái hegyén ül az édes álom. Párnájára fordulva ábrándozik ezért néhány percet, mielőtt a napsugarak megcsiklandozzák az orra hegyét. Szomorkás mosollyal int búcsút álmodozásának, és enged az új nap hívásának.
Finom anyagú, kékeszöld hálóingben bújik ki a takaró alól, halványlila köntösbe bújik, és kitárja az ablakot, hogy beengedje a friss levegőt. A tenger csillámlón ringatózik, a sirályokat szinte már észre sem veszi, aki itt él. Hajkefével áll neki kifésülni hosszú, szőke fürtjeit az ablakban állva, hogy lássa a hajókat, de a piros szalagokat már a tükör előtt rendezi el. Megmosakszik, parfümöt tesz magára, majd magára veszi ékszereit, végül felöltözik a munkához. Beágyaz és rendet rak maga után, majd kilép a szobájából.
A lépcső irányába haladva zaj üti meg a fülét az egyik használaton kívüli szobából. Eszébe jut, hogy hallotta, új alkimistáik rendezik be a helyet, ezért bekukkant, hátha Parcyt itt leli.*
- Halihó!
*Dugja be szőke buksiját az ajtón kedves mosollyal. Nem találja itt, akit keres, de talál mást helyette Myr személyében.*
- Ó, helló! Cassy vagyok. Azt hittem, Parcy van itt. Nem láttad véletlenül?
//Szállásrendezés//
*Nagyot nyújtózik az ágyban, de még szempillái hegyén ül az édes álom. Párnájára fordulva ábrándozik ezért néhány percet, mielőtt a napsugarak megcsiklandozzák az orra hegyét. Szomorkás mosollyal int búcsút álmodozásának, és enged az új nap hívásának.
Finom anyagú, kékeszöld hálóingben bújik ki a takaró alól, halványlila köntösbe bújik, és kitárja az ablakot, hogy beengedje a friss levegőt. A tenger csillámlón ringatózik, a sirályokat szinte már észre sem veszi, aki itt él. Hajkefével áll neki kifésülni hosszú, szőke fürtjeit az ablakban állva, hogy lássa a hajókat, de a piros szalagokat már a tükör előtt rendezi el. Megmosakszik, parfümöt tesz magára, majd magára veszi ékszereit, végül felöltözik a munkához. Beágyaz és rendet rak maga után, majd kilép a szobájából.
A lépcső irányába haladva zaj üti meg a fülét az egyik használaton kívüli szobából. Eszébe jut, hogy hallotta, új alkimistáik rendezik be a helyet, ezért bekukkant, hátha Parcyt itt leli.*
- Halihó!
*Dugja be szőke buksiját az ajtón kedves mosollyal. Nem találja itt, akit keres, de talál mást helyette Myr személyében.*
- Ó, helló! Cassy vagyok. Azt hittem, Parcy van itt. Nem láttad véletlenül?
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-29 22:33:09
Üzenet elküldve: 2020-05-29 22:33:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Szállásrendezés//
*A reggeli végeztével Myr jónak látja, ha máris nekifog a munkának. Ugyan Parcyt nem látja sehol, de talán annál jobb neki. Ott hagyja a konyhát, s a szekrényhez lép, ahol a takarítás kellékeit tárolják. Magához veszi a szükséges dolgokat, s aztán a lépcsőn felmenve elindul a folyosón. Szemügyre veszi az ajtókat, s pár pillanat múlva talál is egy üres szobát.*
- Ím Myr'Jinnar belépe a szobába, hogy takarításba fogjék.* Jegyzi meg tréfásan csak úgy maga elé. Jó kedve van, s reméli, Parcy sem fogja majd elrontani. ~De különben meg mit foglalkozom vele? Nem hagyom, hogy elrontsa a jó kedvem. Hogy vitázni nem fogok, az biztos.~ S nem is húzza tovább már az időt. Előbb az ágyneműt igazgatja meg gondosan. Kisimítja a gyűrődéseket, a párnákat puffanásokkal kísérve lapogatja meg, mintha csak barátai lennének. Halkan még dudorászik is egy éneket, amit még néhai nagyapjától tanult. Ha pedig ezzel végzett, könnyed mozdulattal nekikezd a szoba alapos kitakarításának. Különösebben nem szöszmötöl, de mégis rendes munkát végez. Ha pedig ezzel végez, lemegy a létráért. A lépcsőn aprókat szökell lefelé.*
- Hun a létra? Hun a létra?* Kérdezi mintegy magától, s hamar rá is akad. Fölemelve újfent indul meg az emeletre. Felfelé nem szökellget, létrával amúgy is bajos lenne a művelet. Fent a szobában az ablak alá teszi, s fölkapaszkodik. Szemügyre veszi a függönyt tartó karikákat.*
- Hát ezt meg hogy a fenében kell leszedni?
*Kérdése változatlanul csak úgy magának szól. Myrrel máskor is előfordul, hogy magában beszél, de nem azért teszi, mert bolond. Csak úgy megszokásból van ez így. Őt nem zavarja, mást sem amúgy, mert csak motyogva társalog önmagával.
Kis időbe azért beletelik, mire rájön a dolog nyitjára, de ha már ez megvan, akkor seperc alatt lekapja a függönyt a karnisról, s a textíliát hanyag mozdulattal dobja a magasból az ágyra. Majd óvakodva körbenéz, hogy látja-e valaki, de senkit nem lát a környéken. Bár nyilván az is egy lehetőség lett volna, hogy lemászva teríti ki, elvégre csak le kell másznia a takarító cuccokért. Különösebb baja amúgy nincs a függönyökkel, s nem is azt jelenti az iménti mozdulata, hogy nem vigyáz rá. Szóval tehát lemászik a létráról, de hamarosan ismét ott áll a tetején, s azon igyekszik, hogy megszabadítsa az ablakot a rárakódott portól.*
*A reggeli végeztével Myr jónak látja, ha máris nekifog a munkának. Ugyan Parcyt nem látja sehol, de talán annál jobb neki. Ott hagyja a konyhát, s a szekrényhez lép, ahol a takarítás kellékeit tárolják. Magához veszi a szükséges dolgokat, s aztán a lépcsőn felmenve elindul a folyosón. Szemügyre veszi az ajtókat, s pár pillanat múlva talál is egy üres szobát.*
- Ím Myr'Jinnar belépe a szobába, hogy takarításba fogjék.* Jegyzi meg tréfásan csak úgy maga elé. Jó kedve van, s reméli, Parcy sem fogja majd elrontani. ~De különben meg mit foglalkozom vele? Nem hagyom, hogy elrontsa a jó kedvem. Hogy vitázni nem fogok, az biztos.~ S nem is húzza tovább már az időt. Előbb az ágyneműt igazgatja meg gondosan. Kisimítja a gyűrődéseket, a párnákat puffanásokkal kísérve lapogatja meg, mintha csak barátai lennének. Halkan még dudorászik is egy éneket, amit még néhai nagyapjától tanult. Ha pedig ezzel végzett, könnyed mozdulattal nekikezd a szoba alapos kitakarításának. Különösebben nem szöszmötöl, de mégis rendes munkát végez. Ha pedig ezzel végez, lemegy a létráért. A lépcsőn aprókat szökell lefelé.*
- Hun a létra? Hun a létra?* Kérdezi mintegy magától, s hamar rá is akad. Fölemelve újfent indul meg az emeletre. Felfelé nem szökellget, létrával amúgy is bajos lenne a művelet. Fent a szobában az ablak alá teszi, s fölkapaszkodik. Szemügyre veszi a függönyt tartó karikákat.*
- Hát ezt meg hogy a fenében kell leszedni?
*Kérdése változatlanul csak úgy magának szól. Myrrel máskor is előfordul, hogy magában beszél, de nem azért teszi, mert bolond. Csak úgy megszokásból van ez így. Őt nem zavarja, mást sem amúgy, mert csak motyogva társalog önmagával.
Kis időbe azért beletelik, mire rájön a dolog nyitjára, de ha már ez megvan, akkor seperc alatt lekapja a függönyt a karnisról, s a textíliát hanyag mozdulattal dobja a magasból az ágyra. Majd óvakodva körbenéz, hogy látja-e valaki, de senkit nem lát a környéken. Bár nyilván az is egy lehetőség lett volna, hogy lemászva teríti ki, elvégre csak le kell másznia a takarító cuccokért. Különösebb baja amúgy nincs a függönyökkel, s nem is azt jelenti az iménti mozdulata, hogy nem vigyáz rá. Szóval tehát lemászik a létráról, de hamarosan ismét ott áll a tetején, s azon igyekszik, hogy megszabadítsa az ablakot a rárakódott portól.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-29 11:46:05
Üzenet elküldve: 2020-05-29 11:46:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
*Némiképp elszégyelli ismételte magát, ahogy tények elé állítják a személyét, mégis az érzelmektől túlfűtött Amaziana képtelen csöndben maradni a téma kapcsán. *
- Nem nevettem az arcába, diszkréten kuncogtam. Komolyan, azt hitte az eufóriára, hogy csúnya szó! Az édes álom nevű sütinktől félt, hogy aludni fog! Annyira lehetetlen volt a helyzet! Ezen nem lehet, nem nevetni. Az pedig, hogy bárkit elítélnék azért, mert más egyáltalán nem igaz. *az utolsó mondata mögött szinte kitörő vulkánként fortyog a düh. Tudja, hogy ha folytatja szavait valószínűleg nem lesz pozitív vége, így inkább lehunyja szemeit és amikor azok kipattannak, már egy mosoly fogadja a másik sellő szemeit. *
- Tudom mi van abban a naplóban. *feleli nyugodt hangon. ~Mégis jobb, mint a halálra égett vőlegényem vagy az apám aki a tarkómba véste ocsmányoló szavait~*
- Nem vidáman éa ugrálva érkeztem, az előző életemnél hidd el a halál is vidámabb. Azt választottam új életnek ami a teljes ellentéte a réginek. Semmi tudomány vagy vőlegény, csak örömlány aki a ruhákkal köt egyedül kapcsolatot. *Szerencséjére a szavak immáron a ruhákra terelődnek, így végre félre dobhatja a gyászos hangulatot ami megmutatja a könnyed beszélgetésen még mindig van mit csiszolnia. ~Füllentenem kell majd a vendégeknek vagy egy vidám mondattal válaszolni, mert ezt a példát nem folytathatom. ~ szögezi le magában századszor szabályát az új életéhez. *
- Tényleg, csak ámulni tud miattuk bármely szem. Köszönöm! *Szól mosolyogva, aztán csendben hallgatja a másik válaszát, mire egy kisebb bólintás a felelete. Ezt a fajta csöndet kéne megtanulnia, hiszen a személyisége meglehetősen sok helyen csiszolásra szorul még. ~Külön kérni?~ hüledezik magában. Elképzelhetetlennek tartja egyelőre az egész incidenst, de mégis a gondolat roppant mód hízelgő az önbecsülése számára. Közben, ahogy lassan lépkednek lábaik szinte, már céljuknál is vannak, ami kellemes meglepetést okoz a fehér ruhásnak. *
- Hogy eltelt az idő! *Mormogja maga elé, de nincs kizárva, hogy esetleg a mellette haladó füleivel még elkapja álmélkodó mondatát. *
*Némiképp elszégyelli ismételte magát, ahogy tények elé állítják a személyét, mégis az érzelmektől túlfűtött Amaziana képtelen csöndben maradni a téma kapcsán. *
- Nem nevettem az arcába, diszkréten kuncogtam. Komolyan, azt hitte az eufóriára, hogy csúnya szó! Az édes álom nevű sütinktől félt, hogy aludni fog! Annyira lehetetlen volt a helyzet! Ezen nem lehet, nem nevetni. Az pedig, hogy bárkit elítélnék azért, mert más egyáltalán nem igaz. *az utolsó mondata mögött szinte kitörő vulkánként fortyog a düh. Tudja, hogy ha folytatja szavait valószínűleg nem lesz pozitív vége, így inkább lehunyja szemeit és amikor azok kipattannak, már egy mosoly fogadja a másik sellő szemeit. *
- Tudom mi van abban a naplóban. *feleli nyugodt hangon. ~Mégis jobb, mint a halálra égett vőlegényem vagy az apám aki a tarkómba véste ocsmányoló szavait~*
- Nem vidáman éa ugrálva érkeztem, az előző életemnél hidd el a halál is vidámabb. Azt választottam új életnek ami a teljes ellentéte a réginek. Semmi tudomány vagy vőlegény, csak örömlány aki a ruhákkal köt egyedül kapcsolatot. *Szerencséjére a szavak immáron a ruhákra terelődnek, így végre félre dobhatja a gyászos hangulatot ami megmutatja a könnyed beszélgetésen még mindig van mit csiszolnia. ~Füllentenem kell majd a vendégeknek vagy egy vidám mondattal válaszolni, mert ezt a példát nem folytathatom. ~ szögezi le magában századszor szabályát az új életéhez. *
- Tényleg, csak ámulni tud miattuk bármely szem. Köszönöm! *Szól mosolyogva, aztán csendben hallgatja a másik válaszát, mire egy kisebb bólintás a felelete. Ezt a fajta csöndet kéne megtanulnia, hiszen a személyisége meglehetősen sok helyen csiszolásra szorul még. ~Külön kérni?~ hüledezik magában. Elképzelhetetlennek tartja egyelőre az egész incidenst, de mégis a gondolat roppant mód hízelgő az önbecsülése számára. Közben, ahogy lassan lépkednek lábaik szinte, már céljuknál is vannak, ami kellemes meglepetést okoz a fehér ruhásnak. *
- Hogy eltelt az idő! *Mormogja maga elé, de nincs kizárva, hogy esetleg a mellette haladó füleivel még elkapja álmélkodó mondatát. *
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-28 18:25:37
Üzenet elküldve: 2020-05-28 18:25:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Amaziana//
*Ahogy sétálnak, fény derül még egy részletre a süteményes incidenssel kapcsolatban.*
-Áh! Szóval kinevetted? *Esik le neki, miután a nevetést és a bosszút összeköti magában.*
-Bár nem tudom mi volt a tárgya, de az nem szép dolog. Nem lehetünk mind egyformák, sőt, ne is legyünk! Az borzalmas lenne. *Igazgatja meg a kebleit, bele se mer gondolni, hogy érezné magát, ha mindenki hosszú hullámos hajjal és akkora keblekkel szaladgálna, mint ő, mitől lenne akkor különleges?*
-Persze, tegeződhetünk, nemsokára már mindennapos lesz, hogy összefutunk valahol. *Legyint a kezével a levegőben. Mikor viszont a nő azt említi, hogy az édesanyjától örökölte a dolgot, sőt, még olyan irományokat is hagyott hátra, amelyek ehhez neki kedvet kovácsoltak, először furcsállja.*
-Biztos vannak abban a naplóban kevésbé vidám bejegyzések is. De nem akarlak megrémíteni vagy elkedvetleníteni. Itt nagyon vigyázunk a sellőkre. *Húz egy biztató mosolyt az arcára, főleg, mert ez eszébe juttatja azt is, ami pont vele esett meg, bár véleménye szerint, ilyen élménye talán minden lánynak legalább egy akad élete során. Majd a ruhára terelődik a szó, amit igazán fontosnak tart ő is, talán mondhatni, az egyik szenvedélye az öltözködés, amit itt a Sellőben ki is élhet. Minden szekrényben más és más ruhákat lehet találni és folyamatosan kerülnek be az új darabok, így vagy úgy.*
-Igen, az itteni szekrényekben mindig van egy- két darab, ami még engem is meglep, pedig már átnéztem őket egyszer vagy kétszer. Jól áll. *Dicséri meg a választást, közben a nő hozzá fordul és az átlagos mindennapokról kérdezi. Egy pillanatra elgondolkodik, majd válaszol.*
-Nem mindig nagy a zsongás, főleg a reggelek a kihaltabbak, viszont nem tudom megmondani melyik a leglátogatottabb időszak, mert ha befut a kikötőbe egy hajó, akkor ott aztán van munka, reggeltől estig. Vagy fordítva. *Talán jobb is, ha többet nem mesél, de nyilván, ezt majd Amaz is meg fogja tapasztalni.*
-A visszajáró vendégek általában mindig ugyan akkor jönnek, őket könnyű kiszámítani, ha lesz majd olyan, aki konkrétan téged kér majd, akkor ezt is meglátod, hogy majd érezni fogod, mikor kell épp jó helyen lenned, ha újra meg akarod csípni. *Kacsint a másikra, közben lassan haladnak a pult felé.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.28 18:26:02
*Ahogy sétálnak, fény derül még egy részletre a süteményes incidenssel kapcsolatban.*
-Áh! Szóval kinevetted? *Esik le neki, miután a nevetést és a bosszút összeköti magában.*
-Bár nem tudom mi volt a tárgya, de az nem szép dolog. Nem lehetünk mind egyformák, sőt, ne is legyünk! Az borzalmas lenne. *Igazgatja meg a kebleit, bele se mer gondolni, hogy érezné magát, ha mindenki hosszú hullámos hajjal és akkora keblekkel szaladgálna, mint ő, mitől lenne akkor különleges?*
-Persze, tegeződhetünk, nemsokára már mindennapos lesz, hogy összefutunk valahol. *Legyint a kezével a levegőben. Mikor viszont a nő azt említi, hogy az édesanyjától örökölte a dolgot, sőt, még olyan irományokat is hagyott hátra, amelyek ehhez neki kedvet kovácsoltak, először furcsállja.*
-Biztos vannak abban a naplóban kevésbé vidám bejegyzések is. De nem akarlak megrémíteni vagy elkedvetleníteni. Itt nagyon vigyázunk a sellőkre. *Húz egy biztató mosolyt az arcára, főleg, mert ez eszébe juttatja azt is, ami pont vele esett meg, bár véleménye szerint, ilyen élménye talán minden lánynak legalább egy akad élete során. Majd a ruhára terelődik a szó, amit igazán fontosnak tart ő is, talán mondhatni, az egyik szenvedélye az öltözködés, amit itt a Sellőben ki is élhet. Minden szekrényben más és más ruhákat lehet találni és folyamatosan kerülnek be az új darabok, így vagy úgy.*
-Igen, az itteni szekrényekben mindig van egy- két darab, ami még engem is meglep, pedig már átnéztem őket egyszer vagy kétszer. Jól áll. *Dicséri meg a választást, közben a nő hozzá fordul és az átlagos mindennapokról kérdezi. Egy pillanatra elgondolkodik, majd válaszol.*
-Nem mindig nagy a zsongás, főleg a reggelek a kihaltabbak, viszont nem tudom megmondani melyik a leglátogatottabb időszak, mert ha befut a kikötőbe egy hajó, akkor ott aztán van munka, reggeltől estig. Vagy fordítva. *Talán jobb is, ha többet nem mesél, de nyilván, ezt majd Amaz is meg fogja tapasztalni.*
-A visszajáró vendégek általában mindig ugyan akkor jönnek, őket könnyű kiszámítani, ha lesz majd olyan, aki konkrétan téged kér majd, akkor ezt is meglátod, hogy majd érezni fogod, mikor kell épp jó helyen lenned, ha újra meg akarod csípni. *Kacsint a másikra, közben lassan haladnak a pult felé.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.28 18:26:02
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-28 14:01:30
Üzenet elküldve: 2020-05-28 14:01:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
*A reggele, úgy néz ki egyre derűsebbé válik a kedves, új ismerőssel való találkozástól és végre elkezd múlni a fiatal nő folyamatos gyomorgörcse, ha kimerészkedik szobájából. Amazianából, csak úgy áradnak a szavak, mint az esős napokon bármely csordogáló folyó. Noha, ő maga szeret beszélni, ha kérdezik az, már sokszor kényes ügy. Azonban valószínűleg a vendégek is társalogni kívánnak, majd vele, így minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy fejleszthesse csevegési tudását és fortélyait. Nem hiányzik neki még egy desszertes eset. *
- Inkább megbosszult egy ártatlan kacagást. Szerintem a jó kedv sosem baj, pont ahogy te vélekedsz az új munkatársakról. Ugye tegeződhetünk? *Kérdezi lágy, kedveskedő hangon, tényleg ráférne egy pozitív ismeretség. *
- Én nem, édesanyám viszont igen. A naplójában leírt soroktól pedig sokszor, úgy érzem mintha én is egy új világba repülnék. *Az elf számára mindig is kedvére valóak maradnak a szép szavak és szóképek, noha már megint a tegnapi eseten elmélkedve már óvatosabban húzza azokat elő elméje tarisznyájából. *
- Ez tetszik. *harapja be gyengéden az ajkait elképzelve a merész és buja vendéget. Kissé elszégyelli magát a ruha említésén hiszen, ilyet eddigi élete során sosem engedhetett volna meg magának, de ez egy új jövő és új Amaz. *
- A szekrényben, művészi alkotás. *pillant le a rövidke, szépen eső szoknyára, majd úgy fordul a másik sellő irányába. *
- Hogy telnek itt átlagosan a mindennapok? Eddig úgy láttam nagy a zsongás. Mindig így van? *Igyekszik felvetni egy átlagos témát, hiszen a mélyre való tapogatódzás a legtöbbször dühös gyökereket ígér bárki lányának, nem pedig ékes gyémántot. *
*A reggele, úgy néz ki egyre derűsebbé válik a kedves, új ismerőssel való találkozástól és végre elkezd múlni a fiatal nő folyamatos gyomorgörcse, ha kimerészkedik szobájából. Amazianából, csak úgy áradnak a szavak, mint az esős napokon bármely csordogáló folyó. Noha, ő maga szeret beszélni, ha kérdezik az, már sokszor kényes ügy. Azonban valószínűleg a vendégek is társalogni kívánnak, majd vele, így minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy fejleszthesse csevegési tudását és fortélyait. Nem hiányzik neki még egy desszertes eset. *
- Inkább megbosszult egy ártatlan kacagást. Szerintem a jó kedv sosem baj, pont ahogy te vélekedsz az új munkatársakról. Ugye tegeződhetünk? *Kérdezi lágy, kedveskedő hangon, tényleg ráférne egy pozitív ismeretség. *
- Én nem, édesanyám viszont igen. A naplójában leírt soroktól pedig sokszor, úgy érzem mintha én is egy új világba repülnék. *Az elf számára mindig is kedvére valóak maradnak a szép szavak és szóképek, noha már megint a tegnapi eseten elmélkedve már óvatosabban húzza azokat elő elméje tarisznyájából. *
- Ez tetszik. *harapja be gyengéden az ajkait elképzelve a merész és buja vendéget. Kissé elszégyelli magát a ruha említésén hiszen, ilyet eddigi élete során sosem engedhetett volna meg magának, de ez egy új jövő és új Amaz. *
- A szekrényben, művészi alkotás. *pillant le a rövidke, szépen eső szoknyára, majd úgy fordul a másik sellő irányába. *
- Hogy telnek itt átlagosan a mindennapok? Eddig úgy láttam nagy a zsongás. Mindig így van? *Igyekszik felvetni egy átlagos témát, hiszen a mélyre való tapogatódzás a legtöbbször dühös gyökereket ígér bárki lányának, nem pedig ékes gyémántot. *
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:47:39
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:47:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Amaziana//
*Amint a nő kilép a szobából, jól megnézi magának, neki egy szemernyi kétsége sincsen afelől, hogy a lány a munkatársa, sőt, nem igazán tudná ilyen szerelésben elképzelni a konyhán. Csak egy szelídebb arckifejezést ölt magára, ahogy azt egymás között szokás, semmi fogvillantás vagy egyéb manipulálásra is alkalmas eszköz nem kerül bevetésre. A nő üdvözli is, nem is igen tehet mást, ha udvarias akar maradni, hiszen éppen őt bámulja a folyosón és nagyon úgy fest, hogy csak ketten vannak.*
-Szép reggelt kedves! *Sétál oda mellé, úgyis mindketten egy irányba tartanak.*
-Valóban? Tegnap? Értem. Mostanában sok az új munkatárs azt hiszem, de, ha többen vagyunk az sose baj. *A furcsa szóáradatra csak megremeg az egyik szemöldöke, kicsit valóban furcsának tartja a dolgot, de ez bizonyára idővel majd javulni fog. ~Csak izgul. ~ *
-Megcsípett? Ez előfordul, biztos tetszettél neki. *Kacsint a nőre, majd bátran belekarol, és már sodorja is magával a vendégtér felé.*
-Ne félj, idővel lesz rá alkalmad, hogy sellőként is próbára tedd magad. Dolgoztál már örömlányként máshol is? *Kérdez rá, mert jó, ha tudja, az új sellőkről mennyi tapasztalattal rendelkeznek. Minden tagért felelősséggel tartozik, főleg mert őt is a Sellőházzal, mint intézménnyel azonosítják, akár jó élmény fűződik a nevéhez, akár rossz.*
-A pultban nem olyan rossz, egy kis felüdülés, néha pihenés és ott lehet felszedni a legbelevalóbb vendégeket is. *Meséli.*
-Kis ízelítő és már visz is a karjaiban a fürdő felé. *Meséli, de ha a nő magához ragadja a szót, akkor végig hallgatja, látszik, érdekli, bármi is távozik a száján.*
-Épp oda tartok leváltani a lányokat, azt hiszem, együtt leszünk akkor szolgálatban. Nagyon figyelemreméltó a ruhád. Itt találtad az egyik szekrényben vagy saját? *Már tapogatja is meg a szélét, hogy milyen anyagból készült.*
*Amint a nő kilép a szobából, jól megnézi magának, neki egy szemernyi kétsége sincsen afelől, hogy a lány a munkatársa, sőt, nem igazán tudná ilyen szerelésben elképzelni a konyhán. Csak egy szelídebb arckifejezést ölt magára, ahogy azt egymás között szokás, semmi fogvillantás vagy egyéb manipulálásra is alkalmas eszköz nem kerül bevetésre. A nő üdvözli is, nem is igen tehet mást, ha udvarias akar maradni, hiszen éppen őt bámulja a folyosón és nagyon úgy fest, hogy csak ketten vannak.*
-Szép reggelt kedves! *Sétál oda mellé, úgyis mindketten egy irányba tartanak.*
-Valóban? Tegnap? Értem. Mostanában sok az új munkatárs azt hiszem, de, ha többen vagyunk az sose baj. *A furcsa szóáradatra csak megremeg az egyik szemöldöke, kicsit valóban furcsának tartja a dolgot, de ez bizonyára idővel majd javulni fog. ~Csak izgul. ~ *
-Megcsípett? Ez előfordul, biztos tetszettél neki. *Kacsint a nőre, majd bátran belekarol, és már sodorja is magával a vendégtér felé.*
-Ne félj, idővel lesz rá alkalmad, hogy sellőként is próbára tedd magad. Dolgoztál már örömlányként máshol is? *Kérdez rá, mert jó, ha tudja, az új sellőkről mennyi tapasztalattal rendelkeznek. Minden tagért felelősséggel tartozik, főleg mert őt is a Sellőházzal, mint intézménnyel azonosítják, akár jó élmény fűződik a nevéhez, akár rossz.*
-A pultban nem olyan rossz, egy kis felüdülés, néha pihenés és ott lehet felszedni a legbelevalóbb vendégeket is. *Meséli.*
-Kis ízelítő és már visz is a karjaiban a fürdő felé. *Meséli, de ha a nő magához ragadja a szót, akkor végig hallgatja, látszik, érdekli, bármi is távozik a száján.*
-Épp oda tartok leváltani a lányokat, azt hiszem, együtt leszünk akkor szolgálatban. Nagyon figyelemreméltó a ruhád. Itt találtad az egyik szekrényben vagy saját? *Már tapogatja is meg a szélét, hogy milyen anyagból készült.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:46:01
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:46:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
//Napváltás//
- Köszönöm szépen.
*Valahogy sejtette, hogy nem lesz ezzel gond, de így mégiscsak jobb, hogy megkérdezte. Nincs ellenére a tájékoztatás, s jelzi is egy bólintással, hogy megteszi.*
- Ne viccelj, én köszönöm, hogy csatlakozhattam.
*Myr is kezdi már érezni a fáradtságot. Gondolkodás nélkül áll fel, bár ez nem olyan egyszerű. A kényelmes fotel mintha rabul akarná ejteni, de azért sikerül.*
- Szép álmokat neked is.
*Búcsúzik Zammitól az emeleten, s eztán megindul saját szobája felé. ~Az első éjszaka a Sellőházban.~ S elmosolyodik magában eme kijelentésére.
A szobába belépve bezárja maga mögött az ajtót. Zammi kellemes társaságnak bizonyult, s igazán jól érezte magát vele. Annak ellenére, hogy Parcyval volt azért egy kis összetűzésük, egészen jól végződött a mai nap. Igazából nagyon nem is bánja, hogy az elffel nem lesznek barátok. Majd biztosan jóban lesz itt mással. Mondjuk Zammival véleménye szerint elég jóban lesz a későbbiekben. Igaz, nem feltétlenül árt, ha a főnökével nincs haragban az alkalmazott. Különben meg Zammit egyáltalán nem tartja egy keménykezű vezetőnek. Amilyen közvetlen volt, senki meg nem mondta volna róla, hogy főnök, ha nem tudja.
Leöltözik, s aztán bedől az ágyba. Magára húzza a takarót, s gondolatban köszönetet mond nagyapjának, hogy ide vezette őt.
Aztán eszébe jut a levél, amit ma talált. El is felejtette megemlíteni Zamminak, de hát most már mindegy. Ekkor viszont valami szöget üt a fejébe. A levél említett egy bizonyos nyolcágú csillagot kőből kifaragva, melynek a hátán egy vers volt olvasható. Csak így, hogy utólag gondol bele, jön rá, hogy valami nem stimmel a levélben. Mégpedig ez a kő. Ugyanis nagyapja sosem említett ilyen követ, pedig ő aztán elég alaposan ismerte a család történelmét. El is bizonytalanodik, hogy akkor a levél írója ugyan mit találhatott. Egyébként egy másik ponton is hibádzott az írás. Csak úgy bárki nem kutathatott a család után. Talán egy-két írás maradhatott fenn róluk, de azok nagyapja állítása szerint hazugságok. Mesélte, hogy nagy gonddal igyekezték besározni a Tharganyorokat generációkon keresztül. És gyakorlatilag ma rajta kívül senki nem tud róla. Meg egy másik személyen kívül, akit Myr nem ismert. Nagyapja is csak annyit mondott, hogy a családból mindössze ketten élnek ma már. De nem nevezte meg őket, így ez rejtély maradt.
Azonban több energiája jelenleg már nincs ezzel foglalkozni, mert szeme is kezd lecsukódni.
Másnap reggel enyhe borongós időre ébred. Egy ideig lustálkodik, de végül kikel az ágyból. Így, pőrén sétál oda a szekrényhez, s bekukkant. Talál is egy jó fürdőköpenyt meg törölközőt. A köpenyt felölti magára, elől jól összehúzza, hogy ne látszódjon semmi, s a törölközőt meg ideiglenesen az ágyra dobja. Rövid idő múlva talál is egy papucsféleséget. ~Legalább nem mezítláb kell kimennem a folyosóra.~ Mikor készen áll a reggeli tisztálkodáshoz, a szobáját elhagyva indul lefelé a fürdőbe. Túl sok időt nem pepecsel, hamar visszatér a szobájába immáron frissen. Kinyitja az ablakot egy kicsit, a törölközőt meg a párkányára teríti, hogy száradjon. A köpenynek keres már csak helyet, s jobb hely híján azt meg az ágyra teríti szépen. Az ajtó zárva van, szóval attól nem kell tartania, hogy épp most fog belépni valaki. Fel is öltözik szokásos felszerelésébe. Azon elgondolkozik kicsit, hogy felvegye-e farkasbőr kabátját. Nem nagyon szokott tőle megválni. Végtére is felakasztva hagyja. Ha bezárja a szobát, ide úgy sem jöhet be senki. Így tehát könnyű vadászingben, bőrnadrágban és bőrcsizmában lép ki a folyosóra, s maga mögött bezárja az ajtót. Egyenesen a konyha felé igyekszik, ahonnan elég finom illatok párolognak. S néhány pillanat múlva már az asztalnál ül, s reggeliét költi el. Cseppet sem lepődne meg, ha bárkivel is találkozna itt, aki a Sellőház személyzetében dolgozik.*
//Zammiria irodája//
//Napváltás//
- Köszönöm szépen.
*Valahogy sejtette, hogy nem lesz ezzel gond, de így mégiscsak jobb, hogy megkérdezte. Nincs ellenére a tájékoztatás, s jelzi is egy bólintással, hogy megteszi.*
- Ne viccelj, én köszönöm, hogy csatlakozhattam.
*Myr is kezdi már érezni a fáradtságot. Gondolkodás nélkül áll fel, bár ez nem olyan egyszerű. A kényelmes fotel mintha rabul akarná ejteni, de azért sikerül.*
- Szép álmokat neked is.
*Búcsúzik Zammitól az emeleten, s eztán megindul saját szobája felé. ~Az első éjszaka a Sellőházban.~ S elmosolyodik magában eme kijelentésére.
A szobába belépve bezárja maga mögött az ajtót. Zammi kellemes társaságnak bizonyult, s igazán jól érezte magát vele. Annak ellenére, hogy Parcyval volt azért egy kis összetűzésük, egészen jól végződött a mai nap. Igazából nagyon nem is bánja, hogy az elffel nem lesznek barátok. Majd biztosan jóban lesz itt mással. Mondjuk Zammival véleménye szerint elég jóban lesz a későbbiekben. Igaz, nem feltétlenül árt, ha a főnökével nincs haragban az alkalmazott. Különben meg Zammit egyáltalán nem tartja egy keménykezű vezetőnek. Amilyen közvetlen volt, senki meg nem mondta volna róla, hogy főnök, ha nem tudja.
Leöltözik, s aztán bedől az ágyba. Magára húzza a takarót, s gondolatban köszönetet mond nagyapjának, hogy ide vezette őt.
Aztán eszébe jut a levél, amit ma talált. El is felejtette megemlíteni Zamminak, de hát most már mindegy. Ekkor viszont valami szöget üt a fejébe. A levél említett egy bizonyos nyolcágú csillagot kőből kifaragva, melynek a hátán egy vers volt olvasható. Csak így, hogy utólag gondol bele, jön rá, hogy valami nem stimmel a levélben. Mégpedig ez a kő. Ugyanis nagyapja sosem említett ilyen követ, pedig ő aztán elég alaposan ismerte a család történelmét. El is bizonytalanodik, hogy akkor a levél írója ugyan mit találhatott. Egyébként egy másik ponton is hibádzott az írás. Csak úgy bárki nem kutathatott a család után. Talán egy-két írás maradhatott fenn róluk, de azok nagyapja állítása szerint hazugságok. Mesélte, hogy nagy gonddal igyekezték besározni a Tharganyorokat generációkon keresztül. És gyakorlatilag ma rajta kívül senki nem tud róla. Meg egy másik személyen kívül, akit Myr nem ismert. Nagyapja is csak annyit mondott, hogy a családból mindössze ketten élnek ma már. De nem nevezte meg őket, így ez rejtély maradt.
Azonban több energiája jelenleg már nincs ezzel foglalkozni, mert szeme is kezd lecsukódni.
Másnap reggel enyhe borongós időre ébred. Egy ideig lustálkodik, de végül kikel az ágyból. Így, pőrén sétál oda a szekrényhez, s bekukkant. Talál is egy jó fürdőköpenyt meg törölközőt. A köpenyt felölti magára, elől jól összehúzza, hogy ne látszódjon semmi, s a törölközőt meg ideiglenesen az ágyra dobja. Rövid idő múlva talál is egy papucsféleséget. ~Legalább nem mezítláb kell kimennem a folyosóra.~ Mikor készen áll a reggeli tisztálkodáshoz, a szobáját elhagyva indul lefelé a fürdőbe. Túl sok időt nem pepecsel, hamar visszatér a szobájába immáron frissen. Kinyitja az ablakot egy kicsit, a törölközőt meg a párkányára teríti, hogy száradjon. A köpenynek keres már csak helyet, s jobb hely híján azt meg az ágyra teríti szépen. Az ajtó zárva van, szóval attól nem kell tartania, hogy épp most fog belépni valaki. Fel is öltözik szokásos felszerelésébe. Azon elgondolkozik kicsit, hogy felvegye-e farkasbőr kabátját. Nem nagyon szokott tőle megválni. Végtére is felakasztva hagyja. Ha bezárja a szobát, ide úgy sem jöhet be senki. Így tehát könnyű vadászingben, bőrnadrágban és bőrcsizmában lép ki a folyosóra, s maga mögött bezárja az ajtót. Egyenesen a konyha felé igyekszik, ahonnan elég finom illatok párolognak. S néhány pillanat múlva már az asztalnál ül, s reggeliét költi el. Cseppet sem lepődne meg, ha bárkivel is találkozna itt, aki a Sellőház személyzetében dolgozik.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-26 19:27:58
Üzenet elküldve: 2020-05-26 19:27:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Mikor a vendégek lassan elvonulnak privát szobájukba, hol egy sellő, hol pedig egymás társaságában. Rey se látja több értelmét, hogy az üres vendégtérbe maradjon. Miután az utolsó lelkek is nyugovóra térnek, ő is a szobája felé veszi az irányt, hogy eltegye magát másnapra.
Miután halkan becsukja maga mögött az ajtót, először a tükörhöz lép, hogy megmosakodjon, és letisztítsa arcáról azt a leheletnyi sminket, amellyel hideg szemeit szokta kiemelni. Majd levedli egyszerű ruháit, hogy szépen sorba kiteregethesse a szék háttámlájára. Majd gyors mozdulattal lerántja az ágyáról az azt takaró plédet, s alatta már készen várja a puha ágynemű. Nem is vár soká, egy kislányos szökelléssel huppan a párnák közé, beburkolózva a kellemesen selymes paplanba. Hamar elnyomja az álom, hosszú napja volt.*
//Másnap hajnalban//
*A nap első sugaraival egy időben ébred, s úgy pattannak fel szemei, mintha leöntötték volna egy dézsa hideg vízzel. Sosem volt szokása a lustulás vagy szundizás, amint felébred, pattan is fel, hogy hasznosan tölthesse az új napot. Már egészen hozzászokott, hogy nem éjszakai életet él a sötét sikátorokban vagy patkányokkal teli csatornarendszerekben. S határozottan tetszik neki ez az újfajta élet, főleg a saját szoba és kényelmes ágy. Egészen más, mint a hideg, nyirkos föld.
Miután magára kapja egyszerű felsőjét egy tiszta, szürke bőrnadrággal, úgy dönt, még reggeli előtt meglátogatja az edzőtermet, kicsit bemelegítve rideg és feszes izmait. Utána az étel is jobban esik a testnek, s sokkal aktívabbnak, tettre készebbnek érzi utána magát, még ezen a korai órán is.*
*Mikor a vendégek lassan elvonulnak privát szobájukba, hol egy sellő, hol pedig egymás társaságában. Rey se látja több értelmét, hogy az üres vendégtérbe maradjon. Miután az utolsó lelkek is nyugovóra térnek, ő is a szobája felé veszi az irányt, hogy eltegye magát másnapra.
Miután halkan becsukja maga mögött az ajtót, először a tükörhöz lép, hogy megmosakodjon, és letisztítsa arcáról azt a leheletnyi sminket, amellyel hideg szemeit szokta kiemelni. Majd levedli egyszerű ruháit, hogy szépen sorba kiteregethesse a szék háttámlájára. Majd gyors mozdulattal lerántja az ágyáról az azt takaró plédet, s alatta már készen várja a puha ágynemű. Nem is vár soká, egy kislányos szökelléssel huppan a párnák közé, beburkolózva a kellemesen selymes paplanba. Hamar elnyomja az álom, hosszú napja volt.*
//Másnap hajnalban//
*A nap első sugaraival egy időben ébred, s úgy pattannak fel szemei, mintha leöntötték volna egy dézsa hideg vízzel. Sosem volt szokása a lustulás vagy szundizás, amint felébred, pattan is fel, hogy hasznosan tölthesse az új napot. Már egészen hozzászokott, hogy nem éjszakai életet él a sötét sikátorokban vagy patkányokkal teli csatornarendszerekben. S határozottan tetszik neki ez az újfajta élet, főleg a saját szoba és kényelmes ágy. Egészen más, mint a hideg, nyirkos föld.
Miután magára kapja egyszerű felsőjét egy tiszta, szürke bőrnadrággal, úgy dönt, még reggeli előtt meglátogatja az edzőtermet, kicsit bemelegítve rideg és feszes izmait. Utána az étel is jobban esik a testnek, s sokkal aktívabbnak, tettre készebbnek érzi utána magát, még ezen a korai órán is.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-26 18:19:12
Üzenet elküldve: 2020-05-26 18:19:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
//Napváltás//
*Különös mosollyal reagál a humorérzékére tett megjegyzésre. Aprót biccent az itallal kapcsolatos véleményre.*
- Eddig én sem.
*Megissza az utolsó kortyot, és előre dől, hogy letegye egy halk koppanással a poharat az asztalra. Myr fogadkozásán halkan nevet, de a felvetésén nem gondolkodik sokáig.*
- Ha szeretnél, természetesen elmehetsz, de majd nálunk is lesznek készletek. Az alapanyagokat mi álljuk majd a munkádhoz. Persze, ha kísérletezni szeretnél magadnak, csak nyugodtan. Úgy tudom, olcsóbban lehet beszerezni a szegénynegyedben, bár ott mindenféle talált üvegcséhez lehet hozzájutni… és eléggé esetleges, hogy mit „találnak”.
*Somolyog cinkosan.*
- Amennyiben valóban a városba mész, megtennéd nekem, hogy informálódsz a friss hírekről?
*Ezt mindenkitől kérni szokta, a kimozduló alkalmazottak a legjobb információforrás a messziről jött vendégek után. Kihúzza magát, és egyenesen a nőre néz egy lágy mosollyal.*
- Myr, örülök, hogy csatlakoztál hozzánk, és hozzám is ezen a késői órán. Most viszont, úgy vélem, jobb, ha mindketten pihenni térünk. Lassan az utolsó vendégek is hazatérnek, érdemes kihasználni az épületre szálló átmeneti csendet.
*Halkan nevet, de fáradtságát nem tudja már elrejteni. Ha Myr is egyetért, akkor vele együtt távozik az irodából, és bezárja maga után. Ha a szállása felé indul a nő, akkor egy darabon még együtt mehetnek, egészen az emeletig.*
- Szép álmokat, Myr!
*Reményei szerint végre lezárhatja ezt a napot, és aludhat egy nagyot. Talán egy kis időre Darelldre hagyja holnap a Sellőházat.*
//Zammiria irodája//
//Napváltás//
*Különös mosollyal reagál a humorérzékére tett megjegyzésre. Aprót biccent az itallal kapcsolatos véleményre.*
- Eddig én sem.
*Megissza az utolsó kortyot, és előre dől, hogy letegye egy halk koppanással a poharat az asztalra. Myr fogadkozásán halkan nevet, de a felvetésén nem gondolkodik sokáig.*
- Ha szeretnél, természetesen elmehetsz, de majd nálunk is lesznek készletek. Az alapanyagokat mi álljuk majd a munkádhoz. Persze, ha kísérletezni szeretnél magadnak, csak nyugodtan. Úgy tudom, olcsóbban lehet beszerezni a szegénynegyedben, bár ott mindenféle talált üvegcséhez lehet hozzájutni… és eléggé esetleges, hogy mit „találnak”.
*Somolyog cinkosan.*
- Amennyiben valóban a városba mész, megtennéd nekem, hogy informálódsz a friss hírekről?
*Ezt mindenkitől kérni szokta, a kimozduló alkalmazottak a legjobb információforrás a messziről jött vendégek után. Kihúzza magát, és egyenesen a nőre néz egy lágy mosollyal.*
- Myr, örülök, hogy csatlakoztál hozzánk, és hozzám is ezen a késői órán. Most viszont, úgy vélem, jobb, ha mindketten pihenni térünk. Lassan az utolsó vendégek is hazatérnek, érdemes kihasználni az épületre szálló átmeneti csendet.
*Halkan nevet, de fáradtságát nem tudja már elrejteni. Ha Myr is egyetért, akkor vele együtt távozik az irodából, és bezárja maga után. Ha a szállása felé indul a nő, akkor egy darabon még együtt mehetnek, egészen az emeletig.*
- Szép álmokat, Myr!
*Reményei szerint végre lezárhatja ezt a napot, és aludhat egy nagyot. Talán egy kis időre Darelldre hagyja holnap a Sellőházat.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-26 14:22:33
Üzenet elküldve: 2020-05-26 14:22:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
*A hosszas készülődés kifizetődni látszik, Amaziana szinte ragyog a reggel fényében, és már nyoma sincs a fáradt, kócos leánynak nem is annyira messziről. Ezek a gyönyörű ruhák megadják neki azt ami után mindig annyira futott, az önbizalmat és az érzést, hogy ő irányít. Az angyali csábító. Bedörzsöli bőrét egy finom, édeskés illatban pompázó illóolajjal, majd lassan kinyitja az ajtót, ahol egy másik nő álldogál. Először arra gondol minden bizonyára eltévedhetett, de valahogy mégis túl otthonosan nézelődik végig a folyosón. *
- Szia! *Dönt végül egy egyszerű köszönés mellett és mosoly kúszik ajkaira. *
- Amaziana vagyok, tegnap vettek fel. Elméletben Sellő, de eddig csak egy dühös vendég jól megcsípte a faromat amikor kivittem a desszertet, úgyhogy azt hiszem most valamiféle felszolgáló szerepet próbálgatok a legkevésbé elszúrni. *Az elf sosem volt jó a bemutatkozásokban, de kétségtelenül ez még a tegnapi vendégek kiszolgálásánál is kínosabb mondatok lesznek. Viszont a fehér ruhás ezúttal észre sem veszi szavait, pusztán locsog és locsog, hiszen tele van élményekkel amiket eddig senkinek sem oszthatott meg, így most bátran megragadja az alkalmat, hátha szerez akár egy barátot is a vidám teremtés. *
*A hosszas készülődés kifizetődni látszik, Amaziana szinte ragyog a reggel fényében, és már nyoma sincs a fáradt, kócos leánynak nem is annyira messziről. Ezek a gyönyörű ruhák megadják neki azt ami után mindig annyira futott, az önbizalmat és az érzést, hogy ő irányít. Az angyali csábító. Bedörzsöli bőrét egy finom, édeskés illatban pompázó illóolajjal, majd lassan kinyitja az ajtót, ahol egy másik nő álldogál. Először arra gondol minden bizonyára eltévedhetett, de valahogy mégis túl otthonosan nézelődik végig a folyosón. *
- Szia! *Dönt végül egy egyszerű köszönés mellett és mosoly kúszik ajkaira. *
- Amaziana vagyok, tegnap vettek fel. Elméletben Sellő, de eddig csak egy dühös vendég jól megcsípte a faromat amikor kivittem a desszertet, úgyhogy azt hiszem most valamiféle felszolgáló szerepet próbálgatok a legkevésbé elszúrni. *Az elf sosem volt jó a bemutatkozásokban, de kétségtelenül ez még a tegnapi vendégek kiszolgálásánál is kínosabb mondatok lesznek. Viszont a fehér ruhás ezúttal észre sem veszi szavait, pusztán locsog és locsog, hiszen tele van élményekkel amiket eddig senkinek sem oszthatott meg, így most bátran megragadja az alkalmat, hátha szerez akár egy barátot is a vidám teremtés. *
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:48:23
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:48:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
//Amaziana//
*A függöny hanyagul behúzott résein keresztül ébreszti a fény, ami egyre intenzívebben szivárog be a szobába, mint valami sárga dohányfüst gomolyog. Tagadhatatlan, hogy egy új napra ébredt a Sellő és ez őt is nagyban érinti. Kócos fejjel kikel a párnák fogságából és elkezd készülődni. Ma a pultnál fog kezdeni, aztán ki tudja még, mi lesz a vége? Szépen megfésüli barna haját és fonatban, az egyik oldalra rendezi, majd szokás szerint magára kapja a ruháit. Az öltözködéssel kevesebb időt veszteget, a blúzba szinte csak bele kell bújni, a szoknyát is csak odaköti, majd belebújik a cipellőbe, mint az arca ápolásával. Bizony, szépen kihúzza szénnel és megmossa, majd krémez és végül a parfüm. Sok hűhó, de megéri rászánnia az időt, minden egyes szolgálat előtt. Beleakasztja a füleibe a jégcsaptőröket, mert még itt sem lehet elég óvatos, vet egy pillantást kard alakú arany nyakláncára is, amiről a lovag jut eszébe, mert őt sosem szeretné elfelejteni. Nagy sóhajtást kíséretében veszi fel a kulcsot és indul meg az ajtó irányába, hogy felvegye odalent a szolgálatot és leváltsa azt, aki ott sündörög. Mihelyst ráfordította kívülről a kulcsot, hallja, hogy az egyik mellette lévő szobában is nagy már a mocorgás, talán éppen egy másik sellő is készül megfogni a munka végét, így vár egy kicsit, hogy együtt mehessenek.*
//Amaziana//
*A függöny hanyagul behúzott résein keresztül ébreszti a fény, ami egyre intenzívebben szivárog be a szobába, mint valami sárga dohányfüst gomolyog. Tagadhatatlan, hogy egy új napra ébredt a Sellő és ez őt is nagyban érinti. Kócos fejjel kikel a párnák fogságából és elkezd készülődni. Ma a pultnál fog kezdeni, aztán ki tudja még, mi lesz a vége? Szépen megfésüli barna haját és fonatban, az egyik oldalra rendezi, majd szokás szerint magára kapja a ruháit. Az öltözködéssel kevesebb időt veszteget, a blúzba szinte csak bele kell bújni, a szoknyát is csak odaköti, majd belebújik a cipellőbe, mint az arca ápolásával. Bizony, szépen kihúzza szénnel és megmossa, majd krémez és végül a parfüm. Sok hűhó, de megéri rászánnia az időt, minden egyes szolgálat előtt. Beleakasztja a füleibe a jégcsaptőröket, mert még itt sem lehet elég óvatos, vet egy pillantást kard alakú arany nyakláncára is, amiről a lovag jut eszébe, mert őt sosem szeretné elfelejteni. Nagy sóhajtást kíséretében veszi fel a kulcsot és indul meg az ajtó irányába, hogy felvegye odalent a szolgálatot és leváltsa azt, aki ott sündörög. Mihelyst ráfordította kívülről a kulcsot, hallja, hogy az egyik mellette lévő szobában is nagy már a mocorgás, talán éppen egy másik sellő is készül megfogni a munka végét, így vár egy kicsit, hogy együtt mehessenek.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-24 13:25:51
Üzenet elküldve: 2020-05-24 13:25:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kezdet első éjszakája//
//A selyemruhás szobájában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Léptei sietősek és látszólag könnyedek, mégis a Sellőt rendkívül megfárasztotta lelkileg ez a nap. A vöröshajú vendég új leckét tanított ma neki az életből, mégpedig, hogy a múlt mindig visszatér, és ha nem is tenné magunkért emlékeznünk kell rá. Lassan hámozza le magáról a finom anyag vöröslő szirmát, míg végül az a földre nem hullik apró susogást keltve a mozdulat után és hirtelen a nő, úgy érzi magát, mintha a szépruha távozásával egy lelki álarc is lehullana róla és ismételten egy érzékeny, túl okos leány lenne akit megtört az élet, de minden ölelés életet lehel belé. Így hát az őt takaró utolsó anyag után nyúl, mely ezúttal egy finom csipkés fehérnemű és teljes valójában mászik a hűs takarók közé egy sietős hajtogatás után. A plafonon megpillant egy apró repedést, ami oly cirádás, mintha csak egy titkos nyelv misztikus szava volna és arra az egy pontra összpontosítva összefoglalja magában az eddig történeteket, mintha csak az élete egy furcsa könyv volna amit egyszerre ír és olvas. Sajnálja, hogy a végén a vízhordó fiú nem lett az őt ölelő férfi, de azért valami érthetetlen okból elmosolyodik, hogy még nem kell féltékenynek lennie a tapasztalatlan komiszának egy vendégre sem. *
//Napváltás//
*A reggel nyöszörögve indul, forgolódva a puha párnák közepette és a munka hírét, már a csicsergő madarak szónokolják miszerint a pihentető alvásnak meg kell szűnnie és az álmok helyébe a kevésbé derűs élet lépdel. Amaz barna haja kócosan omlik le végest a hátán, hevesen pislog a rikító fény végett és mezítlen teste imbolygó léptekkel indul meg ruhái felé, mintha csak meglehetősen italos hangulatában lenne a szépség. Maga sem hiszi el, hogy ennyi szépséges költemény tárul nap, mint nap a szemei elé és szinte választani is alig képes a csodás anyagok között. Végül kiemel a fényes faszekrény kínálata közül egy gyönyörű fehér combkötőt és egy számára, oly furcsa harisnyaféleséget ami, csak a felső combja végéig ér. Ehhez kerül kezei közé egy szintén megegyező alsónemű és egy finom szatén anyag melyet a melleire köt, hiszen a mai ruhája a hószínében pompázik kecsesen, fodrosan, a hátán hosszanti kivágással egészen a dereka mentéig. Pántjai vékonyak, a dekoltázsa ezúttal szűzies, de a szoknya, oly rövid, hogy ezúttal a tekinteteket másfelé fogja vezetni még több fantáziát okozva a vad tüzet kereső férfiak számára. Haját finoman megfésüli, majd ball vállára söpri, hogy onnan lóbálózzon lefelé a hosszú tincsek lába másik oldalt megvillantva a kecses, fehér nyakat. Amaziana, úgy érzi magát viseletében, mint egy angyal aki azért került e világra, hogy gaz és tüzes csábító lehessen, mert ettől mindeddig megfosztották. *
//A selyemruhás szobájában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Léptei sietősek és látszólag könnyedek, mégis a Sellőt rendkívül megfárasztotta lelkileg ez a nap. A vöröshajú vendég új leckét tanított ma neki az életből, mégpedig, hogy a múlt mindig visszatér, és ha nem is tenné magunkért emlékeznünk kell rá. Lassan hámozza le magáról a finom anyag vöröslő szirmát, míg végül az a földre nem hullik apró susogást keltve a mozdulat után és hirtelen a nő, úgy érzi magát, mintha a szépruha távozásával egy lelki álarc is lehullana róla és ismételten egy érzékeny, túl okos leány lenne akit megtört az élet, de minden ölelés életet lehel belé. Így hát az őt takaró utolsó anyag után nyúl, mely ezúttal egy finom csipkés fehérnemű és teljes valójában mászik a hűs takarók közé egy sietős hajtogatás után. A plafonon megpillant egy apró repedést, ami oly cirádás, mintha csak egy titkos nyelv misztikus szava volna és arra az egy pontra összpontosítva összefoglalja magában az eddig történeteket, mintha csak az élete egy furcsa könyv volna amit egyszerre ír és olvas. Sajnálja, hogy a végén a vízhordó fiú nem lett az őt ölelő férfi, de azért valami érthetetlen okból elmosolyodik, hogy még nem kell féltékenynek lennie a tapasztalatlan komiszának egy vendégre sem. *
//Napváltás//
*A reggel nyöszörögve indul, forgolódva a puha párnák közepette és a munka hírét, már a csicsergő madarak szónokolják miszerint a pihentető alvásnak meg kell szűnnie és az álmok helyébe a kevésbé derűs élet lépdel. Amaz barna haja kócosan omlik le végest a hátán, hevesen pislog a rikító fény végett és mezítlen teste imbolygó léptekkel indul meg ruhái felé, mintha csak meglehetősen italos hangulatában lenne a szépség. Maga sem hiszi el, hogy ennyi szépséges költemény tárul nap, mint nap a szemei elé és szinte választani is alig képes a csodás anyagok között. Végül kiemel a fényes faszekrény kínálata közül egy gyönyörű fehér combkötőt és egy számára, oly furcsa harisnyaféleséget ami, csak a felső combja végéig ér. Ehhez kerül kezei közé egy szintén megegyező alsónemű és egy finom szatén anyag melyet a melleire köt, hiszen a mai ruhája a hószínében pompázik kecsesen, fodrosan, a hátán hosszanti kivágással egészen a dereka mentéig. Pántjai vékonyak, a dekoltázsa ezúttal szűzies, de a szoknya, oly rövid, hogy ezúttal a tekinteteket másfelé fogja vezetni még több fantáziát okozva a vad tüzet kereső férfiak számára. Haját finoman megfésüli, majd ball vállára söpri, hogy onnan lóbálózzon lefelé a hosszú tincsek lába másik oldalt megvillantva a kecses, fehér nyakat. Amaziana, úgy érzi magát viseletében, mint egy angyal aki azért került e világra, hogy gaz és tüzes csábító lehessen, mert ettől mindeddig megfosztották. *
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-23 17:48:38
Üzenet elküldve: 2020-05-23 17:48:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Emelet – Lau szobája - napváltás//
*Szinte megsemmisülten lépdel felfelé a lépcsőn. Nem elégedett teljesítményével, s ezért orrát lógatva halad szobája felé. Lába elé bámul, miközben zsebében kulcsát keresi. Hirtelen ólmos fáradtságot érez rátelepedni, és nem vágyik másra, minthogy vízszintesbe kerüljön, és elnyomja az álom. Nem lett volna belőle senki, ha hagyja, hogy az ehhez hasonló, rosszul sikerült próbálkozások kedvét szegjék az éppen aktuális dologtól. Ma este azonban ezt még nem tudja belátni. Szüksége van hozzá nyolc, esetleg tíz óra alvásra, hogy derűsebben álljon a kérdéshez. Lassan meg is érkezik újdonsült szobája ajtajához, melyen határozott mozdulattal a zár feloldása után be is nyit. Egymás után dobálja le magáról a ruhadarabokat. Mivel munkába állás előtt fürdött, így csupán annyi a dolga, hogy megszabaduljon az őt gúzsba kötő anyagtól, és anyaszült állapotában befeküdjön a kényelmes ágyba, s hagyja, hogy álomba merüljön.*
~ Holnap mindent rendbehozok... ~
*Szinte megsemmisülten lépdel felfelé a lépcsőn. Nem elégedett teljesítményével, s ezért orrát lógatva halad szobája felé. Lába elé bámul, miközben zsebében kulcsát keresi. Hirtelen ólmos fáradtságot érez rátelepedni, és nem vágyik másra, minthogy vízszintesbe kerüljön, és elnyomja az álom. Nem lett volna belőle senki, ha hagyja, hogy az ehhez hasonló, rosszul sikerült próbálkozások kedvét szegjék az éppen aktuális dologtól. Ma este azonban ezt még nem tudja belátni. Szüksége van hozzá nyolc, esetleg tíz óra alvásra, hogy derűsebben álljon a kérdéshez. Lassan meg is érkezik újdonsült szobája ajtajához, melyen határozott mozdulattal a zár feloldása után be is nyit. Egymás után dobálja le magáról a ruhadarabokat. Mivel munkába állás előtt fürdött, így csupán annyi a dolga, hogy megszabaduljon az őt gúzsba kötő anyagtól, és anyaszült állapotában befeküdjön a kényelmes ágyba, s hagyja, hogy álomba merüljön.*
~ Holnap mindent rendbehozok... ~
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-23 12:02:41
Üzenet elküldve: 2020-05-23 12:02:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Myr édesapját még kiskorában vesztette el. Egy kereskedelmi út során tűnt el nyomtalanul, s soha többé nem hallott róla senki. Hogy édesanyja él-e még, azt biz' nem tudja. Hogy miként reagálna, ha megtudná, ő is elhunyt, az jó kérdés. Maga sem tudja rá a választ. Jelenleg viszont nem is érdekli, mi van vele. Elég nehezen képes elfelejteni, hogy kitagadta a családból. Szinte lehetetlennek is érzi.
Megkönnyebbül Zammi szavain, mert legalább most már nem fogja bántani a gondolat, hogy félrevezette főnökét.*
- Öh... rendben.
*Ugyan az ölés említésére megfagyott benne a vér, mert nem éppen ilyesmi feleletre számított, de egy hang belül próbálta meggyőzni, hogy Zammi csak viccelődik. És lám, igaza lett.*
- Érdekes humorod van.* Jegyzi meg barátságos kacsintás társaságában.
Nem lepi meg, hogy szüksége lehet méregkeverési ismereteire is. Teljesen jogosnak érzi azt a komoly pillantást, ami Zammitól érkezik. Az magától értetődő, hogy Zammi kérésére nagy körültekintéssel fogja fogadni a méreggel kapcsolatos megrendeléseket. Tekintete jelzi, hogy érti a dolgot, s a mélységi kérdésére bólint. Igazán ígéretes vállalkozásnak tartja a bájitalok árusítását, s úgy véli, lenne is ezekre bőven kereslet. Ha pedig még Artheniorban is kaphatók lennének a Sellőház boszorkánykonyhájában elkészült italok, akkor még szélesebb vásárlói kör alakulna ki. Elképzelését azonban nem osztja meg Zammival. Elvégre ő még csak most került ide, s kisebb beosztásban van a főnökhöz képest. Nem mintha bánná, meg amúgy sem egy hatalomra vágyó egyéniség. Azon felül nem is szeretné egyszerű alkalmazottként kioktatni főnökét. Más az, ha véleményt kérdez, de ez esetben most nem történt ilyesmi. Szó sincs arról, hogy elvárná.
Viszont az itallal kapcsolatban Zammi kíváncsi a véleményére.*
- Különleges íze van, de nagyon jó. Még sosem ittam ilyet.
*Teljesen őszintén beszél, s fel is emeli poharát, hogy felhajtsa a maradékot. Mint az előbb, most is hosszasan ízlelgeti a likőrt.
Aztán eszébe jut, hogy el kéne menni Artheniorba, hogy magának beszerezzen még néhány varázsitalt. Mivel engedélyt kapott a kimenőre, ezért megtehetné, hogy szó nélkül megy el a városba, de becsületes gnóm lévén úgy tartja helyesnek, ha azért rákérdez Zamminál:*
- Ha már az órát elvetettem, elmehetnék-e Artheniorba, hogy még néhány varázsitalt beszerezhessek magamnak? Nem tervezek senkit eltenni láb alól, csak mégsem árt, ha van néhány fiola saját felhasználásra is.
//Zammiria irodája//
*A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Myr édesapját még kiskorában vesztette el. Egy kereskedelmi út során tűnt el nyomtalanul, s soha többé nem hallott róla senki. Hogy édesanyja él-e még, azt biz' nem tudja. Hogy miként reagálna, ha megtudná, ő is elhunyt, az jó kérdés. Maga sem tudja rá a választ. Jelenleg viszont nem is érdekli, mi van vele. Elég nehezen képes elfelejteni, hogy kitagadta a családból. Szinte lehetetlennek is érzi.
Megkönnyebbül Zammi szavain, mert legalább most már nem fogja bántani a gondolat, hogy félrevezette főnökét.*
- Öh... rendben.
*Ugyan az ölés említésére megfagyott benne a vér, mert nem éppen ilyesmi feleletre számított, de egy hang belül próbálta meggyőzni, hogy Zammi csak viccelődik. És lám, igaza lett.*
- Érdekes humorod van.* Jegyzi meg barátságos kacsintás társaságában.
Nem lepi meg, hogy szüksége lehet méregkeverési ismereteire is. Teljesen jogosnak érzi azt a komoly pillantást, ami Zammitól érkezik. Az magától értetődő, hogy Zammi kérésére nagy körültekintéssel fogja fogadni a méreggel kapcsolatos megrendeléseket. Tekintete jelzi, hogy érti a dolgot, s a mélységi kérdésére bólint. Igazán ígéretes vállalkozásnak tartja a bájitalok árusítását, s úgy véli, lenne is ezekre bőven kereslet. Ha pedig még Artheniorban is kaphatók lennének a Sellőház boszorkánykonyhájában elkészült italok, akkor még szélesebb vásárlói kör alakulna ki. Elképzelését azonban nem osztja meg Zammival. Elvégre ő még csak most került ide, s kisebb beosztásban van a főnökhöz képest. Nem mintha bánná, meg amúgy sem egy hatalomra vágyó egyéniség. Azon felül nem is szeretné egyszerű alkalmazottként kioktatni főnökét. Más az, ha véleményt kérdez, de ez esetben most nem történt ilyesmi. Szó sincs arról, hogy elvárná.
Viszont az itallal kapcsolatban Zammi kíváncsi a véleményére.*
- Különleges íze van, de nagyon jó. Még sosem ittam ilyet.
*Teljesen őszintén beszél, s fel is emeli poharát, hogy felhajtsa a maradékot. Mint az előbb, most is hosszasan ízlelgeti a likőrt.
Aztán eszébe jut, hogy el kéne menni Artheniorba, hogy magának beszerezzen még néhány varázsitalt. Mivel engedélyt kapott a kimenőre, ezért megtehetné, hogy szó nélkül megy el a városba, de becsületes gnóm lévén úgy tartja helyesnek, ha azért rákérdez Zamminál:*
- Ha már az órát elvetettem, elmehetnék-e Artheniorba, hogy még néhány varázsitalt beszerezhessek magamnak? Nem tervezek senkit eltenni láb alól, csak mégsem árt, ha van néhány fiola saját felhasználásra is.
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-23 10:45:54
Üzenet elküldve: 2020-05-23 10:45:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
- Értem.
*Zárja le csendesen a családtagokkal kapcsolatos puhatolózást. Magától is kitalálja, hogy a szülők sincsenek valószínűleg életben. Az órával kapcsolatos visszakozáson elmosolyodik, enyhén félrebillenti a fejét.*
- Myr, semmi gond, nem kötelezlek semmire. Vedd úgy, hogy nem is beszéltünk róla, csak mint szabadidős szórakozásról, rendben? Foglalkozhatsz vele kedved szerint a munkád mellett, ezt kérdezned sem kell.
*A gyilkossággal kapcsolatos óvatos válaszon halkan elneveti magát.*
- Ne aggódj, csak tréfáltam.
*Újra komolyabb és visszafogottabb lesz viszont, mikor a munkára terelődik a szó, főként egy kényes témára. A kérdések jogosak, de kelletlenül, halkan felel rájuk.*
- Előfordulhat, hogy szükség lesz erre a tudásra is. Azonban ezzel kapcsolatban rendkívül fontos a diszkréció…
*Tekintete jelezheti, hogy ezt valóban nagyon fontosnak tartja és szigorúan veszi.*
- Nem fogunk csak úgy elcsevegni senkivel a pultnál arról, hogy milyen méreggel szeretné megkeseríteni bosszantó szomszédja életét, vagy netán elvenni ellensége életét… erről ti se beszéljetek senkinek! Ha fogadunk is efféle megbízást, csakis a legnagyobb körültekintéssel járhatunk el. Ha valaki kérdez erről, mondd, hogy utánakérdezel, érdeklődjön később! Aztán, ha elment, szólj Darelldnek vagy nekem, rendben?
*Idővel talán lesz erre is egy külön felelős a Boszorkánykonyhán, de egyelőre nem szeretné kiengedni a kezéből a dolgot, míg nem látja ennek hatását a mulatóra. Ezután a könnyedebb témák felé lép, a vállalható megrendelések irányába.*
- Mindenkinek szállítunk, aki megfizeti. Akár magányos vásárló érkezik, akár egy egész szervezet. Talán még Artheniorba is szállíthatunk.
*Újdonság még ez a vonal a Sellőházban, még nincs kiépített piaca. Ezen majd dolgozni fog. Belekortyol az italába, és kicsit megforgatja maga előtt a poharat, majd Myrre néz.*
- Hogy ízlik az ital? Legyél nyugodtan őszinte!
*Mosolyog bátorítón. Nem bánja, ha őszintén megmondják, ha nem az igazi, akkor megtartja legalább magának.*
//Zammiria irodája//
- Értem.
*Zárja le csendesen a családtagokkal kapcsolatos puhatolózást. Magától is kitalálja, hogy a szülők sincsenek valószínűleg életben. Az órával kapcsolatos visszakozáson elmosolyodik, enyhén félrebillenti a fejét.*
- Myr, semmi gond, nem kötelezlek semmire. Vedd úgy, hogy nem is beszéltünk róla, csak mint szabadidős szórakozásról, rendben? Foglalkozhatsz vele kedved szerint a munkád mellett, ezt kérdezned sem kell.
*A gyilkossággal kapcsolatos óvatos válaszon halkan elneveti magát.*
- Ne aggódj, csak tréfáltam.
*Újra komolyabb és visszafogottabb lesz viszont, mikor a munkára terelődik a szó, főként egy kényes témára. A kérdések jogosak, de kelletlenül, halkan felel rájuk.*
- Előfordulhat, hogy szükség lesz erre a tudásra is. Azonban ezzel kapcsolatban rendkívül fontos a diszkréció…
*Tekintete jelezheti, hogy ezt valóban nagyon fontosnak tartja és szigorúan veszi.*
- Nem fogunk csak úgy elcsevegni senkivel a pultnál arról, hogy milyen méreggel szeretné megkeseríteni bosszantó szomszédja életét, vagy netán elvenni ellensége életét… erről ti se beszéljetek senkinek! Ha fogadunk is efféle megbízást, csakis a legnagyobb körültekintéssel járhatunk el. Ha valaki kérdez erről, mondd, hogy utánakérdezel, érdeklődjön később! Aztán, ha elment, szólj Darelldnek vagy nekem, rendben?
*Idővel talán lesz erre is egy külön felelős a Boszorkánykonyhán, de egyelőre nem szeretné kiengedni a kezéből a dolgot, míg nem látja ennek hatását a mulatóra. Ezután a könnyedebb témák felé lép, a vállalható megrendelések irányába.*
- Mindenkinek szállítunk, aki megfizeti. Akár magányos vásárló érkezik, akár egy egész szervezet. Talán még Artheniorba is szállíthatunk.
*Újdonság még ez a vonal a Sellőházban, még nincs kiépített piaca. Ezen majd dolgozni fog. Belekortyol az italába, és kicsit megforgatja maga előtt a poharat, majd Myrre néz.*
- Hogy ízlik az ital? Legyél nyugodtan őszinte!
*Mosolyog bátorítón. Nem bánja, ha őszintén megmondják, ha nem az igazi, akkor megtartja legalább magának.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:08:07
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:08:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Myr egyáltalán nem sértődik meg azon, hogy Zammi esetlegesen azt feltételezi, hogy él. Gyakorta ő maga is így érzi, hisz annyira eleven a szelleme jelenléte az életében, hogy már-már az a benyomása, valóban ott van vele. Persze ilyenkor mindig rá kell jönnie, hogy csak szeretné, ha ott lenne vele. Van, hogy még kicsit meg is könnyezi.*
- A nagyapámat nem is lehetett nem kedvelni, szerintem.* Feleli mosolyogva.*
- Egyikőjük sem foglalkozott ilyesmivel. Anyám alkimista, apám meg kereskedő volt.
*Furcsa számára megint kiejteni ezeket a szavakat, hogy "anyám" és "apám". Régóta nem kérdeztek már róluk, s - akárcsak a "testvér" szó keserű ízt hagyott az imént maga után, úgy az "anya" szó is.
Furcsa gesztussorozat következik, amit Myr egyelőre nem tud értelmezni. Nem világos számára, hogy Zam mit akar ezzel kifejezni, de úgy érzi, idővel fény derül rá.
Az óra kapcsán úgy érzi, hogy be kell vallania valamit Zamnak.*
- Nos, a teljes igazság az, hogy ugyan megtanultam, hogyan kell órát készíteni, de... a legutóbbi sem sikerült valami jól. Működni működött, csak éppen elég csúnyácska volt szegény. Igen, tudom, hogy az előbb azt mondtam, hogy szívesen készítenék a Sellőháznak, ha egy mód van rá, de kicsit most azt érzem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet. Mármint órát készíteni. Évek óta nem foglalkoztam vele, s attól tartok, nem is emlékszem tisztán mindenre. Szóval így meg nem szeretnék silány munkát kiadni a kezeim közül. Főleg nem a főnököm irodájában nem volna jó egy silány minőségű órát viszont látni.
*Eme kijelentésére elmosolyodik, de egyúttal sajnálja, hogy egy picit félrevezette Zammit. Bocsánatkérőre is vált a pillantása.
A tréfája elsőnek úgy tűnik, jól sül el, de aztán Zammi olyasféle kijelentést tesz, amitől ereiben megfagy a vér.*
- Azért ilyesmire nem vállalkozom. Meg amúgy ölni is csak akkor ölök, ha nagyon rákényszerülök. Ha mód van rá, nem teszem, mert nagyapám sem erre buzdított annak idején.
*Hümmögve veszi szemügyre a magas falu poharat, amibe Zammi a likőrt tölti. De cseppet sem lehet félreérteni, hogy ez egy jóindulatúan kötöszködő hümmögés. Nem is tudná megjátszott sértődöttséggel mondani, mert nem egy nagy színjátékos. A biztonság kedvéért még el is mosolyodik jelezvén, hogy egyáltalán nem baj, nehogy esetleg mégis félreértés származzon belőle. Ő is koccintásra emeli saját poharát, s Zammi kedves felajánlása igazán jól esik neki.*
- Köszönöm.* Feleli csendesen, s a mélységijéhez üti a poharát. Mielőtt ajkához emelné, hogy igyon a likőrből, beleszagol diszkréten a pohárba. Így elsőre egészen elnyeri az ital a tetszését. Végre ajkához is emeli a poharat, s hosszasan ízlelgeti a folyadékot. ~Különleges íze van, mi tagadás.~ De cseppet sem találja rossznak, s ez arcán is látszódik. Úgy érzi, pont a különlegessége miatt kívánja, hogy sokáig ízlelgesse a gnóm. Végül aztán lenyeli, s poharát a megmaradt likőrrel az asztalra teszi. El kívánja majd fogyasztani, de kicsivel később. ~Egy ilyen italt vétek lenne gyorsan felhajtani.~ Zammi példáját követve ő is hátradől a kényelmes ülőalkalmatosságban, s ha a mélységi nő nem tartaná szóval, minden bizonnyal el is aludna. Nem is a fáradtságtól, inkább csak a tűz nyugtató és lazító pattogásától és az irodában uralkodó selymes melegtől. Örül, hogy Zammi tegeződést ajánl fel, ő maga is jobban szeret ebben a stílusban beszélgetni másokkal. Ekkor eszébe jutnak azok a furcsa gesztusok, s önkéntelenül is az jut eszébe, hogy talán azokkal is ezt próbálta kifejezni felé a nő.*
- Köszönöm.
*Majd a bájitalokra terelődik a téma. Arra a területre, amiben igazán otthon van. Helyeslőn bólint, de csak úgy szerényen. Nem akar beképzeltnek tűnni. Igaz, nem is volt az sosem, így ez eléggé távol is áll tőle.*
- Azt gondolom, hogy azokkal sincs gond. A boszorkánykonyhában majd gondolom a mérgekre is szükség lesz.
*Hallott már fekete varázsitalokról, s talán joggal feltételezhetné, hogy akár azok is elő fognak fordulni a konyhában. Azért csak a biztonság kedvéért - na meg persze a kíváncsiságtól hajtva óvatosan rákérdez, hisz mégiscsak olyan dolgot érinthet, ami bizalmas információ is lehetne:*
- Ha nem haragszol meg, fekete bájitalokkal is fogunk dolgozni? És kiknek adnánk el a bájitalokat? Magán személyeknek vagy nagyobb társaságoknak?
*Talán túl sokat kérdez egyszerre, s ezért mielőtt Zammi megadhatná a feleletet, még hozzáteszi:*
- Bocsánat, ha túl sokat kérdezősködöm. Csak már alig várom, hogy a boszorkánykonyhában dolgozzam.
*Nem amiatt biggyeszti még oda azt az utolsó mondatot, hogy Zammi a buzgóságát lássa. Tényleg várja már, s ha csak bele is gondol, akkor izgatott bizsergés fut végig teste minden porcikáján. Eddig is csinált már ilyet, de csak úgy egy-két megrendelésre, amikből nem volt olyan túl sok. Ettől függetlenül elég járatos a bájitalkészítésben, mert ha épp nem rendeléseket teljesített, akkor önmagát képezte, hogy minél jobban értsen ehhez.*
//Zammiria irodája//
*Myr egyáltalán nem sértődik meg azon, hogy Zammi esetlegesen azt feltételezi, hogy él. Gyakorta ő maga is így érzi, hisz annyira eleven a szelleme jelenléte az életében, hogy már-már az a benyomása, valóban ott van vele. Persze ilyenkor mindig rá kell jönnie, hogy csak szeretné, ha ott lenne vele. Van, hogy még kicsit meg is könnyezi.*
- A nagyapámat nem is lehetett nem kedvelni, szerintem.* Feleli mosolyogva.*
- Egyikőjük sem foglalkozott ilyesmivel. Anyám alkimista, apám meg kereskedő volt.
*Furcsa számára megint kiejteni ezeket a szavakat, hogy "anyám" és "apám". Régóta nem kérdeztek már róluk, s - akárcsak a "testvér" szó keserű ízt hagyott az imént maga után, úgy az "anya" szó is.
Furcsa gesztussorozat következik, amit Myr egyelőre nem tud értelmezni. Nem világos számára, hogy Zam mit akar ezzel kifejezni, de úgy érzi, idővel fény derül rá.
Az óra kapcsán úgy érzi, hogy be kell vallania valamit Zamnak.*
- Nos, a teljes igazság az, hogy ugyan megtanultam, hogyan kell órát készíteni, de... a legutóbbi sem sikerült valami jól. Működni működött, csak éppen elég csúnyácska volt szegény. Igen, tudom, hogy az előbb azt mondtam, hogy szívesen készítenék a Sellőháznak, ha egy mód van rá, de kicsit most azt érzem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet. Mármint órát készíteni. Évek óta nem foglalkoztam vele, s attól tartok, nem is emlékszem tisztán mindenre. Szóval így meg nem szeretnék silány munkát kiadni a kezeim közül. Főleg nem a főnököm irodájában nem volna jó egy silány minőségű órát viszont látni.
*Eme kijelentésére elmosolyodik, de egyúttal sajnálja, hogy egy picit félrevezette Zammit. Bocsánatkérőre is vált a pillantása.
A tréfája elsőnek úgy tűnik, jól sül el, de aztán Zammi olyasféle kijelentést tesz, amitől ereiben megfagy a vér.*
- Azért ilyesmire nem vállalkozom. Meg amúgy ölni is csak akkor ölök, ha nagyon rákényszerülök. Ha mód van rá, nem teszem, mert nagyapám sem erre buzdított annak idején.
*Hümmögve veszi szemügyre a magas falu poharat, amibe Zammi a likőrt tölti. De cseppet sem lehet félreérteni, hogy ez egy jóindulatúan kötöszködő hümmögés. Nem is tudná megjátszott sértődöttséggel mondani, mert nem egy nagy színjátékos. A biztonság kedvéért még el is mosolyodik jelezvén, hogy egyáltalán nem baj, nehogy esetleg mégis félreértés származzon belőle. Ő is koccintásra emeli saját poharát, s Zammi kedves felajánlása igazán jól esik neki.*
- Köszönöm.* Feleli csendesen, s a mélységijéhez üti a poharát. Mielőtt ajkához emelné, hogy igyon a likőrből, beleszagol diszkréten a pohárba. Így elsőre egészen elnyeri az ital a tetszését. Végre ajkához is emeli a poharat, s hosszasan ízlelgeti a folyadékot. ~Különleges íze van, mi tagadás.~ De cseppet sem találja rossznak, s ez arcán is látszódik. Úgy érzi, pont a különlegessége miatt kívánja, hogy sokáig ízlelgesse a gnóm. Végül aztán lenyeli, s poharát a megmaradt likőrrel az asztalra teszi. El kívánja majd fogyasztani, de kicsivel később. ~Egy ilyen italt vétek lenne gyorsan felhajtani.~ Zammi példáját követve ő is hátradől a kényelmes ülőalkalmatosságban, s ha a mélységi nő nem tartaná szóval, minden bizonnyal el is aludna. Nem is a fáradtságtól, inkább csak a tűz nyugtató és lazító pattogásától és az irodában uralkodó selymes melegtől. Örül, hogy Zammi tegeződést ajánl fel, ő maga is jobban szeret ebben a stílusban beszélgetni másokkal. Ekkor eszébe jutnak azok a furcsa gesztusok, s önkéntelenül is az jut eszébe, hogy talán azokkal is ezt próbálta kifejezni felé a nő.*
- Köszönöm.
*Majd a bájitalokra terelődik a téma. Arra a területre, amiben igazán otthon van. Helyeslőn bólint, de csak úgy szerényen. Nem akar beképzeltnek tűnni. Igaz, nem is volt az sosem, így ez eléggé távol is áll tőle.*
- Azt gondolom, hogy azokkal sincs gond. A boszorkánykonyhában majd gondolom a mérgekre is szükség lesz.
*Hallott már fekete varázsitalokról, s talán joggal feltételezhetné, hogy akár azok is elő fognak fordulni a konyhában. Azért csak a biztonság kedvéért - na meg persze a kíváncsiságtól hajtva óvatosan rákérdez, hisz mégiscsak olyan dolgot érinthet, ami bizalmas információ is lehetne:*
- Ha nem haragszol meg, fekete bájitalokkal is fogunk dolgozni? És kiknek adnánk el a bájitalokat? Magán személyeknek vagy nagyobb társaságoknak?
*Talán túl sokat kérdez egyszerre, s ezért mielőtt Zammi megadhatná a feleletet, még hozzáteszi:*
- Bocsánat, ha túl sokat kérdezősködöm. Csak már alig várom, hogy a boszorkánykonyhában dolgozzam.
*Nem amiatt biggyeszti még oda azt az utolsó mondatot, hogy Zammi a buzgóságát lássa. Tényleg várja már, s ha csak bele is gondol, akkor izgatott bizsergés fut végig teste minden porcikáján. Eddig is csinált már ilyet, de csak úgy egy-két megrendelésre, amikből nem volt olyan túl sok. Ettől függetlenül elég járatos a bájitalkészítésben, mert ha épp nem rendeléseket teljesített, akkor önmagát képezte, hogy minél jobban értsen ehhez.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-20 22:54:26
Üzenet elküldve: 2020-05-20 22:54:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Nem lepi meg, hogy a szeretett családtag elhunyt, tisztes kort feltételez valaki egy nagypapáról. Részvétteljesen kér elnézést, ahogy ilyenkor illik.*
- Sajnálom. Biztosan szép élete volt, ha ilyen szeretettel gondolnak rá.
*Mosolyog csendesen.*
- Bárcsak megismerhettem volna... lefogadom, hogy kedveltem volna. Derék dolog, hogy megtanított téged a fortélyokra.
*A testvér körül megváltozott hangulatot is érzi, s inkább nem bolygatja, csak megjegyzi magában.*
- És a szüleitek? Egyikük sem vitte tovább a mesterséget?
*A botló nyelven szintén elmosolyodik, aprót int ujjaival, mintha legyintene, és hunyt szemmel kisse megrázza a fejét. E gyors gesztusrendszer azt szeretné közvetíteni, hogy nem bánja a közvetlen hangnemet. Amint a nő elvállalja az óra dolgát, megerősíti, hogy nem tekinti elkötelezödésnek.*
- Csak ha nem nagy fáradtság, persze. Egy csinos óra jól muratna a kandallópárkányon.
*Fordul derűs pillantással az említett hely irányába. Egy kecsesen hullámzó virágminta rajzolódik ki a szeme előtt. De ha nem lesz ilyenje sosem, akkor se baj. Myr tréfás kérdése az irodába költözésről váratlanul éri, de hamar ravaszkás mosolyt ölt. Lágy, halk hangon felel.*
- Természetesen. Csak előbb meg kell ölnöd.
*Egy pillanatra talán különös lehet arckifejezése, egy mélységi nő szájából nem biztos, hogy teljesen komolytalanul hangzik el ilyesmi, de meglehet, hogy egy kicsit rájátszik. Azonban az italok felé terelik a szót, és a kedélyesség is visszatérhet közéjük. Myr talán nem véletlenül érzi a könnyedséget, Zammiria igazi, régi énje szorítja háttérbe éppen a hivatalos üzletasszonyt, a kicsit kényszerítetten vezetővé vált mulatótulajdonost. Ezt a beszélgetést maga is élvezi. Tölt hát a likőrből, mi Zammiriát a kandirozott ibolyasziromra emlékezteti. Egy pohárba két ujjnyi kerül, mivel ezek nem ehhez lettek méretezve.*
- Ne haragudj, hogy ilyen öblös pohárba töltöm, még nem rendezkedtem be egészen, ez volt kéznél.
*Poharát koccintásra emeli.*
- Mit szólnál, ha kedves nagyapád emlékének tisztelegnénk?
*Kortyol az italból, majd kényelmesen süpped a fotel párnázott támlájába egy jóleső, mély lélegzettel.*
- Most magunk vagyunk, Myr, tegezz nyugodtan, ha jólesik...
*Mosolyog a nőre.*
- Azt mondtad, a bájitalokhoz jól értesz.
*Veszi fel a beszélgetés fonalát, egy kicsit komolyabb téma irányában.*
- Mi a helyzet a mérgekkel és ellenmérgekkel?
//Zammiria irodája//
*Nem lepi meg, hogy a szeretett családtag elhunyt, tisztes kort feltételez valaki egy nagypapáról. Részvétteljesen kér elnézést, ahogy ilyenkor illik.*
- Sajnálom. Biztosan szép élete volt, ha ilyen szeretettel gondolnak rá.
*Mosolyog csendesen.*
- Bárcsak megismerhettem volna... lefogadom, hogy kedveltem volna. Derék dolog, hogy megtanított téged a fortélyokra.
*A testvér körül megváltozott hangulatot is érzi, s inkább nem bolygatja, csak megjegyzi magában.*
- És a szüleitek? Egyikük sem vitte tovább a mesterséget?
*A botló nyelven szintén elmosolyodik, aprót int ujjaival, mintha legyintene, és hunyt szemmel kisse megrázza a fejét. E gyors gesztusrendszer azt szeretné közvetíteni, hogy nem bánja a közvetlen hangnemet. Amint a nő elvállalja az óra dolgát, megerősíti, hogy nem tekinti elkötelezödésnek.*
- Csak ha nem nagy fáradtság, persze. Egy csinos óra jól muratna a kandallópárkányon.
*Fordul derűs pillantással az említett hely irányába. Egy kecsesen hullámzó virágminta rajzolódik ki a szeme előtt. De ha nem lesz ilyenje sosem, akkor se baj. Myr tréfás kérdése az irodába költözésről váratlanul éri, de hamar ravaszkás mosolyt ölt. Lágy, halk hangon felel.*
- Természetesen. Csak előbb meg kell ölnöd.
*Egy pillanatra talán különös lehet arckifejezése, egy mélységi nő szájából nem biztos, hogy teljesen komolytalanul hangzik el ilyesmi, de meglehet, hogy egy kicsit rájátszik. Azonban az italok felé terelik a szót, és a kedélyesség is visszatérhet közéjük. Myr talán nem véletlenül érzi a könnyedséget, Zammiria igazi, régi énje szorítja háttérbe éppen a hivatalos üzletasszonyt, a kicsit kényszerítetten vezetővé vált mulatótulajdonost. Ezt a beszélgetést maga is élvezi. Tölt hát a likőrből, mi Zammiriát a kandirozott ibolyasziromra emlékezteti. Egy pohárba két ujjnyi kerül, mivel ezek nem ehhez lettek méretezve.*
- Ne haragudj, hogy ilyen öblös pohárba töltöm, még nem rendezkedtem be egészen, ez volt kéznél.
*Poharát koccintásra emeli.*
- Mit szólnál, ha kedves nagyapád emlékének tisztelegnénk?
*Kortyol az italból, majd kényelmesen süpped a fotel párnázott támlájába egy jóleső, mély lélegzettel.*
- Most magunk vagyunk, Myr, tegezz nyugodtan, ha jólesik...
*Mosolyog a nőre.*
- Azt mondtad, a bájitalokhoz jól értesz.
*Veszi fel a beszélgetés fonalát, egy kicsit komolyabb téma irányában.*
- Mi a helyzet a mérgekkel és ellenmérgekkel?
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-16 11:19:38
Üzenet elküldve: 2020-05-16 11:19:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Az a feltételezés Zam részéről, hogy nagyapja él még, kissé elkomorítja, de egyben látszik arcán, hogy édes emlékek fűzik hozzá.*
- Nem él már sajnos. Két éve, hogy elhunyt. Órákat javított és persze újakat is készített. Szenvedélyesen vonzódott az ilyen szerkezetekhez, s érdeklődése kicsit rám is átragadt. Ezért megkértem évekkel ezelőtt, hogy tanítson meg órát készíteni. Nem árt, ha több mindenhez is ért a gnóm.
*El is mosolyodik. Testvére valóban örült az órának, de hogy megvan-e még neki, azt nem tudja, de különösebben nem is érdekli. Feltételezi, hogy valószínűleg már összetörte iránta érzett gyűlöletéből. Így csak annyit reagál kurtán:*
- Örült.
*A következő utalás mögött pedig egyúttal egy kis megbízást is érez, s erre aztán tényleg nem számított, de ha oda kerülne a sor, hogy a Sellőház részére készít egy órát, akkor örömmel megtenné. A kereskedőház említésére felcsillan a tekintete az ismerős név hallatán. ~Lehet, még olcsóbban is be tudnák szerezni a szükséges dolgokat.~ Ugyanakkor viszont feszélyezettséget érez a kereskedőház irányába, hiszen a fogadót elég hamar ott hagyta, mert Nagyapja másfelé szeretné terelgetni útját, s kicsit furán jönne ki véleménye szerint, ha ezek után beszerzés miatt visszatérne hozzájuk. ~De ugyan, mi baj lehet belőle? A hirdetés nem tiltja, hogy azok, akik felmondtak, nem rendelhetnek.~ Ő is hallotta már a lehetőséget, de mostanáig eszébe sem jutott. S így felcsillanó szemei a felismerésnek is szólnak. S lám, immár nyíltan is kifejezi Zammi, hogy esetleg igényt tartana egy órára, amit ő készít el.*
- Hát, igen, ez olyan szórakozásféle. Főként a bájitalkészítés az én területem. Hát, lehet róla szó, hogy készítek egy órát nek... önnek is.
*Zammi mosolyára pedig szintén mosollyal felel. Beszéde pedig amiatt akad meg egy pillanatra, mert ez a beszélgetés nagyon barátságos hangvételben zajlik, s Myrnek már-már az az érzése, hogy nem is a főnökével beszél, hanem egy baráttal. A közvetlenség ültethette el benne ezt az érzést, s kis híján ő is tegeződve szól Zammihoz, csak utána kap észbe. Egyetértőn bólint arra, hogy be kell segítenie. Nem is akarja ő kihúzni magát semmi alól, s szívesen besegít, amibe csak tud. Hogy nem kell krumplit pucolnia, megkönnyebbüléssel tölti el. Sosem volt egy konyhatündér. Egyszer ugyan megpróbálkozott krumplipucolással, de kis híján elvágta a kezét a késsel, úgyhogy inkább nem is erőltette tovább.
Feltűnt már a belépéskor is Myrnek az a három palack az asztalon, s arra tudott gondolni, hogy Zammi valakivel koccinthatott. Bár olyan lehetőség is lett volna, hogy a főnökasszony egymaga iszogat a három üvegből, ami nyilvánvalóan nem vizet rejt, de hát mégiscsak illetlen feltételezés lett volna ez. Meg különben is, Zam nem úgy fest, mint egy alkoholt meg nem vető egyén. Ha teheti, bort iszik inkább, de új dolgokra mindig is nyitott volt. Így elfogadja a felajánlást, s kíváncsi a likőrféleségre. ~Ez a beszélgetés már kezd tényleg nagyon baráti hangvételű lenni.~ S magában el is mosolyodik ezen. Nem mintha gond lenne számára. Sokkal szívesebben van olyan társaságban, ahol ilyen közvetlen módon zajlik a beszélgetés. Azt nem tudja, hogy Zammi miért örülhet annak, hogy így, négy szem közt folyik a szó kettejük között, de arra gondol, hogy amiatt lehet, mert újonc.*
- Beköltözhetek ide?
*Kérdezi tréfásan, mert igazán szimpatikus számára a kis helyiség. Tekintete egy pillanatra a tűzre téved, s eszébe jutnak azok a varázsos nyári esték, amikor nagyapja a tűz mellett énekelt, s saját magát lanton kísérte. Tisztán emlékszik még azokra az énekekre, amiket tőle tanult el, s bár zene terén sosem volt tehetséges, gyakorta szokta csak úgy magának dúdolgatni őket. És egy röpke pillanatra mintha nagyapja kedves arca tűnne fel a tűzben. Tudja, hogy képzelgés, s csak a lángok játékos tánca miatt láthatja ezt.*
//Zammiria irodája//
*Az a feltételezés Zam részéről, hogy nagyapja él még, kissé elkomorítja, de egyben látszik arcán, hogy édes emlékek fűzik hozzá.*
- Nem él már sajnos. Két éve, hogy elhunyt. Órákat javított és persze újakat is készített. Szenvedélyesen vonzódott az ilyen szerkezetekhez, s érdeklődése kicsit rám is átragadt. Ezért megkértem évekkel ezelőtt, hogy tanítson meg órát készíteni. Nem árt, ha több mindenhez is ért a gnóm.
*El is mosolyodik. Testvére valóban örült az órának, de hogy megvan-e még neki, azt nem tudja, de különösebben nem is érdekli. Feltételezi, hogy valószínűleg már összetörte iránta érzett gyűlöletéből. Így csak annyit reagál kurtán:*
- Örült.
*A következő utalás mögött pedig egyúttal egy kis megbízást is érez, s erre aztán tényleg nem számított, de ha oda kerülne a sor, hogy a Sellőház részére készít egy órát, akkor örömmel megtenné. A kereskedőház említésére felcsillan a tekintete az ismerős név hallatán. ~Lehet, még olcsóbban is be tudnák szerezni a szükséges dolgokat.~ Ugyanakkor viszont feszélyezettséget érez a kereskedőház irányába, hiszen a fogadót elég hamar ott hagyta, mert Nagyapja másfelé szeretné terelgetni útját, s kicsit furán jönne ki véleménye szerint, ha ezek után beszerzés miatt visszatérne hozzájuk. ~De ugyan, mi baj lehet belőle? A hirdetés nem tiltja, hogy azok, akik felmondtak, nem rendelhetnek.~ Ő is hallotta már a lehetőséget, de mostanáig eszébe sem jutott. S így felcsillanó szemei a felismerésnek is szólnak. S lám, immár nyíltan is kifejezi Zammi, hogy esetleg igényt tartana egy órára, amit ő készít el.*
- Hát, igen, ez olyan szórakozásféle. Főként a bájitalkészítés az én területem. Hát, lehet róla szó, hogy készítek egy órát nek... önnek is.
*Zammi mosolyára pedig szintén mosollyal felel. Beszéde pedig amiatt akad meg egy pillanatra, mert ez a beszélgetés nagyon barátságos hangvételben zajlik, s Myrnek már-már az az érzése, hogy nem is a főnökével beszél, hanem egy baráttal. A közvetlenség ültethette el benne ezt az érzést, s kis híján ő is tegeződve szól Zammihoz, csak utána kap észbe. Egyetértőn bólint arra, hogy be kell segítenie. Nem is akarja ő kihúzni magát semmi alól, s szívesen besegít, amibe csak tud. Hogy nem kell krumplit pucolnia, megkönnyebbüléssel tölti el. Sosem volt egy konyhatündér. Egyszer ugyan megpróbálkozott krumplipucolással, de kis híján elvágta a kezét a késsel, úgyhogy inkább nem is erőltette tovább.
Feltűnt már a belépéskor is Myrnek az a három palack az asztalon, s arra tudott gondolni, hogy Zammi valakivel koccinthatott. Bár olyan lehetőség is lett volna, hogy a főnökasszony egymaga iszogat a három üvegből, ami nyilvánvalóan nem vizet rejt, de hát mégiscsak illetlen feltételezés lett volna ez. Meg különben is, Zam nem úgy fest, mint egy alkoholt meg nem vető egyén. Ha teheti, bort iszik inkább, de új dolgokra mindig is nyitott volt. Így elfogadja a felajánlást, s kíváncsi a likőrféleségre. ~Ez a beszélgetés már kezd tényleg nagyon baráti hangvételű lenni.~ S magában el is mosolyodik ezen. Nem mintha gond lenne számára. Sokkal szívesebben van olyan társaságban, ahol ilyen közvetlen módon zajlik a beszélgetés. Azt nem tudja, hogy Zammi miért örülhet annak, hogy így, négy szem közt folyik a szó kettejük között, de arra gondol, hogy amiatt lehet, mert újonc.*
- Beköltözhetek ide?
*Kérdezi tréfásan, mert igazán szimpatikus számára a kis helyiség. Tekintete egy pillanatra a tűzre téved, s eszébe jutnak azok a varázsos nyári esték, amikor nagyapja a tűz mellett énekelt, s saját magát lanton kísérte. Tisztán emlékszik még azokra az énekekre, amiket tőle tanult el, s bár zene terén sosem volt tehetséges, gyakorta szokta csak úgy magának dúdolgatni őket. És egy röpke pillanatra mintha nagyapja kedves arca tűnne fel a tűzben. Tudja, hogy képzelgés, s csak a lángok játékos tánca miatt láthatja ezt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996