Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-10 22:26:01
Üzenet elküldve: 2019-10-10 22:26:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Néma szellemként suhan egészen a folyosón, egészen a saját szobájának ajtajáig. Alakja egészen beleolvad a fény-árnyék játékokba, egy figyelmetlenebb szemet könnyű szerrel elkerülne még ezen a szűk helyen is.
Csak egy halk ajtónyitás töri meg a csendet, az is talán csak a padló nyikorgása miatt hallatszik. Rey belép az időközben egész otthonossá vált szállására, az egyetlen kis nyugodt sziget, ami itt tényleg csak az övé. Letelepszik az ágyra, úgy, hogy pont lássa magát a tükörben. Belefúrja tekintetét az ezüst szempárba, és pár pillanatig hagyja, hogy elárasszák az eddig félretett és elnyomott gondolatai.*
~Hideg.~
*Ez az egy szó fogalmazódik meg benne saját íriszeit szemlélve. Vajon ilyen hidegnek látják a többiek is? Nem mintha tudna ellene bármit tenni. Ha egykor volt is benne valami csillogás, valami élet, az a fény már régen kihunyt.
Most a lámpás pislákoló fényére mered tekintete. Megvilágítja a fehér falat. Érdekes mintázatokat fest rá, olyan, mintha a lángok remegve táncolnának a sima felületen. Felnéz. A plafon látványát még mindig nem igazán szokta meg, a hosszú évek alatt éjszakáinak többségét szabad ég alatt töltötte. Talán lett volna pénze egy kisebb lakásra, vagy minden este fogadóban szállnia, de nem tartott igényt rá. Talán azért is, mert inkább éjszaka élt, akkor szelte sebesen és láthatatlanul a házak közti sikátorokat, s villantotta meg halálos pengéit. Nappal meg visszahúzódott az árnyékba, hiszen egy magányos farkas sem merészkedik ki az erdőből világosban. Más élet volt az, de nem tudja eldönteni, hogy mennyivel jobb, vagy rosszabb. Megvolt a maga nyers, barbár szépsége. Itt minden békés, nem kell aggódni, van étel, ital, ágy. Mégis, mintha egy része visszavágyódna az alvilágba, mintha megtagadta volna testétől és lelkétől, amire született.
Ez az Artheniori kiruccanás felrázta kicsit, alig várja, hogy visszatérhessen legalább részben régi életéhez. Persze szereti ezt a furcsa emberekből álló, furcsa helyet, itt nem hagyná a közeljövőben. Csak hozzá kell szoknia ehhez a stabil, határozott jövővel kecsegtető életstílushoz.
Mielőtt teljesen elveszne kusza gondolataiban, gyorsan visszarántja magát a valóságba. Holnap indulnak. Megmosakszik, levetkőzik, majd eldől az ágyon. Aludnia kell, eltervezte, hogy még hajnal előtt felkel edzeni. Nem hagyhatja elpuhulni testét, ki tudja, mikor keveredik egy keményebb csetepatéba.*
Csak egy halk ajtónyitás töri meg a csendet, az is talán csak a padló nyikorgása miatt hallatszik. Rey belép az időközben egész otthonossá vált szállására, az egyetlen kis nyugodt sziget, ami itt tényleg csak az övé. Letelepszik az ágyra, úgy, hogy pont lássa magát a tükörben. Belefúrja tekintetét az ezüst szempárba, és pár pillanatig hagyja, hogy elárasszák az eddig félretett és elnyomott gondolatai.*
~Hideg.~
*Ez az egy szó fogalmazódik meg benne saját íriszeit szemlélve. Vajon ilyen hidegnek látják a többiek is? Nem mintha tudna ellene bármit tenni. Ha egykor volt is benne valami csillogás, valami élet, az a fény már régen kihunyt.
Most a lámpás pislákoló fényére mered tekintete. Megvilágítja a fehér falat. Érdekes mintázatokat fest rá, olyan, mintha a lángok remegve táncolnának a sima felületen. Felnéz. A plafon látványát még mindig nem igazán szokta meg, a hosszú évek alatt éjszakáinak többségét szabad ég alatt töltötte. Talán lett volna pénze egy kisebb lakásra, vagy minden este fogadóban szállnia, de nem tartott igényt rá. Talán azért is, mert inkább éjszaka élt, akkor szelte sebesen és láthatatlanul a házak közti sikátorokat, s villantotta meg halálos pengéit. Nappal meg visszahúzódott az árnyékba, hiszen egy magányos farkas sem merészkedik ki az erdőből világosban. Más élet volt az, de nem tudja eldönteni, hogy mennyivel jobb, vagy rosszabb. Megvolt a maga nyers, barbár szépsége. Itt minden békés, nem kell aggódni, van étel, ital, ágy. Mégis, mintha egy része visszavágyódna az alvilágba, mintha megtagadta volna testétől és lelkétől, amire született.
Ez az Artheniori kiruccanás felrázta kicsit, alig várja, hogy visszatérhessen legalább részben régi életéhez. Persze szereti ezt a furcsa emberekből álló, furcsa helyet, itt nem hagyná a közeljövőben. Csak hozzá kell szoknia ehhez a stabil, határozott jövővel kecsegtető életstílushoz.
Mielőtt teljesen elveszne kusza gondolataiban, gyorsan visszarántja magát a valóságba. Holnap indulnak. Megmosakszik, levetkőzik, majd eldől az ágyon. Aludnia kell, eltervezte, hogy még hajnal előtt felkel edzeni. Nem hagyhatja elpuhulni testét, ki tudja, mikor keveredik egy keményebb csetepatéba.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:57:12
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:57:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis gondolat//
- Még nem láttalak a Sellőben *folytatja a beszélgetést a szokásos nyugodt, hideg és kimért hangján. Kevés - szinte semennyi - érzelem olvasható le az arcáról.* Mikor érkeztél?
*Mikor a nő azt mondja, hogy sok a furcsa eszköz, Ernussnak rögtön az jut az eszébe, hogy nem tud elvonatkoztatni a saját helyzetétől, és kívülről szemlélni az eseményeket, ha így lenne, azt mondaná, sok a számára ismeretlen eszköz. Ez már sokat elmond az idegenről.*
- Nem zavartál meg semmiben. Miből gondolod?
*Ernuss nem igazán érti, hogy a nő hogyan jutott erre a feltételezésre. Nem használt azokat az eszközöket, amiket ő akart, nem lökte fel, nem lépett a személyes terébe, a köszönésen kívül pedig hozzá sem szólt. Mégis mivel zavarta meg volna? Még a kérdést sem találja logikusnak.*
- Az egyik munkatársammal közösen építettük az Edzőtermet nem olyan régen a Sellőház vezetésének tervei alapján. Ha igényt tartasz rá, szívesen segítek. *Az első mondatot csak azért mondja el, hogy alapot adjon a másodiknak. A másik célja a Sellőházba érkezésének az új személyek megismerése volt, és a megfelelő alanyok kiválasztása, ehhez bármiylen kellemetlen, ismerkdnie kell. Ha a nő nemet mondd, Ernuss nem erőlteti, fogja magát, és ugyan azzal a hidegséggel, mint az előbb, visszalép arra a helyre, ahol gyakorolt.*
//Kis gondolat//
- Még nem láttalak a Sellőben *folytatja a beszélgetést a szokásos nyugodt, hideg és kimért hangján. Kevés - szinte semennyi - érzelem olvasható le az arcáról.* Mikor érkeztél?
*Mikor a nő azt mondja, hogy sok a furcsa eszköz, Ernussnak rögtön az jut az eszébe, hogy nem tud elvonatkoztatni a saját helyzetétől, és kívülről szemlélni az eseményeket, ha így lenne, azt mondaná, sok a számára ismeretlen eszköz. Ez már sokat elmond az idegenről.*
- Nem zavartál meg semmiben. Miből gondolod?
*Ernuss nem igazán érti, hogy a nő hogyan jutott erre a feltételezésre. Nem használt azokat az eszközöket, amiket ő akart, nem lökte fel, nem lépett a személyes terébe, a köszönésen kívül pedig hozzá sem szólt. Mégis mivel zavarta meg volna? Még a kérdést sem találja logikusnak.*
- Az egyik munkatársammal közösen építettük az Edzőtermet nem olyan régen a Sellőház vezetésének tervei alapján. Ha igényt tartasz rá, szívesen segítek. *Az első mondatot csak azért mondja el, hogy alapot adjon a másodiknak. A másik célja a Sellőházba érkezésének az új személyek megismerése volt, és a megfelelő alanyok kiválasztása, ehhez bármiylen kellemetlen, ismerkdnie kell. Ha a nő nemet mondd, Ernuss nem erőlteti, fogja magát, és ugyan azzal a hidegséggel, mint az előbb, visszalép arra a helyre, ahol gyakorolt.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-10 15:19:54
Üzenet elküldve: 2019-10-10 15:19:54
ÚJ
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
*Alfonznak van kulcsa mindenhez, de Carlotteia se zárta be a szobáját, üresen általában nyitva is tartják. Valóban jó döntés hát Nala részéről, a vízhordók el is látják mindennel a szobáját, míg idekint levegőznek. Kár Nalának lebecsülnie magát, meglehet, hogy Sryl egyetlen barátja lesz itt, amilyen fogadtatásban részesítik az egykori csapost. Ugyan igyekszik határozott benyomást kelteni, és valószínűleg nem terhelné a tündért problémáival, azért neki is vannak kételyei bőséggel, és igénye a kedves társaságra.*
- Köszönöm.
*Feleli őszinte mosollyal. Nem jut eszébe, hogy a vendégszobák érdekesek lehetnek, hamarosan vélhetően úgyis látni fogja őket a lány, biztosan kapnak utána, ha Ralas kiengedi a „karmaiból”. A szobák is számozottak, és egyértelmű út vezet fel a lépcsőn, legalább marad még felfedezni való titokzatosság. Míg közlekednek, Nalán gyakrabban áll meg a tekintet, nem minden nap látni errefelé tündért, ráadásul egész megjelenése vonzza a figyelmet, viselkedése pedig továbbra is kifogástalan. A kert nyugalma Sryl lelkébe is befészkeli magát a tompa fájdalom mellé, mit az emlékek hoznak magukkal. Nala elragadtatását örömmel veszi, Ralas jól sejtette, hogy e helyet feltétlenül meg kell mutatni neki.*
- Örülök, hogy tetszik. Én is nagyon szeretem, főleg egy zsúfolt este után.
*Nem kerüli el a figyelmét az elharapott gondolat, ravaszan mosolyodik el a hárító kérdésen.*
- Nehéz kedvencet választani. Szeretem a sárga cirmos szegfűt, de a vörös és narancs kardvirágot is. És neked?
*Ha Nala még nem foglalt volna helyet mellette, akkor kézmozdulattal invitálja. Az arca komollyá válik, mikor a nevek elhangzanak, de nem haragszik érte, csak vesz egy mély levegőt.*
- Persze, megértem. Hamarosan úgyis hallanál róla, a régi személyzet sokat tud rólunk. Igaz, a nagy része alaptalan pletyka, talán ezért is jobb, ha tőlem hallod először.
*Tekintete a fogadótér kerttel összekötő ajtajára esik, de igazából csak igyekszik eldönteni, hogy mennyit mondjon, miközben gyűrűs kezét piszkálja. Nala bármilyen kedves, mégiscsak idegen számára, és jó régen megtanulta már, hogy legmélyebb titkait jobb nem kiadni senkinek. Egy perc legalább eltelik, míg csöndben ücsörög, odabentről kiszűrődik a zene, szinte aláfesti, érzelmessé teszi a pillanatot.*
- Darelld a férjem volt.
*Szűri ki ajkai között súlyosan, halkan, továbbra sem néz a lányra.*
- Együtt dolgoztunk itt, Alfonz szerezte nekünk a munkát. Jól éltünk, de aztán valami elromlott közöttünk. Sokat vitatkoztunk és még többet hallgattunk. Többet, mint amennyit mosolyogtunk egymásra. Végül elmentem, haza az anyámhoz.
*Az utolsó fél mondat kivételével nem sok olyat árul el, amit mástól ne hallhatna a lány. Felszegi az állát, kihúzza magát, majd Nalához fordul keserédes kuncogással.*
- Most pedig visszajöttem a régi munkámhoz. Úgyhogy érdekesnek ígérkezik.
*Somolyodik el titokzatosan.*
*Alfonznak van kulcsa mindenhez, de Carlotteia se zárta be a szobáját, üresen általában nyitva is tartják. Valóban jó döntés hát Nala részéről, a vízhordók el is látják mindennel a szobáját, míg idekint levegőznek. Kár Nalának lebecsülnie magát, meglehet, hogy Sryl egyetlen barátja lesz itt, amilyen fogadtatásban részesítik az egykori csapost. Ugyan igyekszik határozott benyomást kelteni, és valószínűleg nem terhelné a tündért problémáival, azért neki is vannak kételyei bőséggel, és igénye a kedves társaságra.*
- Köszönöm.
*Feleli őszinte mosollyal. Nem jut eszébe, hogy a vendégszobák érdekesek lehetnek, hamarosan vélhetően úgyis látni fogja őket a lány, biztosan kapnak utána, ha Ralas kiengedi a „karmaiból”. A szobák is számozottak, és egyértelmű út vezet fel a lépcsőn, legalább marad még felfedezni való titokzatosság. Míg közlekednek, Nalán gyakrabban áll meg a tekintet, nem minden nap látni errefelé tündért, ráadásul egész megjelenése vonzza a figyelmet, viselkedése pedig továbbra is kifogástalan. A kert nyugalma Sryl lelkébe is befészkeli magát a tompa fájdalom mellé, mit az emlékek hoznak magukkal. Nala elragadtatását örömmel veszi, Ralas jól sejtette, hogy e helyet feltétlenül meg kell mutatni neki.*
- Örülök, hogy tetszik. Én is nagyon szeretem, főleg egy zsúfolt este után.
*Nem kerüli el a figyelmét az elharapott gondolat, ravaszan mosolyodik el a hárító kérdésen.*
- Nehéz kedvencet választani. Szeretem a sárga cirmos szegfűt, de a vörös és narancs kardvirágot is. És neked?
*Ha Nala még nem foglalt volna helyet mellette, akkor kézmozdulattal invitálja. Az arca komollyá válik, mikor a nevek elhangzanak, de nem haragszik érte, csak vesz egy mély levegőt.*
- Persze, megértem. Hamarosan úgyis hallanál róla, a régi személyzet sokat tud rólunk. Igaz, a nagy része alaptalan pletyka, talán ezért is jobb, ha tőlem hallod először.
*Tekintete a fogadótér kerttel összekötő ajtajára esik, de igazából csak igyekszik eldönteni, hogy mennyit mondjon, miközben gyűrűs kezét piszkálja. Nala bármilyen kedves, mégiscsak idegen számára, és jó régen megtanulta már, hogy legmélyebb titkait jobb nem kiadni senkinek. Egy perc legalább eltelik, míg csöndben ücsörög, odabentről kiszűrődik a zene, szinte aláfesti, érzelmessé teszi a pillanatot.*
- Darelld a férjem volt.
*Szűri ki ajkai között súlyosan, halkan, továbbra sem néz a lányra.*
- Együtt dolgoztunk itt, Alfonz szerezte nekünk a munkát. Jól éltünk, de aztán valami elromlott közöttünk. Sokat vitatkoztunk és még többet hallgattunk. Többet, mint amennyit mosolyogtunk egymásra. Végül elmentem, haza az anyámhoz.
*Az utolsó fél mondat kivételével nem sok olyat árul el, amit mástól ne hallhatna a lány. Felszegi az állát, kihúzza magát, majd Nalához fordul keserédes kuncogással.*
- Most pedig visszajöttem a régi munkámhoz. Úgyhogy érdekesnek ígérkezik.
*Somolyodik el titokzatosan.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-09 23:01:19
Üzenet elküldve: 2019-10-09 23:01:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
*A kulcsot az asztalkán hagyja. Nem gondolja, hogy be kellene zárnia a szobát, főleg, hogy a holmijából még nincs is bent semmi. Meg persze, belegondolva, ha közben megérkeznének a csomagjai, így Alfonz úr is be tudja vinni őket.*
- Ez kedves tőled *pillant Carlotteiára, miután a mutatott ajtó helyét alaposan az emlékezetébe véste.* - És ugyanez áll tőlem is feléd. Bármikor szívesen látlak. *Jó szívvel teszi a viszontajánlatot, de nem hiszi, hogy a nő olyan lenne, aki pont rá fog szorulni kérdésekkel vagy bármi egyébbel.
Szívesen bekukkantott volna a vendégszobák felségterületére is, de még biztos lesz rá alkalma. Most nem is akadékoskodik ilyesmivel csak igyekszik Carlotteia nyomában. A mosodába érve még szorosabban felzárkózik idegenvezetője mögé. Még sosem járt ilyen helyen. Köszön mindenkinek, akivel összetalálkozik a tekintete, de legalább a fejét biccenti. Azért örül, hogy gyorsan átvágnak a helyen, mert olyan érzés kezdte kerülgetni, mintha már a puszta jelenléte végett is útban lenne. Kemény munkának tűnik, de a személyzet tagjai közül mindenki teszi a dolgát, mint egy jól olajozott gépezet fogaskerekei.
A fürdőház már ismerősebb közeg. Ilyen volt a karavánpihenőben is. Nem pont ilyen, de hasonló. Kecses kis pukedlivel üdvözli a vízhordókat és előre meg is köszöni a fáradozásukat.
Végül a kert kerül sorra, ami első pillantásra belopja magát Nalaeä szívébe. Ha még meglennének a szárnyai, most biztosan rebegtetné őket elragadtatásában.*
- Ez egyszerűen gyönyörű *álmélkodik, de csak suttogva, nehogy megsértse a szabályt. Biztos szívesen fog ide kijárni, ha ideje engedi és most is szívesen szusszan ezen a rejtett békeszigeten.
Carlotteia szavaira mindjárt kérdésre nyílik a szája, de inkább beharapja az ajkát, mielőtt kicsusszanna.*
- Melyik a kedvenc virágod? *kérdi végül inkább ezt. Érdekli, amit kérdezett, de az álszentség nem az ő asztala, így egy kis idő után hozzáteszi: *
- Nem akarok kíváncsiskodni. *Kicsit szégyellősen szegi le a pillantását.* - Fúrja az oldalamat, nem tagadom, de ez a te dolgod. A tiéd... és Darelld... meg Alfonz... meg Ralas úré.
*A kulcsot az asztalkán hagyja. Nem gondolja, hogy be kellene zárnia a szobát, főleg, hogy a holmijából még nincs is bent semmi. Meg persze, belegondolva, ha közben megérkeznének a csomagjai, így Alfonz úr is be tudja vinni őket.*
- Ez kedves tőled *pillant Carlotteiára, miután a mutatott ajtó helyét alaposan az emlékezetébe véste.* - És ugyanez áll tőlem is feléd. Bármikor szívesen látlak. *Jó szívvel teszi a viszontajánlatot, de nem hiszi, hogy a nő olyan lenne, aki pont rá fog szorulni kérdésekkel vagy bármi egyébbel.
Szívesen bekukkantott volna a vendégszobák felségterületére is, de még biztos lesz rá alkalma. Most nem is akadékoskodik ilyesmivel csak igyekszik Carlotteia nyomában. A mosodába érve még szorosabban felzárkózik idegenvezetője mögé. Még sosem járt ilyen helyen. Köszön mindenkinek, akivel összetalálkozik a tekintete, de legalább a fejét biccenti. Azért örül, hogy gyorsan átvágnak a helyen, mert olyan érzés kezdte kerülgetni, mintha már a puszta jelenléte végett is útban lenne. Kemény munkának tűnik, de a személyzet tagjai közül mindenki teszi a dolgát, mint egy jól olajozott gépezet fogaskerekei.
A fürdőház már ismerősebb közeg. Ilyen volt a karavánpihenőben is. Nem pont ilyen, de hasonló. Kecses kis pukedlivel üdvözli a vízhordókat és előre meg is köszöni a fáradozásukat.
Végül a kert kerül sorra, ami első pillantásra belopja magát Nalaeä szívébe. Ha még meglennének a szárnyai, most biztosan rebegtetné őket elragadtatásában.*
- Ez egyszerűen gyönyörű *álmélkodik, de csak suttogva, nehogy megsértse a szabályt. Biztos szívesen fog ide kijárni, ha ideje engedi és most is szívesen szusszan ezen a rejtett békeszigeten.
Carlotteia szavaira mindjárt kérdésre nyílik a szája, de inkább beharapja az ajkát, mielőtt kicsusszanna.*
- Melyik a kedvenc virágod? *kérdi végül inkább ezt. Érdekli, amit kérdezett, de az álszentség nem az ő asztala, így egy kis idő után hozzáteszi: *
- Nem akarok kíváncsiskodni. *Kicsit szégyellősen szegi le a pillantását.* - Fúrja az oldalamat, nem tagadom, de ez a te dolgod. A tiéd... és Darelld... meg Alfonz... meg Ralas úré.
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-09 18:39:41
Üzenet elküldve: 2019-10-09 18:39:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kis gondolat//
*Úgy veszi észre, hogy a mélységit nem igen tudta megzavarni a jelenlétével, ugyanis a belépése után ugyan úgy teszi, azt, amiért idejött. De miért is okozna zavart benne, hogy még valaki használja a helyiség? Ez így most teljesen normális, hiszen egyszerre ketten is elférnek ezen a helyen. Aztán úgy fest a férfi mintha be is fejezte volna, bár ugye azt ő nem tudhatja, mennyi ideje van idelent pontosan. Nem is arról van szó, hogy nem tudja mire való a terem, mert nyilván azért jött le ide, a megfelelő öltözéket viselve, hogy valamiféle testmozgásfélét végezzen. Általában ugyanis nem ez a gúnya szokott rajta lenni, bár ezt a férfi, ha még nem volt szerencséjük találkozni nem tudhatja. Márpedig a lány látta már a mélységit, de, hogy az tudományt vett-e a jelenlétéről azt már nem tudja ilyen bizonyosan állítani. Mindenesetre odasétál hozzá a dolga végeztével, vagy lehet, hogy csak zavarja a téblábolás?
~Vagy megszoksz, vagy elhúzol. ~ Tudja, milyen mogorva természetük van a mélységi férfiaknak, ha most ráparancsol, hogy márpedig hagyja egyedül, ő bizony higgadtan és határozottan nemmel fog válaszolni. Szerencsére nem így történik, hanem csupán egy kérdést tesz fel, ami akár tájékozódónak is elmenne.*
-Csak ismerkedem a hellyel. Még nem voltam itt korábban. Sok a furcsa eszköz. *Közli tényszerűen a dolgokat.*
-Nem mindegyiket tudom mire használatos, de valószínű, hogy nem is mindet fogom kipróbálni. *Visszateszi a többi közé, amit a kezébe vett.*
-Esetleg megzavartalak valamiben? *Bár nem úgy kérdi, mint aki aggódik, csak érdeklődő.*
//Kis gondolat//
*Úgy veszi észre, hogy a mélységit nem igen tudta megzavarni a jelenlétével, ugyanis a belépése után ugyan úgy teszi, azt, amiért idejött. De miért is okozna zavart benne, hogy még valaki használja a helyiség? Ez így most teljesen normális, hiszen egyszerre ketten is elférnek ezen a helyen. Aztán úgy fest a férfi mintha be is fejezte volna, bár ugye azt ő nem tudhatja, mennyi ideje van idelent pontosan. Nem is arról van szó, hogy nem tudja mire való a terem, mert nyilván azért jött le ide, a megfelelő öltözéket viselve, hogy valamiféle testmozgásfélét végezzen. Általában ugyanis nem ez a gúnya szokott rajta lenni, bár ezt a férfi, ha még nem volt szerencséjük találkozni nem tudhatja. Márpedig a lány látta már a mélységit, de, hogy az tudományt vett-e a jelenlétéről azt már nem tudja ilyen bizonyosan állítani. Mindenesetre odasétál hozzá a dolga végeztével, vagy lehet, hogy csak zavarja a téblábolás?
~Vagy megszoksz, vagy elhúzol. ~ Tudja, milyen mogorva természetük van a mélységi férfiaknak, ha most ráparancsol, hogy márpedig hagyja egyedül, ő bizony higgadtan és határozottan nemmel fog válaszolni. Szerencsére nem így történik, hanem csupán egy kérdést tesz fel, ami akár tájékozódónak is elmenne.*
-Csak ismerkedem a hellyel. Még nem voltam itt korábban. Sok a furcsa eszköz. *Közli tényszerűen a dolgokat.*
-Nem mindegyiket tudom mire használatos, de valószínű, hogy nem is mindet fogom kipróbálni. *Visszateszi a többi közé, amit a kezébe vett.*
-Esetleg megzavartalak valamiben? *Bár nem úgy kérdi, mint aki aggódik, csak érdeklődő.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-09 14:15:41
Üzenet elküldve: 2019-10-09 14:15:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
*Nem veszi észre, hogy szavai ijesztően hathatnak, csupán pártatlan véleményét igyekszik megosztani, mely talán már nem is aktuális ismeretein alapszik. Eszébe se jut, hogy Nalának aggódnia kellene, neki inkább a pompa és kényelem magyarázatát igyekszik megadni, amin elcsodálkozott, legalábbis a kényelmes magánszobát illetően. Nem tiszte eldönteni, hogy a lányokat miképpen próbálják ki, ő elsősorban a kedvencként tartott ágymelegítők meglétét tartja viszályszítónak. Persze ezt sem ő dönti el, csupán véleménye van róla. A kulcsot leteszi az asztalkára, már csak a sajátja marad nála. Nem szól semmit arra, hogy Nala elindul vele, csak bólint rá, s mikor kilépnek a folyosóra, egy sanda pillantást azért vet a távolba. Mielőtt elindulnak, eredeti haladási irányukba mutat az egyik ajtóra.*
- Az ott az én szobám. Ha úgy érzed, szeretnél beszélni valamiről, keress fel nyugodtan! Bármiről van szó, akár mondani, akár kérdezni szeretnél valamit, és akkor is, ha velem van problémád. Ez persze nem kötelesség, máshoz is fordulhatsz nyugodtan, nem sértődöm meg rajta.
*Mosolyog cinkosan.*
- Van a folyosó végén egy ajtó, amin át lehet jutni a vendégszobák folyosójára. Azok is az emeleten vannak ugyebár. De akkor most irány a mosoda!
*Ezúttal kevésbé feltűnően halad el a csendes ajtó előtt, melyet korábban úgy megbámult, s útközben megmutatja, hogy merre található a mellékhelyiség. A mosoda még a konyhától közelebb eső bejáraton át közelíthető meg, gőzölgő és hideg vizes dézsák körül szorgoskodnak a mosónők, a helyiséget fűtő terebélyes kandalló közelében vannak kifeszítve a szárítókötelek, de a hosszabb oldalon is egészen végig, hiszen ha ruhanemű nincs is sok, de ágynemű és törölköző bőven akad. Friss mosószappan illat fogadja őket, a levegő párás, mégis tiszta érzetet kelt. Carlotteia köszön a személyzetnek, futólag biccent külön két nőnek, akik meglepetten pislognak rá, és mikor elhaladnak mellettük, megindul a pusmogás a hátuk mögött. Sryl ügyet se vet rájuk, egy kissé az állát felszegi büszkesége jeleként. Egy darabig biztosan beszédtéma lesz a személyzet soraiban, de a legkevésbé sem érdekli, mit gondolnak.
Átérnek egy köztes szobába, ahol a fürdés kellékeit tárolják. Olajos üvegcsék, illatos szappanok sorakoznak a polcokon, összehajtogatott törölközők, fürdőköpenyek, mosókefék és fürdőkendők, s néhány tartalék dézsa, amit a vendégek szobáiba szoktak felvinni. Akadnak egyéb holmik is, de ezeket méri fel elsőként a tekintet, s olyan sokáig nem maradnak, hogy mindent számba lehessen venni.*
- Olykor a vendégek kérik, hogy a Sellők velük fürödjenek. Mondd csak, értesz a masszázshoz? Csak azért kérdezem, mert itt találsz néhány kelléket hozzá.
*Mutat a polcok felé, de már nyitja is az ajtót, mely a fürdőház vízmelegítős felébe vezet. A nagy terem már így is feltárulkozik, akad egy paravánokkal elfedett rész, melyből illatos gőz száll fel, bizonyára vendég élvezi éppen a pihenését. A dézsák elszeparálhatók mozgatható, díszes falakkal, s akad egy nagyobb medence is több fő részére. Míg Nala nézelődik, megkeresi a vízhordókat, persze nem megy messzire. Bemutatja őket egymásnak, s megkéri a fürdőt is a lány számára, saját magának pedig egy kancsó meleg vizet a szobájába. Szerencséjük van, máris rendelkezésükre tudnak állni, s a melegen tartott üstökből perceken belül kimernek jó néhányat. Ha már itt járnak, akkor átvezeti a lányt a termen, ki a belső kert felé. Lassan mindenhol jártak már a pincét és az istállót kivéve, kezd az az érzése lenni, hogy bujkálnak előle. Bár lehet, hogy egyszerűen csak elkerülték egymást Darellddel. Neki csak jó, hogy a találkozást elodázzák, egyre inkább kezd magára találni.*
- Ralas úr kérte, hogy ezt is mutassam meg neked. Ez az a hely, ahová csendesen el lehet vonulni, igazság szerint még beszélgetni is csak csendesen illik.
*A kertre hűvös éjszaka borul már, de mécsesek és fáklyák táncoló fénye világítja be a békés teret. A kikötőben járva nem mindenkinek jutna eszébe, hogy itt a falak védelmében rejlik efféle gyöngyszem, a nyugalom szigete a lépegetőkövekkel, a középen kialakított sziklakerttel, és a víz csobogó hangjával. Hagy időt Nalának körülnézni, lassan túrájuk végére érnek, és visszatérnek a munkához, ezért ezeket a perceket érdemes kihasználni. Helyet foglal egy padon.*
- Tudod, a kikötő nem egy kedves hely, nem javaslom, hogy egyedül kijárj. De ide minden további nélkül tudom ajánlani, ha levegőzni szeretnél, vagy csillagokat nézni.
*Felemeli tekintetét az égre, s bár a fáklyafény elhomályosítja, azért néhány mégiscsak látszik.*
- Mindjárt visszamegyünk a szobáinkba, hogy rendbe szedjük magunkat, utána pedig nekilátunk a munkának. Itt most magunk vagyunk, ha szeretnél valamit kérdezni, nyugodtan megteheted. Később is persze, hiszen odalent leszek a pult mögött. Csak gondoltam, talán most könnyebb.
*Néz barátságosan a lányra, akinek alig hallani a szavát.*
*Nem veszi észre, hogy szavai ijesztően hathatnak, csupán pártatlan véleményét igyekszik megosztani, mely talán már nem is aktuális ismeretein alapszik. Eszébe se jut, hogy Nalának aggódnia kellene, neki inkább a pompa és kényelem magyarázatát igyekszik megadni, amin elcsodálkozott, legalábbis a kényelmes magánszobát illetően. Nem tiszte eldönteni, hogy a lányokat miképpen próbálják ki, ő elsősorban a kedvencként tartott ágymelegítők meglétét tartja viszályszítónak. Persze ezt sem ő dönti el, csupán véleménye van róla. A kulcsot leteszi az asztalkára, már csak a sajátja marad nála. Nem szól semmit arra, hogy Nala elindul vele, csak bólint rá, s mikor kilépnek a folyosóra, egy sanda pillantást azért vet a távolba. Mielőtt elindulnak, eredeti haladási irányukba mutat az egyik ajtóra.*
- Az ott az én szobám. Ha úgy érzed, szeretnél beszélni valamiről, keress fel nyugodtan! Bármiről van szó, akár mondani, akár kérdezni szeretnél valamit, és akkor is, ha velem van problémád. Ez persze nem kötelesség, máshoz is fordulhatsz nyugodtan, nem sértődöm meg rajta.
*Mosolyog cinkosan.*
- Van a folyosó végén egy ajtó, amin át lehet jutni a vendégszobák folyosójára. Azok is az emeleten vannak ugyebár. De akkor most irány a mosoda!
*Ezúttal kevésbé feltűnően halad el a csendes ajtó előtt, melyet korábban úgy megbámult, s útközben megmutatja, hogy merre található a mellékhelyiség. A mosoda még a konyhától közelebb eső bejáraton át közelíthető meg, gőzölgő és hideg vizes dézsák körül szorgoskodnak a mosónők, a helyiséget fűtő terebélyes kandalló közelében vannak kifeszítve a szárítókötelek, de a hosszabb oldalon is egészen végig, hiszen ha ruhanemű nincs is sok, de ágynemű és törölköző bőven akad. Friss mosószappan illat fogadja őket, a levegő párás, mégis tiszta érzetet kelt. Carlotteia köszön a személyzetnek, futólag biccent külön két nőnek, akik meglepetten pislognak rá, és mikor elhaladnak mellettük, megindul a pusmogás a hátuk mögött. Sryl ügyet se vet rájuk, egy kissé az állát felszegi büszkesége jeleként. Egy darabig biztosan beszédtéma lesz a személyzet soraiban, de a legkevésbé sem érdekli, mit gondolnak.
Átérnek egy köztes szobába, ahol a fürdés kellékeit tárolják. Olajos üvegcsék, illatos szappanok sorakoznak a polcokon, összehajtogatott törölközők, fürdőköpenyek, mosókefék és fürdőkendők, s néhány tartalék dézsa, amit a vendégek szobáiba szoktak felvinni. Akadnak egyéb holmik is, de ezeket méri fel elsőként a tekintet, s olyan sokáig nem maradnak, hogy mindent számba lehessen venni.*
- Olykor a vendégek kérik, hogy a Sellők velük fürödjenek. Mondd csak, értesz a masszázshoz? Csak azért kérdezem, mert itt találsz néhány kelléket hozzá.
*Mutat a polcok felé, de már nyitja is az ajtót, mely a fürdőház vízmelegítős felébe vezet. A nagy terem már így is feltárulkozik, akad egy paravánokkal elfedett rész, melyből illatos gőz száll fel, bizonyára vendég élvezi éppen a pihenését. A dézsák elszeparálhatók mozgatható, díszes falakkal, s akad egy nagyobb medence is több fő részére. Míg Nala nézelődik, megkeresi a vízhordókat, persze nem megy messzire. Bemutatja őket egymásnak, s megkéri a fürdőt is a lány számára, saját magának pedig egy kancsó meleg vizet a szobájába. Szerencséjük van, máris rendelkezésükre tudnak állni, s a melegen tartott üstökből perceken belül kimernek jó néhányat. Ha már itt járnak, akkor átvezeti a lányt a termen, ki a belső kert felé. Lassan mindenhol jártak már a pincét és az istállót kivéve, kezd az az érzése lenni, hogy bujkálnak előle. Bár lehet, hogy egyszerűen csak elkerülték egymást Darellddel. Neki csak jó, hogy a találkozást elodázzák, egyre inkább kezd magára találni.*
- Ralas úr kérte, hogy ezt is mutassam meg neked. Ez az a hely, ahová csendesen el lehet vonulni, igazság szerint még beszélgetni is csak csendesen illik.
*A kertre hűvös éjszaka borul már, de mécsesek és fáklyák táncoló fénye világítja be a békés teret. A kikötőben járva nem mindenkinek jutna eszébe, hogy itt a falak védelmében rejlik efféle gyöngyszem, a nyugalom szigete a lépegetőkövekkel, a középen kialakított sziklakerttel, és a víz csobogó hangjával. Hagy időt Nalának körülnézni, lassan túrájuk végére érnek, és visszatérnek a munkához, ezért ezeket a perceket érdemes kihasználni. Helyet foglal egy padon.*
- Tudod, a kikötő nem egy kedves hely, nem javaslom, hogy egyedül kijárj. De ide minden további nélkül tudom ajánlani, ha levegőzni szeretnél, vagy csillagokat nézni.
*Felemeli tekintetét az égre, s bár a fáklyafény elhomályosítja, azért néhány mégiscsak látszik.*
- Mindjárt visszamegyünk a szobáinkba, hogy rendbe szedjük magunkat, utána pedig nekilátunk a munkának. Itt most magunk vagyunk, ha szeretnél valamit kérdezni, nyugodtan megteheted. Később is persze, hiszen odalent leszek a pult mögött. Csak gondoltam, talán most könnyebb.
*Néz barátságosan a lányra, akinek alig hallani a szavát.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-08 19:41:10
Üzenet elküldve: 2019-10-08 19:41:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
*Carlotteia szavait hallgatva Nalában némi nyomasztó érzés kezd fészkelődni. A kemény munka és a magas elvárások egyre-másra előkerülő regulái egyre nehezebb, nyomatékosabb súllyal telepszenek rá. Nincs igazán tapasztalata felszolgálásban, de arról azért van fogalma, hogy azok a tálcák sokszor nehezek, a vendégek pedig türelmetlenek. Nem tudja, hogy fog megbirkózni a feladattal. Egészen más szépnek, kívánatosnak lenni úgy, ha ez minden dolga és kötelessége. Itt viszont ételeket, italokat kell kivinnie, figyelni rá, hogy ne felejtsen ki a rendelésből semmit és hogy ne is borítson magára semmit. Nem tudja, mennyire lesz elég itt az igyekezet, hogy ne csapják ki rövid úton.
Legalább Ralas úr kapcsán megnyugtatják egy kicsit. Megmosolyogja a csalafinta logikát, ami nagyon illik Carlotteiához. Egészen más eszközei vannak a férfiak elbűvölésére, mint a tündérlánynak. Okos és magabiztos amellett, hogy gyönyörű. Nem kétséges, hogy az életről is jóval több tapasztalata van.
Nalának eszébe se jutna dőreséget látni Ralas úr kívánságában. Elvégre a szakács is megkóstolja az ételt, mielőtt kiengedi a konyháról, hogy felszolgálnák a vendégeknek. Teljesen érthető.
Carlotteia szavaiból nem egyértelmű, hogy menjen-e ő is vele a fürdőházba, míg a fürdőt intézi, vagy várja meg itt?*
- Remélem, megérkeznek a csomagjaim, mire végzünk *mondja.* - Ha mégsem, majd választok valamit a szekrényből.
*Ha Carlotteia elindul lefelé, Nala is vele megy. Egyrészt szívesebben nézne körül, ismerkedne a hellyel, másrészt pedig nem nagyon akarna itt kuksolni egyedül. Biztos sok dolog vár még rá, amit felfedezhet a szobájában, de egyelőre inkább pelyhes kiskacsaként követi Carlotteiát.*
*Carlotteia szavait hallgatva Nalában némi nyomasztó érzés kezd fészkelődni. A kemény munka és a magas elvárások egyre-másra előkerülő regulái egyre nehezebb, nyomatékosabb súllyal telepszenek rá. Nincs igazán tapasztalata felszolgálásban, de arról azért van fogalma, hogy azok a tálcák sokszor nehezek, a vendégek pedig türelmetlenek. Nem tudja, hogy fog megbirkózni a feladattal. Egészen más szépnek, kívánatosnak lenni úgy, ha ez minden dolga és kötelessége. Itt viszont ételeket, italokat kell kivinnie, figyelni rá, hogy ne felejtsen ki a rendelésből semmit és hogy ne is borítson magára semmit. Nem tudja, mennyire lesz elég itt az igyekezet, hogy ne csapják ki rövid úton.
Legalább Ralas úr kapcsán megnyugtatják egy kicsit. Megmosolyogja a csalafinta logikát, ami nagyon illik Carlotteiához. Egészen más eszközei vannak a férfiak elbűvölésére, mint a tündérlánynak. Okos és magabiztos amellett, hogy gyönyörű. Nem kétséges, hogy az életről is jóval több tapasztalata van.
Nalának eszébe se jutna dőreséget látni Ralas úr kívánságában. Elvégre a szakács is megkóstolja az ételt, mielőtt kiengedi a konyháról, hogy felszolgálnák a vendégeknek. Teljesen érthető.
Carlotteia szavaiból nem egyértelmű, hogy menjen-e ő is vele a fürdőházba, míg a fürdőt intézi, vagy várja meg itt?*
- Remélem, megérkeznek a csomagjaim, mire végzünk *mondja.* - Ha mégsem, majd választok valamit a szekrényből.
*Ha Carlotteia elindul lefelé, Nala is vele megy. Egyrészt szívesebben nézne körül, ismerkedne a hellyel, másrészt pedig nem nagyon akarna itt kuksolni egyedül. Biztos sok dolog vár még rá, amit felfedezhet a szobájában, de egyelőre inkább pelyhes kiskacsaként követi Carlotteiát.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-08 14:28:13
Üzenet elküldve: 2019-10-08 14:28:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyorsan átmelegszik alatta az ágynemű, végtelenül kényelmesnek érzi Ralas ágyát, amin gondolatban elmosolyodik, s mellé képzeletben a fejét csóválja. Még a Rumos szúette, poros berendezése is a szenvedély palotájává magasztosult általa, pedig még kopott kabátjában kísérte fel a férfi. Igaz, kabátot még nem kapott tőle, pedig ez volt a kikötés, ami megint csak derült gondolatokat kerget át elméjén. Legközelebb saját kezűleg lát neki az elegáns szövetkabátnak, hogy kényelmesen dacoljon az érkező hűvös időjárással. Felkuncog az ujjak játékára hasán, kellemes feszültséggel tölti meg altestét a huncut érintés. Messzire szöknek a végtelen nap gondjai, eloszlanak, akár a bodorodó dohányfüst. Félhivatalosan ünnepelik meg közös szerzeményüket, melyre jogosan büszkék, Zam egyik keze Ralas arcán, hajában, tarkóján jár szertelenül, kísérve a mélyülő csókot, a másik viszont tenyérrel siklik le a férfi hátán, derekán a hátsójáig. Utat keres aztán közöttük, hogy tettre kész tájakon állapodjon meg, s megpróbálja rávenni partnerét, hogy tüzes pálcáját combjához vezesse. Már közelsége is vágyfokozón hat rá, könnyebben futtatja rá ujjait, s nem utolsó sorban kissé tereli a kívánt irányba, hamarosan érzi a finom csípőmozgásokból.
Borzongás bizsereg végig a bőrén a bizalmas érintésektől. Mikor épp nem csókok rabja, alsó ajkára harap erősen, úgy küszködik a meg nem kapott édességért, mellyel hitegeti a férfi, mielőtt visszafordul a kapuból. Lábai fészkelődnek, szemei felvillannak, Ralas incselkedése bosszúért kiált. Talán nem most, de el fog jönni az elégtétel. Felszisszen aztán a váratlan érintéstől, melynek energiáit a kissé puhán elterülő halmain is megérzi. Másik kezéből hagyja kicsusszanni a masszív tagot, majd törleszkedni megjátszott ügyetlenséggel, mialatt ismét a derékon és a háton simogat. Élvetegen elvigyorodik, különös fénnyel csillan meg a tekintete.*
- Jaj, talán már nincs is meg a meleg fészek, mit elhagyott? S ha megvan, vajon engedi-e még, hogy beköltözzék a didergő madárka?
*Égeti minden cirógatás, végtelen türelme, a kenderből szorosan és vastagon font kötél foszladozni kezd, sorozatosan pattanva bolyhosodik a ráaggatott súly alatt. Zam levegőt harap és megvonaglik, mikor a tapogató kéz cél ér. Ralas tapasztalhatja, hogy könnyű, sikamlós út fogadja, és egy erőszakkal lefojtott nyögés, hogy ne váljék túl hangossá máris, ugyanakkor ujjak görbülnek be lapockája alatt. Zam hasán remegés fut végig, ettől enyhén akadozva, reszketve fújja ki a levegőt. Elpattan egy szál megint, s a mélységi nőstény megpróbálja Ralast a hátára teperni, de fordul vele együtt, hogy ő feküdjön rajta félig. Ha sikerül, akkor az eddig tarkóját cirógató keze partnere nyaka alá kerül, erre a karjára könyökölve hajol a férfi fölé, és mohón tapad rá ajkaira. Nem törődik azzal sem, hogy haja az arcukra borul, csak azzal, hogy kényelmüket végig megőrizzék odalent. Részint fölé csusszan, keblei a férfi mellkasát súrolják, egyik térde kerül az ő térdei közé, feltárult combjai között marad hely Ralas keze számára is, s az övé pedig finoman, lassan cirógatja a merev tagot fölfelé és lefelé haladva rajta, mintha finom hárfa húrokon futtatná ujjbegyeit, incselkedőn tesz egy kört a csúcsánál.*
- Vajon nem emészti el a forróság, mi várja?
*Pihegi a férfi nyakába, mielőtt nedves ajkai közé szippantja fülcimpáját.*
- Talán többé el sem engedem.
*Kezdi immár harapdálni a fülét, és keze is enyhén szorítani kezd odalent, reményei szerint fokozva a férfi étvágyát, hogy bele akarjon kóstolni szenvedélyébe.*
- Talán adhatnék neki egy búcsúcsókot.
*Suttogja aljas mosollyal.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyorsan átmelegszik alatta az ágynemű, végtelenül kényelmesnek érzi Ralas ágyát, amin gondolatban elmosolyodik, s mellé képzeletben a fejét csóválja. Még a Rumos szúette, poros berendezése is a szenvedély palotájává magasztosult általa, pedig még kopott kabátjában kísérte fel a férfi. Igaz, kabátot még nem kapott tőle, pedig ez volt a kikötés, ami megint csak derült gondolatokat kerget át elméjén. Legközelebb saját kezűleg lát neki az elegáns szövetkabátnak, hogy kényelmesen dacoljon az érkező hűvös időjárással. Felkuncog az ujjak játékára hasán, kellemes feszültséggel tölti meg altestét a huncut érintés. Messzire szöknek a végtelen nap gondjai, eloszlanak, akár a bodorodó dohányfüst. Félhivatalosan ünnepelik meg közös szerzeményüket, melyre jogosan büszkék, Zam egyik keze Ralas arcán, hajában, tarkóján jár szertelenül, kísérve a mélyülő csókot, a másik viszont tenyérrel siklik le a férfi hátán, derekán a hátsójáig. Utat keres aztán közöttük, hogy tettre kész tájakon állapodjon meg, s megpróbálja rávenni partnerét, hogy tüzes pálcáját combjához vezesse. Már közelsége is vágyfokozón hat rá, könnyebben futtatja rá ujjait, s nem utolsó sorban kissé tereli a kívánt irányba, hamarosan érzi a finom csípőmozgásokból.
Borzongás bizsereg végig a bőrén a bizalmas érintésektől. Mikor épp nem csókok rabja, alsó ajkára harap erősen, úgy küszködik a meg nem kapott édességért, mellyel hitegeti a férfi, mielőtt visszafordul a kapuból. Lábai fészkelődnek, szemei felvillannak, Ralas incselkedése bosszúért kiált. Talán nem most, de el fog jönni az elégtétel. Felszisszen aztán a váratlan érintéstől, melynek energiáit a kissé puhán elterülő halmain is megérzi. Másik kezéből hagyja kicsusszanni a masszív tagot, majd törleszkedni megjátszott ügyetlenséggel, mialatt ismét a derékon és a háton simogat. Élvetegen elvigyorodik, különös fénnyel csillan meg a tekintete.*
- Jaj, talán már nincs is meg a meleg fészek, mit elhagyott? S ha megvan, vajon engedi-e még, hogy beköltözzék a didergő madárka?
*Égeti minden cirógatás, végtelen türelme, a kenderből szorosan és vastagon font kötél foszladozni kezd, sorozatosan pattanva bolyhosodik a ráaggatott súly alatt. Zam levegőt harap és megvonaglik, mikor a tapogató kéz cél ér. Ralas tapasztalhatja, hogy könnyű, sikamlós út fogadja, és egy erőszakkal lefojtott nyögés, hogy ne váljék túl hangossá máris, ugyanakkor ujjak görbülnek be lapockája alatt. Zam hasán remegés fut végig, ettől enyhén akadozva, reszketve fújja ki a levegőt. Elpattan egy szál megint, s a mélységi nőstény megpróbálja Ralast a hátára teperni, de fordul vele együtt, hogy ő feküdjön rajta félig. Ha sikerül, akkor az eddig tarkóját cirógató keze partnere nyaka alá kerül, erre a karjára könyökölve hajol a férfi fölé, és mohón tapad rá ajkaira. Nem törődik azzal sem, hogy haja az arcukra borul, csak azzal, hogy kényelmüket végig megőrizzék odalent. Részint fölé csusszan, keblei a férfi mellkasát súrolják, egyik térde kerül az ő térdei közé, feltárult combjai között marad hely Ralas keze számára is, s az övé pedig finoman, lassan cirógatja a merev tagot fölfelé és lefelé haladva rajta, mintha finom hárfa húrokon futtatná ujjbegyeit, incselkedőn tesz egy kört a csúcsánál.*
- Vajon nem emészti el a forróság, mi várja?
*Pihegi a férfi nyakába, mielőtt nedves ajkai közé szippantja fülcimpáját.*
- Talán többé el sem engedem.
*Kezdi immár harapdálni a fülét, és keze is enyhén szorítani kezd odalent, reményei szerint fokozva a férfi étvágyát, hogy bele akarjon kóstolni szenvedélyébe.*
- Talán adhatnék neki egy búcsúcsókot.
*Suttogja aljas mosollyal.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:40:02
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:40:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
*Ha észrevenné Nala szolidáris óvatosságát, megmosolyogná, hiszen igazából semmi félnivaló nincsen, még Sryl számára sem. Ha ráébredne önmagára, hogy mit csinál, bosszúsan megrázná a fejét, tán még toppantana is egyet, ez ugyanis nem vall rá. Világéletében veszélyekkel és nehéz helyzetekkel kellett szembenéznie, nem az a fajta, aki könnyen meghátrál, vagy megijed az árnyékától. Pedig ha nem tudni, honnan és mikor jön a vihar, csak a feszültségét érezni a levegőben, akkor az ismeretlenség felnagyítja, felfokozza annak félelmetességét, mivel nem tudni, pontosan mivel kell szembenézni. A szoba szolid békéje jó hatással van rá, érezhetően a kényelem és a pihenés állt a berendezők figyelmének középpontjában. Nala csodálkozásán a szoba méretét illetően határozottan bólint.*
- Megbecsülik azt, aki megbecsüli a munkáját, de cserébe magasak az elvárások is. Aki elhagyja magát, elhanyagolja kötelességeit, attól megválnak, így hát a körülményekkel igyekeznek megtartani az alkalmazottakat, vonzóvá tenni számukra a kemény munkát. Te is szabad akaratodból vagy itt, dönthetsz másképp, ha nem érzed jól magad.
*Teljesen megérti, hogy a lány ideges és étvágytalan, tulajdonképpen ő is így van vele, bár ez hamarosan el fog múlni, máris kezdi otthonosan érezni magát az ismerős falak között. Élvezi az őket körülvevő puha csendet. Először rámosolyog Nalára, mikor szabadkozik a fürdő miatt, de aztán, amint Ralasra terelődik a szó, ez megfakul. Végül bátorítón mégis visszagörbülnek a szájszélek.*
- Ugyan, kedvesem, tökéletesen viselkedtél. Ha valakire haragszik, az legfeljebb én lehetek, mert nekem járt a szám, úgyhogy ne aggódj miatta! Ha valóban érdeklődik irántad, akkor egy kis várakoztatás csak még jobban felszítja a kíváncsiságát.
*Visszatartja véleményét a Sellő-lányok ilyetén pártfogolásáról. Akire efféle áldás esik, az kivételezett helyzetbe kerül, mely elsőre előnyösen hangzik talán, de éppúgy gúzsba köt, mint ahogy ellenérzéseket ébreszt a többiekben, és végül könnyen elmagányosodva maradhat magára a megunt játékszer. Ha pedig egy lány még érzéseket is táplál, annál több kínt élhet át, látva a következő csillag felemelkedését és saját fényének kihunyását. Nem akar efféle komor gondolatokat mondani Nalának, érzi rajta az alázatos megfelelésvágyat, a szinte kislányos engedelmességet. Ha túl sok öntudatot plántál bele, azzal nem biztos, hogy segít neki, hiába ágál most női önérzete és sarkallná tettekre, hogy rábeszélje, tartsa magát távol a férfiaktól a személyzet és a vezetés soraiban. Ha jön a másik tulajdonos, még akár versengést is okozhat, aminek bizonyára ő inná meg a levét. Talán jobb így neki, ha maguktól alakulnak a dolgok, az idő pedig majd megoldja. Még nem ismeri az új főnököket, és voltaképpen Nalát sem igazán. Egyelőre tehát jobb, ha a feladata mellett marad, amit kijelöltek számára.*
- Akkor én megkérem neked a fürdőt. A mosodából lehet átjutni a hátsó épületbe a fürdőházhoz, vagy a fogadótérből az udvaron keresztül. Ott van a kert, amit Ralas úr említett. Tetszeni fog.
*Torpan meg mondandójában egy barátságos mosolyra.*
- Meg akarod várni a saját holmidat, vagy válasszunk valamit a szekrényből, amibe átmenetileg belebújsz? Van minden, amire szükséged van?
*Ha észrevenné Nala szolidáris óvatosságát, megmosolyogná, hiszen igazából semmi félnivaló nincsen, még Sryl számára sem. Ha ráébredne önmagára, hogy mit csinál, bosszúsan megrázná a fejét, tán még toppantana is egyet, ez ugyanis nem vall rá. Világéletében veszélyekkel és nehéz helyzetekkel kellett szembenéznie, nem az a fajta, aki könnyen meghátrál, vagy megijed az árnyékától. Pedig ha nem tudni, honnan és mikor jön a vihar, csak a feszültségét érezni a levegőben, akkor az ismeretlenség felnagyítja, felfokozza annak félelmetességét, mivel nem tudni, pontosan mivel kell szembenézni. A szoba szolid békéje jó hatással van rá, érezhetően a kényelem és a pihenés állt a berendezők figyelmének középpontjában. Nala csodálkozásán a szoba méretét illetően határozottan bólint.*
- Megbecsülik azt, aki megbecsüli a munkáját, de cserébe magasak az elvárások is. Aki elhagyja magát, elhanyagolja kötelességeit, attól megválnak, így hát a körülményekkel igyekeznek megtartani az alkalmazottakat, vonzóvá tenni számukra a kemény munkát. Te is szabad akaratodból vagy itt, dönthetsz másképp, ha nem érzed jól magad.
*Teljesen megérti, hogy a lány ideges és étvágytalan, tulajdonképpen ő is így van vele, bár ez hamarosan el fog múlni, máris kezdi otthonosan érezni magát az ismerős falak között. Élvezi az őket körülvevő puha csendet. Először rámosolyog Nalára, mikor szabadkozik a fürdő miatt, de aztán, amint Ralasra terelődik a szó, ez megfakul. Végül bátorítón mégis visszagörbülnek a szájszélek.*
- Ugyan, kedvesem, tökéletesen viselkedtél. Ha valakire haragszik, az legfeljebb én lehetek, mert nekem járt a szám, úgyhogy ne aggódj miatta! Ha valóban érdeklődik irántad, akkor egy kis várakoztatás csak még jobban felszítja a kíváncsiságát.
*Visszatartja véleményét a Sellő-lányok ilyetén pártfogolásáról. Akire efféle áldás esik, az kivételezett helyzetbe kerül, mely elsőre előnyösen hangzik talán, de éppúgy gúzsba köt, mint ahogy ellenérzéseket ébreszt a többiekben, és végül könnyen elmagányosodva maradhat magára a megunt játékszer. Ha pedig egy lány még érzéseket is táplál, annál több kínt élhet át, látva a következő csillag felemelkedését és saját fényének kihunyását. Nem akar efféle komor gondolatokat mondani Nalának, érzi rajta az alázatos megfelelésvágyat, a szinte kislányos engedelmességet. Ha túl sok öntudatot plántál bele, azzal nem biztos, hogy segít neki, hiába ágál most női önérzete és sarkallná tettekre, hogy rábeszélje, tartsa magát távol a férfiaktól a személyzet és a vezetés soraiban. Ha jön a másik tulajdonos, még akár versengést is okozhat, aminek bizonyára ő inná meg a levét. Talán jobb így neki, ha maguktól alakulnak a dolgok, az idő pedig majd megoldja. Még nem ismeri az új főnököket, és voltaképpen Nalát sem igazán. Egyelőre tehát jobb, ha a feladata mellett marad, amit kijelöltek számára.*
- Akkor én megkérem neked a fürdőt. A mosodából lehet átjutni a hátsó épületbe a fürdőházhoz, vagy a fogadótérből az udvaron keresztül. Ott van a kert, amit Ralas úr említett. Tetszeni fog.
*Torpan meg mondandójában egy barátságos mosolyra.*
- Meg akarod várni a saját holmidat, vagy válasszunk valamit a szekrényből, amibe átmenetileg belebújsz? Van minden, amire szükséged van?
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-07 16:04:35
Üzenet elküldve: 2019-10-07 16:04:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis gondolat//
*Teljesen belemerül a forma gyakorlásába. Még gyerekként, mikor "kimentették" az alvilági bandából, és árvaként mestere befogadta, ez volt az első a harcművészetben, amit megtanult. Tartalmazza az alap támadásokat és az alap védekezéseket. Itt csak egy ellenfél van, nincs is közel, csak egy kartávolságra. Nincs benne még rúgás, fordulás, de már tartalmaz elvezetést és ékelést, szúrást, tenyérütést. Olyan, mint egy ábécé, csak a technikák részére.
Mikor belép a nő, csak a szeme sarkából pillant rá néhány másodperc erejéig, utána ismét előre mered. Mindig oda néz, ahová támad. Mikor két keze kicsapódik oldalra, mintha egy mellette álló személyt szeretne a kézével torkon vágni, a tekintete is oldalra fordul a mozdulat erejéig, majd ahogyan kell, szabályosan visszahozza maga elé a kezeit. Vízszintesen, egymás alá, miközben a felül lévő keze nem megy se fel, se le, se jobbra, sem balra, a válla vonalában van, és teljesen egyenes.
~Reteszelő kéz, vágó kéz, reteszelő kéz, lerakó kéz...~ ismétli magában a neveket, miközben a bal kezét felülről kicsúsztatja, a könyökét beviszi a teste elé, a két tenyerét egymás felé fordítva imitálja, hogy "lerakja" valakinek a kezét.
Erős koncentrációjából az ébreszti fel, hogy a nő láthatóan nem tudja, mit kellene itt csinálnia. Halvány mosoly húzódik Ernuss arcára, miközben egy picit gyorsabban befejezi a formát, majd a végén összezárja a lábait, és már csak megszokásból is meghajol, pont úgy, ahogyan illik. Ekkor már a nő a súlyzókat méregeti, Ernuss pedig könnyedén lép oda mellé.*
- Erősítenél?
//Kis gondolat//
*Teljesen belemerül a forma gyakorlásába. Még gyerekként, mikor "kimentették" az alvilági bandából, és árvaként mestere befogadta, ez volt az első a harcművészetben, amit megtanult. Tartalmazza az alap támadásokat és az alap védekezéseket. Itt csak egy ellenfél van, nincs is közel, csak egy kartávolságra. Nincs benne még rúgás, fordulás, de már tartalmaz elvezetést és ékelést, szúrást, tenyérütést. Olyan, mint egy ábécé, csak a technikák részére.
Mikor belép a nő, csak a szeme sarkából pillant rá néhány másodperc erejéig, utána ismét előre mered. Mindig oda néz, ahová támad. Mikor két keze kicsapódik oldalra, mintha egy mellette álló személyt szeretne a kézével torkon vágni, a tekintete is oldalra fordul a mozdulat erejéig, majd ahogyan kell, szabályosan visszahozza maga elé a kezeit. Vízszintesen, egymás alá, miközben a felül lévő keze nem megy se fel, se le, se jobbra, sem balra, a válla vonalában van, és teljesen egyenes.
~Reteszelő kéz, vágó kéz, reteszelő kéz, lerakó kéz...~ ismétli magában a neveket, miközben a bal kezét felülről kicsúsztatja, a könyökét beviszi a teste elé, a két tenyerét egymás felé fordítva imitálja, hogy "lerakja" valakinek a kezét.
Erős koncentrációjából az ébreszti fel, hogy a nő láthatóan nem tudja, mit kellene itt csinálnia. Halvány mosoly húzódik Ernuss arcára, miközben egy picit gyorsabban befejezi a formát, majd a végén összezárja a lábait, és már csak megszokásból is meghajol, pont úgy, ahogyan illik. Ekkor már a nő a súlyzókat méregeti, Ernuss pedig könnyedén lép oda mellé.*
- Erősítenél?
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-06 15:25:23
Üzenet elküldve: 2019-10-06 15:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
*Nala nem húzódik el az érintés elől. Sosem. Így szokta meg. Tiszteletlenségnek érezné. Őt érintésre kínálták, amióta az eszét tudja. Sosem venne zokon ilyesmit.
Ahogy Carlotteiát hallgatja, rá kell jönnie, hogy az itteni élet jóval mozgalmasabb lesz, mint a karavánpihenőben. A háremben egészen sok szabadidejük volt, ha az úr épp nem fogadott vendégeket. Egy kicsit még elveszettnek érzi magát a sok változás miatt, de örül neki, hogy lesz segítsége. Felfelé menet megemeli a szoknyáját, hogy el ne botoljon. Puhák, szinte hangtalanok a léptei, de a csípője még így, a színfalak mögött is kecsesen ring, ahogy felfelé igyekeznek.
Barátságos mosolygással köszön vissza a mellettük elhaladó lánynak. Többre nagyon nincs is lehetősége, mert a fiatal Sellőnek láthatólag elég sietős. A folyosón átragad rá Carlotteia feszültsége ama bizonyos ajtót illetően, így szinte a falhoz lapulva kerüli, egy pisszenést se hallatva, míg elég távol nem kerülnek. Ha a mosoda, a raktár, a konyha meg a többi zavarosan kerülgetik is egymást a fejében, ezt az ajtót biztos megjegyezte. Még a saját szobájához is nehezebben fog visszatalálni majd, de a számozás szerencsére segít. ~Hatos. A hatos jó. Szerencsés szám. Hat, mint minden erő forrásai: a föld, a tűz, a levegő, a víz, a nap és a hold~ mondogatja magában, hogy könnyebben megjegyezze. Ehhez azért hozzátartozik a tény, hogy Nala számára minden szám szerencsés, még a rossz hírű tizenhármast is pártfogásába venné valamilyen érvvel, ha éppen azt kapta volna. De az se változtat a megítélésén, ha másé.
Álmélkodva néz körül a szobában. Jóval tágasabb, mint amire számított. Az egyetlen ágy láttán egy kicsit megzavarodik.*
- Ez... Csak az enyém? *pillant Carlotteiára.* - Azt hittem, a lányok többen laknak egy szobában. *Az biztos, hogy nagyon furcsa lesz neki egyedül, ha tényleg nem félreértésről van szó.*
- Még egy falat se menne le a torkomon *vallja be szégyellősen.* - De a fürdő jólesne. És rám is fér, úgy hiszem. Remélem, Ralas urat nem sértettem meg vele, hogy a türelmét kértem. De amikor azt mondta, szívesen próbát tenne velem, nem gondoltam, hogy mindjárt. És úgy volt, hogy majd csak ha Ralas úr társa is csatlakozik *morzsolgatja az ujjait.* - Remélem nem okoztam csalódást mindjárt az elején *sóhajt.*
*Nala nem húzódik el az érintés elől. Sosem. Így szokta meg. Tiszteletlenségnek érezné. Őt érintésre kínálták, amióta az eszét tudja. Sosem venne zokon ilyesmit.
Ahogy Carlotteiát hallgatja, rá kell jönnie, hogy az itteni élet jóval mozgalmasabb lesz, mint a karavánpihenőben. A háremben egészen sok szabadidejük volt, ha az úr épp nem fogadott vendégeket. Egy kicsit még elveszettnek érzi magát a sok változás miatt, de örül neki, hogy lesz segítsége. Felfelé menet megemeli a szoknyáját, hogy el ne botoljon. Puhák, szinte hangtalanok a léptei, de a csípője még így, a színfalak mögött is kecsesen ring, ahogy felfelé igyekeznek.
Barátságos mosolygással köszön vissza a mellettük elhaladó lánynak. Többre nagyon nincs is lehetősége, mert a fiatal Sellőnek láthatólag elég sietős. A folyosón átragad rá Carlotteia feszültsége ama bizonyos ajtót illetően, így szinte a falhoz lapulva kerüli, egy pisszenést se hallatva, míg elég távol nem kerülnek. Ha a mosoda, a raktár, a konyha meg a többi zavarosan kerülgetik is egymást a fejében, ezt az ajtót biztos megjegyezte. Még a saját szobájához is nehezebben fog visszatalálni majd, de a számozás szerencsére segít. ~Hatos. A hatos jó. Szerencsés szám. Hat, mint minden erő forrásai: a föld, a tűz, a levegő, a víz, a nap és a hold~ mondogatja magában, hogy könnyebben megjegyezze. Ehhez azért hozzátartozik a tény, hogy Nala számára minden szám szerencsés, még a rossz hírű tizenhármast is pártfogásába venné valamilyen érvvel, ha éppen azt kapta volna. De az se változtat a megítélésén, ha másé.
Álmélkodva néz körül a szobában. Jóval tágasabb, mint amire számított. Az egyetlen ágy láttán egy kicsit megzavarodik.*
- Ez... Csak az enyém? *pillant Carlotteiára.* - Azt hittem, a lányok többen laknak egy szobában. *Az biztos, hogy nagyon furcsa lesz neki egyedül, ha tényleg nem félreértésről van szó.*
- Még egy falat se menne le a torkomon *vallja be szégyellősen.* - De a fürdő jólesne. És rám is fér, úgy hiszem. Remélem, Ralas urat nem sértettem meg vele, hogy a türelmét kértem. De amikor azt mondta, szívesen próbát tenne velem, nem gondoltam, hogy mindjárt. És úgy volt, hogy majd csak ha Ralas úr társa is csatlakozik *morzsolgatja az ujjait.* - Remélem nem okoztam csalódást mindjárt az elején *sóhajt.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-06 00:52:13
Üzenet elküldve: 2019-10-06 00:52:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
*Megértő mosollyal néz a tündérre, és barátin megérinti a vállát, ha engedi.*
- Teljesen érthető, sok lehet számodra ennyi újdonság. De ne félj semmitől, és hozzám bármikor fordulhatsz. Bármivel. Nem vagyok pletykás. Legalábbis a bizalmasan rám bízott dolgokban semmiképp.
*Ha megérinthette, akkor most elereszti.*
- Biztosan fáradt vagy, vagy ha nem, hát hamarosan az leszel. Ruarun idejében volt egyfajta „rendelkezésre állás”, ami azt jelentette, hogy el lehetett vonulni, nem kellett folyton a fogadótérben lenni minden Sellőnek. Az volt a fontos, hogy néhány mindig legyen ott éppen, és persze érdemes is megmutatni magad, hogy kiválasszanak, valamint ugyebár be kell segíteni a kiszolgálásba is. Ha pedig egy vendég igényt nyújtott be egy bizonyos Sellő szolgálataira, akkor haladéktalanul fel kellett készülnie, és megjelennie, amint csak lehetséges volt. Ha nem is tudsz aludni, érdemes majd pihenned olykor, ha úgy érzed, éppen nincsen kuncsaft a láthatáron, és tudnak nélkülözni a kiszolgálásban. A Sellőház érdeke is, hogy ne tompulj el a várakozásban, hanem friss és szellemes légy, amikor szükséges. A lényeg, hogy el tudjanak érni, amikor „szolgálatban vagy”, vagyis azt jelezned kell, ha elvonulsz.
*Amint észreveszi, hogy Nala számára az ő hosszú lépései gyorsak, visszafogja őket, hogy kényelmesen haladhassanak. Az aggodalma viszont elkerüli a figyelmét, mert saját nyugtalansága el-elrabolja fókuszát, és a hely bemutatására figyel inkább. Mikor kizökkentik elrévedéséből a lépcső aljában, odafordul, és halkan, derülten szuszog.*
- Nincs semmi baj, kedvesem. Csak tudod… sok emlék fűz ide.
*És a legtöbb épp szembejöhet bármelyik percben.*
- Menjünk együtt!
*Tolja meg épp csak jelzésértékűn, udvariasan a tündért a háta és dereka határán, hiszen a lépcső elég széles mindkettejüknek, hogy együtt haladjanak. Szorongatja kezében a kulcsot, és felsétál a lépcsőn. Épp nyílik egy ajtó, amire felkapja a fejét, de csak egy csinos lány siet ki onnan illatos felhőt húzva maga után. Mosollyal köszön nekik, Sryl viszont csak biccent és halkan felel rá. Az egyik ajtóról nehéz levennie a szemét, és mintha a lélegzetét is visszafojtaná, míg elhaladnak előtte. Utána már nem néz vissza, egyenesen a Nalának kijelölt szobáig halad, egy kissé mintha hosszabbakat is lépne. Kinyitja az ajtót a lánynak, és előre engedi. Ha bement, akkor maga is utánamegy, egy utolsót sandítva a folyosóra.*
- Nos, ez a te szobád.
*Fordul meg, s hagyja, hogy a lány körülnézzen, addig lámpást gyújt, majd becsukja az ajtót, mikor már nincs szükség a folyosói fényre. Szerényebb berendezésű, mint a vendégszobák, de azért kényelmes ágy, asztalka és székek, paraván, szekrény és egy fürdődézsa is akad itt, no meg egy ablak függönnyel. Egy komód tetején mosdótál, mellette kancsó, törölköző, tisztálkodó eszközök, az asztalon vizeskancsó két pohárral.*
- Nem teljesen üres, elvileg a fiókokban találsz szépítő- és illatszereket. Csak légy óvatos, lehet, hogy férfi kölnivizet is találsz ott, hiszen férfi Sellőink is vannak.
*Ha szeretné felfedezni a fiókok tartalmát, hagy neki időt.*
- A szekrényben akadnak tiszta ruhák, de persze viselheted a sajátodat is.
*Ezt most maga kinyitja, hogy ellenőrizze. Nincs túl sok holmi a szekrényben, és akad férfi öltözet is, de azért van választék. A méret már más kérdés, de akkor legfeljebb körülnéznek máshol, ha itt nincs megfelelő.*
- Ralas úr azt kérte, hogy intézzek neked fürdőt. Ezt egyébként te is bármikor megteheted, csak szólnod kell lent a fürdőházban, felhozzák a szobádba, és megtöltik a dézsát. Szeretnél előbb enni, vagy inkább felfrissítenéd magad vacsora előtt?
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.06 00:56:12
*Megértő mosollyal néz a tündérre, és barátin megérinti a vállát, ha engedi.*
- Teljesen érthető, sok lehet számodra ennyi újdonság. De ne félj semmitől, és hozzám bármikor fordulhatsz. Bármivel. Nem vagyok pletykás. Legalábbis a bizalmasan rám bízott dolgokban semmiképp.
*Ha megérinthette, akkor most elereszti.*
- Biztosan fáradt vagy, vagy ha nem, hát hamarosan az leszel. Ruarun idejében volt egyfajta „rendelkezésre állás”, ami azt jelentette, hogy el lehetett vonulni, nem kellett folyton a fogadótérben lenni minden Sellőnek. Az volt a fontos, hogy néhány mindig legyen ott éppen, és persze érdemes is megmutatni magad, hogy kiválasszanak, valamint ugyebár be kell segíteni a kiszolgálásba is. Ha pedig egy vendég igényt nyújtott be egy bizonyos Sellő szolgálataira, akkor haladéktalanul fel kellett készülnie, és megjelennie, amint csak lehetséges volt. Ha nem is tudsz aludni, érdemes majd pihenned olykor, ha úgy érzed, éppen nincsen kuncsaft a láthatáron, és tudnak nélkülözni a kiszolgálásban. A Sellőház érdeke is, hogy ne tompulj el a várakozásban, hanem friss és szellemes légy, amikor szükséges. A lényeg, hogy el tudjanak érni, amikor „szolgálatban vagy”, vagyis azt jelezned kell, ha elvonulsz.
*Amint észreveszi, hogy Nala számára az ő hosszú lépései gyorsak, visszafogja őket, hogy kényelmesen haladhassanak. Az aggodalma viszont elkerüli a figyelmét, mert saját nyugtalansága el-elrabolja fókuszát, és a hely bemutatására figyel inkább. Mikor kizökkentik elrévedéséből a lépcső aljában, odafordul, és halkan, derülten szuszog.*
- Nincs semmi baj, kedvesem. Csak tudod… sok emlék fűz ide.
*És a legtöbb épp szembejöhet bármelyik percben.*
- Menjünk együtt!
*Tolja meg épp csak jelzésértékűn, udvariasan a tündért a háta és dereka határán, hiszen a lépcső elég széles mindkettejüknek, hogy együtt haladjanak. Szorongatja kezében a kulcsot, és felsétál a lépcsőn. Épp nyílik egy ajtó, amire felkapja a fejét, de csak egy csinos lány siet ki onnan illatos felhőt húzva maga után. Mosollyal köszön nekik, Sryl viszont csak biccent és halkan felel rá. Az egyik ajtóról nehéz levennie a szemét, és mintha a lélegzetét is visszafojtaná, míg elhaladnak előtte. Utána már nem néz vissza, egyenesen a Nalának kijelölt szobáig halad, egy kissé mintha hosszabbakat is lépne. Kinyitja az ajtót a lánynak, és előre engedi. Ha bement, akkor maga is utánamegy, egy utolsót sandítva a folyosóra.*
- Nos, ez a te szobád.
*Fordul meg, s hagyja, hogy a lány körülnézzen, addig lámpást gyújt, majd becsukja az ajtót, mikor már nincs szükség a folyosói fényre. Szerényebb berendezésű, mint a vendégszobák, de azért kényelmes ágy, asztalka és székek, paraván, szekrény és egy fürdődézsa is akad itt, no meg egy ablak függönnyel. Egy komód tetején mosdótál, mellette kancsó, törölköző, tisztálkodó eszközök, az asztalon vizeskancsó két pohárral.*
- Nem teljesen üres, elvileg a fiókokban találsz szépítő- és illatszereket. Csak légy óvatos, lehet, hogy férfi kölnivizet is találsz ott, hiszen férfi Sellőink is vannak.
*Ha szeretné felfedezni a fiókok tartalmát, hagy neki időt.*
- A szekrényben akadnak tiszta ruhák, de persze viselheted a sajátodat is.
*Ezt most maga kinyitja, hogy ellenőrizze. Nincs túl sok holmi a szekrényben, és akad férfi öltözet is, de azért van választék. A méret már más kérdés, de akkor legfeljebb körülnéznek máshol, ha itt nincs megfelelő.*
- Ralas úr azt kérte, hogy intézzek neked fürdőt. Ezt egyébként te is bármikor megteheted, csak szólnod kell lent a fürdőházban, felhozzák a szobádba, és megtöltik a dézsát. Szeretnél előbb enni, vagy inkább felfrissítenéd magad vacsora előtt?
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.06 00:56:12
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:18:49
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:18:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
- Egy kicsit izgulok még *vallja be egy bájos kis szusszanással.* - Mint egy új tánc első bemutatója előtt. Még meg kell szoknom itt. *Tekintete érdeklődőn jár körbe. Nagyobb a jövés-menés, mint amire számított. Mivel az ő szíve is a torkában dobog és igyekszik szorosan Carlotteia mellett maradni, hogy véletlenül se keveredjen el, csak egy idő után tűnik fel neki, hogy a nő mennyire feszült. Sejti, hogy valószínűleg az a titokzatos Darelld úr van a dolog mögött, de nem akar tapintatlan lenni azzal, hogy újra rákérdez. Reméli, hogy eljön majd az idő, amikor Carlotteia magától avatja be. Nagyon szeretne segíteni neki, hogy elmúljon ez a feszengés. A szépséget semmi nem teszi oly teljessé, mint a boldogság. Már nem emlékszik, hol hallotta ezt. Az is lehet, hogy olvasta, de a mondás igazában egészen bizonyos.
Szedi a lábát és figyel Carlotteia minden szavára. Bólogat a kommentárok nyomán, de még minden olyan új, hogy kérdések egyáltalán nem is jutnak az eszébe. Idővel biztos lesznek, de egyelőre azon igyekszik, hogy megjegyezze, mi hol van. Sajnos szinte biztosra veszi, hogy a felére már egy fertályóra múlva se fog emlékezni és egy kicsit aggódik is, hogy eltéved a sok ajtó között. ~Különterem, raktár, konyha, mosoda... vagy konyha, raktár, mosoda?~ Aggodalmasan tördeli a kezét, de a sok új élmény most eléggé össze van kavarodva a fejében. A fülébe cseng Ralas úr intelme: memorizálj! Mi van, ha kikérdezi, mit merre talál? Ő meg nem figyelt eléggé. Annyira belelovalja magát, hogy kis híján nekiütközik a lépcső aljánál megtorpant Carlotteiának.*
- Valami baj van? *kérdezi a komor vonásokat látva.* - Menjek én előre? *kérdi tétován ajánlkozva élő pajzsnak, ha esetleg Darelld úr miatt állt meg a másik. Finoman meg is érinti a karját, hogy biztosítsa a támogatásáról.*
- Egy kicsit izgulok még *vallja be egy bájos kis szusszanással.* - Mint egy új tánc első bemutatója előtt. Még meg kell szoknom itt. *Tekintete érdeklődőn jár körbe. Nagyobb a jövés-menés, mint amire számított. Mivel az ő szíve is a torkában dobog és igyekszik szorosan Carlotteia mellett maradni, hogy véletlenül se keveredjen el, csak egy idő után tűnik fel neki, hogy a nő mennyire feszült. Sejti, hogy valószínűleg az a titokzatos Darelld úr van a dolog mögött, de nem akar tapintatlan lenni azzal, hogy újra rákérdez. Reméli, hogy eljön majd az idő, amikor Carlotteia magától avatja be. Nagyon szeretne segíteni neki, hogy elmúljon ez a feszengés. A szépséget semmi nem teszi oly teljessé, mint a boldogság. Már nem emlékszik, hol hallotta ezt. Az is lehet, hogy olvasta, de a mondás igazában egészen bizonyos.
Szedi a lábát és figyel Carlotteia minden szavára. Bólogat a kommentárok nyomán, de még minden olyan új, hogy kérdések egyáltalán nem is jutnak az eszébe. Idővel biztos lesznek, de egyelőre azon igyekszik, hogy megjegyezze, mi hol van. Sajnos szinte biztosra veszi, hogy a felére már egy fertályóra múlva se fog emlékezni és egy kicsit aggódik is, hogy eltéved a sok ajtó között. ~Különterem, raktár, konyha, mosoda... vagy konyha, raktár, mosoda?~ Aggodalmasan tördeli a kezét, de a sok új élmény most eléggé össze van kavarodva a fejében. A fülébe cseng Ralas úr intelme: memorizálj! Mi van, ha kikérdezi, mit merre talál? Ő meg nem figyelt eléggé. Annyira belelovalja magát, hogy kis híján nekiütközik a lépcső aljánál megtorpant Carlotteiának.*
- Valami baj van? *kérdezi a komor vonásokat látva.* - Menjek én előre? *kérdi tétován ajánlkozva élő pajzsnak, ha esetleg Darelld úr miatt állt meg a másik. Finoman meg is érinti a karját, hogy biztosítsa a támogatásáról.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-05 15:26:26
Üzenet elküldve: 2019-10-05 15:26:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä//
*A lány együttérző érintésére meglepetten kapja oda a fejét. Mosolyt küld felé hálája jeleként, jólesik neki a támogatása. Ha tenyerét is érintik a finom ujjak, akkor észrevehetik, mennyire meleg és talán egy leheletnyit nedves is, bár igyekszik szárazon tartani épp azért, hogy egy váratlanul érkező kézfogás vagy pohárérintés ne buktassa le, mennyire ideges. Mivel újabb témába már nem fognak, talán Ralas sem marasztalja őket, Carlotteiának az az érzése, őt egy ideig látni sem szeretné, hiába élt ezzel a szófordulattal a pultba állás kapcsán. Nala gyengéd háláját először nem egészen érti, bár amint a helyébe képzeli magát, kezdi kapisgálni.*
- Ugyan, igazán nincs mit. Úgy látom, Ralas úr megkedvelt téged.
*Feleli szomorkás mosollyal, immár a személyzeti folyosón, ahol elhaladnak a különterem mellett. A szíve összefacsarodik, tekintete éberen jár, különösen a mozgásra kapja oda a pillantását, ha éppen elhalad valaki a közelben. Nala bókjára enyhén mosolyog.*
- Nagyon kedves vagy, Nala. De te is éppoly rendkívüli vagy, ne becsüld le magad! Ruarun úrnak pedig nem volt más választása.
*Sóhajt egyet bánatosan.*
- Én döntöttem úgy, hogy elmegyek. Tudod…
*A megkezdett mondat megakad, mert valaki feltűnik a folyosó végében és belé fagyasztja a szót. Ám nem az, akinek a felbukkanására számít, csak az egyik cseléd. Mégis meggondolja magát, elvégre azért van itt, hogy praktikus tudnivalókkal lássa el a lányt, nem azért, hogy a magánéletéről beszéljenek. Majd esetleg később, alkalmas időben. Például, míg öltözködik.*
- Ez itt a különterem volt.
*Fordul meg az elhagyott ajtó felé a baloldalon.*
- Olykor vendégek használják zártkörű összejövetelre, máskor a személyzet tanácskozik itt. De az a ritkább eset. Ruarun úr idejében legalábbis nem volt gyakori. Ő maga persze hívott oda vendégséget, de azon mi csak kiszolgáltunk és szórakoztattunk. Van itt néhány iroda és tároló szoba. Takarítóeszközöknek, ágyneműnek és hasonlóknak. Az ételek alapanyagait persze nem itt tárolják, hanem egy részét a konyha melletti kamrában, a többit lent a pincében.
*Az egyik ajtó kissé furcsán fest, de mivel a tűz odabentről rongálta meg, s ezer más dologra figyel éppen, nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Akik itt élnek, bizonyára már fel se veszik. Tiszta illattal, majd kellemes zamatokkal telik meg a levegő, még Carlotteia is megéhezik tőle néhány pillanatra, bár aztán nyugtalansága megint elnyomja étvágyát.*
- A konyhában mindig nagy a sürgés-forgás, mindjárt te is láthatod. A személyzet többnyire ott étkezik.
*Legalábbis ő még úgy tudja, hogy a fogadótér a vendégeké.*
- Bármikor betérhetsz oda, van hely leülni a sarokban álló asztalnál. Csak szólsz és kiszolgálnak.
*Mutatja a folyosó fordulója után balra nyíló, tágas bejárat mögötti tág teret, ahol valóban nagy a nyüzsgés, de most csak elhaladnak mellette. Tekintete futólag szalad arra, illetve a feltáruló folyosórészen végig.*
- Jobbra a raktárhoz vezető lépcső bejáratát láthatod. Odalent sok értéket őriznek zárt ajtók mögött, ritka étel alapanyagokat, drága italokat hordószám. De a konyhán megtalálod a kulcs felelősét, ha szükség van rá. A kulcsfelelős tartja számon egy könyvben, ki viszi el és mennyi időre, arra az esetre, ha valami tisztázatlan körülmények között eltűnne. Egyébként nem hiszem, hogy magadnak kellene oda lemenned bármiért.
*Mosolyog a lányra megnyugtatón.*
- Ez pedig a mosoda.
*Mutat balra, miután a konyhát jócskán elhagyják, és üdvözöl néhány arra járót.*
- Az ágyneműket, függönyöket, törölközőket, a személyzet ruháit, és kérésre a vendégekét is itt mossák. Erre van külön személyzet, úgyhogy végképp biztos, hogy semmi dolgod nem lesz itt. Legfeljebb, amikor lehozol valamit. Felcímkézett ruhazsákba teszik, így a mosólányok tudják, hogy a benne lévő holmikat végül kinek kell visszaadni. Persze nem együtt mossák az egészet, erre megvan a maguk rendszere, hogy ne legyen belőle keveredés.
*A részleteket olyan nagyon jól maga sem ismeri, szerencsére nem kellett itt szolgálatot teljesítenie soha, csak beszélgetett a mosónőkkel.*
- Amint látod, a folyosó végén őrzött ajtó áll.
*Mutat előre, s megnyugszik, hogy az ajtónállóban sem talál arra a bizonyos ismerősre.*
- Az már kivezet az utcára, ez a hátsó bejárat, a személyzet legnagyobb része itt közlekedik. Az istálló és a hulladéktároló innen is megközelíthető, az épület oldalában áll. Ez a lépcső pedig felvezet a szállásainkhoz.
*Áll meg az ajtót őrzőnek biccentve, és kezét a korlátra teszi. Régi ismerősként simul tenyere alá. Az emelet félhomályára komor tekintetet vet a lépcső aljából, néhány hosszú pillanatra elgondolkodik.*
*A lány együttérző érintésére meglepetten kapja oda a fejét. Mosolyt küld felé hálája jeleként, jólesik neki a támogatása. Ha tenyerét is érintik a finom ujjak, akkor észrevehetik, mennyire meleg és talán egy leheletnyit nedves is, bár igyekszik szárazon tartani épp azért, hogy egy váratlanul érkező kézfogás vagy pohárérintés ne buktassa le, mennyire ideges. Mivel újabb témába már nem fognak, talán Ralas sem marasztalja őket, Carlotteiának az az érzése, őt egy ideig látni sem szeretné, hiába élt ezzel a szófordulattal a pultba állás kapcsán. Nala gyengéd háláját először nem egészen érti, bár amint a helyébe képzeli magát, kezdi kapisgálni.*
- Ugyan, igazán nincs mit. Úgy látom, Ralas úr megkedvelt téged.
*Feleli szomorkás mosollyal, immár a személyzeti folyosón, ahol elhaladnak a különterem mellett. A szíve összefacsarodik, tekintete éberen jár, különösen a mozgásra kapja oda a pillantását, ha éppen elhalad valaki a közelben. Nala bókjára enyhén mosolyog.*
- Nagyon kedves vagy, Nala. De te is éppoly rendkívüli vagy, ne becsüld le magad! Ruarun úrnak pedig nem volt más választása.
*Sóhajt egyet bánatosan.*
- Én döntöttem úgy, hogy elmegyek. Tudod…
*A megkezdett mondat megakad, mert valaki feltűnik a folyosó végében és belé fagyasztja a szót. Ám nem az, akinek a felbukkanására számít, csak az egyik cseléd. Mégis meggondolja magát, elvégre azért van itt, hogy praktikus tudnivalókkal lássa el a lányt, nem azért, hogy a magánéletéről beszéljenek. Majd esetleg később, alkalmas időben. Például, míg öltözködik.*
- Ez itt a különterem volt.
*Fordul meg az elhagyott ajtó felé a baloldalon.*
- Olykor vendégek használják zártkörű összejövetelre, máskor a személyzet tanácskozik itt. De az a ritkább eset. Ruarun úr idejében legalábbis nem volt gyakori. Ő maga persze hívott oda vendégséget, de azon mi csak kiszolgáltunk és szórakoztattunk. Van itt néhány iroda és tároló szoba. Takarítóeszközöknek, ágyneműnek és hasonlóknak. Az ételek alapanyagait persze nem itt tárolják, hanem egy részét a konyha melletti kamrában, a többit lent a pincében.
*Az egyik ajtó kissé furcsán fest, de mivel a tűz odabentről rongálta meg, s ezer más dologra figyel éppen, nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Akik itt élnek, bizonyára már fel se veszik. Tiszta illattal, majd kellemes zamatokkal telik meg a levegő, még Carlotteia is megéhezik tőle néhány pillanatra, bár aztán nyugtalansága megint elnyomja étvágyát.*
- A konyhában mindig nagy a sürgés-forgás, mindjárt te is láthatod. A személyzet többnyire ott étkezik.
*Legalábbis ő még úgy tudja, hogy a fogadótér a vendégeké.*
- Bármikor betérhetsz oda, van hely leülni a sarokban álló asztalnál. Csak szólsz és kiszolgálnak.
*Mutatja a folyosó fordulója után balra nyíló, tágas bejárat mögötti tág teret, ahol valóban nagy a nyüzsgés, de most csak elhaladnak mellette. Tekintete futólag szalad arra, illetve a feltáruló folyosórészen végig.*
- Jobbra a raktárhoz vezető lépcső bejáratát láthatod. Odalent sok értéket őriznek zárt ajtók mögött, ritka étel alapanyagokat, drága italokat hordószám. De a konyhán megtalálod a kulcs felelősét, ha szükség van rá. A kulcsfelelős tartja számon egy könyvben, ki viszi el és mennyi időre, arra az esetre, ha valami tisztázatlan körülmények között eltűnne. Egyébként nem hiszem, hogy magadnak kellene oda lemenned bármiért.
*Mosolyog a lányra megnyugtatón.*
- Ez pedig a mosoda.
*Mutat balra, miután a konyhát jócskán elhagyják, és üdvözöl néhány arra járót.*
- Az ágyneműket, függönyöket, törölközőket, a személyzet ruháit, és kérésre a vendégekét is itt mossák. Erre van külön személyzet, úgyhogy végképp biztos, hogy semmi dolgod nem lesz itt. Legfeljebb, amikor lehozol valamit. Felcímkézett ruhazsákba teszik, így a mosólányok tudják, hogy a benne lévő holmikat végül kinek kell visszaadni. Persze nem együtt mossák az egészet, erre megvan a maguk rendszere, hogy ne legyen belőle keveredés.
*A részleteket olyan nagyon jól maga sem ismeri, szerencsére nem kellett itt szolgálatot teljesítenie soha, csak beszélgetett a mosónőkkel.*
- Amint látod, a folyosó végén őrzött ajtó áll.
*Mutat előre, s megnyugszik, hogy az ajtónállóban sem talál arra a bizonyos ismerősre.*
- Az már kivezet az utcára, ez a hátsó bejárat, a személyzet legnagyobb része itt közlekedik. Az istálló és a hulladéktároló innen is megközelíthető, az épület oldalában áll. Ez a lépcső pedig felvezet a szállásainkhoz.
*Áll meg az ajtót őrzőnek biccentve, és kezét a korlátra teszi. Régi ismerősként simul tenyere alá. Az emelet félhomályára komor tekintetet vet a lépcső aljából, néhány hosszú pillanatra elgondolkodik.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-04 21:43:52
Üzenet elküldve: 2019-10-04 21:43:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A korábbi álmos tekintetű szempilla rezdülések sóhaját elfújja a szél. Megmutatja igazi vad arcát, igaz, nem az ablakkeretet zörgeti sejtelmesen, s nem is olyan vad, mint azt képzelnék általában. Lágyan csap a húrok közé, s andalító szimfóniát játszik, hangszálakat rezegtet, s lehelettel kísér, persze mindezt folytonosan és törtetőn. Halkan surran az ágyra terített ágynemű, mikor a páros végül helyet foglal rajta, s egymáson, szelíd kezek indulnak el, hogy bebarangolják, a már oly sokszor felfedezett tájat, mi még mindig újdonságot tartogat. A férfi teste annyi reakciót ad, amennyit csak lehetséges. Nem túl szövevényeset és könnyen érthetőt. Olykor keményt, mit tapintani lehet, s olykor lágy borzongást, mely bőrének pettyeződéséből látszik, szívében csend honol, csak kósza, feszített marhabőrre ver ritmust, minden egyes dobbanás, akár a sámándob az éjszakában, csillagok kereszttüzében kergetve egymást a traktusok. Ujjai felpattannak, s játékos apró lábakat formálva járják körül a köldök környékét, s a hasfalat másszák meg, de csak óvatosan, amíg a combok felső hajlatába el nem érnek. Nem sieti el, mintha vállrándítással intézné el, pedig a tüzes vágy ég a szemében, s megkörnyékezte őt is, ahogyan lelkét is melegséggel tölti el, s egyre feszítő nyomást gyakorol rá altájékon. Minden egyes érintést megél, a fülén... az állán... a gerinc vonalán, ívbe görbítve testét, s bújó törleszkedve, akár egy szelíd oroszlán, felmorranva olykor.*
- A miénk... *Susogja egy kósza, kifújt levegő dallama, mellyel egyetértőleg forr ajka a másikéra hosszú csókra. Keze még mindig vándorol, ezúttal kissé lejjebb haladva, szánkázva a dombokon, csúsztatva a belső comb fenséges ívén, közelítve az érzékeny területekhez, de nem elérve azt, akárha törtetőn küzdené elérni, de mégsem tudja, mindig visszahuppan a térdhajlatok közé, melegedve, fázósan. Nem gondolkodik, elméje akár egy pergamen, melyet hófehérre szívott a mezőt átjáró meleg napfény, tekintete rég, a lány hófehér hajtincsei útvesztőjében barangol. Egy apró érintés, hol tán nedveset érez, csak egy pillanatra megadva azt, mire talán vár, hogy aztán visszahúzódjon, csípője mindeközben közelebb csusszan ajándékához, mely mindig meglepetéssel szolgál.*
- Ó hol lehet... vajon hol... ?! *Kérdezi felszaladó szemöldökkel megemelve fejét, s fentről tekintve a lányra játékosan.* taláán... itt?! Jaj, nem... *S visszahúzza magát, hogy a soha meg nem szelídíthető vadmacskával kísérletezzen, melynek ugyan mancsa puha... de ha karmait kiereszti, örökké foglya marad.*
- Nézd... mily feledékeny vagyok... biz olyan rég volt... *Sóhajt fel fájdalmasan lehunyt szemhéjakkal, kissé csalódottan csóválva fejét, mintha nem is hajnalban lett volna az a pillanat... vagy talán előző nap volt? Ki emlékszik már, a régmúlt időkre, s az elfeledett találkozásokra, mikor minden élmény új és váratlan erővel bíró. Ujjai felszaladnak a fenék ívére, de csak egy pillanatnyit pihennek meg, mert míg balja a lány arcát fogva közre, csókra hajol, jobbja immár, újult erővel tornássza be magát, lágyan... kecsesen... puhán és édesen... mintha csak egy apró virág bibéjét érintené... amit akkor áztatott el alaposan a hajnali harmat.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A korábbi álmos tekintetű szempilla rezdülések sóhaját elfújja a szél. Megmutatja igazi vad arcát, igaz, nem az ablakkeretet zörgeti sejtelmesen, s nem is olyan vad, mint azt képzelnék általában. Lágyan csap a húrok közé, s andalító szimfóniát játszik, hangszálakat rezegtet, s lehelettel kísér, persze mindezt folytonosan és törtetőn. Halkan surran az ágyra terített ágynemű, mikor a páros végül helyet foglal rajta, s egymáson, szelíd kezek indulnak el, hogy bebarangolják, a már oly sokszor felfedezett tájat, mi még mindig újdonságot tartogat. A férfi teste annyi reakciót ad, amennyit csak lehetséges. Nem túl szövevényeset és könnyen érthetőt. Olykor keményt, mit tapintani lehet, s olykor lágy borzongást, mely bőrének pettyeződéséből látszik, szívében csend honol, csak kósza, feszített marhabőrre ver ritmust, minden egyes dobbanás, akár a sámándob az éjszakában, csillagok kereszttüzében kergetve egymást a traktusok. Ujjai felpattannak, s játékos apró lábakat formálva járják körül a köldök környékét, s a hasfalat másszák meg, de csak óvatosan, amíg a combok felső hajlatába el nem érnek. Nem sieti el, mintha vállrándítással intézné el, pedig a tüzes vágy ég a szemében, s megkörnyékezte őt is, ahogyan lelkét is melegséggel tölti el, s egyre feszítő nyomást gyakorol rá altájékon. Minden egyes érintést megél, a fülén... az állán... a gerinc vonalán, ívbe görbítve testét, s bújó törleszkedve, akár egy szelíd oroszlán, felmorranva olykor.*
- A miénk... *Susogja egy kósza, kifújt levegő dallama, mellyel egyetértőleg forr ajka a másikéra hosszú csókra. Keze még mindig vándorol, ezúttal kissé lejjebb haladva, szánkázva a dombokon, csúsztatva a belső comb fenséges ívén, közelítve az érzékeny területekhez, de nem elérve azt, akárha törtetőn küzdené elérni, de mégsem tudja, mindig visszahuppan a térdhajlatok közé, melegedve, fázósan. Nem gondolkodik, elméje akár egy pergamen, melyet hófehérre szívott a mezőt átjáró meleg napfény, tekintete rég, a lány hófehér hajtincsei útvesztőjében barangol. Egy apró érintés, hol tán nedveset érez, csak egy pillanatra megadva azt, mire talán vár, hogy aztán visszahúzódjon, csípője mindeközben közelebb csusszan ajándékához, mely mindig meglepetéssel szolgál.*
- Ó hol lehet... vajon hol... ?! *Kérdezi felszaladó szemöldökkel megemelve fejét, s fentről tekintve a lányra játékosan.* taláán... itt?! Jaj, nem... *S visszahúzza magát, hogy a soha meg nem szelídíthető vadmacskával kísérletezzen, melynek ugyan mancsa puha... de ha karmait kiereszti, örökké foglya marad.*
- Nézd... mily feledékeny vagyok... biz olyan rég volt... *Sóhajt fel fájdalmasan lehunyt szemhéjakkal, kissé csalódottan csóválva fejét, mintha nem is hajnalban lett volna az a pillanat... vagy talán előző nap volt? Ki emlékszik már, a régmúlt időkre, s az elfeledett találkozásokra, mikor minden élmény új és váratlan erővel bíró. Ujjai felszaladnak a fenék ívére, de csak egy pillanatnyit pihennek meg, mert míg balja a lány arcát fogva közre, csókra hajol, jobbja immár, újult erővel tornássza be magát, lágyan... kecsesen... puhán és édesen... mintha csak egy apró virág bibéjét érintené... amit akkor áztatott el alaposan a hajnali harmat.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-04 17:18:16
Üzenet elküldve: 2019-10-04 17:18:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kis gondolat//
*Nemrég hallotta a folyosón azt pletykálni, hogy nemrég a fogadó biztonsági személyzete és egyéb munkatársai számára kialakítottak az épületen belül egy szobát, ahol fejleszthetik a harci képességeiket. Már néhány napja keresi a szemével a helyet, de csak a tegnapi napon sikerült végre megtalálnia a gyakorlásnak otthont adó szobát. Napközben nem mert bemenni, mert nem akart összetalálkozni egyikkel sem, inkább csak szépen egyedül szeretné körbejárni. Bár ott, ahol a kikötői lakása előtt élt, nem igazán használtak egyéb eszközöket, mint, ami amúgy is megtalálható volt a természetben, pont meg is felelt a célnak, de kíváncsi. Furdalja az oldalát mióta csak hallotta a pletykákat és nem bírt magával. Hiszen ha a hely valóban létezik, az szoba, ahol minden lehetőség megvan és elég nagy a tér ahhoz, hogy akár minden másnap időt szakíthasson az izmai kinyújtóztatására, a nélkül, hogy a saját szobáját átrendezte volna. Akkor ezt neki is látnia kell.
Így magára vett egy laza nadrágot és egy hosszú ujjú felsőt, hogy ha a helyzet úgy adódik, ki tudja próbálni az ott található eszközöket is. Még egy utolsó körbekukkantás és teljesen tiszta a levegő. Senki sehol. Benyit az ajtón, majd halkan be is csukja maga mögött, megfordul. Szépen lassan kezdi felmérni a szobát, mikor megpillantja az eszközöket, mindjárt beugrik neki, mi olyan szokatlan. Világos van odabent, valaki égve hagyta a lámpásokat, úgy véli. ~Ez veszélyes dolog. ~ De néhány foknyi felfordítás után végre ki is szúrja a nagydarab sötételf férfit, akinek talán a gyakorlását most zavarta meg. ~Fantasztikus. ~*
-Üdv. * Az arca kicsit sem változik, akármi is jár a fejében, csak néz a férfira, aztán, mintha mi se lenne természetesebb, lassan körbesétál, hogy mindent jól megnézzen. ~A felét se tudom mire kéne használni. ~ Néhány dolog azért van, ami neki sem idegen, talán a kötél, ami a szívéhez már közel áll és a céltáblák sem újak, viszont a köveket jól megbámulja. ~Célba dobáshoz túl nehezek. ~ Tapogatja meg az egyiket.*
//Kis gondolat//
*Nemrég hallotta a folyosón azt pletykálni, hogy nemrég a fogadó biztonsági személyzete és egyéb munkatársai számára kialakítottak az épületen belül egy szobát, ahol fejleszthetik a harci képességeiket. Már néhány napja keresi a szemével a helyet, de csak a tegnapi napon sikerült végre megtalálnia a gyakorlásnak otthont adó szobát. Napközben nem mert bemenni, mert nem akart összetalálkozni egyikkel sem, inkább csak szépen egyedül szeretné körbejárni. Bár ott, ahol a kikötői lakása előtt élt, nem igazán használtak egyéb eszközöket, mint, ami amúgy is megtalálható volt a természetben, pont meg is felelt a célnak, de kíváncsi. Furdalja az oldalát mióta csak hallotta a pletykákat és nem bírt magával. Hiszen ha a hely valóban létezik, az szoba, ahol minden lehetőség megvan és elég nagy a tér ahhoz, hogy akár minden másnap időt szakíthasson az izmai kinyújtóztatására, a nélkül, hogy a saját szobáját átrendezte volna. Akkor ezt neki is látnia kell.
Így magára vett egy laza nadrágot és egy hosszú ujjú felsőt, hogy ha a helyzet úgy adódik, ki tudja próbálni az ott található eszközöket is. Még egy utolsó körbekukkantás és teljesen tiszta a levegő. Senki sehol. Benyit az ajtón, majd halkan be is csukja maga mögött, megfordul. Szépen lassan kezdi felmérni a szobát, mikor megpillantja az eszközöket, mindjárt beugrik neki, mi olyan szokatlan. Világos van odabent, valaki égve hagyta a lámpásokat, úgy véli. ~Ez veszélyes dolog. ~ De néhány foknyi felfordítás után végre ki is szúrja a nagydarab sötételf férfit, akinek talán a gyakorlását most zavarta meg. ~Fantasztikus. ~*
-Üdv. * Az arca kicsit sem változik, akármi is jár a fejében, csak néz a férfira, aztán, mintha mi se lenne természetesebb, lassan körbesétál, hogy mindent jól megnézzen. ~A felét se tudom mire kéne használni. ~ Néhány dolog azért van, ami neki sem idegen, talán a kötél, ami a szívéhez már közel áll és a céltáblák sem újak, viszont a köveket jól megbámulja. ~Célba dobáshoz túl nehezek. ~ Tapogatja meg az egyiket.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-04 09:44:01
Üzenet elküldve: 2019-10-04 09:44:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis gondolat//
*Mióta ketten a fiatal fiúval berendezték a pincét edzőteremnek, még nem volt alkalma gyakorolni. Edzett ugyan, de teljesen más egyedül, eszközök nélkül gyakorolni a harci technikákat, mint ellenfél ellen.
Mikor Ernuss belép az ajtón, elégedetten tapasztalja, hogy nincs itt senki. Úgy tűnik, szerencséje van, így senki nem fogja zavarni, és nem kell feszülten éreznie magát a kíváncsi tekintetektől.
Edzést nem lehet bemelegítés nélkül kezdeni, és mi lehetne tökéletesebb bemelegítés, mint egy formagyakorlat? Az izmai megszokják a hosszabb mozgást, ráadásul még hatékonyabb is, mint körbe-körbe futni, mint egy őrült.
A fabábu közelébe áll, de nem mellé. Még nincs szüksége rá, csak lesz, így nélküle kezd el gyakorolni. Most még szabályosan felveszi az alapállást, ám később nem fog azzal szenvedni, ahogyan a formában illik. Már a lábában van a mozdulat, így elég lesz csak beállnia, és kész. Ám ha már formagyakorlat, meg kell adni a módját.
Berogyasztja a térdeit, és közben a vállát lent tartva hátrarántja a kezeit, mintha éppen egy mögötte álló személyt szeretne megkönyökölni. A megfelelő szögben kifordítja a sarkait, majd kilencven fokban a lábfejét, és ugyan abban a pozícióban szintén kilencven fokban a sarkát, közben a keze nem mozdul, a térdét pedig egész végig összehúzza, hiszen az erő alapját az adja. Ezután folytatja a mozdulatsort úgy, ahogyan tanult. Még csak a kezeivel dolgozik, figyel arra, hogy a vállát ne húzza fel, amint megteszi, előjelét adja támadásának, és azt nem szeretné: ennyire egy ellenfelével sem kedves. A könyökét nem tartja kint, nem kocsmaasztalra támaszkodik. Figyel a megfelelő szögekre, a védekező kezei olyan, mint a faék.
Még emlékszik arra, amit mestere tanított: az a kis fadarab képes egy egész ajtót megtámasztani, pedig sokkal kevesebb fából van. A technika, a szög, amin majd a támadó keze elcsúszik sokkal fontosabb, mint az, hogy elnyomja és kiblokkolja az ütést. Fontosabb, és nem utolsó sorban hatékonyabb is.
Ütése egyenes, nem tartja kint a könyökét, nem rángatja a vállát, úgy üt, ahogyan kell: szívtől, szívnek. Bár így gyengébb, mintha meglendítené az öklét, a térdéből képes felvinni az erőt, nem véletlenül húzza össze. Neki ennyi pont elég, hiszen lépéssel kombinálva, ha jó időben és egyszerre csinálja, ráadásul torokra vagy orra támad, elég hatékony: gyors, nehezen észrevehető, és olyan helyre támad, amint senki sem tud kiedzeni. Galád, de ha az élete múlik rajta, nem félt senkit sem.*
//Kis gondolat//
*Mióta ketten a fiatal fiúval berendezték a pincét edzőteremnek, még nem volt alkalma gyakorolni. Edzett ugyan, de teljesen más egyedül, eszközök nélkül gyakorolni a harci technikákat, mint ellenfél ellen.
Mikor Ernuss belép az ajtón, elégedetten tapasztalja, hogy nincs itt senki. Úgy tűnik, szerencséje van, így senki nem fogja zavarni, és nem kell feszülten éreznie magát a kíváncsi tekintetektől.
Edzést nem lehet bemelegítés nélkül kezdeni, és mi lehetne tökéletesebb bemelegítés, mint egy formagyakorlat? Az izmai megszokják a hosszabb mozgást, ráadásul még hatékonyabb is, mint körbe-körbe futni, mint egy őrült.
A fabábu közelébe áll, de nem mellé. Még nincs szüksége rá, csak lesz, így nélküle kezd el gyakorolni. Most még szabályosan felveszi az alapállást, ám később nem fog azzal szenvedni, ahogyan a formában illik. Már a lábában van a mozdulat, így elég lesz csak beállnia, és kész. Ám ha már formagyakorlat, meg kell adni a módját.
Berogyasztja a térdeit, és közben a vállát lent tartva hátrarántja a kezeit, mintha éppen egy mögötte álló személyt szeretne megkönyökölni. A megfelelő szögben kifordítja a sarkait, majd kilencven fokban a lábfejét, és ugyan abban a pozícióban szintén kilencven fokban a sarkát, közben a keze nem mozdul, a térdét pedig egész végig összehúzza, hiszen az erő alapját az adja. Ezután folytatja a mozdulatsort úgy, ahogyan tanult. Még csak a kezeivel dolgozik, figyel arra, hogy a vállát ne húzza fel, amint megteszi, előjelét adja támadásának, és azt nem szeretné: ennyire egy ellenfelével sem kedves. A könyökét nem tartja kint, nem kocsmaasztalra támaszkodik. Figyel a megfelelő szögekre, a védekező kezei olyan, mint a faék.
Még emlékszik arra, amit mestere tanított: az a kis fadarab képes egy egész ajtót megtámasztani, pedig sokkal kevesebb fából van. A technika, a szög, amin majd a támadó keze elcsúszik sokkal fontosabb, mint az, hogy elnyomja és kiblokkolja az ütést. Fontosabb, és nem utolsó sorban hatékonyabb is.
Ütése egyenes, nem tartja kint a könyökét, nem rángatja a vállát, úgy üt, ahogyan kell: szívtől, szívnek. Bár így gyengébb, mintha meglendítené az öklét, a térdéből képes felvinni az erőt, nem véletlenül húzza össze. Neki ennyi pont elég, hiszen lépéssel kombinálva, ha jó időben és egyszerre csinálja, ráadásul torokra vagy orra támad, elég hatékony: gyors, nehezen észrevehető, és olyan helyre támad, amint senki sem tud kiedzeni. Galád, de ha az élete múlik rajta, nem félt senkit sem.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-02 17:14:10
Üzenet elküldve: 2019-10-02 17:14:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szemernyi kitérő//
*Amint kiért a vendégtérből nagyobb iramot diktál, szinte szalad, bár abban biztos, hogy a kis kiruccanását valaki bizonyára észrevette. Mikor beér a szobájába, gyorsan rángatja le az olajos ruhát és kapja ki a szekrényből az ott tárolt vagy öt ugyan olyan ruházat közül az egyiket.*
-Még jó, hogy mind egyforma. *Simít végig a ruháin, aztán visszazárja a dolgokat. Sajnos útközben összefut az egyik cserfesebb lánnyal, aki miatt leállni kényszerül néhány szóra. Érdeklődik az irányában, hogy mit is keres itt ilyen időben, aztán, mikor értesül a balesetről, ami a ruháját érte, nagy aggodalmát fejezi ki. Persze a nő torzít egy kicsit a dolgon, nehogy megneszeljen valamit, de késő. Csak kibukik a szög a zsákból, mert a lány látta a fürdőben a vendéggel. Welly megesketi, hogy nem terjeszti a dolgot, az meg csak izgatottan nevet, persze a szavát adja. ~Túlságosan izgatott, ahhoz, hogy tartsa a száját. ~ Lemondóan néz utána, de nincs mit tenni. Csak kihúzza magát és irány a vendégtér ismét.*
*Amint kiért a vendégtérből nagyobb iramot diktál, szinte szalad, bár abban biztos, hogy a kis kiruccanását valaki bizonyára észrevette. Mikor beér a szobájába, gyorsan rángatja le az olajos ruhát és kapja ki a szekrényből az ott tárolt vagy öt ugyan olyan ruházat közül az egyiket.*
-Még jó, hogy mind egyforma. *Simít végig a ruháin, aztán visszazárja a dolgokat. Sajnos útközben összefut az egyik cserfesebb lánnyal, aki miatt leállni kényszerül néhány szóra. Érdeklődik az irányában, hogy mit is keres itt ilyen időben, aztán, mikor értesül a balesetről, ami a ruháját érte, nagy aggodalmát fejezi ki. Persze a nő torzít egy kicsit a dolgon, nehogy megneszeljen valamit, de késő. Csak kibukik a szög a zsákból, mert a lány látta a fürdőben a vendéggel. Welly megesketi, hogy nem terjeszti a dolgot, az meg csak izgatottan nevet, persze a szavát adja. ~Túlságosan izgatott, ahhoz, hogy tartsa a száját. ~ Lemondóan néz utána, de nincs mit tenni. Csak kihúzza magát és irány a vendégtér ismét.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:44:40
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:44:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megjátszott nehezteléssel ráncolja össze szemöldökeit a megvallottnak tűnő gáncsoskodásra, mi gyorsan feloldódik a tagadásban. Háta mögül esik a fény, mikor az ágy felé hátrál, sötét szemei árnyékba vont arcának csillogó ékei, sziluettje táncoló rajzolatot vet Ralas testére. Hátrál, mégis közeledik a férfihoz, mert amaz húzza magához, s ő engedelmes társként teljesíti kívánságát. Puhán ereszkednek a hűvös, tiltott ágyra, kezei simogató útra indulnak, s kisebb mozdulatokkal segíti partnerét, hogy könnyedén fölé kerekedhessen. Surrog az ágynemű alattuk, alig hallhatón nyekken a fa, a zene múlhatatlanul adja a lassú taktust e másféle tánchoz, melyben jelenleg Ralas vezet. Hunyt szemmel merül bele a csókokba, fejét oldalra hajtja, beletúr a frissen nyírt, majdnem megszáradt hajba, élvezi a sima arcbőrt, mikor hozzáér az arcához. Megsimogatja a férfi állát gyengéden, ismerkedik az új Ralasszal, pontosabban a régivel, új köntösben. Testük részint összeér, ahogy társa ráhajol, de bőven akad mit végigcsókolnia a kikötői fuvallatnak kettejük között is, ám olyannyira fűti a vágy, hogy ez inkább megkönnyebbülést hoz, mint didergést. A lelkiismeret mélyre zárva dörömböl egy ajtón, de fülei süketek rá, sokkal jobban érdeklik Ralas halk légvételei, ajkaik gyenge cuppanásai. Tekintetük össze-összeér, mikor felpillog a rámosolygó férfira, ilyenkor egy kicsit mégis felszűrődik a mélyből a figyelmeztetés, hogy tiltott úton jár, s maga kérte az ostort. A lefelé surranó simítás aztán tompít minden kellemetlenséget, elégedetten leheli ki a levegőt a nyakhoz hajolva, hogy orrhegyével végigszánkázzon az ívén, majd szája kissé eljátsszon a fülcimpával. Keze végigsimít a gerinc mentén, közben kíváncsian várja, hová halad, hol állapodik meg az a kéz odalent. Ha kényes pontok felé halad, akkor türelmetlen epekedés jeleibe futhat, Zam immár egy hason átfutó érintésre is összerándulna, oly érzékennyé élesedtek érzékei, s oly izgatottan sürgetné a folytatást. Külső tényezők nem siettetik ugyan őket, de Zam már abban a pillanatban rettentően kívánta Ralast, mikor megbillent a mérleg saját elárulása felé. Első éjszakájuk ez a Sellőben, így hát Zam gondolatai közé fúródik az újdonság, s úgy érzi, ki kell mondania.*
- Ez mind a miénk…
*Leheli izgatottan, hatalmat érezve, hiszen semmi fontosat nem birtokolhatott, még látszólag sem. Most pedig számtalan szoba, ingósság és kiterjedt személyzet fölött rendelkeznek többé-kevésbé saját kedvükre - és felelősségükre. Ők a Sellőház királyi párja, s jóllehet, mások szemében ez kétes cím lenne, számukra mégis reménykeltő, erőt és tartást adó rang, amire büszkék lehetnek. Valami elkezdődött, nem tudni, meddig és merre visz. Semmi sem biztos, még szilárdnak tűnő szövetségüket is lehúzhatja egy alattomos tengerörvény, de akár erősebbé is teheti az idő. Hogy itt lesznek-e, együtt lesznek-e néhány év múlva, igazából semmit sem számít. Most megélik az édes pillanatokat, lopva osztják meg örömüket, örökre lepecsételik a rögös kezdetet, az örökké tartónak tűnő napot, melynek végkicsengése a jelek szerint igen kellemes lesz. S ha e forró, vörös viasz megszilárdul a Sellőpár alakjában, többé nem törheti össze semmi, legfeljebb átszínezheti az emlékezés.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megjátszott nehezteléssel ráncolja össze szemöldökeit a megvallottnak tűnő gáncsoskodásra, mi gyorsan feloldódik a tagadásban. Háta mögül esik a fény, mikor az ágy felé hátrál, sötét szemei árnyékba vont arcának csillogó ékei, sziluettje táncoló rajzolatot vet Ralas testére. Hátrál, mégis közeledik a férfihoz, mert amaz húzza magához, s ő engedelmes társként teljesíti kívánságát. Puhán ereszkednek a hűvös, tiltott ágyra, kezei simogató útra indulnak, s kisebb mozdulatokkal segíti partnerét, hogy könnyedén fölé kerekedhessen. Surrog az ágynemű alattuk, alig hallhatón nyekken a fa, a zene múlhatatlanul adja a lassú taktust e másféle tánchoz, melyben jelenleg Ralas vezet. Hunyt szemmel merül bele a csókokba, fejét oldalra hajtja, beletúr a frissen nyírt, majdnem megszáradt hajba, élvezi a sima arcbőrt, mikor hozzáér az arcához. Megsimogatja a férfi állát gyengéden, ismerkedik az új Ralasszal, pontosabban a régivel, új köntösben. Testük részint összeér, ahogy társa ráhajol, de bőven akad mit végigcsókolnia a kikötői fuvallatnak kettejük között is, ám olyannyira fűti a vágy, hogy ez inkább megkönnyebbülést hoz, mint didergést. A lelkiismeret mélyre zárva dörömböl egy ajtón, de fülei süketek rá, sokkal jobban érdeklik Ralas halk légvételei, ajkaik gyenge cuppanásai. Tekintetük össze-összeér, mikor felpillog a rámosolygó férfira, ilyenkor egy kicsit mégis felszűrődik a mélyből a figyelmeztetés, hogy tiltott úton jár, s maga kérte az ostort. A lefelé surranó simítás aztán tompít minden kellemetlenséget, elégedetten leheli ki a levegőt a nyakhoz hajolva, hogy orrhegyével végigszánkázzon az ívén, majd szája kissé eljátsszon a fülcimpával. Keze végigsimít a gerinc mentén, közben kíváncsian várja, hová halad, hol állapodik meg az a kéz odalent. Ha kényes pontok felé halad, akkor türelmetlen epekedés jeleibe futhat, Zam immár egy hason átfutó érintésre is összerándulna, oly érzékennyé élesedtek érzékei, s oly izgatottan sürgetné a folytatást. Külső tényezők nem siettetik ugyan őket, de Zam már abban a pillanatban rettentően kívánta Ralast, mikor megbillent a mérleg saját elárulása felé. Első éjszakájuk ez a Sellőben, így hát Zam gondolatai közé fúródik az újdonság, s úgy érzi, ki kell mondania.*
- Ez mind a miénk…
*Leheli izgatottan, hatalmat érezve, hiszen semmi fontosat nem birtokolhatott, még látszólag sem. Most pedig számtalan szoba, ingósság és kiterjedt személyzet fölött rendelkeznek többé-kevésbé saját kedvükre - és felelősségükre. Ők a Sellőház királyi párja, s jóllehet, mások szemében ez kétes cím lenne, számukra mégis reménykeltő, erőt és tartást adó rang, amire büszkék lehetnek. Valami elkezdődött, nem tudni, meddig és merre visz. Semmi sem biztos, még szilárdnak tűnő szövetségüket is lehúzhatja egy alattomos tengerörvény, de akár erősebbé is teheti az idő. Hogy itt lesznek-e, együtt lesznek-e néhány év múlva, igazából semmit sem számít. Most megélik az édes pillanatokat, lopva osztják meg örömüket, örökre lepecsételik a rögös kezdetet, az örökké tartónak tűnő napot, melynek végkicsengése a jelek szerint igen kellemes lesz. S ha e forró, vörös viasz megszilárdul a Sellőpár alakjában, többé nem törheti össze semmi, legfeljebb átszínezheti az emlékezés.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-27 20:29:29
Üzenet elküldve: 2019-09-27 20:29:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oly rég érezte már megfagyni az időt, most megtörténik, de mégsem didereg tőle, épp ellenkezőleg. A forróság erős, akár egy halkan ropogó tűz mellett, mit játszi fényekkel világítja meg arcukat. Lehetne csendes beszélgetés is, de ők ezt sokkal inkább tettekre cserélik, hisz az többet mondhat minden szónál. Az utcafronton felhangzó kutyaugatás helyett, csak lágy lélegzetvételt és a csillagok szikráinak pattanását hallja, legalábbis így képzeli, jóllehet lehet csupán a gyertyák időnként sercenő hangjáról van szó, ahogy az olvadt viasz, hirtelen egy pillanatra utat talál magának, az alatta lévő ezüstöt tálkába. A hideg miatt szisszen fel a viasz, Ralas ellenben a tűzben sóhajt, s a lány testének melegébe burkolózva törleszkedik egyre közelebb, akár egy ártatlan kiscica. Pedig nem az, s cicának a legkevésbé sem lenne nevezhető, hisz a ragadozó már ébred, ez két csókváltás közötti tekintetének megvillanásából világosan látszik, ahogyan a felhangzó, suttogás is talán ezt mondatja:*
- Nem is azért vagyok itt, hogy megkönnyítsem, édes... *Pillanatra megugrik a szemöldök, aztán csak egy halk nevetés a folytatás.* de nem is azért, hogy megnehezítsem, csak érted! *Elnyílik egy leheletnyit az ajak, s egy utolsó rövid csókra száll alá, hogy aztán hagyja Zammiriát a nadrággal bajlódni, melyben persze segít, hisz neki is érdeke, mit érdeke, kötelessége és vágya, hogy megszabaduljon tőle. Csak egy pillanatra kapja félre fejét, mikor a gyertya fénye kialszik, s hirtelen, csupán az éjjeliszekrényeken égő egy-egy marad, kellemes és lágy, függönyszerű félhomályba burkolva a helyiséget. E ködös helyszín, céljuknak tökéletesen megfelel, jóllehet azt gondolja, hogy részükre bármi tökéletes, ami adatik, hacsak egy pillanatra is. Szíve máris hevesebben dobog, kiugrani látszik, ahogyan izmai táncolnak, a maradék ráeső fény alatt. Kihúzza magát, s megáll megint egy pillanatra, míg lágy mosolyt vált a lánnyal, s enged a húzásnak. Talán gyermek vágya lehet, miképp a boltban kiállított fa játékokat nézi, vagy éhező, ahogyan a pékségből áradó illat után kajtat, esetleg zsoldos, ki évekig nem látta párját, s egyszer csak hazatér, hogy a domboldalban pillantsanak össze. Lassan lép a lány után, egyben húzza is magához, hogy ölelje, így, bár bal karját kiteszi, de lassan dőlnek le az ágyra, hogy ott, pillanatokon belül helyet csináljon maguknak. A csókból nem enged. Ez még vízszintesen is kívánsága, s lassú simításba kezd, csak úgy féloldalasan, egyik karját a lány feje alá fúrva, hogy fölé kerüljön, ha kell, maga alá gyűri, de még nem ad magából, csupán az ajkait, melyeken lassan csillan meg a korábbi nedvesség, mielőtt a puha, sötétlő húsba harap, a lány ajkát kéri. Nem vadul. Szelíd, néma játék most az övé, leszámítva a szuszogást és az önkéntelen sóhajokat, no meg a szippantást abból a virágos mezőből, melyet mindig érez, mikor vele van. Ezúttal beesteledett a tisztáson, s a csillagok feltűnő fényére várnak. Van idejük, nem zavarja meg őket senki, csupán a szelíd szellő, mi meztelen testükön végigszánkáz, hogy apró pettyezett nyomokat hagyva, ágaskodjon minden szőrszál, mi csak létezik a fuvallatra. A párnákba fúrja, s mohón emészt minden viszonzott csókot, majd nyakába hajol, s ott folytatja, gyengéd harapásokkal. Még mindig nem ér hozzá, olybá tűnik elnyújtani kívánja, s érzelmeinek határait feszegetve, minden pillanatot élvezni akar. Enged is közben, kezeket nem teper, nem fog le, ahogyan testével sem nehézkedik a lányra, csak amennyire éppen szükséges. Néha csak úgy megemeli arcát, s a feltehetően hátán fekvő Zammiria arcára mosolyog, majd hirtelen vált ismét csókra, megvillanó tekintettel. jobb keze, kissé megemelve magát, a lány oldalán simít végig, egészen a fenekéig, le a combokon.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oly rég érezte már megfagyni az időt, most megtörténik, de mégsem didereg tőle, épp ellenkezőleg. A forróság erős, akár egy halkan ropogó tűz mellett, mit játszi fényekkel világítja meg arcukat. Lehetne csendes beszélgetés is, de ők ezt sokkal inkább tettekre cserélik, hisz az többet mondhat minden szónál. Az utcafronton felhangzó kutyaugatás helyett, csak lágy lélegzetvételt és a csillagok szikráinak pattanását hallja, legalábbis így képzeli, jóllehet lehet csupán a gyertyák időnként sercenő hangjáról van szó, ahogy az olvadt viasz, hirtelen egy pillanatra utat talál magának, az alatta lévő ezüstöt tálkába. A hideg miatt szisszen fel a viasz, Ralas ellenben a tűzben sóhajt, s a lány testének melegébe burkolózva törleszkedik egyre közelebb, akár egy ártatlan kiscica. Pedig nem az, s cicának a legkevésbé sem lenne nevezhető, hisz a ragadozó már ébred, ez két csókváltás közötti tekintetének megvillanásából világosan látszik, ahogyan a felhangzó, suttogás is talán ezt mondatja:*
- Nem is azért vagyok itt, hogy megkönnyítsem, édes... *Pillanatra megugrik a szemöldök, aztán csak egy halk nevetés a folytatás.* de nem is azért, hogy megnehezítsem, csak érted! *Elnyílik egy leheletnyit az ajak, s egy utolsó rövid csókra száll alá, hogy aztán hagyja Zammiriát a nadrággal bajlódni, melyben persze segít, hisz neki is érdeke, mit érdeke, kötelessége és vágya, hogy megszabaduljon tőle. Csak egy pillanatra kapja félre fejét, mikor a gyertya fénye kialszik, s hirtelen, csupán az éjjeliszekrényeken égő egy-egy marad, kellemes és lágy, függönyszerű félhomályba burkolva a helyiséget. E ködös helyszín, céljuknak tökéletesen megfelel, jóllehet azt gondolja, hogy részükre bármi tökéletes, ami adatik, hacsak egy pillanatra is. Szíve máris hevesebben dobog, kiugrani látszik, ahogyan izmai táncolnak, a maradék ráeső fény alatt. Kihúzza magát, s megáll megint egy pillanatra, míg lágy mosolyt vált a lánnyal, s enged a húzásnak. Talán gyermek vágya lehet, miképp a boltban kiállított fa játékokat nézi, vagy éhező, ahogyan a pékségből áradó illat után kajtat, esetleg zsoldos, ki évekig nem látta párját, s egyszer csak hazatér, hogy a domboldalban pillantsanak össze. Lassan lép a lány után, egyben húzza is magához, hogy ölelje, így, bár bal karját kiteszi, de lassan dőlnek le az ágyra, hogy ott, pillanatokon belül helyet csináljon maguknak. A csókból nem enged. Ez még vízszintesen is kívánsága, s lassú simításba kezd, csak úgy féloldalasan, egyik karját a lány feje alá fúrva, hogy fölé kerüljön, ha kell, maga alá gyűri, de még nem ad magából, csupán az ajkait, melyeken lassan csillan meg a korábbi nedvesség, mielőtt a puha, sötétlő húsba harap, a lány ajkát kéri. Nem vadul. Szelíd, néma játék most az övé, leszámítva a szuszogást és az önkéntelen sóhajokat, no meg a szippantást abból a virágos mezőből, melyet mindig érez, mikor vele van. Ezúttal beesteledett a tisztáson, s a csillagok feltűnő fényére várnak. Van idejük, nem zavarja meg őket senki, csupán a szelíd szellő, mi meztelen testükön végigszánkáz, hogy apró pettyezett nyomokat hagyva, ágaskodjon minden szőrszál, mi csak létezik a fuvallatra. A párnákba fúrja, s mohón emészt minden viszonzott csókot, majd nyakába hajol, s ott folytatja, gyengéd harapásokkal. Még mindig nem ér hozzá, olybá tűnik elnyújtani kívánja, s érzelmeinek határait feszegetve, minden pillanatot élvezni akar. Enged is közben, kezeket nem teper, nem fog le, ahogyan testével sem nehézkedik a lányra, csak amennyire éppen szükséges. Néha csak úgy megemeli arcát, s a feltehetően hátán fekvő Zammiria arcára mosolyog, majd hirtelen vált ismét csókra, megvillanó tekintettel. jobb keze, kissé megemelve magát, a lány oldalán simít végig, egészen a fenekéig, le a combokon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996