//Második szál//
//Új hajnal jő//
- Ajánlom is!
*Villan tekintete a szabadkozásra. Úgy gondolja, hogy Ralas igazat mond, épp ilyen bókkal való tereléssel próbálnak élni a férfiak, ha valamire nem akarnak válaszolni. Nem veszi a lelkére a dolgot, de ha már elhozta a holmikat, mindenképpen ráveszi, hogy felöltse legalább egyszer. Tudja meg, milyen érzés, nézze meg magát, s ha nem tetszik, még mindig félreteheti. Zam megérti a húzódozást, egy ilyen öltözet másféle viselkedést hoz magával, amit talán még nem érezne kényelmesnek, bár úgy gondolja, ez lehet az az irány, ami felé szeretne elmozdulni a férfi. Tán egy nap megérik rá, hogy épp ezt akarja viselni, és akkor legalább kéznél lesz. Addig is kevesebb nő legyeskedik körülötte, mert véleménye szerint még a jelenleginél is vonzóbb lesz benne. Az ő fejében már felöltöztette vele Ralast és imponálónak találta külsejét. Nem mintha nem lenne a férfi egy zsákban is reménytelenül ellenállhatatlan.
Nem teljesen mímelés, hogy figyelmét megragadják a gyertyafényben felderengő izmos idomok, a lapos has, a férfias jellegek. Persze ennél sokkal fegyelmezettebb tud lenni, s biztos benne, hogy fordított esetben szintén így lenne, a férfi megtanult figyelni a legösztönösebb pillanatokban is a nőkre, egy kivillanó kebellel nem lehetne eszét venni. A bosszantásért bosszút áll, elégedetten mosolyog. A javaslatra a mutatott irányba pillant.*
- Milyen rutinos… szóval ezért tartod ezt itt. Sejtettem, hogy nem azért, amire eredetileg szolgálna.
*Hunyorog gyanakvón. A hozzálépő Ralasra pillant, közelsége vérpezsdítő, állát hozzáemeli a csókhoz félig lehunyt szemmel. Cinkosan nézi az előzékeny mozdulatot a kosárral. Amellett, hogy nagyon gáláns, ő ott érzi benne azt az üzenetet, hogy innen akkor mehet csak el, ha a férfi is hozzájárul. Persze lehet, hogy csak önmaga szórakoztatására gondol efféléket. Amint magára marad, alaposabban szemrevételezi a paravánt, vajon elégségesen takar-e, vagy netán átsejlik valahol, mert őszintén belegondolva nem sok kedve van ki- és beosonni újra, a mozgolódás miatt nagyobb a veszélye, hogy valaki meglátja. Az asztalon lévő gyertyát átmozgatja egy polcra, hogy a paravános sarok sötétbe boruljon, egy kicsit igazít a balszélső ajtón, és mögé helyezkedik, hátha az első vödörnyi vizekkel érkezik a személyzet Ralast kísérve. Nem is csalódik, egy markos legény hoz mindjárt két vödröt, s még néhányszor fordul, egy lány pedig hamarosan a fürdő- és pipereeszközökkel érkezik. A dézsa jó helyen van, Zam rejtekét nem veszélyezteti, hogy mögé látna a vízhordó, a lány viszont az asztalra teszi a tálcáját, amire a mélységi nő nem számított. Látja lenge kelméktől szabadon hagyott vállát. Ilyen közelségből még egy óvatlan lélegzetvétel is hallatszik, ezért Zam feszülten megdermed, a levegőt nagyon lassan és hangtalanul veszi. Szívverése felgyorsul, de inkább izgalmasnak, mint ijesztőnek találja a helyzetet. Ha a lány valamit megneszelne és balra fordulna, nem kizárt, hogy meglátná köntöse szárát. Ralastól még meg is kérdezi, hogy maradjon-e segíteni valamiben. Erre csak egy helyes válasz létezik most, feltehetően a férfi nem kockáztat, legfeljebb csak eljátszik a helyzet visszásságával gondolatban, mielőtt elküldi a lányt.
Zammiria türelmesen kivárja az időt, míg magukra maradnak, majd előlép rejtekhelyéről, és gondoskodik róla, hogy az ajtót megint bezárják. Mosolyog a férfi morcosságán, s míg levetkőzik, a hozott eszközökkel bíbelődik, persze szeme sarkából odalesve rá. Amint elhelyezkedik, egy széket tesz a dézsa mellé, amin helyet foglal, köntöse ujjait feltűri könyék fölé. A fürdőkendőt belemeríti a vízbe Ralas mellett, és mellkasát, vállát, nyakát kezdi finoman dörgölni vele.*
- Nem kell sietnünk…
*Duruzsolja puhán.*
- Feszült napod volt, ideje lazítanod.
*Újra megmeríti a kendőt, ezúttal egy kicsit kicsavarja, így vízcsobogás kél. Az arcát nedvesíti be, ráveszi, hogy hunyja le a szemeit, homlokáról arca egyik, majd másik felén simít végig, majd ismét a nyakán, vállain. A meleg pára bágyasztó, hamarosan szappanillat keveredik bele, mert Zam bedörzsöli a kezeit, és a habot Ralas bőrére keni. Érzékletesen persze, nem csupán a praktikumra ügyelve. Egy kicsit a víz szintje alá is ér a keze, tenyere a hasig csúszik.*
- Tudsz lovagolni?
*Húzza elő a kérdést, mely éppen gondolatban foglalkoztatja, s vele kezeit is, majd ismét a fürdőkendőt vizezi be.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.04 12:28:30