Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:52:39
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:52:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria irodája//
*Érzékeli, hogy Welly feszült, de még nem tudná megmondani, hogy ez rá nézve mit jelent, hiszen egy új ötlet kezdeményezése is járhat izgalommal, mikor fel kell terjeszteni. Nem akar találgatni, inkább kivárja az idejét. A szabadkozásra szomorúan elmosolyodik.*
- Nem állítom, hogy másképp volna. Figyelmes tőled, hogy gondolsz rám.
*Jólesik neki, hogy valaki észreveszi az igényeit, és nem várja el, hogy eljátssza a mindig energikus és mindenre idővel rendelkező vezetőt. Megadja a feloldozást, hiszen nem neheztel.*
- De biztos vagyok benne, hogy nem jöttél volna, ha nem fontos dologról volna szó.
*Az ital körüli bizonytalanság már elkerüli a figyelmét, csupán örül a végeredménynek. Jólesik most pepecselnie a palackkal és a poharakkal. A sűrű, barnás folyadék kitöltése némi kézügyességet igényel, hogy ne cseppenjen mellé, s egészen elégedett, milyen elegáns mozdulattal sikerül mindent a pohárban és a palackban tartania. Visszadugaszolja a likőrféleséget, miután úgy egy ujjnyit töltött belőle az egyenes falú poharakba. Ebből is tartania kellene többfélét, nem igazán illik ilyen ínyencséghez, szinte több tapad a pohár falára, mint amennyit ki lehet inni belőle. Felveszi a kristálymetszésű poharakat, és az egyiket átnyújtja Wellynek. Amint leül, maga is megszagolja bazsalyogva. Valamiért az ibolyára emlékezteti, de lehet, hogy csak túl hosszú volt számára ez a nap.*
- Bármi is ez, életet ment.
*Nevet halkan. Míg Welly beszél, s tovább feszeng, Zammiria elégedetten megízleli az italt. Az íze sem különb az illatánál, nem kizárt, hogy megtalálta saját kedvencét. Leereszti a poharat, s figyelmét a nőnek szenteli. Visszakúszik az arcára egy kisimultabb, semlegesebb arckifejezés, de a tekintete éberebbé válik, rossz hírekre számít. A pillantása egy ideig a nő arcán függ a csend beálltával is, talán jeleket keres az indoklás körül, talán megfontolja csak a dolgot, vagy hogy mennyire látja véglegesnek a nő döntését, de nem válaszol azonnal.
Lehet, hogy csak Zammiria képzeli, de mintha egy sejlő, hűvös áramlatot indított volna útjára a nyílt vallomás. Tekintete a parázsló kandallóra vándorol csendesen, most már sajnálja, hogy nem szította fel a tüzet, mikor belépett. Fáradtan sóhajt egyet, és halkan felel.*
- Sosem öröm egy jó munkaerőtől megvárni. De ha menni akarsz, nem foglak tartóztatni.
*Visszaemeli tekintetét Wellyre.*
- Nem kell, hogy mindenki számára a végállomást jelentse a Sellőház. Remélem, bejön a számításod a nagybátyád földjén és olyan életet építhetsz, amilyet szeretnél. És még lesz alkalmunk találkozni.
*Enyhén elmosolyodik. Leteszi a poharát az asztalra, és feláll, majd az asztalához sétál.*
- Ha jól sejtem, a mai napot szántad az utolsónak.
*Kihúz egy fiókot, és kivesz egy szütyőt, majd a nőhöz sétál.*
- Így el is számolhatunk a béreddel most rögtön.
*Átnyújt 500 aranyat Wellyradona Augusztynna számára.
*
- Segítség a kezdéshez. Az ajtónk pedig mindig nyitva áll, ha meggondolnád magad.
*Érzékeli, hogy Welly feszült, de még nem tudná megmondani, hogy ez rá nézve mit jelent, hiszen egy új ötlet kezdeményezése is járhat izgalommal, mikor fel kell terjeszteni. Nem akar találgatni, inkább kivárja az idejét. A szabadkozásra szomorúan elmosolyodik.*
- Nem állítom, hogy másképp volna. Figyelmes tőled, hogy gondolsz rám.
*Jólesik neki, hogy valaki észreveszi az igényeit, és nem várja el, hogy eljátssza a mindig energikus és mindenre idővel rendelkező vezetőt. Megadja a feloldozást, hiszen nem neheztel.*
- De biztos vagyok benne, hogy nem jöttél volna, ha nem fontos dologról volna szó.
*Az ital körüli bizonytalanság már elkerüli a figyelmét, csupán örül a végeredménynek. Jólesik most pepecselnie a palackkal és a poharakkal. A sűrű, barnás folyadék kitöltése némi kézügyességet igényel, hogy ne cseppenjen mellé, s egészen elégedett, milyen elegáns mozdulattal sikerül mindent a pohárban és a palackban tartania. Visszadugaszolja a likőrféleséget, miután úgy egy ujjnyit töltött belőle az egyenes falú poharakba. Ebből is tartania kellene többfélét, nem igazán illik ilyen ínyencséghez, szinte több tapad a pohár falára, mint amennyit ki lehet inni belőle. Felveszi a kristálymetszésű poharakat, és az egyiket átnyújtja Wellynek. Amint leül, maga is megszagolja bazsalyogva. Valamiért az ibolyára emlékezteti, de lehet, hogy csak túl hosszú volt számára ez a nap.*
- Bármi is ez, életet ment.
*Nevet halkan. Míg Welly beszél, s tovább feszeng, Zammiria elégedetten megízleli az italt. Az íze sem különb az illatánál, nem kizárt, hogy megtalálta saját kedvencét. Leereszti a poharat, s figyelmét a nőnek szenteli. Visszakúszik az arcára egy kisimultabb, semlegesebb arckifejezés, de a tekintete éberebbé válik, rossz hírekre számít. A pillantása egy ideig a nő arcán függ a csend beálltával is, talán jeleket keres az indoklás körül, talán megfontolja csak a dolgot, vagy hogy mennyire látja véglegesnek a nő döntését, de nem válaszol azonnal.
Lehet, hogy csak Zammiria képzeli, de mintha egy sejlő, hűvös áramlatot indított volna útjára a nyílt vallomás. Tekintete a parázsló kandallóra vándorol csendesen, most már sajnálja, hogy nem szította fel a tüzet, mikor belépett. Fáradtan sóhajt egyet, és halkan felel.*
- Sosem öröm egy jó munkaerőtől megvárni. De ha menni akarsz, nem foglak tartóztatni.
*Visszaemeli tekintetét Wellyre.*
- Nem kell, hogy mindenki számára a végállomást jelentse a Sellőház. Remélem, bejön a számításod a nagybátyád földjén és olyan életet építhetsz, amilyet szeretnél. És még lesz alkalmunk találkozni.
*Enyhén elmosolyodik. Leteszi a poharát az asztalra, és feláll, majd az asztalához sétál.*
- Ha jól sejtem, a mai napot szántad az utolsónak.
*Kihúz egy fiókot, és kivesz egy szütyőt, majd a nőhöz sétál.*
- Így el is számolhatunk a béreddel most rögtön.
*Átnyújt 500 aranyat Wellyradona Augusztynna számára.
*- Segítség a kezdéshez. Az ajtónk pedig mindig nyitva áll, ha meggondolnád magad.
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 23:11:21
Üzenet elküldve: 2020-05-03 23:11:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet//
//Parcy//
*Myr valahogy számít rá, hogy Parcy hidegen fogja fogadni szándékát. Hátán kissé fel is áll a szőr, amikor teljes nevén szólítják a fületlen jelző nélkül. Elvégre azt nem is árulta el a jelenlévőknek, amikor a bemutatkozáson volt a sor. De tudja természetesen, hogy ő is amolyan hivatalos hangnemben szólította meg Parcyt, berzenkedésre tehát nincs oka. De ha lenne is, nagy valószínűséggel nem ilyen helyzetben adna hangot elégedetlenségének. Mikor az elf szembe fordul vele, hideg szemeivel mélyen Parcy szemébe néz, csak hogy tudassa, hogy ő is tud jeges lenni, ha kell. Nézése viszont egyáltalán nem támadó. Mindössze határozottságról tanúskodnak szemei, s nyugodt, türelmes hangon kezd bele.*
- Azt hiszem, hibát követtem el. ~Bár te sem voltál szent, de mindegy.~ Kicsit hamar ítélkeztem. Belátom, hogy hibás vagyok. Szeretném, ha kibékülnénk. Nem várom, hogy jó barátok legyünk, de legalább úgy viszonyuljunk egymáshoz, mint munkatársak. Elvégre együtt fogunk majd dolgozni az épülő konyhában. És a háborúskodás pedig újabb békétlenséget szül, ami nem fog jóhoz vezetni.
*Mondandója összeszedettnek festhet, bár egyáltalán nem töltött időt azzal, hogy kitalálja. Csak éppen jön belőle az, ami elsőnek eszébe jut. Parcy eddigi viselkedését tapasztalva arra is számít, hogy nem lesz valami könnyű dolga, s valahogyan majd akkor is a békülés irányába fogja terelni a dolgot, no persze könyörögni nem fog. De majd elválik, hogy mit is kell tennie. Végső esetben, ha nagyon nem jut közös nevezőre Parcyval, segítséget kér Darelldtől.*
//Parcy//
*Myr valahogy számít rá, hogy Parcy hidegen fogja fogadni szándékát. Hátán kissé fel is áll a szőr, amikor teljes nevén szólítják a fületlen jelző nélkül. Elvégre azt nem is árulta el a jelenlévőknek, amikor a bemutatkozáson volt a sor. De tudja természetesen, hogy ő is amolyan hivatalos hangnemben szólította meg Parcyt, berzenkedésre tehát nincs oka. De ha lenne is, nagy valószínűséggel nem ilyen helyzetben adna hangot elégedetlenségének. Mikor az elf szembe fordul vele, hideg szemeivel mélyen Parcy szemébe néz, csak hogy tudassa, hogy ő is tud jeges lenni, ha kell. Nézése viszont egyáltalán nem támadó. Mindössze határozottságról tanúskodnak szemei, s nyugodt, türelmes hangon kezd bele.*
- Azt hiszem, hibát követtem el. ~Bár te sem voltál szent, de mindegy.~ Kicsit hamar ítélkeztem. Belátom, hogy hibás vagyok. Szeretném, ha kibékülnénk. Nem várom, hogy jó barátok legyünk, de legalább úgy viszonyuljunk egymáshoz, mint munkatársak. Elvégre együtt fogunk majd dolgozni az épülő konyhában. És a háborúskodás pedig újabb békétlenséget szül, ami nem fog jóhoz vezetni.
*Mondandója összeszedettnek festhet, bár egyáltalán nem töltött időt azzal, hogy kitalálja. Csak éppen jön belőle az, ami elsőnek eszébe jut. Parcy eddigi viselkedését tapasztalva arra is számít, hogy nem lesz valami könnyű dolga, s valahogyan majd akkor is a békülés irányába fogja terelni a dolgot, no persze könyörögni nem fog. De majd elválik, hogy mit is kell tennie. Végső esetben, ha nagyon nem jut közös nevezőre Parcyval, segítséget kér Darelldtől.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:52:00
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:52:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet...//
//Myr//
*Sokan úgy reagálnak a huzamosabb egyedüllétre, hogy kifejezetten keresik a társaságot. Parcy esetében ez nem így van, ő már alapvetőnek veszi a magányt, szinte lényéhez nőtt, ami szürreális jellemét tovább erősíti. Emiatt lepi meg, mikor felé fordul a gnóm. Nem, valójában semmi kedve beszélgetni, sőt, ami azt illeti, ha Darelld nem kéri meg rá, hogy viselkedjen, s nem lennének munkatársak, jó kikötői szokás szerint, nedédesen kihívná beszélgetni a természetbe, ahol egy laza suhintással elmetszené torkán a bronzszín bőrt. Szadista, gonosz gondolatok ezek a hosszúéletűtől, de belátható, amik történtek vele, szinte megkövetelik a lexikális tudás mellett kialakult, fejlett, de vadállatias ösztönlény szerepet. Szóval megáll, de nem tud kezdetekben mit reagálni, igazság szerint nem is szeretne semmit - de megkérték rá, hogy béküljön, az pedig az amúgy is gyerekes szituációt tovább rontaná. Gyakorlatilag meg azt sem tudja, mit jelent, ha bármi is "gyerekes" lenne, egyszer látott közelebbről kölyköt, ahhoz sem engedték három lábnál közelebb - később pedig ez a suhanc lett az oka, hogy vissza kellett térnie ide. Sóhajt egy nagyot, s hagyja, hogy némileg kicsússzon ellenszenve fogai közül, de nem tolja át rá teljesen a hangsúlyt.*
- Attól függ miről, Myr'Jinnar. *Hátrafordul, lassan, az őzgida szemek meg pont nem hatják meg. Szegény gnóm lány hamar ráeszmélhet, hogy egy igazi, élő jégcsappal találhatja szembe magát. Nem lesz könnyű beszélgetés, az előre látható, de semmi sincsen veszve, ha nyakaskodik is, de békíthető az elf.*
//Myr//
*Sokan úgy reagálnak a huzamosabb egyedüllétre, hogy kifejezetten keresik a társaságot. Parcy esetében ez nem így van, ő már alapvetőnek veszi a magányt, szinte lényéhez nőtt, ami szürreális jellemét tovább erősíti. Emiatt lepi meg, mikor felé fordul a gnóm. Nem, valójában semmi kedve beszélgetni, sőt, ami azt illeti, ha Darelld nem kéri meg rá, hogy viselkedjen, s nem lennének munkatársak, jó kikötői szokás szerint, nedédesen kihívná beszélgetni a természetbe, ahol egy laza suhintással elmetszené torkán a bronzszín bőrt. Szadista, gonosz gondolatok ezek a hosszúéletűtől, de belátható, amik történtek vele, szinte megkövetelik a lexikális tudás mellett kialakult, fejlett, de vadállatias ösztönlény szerepet. Szóval megáll, de nem tud kezdetekben mit reagálni, igazság szerint nem is szeretne semmit - de megkérték rá, hogy béküljön, az pedig az amúgy is gyerekes szituációt tovább rontaná. Gyakorlatilag meg azt sem tudja, mit jelent, ha bármi is "gyerekes" lenne, egyszer látott közelebbről kölyköt, ahhoz sem engedték három lábnál közelebb - később pedig ez a suhanc lett az oka, hogy vissza kellett térnie ide. Sóhajt egy nagyot, s hagyja, hogy némileg kicsússzon ellenszenve fogai közül, de nem tolja át rá teljesen a hangsúlyt.*
- Attól függ miről, Myr'Jinnar. *Hátrafordul, lassan, az őzgida szemek meg pont nem hatják meg. Szegény gnóm lány hamar ráeszmélhet, hogy egy igazi, élő jégcsappal találhatja szembe magát. Nem lesz könnyű beszélgetés, az előre látható, de semmi sincsen veszve, ha nyakaskodik is, de békíthető az elf.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 18:21:04
Üzenet elküldve: 2020-05-03 18:21:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zammiria irodája//
*Nem kicsit merev a tartása, mikor belép, miután megkapja az engedélyt, ez látszik rajta. Lassan becsukja maga mögött az ajtót és közelebb lép. Látja, ahogy a lámpás fénye lassan betölti az irodát.*
- Üdv! Ne haragudj a zavarásért, biztosan rengeteg dolgot van, ahogy látom, sorra érkeznek az új jelentkezők és neked is kell valamikor pihenni. *Szabadkozik mindjárt az elején, majd az ital kínálására közelebb is lép. Már azon van, hogy elutasítja a felajánlást, amikor a nő hozzáteszi, hogy jólesne számára, ha ő is inna. ~Talán a kapanyél is kicsusszan a hátsómból közben. ~ Hiába próbál lazának mutatkozni, egyszerűen már a nyaka is görcsbe áll a mondandótól, ami miatt az irodába kért időpontot a főnöktől.*
-Elfogadok egy keveset, köszönöm. *Amint megkapja az italt, helyet is foglal.*
-Nagyon érdekes illata van. *Jegyzi meg, hogy ne mindjárt a dolgok közepébe vágva rontsa el az egész hangulatot. Viszont a nő már a tartásából és a nyugtalan pillantásokból sejtheti, hogy ez nem egy örömteli bejelentés lesz.*
-Igen, vége a szolgálatnak mára. *Lötyköli meg az italt a pohárban és bele is kóstol, mert hát megnedvesített torokkal minden gördülékenyebben megy. Azaz reméli.*
-Szeretném azzal kezdeni, hogy sosem volt még jobb főnököm és tisztább, meg tisztességesebb helyen se dolgoztam még ez előtt. *Mert a körítés nem árt, viszont ebből már azért sejthető a dolog, de nem kívánja kétségek és találgatások között hagyni Zammiriát.*
-Szeretnék kilépni. Van az egyik nagybátyámnak egy szántója a várostól keletre, tennék egy próbát. *Nyújt némi magyarázatot a távozás okára is.*
*Nem kicsit merev a tartása, mikor belép, miután megkapja az engedélyt, ez látszik rajta. Lassan becsukja maga mögött az ajtót és közelebb lép. Látja, ahogy a lámpás fénye lassan betölti az irodát.*
- Üdv! Ne haragudj a zavarásért, biztosan rengeteg dolgot van, ahogy látom, sorra érkeznek az új jelentkezők és neked is kell valamikor pihenni. *Szabadkozik mindjárt az elején, majd az ital kínálására közelebb is lép. Már azon van, hogy elutasítja a felajánlást, amikor a nő hozzáteszi, hogy jólesne számára, ha ő is inna. ~Talán a kapanyél is kicsusszan a hátsómból közben. ~ Hiába próbál lazának mutatkozni, egyszerűen már a nyaka is görcsbe áll a mondandótól, ami miatt az irodába kért időpontot a főnöktől.*
-Elfogadok egy keveset, köszönöm. *Amint megkapja az italt, helyet is foglal.*
-Nagyon érdekes illata van. *Jegyzi meg, hogy ne mindjárt a dolgok közepébe vágva rontsa el az egész hangulatot. Viszont a nő már a tartásából és a nyugtalan pillantásokból sejtheti, hogy ez nem egy örömteli bejelentés lesz.*
-Igen, vége a szolgálatnak mára. *Lötyköli meg az italt a pohárban és bele is kóstol, mert hát megnedvesített torokkal minden gördülékenyebben megy. Azaz reméli.*
-Szeretném azzal kezdeni, hogy sosem volt még jobb főnököm és tisztább, meg tisztességesebb helyen se dolgoztam még ez előtt. *Mert a körítés nem árt, viszont ebből már azért sejthető a dolog, de nem kívánja kétségek és találgatások között hagyni Zammiriát.*
-Szeretnék kilépni. Van az egyik nagybátyámnak egy szántója a várostól keletre, tennék egy próbát. *Nyújt némi magyarázatot a távozás okára is.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:46:08
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:46:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria irodája//
*Egyre inkább csitul benne az a megfoghatatlan feszültség, ami a feladatok egyre rárakódásának terhéből fakadhatott, vagy talán egy kicsit az események feldolgozásának hiányát is mutatta. Izmai ellazulnak, arca kisimul, egy kicsit talán el is merül tudattalanjában. A kopogásra megrezzen. Fogalma sincs, mennyi időre esett ki ébersége, de valahogy sokkal pihentebbnek érzi magát, mint mikor lehunyta a szemét.*
- Szabad!
*Szól ki beletörődőn, hogy ennyi jutott most csak neki. Aztán feltápászkodik a kényelmes, bemelegített fotelből, hogy lámpást gyújtson. Nem akar senkit kényelmetlen helyzetbe hozni, hogy ilyen sötétben beszélgessenek. Ha a nő belép, még a lápmással láthatja bíbelődni, de már teret kezd hódítani a világosság. Zammiria az ajtó felé fordul, és egy apró mosoly fut át ajkain. Ha korábbi ígéretéből húzhat ki egyet a listán, jobb, mintha egy újabb feladat érkezik.*
- Szervusz, Welly! Foglalj helyet! Kérsz egy italt?
*Lép vissza a foteléhez, és forgatni kezdi a sűrűbb italt rejtő palackot.*
- Nem tudom, milyen, de finomnak látszik. Ha jól sejtem, letetted a szolgálatot, jólesne, ha velem tartanál...
*Pillant rá lágy mosollyal, és némi reménykedéssel, hogy egy kicsit megkóstolja a nőies jellegűnek ígérkező italt vele. Magának biztosan tölt, de ha Wellyt sikerül rábeszélnie, akkor neki is átnyújt egy poharat, majd visszaül a helyére. Puha hangon kérdezi.*
- Minden rendben van? Miről szerettél volna beszélni velem?
*Egyre inkább csitul benne az a megfoghatatlan feszültség, ami a feladatok egyre rárakódásának terhéből fakadhatott, vagy talán egy kicsit az események feldolgozásának hiányát is mutatta. Izmai ellazulnak, arca kisimul, egy kicsit talán el is merül tudattalanjában. A kopogásra megrezzen. Fogalma sincs, mennyi időre esett ki ébersége, de valahogy sokkal pihentebbnek érzi magát, mint mikor lehunyta a szemét.*
- Szabad!
*Szól ki beletörődőn, hogy ennyi jutott most csak neki. Aztán feltápászkodik a kényelmes, bemelegített fotelből, hogy lámpást gyújtson. Nem akar senkit kényelmetlen helyzetbe hozni, hogy ilyen sötétben beszélgessenek. Ha a nő belép, még a lápmással láthatja bíbelődni, de már teret kezd hódítani a világosság. Zammiria az ajtó felé fordul, és egy apró mosoly fut át ajkain. Ha korábbi ígéretéből húzhat ki egyet a listán, jobb, mintha egy újabb feladat érkezik.*
- Szervusz, Welly! Foglalj helyet! Kérsz egy italt?
*Lép vissza a foteléhez, és forgatni kezdi a sűrűbb italt rejtő palackot.*
- Nem tudom, milyen, de finomnak látszik. Ha jól sejtem, letetted a szolgálatot, jólesne, ha velem tartanál...
*Pillant rá lágy mosollyal, és némi reménykedéssel, hogy egy kicsit megkóstolja a nőies jellegűnek ígérkező italt vele. Magának biztosan tölt, de ha Wellyt sikerül rábeszélnie, akkor neki is átnyújt egy poharat, majd visszaül a helyére. Puha hangon kérdezi.*
- Minden rendben van? Miről szerettél volna beszélni velem?
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:20:52
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:20:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zammiria irodája//
*Mielőtt elindulna a főnökasszony irodája felé, még betér a saját szobájába, hogy így, a szolgálat utána felfrissítse magát. Kicsit megmosakszik és a haját is megint elkészíti, hogy egy pimasz hajtincs se tudjon szabadulni a szoros fogásból. Megigazítja a ruháját, aztán inkább úgy dönt, hogy lecseréli egy hasonlóra, mert felfedezni vél rajta egy sötétebb foltot. ~Nem is vettem észre, hogy rám ömlött. ~ Szokatlanul ideges, általában az ilyen nem tűnik fel neki, de a mostani helyzet más. Majd miután már minden úgy áll, ahogy kell, kisétál a szobából és kulcsra zárja, majd elindul Zammiria iroda felé. Amint odaér, vesz egy nagy levegőt és határozott kopogást hallat az ajtón. Várja a választ, nem szeretne hívatlanul betérni, az rossz fényt vetne rá. Másrészt pedig lehet még nem végzett a teendőivel és még itt sincsen, persze akkor mindenképpen megvárja, ezt már eldöntötte.*
*Mielőtt elindulna a főnökasszony irodája felé, még betér a saját szobájába, hogy így, a szolgálat utána felfrissítse magát. Kicsit megmosakszik és a haját is megint elkészíti, hogy egy pimasz hajtincs se tudjon szabadulni a szoros fogásból. Megigazítja a ruháját, aztán inkább úgy dönt, hogy lecseréli egy hasonlóra, mert felfedezni vél rajta egy sötétebb foltot. ~Nem is vettem észre, hogy rám ömlött. ~ Szokatlanul ideges, általában az ilyen nem tűnik fel neki, de a mostani helyzet más. Majd miután már minden úgy áll, ahogy kell, kisétál a szobából és kulcsra zárja, majd elindul Zammiria iroda felé. Amint odaér, vesz egy nagy levegőt és határozott kopogást hallat az ajtón. Várja a választ, nem szeretne hívatlanul betérni, az rossz fényt vetne rá. Másrészt pedig lehet még nem végzett a teendőivel és még itt sincsen, persze akkor mindenképpen megvárja, ezt már eldöntötte.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:49:39
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:49:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria irodája//
*Kellemes levezetőnek érzi Launridan társaságát és tréfás megjegyzéseit, mielőtt egy kicsit reményei szerint magára marad. Amint elbúcsúznak, visszafelé még bekukkant a Myr és Parcy gondjaira bízott szobákba, ahol már egyikük sem ténykedik. Látszik a haladás, azonban valahogy baljósnak érzi ezt a mozdulatlan csendet. Persze másfelől szinte már ölni tudna érte.
Levonul az emeletről, majd tesz egy kitérőt a pincébe, hogy valami zamatos, édeskés vörösbort vételezzen magának. Megakad a szeme egy sűrű likőrféleségen is, elégedett mosollyal húzza ki a szalmaágyból, és csapja a hóna alá. Talán pozíciójához nem illendő póriassággal. Így vonul az irodájába, mit kulccsal nyit, s hihetetlen megkönnyebbüléssel csukja be maga után az ajtót. Odabent csak a kandalló fénye pislákol, de egyáltalán nem bánja ezt a mély homályt, egyébként sincs többre szüksége hozzá, hogy tökéletesen lásson. Leteszi a palackokat a dohányzóasztalra a vendégfogadó sarokban, és kristálypoharakat visz oda. Egyelőre nem tölt, csak kimerülten süpped az egyik párnázott fotelba, félhangosan felsóhajt és lehunyja szemeit. Így is marad egy ideig. Kicsit pattan egyet-egyet a tűz a kormos hasábon, de már kihunyóban van. Azonban ezt sem bánja most, a hűvös levegőt pihentetőnek érzi.*
*Kellemes levezetőnek érzi Launridan társaságát és tréfás megjegyzéseit, mielőtt egy kicsit reményei szerint magára marad. Amint elbúcsúznak, visszafelé még bekukkant a Myr és Parcy gondjaira bízott szobákba, ahol már egyikük sem ténykedik. Látszik a haladás, azonban valahogy baljósnak érzi ezt a mozdulatlan csendet. Persze másfelől szinte már ölni tudna érte.
Levonul az emeletről, majd tesz egy kitérőt a pincébe, hogy valami zamatos, édeskés vörösbort vételezzen magának. Megakad a szeme egy sűrű likőrféleségen is, elégedett mosollyal húzza ki a szalmaágyból, és csapja a hóna alá. Talán pozíciójához nem illendő póriassággal. Így vonul az irodájába, mit kulccsal nyit, s hihetetlen megkönnyebbüléssel csukja be maga után az ajtót. Odabent csak a kandalló fénye pislákol, de egyáltalán nem bánja ezt a mély homályt, egyébként sincs többre szüksége hozzá, hogy tökéletesen lásson. Leteszi a palackokat a dohányzóasztalra a vendégfogadó sarokban, és kristálypoharakat visz oda. Egyelőre nem tölt, csak kimerülten süpped az egyik párnázott fotelba, félhangosan felsóhajt és lehunyja szemeit. Így is marad egy ideig. Kicsit pattan egyet-egyet a tűz a kormos hasábon, de már kihunyóban van. Azonban ezt sem bánja most, a hűvös levegőt pihentetőnek érzi.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-01 19:43:12
Üzenet elküldve: 2020-05-01 19:43:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szobafoglalás//
//Zárás//
*Ha valamit el lehet mondani Lauról azt biztosan, hogy előítéletből egy csepp sem került belé, mikor az istenek odafent kvalitásait mérték. Ironikus is lenne részéről, hiszen hétköznapi mértékkel ő sem él éppen el nem ítélendő életet. Ezen felül még félvér is, ami a sötételfhez hasonlóan szintén nem a legnépszerűbb faj Lanawinon. Még saját apja is lemondott róla emiatt, holott ő hozta össze, de anyjával töltött éjszakája következményére már közel sem tekintett olyan büszkén, mint az emberből faragott asszony elcsábításának rövidtávú örömeire.
Büszkeséggel színezett mosollyal nyugtázza az elismerést. Launridannak valóban megvan a magához való esze, és ezt megfelelő közegben bizonyára tudja majd kamatoztatni is. Eddig nem sokan hallgatták meg, legjobb esetben is csak azok a nő vendégei, akik látszatkeltés miatt tették le voksukat társasága mellett. De ők valójában egyáltalán nem vették számításba.
Miután elintézték az adminisztrációt, és beléptek a pult mögül nyíló ajtón, a Lau egyből bennfentesnek érzi magát. Még sosem tartozott egyetlen szervezethez sem, így az érzés is új, de egyértelműen kellemes. Az ajtó szigetelése elnyomja a kint szóló muzsikát, és a vendégek hangján is tompít kicsit. Figyelmét teljes egészében Zammiria tárlatvezetésére fordítja, és fejben jegyzetel, hogy később mindent elsőre megtaláljon.*
- Remekül hangzik! Várom, hogy megismerhessek mindenkit.
*Megszokásból még hozzátenne valami olyasmit, hogy „már megérné, ha legalább fele annyira elbűvölőek, mint akikkel eddig találkoztam”, de visszafogja magát. Hozzá kell szoknia, hogy mostantól munkatársak, és teljesen felesleges, sőt inkább visszás dolog lehet bókokkal elárasztani őket. A száját elhagyó ékes szólamoknak mindig van valóságalapjuk, mert azt már megtanulta, hogy anélkül sokkal nehezebb hitelesen hozni a figurát. Mostantól azonban jobban örülne neki, ha valahol egyenrangú félként létezhetne. A megszokás levetkőzése nélkül pedig ezt a szándékát ásná alá hosszú távon. Ezen kívül el kell különíteni a kuncsaftot a munkatárstól. Csak hát, ezidáig csak az elsővel találkozott.*
- Igen, érzékeltem, hogy elég mozgalmas feladat az Öné.
*Bólogat értően miközben léptével a holdfényszín tincsek gazdáját, tekintetével pedig a bemutatott ajtókat követi. Átsiklik azok felett, melyekről nem esik szó. Idővel vagy meg tudja mit rejtenek, vagy nem.
Lau sem mostanában evett utoljára, úgyhogy mielőtt felveszi első műszakját, lehetséges, hogy szüksége lesz pár falatra. Egyúttal be is tud mutatkozni a konyhán dolgozóknak.*
- Köszönöm, észben tartom.
*A fürdőház említésére megdobban a szíve. Sokat hallott már róla, de arra még nem volt alkalma, hogy kipróbálja. Ez is megváltozik a napokban, az teljesen biztos.*
~ Mondjuk, lehet nem ártana megtanulni úszni... ~
*Nem is merné beismerni senkinek, hogy elsüllyed, mint egy kő, ahogy mélyvízbe kerül. Mókás tulajdonság, tekintve, hogy mostantól hivatalosan is a Sellők közé tartozik. Na, majd orvosolja valamikor.*
- Formában tartani, formába hozni...
*Enyhe pír fut át arcán. Szerencsés genetikával áldotta meg a sors, de nem éppen a legaktívabb életmódot társítja hozzá. Egyelőre még minden rendben, feszes és szálkás a teste, de ez valószínűleg nem sokáig marad így. Eddig ugye jóval nélkülözőbb életmódot is élt, nem állt rendelkezésére egy konyha, ahol főznek rá bármikor, ha szükségét érzi... Az eddigi mentális feljegyzései mellé odabiggyeszti, hogy „alakra vigyázni – edzőtermet meglátogatni”. Az ég óvja attól, hogy pár hónap múlva puha párnák telepedjenek karcsú derekára, és karrierje egyből elkezdjen lefele ívelni. Az kéne még...
A lépcsőn is követi újdonsült főnökét, majd megáll a megnevezett ajtónál. Izgatottan helyezi a zárba a kulcsot, s nyit be a szobába, melyet mostantól lakhelyének nevezhet. A sötételf nagyvonalúsága eddig is lenyűgözte, a ruhák és egyéb holmik használatára való invitálás már csak hab a tortán. Úgy érzi, minden felmerülő kérdésre választ kapott. Már csak annyi a dolga, hogy felfrissüljön, egyen valamit, és beálljon a sorba. Később még el akar elszaladni holmijaiért régi lakására, egyúttal szólni a ház tulajdonosának, hogy mostantól nem tart igényt rá, de ez a holnap zenéje. Visszamosolyog Zammiriára.*
- Szerintem nincs, ha felmerül valami, biztosan találok valakit aki segít, vagy Önhöz igazít. Még egyszer köszönöm.
*A szoba küszöbén állva mosolyogva megzörgeti a kezében tartott kulcsokat, hogy jelezze, most éppen miért fejezi ki háláját.*
- További szép estét!
*Pár másodpercig merengve követi tekintetével a távozó nőt, majd halk sóhajjal – a boldogabbik fajtából – belép szobájába, és becsukja maga mögött az ajtót.*
//Zárás//
*Ha valamit el lehet mondani Lauról azt biztosan, hogy előítéletből egy csepp sem került belé, mikor az istenek odafent kvalitásait mérték. Ironikus is lenne részéről, hiszen hétköznapi mértékkel ő sem él éppen el nem ítélendő életet. Ezen felül még félvér is, ami a sötételfhez hasonlóan szintén nem a legnépszerűbb faj Lanawinon. Még saját apja is lemondott róla emiatt, holott ő hozta össze, de anyjával töltött éjszakája következményére már közel sem tekintett olyan büszkén, mint az emberből faragott asszony elcsábításának rövidtávú örömeire.
Büszkeséggel színezett mosollyal nyugtázza az elismerést. Launridannak valóban megvan a magához való esze, és ezt megfelelő közegben bizonyára tudja majd kamatoztatni is. Eddig nem sokan hallgatták meg, legjobb esetben is csak azok a nő vendégei, akik látszatkeltés miatt tették le voksukat társasága mellett. De ők valójában egyáltalán nem vették számításba.
Miután elintézték az adminisztrációt, és beléptek a pult mögül nyíló ajtón, a Lau egyből bennfentesnek érzi magát. Még sosem tartozott egyetlen szervezethez sem, így az érzés is új, de egyértelműen kellemes. Az ajtó szigetelése elnyomja a kint szóló muzsikát, és a vendégek hangján is tompít kicsit. Figyelmét teljes egészében Zammiria tárlatvezetésére fordítja, és fejben jegyzetel, hogy később mindent elsőre megtaláljon.*
- Remekül hangzik! Várom, hogy megismerhessek mindenkit.
*Megszokásból még hozzátenne valami olyasmit, hogy „már megérné, ha legalább fele annyira elbűvölőek, mint akikkel eddig találkoztam”, de visszafogja magát. Hozzá kell szoknia, hogy mostantól munkatársak, és teljesen felesleges, sőt inkább visszás dolog lehet bókokkal elárasztani őket. A száját elhagyó ékes szólamoknak mindig van valóságalapjuk, mert azt már megtanulta, hogy anélkül sokkal nehezebb hitelesen hozni a figurát. Mostantól azonban jobban örülne neki, ha valahol egyenrangú félként létezhetne. A megszokás levetkőzése nélkül pedig ezt a szándékát ásná alá hosszú távon. Ezen kívül el kell különíteni a kuncsaftot a munkatárstól. Csak hát, ezidáig csak az elsővel találkozott.*
- Igen, érzékeltem, hogy elég mozgalmas feladat az Öné.
*Bólogat értően miközben léptével a holdfényszín tincsek gazdáját, tekintetével pedig a bemutatott ajtókat követi. Átsiklik azok felett, melyekről nem esik szó. Idővel vagy meg tudja mit rejtenek, vagy nem.
Lau sem mostanában evett utoljára, úgyhogy mielőtt felveszi első műszakját, lehetséges, hogy szüksége lesz pár falatra. Egyúttal be is tud mutatkozni a konyhán dolgozóknak.*
- Köszönöm, észben tartom.
*A fürdőház említésére megdobban a szíve. Sokat hallott már róla, de arra még nem volt alkalma, hogy kipróbálja. Ez is megváltozik a napokban, az teljesen biztos.*
~ Mondjuk, lehet nem ártana megtanulni úszni... ~
*Nem is merné beismerni senkinek, hogy elsüllyed, mint egy kő, ahogy mélyvízbe kerül. Mókás tulajdonság, tekintve, hogy mostantól hivatalosan is a Sellők közé tartozik. Na, majd orvosolja valamikor.*
- Formában tartani, formába hozni...
*Enyhe pír fut át arcán. Szerencsés genetikával áldotta meg a sors, de nem éppen a legaktívabb életmódot társítja hozzá. Egyelőre még minden rendben, feszes és szálkás a teste, de ez valószínűleg nem sokáig marad így. Eddig ugye jóval nélkülözőbb életmódot is élt, nem állt rendelkezésére egy konyha, ahol főznek rá bármikor, ha szükségét érzi... Az eddigi mentális feljegyzései mellé odabiggyeszti, hogy „alakra vigyázni – edzőtermet meglátogatni”. Az ég óvja attól, hogy pár hónap múlva puha párnák telepedjenek karcsú derekára, és karrierje egyből elkezdjen lefele ívelni. Az kéne még...
A lépcsőn is követi újdonsült főnökét, majd megáll a megnevezett ajtónál. Izgatottan helyezi a zárba a kulcsot, s nyit be a szobába, melyet mostantól lakhelyének nevezhet. A sötételf nagyvonalúsága eddig is lenyűgözte, a ruhák és egyéb holmik használatára való invitálás már csak hab a tortán. Úgy érzi, minden felmerülő kérdésre választ kapott. Már csak annyi a dolga, hogy felfrissüljön, egyen valamit, és beálljon a sorba. Később még el akar elszaladni holmijaiért régi lakására, egyúttal szólni a ház tulajdonosának, hogy mostantól nem tart igényt rá, de ez a holnap zenéje. Visszamosolyog Zammiriára.*
- Szerintem nincs, ha felmerül valami, biztosan találok valakit aki segít, vagy Önhöz igazít. Még egyszer köszönöm.
*A szoba küszöbén állva mosolyogva megzörgeti a kezében tartott kulcsokat, hogy jelezze, most éppen miért fejezi ki háláját.*
- További szép estét!
*Pár másodpercig merengve követi tekintetével a távozó nőt, majd halk sóhajjal – a boldogabbik fajtából – belép szobájába, és becsukja maga mögött az ajtót.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:32:40
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:32:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szobafoglalás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Láthatóan mulattatja a helyzet, hiúságának jólesik a gondolat, hogy talán a női oldalát is értékelik, s nem csak a mélységi szörnyeteget látják benne, aki holdtalan éjeken óvatlan lelkek szívéből falatozik nyitott mellkasuk fölött. Igaz, ennek is megvan a maga romantikája... Tetszik neki az ötlet, hogy egy kicsit kiszakadjon a csillogó Sellőházból, és titokban valami olyat tegyen, ami régi életére emlékezteti. Még inkább vágy ébred benne a tudás iránt. A megfejthetetlen mosoly szélesedik, s bal szemöldöke enyhén emelkedik, mikor Launridan felveti az új szerep gondolatát, de talánynak hagyja meg, hogy miként értékeli a gesztust. Kényelmesen kortyolgat, míg a férfi érdekes nézeteket oszt meg vele. Összességében meggyőzte róla, hogy van realitásérzéke és intelligens. Leteszi a poharát és puhán felel.*
- Igaza van. Lehetetlenség mindenki kedvére tenni, különösen annyi előítélet közepette. Örülök, hogy ezek jelét eddig még nem adta.
*Fordítja meg az elismerések irányát egy elismerő mosoly kíséretében.*
- Szeretem hasznát venni az okos gondolatoknak és az értő szemeknek...
*E gondolathoz magától nem tesz többet egy komoly, jelentőségteljes pillantásnál, hogy jelezze, itt jóval több bújik a sorok között. Tagjai megmozgatása új élénkséggel lepi meg, ennél már csak a friss levegő lenne jobb hatással rá, ám arra még várnia kell. Némi intézkedés után belépnek hát a szolgálati területre, ahol az ajtó csukódása után a zene és a sűrű, meleg légtér érzete eltompul. Fali lámpások világítják meg az utat.*
- Ez a folyosó körbevezet a személyzet által használt földszinti részeken.
*Indul el, hogy kényelmes tempóban felfedezzék.*
- Ez itt a különterem, amit rendezvények számára tartunk fenn. Legutóbb a személyzet számára szerveztünk egy közös mulatságot.
*Int kezével egy baloldalon álló ajtóra.*
- Azt hiszem, hamarosan időszerű megismételnünk. Mindenkire ráfér a lazítás, és sok új tagunk lett, akiknek alkalmat adhat az ismerkedésre.
*Egy pillanatra elhallgat és árnyék suhan át az arcán, ám gyorsan tovatűnik.*
- Ezen a folyosón áll az irodám is. Csak akkor van nyitva, ha itt vagyok.
*Mutat jobb felé egy másik ajtóra, néhány méterrel arrébb.*
- Ez ritkán esik meg.
*Mosolyodik el ironikusan. Akadnak más bejáratok is, amiket elhagynak, ám azokat nem tartja érdekesnek a férfi számára. Ahogy közelednek a folyosó vége felé, finom illatok csiklandozzák meg az orrát. Ráébred, hogy már nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára. A zajok alapján az ételeket készítik a közelben, s bizony hamarosan elhaladhatnak a nyüzsgő, zsongó, csattogó, csörömpölő konyha előtt, mely innen érkezve balra esik a forduló után.*
- Bármikor, ha szükségét érzi, itt gondoskodik a konyha személyzete az étkezéséről. Eggyel arrébb pedig a mosoda szintén a rendelkezésére áll. Azon keresztül is elérhető a fürdőház.
*A mosoda egy kicsit odébb eső, nyitott ajtajú terem, ahol nagy mosódézsák állnak, és kiteregetett ruhák függnek a másik végében.*
- Van edzőtermünk a pincében, a lejárót itt találja.
*Ez az ajtó pedig jobbra esik, közelebb, mint a mosoda bejárata.*
- Ha szeretné formában tartani magát esetleg…
*Mosolyog hozzá huncutul. Szemben már látni a folyosó végét, amit egy ajtó zár el, mellette őr, előtte pedig egy lépcső vezet fel jobbra az emeletre.*
- Azon az ajtón túl már a szabad ég nyílik meg, ez a hátsó kijáratunk. A lépcső a személyzet lakószobáihoz vezet fel.
*Elgondolkodik rajta, hogy innen visszafordul, de eszébe jut, hogy az emeleten dolgoznak most az új lakószobákon, s szeretné látni, hol tart a dolog. Így hát, amennyiben Launridan mindeddig vele tartott, az emeletre is felsétál vele, majd az ajtajáig kíséri. A kulcs a férfinál van, ezért félreáll, hogy kinyithassa, és körbenézhessen.*
- Ez mostantól az Ön lakhelye. Ha kiteszi a táblát a kilincsre, akkor a személyzet rendet rak, de maga is elvégezheti. Egyébként nem fogják zavarni. Akadnak itt hasznos holmik, és ruhák a szekrényben, vegyesen férfi és nő számára is. Ha szeretne helyet felszabadítani, érdeklődjön a személyzetnél, egyébként bármit használhat.
*Launridannal szembe fordul egy futó mosollyal.*
- Remélem, jól érzi majd magát nálunk, és gyorsan beilleszkedik a csapatba. Ha nincs más megbeszélnivalónk, akkor én most távozom is.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Láthatóan mulattatja a helyzet, hiúságának jólesik a gondolat, hogy talán a női oldalát is értékelik, s nem csak a mélységi szörnyeteget látják benne, aki holdtalan éjeken óvatlan lelkek szívéből falatozik nyitott mellkasuk fölött. Igaz, ennek is megvan a maga romantikája... Tetszik neki az ötlet, hogy egy kicsit kiszakadjon a csillogó Sellőházból, és titokban valami olyat tegyen, ami régi életére emlékezteti. Még inkább vágy ébred benne a tudás iránt. A megfejthetetlen mosoly szélesedik, s bal szemöldöke enyhén emelkedik, mikor Launridan felveti az új szerep gondolatát, de talánynak hagyja meg, hogy miként értékeli a gesztust. Kényelmesen kortyolgat, míg a férfi érdekes nézeteket oszt meg vele. Összességében meggyőzte róla, hogy van realitásérzéke és intelligens. Leteszi a poharát és puhán felel.*
- Igaza van. Lehetetlenség mindenki kedvére tenni, különösen annyi előítélet közepette. Örülök, hogy ezek jelét eddig még nem adta.
*Fordítja meg az elismerések irányát egy elismerő mosoly kíséretében.*
- Szeretem hasznát venni az okos gondolatoknak és az értő szemeknek...
*E gondolathoz magától nem tesz többet egy komoly, jelentőségteljes pillantásnál, hogy jelezze, itt jóval több bújik a sorok között. Tagjai megmozgatása új élénkséggel lepi meg, ennél már csak a friss levegő lenne jobb hatással rá, ám arra még várnia kell. Némi intézkedés után belépnek hát a szolgálati területre, ahol az ajtó csukódása után a zene és a sűrű, meleg légtér érzete eltompul. Fali lámpások világítják meg az utat.*
- Ez a folyosó körbevezet a személyzet által használt földszinti részeken.
*Indul el, hogy kényelmes tempóban felfedezzék.*
- Ez itt a különterem, amit rendezvények számára tartunk fenn. Legutóbb a személyzet számára szerveztünk egy közös mulatságot.
*Int kezével egy baloldalon álló ajtóra.*
- Azt hiszem, hamarosan időszerű megismételnünk. Mindenkire ráfér a lazítás, és sok új tagunk lett, akiknek alkalmat adhat az ismerkedésre.
*Egy pillanatra elhallgat és árnyék suhan át az arcán, ám gyorsan tovatűnik.*
- Ezen a folyosón áll az irodám is. Csak akkor van nyitva, ha itt vagyok.
*Mutat jobb felé egy másik ajtóra, néhány méterrel arrébb.*
- Ez ritkán esik meg.
*Mosolyodik el ironikusan. Akadnak más bejáratok is, amiket elhagynak, ám azokat nem tartja érdekesnek a férfi számára. Ahogy közelednek a folyosó vége felé, finom illatok csiklandozzák meg az orrát. Ráébred, hogy már nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára. A zajok alapján az ételeket készítik a közelben, s bizony hamarosan elhaladhatnak a nyüzsgő, zsongó, csattogó, csörömpölő konyha előtt, mely innen érkezve balra esik a forduló után.*
- Bármikor, ha szükségét érzi, itt gondoskodik a konyha személyzete az étkezéséről. Eggyel arrébb pedig a mosoda szintén a rendelkezésére áll. Azon keresztül is elérhető a fürdőház.
*A mosoda egy kicsit odébb eső, nyitott ajtajú terem, ahol nagy mosódézsák állnak, és kiteregetett ruhák függnek a másik végében.*
- Van edzőtermünk a pincében, a lejárót itt találja.
*Ez az ajtó pedig jobbra esik, közelebb, mint a mosoda bejárata.*
- Ha szeretné formában tartani magát esetleg…
*Mosolyog hozzá huncutul. Szemben már látni a folyosó végét, amit egy ajtó zár el, mellette őr, előtte pedig egy lépcső vezet fel jobbra az emeletre.*
- Azon az ajtón túl már a szabad ég nyílik meg, ez a hátsó kijáratunk. A lépcső a személyzet lakószobáihoz vezet fel.
*Elgondolkodik rajta, hogy innen visszafordul, de eszébe jut, hogy az emeleten dolgoznak most az új lakószobákon, s szeretné látni, hol tart a dolog. Így hát, amennyiben Launridan mindeddig vele tartott, az emeletre is felsétál vele, majd az ajtajáig kíséri. A kulcs a férfinál van, ezért félreáll, hogy kinyithassa, és körbenézhessen.*
- Ez mostantól az Ön lakhelye. Ha kiteszi a táblát a kilincsre, akkor a személyzet rendet rak, de maga is elvégezheti. Egyébként nem fogják zavarni. Akadnak itt hasznos holmik, és ruhák a szekrényben, vegyesen férfi és nő számára is. Ha szeretne helyet felszabadítani, érdeklődjön a személyzetnél, egyébként bármit használhat.
*Launridannal szembe fordul egy futó mosollyal.*
- Remélem, jól érzi majd magát nálunk, és gyorsan beilleszkedik a csapatba. Ha nincs más megbeszélnivalónk, akkor én most távozom is.
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:52:25
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:52:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Béküléskezdeményezés Parcy felé//
*Kis idő után abbahagyja a célba dobást, s elhagyja az edzőtermet. ~Még szerencse, hogy a kabátomat fent hagytam a szobámban. Csak még jobban kimelegedtem volna benne.~ Most is azért meg van egy kicsit izzadva, de amíg a konyha irányába sétál, a gyenge menetszél fel is szárítja azt a néhány izzadtságcseppet, ami a homlokára kiült. ~Hátha itt van már Paranvyr is.~ S ahogy ezt gondolja, rögtön meg is látja az elf férfit. Ideje már nincs arra, hogy kitalálja, mit is mondjon. Helyette úgy dönt, hogy majd a helyzetnek megfelelően beszél.*
- Paranvyr, beszélhetnénk?* Kérdezi a férfihez lépve, s szemeiből jóindulat árad.*
*Kis idő után abbahagyja a célba dobást, s elhagyja az edzőtermet. ~Még szerencse, hogy a kabátomat fent hagytam a szobámban. Csak még jobban kimelegedtem volna benne.~ Most is azért meg van egy kicsit izzadva, de amíg a konyha irányába sétál, a gyenge menetszél fel is szárítja azt a néhány izzadtságcseppet, ami a homlokára kiült. ~Hátha itt van már Paranvyr is.~ S ahogy ezt gondolja, rögtön meg is látja az elf férfit. Ideje már nincs arra, hogy kitalálja, mit is mondjon. Helyette úgy dönt, hogy majd a helyzetnek megfelelően beszél.*
- Paranvyr, beszélhetnénk?* Kérdezi a férfihez lépve, s szemeiből jóindulat árad.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-29 13:42:36
Üzenet elküldve: 2020-04-29 13:42:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Paranvyr, amint Beltryst az istállóban tudhatja, elindul a kertbe. Felnéz a holdakra, mindig ezt a sablonos, de magányos lelke számára megnyugtató dolgot szokta csinálni, vagy inkább nem csinálni, amikor valami vagy valaki felzaklatja. Mindig egyedül volt, nem igazán szokott emiatt megbízni másokban. Valahogyan, előbb vagy utóbb rá kell jönnie, hogy az emberek és egyéb népek elhagyják, ő pedig ott marad, két szék közé esve. Azonban hiába keresi a holdakat, most sehol sincsenek, az ég beborult. Kissé morcosan veszi ezt tudomásul, aztán bemegy. Feltámad a szél, ő esőt sejt és semmi kedve nincsen megázni. Ha Myr meg szeretné keresni, akkor a konyha felé tartva lelhet az elfre.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:40:26
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:40:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
-Annak Éjfél.
*Bök fejével a Vyl által kiválasztott lóra.*
-Ez meg itt Fantom.
*Paskolja meg sajátját, a harmadikat csak azért nem mutatja be, mert nem emlékszik a nevére, csak arra, hogy nem lett Likőr. Pedig szerinte kivételesen jó név lett volna neki, mert a szeszt mindenki szereti, meg egyébként is ő találta ki.
Kifelé menet csendesen hallgatja a nagy útitervet, közben bólogat, hogy a másik értésére adja, nagyjából fel is fogta a dolgokat, ami tekintve mennyire nincs is magánál ilyen korai órán, szinte a csodával határos.*
-Arthenior aztán szöszi hosszúfülű. Világos.
*Ismétli is vissza, azalatt is legalább megjegyzi. Utólag visszagondolva az imént elhangzó szavakra azonban összehúzza a szemöldökét.*
-Várjunk... miért kell kalap és harisnya ahhoz, hogy elhozhassuk?
*Pillant a lányra, nem tudja, hogy azért nem érti, mert reggel van vagy valóban nincs is összefüggés a kettő között. Mondjuk az is kicsit fura, hogy a köteles rész annyira nem lepi meg, valójában csak könnyedén, fáradtan tovasiklott rajta.*
-Annak Éjfél.
*Bök fejével a Vyl által kiválasztott lóra.*
-Ez meg itt Fantom.
*Paskolja meg sajátját, a harmadikat csak azért nem mutatja be, mert nem emlékszik a nevére, csak arra, hogy nem lett Likőr. Pedig szerinte kivételesen jó név lett volna neki, mert a szeszt mindenki szereti, meg egyébként is ő találta ki.
Kifelé menet csendesen hallgatja a nagy útitervet, közben bólogat, hogy a másik értésére adja, nagyjából fel is fogta a dolgokat, ami tekintve mennyire nincs is magánál ilyen korai órán, szinte a csodával határos.*
-Arthenior aztán szöszi hosszúfülű. Világos.
*Ismétli is vissza, azalatt is legalább megjegyzi. Utólag visszagondolva az imént elhangzó szavakra azonban összehúzza a szemöldökét.*
-Várjunk... miért kell kalap és harisnya ahhoz, hogy elhozhassuk?
*Pillant a lányra, nem tudja, hogy azért nem érti, mert reggel van vagy valóban nincs is összefüggés a kettő között. Mondjuk az is kicsit fura, hogy a köteles rész annyira nem lepi meg, valójában csak könnyedén, fáradtan tovasiklott rajta.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-27 23:04:48
Üzenet elküldve: 2020-04-27 23:04:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A vacsorát követően felderítő útra indul, melynek célja, hogy ismerkedjen kicsit az épület ezen részével. A pince felé téved. Nem rémlik neki, hogy Zammi említett-e volna bármit is. Odalent ajtókat talál. Fogalma sincs, mi lehet mögöttük, de úgy sejti, hogy kellékeket tarthatnak ott is. Hamarosan eljut az edzőteremhez. Először csak bepillant, mintegy felmérve a terepet, s aztán felbátorodva belép. Rögtön a jobb oldalon lévő céltáblával kezd szemezni, noha célzásban nem a legügyesebb. Hamar talál is dobásra alkalmas dolgokat, s neki is kezd a célba dobásnak. Eleinte egyszer sem találja el a táblát, de később - úgy ahogy belejön. Furcsán hangozhat, de ez a tevékenység pillanatnyilag kikapcsolja az agyát. Azon kívül jól esik neki a vacsora utáni kis mozgás. Teljesen ellazítja, s még azon sem töri a fejét, hogy pontosan mit fog mondani majd Parcynak, ha találkozik vele. ~Majd alakul az menet közben.~ Ha volt is benne eddig bármi nemű feszültség, most már nincs semmi nyoma ennek. A célba dobás még ezen is javít, s lehet, még a tisztábban gondolkodásban is segítségére lesz Myrnek, legalábbis arra az időre, amíg Parcyval békét köt.*
*A vacsorát követően felderítő útra indul, melynek célja, hogy ismerkedjen kicsit az épület ezen részével. A pince felé téved. Nem rémlik neki, hogy Zammi említett-e volna bármit is. Odalent ajtókat talál. Fogalma sincs, mi lehet mögöttük, de úgy sejti, hogy kellékeket tarthatnak ott is. Hamarosan eljut az edzőteremhez. Először csak bepillant, mintegy felmérve a terepet, s aztán felbátorodva belép. Rögtön a jobb oldalon lévő céltáblával kezd szemezni, noha célzásban nem a legügyesebb. Hamar talál is dobásra alkalmas dolgokat, s neki is kezd a célba dobásnak. Eleinte egyszer sem találja el a táblát, de később - úgy ahogy belejön. Furcsán hangozhat, de ez a tevékenység pillanatnyilag kikapcsolja az agyát. Azon kívül jól esik neki a vacsora utáni kis mozgás. Teljesen ellazítja, s még azon sem töri a fejét, hogy pontosan mit fog mondani majd Parcynak, ha találkozik vele. ~Majd alakul az menet közben.~ Ha volt is benne eddig bármi nemű feszültség, most már nincs semmi nyoma ennek. A célba dobás még ezen is javít, s lehet, még a tisztábban gondolkodásban is segítségére lesz Myrnek, legalábbis arra az időre, amíg Parcyval békét köt.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:10:29
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:10:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
*Jó lesz ez az út, már előre látja a félvér. Igazából jól kijön az őrökkel, semmi különösebb baja nincsen egyikkel sem, Shant is semlegesen fogadta elsőre.*
- A Vámházból? Érdekes, van esetleg nevük? Mondjuk ennek itt. *Bök a sajátjára, hiszen csak jó lenne tudni, talán még jól is jöhet később, meg személyesebb is. Minden felkerül a hátasra, a legfontosabb, az alkohol, meg a ruhák a farhoz, Vyl pedig a nyegebe.*
- Igen, felőlem indulhatunk. *Azzal ha minden rendben megy, elkezdi kivezetni a jószágot az istállóból. Először csak lassan, komótosan hagyja trappolni, a paták kopogása egészen emlékezteti a saját magassarkúinak zengésére. Kissé nosztalgikus érzés fogja el, hasonló színű pacival ügetett az apja birtokán is.*
- Nos, a terv a következő lesz. Először Artheniorba megyünk, beszerezzük a megfelelő felszerelést, kötelet, meg egy szép kalapot, esetleg harisnyát. Utána, este megszállunk a Pegazusban, vagy valami hasonló fogadóban, reggel pedig frissen, elindulunk orvoskeresőbe. Van egy elf, akit eléggé régről ismerek, szőke hajú, gizda, jóképű férfi, bármibe is kerül, vele fogunk visszatérni. *Részben, mert megígérte Zamnek, részben pedig azért, mert titkon reméli, Int tiltakozni fog, ezért kikötözve dobhatja majd le a szolgálati terület egyik szobájának padlójára, mint egy szép kasmír pokrócot.*
- Neked megfelel?
*Jó lesz ez az út, már előre látja a félvér. Igazából jól kijön az őrökkel, semmi különösebb baja nincsen egyikkel sem, Shant is semlegesen fogadta elsőre.*
- A Vámházból? Érdekes, van esetleg nevük? Mondjuk ennek itt. *Bök a sajátjára, hiszen csak jó lenne tudni, talán még jól is jöhet később, meg személyesebb is. Minden felkerül a hátasra, a legfontosabb, az alkohol, meg a ruhák a farhoz, Vyl pedig a nyegebe.*
- Igen, felőlem indulhatunk. *Azzal ha minden rendben megy, elkezdi kivezetni a jószágot az istállóból. Először csak lassan, komótosan hagyja trappolni, a paták kopogása egészen emlékezteti a saját magassarkúinak zengésére. Kissé nosztalgikus érzés fogja el, hasonló színű pacival ügetett az apja birtokán is.*
- Nos, a terv a következő lesz. Először Artheniorba megyünk, beszerezzük a megfelelő felszerelést, kötelet, meg egy szép kalapot, esetleg harisnyát. Utána, este megszállunk a Pegazusban, vagy valami hasonló fogadóban, reggel pedig frissen, elindulunk orvoskeresőbe. Van egy elf, akit eléggé régről ismerek, szőke hajú, gizda, jóképű férfi, bármibe is kerül, vele fogunk visszatérni. *Részben, mert megígérte Zamnek, részben pedig azért, mert titkon reméli, Int tiltakozni fog, ezért kikötözve dobhatja majd le a szolgálati terület egyik szobájának padlójára, mint egy szép kasmír pokrócot.*
- Neked megfelel?
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:23:34
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:23:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
*Vylt láthatóan nem zavarja a halovány bókja, amit jó előjelnek vesz, így talán nem is lesz olyan unalmas a hosszú utazás. Egyébként őszintén örül, hogy őt küldték kíséretként, rég nem hagyta már el a Kikötőt, jót fog tenni neki egy kis környezetváltozás.*
-Csak utánad.
*Engedi igazán nagylelkűen előre a sellőt, pusztán udvariasságból és véletlenül sem azért, hogy kicsit szemrevételezhesse a finoman ringó csípőt.
A fekete paripáknál megállva végigfuttatja tekintetét az állatokon, meg kell állapítania, hogy még mindig lenyűgözően szépek.*
-Nemrég hoztuk őket a Vámháztól.
*Segíti ki a másikat, hogy mi is lehet az oka annak, hogy még nem találkozott a jószágokkal, s mikor a lány közli, közülük visznek kettőt, nem ellenkezik.
Mivel leendő útitársa Éjfélhez lép, melynek nevét egyébként ő adta, végül kénytelen valamelyik másikat választani, s tekintete egy kis gondolkodás után Fantomon állapodik meg. Ő is felszerszámozza a lovat, kicsit talán ráérősebben, mint Vyl, Shan ugyanis már kijött a gyakorlatból, nem is emlékszik, mikor csinált ilyet utoljára.*
-Mehetünk.
*Szól, mikorra nagy nehezen befejezi a munkálatokat majd már vezeti is ki száron a paripát az istállóból, hogy odakint határozott mozdulattal pattanhasson fel rá.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 09:23:45
*Vylt láthatóan nem zavarja a halovány bókja, amit jó előjelnek vesz, így talán nem is lesz olyan unalmas a hosszú utazás. Egyébként őszintén örül, hogy őt küldték kíséretként, rég nem hagyta már el a Kikötőt, jót fog tenni neki egy kis környezetváltozás.*
-Csak utánad.
*Engedi igazán nagylelkűen előre a sellőt, pusztán udvariasságból és véletlenül sem azért, hogy kicsit szemrevételezhesse a finoman ringó csípőt.
A fekete paripáknál megállva végigfuttatja tekintetét az állatokon, meg kell állapítania, hogy még mindig lenyűgözően szépek.*
-Nemrég hoztuk őket a Vámháztól.
*Segíti ki a másikat, hogy mi is lehet az oka annak, hogy még nem találkozott a jószágokkal, s mikor a lány közli, közülük visznek kettőt, nem ellenkezik.
Mivel leendő útitársa Éjfélhez lép, melynek nevét egyébként ő adta, végül kénytelen valamelyik másikat választani, s tekintete egy kis gondolkodás után Fantomon állapodik meg. Ő is felszerszámozza a lovat, kicsit talán ráérősebben, mint Vyl, Shan ugyanis már kijött a gyakorlatból, nem is emlékszik, mikor csinált ilyet utoljára.*
-Mehetünk.
*Szól, mikorra nagy nehezen befejezi a munkálatokat majd már vezeti is ki száron a paripát az istállóból, hogy odakint határozott mozdulattal pattanhasson fel rá.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 09:23:45
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:08:41
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:08:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//Napváltás//
*Egyszerű, praktikus fekete ruha, oldalt lenyírt haj, felül fonat, sőt, korbacs. Tipikus, Kikötőbe való őrfigura, a szó legpozitívabb értelmében, a reakció pedig egy mosolygás rá, jó széles, cseresznye ajkakkal. A bók hallatán - mert Vyli annak veszi - még egy apró kuncogás is hallatszik, ami keveseknél adatott meg eddig. Tetszik neki a másik, s mivel hamar szokott arról dönteni, kit hova tesz el magában, Shan a "kedvelhetők" halmazába kerül.*
- Ugyan, nem is igaz, ez csak egy kis semmiség! *Legyint, de már feleslegesnek találja ezek után a szokásos jó reggeltet, rá is tér egyből a tárgyra.*
- Nos, szerintem akkor menjünk az istállóba, fogjunk két lovat. *Ha nem ellenkezik a másik, akkor Vyl oda is kopog a cipőcskéiben, egyenesen a szalma közé. Kellemesnek induló, de tragédiába fulladt emlékek kötik a bokszokhoz, a lovak szemében is azt a rosszmájú, pletykás hajlamot véli egy pillanatig felfedezni, mint apja kastélyában a cselédekében, és ő ugyanúgy is reagál rájuk, mint akkor: sehogy, pont nem érdekli egy szempillantásnál tovább.*
- Ezeket eddig még nem láttam itt. *Akad meg tekintete az éjparipákon, elbűvölik az állatok, olyan különlegesnek tartja őket, mint a jelenlegi életét.*
- Őket visszük. *Jelenti ki, egyfajta ellentmondást nem tűrő, elszánt hangnemmel, szemeit árgusan az állatokon tartja. Az egyiket, kiválasztja magának, a lószerszámot, kezdve a nyereggel, aztán a zablával és a kantárral, felköti az állatra, annál ügyesebben, mint azt sokan az itteniek közül gondolnák róla. Van benne tapasztalata, csak titkolja, honnan.*
- Te megvagy? *Csiviteli oda, válaszra várva. Talán el is indulhatnának, ha az ember is elvégezte a saját dolgát, Vyl addig igyekszik a ló hátához erősíteni egy kötéllel az utazótáskáját.*
//Napváltás//
*Egyszerű, praktikus fekete ruha, oldalt lenyírt haj, felül fonat, sőt, korbacs. Tipikus, Kikötőbe való őrfigura, a szó legpozitívabb értelmében, a reakció pedig egy mosolygás rá, jó széles, cseresznye ajkakkal. A bók hallatán - mert Vyli annak veszi - még egy apró kuncogás is hallatszik, ami keveseknél adatott meg eddig. Tetszik neki a másik, s mivel hamar szokott arról dönteni, kit hova tesz el magában, Shan a "kedvelhetők" halmazába kerül.*
- Ugyan, nem is igaz, ez csak egy kis semmiség! *Legyint, de már feleslegesnek találja ezek után a szokásos jó reggeltet, rá is tér egyből a tárgyra.*
- Nos, szerintem akkor menjünk az istállóba, fogjunk két lovat. *Ha nem ellenkezik a másik, akkor Vyl oda is kopog a cipőcskéiben, egyenesen a szalma közé. Kellemesnek induló, de tragédiába fulladt emlékek kötik a bokszokhoz, a lovak szemében is azt a rosszmájú, pletykás hajlamot véli egy pillanatig felfedezni, mint apja kastélyában a cselédekében, és ő ugyanúgy is reagál rájuk, mint akkor: sehogy, pont nem érdekli egy szempillantásnál tovább.*
- Ezeket eddig még nem láttam itt. *Akad meg tekintete az éjparipákon, elbűvölik az állatok, olyan különlegesnek tartja őket, mint a jelenlegi életét.*
- Őket visszük. *Jelenti ki, egyfajta ellentmondást nem tűrő, elszánt hangnemmel, szemeit árgusan az állatokon tartja. Az egyiket, kiválasztja magának, a lószerszámot, kezdve a nyereggel, aztán a zablával és a kantárral, felköti az állatra, annál ügyesebben, mint azt sokan az itteniek közül gondolnák róla. Van benne tapasztalata, csak titkolja, honnan.*
- Te megvagy? *Csiviteli oda, válaszra várva. Talán el is indulhatnának, ha az ember is elvégezte a saját dolgát, Vyl addig igyekszik a ló hátához erősíteni egy kötéllel az utazótáskáját.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:03:46
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:03:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Zárás//
*A testében feszült izgatottság cikázik, nem néz hátra, de az érzékei felpezsdülnek a lábujjától a legkisebb szövetén át, a feje búbjáig. A fülében rejlő kis érzékelő szálak, ide- oda kapkodnak a közeledő léptek zajától, és a karján található milliméteres pihék is az égnek állnak az izgatottság és a hirtelen friss levegő hatásaként, de ez inkább izgatottság egy bizonyos, most oly közeli személynek köszönhetően. Egy gyenge sóhaj hagyja el az ajkait, az első érintés hatására, és önkéntelenül bele is simul a bizsergető érintésbe, amiből egyre inkább többet szeretne. A felkarját ért simogatásra a légzése megszaporodik, és vágyódik, hogy a mozdulat ismétlődésre kerüljön. Talán nem megszokott, de ez bizony egy az öléig hatoló erogén zónája az barna hajú elfnek. A felhevült bőrére érkező nedves csókok hatására, szinte felsír a pillanatnyi elégedettségtől, ami azonban nem tart soká. A nevének suttogása reményt kelt benne az éjszaka híreiről, azonban az utolsó mondat egyszerűen megállítja a szíve dobbanását, és zavarodott lesz, mert egyszerűen nem érti és talán csalódott is. Értékeli a másik becsületességét, de nem képes vagy talán nem is akar megszólalni, csak élvezi azt a darabka érintést amit kap. Aztán az ezt követő mondatot egyszerűen nem tudja, csak úgy a levegőben hagyni. Igyekszik megfordulni és most már határozott csalódottsággal beszél. *
- Ezt az egyet ne mond. Most ne emlegesd a jövőt, kérlek. Csak hagyd meg a pillanatot. *Ha teheti finoman a másik arcára csúsztatja a tenyerét és csókba hívja a fiatal férfit. Lágy búcsúcsóknak szánja ezt, ami tökéletesen zárja a beszélgetésüket, és mégis tökéletlen fájdalommal, de Amaz erős rosszabbat is kibírt már. *
- Vigyázz magadra, Norr! *Ezzel kiengedi az ajtón, és a dézsa szélére támaszkodva minden érzelmét egy sóhajba foglalja. A gyász fájdalmát, a vágyat, a csalódottságát, a dühöt, mert mindent hagy és sosem tesz ellene semmit. Egyszóval, mindent. Lebontja magáról az utolsó magát takaró darabokat is, és ha az eddigi élete rózsa volt akkor az utolsó szirom is lehullik miután behelyezi jobb talpát a vízbe, és teljes testtel lassan elmerül valami újban, bimbót bontva, még utána néz a sebzett, száraz szirmoknak. Most lesz igazán szüksége tüskékre. *
//Napváltás//
*Reggel kipihent testtel ébred, de a lelke valahogy nem érez semmit. ~Talán ez jó~ gondolja magában, és magára költi a csodálatos piros ruhakölteményt, amit már az első pillanatban kiválasztott. A haját loknikra hullva bontja ki az esti kontyból végig a háta mezőjén. Az arcát a megmarad vízből leöblíti az elejtett esti könnyeket lemosva, végignéz magán. ~Ki vagyok én?~ erre sosem tudta a választ, de most egy vörös ruhás nőt lát, és egy halovány mosolyt, mely izgatottságba lépdel lassan át. ~Ez lesz az első napom, és tenni fogok, azért hogy jó lehessen 10 év múlva is az emléke. Vajon mit fogok csinálni ennyi idő múlva, ki leszek és boldog leszek? Ha minden nap megélek egy reggelt, akkor annyival közelebb kerülök ehhez a dátumhoz. Bármilyen szörnyű is lesz egy éjszaka, a reggel elmossa. ~ ezt gyorsan fel is jegyezi a tegnap általa talált pergamentre és mélyen elrejti a ruhái alatt, hogy ahányszor a nap sugarában öltözik tudja ki is ő, és miért él. ~A holnapért, mert a holnap szebb. ~ nem fél bármely vendégtől, és nem gondolja magát értéktelennek, de azt megkérdőjelezi saját maga létezik e. ~Hányszor válthat valaki életet mielőtt egyáltalán nem lesz neki?~ egy mély sóhaj kíséretében annál is messzebb zárja a sötét gondolatainak tömegét, és egy súlytalan pihének érzi magát, aki igazából mosolyog. *
-„Ez az kislány, éld meg a jó pillanatokat!”- suttogja maga elé a vőlegénye szavait és tényleg, úgy érzi most rendben van.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Zárás//
*A testében feszült izgatottság cikázik, nem néz hátra, de az érzékei felpezsdülnek a lábujjától a legkisebb szövetén át, a feje búbjáig. A fülében rejlő kis érzékelő szálak, ide- oda kapkodnak a közeledő léptek zajától, és a karján található milliméteres pihék is az égnek állnak az izgatottság és a hirtelen friss levegő hatásaként, de ez inkább izgatottság egy bizonyos, most oly közeli személynek köszönhetően. Egy gyenge sóhaj hagyja el az ajkait, az első érintés hatására, és önkéntelenül bele is simul a bizsergető érintésbe, amiből egyre inkább többet szeretne. A felkarját ért simogatásra a légzése megszaporodik, és vágyódik, hogy a mozdulat ismétlődésre kerüljön. Talán nem megszokott, de ez bizony egy az öléig hatoló erogén zónája az barna hajú elfnek. A felhevült bőrére érkező nedves csókok hatására, szinte felsír a pillanatnyi elégedettségtől, ami azonban nem tart soká. A nevének suttogása reményt kelt benne az éjszaka híreiről, azonban az utolsó mondat egyszerűen megállítja a szíve dobbanását, és zavarodott lesz, mert egyszerűen nem érti és talán csalódott is. Értékeli a másik becsületességét, de nem képes vagy talán nem is akar megszólalni, csak élvezi azt a darabka érintést amit kap. Aztán az ezt követő mondatot egyszerűen nem tudja, csak úgy a levegőben hagyni. Igyekszik megfordulni és most már határozott csalódottsággal beszél. *
- Ezt az egyet ne mond. Most ne emlegesd a jövőt, kérlek. Csak hagyd meg a pillanatot. *Ha teheti finoman a másik arcára csúsztatja a tenyerét és csókba hívja a fiatal férfit. Lágy búcsúcsóknak szánja ezt, ami tökéletesen zárja a beszélgetésüket, és mégis tökéletlen fájdalommal, de Amaz erős rosszabbat is kibírt már. *
- Vigyázz magadra, Norr! *Ezzel kiengedi az ajtón, és a dézsa szélére támaszkodva minden érzelmét egy sóhajba foglalja. A gyász fájdalmát, a vágyat, a csalódottságát, a dühöt, mert mindent hagy és sosem tesz ellene semmit. Egyszóval, mindent. Lebontja magáról az utolsó magát takaró darabokat is, és ha az eddigi élete rózsa volt akkor az utolsó szirom is lehullik miután behelyezi jobb talpát a vízbe, és teljes testtel lassan elmerül valami újban, bimbót bontva, még utána néz a sebzett, száraz szirmoknak. Most lesz igazán szüksége tüskékre. *
//Napváltás//
*Reggel kipihent testtel ébred, de a lelke valahogy nem érez semmit. ~Talán ez jó~ gondolja magában, és magára költi a csodálatos piros ruhakölteményt, amit már az első pillanatban kiválasztott. A haját loknikra hullva bontja ki az esti kontyból végig a háta mezőjén. Az arcát a megmarad vízből leöblíti az elejtett esti könnyeket lemosva, végignéz magán. ~Ki vagyok én?~ erre sosem tudta a választ, de most egy vörös ruhás nőt lát, és egy halovány mosolyt, mely izgatottságba lépdel lassan át. ~Ez lesz az első napom, és tenni fogok, azért hogy jó lehessen 10 év múlva is az emléke. Vajon mit fogok csinálni ennyi idő múlva, ki leszek és boldog leszek? Ha minden nap megélek egy reggelt, akkor annyival közelebb kerülök ehhez a dátumhoz. Bármilyen szörnyű is lesz egy éjszaka, a reggel elmossa. ~ ezt gyorsan fel is jegyezi a tegnap általa talált pergamentre és mélyen elrejti a ruhái alatt, hogy ahányszor a nap sugarában öltözik tudja ki is ő, és miért él. ~A holnapért, mert a holnap szebb. ~ nem fél bármely vendégtől, és nem gondolja magát értéktelennek, de azt megkérdőjelezi saját maga létezik e. ~Hányszor válthat valaki életet mielőtt egyáltalán nem lesz neki?~ egy mély sóhaj kíséretében annál is messzebb zárja a sötét gondolatainak tömegét, és egy súlytalan pihének érzi magát, aki igazából mosolyog. *
-„Ez az kislány, éld meg a jó pillanatokat!”- suttogja maga elé a vőlegénye szavait és tényleg, úgy érzi most rendben van.
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:16:24
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:16:24
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi, milyen szorosan simul hozzá Amaziana, ettől gondolkodása ködössé válik. Nem tudja eldönteni, hogy a törődés vagy a testi kontaktus iránti vágy hajtja-e jobban a lányt, de azt tudja, hogy jól döntött az öleléssel, mert gyorsan kivirul, és azért neki se rossz érzés. Uralkodnia kell magán, hogy ne vesszen bele ösztönei késztetésébe, s a lehető legjobban leplezze, mennyire pezsdítően hat rá a női test hozzápréselődése és a suttogás. Nem akarja újra ugyanazt a hibát elkövetni. Egy kósza pillanat erejéig megfordul a fejében, hogy esetleg mégis játszanak vele, olyan gyorsan változik közöttük a hangulat. De még nem ismeri Amazianát, és azt viszont tudja, hogy a nők nagyon szeszélyesek tudnak lenni, s Amaziana éppen keresi önmagát egy új helyzetben, egy új életformában. Ki tudja, talán még maga sem tudja, mit szeretne igazán, feldúlt lehet azok után, ami elől ide jött.
Nem tud mit mondani igazából a veszélyre, az ő élete nem ennyire komplikált, és maga nem ennyire kiszolgáltatott, nem érzi hát jogának beleszólni a dologba. Megelégszik azzal, hogy azt a mosolyt és a tréfálkozási kedvet sikerül visszacsalogatnia, ez jobban tetszik neki.*
- Tagadhatatlan.
*Elvigyorodik a leskelődő férfi szemek kényszerén. Szegény jó nagyapja is forogna a sírjában, ha olyan mamlasz kölyök lenne, hogy nem ragadja meg a lehetőséget. Aztán a képe megnyúlik az újabb fordulaton. Amaziana támadásba lendül, méghozzá Norr ép esze ellen. Azok a hátra surranó kezek, a fülét megütő apró neszek, amiket csak a lyukból kipattanó gomb tud kelteni, s azok a kacér szavak! Nyelnie kell. Annyira nem vén róka még ő, hogy ez ne varázsolja el azonnal és teljes mértékben. Kiszárad a szája, forróság és bizsergés önti el, egyre erősödik benne a vágy, hogy érte nyúljon, és visszarántsa magához. Szerencsére Amaziana felkel mellőle, és a dézsához lép. Szerencse? A ruhácska surrogón, árulva hull le karcsú elf testéről, csaknem meztelenül hagyva kecses alakját. Bosszankodik magában Norr, hogy a haja olyan sokat kitakar.
Eljön a pillanat, mely döntésre kényszeríti. Szótlanul áll fel az ágyról, és határozottan lép a nő mögé. Jobb keze a fenekére simul, majd érzékin simogatja meg a derekán át előre felé haladva a hasáig. Közben odalép hozzá, és ha teheti, magához húzza a nőt háttal. Baljával Amaziana bal felkarját cirógatja meg, csókot hint a vállára hátulról, majd a hajzuhatagot elhúzva a nyakára is. Mélyet szippant bőrének illatából. Válla fölött megpróbál lenézni kebleire, mik eddig a ruha mögül sejlettek csak át, majd sóhajt egy nagyot, és suttogóra fogja. Egy kicsit rekedten.*
- Amaziana… elképesztően kívánatos nő vagy… de ha... most ezt a gyönyörűséget magamnak ragadom el... úgy érzem... mintha meglopnék valakit.
*Nem tudja azért megállni, hogy kezei simogassanak tovább, s elrejteni se tudja teste jelzéseit, hogy mennyire kedve lenne ezt folytatni. Lemondón sóhajt megint.*
- Elsősorban téged, kedvesem. Ha maradnék… nem…*nyel egyet* nem bírnék magammal tovább. Nem akarom kihasználni a sebezhetőséged, és rávenni, hogy szegd meg a saját szabályaid. Sem elfárasztani az első munkanapod előtt.
*Magában azért mindennek elmondja saját magát, ám sajnos lelkiismerete egyelőre erősebb. A történtek után úgy gondolja, ez a helyes döntés. Belül azért valósággal nyüszíteni van kedve.*
- Használd fel ezt a felpezsdülést arra, hogy jó szeled legyen a vitorládban, mikor az első vendéged karjaiba zár…
*Megcsókolja újra a vállát hátulról, és még egyszer megpróbál egy ölelésben szorosan hozzátapadni.*
- Irigylem azt a férfit, akit a kegyeidben részesítesz ma...
*Aztán, elereszti, és ellép tőle az ajtó felé elszontyolodva, zsebre vágott kezekkel, kerülve a nő tekintetét, hogy jelezze, távozni készül. Lassan keresni is fogják, és a végtelenségig nem fedezheti Maraz. Amaziana pedig többet érdemel egy lerohanásnál. Na meg ott a többi dolog is, amivel indokolta döntését.*
//Szállásrendezés//
*Myr döntését Darelld elfogadja, bólint rá. A személyes véleménye az, hogy kellene az a harmadik fél, de ebbe nem fog erőszakkal beleszólni.*
- Rendben. Szólok neki, hogy vacsora után találkoznak itt. Később mindkettejüktől kérek beszámolót külön-külön arról, mire jutottak.
*A mosoda és a saját szoba kérdését is tisztázzák, s ezzel Darelld letudja itt a dolgát. Már csak Paranvyrnak kell megüzennie a találkozót.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi, milyen szorosan simul hozzá Amaziana, ettől gondolkodása ködössé válik. Nem tudja eldönteni, hogy a törődés vagy a testi kontaktus iránti vágy hajtja-e jobban a lányt, de azt tudja, hogy jól döntött az öleléssel, mert gyorsan kivirul, és azért neki se rossz érzés. Uralkodnia kell magán, hogy ne vesszen bele ösztönei késztetésébe, s a lehető legjobban leplezze, mennyire pezsdítően hat rá a női test hozzápréselődése és a suttogás. Nem akarja újra ugyanazt a hibát elkövetni. Egy kósza pillanat erejéig megfordul a fejében, hogy esetleg mégis játszanak vele, olyan gyorsan változik közöttük a hangulat. De még nem ismeri Amazianát, és azt viszont tudja, hogy a nők nagyon szeszélyesek tudnak lenni, s Amaziana éppen keresi önmagát egy új helyzetben, egy új életformában. Ki tudja, talán még maga sem tudja, mit szeretne igazán, feldúlt lehet azok után, ami elől ide jött.
Nem tud mit mondani igazából a veszélyre, az ő élete nem ennyire komplikált, és maga nem ennyire kiszolgáltatott, nem érzi hát jogának beleszólni a dologba. Megelégszik azzal, hogy azt a mosolyt és a tréfálkozási kedvet sikerül visszacsalogatnia, ez jobban tetszik neki.*
- Tagadhatatlan.
*Elvigyorodik a leskelődő férfi szemek kényszerén. Szegény jó nagyapja is forogna a sírjában, ha olyan mamlasz kölyök lenne, hogy nem ragadja meg a lehetőséget. Aztán a képe megnyúlik az újabb fordulaton. Amaziana támadásba lendül, méghozzá Norr ép esze ellen. Azok a hátra surranó kezek, a fülét megütő apró neszek, amiket csak a lyukból kipattanó gomb tud kelteni, s azok a kacér szavak! Nyelnie kell. Annyira nem vén róka még ő, hogy ez ne varázsolja el azonnal és teljes mértékben. Kiszárad a szája, forróság és bizsergés önti el, egyre erősödik benne a vágy, hogy érte nyúljon, és visszarántsa magához. Szerencsére Amaziana felkel mellőle, és a dézsához lép. Szerencse? A ruhácska surrogón, árulva hull le karcsú elf testéről, csaknem meztelenül hagyva kecses alakját. Bosszankodik magában Norr, hogy a haja olyan sokat kitakar.
Eljön a pillanat, mely döntésre kényszeríti. Szótlanul áll fel az ágyról, és határozottan lép a nő mögé. Jobb keze a fenekére simul, majd érzékin simogatja meg a derekán át előre felé haladva a hasáig. Közben odalép hozzá, és ha teheti, magához húzza a nőt háttal. Baljával Amaziana bal felkarját cirógatja meg, csókot hint a vállára hátulról, majd a hajzuhatagot elhúzva a nyakára is. Mélyet szippant bőrének illatából. Válla fölött megpróbál lenézni kebleire, mik eddig a ruha mögül sejlettek csak át, majd sóhajt egy nagyot, és suttogóra fogja. Egy kicsit rekedten.*
- Amaziana… elképesztően kívánatos nő vagy… de ha... most ezt a gyönyörűséget magamnak ragadom el... úgy érzem... mintha meglopnék valakit.
*Nem tudja azért megállni, hogy kezei simogassanak tovább, s elrejteni se tudja teste jelzéseit, hogy mennyire kedve lenne ezt folytatni. Lemondón sóhajt megint.*
- Elsősorban téged, kedvesem. Ha maradnék… nem…*nyel egyet* nem bírnék magammal tovább. Nem akarom kihasználni a sebezhetőséged, és rávenni, hogy szegd meg a saját szabályaid. Sem elfárasztani az első munkanapod előtt.
*Magában azért mindennek elmondja saját magát, ám sajnos lelkiismerete egyelőre erősebb. A történtek után úgy gondolja, ez a helyes döntés. Belül azért valósággal nyüszíteni van kedve.*
- Használd fel ezt a felpezsdülést arra, hogy jó szeled legyen a vitorládban, mikor az első vendéged karjaiba zár…
*Megcsókolja újra a vállát hátulról, és még egyszer megpróbál egy ölelésben szorosan hozzátapadni.*
- Irigylem azt a férfit, akit a kegyeidben részesítesz ma...
*Aztán, elereszti, és ellép tőle az ajtó felé elszontyolodva, zsebre vágott kezekkel, kerülve a nő tekintetét, hogy jelezze, távozni készül. Lassan keresni is fogják, és a végtelenségig nem fedezheti Maraz. Amaziana pedig többet érdemel egy lerohanásnál. Na meg ott a többi dolog is, amivel indokolta döntését.*
//Szállásrendezés//
*Myr döntését Darelld elfogadja, bólint rá. A személyes véleménye az, hogy kellene az a harmadik fél, de ebbe nem fog erőszakkal beleszólni.*
- Rendben. Szólok neki, hogy vacsora után találkoznak itt. Később mindkettejüktől kérek beszámolót külön-külön arról, mire jutottak.
*A mosoda és a saját szoba kérdését is tisztázzák, s ezzel Darelld letudja itt a dolgát. Már csak Paranvyrnak kell megüzennie a találkozót.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:37:53
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:37:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//Napváltás//
*Hosszú nap után édes a pihenés. Alkoholban és mulatozásban végül nem volt része, de ezeken az apróságokon végül túlteszi magát, majd legközelebb bepótolja. Másnap a megbeszéltek szerint keresi a hölgyeményt, akit kísérni fog. Őszintén, bár a neve igencsak rémlik neki, hirtelen nem ugrik be, melyik sellőről is van szó, túl sokan vannak és ő nem jeleskedik az arcok és nevek megjegyzésében.
Shan nem az az ember, akit érdeklik a külsőségek, legalább is magán nem, így ő bizony nem ünneplőben érkezik a találkára. Szokásos talpig fekete ruházatát viseli, na mondjuk épp bőrcsizmáját kisikálta, így az most csillog-villog, mintha csak új lenne.
A csinoska félvérre lelve már jobban rémlik neki, kiről is van szó, arcán széles vigyorral köszönti.*
-'Reggelt!
*Méri végig feltűnő pillantásokkal a nőt, aki egészen kicsípte magát a hosszú útra.*
-Nahát igazán nem kellett volna így felcicomáznod magad nekem.
*Viccelődik, persze biztos benne, hogy ez nem neki szól*
-Indulhatunk?
//Napváltás//
*Hosszú nap után édes a pihenés. Alkoholban és mulatozásban végül nem volt része, de ezeken az apróságokon végül túlteszi magát, majd legközelebb bepótolja. Másnap a megbeszéltek szerint keresi a hölgyeményt, akit kísérni fog. Őszintén, bár a neve igencsak rémlik neki, hirtelen nem ugrik be, melyik sellőről is van szó, túl sokan vannak és ő nem jeleskedik az arcok és nevek megjegyzésében.
Shan nem az az ember, akit érdeklik a külsőségek, legalább is magán nem, így ő bizony nem ünneplőben érkezik a találkára. Szokásos talpig fekete ruházatát viseli, na mondjuk épp bőrcsizmáját kisikálta, így az most csillog-villog, mintha csak új lenne.
A csinoska félvérre lelve már jobban rémlik neki, kiről is van szó, arcán széles vigyorral köszönti.*
-'Reggelt!
*Méri végig feltűnő pillantásokkal a nőt, aki egészen kicsípte magát a hosszú útra.*
-Nahát igazán nem kellett volna így felcicomáznod magad nekem.
*Viccelődik, persze biztos benne, hogy ez nem neki szól*
-Indulhatunk?
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:27:43
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:27:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Szállásrendezés//
*Myr egy picit elgondolkozik. Azon töri a fejét, hogy milyen lehetőséget válasszon. Végül arra jut, hogy talán jobb volna, ha szimplán kettesben beszélnék ezt meg.*
- Tudja, szerintem jobb volna, ha kettesben beszélnénk erről. De ha Paranvyr szeretne egy közvetítőt, akkor nincs kifogásom ellene. Megtenné, hogy majd szól Paranvyrnak, hogy szeretnék beszélni vele?
*Darelld válaszát hallva a gnóm a fejéhez kap, mert ugyan említette Zammi, hogy hol van a mosoda, csak ő nem jegyezte meg elsőre.*
- Tényleg.* Mondja megvilágosodottan.*
- Most már emlékszem. Igen, kaptunk kulcsot már. Köszönöm a segítségét.
*Amennyiben nincs több kérdés, a függönnyel levonul a mosodába. Eztán pedig elpakolja a takarításhoz szükséges eszközöket. Ma már nincs rájuk szükség, Myr legalábbis így számol vele. Majd előveszi szobája kulcsát, s mielőtt a konyha felé venné az irányt, a szálláshelye felé igyekszik. Kíváncsi, hogy hol is fogja tölteni az éjszakákat. Takaros kis szobába lép be, miután kinyitja a megfelelő ajtót. ~Hű, ez aztán kellemes kis hely. És nyugodt.~ A takarításban kicsit kimelegedett, így úgy dönt, hogy mára búcsút mond szeretett farkasbőr kabátjának, s levéve a fogasra akasztja. Ezután visszazárja szobája ajtaját, s a kulcsot ezúttal nadrágja zsebébe süllyezti. Immáron elérkezik a pillanat, amikor ténylegesen is a konyha felé mehet. Korgó gyomorral lép be az illatoktól sűrű levegőjű helyiségbe.*
*Myr egy picit elgondolkozik. Azon töri a fejét, hogy milyen lehetőséget válasszon. Végül arra jut, hogy talán jobb volna, ha szimplán kettesben beszélnék ezt meg.*
- Tudja, szerintem jobb volna, ha kettesben beszélnénk erről. De ha Paranvyr szeretne egy közvetítőt, akkor nincs kifogásom ellene. Megtenné, hogy majd szól Paranvyrnak, hogy szeretnék beszélni vele?
*Darelld válaszát hallva a gnóm a fejéhez kap, mert ugyan említette Zammi, hogy hol van a mosoda, csak ő nem jegyezte meg elsőre.*
- Tényleg.* Mondja megvilágosodottan.*
- Most már emlékszem. Igen, kaptunk kulcsot már. Köszönöm a segítségét.
*Amennyiben nincs több kérdés, a függönnyel levonul a mosodába. Eztán pedig elpakolja a takarításhoz szükséges eszközöket. Ma már nincs rájuk szükség, Myr legalábbis így számol vele. Majd előveszi szobája kulcsát, s mielőtt a konyha felé venné az irányt, a szálláshelye felé igyekszik. Kíváncsi, hogy hol is fogja tölteni az éjszakákat. Takaros kis szobába lép be, miután kinyitja a megfelelő ajtót. ~Hű, ez aztán kellemes kis hely. És nyugodt.~ A takarításban kicsit kimelegedett, így úgy dönt, hogy mára búcsút mond szeretett farkasbőr kabátjának, s levéve a fogasra akasztja. Ezután visszazárja szobája ajtaját, s a kulcsot ezúttal nadrágja zsebébe süllyezti. Immáron elérkezik a pillanat, amikor ténylegesen is a konyha felé mehet. Korgó gyomorral lép be az illatoktól sűrű levegőjű helyiségbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 411-430