Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:28:44
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:28:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igaz, csupán néha-néha féloldalasan fordított fejjel, tulajdonképpen fél szemmel kacsint ki hátra, vagy merül el a falakra vetített árnyékok színjátékában, ahogyan egymásba fonódva alkotnak amorf, s néha kiteljesedő alakokat, így megfigyelőképességének híján van. Bizonyára ezt okozza a számtalan lágy érintés is, melyet "elszenved", meglehetősen kisajátított testhelyzetben, mégsem érzi sebezhetőnek sem magát, sem Zammiriát. Jól tudja, a lánynak, mit jelentenek a szabályok, ahogyan azt is, saját maga számára pedig azok áthágása, de így tartja jónak. Egyesek tán szöges ellentéteknek, vagy ellentétes pólusoknak látnák kívülről. Ralasban zubog az energia, a tettrekészség, a cselekvési vágy, míg Zammiria a maga hűvös racionalitásával, olykor visszahúzni látszik. De ez nem így van. Azért nem így, mert ez így pont jó és Ralas egyébként is tesz a világra... meg persze érte is, ahogy Zammiriáért is. Huncutul elsuttogott felhívás, mi ajánlatnak tűnik, jóllehet csupán engedélyt kapott ismét egy érzelmes éjszakára, amiért hálás, még ha csak egymás mellé fekszenek is, bár ez az ő esetükben meglehetősen lehetetlen. Mármint a "csak" szó. A többi persze stimmel.*
- Az bizony! Brrrr! *Rezonál bele a párnába, s kissé megrázza magát, hogy akár a zongorán leütött dallam diszharmóniájaként simuljon bele a taktusba, aprót fűszerezve a lágy melódián. Míg feltérképezik, ideje sincs merengeni, oly sok inger éri, szerencsére nem a világból, nem a Sellőből, csupán az ellopott és megfagyasztott pillanatok egyikéből, mi most az övéké.*
- Azt mindjárt gondoltam! *nevet fel, s késztetést érez rá, hogy felkönyököljön, s megforduljon, hogy immár más felállásban üdvözölhesse a lányt, de meggondolja magát. Egyelőre jó így.*
- Amúgy nem bánom a munkát... szeretek ott ténykedni, bár fakezem van hozzá... lehet nekem ez irányban kellene leckéket vennem. *Kuncog halkan és kevesen.* Azt viszont szívesen megnézném, ahogyan te italokat rendelsz, sorban! *Erősödik a csendes nevetés, hisz jól tudja, hogy a lány nem gyakran iszik.*
- Jó kis csapat ez, emberek jönnek, emberek mennek, valahol egy ősi körforgás... de nem bánom. Az is lehet, nem mindenki találja meg az útját, de, ha erre mi mutatunk rá, máris elértünk valamit. *Vonja meg hason fekve vállát, közben jókorát sóhajt a gyengéd masszírozás hatására, nem csoda, hogy keze is egyre feljebb vándorol a hamvas combon, előre-hátra simítva azt, amíg csak vállából kitelik. A másikat is elindítja, bár kényelmetlen lesz kissé így.*
- Azt hiszem... azt hiszem azon az oldalon már talán elegendő... mit gondolsz? *Erősíti egy kissé a szorítást kezével, hogy kezének apró nyomata is tán ott marad, persze nem fájdalmasan, csupán férfias szenvedéllyel jelezvén birtokát, s meghódítandó területét. Lassan fordulni kezd, megtartva a lányt, nehogy lecsússzon. Tekintetébe gyertya fénye költözik, s vad tűzzel lobogva ég, szokásához híven megvillan egy picit.*
- Elég legyen hát... ódákat zengsz rólam, s másnak ez fele sem igaz, csupán elfogult vagy. *Vág egy félmosolyt, s lassan hengeredik, előtárva magát, s mit eddig a masszázs okozott. A hajába túró kezek közben lassan kényeztetik fejbőrét is, így kénytelen ismét szemét lehunyva állni meg egy pillanatra. De csak, míg igazít a hálóingen, hogy ne férkőzzön annyira közéjük. Nem vár el egyelőre semmit, csupán játék ez még, s a szenvedélyek viharában elveszni is oly jó dolog. Most csak megpihennek... igaz... a vihar szele ez csupán, mi előrevetítheti a folytatást. Ha hátára hengeredik, kissé feljebb húzza a lányt, hogy hasfalán érezhesse mindenét, míg kezei a combokon ismét felfelé indulnak el, hogy a hasfalat vegyék célba ujjbegyei.*
- Katonák még mindig kellenek... nem érkezett annyi, amennyit szeretnénk, s a veszély továbbra is fenn... áll... *Szisszen fel zavartan elmosolyodva, de kedvtelve, mígnem feszülő érzékei vágyakozva várakoznak.*
- Persze igen... a kikapcsolódás is fontos... kicsit elvonulni... el... merülni csendben... nem tudok beszélni?! *Nevet fel fennhangon, s egyik kezét arca elé téve fojtja abba kacagását, majd tekintetét Zammiriáéba fúrja.*
- Jó játék volt... de most már légy az enyém... *Kacsint sóhajtva merev tekintettel, határozottan a lányra, tervei szerint sármosan, persze, elképzelhető, hogy csak szórakozott próbálkozásnak fog tűnni, így felajzott állapotban.*
//Zammiria szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igaz, csupán néha-néha féloldalasan fordított fejjel, tulajdonképpen fél szemmel kacsint ki hátra, vagy merül el a falakra vetített árnyékok színjátékában, ahogyan egymásba fonódva alkotnak amorf, s néha kiteljesedő alakokat, így megfigyelőképességének híján van. Bizonyára ezt okozza a számtalan lágy érintés is, melyet "elszenved", meglehetősen kisajátított testhelyzetben, mégsem érzi sebezhetőnek sem magát, sem Zammiriát. Jól tudja, a lánynak, mit jelentenek a szabályok, ahogyan azt is, saját maga számára pedig azok áthágása, de így tartja jónak. Egyesek tán szöges ellentéteknek, vagy ellentétes pólusoknak látnák kívülről. Ralasban zubog az energia, a tettrekészség, a cselekvési vágy, míg Zammiria a maga hűvös racionalitásával, olykor visszahúzni látszik. De ez nem így van. Azért nem így, mert ez így pont jó és Ralas egyébként is tesz a világra... meg persze érte is, ahogy Zammiriáért is. Huncutul elsuttogott felhívás, mi ajánlatnak tűnik, jóllehet csupán engedélyt kapott ismét egy érzelmes éjszakára, amiért hálás, még ha csak egymás mellé fekszenek is, bár ez az ő esetükben meglehetősen lehetetlen. Mármint a "csak" szó. A többi persze stimmel.*
- Az bizony! Brrrr! *Rezonál bele a párnába, s kissé megrázza magát, hogy akár a zongorán leütött dallam diszharmóniájaként simuljon bele a taktusba, aprót fűszerezve a lágy melódián. Míg feltérképezik, ideje sincs merengeni, oly sok inger éri, szerencsére nem a világból, nem a Sellőből, csupán az ellopott és megfagyasztott pillanatok egyikéből, mi most az övéké.*
- Azt mindjárt gondoltam! *nevet fel, s késztetést érez rá, hogy felkönyököljön, s megforduljon, hogy immár más felállásban üdvözölhesse a lányt, de meggondolja magát. Egyelőre jó így.*
- Amúgy nem bánom a munkát... szeretek ott ténykedni, bár fakezem van hozzá... lehet nekem ez irányban kellene leckéket vennem. *Kuncog halkan és kevesen.* Azt viszont szívesen megnézném, ahogyan te italokat rendelsz, sorban! *Erősödik a csendes nevetés, hisz jól tudja, hogy a lány nem gyakran iszik.*
- Jó kis csapat ez, emberek jönnek, emberek mennek, valahol egy ősi körforgás... de nem bánom. Az is lehet, nem mindenki találja meg az útját, de, ha erre mi mutatunk rá, máris elértünk valamit. *Vonja meg hason fekve vállát, közben jókorát sóhajt a gyengéd masszírozás hatására, nem csoda, hogy keze is egyre feljebb vándorol a hamvas combon, előre-hátra simítva azt, amíg csak vállából kitelik. A másikat is elindítja, bár kényelmetlen lesz kissé így.*
- Azt hiszem... azt hiszem azon az oldalon már talán elegendő... mit gondolsz? *Erősíti egy kissé a szorítást kezével, hogy kezének apró nyomata is tán ott marad, persze nem fájdalmasan, csupán férfias szenvedéllyel jelezvén birtokát, s meghódítandó területét. Lassan fordulni kezd, megtartva a lányt, nehogy lecsússzon. Tekintetébe gyertya fénye költözik, s vad tűzzel lobogva ég, szokásához híven megvillan egy picit.*
- Elég legyen hát... ódákat zengsz rólam, s másnak ez fele sem igaz, csupán elfogult vagy. *Vág egy félmosolyt, s lassan hengeredik, előtárva magát, s mit eddig a masszázs okozott. A hajába túró kezek közben lassan kényeztetik fejbőrét is, így kénytelen ismét szemét lehunyva állni meg egy pillanatra. De csak, míg igazít a hálóingen, hogy ne férkőzzön annyira közéjük. Nem vár el egyelőre semmit, csupán játék ez még, s a szenvedélyek viharában elveszni is oly jó dolog. Most csak megpihennek... igaz... a vihar szele ez csupán, mi előrevetítheti a folytatást. Ha hátára hengeredik, kissé feljebb húzza a lányt, hogy hasfalán érezhesse mindenét, míg kezei a combokon ismét felfelé indulnak el, hogy a hasfalat vegyék célba ujjbegyei.*
- Katonák még mindig kellenek... nem érkezett annyi, amennyit szeretnénk, s a veszély továbbra is fenn... áll... *Szisszen fel zavartan elmosolyodva, de kedvtelve, mígnem feszülő érzékei vágyakozva várakoznak.*
- Persze igen... a kikapcsolódás is fontos... kicsit elvonulni... el... merülni csendben... nem tudok beszélni?! *Nevet fel fennhangon, s egyik kezét arca elé téve fojtja abba kacagását, majd tekintetét Zammiriáéba fúrja.*
- Jó játék volt... de most már légy az enyém... *Kacsint sóhajtva merev tekintettel, határozottan a lányra, tervei szerint sármosan, persze, elképzelhető, hogy csak szórakozott próbálkozásnak fog tűnni, így felajzott állapotban.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:43:10
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:43:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arra gondol, hogy ő most csak egy kísérleti egér, amin a mélységi gyakorol és kiéli a kíváncsiságát. Bár ez egy igazán kellemesfajta rabság és kín, ennél élvezetesebbet nem is tudna megnevezni, bár egyre kevesebb gondolat járkál a fejében. Kellemesek a férfi érintései és igazán figyelmesek, egy rossz szava sem lehet, de csak nem hagyja nyugodni, hogy elvileg, most ő tanít, amaz meg tanítvány. Így lenne valóban? ~Most használjam ki a helyzetet a magam örömére? ~ A lelkiismeret minduntalan félbeszakítja a kellemes bizsergést. Végre sikerül ismét helyzetbe kerülnie és visszavenni az irányítást, hogy kezével a másik ujját egy, a mélységi számára még felfedezetlen pontra irányítsa.*
-Tehát… néha elég, ha csak az ujjaddal… érsz egy nőhöz, az is célhoz visz. Ilyen esetben nyilván… őt. *Mosolyog a furcsa szóhasználaton, de hát nem tehet ellene, így jöttek a szájára a nagyobb levegővételek között. Valóban elég élénk a felismerés számára, ahogy a mélységi rátapint a lényegre, egy kéjes nyögés ki is csúszik az ajkai között, nyilvánvalóvá téve az eredményt.*
-IGEn! Ott… az… *Nyel egy nagyot. ~Talán most már elég lesz, bár a gyakorlás senkinek sem árt.~ Nyugtatja magát, bizonyára ő most nem kihasználja a helyzetet, hanem élvezi a gyakorlást. A teste jelzi is, amit szavakkal már kár lenne tagadni a mélységi megtanulta a leckét, és készen áll. Óvatosan emelkedik meg a csípője a számára kellemes irányba, majd vissza, kezei pedig puha szorításba fogják a selymes tapintású kebleket.*
-Azt… hiszem, minden lényeges… átment. *De a férfi itt nem áll meg, talán még nem elégedett az eredménnyel, még rá is segít, ami erőteljes rándulást eredményez, fel is könyököl, hogy lássa, mi folyik odalent. Ekkor támad a másiknak az a fékevesztett és őrült gondolata, hogy a fejét odahajtva tegyen próbát a nyelvével. Teljesen kitágulnak a szemei, amint ráeszmél a dologra, de talán még ez is a kitapasztalás számlájára írható, véleménye szerint. Ezen felbuzdulva, meg, hogy a levegő már így is kevés a tüdejében, a kezével nyúl oda, hogy visszajelzést adjon, ha már a szavakra nem pocsékolhatja azt, ami van. Végig simít a haján, majd a férfi érezheti a rátörő remegést és a csípője lágy rándulását, míg az utolsó szusszanásig eljut, bele is mar a fehér hajzuhatagba. Aztán elernyedve kinyúlik az ágyon. Hiába lankadatlan a próbálkozás, több hangot már nem csikar ki belőle.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arra gondol, hogy ő most csak egy kísérleti egér, amin a mélységi gyakorol és kiéli a kíváncsiságát. Bár ez egy igazán kellemesfajta rabság és kín, ennél élvezetesebbet nem is tudna megnevezni, bár egyre kevesebb gondolat járkál a fejében. Kellemesek a férfi érintései és igazán figyelmesek, egy rossz szava sem lehet, de csak nem hagyja nyugodni, hogy elvileg, most ő tanít, amaz meg tanítvány. Így lenne valóban? ~Most használjam ki a helyzetet a magam örömére? ~ A lelkiismeret minduntalan félbeszakítja a kellemes bizsergést. Végre sikerül ismét helyzetbe kerülnie és visszavenni az irányítást, hogy kezével a másik ujját egy, a mélységi számára még felfedezetlen pontra irányítsa.*
-Tehát… néha elég, ha csak az ujjaddal… érsz egy nőhöz, az is célhoz visz. Ilyen esetben nyilván… őt. *Mosolyog a furcsa szóhasználaton, de hát nem tehet ellene, így jöttek a szájára a nagyobb levegővételek között. Valóban elég élénk a felismerés számára, ahogy a mélységi rátapint a lényegre, egy kéjes nyögés ki is csúszik az ajkai között, nyilvánvalóvá téve az eredményt.*
-IGEn! Ott… az… *Nyel egy nagyot. ~Talán most már elég lesz, bár a gyakorlás senkinek sem árt.~ Nyugtatja magát, bizonyára ő most nem kihasználja a helyzetet, hanem élvezi a gyakorlást. A teste jelzi is, amit szavakkal már kár lenne tagadni a mélységi megtanulta a leckét, és készen áll. Óvatosan emelkedik meg a csípője a számára kellemes irányba, majd vissza, kezei pedig puha szorításba fogják a selymes tapintású kebleket.*
-Azt… hiszem, minden lényeges… átment. *De a férfi itt nem áll meg, talán még nem elégedett az eredménnyel, még rá is segít, ami erőteljes rándulást eredményez, fel is könyököl, hogy lássa, mi folyik odalent. Ekkor támad a másiknak az a fékevesztett és őrült gondolata, hogy a fejét odahajtva tegyen próbát a nyelvével. Teljesen kitágulnak a szemei, amint ráeszmél a dologra, de talán még ez is a kitapasztalás számlájára írható, véleménye szerint. Ezen felbuzdulva, meg, hogy a levegő már így is kevés a tüdejében, a kezével nyúl oda, hogy visszajelzést adjon, ha már a szavakra nem pocsékolhatja azt, ami van. Végig simít a haján, majd a férfi érezheti a rátörő remegést és a csípője lágy rándulását, míg az utolsó szusszanásig eljut, bele is mar a fehér hajzuhatagba. Aztán elernyedve kinyúlik az ágyon. Hiába lankadatlan a próbálkozás, több hangot már nem csikar ki belőle.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-12 17:49:34
Üzenet elküldve: 2020-01-12 17:49:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja és érti. A gyertya, mely állhatatosan és önzetlenül szórja fényét, önmagát emészti, s ha ártalmas huzat útjába kerül, tomboló elemek rángatják meg, oly nagyra dagasztva a lángját, hogy saját hőjétől perzselődik meg. Maga csupán árnyék, kit a fény kelt életre a sötétbe, ám megpróbál szürkés fátyolként kinyúlni, és óvni attól, hogy utolsót lobbanjon, hiszen oly sok van még benne, mit őrizni érdemes. Tudja és érti. Alázatos csendben pihen a háttérben, olykor fájón beleolvad más árnyékokba, s úgy érzi, eltűnik talán. Ám mindig ott van, kitartóan, figyelmesen rá, hogy mit adjon, s mit kérhet cserébe, és mindig remél, hogy lesz, mi éltesse holnap is.
Sebezhetőnek érzi magát, mikor a szabályok kerülnek szóba, hisz épp lebontotta a kerítést, melyről úgy gondolta eddig, megvédi. Tudja, mi lép be rajta, egyszerre reszket az izgalomtól és feszeng a félelemtől, hogy többé nincs ott az akadály. Hálás a csókért, s a finom érzetekért, az óvatos, de remélő várakozás oldalára billentik a mérleget. Derűsen szusszan a replikán, s kapaszkodik, míg átérnek az ágyhoz. Az új lendületet kapó táncban tekintetük beszédesen kapcsolódik össze, ez éppúgy végigcirógatja, mint az előbbi érintés. Az incselkedő fordulatok édes zamatát kóstolgatják. A parancsra fordított kívánság könnyelmű ígéretére megáll, és hátrafordul válla fölött az öltözőszekrényhez felé menet.*
- Csakugyan?
*Huncut tekintete végigtapogatja a fess férfi vonzó alakját.*
- Ezt ki fogom próbálni.
*Mosolyodik el ravaszan, s folytatja útját hálóingéhez. Már régóta viselni szerette volna, de különös mód nem volt igai indíttatása rá, míg nem mutathatta meg Ralasnak. Ki-kipillant ő is a hanyag eleganciával kivitelezett mozdulatokra, a feltáruló test ingerlő pőreségére, s legalább annyira megdobogtatja a szívét, mint mikor érzi magán a pásztázó figyelmet. Nem lenne baj némi elhanyagoltság, nem vonzódna kevésbé hozzá, bár tény, hogy az arányos, egészséges, tetterőt sugárzó külső felfokozza a vágyat, s már-már bohókásan nyelvén pergeti az r betűket. Minthogy Ralas állva és meztelenül várja, csillogó tekintettel és kivillanó fogakkal érkezik. Derekára emeli balját, s csókot hint a férfi nyakára.*
- Most már bárhol kérhetsz masszírozást tőlem...
*Elhaladtában Ralast a hasa magasságában simogatja meg otthagyott kezével, míg el nem távolodik. Amint társa elhelyezkedik az ágyon, fölé mászik, és halkan nevet a párnával lefojtott válaszra. A elégedettség kifejezése fontos visszajelzés számára.*
- Örülök, hogy jólesik.
*Duruzsolja lágyan. Kezei megállnak, mikor a felajánlást kapja. Elmosolyodik, s engedelmesen ereszkedik a férfi csípőjére, a rövid hasíték jobb combján szétnyílik. Valóban kissé hűvösnek tűnik a férfi bőre, ahogy összesimulnak, vagy tán tényleg Zammiria hevült fel az incselkedő játéktól, de eleddig igyekezett visszafogni magát. Egyre nehezebb.*
- Szegénykém, elfelejtettem, hogy fázós vagy…
*Tolja végig tenyereit érzéki lágysággal a férfi hátán a nyakáig, s ráhajolva ajkaival érinti kétszer a lapockavonal alatt. Haja leér és sodor egy darabon, míg fel nem egyenesedik.*
- Köszönöm. Így sokkal kényelmesebb.
*Ujjai a tarkó és a nyak táján dolgoznak finoman egy kicsit, majd a vállakon erősebben, s szépen feltérképezi a lapockák között, majd derékon az izomzat állapotát. Ügyel a jelzésekre, egy-egy új területen mindig óvatosabb. A feszültség előszeretettel bújik meg itt felül. A fősodor megvolt az egyeztetésben, immár egyenként, szórakozottan bukkannak fel a témák és az ötletek. Egyetértésben borítékolhatnák a szabadidő biztosítását, hogy lehetőséget adjanak a kibontakozásra, ha a végén Ralas nem állna elő azzal az ötlettel, hogy a pult mögé álljanak. A keze is megáll egy pillanatra, éppen deréktájon. A villám ismét lecsap a különc ötletek formájában, de párja mellett megtanulta, hogy nyitottan kell fogadni mindent.*
- Érdekes ötlet. El tudlak képzelni csaposként.
*Somolyog a képen, amit maga elé idéz.*
- Hanyagul nyitott nyakú, laza ingben, feszes, fekete nadrágban, kigombolt mellényben… mmmmm… azt hiszem, egész este ott ülnék, és sorban kérném az italokat tőled.
*Simítón, lassan húzza le kezeit a férfi hátán, ujjait kicsit jobbra-balra sodorva. A lányok számbavételén elgondolkodik.*
- Igen. Azt hiszem, nagyon ügyesek és kezdik megtalálni a helyüket. A régiek se szöktek meg.
*Mosolyodik el, majd elfakul a derű.*
- Pedig igazán nem könnyű az életük.
*Az összejövetelről elhangzottakkal egyetért.*
- Úgy lesz, kedvesem. Találunk rá módot. De addig is, ezek spontán módon kialakulhatnak. Most sok a vendég, örüljünk ennek!
*Kéri lágyan.*
- Ha elmaradnak, akkor törődhetünk egymással.
*A kedves érintésre odapillant hálásan. Jó érzés, hogy Ralas törődik vele, mellette egyszerűen nő lehet. E kedvesség tán már több is, az ujjak bizalmas területek felé óvakodnak ingerlőn. Halkan sóhajt, és ujjai megint a sötét fürtök közé futnak a tarkót megcirógatni. Rádől Ralas hátára, fejét ugyanarra fordítja, s kezei az oldalán csúsznak le finoman. Egy kis ideig megosztja vele teste melegét.*
- Te is énrám...
*Suttogja, majd sóhajt egy nagyot, és a karját simogatja meg.*
- Ellenállhatatlanul vonzol magadhoz. Tőled kapok erőt, vágyakat, ugyanakkor nyugalmat is.
//Zammiria szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja és érti. A gyertya, mely állhatatosan és önzetlenül szórja fényét, önmagát emészti, s ha ártalmas huzat útjába kerül, tomboló elemek rángatják meg, oly nagyra dagasztva a lángját, hogy saját hőjétől perzselődik meg. Maga csupán árnyék, kit a fény kelt életre a sötétbe, ám megpróbál szürkés fátyolként kinyúlni, és óvni attól, hogy utolsót lobbanjon, hiszen oly sok van még benne, mit őrizni érdemes. Tudja és érti. Alázatos csendben pihen a háttérben, olykor fájón beleolvad más árnyékokba, s úgy érzi, eltűnik talán. Ám mindig ott van, kitartóan, figyelmesen rá, hogy mit adjon, s mit kérhet cserébe, és mindig remél, hogy lesz, mi éltesse holnap is.
Sebezhetőnek érzi magát, mikor a szabályok kerülnek szóba, hisz épp lebontotta a kerítést, melyről úgy gondolta eddig, megvédi. Tudja, mi lép be rajta, egyszerre reszket az izgalomtól és feszeng a félelemtől, hogy többé nincs ott az akadály. Hálás a csókért, s a finom érzetekért, az óvatos, de remélő várakozás oldalára billentik a mérleget. Derűsen szusszan a replikán, s kapaszkodik, míg átérnek az ágyhoz. Az új lendületet kapó táncban tekintetük beszédesen kapcsolódik össze, ez éppúgy végigcirógatja, mint az előbbi érintés. Az incselkedő fordulatok édes zamatát kóstolgatják. A parancsra fordított kívánság könnyelmű ígéretére megáll, és hátrafordul válla fölött az öltözőszekrényhez felé menet.*
- Csakugyan?
*Huncut tekintete végigtapogatja a fess férfi vonzó alakját.*
- Ezt ki fogom próbálni.
*Mosolyodik el ravaszan, s folytatja útját hálóingéhez. Már régóta viselni szerette volna, de különös mód nem volt igai indíttatása rá, míg nem mutathatta meg Ralasnak. Ki-kipillant ő is a hanyag eleganciával kivitelezett mozdulatokra, a feltáruló test ingerlő pőreségére, s legalább annyira megdobogtatja a szívét, mint mikor érzi magán a pásztázó figyelmet. Nem lenne baj némi elhanyagoltság, nem vonzódna kevésbé hozzá, bár tény, hogy az arányos, egészséges, tetterőt sugárzó külső felfokozza a vágyat, s már-már bohókásan nyelvén pergeti az r betűket. Minthogy Ralas állva és meztelenül várja, csillogó tekintettel és kivillanó fogakkal érkezik. Derekára emeli balját, s csókot hint a férfi nyakára.*
- Most már bárhol kérhetsz masszírozást tőlem...
*Elhaladtában Ralast a hasa magasságában simogatja meg otthagyott kezével, míg el nem távolodik. Amint társa elhelyezkedik az ágyon, fölé mászik, és halkan nevet a párnával lefojtott válaszra. A elégedettség kifejezése fontos visszajelzés számára.*
- Örülök, hogy jólesik.
*Duruzsolja lágyan. Kezei megállnak, mikor a felajánlást kapja. Elmosolyodik, s engedelmesen ereszkedik a férfi csípőjére, a rövid hasíték jobb combján szétnyílik. Valóban kissé hűvösnek tűnik a férfi bőre, ahogy összesimulnak, vagy tán tényleg Zammiria hevült fel az incselkedő játéktól, de eleddig igyekezett visszafogni magát. Egyre nehezebb.*
- Szegénykém, elfelejtettem, hogy fázós vagy…
*Tolja végig tenyereit érzéki lágysággal a férfi hátán a nyakáig, s ráhajolva ajkaival érinti kétszer a lapockavonal alatt. Haja leér és sodor egy darabon, míg fel nem egyenesedik.*
- Köszönöm. Így sokkal kényelmesebb.
*Ujjai a tarkó és a nyak táján dolgoznak finoman egy kicsit, majd a vállakon erősebben, s szépen feltérképezi a lapockák között, majd derékon az izomzat állapotát. Ügyel a jelzésekre, egy-egy új területen mindig óvatosabb. A feszültség előszeretettel bújik meg itt felül. A fősodor megvolt az egyeztetésben, immár egyenként, szórakozottan bukkannak fel a témák és az ötletek. Egyetértésben borítékolhatnák a szabadidő biztosítását, hogy lehetőséget adjanak a kibontakozásra, ha a végén Ralas nem állna elő azzal az ötlettel, hogy a pult mögé álljanak. A keze is megáll egy pillanatra, éppen deréktájon. A villám ismét lecsap a különc ötletek formájában, de párja mellett megtanulta, hogy nyitottan kell fogadni mindent.*
- Érdekes ötlet. El tudlak képzelni csaposként.
*Somolyog a képen, amit maga elé idéz.*
- Hanyagul nyitott nyakú, laza ingben, feszes, fekete nadrágban, kigombolt mellényben… mmmmm… azt hiszem, egész este ott ülnék, és sorban kérném az italokat tőled.
*Simítón, lassan húzza le kezeit a férfi hátán, ujjait kicsit jobbra-balra sodorva. A lányok számbavételén elgondolkodik.*
- Igen. Azt hiszem, nagyon ügyesek és kezdik megtalálni a helyüket. A régiek se szöktek meg.
*Mosolyodik el, majd elfakul a derű.*
- Pedig igazán nem könnyű az életük.
*Az összejövetelről elhangzottakkal egyetért.*
- Úgy lesz, kedvesem. Találunk rá módot. De addig is, ezek spontán módon kialakulhatnak. Most sok a vendég, örüljünk ennek!
*Kéri lágyan.*
- Ha elmaradnak, akkor törődhetünk egymással.
*A kedves érintésre odapillant hálásan. Jó érzés, hogy Ralas törődik vele, mellette egyszerűen nő lehet. E kedvesség tán már több is, az ujjak bizalmas területek felé óvakodnak ingerlőn. Halkan sóhajt, és ujjai megint a sötét fürtök közé futnak a tarkót megcirógatni. Rádől Ralas hátára, fejét ugyanarra fordítja, s kezei az oldalán csúsznak le finoman. Egy kis ideig megosztja vele teste melegét.*
- Te is énrám...
*Suttogja, majd sóhajt egy nagyot, és a karját simogatja meg.*
- Ellenállhatatlanul vonzol magadhoz. Tőled kapok erőt, vágyakat, ugyanakkor nyugalmat is.
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-12 14:14:34
Üzenet elküldve: 2020-01-12 14:14:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fáradhatatlan... nem szívesen vetkezné le, e méltató jelzőt magáról, s főképp Zammiria szájából oly kedves ezt hallani. Pedig, ha tudná, hogy olykor mennyire fáradt... megviselt, elgyötört. Kínzó gondolatok kergetik őrületbe, folyamatos tervezés és ötletelés mi kimeríti, lelkét veszi néhány órára. Persze van egy olyan érzése, hogy Zammiria ezt pontosan tudja, talán ő is hasonlóképpen érez néha, így hát elégedetten szusszan fel, hogy tréfája ismét sikerült. S, a "csúf seb"? Ha kérdeznék, hát azt válaszolná, sohasem látott még ennél gyönyörűbbet!*
- Nem... nem csalódnék, hisz mindig meg tudsz lepni! Tekintve, hogy várom így még meglepetésnek is nehezen nevezhető. *Kacsint a lányra felállásra készülődés közben. Apró csók a szájra, puha ajkak összesimulása, meleg ujjbegyek arcbőrén, s bizsergető érzés teljes testfelületén. Olybá tűnhet, hogy sarcot szedne a masszázsért, valójában pusztán élvezi a lány érintését, ahogy bőrén siklik finom ujjaival, bársonyosan, mint a legpuhább bunda érintése, a hevesen pattogó kandalló előtti félhomályban.*
- Kívánságod, számomra parancs... te vagy a szakértő! *Suttogja ellágyuló tekintettel, s még előtte utoljára, azokba a tüzes szemekbe néz, melyben látja múltját, jelenlét és jövőjét is. Óvatosan felül, komótosan kezd gombolkozni, lassan fentről lefelé, majd elegáns mozdulattal teríti le ingét egy közeli szék karfájára. A nadrághoz felegyenesedik, s megoldja elöl, hogy könnyen ki tudjon bújni belőle. Nem sieti el, közben gondolataiban mereng, s csak olykor pillant fel a lány készülődésére, hogy kellemes mosolyt fakasszon a látvány, arcára. Ralast sohasem viselte harc heve, sohasem végzett megterhelő, vagy kemény fizikai munkát, így testére oda tudott figyelni. Eleget mozgott ahhoz, hogy egyébként sem idős kora és a meghatározó életmód, szemnek kellemes és tiszta látványt varázsolhasson. Amint készen van, még álltában, pillant féloldalasan a közeledő lányra. Itt áll előtte, ahogyan az istenek teremtették, de szemernyi szégyenérzet sem szorul belé, apró bólintás, majd halk sóhajjal hasal le a most kellemesen hűvös ágyra, engedelmesen és élvezettel érezve, a felé térdelő lányt, játékosan varázslatos hálóingében, tüzes combjai közt fogolyként, de cseppet sem vergődve, kellemesen idomulva a törtfehér árnyalatához.*
- Felkészültem... *Motyogja arcát a párnába fúrva. Kívülről tán úgy tűnhet, hogy kényelembe helyezi magát, de nem véletlenül választotta ezt a helyet, s ezt a pózt. Ez Zammiria ágya, s a lány illatát így tudja legkönnyebben magáénak tudni, miképp lágy sóhajokkal, s orrán vett szapora lélegzetekkel párnájából nyeri ki azt, eltelve a mező friss virágainak, s a lédús harmatnak hűvös illatával.*
- Értem... *Motyogja tovább a magyarázatra.* Nagyon kellemes érzés. *s szemeit szorosan hunyja le, mielőtt aprót nyögve egészíti ki az előbbieket.*
- Nem bánom, ha súlyod rám helyezed, kedvesem. A szoba hűvös, bőröd érintése mint mindig, most is kedves énnekem, ne fukarkodj, hát vele! *Tűnődő és sóhajokkal telt mondat, melynek csak a végén van, kis mosolyra utaló ajakmozdítás, mi huncutabbra veszi a mondanivalót, mi felszítja a parazsat, hogy hirtelen pattanva reppenjen az ég felé, szelíd szikrautat varázsolva ezzel az éjszakába. Persze a kellemes légkört nem szegi félbe a kis munka sem, sőt, tulajdonképpen ők ketten, ilyen körülmények között szoktak a leginkább tárgyalni, tán ebben rejlik titkuk, s a kölcsönös befolyás egyikük számára sem terhes.*
- Jó ötletnek tartom, miképp azt is, hogy Ernusst alkalmaztuk. Légyen bármi is a célja, valójában értékes személy csapatunkban. A lányoknak is szüksége van arra, hogy adott esetben megvédhessék magukat. Nem edzettek, tenyerüket nem törte még kard, vagy tőr, de íj húrja sem. Minél gyakrabban gyakorolnak annál jobb. Több szabadidőt kell erre biztosítanunk, ha kell, magunk állunk a pult mögé. *Ismét sóhajt, s csuklyaizmait önkéntelen megfeszíti, egy-egy kellemesebb mozdulatnál, sőt, derekát elégedetten törleszti szinte a lány kezéhez, ujjaihoz. Picit kitekint oldalra, s a hálóingből előbukkanó formás térd látványa szinte arra készteti, hogy aprót harapjon rajt, ámde visszafogja magát, s igyekszik terelni figyelmét, hisz a jelenlegi szituáció, egyáltalán nincs ellenére.*
- Mit szólsz az újainkhoz? Nala és Yathlanae hosszú ideje eltűnt már, s ez bizonyítja, hogy vendégük kimondottan elégedett. Vyliassa is magára talált, a korábbi fiaskótól eltekintve, s mintha Mady és Dreyia is feltöltődött volna. *Folytatja csendesen.*
- Ezt a közös programot is komolyan gondoltam, minden hírveréstől és komoly témától mentesen... bár, ki tudja, mikor is futja rá idő. *Kacag fel fojtottan, majd jobbját lágyan Zam jobb térdétől csúsztatja felfelé combján, a hálóing alá bújva, hogy így simogassa őt, ujjai olykor mélyebben nyomják be a bőrt, olykor alig érintik. Érzelmes inkább, mint vad simítás. Elégedetten sóhajt:*
- Mit sem felejtettél, szerelmem... mint mindig, varázslatos hatással vagy rám...
//Zammiria szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fáradhatatlan... nem szívesen vetkezné le, e méltató jelzőt magáról, s főképp Zammiria szájából oly kedves ezt hallani. Pedig, ha tudná, hogy olykor mennyire fáradt... megviselt, elgyötört. Kínzó gondolatok kergetik őrületbe, folyamatos tervezés és ötletelés mi kimeríti, lelkét veszi néhány órára. Persze van egy olyan érzése, hogy Zammiria ezt pontosan tudja, talán ő is hasonlóképpen érez néha, így hát elégedetten szusszan fel, hogy tréfája ismét sikerült. S, a "csúf seb"? Ha kérdeznék, hát azt válaszolná, sohasem látott még ennél gyönyörűbbet!*
- Nem... nem csalódnék, hisz mindig meg tudsz lepni! Tekintve, hogy várom így még meglepetésnek is nehezen nevezhető. *Kacsint a lányra felállásra készülődés közben. Apró csók a szájra, puha ajkak összesimulása, meleg ujjbegyek arcbőrén, s bizsergető érzés teljes testfelületén. Olybá tűnhet, hogy sarcot szedne a masszázsért, valójában pusztán élvezi a lány érintését, ahogy bőrén siklik finom ujjaival, bársonyosan, mint a legpuhább bunda érintése, a hevesen pattogó kandalló előtti félhomályban.*
- Kívánságod, számomra parancs... te vagy a szakértő! *Suttogja ellágyuló tekintettel, s még előtte utoljára, azokba a tüzes szemekbe néz, melyben látja múltját, jelenlét és jövőjét is. Óvatosan felül, komótosan kezd gombolkozni, lassan fentről lefelé, majd elegáns mozdulattal teríti le ingét egy közeli szék karfájára. A nadrághoz felegyenesedik, s megoldja elöl, hogy könnyen ki tudjon bújni belőle. Nem sieti el, közben gondolataiban mereng, s csak olykor pillant fel a lány készülődésére, hogy kellemes mosolyt fakasszon a látvány, arcára. Ralast sohasem viselte harc heve, sohasem végzett megterhelő, vagy kemény fizikai munkát, így testére oda tudott figyelni. Eleget mozgott ahhoz, hogy egyébként sem idős kora és a meghatározó életmód, szemnek kellemes és tiszta látványt varázsolhasson. Amint készen van, még álltában, pillant féloldalasan a közeledő lányra. Itt áll előtte, ahogyan az istenek teremtették, de szemernyi szégyenérzet sem szorul belé, apró bólintás, majd halk sóhajjal hasal le a most kellemesen hűvös ágyra, engedelmesen és élvezettel érezve, a felé térdelő lányt, játékosan varázslatos hálóingében, tüzes combjai közt fogolyként, de cseppet sem vergődve, kellemesen idomulva a törtfehér árnyalatához.*
- Felkészültem... *Motyogja arcát a párnába fúrva. Kívülről tán úgy tűnhet, hogy kényelembe helyezi magát, de nem véletlenül választotta ezt a helyet, s ezt a pózt. Ez Zammiria ágya, s a lány illatát így tudja legkönnyebben magáénak tudni, miképp lágy sóhajokkal, s orrán vett szapora lélegzetekkel párnájából nyeri ki azt, eltelve a mező friss virágainak, s a lédús harmatnak hűvös illatával.*
- Értem... *Motyogja tovább a magyarázatra.* Nagyon kellemes érzés. *s szemeit szorosan hunyja le, mielőtt aprót nyögve egészíti ki az előbbieket.*
- Nem bánom, ha súlyod rám helyezed, kedvesem. A szoba hűvös, bőröd érintése mint mindig, most is kedves énnekem, ne fukarkodj, hát vele! *Tűnődő és sóhajokkal telt mondat, melynek csak a végén van, kis mosolyra utaló ajakmozdítás, mi huncutabbra veszi a mondanivalót, mi felszítja a parazsat, hogy hirtelen pattanva reppenjen az ég felé, szelíd szikrautat varázsolva ezzel az éjszakába. Persze a kellemes légkört nem szegi félbe a kis munka sem, sőt, tulajdonképpen ők ketten, ilyen körülmények között szoktak a leginkább tárgyalni, tán ebben rejlik titkuk, s a kölcsönös befolyás egyikük számára sem terhes.*
- Jó ötletnek tartom, miképp azt is, hogy Ernusst alkalmaztuk. Légyen bármi is a célja, valójában értékes személy csapatunkban. A lányoknak is szüksége van arra, hogy adott esetben megvédhessék magukat. Nem edzettek, tenyerüket nem törte még kard, vagy tőr, de íj húrja sem. Minél gyakrabban gyakorolnak annál jobb. Több szabadidőt kell erre biztosítanunk, ha kell, magunk állunk a pult mögé. *Ismét sóhajt, s csuklyaizmait önkéntelen megfeszíti, egy-egy kellemesebb mozdulatnál, sőt, derekát elégedetten törleszti szinte a lány kezéhez, ujjaihoz. Picit kitekint oldalra, s a hálóingből előbukkanó formás térd látványa szinte arra készteti, hogy aprót harapjon rajt, ámde visszafogja magát, s igyekszik terelni figyelmét, hisz a jelenlegi szituáció, egyáltalán nincs ellenére.*
- Mit szólsz az újainkhoz? Nala és Yathlanae hosszú ideje eltűnt már, s ez bizonyítja, hogy vendégük kimondottan elégedett. Vyliassa is magára talált, a korábbi fiaskótól eltekintve, s mintha Mady és Dreyia is feltöltődött volna. *Folytatja csendesen.*
- Ezt a közös programot is komolyan gondoltam, minden hírveréstől és komoly témától mentesen... bár, ki tudja, mikor is futja rá idő. *Kacag fel fojtottan, majd jobbját lágyan Zam jobb térdétől csúsztatja felfelé combján, a hálóing alá bújva, hogy így simogassa őt, ujjai olykor mélyebben nyomják be a bőrt, olykor alig érintik. Érzelmes inkább, mint vad simítás. Elégedetten sóhajt:*
- Mit sem felejtettél, szerelmem... mint mindig, varázslatos hatással vagy rám...
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:09:12
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:09:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mintegy tudatalatti kibúvónak használja, hogy az ujjait a sikamlós barlangba vezeti, talán pont ezért lepik meg a nő reakciói. Balgaság, hogy ilyesmin meglepődik, elvégre ha neki örömet okozott az előbb hasonló, egy nő miért ne élvezné? Mosoly kanyarodik az arcán, ahogyan látja Mady arcát. Az, hogy neki is jobb, ha olajozott a bejárat, szinte elengedi a füle mellett. Nem gondolt arra, hogy ők most ketten annyira... Most éppen egy nőnek akar örömöt okozni, talán pont ezért válik egy kissé szelektívvé a hallása, és fogja fel ezt olyan plusz információként, amire jelenleg - és talán a jövőben is - nem lesz szüksége.
Ezután arról lesz szó, hogy máshogyan is örömet tud okozni egy nőnek, Ernuss pedig őszinte kíváncsisággal néz fel, elvégre nincs más ötlete, mivel lehet egy nőnek örömet okozni. Persze a segítő kéz, ami az ujjait a megfelelő helyre terelik. Nem csúszik lejjebb, az apró domborulatot így is érzi. Megpróbálja simogatni, és rögtön észrevesz valamit: csúszik. Nagyon.
Hirtelen ötlettől vezérelve csak lejjebb csúszik, ahogyan a nő kérte, hogy tekintetével is jobban megszemlélhesse a domborulatot. A könyökén támaszkodva próbál rásegíteni a másik kezével, remélhetőleg kellő reakciót elérve.
Aztán jön egy újabb gondolat: mi lenne, ha a két technikát egyesítené? A keze viszont még mindig csúszik... Eszébe jut, hogy néha, mikor betértek egy-egy fokadóba, férfiak mennyire ocsmányul tudtak beszélni arról, hogyan kóstoltak meg nőket. Mintha Ernuss fejében egyszeriben összeállna a kép: gyűjt magában egy nagy adag bátorságot, megkérdezi magától, hogy tényleg ezt akarja-e, és nem lett volna-e jobb pohárkrémet kóstolni, de az már ugye elfogyott. Mit van mit tenni, nyelvével veszi ostrom alá a domborulatot, miközben felszabaduló ujját ismét bevezeti a barlangba.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mintegy tudatalatti kibúvónak használja, hogy az ujjait a sikamlós barlangba vezeti, talán pont ezért lepik meg a nő reakciói. Balgaság, hogy ilyesmin meglepődik, elvégre ha neki örömet okozott az előbb hasonló, egy nő miért ne élvezné? Mosoly kanyarodik az arcán, ahogyan látja Mady arcát. Az, hogy neki is jobb, ha olajozott a bejárat, szinte elengedi a füle mellett. Nem gondolt arra, hogy ők most ketten annyira... Most éppen egy nőnek akar örömöt okozni, talán pont ezért válik egy kissé szelektívvé a hallása, és fogja fel ezt olyan plusz információként, amire jelenleg - és talán a jövőben is - nem lesz szüksége.
Ezután arról lesz szó, hogy máshogyan is örömet tud okozni egy nőnek, Ernuss pedig őszinte kíváncsisággal néz fel, elvégre nincs más ötlete, mivel lehet egy nőnek örömet okozni. Persze a segítő kéz, ami az ujjait a megfelelő helyre terelik. Nem csúszik lejjebb, az apró domborulatot így is érzi. Megpróbálja simogatni, és rögtön észrevesz valamit: csúszik. Nagyon.
Hirtelen ötlettől vezérelve csak lejjebb csúszik, ahogyan a nő kérte, hogy tekintetével is jobban megszemlélhesse a domborulatot. A könyökén támaszkodva próbál rásegíteni a másik kezével, remélhetőleg kellő reakciót elérve.
Aztán jön egy újabb gondolat: mi lenne, ha a két technikát egyesítené? A keze viszont még mindig csúszik... Eszébe jut, hogy néha, mikor betértek egy-egy fokadóba, férfiak mennyire ocsmányul tudtak beszélni arról, hogyan kóstoltak meg nőket. Mintha Ernuss fejében egyszeriben összeállna a kép: gyűjt magában egy nagy adag bátorságot, megkérdezi magától, hogy tényleg ezt akarja-e, és nem lett volna-e jobb pohárkrémet kóstolni, de az már ugye elfogyott. Mit van mit tenni, nyelvével veszi ostrom alá a domborulatot, miközben felszabaduló ujját ismét bevezeti a barlangba.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-12 10:13:59
Üzenet elküldve: 2020-01-12 10:13:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
*Egyetértések összhangjával ringatóznak a kikötői éjszaka selymes fodrain. Tán ki sem kellene mondaniuk gondolataikat, hogy egyfelé tartsanak, de itt maga az út érdekesebb, mint a cél. Már pusztán az együtt töltött idő simogatásáért megéri, miközben cselesen keresik egymást a ruha alatt. A pihenő, elégedett arckifejezés megjátszottan ijedtbe csap át, mikor Ralas megemlíti, hogy a java csak ezután következik cselekvési listájukból. Aztán vele együtt derül.*
- A fáradhatatlan Ralas!
*Vigyora mosollyá szelídül, és mélyen szívja be a levegőt az alábújó ujjbegyek keltette felszabadító, kellemes feszültséghullám nyomán. Tompuló elméjét a férfi szavai ébresztik fel újra, melyek ezúttal is egységgé kapcsolódnak az övéivel, s a szó, melyet mindketten meglovagolnak, élénkítőn megcsiklandozza. Nem számolja már, hányszor nevettek együtt az este folyamán, de tudja, minden alkalom gyógyír számukra.*
- Egyetértek veled.
*Az önkéntesség, de legalábbis a választás szabadsága lelkesítő lehet. Nem gondolta, hogy javaslata a lefekvésre ilyen gyors egyetértésre talál, de nem venné el a lehetőséget sötét páncélba bújt lovagjától, hogy a karjaiban vigye az ágyba, akár egy megszöktetett vagy megmentett hercegnőt. Nyakát átölelve apró mosoly bujkál ajkain, hisz olyannyira távol esik a nemességtől, esetleg talán a megmentés lehet igaz rá. A puhatolózó kérdésre a szabályok terén csendesen válaszol.*
- Csalódnál bennem, ha azt mondanám, ma este nem érdekelnek a szabályok?
*Az ágy puha kényelmébe süpped, szelíd tekintete végig Ralason függ. Térdeit nem nyújtja ki, a mellételepedő férfi csípőjének dönti őket összezárva, mialatt párja félresöpri a hajtincset, finoman érintve arcát. E szeretetteljes gesztusért hálás, jó érzéssel tölti el az elfogadó gondoskodás. Eszébe jut ugyan, hogy most frizurája bizonyosan nem takarja a csúf sebhelyet, s ez emlékezteti élete feledésre tiltott körülményeire. De nem. Ezzel most nem akar törődni, csakis a pillanat örömével. Visszahelyezkedik a kellemes együttlétbe, a bódító közelségbe, és a mosoly is visszatér, mellyel a bizakodó szavakat fogadja a reményről.*
- Örülök. Én is így érzem.
*Suttogja, s lehunyja a szemét a röpke csókra, kezét pedig Ralas arcára illeszti. Aztán mikor szaván fogják, felszaladnak szemöldökei a váltásra. Nem haragszik érte, jót derül rajta, és mélyen megérti vágyát. Tulajdonképpen neki is van kedve hozzá, és érte mindenképpen szívesen megteszi bármikor. Puhán belesimít a férfi hajába, és halkan suttog.*
- Örömmel, kedvesem.
*Felül az ágy szélére, hogy csizmáiból kibújjon. Az inggel kapcsolatos kérdésre végigfuttatja tekintetét élvetegen a megfeszített izmokon, bár sajnos leginkább csak elképzelheti őket a sok ruha alatt. Most ő fordul oda tudálékosan, s mintegy felháborodva.*
- Hát persze! Hogy máshogy gondoltad? Mindent le kell venned, ahol szeretnéd, hogy dolgozzam rajtad.
*Nehéz visszafognia a somolygást.*
- Érezni akarlak. Mármint az ujjaimmal.
*Teszi hozzá sietve, és ujjait megtáncoltatva emeli fel kezeit.*
- Ha nem érzem, hol vannak a gócok, a végén még fájdalmat okozok, vagy kihagyok egy görcsös területet.
*Feláll, és az öltözősarokhoz indul mezítláb, féltalpon. Oda, ahol a szekrény és a paraván áll.*
- Emellett én is valami kényelmesebbe bújok, ha nem bánod. Talán a legjobb, ha te is kényelembe helyezed magad. Még a végén úgy ellazulsz, hogy elszenderedsz.
*Somolyog hátra a paraván mögül, de ezt érezhetően komolyan gondolja. Legalábbis azt mindenképp, hogy jobb a kényelem. Egy könnyű, rövid, csipkés-lilás hálóingben lép elő, de még most sem az ágyhoz lép, hanem azt megkerülve a szépítőszerek közötti üvegcsék között kutat.*
- Felkészültél?
*Fordul aztán az ágyhoz, és rátelepszik. Ha Ralas időközben elhelyezkedett, akkor fölé térdel, ám súlyát maga tartja. Az üvegcséből egy keveset a sűrű olajból a tenyerére önt, majd leteszi az éjjeliszekrényre. Tenyereit összedörzsöli, s ujjait széttárva deréktól indulva csúsztatja őket lassan a férfi hátán a nyakig. Ez csupán bemelegítés, hogy megszokja az érintést, és lazítani tudjon. Az olaj enyhe levendulaillatot áraszt, Zam kezének melegétől valószínűleg nem érződik hidegnek. A felkenést néhány fel-le irányuló simítással végzi el, a vállakon is körbejár.*
- Így könnyebben siklik majd a kezem, és nem dörzsölöm ki úgy a bőröd.
*Szól lágy hangon, s élvezi kezeinek matatását, valamint szokás szerint Ralas meztelenségének látványát.*
- Még nem mondtam, de beszélgettem Ernusszal. Hajlandó lenne harci technikákat tanítani. Az őreink gyarapíthatnák ismereteiket, és talán a lányoknak is lenne néhány tanácsa, miképpen védhetik meg magukat. Eddig szerencsére nem volt probléma. De amilyen sokat látogat hozzánk a gond, kerülhetnek olyan helyzetbe, ahol hasznos lehet az ilyen tudás.
*Kéztöveit a derék aljába támasztja a gerinc két oldalán, és enyhe nyomással köröket ír rá egy-egy kis területen. Tapasztalata szerint a férfiak deréktájon gyakran őriznek feszültséget, ezért csak óvatosan növeli a nyomás erejét. Variálja fel-le irányuló nyomással is, de még mindig csak ezen a területen maradva. S ha Ralas nagyon nem sziszeg és nem feszül bele a fájdalomba, akkor erősebben megnyomja egy-egy ponton.*
//Zammiria szobája//
*Egyetértések összhangjával ringatóznak a kikötői éjszaka selymes fodrain. Tán ki sem kellene mondaniuk gondolataikat, hogy egyfelé tartsanak, de itt maga az út érdekesebb, mint a cél. Már pusztán az együtt töltött idő simogatásáért megéri, miközben cselesen keresik egymást a ruha alatt. A pihenő, elégedett arckifejezés megjátszottan ijedtbe csap át, mikor Ralas megemlíti, hogy a java csak ezután következik cselekvési listájukból. Aztán vele együtt derül.*
- A fáradhatatlan Ralas!
*Vigyora mosollyá szelídül, és mélyen szívja be a levegőt az alábújó ujjbegyek keltette felszabadító, kellemes feszültséghullám nyomán. Tompuló elméjét a férfi szavai ébresztik fel újra, melyek ezúttal is egységgé kapcsolódnak az övéivel, s a szó, melyet mindketten meglovagolnak, élénkítőn megcsiklandozza. Nem számolja már, hányszor nevettek együtt az este folyamán, de tudja, minden alkalom gyógyír számukra.*
- Egyetértek veled.
*Az önkéntesség, de legalábbis a választás szabadsága lelkesítő lehet. Nem gondolta, hogy javaslata a lefekvésre ilyen gyors egyetértésre talál, de nem venné el a lehetőséget sötét páncélba bújt lovagjától, hogy a karjaiban vigye az ágyba, akár egy megszöktetett vagy megmentett hercegnőt. Nyakát átölelve apró mosoly bujkál ajkain, hisz olyannyira távol esik a nemességtől, esetleg talán a megmentés lehet igaz rá. A puhatolózó kérdésre a szabályok terén csendesen válaszol.*
- Csalódnál bennem, ha azt mondanám, ma este nem érdekelnek a szabályok?
*Az ágy puha kényelmébe süpped, szelíd tekintete végig Ralason függ. Térdeit nem nyújtja ki, a mellételepedő férfi csípőjének dönti őket összezárva, mialatt párja félresöpri a hajtincset, finoman érintve arcát. E szeretetteljes gesztusért hálás, jó érzéssel tölti el az elfogadó gondoskodás. Eszébe jut ugyan, hogy most frizurája bizonyosan nem takarja a csúf sebhelyet, s ez emlékezteti élete feledésre tiltott körülményeire. De nem. Ezzel most nem akar törődni, csakis a pillanat örömével. Visszahelyezkedik a kellemes együttlétbe, a bódító közelségbe, és a mosoly is visszatér, mellyel a bizakodó szavakat fogadja a reményről.*
- Örülök. Én is így érzem.
*Suttogja, s lehunyja a szemét a röpke csókra, kezét pedig Ralas arcára illeszti. Aztán mikor szaván fogják, felszaladnak szemöldökei a váltásra. Nem haragszik érte, jót derül rajta, és mélyen megérti vágyát. Tulajdonképpen neki is van kedve hozzá, és érte mindenképpen szívesen megteszi bármikor. Puhán belesimít a férfi hajába, és halkan suttog.*
- Örömmel, kedvesem.
*Felül az ágy szélére, hogy csizmáiból kibújjon. Az inggel kapcsolatos kérdésre végigfuttatja tekintetét élvetegen a megfeszített izmokon, bár sajnos leginkább csak elképzelheti őket a sok ruha alatt. Most ő fordul oda tudálékosan, s mintegy felháborodva.*
- Hát persze! Hogy máshogy gondoltad? Mindent le kell venned, ahol szeretnéd, hogy dolgozzam rajtad.
*Nehéz visszafognia a somolygást.*
- Érezni akarlak. Mármint az ujjaimmal.
*Teszi hozzá sietve, és ujjait megtáncoltatva emeli fel kezeit.*
- Ha nem érzem, hol vannak a gócok, a végén még fájdalmat okozok, vagy kihagyok egy görcsös területet.
*Feláll, és az öltözősarokhoz indul mezítláb, féltalpon. Oda, ahol a szekrény és a paraván áll.*
- Emellett én is valami kényelmesebbe bújok, ha nem bánod. Talán a legjobb, ha te is kényelembe helyezed magad. Még a végén úgy ellazulsz, hogy elszenderedsz.
*Somolyog hátra a paraván mögül, de ezt érezhetően komolyan gondolja. Legalábbis azt mindenképp, hogy jobb a kényelem. Egy könnyű, rövid, csipkés-lilás hálóingben lép elő, de még most sem az ágyhoz lép, hanem azt megkerülve a szépítőszerek közötti üvegcsék között kutat.*
- Felkészültél?
*Fordul aztán az ágyhoz, és rátelepszik. Ha Ralas időközben elhelyezkedett, akkor fölé térdel, ám súlyát maga tartja. Az üvegcséből egy keveset a sűrű olajból a tenyerére önt, majd leteszi az éjjeliszekrényre. Tenyereit összedörzsöli, s ujjait széttárva deréktól indulva csúsztatja őket lassan a férfi hátán a nyakig. Ez csupán bemelegítés, hogy megszokja az érintést, és lazítani tudjon. Az olaj enyhe levendulaillatot áraszt, Zam kezének melegétől valószínűleg nem érződik hidegnek. A felkenést néhány fel-le irányuló simítással végzi el, a vállakon is körbejár.*
- Így könnyebben siklik majd a kezem, és nem dörzsölöm ki úgy a bőröd.
*Szól lágy hangon, s élvezi kezeinek matatását, valamint szokás szerint Ralas meztelenségének látványát.*
- Még nem mondtam, de beszélgettem Ernusszal. Hajlandó lenne harci technikákat tanítani. Az őreink gyarapíthatnák ismereteiket, és talán a lányoknak is lenne néhány tanácsa, miképpen védhetik meg magukat. Eddig szerencsére nem volt probléma. De amilyen sokat látogat hozzánk a gond, kerülhetnek olyan helyzetbe, ahol hasznos lehet az ilyen tudás.
*Kéztöveit a derék aljába támasztja a gerinc két oldalán, és enyhe nyomással köröket ír rá egy-egy kis területen. Tapasztalata szerint a férfiak deréktájon gyakran őriznek feszültséget, ezért csak óvatosan növeli a nyomás erejét. Variálja fel-le irányuló nyomással is, de még mindig csak ezen a területen maradva. S ha Ralas nagyon nem sziszeg és nem feszül bele a fájdalomba, akkor erősebben megnyomja egy-egy ponton.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-08 19:49:36
Üzenet elküldve: 2020-01-08 19:49:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ernuss jó tanítványnak bizonyul, a figyelme töretlen, olyan, akivel öröm foglalkozni egy oktatónak. ~Már csak a kis jegyzetpapír hiányzik a kezéből. ~ Még szórakoztatja is a feladat, másrészről pedig érzi, legbelül, hogy ez neki nagy megtiszteltetés, hogy a mélységi ilyen mélyen a bizalmába fogadja. Mikor kérdez, tisztában van vele, hogy talán most mélyen beletenyerel, de az óvatos, puha megfogalmazásnak és kíméletnek nem most jött el az ideje.
Szó mi szó, mikor Ernuss fölé tornyosul, és egymás szemébe néznek, elfogja az a furcsa érzés, de nem engedhet az ellágyult gondolatoknak, mert ő most itt teljesen más szándékkal van. A kérdés megválaszolatlan, de sejti, hogy a felfedezőútra induló, cirógató kéz szándéka a válasz megtalálása. Nem is téved nagyot, hiszen, ha már a mélységi volt nővel, ahogy azt állítja, akkor nem eshet nehezére a célterületre eltalálni. Az egy másik kérdés, hogy eredetileg mennyire is vágyódott a közelébe. Mivel mikor érkezett nem számított arra, hogy ilyesmibe keveredik végül, így most egészen váratlanul érte a dolog, minden előkészület nélkül, bár még a bizonytalan és bátortalan csókok és simogatások is megteszik a hatásukat. A két egymást súroló pucér test gondolata, de bárcsak a gondolata lenne, azonban May érzi is azt a részét a férfinek, hozzá is ért, sőt, miközben fölé mászott, biztos benne, hogy a felsőcombját is megcirógatta. Képtelenség ezek után elvonatkoztatni a ténytől, ám mikor Ernuss ujja némi habozás után kitérőt tesz az eddigi kényeztetéstől lágyan síkos barlangocskában, kicsit összerezzen.*
-Oh…höhm…*Nyel egy nagyot.* - Igen, jól gondolod.*Teszi gyorsan hozzá, mintha magyarázná a váratlan testi reakciót.*
-Neked is jobb, ha meg van olajozva a bejárat. *Veszi talán kicsit könnyedebbre a hangvételt, aztán, nehogy idő előtt megváltozzon a felállás, lenyúl a mélységi kezéért és feljebb navigálja a térképen, de nem sokkal. Nyilván megfordul a fejében, hogy Ernuss akár most magához is ragadhatná az irányítást, hogy egy kevés ügyeskedéssel ki is próbálja az ujja által már felderített színteret, de az eddigiekből kiindulva csak kíváncsiságból tenné.*
-Van itt még valami, amivel egy nőnek örömet tudnál okozni, a nélkül is, hogy kibújnál a nadrágodból. *Magyarázza, hiszen talán Ernuss esetében ennek jobban hasznát venné, talán. Nem igazán tudja elképzelni a helyzetet, mikor a mélységi nagyon kedvére akar majd tenni egy nőnek, de meztelen valóját meg nem szívesen leplezné le, felajzottságát féken tartva. Közben a másik ujjára csúszik a keze és óvatos sétát tesz vele a lanka oldalán lecsúszva, a két forró szirom között.*
-Ha kicsit lejjebb csúszol, érezni fogsz valami apró domborulatot. *Közben elereszti, hadd keressen csak egymaga, persze, ha megtalálja ő lesz az első, aki tudni fog róla, szólnia sem kell.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ernuss jó tanítványnak bizonyul, a figyelme töretlen, olyan, akivel öröm foglalkozni egy oktatónak. ~Már csak a kis jegyzetpapír hiányzik a kezéből. ~ Még szórakoztatja is a feladat, másrészről pedig érzi, legbelül, hogy ez neki nagy megtiszteltetés, hogy a mélységi ilyen mélyen a bizalmába fogadja. Mikor kérdez, tisztában van vele, hogy talán most mélyen beletenyerel, de az óvatos, puha megfogalmazásnak és kíméletnek nem most jött el az ideje.
Szó mi szó, mikor Ernuss fölé tornyosul, és egymás szemébe néznek, elfogja az a furcsa érzés, de nem engedhet az ellágyult gondolatoknak, mert ő most itt teljesen más szándékkal van. A kérdés megválaszolatlan, de sejti, hogy a felfedezőútra induló, cirógató kéz szándéka a válasz megtalálása. Nem is téved nagyot, hiszen, ha már a mélységi volt nővel, ahogy azt állítja, akkor nem eshet nehezére a célterületre eltalálni. Az egy másik kérdés, hogy eredetileg mennyire is vágyódott a közelébe. Mivel mikor érkezett nem számított arra, hogy ilyesmibe keveredik végül, így most egészen váratlanul érte a dolog, minden előkészület nélkül, bár még a bizonytalan és bátortalan csókok és simogatások is megteszik a hatásukat. A két egymást súroló pucér test gondolata, de bárcsak a gondolata lenne, azonban May érzi is azt a részét a férfinek, hozzá is ért, sőt, miközben fölé mászott, biztos benne, hogy a felsőcombját is megcirógatta. Képtelenség ezek után elvonatkoztatni a ténytől, ám mikor Ernuss ujja némi habozás után kitérőt tesz az eddigi kényeztetéstől lágyan síkos barlangocskában, kicsit összerezzen.*
-Oh…höhm…*Nyel egy nagyot.* - Igen, jól gondolod.*Teszi gyorsan hozzá, mintha magyarázná a váratlan testi reakciót.*
-Neked is jobb, ha meg van olajozva a bejárat. *Veszi talán kicsit könnyedebbre a hangvételt, aztán, nehogy idő előtt megváltozzon a felállás, lenyúl a mélységi kezéért és feljebb navigálja a térképen, de nem sokkal. Nyilván megfordul a fejében, hogy Ernuss akár most magához is ragadhatná az irányítást, hogy egy kevés ügyeskedéssel ki is próbálja az ujja által már felderített színteret, de az eddigiekből kiindulva csak kíváncsiságból tenné.*
-Van itt még valami, amivel egy nőnek örömet tudnál okozni, a nélkül is, hogy kibújnál a nadrágodból. *Magyarázza, hiszen talán Ernuss esetében ennek jobban hasznát venné, talán. Nem igazán tudja elképzelni a helyzetet, mikor a mélységi nagyon kedvére akar majd tenni egy nőnek, de meztelen valóját meg nem szívesen leplezné le, felajzottságát féken tartva. Közben a másik ujjára csúszik a keze és óvatos sétát tesz vele a lanka oldalán lecsúszva, a két forró szirom között.*
-Ha kicsit lejjebb csúszol, érezni fogsz valami apró domborulatot. *Közben elereszti, hadd keressen csak egymaga, persze, ha megtalálja ő lesz az első, aki tudni fog róla, szólnia sem kell.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-07 22:28:34
Üzenet elküldve: 2020-01-07 22:28:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- A külsejét, rendben *bólint, megjegyezve a következő leckét. Gondolkozik azon, hogy mit dicsérjen meg, de fogalma sincs. Mármint Maydeleine nagyon esztétikus nő, kellemes megjelenésű és jó ránézni, de ilyenkor a férfinek nem azt szokás megjegyezni, amit kifejezetten vonzónak talál a nőben? Mármint persze, a férfi teste jól működik, jelez, ahogyan bármelyik férfié tenné, de hiányzik a lelkéből az, amit már a Sellőházban megfigyelt egy jó pár alkalommal a vendégeken: a vágy. Nem érez vágyat, hiába találja esztétikusnak és kellemesnek a nő mezítelen testét. A csókokat, gyengéd simogatásokat, amikkel egyre lejjebb halad sem a saját szórakoztatására teszi: arra kérte Maydeleinet, tanítsa meg neki, hogy tegyen boldoggá egy nőt, így hát most neki kell örömöt okoznia, eszébe sem jut, hogy ezt a becézést és édesgetést vággya is. Csendessége is azt mutathatja, mennyi koncentrál és igyekezik. A következő, amire nagyon bonyolult, összetett és kreatív szavakkal reagál az az, amikor Maydeleine megkérdezi tőle, hogyan ellenőrizheti-e, hogy a hölgy a megfelelő állapotba került:*
- Öhmmm...
*Van ötlete, de most... Most nyúljon be oda? Hát végül is, ha nőknek élvezetes dolog, ha a férfi helyezkedik el bennük, akkor ez is biztosan kellemes...
Mivel Maydeleine éppen letakarja a kebleit, így feljebb kúszik, úgy, hogy fejmagasságba kerüljenek egymással. Lehelete cirógatja a nő arcbőrét, miközben egyik kezével megtartja magát, a másikkal pedig fentről lefelé végigsimít annak testén: vállán, mellkasán, hasfalán fel és le, majd keze a másik lába közé vándorol.
Először nem tudja, hogy hol vagy mit keressen, ezt pedig próbálja simogatásnak leplezni, több kevesebb sikerrel. Kis keresgélés után persze csak megtalálja, és gyorsan megállapítja, hogy készen áll... Talán. Már ha tényleg ezt kellett keresnie. Itt kicsit elakad, hirtelen nem tudja, hogyan tovább. Gyorsan rájön, hogy ha nem kezd magával valamit, a kezét kicserélheti már régen készen álló férfiasságával, azonban Ernuss nem biztos abban, hogy lelkileg is készen áll, így hirtelen - szerinte - zseniális ötlete támad: csinálja azt az ujjával, amit mások összeolvadó ölükkel szoktak!*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- A külsejét, rendben *bólint, megjegyezve a következő leckét. Gondolkozik azon, hogy mit dicsérjen meg, de fogalma sincs. Mármint Maydeleine nagyon esztétikus nő, kellemes megjelenésű és jó ránézni, de ilyenkor a férfinek nem azt szokás megjegyezni, amit kifejezetten vonzónak talál a nőben? Mármint persze, a férfi teste jól működik, jelez, ahogyan bármelyik férfié tenné, de hiányzik a lelkéből az, amit már a Sellőházban megfigyelt egy jó pár alkalommal a vendégeken: a vágy. Nem érez vágyat, hiába találja esztétikusnak és kellemesnek a nő mezítelen testét. A csókokat, gyengéd simogatásokat, amikkel egyre lejjebb halad sem a saját szórakoztatására teszi: arra kérte Maydeleinet, tanítsa meg neki, hogy tegyen boldoggá egy nőt, így hát most neki kell örömöt okoznia, eszébe sem jut, hogy ezt a becézést és édesgetést vággya is. Csendessége is azt mutathatja, mennyi koncentrál és igyekezik. A következő, amire nagyon bonyolult, összetett és kreatív szavakkal reagál az az, amikor Maydeleine megkérdezi tőle, hogyan ellenőrizheti-e, hogy a hölgy a megfelelő állapotba került:*
- Öhmmm...
*Van ötlete, de most... Most nyúljon be oda? Hát végül is, ha nőknek élvezetes dolog, ha a férfi helyezkedik el bennük, akkor ez is biztosan kellemes...
Mivel Maydeleine éppen letakarja a kebleit, így feljebb kúszik, úgy, hogy fejmagasságba kerüljenek egymással. Lehelete cirógatja a nő arcbőrét, miközben egyik kezével megtartja magát, a másikkal pedig fentről lefelé végigsimít annak testén: vállán, mellkasán, hasfalán fel és le, majd keze a másik lába közé vándorol.
Először nem tudja, hogy hol vagy mit keressen, ezt pedig próbálja simogatásnak leplezni, több kevesebb sikerrel. Kis keresgélés után persze csak megtalálja, és gyorsan megállapítja, hogy készen áll... Talán. Már ha tényleg ezt kellett keresnie. Itt kicsit elakad, hirtelen nem tudja, hogyan tovább. Gyorsan rájön, hogy ha nem kezd magával valamit, a kezét kicserélheti már régen készen álló férfiasságával, azonban Ernuss nem biztos abban, hogy lelkileg is készen áll, így hirtelen - szerinte - zseniális ötlete támad: csinálja azt az ujjával, amit mások összeolvadó ölükkel szoktak!*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:52:19
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:52:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdéshez készen//
*Ahogy kiviharzik a folyosóra, már indulna is el egy határozott irányba, csak, hogy minél messzebb kerülhessenek a tett színhelyétől, ekkor azonban Dreyia megszólal és rámutat a helyes irányra. Ő meg aztán csak perdül egyet és egy „persze ezt én is tudtam” képpel sétál el a másik előtt, hogy végre a szobák irányába manőverezze magát és a csomagjait. ~Mindenki tévedhet, de ez ciki volt. Remélem, mostanában nem futunk majd ismét össze. ~ Az orrát is jól feltolja az égbe, hogy szinte az ajtófélfát is éri, majd miután elválnak és belép a szobájába azonnal szenvedélyes ölelésbe fogja a kedvenc ágytakaróját, minden egyéb terhétől pedig az asztal kárára válik meg. A rendezgetés itt is elmaradni látszik, még nagyban a takarót gyűrőgeti és szagolgatja, mikor a kopogás éri. ~Ez gyors volt. ~ Majd feláll és a felesleges ruhákat ledobálja magáról, idebent már a köpönyeg meg a kardigán sem kell. Az ajándék dolgában úgy véli azt fürdés után talán jobb lesz odaadni, hiszen akkor már a próbát is megvárja, kíváncsi hogy áll a mélységin egy ilyen ruhadarab. Kitárja az ajtót, közben néhány olaj után kap, meg egy hálóinget ragad magához és kilép.*
-Jól van, jövök már! *Kicsit értetlenül pislog a másikra és meg is torpan egy pillanatra, mielőtt elindulnának.*
-Te nem hozol semmit? *Aztán megfordul a fejében, hogy lehet, csak ő ilyen, hogy szereti a finom anyagú hálóingeit viselni, mások meg aztán jobban kedvelik a köntös érintését a bőrükön.*
-Mehetünk! *Jelöli ki a kezével az irányt, mintha már hetek óta nem fürdött volna, persze ez nem fedi a valóságot. Még egy kicsit csálén jár, de már kezdi egészen visszanyerni az izmai felett az irányítást.*
*Ahogy kiviharzik a folyosóra, már indulna is el egy határozott irányba, csak, hogy minél messzebb kerülhessenek a tett színhelyétől, ekkor azonban Dreyia megszólal és rámutat a helyes irányra. Ő meg aztán csak perdül egyet és egy „persze ezt én is tudtam” képpel sétál el a másik előtt, hogy végre a szobák irányába manőverezze magát és a csomagjait. ~Mindenki tévedhet, de ez ciki volt. Remélem, mostanában nem futunk majd ismét össze. ~ Az orrát is jól feltolja az égbe, hogy szinte az ajtófélfát is éri, majd miután elválnak és belép a szobájába azonnal szenvedélyes ölelésbe fogja a kedvenc ágytakaróját, minden egyéb terhétől pedig az asztal kárára válik meg. A rendezgetés itt is elmaradni látszik, még nagyban a takarót gyűrőgeti és szagolgatja, mikor a kopogás éri. ~Ez gyors volt. ~ Majd feláll és a felesleges ruhákat ledobálja magáról, idebent már a köpönyeg meg a kardigán sem kell. Az ajándék dolgában úgy véli azt fürdés után talán jobb lesz odaadni, hiszen akkor már a próbát is megvárja, kíváncsi hogy áll a mélységin egy ilyen ruhadarab. Kitárja az ajtót, közben néhány olaj után kap, meg egy hálóinget ragad magához és kilép.*
-Jól van, jövök már! *Kicsit értetlenül pislog a másikra és meg is torpan egy pillanatra, mielőtt elindulnának.*
-Te nem hozol semmit? *Aztán megfordul a fejében, hogy lehet, csak ő ilyen, hogy szereti a finom anyagú hálóingeit viselni, mások meg aztán jobban kedvelik a köntös érintését a bőrükön.*
-Mehetünk! *Jelöli ki a kezével az irányt, mintha már hetek óta nem fürdött volna, persze ez nem fedi a valóságot. Még egy kicsit csálén jár, de már kezdi egészen visszanyerni az izmai felett az irányítást.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-07 17:57:58
Üzenet elküldve: 2020-01-07 17:57:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Vyl a boszorka - egy figyelmetlen döntés eredménye//
//Távozás az istállóból//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem kell sietnetek bár ez legyen a ti döntésetek.
*Vyl mind szóbeli, mind testbeszédbeli felajánlkozása nem lepi meg Dreyt, kicsit megemeli a bal szemöldökét, elmereng a szavakon.*
- Lehet róla szó, de nem fogom elkapkodni. Jelenleg más fontosabb dolgok is vannak, mintsem egy kicsit léhuljak. Wrexan ez rád is vonatkozik, Igazad van Mady egyiknek sincs mi miatt aggódnia. De ahogy látom, mind kettőnek van még mit tanulni.
*Sétál el Mady mellett, aki láthatóan érzékenyebben reagált az áll feltolásra, mint kellene. De ma jól szórakozott, így egy kis daccal még elbánik. Ahogy visszatérnek, a folyosóra felsóhajt. A baloldali ajtóra mutat.*
- Ez visz felfelé, nem a szembe ajtó. Pakoljunk le és irány a fürdő.
*Amint a szobájába ér a holmiját leszórja, nem mintha bárki ellopna itt bármit is. Majd a folyosóra lép az útitársnője szobájához és bekopog. Hisz a lány tuti rendezget, még míg ő már gyakorlatilag csak rá vár.*
//Távozás az istállóból//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem kell sietnetek bár ez legyen a ti döntésetek.
*Vyl mind szóbeli, mind testbeszédbeli felajánlkozása nem lepi meg Dreyt, kicsit megemeli a bal szemöldökét, elmereng a szavakon.*
- Lehet róla szó, de nem fogom elkapkodni. Jelenleg más fontosabb dolgok is vannak, mintsem egy kicsit léhuljak. Wrexan ez rád is vonatkozik, Igazad van Mady egyiknek sincs mi miatt aggódnia. De ahogy látom, mind kettőnek van még mit tanulni.
*Sétál el Mady mellett, aki láthatóan érzékenyebben reagált az áll feltolásra, mint kellene. De ma jól szórakozott, így egy kis daccal még elbánik. Ahogy visszatérnek, a folyosóra felsóhajt. A baloldali ajtóra mutat.*
- Ez visz felfelé, nem a szembe ajtó. Pakoljunk le és irány a fürdő.
*Amint a szobájába ér a holmiját leszórja, nem mintha bárki ellopna itt bármit is. Majd a folyosóra lép az útitársnője szobájához és bekopog. Hisz a lány tuti rendezget, még míg ő már gyakorlatilag csak rá vár.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-06 17:43:59
Üzenet elküldve: 2020-01-06 17:43:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
*Csendbe burkolt célzások, s szolid, ámde érzékeny mosolyba fojtott vágyak tüzes körforgásában pihennek meg, miként a Sellő, úgy a páros is elcsendesedik. Kedves számára ez a szelíd, minden előzménytől és következménytől mentes szabad beszélgetés, mert bár fontos dolgokról esik szó, valahogyan mégis az éjszaka csendjébe süllyed meg lágyan. Zammiriával kuncog, s a cinkos pillanatok elértett húrjait pendítve kölcsönös balladát énekelnek meg, hang nélkül, pusztán a tekintetek harmóniájával.*
- Igen, az új hely ebből a szempontból is kapóra jön. *Látja maga előtt. Csendes, fogadói légkör, buja vágyaktól és fülledtségtől mentesen, e világi lét egy kikötői, hagyományőrző kapaszkodója, egy mentsvár a káoszban, egy sziget, a tajtékzó óceán közepén. Jó lesz, jó lesz, annyi bizonyos. Szélesedik a mosoly, természetesen érti ő az utalásokat, apró játék, kedves közeledés, melyhez párosul a lány hozzá simuló test melege és illata, miben oly élvezet... elmerülni.*
- Nyilván mindent ki kell próbálnunk előtte, bár... nem gondolnám, hogy bármelyikőnknek szüksége lenne rá. *Nevet fel halkan, míg tenyere a lány hátát simítja végig, apró ujj mozdulatokkal a kedvelt helyeket bejárva. Engedelmesen hajtja fel állát, s tekintetét ellágyulva a vele ülő mellkasán pihenteti meg, szinte együtt sóhajt a gomb kipattanásával, s az engedelmesen kissé előbukkanó színnel.*
- Á, még csak most melegszem bele a teendők ismertetésébe! *Bólogat meglehetősen tudálékosan és színlelt tudományossággal, minek a végét igaz, elneveti, s ujjait a felső alá futtatja deréknál, kibontakoztatva azt, ha tudja, hogy a meztelen bőr érintését érezhesse.*
- Adandó alkalommal mindenkitől megkérdezzük szándékát, ismertetve a terveket. *Gondolkodik el.* Nem szeretném, hogy bárki kényszernek érezze, csinálja, mihez kedve van, persze keretek között, melyet mi... fektetünk le... *Nem bírja, s elneveti magát, így a kényelembe helyezés kapcsán így éri a kérdés, melyre pusztán bólogat, s a lánnyal együtt pattan fel, ha teheti.*
- Bár... így is kimondottan jó a beszélgetés, de ágyon fekve tán még jobb... de, hogy... *ezt már álltában, az ágy felé haladva kérdezi* egész éjszakára? Zammiria Rykoven, tán beteg vagy, hogy ily módon rúgod fel, az eddigi összes szabályt? *Mosolyog, s a lányt óvatosan helyezi le az ágyra, feltéve persze, ha nem ugrott fel az öléből. Kényelmesen kúszik mellé, oldalt fekve, fejét szelíden megtámasztva tenyerén, felkönyökölve. Balján helyezkedik el, s jobb kezével, így tán egy kósza tincset is ki tud simítani a lány homlokáról.*
- Ilyenkor általában rájövök, hogy mindig van remény, bármily kilátástalan is legyen helyzetünk. *Jelenti ki csendesen.* Mindig adódik feladat, mindig lesz elég cél, csak legyen, ki teljesíti. *Mélázik el egy pillanatra, aztán csókra hajol, egy apróra. Miután visszahúzza magát, játékosan hasra vágódik.*
- Azt hiszem valaki masszázst emlegetett az imént, nem igaz? *Természetesen férfiúi büszkeségének ártana, ha nem venné igénybe a felkínált szolgáltatást. Csak fél szemmel sandít a lányra, majd ismét szinte suttogva jegyzi meg.*
- Az nagyon jól esne... *Leheli.* Közben talán megvitathatnánk, egyéb részleteket... bármiről. *Szusszan egy nagyot, majd fejét gyerekesen a párnába fúrva nyújtózkodik egy nagyot, s onnan motyogja.*
- Egyébiránt, az ingem le kell venni?
//Zammiria szobája//
*Csendbe burkolt célzások, s szolid, ámde érzékeny mosolyba fojtott vágyak tüzes körforgásában pihennek meg, miként a Sellő, úgy a páros is elcsendesedik. Kedves számára ez a szelíd, minden előzménytől és következménytől mentes szabad beszélgetés, mert bár fontos dolgokról esik szó, valahogyan mégis az éjszaka csendjébe süllyed meg lágyan. Zammiriával kuncog, s a cinkos pillanatok elértett húrjait pendítve kölcsönös balladát énekelnek meg, hang nélkül, pusztán a tekintetek harmóniájával.*
- Igen, az új hely ebből a szempontból is kapóra jön. *Látja maga előtt. Csendes, fogadói légkör, buja vágyaktól és fülledtségtől mentesen, e világi lét egy kikötői, hagyományőrző kapaszkodója, egy mentsvár a káoszban, egy sziget, a tajtékzó óceán közepén. Jó lesz, jó lesz, annyi bizonyos. Szélesedik a mosoly, természetesen érti ő az utalásokat, apró játék, kedves közeledés, melyhez párosul a lány hozzá simuló test melege és illata, miben oly élvezet... elmerülni.*
- Nyilván mindent ki kell próbálnunk előtte, bár... nem gondolnám, hogy bármelyikőnknek szüksége lenne rá. *Nevet fel halkan, míg tenyere a lány hátát simítja végig, apró ujj mozdulatokkal a kedvelt helyeket bejárva. Engedelmesen hajtja fel állát, s tekintetét ellágyulva a vele ülő mellkasán pihenteti meg, szinte együtt sóhajt a gomb kipattanásával, s az engedelmesen kissé előbukkanó színnel.*
- Á, még csak most melegszem bele a teendők ismertetésébe! *Bólogat meglehetősen tudálékosan és színlelt tudományossággal, minek a végét igaz, elneveti, s ujjait a felső alá futtatja deréknál, kibontakoztatva azt, ha tudja, hogy a meztelen bőr érintését érezhesse.*
- Adandó alkalommal mindenkitől megkérdezzük szándékát, ismertetve a terveket. *Gondolkodik el.* Nem szeretném, hogy bárki kényszernek érezze, csinálja, mihez kedve van, persze keretek között, melyet mi... fektetünk le... *Nem bírja, s elneveti magát, így a kényelembe helyezés kapcsán így éri a kérdés, melyre pusztán bólogat, s a lánnyal együtt pattan fel, ha teheti.*
- Bár... így is kimondottan jó a beszélgetés, de ágyon fekve tán még jobb... de, hogy... *ezt már álltában, az ágy felé haladva kérdezi* egész éjszakára? Zammiria Rykoven, tán beteg vagy, hogy ily módon rúgod fel, az eddigi összes szabályt? *Mosolyog, s a lányt óvatosan helyezi le az ágyra, feltéve persze, ha nem ugrott fel az öléből. Kényelmesen kúszik mellé, oldalt fekve, fejét szelíden megtámasztva tenyerén, felkönyökölve. Balján helyezkedik el, s jobb kezével, így tán egy kósza tincset is ki tud simítani a lány homlokáról.*
- Ilyenkor általában rájövök, hogy mindig van remény, bármily kilátástalan is legyen helyzetünk. *Jelenti ki csendesen.* Mindig adódik feladat, mindig lesz elég cél, csak legyen, ki teljesíti. *Mélázik el egy pillanatra, aztán csókra hajol, egy apróra. Miután visszahúzza magát, játékosan hasra vágódik.*
- Azt hiszem valaki masszázst emlegetett az imént, nem igaz? *Természetesen férfiúi büszkeségének ártana, ha nem venné igénybe a felkínált szolgáltatást. Csak fél szemmel sandít a lányra, majd ismét szinte suttogva jegyzi meg.*
- Az nagyon jól esne... *Leheli.* Közben talán megvitathatnánk, egyéb részleteket... bármiről. *Szusszan egy nagyot, majd fejét gyerekesen a párnába fúrva nyújtózkodik egy nagyot, s onnan motyogja.*
- Egyébiránt, az ingem le kell venni?
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-05 12:00:07
Üzenet elküldve: 2020-01-05 12:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
*Ralas orra hegyének röpke érintése kellemes érzést kelt, nem csak a nyakán, hanem gyomortájékon is megcsiklandozza, további táptalajt adva jókedvének. A férfi mellett előbb-utóbb minden gondja elillan, mintha elfújták volna, bármilyen mélyről induljon a hangulata. Rámosolyog, mikor felkuncog, és bár szívesen látja vidámnak, igyekszik inkább nyugtató, halványan érzéki érintésekkel megajándékozni. A nevetést száműzni nem akarja, a dacos elégedetlenségre ismét fogai villannak egy halk nevetés kíséretében, szemeiben a derű és melegség fényei egyre gyűlnek. Az érkező lánysokaság eredete számára nem olyan nagy rejtély.*
- Igen, érdekes. Vajon mi lehet az oka...?
*Hunyorog Ralasra cinkosan. Kitartóan, mozdulatlanul szemez vele akkor is, mikor megdicséri a szállások miatt egy finom érintés kíséretében.*
- Mégis úgy tűnik, nem lesz elég. De majd az új épület… ott is lesz néhány alkalmas szoba.
*Egyre inkább elengedi magát, és kezdi a férfi minden szavát szórakozottan másképp értelmezni. Bólogat lassan, huncut mosollyal.*
- Igen, a közös nevező fontos… lefektetni… neki se lehet mindene…
*Engedelmesen dől hozzá, félig leeresztett pillákkal élvezi kellemes, mély hangját, leheletének melegét, saját gyorsuló szívverését. Mosoly kúszik ajkaira a szerelmi szerek említésére. Amint Ralas hátrébb dől, tekintetét keresi, duruzsolón felel.*
- Hmmm… gondolom, csak ellenőrzött minőségű terméket akarunk árulni.
*Egyik ujját hanyagul akasztja meg az ing legfelső gombjánál, legfelső ujjpercét a finom anyag alá bújtatva, s egy apró kört ír le a férfi bőrén, diszkréten megnedvesíti az ajkát.*
- Bár nem hiszem, hogy nekem ilyesmire szükségem lenne.
*Utána saját mellkasán simít lassan ujjaival az alacsony dekoltázs vonalánál a vállatlan fekete blúzon. Nem járja, hogy csak vele bolondozzanak büntetlenül.*
- És reményeim szerint neked sem...
*Eszébe se jutna bántónak szánni féltékeny szavait, pusztán évődésből mondta őket, s a reakcióból azt szűri le, hogy így is értették. Kevésbé fülledt témák felé kalandoznak, bár Ralas mellett egy agyagtéglát is képes lenne huncut köntösben látni. Megértőn mosolyog a restelkedésen.*
- Nem maradtál le igazából róla. Nagyon az elején vagyunk. Még tervezhetünk bele saját fészket tágas fürdővel, változatos fekvő- és ülőhelyekkel.
*Emeli meg szemöldökeit bohókás ígérettel. No persze erre nincs igazából szükségük, csak eljátszik a gondolattal. A fészkelődésből arra gondol, hogy kezd teher lenni ez a mozdulatlan ücsörgés, de kérdezni nincs alkalma, az újonnan nyújtott, bizsergető kényelem elhallgattatja, s a beszélgetés is továbbgördül. Igaz, csak félig-meddig képes követni a záporozó kérdéseket, ötleteket. Magával ragadja Ralas lendülete, a tekintetében izzó tettvágy, mikor gondolatban építi a jövőt. Azon kapja magát, hogy kedvtelve nézi, lágy mosollyal válik sármja rabjává, mely szándék nélkül is megdobogtatja szívét. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem hallott semmit, csak most nem dolgozta fel olyan mélyen, mint ahogy szokása. Végül persze elvárják, hogy nyilatkozzon, s akkor a lustán leereszkedett pillák felemelkednek, s egy restelkedő mosollyal vesz levegőt.*
- Azt hiszem, elégséges mennyiségű teendőt gyűjtöttél össze a következő hónapokra.
*Csókolja meg a férfi halántékát nevetve, s élvezi a simogató kezek bensőséges útját a combján. Ő megint a legfelső inggomb környékén matat, idővel önhatalmúlag meglazítja, hogy jobban hozzáférjen a mellkas csupasz bőréhez. De csak szolidan, ahogy ő is.*
- Nem tudom még, ki lenne jó az új épület személyzetének soraiba. Én több főre gondoltam, mondjuk 3-4-re, de nem csak a kiemelt személyzetből állhat, akiket említettél. Vannak még a konyhán, a takarítórészlegen, a gondnokmunkáknál és az őrségben is alkalmazottak, akik szóba jöhetnek. Mit szólsz, ha erre még alszunk egy kicsit és meglátjuk, van-e, aki szívesen vállalja, hogy beindítja? Lehet régi is, új is, kiemelt és háttérmunkás is. Még van idő, míg megépül a fogadó.
*Ralas keze kellemesen cirógató, hatását egész testében élvezi, egy apró sóhajjal és nyakra célzott csókokkal jutalmazza. Nem feledi, hogy a másik témára nem válaszolt még.*
- A báró… a thargok… jó ötlet. Küldhetünk a thargokhoz akár ügyes, szép lányokat kísérettel. A csapat élére szerintem jó lenne valaki, aki jól beszél, és jól viseli a kritikát. Egy karizmatikus diplomata.
*Eszébe jut, hogy korábban Ralas mocorgott egy kicsit, s akkor elmulasztotta megkérdezni, hogy nem kényelmetlen-e már számára ez az összebújás a fotelben.*
- Nem…?
*Először azt akarja megkérdezni, hogy nehéz-e, de nem akarja megsérteni a férfiúi büszkeséget rossz szóhasználattal, hiszen nyilván elbírja.*
- … nem szeretnéd kényelembe helyezni magad?
*Pillant ki kettejük meghitt burkából a szobába, mit még fel sem fedeztek igazán. A kandalló fénye táncol a sötétvörös falakon, a lila függönyön, mit még nem húztak be, így ellátni a házak fölött a kikötői éjszakába. A szépen vetett ágyon párnák hevernek csinosan elrendezve, az ágynemű gyűrődésmentes, az áttetsző baldachinfüggönyök a tartóoszlopokhoz vannak kötve lazán. Az éjjeliszekrényen a gyertya érintetlenül áll, kanóca fehéren virít, sosincs rá szüksége igazán. A szokásos székek helyett puha borítású, párnázott fotelek állnak bent, maguk is egy ilyenben ülnek, az asztalon friss virágcsokor díszeleg sötét és fehér színek kontrasztjával. A padlót egyszerű mintás szőnyeg borítja. A szekrény melletti öltözőparavánon selyemfényű, díszes hálóköntös van keresztbe vetve, a tükör alatti mosdótál és a törölköző mellett pedig parfümös üvegcse, hajkefe és szépítőszerek sorakoznak. Tekintete visszaér a férfira.*
- Bár zsibbadásra jó ellenszerként tudom felajánlani a masszírozást.
*Somolyog hamisan, de puha törődéssel simítja meg Ralas arcát.*
- A meghívásom egész éjszakára szólt. Elalvásig az ágyban is beszélgethetünk.
//Zammiria szobája//
*Ralas orra hegyének röpke érintése kellemes érzést kelt, nem csak a nyakán, hanem gyomortájékon is megcsiklandozza, további táptalajt adva jókedvének. A férfi mellett előbb-utóbb minden gondja elillan, mintha elfújták volna, bármilyen mélyről induljon a hangulata. Rámosolyog, mikor felkuncog, és bár szívesen látja vidámnak, igyekszik inkább nyugtató, halványan érzéki érintésekkel megajándékozni. A nevetést száműzni nem akarja, a dacos elégedetlenségre ismét fogai villannak egy halk nevetés kíséretében, szemeiben a derű és melegség fényei egyre gyűlnek. Az érkező lánysokaság eredete számára nem olyan nagy rejtély.*
- Igen, érdekes. Vajon mi lehet az oka...?
*Hunyorog Ralasra cinkosan. Kitartóan, mozdulatlanul szemez vele akkor is, mikor megdicséri a szállások miatt egy finom érintés kíséretében.*
- Mégis úgy tűnik, nem lesz elég. De majd az új épület… ott is lesz néhány alkalmas szoba.
*Egyre inkább elengedi magát, és kezdi a férfi minden szavát szórakozottan másképp értelmezni. Bólogat lassan, huncut mosollyal.*
- Igen, a közös nevező fontos… lefektetni… neki se lehet mindene…
*Engedelmesen dől hozzá, félig leeresztett pillákkal élvezi kellemes, mély hangját, leheletének melegét, saját gyorsuló szívverését. Mosoly kúszik ajkaira a szerelmi szerek említésére. Amint Ralas hátrébb dől, tekintetét keresi, duruzsolón felel.*
- Hmmm… gondolom, csak ellenőrzött minőségű terméket akarunk árulni.
*Egyik ujját hanyagul akasztja meg az ing legfelső gombjánál, legfelső ujjpercét a finom anyag alá bújtatva, s egy apró kört ír le a férfi bőrén, diszkréten megnedvesíti az ajkát.*
- Bár nem hiszem, hogy nekem ilyesmire szükségem lenne.
*Utána saját mellkasán simít lassan ujjaival az alacsony dekoltázs vonalánál a vállatlan fekete blúzon. Nem járja, hogy csak vele bolondozzanak büntetlenül.*
- És reményeim szerint neked sem...
*Eszébe se jutna bántónak szánni féltékeny szavait, pusztán évődésből mondta őket, s a reakcióból azt szűri le, hogy így is értették. Kevésbé fülledt témák felé kalandoznak, bár Ralas mellett egy agyagtéglát is képes lenne huncut köntösben látni. Megértőn mosolyog a restelkedésen.*
- Nem maradtál le igazából róla. Nagyon az elején vagyunk. Még tervezhetünk bele saját fészket tágas fürdővel, változatos fekvő- és ülőhelyekkel.
*Emeli meg szemöldökeit bohókás ígérettel. No persze erre nincs igazából szükségük, csak eljátszik a gondolattal. A fészkelődésből arra gondol, hogy kezd teher lenni ez a mozdulatlan ücsörgés, de kérdezni nincs alkalma, az újonnan nyújtott, bizsergető kényelem elhallgattatja, s a beszélgetés is továbbgördül. Igaz, csak félig-meddig képes követni a záporozó kérdéseket, ötleteket. Magával ragadja Ralas lendülete, a tekintetében izzó tettvágy, mikor gondolatban építi a jövőt. Azon kapja magát, hogy kedvtelve nézi, lágy mosollyal válik sármja rabjává, mely szándék nélkül is megdobogtatja szívét. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem hallott semmit, csak most nem dolgozta fel olyan mélyen, mint ahogy szokása. Végül persze elvárják, hogy nyilatkozzon, s akkor a lustán leereszkedett pillák felemelkednek, s egy restelkedő mosollyal vesz levegőt.*
- Azt hiszem, elégséges mennyiségű teendőt gyűjtöttél össze a következő hónapokra.
*Csókolja meg a férfi halántékát nevetve, s élvezi a simogató kezek bensőséges útját a combján. Ő megint a legfelső inggomb környékén matat, idővel önhatalmúlag meglazítja, hogy jobban hozzáférjen a mellkas csupasz bőréhez. De csak szolidan, ahogy ő is.*
- Nem tudom még, ki lenne jó az új épület személyzetének soraiba. Én több főre gondoltam, mondjuk 3-4-re, de nem csak a kiemelt személyzetből állhat, akiket említettél. Vannak még a konyhán, a takarítórészlegen, a gondnokmunkáknál és az őrségben is alkalmazottak, akik szóba jöhetnek. Mit szólsz, ha erre még alszunk egy kicsit és meglátjuk, van-e, aki szívesen vállalja, hogy beindítja? Lehet régi is, új is, kiemelt és háttérmunkás is. Még van idő, míg megépül a fogadó.
*Ralas keze kellemesen cirógató, hatását egész testében élvezi, egy apró sóhajjal és nyakra célzott csókokkal jutalmazza. Nem feledi, hogy a másik témára nem válaszolt még.*
- A báró… a thargok… jó ötlet. Küldhetünk a thargokhoz akár ügyes, szép lányokat kísérettel. A csapat élére szerintem jó lenne valaki, aki jól beszél, és jól viseli a kritikát. Egy karizmatikus diplomata.
*Eszébe jut, hogy korábban Ralas mocorgott egy kicsit, s akkor elmulasztotta megkérdezni, hogy nem kényelmetlen-e már számára ez az összebújás a fotelben.*
- Nem…?
*Először azt akarja megkérdezni, hogy nehéz-e, de nem akarja megsérteni a férfiúi büszkeséget rossz szóhasználattal, hiszen nyilván elbírja.*
- … nem szeretnéd kényelembe helyezni magad?
*Pillant ki kettejük meghitt burkából a szobába, mit még fel sem fedeztek igazán. A kandalló fénye táncol a sötétvörös falakon, a lila függönyön, mit még nem húztak be, így ellátni a házak fölött a kikötői éjszakába. A szépen vetett ágyon párnák hevernek csinosan elrendezve, az ágynemű gyűrődésmentes, az áttetsző baldachinfüggönyök a tartóoszlopokhoz vannak kötve lazán. Az éjjeliszekrényen a gyertya érintetlenül áll, kanóca fehéren virít, sosincs rá szüksége igazán. A szokásos székek helyett puha borítású, párnázott fotelek állnak bent, maguk is egy ilyenben ülnek, az asztalon friss virágcsokor díszeleg sötét és fehér színek kontrasztjával. A padlót egyszerű mintás szőnyeg borítja. A szekrény melletti öltözőparavánon selyemfényű, díszes hálóköntös van keresztbe vetve, a tükör alatti mosdótál és a törölköző mellett pedig parfümös üvegcse, hajkefe és szépítőszerek sorakoznak. Tekintete visszaér a férfira.*
- Bár zsibbadásra jó ellenszerként tudom felajánlani a masszírozást.
*Somolyog hamisan, de puha törődéssel simítja meg Ralas arcát.*
- A meghívásom egész éjszakára szólt. Elalvásig az ágyban is beszélgethetünk.
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-04 19:52:24
Üzenet elküldve: 2020-01-04 19:52:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
*Halkan felkacag az örömittas felszólalásra, s az azt követő borzongató ölelésre, s orra a lány nyakának bőréhez ér egy pillanatra, hogy ismét fellélegezhessen. Olykor fel-felkuncog, ha az apró, fürge ujjak egy-egy szövevényes hajszál bogozásában tarkója tetejét érik, meglehetősen csiklandós, de bizony kellemes érzés.*
- Akkor kezdjük valami egyszerűbbel és kevésbé magasztossal... *Sóhajt fel kisgyerekes durcát tettetve, lebiggyesztett ajkakkal és szomorú kis kedvenc szemekkel, amit persze hamar átvált ismét a kedélyes vigyor.*
- Ez viszont nagyon jó ötlet, érdekes, hogy a kikötő rossz hírneve ellenére menni lelkes jelentkezőt vonz. *Húzza fel szemöldökét elgondolkodva, majd egy apró legyintés, s a kéz ismét visszafut deréktájra.*
- Bár, kár gondolkodni rajta, hisz hála az isteneknek, hogy így van, s annak, hogy gondoltál a felső szintre! *Villan meg tekintete, s ujja puhán érinti Zammiria, kecsesen ívelt orra hegyét.*
- Igen... a báróról már beszéltünk, a legjobb lenne, ha céljaink közös nevezőkre találnának, s mindazok a város és a kikötő érdekeit szolgálnák. Csak a határt kell lefektetnünk, ami valójában adott. Érdekeltségeink nem fűződnek Artheniorhoz, miképpen övék sem a kikötőhöz. Ellenben tudnánk olyat biztosítani nekik, mijük nincs. *Közelebb húzza magához a lányt, s hegyeslő fülébe suttog arca mellett lágy lehelettel:*
- Például bájitalokat, erősítőket, bódítókat. Mmmm... máris kezdem élvezni a gondolatot. *Dől hátrébb.* Ígérem a csinos őröket itthon hagyom... *Kacsint a lányra felnevetve, majd egy apró csókkal hálálja meg előre gondolkodását, mi másnak tán bántó lehetne, neki nem az.*
- Apropó... építkezés... kissé elmaradtam teendőimtől az utóbbi időben, s nem követtem a sorsnak e menetét... azt akkor még nem kezdték el? *Elönti a pír, szégyelli magát, mert e fontos dologról mit sem tud, jóllehet társában megbízik, így csupán igazít két combján, hogy még kényelmesebben ölébe simulhasson.*
- Hát vágjunk bele! Üzletvezető alatt mégis kire gondoltál? Wrexan? Mady? Charess? Khul'ie? Carlotteia? Drey? Nem is sorolom inkább. Vagy Darelld? Régen itt szolgál már, rátermett, bár hiányolnám szakértelmét, ahogyan a felsoroltak közül mindenkiét is. *Elengedi Zam derekát, s állát simítja végig, miközben elgondolkodik.*
- Ez fogós kérdés lesz, mindenki számít, s senkit sem tudnánk nélkülözni igazán... bár, ha önellátó... elég lenne két ember. Egy alkimista és egy őr. *Vonja meg a vállát.*
- Vagy vegyünk fel új embert? Több épület, nagyobb hely. A lehetőség adott lenne. *Sorban fűzi fel gondolatainak láncolatát, persze ezek soha nem létesítenek egy egész nyakéket, egy véget nem érő, apró és nagyobb célokkal tűzdelt forgatag.*
- Ha a Kalmárhoz megyek, egyedül megyek és meghívom magunkhoz egy előzetes megbeszélés után. Ha sikerül, lehetne közös rendezvény... de e kapcsán mehetne küldöttség a thargokhoz is. Szokatlanul csendesek mostanában. A külső területeken is nagy a csend, így vevőkört szerezhetünk, ha bemutatkozunk. Elmondhatnánk, hogy szívesen szervezünk rendezvényeket. Hmm? *Kérdezi, s kezei a lány derekára térnek, majd szórakozottan simítanak a combokra.*
//Zammiria szobája//
*Halkan felkacag az örömittas felszólalásra, s az azt követő borzongató ölelésre, s orra a lány nyakának bőréhez ér egy pillanatra, hogy ismét fellélegezhessen. Olykor fel-felkuncog, ha az apró, fürge ujjak egy-egy szövevényes hajszál bogozásában tarkója tetejét érik, meglehetősen csiklandós, de bizony kellemes érzés.*
- Akkor kezdjük valami egyszerűbbel és kevésbé magasztossal... *Sóhajt fel kisgyerekes durcát tettetve, lebiggyesztett ajkakkal és szomorú kis kedvenc szemekkel, amit persze hamar átvált ismét a kedélyes vigyor.*
- Ez viszont nagyon jó ötlet, érdekes, hogy a kikötő rossz hírneve ellenére menni lelkes jelentkezőt vonz. *Húzza fel szemöldökét elgondolkodva, majd egy apró legyintés, s a kéz ismét visszafut deréktájra.*
- Bár, kár gondolkodni rajta, hisz hála az isteneknek, hogy így van, s annak, hogy gondoltál a felső szintre! *Villan meg tekintete, s ujja puhán érinti Zammiria, kecsesen ívelt orra hegyét.*
- Igen... a báróról már beszéltünk, a legjobb lenne, ha céljaink közös nevezőkre találnának, s mindazok a város és a kikötő érdekeit szolgálnák. Csak a határt kell lefektetnünk, ami valójában adott. Érdekeltségeink nem fűződnek Artheniorhoz, miképpen övék sem a kikötőhöz. Ellenben tudnánk olyat biztosítani nekik, mijük nincs. *Közelebb húzza magához a lányt, s hegyeslő fülébe suttog arca mellett lágy lehelettel:*
- Például bájitalokat, erősítőket, bódítókat. Mmmm... máris kezdem élvezni a gondolatot. *Dől hátrébb.* Ígérem a csinos őröket itthon hagyom... *Kacsint a lányra felnevetve, majd egy apró csókkal hálálja meg előre gondolkodását, mi másnak tán bántó lehetne, neki nem az.*
- Apropó... építkezés... kissé elmaradtam teendőimtől az utóbbi időben, s nem követtem a sorsnak e menetét... azt akkor még nem kezdték el? *Elönti a pír, szégyelli magát, mert e fontos dologról mit sem tud, jóllehet társában megbízik, így csupán igazít két combján, hogy még kényelmesebben ölébe simulhasson.*
- Hát vágjunk bele! Üzletvezető alatt mégis kire gondoltál? Wrexan? Mady? Charess? Khul'ie? Carlotteia? Drey? Nem is sorolom inkább. Vagy Darelld? Régen itt szolgál már, rátermett, bár hiányolnám szakértelmét, ahogyan a felsoroltak közül mindenkiét is. *Elengedi Zam derekát, s állát simítja végig, miközben elgondolkodik.*
- Ez fogós kérdés lesz, mindenki számít, s senkit sem tudnánk nélkülözni igazán... bár, ha önellátó... elég lenne két ember. Egy alkimista és egy őr. *Vonja meg a vállát.*
- Vagy vegyünk fel új embert? Több épület, nagyobb hely. A lehetőség adott lenne. *Sorban fűzi fel gondolatainak láncolatát, persze ezek soha nem létesítenek egy egész nyakéket, egy véget nem érő, apró és nagyobb célokkal tűzdelt forgatag.*
- Ha a Kalmárhoz megyek, egyedül megyek és meghívom magunkhoz egy előzetes megbeszélés után. Ha sikerül, lehetne közös rendezvény... de e kapcsán mehetne küldöttség a thargokhoz is. Szokatlanul csendesek mostanában. A külső területeken is nagy a csend, így vevőkört szerezhetünk, ha bemutatkozunk. Elmondhatnánk, hogy szívesen szervezünk rendezvényeket. Hmm? *Kérdezi, s kezei a lány derekára térnek, majd szórakozottan simítanak a combokra.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-04 16:54:19
Üzenet elküldve: 2020-01-04 16:54:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
* Lassan átsétál a konyhába. Kedvenc szakácsnője most is sürög forog. De mikor betér hozzá már rakja is kifelé az ételét. Rugalmas egy nő, mert már kitanulta a fiú étkezési szokását. Mondjuk ez nem volt nehéz, mert Wrexan megeszik mindent amit elé raknak. Még le se ül, de máris előtte van a finom meleg étel. Tapasztalt vén róka révén egyből észreveszi, hogy szegény legényke lógatja az orrát.*
- Mi bajod fiam? Mitől vagy ilyen levert?
- Bonyolult. Azt hiszem csalódást okoztam egy nőnek. Meg nevetségessé tetem magamat.
- Jaj husikám oda se neki! Megesik az ilyen. Hidd el nekem, ezek a lányok itt láttak már rosszabbat is.
- Nem is tudom. Szégyellem magam a történtek miatt. Keserű szájízt hagyott ez az egész a számban.
- Na fel a fejjel! Mindjárt segítek én rajtad. Hozok neked egy kis süteményt, hogy helyre álljon a szád íze.* Wrexan szeme felcsillan a sütemény szóra. A szakácsné meg már el is ment, hogy hozzon egy kis finomságot neki. A sütis tál látványa megdobogtatja a fiú szívét, mert jól meg van rakva.*
- E-ez mind az enyém?
- Igen egyed csak meg, de csak azután, hogy minden mást megettél. Azért ne szokd meg és ne is reklámozd a hallányoknak, mert ez árt a kis testüknek.
- Köszönöm szépen! Ígérem, hogy lakat a számom.
- Nincs mit fiam. Na de én megyek, mert tenger sok dolgom van még.* Azzal el is viharzik. Wrexan meg neki esik a levesnek. Valami savanyú leves tele tengeri herkentyűvel, de az íze az remek. Bár Wrexan talál egy két olyan dolgot benne, amit még sose látott, de ettől függetlenül benyomja. A rántott csirkecombokkal meg a főt burgonyával is így tesz. A java már lent van. Most már csak az édességet kell leküzdenie. Ez a legjobb része az egésznek. Az étel simogatja a nyelvét és becézgeti a gyomrát. Említeni se kell, de mindent megevett most is. Mióta ide került hízott is már egy pár kilót, de ez még csak a hasznára vált. A rendszeres étkezés és test kímélőbb munka nagyon jó hatással van rá. Majd kicsattan az egészségtől. Fizikailag is a csúcson van. Egyedül belül emészti magát mindig valami miatt. Az álmok, a boszorkányok és most a nők miatt. Nem egyszerű dolog. Miután végzett kiviszi a mosatlant. A szakácsnő elégedett mosollyal nyugtázza, hogy mindent elpusztítottak a tálcáról.*
- Na ezt már szeretem. Na de most már látogasd meg a fürdőházat, mert olyan szagod van, mint lónak.* És tényleg. Wrexan megszagolja magát és bizony ő is tapasztalja, hogy ló szaga van. Eddig fel se tűnt neki. Biztos akkor ragadt rá, mikor a lovat fogta ki meg csutakolta meg. Még rákérdez, hogy ez a fürdőház merre van, mire kap egy kimerítően hosszú választ. Elindul hát, hogy lemossa magáról az út porát.*
- Mi bajod fiam? Mitől vagy ilyen levert?
- Bonyolult. Azt hiszem csalódást okoztam egy nőnek. Meg nevetségessé tetem magamat.
- Jaj husikám oda se neki! Megesik az ilyen. Hidd el nekem, ezek a lányok itt láttak már rosszabbat is.
- Nem is tudom. Szégyellem magam a történtek miatt. Keserű szájízt hagyott ez az egész a számban.
- Na fel a fejjel! Mindjárt segítek én rajtad. Hozok neked egy kis süteményt, hogy helyre álljon a szád íze.* Wrexan szeme felcsillan a sütemény szóra. A szakácsné meg már el is ment, hogy hozzon egy kis finomságot neki. A sütis tál látványa megdobogtatja a fiú szívét, mert jól meg van rakva.*
- E-ez mind az enyém?
- Igen egyed csak meg, de csak azután, hogy minden mást megettél. Azért ne szokd meg és ne is reklámozd a hallányoknak, mert ez árt a kis testüknek.
- Köszönöm szépen! Ígérem, hogy lakat a számom.
- Nincs mit fiam. Na de én megyek, mert tenger sok dolgom van még.* Azzal el is viharzik. Wrexan meg neki esik a levesnek. Valami savanyú leves tele tengeri herkentyűvel, de az íze az remek. Bár Wrexan talál egy két olyan dolgot benne, amit még sose látott, de ettől függetlenül benyomja. A rántott csirkecombokkal meg a főt burgonyával is így tesz. A java már lent van. Most már csak az édességet kell leküzdenie. Ez a legjobb része az egésznek. Az étel simogatja a nyelvét és becézgeti a gyomrát. Említeni se kell, de mindent megevett most is. Mióta ide került hízott is már egy pár kilót, de ez még csak a hasznára vált. A rendszeres étkezés és test kímélőbb munka nagyon jó hatással van rá. Majd kicsattan az egészségtől. Fizikailag is a csúcson van. Egyedül belül emészti magát mindig valami miatt. Az álmok, a boszorkányok és most a nők miatt. Nem egyszerű dolog. Miután végzett kiviszi a mosatlant. A szakácsnő elégedett mosollyal nyugtázza, hogy mindent elpusztítottak a tálcáról.*
- Na ezt már szeretem. Na de most már látogasd meg a fürdőházat, mert olyan szagod van, mint lónak.* És tényleg. Wrexan megszagolja magát és bizony ő is tapasztalja, hogy ló szaga van. Eddig fel se tűnt neki. Biztos akkor ragadt rá, mikor a lovat fogta ki meg csutakolta meg. Még rákérdez, hogy ez a fürdőház merre van, mire kap egy kimerítően hosszú választ. Elindul hát, hogy lemossa magáról az út porát.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-04 15:57:46
Üzenet elküldve: 2020-01-04 15:57:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
*Oly távolról indult egész kapcsolatuk, valaha volt még értelme a kitételeknek, legalábbis a saját nézőpontjából, ám most jelentéktelenné törpülnek a motivációk, melyek a szabályok meghozatalára sarkallták. Ezúttal az áthágás szolgálja legjobban az érdekeiket. Jobban megnyílik, mint szokása, még önmaga is rácsodálkozik, mennyire beengedi Ralast a tiltott mélységbe, de azért kezét nem engedi, még mindig vannak részek, ahová veszélyes lépnie. Bátorságot nyer a tényleges kézfogásból, s hogy a férfi úgy átengedi magát neki, erőt merít a szükségből és felelősségből. Szeretetreméltónak találja Ralas ezen arcát is, mit csak neki mutathat meg biztonsággal, csak egymás előtt lehetnek ennyire sebezhetőek a kikötő kemény világában.
Ölében pihenve érzi a férfi minden lélegzetvételét, minden esetleges apró megakadást, ha esetleg valami kényelmetlenebbül érinti vagy nem ért egyet egészen, ám zavartalanul elmondhat mindent, amit szeretne. Könnyebben jönnek a szavak, mint előre gondolta. Valóban sokkal több teher nehezedik rájuk, mint amennyit indokoltnak éreznének, egyik próbatétel éri a másikat, egyik szúrás a másikat, sőt, néha egyszerre több is, hogy néha már komédiába illik, s mindebből mindig igyekeztek tisztán, agresszió nélkül kikerülni, csak akkor és olyan mértékben elégtételt venni, amennyire jogosnak érezték. Követtek el hibákat, de csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Sokat tanulnak folyamatosan a csapattól, és sok potenciál rejtőzik még a mélyben, amit kezdettől fogva igyekeznek kicsalogatni a fényre.
Mire szavai végére ér, teljesen megnyugszik, úgy érzi, szembe tud nézni bármilyen döntéssel. A kedves érintés kellemes borzongást indít útjára, a mosolyra mosollyal felel. Tekintete Ralas arcán csüng, minden figyelme az övé, ám mégsem követelő vagy sürgető, egyszerűen türelmes és odaadó. Nem roppan meg a bizonytalan választól, beletörődik, hogy nem hatnak szavai varázsütésként, nem is volt célja. Megelégszik azzal, ha lelkükben csitul kissé a vihar, és a komor felhők legalább egy kis időre szétnyílnak és átengedik a melengető napfényt. Most ő hallgat, egész lényével figyel. Megsimítja Ralas arcát a kettős érzés említése után. Sosem lesz könnyű itt az élet, miért is lenne? Apránként talán elfogadják őket, és bizonyos akadályok elhárulnak, ahogyan eddig is volt rá példa, de a világ nem változik olyan gyorsan, és nem múlik el nyomtalanul minden sérelem. Bosszúság és fáradozás nélkül nincs fejlődés. Lehet, hogy egyszer tényleg úgy érzik majd, nincs tovább, nem éri meg. De ez a pillanat nem most jött el.*
- Tudom.
*Vigaszcsókot hint ajkaira, s végső szavait mondja el, a személyes érzéseit és félelmeit. Ez a legnehezebb rész számára, a kitárulkozás. Nincs más a világon, akiért ezt hajlandó lenne megtenni. Megilletődötten tekint hát a derűs reakcióra. Most éppen nem érzi magát olyan erősnek, ahogyan Ralas állítja, de hálás neki a szavaiért, érintéséért és mindenért, ami a szemein keresztül süt át. Elmosolyodik, és halkan nevet.*
- Néha úgy érzem, két bolond vagyunk, akik megérdemlik egymást.
*Érzi, miként változnak a szerepek, s megkönnyebbülten simul bele. A férfi tervezni kezd.*
- Ez az én Ralasom!
*Öleli magához boldogan, mielőtt felzárkózna hozzá a gondolkodásban. Nehezíti a dolgot, hogy társa becéző keze érzékeny utat jár be, amire Zammiria mindig is fogékony volt, most pedig különösen közelinek érzi magukat egymáshoz minden tekintetben. A korábbi tapasztalatok alapján a legjobb ötletek inspiráló környezetben születtek, így hát ő pedig szórakozottnak tűnőn játszik a sötét fürtökkel a tarkónál, s a nyakon egy-egy simítás erejéig.*
- Célok… célok…
*Morfondíroz halkan.*
- Tudom, kellenek. Ha lehet, ne a Patkányokkal kezdjük.
*Mosolyodik el.*
- Most sok lány jött hozzánk, elsősorban számukra kellene feladatot találnunk, az általában úgyis kapcsolatban áll az őrökével. Talán az a piperkőc tényleg eljön, akit Mady és Dreyia említett. Egy ilyen rendezvényt lebonyolíthatnánk Artheniorban, mit szólsz? Bőven van Sellőnk, hogy ne veszélyeztesse itt a kiszolgálást. Ha az az alak nem jön el, akkor mi mehetnénk. Vagyis… mondjuk te.
*Ralas állához nyúl, és fejét megdöntve finoman megcsókolja.*
- Megismerkedhetnél a báróval. Ő sok régi tervünkhöz nyithatna utat.
*Újabb csókot lehel ajkaira.*
- Talán a kimozdulás is jót tenne. Ha nem kell mindig ezt a sós levegőt szívnod, és nem vagy ide bezárva, egy kicsit eltávolodsz a mindennapi gondoktól. Igaz, Arthenior is veszélyes.
*Emlékszik, mint mondtak a lányok nemrég.*
- Nem bánnám, ha nem egyedül mennél. És nem valamelyik csinos őrrel.
*Hunyorít Ralasra.*
- Próbáljuk meg az építkezést is?
*Vált ismét komolyabbra.*
- Új munkahelyeket teremtene, és új piacot nyithatnánk meg az alkimista laboratóriummal. Új embereket vonzhatna egy rendezett, egyszerű fogadó, ahol sem örömlányokkal, sem poloskákkal nem kell együtt aludni. Lehetne önellátó, hogy ne függjön tőlünk annyira. Ahogy beszéltünk róla, kapna egy üzletvezetőt. És ha akad olyan jelentkező, fel is válthatjuk.
*Oly távolról indult egész kapcsolatuk, valaha volt még értelme a kitételeknek, legalábbis a saját nézőpontjából, ám most jelentéktelenné törpülnek a motivációk, melyek a szabályok meghozatalára sarkallták. Ezúttal az áthágás szolgálja legjobban az érdekeiket. Jobban megnyílik, mint szokása, még önmaga is rácsodálkozik, mennyire beengedi Ralast a tiltott mélységbe, de azért kezét nem engedi, még mindig vannak részek, ahová veszélyes lépnie. Bátorságot nyer a tényleges kézfogásból, s hogy a férfi úgy átengedi magát neki, erőt merít a szükségből és felelősségből. Szeretetreméltónak találja Ralas ezen arcát is, mit csak neki mutathat meg biztonsággal, csak egymás előtt lehetnek ennyire sebezhetőek a kikötő kemény világában.
Ölében pihenve érzi a férfi minden lélegzetvételét, minden esetleges apró megakadást, ha esetleg valami kényelmetlenebbül érinti vagy nem ért egyet egészen, ám zavartalanul elmondhat mindent, amit szeretne. Könnyebben jönnek a szavak, mint előre gondolta. Valóban sokkal több teher nehezedik rájuk, mint amennyit indokoltnak éreznének, egyik próbatétel éri a másikat, egyik szúrás a másikat, sőt, néha egyszerre több is, hogy néha már komédiába illik, s mindebből mindig igyekeztek tisztán, agresszió nélkül kikerülni, csak akkor és olyan mértékben elégtételt venni, amennyire jogosnak érezték. Követtek el hibákat, de csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Sokat tanulnak folyamatosan a csapattól, és sok potenciál rejtőzik még a mélyben, amit kezdettől fogva igyekeznek kicsalogatni a fényre.
Mire szavai végére ér, teljesen megnyugszik, úgy érzi, szembe tud nézni bármilyen döntéssel. A kedves érintés kellemes borzongást indít útjára, a mosolyra mosollyal felel. Tekintete Ralas arcán csüng, minden figyelme az övé, ám mégsem követelő vagy sürgető, egyszerűen türelmes és odaadó. Nem roppan meg a bizonytalan választól, beletörődik, hogy nem hatnak szavai varázsütésként, nem is volt célja. Megelégszik azzal, ha lelkükben csitul kissé a vihar, és a komor felhők legalább egy kis időre szétnyílnak és átengedik a melengető napfényt. Most ő hallgat, egész lényével figyel. Megsimítja Ralas arcát a kettős érzés említése után. Sosem lesz könnyű itt az élet, miért is lenne? Apránként talán elfogadják őket, és bizonyos akadályok elhárulnak, ahogyan eddig is volt rá példa, de a világ nem változik olyan gyorsan, és nem múlik el nyomtalanul minden sérelem. Bosszúság és fáradozás nélkül nincs fejlődés. Lehet, hogy egyszer tényleg úgy érzik majd, nincs tovább, nem éri meg. De ez a pillanat nem most jött el.*
- Tudom.
*Vigaszcsókot hint ajkaira, s végső szavait mondja el, a személyes érzéseit és félelmeit. Ez a legnehezebb rész számára, a kitárulkozás. Nincs más a világon, akiért ezt hajlandó lenne megtenni. Megilletődötten tekint hát a derűs reakcióra. Most éppen nem érzi magát olyan erősnek, ahogyan Ralas állítja, de hálás neki a szavaiért, érintéséért és mindenért, ami a szemein keresztül süt át. Elmosolyodik, és halkan nevet.*
- Néha úgy érzem, két bolond vagyunk, akik megérdemlik egymást.
*Érzi, miként változnak a szerepek, s megkönnyebbülten simul bele. A férfi tervezni kezd.*
- Ez az én Ralasom!
*Öleli magához boldogan, mielőtt felzárkózna hozzá a gondolkodásban. Nehezíti a dolgot, hogy társa becéző keze érzékeny utat jár be, amire Zammiria mindig is fogékony volt, most pedig különösen közelinek érzi magukat egymáshoz minden tekintetben. A korábbi tapasztalatok alapján a legjobb ötletek inspiráló környezetben születtek, így hát ő pedig szórakozottnak tűnőn játszik a sötét fürtökkel a tarkónál, s a nyakon egy-egy simítás erejéig.*
- Célok… célok…
*Morfondíroz halkan.*
- Tudom, kellenek. Ha lehet, ne a Patkányokkal kezdjük.
*Mosolyodik el.*
- Most sok lány jött hozzánk, elsősorban számukra kellene feladatot találnunk, az általában úgyis kapcsolatban áll az őrökével. Talán az a piperkőc tényleg eljön, akit Mady és Dreyia említett. Egy ilyen rendezvényt lebonyolíthatnánk Artheniorban, mit szólsz? Bőven van Sellőnk, hogy ne veszélyeztesse itt a kiszolgálást. Ha az az alak nem jön el, akkor mi mehetnénk. Vagyis… mondjuk te.
*Ralas állához nyúl, és fejét megdöntve finoman megcsókolja.*
- Megismerkedhetnél a báróval. Ő sok régi tervünkhöz nyithatna utat.
*Újabb csókot lehel ajkaira.*
- Talán a kimozdulás is jót tenne. Ha nem kell mindig ezt a sós levegőt szívnod, és nem vagy ide bezárva, egy kicsit eltávolodsz a mindennapi gondoktól. Igaz, Arthenior is veszélyes.
*Emlékszik, mint mondtak a lányok nemrég.*
- Nem bánnám, ha nem egyedül mennél. És nem valamelyik csinos őrrel.
*Hunyorít Ralasra.*
- Próbáljuk meg az építkezést is?
*Vált ismét komolyabbra.*
- Új munkahelyeket teremtene, és új piacot nyithatnánk meg az alkimista laboratóriummal. Új embereket vonzhatna egy rendezett, egyszerű fogadó, ahol sem örömlányokkal, sem poloskákkal nem kell együtt aludni. Lehetne önellátó, hogy ne függjön tőlünk annyira. Ahogy beszéltünk róla, kapna egy üzletvezetőt. És ha akad olyan jelentkező, fel is válthatjuk.
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-04 15:50:39
Üzenet elküldve: 2020-01-04 15:50:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
// Úgy néz ki, hogy zárás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Vyl reakciójából úgy véli, hogy most már mindennek vége. A beszélgetés is elül végre és újra ketten maradnak. A félvér öltözködni kezd, amit Wrexan meg is tud érteni. Jóval hamarabb felöltözik, mint a fiú, de mielőtt még távozna s fiú szeretne tenni valamit. A másik karját megfogja.*
- Várj még! Izé csak öö. Semmi. Menj csak.* Valamit mondani szeretett volna, de nem találta meg hozzá a megfelelő szavakat. Valamiféle bocsánatkérést akart mondani, de ezt már nem tudjuk meg. Hagyja hát elmenni és csendben öltözik tovább. Mikor minden holmiját magára aggatta, akkor már valószínűleg teljesen egyedül van. Elégé tönkre ment most a kedve. Éppen indulna mikor az egyik csődör előtt elhaladva az ráröhög.*
- Nevess csak te is ki!* Közben megsimogatja az állat puha orrát. Tudja ám, hogy mire megy ki a játék. Egy kis csemegét szeretne, azért röhögött. Fogja hát és add neki az egyik zsákból egy szelet száraz kenyeret.*
- Egyél csak cimbora. Neked van jó dolgod.* Megpaskolja a nyakát és tovább áll. A csődőr pedig jó hangosan elkezdi ropogtatni azt a kenyeret. Wrexi úgy dönt, hogy követi a példáját és ő is meglátogatja a Sellőház legkedvesebb női tagját. A szakácsnét. Neki még nem okozott csalódást, mert mindent begyűrt amit csak kapott és a nő se, mert remekül főz.*
// Úgy néz ki, hogy zárás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Vyl reakciójából úgy véli, hogy most már mindennek vége. A beszélgetés is elül végre és újra ketten maradnak. A félvér öltözködni kezd, amit Wrexan meg is tud érteni. Jóval hamarabb felöltözik, mint a fiú, de mielőtt még távozna s fiú szeretne tenni valamit. A másik karját megfogja.*
- Várj még! Izé csak öö. Semmi. Menj csak.* Valamit mondani szeretett volna, de nem találta meg hozzá a megfelelő szavakat. Valamiféle bocsánatkérést akart mondani, de ezt már nem tudjuk meg. Hagyja hát elmenni és csendben öltözik tovább. Mikor minden holmiját magára aggatta, akkor már valószínűleg teljesen egyedül van. Elégé tönkre ment most a kedve. Éppen indulna mikor az egyik csődör előtt elhaladva az ráröhög.*
- Nevess csak te is ki!* Közben megsimogatja az állat puha orrát. Tudja ám, hogy mire megy ki a játék. Egy kis csemegét szeretne, azért röhögött. Fogja hát és add neki az egyik zsákból egy szelet száraz kenyeret.*
- Egyél csak cimbora. Neked van jó dolgod.* Megpaskolja a nyakát és tovább áll. A csődőr pedig jó hangosan elkezdi ropogtatni azt a kenyeret. Wrexi úgy dönt, hogy követi a példáját és ő is meglátogatja a Sellőház legkedvesebb női tagját. A szakácsnét. Neki még nem okozott csalódást, mert mindent begyűrt amit csak kapott és a nő se, mert remekül főz.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-04 13:18:55
Üzenet elküldve: 2020-01-04 13:18:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
*Elmélázott tekintettel, hol a lány szemeibe, hol pedig a szoba sarkára szegezett pillantásokkal gondolataiba temetkezve vár. Maga sem tudja, hogy mire, hangulata köteleken táncol, hol kirobbanó, hol pedig elcsüggedő, de ennek semmiképp a megpendített csalódottság ad okot.*
- Hogy? Persze. *Bólintva szorít rá a kézre, s lassan feláll, hogy kövesse Zammiriát, ki az ajtón, át a folyosón, még arra sem fordít figyelmet, hogy ne lássák meg. Nem érdekli már, egyébiránt is oly sok a titok, oly sok a rejtély, szerencséjükre azonban a térség ezen része meglehetősen kihalt. A munkát letették mára, s maguk is pihenésre készülődnek. A szobába lépve szemeit körbefuttatja a berendezésen, s halk sóhajjal veszi magához a lány légkörét, az illatot, mely mindig is vele volt, részévé vált. Kedves számára a szoba, jóllehet sok időt nem töltöttek el még itt, azonban a kényelmes helyet könnyen megtalálja, s ha Zammiria nem tenné, maga ültetné hozzá közel, akár az ölébe. Kíváncsian, talán kissé félszegen tekint rá, szemeiben érdeklődés szikrái csillannak. Csendesen vár, olykor szemeit hunyja le egy pillanatra, ha Zam kézfeje arcához ér. Nem akar közbeszólni, elég most a lány duruzsoló hangja. Persze, igaza van. Tudták mit vállalnak, s hová telepednek meg, tudták mi vár, mégis oly meglepő a folytonos küzdelem, mi eddig tán egyikük osztályrésze sem volt teljes egészében. Kedves számára, mit a lány mond, jóllehet túlzásnak érzi. Nem egyedül hozta létre azt, ami jelenleg van, ez nem írható egyetlen ember számlájára. Hogy másokat inspirálna, tán az elején így volt, azonban a Sellőház egy önmagától működő gépezetté alakult. Itt már mindenki függ mindenkitől és ez így jó. Egyetlen személy elvesztése is káoszt okozhat, ez irányban a vezetők egyenlően az alkalmazottakkal, legalábbis Ralas valahol mindig így gondolta. Apró bólintás a virágzó közösség kiépítésére, s tagad fejrázás az épületek sokaságára, akár egy kisiskolás. Valahol elsiklott a lényeg felett, s erre most rávilágítanak, amit egyáltalán nem bán. Átfogja a lány derekát, s lágyan simítja végig rajta kezét, majd lágyan elmosolyodik.*
- Igazad lehet... mint mindig. *Szólal meg halkan a mondandó végén.* Hogy elmennék-e? Nem tudom. Itt hagynám-e ezt az egészet? Azt sem tudom. Tartok attól, hogy erre egyenes választ soha nem fogok tudni adni. Mindentől függetlenül szeretek itt. Egyszerre gyűlölök és szeretek... tán egy könyvben is olvastam hasonlót. *Szélesedik egy pillanatra a szomorkás mosoly, majd szótlan hallgatja a továbbiakat.*
- Ó, én Zammiriám, én alabástrom szobrom. *Nevet fel, a lány arcát két kezébe fogva.* Egyesek azt gondolnák erős vagyok, de te nálamnál százszor erősebb. Miképp neked, úgy nekem is szükségem van rád. *Pillant meleg, ellágyuló tekintetével a lány sötétlő íriszeibe.*
- Úgy hát, hogyan tovább? A közösséghez cél kell, miképp a kiépítéshez is. Segítsünk a szegényeknek? Űzzük el a Patkányokat? Építkezzünk velük? Te tudod a legjobban, hogy csak úgy lenni nem tudok. A többieknek is cél kell, egyébiránt belefáradnak a napi teendőkbe. *Gondolkodik el, míg keze ismét a lány hátára fut, s cirógatja végig, kedvtelve hallgatva a ruhán surranó kezének hangját, s az őt ölelő lány gerincének vonalán játszik.*
- Hát hogyan tovább? *Teszi fel ismét a kérdést.* Keressük a másokkal való kapcsolatot? *Persze ezt már megbeszélték.*
*Elmélázott tekintettel, hol a lány szemeibe, hol pedig a szoba sarkára szegezett pillantásokkal gondolataiba temetkezve vár. Maga sem tudja, hogy mire, hangulata köteleken táncol, hol kirobbanó, hol pedig elcsüggedő, de ennek semmiképp a megpendített csalódottság ad okot.*
- Hogy? Persze. *Bólintva szorít rá a kézre, s lassan feláll, hogy kövesse Zammiriát, ki az ajtón, át a folyosón, még arra sem fordít figyelmet, hogy ne lássák meg. Nem érdekli már, egyébiránt is oly sok a titok, oly sok a rejtély, szerencséjükre azonban a térség ezen része meglehetősen kihalt. A munkát letették mára, s maguk is pihenésre készülődnek. A szobába lépve szemeit körbefuttatja a berendezésen, s halk sóhajjal veszi magához a lány légkörét, az illatot, mely mindig is vele volt, részévé vált. Kedves számára a szoba, jóllehet sok időt nem töltöttek el még itt, azonban a kényelmes helyet könnyen megtalálja, s ha Zammiria nem tenné, maga ültetné hozzá közel, akár az ölébe. Kíváncsian, talán kissé félszegen tekint rá, szemeiben érdeklődés szikrái csillannak. Csendesen vár, olykor szemeit hunyja le egy pillanatra, ha Zam kézfeje arcához ér. Nem akar közbeszólni, elég most a lány duruzsoló hangja. Persze, igaza van. Tudták mit vállalnak, s hová telepednek meg, tudták mi vár, mégis oly meglepő a folytonos küzdelem, mi eddig tán egyikük osztályrésze sem volt teljes egészében. Kedves számára, mit a lány mond, jóllehet túlzásnak érzi. Nem egyedül hozta létre azt, ami jelenleg van, ez nem írható egyetlen ember számlájára. Hogy másokat inspirálna, tán az elején így volt, azonban a Sellőház egy önmagától működő gépezetté alakult. Itt már mindenki függ mindenkitől és ez így jó. Egyetlen személy elvesztése is káoszt okozhat, ez irányban a vezetők egyenlően az alkalmazottakkal, legalábbis Ralas valahol mindig így gondolta. Apró bólintás a virágzó közösség kiépítésére, s tagad fejrázás az épületek sokaságára, akár egy kisiskolás. Valahol elsiklott a lényeg felett, s erre most rávilágítanak, amit egyáltalán nem bán. Átfogja a lány derekát, s lágyan simítja végig rajta kezét, majd lágyan elmosolyodik.*
- Igazad lehet... mint mindig. *Szólal meg halkan a mondandó végén.* Hogy elmennék-e? Nem tudom. Itt hagynám-e ezt az egészet? Azt sem tudom. Tartok attól, hogy erre egyenes választ soha nem fogok tudni adni. Mindentől függetlenül szeretek itt. Egyszerre gyűlölök és szeretek... tán egy könyvben is olvastam hasonlót. *Szélesedik egy pillanatra a szomorkás mosoly, majd szótlan hallgatja a továbbiakat.*
- Ó, én Zammiriám, én alabástrom szobrom. *Nevet fel, a lány arcát két kezébe fogva.* Egyesek azt gondolnák erős vagyok, de te nálamnál százszor erősebb. Miképp neked, úgy nekem is szükségem van rád. *Pillant meleg, ellágyuló tekintetével a lány sötétlő íriszeibe.*
- Úgy hát, hogyan tovább? A közösséghez cél kell, miképp a kiépítéshez is. Segítsünk a szegényeknek? Űzzük el a Patkányokat? Építkezzünk velük? Te tudod a legjobban, hogy csak úgy lenni nem tudok. A többieknek is cél kell, egyébiránt belefáradnak a napi teendőkbe. *Gondolkodik el, míg keze ismét a lány hátára fut, s cirógatja végig, kedvtelve hallgatva a ruhán surranó kezének hangját, s az őt ölelő lány gerincének vonalán játszik.*
- Hát hogyan tovább? *Teszi fel ismét a kérdést.* Keressük a másokkal való kapcsolatot? *Persze ezt már megbeszélték.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-04 11:48:07
Üzenet elküldve: 2020-01-04 11:48:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
*Oldódik lassanként egy-egy lelki gubanc, feszültebb izom a békesség és biztonság átmeneti pillanataiban. Némán fejezik ki szükségüket a másik iránt, s mindketten adnak cserébe, így működhet kapcsolatuk egyenrangú félként, a világ két végpontjáról. Tán az a csók hosszabbra sikerül, mint gondolta, ám mohóságtól mentesen billenti ki az időt. Inkább érzelmes, mint szenvedélyes. Figyelme eltompul, nem veszi észre a tolvajként visszalopakodó csüggedés jeleit, kár volt megpendítenie a csalódottság elhangolt húrját, mely hamisságával szétzilálja az andalító dallamot, s durván rántja vissza a valóság talajára. Döbbenten hallgatja a keserű szavakat, szíve félreüt a végletes tervekre, tekintete ijedten rebben meg. Gyorsan józanodik, ezzel együtt nyugalmat erőltet magára, hogy higgadtan gondolja végig a dolgot. Látja, hogy Ralas mennyire kimerült, de erre nem tud röviden felelni, s nem akarja épp ott folytatni, ahol a bélyeget sütötték legújabb emberükre, ahol minden olyan hivatalos hangulatot áraszt, és ki vannak téve az ügyintézés veszélyének is. Tekintete ellágyul, szeretettel belesimít a férfi hajába baljával, majd a kezét keresi, s ha megtalálja, ujjait ujjai közé fűzi komoly arccal.*
- Gyere, kedvesem, jobb, ha ezt a beszélgetést kényelmesebb helyen folytatjuk. Sok dolgot akarok neked mondani.
*Ha Ralas egyetért, úgy az irodát bezárva a szobája felé veszik az irányt. Megvárja beszédével, míg kényelembe helyezik magukat. Ha nem kívánja ma este a férfi a társaságát, úgy viszont csak megpróbálja leültetni, és az ölébe helyezkedni, mert ezúttal látni akarja az arcát. Mindez időt ad neki, hogy összeszedje gondolatait, s úgy véli, mindkettejüknek jót tesz, ha ellazulhatnak, a fáradtság rossz tanácsadó. Törekszik rá, hogy ölelhesse, valamilyen módon apró mozdulatokkal cirógathassa Ralast. Oly sokat kapott tőle, szeretné viszonozni a maga módján. Hangjába sok melegség vegyül, ilyen módon csak őhozzá beszél.*
- Kedvesem… olykor magam is így érzek. Béklyók súlyát a vállaimon, értelmetlen küzdelmet az előítéletekkel szemben és rideg érdektelenséget, kárörvendést, sőt, rosszindulatot a világ felől. Mindenki önző, elsősorban a maga boldogulását keresi. Jobb esetben nem mások kárára, még jobb esetben másokat segítve saját céljaikban. Erre próbáltunk mi is vállalkozni. Ez olykor hálátlan feladat. Nehéz másokat boldoggá tenni, sok próbálkozásunk nem sikerült, mert mindenki egyedi gondolkodású, mások a motivációi és az elvárásai felénk, és nem mindig találják el ők sem a miénket.
*Szomorú mosollyal tart egy pillanatnyi szünetet.*
- Te egy jó ember vagy, Ralas. Pedig sok rossz ért az életedben. Van a lényedben valamiféle varázs, mely képessé tesz, hogy magad mellé vonzz másokat, érzik rajtad, hogy értékeled őket és jót akarsz nekik, azt igyekszel adni, amire szükségük van. Felemeled őket, ahogyan engem is.
*Csókot hint az arcára, aztán elmosolyodik.*
- Nagy álmaid vannak, amikbe bevallom, először mindig beleszédülök, és lehetetlennek érzem. Mégis, a lelkesedésed ragadós, és erőt ad, hogy segítsek, segíteni akarjak megvalósítani. Néha sokkal könnyebben megy, mint gondolom, máskor valóban áttörhetetlennek tűnő falakba ütközünk. De igazad van, válthatunk irányt és próbálkozhatunk újra. Mert mi a célja mindennek?
*Tekintete fürkészőn keresi Ralas világos szembogarai mélyén a választ.*
- Nem az, hogy egy virágzó közösséget építsünk a kikötőben, ahol mindenki törekedhet rá, hogy megvalósítsa önmagát? Vajon tényleg az a fontos, hogy mennyi épületet birtoklunk? És ha igen, akkor már ma kell? Nézz csak körül odalent! Milyen sokszínű társaság gyűlt körénk! Mindenki egyedi, igazi egyéniség, tenni akarással, vágyakkal, és több-kevésbé még szót is fogadnak nekünk.
*Kuncog halkan egy sort, aztán komolyabban, de még mindig szeretetteljes hangon folytatja, ahogyan a simogatást is.*
- Számítanak ránk... önállóak, ám a hátteret mi biztosítjuk nekik. Mi védjük meg őket a külvilágtól, mi építjük az utat, melyen önmaguk boldogulását keresik. Nekik is megvannak a maguk harcaik és csalódásaik, mint nekünk, de mi kapjuk a visszautasítást és a pofonokat a közös gyarapodás terén, és mi viseljük a kudarcot is.
*A fejét párja fejéhez támasztja egy szusszanással, ölelését szorosabbra fonja, a hangját még jobban lehalkítja.*
- Természetes, hogy elfáradunk, és néha szeretnénk lerázni az egészet magunkról. De míg itt vagyunk egymásnak, úgy érzem, elbírunk a teherrel, és újra megtaláljuk az örömet a közösség gyarapodásában. Egymás gyarapodásában.
*Mély levegőt vesz, az arcára komorság ül.*
- Ám ha egyszer végleg elpattan a kötél… nem hibáztatlak. Sőt, talán veled mennék én is, ha elég messzire indulsz...
*Sötétség suhan át a tekintetén. Vannak dolgok, amikről társa sem tud még vele kapcsolatban.*
- Te vagy az én bástyám, Ralas. Egyedül te. Nélküled nem működik ez az egész. Tőlem az emberek távolságot tartanak, a kikötő és a város megveti származásom. Megszoktam, állhatatos és alkalmazkodó vagyok, de én nem vagyok éllovas. Az én erőm gyorsan elfogy, ha olyan lánggal akarok érni, mint te, az árnyak közt érzem igazán jól magam. Szükségünk van rád… szükségem van rád…
*Ezt szinte már csak lehelve ejti ki.*
- Látod, önző vagyok én is.
*Oldódik lassanként egy-egy lelki gubanc, feszültebb izom a békesség és biztonság átmeneti pillanataiban. Némán fejezik ki szükségüket a másik iránt, s mindketten adnak cserébe, így működhet kapcsolatuk egyenrangú félként, a világ két végpontjáról. Tán az a csók hosszabbra sikerül, mint gondolta, ám mohóságtól mentesen billenti ki az időt. Inkább érzelmes, mint szenvedélyes. Figyelme eltompul, nem veszi észre a tolvajként visszalopakodó csüggedés jeleit, kár volt megpendítenie a csalódottság elhangolt húrját, mely hamisságával szétzilálja az andalító dallamot, s durván rántja vissza a valóság talajára. Döbbenten hallgatja a keserű szavakat, szíve félreüt a végletes tervekre, tekintete ijedten rebben meg. Gyorsan józanodik, ezzel együtt nyugalmat erőltet magára, hogy higgadtan gondolja végig a dolgot. Látja, hogy Ralas mennyire kimerült, de erre nem tud röviden felelni, s nem akarja épp ott folytatni, ahol a bélyeget sütötték legújabb emberükre, ahol minden olyan hivatalos hangulatot áraszt, és ki vannak téve az ügyintézés veszélyének is. Tekintete ellágyul, szeretettel belesimít a férfi hajába baljával, majd a kezét keresi, s ha megtalálja, ujjait ujjai közé fűzi komoly arccal.*
- Gyere, kedvesem, jobb, ha ezt a beszélgetést kényelmesebb helyen folytatjuk. Sok dolgot akarok neked mondani.
*Ha Ralas egyetért, úgy az irodát bezárva a szobája felé veszik az irányt. Megvárja beszédével, míg kényelembe helyezik magukat. Ha nem kívánja ma este a férfi a társaságát, úgy viszont csak megpróbálja leültetni, és az ölébe helyezkedni, mert ezúttal látni akarja az arcát. Mindez időt ad neki, hogy összeszedje gondolatait, s úgy véli, mindkettejüknek jót tesz, ha ellazulhatnak, a fáradtság rossz tanácsadó. Törekszik rá, hogy ölelhesse, valamilyen módon apró mozdulatokkal cirógathassa Ralast. Oly sokat kapott tőle, szeretné viszonozni a maga módján. Hangjába sok melegség vegyül, ilyen módon csak őhozzá beszél.*
- Kedvesem… olykor magam is így érzek. Béklyók súlyát a vállaimon, értelmetlen küzdelmet az előítéletekkel szemben és rideg érdektelenséget, kárörvendést, sőt, rosszindulatot a világ felől. Mindenki önző, elsősorban a maga boldogulását keresi. Jobb esetben nem mások kárára, még jobb esetben másokat segítve saját céljaikban. Erre próbáltunk mi is vállalkozni. Ez olykor hálátlan feladat. Nehéz másokat boldoggá tenni, sok próbálkozásunk nem sikerült, mert mindenki egyedi gondolkodású, mások a motivációi és az elvárásai felénk, és nem mindig találják el ők sem a miénket.
*Szomorú mosollyal tart egy pillanatnyi szünetet.*
- Te egy jó ember vagy, Ralas. Pedig sok rossz ért az életedben. Van a lényedben valamiféle varázs, mely képessé tesz, hogy magad mellé vonzz másokat, érzik rajtad, hogy értékeled őket és jót akarsz nekik, azt igyekszel adni, amire szükségük van. Felemeled őket, ahogyan engem is.
*Csókot hint az arcára, aztán elmosolyodik.*
- Nagy álmaid vannak, amikbe bevallom, először mindig beleszédülök, és lehetetlennek érzem. Mégis, a lelkesedésed ragadós, és erőt ad, hogy segítsek, segíteni akarjak megvalósítani. Néha sokkal könnyebben megy, mint gondolom, máskor valóban áttörhetetlennek tűnő falakba ütközünk. De igazad van, válthatunk irányt és próbálkozhatunk újra. Mert mi a célja mindennek?
*Tekintete fürkészőn keresi Ralas világos szembogarai mélyén a választ.*
- Nem az, hogy egy virágzó közösséget építsünk a kikötőben, ahol mindenki törekedhet rá, hogy megvalósítsa önmagát? Vajon tényleg az a fontos, hogy mennyi épületet birtoklunk? És ha igen, akkor már ma kell? Nézz csak körül odalent! Milyen sokszínű társaság gyűlt körénk! Mindenki egyedi, igazi egyéniség, tenni akarással, vágyakkal, és több-kevésbé még szót is fogadnak nekünk.
*Kuncog halkan egy sort, aztán komolyabban, de még mindig szeretetteljes hangon folytatja, ahogyan a simogatást is.*
- Számítanak ránk... önállóak, ám a hátteret mi biztosítjuk nekik. Mi védjük meg őket a külvilágtól, mi építjük az utat, melyen önmaguk boldogulását keresik. Nekik is megvannak a maguk harcaik és csalódásaik, mint nekünk, de mi kapjuk a visszautasítást és a pofonokat a közös gyarapodás terén, és mi viseljük a kudarcot is.
*A fejét párja fejéhez támasztja egy szusszanással, ölelését szorosabbra fonja, a hangját még jobban lehalkítja.*
- Természetes, hogy elfáradunk, és néha szeretnénk lerázni az egészet magunkról. De míg itt vagyunk egymásnak, úgy érzem, elbírunk a teherrel, és újra megtaláljuk az örömet a közösség gyarapodásában. Egymás gyarapodásában.
*Mély levegőt vesz, az arcára komorság ül.*
- Ám ha egyszer végleg elpattan a kötél… nem hibáztatlak. Sőt, talán veled mennék én is, ha elég messzire indulsz...
*Sötétség suhan át a tekintetén. Vannak dolgok, amikről társa sem tud még vele kapcsolatban.*
- Te vagy az én bástyám, Ralas. Egyedül te. Nélküled nem működik ez az egész. Tőlem az emberek távolságot tartanak, a kikötő és a város megveti származásom. Megszoktam, állhatatos és alkalmazkodó vagyok, de én nem vagyok éllovas. Az én erőm gyorsan elfogy, ha olyan lánggal akarok érni, mint te, az árnyak közt érzem igazán jól magam. Szükségünk van rád… szükségem van rád…
*Ezt szinte már csak lehelve ejti ki.*
- Látod, önző vagyok én is.
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-04 10:20:30
Üzenet elküldve: 2020-01-04 10:20:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tudta, hogy a bókkérés majd nem kis kihívás elé állítja a másikat, de a produkció hallatán egész ügyesnek bizonyul a mélységi.*
-Nagyon jó felé keresgélsz. Ezt is jó hallani, köszönöm. *Mert azért a bókot fogadni is illik, ha már kapja az ember.*
-Viszont ilyenkor a lánynak jobban esik, ha a külsejét dicséred, a szemét, a haját, az alakját a bőrét… *Sorolja, csupán példának, de a felsorolást megakasztja, hogy a férfi, miután ő maga a hátára feküdt mozdul és fölé kerekedik. Kíváncsi, hogy ebből mi fog kisülni.*
-Hidd el, sokszor szívesebben találkoznék a „fajtáddal” ahogy, te fogalmazol. *Nem szeretné azt, hogy Ernuss valamiféle negatív jelzővel illesse, akárcsak magában is a saját viselkedését, mert ugye nem vagyunk egyformák és ennek a felismerése és elfogadása az alapja a mindennapi munkájának.
A szájára nyomott apró csókot jó kezdetnek tartja, bár még mindig bátortalanabb, mint remélte, viszont amint néhány pillanat múlva megérzi ezeket az ajkakat ismét a bőrén szépen oldalra is fordítja a fejét, ahogy azt kell, hogy az ügyeskedő jobban hozzáférjen a kiválasztott részhez.*
-Igen, ezt jól érzed, általában a nők ezt szeretik. *Jegyzi meg, mert fontosnak tartja a megerősítést, csak úgy tudnak biztos léptekkel haladni ezen a bizonyos úton, esetleg ezzel talán elérheti, hogy a mélységi bátortalansága kicsit oszoljon a levegőben. Érzi is, hogy valóban nem tévedett és a férfi ösztönösen érzi a jó irányt, talán csak a megerősítés miatt kérdezett nála rá, bár azzal sincsen semmi baj. Közben mély levegőket vesz, csak úgy emelkedik a mellkasa a kedves törődő érintések nyomán.*
-Ernuss. *Szólítja meg a másikat, közben a két kezét a melleihez emeli és lefogja a lassan már ágaskodó rózsákat.*
-Van elképzelésed arról, hogyan tudod leellenőrizni, hogy a lány már megfelelő hangulatban és állapotban van arra, hogy ő is élvezze az aktust? *Mert eddig az érintéssel szépen haladtak, beszélni róla, az a másik nagy kihívás és szeretné, ha érezné a férfi, ez is teljesen elfogadott dolog.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tudta, hogy a bókkérés majd nem kis kihívás elé állítja a másikat, de a produkció hallatán egész ügyesnek bizonyul a mélységi.*
-Nagyon jó felé keresgélsz. Ezt is jó hallani, köszönöm. *Mert azért a bókot fogadni is illik, ha már kapja az ember.*
-Viszont ilyenkor a lánynak jobban esik, ha a külsejét dicséred, a szemét, a haját, az alakját a bőrét… *Sorolja, csupán példának, de a felsorolást megakasztja, hogy a férfi, miután ő maga a hátára feküdt mozdul és fölé kerekedik. Kíváncsi, hogy ebből mi fog kisülni.*
-Hidd el, sokszor szívesebben találkoznék a „fajtáddal” ahogy, te fogalmazol. *Nem szeretné azt, hogy Ernuss valamiféle negatív jelzővel illesse, akárcsak magában is a saját viselkedését, mert ugye nem vagyunk egyformák és ennek a felismerése és elfogadása az alapja a mindennapi munkájának.
A szájára nyomott apró csókot jó kezdetnek tartja, bár még mindig bátortalanabb, mint remélte, viszont amint néhány pillanat múlva megérzi ezeket az ajkakat ismét a bőrén szépen oldalra is fordítja a fejét, ahogy azt kell, hogy az ügyeskedő jobban hozzáférjen a kiválasztott részhez.*
-Igen, ezt jól érzed, általában a nők ezt szeretik. *Jegyzi meg, mert fontosnak tartja a megerősítést, csak úgy tudnak biztos léptekkel haladni ezen a bizonyos úton, esetleg ezzel talán elérheti, hogy a mélységi bátortalansága kicsit oszoljon a levegőben. Érzi is, hogy valóban nem tévedett és a férfi ösztönösen érzi a jó irányt, talán csak a megerősítés miatt kérdezett nála rá, bár azzal sincsen semmi baj. Közben mély levegőket vesz, csak úgy emelkedik a mellkasa a kedves törődő érintések nyomán.*
-Ernuss. *Szólítja meg a másikat, közben a két kezét a melleihez emeli és lefogja a lassan már ágaskodó rózsákat.*
-Van elképzelésed arról, hogyan tudod leellenőrizni, hogy a lány már megfelelő hangulatban és állapotban van arra, hogy ő is élvezze az aktust? *Mert eddig az érintéssel szépen haladtak, beszélni róla, az a másik nagy kihívás és szeretné, ha érezné a férfi, ez is teljesen elfogadott dolog.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:39:08
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:39:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Bókolni.~
*Soha nem bókot még lányoknak. Sem nőknek. Sőt, sosem nézte meg őket úgy bókolni kelljen nekik. Még azért sem bámult meg egyet sem, mert annyira tetszettek volna neki. Ránéz hát Madyeleine-re, és megkeresi az első pár dolgot, amit szépnek talál benne.*
- Ritkán találkozni ennyire kedves, figyelmes és gondoskodó nővel, mint te, Maydeleine.
*Nem tudja, hogy ez jó lesz-e, vagy a nő ilyesmire gondolt-e, Ernuss csak kimondja, ami először az eszébe jut.*
- Nem kell bocsánatot kérned, elvégre nem a magamfajtához vagy szokva.
*Azt, hogy egy férfi gyorsabban készen áll a dologra, rögtön látja, elvégre a bizonyítékra az előbb tapintottak rá. Ezután Maydeleine sokkal finomabb cirógatásokkal jutalmazza, amire már Ernuss teste is másképpen reagál: ugyan úgy, ahogyan minden más férfié is tenné. Sajnos gyorsan véget ér, és az előbbi kifejtésből, na meg abból, hogy a nő hátrafekszik, tudja, hogy mi következik.
A kecses test fölé mászik, és először csak kissé ügyetlen csókot ad az ajkakra: ezt már ismeri. Azonban rájön, hogy ez kevés lesz, így pár lassú váltás után úgy dönt, kipróbál valamit. A nő fölött térdelve ráhajol annak nyakára, és azt is elkezdi csókolgatni. Figyeli a reakciókat, hogy jól csinálja-e. illetve, hogy kap-e mellé egyáltalán valamilyen tanácsot. Ha nem, úgy lejjebb halad a dekoltázs felé.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Bókolni.~
*Soha nem bókot még lányoknak. Sem nőknek. Sőt, sosem nézte meg őket úgy bókolni kelljen nekik. Még azért sem bámult meg egyet sem, mert annyira tetszettek volna neki. Ránéz hát Madyeleine-re, és megkeresi az első pár dolgot, amit szépnek talál benne.*
- Ritkán találkozni ennyire kedves, figyelmes és gondoskodó nővel, mint te, Maydeleine.
*Nem tudja, hogy ez jó lesz-e, vagy a nő ilyesmire gondolt-e, Ernuss csak kimondja, ami először az eszébe jut.*
- Nem kell bocsánatot kérned, elvégre nem a magamfajtához vagy szokva.
*Azt, hogy egy férfi gyorsabban készen áll a dologra, rögtön látja, elvégre a bizonyítékra az előbb tapintottak rá. Ezután Maydeleine sokkal finomabb cirógatásokkal jutalmazza, amire már Ernuss teste is másképpen reagál: ugyan úgy, ahogyan minden más férfié is tenné. Sajnos gyorsan véget ér, és az előbbi kifejtésből, na meg abból, hogy a nő hátrafekszik, tudja, hogy mi következik.
A kecses test fölé mászik, és először csak kissé ügyetlen csókot ad az ajkakra: ezt már ismeri. Azonban rájön, hogy ez kevés lesz, így pár lassú váltás után úgy dönt, kipróbál valamit. A nő fölött térdelve ráhajol annak nyakára, és azt is elkezdi csókolgatni. Figyeli a reakciókat, hogy jól csinálja-e. illetve, hogy kap-e mellé egyáltalán valamilyen tanácsot. Ha nem, úgy lejjebb halad a dekoltázs felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996