Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzolgálati területNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

220. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-07 11:33:03
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Kellemesen csobban dézsában a víz, s a homlokán előző napok óta remekbe szabottan meggyűlt ráncok lassan kisimulnak az érintések hatására. Elengedi magát, s igyekszik gondolatokkal terhes elméjét kiüríteni. Lovaglás. Hát... életében több alkalommal volt már benne része, de nem feltétlenül abban az értelemben, ahogy azt közölni kívánják. Engedelmesen előrehajol, s két kezét a víz alatt ölében pihenteti, még mindig lágyan zárt szemekkel. Alig észrevehetetlenül elfintorodik. ~ Lovaglás. ~ Nem tartozik a kedvenc sportjai közé, de még az utazás szempontjából sem. Nagyok, hörögnek, nyihognak, rúgnak, harapnak és talán el is mondott mindent a lovakról. A kedves masszázs persze feledteti vele az ebbéli elméleteket, valójában meg sem rúgta, meg sem harapta egy sem... igaz a közelükbe sem ment soha. Halkan belesóhajt a vízfelszín felett a folytatásba:*
- Nem tudom, hogy tényleg font...tos e ez. *Szusszan egy erősebb nyomásra a tarkóján. A pillanatnyi megállást halványan érzékeli, s gyanúsan kijelentését követően történik, így szája mosolyra rezdül. Nem ismétli meg, nem akarja, hogy e kiszolgáltatott helyzetben a víz alá nyomják bosszúból. Hamar letörli képéről, mert ismét pozícióváltás következik, s ezúttal ismét elnyúlhat a dézsa peremén, persze a mosoly azonnal visszaszáll, ahogy a kéz lágyan végigsimítja. Hunyorítva kinyitja szemét, s megnézi a lányt, így fejjel lefelé, s szélesedik a mosoly. A hófehéren tündöklő hajat mindig megcsodálja, s most, ezüstös koronaként a lány arcvonások és sötétlő szempár körül eme éteri csendben kifejezetten fennkölten hat.*
- Menni fog. *Biccent elvigyorodva árnyaltan, természetesen már megint csak másra gondol, bár van egy gyanúja, hogy a lány is. Kimeríthetetlen mindkettejük étvágya. Ismét lehunyja szemeit, s szorosra zárja, fejbőrének kellemes a forró víz és a kéz egyaránt, csak azt sajnálja, hogy ezúttal ne tudja viszonozni... furcsa érzés.*
- Maradj csak, nem bíznám másra. *Hárít ösztönösen kezével.* Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz, emellett senkinek sem engedném, hogy ollóval, vagy beretvával a torkom körül kotorásszon. *Nyitja ki egyik szemét a lányra nézve.*
- Megbirkózol a csapattal, míg én távol leszek? *Kérdezi csendesen, kissé más témára váltva.* Nem biztos, hogy sokáig leszek el, már nem látom értelmét, úgy érzem felkészültem, emellett annyi teendőnk van, hogy nem engedhetem meg magamnak a céltalan vándorlást. *Húzza el a száját.* Igazából velem is jöhetnél... *Kezdi lassan.* de nem maradhat a Sellő vezető nélkül. Mit gondolsz? Nem kellene lassan helyettest kiképeznünk magunknak? Elszólíthat bennünket is a kötelesség bármikor együtt. *Komolyan gondolja. A munka oroszlánrészét már megcsinálták. Bár még nem látja egyelőre, hogy bárki alkalmas lehetne a pozícióra. Talán egy új érkező, vagy... de ennek hangot is ad.*
- Nem látom, hogy jelenleg bárki objektíven megbirkózna a feladattal, félre ne érts! *Ismét lehunyja a szemét, s halkan felnyög, még a fésű is kényeztetően hat.*


219. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-06 17:20:25
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Holt teher//

*Figyelve a diskurzust néhány érdekes dolgot észrevesz, ám tudta nélkül még többet elszalaszt. Hosszú út áll még előttük, mire megismerik egymást akár csak ők hárman, és nagyobb bizalommal, hatékonyabban tudnak együttműködni. Nem véletlenül akar pontot tenni a tanácskozás végére, de Dreyia jól érzi, hogy elfáradt és szeretné már kivonni magát belőle, ezért írja felül ígéretét is, hogy neki a döntésben szabad kezet ad. Más helyzetben értékelné a nő humorát, amit egyébként kedvelni szokott, e percben viszont csak annyira tud felengedni e szimpátia segítségével, hogy pillanatnyi indulatát, amiért egy ilyen helyzetben kislányként bánnak vele, hagyja ártalmatlanul elsuhanni lelkéből. Belátja, hogy Dreyiának igaza van, meg kell adnia a bizalmat, különben semmit nem ér az egész. Úgy nem lesznek egy csapat, ha minden lépést irányítani szeretne. Sóhajt egyet belenyugvón. Mielőtt távozik a kijelölt irányba, azért még lezárja a dolgot. Ugyan nem mosolyog, de hangjára ügyel, hogy nyugodtan csengjen.*
- Jól van. Rátok bízom, holnap beszélünk.
*Ezúttal tényleg távozik, így nem hallgatja ki a továbbiakat.*

//Napváltás előtt//

*Egy egészen kicsit megkönnyebbül, ahogy eltávolodik a feladattól. Akad persze más, de azok gördülékenyebbnek ígérkeznek. Legelőször is megkeresi Darelldet és Alfonzt a fogadótérben, hogy tájékoztassa őket a megbeszélés lényegi tartalmáról, illetve arról, hogy kinek milyen feladatot rendelt és miben kell részt venniük kettejüknek. Láthatatlanul érezve a két férfi régről építkező összhangját, tettrekészségét és a hely viszonyaihoz idomult profizmusát sok feszültség hagyja el vállait, újra feltámad mosolya, még könnyebbnek és bizakodóbbnak érzi magát. Ralasnak igaza volt, hogy megtartotta őket, már csupán a társaságuk is jótékonyan hat a kedvére, érzi, hogy a rájuk bízott feladatok jó kezekben vannak. Alfonz is utalást tesz rá, hogy ideje lenne végre Zammiriának lepihennie, és ez most tőle is zavarja kissé. Lehet, hogy a legmegbízhatóbb jele ez annak, hogy van igazság a dologban. Elköszön hát tőlük is.
Útközben a szobája felé épp csak elhalad a különterem előtt, ahonnan még kiszűrődnek az ottmaradtak derűs hangjai. Halványan elmosolyodik, örül, hogy legalább nekik bevált a tervezett program, mielőtt elkezdődik a közös munka. Már nem csatlakozik a mulatsághoz, immár más dolog foglalkoztatja, mégpedig az, akit a legrégebben látott ma este, s van rá esély, hogy hosszú időn keresztül nem találkozik vele ismét. Ezzel kezdeni szeretne valamit. Először azt gondolja, hogy levelet csúsztat be a küszöb alatt, amit hajnalban vagy reggel, ha el akar indulni, még megtalálna. Még az is megfordul a fejében, hogy mellékeli az Érmét, mint párosuk és különös szövetségük szimbólumát, hogy emlékeztesse rá, mi minden várja itt, ezzel megsürgetve a visszatérést. Továbbá lovának felajánlása is megfordul a fejében, mert ha a férfi messzire megy, hogy önmagát keresse, ezzel sok időt spórolhat meg. A szobájába érve azonban másképp dönt. Bár kimerültnek érzi magát, túlzottan elcsigázott ahhoz és a sötét erőktől túlzottan bolygatott az éj, hogy nyugodtan pihenni tudjon, így hát inkább hasznosan tölti az éjszakát, s később a hajnalt is, bár nem csupán a saját szobájában. Dreyia ebben sem tévedett igazából nagyot, így mikor később visszagondol arra, hogy elküldte Ralast bosszantani, már mosolyog szavain.*


218. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:20:19
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Holt teher//

*Zammi szavainak van igazság tartalma, de kezdi túlragozni a dolgot. *
-Senki nem mondta, hogy baj lenne. Szimplán szeretnénk már haladni, és mintha rám bíztad volna a dolgot, erre jössz itt a kötelező útiránnyal, és egyebekkel. Annyira fáradt vagy, és kimerült, hogy már állni is alig tudsz. * Szuggerálja szavakkal, és bűvészektől lesett vicces mozdulatokkal. *
-Már totál hulla vagy a mai napi stressztől, menj szépen pihenni. Mi kettecskén Ernussal eltüntetjük a balesetest. Ne törődj semmivel, csak pihenj, vagy bosszantsd Rallast. De a lényeg hadd dolgozhassunk már. *Fakad ki Dreyia. Gyengéd támogató mozdulatokkal az ajtó felé fordítja Zammit, és a fülébe mormolva szuggerálja, hogy álmos. Persze jól tudja, hogy a barátnője csak kicsit fáradt, és ideges Rella miatt. Amit ő már fél órával ezelőtt is lezavart volna, ha nem kupaktanács lenne itt. Ha Zammi távozik, akkor röviden vázolja a láda iránti ellenszenvét, de amíg a főnöke is ott lebzsel, inkább csak bólogat a szavaira, és szuggesztíven nézi, hátha tényleg álmosodni kezd. Amint Zammi távozik, felsóhajt és Ernussra néz. *
-Szóval az a gondom a ládával, hogy a kikötő felé se fogunk nézni. Egy pillanat. *Az ajtóhoz lépdel, ki les, hogy Zammi távozott e már, vagy hallgatózik. Ha még ott leli, akkor gyermeki mosollyal néz rá, mint anyára a gyermek, aki épp rosszban sántikál, és integet neki, hogy menjen szépen aludni. Ha nincs, kint akkor sóhajtva fordul vissza Ernuss felé. *
-Tehát az útitervem a vérkert, hisz nem pazarolok el semmit sem. Csupán ezért tartom fölöslegesnek a ládát, de tőlem a kerthez is elcipelhetjük. De így se kavics se egyéb nem kell csak a zsák a kötél, meg a darabolás. Mit szólsz a dologhoz?




217. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-06 15:17:40
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Holt teher//

- Három sötltelf. Vagy két ork. A patkányok... *jegyzi meg. Úgy érzi, hogy Dreya egyszerűen lenézi, és mind a ketten elfelejtik, hogy a férfi itt nőtt fel a Kikötőben, és itt vált bűnrészessé, mikor hontalanul, kétségbeesetten beállt az első illegálisan működő csapat közé, amit megismert. Azóta sok minden változott.*
~Kár, hogy így áll hozzám. Nem tudja, milyen lehetőségeket veszít el.~
*Kezdi úgy érzi, hogy az ügyet túlbonyolítják.*
- Idő, mire az lebomlik a zsák. Utána már senki nem kopogtatna be a Sellő ajtaján, és kérdezné meg, hogy azt a hullát mi vittünk-e oda még ki tudja, mennyi évvel ezelőtt.
*Már éppen kezdenék megbeszélni, hogy ki melyik részét darabolja a holtestnek, mikor a főnökasszony kifejti a véleményét, Ernuss pedig visszafojt egy vállvonást. A hullát el lehet törölni a vértől, ám neki mindegy, csak haladni szeretne. Nincs kedve egész éjszaka egy halottal foglalkozni. Türelmesen áll Dreyiára nézve, pillantásából egyértelműen kiolvasható, hogy: "Te vagy a főnök, elmondtam a véleményem, azt teszem, amit mondasz."*


216. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-06 12:18:31
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Túlontúl hamar kezdi otthonosan érezni magát Ralas szobájában, ezért igyekszik figyelmeztetni magát, hogy ez egyszeri eset, a különleges körülményekre való tekintettel. Bár az igazat megvallva valahogy köztük szinte csak olyanok vannak. Csendesen elmosolyodik, mikor a férfi megkönnyebbülten fejezi ki, hogy kellemesnek találja kezei munkáját, amit egyébként ő sem élvez kevésbé, csupán másképp. A vizesen fénylő, világosabb tónusú bőrön könnyedén siklik a szappanos tenyér.*
- Örülök neki.
*Feleli puhán. A félreértett kérdésen felkuncog, neki eszébe sem jutott a másféle értelmezés, de nem is huncutságokon járt épp a feje, legalábbis ebben a néhány pillanatban. A szappant gondosan leáztatja mindenhonnan, ahová felvitte.*
- Matematikailag? Nekem inkább egy asztalos mester jut eszembe, aki a fejét vakarná, ha kétlábú széket kérnél tőle a szokásos négy helyett. Egyébként megmutatom szívesen.
*Somolyog, bár nem úgy érti, ahogy a férfi, s ezt világossá is teszi.*
- Hasznos tudás, egy ló gyorsabban és messzebbre visz.
*Kezei a vállakra fut, majd a férfi hátához furakszik, arra biztatva, hogy tartsa el magát kissé a dézsa szélétől. A fürdetést itt folytatja, a szappannal együtt masszíroz a háton, vállakon, egész a nyakig, tarkóig felnyúlva hüvelykujjával. Kihasználva a kellemesnek szánt pillanatot, hozzáteszi erőszaktól mentes hangon tálalt javaslatát.*
- Ha nem is szereted, nem ártana, ha megtanulnád. Egyszer még életet menthet.
*Tudja, hogy Ralas bosszantásnak szánja a megszólítást, de attól még kezei megállnak, és néhány pillanatra eltűnik a halvány mosoly az arcáról. Aztán visszakerül, mert a hamarosan következő teendők valóban nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítik majd Ralast, mulattató látnia feszengését. Ennek fényében talán nem olyan jó ötlet, hogy épp Zam humorérzékét próbálgatja. A nő viszont kétértelműen felel.*
- Elég biztos kezem van a finom munkához.
*Bal keze előre siklik az áll alá, és ha tudja, megemeli, hogy Ralas a fejét enyhén hátra döntse. Lágyan végig simít elöl a torkán, majd mellkasán.*
- Szeretem a bőröd. Mindent megteszek, hogy épségben hagyjam. Persze az is kell hozzá, hogy ne ficánkolj. Mit gondolsz, menni fog?
*Egy kicsit sötétebbé válik mosolya.*
- De még nem most.
*Két kezéből medret formálva emel vizet a férfi hajára többször egymás után, majd élvezettel túr bele, hogy teljesen eláztassa, masszírozza a fejbőrt. Aztán ápoló habot dörgöl bele, végül alaposan leöblíti a haját és felsőtestét is, ahová a habos víz csorog.*
- Sokat dolgozom ollóval, de persze általában nem hajat szoktam vágni vele. Azért úgy gondolom, egy tűrhető frizura menne, de ha inkább egy profira bíznád, én megértem.
*A vizes hajat azért átfésüli, az eszközt a tálcáról veszi le hozzá.*

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.06 12:21:33


215. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-05 15:28:19
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Holt teher//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*Valóságos konzíliumot tartanak a holttest szakszerű eltüntetéséről, amit akár szórakoztatónak is tarthatna, ha nem lenne morbid, s nem akarná végre elfelejteni az egész ügyet. Mindenesetre érdekes és tanulságos figyelni, miképp bontakozik ki a terv. Dreyia mintha kezdene önmaga ellen beszélni, most már könnyeden fogja fel a hullaszállítás dolgát, nem aggódik a kíváncsi tekintetek miatt, Ernuss pedig hentesmunkába fogna. Mielőtt nagy elánnal szó szerint belevágnának, szót emel az ötlet ellen.*
- Szerintem egy átvérzett zsák sem bizalomgerjesztőbb, hiába nincs holttest formája, és azt se szeretném, hogy ezt itt csináljátok. Őszintén szólva nem látom, miért kellene ilyen durva módszerekhez folyamodni. Egy jelentéktelen szerzetről van szó, pusztán szeretném, ha végre diszkréten eltűnne innen. Nem bizonyítékot semmisítünk meg, mindenki tudja, hogy maga okozta a halálát, és különben se érdekel senkit, nem volt hozzátartozója. Miért baj, ha megvárjuk, míg a vendégek hazamennek, mielőtt eltávolítjuk?
*Dreyia igazából semmi igazán konkrétat nem tudhat arról, hogy mi történt Rellával, s ehhez Zammiriának mi köze lehetett, hiszen lényegében már ott sem volt, amikor még tanakodtak Ralasszal és Darellddel a folyosón. Lehetnek persze ilyen elképzelései, de valójában még Darelld sem tudhat semmi biztosat, aki kint állt az ajtó előtt. A lány halálát fulladás okozta. Nem metszette el senki a torkát, nem nyitotta fel a hasát és nem szúrta szíven. Még csak nem is szorongatta a nyakát. Ezért sem érti Zam, miért kellene most felszabdalni a testet. Inkább rövidre zárja az ügyet.*
- Vigyétek ládástul! Senkinek nincs köze hozzá, de megmondhatjátok, hogy öngyilkos lett. Tudtommal nincs köztemető, visszaadjátok a tengernek, ahonnan érkezett. Ha el is mentek a Vérkert felé, nem akarom, hogy ott maradjon.
*Vet egy pillantást Dreyiára. Még csak az hiányzik, hogy egy arra járó önjelölt vérpap kezdjen játszani vele. Épp elég bajt okozott életében, holtában nyugodjon végre békében.*


214. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:56:50
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Holt teher//
//16+ szöveget tartalmaz//

*Ernuss egy ideig nézi, mielőtt válaszolna. De hamar belekezd a véleménye kifejtésébe. Az alap felvetése még nem is rossz. Viszont túlgondolja a témát.*
-Senki nem nézi, mivel ez a kikötő termeli a hullákat. Na meg ki a tököm szólna be két sötételfnek a hajnali órákban, akik valami zsákot hurcipálnak? A válasz senki, városőrök nincsenek, így csak hasonszőrűektől tarthatunk. De tetszik a darabolós rész, eleve ezt terveztem én is. A másik probléma hogy a zsák is elfoszlik előbb utóbb, szóval, ha lánccal kötnénk, meg se oldana meg minden gondot.
*Zammi távozóra fogja, ami még jól is jönne. Hisz ő legalább kinyírhatta a lányt, így neki és Ernussnak csak a darabolás marad, na meg az eltakarítása. *
-A fejénél kezded vagy a lábánál? Kieséses alapon a másik fele az enyém. De dolgozhatunk egy oldalon is csökkentve a félrecsúszás esélyét. Lehet, hogy zsákos ládás eset lesz, ha tengerbe dobjuk, viszont a vérkertben annyi éhes száj van, és akkor se kő se ládatrógerolás nincs. Mit szólsz hozzá? Kevesebb gürcölés, és sok éhes száj gyorsan eltünteti a tetemet.


A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.04 14:22:01


213. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:33:52
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*A mentegetőzés, az évődés, s a költői szigor mind-mind egy játéknak a része. Kettejüké, s senki másé, ez különösen vonzóvá teszi kapcsolatukat Ralas szemében. Természetesen figyelt, olyannyira, hogy a legapróbb szabásmintát is észrevette, jóllehet a titkos zsebről még nincs tudomása, de látszatra is nagyon elégedett a lány választásával és munkájával, eddig nem is igazán hitte el neki, hogy szabó, azt gondolta a méretfelvétel is okosan és mesterien kitervelt játék volt, most már látja, hogy tévedett, bár... valahol ezt mindig is tudta. Persze Zammiria megint célozgat, cinikusan és odaszúrón, mire felhorkanva pillant a paravánra, s valójában egyetért a lánnyal. Minek egy paraván olyan szobába, hol egyedül laknak? Nem tudja. De ez a szokás, a horkanás után így csak vigyorogva legyint, ami valami olyasmit jelenthet, hogy "még egy ilyen beszólás és elfenekellek". Mosollyá szelídült ajkakkal csóválja csak a fejét, nincs már vendége és nem is lesz. Az apró csók után kezdődhet az intézkedés is, aminek körítését a lány intézkedése adja, mit még éppen észrevesz, mikor távozik. Visszatérve aztán láthatja a végeredményt, a semmit, Zam eltűnt. Nem kezdi el kacagva megkeresni, bár e bújócska is bizonyára szolgálna némi pikantériával, inkább a személyzet kérésére tagadólag int...*
- Nem kell segítség, köszönöm, elmehet. *Biccent, s az ajtó becsukódik, Zammiria pedig előlép, kellemesen simuló, fényes köntösében, melynek ráncai olykor láttatni engedik kecses lábát, s tört fehér bőrszínét. Eljátszik a gondolattal, hogy hagyják a fenébe a borbélykodást, de aztán rájön, hogy szükséges. A lánynak igaza van, s mikor meztelenül elhelyezkedik a dézsában jön rá igazán, hogy mennyire is szüksége van rá. Füle mellett hallja az izgató csobbanást, s a fürdőkendőről lepergő vízcseppek harmatszín játékát, akár a reggel ébredő fűszálról pottyannának le, csak ezúttal sokkal forróbban.*
- Ez jól esik... *Suttogja, s szeme csukódik az érintésre, csak orrán át veszi a levegőt, azt a megismételhetetlen virágillatot, mi körbelengi a lányt, a kendő és olykor puha kézfejének érintésében mélyed el. Szinte azonnal lúdbőrzeni kezd, ahogyan hasfalát érintik, majd az arcát kenik be lágyan, a felmerülő kérdést eleinte meg nem hallja, csak lassan fogja fel lényegét, s természetesen azonnal más jut eszébe. Szakmai ártalom.*
- Már, hogy én? Hova gondolsz? *Nyitja ki hunyorogva egyik szemét a lányra meredve, aztán leesik.* Ja, hogy... *Felnevet.* Nem, nem tudok, de nem is akarok, biztosabb két lábon, mint négyen, matematikailag bármennyire is hangozzon asszimetrikusan. *Nevet, s villantja meg egy kicsit tudását, bár a fogalmakat szándékoltan keveri.*
- Miért kérdezed? *Húzódik hamiskásra a mosoly.* Megmutathatod, hogy hogyan csinálják a profik! *Kacsint azzal az egy szemmel kissé esetlenül, majd gyorsan visszafekszik, mert eszébe jut, hogy a lány kezében bizony veszélyes eszközök leledzenek, persze a vigyort nem tudja letörölni a képéről.*
- Inkább én kérdeznék, szerelemem... öhm... mennyire értesz te a borotvához?! *Mert az csak most jut eszébe, hogy jelenleg az életét bízta a lányra és nem feltétlenül az a legrosszabb következmény, ha véletlenül kopaszon, vagy szemöldök nélkül kel ki a dézsából.*


212. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-04 12:13:28
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

- Ajánlom is!
*Villan tekintete a szabadkozásra. Úgy gondolja, hogy Ralas igazat mond, épp ilyen bókkal való tereléssel próbálnak élni a férfiak, ha valamire nem akarnak válaszolni. Nem veszi a lelkére a dolgot, de ha már elhozta a holmikat, mindenképpen ráveszi, hogy felöltse legalább egyszer. Tudja meg, milyen érzés, nézze meg magát, s ha nem tetszik, még mindig félreteheti. Zam megérti a húzódozást, egy ilyen öltözet másféle viselkedést hoz magával, amit talán még nem érezne kényelmesnek, bár úgy gondolja, ez lehet az az irány, ami felé szeretne elmozdulni a férfi. Tán egy nap megérik rá, hogy épp ezt akarja viselni, és akkor legalább kéznél lesz. Addig is kevesebb nő legyeskedik körülötte, mert véleménye szerint még a jelenleginél is vonzóbb lesz benne. Az ő fejében már felöltöztette vele Ralast és imponálónak találta külsejét. Nem mintha nem lenne a férfi egy zsákban is reménytelenül ellenállhatatlan.
Nem teljesen mímelés, hogy figyelmét megragadják a gyertyafényben felderengő izmos idomok, a lapos has, a férfias jellegek. Persze ennél sokkal fegyelmezettebb tud lenni, s biztos benne, hogy fordított esetben szintén így lenne, a férfi megtanult figyelni a legösztönösebb pillanatokban is a nőkre, egy kivillanó kebellel nem lehetne eszét venni. A bosszantásért bosszút áll, elégedetten mosolyog. A javaslatra a mutatott irányba pillant.*
- Milyen rutinos… szóval ezért tartod ezt itt. Sejtettem, hogy nem azért, amire eredetileg szolgálna.
*Hunyorog gyanakvón. A hozzálépő Ralasra pillant, közelsége vérpezsdítő, állát hozzáemeli a csókhoz félig lehunyt szemmel. Cinkosan nézi az előzékeny mozdulatot a kosárral. Amellett, hogy nagyon gáláns, ő ott érzi benne azt az üzenetet, hogy innen akkor mehet csak el, ha a férfi is hozzájárul. Persze lehet, hogy csak önmaga szórakoztatására gondol efféléket. Amint magára marad, alaposabban szemrevételezi a paravánt, vajon elégségesen takar-e, vagy netán átsejlik valahol, mert őszintén belegondolva nem sok kedve van ki- és beosonni újra, a mozgolódás miatt nagyobb a veszélye, hogy valaki meglátja. Az asztalon lévő gyertyát átmozgatja egy polcra, hogy a paravános sarok sötétbe boruljon, egy kicsit igazít a balszélső ajtón, és mögé helyezkedik, hátha az első vödörnyi vizekkel érkezik a személyzet Ralast kísérve. Nem is csalódik, egy markos legény hoz mindjárt két vödröt, s még néhányszor fordul, egy lány pedig hamarosan a fürdő- és pipereeszközökkel érkezik. A dézsa jó helyen van, Zam rejtekét nem veszélyezteti, hogy mögé látna a vízhordó, a lány viszont az asztalra teszi a tálcáját, amire a mélységi nő nem számított. Látja lenge kelméktől szabadon hagyott vállát. Ilyen közelségből még egy óvatlan lélegzetvétel is hallatszik, ezért Zam feszülten megdermed, a levegőt nagyon lassan és hangtalanul veszi. Szívverése felgyorsul, de inkább izgalmasnak, mint ijesztőnek találja a helyzetet. Ha a lány valamit megneszelne és balra fordulna, nem kizárt, hogy meglátná köntöse szárát. Ralastól még meg is kérdezi, hogy maradjon-e segíteni valamiben. Erre csak egy helyes válasz létezik most, feltehetően a férfi nem kockáztat, legfeljebb csak eljátszik a helyzet visszásságával gondolatban, mielőtt elküldi a lányt.
Zammiria türelmesen kivárja az időt, míg magukra maradnak, majd előlép rejtekhelyéről, és gondoskodik róla, hogy az ajtót megint bezárják. Mosolyog a férfi morcosságán, s míg levetkőzik, a hozott eszközökkel bíbelődik, persze szeme sarkából odalesve rá. Amint elhelyezkedik, egy széket tesz a dézsa mellé, amin helyet foglal, köntöse ujjait feltűri könyék fölé. A fürdőkendőt belemeríti a vízbe Ralas mellett, és mellkasát, vállát, nyakát kezdi finoman dörgölni vele.*
- Nem kell sietnünk…
*Duruzsolja puhán.*
- Feszült napod volt, ideje lazítanod.
*Újra megmeríti a kendőt, ezúttal egy kicsit kicsavarja, így vízcsobogás kél. Az arcát nedvesíti be, ráveszi, hogy hunyja le a szemeit, homlokáról arca egyik, majd másik felén simít végig, majd ismét a nyakán, vállain. A meleg pára bágyasztó, hamarosan szappanillat keveredik bele, mert Zam bedörzsöli a kezeit, és a habot Ralas bőrére keni. Érzékletesen persze, nem csupán a praktikumra ügyelve. Egy kicsit a víz szintje alá is ér a keze, tenyere a hasig csúszik.*
- Tudsz lovagolni?
*Húzza elő a kérdést, mely éppen gondolatban foglalkoztatja, s vele kezeit is, majd ismét a fürdőkendőt vizezi be.*

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.04 12:28:30


211. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-04 10:50:51
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Tudta a reakciót, annyira ismeri már a lányt. Késztetést érez, de nem nevet fel hangosan, hiszen Zam nyilvánvalóan sokat dolgozott a ruhával, igazság szerint, bár fél bevallani, de csodálatosnak látja. Amiben bizonytalan, az inkább, hogy mennyire áll hozzá, nem fog-e bután kinézni, a kikötői szajhán egy remekbe szabott öltöny.*
- Hé! Figyeltem! *Teszi fel két kezét rögtön védekezésképpen, igaz, tudja, hogy valójában a bók az ült, ennyire már van rutinos és számító. Az öltözködést lassan teszi, talán direkt húzza el, megpróbálja sármját amennyire lehet kiterjeszteni, s óvatos lelkének érintési érik el a lányt, ahogyan halad lassan, gombról gombra, módszeresen és kissé unott arccal, s engedi láttatni a vállakat, a mellkast, a csípőt. Ami azt illeti az utóbbi időben nem engedte el magát, így testalkata, talán az átlagoshoz képest kidolgozottabb kicsit, ugyan erre nem büszke. Bár mindig is adott magára, a külsőségek ebből a szempontból hidegen hagyják, sokkal vonzóbbnak Zam hamuszín bőrét, melyet máris kóstolni kíván. A lezser mozdulat szinte már szokás, csak ezúttal nem fehérneműt, vagy nadrágot, hanem az inget hajítja el.*
- Bagoly mondja! *Nevet fel, hiszen most Zam játssza el, mit ő a legutóbb, igaz másként.* De elég, ha csak a paraván mögé állsz. *Biccent fejével a sarokban álló nagyméretű paraván felé, mely mögött öltözködni szoktak.*
- Persze! *Bólint, majd lágyan közelebb lép, s ajkát hint csókkal igéző tekintettel, ahogy elveszi a lánytól a kosarat és a szekrény felső polcára teszi fel.* Rögtön jövök! *S az inget felkapva szalad a földszintre, hogy az első szolgálónak csettintve intézzen vizet a szobába, s beretválkozáshoz szükséges felszerelést, valamint ollót. A kért dolgok hamarosan megérkeznek, s légyen bárhogyan is, Zammiriát nem lelik a szobában. Hamarosan megtelik a dézsa, párás, gőzölgő légkört varázsolva, illattal beterítve a szobát. Ha Zam megjön, mosolyogva tekint rá.*
- Essünk túl rajta... *Sóhajt fel, kelletlenséget színészkedve, s kis húzódozással arcán, majd az inget ismét levéve, ezúttal a nadrágot is a sarokba dobja, majd egy határozott lépéssel áll a dézsába és tarkóját a peremén pihenteti meg.*


210. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-04 09:00:35
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Holt teher//

*Nem meglepően Dreyiának nem tetszik a láda ötlete, ám a férfi szívesen kifejti neki a véleményét.*
- Nagyszerű ez a zsák, csak egy gond van vele: egyértelműen látszik rajta, hogy holtest van benne *mutat rá a problémára.* Szerinted ki nem fogja megállítani, mikor egy lábfej, vagy egy kéz nyomódik az oldalának? Ha ragaszkodsz a zsákhoz, előbb szerintem vedd ki a hullát belőle, és engedd, hogy legalább kisebb darabra vágjam. Ha leszeded a kezéről az ujjakat, már nem is kéz formája van. A zsákba még mindig tudunk pakolni köveket, a száját pedig bekötni, így az sem valószínű, hogy a kötél elrohadása után a holtest, feljön a felszínre. Persze csak ha van gyomrod a hasonlóhoz.
*Beszédéből könnyen kiszűrhető, hogy neki nincs problémája a hullaaprítással, itt a gond az, hogy ideiglenes főnökasszony nem hányja-e el magát. És itt jön képbe a láda esete.
Az eredeti főnökasszony távozóra fogná, Ernuss pedig bólint neki.*
- Innen bár boldogulni fogunk.


209. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-03 22:26:46
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Nem ismeri fel a párhuzamot, pedig valóban a méretvétel előtt is húzódozást látott Ralas viselkedésében, a kikötői csibész szabotázsát a munka rendes elvégzése helyett, csupán a helyszín volt más. Oly sok dolog történt azóta, hogy ha akarnának se tudnának visszamenni arra a pillanatra, abba az épp csak formálódásnak indult kötelékbe, mely ma sokkal színesebb és sokrétűbb, mint valaha gondolta volna. Abban is egyezik a dolog, hogy megint Ralas hálószobájában vannak, de egyéb párhuzamokat nehezebb lenne már találni. Már koránt sem az a férfi és nem az a nő egyikük sem, mint akkor ott. Zam hiedelmei még éltek arról, hogy Ralast információszerzésre és nők megközelítésére fogja használni, olykor kellemes tárgyalásokkal fűszerezve talán együttműködésüket, mert azt már akkor érezte, hogy nehezen állna ellen sármjának, és azt az első éjszakát szívesen megismételné egyszer-egyszer. E késztetés nem csökkent azóta sem, csupán átmenetileg elhomályosul legfeljebb, mikor más dolgok foglalkoztatják, jelen esetben például szakmai előadása saját keze munkájáról. Nem mutatott meg még mindent, például a zakó bal belső zsebének titkos, feketével hímzett szimbólumát, mely akkor rajzolódik ki, ha fény éri. Még nem döntötte el, hogy megmutatja-e, vagy hagyja, hogy egyszer Ralas maga csodálkozzon rá, vagy tán örökre saját titka marad, hiszen ott belül ritka vendég a fény. Annyi bizonyos egyelőre, hogy kérdésére nem azt a választ kapja, amire számított, s látszik arcán, hogy kizökken szerepéből. Legyezi hiúságát a bók, mely nem megfogalmazásában, hanem elcsattanásában különleges, de igyekszik bosszúságot mutatni.*
- Hát ennyit figyeltél meg az egészből?
*Bármi is legyen még a kezében, azt leteszi az ágyra, és számonkérőn néz vissza a férfira. A szemöldök apró ráncai viszont kisimulnak, mikor Ralas megadón vetkőzni kezd. A sötét szemekben mohó csillanás éled a gombokat kibújtató ujjak mozgását követve, s nyakán forróság ömlik át. Tekintete aztán felugrik a férfi szemeihez, mikor megszólal, és végre véleményt nyilvánít. Fáradt a ruhákkal, örömet akart vele szerezni, ezért szüksége van a visszajelzésre. S nem azt akarja hallani, amiről úgy gondolja a férfi, hogy hallani akarja. Bár a sebtiben végzett ráigazítást nem érzi szabói szakmája csúcsának, szeretné, ha nem csak a kedvéért akarná viselni a férfi, amit akkor is megtenne, ha egy madárijesztőről rángatta volna le. Némán hallgatja a férfi szavait, tekintete megint elkalandozik az inggel bíbelődő kézre, s mikor kibújik belőle, majd a ruhát az ágyra veti, a sötét szemek is fordulnak utána. Mikor a végén a kérdést felteszi neki Ralas és a véleményét kéri, zavartan pislogva szemöldökét felemeli, majd enyhén feléje dől, mintha jobban akarna hallani.*
- Bocsáss meg, mit is mondtál?
*Sokáig nem tartja ki a rajtakapott álmodozó arcot, előkívánkozik szája szegletében a visszatarthatatlan, komisz mosoly, s egy halk, torokhangra fojtott nevetés. Finoman int a dézsa felé.*
- Rendelj hát fürdőt és borotválkozáshoz szükséges eszközöket, én pedig visszatérek, ha kész. Jobb lenne, ha nem látnának hálóköntösben a szobádban az éjszaka közepén…
*Mosolyog incselkedőn.*
- Nehezen adnánk el, hogy tárgyalunk a levetett inged fölött. Vagy fürdés közben.
*S máris fonott kosaráért nyúl, hogy eltegye szem elől, ez jobban árulója lehet, mint a kiterített ruhák.*
- Megengeded, ugye?
*Lép a szekrényhez, s miután kinyitja, a felső polcon keres helyet az eszközeinek.*


208. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-03 16:46:43
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Kíváncsian támaszkodik a karfán, jóllehet szándékát félreértik. Pontosan ugyanígy ült le először a méretfelvételnél is, mikor még lakásán találkoztak emiatt. Az emlékek szépek, jóllehet az az este nem csak a méretfelvételt tartogatta, mosolyt csal az arcára. A szövetzsák lassan felnyílik, s sorban kerülnek elő a ruhák, az ing, a nadrág, a mellény, a kabát, s mindegyik kap is egy elégedett biccentést. Kiváló ízlése van a lánynak, ezt Ralas nem kérdőjelezheti meg, jóllehet ő maga sohasem gondolkodott azon, hogy ruhatárát lecserélje, a lánynak igaza van. Ha a belső változik, szükséges a külsőt is módosítani. Még mindig kétségei vannak a szakállt és a hajat illetően, de bízik Zammirában, s ami azt illeti nem is lenne ellenére, hogy alaposan... megborotválja. Egy pillanatig hallgat az utolsó kérdés kapcsán, kissé fáradt, meghatározhatatlan tekintetét Zammirán tartja, s halványan elmosolyodik.*
- Azt, hogy gyönyörű vagy... gyönyörűbb, mint bárki a világon. *Méla mosoly, egy halvány pillanatra szélesedik, s láttatni engedi fehér fogsorának egy szeletét. Kacsintani nem kacsint, csak továbbra is figyel, nem akarja megtörni saját magának megállított pillanatot, ahogy kezében a neki választott ruhákkal, kecsesen és kedvesen áll. Lehet, hogy kikap a megjegyzésért, azt még megvárja, majd lassan feláll. Óvatosan kezdi kigombolni a rajta lévő inget, s miközben halad lefelé, csendesen kezd beszélni.*
- Nagyon tetszenek. *Bólint.* Biztos vagyok benne, hogy kényelmes lesz, de nekem sokkal inkább az a fontos, hogy te választottad, ha felveszem rád fog emlékeztetni, s mindarra, mit elértünk és tervezünk elérni. *Kibújik az ingből, s az ágyra dobja. Hevenyészett mozdulattal fordítja meg a széket, aztán egy gondolattal később felpillant és ravaszul villan meg a tekintet.*
- Ezt inkább visszateszem a helyére... *Ugrik fel a szemöldök.* Talán a dézsában egyszerűbb megberetválnod, kezdjük azzal. *A szék határozottan csattan az íróasztal előtt, s a dézsához fordul.*
- Mit szólsz, kedvesem? *Mosolyodik el.*


207. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-03 13:37:17
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Tréfája félresiklik anélkül, hogy tudomása lenne róla, hiszen nem kegyetlenségből kívánja fogságba ejteni Ralast, hanem saját önző vágyaitól űzve szeretné elrabolni, s csak egy általa ismert helyre vinni őt. Az ő olvasatában a lovagló ülés a széken azt jelzi, hogy egyelőre csak megtekinteni szeretné a ruhákat a férfi, felvenni csak annak függvényében legfeljebb, mennyire arat tetszést. Nem bánja, hogy próbára akarják tenni - legalábbis ő így gondolja -, s még képzelt szakmai becsületét is megcsiklandozzák, ugyanolyan évődésnek veszi, mint a többi kihívó megjegyzést. A hajkorona és az arcszőrzet kérdése időzítése miatt bosszú színezetet is ölthetne akár, pedig nem ezt célozza, valóban úgy gondolja, jól festene az új fizimiskával. Az ijedelmen viszont halkan nevet.*
- Hamar visszanő, ha nem tetszik. Fel akarod számolni a régi életed, tán ideje felszámolni a régi szokások egy részét is. Csak egy próbára gondoltam, de ez természetesen a te döntésed.
*Mutatóujja külső felével megsimítja a férfi arcát engesztelésképpen, s odaballag a sötét színű szövetzsákhoz, melyből előveszi a fekete-fehér ruházatot. Az ágyhoz lép aztán, és arra teszi őket nagy gonddal. Inkább tiszteletből, mint azért, mert kímélni kellene. Bár finom anyagból készült, nem annyira kényes, mint elsőre sejtenék. Felemeli a nadrágot elsőként, félbehajtottan, egymás felé fordított szárakkal, megmutatja Ralasnak. Végül mégis széthajtja a szárakat is, hogy a szabását szemrevételezhesse.*
- Az éjszaka színe, titokzatos, elegáns, ott feszül, ahol kell, de úgy gondolom, ezzel együtt kényelmesnek fogod találni.
*Somolyog cinkosan, aztán Újra összehajtja, és kicsit arrébb leteszi az ágy szélére. Következik a fehér ing, mindkét felét megmutatja.*
- Holdak és csillagok pettyezik az éjszakai égboltot. Az élénk fehér szín erős kontrasztot alkot a feketével, figyelemfelkeltő és tiszteletet kölcsönöz tisztasága. Az ing egyébként is jól áll neked, igyekeztem enyhén lezser fazont választani, hogy könnyebben megszokd.
*Az ing a nadrágra kerül, ez kiterítve marad.*
- Mellény.
*Emeli fel a fekete darabot, melyen fényesek a gombok, de méretükből adódóan nem hivalkodóak. Ezt is megmutatja elölről, majd hátulról.*
- Ha túl soknak érzed a fehérséget, ez ellensúlyozhatja, és úgy vélem, tartást, tekintélyt kölcsönöz a megjelenésnek.
*Ezt is leteszi az ágyra, s jön a csípőig érő kabát, ugyanolyan anyagból, mint a nadrág és a mellény, természetesen szintén fekete.*
- Ez is visszacsempészi megjelenésedbe a titokzatosságot, lefedi a világos ing nagy részét, csuklóknál viszont hagyja elővillanni annak fehérségét, figyelemcsalogató keretet adva öltözetednek. Nyári estéken egyéb kabátra nem is lesz szükséged, őszre pedig kapsz tőlem olyat is, amit fölötte viselhetsz majd.
*Somolyog cinkosan. Reméli, hogy tényleg lesz ilyesmire ideje, a kabát kérdése fontos momentum kettejük viszonyában. A ruhák elfogytak, a szövetzsákot összehajtogatja és félreteszi, majd szembefordul Ralasszal.*
- Nos, mit gondolsz?


206. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-03 09:22:04
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Valóban sokkal jobb a kedve, mint amikor az eligazításról távozott, akkor meglepte a nap vége, a nyakába zúduló feladatok, az új dolgozók terhe és még ki tudja mi. Most némiképp fáradt, de mégis kisimult arccal, egyszer gyertyák fényébe burkolózva fogadja társát. Halkan felkuncog, egy-egy haragos pillanatában még ki is nézné a lányból, hogy elhurcoltatja, de tudja, hogy jelen esetben ez csak egy ártatlan kis humor, mellyel az érkezést fűszerezheti. Természetesen akad némi pikantériája is, mint szinte mindennek kettejük között. Mikor szétválnak, s az íróasztalához lép, oldalasan pillant fel az érkezőre és hümment. Soha nem lehet tudni, hogy mikor jön a következő csapás, felkészültnek kell lenni. A zsákra mutat kérdőn, s a kapott válasz megmosolyogtatja.*
- Ááá, a régi ígéret! *Bólogat hevesen és buzgón, kissé színpadiasan és tudálékosan, majd immár komolyra váltva a tekintet, a székhez lép, s helyet foglal, támláját előre felé fordítva, lezseren.*
- Kíváncsivá tettél! *Villan meg őszintén a tekintet, ami tulajdonképpen a ruhapróba jóváhagyásának is vehető.* Nekem varrtad? *Afózik őszinte elismeréssel és kedves, meglepett mosollyal, mint akinek ajándékot csempésztek szobájába, míg nem volt ott.* De a hajam?! *Túr hirtelen loboncába, majd a lány körszakállára vezetett ujjait fogja meg kezével óvatosan.*
- Hiszen azóta növesztem, mióta... mióta... nem is tudom, már nagyon régóta. És, ha utána szóba sem állnak... szóba sem állsz velem? Nem fogok idiótán kinézni? Mint egy kanos kamasz... *Fintorodik el, ebben lehet lesz még némi kanyar.*
- Bár... ha te mondod... *Pillant a lányra bizonytalanul.* Most azonnal? *Nyel egyet, s tekintete sokkal inkább a menekülő útvonalat keresi, de az ajtót a lány bezárta, nincs kiút.*
- Amúgy... mikor jártál te a szobámban, ha szabad kérdeznem? *Kérdezi kaján vigyorral, látható, hogy nem komolyan.*


205. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:56:24
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Kellemes meglepetés számára, hogy a férfit tréfás kedvében látja, máris kevesebb gond nyomja a vállát. Sok dolog átfutott a fejében, vajon Ralas mit akar kezdeni távollétével, s a komorság sötétebb válaszokat is festett a lehetőségek közé. Ha Ralas hosszú időre eltűnne, ráadásul még egy papírja sincs róla, hogy a Sellőházhoz bármi köze lenne, a Patkányok kihasználhatnák távollétét, Rollen szikrákat szóró szeme semmi jót nem ígért tárgyalópartnerként. Ennek ellenére természetesen megvédené érdekeiket, ám az épp csak felfrissült őrséget még nem érzi masszív, megbízható hátvédnek. A tréfára rákontráz cinkos tekintettel.*
- Reméltem, hogy nem kell elrabolnom és elhurcolnom téged a rejtekhelyemre.
*Semmi oka nincs elhúzódni az öleléstől, szokatlansága ellenére nem érzi túlzottan kényelmetlennek, bár kétség kívül igen bensőséges és érzelmes, ahogy Ralas kivitelezi. Kezei a férfi derekát ölelik át, arcát elfordítás nélkül érinti az ő kulcscsontjának magasságába. Önkéntelenül vesz mély levegőt a közelségből sugárzó, kérlelhetetlen nyugalomra. Különös módon épp ettől zökken ki addigi gondolataiból, érdeklődéssel figyeli, milyen hatással van rá a szeretetteljes gesztus. Aztán persze a férfi szavait is hallgatja, szeretné megérteni, mi zajlik benne. Elengedi, mikor igényli, s kíváncsian lép az asztalhoz, hogy az említett olvasmányra pillantson. Az ő vékony ujjai szintén megérintik a papirost.*
- Háború és stratégiák...
*Ismétli töprengőn, aztán Ralasra pillant.*
- Remélem, a közeljövőben nem lesz még rá szükség.
*Tetszik neki, hogy a férfi képzi magát, büszke rá, hogy ilyen kincset talált a romos Rumosban egy hűvös őszi estén. Más bizonyára elterpeszkedne az ölébe hullott jóléten, egyik Sellőt cipelné a másik után az ágyába, akár többet egyszerre, és dőzsölne a készletből. Talán Ralas is így volt vele kezdetben, ezt nem tudhatja. Lehet, hogy megcsömörlése után talált rá, gondoktól szorítva, részegen heverve lakása padlóján. Nem számít, ha így is volt. Az a fő, hogy törekvése viszi tovább előre. Ki tudja, talán egy év múlva már Wegtoren felé veti a szemeit, hogy még több hatalmat szerezzen. Zamnak csupán meg kell őriznie kiváltságos helyzetét, és támogatnia az úton, nyesegetve a kiforratlan megoldásokat, és kipótolni a hézagokat.
A kérdés továbbviszi figyelmét idejövetele céljára. Tekintete a laposan lógó zsákra ugrik egy titokzatos mosollyal, keze megtámaszkodik az asztalon, miközben teste elfordul az iménti irányba.*
- Az új Ralas. S egyben egy régi ígéret ideiglenes kárpótlása.
*Ráhunyorog a férfira, figyeli reakcióit.*
- Gondoltam, ha már változni szeretnél, hozzáadom, amiben tudok segíteni. Egy új, elegáns külső az új belsőhöz. Bár voltaképpen csaltam. A ruhákat a szekrényedben találtam, de mivel láttam, hogy nem pontosan a méreteid, rád igazítottam őket.
*Pillantása kedvtelve siklik végig a férfi testén fentről lefelé, majd vissza. Ha Ralas nem csak szakmai csillogást vélne felfedezni a sötét szemekben, az nem a véletlen műve.*
- Akár meg is tarthatjuk a ruhapróbát, ha szeretnéd.
*Keze a kissé hosszúra hagyott fürtöket érintik meg.*
- Hm. Sokan, ha külsőt akarnak változtatni, nem csak ruháikat cserélik le, hanem frizurájukat is.
*Finoman megsimítja Ralas arcszőrzetét.*
- Markáns arcéled van. Kár rejtegetned. Az elegáns férfiak gyakran borotválják simára az arcukat.

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 22:10:51


204. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:41:59
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Holt teher//

*Nem hibáztat senkit, ha nem jegyez meg mindent elsőre, de mivel jelét vette a szelektív figyelemnek és félreértéseknek, megismétli a fontosnak ítélt dolgokat. Normális esetben nem lesz rá szükség a továbbiakban.
Amint Dreyia kiejti az utasítás szót, egy kissé kényelmetlenül érzi magát, de igyekszik gyorsan eltemetni magában a rossz érzést. Kezdi talán átélni azt, amit még nem ért Ralasban, a konfliktust régi viselkedése és új szerepköre között. Nem volt még ideje hozzászokni, de sosem volt komolyabb nehézsége az alkalmazkodással. Enyhe mosollyal reagál a beleegyezésre és a kötél dolgára.*
- Rendben.
*Ernussal is egyetértésre jutnak, lassan kezdi úgy érezni, hogy egyszerűen rájuk bízhatja a dolgot. Ő is kíváncsi Ernuss ötletességére és ítélőképességére, nem beszélve egy sor egyéb adottságáról, aminek itt majd hasznát veszi, de nem pusztán akarnokságból ragaszkodik eredeti választása mellett, szeretné, ha Dreyia mielőbb beilleszkedne. Ezért tette a lányokkal is egy csapatba, amit sajnos félreértett, máris erősítve benne a hozzáállást, hogy igyekezzék világosan kifejezni magát. A kibontakozni készülő vitába nem kíván beleszólni, csupán érdeklődve figyeli, pusztán a hozzáintézett kérdésre felel.*
- A ládához nem ragaszkodom a továbbiakban. Ha más kérdésetek nincs, akkor magatokra hagylak benneteket.


203. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-02 17:29:13
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Leheltnyit ugrik tovább a szemöldök, egy kicsit táncra perdül, amolyan Ralaszosan a homlokon, majd lassan feláll, s aszéket halkan hátrébb teszi. Megvárja, míg a meztelen talpak, nesztelen a szőnyegbe süppednek, s Zammiria halkan behajtja, majd kulcsra zárja az ajtót. Szélesedik a mosoly.*
- Elfelejtettem. *Utal a zárra, valójában mindig zárni szokta, igazság szerint, mielőtt lefeküdt meg is tette, azonban talán valóban megérzés hatására, vagy mert számított rá, ikor ismét felkelt, hogy olvasson kizárta azt.*
- Új kezdet? *Ismét széles mosoly, s egy kíváncsi tekintet, mely végigfut a szövetzsákon.* Remélem nem abban tervezel kivinni, mert egy kicsit nagy lennék hozzá. *Kacag fel halkan, s egyúttal a mai ap egyik kínosabb részére emlékezik vissza, azonban már sokkal inkább felejtős humorral, mint rossz emlékként.*
- Kedves tőled. *Lép egy lépéssel közelebb, s ha Zam engedi karjaiba zárja a lányt, hogy hajába csókoljon.* Nem is tudtam volna úgy elmenni, valószínűleg ezért sem aludtam még. *Sóhajt fel, a lány hajába motyogva.* Nem. Csak sok minden történt és időre van szükségem, hogy végiggondoljam, miben kell változnom, hogy alkalmas legyek. *Vallja be őszintén, majd az asztal felé int, s ha teheti kibontakozik az ölelésből.*
- A háborúról és stratégiákról szól. *Érinti meg a pergament.* Nagyon régen íródott, egy kicsit nehézkes a nyelvezete. *Magyarázza csendesen.*
- Most mutasd, mi szépet hoztál nekem! *Biccent a szövetzsák felé, s csak remélni tudja, hogy valóban nem abban végzi.*


202. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-02 15:30:02
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Holt teher//

*Zammi is ki tud akadni, de legalább jó tudni, hogy mit visel el.*
-Rendben, legyen, ahogy utasítasz. *Bólint a lány felé.* A kötél meg meglesz könnyen, szóval nem aggódok.
*Közben Zammi Ernuss felé is szavakat intéz, és a férfi válaszol is. A láda megemlítésénél felszalad a szemöldöke.*
-Mi a terved a ládával? Azt ne mond, hogy abban tervezed megúsztatni az elhunytat. *Gyorsan módosítja a szavát az áldozatról, elhunytra. De van jobb dolga, is mint aggódni pár szó használata miatt.*
-Szóval mi a terved a ládával? Mert azt körülményesebb kivinni. Ráadásul, még a Patkányok is jobban fognak érdeklődni a láda tartalmáról. Azaz elég problémaforrásnak tűnik, de érdekel, mire gondolsz.
*Közben a hullát egy zsákba csomagolja, ha csak Ernuss nem javasol jobb tervet. Addig nem igazán tartja jobb ötletnek a ládát.*



201. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-02 12:35:51
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Új hajnal jő//

*Az éjszaka mindig egy húron pendülő cinkosukká szegődik, nem csupán meghitt hangulatot varázsol találkozásaikhoz, de puha bársonyt is von titkaik köré. Zammiria él a gyanúperrel, hogy számítottak rá, de legalábbis reménykedtek a felbukkanásában. Mintha csak vártak volna rá nyitott ajtó mögött virrasztva, a meglepetés látványos jelei nélkül, pedig az örökké következetes Zammiria éppen saját szabályát szegi meg azzal, hogy itt van. Bánatosnak nem tűnik miatta, amint tekintete találkozik Ralas örömöt tükröző pillantásával, sejtelmes mosolyt ölt. Háta mögé kerül az ajtó, amint becsukja, dereka mögött fordul a kulcs a zárban, közben a szemét le sem veszi a férfiról. Bár maga készteti a halk kattanást, titkon meglódul tőle szíve.*
- Sosem zárod az ajtód?
*Kérdez vissza a kérdésre halkan, évődőn, noha neki nagyon is kapóra jött ez a szokás. Egy székhez lépve pakol le a kezéből, a szövetzsákot különös gonddal hajtja támlájára.*
- Egy új kezdetet.
*Szól megkésett, rejtvényes válasza, ám ennél többet nem mond most még. Jobban érdekli, hogy érzi magát társa. Odasétál hozzá szótlanul, bal keze belesimít a hajába a füle fölött, aztán alatta tér vissza, hogy nyakát, arcát cirógassa meg. Arckifejezése most komoly, pillantása fürkésző. Látja a fáradtságot, megviseltséget a férfin, ruhái gyűrtségén, még az öröme is kicsit visszafogottnak tűnik általa. Nem alhatott sokat, ha egyáltalán álomra hajtotta a fejét.*
- Nem akartam, hogy úgy menj el.
*Suttogja puhán, Ralas talán érti, mire gondol. A hirtelen jött út, a váratlan félrevonulás, a sűrű nap nyomasztó terhe.*
- Különben sem jött volna álom a szememre. Látom, neked sem.
*A sötét szemek az asztalon heverő olvasmányok felé fordulnak, melyeken táncol a szelíd gyertyafény, majd újra a világos szemek ragyogó íriszeiben merül el.*
- Bánt valami?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996