Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-01 22:12:25
Üzenet elküldve: 2019-08-01 22:12:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Megszokta már az éjt, s a két gyertya, íróasztalának két sarkán, csupán félig, tűztől megrágva világlik, hogy sejtelmes fénye vetítsen rejtelmes árnyakat a falra. Mindegyik mozdulat egy-egy régi mesét játszik el, s mindegyik a Sellő részévé válik, beleolvadva a szépen kezelt, de öreg felületekbe. Az asztalnál ül, jobbján fejét nyugtatja, s halkan surrogó hanggal lapoz. Egy-egy nehezebb nap után, régi szokásait nem levetkezve, még mindig asztalhoz ül, s olvas. Mindig mást. Olykor tudományos, olykor romantikus, olykor szenvedélyes, olykor ihesztő, olykor pedig csak az élet papírját rója szempillantásaival, szűntelen, a Sellő csendéjben. A szirének éneke csitúl, s bár az éjszaka mindig tartogat egy-két meglepetést sokak számára, a mai külünösen nyugodt és néma. A sorok közt kissé elveszve mosolyogva gondol arra, hogy ismét egy sikeres napot tudhatnak maguk mögött. Csak egy apró gondolat, mit a gyertya lángjának füstje máris tovarepít a telepettyezett égboltra a nyitott ablakon át honnan a tenger morajló zúgása harmonizálva környezetével megunhatatlanul hallik. Egy halk sóhaj után, mutatóujja lágyan fut végig egy recén, követve anak útját, az íróasztal közepétől egészen a széléig, belemerülve, s nem eltemetkezve. Nem hall hangot a folyosóról, bár tudja, hogy talán vár valakit, s ha kevésbé érzékeny füle hallaná a meztelen talpak szelíd érintkezését a folyosón, minden bizonnyal elmosolyodna. Ezúttal azonban, csak dús loboncába túr, majd körszakállát szegélyezi végig kezével. A repedés véget ért, s ideje lenne egy-kettőt kijavítani. A gondolatra tekintete áris a plafont fürkészi, aztán persze elszégyellve magát pillant vissza az előtte fekvő pergamenkötetre, hogy ismét olvasmányára koncentráljon. Légyen bármi, nem hanyagolhatja el, a tudást szereti, s a tudoás is szereti őt. Fizikai valója, e megtestesült betűhalmaz előtte csupán arra vár, hogy befogadja, ártatlanul és önzetlenül. Akárcsak... Hangot hall, s az éteri gondolatot egy pillanatnyi cselekmény zavarja meg, mire feltekintve immár lágy mosolyra húzódik arca, s rögvest odafordul székével, hányavetén, még mindig fején támaszkodva, kissé fáradtan, de csillogó tekintettel.*
- Hát itt vagy? Mit hoztál nekem. *Ugrik egy leheletnyit a szemöldök, s marad mosolyon a száj. Mint mindig, mikor tikos találka jö létre, s a hamuszín test, e gyönyörű csomagolásban, szinte ajándékként érkezik hozzá. Merthogy annak tekint lassan minden percet, mit ezzel a lánnyal tölthet.*
//Új hajnal jő//
*Megszokta már az éjt, s a két gyertya, íróasztalának két sarkán, csupán félig, tűztől megrágva világlik, hogy sejtelmes fénye vetítsen rejtelmes árnyakat a falra. Mindegyik mozdulat egy-egy régi mesét játszik el, s mindegyik a Sellő részévé válik, beleolvadva a szépen kezelt, de öreg felületekbe. Az asztalnál ül, jobbján fejét nyugtatja, s halkan surrogó hanggal lapoz. Egy-egy nehezebb nap után, régi szokásait nem levetkezve, még mindig asztalhoz ül, s olvas. Mindig mást. Olykor tudományos, olykor romantikus, olykor szenvedélyes, olykor ihesztő, olykor pedig csak az élet papírját rója szempillantásaival, szűntelen, a Sellő csendéjben. A szirének éneke csitúl, s bár az éjszaka mindig tartogat egy-két meglepetést sokak számára, a mai külünösen nyugodt és néma. A sorok közt kissé elveszve mosolyogva gondol arra, hogy ismét egy sikeres napot tudhatnak maguk mögött. Csak egy apró gondolat, mit a gyertya lángjának füstje máris tovarepít a telepettyezett égboltra a nyitott ablakon át honnan a tenger morajló zúgása harmonizálva környezetével megunhatatlanul hallik. Egy halk sóhaj után, mutatóujja lágyan fut végig egy recén, követve anak útját, az íróasztal közepétől egészen a széléig, belemerülve, s nem eltemetkezve. Nem hall hangot a folyosóról, bár tudja, hogy talán vár valakit, s ha kevésbé érzékeny füle hallaná a meztelen talpak szelíd érintkezését a folyosón, minden bizonnyal elmosolyodna. Ezúttal azonban, csak dús loboncába túr, majd körszakállát szegélyezi végig kezével. A repedés véget ért, s ideje lenne egy-kettőt kijavítani. A gondolatra tekintete áris a plafont fürkészi, aztán persze elszégyellve magát pillant vissza az előtte fekvő pergamenkötetre, hogy ismét olvasmányára koncentráljon. Légyen bármi, nem hanyagolhatja el, a tudást szereti, s a tudoás is szereti őt. Fizikai valója, e megtestesült betűhalmaz előtte csupán arra vár, hogy befogadja, ártatlanul és önzetlenül. Akárcsak... Hangot hall, s az éteri gondolatot egy pillanatnyi cselekmény zavarja meg, mire feltekintve immár lágy mosolyra húzódik arca, s rögvest odafordul székével, hányavetén, még mindig fején támaszkodva, kissé fáradtan, de csillogó tekintettel.*
- Hát itt vagy? Mit hoztál nekem. *Ugrik egy leheletnyit a szemöldök, s marad mosolyon a száj. Mint mindig, mikor tikos találka jö létre, s a hamuszín test, e gyönyörű csomagolásban, szinte ajándékként érkezik hozzá. Merthogy annak tekint lassan minden percet, mit ezzel a lánnyal tölthet.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:05:37
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:05:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Úgy tetszett, sosem zárul le ez a végtelennek tűnő nap, pedig a nappal fénye régen lebukott már vöröslő ködben a tenger penge vékony horizontja mögé. Titkos feladatok, titkos vágyak szőnek holnapot a részeg kábaság társául szegődve. Sorsok váltanak fordulatot, tán megkérdezni is kár lenne, hogy mennyi terv sült el úgy, ahogy azt várták előre. Valami lezárult. Nem csak egy eseményekkel, tapasztalatokkal, sőt, eredményekkel gazdag nap, hanem életszakaszok is. Új kezdet sarjad a túlhaladott múlt oszlásnak induló masszájából, csendben, rendíthetetlenül, mélyen rejtőzve még az új hajnal fénye elől. Mielőtt kibukkan a felszínre a gyöngécske hajtás, még érlelődik az éjszaka jótékony leple alatt, mely valahogy nem hozza a remélt megnyugvást. Sötét erők mozgolódnak a Kikötőben, mellyel hamarosan vélhetően mindenki szembesülni fog, s meglehet, a terveket idomítani kell e változásokhoz, hogy megfelelő partnerei legyenek, ne alávetett és nem beolvadó elegye.
A Sellőház elcsitult már, vélhetően a mulatozók utolsó talpon maradója is visszavonult a szállására, hacsak nem az asztal alatt hortyog valahol. Csupán az őrök strázsálnak a helyükön, hiszen az épület sosem alszik teljesen. Magányos sötétségbe borul a folyosó a személyzeti szobáknál. Nincs, ki lássa, mint nyílik egy ajtó, csendesen surrogó nesszel kísérten. Meztelen talpak érintik a padlót, magabiztos egyensúlyt találva szinte csak lábujjhelyen támaszkodva. Zammiria már átvette nappal viselt ruháját kényelmes hálóingre, fölötte lila szegélyű, fekete selyemköntöst viselve, melyet a derekán gondosan megkötött a lila övvel.
A sötét szemek könnyen tájékozódnak e gyér fényben, s azt is látják, hogy nincs mozgás a közelben. Megismerik az ajtót is, melyhez a szándék vezérli Zammiriát ezen a hajnalba hajló órán. Megáll előtte karján csüngő szövetzsákkal, kezében lógó fonott dobozzal. Egy lélegzetvételnyi ideig vár, figyeli, lát-e világosságot kiszűrődni. Nem kopog, nem szeretné felhívni magára a figyelmet. Nagyon reméli, hogy az ajtót nem találja zárva, megpróbálkozik hát a kilinccsel. Ha nyílik, akkor besurran az ajtón, mielőtt valaki észreveszi. Tekintete mindjárt Ralast keresi odabent, s becsukja maga mögött az ajtót.*
//Új hajnal jő//
*Úgy tetszett, sosem zárul le ez a végtelennek tűnő nap, pedig a nappal fénye régen lebukott már vöröslő ködben a tenger penge vékony horizontja mögé. Titkos feladatok, titkos vágyak szőnek holnapot a részeg kábaság társául szegődve. Sorsok váltanak fordulatot, tán megkérdezni is kár lenne, hogy mennyi terv sült el úgy, ahogy azt várták előre. Valami lezárult. Nem csak egy eseményekkel, tapasztalatokkal, sőt, eredményekkel gazdag nap, hanem életszakaszok is. Új kezdet sarjad a túlhaladott múlt oszlásnak induló masszájából, csendben, rendíthetetlenül, mélyen rejtőzve még az új hajnal fénye elől. Mielőtt kibukkan a felszínre a gyöngécske hajtás, még érlelődik az éjszaka jótékony leple alatt, mely valahogy nem hozza a remélt megnyugvást. Sötét erők mozgolódnak a Kikötőben, mellyel hamarosan vélhetően mindenki szembesülni fog, s meglehet, a terveket idomítani kell e változásokhoz, hogy megfelelő partnerei legyenek, ne alávetett és nem beolvadó elegye.
A Sellőház elcsitult már, vélhetően a mulatozók utolsó talpon maradója is visszavonult a szállására, hacsak nem az asztal alatt hortyog valahol. Csupán az őrök strázsálnak a helyükön, hiszen az épület sosem alszik teljesen. Magányos sötétségbe borul a folyosó a személyzeti szobáknál. Nincs, ki lássa, mint nyílik egy ajtó, csendesen surrogó nesszel kísérten. Meztelen talpak érintik a padlót, magabiztos egyensúlyt találva szinte csak lábujjhelyen támaszkodva. Zammiria már átvette nappal viselt ruháját kényelmes hálóingre, fölötte lila szegélyű, fekete selyemköntöst viselve, melyet a derekán gondosan megkötött a lila övvel.
A sötét szemek könnyen tájékozódnak e gyér fényben, s azt is látják, hogy nincs mozgás a közelben. Megismerik az ajtót is, melyhez a szándék vezérli Zammiriát ezen a hajnalba hajló órán. Megáll előtte karján csüngő szövetzsákkal, kezében lógó fonott dobozzal. Egy lélegzetvételnyi ideig vár, figyeli, lát-e világosságot kiszűrődni. Nem kopog, nem szeretné felhívni magára a figyelmet. Nagyon reméli, hogy az ajtót nem találja zárva, megpróbálkozik hát a kilinccsel. Ha nyílik, akkor besurran az ajtón, mielőtt valaki észreveszi. Tekintete mindjárt Ralast keresi odabent, s becsukja maga mögött az ajtót.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-01 12:58:24
Üzenet elküldve: 2019-08-01 12:58:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holt teher//
*Nem lehet hibáztatni egyetlen apró információ megjegyzésért a rengeteg körül az első munkanapján, főként, mikor azzal volt elfoglalva, hogy a munkáltatói személyiségjegyeit ellenőrizze az elmondott szavaik, stílusuk és mimikájuk alapján. Ha tudná, hogy a főnökasszonynak ilyen jellegű problémája van, biztosan kielemezné magában a helyzetet és megfelelő megoldás után nézni, de mivel nem tud a dologról, ilyesmi nem történik.
Pontosan tudja, hogy milyen a kikötő éjszaka, egyrészt, mivel itt élt mindig is, másrészt, mert pont egy hasonló bűnbandába keveredett, miután a szülei meghaltak. De az már régen volt, még a mestere előtt.
Szívesen megmondaná Dreyiának, hogy miért nem tartja magát bajkeverőnek, viszont nem tartozik számadással a nőnek, és nincs szüksége arra, hogy jellemét, tulajdonságait és múltját bizonygassa.
Csendben és türelmesen végighallgatja, amíg a főnökasszony rendreteszi a másik alkalmazottat, nem szól bele, ez nem ő dolga. Szívesen vezet, ha kell, van hozzá érzéke, ám azzal sincs baja, ha mások parancsára kell mozognia, így türelmesen megvárja, amíg a nők eldöntik, végre mit akarnak, neki teljesen mindegy.*
- Egyetértek *bólint Zammiria szavaira.* Úgy össze lehet kötni a ruháját, hogy ne essenek ki belőle a kövek. Ugyanakkor... Szükséged van arra a ládára? *kérdezi a holtest felé mutatva. Sokkal egyszerűbb lenne a ládát bezárni, elvinni a partra és bedobni a folyóba.*
A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 12:58:44
*Nem lehet hibáztatni egyetlen apró információ megjegyzésért a rengeteg körül az első munkanapján, főként, mikor azzal volt elfoglalva, hogy a munkáltatói személyiségjegyeit ellenőrizze az elmondott szavaik, stílusuk és mimikájuk alapján. Ha tudná, hogy a főnökasszonynak ilyen jellegű problémája van, biztosan kielemezné magában a helyzetet és megfelelő megoldás után nézni, de mivel nem tud a dologról, ilyesmi nem történik.
Pontosan tudja, hogy milyen a kikötő éjszaka, egyrészt, mivel itt élt mindig is, másrészt, mert pont egy hasonló bűnbandába keveredett, miután a szülei meghaltak. De az már régen volt, még a mestere előtt.
Szívesen megmondaná Dreyiának, hogy miért nem tartja magát bajkeverőnek, viszont nem tartozik számadással a nőnek, és nincs szüksége arra, hogy jellemét, tulajdonságait és múltját bizonygassa.
Csendben és türelmesen végighallgatja, amíg a főnökasszony rendreteszi a másik alkalmazottat, nem szól bele, ez nem ő dolga. Szívesen vezet, ha kell, van hozzá érzéke, ám azzal sincs baja, ha mások parancsára kell mozognia, így türelmesen megvárja, amíg a nők eldöntik, végre mit akarnak, neki teljesen mindegy.*
- Egyetértek *bólint Zammiria szavaira.* Úgy össze lehet kötni a ruháját, hogy ne essenek ki belőle a kövek. Ugyanakkor... Szükséged van arra a ládára? *kérdezi a holtest felé mutatva. Sokkal egyszerűbb lenne a ládát bezárni, elvinni a partra és bedobni a folyóba.*
A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 12:58:44
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-01 10:39:50
Üzenet elküldve: 2019-08-01 10:39:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holt teher//
*Szeretné azt kapni, amit kér, és sajnos mindkettejük részéről érkezett olyan visszajelzés, ami mélyebb ismeret nélkül arra utal, hogy nem elég egyszer elmondania a fontos dolgokat. Ernuss például úgy kérdezett rá a holttestre és a halál okára, mintha egy szó sem esett volna róla kicsivel korábban a megbeszélésen, ezért Zammiria nem lehet biztos, hogy a többi dolog kellően megragadt. Dreyia saját kezdeményezései pedig nincsenek mindig összhangban azzal, amit vár tőlük. Szeretné elkerülni, hogy „pofonok” útján alakítsák ki kezdeti viszonyukat a személyzettel, pusztán azért, mert nem adott elegendő információt az elvárásokról. Ugyanúgy az ő türelmét is próbára teszi az ismétlés, de utána már a következményekkel számolhat, aki nem figyelt, akár szórakozottságból, akár érdektelenségből. Ez az összecsiszolódás időszaka, hiszen Zam valóban nem tudja, kiben mi rejtőzik, és ha nincs visszajelzés szavai bosszantó mivoltáról, változtatni sem tud rajta. Ernuss hősiesen magában tartja gondolatait, ám kérdéses, hogy hosszútávon ez mennyire lesz kifizetődő számára. A páros párbeszéde után összevont szemöldökkel állapítja meg, hogy Dreyia egyszerűen felülbírálja vezetői döntését. Ezt nem hagyja annyiban.*
- Te vagy a felelős. Itt most te bizonyíthatod, hogy jár neked a bizalom és helyes döntéseket tudsz hozni. Ez nem csak akkor fontos, ha van veled valaki. Kötelet találtok itt a raktárban, ha amellett maradtok.
*Aztán Ernusshoz fordul.*
- Szerintem praktikusabb a parton keresni köveket, mint innen cipelni valamilyen nehezéket. Esetleg egy zsákot javasolhatok még, amibe pakolhattok.
*Int az eszközök felé tekintetével.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 10:41:49
*Szeretné azt kapni, amit kér, és sajnos mindkettejük részéről érkezett olyan visszajelzés, ami mélyebb ismeret nélkül arra utal, hogy nem elég egyszer elmondania a fontos dolgokat. Ernuss például úgy kérdezett rá a holttestre és a halál okára, mintha egy szó sem esett volna róla kicsivel korábban a megbeszélésen, ezért Zammiria nem lehet biztos, hogy a többi dolog kellően megragadt. Dreyia saját kezdeményezései pedig nincsenek mindig összhangban azzal, amit vár tőlük. Szeretné elkerülni, hogy „pofonok” útján alakítsák ki kezdeti viszonyukat a személyzettel, pusztán azért, mert nem adott elegendő információt az elvárásokról. Ugyanúgy az ő türelmét is próbára teszi az ismétlés, de utána már a következményekkel számolhat, aki nem figyelt, akár szórakozottságból, akár érdektelenségből. Ez az összecsiszolódás időszaka, hiszen Zam valóban nem tudja, kiben mi rejtőzik, és ha nincs visszajelzés szavai bosszantó mivoltáról, változtatni sem tud rajta. Ernuss hősiesen magában tartja gondolatait, ám kérdéses, hogy hosszútávon ez mennyire lesz kifizetődő számára. A páros párbeszéde után összevont szemöldökkel állapítja meg, hogy Dreyia egyszerűen felülbírálja vezetői döntését. Ezt nem hagyja annyiban.*
- Te vagy a felelős. Itt most te bizonyíthatod, hogy jár neked a bizalom és helyes döntéseket tudsz hozni. Ez nem csak akkor fontos, ha van veled valaki. Kötelet találtok itt a raktárban, ha amellett maradtok.
*Aztán Ernusshoz fordul.*
- Szerintem praktikusabb a parton keresni köveket, mint innen cipelni valamilyen nehezéket. Esetleg egy zsákot javasolhatok még, amibe pakolhattok.
*Int az eszközök felé tekintetével.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 10:41:49
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-08-01 02:01:34
Üzenet elküldve: 2019-08-01 02:01:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Holt teher//
-A kötél elrohadhat, persze idő, de ettől még bármikor megtörténhet. Na meg a kikötő elég forgalmas éjjel. Na persze ne a lakosokra gondolj, inkább a tolvajokra és a részeg matrózokra. De tudok jobbat.
*Néz Zammira, és elvigyorodik az ötletén.*
-Minek várjunk a következő lehetőségre. Bizonyítson most. Ha bajkeverő, simán elkergetjük, ha nem és én ebben bízok. Akkor egy erős társat kapunk. Na persze, ha nem szeretné megmutatni mire képes saját kútfőből. Én úgyis problémás vezető lennék, hadd ő döntsön a megoldásról.
*A férfi arcvonásai tökéletesen érzelemmentesek voltak. Ezt el is várhatja bárki, de a teste egy megfeszített íjhoz hasonlítható. *
-Amúgy van kötél, és arra mehet bármi nehéz. Kőtől elkezdve a vasmacskáig. Bármi. De ezt egyeztetjük, és a te döntésed alapján hajtjuk végre. Érdekel mit is tudsz, és mire vagy képes.
-A kötél elrohadhat, persze idő, de ettől még bármikor megtörténhet. Na meg a kikötő elég forgalmas éjjel. Na persze ne a lakosokra gondolj, inkább a tolvajokra és a részeg matrózokra. De tudok jobbat.
*Néz Zammira, és elvigyorodik az ötletén.*
-Minek várjunk a következő lehetőségre. Bizonyítson most. Ha bajkeverő, simán elkergetjük, ha nem és én ebben bízok. Akkor egy erős társat kapunk. Na persze, ha nem szeretné megmutatni mire képes saját kútfőből. Én úgyis problémás vezető lennék, hadd ő döntsön a megoldásról.
*A férfi arcvonásai tökéletesen érzelemmentesek voltak. Ezt el is várhatja bárki, de a teste egy megfeszített íjhoz hasonlítható. *
-Amúgy van kötél, és arra mehet bármi nehéz. Kőtől elkezdve a vasmacskáig. Bármi. De ezt egyeztetjük, és a te döntésed alapján hajtjuk végre. Érdekel mit is tudsz, és mire vagy képes.
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:42:04
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:42:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holt teher//
- Csak egy súlyt kell kötni rá, és nem hozza vissza a víz, könnyen megoldható *teszi hozzá, hiszen ha csak ennyi a probléma, azt könnyen orvosolhatják. Pár kő a becsomagolt test ruhájába, vagy egy nagyobb a lábához kötve, és volt hulla, nincs hulla.
Kissé úgy érzi, mintha a főnökasszony kissé hülyének nézné - vagy gyereknek -, hogy mindent a szájába rág, ez pedig dühíti Ernusst. Tudja, hogy ennek a dühnek nem szabad utat engednie, különben megmérgezi az elméjét és a tudatát, így egyszerűen elengedi. Sokat csinálta már, a mestere éveken keresztül tanította erre, pontosan tudja, hogyan a leggyorsabb és a legegyszerűbb. A mimikája pont emiatt megáll az egyetértő bólintásnál.
A bűnözők említéséve által kapott információt elraktározza magában, ahogyan azt is csak egyetértően nyugtázza, hogy a nő lesz a főnök. Ugyan miért bízna meg benne Zammiria? Egy idegenben, kinek elméjét nem tartja sokra? Fordított esetben Ernuss is hasonlóan cselekedne.
A főnökasszony hosszas beszéde arról, hogy a rangok és feladatok miként változhatnak is csak egyszerű maszlag azért, hogy ne sértse meg Ernuss lelkét. Nem mintha ilyesmivel megtudná. Még most is csak hideg és semleges, semmiért sem adná fel a lelki békéjét és tisztaságát.*
- Van *bólint, mikor a főnökasszony azt kérdezi, van -e kérdése.* Mit köthetek a lábára?
- Csak egy súlyt kell kötni rá, és nem hozza vissza a víz, könnyen megoldható *teszi hozzá, hiszen ha csak ennyi a probléma, azt könnyen orvosolhatják. Pár kő a becsomagolt test ruhájába, vagy egy nagyobb a lábához kötve, és volt hulla, nincs hulla.
Kissé úgy érzi, mintha a főnökasszony kissé hülyének nézné - vagy gyereknek -, hogy mindent a szájába rág, ez pedig dühíti Ernusst. Tudja, hogy ennek a dühnek nem szabad utat engednie, különben megmérgezi az elméjét és a tudatát, így egyszerűen elengedi. Sokat csinálta már, a mestere éveken keresztül tanította erre, pontosan tudja, hogyan a leggyorsabb és a legegyszerűbb. A mimikája pont emiatt megáll az egyetértő bólintásnál.
A bűnözők említéséve által kapott információt elraktározza magában, ahogyan azt is csak egyetértően nyugtázza, hogy a nő lesz a főnök. Ugyan miért bízna meg benne Zammiria? Egy idegenben, kinek elméjét nem tartja sokra? Fordított esetben Ernuss is hasonlóan cselekedne.
A főnökasszony hosszas beszéde arról, hogy a rangok és feladatok miként változhatnak is csak egyszerű maszlag azért, hogy ne sértse meg Ernuss lelkét. Nem mintha ilyesmivel megtudná. Még most is csak hideg és semleges, semmiért sem adná fel a lelki békéjét és tisztaságát.*
- Van *bólint, mikor a főnökasszony azt kérdezi, van -e kérdése.* Mit köthetek a lábára?
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-31 10:24:31
Üzenet elküldve: 2019-07-31 10:24:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holt teher//
*Ernuss visszakérdezésére a stressz kapcsán ő is hozzátesz néhány szót.*
- Az öngyilkosság is lehetséges, voltak problémái. Nem tudni viszont, miért gyújtogatott. Ahhoz túl kevés kárt okozott, hogy szabotázs legyen, vagy nagyon ügyetlen próbálkozás. Már sosem derül ki.
*Nem igazán akar erről tovább beszélni. Nem kerüli el a figyelmét, milyen ítéletet mond a mélységi hím Dreyia ötletéről. Enyhül komor arca, mikor Dreyia visszakozik. Ismeri már energikus természetét és nyíltságát, nem kíván haragudni egy hirtelen jött ötlet miatt. Előbb Ernusshoz szól.*
- A felelősségvállalás szép erény. Miképp a megértés is.
*Aztán Dreyiára emeli tekintetét.*
- Én pedig mondtam, hogy nem csak forgalmas partszakasz van a kikötőben, de ha úgy látjátok, hogy sokan járnak arra, akkor természetesen nem kell vakon követni a feladatot. De ne hagyjátok csak úgy ott valahol, nem szeretnék többet hallani róla.
*A végére a mosoly megint komorságba fordul, kifejezetten szigorúvá válik. Ebben nem viccel. A gyilkosságokkal kapcsolatos pletykát megfontoltan hallgatja, bár a tekintete megrebben az áruló nevének hallatán. Ralasnál rákérdez majd, neki nem beszélt még róla konkrétabban, legalábbis nem emlékszik.*
- Értem. Igen, a környék veszélyes hely most még.
*A különteremtől a szolgálati részek mélye felé indulnak. Zam aztán megtorpan, egy kis türelmet kér, és eltűnik a fogadórész felé néhány percre. Utána a raktár felé vezeti társait, és kulccsal nyitja ki az ajtót. Lesétál a lépcsőn, a félreeső rész felé halad tovább, ahová Darellddel vitték a holttestet. A láda is le van zárva, ezért hozta magával a kulcsokat. Kinyitja, s a félig olvadt jégdarabok alatt lepedőbe csavart holttest tűnik elő, kitekert pózban. Láthatóan nem fért bele máshogy, csak egy kicsit "összecsomagolva".*
- A feladat most Dreyia felelőssége, ezért vitás helyzetben ő hozza a végső döntést. Dreyia, ettől függetlenül hallgasd meg Ernuss véleményét is és dönts megfontoltan! Ahogy mondtam, mindenki esélyt kap a bizonyításra, és ne feledjétek, hogy legközelebb fordított helyzet állhat elő. Együtt és ne egymás ellen dolgozzatok, mert egy csapat vagytok. Mint mindnyájan. És jelentést szeretnék az elvégzett feladatról holnap. Ha gond van, akkor korábban is lehet. Van kérdésetek?
*Ernuss visszakérdezésére a stressz kapcsán ő is hozzátesz néhány szót.*
- Az öngyilkosság is lehetséges, voltak problémái. Nem tudni viszont, miért gyújtogatott. Ahhoz túl kevés kárt okozott, hogy szabotázs legyen, vagy nagyon ügyetlen próbálkozás. Már sosem derül ki.
*Nem igazán akar erről tovább beszélni. Nem kerüli el a figyelmét, milyen ítéletet mond a mélységi hím Dreyia ötletéről. Enyhül komor arca, mikor Dreyia visszakozik. Ismeri már energikus természetét és nyíltságát, nem kíván haragudni egy hirtelen jött ötlet miatt. Előbb Ernusshoz szól.*
- A felelősségvállalás szép erény. Miképp a megértés is.
*Aztán Dreyiára emeli tekintetét.*
- Én pedig mondtam, hogy nem csak forgalmas partszakasz van a kikötőben, de ha úgy látjátok, hogy sokan járnak arra, akkor természetesen nem kell vakon követni a feladatot. De ne hagyjátok csak úgy ott valahol, nem szeretnék többet hallani róla.
*A végére a mosoly megint komorságba fordul, kifejezetten szigorúvá válik. Ebben nem viccel. A gyilkosságokkal kapcsolatos pletykát megfontoltan hallgatja, bár a tekintete megrebben az áruló nevének hallatán. Ralasnál rákérdez majd, neki nem beszélt még róla konkrétabban, legalábbis nem emlékszik.*
- Értem. Igen, a környék veszélyes hely most még.
*A különteremtől a szolgálati részek mélye felé indulnak. Zam aztán megtorpan, egy kis türelmet kér, és eltűnik a fogadórész felé néhány percre. Utána a raktár felé vezeti társait, és kulccsal nyitja ki az ajtót. Lesétál a lépcsőn, a félreeső rész felé halad tovább, ahová Darellddel vitték a holttestet. A láda is le van zárva, ezért hozta magával a kulcsokat. Kinyitja, s a félig olvadt jégdarabok alatt lepedőbe csavart holttest tűnik elő, kitekert pózban. Láthatóan nem fért bele máshogy, csak egy kicsit "összecsomagolva".*
- A feladat most Dreyia felelőssége, ezért vitás helyzetben ő hozza a végső döntést. Dreyia, ettől függetlenül hallgasd meg Ernuss véleményét is és dönts megfontoltan! Ahogy mondtam, mindenki esélyt kap a bizonyításra, és ne feledjétek, hogy legközelebb fordított helyzet állhat elő. Együtt és ne egymás ellen dolgozzatok, mert egy csapat vagytok. Mint mindnyájan. És jelentést szeretnék az elvégzett feladatról holnap. Ha gond van, akkor korábban is lehet. Van kérdésetek?
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:04:21
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:04:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Mady szobájában//
*Ebből is látszik, hogy mennyire nem ismeri, sőt, csodaszámba is menne, ha csak egyet órácskából ki lehetne ismerni valakit. Tudja ő is, kitapasztalta már az évek során, hogy minden ember személyisége több rétegű, és általában itt a munkája során rejtettebb vagy némileg mélyebb rétegekbe is betekintést nyer a pozíciója miatt. Továbbá azt is nagyon jól tudja, hogy mindenki életének megvannak a maga keresztjei és sebei, amelyeket egyedül kell hordoznia, és amelyek az idő által lassan, egy másik személy által viszont könnyebben hegesednek be.
De most pont nem a filozofálós kedvében találja a mélységi, teljesen érthetetlen okokból kifolyólag, így miután közli, hogy tanácsosabb lenne később megvitatniuk a dolgokat, csak int, hogy ezzel egyet tud érteni. A túlreagálást szinte el is engedi a füle mellett egy elhaló sóhaj kíséretében, hiszen úgy véli, most a férfi a „mindent jobban értek és tudok egy részegnél” pillanatát éli, teljesen jogosan.*
-Köszönöm. *Nyöszörög még egyet, mielőtt oldalra borul az ágyán, úgy érzi, talán ma már nem lesz egyéb kifogása a testének a helyzet ellen és tud majd aludni egyet. Viszont biztos, ami biztos a vizeskancsód odakészíti maga mellé, hogy tudjon inni, amikor szükséges.*
*Ebből is látszik, hogy mennyire nem ismeri, sőt, csodaszámba is menne, ha csak egyet órácskából ki lehetne ismerni valakit. Tudja ő is, kitapasztalta már az évek során, hogy minden ember személyisége több rétegű, és általában itt a munkája során rejtettebb vagy némileg mélyebb rétegekbe is betekintést nyer a pozíciója miatt. Továbbá azt is nagyon jól tudja, hogy mindenki életének megvannak a maga keresztjei és sebei, amelyeket egyedül kell hordoznia, és amelyek az idő által lassan, egy másik személy által viszont könnyebben hegesednek be.
De most pont nem a filozofálós kedvében találja a mélységi, teljesen érthetetlen okokból kifolyólag, így miután közli, hogy tanácsosabb lenne később megvitatniuk a dolgokat, csak int, hogy ezzel egyet tud érteni. A túlreagálást szinte el is engedi a füle mellett egy elhaló sóhaj kíséretében, hiszen úgy véli, most a férfi a „mindent jobban értek és tudok egy részegnél” pillanatát éli, teljesen jogosan.*
-Köszönöm. *Nyöszörög még egyet, mielőtt oldalra borul az ágyán, úgy érzi, talán ma már nem lesz egyéb kifogása a testének a helyzet ellen és tud majd aludni egyet. Viszont biztos, ami biztos a vizeskancsód odakészíti maga mellé, hogy tudjon inni, amikor szükséges.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-25 10:05:58
Üzenet elküldve: 2019-07-25 10:05:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mady szobájában//
*Talán Mady azt várja, hogy ettől Ernuss ideges lesz, esetleg jól közölje erről avéleményét, ám semmi ilyesmi nem történik. A férfi halvány mosollyal hallgatja végig a nőt, aki úgy tűnik, most azon van, hogy jól megmondja a magáét csak azért, mert Ernuss figyelmeztette valamire.*
~A sebzett és bizonytalan lélek ismérve.~
*Láthatóan Mady nem csak fizikailag nincs jól az alkohol és a dohány miatt, hanem a lelkében is van pár bennragadt szög még régebbről, minek terhelné hát azzal, hogy ráborítsa, mennyire is nincs igaza, és teljesen félreértette azt, amit a férfi közölni próbált? Nincs bizonyításai kényszere, tulajdonképpen az egészen nem nagyon érdekli, amíg a személyes terének szentségét tiszteletben tartják.*
- Talán tényleg jobb ötlet lenne, ha máskor beszélgetnénk. Olyan állapotban, mikor nem érted félre és reagálod túl minden szavamat. *Teljesen hidegen és egyszerűen közli a nővel, nincs a szavaiban semmilyen érzelem.*
- Pihenj jól!
*Hacsak Mady nem tartja vissza, kilép az ajtón, becsukja maga mögött, majd elindul, hogy megkeresse a főnöknőt. Állítólag van egy feladat, amit neki szántak.*
*Talán Mady azt várja, hogy ettől Ernuss ideges lesz, esetleg jól közölje erről avéleményét, ám semmi ilyesmi nem történik. A férfi halvány mosollyal hallgatja végig a nőt, aki úgy tűnik, most azon van, hogy jól megmondja a magáét csak azért, mert Ernuss figyelmeztette valamire.*
~A sebzett és bizonytalan lélek ismérve.~
*Láthatóan Mady nem csak fizikailag nincs jól az alkohol és a dohány miatt, hanem a lelkében is van pár bennragadt szög még régebbről, minek terhelné hát azzal, hogy ráborítsa, mennyire is nincs igaza, és teljesen félreértette azt, amit a férfi közölni próbált? Nincs bizonyításai kényszere, tulajdonképpen az egészen nem nagyon érdekli, amíg a személyes terének szentségét tiszteletben tartják.*
- Talán tényleg jobb ötlet lenne, ha máskor beszélgetnénk. Olyan állapotban, mikor nem érted félre és reagálod túl minden szavamat. *Teljesen hidegen és egyszerűen közli a nővel, nincs a szavaiban semmilyen érzelem.*
- Pihenj jól!
*Hacsak Mady nem tartja vissza, kilép az ajtón, becsukja maga mögött, majd elindul, hogy megkeresse a főnöknőt. Állítólag van egy feladat, amit neki szántak.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-24 18:25:33
Üzenet elküldve: 2019-07-24 18:25:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Mady szobájában//
*Miután kiadta, ami a lelkét és úgy egészében őt feszítette belülről, a haját megragadva feltérdel, majd a pohár vízhez sétál és elveszi a törölközőt, a férfitól. Majd öblít még egyet az egészen, mert nem akarja kockáztatni, hogy az ő érzékeny gyomra csupán az íztől ismét veszettül összeszorításokat kezdjen végezni. Aztán, hogy érzi, beszédképes állapotba került a férfi elé lép.*
-Nem, valóban nem vendéggel vagyok, de szerinted akad abban a szekrényben olyan ruha, ami nem kihívó és sokat sejtető? *Teszi fel a költői kérdést, bár tagadhatatlan, még nem ásott a legmélyére, talán ott még rejtőzhetnek meglepetések a csipkés kombinék és a megfelelő részeken merészül bevágott ruhák takarásában.*
-De ha úgy gondolod a rosszulléthez illőbbet kéne magamra öltsek, tessék. *Mutat egyik karjával a kitárt szekrény felé.*
-Ha találsz megfelelőt, akkor átveszem. *Mondja egy sóhaj kíséretében, lassan kezdi úgy érezni, hogy nagyon szégyellnivaló teste van, talán nem ártana tüzetesen átvizsgáltatnia a mélységivel, hogy felderítsék a tipikusan hátrányos testtájakat. Látszik az arcán, hogy most kicsit megkönnyebbült, hogy kiadta az ebédet, jobban van, ezért akad energiája mások problémáival is foglalkozni.*
-Ez rendben is van, de ne mi alkalmazkodjunk egyetlen emberhez, nyilván ezt nem várhatod el. Őszintén az öltözködési szokásaimon azért sem fogok változtatni, mindegy, hogy éppen kivel vagyok szolgálatban, mert nekünk kell, érted, KELL... *Hangsúlyozza ki, nem bántóan csak nyomatékosítva, amúgy is nagyon halkan kezdett bele a mondandójába, most tart normál hangszínnel.* -Muszáj, hogy az önbizalmunkat legalább azzal fenntartsuk, hogy mások tekintetében viszont látjuk a tetszést és a bókokat, ez elengedhetetlen ehhez a munkához. *Majd érzi, hogy kicsit szédül álló helyzetben, ezért helyet foglal az asztalnál és iszik, közben pedig felteszi a lábait a mellette levő székre.*
-Tehát, ha megkérhetlek, hivatalból ne tegyél rosszidulatú megjegyzést a lányoknak a hiányos öltözetük miatt. Kérlek beszél velük kedvesen, néha egy-egy bók sem árt, hogy tudják, rád is számíthatnak, ha segítségre lenne szükségük.
*Miután kiadta, ami a lelkét és úgy egészében őt feszítette belülről, a haját megragadva feltérdel, majd a pohár vízhez sétál és elveszi a törölközőt, a férfitól. Majd öblít még egyet az egészen, mert nem akarja kockáztatni, hogy az ő érzékeny gyomra csupán az íztől ismét veszettül összeszorításokat kezdjen végezni. Aztán, hogy érzi, beszédképes állapotba került a férfi elé lép.*
-Nem, valóban nem vendéggel vagyok, de szerinted akad abban a szekrényben olyan ruha, ami nem kihívó és sokat sejtető? *Teszi fel a költői kérdést, bár tagadhatatlan, még nem ásott a legmélyére, talán ott még rejtőzhetnek meglepetések a csipkés kombinék és a megfelelő részeken merészül bevágott ruhák takarásában.*
-De ha úgy gondolod a rosszulléthez illőbbet kéne magamra öltsek, tessék. *Mutat egyik karjával a kitárt szekrény felé.*
-Ha találsz megfelelőt, akkor átveszem. *Mondja egy sóhaj kíséretében, lassan kezdi úgy érezni, hogy nagyon szégyellnivaló teste van, talán nem ártana tüzetesen átvizsgáltatnia a mélységivel, hogy felderítsék a tipikusan hátrányos testtájakat. Látszik az arcán, hogy most kicsit megkönnyebbült, hogy kiadta az ebédet, jobban van, ezért akad energiája mások problémáival is foglalkozni.*
-Ez rendben is van, de ne mi alkalmazkodjunk egyetlen emberhez, nyilván ezt nem várhatod el. Őszintén az öltözködési szokásaimon azért sem fogok változtatni, mindegy, hogy éppen kivel vagyok szolgálatban, mert nekünk kell, érted, KELL... *Hangsúlyozza ki, nem bántóan csak nyomatékosítva, amúgy is nagyon halkan kezdett bele a mondandójába, most tart normál hangszínnel.* -Muszáj, hogy az önbizalmunkat legalább azzal fenntartsuk, hogy mások tekintetében viszont látjuk a tetszést és a bókokat, ez elengedhetetlen ehhez a munkához. *Majd érzi, hogy kicsit szédül álló helyzetben, ezért helyet foglal az asztalnál és iszik, közben pedig felteszi a lábait a mellette levő székre.*
-Tehát, ha megkérhetlek, hivatalból ne tegyél rosszidulatú megjegyzést a lányoknak a hiányos öltözetük miatt. Kérlek beszél velük kedvesen, néha egy-egy bók sem árt, hogy tudják, rád is számíthatnak, ha segítségre lenne szükségük.
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-23 21:21:35
Üzenet elküldve: 2019-07-23 21:21:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mady szobájában//
- A hatékonyság, nem a kényelem érdekében *javítja ki Madyt. Nem volt kellemes, ám hasznosabb, mint a gyalog botorkálás, Ernuss pedig a logikát szinte mindig a kényelem elé helyezi.*
- Örülök, hogy segíthettem.
*Mestere szerint mindenki életében jelen kell lennie a szolgálatnak. Na meg igazság szerint nem tudta volna végignézni, ahogyan a nő szerencsétlenkedik. Ellepte volna a harag és a szánalom, jobb az ilyen érzéseket megelőzni. Csak tompítják az elmét.*
- Csak tartózkodj az érintéstől, a fülembe suttogástól, és ehhez hasonlóktól. Mondtam, szerzetesként nőttem fel, az ilyesmi számomra... idegen.
*Nem akar erről hosszasan beszélni, bár tudna. Egyrészt számára ez a téma kényelmetlen, másrészt pedig feleslegesnek érzi elmondani minden egyes mozdulatot, amit nem kedvel, ha a személye felé irányul.*
- Ezzel tisztában vagyok, ám most nem egy vendégeddel vagy *mutat rá a helyzetre.* Pontosan tudtam, mit vállalok azzal, hogy idejöttem. Csak azzal tudjuk fejleszteni önmagunk, ha kilépünk abból a környezetből, amit megszoktunk, és olyasmit vállalunk, ami számunkra kellemetlen, kényelmetlen vagy idegen.
*És nem is véletlenül tette azt, amit tett, de ezt nem fogja feleslegesen az örömlány orrára kötni. Azaz... Lehet, hogy fogja, ám nem most.
Akkor úgy tűnik, kihagyhatatlan alkalom kínálkozik arra, hogy a nő kiadja gyomra tartalmát. Ernuss először lépne, hogy segítsen, ám gyorsan rájön, hogy ezt a félvér megoldja egyedül is, így inkább kerít egy törölközőt vagy rongyot - ha talál a szobában, ellenkező esetben kénytelen lesz odakint keresni -, újratölti a poharat, hogy a nő kiöblíthesse majd a száját, aztán mégis közelebb lép, hátha kell a segítsége.*
- A hatékonyság, nem a kényelem érdekében *javítja ki Madyt. Nem volt kellemes, ám hasznosabb, mint a gyalog botorkálás, Ernuss pedig a logikát szinte mindig a kényelem elé helyezi.*
- Örülök, hogy segíthettem.
*Mestere szerint mindenki életében jelen kell lennie a szolgálatnak. Na meg igazság szerint nem tudta volna végignézni, ahogyan a nő szerencsétlenkedik. Ellepte volna a harag és a szánalom, jobb az ilyen érzéseket megelőzni. Csak tompítják az elmét.*
- Csak tartózkodj az érintéstől, a fülembe suttogástól, és ehhez hasonlóktól. Mondtam, szerzetesként nőttem fel, az ilyesmi számomra... idegen.
*Nem akar erről hosszasan beszélni, bár tudna. Egyrészt számára ez a téma kényelmetlen, másrészt pedig feleslegesnek érzi elmondani minden egyes mozdulatot, amit nem kedvel, ha a személye felé irányul.*
- Ezzel tisztában vagyok, ám most nem egy vendégeddel vagy *mutat rá a helyzetre.* Pontosan tudtam, mit vállalok azzal, hogy idejöttem. Csak azzal tudjuk fejleszteni önmagunk, ha kilépünk abból a környezetből, amit megszoktunk, és olyasmit vállalunk, ami számunkra kellemetlen, kényelmetlen vagy idegen.
*És nem is véletlenül tette azt, amit tett, de ezt nem fogja feleslegesen az örömlány orrára kötni. Azaz... Lehet, hogy fogja, ám nem most.
Akkor úgy tűnik, kihagyhatatlan alkalom kínálkozik arra, hogy a nő kiadja gyomra tartalmát. Ernuss először lépne, hogy segítsen, ám gyorsan rájön, hogy ezt a félvér megoldja egyedül is, így inkább kerít egy törölközőt vagy rongyot - ha talál a szobában, ellenkező esetben kénytelen lesz odakint keresni -, újratölti a poharat, hogy a nő kiöblíthesse majd a száját, aztán mégis közelebb lép, hátha kell a segítsége.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-23 19:46:54
Üzenet elküldve: 2019-07-23 19:46:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Mady szobájában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eddig valójában soha se gondolkozott el azon, hogy igen, ő a vendégek személyes terén belül munkálkodik erőteljes mélységeiben barangol. Eddig még egyetlen panasz se érkezett ezért, sőt ezeket az óvatos behatolásokat is próbálta finomítani, hisz nem mindenki tűri hasonlóképp és mindenkinek máshol leledzik a határa. Akaratlanul is igy ezek a dolgok megszokássá, tehát teljesen természetesség váltak számára. Mikor pedig a férfi visszaér, rá is kérdez, csak, hogy jól értse a dolgokat.*
-De hiszen te vettél fel a karjaidba, arra, hogy ennél is jobban belépjek a személyes teredbe már csak két lépést ismerek. *Mutatja fel ujjaival is megerősítve a számot.*
-Ezt nagyra is értékelem, hogy minél hamarabb a szobámba kerültem ez által, nem tudom mi lett volna ha valaki nem támogat fel. *Kap egyik kezével először a homlokához, majd lejjebb hajolva közelebb húzza a vödröt magához.*
-Bocsánat, ne haragudj... én csak... *Igazából még mindig nincs tisztában vele mivel zavarta meg a férfit.*- Többet nem teszem, ha nem akarod, de mi volt az, ami ennyire illetlen és zavaró volt számodra? *Majd odalépked Ernuss hozzá, hogy átnyújtsa a pohár vizet. De még azt megelőzőleg, visszakozik a dologtól, sőt el is fordítja a fejét tőle. Először nem igazán érti a dolgot, majd letekint magára és látja, hogy a kapkodva magára rántott szatén csipkés hálóing pont úgy csúszott el, hogy szinte teljesen láttatni engedi a melegtől és rosszulléttől szétterülő rózsácskáit, amelyek kebleit koronázzák. Persze vehetett volna fel másmilyen hálóinget is, ha lenne neki, de örömlány révén nem igazán akadnak olyan ruhadarabok amelyek ne hagynának szabadon egy-egy csábitó testtájat rajta. Amint észbe kap, gyorsa megigazítja, sőt még a takarót is feljebb húzza, ahogy az arca lassan haloványból vörösre vált át. ˜Ezt nem hiszem el! Még én vagyok zavartan attól, hogy ilyen jól nézek ki. Kurva vagyok, nem apáca, ezt neki is fel kell fognia egyszer.˜ Persze nem szándékos volt részéről a zavarkeltés, most minden erejével inkább azon van, hogy elkerülje a bor és egyéb étkek viszontlátását a vödörből.*
-Sajnálom. *Ejti ki, majd kikapja a poharat a másik kezéből.*
-Azt hiszem akkor jobb, ha szólok, hogy a vendégek folyosóján néha szoktunk csipkés hálóingben flangálni, főleg ha szétszaggatja a kedves a viselt holminkat. *Majd iszik.*
-Nem szoktam csak nagyon ritkán inni, most is inkább az volt a baj, hogy előtte két töltés dohányt felszívtam éhgyomorra.*Aztán jön, aminek jönnie kell, gyorsan elfordítja a fejét, és kitakarózva a vödör fölé térdel, közben pedig próbálja a haját távol tartani a másik kezével, amelyikkel nem a megkönnyebbülést okozó edény tetején támaszkodik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eddig valójában soha se gondolkozott el azon, hogy igen, ő a vendégek személyes terén belül munkálkodik erőteljes mélységeiben barangol. Eddig még egyetlen panasz se érkezett ezért, sőt ezeket az óvatos behatolásokat is próbálta finomítani, hisz nem mindenki tűri hasonlóképp és mindenkinek máshol leledzik a határa. Akaratlanul is igy ezek a dolgok megszokássá, tehát teljesen természetesség váltak számára. Mikor pedig a férfi visszaér, rá is kérdez, csak, hogy jól értse a dolgokat.*
-De hiszen te vettél fel a karjaidba, arra, hogy ennél is jobban belépjek a személyes teredbe már csak két lépést ismerek. *Mutatja fel ujjaival is megerősítve a számot.*
-Ezt nagyra is értékelem, hogy minél hamarabb a szobámba kerültem ez által, nem tudom mi lett volna ha valaki nem támogat fel. *Kap egyik kezével először a homlokához, majd lejjebb hajolva közelebb húzza a vödröt magához.*
-Bocsánat, ne haragudj... én csak... *Igazából még mindig nincs tisztában vele mivel zavarta meg a férfit.*- Többet nem teszem, ha nem akarod, de mi volt az, ami ennyire illetlen és zavaró volt számodra? *Majd odalépked Ernuss hozzá, hogy átnyújtsa a pohár vizet. De még azt megelőzőleg, visszakozik a dologtól, sőt el is fordítja a fejét tőle. Először nem igazán érti a dolgot, majd letekint magára és látja, hogy a kapkodva magára rántott szatén csipkés hálóing pont úgy csúszott el, hogy szinte teljesen láttatni engedi a melegtől és rosszulléttől szétterülő rózsácskáit, amelyek kebleit koronázzák. Persze vehetett volna fel másmilyen hálóinget is, ha lenne neki, de örömlány révén nem igazán akadnak olyan ruhadarabok amelyek ne hagynának szabadon egy-egy csábitó testtájat rajta. Amint észbe kap, gyorsa megigazítja, sőt még a takarót is feljebb húzza, ahogy az arca lassan haloványból vörösre vált át. ˜Ezt nem hiszem el! Még én vagyok zavartan attól, hogy ilyen jól nézek ki. Kurva vagyok, nem apáca, ezt neki is fel kell fognia egyszer.˜ Persze nem szándékos volt részéről a zavarkeltés, most minden erejével inkább azon van, hogy elkerülje a bor és egyéb étkek viszontlátását a vödörből.*
-Sajnálom. *Ejti ki, majd kikapja a poharat a másik kezéből.*
-Azt hiszem akkor jobb, ha szólok, hogy a vendégek folyosóján néha szoktunk csipkés hálóingben flangálni, főleg ha szétszaggatja a kedves a viselt holminkat. *Majd iszik.*
-Nem szoktam csak nagyon ritkán inni, most is inkább az volt a baj, hogy előtte két töltés dohányt felszívtam éhgyomorra.*Aztán jön, aminek jönnie kell, gyorsan elfordítja a fejét, és kitakarózva a vödör fölé térdel, közben pedig próbálja a haját távol tartani a másik kezével, amelyikkel nem a megkönnyebbülést okozó edény tetején támaszkodik.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-23 11:22:51
Üzenet elküldve: 2019-07-23 11:22:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mady szobájában//
- Nem erre gondoltam, de ebben is igazad van. Ha mindenképpen élni szeretnél hasonló szerekkel, meg kell tanulnod úgy használni, hogy ne rombolja szét teljesen az elméd és a tested.
*Mély levegőt vesz.*
- Arra gondoltam, hogy nehezen viselem, ha valaki megsérti a személyes teremet.
*Ezután kilép az ajtón, majd pár perc múlva visszaér a tiszta kancsóval, pohárral és vödörrel. Mikor belép, nem is néz közvetlenül a nőre, vagy szét a szobában bárhol, csak céltudatosan az asztalhoz lép, visszateszi a kancsót és a poharat is, majd előbbit lefedi, hogy ne szálljon bele a por.*
- Persze *válaszolja a víz kérdésére anélkül, hogy még mindig a nőre nézne. Teletölti a poharat, majd végre Mady felé fordul, mikor olyan látványban van része, amit nem igazán akart látni. Azonnal elfordítja a tekintetét.*
- Kérlek, igazítsd meg a ruhádat.
*Ha ez megtörténik, átadja a poharat, majd hátrébb lép.*
- Bármikor *válaszol inkább a következő kérdésre, hogy elterelje a gondolatait.* Ha józan vagy.
A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.23 12:07:07
- Nem erre gondoltam, de ebben is igazad van. Ha mindenképpen élni szeretnél hasonló szerekkel, meg kell tanulnod úgy használni, hogy ne rombolja szét teljesen az elméd és a tested.
*Mély levegőt vesz.*
- Arra gondoltam, hogy nehezen viselem, ha valaki megsérti a személyes teremet.
*Ezután kilép az ajtón, majd pár perc múlva visszaér a tiszta kancsóval, pohárral és vödörrel. Mikor belép, nem is néz közvetlenül a nőre, vagy szét a szobában bárhol, csak céltudatosan az asztalhoz lép, visszateszi a kancsót és a poharat is, majd előbbit lefedi, hogy ne szálljon bele a por.*
- Persze *válaszolja a víz kérdésére anélkül, hogy még mindig a nőre nézne. Teletölti a poharat, majd végre Mady felé fordul, mikor olyan látványban van része, amit nem igazán akart látni. Azonnal elfordítja a tekintetét.*
- Kérlek, igazítsd meg a ruhádat.
*Ha ez megtörténik, átadja a poharat, majd hátrébb lép.*
- Bármikor *válaszol inkább a következő kérdésre, hogy elterelje a gondolatait.* Ha józan vagy.
A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.23 12:07:07
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-22 22:05:06
Üzenet elküldve: 2019-07-22 22:05:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A szoba felé támolyogva//
//Ernuss//
*Hát igen, örömlány révén azért egy- két dolgot már kitapasztalt, mint például, hogy jobb az értékeit elsőre nem észrevehető helyen tartani. Ez a gondolat szülte a kis zsebecskét a szoknyája belső felére, na meg egy szorgos leány keze. Fel se merül benne, hogy a mélységiben furcsa gondolatokat ültetett el ezzel az egy óvatlan mozdulattal, inkább azért tekint lefelé, mert nem akarta mindjárt első nap alig ismert kollegájával megosztani kedvenc titkos rejtekhelyét. Bár egyre inkább azaz érzés keríti hatalmába, hogy megbízható új és mindenképpen hasznos elfre tett szert a Sellő.
Mikor a fülbe suttogástól a férfit kirázza a hideg, először tudomást sem vesz a dologról, hiszen első körben inkább azt tartja szem előtt, hogy ne rókázza le, másod sorban pedig teljesen megszokott reakciónak tudja be, bár azok után úgy rémlett neki a vendégek nem szoktak panaszkodni. Pont ezért is érti félre a dolgot, úgy véli a mélységi az alkohol valamint tarthatatlan állapota miatt fedi meg, amire úgy érzi, már semmi szükség, hiszen már most megbánta az egészet.*
-Persze, többet nem keverem a dohányt borral, azt hiszem tanultam az esetből. *Mondja kicsit morcosan a másik vállához beszélve, valamint a homlokráncolásról is lemarad, mivel igen kitartóan próbálja megszámlálni a férfi vállát takaró ruha minden egyes huncut redőjét. Mikor a másik kedvesen felajánlja, hogy hoz vizet, csak köszönetképen biccent felé és néhány mozdulattal kiágyaz, majd ruhát cserél hálóingre és takarót dobva a combjaira lecsüccsenve várja vissza a mélységit. Amint visszaér rögtön szembe tűnik neki a figyelmes gesztus, amely egy bájos mosolyt csal amúgy fakó arcára.*
-Megtennéd, hogy... a vizet... *Elhalkul a végén, hiszen nem szeretné ugráltatni a férfit, de kezei már maguktól a letett viz felé nyúlnak, hogy elérjék, szinte egyértelmű így is, hogy mit szeretne.*
-Tényleg, bármikor szívesen átsz egy kis beszélgetésre? *Néz nagy szemekkel a másikra, tagadhatatlan ilyen ajánlatot ritkán kap.*
//Ernuss//
*Hát igen, örömlány révén azért egy- két dolgot már kitapasztalt, mint például, hogy jobb az értékeit elsőre nem észrevehető helyen tartani. Ez a gondolat szülte a kis zsebecskét a szoknyája belső felére, na meg egy szorgos leány keze. Fel se merül benne, hogy a mélységiben furcsa gondolatokat ültetett el ezzel az egy óvatlan mozdulattal, inkább azért tekint lefelé, mert nem akarta mindjárt első nap alig ismert kollegájával megosztani kedvenc titkos rejtekhelyét. Bár egyre inkább azaz érzés keríti hatalmába, hogy megbízható új és mindenképpen hasznos elfre tett szert a Sellő.
Mikor a fülbe suttogástól a férfit kirázza a hideg, először tudomást sem vesz a dologról, hiszen első körben inkább azt tartja szem előtt, hogy ne rókázza le, másod sorban pedig teljesen megszokott reakciónak tudja be, bár azok után úgy rémlett neki a vendégek nem szoktak panaszkodni. Pont ezért is érti félre a dolgot, úgy véli a mélységi az alkohol valamint tarthatatlan állapota miatt fedi meg, amire úgy érzi, már semmi szükség, hiszen már most megbánta az egészet.*
-Persze, többet nem keverem a dohányt borral, azt hiszem tanultam az esetből. *Mondja kicsit morcosan a másik vállához beszélve, valamint a homlokráncolásról is lemarad, mivel igen kitartóan próbálja megszámlálni a férfi vállát takaró ruha minden egyes huncut redőjét. Mikor a másik kedvesen felajánlja, hogy hoz vizet, csak köszönetképen biccent felé és néhány mozdulattal kiágyaz, majd ruhát cserél hálóingre és takarót dobva a combjaira lecsüccsenve várja vissza a mélységit. Amint visszaér rögtön szembe tűnik neki a figyelmes gesztus, amely egy bájos mosolyt csal amúgy fakó arcára.*
-Megtennéd, hogy... a vizet... *Elhalkul a végén, hiszen nem szeretné ugráltatni a férfit, de kezei már maguktól a letett viz felé nyúlnak, hogy elérjék, szinte egyértelmű így is, hogy mit szeretne.*
-Tényleg, bármikor szívesen átsz egy kis beszélgetésre? *Néz nagy szemekkel a másikra, tagadhatatlan ilyen ajánlatot ritkán kap.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-21 19:06:21
Üzenet elküldve: 2019-07-21 19:06:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szoba felé támolyogva//
//Mady//
*Ernuss direkt elfordítja a fejét, mikor a nő elég illetlen helyre nyúl. Mint kerül, ott tartja a kulcsát, így Ernuss még inkább óvakodik annak megérintésétől. A szobában nem néz körbe, bár látja a fehérneműt és egyebeket, direkt nem vesz róluk tudomást.*
~Ennek még én is rendezettebb vagyok férfi létemre.~
*A nő a fülébe suttog, ettől pedig látványosan kirázza a hideg.*
- Kérlek, ettől máskor tartózkodj *ráncolja a homlokát.* Ám ha szeretnéd, szívesen mesélek erről Csak keress fel vele.
*Sosem utasítja el, ha lehetősége adódik arra, hogy másokat oktasson, és tágítsa elméjüket.*
- Ez a rendtől függ, és minden rend különbözik. De most jobb, ha pihensz. Hozok neked friss fizet.
*Megfogja a kancsót és a poharat is, majd eltűnik az ajtón kívül. Pár perc múlva visszatér, egy kancsó teli friss vízzel és ugyan azzal a pohárral. Láthatóan mindkettőt elmosta. Visszateszi oda, ahol eddig is volt, majd a vödröt, minek fogantyúját a karjára akasztotta, leteszi Mady ágya mellé.*
//Mady//
*Ernuss direkt elfordítja a fejét, mikor a nő elég illetlen helyre nyúl. Mint kerül, ott tartja a kulcsát, így Ernuss még inkább óvakodik annak megérintésétől. A szobában nem néz körbe, bár látja a fehérneműt és egyebeket, direkt nem vesz róluk tudomást.*
~Ennek még én is rendezettebb vagyok férfi létemre.~
*A nő a fülébe suttog, ettől pedig látványosan kirázza a hideg.*
- Kérlek, ettől máskor tartózkodj *ráncolja a homlokát.* Ám ha szeretnéd, szívesen mesélek erről Csak keress fel vele.
*Sosem utasítja el, ha lehetősége adódik arra, hogy másokat oktasson, és tágítsa elméjüket.*
- Ez a rendtől függ, és minden rend különbözik. De most jobb, ha pihensz. Hozok neked friss fizet.
*Megfogja a kancsót és a poharat is, majd eltűnik az ajtón kívül. Pár perc múlva visszatér, egy kancsó teli friss vízzel és ugyan azzal a pohárral. Láthatóan mindkettőt elmosta. Visszateszi oda, ahol eddig is volt, majd a vödröt, minek fogantyúját a karjára akasztotta, leteszi Mady ágya mellé.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-21 18:15:53
Üzenet elküldve: 2019-07-21 18:15:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A szoba felé támolyogva//
//Ernuss//
*Csak a két bódító közreműködésének eredményeképpen kábán temetkezik a férfi szappan illatú ruhájába, talán addig se kerülgeti annyira a hányinger, a cirógatást pedig csak az ajtóhoz való megérkezés szakítja meg. A nő is csak akkor eszmél fel, amikor a lábai a szőnyeget érik. Bár még mindig a másik nyakába kapaszkodik és csak az után ereszti el, hogy biztos fogást talált az ajtó mellett a falon. Egy szégyenlős pillantás erejéig a mélységi szigorúnak tűnő szemeibe néz, majd a kezével benyúl a szoknyája alá, hogy némi matatás után ujjaival elővarázsolja a kulcsot. Ezek után kattan a zár és kitárul a szoba ajtaja. Odabent egy kissé rendetlen látvány fogadja a belépőt, a tükörről csipkés fehérnemű és nagyszeműre kötött selyemharisnya lóg le, a széken pedig blúz és szoknyahalmok tengetik hányatott sorsukat. Egyedül az ágy van szépen felrázva, és letakarva egy szatén ágytakaróval, amelyen szépen sorban várakoznak a szebbnél szebb diszpárnák. A szoba ablaka csukva, de ez a szekrényajtóról nem mondható el, hiszen az semmit nem takarva fedi fel az összes titkát, ajtaján ugyan úgy felaggatva lógnak a csipkés hálóingek és csábitó kiegészítők, mint nem kevéssel arrébb a tükrön. Az asztalon mosakodó tál árválkodik üresen, mellette kancsó megtöltve vízzel, amely megtűr még maga mellett egy rúzsfoltos kristálypoharat is. Aztán ismét megfosztják a föld biztonságot nyújtó érintésétől, mert a férfi megint ölbe kapja, hogy bevigye egészen az ágyig. Ha nem lenne ennyire rosszul talán még kedvét is lelné a dologban, bár azt nem sejti, hogy az ő közelségét is a férfi inkább próbatételnek éli meg, ha tudná, hogy ilyen gyakorlatokat is végez, bizonyára felajánlaná neki a segítségét, amikor már kialudta ezt az énjét, bizonyára nem lenne ennyire egyszerű a megmérettetés.*
-Hosszú? Talán elterelné a figyelmem, de valóban nem tudnék olyan nagy érdeklődést mutatni, mint amennyit szeretnék. Igazad van, talán legközelebb. *Hajol közelebb a másik füléhez, hogy belesuttogjon, hiszen most talán ennyi erőkifejtésre is képes, többet nem mer tenni.*
-Melyik lenne azaz isten? *Kérdi érdeklődve, hiszen itt tartózkodása alatt is már hallott egyről, akit a környékbeliek követnek, meg szülővárosában is megismerkedett egynek a tanaival.*
//Ernuss//
*Csak a két bódító közreműködésének eredményeképpen kábán temetkezik a férfi szappan illatú ruhájába, talán addig se kerülgeti annyira a hányinger, a cirógatást pedig csak az ajtóhoz való megérkezés szakítja meg. A nő is csak akkor eszmél fel, amikor a lábai a szőnyeget érik. Bár még mindig a másik nyakába kapaszkodik és csak az után ereszti el, hogy biztos fogást talált az ajtó mellett a falon. Egy szégyenlős pillantás erejéig a mélységi szigorúnak tűnő szemeibe néz, majd a kezével benyúl a szoknyája alá, hogy némi matatás után ujjaival elővarázsolja a kulcsot. Ezek után kattan a zár és kitárul a szoba ajtaja. Odabent egy kissé rendetlen látvány fogadja a belépőt, a tükörről csipkés fehérnemű és nagyszeműre kötött selyemharisnya lóg le, a széken pedig blúz és szoknyahalmok tengetik hányatott sorsukat. Egyedül az ágy van szépen felrázva, és letakarva egy szatén ágytakaróval, amelyen szépen sorban várakoznak a szebbnél szebb diszpárnák. A szoba ablaka csukva, de ez a szekrényajtóról nem mondható el, hiszen az semmit nem takarva fedi fel az összes titkát, ajtaján ugyan úgy felaggatva lógnak a csipkés hálóingek és csábitó kiegészítők, mint nem kevéssel arrébb a tükrön. Az asztalon mosakodó tál árválkodik üresen, mellette kancsó megtöltve vízzel, amely megtűr még maga mellett egy rúzsfoltos kristálypoharat is. Aztán ismét megfosztják a föld biztonságot nyújtó érintésétől, mert a férfi megint ölbe kapja, hogy bevigye egészen az ágyig. Ha nem lenne ennyire rosszul talán még kedvét is lelné a dologban, bár azt nem sejti, hogy az ő közelségét is a férfi inkább próbatételnek éli meg, ha tudná, hogy ilyen gyakorlatokat is végez, bizonyára felajánlaná neki a segítségét, amikor már kialudta ezt az énjét, bizonyára nem lenne ennyire egyszerű a megmérettetés.*
-Hosszú? Talán elterelné a figyelmem, de valóban nem tudnék olyan nagy érdeklődést mutatni, mint amennyit szeretnék. Igazad van, talán legközelebb. *Hajol közelebb a másik füléhez, hogy belesuttogjon, hiszen most talán ennyi erőkifejtésre is képes, többet nem mer tenni.*
-Melyik lenne azaz isten? *Kérdi érdeklődve, hiszen itt tartózkodása alatt is már hallott egyről, akit a környékbeliek követnek, meg szülővárosában is megismerkedett egynek a tanaival.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-21 17:22:41
Üzenet elküldve: 2019-07-21 17:22:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szoba felé támolyogva//
//Mady//
*Egy bólintással fogadja Mady által a megfelelő irányt, majd karjaiban a nővel elindul arrafelé. Nem törődik azzal, hogy az sikít és a nyakába kapaszkodik, elvégre nem úgy tűnik, mintha ez ellenkezés miatt lenne, inkább csak egy gyors félelem. Majd elmúlik.
Az, hogy ennyire közel vannak egymáshoz, még mindig feszélyezi, ám megpróbálja legyűrni magában ezt az érzést, hiszen ezt a testhelyzet saját választása volt. Ezzel is fejlődik és erősödik - nem csak egy egész félvér cipelése miatt, hanem mentálisan is. Pont ez volt az egyik célja azzal, hogy idejött. Az egyik, kisebb célja.*
- Ez egy hosszú téma.
*Van benne egy olyan erős fenntartás, hogy ilyen állapotban Mady neheze értené meg, azért csak próbál egyszerűen fogalmazni, és a legnagyobb lényegre koncentrálni.*
- Céh? *Megrázza a fejét.* Nem. Egy kisebb közösség. Elzárva a világtól, teljes önfenntartással élünk. Az istenünk tanait követjük, rendben tartjuk a testünk, a lelkünk, megóvjuk a belső békénket és szilárdságunkat, vigyázzuk és gyarapítjuk könyvtárainkban a tudást, segítünk azokon, akiken tudunk.
*Mikor odaérnek az ajtóhoz leteszi Madyt a földre, hogy bemehessenek, elvégre karok nélkül nehéz lenyomni egy kilincset, bár igaz, nem is lehetetlen. Hacsak nincs bezárva, az ajtó kinyitása után ismét felveszi a nőt, hogy immár az ágyába tehesse.*
//Mady//
*Egy bólintással fogadja Mady által a megfelelő irányt, majd karjaiban a nővel elindul arrafelé. Nem törődik azzal, hogy az sikít és a nyakába kapaszkodik, elvégre nem úgy tűnik, mintha ez ellenkezés miatt lenne, inkább csak egy gyors félelem. Majd elmúlik.
Az, hogy ennyire közel vannak egymáshoz, még mindig feszélyezi, ám megpróbálja legyűrni magában ezt az érzést, hiszen ezt a testhelyzet saját választása volt. Ezzel is fejlődik és erősödik - nem csak egy egész félvér cipelése miatt, hanem mentálisan is. Pont ez volt az egyik célja azzal, hogy idejött. Az egyik, kisebb célja.*
- Ez egy hosszú téma.
*Van benne egy olyan erős fenntartás, hogy ilyen állapotban Mady neheze értené meg, azért csak próbál egyszerűen fogalmazni, és a legnagyobb lényegre koncentrálni.*
- Céh? *Megrázza a fejét.* Nem. Egy kisebb közösség. Elzárva a világtól, teljes önfenntartással élünk. Az istenünk tanait követjük, rendben tartjuk a testünk, a lelkünk, megóvjuk a belső békénket és szilárdságunkat, vigyázzuk és gyarapítjuk könyvtárainkban a tudást, segítünk azokon, akiken tudunk.
*Mikor odaérnek az ajtóhoz leteszi Madyt a földre, hogy bemehessenek, elvégre karok nélkül nehéz lenyomni egy kilincset, bár igaz, nem is lehetetlen. Hacsak nincs bezárva, az ajtó kinyitása után ismét felveszi a nőt, hogy immár az ágyába tehesse.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-20 20:50:13
Üzenet elküldve: 2019-07-20 20:50:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A szoba felé támolyogva//
//Ernuss//
*Szerencsétlenkedik még egy kicsit, közben hallja, hogy a másik beszél hozzá, aztán egy hosszúra nyúl pillanat múlva már lába se éri a földet. Egy apró sikítás az ismeretlentől való félelmében elhagyja az ajkait, valamint a karjai lendülnek, lassan reagálva a helyzetváltozatára és a legközelebbi dologba kapaszkodik velük, nagyon ragaszkodóan. Talán egy figyelmeztetéssel a férfi elkerülhette volna, hogy polipként rátekeredjen a nyakára, de mivel ez nem történt meg, így csak akkor ereszt a szorításon némileg, miután felmérte a pozícióját. Addig viszont odaadóan fonódik a másikra, teljesen rátapadva. Mikor végre tudatosul benne mi is történt, nagy szemeit a férfira mereszti, de azzal nem számol, hogy idő közben még közelebb kerültek egymáshoz és szinte a másik arcába szuszog, a hirtelen jött ijedség nyomán, így el is fordítja a fejét.*
-Fel, a folyosó végén a lépcsőn.*Igazítja útba a mélységit, miközben a vállába temetkezik arccal és végre lazít a fogáson, immár csak az egyik kezét tartja a férfi nyakában, biztos, ami tuti, a másikat a ruháján pihenteti.~Így tényleg lényegesen gyorsabban fogunk haladni.~ Tűnődik el magában, látszik azért rajta, hogy egy kicsit megszeppent a hirtelen helyzetváltoztatás miatt. Ez is ritkán esik meg vele, most is csak azért, mert éppen új munkatárs cipeli a szobájába, mert a dohány és a ritkán fogyasztott bor különös szövetségre lépett egymással, hogy padlóra fektessék. Amint elillant a megszeppent állapot, azért felbukkan egy szó, ami számára ismeretlen, így gondolja, rákérdez.*
-Mit csinál egy szerzetes? *Hangjában őszinte kíváncsiság és némi dohányillat köszön vissza, mikor a mélységi nyaka felé fordul, hogy tüzetesen szemrevételezze azt. Eddig még nem igen hallotta ezt a kifejezést, de minden haton tanul valami újat. Pedig mindig szokta kérdezni a vendégektől, hogy mivel foglalkoznak, de ilyenbe még nem botlott bele.*
-A rend, meg olyan, mint egy céh? *Küldi mindjárt utána a következő kérdését is, miközben pedig haladnak felfelé a lépcsőn, azaz jobban mondva a mélységi halad felfelé vele a karjaiban, a tarkóján lévő keze gyengéden cirógatni kezdi a bőrét, teljesen ösztönösen, egyelőre neki fel sem tűnik a dolog, ujjai saját hatáskörben önállósítják magukat.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.20 21:03:58
//Ernuss//
*Szerencsétlenkedik még egy kicsit, közben hallja, hogy a másik beszél hozzá, aztán egy hosszúra nyúl pillanat múlva már lába se éri a földet. Egy apró sikítás az ismeretlentől való félelmében elhagyja az ajkait, valamint a karjai lendülnek, lassan reagálva a helyzetváltozatára és a legközelebbi dologba kapaszkodik velük, nagyon ragaszkodóan. Talán egy figyelmeztetéssel a férfi elkerülhette volna, hogy polipként rátekeredjen a nyakára, de mivel ez nem történt meg, így csak akkor ereszt a szorításon némileg, miután felmérte a pozícióját. Addig viszont odaadóan fonódik a másikra, teljesen rátapadva. Mikor végre tudatosul benne mi is történt, nagy szemeit a férfira mereszti, de azzal nem számol, hogy idő közben még közelebb kerültek egymáshoz és szinte a másik arcába szuszog, a hirtelen jött ijedség nyomán, így el is fordítja a fejét.*
-Fel, a folyosó végén a lépcsőn.*Igazítja útba a mélységit, miközben a vállába temetkezik arccal és végre lazít a fogáson, immár csak az egyik kezét tartja a férfi nyakában, biztos, ami tuti, a másikat a ruháján pihenteti.~Így tényleg lényegesen gyorsabban fogunk haladni.~ Tűnődik el magában, látszik azért rajta, hogy egy kicsit megszeppent a hirtelen helyzetváltoztatás miatt. Ez is ritkán esik meg vele, most is csak azért, mert éppen új munkatárs cipeli a szobájába, mert a dohány és a ritkán fogyasztott bor különös szövetségre lépett egymással, hogy padlóra fektessék. Amint elillant a megszeppent állapot, azért felbukkan egy szó, ami számára ismeretlen, így gondolja, rákérdez.*
-Mit csinál egy szerzetes? *Hangjában őszinte kíváncsiság és némi dohányillat köszön vissza, mikor a mélységi nyaka felé fordul, hogy tüzetesen szemrevételezze azt. Eddig még nem igen hallotta ezt a kifejezést, de minden haton tanul valami újat. Pedig mindig szokta kérdezni a vendégektől, hogy mivel foglalkoznak, de ilyenbe még nem botlott bele.*
-A rend, meg olyan, mint egy céh? *Küldi mindjárt utána a következő kérdését is, miközben pedig haladnak felfelé a lépcsőn, azaz jobban mondva a mélységi halad felfelé vele a karjaiban, a tarkóján lévő keze gyengéden cirógatni kezdi a bőrét, teljesen ösztönösen, egyelőre neki fel sem tűnik a dolog, ujjai saját hatáskörben önállósítják magukat.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.20 21:03:58
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-20 16:12:42
Üzenet elküldve: 2019-07-20 16:12:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szoba felé támolyogva//
//Mady//
*Mady nem téved: Ernuss soha sem dohányzott, és alkoholt is csak félévenként egyszer talán, ha iszik. Szappan, esetleg mosott ruha, néha pedig izzadságszaga lehet egy-egy edzés után, több nem.*
- Az igazat mondtam *jelenti ki egyszerűen.* Tudom, ezt nektek nehéz elhinni. Ha elárulom, hogy egy messzi rendben nevelkedtem és szerzetesként élek, elhiszed nekem, hogy nem kedvelem a hasonló ünnepségeket?
*Fontosnak tartja azt, hogy senki fejébe ne legyek hasonló tévedések egymás személyét illetően, a jó munka titka az, hogy megfelelően ismerik a másikat. Bár, ha a nő ilyen állapotban van meglehet, hogy úgysem emlékszik majd az egészre.
Végignézi Mady hadakozását az ablakkal, és közben hangosan felsóhajt.*
~Sosem tanultok belőle.~
*Visszalép a nőhöz, majd ha az nem ellenkezik, egyik kezét beakasztja annak a térdhajlatába, a másikat a nő hátához teszi, és egyszerűen a karjaiba borítja.*
- Merre is van a szobád?
//Mady//
*Mady nem téved: Ernuss soha sem dohányzott, és alkoholt is csak félévenként egyszer talán, ha iszik. Szappan, esetleg mosott ruha, néha pedig izzadságszaga lehet egy-egy edzés után, több nem.*
- Az igazat mondtam *jelenti ki egyszerűen.* Tudom, ezt nektek nehéz elhinni. Ha elárulom, hogy egy messzi rendben nevelkedtem és szerzetesként élek, elhiszed nekem, hogy nem kedvelem a hasonló ünnepségeket?
*Fontosnak tartja azt, hogy senki fejébe ne legyek hasonló tévedések egymás személyét illetően, a jó munka titka az, hogy megfelelően ismerik a másikat. Bár, ha a nő ilyen állapotban van meglehet, hogy úgysem emlékszik majd az egészre.
Végignézi Mady hadakozását az ablakkal, és közben hangosan felsóhajt.*
~Sosem tanultok belőle.~
*Visszalép a nőhöz, majd ha az nem ellenkezik, egyik kezét beakasztja annak a térdhajlatába, a másikat a nő hátához teszi, és egyszerűen a karjaiba borítja.*
- Merre is van a szobád?
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-07-20 12:39:53
Üzenet elküldve: 2019-07-20 12:39:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A szoba felé támolyogva//
//Ernuss//
*Ha tudatná vele is a férfi, vagy esetleg a rosszullét ellenére érzékelné, az érintései nyomán bekövetkezett feszengést se tudna ellene tenni. Jelen állapotában, bár ez csekély vigasz, de megnyugvással tölti el, hogy nem egyedül botladozik a szobája felé és van mellette valaki, aki cselekvőképes, ha esetleg ennél is rosszabbra fordulnának a dolgok. ~Egész megnyugtató illatot árasztanak a ruhái.~ Tűnik fel neki és, ahogy ismét hozzácsapódik egy hallható szippantást intéz, hogy ismét érezhesse azt. Se büdös dohány, se alkohol szaga nincsen, nem úgy, mint ő neki. Bár azt gondolja, hogy az újdonsült kollégának nem ez volt minden álma és valószínű ő ezt nem élvezi, csak udvarias. Viszont, ahogy a férfi elmondja, hogy örül, hogy eljöhetett, némi zavart tekintetet vélhet felfedezni a nő ábrázatán.
Ha tudná, hogy valóban így van, tehát a férfi még örül is, hogy kifogást szolgáltat neki a mulatságról való távollétre, akár még vigasztalná is. Ő azonban úgy érzi, ha más került volna ilyen helyzetbe és ő támolyogatná vissza a szobájába, az lenne a legkevesebb, hogy szelíd mosollyal az arcán a képébe hazudná, hogy úgy se érezte magát jól ott, ahol eddig volt. Ez a gondolat pedig egyszerűen nem tud elszivárogni a fejéből. ~Most már mindegy is. Ami megtörtént azon már úgyse tudok változtatni. Jól megcsináltam az biztos.~ Támaszkodik oda az ablakpárkányra és érzi, ahogy a kellemes hűs levegő cirógatja az arcát, mélyet szippant is belőle.*
-Pont azért, mivel kollégák vagyunk, nem kell ezt mondanod. Nyugodtan megmondhatod az igazat is. Tudom, hogy nem vigasztal, de nagyra értékelem a… gesztust. *Bukik fel végül az utolsó szó is a torkából, aztán meglát odakint valamint.*
-Az meg mi? *Hajol kijjebb az ablakon, mert valami mozog a kert füvében, valami holdvényben csillogó, amely megragadta a figyelmét. Egyre csak szűkíti a szemeit, de csak nem látja rendesen így a testével is egyre inkább kibillen a párkányon túlra, aztán, talán az alkohol miatt hirtelen megmozdul az egész táj, ekkor próbál meg visszamászni, elég ügyetlenül.*
-Hé!... ne mocorogj máár! *Jelzi az ablaknak csak egy kósza felszólítással, hogy maradjon a helyén, úgy próbál meg visszaevickélni. Bár még a földszinten vannak, de egy földet érés így is biztos megviselné az arcát, főleg, ha a keze nem lenne elég gyors, hogy megelőzze a találkozás hevében*
//Ernuss//
*Ha tudatná vele is a férfi, vagy esetleg a rosszullét ellenére érzékelné, az érintései nyomán bekövetkezett feszengést se tudna ellene tenni. Jelen állapotában, bár ez csekély vigasz, de megnyugvással tölti el, hogy nem egyedül botladozik a szobája felé és van mellette valaki, aki cselekvőképes, ha esetleg ennél is rosszabbra fordulnának a dolgok. ~Egész megnyugtató illatot árasztanak a ruhái.~ Tűnik fel neki és, ahogy ismét hozzácsapódik egy hallható szippantást intéz, hogy ismét érezhesse azt. Se büdös dohány, se alkohol szaga nincsen, nem úgy, mint ő neki. Bár azt gondolja, hogy az újdonsült kollégának nem ez volt minden álma és valószínű ő ezt nem élvezi, csak udvarias. Viszont, ahogy a férfi elmondja, hogy örül, hogy eljöhetett, némi zavart tekintetet vélhet felfedezni a nő ábrázatán.
Ha tudná, hogy valóban így van, tehát a férfi még örül is, hogy kifogást szolgáltat neki a mulatságról való távollétre, akár még vigasztalná is. Ő azonban úgy érzi, ha más került volna ilyen helyzetbe és ő támolyogatná vissza a szobájába, az lenne a legkevesebb, hogy szelíd mosollyal az arcán a képébe hazudná, hogy úgy se érezte magát jól ott, ahol eddig volt. Ez a gondolat pedig egyszerűen nem tud elszivárogni a fejéből. ~Most már mindegy is. Ami megtörtént azon már úgyse tudok változtatni. Jól megcsináltam az biztos.~ Támaszkodik oda az ablakpárkányra és érzi, ahogy a kellemes hűs levegő cirógatja az arcát, mélyet szippant is belőle.*
-Pont azért, mivel kollégák vagyunk, nem kell ezt mondanod. Nyugodtan megmondhatod az igazat is. Tudom, hogy nem vigasztal, de nagyra értékelem a… gesztust. *Bukik fel végül az utolsó szó is a torkából, aztán meglát odakint valamint.*
-Az meg mi? *Hajol kijjebb az ablakon, mert valami mozog a kert füvében, valami holdvényben csillogó, amely megragadta a figyelmét. Egyre csak szűkíti a szemeit, de csak nem látja rendesen így a testével is egyre inkább kibillen a párkányon túlra, aztán, talán az alkohol miatt hirtelen megmozdul az egész táj, ekkor próbál meg visszamászni, elég ügyetlenül.*
-Hé!... ne mocorogj máár! *Jelzi az ablaknak csak egy kósza felszólítással, hogy maradjon a helyén, úgy próbál meg visszaevickélni. Bár még a földszinten vannak, de egy földet érés így is biztos megviselné az arcát, főleg, ha a keze nem lenne elég gyors, hogy megelőzze a találkozás hevében*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996