//Irodában - levél//
*Még kedvesen mosolyog a távozó férfi után, majd előkapja a levelet és feltépi, majd leül a kanapéra olvasni. Mikor ahhoz a részhez ér, hogy fogva tartották, összerándulnak a szemöldökei, ám szerencsére utána sem kell gondolkodni azon, vajon most mi lehet a helyzet, mert szépen világosan fogalmaz. ~Hála Eeyrnek!~ Könnyebbül meg, azonban a következő mondatnál megint csak lekonyul a szája széle. Hiszen egy fegyveresként szolgáló férfinak ez az élete, hogy folyton kockára teszi azt. Itt nem igazán vannak hozzászokva a fegyveres összetűzésekhez, ám ott bizonyára mindennaposak, amerre ők járnak. Ám felcsillan a remény, hogy esetleg ismét találkozhatnak majd, csak papír meg tintát kell ragadjon. Mert ez most a legfontosabb, a papírmunka még várhat.
Drága Soreyl,
Reményeim szerint ezúttal is szerencsésen visszatérsz és valóban meg tudjuk ejteni a találkozót. Egyelőre a munkám ide köt, ám, jobb lenne, ha ott tudnánk találkozni, ahol első alkalommal is. Csak írj, ha visszaértél kedves, már alig várom a viszontlátást.
Majd odafirkantja olvashatóan az aláírását és a tetejére, hogy „Soreyl tulajdon kezébe, fölé pedig, hogy Warg Agyar alakulat” Szerencsére már egész szépen és folyamatosan ír, már belejött, ahogy a papírokat töltögette, még jó, hogy anno megtanították itt neki. Egyelőre csak szépen összehajtja és félrerakja az asztalon, majd nekiáll a munkának. Még tűnődik az, hogy ő maga vigye-e fel a levelet, ám azt gyorsan elveti, majd eszébe jut, hogy kellene valami ajándékkal kedveskednie, hiszen neki van egy nyaklánca, amit visel, de a férfinek semmi ilyen nem jutott egyelőre. Nem igazán tudja, mit kéne egy ilyen fegyveresnek adnia, amit mindig viselne és rá emlékeztetné. El is kalandozik egy kicsit, így elhúzódik a papírmunka, mire pedig készen van, már a gyertyatartóból is kettőt lát, így elmegy és nyugovóra hajtja a fejét.*