Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-23 17:48:38
Üzenet elküldve: 2020-05-23 17:48:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet – Lau szobája - napváltás//
*Szinte megsemmisülten lépdel felfelé a lépcsőn. Nem elégedett teljesítményével, s ezért orrát lógatva halad szobája felé. Lába elé bámul, miközben zsebében kulcsát keresi. Hirtelen ólmos fáradtságot érez rátelepedni, és nem vágyik másra, minthogy vízszintesbe kerüljön, és elnyomja az álom. Nem lett volna belőle senki, ha hagyja, hogy az ehhez hasonló, rosszul sikerült próbálkozások kedvét szegjék az éppen aktuális dologtól. Ma este azonban ezt még nem tudja belátni. Szüksége van hozzá nyolc, esetleg tíz óra alvásra, hogy derűsebben álljon a kérdéshez. Lassan meg is érkezik újdonsült szobája ajtajához, melyen határozott mozdulattal a zár feloldása után be is nyit. Egymás után dobálja le magáról a ruhadarabokat. Mivel munkába állás előtt fürdött, így csupán annyi a dolga, hogy megszabaduljon az őt gúzsba kötő anyagtól, és anyaszült állapotában befeküdjön a kényelmes ágyba, s hagyja, hogy álomba merüljön.*
~ Holnap mindent rendbehozok... ~
*Szinte megsemmisülten lépdel felfelé a lépcsőn. Nem elégedett teljesítményével, s ezért orrát lógatva halad szobája felé. Lába elé bámul, miközben zsebében kulcsát keresi. Hirtelen ólmos fáradtságot érez rátelepedni, és nem vágyik másra, minthogy vízszintesbe kerüljön, és elnyomja az álom. Nem lett volna belőle senki, ha hagyja, hogy az ehhez hasonló, rosszul sikerült próbálkozások kedvét szegjék az éppen aktuális dologtól. Ma este azonban ezt még nem tudja belátni. Szüksége van hozzá nyolc, esetleg tíz óra alvásra, hogy derűsebben álljon a kérdéshez. Lassan meg is érkezik újdonsült szobája ajtajához, melyen határozott mozdulattal a zár feloldása után be is nyit. Egymás után dobálja le magáról a ruhadarabokat. Mivel munkába állás előtt fürdött, így csupán annyi a dolga, hogy megszabaduljon az őt gúzsba kötő anyagtól, és anyaszült állapotában befeküdjön a kényelmes ágyba, s hagyja, hogy álomba merüljön.*
~ Holnap mindent rendbehozok... ~
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-23 12:02:41
Üzenet elküldve: 2020-05-23 12:02:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Myr édesapját még kiskorában vesztette el. Egy kereskedelmi út során tűnt el nyomtalanul, s soha többé nem hallott róla senki. Hogy édesanyja él-e még, azt biz' nem tudja. Hogy miként reagálna, ha megtudná, ő is elhunyt, az jó kérdés. Maga sem tudja rá a választ. Jelenleg viszont nem is érdekli, mi van vele. Elég nehezen képes elfelejteni, hogy kitagadta a családból. Szinte lehetetlennek is érzi.
Megkönnyebbül Zammi szavain, mert legalább most már nem fogja bántani a gondolat, hogy félrevezette főnökét.*
- Öh... rendben.
*Ugyan az ölés említésére megfagyott benne a vér, mert nem éppen ilyesmi feleletre számított, de egy hang belül próbálta meggyőzni, hogy Zammi csak viccelődik. És lám, igaza lett.*
- Érdekes humorod van.* Jegyzi meg barátságos kacsintás társaságában.
Nem lepi meg, hogy szüksége lehet méregkeverési ismereteire is. Teljesen jogosnak érzi azt a komoly pillantást, ami Zammitól érkezik. Az magától értetődő, hogy Zammi kérésére nagy körültekintéssel fogja fogadni a méreggel kapcsolatos megrendeléseket. Tekintete jelzi, hogy érti a dolgot, s a mélységi kérdésére bólint. Igazán ígéretes vállalkozásnak tartja a bájitalok árusítását, s úgy véli, lenne is ezekre bőven kereslet. Ha pedig még Artheniorban is kaphatók lennének a Sellőház boszorkánykonyhájában elkészült italok, akkor még szélesebb vásárlói kör alakulna ki. Elképzelését azonban nem osztja meg Zammival. Elvégre ő még csak most került ide, s kisebb beosztásban van a főnökhöz képest. Nem mintha bánná, meg amúgy sem egy hatalomra vágyó egyéniség. Azon felül nem is szeretné egyszerű alkalmazottként kioktatni főnökét. Más az, ha véleményt kérdez, de ez esetben most nem történt ilyesmi. Szó sincs arról, hogy elvárná.
Viszont az itallal kapcsolatban Zammi kíváncsi a véleményére.*
- Különleges íze van, de nagyon jó. Még sosem ittam ilyet.
*Teljesen őszintén beszél, s fel is emeli poharát, hogy felhajtsa a maradékot. Mint az előbb, most is hosszasan ízlelgeti a likőrt.
Aztán eszébe jut, hogy el kéne menni Artheniorba, hogy magának beszerezzen még néhány varázsitalt. Mivel engedélyt kapott a kimenőre, ezért megtehetné, hogy szó nélkül megy el a városba, de becsületes gnóm lévén úgy tartja helyesnek, ha azért rákérdez Zamminál:*
- Ha már az órát elvetettem, elmehetnék-e Artheniorba, hogy még néhány varázsitalt beszerezhessek magamnak? Nem tervezek senkit eltenni láb alól, csak mégsem árt, ha van néhány fiola saját felhasználásra is.
//Zammiria irodája//
*A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Myr édesapját még kiskorában vesztette el. Egy kereskedelmi út során tűnt el nyomtalanul, s soha többé nem hallott róla senki. Hogy édesanyja él-e még, azt biz' nem tudja. Hogy miként reagálna, ha megtudná, ő is elhunyt, az jó kérdés. Maga sem tudja rá a választ. Jelenleg viszont nem is érdekli, mi van vele. Elég nehezen képes elfelejteni, hogy kitagadta a családból. Szinte lehetetlennek is érzi.
Megkönnyebbül Zammi szavain, mert legalább most már nem fogja bántani a gondolat, hogy félrevezette főnökét.*
- Öh... rendben.
*Ugyan az ölés említésére megfagyott benne a vér, mert nem éppen ilyesmi feleletre számított, de egy hang belül próbálta meggyőzni, hogy Zammi csak viccelődik. És lám, igaza lett.*
- Érdekes humorod van.* Jegyzi meg barátságos kacsintás társaságában.
Nem lepi meg, hogy szüksége lehet méregkeverési ismereteire is. Teljesen jogosnak érzi azt a komoly pillantást, ami Zammitól érkezik. Az magától értetődő, hogy Zammi kérésére nagy körültekintéssel fogja fogadni a méreggel kapcsolatos megrendeléseket. Tekintete jelzi, hogy érti a dolgot, s a mélységi kérdésére bólint. Igazán ígéretes vállalkozásnak tartja a bájitalok árusítását, s úgy véli, lenne is ezekre bőven kereslet. Ha pedig még Artheniorban is kaphatók lennének a Sellőház boszorkánykonyhájában elkészült italok, akkor még szélesebb vásárlói kör alakulna ki. Elképzelését azonban nem osztja meg Zammival. Elvégre ő még csak most került ide, s kisebb beosztásban van a főnökhöz képest. Nem mintha bánná, meg amúgy sem egy hatalomra vágyó egyéniség. Azon felül nem is szeretné egyszerű alkalmazottként kioktatni főnökét. Más az, ha véleményt kérdez, de ez esetben most nem történt ilyesmi. Szó sincs arról, hogy elvárná.
Viszont az itallal kapcsolatban Zammi kíváncsi a véleményére.*
- Különleges íze van, de nagyon jó. Még sosem ittam ilyet.
*Teljesen őszintén beszél, s fel is emeli poharát, hogy felhajtsa a maradékot. Mint az előbb, most is hosszasan ízlelgeti a likőrt.
Aztán eszébe jut, hogy el kéne menni Artheniorba, hogy magának beszerezzen még néhány varázsitalt. Mivel engedélyt kapott a kimenőre, ezért megtehetné, hogy szó nélkül megy el a városba, de becsületes gnóm lévén úgy tartja helyesnek, ha azért rákérdez Zamminál:*
- Ha már az órát elvetettem, elmehetnék-e Artheniorba, hogy még néhány varázsitalt beszerezhessek magamnak? Nem tervezek senkit eltenni láb alól, csak mégsem árt, ha van néhány fiola saját felhasználásra is.
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-23 10:45:54
Üzenet elküldve: 2020-05-23 10:45:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
- Értem.
*Zárja le csendesen a családtagokkal kapcsolatos puhatolózást. Magától is kitalálja, hogy a szülők sincsenek valószínűleg életben. Az órával kapcsolatos visszakozáson elmosolyodik, enyhén félrebillenti a fejét.*
- Myr, semmi gond, nem kötelezlek semmire. Vedd úgy, hogy nem is beszéltünk róla, csak mint szabadidős szórakozásról, rendben? Foglalkozhatsz vele kedved szerint a munkád mellett, ezt kérdezned sem kell.
*A gyilkossággal kapcsolatos óvatos válaszon halkan elneveti magát.*
- Ne aggódj, csak tréfáltam.
*Újra komolyabb és visszafogottabb lesz viszont, mikor a munkára terelődik a szó, főként egy kényes témára. A kérdések jogosak, de kelletlenül, halkan felel rájuk.*
- Előfordulhat, hogy szükség lesz erre a tudásra is. Azonban ezzel kapcsolatban rendkívül fontos a diszkréció…
*Tekintete jelezheti, hogy ezt valóban nagyon fontosnak tartja és szigorúan veszi.*
- Nem fogunk csak úgy elcsevegni senkivel a pultnál arról, hogy milyen méreggel szeretné megkeseríteni bosszantó szomszédja életét, vagy netán elvenni ellensége életét… erről ti se beszéljetek senkinek! Ha fogadunk is efféle megbízást, csakis a legnagyobb körültekintéssel járhatunk el. Ha valaki kérdez erről, mondd, hogy utánakérdezel, érdeklődjön később! Aztán, ha elment, szólj Darelldnek vagy nekem, rendben?
*Idővel talán lesz erre is egy külön felelős a Boszorkánykonyhán, de egyelőre nem szeretné kiengedni a kezéből a dolgot, míg nem látja ennek hatását a mulatóra. Ezután a könnyedebb témák felé lép, a vállalható megrendelések irányába.*
- Mindenkinek szállítunk, aki megfizeti. Akár magányos vásárló érkezik, akár egy egész szervezet. Talán még Artheniorba is szállíthatunk.
*Újdonság még ez a vonal a Sellőházban, még nincs kiépített piaca. Ezen majd dolgozni fog. Belekortyol az italába, és kicsit megforgatja maga előtt a poharat, majd Myrre néz.*
- Hogy ízlik az ital? Legyél nyugodtan őszinte!
*Mosolyog bátorítón. Nem bánja, ha őszintén megmondják, ha nem az igazi, akkor megtartja legalább magának.*
//Zammiria irodája//
- Értem.
*Zárja le csendesen a családtagokkal kapcsolatos puhatolózást. Magától is kitalálja, hogy a szülők sincsenek valószínűleg életben. Az órával kapcsolatos visszakozáson elmosolyodik, enyhén félrebillenti a fejét.*
- Myr, semmi gond, nem kötelezlek semmire. Vedd úgy, hogy nem is beszéltünk róla, csak mint szabadidős szórakozásról, rendben? Foglalkozhatsz vele kedved szerint a munkád mellett, ezt kérdezned sem kell.
*A gyilkossággal kapcsolatos óvatos válaszon halkan elneveti magát.*
- Ne aggódj, csak tréfáltam.
*Újra komolyabb és visszafogottabb lesz viszont, mikor a munkára terelődik a szó, főként egy kényes témára. A kérdések jogosak, de kelletlenül, halkan felel rájuk.*
- Előfordulhat, hogy szükség lesz erre a tudásra is. Azonban ezzel kapcsolatban rendkívül fontos a diszkréció…
*Tekintete jelezheti, hogy ezt valóban nagyon fontosnak tartja és szigorúan veszi.*
- Nem fogunk csak úgy elcsevegni senkivel a pultnál arról, hogy milyen méreggel szeretné megkeseríteni bosszantó szomszédja életét, vagy netán elvenni ellensége életét… erről ti se beszéljetek senkinek! Ha fogadunk is efféle megbízást, csakis a legnagyobb körültekintéssel járhatunk el. Ha valaki kérdez erről, mondd, hogy utánakérdezel, érdeklődjön később! Aztán, ha elment, szólj Darelldnek vagy nekem, rendben?
*Idővel talán lesz erre is egy külön felelős a Boszorkánykonyhán, de egyelőre nem szeretné kiengedni a kezéből a dolgot, míg nem látja ennek hatását a mulatóra. Ezután a könnyedebb témák felé lép, a vállalható megrendelések irányába.*
- Mindenkinek szállítunk, aki megfizeti. Akár magányos vásárló érkezik, akár egy egész szervezet. Talán még Artheniorba is szállíthatunk.
*Újdonság még ez a vonal a Sellőházban, még nincs kiépített piaca. Ezen majd dolgozni fog. Belekortyol az italába, és kicsit megforgatja maga előtt a poharat, majd Myrre néz.*
- Hogy ízlik az ital? Legyél nyugodtan őszinte!
*Mosolyog bátorítón. Nem bánja, ha őszintén megmondják, ha nem az igazi, akkor megtartja legalább magának.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:08:07
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:08:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Myr egyáltalán nem sértődik meg azon, hogy Zammi esetlegesen azt feltételezi, hogy él. Gyakorta ő maga is így érzi, hisz annyira eleven a szelleme jelenléte az életében, hogy már-már az a benyomása, valóban ott van vele. Persze ilyenkor mindig rá kell jönnie, hogy csak szeretné, ha ott lenne vele. Van, hogy még kicsit meg is könnyezi.*
- A nagyapámat nem is lehetett nem kedvelni, szerintem.* Feleli mosolyogva.*
- Egyikőjük sem foglalkozott ilyesmivel. Anyám alkimista, apám meg kereskedő volt.
*Furcsa számára megint kiejteni ezeket a szavakat, hogy "anyám" és "apám". Régóta nem kérdeztek már róluk, s - akárcsak a "testvér" szó keserű ízt hagyott az imént maga után, úgy az "anya" szó is.
Furcsa gesztussorozat következik, amit Myr egyelőre nem tud értelmezni. Nem világos számára, hogy Zam mit akar ezzel kifejezni, de úgy érzi, idővel fény derül rá.
Az óra kapcsán úgy érzi, hogy be kell vallania valamit Zamnak.*
- Nos, a teljes igazság az, hogy ugyan megtanultam, hogyan kell órát készíteni, de... a legutóbbi sem sikerült valami jól. Működni működött, csak éppen elég csúnyácska volt szegény. Igen, tudom, hogy az előbb azt mondtam, hogy szívesen készítenék a Sellőháznak, ha egy mód van rá, de kicsit most azt érzem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet. Mármint órát készíteni. Évek óta nem foglalkoztam vele, s attól tartok, nem is emlékszem tisztán mindenre. Szóval így meg nem szeretnék silány munkát kiadni a kezeim közül. Főleg nem a főnököm irodájában nem volna jó egy silány minőségű órát viszont látni.
*Eme kijelentésére elmosolyodik, de egyúttal sajnálja, hogy egy picit félrevezette Zammit. Bocsánatkérőre is vált a pillantása.
A tréfája elsőnek úgy tűnik, jól sül el, de aztán Zammi olyasféle kijelentést tesz, amitől ereiben megfagy a vér.*
- Azért ilyesmire nem vállalkozom. Meg amúgy ölni is csak akkor ölök, ha nagyon rákényszerülök. Ha mód van rá, nem teszem, mert nagyapám sem erre buzdított annak idején.
*Hümmögve veszi szemügyre a magas falu poharat, amibe Zammi a likőrt tölti. De cseppet sem lehet félreérteni, hogy ez egy jóindulatúan kötöszködő hümmögés. Nem is tudná megjátszott sértődöttséggel mondani, mert nem egy nagy színjátékos. A biztonság kedvéért még el is mosolyodik jelezvén, hogy egyáltalán nem baj, nehogy esetleg mégis félreértés származzon belőle. Ő is koccintásra emeli saját poharát, s Zammi kedves felajánlása igazán jól esik neki.*
- Köszönöm.* Feleli csendesen, s a mélységijéhez üti a poharát. Mielőtt ajkához emelné, hogy igyon a likőrből, beleszagol diszkréten a pohárba. Így elsőre egészen elnyeri az ital a tetszését. Végre ajkához is emeli a poharat, s hosszasan ízlelgeti a folyadékot. ~Különleges íze van, mi tagadás.~ De cseppet sem találja rossznak, s ez arcán is látszódik. Úgy érzi, pont a különlegessége miatt kívánja, hogy sokáig ízlelgesse a gnóm. Végül aztán lenyeli, s poharát a megmaradt likőrrel az asztalra teszi. El kívánja majd fogyasztani, de kicsivel később. ~Egy ilyen italt vétek lenne gyorsan felhajtani.~ Zammi példáját követve ő is hátradől a kényelmes ülőalkalmatosságban, s ha a mélységi nő nem tartaná szóval, minden bizonnyal el is aludna. Nem is a fáradtságtól, inkább csak a tűz nyugtató és lazító pattogásától és az irodában uralkodó selymes melegtől. Örül, hogy Zammi tegeződést ajánl fel, ő maga is jobban szeret ebben a stílusban beszélgetni másokkal. Ekkor eszébe jutnak azok a furcsa gesztusok, s önkéntelenül is az jut eszébe, hogy talán azokkal is ezt próbálta kifejezni felé a nő.*
- Köszönöm.
*Majd a bájitalokra terelődik a téma. Arra a területre, amiben igazán otthon van. Helyeslőn bólint, de csak úgy szerényen. Nem akar beképzeltnek tűnni. Igaz, nem is volt az sosem, így ez eléggé távol is áll tőle.*
- Azt gondolom, hogy azokkal sincs gond. A boszorkánykonyhában majd gondolom a mérgekre is szükség lesz.
*Hallott már fekete varázsitalokról, s talán joggal feltételezhetné, hogy akár azok is elő fognak fordulni a konyhában. Azért csak a biztonság kedvéért - na meg persze a kíváncsiságtól hajtva óvatosan rákérdez, hisz mégiscsak olyan dolgot érinthet, ami bizalmas információ is lehetne:*
- Ha nem haragszol meg, fekete bájitalokkal is fogunk dolgozni? És kiknek adnánk el a bájitalokat? Magán személyeknek vagy nagyobb társaságoknak?
*Talán túl sokat kérdez egyszerre, s ezért mielőtt Zammi megadhatná a feleletet, még hozzáteszi:*
- Bocsánat, ha túl sokat kérdezősködöm. Csak már alig várom, hogy a boszorkánykonyhában dolgozzam.
*Nem amiatt biggyeszti még oda azt az utolsó mondatot, hogy Zammi a buzgóságát lássa. Tényleg várja már, s ha csak bele is gondol, akkor izgatott bizsergés fut végig teste minden porcikáján. Eddig is csinált már ilyet, de csak úgy egy-két megrendelésre, amikből nem volt olyan túl sok. Ettől függetlenül elég járatos a bájitalkészítésben, mert ha épp nem rendeléseket teljesített, akkor önmagát képezte, hogy minél jobban értsen ehhez.*
//Zammiria irodája//
*Myr egyáltalán nem sértődik meg azon, hogy Zammi esetlegesen azt feltételezi, hogy él. Gyakorta ő maga is így érzi, hisz annyira eleven a szelleme jelenléte az életében, hogy már-már az a benyomása, valóban ott van vele. Persze ilyenkor mindig rá kell jönnie, hogy csak szeretné, ha ott lenne vele. Van, hogy még kicsit meg is könnyezi.*
- A nagyapámat nem is lehetett nem kedvelni, szerintem.* Feleli mosolyogva.*
- Egyikőjük sem foglalkozott ilyesmivel. Anyám alkimista, apám meg kereskedő volt.
*Furcsa számára megint kiejteni ezeket a szavakat, hogy "anyám" és "apám". Régóta nem kérdeztek már róluk, s - akárcsak a "testvér" szó keserű ízt hagyott az imént maga után, úgy az "anya" szó is.
Furcsa gesztussorozat következik, amit Myr egyelőre nem tud értelmezni. Nem világos számára, hogy Zam mit akar ezzel kifejezni, de úgy érzi, idővel fény derül rá.
Az óra kapcsán úgy érzi, hogy be kell vallania valamit Zamnak.*
- Nos, a teljes igazság az, hogy ugyan megtanultam, hogyan kell órát készíteni, de... a legutóbbi sem sikerült valami jól. Működni működött, csak éppen elég csúnyácska volt szegény. Igen, tudom, hogy az előbb azt mondtam, hogy szívesen készítenék a Sellőháznak, ha egy mód van rá, de kicsit most azt érzem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet. Mármint órát készíteni. Évek óta nem foglalkoztam vele, s attól tartok, nem is emlékszem tisztán mindenre. Szóval így meg nem szeretnék silány munkát kiadni a kezeim közül. Főleg nem a főnököm irodájában nem volna jó egy silány minőségű órát viszont látni.
*Eme kijelentésére elmosolyodik, de egyúttal sajnálja, hogy egy picit félrevezette Zammit. Bocsánatkérőre is vált a pillantása.
A tréfája elsőnek úgy tűnik, jól sül el, de aztán Zammi olyasféle kijelentést tesz, amitől ereiben megfagy a vér.*
- Azért ilyesmire nem vállalkozom. Meg amúgy ölni is csak akkor ölök, ha nagyon rákényszerülök. Ha mód van rá, nem teszem, mert nagyapám sem erre buzdított annak idején.
*Hümmögve veszi szemügyre a magas falu poharat, amibe Zammi a likőrt tölti. De cseppet sem lehet félreérteni, hogy ez egy jóindulatúan kötöszködő hümmögés. Nem is tudná megjátszott sértődöttséggel mondani, mert nem egy nagy színjátékos. A biztonság kedvéért még el is mosolyodik jelezvén, hogy egyáltalán nem baj, nehogy esetleg mégis félreértés származzon belőle. Ő is koccintásra emeli saját poharát, s Zammi kedves felajánlása igazán jól esik neki.*
- Köszönöm.* Feleli csendesen, s a mélységijéhez üti a poharát. Mielőtt ajkához emelné, hogy igyon a likőrből, beleszagol diszkréten a pohárba. Így elsőre egészen elnyeri az ital a tetszését. Végre ajkához is emeli a poharat, s hosszasan ízlelgeti a folyadékot. ~Különleges íze van, mi tagadás.~ De cseppet sem találja rossznak, s ez arcán is látszódik. Úgy érzi, pont a különlegessége miatt kívánja, hogy sokáig ízlelgesse a gnóm. Végül aztán lenyeli, s poharát a megmaradt likőrrel az asztalra teszi. El kívánja majd fogyasztani, de kicsivel később. ~Egy ilyen italt vétek lenne gyorsan felhajtani.~ Zammi példáját követve ő is hátradől a kényelmes ülőalkalmatosságban, s ha a mélységi nő nem tartaná szóval, minden bizonnyal el is aludna. Nem is a fáradtságtól, inkább csak a tűz nyugtató és lazító pattogásától és az irodában uralkodó selymes melegtől. Örül, hogy Zammi tegeződést ajánl fel, ő maga is jobban szeret ebben a stílusban beszélgetni másokkal. Ekkor eszébe jutnak azok a furcsa gesztusok, s önkéntelenül is az jut eszébe, hogy talán azokkal is ezt próbálta kifejezni felé a nő.*
- Köszönöm.
*Majd a bájitalokra terelődik a téma. Arra a területre, amiben igazán otthon van. Helyeslőn bólint, de csak úgy szerényen. Nem akar beképzeltnek tűnni. Igaz, nem is volt az sosem, így ez eléggé távol is áll tőle.*
- Azt gondolom, hogy azokkal sincs gond. A boszorkánykonyhában majd gondolom a mérgekre is szükség lesz.
*Hallott már fekete varázsitalokról, s talán joggal feltételezhetné, hogy akár azok is elő fognak fordulni a konyhában. Azért csak a biztonság kedvéért - na meg persze a kíváncsiságtól hajtva óvatosan rákérdez, hisz mégiscsak olyan dolgot érinthet, ami bizalmas információ is lehetne:*
- Ha nem haragszol meg, fekete bájitalokkal is fogunk dolgozni? És kiknek adnánk el a bájitalokat? Magán személyeknek vagy nagyobb társaságoknak?
*Talán túl sokat kérdez egyszerre, s ezért mielőtt Zammi megadhatná a feleletet, még hozzáteszi:*
- Bocsánat, ha túl sokat kérdezősködöm. Csak már alig várom, hogy a boszorkánykonyhában dolgozzam.
*Nem amiatt biggyeszti még oda azt az utolsó mondatot, hogy Zammi a buzgóságát lássa. Tényleg várja már, s ha csak bele is gondol, akkor izgatott bizsergés fut végig teste minden porcikáján. Eddig is csinált már ilyet, de csak úgy egy-két megrendelésre, amikből nem volt olyan túl sok. Ettől függetlenül elég járatos a bájitalkészítésben, mert ha épp nem rendeléseket teljesített, akkor önmagát képezte, hogy minél jobban értsen ehhez.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-20 22:54:26
Üzenet elküldve: 2020-05-20 22:54:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Nem lepi meg, hogy a szeretett családtag elhunyt, tisztes kort feltételez valaki egy nagypapáról. Részvétteljesen kér elnézést, ahogy ilyenkor illik.*
- Sajnálom. Biztosan szép élete volt, ha ilyen szeretettel gondolnak rá.
*Mosolyog csendesen.*
- Bárcsak megismerhettem volna... lefogadom, hogy kedveltem volna. Derék dolog, hogy megtanított téged a fortélyokra.
*A testvér körül megváltozott hangulatot is érzi, s inkább nem bolygatja, csak megjegyzi magában.*
- És a szüleitek? Egyikük sem vitte tovább a mesterséget?
*A botló nyelven szintén elmosolyodik, aprót int ujjaival, mintha legyintene, és hunyt szemmel kisse megrázza a fejét. E gyors gesztusrendszer azt szeretné közvetíteni, hogy nem bánja a közvetlen hangnemet. Amint a nő elvállalja az óra dolgát, megerősíti, hogy nem tekinti elkötelezödésnek.*
- Csak ha nem nagy fáradtság, persze. Egy csinos óra jól muratna a kandallópárkányon.
*Fordul derűs pillantással az említett hely irányába. Egy kecsesen hullámzó virágminta rajzolódik ki a szeme előtt. De ha nem lesz ilyenje sosem, akkor se baj. Myr tréfás kérdése az irodába költözésről váratlanul éri, de hamar ravaszkás mosolyt ölt. Lágy, halk hangon felel.*
- Természetesen. Csak előbb meg kell ölnöd.
*Egy pillanatra talán különös lehet arckifejezése, egy mélységi nő szájából nem biztos, hogy teljesen komolytalanul hangzik el ilyesmi, de meglehet, hogy egy kicsit rájátszik. Azonban az italok felé terelik a szót, és a kedélyesség is visszatérhet közéjük. Myr talán nem véletlenül érzi a könnyedséget, Zammiria igazi, régi énje szorítja háttérbe éppen a hivatalos üzletasszonyt, a kicsit kényszerítetten vezetővé vált mulatótulajdonost. Ezt a beszélgetést maga is élvezi. Tölt hát a likőrből, mi Zammiriát a kandirozott ibolyasziromra emlékezteti. Egy pohárba két ujjnyi kerül, mivel ezek nem ehhez lettek méretezve.*
- Ne haragudj, hogy ilyen öblös pohárba töltöm, még nem rendezkedtem be egészen, ez volt kéznél.
*Poharát koccintásra emeli.*
- Mit szólnál, ha kedves nagyapád emlékének tisztelegnénk?
*Kortyol az italból, majd kényelmesen süpped a fotel párnázott támlájába egy jóleső, mély lélegzettel.*
- Most magunk vagyunk, Myr, tegezz nyugodtan, ha jólesik...
*Mosolyog a nőre.*
- Azt mondtad, a bájitalokhoz jól értesz.
*Veszi fel a beszélgetés fonalát, egy kicsit komolyabb téma irányában.*
- Mi a helyzet a mérgekkel és ellenmérgekkel?
//Zammiria irodája//
*Nem lepi meg, hogy a szeretett családtag elhunyt, tisztes kort feltételez valaki egy nagypapáról. Részvétteljesen kér elnézést, ahogy ilyenkor illik.*
- Sajnálom. Biztosan szép élete volt, ha ilyen szeretettel gondolnak rá.
*Mosolyog csendesen.*
- Bárcsak megismerhettem volna... lefogadom, hogy kedveltem volna. Derék dolog, hogy megtanított téged a fortélyokra.
*A testvér körül megváltozott hangulatot is érzi, s inkább nem bolygatja, csak megjegyzi magában.*
- És a szüleitek? Egyikük sem vitte tovább a mesterséget?
*A botló nyelven szintén elmosolyodik, aprót int ujjaival, mintha legyintene, és hunyt szemmel kisse megrázza a fejét. E gyors gesztusrendszer azt szeretné közvetíteni, hogy nem bánja a közvetlen hangnemet. Amint a nő elvállalja az óra dolgát, megerősíti, hogy nem tekinti elkötelezödésnek.*
- Csak ha nem nagy fáradtság, persze. Egy csinos óra jól muratna a kandallópárkányon.
*Fordul derűs pillantással az említett hely irányába. Egy kecsesen hullámzó virágminta rajzolódik ki a szeme előtt. De ha nem lesz ilyenje sosem, akkor se baj. Myr tréfás kérdése az irodába költözésről váratlanul éri, de hamar ravaszkás mosolyt ölt. Lágy, halk hangon felel.*
- Természetesen. Csak előbb meg kell ölnöd.
*Egy pillanatra talán különös lehet arckifejezése, egy mélységi nő szájából nem biztos, hogy teljesen komolytalanul hangzik el ilyesmi, de meglehet, hogy egy kicsit rájátszik. Azonban az italok felé terelik a szót, és a kedélyesség is visszatérhet közéjük. Myr talán nem véletlenül érzi a könnyedséget, Zammiria igazi, régi énje szorítja háttérbe éppen a hivatalos üzletasszonyt, a kicsit kényszerítetten vezetővé vált mulatótulajdonost. Ezt a beszélgetést maga is élvezi. Tölt hát a likőrből, mi Zammiriát a kandirozott ibolyasziromra emlékezteti. Egy pohárba két ujjnyi kerül, mivel ezek nem ehhez lettek méretezve.*
- Ne haragudj, hogy ilyen öblös pohárba töltöm, még nem rendezkedtem be egészen, ez volt kéznél.
*Poharát koccintásra emeli.*
- Mit szólnál, ha kedves nagyapád emlékének tisztelegnénk?
*Kortyol az italból, majd kényelmesen süpped a fotel párnázott támlájába egy jóleső, mély lélegzettel.*
- Most magunk vagyunk, Myr, tegezz nyugodtan, ha jólesik...
*Mosolyog a nőre.*
- Azt mondtad, a bájitalokhoz jól értesz.
*Veszi fel a beszélgetés fonalát, egy kicsit komolyabb téma irányában.*
- Mi a helyzet a mérgekkel és ellenmérgekkel?
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-16 11:19:38
Üzenet elküldve: 2020-05-16 11:19:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Az a feltételezés Zam részéről, hogy nagyapja él még, kissé elkomorítja, de egyben látszik arcán, hogy édes emlékek fűzik hozzá.*
- Nem él már sajnos. Két éve, hogy elhunyt. Órákat javított és persze újakat is készített. Szenvedélyesen vonzódott az ilyen szerkezetekhez, s érdeklődése kicsit rám is átragadt. Ezért megkértem évekkel ezelőtt, hogy tanítson meg órát készíteni. Nem árt, ha több mindenhez is ért a gnóm.
*El is mosolyodik. Testvére valóban örült az órának, de hogy megvan-e még neki, azt nem tudja, de különösebben nem is érdekli. Feltételezi, hogy valószínűleg már összetörte iránta érzett gyűlöletéből. Így csak annyit reagál kurtán:*
- Örült.
*A következő utalás mögött pedig egyúttal egy kis megbízást is érez, s erre aztán tényleg nem számított, de ha oda kerülne a sor, hogy a Sellőház részére készít egy órát, akkor örömmel megtenné. A kereskedőház említésére felcsillan a tekintete az ismerős név hallatán. ~Lehet, még olcsóbban is be tudnák szerezni a szükséges dolgokat.~ Ugyanakkor viszont feszélyezettséget érez a kereskedőház irányába, hiszen a fogadót elég hamar ott hagyta, mert Nagyapja másfelé szeretné terelgetni útját, s kicsit furán jönne ki véleménye szerint, ha ezek után beszerzés miatt visszatérne hozzájuk. ~De ugyan, mi baj lehet belőle? A hirdetés nem tiltja, hogy azok, akik felmondtak, nem rendelhetnek.~ Ő is hallotta már a lehetőséget, de mostanáig eszébe sem jutott. S így felcsillanó szemei a felismerésnek is szólnak. S lám, immár nyíltan is kifejezi Zammi, hogy esetleg igényt tartana egy órára, amit ő készít el.*
- Hát, igen, ez olyan szórakozásféle. Főként a bájitalkészítés az én területem. Hát, lehet róla szó, hogy készítek egy órát nek... önnek is.
*Zammi mosolyára pedig szintén mosollyal felel. Beszéde pedig amiatt akad meg egy pillanatra, mert ez a beszélgetés nagyon barátságos hangvételben zajlik, s Myrnek már-már az az érzése, hogy nem is a főnökével beszél, hanem egy baráttal. A közvetlenség ültethette el benne ezt az érzést, s kis híján ő is tegeződve szól Zammihoz, csak utána kap észbe. Egyetértőn bólint arra, hogy be kell segítenie. Nem is akarja ő kihúzni magát semmi alól, s szívesen besegít, amibe csak tud. Hogy nem kell krumplit pucolnia, megkönnyebbüléssel tölti el. Sosem volt egy konyhatündér. Egyszer ugyan megpróbálkozott krumplipucolással, de kis híján elvágta a kezét a késsel, úgyhogy inkább nem is erőltette tovább.
Feltűnt már a belépéskor is Myrnek az a három palack az asztalon, s arra tudott gondolni, hogy Zammi valakivel koccinthatott. Bár olyan lehetőség is lett volna, hogy a főnökasszony egymaga iszogat a három üvegből, ami nyilvánvalóan nem vizet rejt, de hát mégiscsak illetlen feltételezés lett volna ez. Meg különben is, Zam nem úgy fest, mint egy alkoholt meg nem vető egyén. Ha teheti, bort iszik inkább, de új dolgokra mindig is nyitott volt. Így elfogadja a felajánlást, s kíváncsi a likőrféleségre. ~Ez a beszélgetés már kezd tényleg nagyon baráti hangvételű lenni.~ S magában el is mosolyodik ezen. Nem mintha gond lenne számára. Sokkal szívesebben van olyan társaságban, ahol ilyen közvetlen módon zajlik a beszélgetés. Azt nem tudja, hogy Zammi miért örülhet annak, hogy így, négy szem közt folyik a szó kettejük között, de arra gondol, hogy amiatt lehet, mert újonc.*
- Beköltözhetek ide?
*Kérdezi tréfásan, mert igazán szimpatikus számára a kis helyiség. Tekintete egy pillanatra a tűzre téved, s eszébe jutnak azok a varázsos nyári esték, amikor nagyapja a tűz mellett énekelt, s saját magát lanton kísérte. Tisztán emlékszik még azokra az énekekre, amiket tőle tanult el, s bár zene terén sosem volt tehetséges, gyakorta szokta csak úgy magának dúdolgatni őket. És egy röpke pillanatra mintha nagyapja kedves arca tűnne fel a tűzben. Tudja, hogy képzelgés, s csak a lángok játékos tánca miatt láthatja ezt.*
//Zammiria irodája//
*Az a feltételezés Zam részéről, hogy nagyapja él még, kissé elkomorítja, de egyben látszik arcán, hogy édes emlékek fűzik hozzá.*
- Nem él már sajnos. Két éve, hogy elhunyt. Órákat javított és persze újakat is készített. Szenvedélyesen vonzódott az ilyen szerkezetekhez, s érdeklődése kicsit rám is átragadt. Ezért megkértem évekkel ezelőtt, hogy tanítson meg órát készíteni. Nem árt, ha több mindenhez is ért a gnóm.
*El is mosolyodik. Testvére valóban örült az órának, de hogy megvan-e még neki, azt nem tudja, de különösebben nem is érdekli. Feltételezi, hogy valószínűleg már összetörte iránta érzett gyűlöletéből. Így csak annyit reagál kurtán:*
- Örült.
*A következő utalás mögött pedig egyúttal egy kis megbízást is érez, s erre aztán tényleg nem számított, de ha oda kerülne a sor, hogy a Sellőház részére készít egy órát, akkor örömmel megtenné. A kereskedőház említésére felcsillan a tekintete az ismerős név hallatán. ~Lehet, még olcsóbban is be tudnák szerezni a szükséges dolgokat.~ Ugyanakkor viszont feszélyezettséget érez a kereskedőház irányába, hiszen a fogadót elég hamar ott hagyta, mert Nagyapja másfelé szeretné terelgetni útját, s kicsit furán jönne ki véleménye szerint, ha ezek után beszerzés miatt visszatérne hozzájuk. ~De ugyan, mi baj lehet belőle? A hirdetés nem tiltja, hogy azok, akik felmondtak, nem rendelhetnek.~ Ő is hallotta már a lehetőséget, de mostanáig eszébe sem jutott. S így felcsillanó szemei a felismerésnek is szólnak. S lám, immár nyíltan is kifejezi Zammi, hogy esetleg igényt tartana egy órára, amit ő készít el.*
- Hát, igen, ez olyan szórakozásféle. Főként a bájitalkészítés az én területem. Hát, lehet róla szó, hogy készítek egy órát nek... önnek is.
*Zammi mosolyára pedig szintén mosollyal felel. Beszéde pedig amiatt akad meg egy pillanatra, mert ez a beszélgetés nagyon barátságos hangvételben zajlik, s Myrnek már-már az az érzése, hogy nem is a főnökével beszél, hanem egy baráttal. A közvetlenség ültethette el benne ezt az érzést, s kis híján ő is tegeződve szól Zammihoz, csak utána kap észbe. Egyetértőn bólint arra, hogy be kell segítenie. Nem is akarja ő kihúzni magát semmi alól, s szívesen besegít, amibe csak tud. Hogy nem kell krumplit pucolnia, megkönnyebbüléssel tölti el. Sosem volt egy konyhatündér. Egyszer ugyan megpróbálkozott krumplipucolással, de kis híján elvágta a kezét a késsel, úgyhogy inkább nem is erőltette tovább.
Feltűnt már a belépéskor is Myrnek az a három palack az asztalon, s arra tudott gondolni, hogy Zammi valakivel koccinthatott. Bár olyan lehetőség is lett volna, hogy a főnökasszony egymaga iszogat a három üvegből, ami nyilvánvalóan nem vizet rejt, de hát mégiscsak illetlen feltételezés lett volna ez. Meg különben is, Zam nem úgy fest, mint egy alkoholt meg nem vető egyén. Ha teheti, bort iszik inkább, de új dolgokra mindig is nyitott volt. Így elfogadja a felajánlást, s kíváncsi a likőrféleségre. ~Ez a beszélgetés már kezd tényleg nagyon baráti hangvételű lenni.~ S magában el is mosolyodik ezen. Nem mintha gond lenne számára. Sokkal szívesebben van olyan társaságban, ahol ilyen közvetlen módon zajlik a beszélgetés. Azt nem tudja, hogy Zammi miért örülhet annak, hogy így, négy szem közt folyik a szó kettejük között, de arra gondol, hogy amiatt lehet, mert újonc.*
- Beköltözhetek ide?
*Kérdezi tréfásan, mert igazán szimpatikus számára a kis helyiség. Tekintete egy pillanatra a tűzre téved, s eszébe jutnak azok a varázsos nyári esték, amikor nagyapja a tűz mellett énekelt, s saját magát lanton kísérte. Tisztán emlékszik még azokra az énekekre, amiket tőle tanult el, s bár zene terén sosem volt tehetséges, gyakorta szokta csak úgy magának dúdolgatni őket. És egy röpke pillanatra mintha nagyapja kedves arca tűnne fel a tűzben. Tudja, hogy képzelgés, s csak a lángok játékos tánca miatt láthatja ezt.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-16 10:27:46
Üzenet elküldve: 2020-05-16 10:27:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
- Nagyapád kifejezetten ezzel foglalkozik? Óraműves?
*Myr megjelenése, mestersége számára inkább rejt vadságot és sejtet szenvedélyességet, nehezen tudja összeegyeztetni a szerinte olyan nagy precizitást és fegyelmezettséget igénylő, elképzelése szerint egy csendes, tiszta műhelyben folyó aprólékos szereléssel. Ám mindig is szerette felfedezni a mindenkiben rejlő értékeket, amiket hasznossá lehet tenni, nem csoda hát, hogy érdeklődése ennyire látható. Nem kerüli el a figyelmét a testvér szó beszédes kiejtése, de nem mutatja ki.*
- Biztosan nagyon örült neki. Talán a Sellőházban is hasznát látnánk ilyesminek.
*Persze nem a vendégtérben, hiszen ott időtlen minden, nem lenne jó, ha a vendégek éreznék az idő múlását, még a nappalok és éjszakák is összemosódnak. Lassan neki is nehéz e váltakozást követnie, szinte mindig be van zárva a besötétített épületbe, a lámpások, fáklyák és gyertyák művi fényébe. Nem mintha a nappali világosság hiányozna neki, a szeme igen érzékeny rá, inkább csak a szünet, a szabadidő, és az élet élvezete szorult háttérbe az utóbbi időben. Ám kapott helyette mást, így inkább nem panaszkodik. A szerkezettel kapcsolatban elgondolkodik, vajon megrendelésekre alkalmas lenne-e a végeredmény, de eddig az a benyomása támadt, hogy inkább csak szórakozásból foglalkozna vele Myr, és nem is ez a fő mestersége. A szolgálati szobák berendezésére és kitakarítására bólint, a holnap megfelelő határidő. Az óraszerkezettel való foglalatoskodáson elgondolkodik.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőházról azt hallottam, hogy minden beszerzésben tudnak segíteni.
*Jut eszébe hirtelen, hogy ez az információ talán a nő hasznára lehet.*
- Visszatérve a kérdésedre… ha jól értem, ezt amolyan szórakozásból űzött tevékenységnek szánod. Természetesen a szabadidőd a tiéd, támogatjuk mindenki fejlődését, talán egy ilyen órát én is rendelnék tőled, ha jól sikerül az első darab.
*Mosolyog lágyan.*
- Azonban a munkába be kell segítened, ha nem szabadságot veszel ki. Irigységre adna okot a személyzet körében a kivételezés, remélem, megérted... A Boszorkánykonyha felépüléséig alkalmi feladataid lesznek, leginkább itt a háttérben. Például a raktár leltározása örök feladat, besegíthetnél a felelősnek. Vagy ami éppen adódik. Krumplit azért nem kell pucolnod valószínűleg a konyhán.
*Nevet halkan.*
- Egyébként… örülök, hogy így kettesben tudunk beszélgetni. Meg sem kérdeztem, hogy kérsz-e egy italt.
*Még mindig ott áll az asztalkán a három palack, egy vörösbor, egy fehérbor és az, amelyikből ivott nemrég.*
- Kedveled az édeskés, sűrűbb likőrféleséget? Van itt egy egészen szokatlan ízű.
*Nyúl a különös alakú, díszes palackhoz, és az egyik tiszta pohárhoz, de még nem tölt, hisz nem tudja, Myr kéri-e.*
- Én ezt iszom, de neked persze nem kötelező. Van itt bor is, szívesen megkínállak vele.
//Zammiria irodája//
- Nagyapád kifejezetten ezzel foglalkozik? Óraműves?
*Myr megjelenése, mestersége számára inkább rejt vadságot és sejtet szenvedélyességet, nehezen tudja összeegyeztetni a szerinte olyan nagy precizitást és fegyelmezettséget igénylő, elképzelése szerint egy csendes, tiszta műhelyben folyó aprólékos szereléssel. Ám mindig is szerette felfedezni a mindenkiben rejlő értékeket, amiket hasznossá lehet tenni, nem csoda hát, hogy érdeklődése ennyire látható. Nem kerüli el a figyelmét a testvér szó beszédes kiejtése, de nem mutatja ki.*
- Biztosan nagyon örült neki. Talán a Sellőházban is hasznát látnánk ilyesminek.
*Persze nem a vendégtérben, hiszen ott időtlen minden, nem lenne jó, ha a vendégek éreznék az idő múlását, még a nappalok és éjszakák is összemosódnak. Lassan neki is nehéz e váltakozást követnie, szinte mindig be van zárva a besötétített épületbe, a lámpások, fáklyák és gyertyák művi fényébe. Nem mintha a nappali világosság hiányozna neki, a szeme igen érzékeny rá, inkább csak a szünet, a szabadidő, és az élet élvezete szorult háttérbe az utóbbi időben. Ám kapott helyette mást, így inkább nem panaszkodik. A szerkezettel kapcsolatban elgondolkodik, vajon megrendelésekre alkalmas lenne-e a végeredmény, de eddig az a benyomása támadt, hogy inkább csak szórakozásból foglalkozna vele Myr, és nem is ez a fő mestersége. A szolgálati szobák berendezésére és kitakarítására bólint, a holnap megfelelő határidő. Az óraszerkezettel való foglalatoskodáson elgondolkodik.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőházról azt hallottam, hogy minden beszerzésben tudnak segíteni.
*Jut eszébe hirtelen, hogy ez az információ talán a nő hasznára lehet.*
- Visszatérve a kérdésedre… ha jól értem, ezt amolyan szórakozásból űzött tevékenységnek szánod. Természetesen a szabadidőd a tiéd, támogatjuk mindenki fejlődését, talán egy ilyen órát én is rendelnék tőled, ha jól sikerül az első darab.
*Mosolyog lágyan.*
- Azonban a munkába be kell segítened, ha nem szabadságot veszel ki. Irigységre adna okot a személyzet körében a kivételezés, remélem, megérted... A Boszorkánykonyha felépüléséig alkalmi feladataid lesznek, leginkább itt a háttérben. Például a raktár leltározása örök feladat, besegíthetnél a felelősnek. Vagy ami éppen adódik. Krumplit azért nem kell pucolnod valószínűleg a konyhán.
*Nevet halkan.*
- Egyébként… örülök, hogy így kettesben tudunk beszélgetni. Meg sem kérdeztem, hogy kérsz-e egy italt.
*Még mindig ott áll az asztalkán a három palack, egy vörösbor, egy fehérbor és az, amelyikből ivott nemrég.*
- Kedveled az édeskés, sűrűbb likőrféleséget? Van itt egy egészen szokatlan ízű.
*Nyúl a különös alakú, díszes palackhoz, és az egyik tiszta pohárhoz, de még nem tölt, hisz nem tudja, Myr kéri-e.*
- Én ezt iszom, de neked persze nem kötelező. Van itt bor is, szívesen megkínállak vele.
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:13:14
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:13:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Rendor miután erőt vett magán és kikászálódott az ágyból, rendbe teszi magát. Rövid öltözködés után a saját szobája felé veszi az irányt. Még jó, hogy megjegyezte az oda vezető utat, mert most bajba lenne. Ettől függetlenül így is becsúszik egy kis malőr, de végül csak eljut épségben a kívánt szobához. A mosdótálban megmossa az arcát és kinyitja az ablakot, hogy a párkányra kikönyökölve szárítkozzék meg a tengeri szélben. A táj lenyűgöző innen nézve is. A tenger kékje egyszerűen csodálatos. Egy ideig így múlatja az időt, de aztán végül elindul vissza a vendég térbe. Nem lenne jó, ha lustálkodáson kapnák. Bel forrócsókjait még most is magán érzi. Kicsit hiányzik is neki a tengeri leány, de kénytelen túltennie magát rajta. Nem kötődhet minden egyes kuncsaftjához érzelmileg. A kósza gondolatokat elhessegetve indul vissza most már tiszta fejjel.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:03:35
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:03:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*A vajákos lány látja Zammi meglepettségét, s annak tulajdonítja ezt, hogy nem számíthatott erre. S a következő két mondat igazolja is ezt. Fel is nevet hallva, hogy Zammi jól képzettnek tartja a mechanikus szerkezeteket illetően.*
- Hát azért azt nem mondanám, hogy jól képzett vagyok, de sok mindenre megtanított a nagyapám ezen a téren. Zsebre tehető változatával még én sem találkoztam, de kétség kívül egyszerűbb lenne hordani a falival szemben.
*Nem gondolta volna fent a szobában, amikor kipattant fejéből az ötlet, hogy Zammi ilyen nagy érdeklődéssel fogadja majd az órát, de örül neki.*
- Egyszer már csináltam órát a... testvéremnek.* Keserűnek és idegennek érzi az utolsó szót, mert már két éve, hogy nem tartja testvérének azt, aki egyébként az volt.*
- Elképzeléseim már vannak, hogy hogyan nézhetne ki. Valamilyen szinten függ az elképzelésektől, hogy mi kell egy órához, de vannak bizonyos részei, amik elengedhetetlenek a működéshez. Lehet, hogy olcsóbb lenne, ha vennék egyet, de amiket eddig láttam, nem voltak valami szépek szerintem.
*Aztán a szállásrendezésre terelődik a téma.*
- Szerintem holnap meg is leszünk vele. ~Már ha Parcy meg nem nehezíti a munkát.~ *Gondolata most nem rossz indulatú, pusztán annyi mögöttes tartalma van, hogy Myr nem tudja, mire számíthat az elf férfitól. A kimenőre is megkapja az engedélyt.*
- És arra van esetleg mód, hogy a saját kis szolgálati szállásomon dolgozzam az órán, miután Artheniorból beszereztem, ami kell? Ha itt maradnék, lenne lehetőségem ismerkedni a személyzettel, amikor nem az órán dolgoznék.
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.10 17:05:13
//Zammiria irodája//
*A vajákos lány látja Zammi meglepettségét, s annak tulajdonítja ezt, hogy nem számíthatott erre. S a következő két mondat igazolja is ezt. Fel is nevet hallva, hogy Zammi jól képzettnek tartja a mechanikus szerkezeteket illetően.*
- Hát azért azt nem mondanám, hogy jól képzett vagyok, de sok mindenre megtanított a nagyapám ezen a téren. Zsebre tehető változatával még én sem találkoztam, de kétség kívül egyszerűbb lenne hordani a falival szemben.
*Nem gondolta volna fent a szobában, amikor kipattant fejéből az ötlet, hogy Zammi ilyen nagy érdeklődéssel fogadja majd az órát, de örül neki.*
- Egyszer már csináltam órát a... testvéremnek.* Keserűnek és idegennek érzi az utolsó szót, mert már két éve, hogy nem tartja testvérének azt, aki egyébként az volt.*
- Elképzeléseim már vannak, hogy hogyan nézhetne ki. Valamilyen szinten függ az elképzelésektől, hogy mi kell egy órához, de vannak bizonyos részei, amik elengedhetetlenek a működéshez. Lehet, hogy olcsóbb lenne, ha vennék egyet, de amiket eddig láttam, nem voltak valami szépek szerintem.
*Aztán a szállásrendezésre terelődik a téma.*
- Szerintem holnap meg is leszünk vele. ~Már ha Parcy meg nem nehezíti a munkát.~ *Gondolata most nem rossz indulatú, pusztán annyi mögöttes tartalma van, hogy Myr nem tudja, mire számíthat az elf férfitól. A kimenőre is megkapja az engedélyt.*
- És arra van esetleg mód, hogy a saját kis szolgálati szállásomon dolgozzam az órán, miután Artheniorból beszereztem, ami kell? Ha itt maradnék, lenne lehetőségem ismerkedni a személyzettel, amikor nem az órán dolgoznék.
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.10 17:05:13
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:20:42
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:20:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Valószínűleg nem mondott a nő becenevet, de mivel bemutatkozott, a rövidítés saját ötletből jött. Az óraszerkezet felvetése eléggé meghökkenti Zammiriát. Első hallásra igen nagy vállalásnak tűnik, főként mert eddigi tudomása szerint Myr vajákos és nem tudós. Ez persze nem zárja ki azt, hogy valahol tanulta, vagy szenvedélyes módon érdeklődik a mechanikus szerkezetek iránt, de azért mégiscsak szokatlan az érdeklődés a mélységi nő számára.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól képzett vagy ezen a területen. Még nem láttam, hogy zsebre dugható szerkezetet használtak erre.
*Ettől még érdekli a dolog, egy kicsit előre is dől.*
- Készítettél már ilyet? Van erre kész tervrajzod? Gondolom, az alkatrészek és a hozzávalók is ettől függnek.
*Aztán megint hátradől lazán.*
- Én magam sajnos ennyire nem vagyok ismerős a témában, de a városban elég sok mindent lehet kapni. Ha szeretnél, utazz el Artheniorba körülnézni...
*Persze azért a feladat, amit részben rábízott, még elszámolással jár, mindjárt érdeklődik is felőle.*
- Láttam, sokat haladtatok az emeleti szobákkal. Mikor lesz készen? Ha valamiben elakadtok, akkor forduljatok Darelldhez nyugodtan. És ha elkészültök, akkor a Boszorkánykonyha megépítéséig egyelőre nincsen kifejezetten neked szánt feladatom, így néhány napot könnyedén távol tölthetnél, ha gondolod.
//Zammiria irodája//
*Valószínűleg nem mondott a nő becenevet, de mivel bemutatkozott, a rövidítés saját ötletből jött. Az óraszerkezet felvetése eléggé meghökkenti Zammiriát. Első hallásra igen nagy vállalásnak tűnik, főként mert eddigi tudomása szerint Myr vajákos és nem tudós. Ez persze nem zárja ki azt, hogy valahol tanulta, vagy szenvedélyes módon érdeklődik a mechanikus szerkezetek iránt, de azért mégiscsak szokatlan az érdeklődés a mélységi nő számára.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól képzett vagy ezen a területen. Még nem láttam, hogy zsebre dugható szerkezetet használtak erre.
*Ettől még érdekli a dolog, egy kicsit előre is dől.*
- Készítettél már ilyet? Van erre kész tervrajzod? Gondolom, az alkatrészek és a hozzávalók is ettől függnek.
*Aztán megint hátradől lazán.*
- Én magam sajnos ennyire nem vagyok ismerős a témában, de a városban elég sok mindent lehet kapni. Ha szeretnél, utazz el Artheniorba körülnézni...
*Persze azért a feladat, amit részben rábízott, még elszámolással jár, mindjárt érdeklődik is felőle.*
- Láttam, sokat haladtatok az emeleti szobákkal. Mikor lesz készen? Ha valamiben elakadtok, akkor forduljatok Darelldhez nyugodtan. És ha elkészültök, akkor a Boszorkánykonyha megépítéséig egyelőre nincsen kifejezetten neked szánt feladatom, így néhány napot könnyedén távol tölthetnél, ha gondolod.
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:55:29
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:55:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Jól esik neki a gesztus, hogy hellyel kínálják, de az elég váratlanul éri, hogy Zammi nevének rövidebb változatát használja megszólításképp. Könnyen meglehet, hogy említette az asztalnál, hogy szólíthatják így, de nem emlékszik rá. Minden esetre helyet foglal Zammival szemben a kényelmes karosszékben.*
- Nos öh... Szóval szeretnék egy kis zsebórát készíteni szabad perceimben, hogy mindig tudjam, mennyi az idő. Ez mondjuk a boszorkánykonyhában sem feltétlenül lesz rossz. És öh...
*Egy pillanatra elgondolkozik, hogy hogyan is folytassa.*
- Tud-e olyan helyet, ahol az órához szükséges anyagokat beszerezhetném?
*Eredetileg nem ezt akarta kérdezni, de végső soron jobbnak találja ezt a változatot. Majd eszébe jut, hogy a tegezésre még nem is reagált.*
- Egyébként nem baj, ha tegez.
*Elmosolyodik. Ő még azért nem szeretné tegezni Zammit, legalábbis addig nem, amíg nem mondja. Nem akar tiszteletlennek tűnni.*
//Zammiria irodája//
*Jól esik neki a gesztus, hogy hellyel kínálják, de az elég váratlanul éri, hogy Zammi nevének rövidebb változatát használja megszólításképp. Könnyen meglehet, hogy említette az asztalnál, hogy szólíthatják így, de nem emlékszik rá. Minden esetre helyet foglal Zammival szemben a kényelmes karosszékben.*
- Nos öh... Szóval szeretnék egy kis zsebórát készíteni szabad perceimben, hogy mindig tudjam, mennyi az idő. Ez mondjuk a boszorkánykonyhában sem feltétlenül lesz rossz. És öh...
*Egy pillanatra elgondolkozik, hogy hogyan is folytassa.*
- Tud-e olyan helyet, ahol az órához szükséges anyagokat beszerezhetném?
*Eredetileg nem ezt akarta kérdezni, de végső soron jobbnak találja ezt a változatot. Majd eszébe jut, hogy a tegezésre még nem is reagált.*
- Egyébként nem baj, ha tegez.
*Elmosolyodik. Ő még azért nem szeretné tegezni Zammit, legalábbis addig nem, amíg nem mondja. Nem akar tiszteletlennek tűnni.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:24:36
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:24:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Inkább a személyzet egy régi tagjára számít valamely halaszthatatlan ügy miatt, ezért gondolatban már elköszön irodája kényelmétől, mert a legtöbb ilyen jelzés személyes megjelenést igényel. Ám Myr érkezése meglepi, egyben meg is könnyebbül, hogy talán még sincs valami újabb komoly probléma vagy kialakulóban lévő katasztrófa. Lágy hangon szólítja meg, egy enyhe mosoly után.*
- Gyere be, Myr, foglalj helyet! Csak nagyon kevesekkel magázódom, remélem, nem zavar.
*Megvárja csendesen, hogy a nő leüljön. Mivel határozott ügyben jött, úgy érzi, nem szükséges indító kérdéseket feltennie az első napjával kapcsolatban, inkább hagyja, hogy rögtön a lényegre térjen.*
- Miről volna szó?
*Hátát kényelmesen támasztja a fotel támlájának, lábait lazán keresztezi, könyökeit a párnázott karfán pihenteti, kezei az ölébe hajlanak. Míg Myr beszél, nem csak szavaira, hanem gesztusaira is figyel. Most először van alkalma négyszemközt beszélni a nővel, igyekszik kihasználni a lehetőséget.*
//Zammiria irodája//
*Inkább a személyzet egy régi tagjára számít valamely halaszthatatlan ügy miatt, ezért gondolatban már elköszön irodája kényelmétől, mert a legtöbb ilyen jelzés személyes megjelenést igényel. Ám Myr érkezése meglepi, egyben meg is könnyebbül, hogy talán még sincs valami újabb komoly probléma vagy kialakulóban lévő katasztrófa. Lágy hangon szólítja meg, egy enyhe mosoly után.*
- Gyere be, Myr, foglalj helyet! Csak nagyon kevesekkel magázódom, remélem, nem zavar.
*Megvárja csendesen, hogy a nő leüljön. Mivel határozott ügyben jött, úgy érzi, nem szükséges indító kérdéseket feltennie az első napjával kapcsolatban, inkább hagyja, hogy rögtön a lényegre térjen.*
- Miről volna szó?
*Hátát kényelmesen támasztja a fotel támlájának, lábait lazán keresztezi, könyökeit a párnázott karfán pihenteti, kezei az ölébe hajlanak. Míg Myr beszél, nem csak szavaira, hanem gesztusaira is figyel. Most először van alkalma négyszemközt beszélni a nővel, igyekszik kihasználni a lehetőséget.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-09 17:52:14
Üzenet elküldve: 2020-05-09 17:52:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Néhány pillanatig nem érkezik válasz. Myr már-már kezdi azt hinni, hogy nincs is itt Zammi, és csak valami furcsa zajt hallott, amikor bentről kiszűrődik a főnökasszony bebocsátó hangja. Ahogyan kopogott, olyan bizonytalan mozdulattal nyomja le a kilincset, s belép. Amint a szeme elé tárul a főnöki iroda kellemes és békés látványa, pillanatok alatt oldódik benne a feszültség és a bizonytalanság.*
- Jó estét!* Mondja mosolyogva Zamminak, s alig észrevehetően felméri a kis irodát. ~Hm, ha én főnök lennék bárhol - ami nem valószínű, hogy bekövetkezik - akkor én is ilyen irodát szeretnék.~ Na, de hogy ne rabolja sokáig főnöke idejét, az ajtót becsukva bemelegítésnek annyit mond:*
- Ne haragudjon a zavarásért. Csak egy kis apróság miatt jöttem.
*A tűz kellemes ropogása csak még barátságosabbá teszi a kis helyiséget, s Myr szerint így, ebben a formájában jobban emlékeztet inkább egy kis lakásra, ami egyetlen szobából áll, mintsem egy irodára. Korábban sem tartotta szigorú helynek, amikor csak az ajtó egy kis résén pillanthatott be, bár igaz, hogy akkor mindössze a kényelmesnek tűnő karosszék került szeme elé.*
~De jól tettem, hogy fent hagytam a kabátom. Ide kicsit meleg lett volna.~
//Zammiria irodája//
*Néhány pillanatig nem érkezik válasz. Myr már-már kezdi azt hinni, hogy nincs is itt Zammi, és csak valami furcsa zajt hallott, amikor bentről kiszűrődik a főnökasszony bebocsátó hangja. Ahogyan kopogott, olyan bizonytalan mozdulattal nyomja le a kilincset, s belép. Amint a szeme elé tárul a főnöki iroda kellemes és békés látványa, pillanatok alatt oldódik benne a feszültség és a bizonytalanság.*
- Jó estét!* Mondja mosolyogva Zamminak, s alig észrevehetően felméri a kis irodát. ~Hm, ha én főnök lennék bárhol - ami nem valószínű, hogy bekövetkezik - akkor én is ilyen irodát szeretnék.~ Na, de hogy ne rabolja sokáig főnöke idejét, az ajtót becsukva bemelegítésnek annyit mond:*
- Ne haragudjon a zavarásért. Csak egy kis apróság miatt jöttem.
*A tűz kellemes ropogása csak még barátságosabbá teszi a kis helyiséget, s Myr szerint így, ebben a formájában jobban emlékeztet inkább egy kis lakásra, ami egyetlen szobából áll, mintsem egy irodára. Korábban sem tartotta szigorú helynek, amikor csak az ajtó egy kis résén pillanthatott be, bár igaz, hogy akkor mindössze a kényelmesnek tűnő karosszék került szeme elé.*
~De jól tettem, hogy fent hagytam a kabátom. Ide kicsit meleg lett volna.~
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-09 16:10:31
Üzenet elküldve: 2020-05-09 16:10:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis apróság//
//Zammiria irodája//
*Nem számolja a perceket, sem a kortyokat, mik szép csendben telnek. Most már kellemesen ropog a tűz a kandallóban, támogatja oldódó hangulatát, arca egészen békésen kisimul. Gondolatai szabadon kezdenek kalandozni múlton és jövőn, mígnem elmerül egy kicsit a pihentető mélységekben, légzése szendergővé válik. Felbecsülhetetlen percek ezek számára, sokat kivett belőle ez a végtelennek tetsző nap is, de sokat végzett általa, s most egy kis szünetet igazán megérdemel, hogy addig a maguk útján haladjanak a dolgok.
Túlzás lenne azt mondani, hogy alszik, mikor a bátortalan kopogás megüti füleit. Még csak össze sem rezzen, komótosan nyílnak fel sötét szemei. Abban sem egészen biztos, hogy jól hallotta-e. Azt viszont érzi, hogy egy nyújtózás jólesne számára, így leteszi a poharát, és ujjait összekulcsolva feje fölött magasra nyújtja karjait, aztán leengedve egy kicsit megmasszírozza a tarkóját. Egészen felfrissül tőle, és újra elegáns helyzetet vesz fel a fotelban.*
- Tessék!
*Ha kopogás volt, akkor hamarosan kiderül.*
//Zammiria irodája//
*Nem számolja a perceket, sem a kortyokat, mik szép csendben telnek. Most már kellemesen ropog a tűz a kandallóban, támogatja oldódó hangulatát, arca egészen békésen kisimul. Gondolatai szabadon kezdenek kalandozni múlton és jövőn, mígnem elmerül egy kicsit a pihentető mélységekben, légzése szendergővé válik. Felbecsülhetetlen percek ezek számára, sokat kivett belőle ez a végtelennek tetsző nap is, de sokat végzett általa, s most egy kis szünetet igazán megérdemel, hogy addig a maguk útján haladjanak a dolgok.
Túlzás lenne azt mondani, hogy alszik, mikor a bátortalan kopogás megüti füleit. Még csak össze sem rezzen, komótosan nyílnak fel sötét szemei. Abban sem egészen biztos, hogy jól hallotta-e. Azt viszont érzi, hogy egy nyújtózás jólesne számára, így leteszi a poharát, és ujjait összekulcsolva feje fölött magasra nyújtja karjait, aztán leengedve egy kicsit megmasszírozza a tarkóját. Egészen felfrissül tőle, és újra elegáns helyzetet vesz fel a fotelban.*
- Tessék!
*Ha kopogás volt, akkor hamarosan kiderül.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-09 09:47:56
Üzenet elküldve: 2020-05-09 09:47:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis apróság//
*Hosszú idő múlva egy ötlet pattan ki fejéből. ~Mi lenne, ha készítenék magamnak egy órát, hogy tudjam, mennyi az idő?~ Tudja, hogy valószínűleg sok időbe kerülne egy ilyet létrehozni, de nem sajnálná rá a szabad perceket. Már csak alapanyagot kéne hozzá szerezni, de vajon honnan? ~Ó, Zammiria. Biztosan tudna segíteni. De érdemes egyáltalán ilyen aprósággal zavarni? Na mindegy, egy próbát megér.~ Ezzel feltápászkodik, s csizmáját fölhúzva indulásra készen áll. Kabátját nem ölti fel. Kinyitja az ajtót, amíg kilép rajta, s aztán visszazárja. Szíve kissé hevesebben ver az izgatottságtól, de a mozgás mindenképp segít abban, hogy enyhe idegessége csökkenjen. És nem mellesleg a séta is jót tesz vérkeringése felélesztésének. Hamarosan le is ér az iroda ajtajához. Néhány lépésnyi távolságból úgy fest, hogy csendes az iroda, de amint közvetlenül az ajtó elé ér, bentről halk neszezés üti meg Myr füleit. Pontosabban azokat a helyeket, ahol annak idején a fülei voltak. Bizonytalanul emeli fel kezét kopogásra, de még nem jelzi belépési szándékát. Utoljára mérlegeli, hogy vajon tényleg jó ötlet zavarni egy ilyen csekély dologgal Zammit, de aztán rászánja magát, s hármat kopog az ajtón. Bizonytalannak hathat ez a jelzés.*
*Hosszú idő múlva egy ötlet pattan ki fejéből. ~Mi lenne, ha készítenék magamnak egy órát, hogy tudjam, mennyi az idő?~ Tudja, hogy valószínűleg sok időbe kerülne egy ilyet létrehozni, de nem sajnálná rá a szabad perceket. Már csak alapanyagot kéne hozzá szerezni, de vajon honnan? ~Ó, Zammiria. Biztosan tudna segíteni. De érdemes egyáltalán ilyen aprósággal zavarni? Na mindegy, egy próbát megér.~ Ezzel feltápászkodik, s csizmáját fölhúzva indulásra készen áll. Kabátját nem ölti fel. Kinyitja az ajtót, amíg kilép rajta, s aztán visszazárja. Szíve kissé hevesebben ver az izgatottságtól, de a mozgás mindenképp segít abban, hogy enyhe idegessége csökkenjen. És nem mellesleg a séta is jót tesz vérkeringése felélesztésének. Hamarosan le is ér az iroda ajtajához. Néhány lépésnyi távolságból úgy fest, hogy csendes az iroda, de amint közvetlenül az ajtó elé ér, bentről halk neszezés üti meg Myr füleit. Pontosabban azokat a helyeket, ahol annak idején a fülei voltak. Bizonytalanul emeli fel kezét kopogásra, de még nem jelzi belépési szándékát. Utoljára mérlegeli, hogy vajon tényleg jó ötlet zavarni egy ilyen csekély dologgal Zammit, de aztán rászánja magát, s hármat kopog az ajtón. Bizonytalannak hathat ez a jelzés.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:30:19
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:30:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria irodája//
*Tetszik neki az elgondolás, hogy valamiféle rejtett kincsre bukkant.*
- Igen? Akkor lehet, hogy lefoglalom magamnak.
*Nevet halkan. Ennyi luxust igazán megérdemelne. Nem egy felemelő pillanat számára a felmondás, de alaposan megtanította rá az élet, hogy semmihez sem szabad igazán ragaszkodni, mert minden múlandó, és valójában semmit sem tudhat a magáénak. Ki tudja, tán néhány évszak múlva ő is eltűnik, és más lép a helyébe, tolni a Sellőház szekerét. Oly hirtelen csöppent bele, s a jelek szerint éppilyen könnyű kimászni is. Darelld alkalmas helyettesnek tűnik, komolyabb próba alá is vethetné. Meg kellene már néznie magának az északi területeket. Wellyt elbúcsúztatja, a kézfogást puha határozottsággal viszonozza, és immár egyenlőként néz a nő szemébe.*
- Mindig jól jön egy barát.
*Tekintete komolyságot tükröz, nem csak a levegőbe beszél, bár ezt kevesen szokták érteni. A szerencse emlegetésére kesernyésen elmosolyodik, de érti, hogy a nő mire céloz, és értékeli az elismerést. Nem fűződik már hozzá semmi érdeke, hogy kedveskedjen, és valahogy nem is tűnik olyan típusnak.*
- Azért néha örülnék a jó szélnek is…
*Sóhajt egyet belenyugvón.*
- Természetesen, készülj el nyugodtan, nem kell sietned. Aludj egy jót, biztosan szükség lesz az erődre. Vigyázz magadra!
*Somolyodik el búcsúzóul, és hagyja a nőt távozni. Mikor magára marad, első lépte a kandallóhoz vezet, hogy fahasábot tegyen a tűzre, és felszítsa a lángokat. Néhány percet elpepecsel a piszkavassal, aztán leteszi és visszasüpped a fotelbe. Tölt magának még egyet az édeskés-kesernyés italból és tovább ízlelgeti.*
- Ibolyalé...
*Nevet halkan, egymagában a ropogó kandallót hallgatva. Elhatározza, hogy a palackokat elzáratja a magánkészletébe, és végre beállít ide egy bárszekrényt. Aztán elereszti magától a tolakvó gondolatokat, élvezi a tompa zenét lehunyt szemmel, és tagjait szép lassan eléri a lángok kellemes melege, belülről pedig az ital hője kezdi fűteni. Most nem siet sehová. Hamarosan úgyis megtalálja valaki...*
*Tetszik neki az elgondolás, hogy valamiféle rejtett kincsre bukkant.*
- Igen? Akkor lehet, hogy lefoglalom magamnak.
*Nevet halkan. Ennyi luxust igazán megérdemelne. Nem egy felemelő pillanat számára a felmondás, de alaposan megtanította rá az élet, hogy semmihez sem szabad igazán ragaszkodni, mert minden múlandó, és valójában semmit sem tudhat a magáénak. Ki tudja, tán néhány évszak múlva ő is eltűnik, és más lép a helyébe, tolni a Sellőház szekerét. Oly hirtelen csöppent bele, s a jelek szerint éppilyen könnyű kimászni is. Darelld alkalmas helyettesnek tűnik, komolyabb próba alá is vethetné. Meg kellene már néznie magának az északi területeket. Wellyt elbúcsúztatja, a kézfogást puha határozottsággal viszonozza, és immár egyenlőként néz a nő szemébe.*
- Mindig jól jön egy barát.
*Tekintete komolyságot tükröz, nem csak a levegőbe beszél, bár ezt kevesen szokták érteni. A szerencse emlegetésére kesernyésen elmosolyodik, de érti, hogy a nő mire céloz, és értékeli az elismerést. Nem fűződik már hozzá semmi érdeke, hogy kedveskedjen, és valahogy nem is tűnik olyan típusnak.*
- Azért néha örülnék a jó szélnek is…
*Sóhajt egyet belenyugvón.*
- Természetesen, készülj el nyugodtan, nem kell sietned. Aludj egy jót, biztosan szükség lesz az erődre. Vigyázz magadra!
*Somolyodik el búcsúzóul, és hagyja a nőt távozni. Mikor magára marad, első lépte a kandallóhoz vezet, hogy fahasábot tegyen a tűzre, és felszítsa a lángokat. Néhány percet elpepecsel a piszkavassal, aztán leteszi és visszasüpped a fotelbe. Tölt magának még egyet az édeskés-kesernyés italból és tovább ízlelgeti.*
- Ibolyalé...
*Nevet halkan, egymagában a ropogó kandallót hallgatva. Elhatározza, hogy a palackokat elzáratja a magánkészletébe, és végre beállít ide egy bárszekrényt. Aztán elereszti magától a tolakvó gondolatokat, élvezi a tompa zenét lehunyt szemmel, és tagjait szép lassan eléri a lángok kellemes melege, belülről pedig az ital hője kezdi fűteni. Most nem siet sehová. Hamarosan úgyis megtalálja valaki...*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:26:49
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:26:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kitérő//
*Mint minden eddigi alkalommal, most is szépen bezártja maga után a szobát, majd felöltözve elindul a saját lakosztálya felé. Megérkezve mindjárt megmosakszik, kevés olyan dolog van, ami jobban esne, mint egy kis meleg víz a dézsa alján. Még korábban megkért egy fürdős fiút, hogy hozzon neki két vödörrel. Előkerül a szappan is, valami finom rózsaillatos, majd a rögtönzött fürdő után kerít magának friss és tiszta ruhákat. Megigazítja a haját és felrak egy halovány lila rúzsos derengést az ajkaira, mielőtt visszaindulna, mert még nem ért véget a nap. Mielőtt kilépne ismét az ajtón, még magára locsol egy kis kölnit, és belekortyol a mentalikőrbe, hogy teljes legyen a dolog, majd kulccsal rázár és megindul vissza, a szolgálati helye felé.*
*Mint minden eddigi alkalommal, most is szépen bezártja maga után a szobát, majd felöltözve elindul a saját lakosztálya felé. Megérkezve mindjárt megmosakszik, kevés olyan dolog van, ami jobban esne, mint egy kis meleg víz a dézsa alján. Még korábban megkért egy fürdős fiút, hogy hozzon neki két vödörrel. Előkerül a szappan is, valami finom rózsaillatos, majd a rögtönzött fürdő után kerít magának friss és tiszta ruhákat. Megigazítja a haját és felrak egy halovány lila rúzsos derengést az ajkaira, mielőtt visszaindulna, mert még nem ért véget a nap. Mielőtt kilépne ismét az ajtón, még magára locsol egy kis kölnit, és belekortyol a mentalikőrbe, hogy teljes legyen a dolog, majd kulccsal rázár és megindul vissza, a szolgálati helye felé.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:35:55
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:35:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet//
//Parcy//
*Nagyon úgy néz ki, hogy dűlőre jutnak, bár nyilvánvalóan feltűnik Myrnek, hogy nem a legbarátságosabb módon közli mondandóját az elf. Hirtelen haragú egyéniség, s most is fel tudná húzni magát, de nem hagyja indulatát felszínre törni, s még csírájában igyekszik elnyomni azt. Továbbra is Parcy szemeibe néz, s nyugodtan feleli:*
- Én sem azért érkeztem ide, hogy kötekedjek.
*Mivel Parcy a jelek szerint a fürdő irányába készül indulni, Myr sem marad tovább, s elintézettnek tekintve az ügyet szobájába indul. ~Nehéz eset. Jó, én is nehezen békülök, de azért ennyire nem. Na mindegy, majd meglátjuk, hogyan tudunk együtt dolgozni. Bár úgy érzem, nem fognak valami rózsás hangulatban telni a munkák. A magam részét megtettem.~ Már nem érez súlyt szívében, bár nem egészen így képzelte a békülést, de ez is megteszi. Miközben a lépcsőn megy fölfelé, arra gondol, hogy talán szét kellene nézni a Sellőben, s beszélgetésbe elegyedni más itt dolgozó személyekkel, de ez a gondolat szintjén is marad. Túl sok kedve most nincs ismerkedéshez. Éppenséggel jót tenne neki, s ezt Myr is tudja magáról, de mégsem bírja rávenni magát erre. Felérve kinyitja szobája ajtaját, s miután belép, vissza is zárja a bejáratot. Leveti csizmáját és hanyatt dől az ágyon. Üresen bámulja a mennyezetet, s gondolatban néhai nagyapjával kezd beszélgetni.*
~Nagyapa, biztosan ide akartál engem vezetni? Biztosan jó helyen vagyok én itt? Egyáltalán jóban leszek itt valaha bárkivel is? Bár ha így folytatom, ahogyan Paranvyrral kezdtem, akkor nem sok esély van rá.~
*S a csöndben olyan volt, mintha belül a nagyapja hangját hallaná, amint azt mondja:*
~Lányom, hibáztál és megbántad. Megtetted, amit kellett, most már nem kell, hogy rád nehezedjen a teher. Ha Paranvyr nem fog kedvelni, nem kell vele foglalkoznod. És biztos vagyok benne, hogy jóban leszel itt sok mindenkivel. Te ne félj semmit. Nagyon jó helyen vagy.~
*Myr szívébe nyugodtság költözik nagyapja gondolatbéli hangja hallatán, s elmosolyodik, mert belátja, hogy az öregnek igaza van.*
//Parcy//
*Nagyon úgy néz ki, hogy dűlőre jutnak, bár nyilvánvalóan feltűnik Myrnek, hogy nem a legbarátságosabb módon közli mondandóját az elf. Hirtelen haragú egyéniség, s most is fel tudná húzni magát, de nem hagyja indulatát felszínre törni, s még csírájában igyekszik elnyomni azt. Továbbra is Parcy szemeibe néz, s nyugodtan feleli:*
- Én sem azért érkeztem ide, hogy kötekedjek.
*Mivel Parcy a jelek szerint a fürdő irányába készül indulni, Myr sem marad tovább, s elintézettnek tekintve az ügyet szobájába indul. ~Nehéz eset. Jó, én is nehezen békülök, de azért ennyire nem. Na mindegy, majd meglátjuk, hogyan tudunk együtt dolgozni. Bár úgy érzem, nem fognak valami rózsás hangulatban telni a munkák. A magam részét megtettem.~ Már nem érez súlyt szívében, bár nem egészen így képzelte a békülést, de ez is megteszi. Miközben a lépcsőn megy fölfelé, arra gondol, hogy talán szét kellene nézni a Sellőben, s beszélgetésbe elegyedni más itt dolgozó személyekkel, de ez a gondolat szintjén is marad. Túl sok kedve most nincs ismerkedéshez. Éppenséggel jót tenne neki, s ezt Myr is tudja magáról, de mégsem bírja rávenni magát erre. Felérve kinyitja szobája ajtaját, s miután belép, vissza is zárja a bejáratot. Leveti csizmáját és hanyatt dől az ágyon. Üresen bámulja a mennyezetet, s gondolatban néhai nagyapjával kezd beszélgetni.*
~Nagyapa, biztosan ide akartál engem vezetni? Biztosan jó helyen vagyok én itt? Egyáltalán jóban leszek itt valaha bárkivel is? Bár ha így folytatom, ahogyan Paranvyrral kezdtem, akkor nem sok esély van rá.~
*S a csöndben olyan volt, mintha belül a nagyapja hangját hallaná, amint azt mondja:*
~Lányom, hibáztál és megbántad. Megtetted, amit kellett, most már nem kell, hogy rád nehezedjen a teher. Ha Paranvyr nem fog kedvelni, nem kell vele foglalkoznod. És biztos vagyok benne, hogy jóban leszel itt sok mindenkivel. Te ne félj semmit. Nagyon jó helyen vagy.~
*Myr szívébe nyugodtság költözik nagyapja gondolatbéli hangja hallatán, s elmosolyodik, mert belátja, hogy az öregnek igaza van.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-04 20:27:00
Üzenet elküldve: 2020-05-04 20:27:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet...//
//Myr//
*A gnóm jól tette, hogy nem árulta el a többieknek a jelzőjét. Parcy pletykás fajta, hamar kiderít mindent, ha tud, ráadásul alkalomadtán bántani is tud azzal a sok elhintett információval, amit tarsolyába gyűjt. Igazából élvezi ezt, mintha visszaszúrhatna azoknak, akik valaha ezt tették vele - gyerekes. Ezért is gúnyolták néhányan Darázsnak, mikor az utcán tengette mindennapjait. Meghallgatja a gnómot, néhol beleszólna, közbevágna, ezzel is idegesítve a kolléganőjét, de végső soron, részben a Darelldtől és Zammiriától való félelem miatt, részben pedig a csalódástól, amit Cassynak vagy wrexannak okozhat, ha megbántana valakit, végérvényesen, hiszen a legkevésbé sem a kötekedés miatt érkezett ide, az elf meg az ember igenis számít neki jelenleg, szinte barátainak tekinti őket, ami azért az alkimistánál nagy szó - vagy pont lekicsinylő, ha azt nézzük, hogy egy girhes macskát is annak tart. Mindenesetre tartja a száját, ha nehezére esik is, hogy idegességét, mely a másik felvett, visszataszító stílusából fakad, magában tarthassa, s úgy vágja oda a saját mondandóját, elfojtott hangon, fennhordott orral a gnómhoz.*
- Igen, barátok valóban nem leszünk, én veled biztosan nem. Igen, elrontottad, amit el tudtál és elfogadom a bocsánatkérést, amennyiben kedvesebb leszel a jövőben és felhagysz az elfojtott ellenszenved éreztetésével. Én nem azért érkeztem ide, hogy vitatkozzak másokkal, főként nem a munkám körül, sajnálom, ebben másnál kell partnerre lelned, ha ez lenne a te célod. A gördülékeny feladat végrehajtást és a jó munkakörnyezetet kedvelem. *Fejezi be, s ha a másik nem reagál valami számára különösebben érdekeset, akkor elindul a fürdő felé.*
//Myr//
*A gnóm jól tette, hogy nem árulta el a többieknek a jelzőjét. Parcy pletykás fajta, hamar kiderít mindent, ha tud, ráadásul alkalomadtán bántani is tud azzal a sok elhintett információval, amit tarsolyába gyűjt. Igazából élvezi ezt, mintha visszaszúrhatna azoknak, akik valaha ezt tették vele - gyerekes. Ezért is gúnyolták néhányan Darázsnak, mikor az utcán tengette mindennapjait. Meghallgatja a gnómot, néhol beleszólna, közbevágna, ezzel is idegesítve a kolléganőjét, de végső soron, részben a Darelldtől és Zammiriától való félelem miatt, részben pedig a csalódástól, amit Cassynak vagy wrexannak okozhat, ha megbántana valakit, végérvényesen, hiszen a legkevésbé sem a kötekedés miatt érkezett ide, az elf meg az ember igenis számít neki jelenleg, szinte barátainak tekinti őket, ami azért az alkimistánál nagy szó - vagy pont lekicsinylő, ha azt nézzük, hogy egy girhes macskát is annak tart. Mindenesetre tartja a száját, ha nehezére esik is, hogy idegességét, mely a másik felvett, visszataszító stílusából fakad, magában tarthassa, s úgy vágja oda a saját mondandóját, elfojtott hangon, fennhordott orral a gnómhoz.*
- Igen, barátok valóban nem leszünk, én veled biztosan nem. Igen, elrontottad, amit el tudtál és elfogadom a bocsánatkérést, amennyiben kedvesebb leszel a jövőben és felhagysz az elfojtott ellenszenved éreztetésével. Én nem azért érkeztem ide, hogy vitatkozzak másokkal, főként nem a munkám körül, sajnálom, ebben másnál kell partnerre lelned, ha ez lenne a te célod. A gördülékeny feladat végrehajtást és a jó munkakörnyezetet kedvelem. *Fejezi be, s ha a másik nem reagál valami számára különösebben érdekeset, akkor elindul a fürdő felé.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:53:52
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:53:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zammiria irodája//
*Miután megkapja azt az igazán testes és szokatlan italt, meglötyköli a pohárban.*
-Nem láttam még a pultban, ez biztos valami új. *Kortyol bele, mert nem szeretné csak úgy meghúzni, aztán mikor kiderül, hogy valami különleges gyomorkeserű, chilivel ízesítve, sugárban köpné a főnökasszony képébe. ~Biztos nem megtréfálni akar. Bár neki is kell valamikor szórakozni. ~ Szerencsére nem ez a helyzet és kellemes maró aroma csordogál le a torkán. Mintha valami különleges és ismerős íze lenne, de hirtelen meg nem mondaná, hogy mi van benne. Majd belefog a mondanivalóba és kiszalad a száján minden, mint a vízfolyás, csak aztán vesz mély levegőt és várja a hatást. Nem is csalódik, örömmel tölti el, hogy jó alkalmazottnak lesz titulálva, minden pultos ezt akarja hallani.*
-Ez nagyon kedves tőled. Én is ebben reménykedem. *Hiszen, ha nem tenné, nem hagyna itt egy ilyen remek munkahelyet. Az viszont egészen másfajta munka, amikor az embernek nem parancsol senki, csupán a saját szerencséjének kovácsa. Már többször hallotta a szerzetesektől, hogy micsoda öröm nézni, ahogy hajt a tavaszi búza, mikor pedig meglesz a kemény munka eredménye, boldogság learatni. ~Talán csak megcsömörlöttem a sok részeges embertől. ~ Úgy véli, nem ártana neki egy kis nyugalom, madárcsicsergés, halbűztől mentes levegő. Ekkor a nő feláll, és az asztalához sétál, majd egy szütyőt nyom a kezébe. A meglepettségtől meg sem tud szólalni. *
-Öh… igen, ez, ez nagyon figyelmes és gyors volt, köszönöm. *Őszintén örül, bár vannak bizonyos aggodalmai, amelyek nehéz kövekként húzzák lefelé a padló felé. Ám, hogy ez ilyen simán és gyorsan ment, egy újabb lendületet ad az elhatározásnak és mindjárt neki is lát megvalósítani, míg van elég ereje hozzá. Kortyol még egy nagyot a pohárból, mert kár lenne ott hagyni azt a különleges nedűt, majd feláll és kezet nyújt Zammiriának.*
-Köszönöm, ez sokat jelent nekem. Bizonyosan találkozunk még, ha máshogyan nem, hát eljövök látogatóba. *Ha kezet fogtak távozóra is fogja.*
-A mai estét még itt töltöm, reggel pedig távozom. Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt dolgozhattam. Minden jót, sok szerencsét kívánok, bár úgy tapasztaltam, arra neked nincsen szükséged. *Mosolyodik el, hiszen itt a kikötőben nem akármilyen adottságok szükségesek ahhoz, hogy egy ilyen helyet üzemeltessen valaki.*
*Miután megkapja azt az igazán testes és szokatlan italt, meglötyköli a pohárban.*
-Nem láttam még a pultban, ez biztos valami új. *Kortyol bele, mert nem szeretné csak úgy meghúzni, aztán mikor kiderül, hogy valami különleges gyomorkeserű, chilivel ízesítve, sugárban köpné a főnökasszony képébe. ~Biztos nem megtréfálni akar. Bár neki is kell valamikor szórakozni. ~ Szerencsére nem ez a helyzet és kellemes maró aroma csordogál le a torkán. Mintha valami különleges és ismerős íze lenne, de hirtelen meg nem mondaná, hogy mi van benne. Majd belefog a mondanivalóba és kiszalad a száján minden, mint a vízfolyás, csak aztán vesz mély levegőt és várja a hatást. Nem is csalódik, örömmel tölti el, hogy jó alkalmazottnak lesz titulálva, minden pultos ezt akarja hallani.*
-Ez nagyon kedves tőled. Én is ebben reménykedem. *Hiszen, ha nem tenné, nem hagyna itt egy ilyen remek munkahelyet. Az viszont egészen másfajta munka, amikor az embernek nem parancsol senki, csupán a saját szerencséjének kovácsa. Már többször hallotta a szerzetesektől, hogy micsoda öröm nézni, ahogy hajt a tavaszi búza, mikor pedig meglesz a kemény munka eredménye, boldogság learatni. ~Talán csak megcsömörlöttem a sok részeges embertől. ~ Úgy véli, nem ártana neki egy kis nyugalom, madárcsicsergés, halbűztől mentes levegő. Ekkor a nő feláll, és az asztalához sétál, majd egy szütyőt nyom a kezébe. A meglepettségtől meg sem tud szólalni. *
-Öh… igen, ez, ez nagyon figyelmes és gyors volt, köszönöm. *Őszintén örül, bár vannak bizonyos aggodalmai, amelyek nehéz kövekként húzzák lefelé a padló felé. Ám, hogy ez ilyen simán és gyorsan ment, egy újabb lendületet ad az elhatározásnak és mindjárt neki is lát megvalósítani, míg van elég ereje hozzá. Kortyol még egy nagyot a pohárból, mert kár lenne ott hagyni azt a különleges nedűt, majd feláll és kezet nyújt Zammiriának.*
-Köszönöm, ez sokat jelent nekem. Bizonyosan találkozunk még, ha máshogyan nem, hát eljövök látogatóba. *Ha kezet fogtak távozóra is fogja.*
-A mai estét még itt töltöm, reggel pedig távozom. Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt dolgozhattam. Minden jót, sok szerencsét kívánok, bár úgy tapasztaltam, arra neked nincsen szükséged. *Mosolyodik el, hiszen itt a kikötőben nem akármilyen adottságok szükségesek ahhoz, hogy egy ilyen helyet üzemeltessen valaki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 411-430