Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-15 21:48:30
Üzenet elküldve: 2019-09-15 21:48:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* A kertről beszélnek miközben a helyet szemlélik. Kíváncsi lett, hogy mégis milyen lehet az a hely.*
– Kíváncsivá tettél a kerttel kapcsolatban. Majd ha lesz rá időnk szívesen megnézném a helyet.* Szerszámok már vannak oda készítve és Darelld fel is vesz két szép nagy kalapácsot. Wrexan nézi, ahogyan a másik dobálja, ő inkább nem próbálkozik ilyesmivel.*
– Igen csináljuk a mennyezetig. Ha te csinálod azt a részt, akkor én meg majd ezt.* Válaszolja és meglengeti a kalapácsát a kezében. Tény, hogy nem bontó kalapács, de most ez is tökéletes lesz. Nekilát a fiú és munka közben válaszol Darelldnek. Kicsit megemeli a hangját, hogy az ütemes zajban is jól lehessen hallani.*
– Az úgy volt, hogy anyám hosszú betegség után meghalt, nem rég. Szinte egész gyermek korom azzal telt, hogy ápoltam szegényt. Apám el akarta hagyni az akkori lakóhelyünket. Pirtianesből jöttem egyébként. Aztán szegény atyám, hogy legyen pénzünk csatlakozott valami ellenálló bandához. Néhány kereskedelmi szállítmányra rátették a kezüket. Csak a banda vérszemet kapott és közönséges banditákká vállak. Ott elég erős a városi őrség hamar elfogták a mohó martalócokat. Nyilvánosan kivégezték őket, köztük volt az apám is. Engem megkínoztak, de mivel nem tudtam semmit a dologról, ezért elengedtek. Csak a házunkat foglalták le. Munkás szálláson laktam és egy bányában dolgoztam, aztán egy este megjelent egy ismeretlen férfi. Azt mondta még az apám bízta meg, hogy szerezzen egy birtokot ahova elköltözhetünk. Hozta magával az iratokat is. Segített kijutni a városból és én egy karavánnal idejöttem. Sajnos a birtokot nem kaptam meg mivel felmerültek plusz költségek. Munkát kellett keresnem és sokan azt mondták, hogy itt mindig akad. Így hát idejöttem. Ma reggel épp egy ládán vártam, hogy beinduljon az élet a kikötőben és valahova beálljak dokk munkásnak. Ralas szinte belém botlott és aztán beszélni kezdtünk. Munkát ajánlott nekem. Telebeszélte a fejem mindenféle okossággal. Még arra is rávett, hogy beosonjak a világítótoronyba. Most pedig itt vagyok és dolgozok, hogy legyen pénzem megvenni a birtokomat.* Ezzel befejezi az ő rövid életútját. Közben azért jár a keze is. Lassan egy kisebb pórfelhőben dolgozhatnak.*
– Igazából elégé tudatlan vagyok! Még szerencsém is van, hogy pont Ralas úrba botlottam. Másvalaki lehet, hogy csúnyán átvert volna.* Eszébe jut, hogy milyen nehezen jött rá, hogy itt mivel is foglalkoznak. Most csöndben marad egy kicsit, hogy Darelld is meg tudja emészteni a hallottakat. Na meg ő is belevész az emlékeibe egy kicsit.*
* A kertről beszélnek miközben a helyet szemlélik. Kíváncsi lett, hogy mégis milyen lehet az a hely.*
– Kíváncsivá tettél a kerttel kapcsolatban. Majd ha lesz rá időnk szívesen megnézném a helyet.* Szerszámok már vannak oda készítve és Darelld fel is vesz két szép nagy kalapácsot. Wrexan nézi, ahogyan a másik dobálja, ő inkább nem próbálkozik ilyesmivel.*
– Igen csináljuk a mennyezetig. Ha te csinálod azt a részt, akkor én meg majd ezt.* Válaszolja és meglengeti a kalapácsát a kezében. Tény, hogy nem bontó kalapács, de most ez is tökéletes lesz. Nekilát a fiú és munka közben válaszol Darelldnek. Kicsit megemeli a hangját, hogy az ütemes zajban is jól lehessen hallani.*
– Az úgy volt, hogy anyám hosszú betegség után meghalt, nem rég. Szinte egész gyermek korom azzal telt, hogy ápoltam szegényt. Apám el akarta hagyni az akkori lakóhelyünket. Pirtianesből jöttem egyébként. Aztán szegény atyám, hogy legyen pénzünk csatlakozott valami ellenálló bandához. Néhány kereskedelmi szállítmányra rátették a kezüket. Csak a banda vérszemet kapott és közönséges banditákká vállak. Ott elég erős a városi őrség hamar elfogták a mohó martalócokat. Nyilvánosan kivégezték őket, köztük volt az apám is. Engem megkínoztak, de mivel nem tudtam semmit a dologról, ezért elengedtek. Csak a házunkat foglalták le. Munkás szálláson laktam és egy bányában dolgoztam, aztán egy este megjelent egy ismeretlen férfi. Azt mondta még az apám bízta meg, hogy szerezzen egy birtokot ahova elköltözhetünk. Hozta magával az iratokat is. Segített kijutni a városból és én egy karavánnal idejöttem. Sajnos a birtokot nem kaptam meg mivel felmerültek plusz költségek. Munkát kellett keresnem és sokan azt mondták, hogy itt mindig akad. Így hát idejöttem. Ma reggel épp egy ládán vártam, hogy beinduljon az élet a kikötőben és valahova beálljak dokk munkásnak. Ralas szinte belém botlott és aztán beszélni kezdtünk. Munkát ajánlott nekem. Telebeszélte a fejem mindenféle okossággal. Még arra is rávett, hogy beosonjak a világítótoronyba. Most pedig itt vagyok és dolgozok, hogy legyen pénzem megvenni a birtokomat.* Ezzel befejezi az ő rövid életútját. Közben azért jár a keze is. Lassan egy kisebb pórfelhőben dolgozhatnak.*
– Igazából elégé tudatlan vagyok! Még szerencsém is van, hogy pont Ralas úrba botlottam. Másvalaki lehet, hogy csúnyán átvert volna.* Eszébe jut, hogy milyen nehezen jött rá, hogy itt mivel is foglalkoznak. Most csöndben marad egy kicsit, hogy Darelld is meg tudja emészteni a hallottakat. Na meg ő is belevész az emlékeibe egy kicsit.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-15 17:40:48
Üzenet elküldve: 2019-09-15 17:40:48
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Wrexan talán a lényegre tapint, talán nem, ez egyelőre nem derül ki. Bár szimpatikus számára a kölyök, nem szokott megnyílni, s ezen a szokásán bizony egyelőre változtatni nem fog, talán idővel.*
- A vezetés szerencsére nagyra törő tervekkel rendelkeznek, emellett igyekeznek figyelni a beosztottak igényeire is. *Mosolyodik el bólintva, miközben már a Wrexan által mutatott falazatot figyeli, valamint a padlóra is letekint. Felpillant.*
- Pedig igen hasznos hely, kimondottan megnyugtató kint ülni és csak merengeni a dús növényzet sűrűjében. Az emberek nem igazán használják, talán csinálhatnánk neki nagyobb reklámot. *Tanakodik csak úgy.*
- Essünk neki! *Sóhajt fel, majd az egyébként már odakészített szerszámok közül kiválaszt két nehezebb kalapácsot. Mélán mosolyogva fordítja át levegőben feldobva azt, s elkapva a fejénél.*
- Ugyan nem ezt a célt szolgálja, de talán megteszi. *Kacsint Wrexanra.* A szemben lévő falnál kezdem. Egészen a mennyezetig verjük le? *Kérdezi, valóban szeretne a kölyökre hagyatkozni.*
- Mondd csak Wrexan, te hogyan keveredtél ide hozzánk? *kérdezi két puffanás között egy pillanatnyi szünetet tartva.* Mármint, azt be kell vallani, hogy nem szokványos helyre érkeztél, mármint nem feltétlenül hozzád illő, ha érted, mire gondolok. *Nem akar félreérthetően fogalmazni, épp ezért csak óvatosan kérdez. Kérdése nem bántó, nem annak szánja, a kölyök nyilván tudja, hogy mire akar kilyukadni és, hogy Darelld sokkal inkább a múltjára és a jövőjére kíváncsi, ha nem is a körülményekre.*
*Wrexan talán a lényegre tapint, talán nem, ez egyelőre nem derül ki. Bár szimpatikus számára a kölyök, nem szokott megnyílni, s ezen a szokásán bizony egyelőre változtatni nem fog, talán idővel.*
- A vezetés szerencsére nagyra törő tervekkel rendelkeznek, emellett igyekeznek figyelni a beosztottak igényeire is. *Mosolyodik el bólintva, miközben már a Wrexan által mutatott falazatot figyeli, valamint a padlóra is letekint. Felpillant.*
- Pedig igen hasznos hely, kimondottan megnyugtató kint ülni és csak merengeni a dús növényzet sűrűjében. Az emberek nem igazán használják, talán csinálhatnánk neki nagyobb reklámot. *Tanakodik csak úgy.*
- Essünk neki! *Sóhajt fel, majd az egyébként már odakészített szerszámok közül kiválaszt két nehezebb kalapácsot. Mélán mosolyogva fordítja át levegőben feldobva azt, s elkapva a fejénél.*
- Ugyan nem ezt a célt szolgálja, de talán megteszi. *Kacsint Wrexanra.* A szemben lévő falnál kezdem. Egészen a mennyezetig verjük le? *Kérdezi, valóban szeretne a kölyökre hagyatkozni.*
- Mondd csak Wrexan, te hogyan keveredtél ide hozzánk? *kérdezi két puffanás között egy pillanatnyi szünetet tartva.* Mármint, azt be kell vallani, hogy nem szokványos helyre érkeztél, mármint nem feltétlenül hozzád illő, ha érted, mire gondolok. *Nem akar félreérthetően fogalmazni, épp ezért csak óvatosan kérdez. Kérdése nem bántó, nem annak szánja, a kölyök nyilván tudja, hogy mire akar kilyukadni és, hogy Darelld sokkal inkább a múltjára és a jövőjére kíváncsi, ha nem is a körülményekre.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-14 19:04:09
Üzenet elküldve: 2019-09-14 19:04:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lágyan játszik ujjbegyeivel húrjain a Zenész, kellemes feszültséget keltő akkordokat pendít meg szimfóniájuk alaptémájaként, mely most még csendesen búvik meg a lassanként építkező muzsikában, de a végén lehetséges, hogy Zammiria dalra fakad. Még a levegő is hevülni kezd körülöttük, meleg leheletük megsűrűsödik, bőrük átmelegszik, a szikrák ott pattognak a szobában, miriád apró fénypászmát villantva fel. Tiltott dolog ez itt és most. Nem szabadna falakat átmászni, és engedni a test csábításának. De itt és most ezt nem akarja figyelembe venni, nem csupán a pillanatnyi fellángolás miatt. Úgy érzi, többet veszítenének, mint nyernének, ha görcsösen ragaszkodna saját szabályához. Ettől még nem törölte el, feltételt is szab hamarosan, kapcsolatuk kitudódását szeretné továbbra is elkerülni.
Folytatja a fül harapdálását, mikor megérzi a biztatást, legalább arra a néhány pillanatra, míg Ralas hozzáhajol. A huncut arcjátékon enyhén mosolyog, nem azért, mert nem szórakoztatja, hanem mert vágyai már sóvárgássá érnek. Szereti Ralas érintését, mely mindig felkorbácsolja, különösen, ha olyan nem szokványos helyeken simít rajta végig, mint meztelen hátsója. Halk hang képződik torkában elégedettsége jeleként, egy kissé türelmetlenebbekké válnak ujjai. Enged a bőröv, és kihúzza az ing alját a nadrágból, mikor rámarkol a férfi, s ő elégedetten harapja a levegőt, ekkor már az ing gombjaival hadakozik. Két csók még érheti a ragyogóan fehér szövet alól feltárulkozó mellkast, aztán Ralas ajkainak enged. A bog nyitját kereső érintésre most ő mosolyog bele a csókba, és végigszalad testén a bizsergés minden apró szándékos vagy véletlen érintésre keblén, mely hetykére mered.*
- Keresel valamit?
*Suttog csipkelődőn, de talán válaszra sincs idő, olthatatlan szenvedélyét csókban közli, Ralast a nyakán átkarolva húzza magához, keblét és csípőjét nekidörzsöli, de valójában érezni szeretné már minden porcikájával. Tán Ralas keze is kettejük közé szorul, ám Zammiria a fogáson hamarosan enged, és bár nyelve kalandra indul a csókolózásban, helyet hagy maguk között, hogy a mellényt, majd az inget is lesegítse és letegye a szék támlájára. Ezt már nehezebben követi figyelmével, többször is megemeli a ruhadarabokat és keresi a biztonságos támaszt nekik, de odanézni már nem igazán akar. A nadrág marad egyedül, de megoldott övvel már csak egy-két gombon kell segíteni, hogy engedjen az anyag.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.14 19:07:08
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lágyan játszik ujjbegyeivel húrjain a Zenész, kellemes feszültséget keltő akkordokat pendít meg szimfóniájuk alaptémájaként, mely most még csendesen búvik meg a lassanként építkező muzsikában, de a végén lehetséges, hogy Zammiria dalra fakad. Még a levegő is hevülni kezd körülöttük, meleg leheletük megsűrűsödik, bőrük átmelegszik, a szikrák ott pattognak a szobában, miriád apró fénypászmát villantva fel. Tiltott dolog ez itt és most. Nem szabadna falakat átmászni, és engedni a test csábításának. De itt és most ezt nem akarja figyelembe venni, nem csupán a pillanatnyi fellángolás miatt. Úgy érzi, többet veszítenének, mint nyernének, ha görcsösen ragaszkodna saját szabályához. Ettől még nem törölte el, feltételt is szab hamarosan, kapcsolatuk kitudódását szeretné továbbra is elkerülni.
Folytatja a fül harapdálását, mikor megérzi a biztatást, legalább arra a néhány pillanatra, míg Ralas hozzáhajol. A huncut arcjátékon enyhén mosolyog, nem azért, mert nem szórakoztatja, hanem mert vágyai már sóvárgássá érnek. Szereti Ralas érintését, mely mindig felkorbácsolja, különösen, ha olyan nem szokványos helyeken simít rajta végig, mint meztelen hátsója. Halk hang képződik torkában elégedettsége jeleként, egy kissé türelmetlenebbekké válnak ujjai. Enged a bőröv, és kihúzza az ing alját a nadrágból, mikor rámarkol a férfi, s ő elégedetten harapja a levegőt, ekkor már az ing gombjaival hadakozik. Két csók még érheti a ragyogóan fehér szövet alól feltárulkozó mellkast, aztán Ralas ajkainak enged. A bog nyitját kereső érintésre most ő mosolyog bele a csókba, és végigszalad testén a bizsergés minden apró szándékos vagy véletlen érintésre keblén, mely hetykére mered.*
- Keresel valamit?
*Suttog csipkelődőn, de talán válaszra sincs idő, olthatatlan szenvedélyét csókban közli, Ralast a nyakán átkarolva húzza magához, keblét és csípőjét nekidörzsöli, de valójában érezni szeretné már minden porcikájával. Tán Ralas keze is kettejük közé szorul, ám Zammiria a fogáson hamarosan enged, és bár nyelve kalandra indul a csókolózásban, helyet hagy maguk között, hogy a mellényt, majd az inget is lesegítse és letegye a szék támlájára. Ezt már nehezebben követi figyelmével, többször is megemeli a ruhadarabokat és keresi a biztonságos támaszt nekik, de odanézni már nem igazán akar. A nadrág marad egyedül, de megoldott övvel már csak egy-két gombon kell segíteni, hogy engedjen az anyag.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.14 19:07:08
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-13 17:04:02
Üzenet elküldve: 2019-09-13 17:04:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* Talán mintha elég szomorúnak hangzana a férfi. Az eddigi beszéde alapján mintha, nem lenne elégedett. Nem is olyan rég, mintha azt említette volna, hogy nem helyezze a munkát a számára fontos emberek elé. Lehet, hogy hiányzik a férfi életéből egy kedves, netán a család. Nem tudja, hogy mit hagyott hátra Darelld, de az ilyenbe már tényleg nem szeret vájkálni. Még lesz ideje megismernie a másikat ha együtt dolgoznak. Majd idővel kiderülnek dolgok és akkor talán jobban megérti a helyzetet. Most viszont munka van. Választ kap a kérdésre, ami talán felesleges is volt.*
– Igen azt én is észre vettem, hogy nem csak üldögél. Zammiria kisasszonyt még nem ismerem annyira, de eddig úgy tűnik, hogy nagyon kedves.* Közben megérkeznek a kiéget szobába. Hát meg kell hagyni, hogy nem túl fényes a helyzet. A falakat rendesen megviselte a tűz. Kormosak és repedtek. A padlóra is ráfér egy kis javítás. ~ A főnök asszony csak egy kis javítást említett. Ez kicsivel többnek tűnik annál.~ Elég furcsán néz, mikor a kertet megemlíti Darelld.*
– Még nem láttam, sőt eddig nem is tudtam róla, hogy itt ilyen is van.* A férfi olyan udvarias, hogy előre engedi az ajtónál. Bentről megnézve se lesz jobb a helyzet.*
– Hát ezzel lesz mit csinálni. Szerintem a jelenlegi vakolatot le kéne verni. Egyrészről, mert elég rossz állapotban van. Másrészről meg a koromnak szaga van. Részemről szerintem a padlót a fal megcsinálása utánra kéne hagyni. Aztán ha is kész, akkor majd berendezzük. Akár hogyan is nézem ez szerintem nem egy napos munka lesz. Ha nem verjük le, csak megfoltozzuk a falat, akkor is hagyni kéne száradni egy kicsit és csak utána festeni. A többi utána már haladósabbnak tűnik.* Ezzel elmondja a saját véleményét, bár nem járatos az építkezés témájában. Kíváncsian várja, hogy mit felel Darelld erre.*
* Talán mintha elég szomorúnak hangzana a férfi. Az eddigi beszéde alapján mintha, nem lenne elégedett. Nem is olyan rég, mintha azt említette volna, hogy nem helyezze a munkát a számára fontos emberek elé. Lehet, hogy hiányzik a férfi életéből egy kedves, netán a család. Nem tudja, hogy mit hagyott hátra Darelld, de az ilyenbe már tényleg nem szeret vájkálni. Még lesz ideje megismernie a másikat ha együtt dolgoznak. Majd idővel kiderülnek dolgok és akkor talán jobban megérti a helyzetet. Most viszont munka van. Választ kap a kérdésre, ami talán felesleges is volt.*
– Igen azt én is észre vettem, hogy nem csak üldögél. Zammiria kisasszonyt még nem ismerem annyira, de eddig úgy tűnik, hogy nagyon kedves.* Közben megérkeznek a kiéget szobába. Hát meg kell hagyni, hogy nem túl fényes a helyzet. A falakat rendesen megviselte a tűz. Kormosak és repedtek. A padlóra is ráfér egy kis javítás. ~ A főnök asszony csak egy kis javítást említett. Ez kicsivel többnek tűnik annál.~ Elég furcsán néz, mikor a kertet megemlíti Darelld.*
– Még nem láttam, sőt eddig nem is tudtam róla, hogy itt ilyen is van.* A férfi olyan udvarias, hogy előre engedi az ajtónál. Bentről megnézve se lesz jobb a helyzet.*
– Hát ezzel lesz mit csinálni. Szerintem a jelenlegi vakolatot le kéne verni. Egyrészről, mert elég rossz állapotban van. Másrészről meg a koromnak szaga van. Részemről szerintem a padlót a fal megcsinálása utánra kéne hagyni. Aztán ha is kész, akkor majd berendezzük. Akár hogyan is nézem ez szerintem nem egy napos munka lesz. Ha nem verjük le, csak megfoltozzuk a falat, akkor is hagyni kéne száradni egy kicsit és csak utána festeni. A többi utána már haladósabbnak tűnik.* Ezzel elmondja a saját véleményét, bár nem járatos az építkezés témájában. Kíváncsian várja, hogy mit felel Darelld erre.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-13 13:02:40
Üzenet elküldve: 2019-09-13 13:02:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Bólogatva figyel Wrexanra. Egyesek valóban azt érezhetik, hogy belépve elhagyják a kikötő züllött és koszlott világát. Sajátos miliője van a helynek. Bár a sötétítő függönyök a külvilág kizárását, illetve azt a célt is szolgálják pont, hogy a vendég időérzékét elveszítve vesse bele magát az élet habzsolásába, önkéntelenül is hozzájárulhat ahhoz, hogy külön világként érzékelje.*
- Nem ismersz még, Wrexan. *Jegyzi meg csendesen, miközben feláll. Hogy jó irányba-e, vagy rosszba, megítélés kérdése. Darelld talán nem veszített el semmit, csupán valami kiveszett belőle. Olykor elgondolkodik azon, hogy túl komoly, hogy nem engedi el magát, egész nap jár, s kel, kizárólag a feladatára koncentrálva, holott korábban ehhez képest más is kitöltötte életét.*
- Sok mindent magam mögött hagytam, bizonyára a sors akarta így, de nem mindig voltam ilyen. *Nem tudja miért nyílik meg kicsit ez a kulcsra zárt láda. Talán a férfi egyszerűsége és őszinte kérdései, kijelentései azok, amik előhozzák belőle, nem szokása. Megvonja a vállát, majd kilép a konyha területéről és az iroda felé tart.*
- A pontos célját nem ismerem még, de azt gondolom úgy kellene berendeznünk, hogy alkalmas legyen idegenek fogadására is. Ahogy láthattad, Ralas úr egyébként sem az az irodában ülő fajta, jórészt kint mozog a vendégek között, azonban pontosan ezért alkalmasnak kell lennie, hogy egy kicsit elvonulhasson, ha úgy tetszik megpihenhessen. *Magyarázza, miközben kezével ösztönösen is mutatja az irányt.* Erre. Természetesen Zammiria kisasszony irodája is rendelkezésre áll, épp ezért megosztva végzik a feladatokat és a tárgyalásokat, igaz, sokszor inkább közösen döntenek mindenről. Érdekes egy vezetőpáros. *Mereng el egy pillanatra, de ez nem megkérdőjelezése a dolgoknak, csupán egy felvetés.*
- Ez lesz az. *Mutat a kissé kormos ajtóra, a folyosó már többnyire rendben van, hiszen a személyzet hosszú ideig takarította. Belöki az ajtót. Egy teljesen üres, ablak nélküli téglalap alakú helyiség tárul szemeik elé. Az ajtó előtt a fapadlón, kiégett rés, a falon, hőtől lepattogzott vakolat, néhol repedés, a mennyezeten keresztül húzódó gerendák egy része megpörkölődött, de nem égett meg. Az iroda inkább széles, mint hosszú. Az ajtótól előre rövidebb a távolság, mint a falig, körülbelül a téglalap jobb alsó sarkába nyithattak be, a nagyobb terület jórészt balra terül el.*
- A belső kertünket láttad már? *Jut eszébe hirtelen, bár Wrexan nem az a filozofálós fajta, mégis megemlíti.* Ha itt végeztünk, megmutatom neked, kiváló a pihenésre, tervezgetésre. *Biccent mosolyogva.* Most menjünk be, mérjük fel a helyet és, hogy mire van szükség. *Nyújtja előre a kezét, hogy Wrexant beengedje.*
*Bólogatva figyel Wrexanra. Egyesek valóban azt érezhetik, hogy belépve elhagyják a kikötő züllött és koszlott világát. Sajátos miliője van a helynek. Bár a sötétítő függönyök a külvilág kizárását, illetve azt a célt is szolgálják pont, hogy a vendég időérzékét elveszítve vesse bele magát az élet habzsolásába, önkéntelenül is hozzájárulhat ahhoz, hogy külön világként érzékelje.*
- Nem ismersz még, Wrexan. *Jegyzi meg csendesen, miközben feláll. Hogy jó irányba-e, vagy rosszba, megítélés kérdése. Darelld talán nem veszített el semmit, csupán valami kiveszett belőle. Olykor elgondolkodik azon, hogy túl komoly, hogy nem engedi el magát, egész nap jár, s kel, kizárólag a feladatára koncentrálva, holott korábban ehhez képest más is kitöltötte életét.*
- Sok mindent magam mögött hagytam, bizonyára a sors akarta így, de nem mindig voltam ilyen. *Nem tudja miért nyílik meg kicsit ez a kulcsra zárt láda. Talán a férfi egyszerűsége és őszinte kérdései, kijelentései azok, amik előhozzák belőle, nem szokása. Megvonja a vállát, majd kilép a konyha területéről és az iroda felé tart.*
- A pontos célját nem ismerem még, de azt gondolom úgy kellene berendeznünk, hogy alkalmas legyen idegenek fogadására is. Ahogy láthattad, Ralas úr egyébként sem az az irodában ülő fajta, jórészt kint mozog a vendégek között, azonban pontosan ezért alkalmasnak kell lennie, hogy egy kicsit elvonulhasson, ha úgy tetszik megpihenhessen. *Magyarázza, miközben kezével ösztönösen is mutatja az irányt.* Erre. Természetesen Zammiria kisasszony irodája is rendelkezésre áll, épp ezért megosztva végzik a feladatokat és a tárgyalásokat, igaz, sokszor inkább közösen döntenek mindenről. Érdekes egy vezetőpáros. *Mereng el egy pillanatra, de ez nem megkérdőjelezése a dolgoknak, csupán egy felvetés.*
- Ez lesz az. *Mutat a kissé kormos ajtóra, a folyosó már többnyire rendben van, hiszen a személyzet hosszú ideig takarította. Belöki az ajtót. Egy teljesen üres, ablak nélküli téglalap alakú helyiség tárul szemeik elé. Az ajtó előtt a fapadlón, kiégett rés, a falon, hőtől lepattogzott vakolat, néhol repedés, a mennyezeten keresztül húzódó gerendák egy része megpörkölődött, de nem égett meg. Az iroda inkább széles, mint hosszú. Az ajtótól előre rövidebb a távolság, mint a falig, körülbelül a téglalap jobb alsó sarkába nyithattak be, a nagyobb terület jórészt balra terül el.*
- A belső kertünket láttad már? *Jut eszébe hirtelen, bár Wrexan nem az a filozofálós fajta, mégis megemlíti.* Ha itt végeztünk, megmutatom neked, kiváló a pihenésre, tervezgetésre. *Biccent mosolyogva.* Most menjünk be, mérjük fel a helyet és, hogy mire van szükség. *Nyújtja előre a kezét, hogy Wrexant beengedje.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-12 21:53:35
Üzenet elküldve: 2019-09-12 21:53:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* Azt mondják neki, hogy rászolgált a bizalomra. Hát ő nem ellenkezik ezzel kapcsolatban. Egy bólintással jelzi, hogy megértette a dolgot. Talán felesleges is lenne több szót elpazarolni rá. Lehet valami abban, amit Darelld mond, mert itt még nem tapasztalta azt amit kint. Mióta bejött ide, mintha már nem is a kikötőben lenne.*
– Ez igaz is lehet, mert mióta bejöttem ide olyan érzésem van, mintha már nem is a kikötőben lennék.* Arra hogy milyen hatással van az emberek a kikötő, azt nem tudná még megmondani. Ha ő maga meg is változott, akkor az Ralas érdeme volt és nem a helyé.*
– Lehet, hogy megváltoztatja az embert, bár én még csak most jöttem ide, nem tudnék erre érdemi választ adni. Mondjuk szerintem téged jó irányba mozdított el.* Mondja ezt úgy, hogy még csak rövid ideje ismeri a másikat. Aztán kap egy hátba veregetést meg egy jó tanácsot.*
– Hát engem nem vár senki haza, szóval ezzel nincs problémám.* Ezzel úgy látszik a beszélgetésüknek vége. Darelld indulásra ösztökéli a fiút. Ő is megköszöni az ételt és indul el a férfival az irodához. Jó maga degeszre ette magát, szóval azt se bánná ha nem enne ma már többet. Ilyen mennyiségű ételt amit itt egy étkezésre megevett azt otthon jó ha egy nap alatt fogyasztotta el. Az utolsó megjegyzésre nem reagál. Nem fog még egy kis munkától kifeküdni, bár azt se tagadja, hogy nem fáradt el. Megmutatja, hogy ő bizony terhelhető. Útközben rákérdez valamire, ami érdekelné a berendezés szempontjából.*
– Ebben az irodában, amit berendezünk, Ralas úr fog idegenek fogadni vagy arra külön helységet használ.
* Azt mondják neki, hogy rászolgált a bizalomra. Hát ő nem ellenkezik ezzel kapcsolatban. Egy bólintással jelzi, hogy megértette a dolgot. Talán felesleges is lenne több szót elpazarolni rá. Lehet valami abban, amit Darelld mond, mert itt még nem tapasztalta azt amit kint. Mióta bejött ide, mintha már nem is a kikötőben lenne.*
– Ez igaz is lehet, mert mióta bejöttem ide olyan érzésem van, mintha már nem is a kikötőben lennék.* Arra hogy milyen hatással van az emberek a kikötő, azt nem tudná még megmondani. Ha ő maga meg is változott, akkor az Ralas érdeme volt és nem a helyé.*
– Lehet, hogy megváltoztatja az embert, bár én még csak most jöttem ide, nem tudnék erre érdemi választ adni. Mondjuk szerintem téged jó irányba mozdított el.* Mondja ezt úgy, hogy még csak rövid ideje ismeri a másikat. Aztán kap egy hátba veregetést meg egy jó tanácsot.*
– Hát engem nem vár senki haza, szóval ezzel nincs problémám.* Ezzel úgy látszik a beszélgetésüknek vége. Darelld indulásra ösztökéli a fiút. Ő is megköszöni az ételt és indul el a férfival az irodához. Jó maga degeszre ette magát, szóval azt se bánná ha nem enne ma már többet. Ilyen mennyiségű ételt amit itt egy étkezésre megevett azt otthon jó ha egy nap alatt fogyasztotta el. Az utolsó megjegyzésre nem reagál. Nem fog még egy kis munkától kifeküdni, bár azt se tagadja, hogy nem fáradt el. Megmutatja, hogy ő bizony terhelhető. Útközben rákérdez valamire, ami érdekelné a berendezés szempontjából.*
– Ebben az irodában, amit berendezünk, Ralas úr fog idegenek fogadni vagy arra külön helységet használ.
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-12 17:30:34
Üzenet elküldve: 2019-09-12 17:30:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Nem jellemző rá, most mégis úgy hessegeti el azt a köszönömöt orra elől, mintha méltatlan lenne rá. Valójában Darelld az is.*
- Rászolgáltál, légy büszke rá. *Jegyzi meg, aztán az utolsó falat kenyerét bekapva morfondírozik el. Talán már az iroda körötti munkálatok, vagy a következő napi szolgálatszervezés körül forognak gondolatai.*
- vannak jó... és természetesen vannak rossz, hányattatott pillanatok is, ez valójában már inkább a kikötő sajátossága, mint magáé a Sellőházé. Fogalmazzunk úgy, hogy ez egy kis burokba zárt világ... status qou a harcterek között. Persze valójában szélsőséges példával éltem. *Hümment, aztán iszok egy kortyot, bár már nem szomjas, azonban poharát is kiüríti.*
- A kikötő sokakat megváltoztat, van, kit jó irányba, s van kit rossz felé. Magam még nem jöttem rá, hogy merre, bizonyára én is részesültem rejtett kegyeiből. *Dörgöli meg halántékát és a távolba réved, mintha keresne valamit, vagy valakit.*
- Sokszor elragadja a munka heve az embert... akkor is, ha esetleg várja valaki haza... ebbe a hibába se ess, fiatal barátom. *Mosolyodik el, s egy pillanatra hátba veregeti, ha az ifjú nem húzódik el. Azt gondolja kerültek már ilyen viszonyba.*
- Nagyszerű... akkor... végtére is akár indulhatunk, ha elkészültél. *Bólint, közben kezével int a tányérok felé.*
- Köszönjük, nagyon finom volt. *Dicséri meg a szakácsot.* Későn fogunk vacsorázni... ha egyáltalán vacsorának lehet majd nevezni. *Folytatja tovább, mondatának utolsó része sokkal inkább Wrexannak szól.*
- Már persze, ha ifjú barátunk bírja még az iramot... azért kisajtolni sem akarom az összes erőt belőled. *Kacsint egyet, majd, ha Wrexan is úgy gondolja feláll és a kijárat felé indul, hogy a felújítandó irodába térjenek.*
*Nem jellemző rá, most mégis úgy hessegeti el azt a köszönömöt orra elől, mintha méltatlan lenne rá. Valójában Darelld az is.*
- Rászolgáltál, légy büszke rá. *Jegyzi meg, aztán az utolsó falat kenyerét bekapva morfondírozik el. Talán már az iroda körötti munkálatok, vagy a következő napi szolgálatszervezés körül forognak gondolatai.*
- vannak jó... és természetesen vannak rossz, hányattatott pillanatok is, ez valójában már inkább a kikötő sajátossága, mint magáé a Sellőházé. Fogalmazzunk úgy, hogy ez egy kis burokba zárt világ... status qou a harcterek között. Persze valójában szélsőséges példával éltem. *Hümment, aztán iszok egy kortyot, bár már nem szomjas, azonban poharát is kiüríti.*
- A kikötő sokakat megváltoztat, van, kit jó irányba, s van kit rossz felé. Magam még nem jöttem rá, hogy merre, bizonyára én is részesültem rejtett kegyeiből. *Dörgöli meg halántékát és a távolba réved, mintha keresne valamit, vagy valakit.*
- Sokszor elragadja a munka heve az embert... akkor is, ha esetleg várja valaki haza... ebbe a hibába se ess, fiatal barátom. *Mosolyodik el, s egy pillanatra hátba veregeti, ha az ifjú nem húzódik el. Azt gondolja kerültek már ilyen viszonyba.*
- Nagyszerű... akkor... végtére is akár indulhatunk, ha elkészültél. *Bólint, közben kezével int a tányérok felé.*
- Köszönjük, nagyon finom volt. *Dicséri meg a szakácsot.* Későn fogunk vacsorázni... ha egyáltalán vacsorának lehet majd nevezni. *Folytatja tovább, mondatának utolsó része sokkal inkább Wrexannak szól.*
- Már persze, ha ifjú barátunk bírja még az iramot... azért kisajtolni sem akarom az összes erőt belőled. *Kacsint egyet, majd, ha Wrexan is úgy gondolja feláll és a kijárat felé indul, hogy a felújítandó irodába térjenek.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-12 16:26:08
Üzenet elküldve: 2019-09-12 16:26:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* Úgy látszik Darelld is osztja a véleményét az anyagok terén. Az elismerés, hogy egyedül is merné hagyni jól esik számára, viszont nem felejti el, hogy ez már egyben felelősség is.*
– Köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem.* Aztán kiderül, hogy a férfi volt alkalmazottja egyben az előző tulajdonos is volt.*
– Ohh! Így már értem a dolgot.* Válaszolja neki. Talán ez a sok múltról való beszéd felébreszt Darelldben valamit, mert mintha nem lenne olyan őszinte a mosolya. A fiú jól tudja, hogy nem éri meg ilyenkor faggatni a másikat. Ha el akarja akkor el is fogja mondani, ha nem akkor meg minek kérdezősködni. Jelen esetben témát váltanak. Az elhangzottakra Wrexan értettlenül néz.*
– Tényleg? * Ez csak úgy kiszalad a száján. Ő maga pont beszélni nem tud a dolgokról. Inkább csinálja amit kell. Persze lehet, hogy meg kell mutatni vagy jól elmagyarázni, hogy mit kell csinálnia.*
– Igyekszem megmaradni amilyen vagyok. Ez egy nagyon jó hely. Meg kell becsülni, mert nem mindenhol van a munkásnak ilyen jó dolga. * Teljesen őszintén mondja, mivel a bányában a munka is nehezebb volt, meg az étel se volt ilyen jó. Mikor megtudja, hogy az ő elképzelése alapján fog elkészülni az iroda kicsit megdöbben. Nem a munkával lenne problémája, hanem a saját ízlésével. Nem biztos benne, hogy megállná a helyét az ő általa berendezett szoba egy nála kifinomultabb ízlésű egyén előtt. Visszakozni viszont nem fog. Végül is még azt se tudja, hogy milyen eszközök és anyagok állnak majd a rendelkezésére. Majd valamit csak kihoz belőle. Egy pár pillanat azért eltelik mielőtt válaszol.*
– Rendben legyen. Miért is ne. * Most már saját maga is kíváncsi, hogyan fogja megoldani ezt a feladatott.*
* Úgy látszik Darelld is osztja a véleményét az anyagok terén. Az elismerés, hogy egyedül is merné hagyni jól esik számára, viszont nem felejti el, hogy ez már egyben felelősség is.*
– Köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem.* Aztán kiderül, hogy a férfi volt alkalmazottja egyben az előző tulajdonos is volt.*
– Ohh! Így már értem a dolgot.* Válaszolja neki. Talán ez a sok múltról való beszéd felébreszt Darelldben valamit, mert mintha nem lenne olyan őszinte a mosolya. A fiú jól tudja, hogy nem éri meg ilyenkor faggatni a másikat. Ha el akarja akkor el is fogja mondani, ha nem akkor meg minek kérdezősködni. Jelen esetben témát váltanak. Az elhangzottakra Wrexan értettlenül néz.*
– Tényleg? * Ez csak úgy kiszalad a száján. Ő maga pont beszélni nem tud a dolgokról. Inkább csinálja amit kell. Persze lehet, hogy meg kell mutatni vagy jól elmagyarázni, hogy mit kell csinálnia.*
– Igyekszem megmaradni amilyen vagyok. Ez egy nagyon jó hely. Meg kell becsülni, mert nem mindenhol van a munkásnak ilyen jó dolga. * Teljesen őszintén mondja, mivel a bányában a munka is nehezebb volt, meg az étel se volt ilyen jó. Mikor megtudja, hogy az ő elképzelése alapján fog elkészülni az iroda kicsit megdöbben. Nem a munkával lenne problémája, hanem a saját ízlésével. Nem biztos benne, hogy megállná a helyét az ő általa berendezett szoba egy nála kifinomultabb ízlésű egyén előtt. Visszakozni viszont nem fog. Végül is még azt se tudja, hogy milyen eszközök és anyagok állnak majd a rendelkezésére. Majd valamit csak kihoz belőle. Egy pár pillanat azért eltelik mielőtt válaszol.*
– Rendben legyen. Miért is ne. * Most már saját maga is kíváncsi, hogyan fogja megoldani ezt a feladatott.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-12 15:48:00
Üzenet elküldve: 2019-09-12 15:48:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
- Egészségedre. *Biccent, majd folytatásképpen és eszegetés közben a férfira figyel. Olykor bólint egyet, olykor pedig maga is elmereng. Valóban nem lesz egyszerű dolguk.*
- Igen, attól tartok én is. Anyagot kell keverni, ami szintén nem tiszta munka. Az anyagnak száradnia kell, azonban nem kell sietnünk. Ha olykor elszólít a kötelesség, teljes bizalommal rád merem bízni, láttam már az eddigi munkáidat. *Mosolyodik el, s hangzik el ismét egy látens dicséret. Az elhangzó kérdésre előbb meglepve kapja fel a fejét, majd arra gondol, bizonyára félreérthetően fogalmazott korábban.*
- Ruarun a Sellőház előző vezetője volt, ha minden igaz, még vendégként találkozhatsz is vele. Jól fésült, idősödő, jól karbantartott úr. *Mosolyodik el.* Ralas Drayte úr tőle vásárolta meg a Sellőházat, s vett át, illetve kért meg engem, mint alkalmazottat, hogy maradjak. Alfonz hasonlóan hozzám, szintén maradt, ahogyan tulajdonképpen az egész személyzet is. *Megvonja a vállát.*
- Szeretek itt, már nem tudnám máshol elképzelni az életem, nincs mi elhívjon. *Válik keserédessé egy kicsit ez a mosoly.*
- Remek. *Tereli gyorsan el a témát, száját megtörölve és bólogatva.* Tudod, az ilyen tettrekészség és egyszerű életigenlés hiányzik manapság a fiatalokból. A sok kérdés és a világmegváltó okoskodás helyett csupán cselekedni felejtettek el, de értekezni azt kiválóan tudnak. *Komorodik el.*
- Sose változz meg, Wrexan, én mondom, még sokra viheted, akár nálunk is. De mondok jobbat! *Emeli fel ujját hátradőlve, poharát a kezébe fogva.*
- Az új irodát, a te terveid, elképzeléseid alapján fogjuk elkészíteni és berendezni, persze segítek. Mit szólsz? Nem rettensz meg egy ilyen kihívástól? *Emelkedik meg szemöldöke, miközben somolyogva kortyol poharába.*
- Egészségedre. *Biccent, majd folytatásképpen és eszegetés közben a férfira figyel. Olykor bólint egyet, olykor pedig maga is elmereng. Valóban nem lesz egyszerű dolguk.*
- Igen, attól tartok én is. Anyagot kell keverni, ami szintén nem tiszta munka. Az anyagnak száradnia kell, azonban nem kell sietnünk. Ha olykor elszólít a kötelesség, teljes bizalommal rád merem bízni, láttam már az eddigi munkáidat. *Mosolyodik el, s hangzik el ismét egy látens dicséret. Az elhangzó kérdésre előbb meglepve kapja fel a fejét, majd arra gondol, bizonyára félreérthetően fogalmazott korábban.*
- Ruarun a Sellőház előző vezetője volt, ha minden igaz, még vendégként találkozhatsz is vele. Jól fésült, idősödő, jól karbantartott úr. *Mosolyodik el.* Ralas Drayte úr tőle vásárolta meg a Sellőházat, s vett át, illetve kért meg engem, mint alkalmazottat, hogy maradjak. Alfonz hasonlóan hozzám, szintén maradt, ahogyan tulajdonképpen az egész személyzet is. *Megvonja a vállát.*
- Szeretek itt, már nem tudnám máshol elképzelni az életem, nincs mi elhívjon. *Válik keserédessé egy kicsit ez a mosoly.*
- Remek. *Tereli gyorsan el a témát, száját megtörölve és bólogatva.* Tudod, az ilyen tettrekészség és egyszerű életigenlés hiányzik manapság a fiatalokból. A sok kérdés és a világmegváltó okoskodás helyett csupán cselekedni felejtettek el, de értekezni azt kiválóan tudnak. *Komorodik el.*
- Sose változz meg, Wrexan, én mondom, még sokra viheted, akár nálunk is. De mondok jobbat! *Emeli fel ujját hátradőlve, poharát a kezébe fogva.*
- Az új irodát, a te terveid, elképzeléseid alapján fogjuk elkészíteni és berendezni, persze segítek. Mit szólsz? Nem rettensz meg egy ilyen kihívástól? *Emelkedik meg szemöldöke, miközben somolyogva kortyol poharába.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-12 15:30:11
Üzenet elküldve: 2019-09-12 15:30:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán maga is hallja a kutyaugatást, legalábbis fülének egy távoli zugában, de esetében csupán az éjszakai élet fűszereként gondolhat rá, ha egyáltalán észreveszi, zavaros gondolatok nem bitorolják el elméjét, melyet jelenleg a lány illata és aurája tölt ki teljes egészében. Kedvére való a reakció, melyet szinte azonnal tapasztal a selymes bőr felületén, Zammiria minden érintésére reagál, ahogyan ez viszont is igaz. Türtőzteti magát, s nem egész tenyerével simít, bár minden egyes négyzetcentiméterét érezni akarná, mégis csupán ujjbegyével játszik, fel, s alá, mintha egy hatalmas bőgő húrjain csúsznának ujjai, hogy altatóhoz nyújtson kecses aláfestést. A csigolyák apró redőjei között nem búvik meg már nedvesség, langyos keze apránként veszi birtokba, s fentről lassan lefelé indul, hogy a fenék felett állapodjon meg, a fenék ívén oldalra futva. Lehunyja szemeit, s hagyja, hogy a gombok az ügyes ujjaktól szinte kipattanjanak, jóllehet, ha most belegondol, szerinte maguktól váltak el egymástól, hogy felfedjék mellkasát és azt a lányéhoz csúsztassa lágyan.*
- Várok... *Súgja vissza elmosolyodva, mert pontosan tudja, hogy mire megy ki a játék, s ezt tiszteletben tartja. Hogy nézne ki, hogy a gondosan elkészített ajándék, melybe becsomagolták, másnapra csupán gyűrött kapcarongyként mutatna rajta?! Félrebiccenti fejét tulajdonképpen fülével a lány szája felé ingerel, maga is kuncog, a kijelentés érthető és félreérthető.* Értem... *Nyitja ki résnyire huncut tekintetét, s szemöldökei megemelkednek néhány pillanatra, majd visszaesnek helyükre. Talán pont abban a pillanatban, mikor nadrágját kezdik oldani, csúszik le keze a lány fenekére két oldalt, ezúttal már teljes tenyerét igénybe veszi, s a gömbölyded, hűvös formát élvezettel fogja át, s szorítja meg. Talán ujjai immár közelebb is nyomakodnak, de nem sieti el, rengeteg idejük van, s a korábbi fáradtságtól függetlenül, semmi kedve az alváshoz. Egyre gondolnak... ó, mily sokszor egyre gondolnak, s a sötétlő ajkak kívánatos húsosságához ismét hozzáférhet, hogy saját száját tapassza rá hevesen. Ölében zsibongás indul, a fentebb matató ujjakra, s némi kedves türelmetlenség is észrevehető már, így jobb keze hátulról a törölköző csomója felé indul, hogy közepébe akadjon bele, s kezdjen apró bogozásban, miközben olykor bizony a lány kebleit is jócskán érinti, talán szándékosan. A csókból nem enged, az orrán beszívott, majd kiengedett levegő hangja elegyedik a kutyaugatással, valahol messze, távol mintha harang szólalna, kongatják az éjjelt, vagy tűz van valahol, ki tudja, de kit is érdekel ez már? A csillagok alatt, emeleti szobában megbúvó csendes páros végre ismét egymásra talált.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-11 21:31:05
Üzenet elküldve: 2019-09-11 21:31:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Odakint kórusban csaholnak az ebek, de nem a holdak ingerlő tányérjára, hanem sötét praktikák ellenzéseként. Zammiriát libabőr fogja el, de e cseppnyi disszonancia belesimul felébredt ösztöneinek színes kavargásába. Tökéletes összhangban és egyensúlyt tartva csúsztatják lábukat a szék felé egy másféle tánc keretében, melyet ő irányíthat. A mosoly, melyet bőrén érez, gyorsan viszonzásra lel, testük szabadon beszélget még ilyenkor is. A kabát a helyére kerül, a törölköző pedig kacéran siklik fel szürkés csípőjén, pőrén hagyva alul. Háta megfeszül, mélyen beszívja a levegőt a besurranó ujjbegyeket érezve gerince fölött. A szoba levegője kissé hidegen simogatja bőrét, ezért a kéz melege kifejezetten jóleső. Újra libabőrössé válik egy sóhajjal, közben az ő ujjai már a mellénygombokat szabadítják ki fogságukból. A mellényből nem bújtatja még ki Ralast, terve szerint majd az inggel együtt. Érzi a moccanásból, hogy a férfi merre haladna tovább. Szívesen engedne neki akár úgy, hogy semmi mást nem vesz már le magáról, legfeljebb "meglazítja", mert különleges pikantériája lenne a dolognak, de valószínűsíti, hogy hamarosan egytől egyig minden lekerül majd róla. A padlón és az ágyon erre-arra heverő ruhadarabok rémképére pedig megveti a lábát, és elhúzza ajkait, de cserébe átöleli a férfi nyakát, és szorosan hozzásimul. A fülébe suttog felhevült lélegzettel, nyakát simogatva.*
- Várj egy percet, kedvesem!
*Finoman beleharap a fülébe.*
- Sokat dolgoztam vele, szeretném, ha úgy látnának holnap téged, ahogy én most.
*Még egy apró harapás, aztán belekuncog.*
- Rendben, azért nem pont úgy...
*Ujjai, ha tehetik, már a nadrág övét igyekeznek megoldani, hogy az ing alsó szárát kiszabadíthassa. Ajkai viszont ismét szabadokká válnak, amit nem szándékoz úgy is hagyni, hacsak nem talál Ralas jobbat.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 21:43:08
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Odakint kórusban csaholnak az ebek, de nem a holdak ingerlő tányérjára, hanem sötét praktikák ellenzéseként. Zammiriát libabőr fogja el, de e cseppnyi disszonancia belesimul felébredt ösztöneinek színes kavargásába. Tökéletes összhangban és egyensúlyt tartva csúsztatják lábukat a szék felé egy másféle tánc keretében, melyet ő irányíthat. A mosoly, melyet bőrén érez, gyorsan viszonzásra lel, testük szabadon beszélget még ilyenkor is. A kabát a helyére kerül, a törölköző pedig kacéran siklik fel szürkés csípőjén, pőrén hagyva alul. Háta megfeszül, mélyen beszívja a levegőt a besurranó ujjbegyeket érezve gerince fölött. A szoba levegője kissé hidegen simogatja bőrét, ezért a kéz melege kifejezetten jóleső. Újra libabőrössé válik egy sóhajjal, közben az ő ujjai már a mellénygombokat szabadítják ki fogságukból. A mellényből nem bújtatja még ki Ralast, terve szerint majd az inggel együtt. Érzi a moccanásból, hogy a férfi merre haladna tovább. Szívesen engedne neki akár úgy, hogy semmi mást nem vesz már le magáról, legfeljebb "meglazítja", mert különleges pikantériája lenne a dolognak, de valószínűsíti, hogy hamarosan egytől egyig minden lekerül majd róla. A padlón és az ágyon erre-arra heverő ruhadarabok rémképére pedig megveti a lábát, és elhúzza ajkait, de cserébe átöleli a férfi nyakát, és szorosan hozzásimul. A fülébe suttog felhevült lélegzettel, nyakát simogatva.*
- Várj egy percet, kedvesem!
*Finoman beleharap a fülébe.*
- Sokat dolgoztam vele, szeretném, ha úgy látnának holnap téged, ahogy én most.
*Még egy apró harapás, aztán belekuncog.*
- Rendben, azért nem pont úgy...
*Ujjai, ha tehetik, már a nadrág övét igyekeznek megoldani, hogy az ing alsó szárát kiszabadíthassa. Ajkai viszont ismét szabadokká válnak, amit nem szándékoz úgy is hagyni, hacsak nem talál Ralas jobbat.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 21:43:08
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-11 20:22:19
Üzenet elküldve: 2019-09-11 20:22:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* Wrexan üres poharát Darelld megtölti friss forrásvízzel. Nem ellenkezik a víz ellen.*
– Köszönöm! * Örömmel nyugtázza, hogy jól emlékezett arra a szobára. A berendezéstől nem tart, csak azt megelőző művelettől.*
– Nem a berendezéstől tartok. Nem tudom mennyire rongálódott meg a hely, de ha a falat javítani kell, akkor az eltarthat egy ideig. A festés meg az új padlózat letevése már nem olyan nagy dolog, de az is eltarthat egy darabig. Persze ezekhez anyagra is szükségünk lesz.* Kíváncsian hallgatja a hirtelen jött mesét. ~ Biztos jó gazdag ember volt ez a Ruarun.~*
– Megkérdezhetem, hogyan kerültél el onnan ide? * Teszi fel a kérdést, ha már szóba jött a korábbi főnöke. A kérdésre, hogy be tudják rendezni a helyet lelkesen válaszol.*
– Szerintem meg tudjuk oldani. Olyan lesz, hogy Ralas úrnak még a lélegzete is eláll majd egy pillanatra. * Komolyan gondolta, amit mondott. Mindent bele fog adni, hogy a lehető legjobban nézzen majd ki az a szoba.*
* Wrexan üres poharát Darelld megtölti friss forrásvízzel. Nem ellenkezik a víz ellen.*
– Köszönöm! * Örömmel nyugtázza, hogy jól emlékezett arra a szobára. A berendezéstől nem tart, csak azt megelőző művelettől.*
– Nem a berendezéstől tartok. Nem tudom mennyire rongálódott meg a hely, de ha a falat javítani kell, akkor az eltarthat egy ideig. A festés meg az új padlózat letevése már nem olyan nagy dolog, de az is eltarthat egy darabig. Persze ezekhez anyagra is szükségünk lesz.* Kíváncsian hallgatja a hirtelen jött mesét. ~ Biztos jó gazdag ember volt ez a Ruarun.~*
– Megkérdezhetem, hogyan kerültél el onnan ide? * Teszi fel a kérdést, ha már szóba jött a korábbi főnöke. A kérdésre, hogy be tudják rendezni a helyet lelkesen válaszol.*
– Szerintem meg tudjuk oldani. Olyan lesz, hogy Ralas úrnak még a lélegzete is eláll majd egy pillanatra. * Komolyan gondolta, amit mondott. Mindent bele fog adni, hogy a lehető legjobban nézzen majd ki az a szoba.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-11 19:59:50
Üzenet elküldve: 2019-09-11 19:59:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
- Köszönöm. *Biccent nyelve egyet, s most jön rá, hogy igazán mennyire éhes, mintha napok óta nem evett volna. Fejben egy rövid számolást végez... de nem emlékszik rá, hogy mikor volt az utolsó étkezése, ami felettébb bosszantó, Darelld mindenre emlékszik, hisz emlékeznie kell. Ha Wrexan pohara üres, hát tölt neki is a közepes méretű agyagkancsóból friss forrásvizet. Sajnos szokásából nem enged... szolgálatban soha nem iszik, jóllehet, tulajdonképpen folyamatosan szolgálatban van. Amikor nem, akkor pedig alszik.*
- Igen, az lesz az. *Tör egy kenyérdarabot, miközben felpillant Wrexanra, majd elmosolyodik, jó emberismerő.*
- Most arra gondolsz, hogy hatalmas munka, igaz? Ne aggódj, a padlás tele régi bútorokkal, melyet már nem használunk, kopottak, viseltesek, de egy kis tisztítás és újra használható. *Biccent, majd eszik egy pár falatot, aztán újra mesél.*
- Tudod, Ruarun... a régi főnököm... gazdag ember volt, egy idő után, többször, alig néhány hat múlva lecserélte a bútorzatát, mert egyszerűen unta azt, más stílust akart. Fennkölt, művelt, kissé hiú ember, de igazságos és bölcs is. *Emeli fel mutatóujját, mert nem mindenkit lehet megítélni egyetlen, vagy két tulajdonsága alapján, sorra kell venni mindet.*
- Mit gondolsz? Be tudjuk úgy rendezni, hogy azzal meglepjük Ralas urat? *Kérdezi kíváncsian.*
- Köszönöm. *Biccent nyelve egyet, s most jön rá, hogy igazán mennyire éhes, mintha napok óta nem evett volna. Fejben egy rövid számolást végez... de nem emlékszik rá, hogy mikor volt az utolsó étkezése, ami felettébb bosszantó, Darelld mindenre emlékszik, hisz emlékeznie kell. Ha Wrexan pohara üres, hát tölt neki is a közepes méretű agyagkancsóból friss forrásvizet. Sajnos szokásából nem enged... szolgálatban soha nem iszik, jóllehet, tulajdonképpen folyamatosan szolgálatban van. Amikor nem, akkor pedig alszik.*
- Igen, az lesz az. *Tör egy kenyérdarabot, miközben felpillant Wrexanra, majd elmosolyodik, jó emberismerő.*
- Most arra gondolsz, hogy hatalmas munka, igaz? Ne aggódj, a padlás tele régi bútorokkal, melyet már nem használunk, kopottak, viseltesek, de egy kis tisztítás és újra használható. *Biccent, majd eszik egy pár falatot, aztán újra mesél.*
- Tudod, Ruarun... a régi főnököm... gazdag ember volt, egy idő után, többször, alig néhány hat múlva lecserélte a bútorzatát, mert egyszerűen unta azt, más stílust akart. Fennkölt, művelt, kissé hiú ember, de igazságos és bölcs is. *Emeli fel mutatóujját, mert nem mindenkit lehet megítélni egyetlen, vagy két tulajdonsága alapján, sorra kell venni mindet.*
- Mit gondolsz? Be tudjuk úgy rendezni, hogy azzal meglepjük Ralas urat? *Kérdezi kíváncsian.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-11 19:53:19
Üzenet elküldve: 2019-09-11 19:53:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Olykor előfordul, hogy a férfi tekintete csak merengővé válik, mikor a vágyakozás őrjíti meg, mégsem tombolhat, ezért visszafogja magát. Arcizma rándul aprót, ahogyan ajkai összeérnek, mégis, csak inkább belesimul a lassú csókba, először csak megízleli a felső, aztán lassan az alsó ajkat kedvesen. Mikor szíve már hevesebben dobog, s agya is a rohamot tervezi, akkor is csupán a lány lélegzetének ritmusára lélegez ő is, s mikor Zam gyorsít, hát ő is kicsit gyorsabban szedi a levegőt. Főleg, hogy lágy kezek surrannak, s tarkóján, majd gerincvonalán érzéki bizsergés szalad át, nem töri meg a ritmust, csupán arcát billenti át, hogy minél nagyobbat kóstolhasson a titkolt gyümölcsből. Karjait engedelmesen hátra nyújtja, hogy a kabát könnyebben lecsusszanhasson, azonban Zam derekára aztán visszafonódnak, s úgy hátrál lassan a szék felé, megértve a szándékot. Érezhetően belemosolyog a csókba, s halkan szusszan fel, Zammiria még ilyenkor is mindig figyel arra, hogy minden tökéletes legyen... ne csak ma, holnap is, imádja benne, s a Ralasból hiányzó készségeket tökéletesen kiegészíti, s olykor helyettesíti. Részt vehet benne, magáénak tudhatja, a lány mozdulatai annyira tökéletesek, hogy gyakorlatilag úgy irányít, hogy Ralas azt észre sem veszi... persze azért a férfit sem kell félteni. Derékból húzza feljebb a törölközőt, mely alul immár nem takar semmit, pusztán, mi vágyának tárgya lehet, bár... ez könnyelmű kijelentés. Nincs olyan, mit ne szeretne a lányban, így keresve sem tudna kijelölni rajta egyetlen pontot. Ismét billent egyet a fején, s lágy harapással halad beljebb, nyelvével nedvesítve meg a kívánt területet. ~ A szeme! A szeme gyönyörű! Meg az orr... de a bőrének színe és hamva is... ~ Gondolatban végez számfejtést, gyermeteg módon, szinte lajstromba veszi a lehetőségeket, de aztán nem hirdet győztest: meghagyja a lányt a tökéletességben, ahonnan részletet kiemelni nehéz. A törölköző elért a derékig, s bátran alábújtathatja kezét, hogy hátulról simulhasson tenyere a meztelen hátra, ujjával a gerincet cirógatva visszatérően. Még mindig csókol... de lassan, nagyon lassan oldalazik az ágy felé, feltéve, ha a lány nem mást kíván.*
//Új hajnal jő//
*Olykor előfordul, hogy a férfi tekintete csak merengővé válik, mikor a vágyakozás őrjíti meg, mégsem tombolhat, ezért visszafogja magát. Arcizma rándul aprót, ahogyan ajkai összeérnek, mégis, csak inkább belesimul a lassú csókba, először csak megízleli a felső, aztán lassan az alsó ajkat kedvesen. Mikor szíve már hevesebben dobog, s agya is a rohamot tervezi, akkor is csupán a lány lélegzetének ritmusára lélegez ő is, s mikor Zam gyorsít, hát ő is kicsit gyorsabban szedi a levegőt. Főleg, hogy lágy kezek surrannak, s tarkóján, majd gerincvonalán érzéki bizsergés szalad át, nem töri meg a ritmust, csupán arcát billenti át, hogy minél nagyobbat kóstolhasson a titkolt gyümölcsből. Karjait engedelmesen hátra nyújtja, hogy a kabát könnyebben lecsusszanhasson, azonban Zam derekára aztán visszafonódnak, s úgy hátrál lassan a szék felé, megértve a szándékot. Érezhetően belemosolyog a csókba, s halkan szusszan fel, Zammiria még ilyenkor is mindig figyel arra, hogy minden tökéletes legyen... ne csak ma, holnap is, imádja benne, s a Ralasból hiányzó készségeket tökéletesen kiegészíti, s olykor helyettesíti. Részt vehet benne, magáénak tudhatja, a lány mozdulatai annyira tökéletesek, hogy gyakorlatilag úgy irányít, hogy Ralas azt észre sem veszi... persze azért a férfit sem kell félteni. Derékból húzza feljebb a törölközőt, mely alul immár nem takar semmit, pusztán, mi vágyának tárgya lehet, bár... ez könnyelmű kijelentés. Nincs olyan, mit ne szeretne a lányban, így keresve sem tudna kijelölni rajta egyetlen pontot. Ismét billent egyet a fején, s lágy harapással halad beljebb, nyelvével nedvesítve meg a kívánt területet. ~ A szeme! A szeme gyönyörű! Meg az orr... de a bőrének színe és hamva is... ~ Gondolatban végez számfejtést, gyermeteg módon, szinte lajstromba veszi a lehetőségeket, de aztán nem hirdet győztest: meghagyja a lányt a tökéletességben, ahonnan részletet kiemelni nehéz. A törölköző elért a derékig, s bátran alábújtathatja kezét, hogy hátulról simulhasson tenyere a meztelen hátra, ujjával a gerincet cirógatva visszatérően. Még mindig csókol... de lassan, nagyon lassan oldalazik az ágy felé, feltéve, ha a lány nem mást kíván.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-11 16:55:37
Üzenet elküldve: 2019-09-11 16:55:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Selymes félhomály simul a szobára, mely tovább mélyül, mikor az egyik gyertya ellobban az asztalon. Tán észre sem veszik, pedig bodorodó füstjével körbetáncol a beszökő sós fuvallat, mialatt táncolnak ők is, meglehetősen szokatlan módon. Az engedékenység megőrzi a jó viszonyt közöttük, Zammiria értékeli az alkalmazkodást, amit sajátos kiengeszteléssel tervez meghálálni. Ralas hamarosan érteni kezdi a célzást. Ó, az a sanda mosoly mindig úgy tudja mulattatni, s mindig úgy felfokozza vonzalmát! Most különösen küzdenie kell magával, hogy ösztöneinek kantárfékjét meg tudja rántani, ez az alkalom nem lehet a vad szenvedélyeké. Lassanként építkezik és növekszik, olykor vissza-visszalép, bár elérkeztek az imént egy pontra, ahol az irányt együtt kijelölték szavak nélkül, s hacsak az istenek vagy szolgáik bele nem avatkoznak, maguk már feltehetően nem hátrálnak meg.
Eltűntek a szavak, mégis folyton beszélnek egymással, azon a nyelven, amelyen mindig jól megértették egymást. Mozdulataik kifinomultak, kedveskedők, belül viszont tán mindketten hevülnek, Zammiria szívverése legalábbis felgyorsult, mellkasa pedig pihegőbbé vált. A lágy érintésbe beledönti fejét, szemei félárbócra ereszkednek, ajkai puhán elnyílnak, és a szelíd irányításnak engedve közeledik Ralashoz. Keze közben felsimít a mellényen és az ingen át a nyakig csendes surrogással, majd tovább a tarkóhoz. Elméje teljesen kiürül, túl szép ez a pillanat ahhoz, hogy művi tervezéssel foglalkozzon, ezt most csak át akarja élni, minden tagjában, minden apró, édes pillanatát. Sok csók esett már közöttük, de egyik sem volt vágyaktól hajszolt pillanatban ilyen türelmes, ilyen tökéletesen illő. Puhán érintik egymást, mintha csak először tennék, ráérősen ízlelgetik a másik ajkait, majd egyre mélyebben, nagyobb odaadással, halk szusszanással, olykor nedves cuppanással. Hacsak Ralas magához nem húzza, testük nem ér össze, Zam ujjai ingerlőn cirógatják a férfi tarkóját, még szoknia kell neki is, hogy ott immár a dús fürtök helyett rövidebb frizura ékeskedik. Szemei lehunyva, nagy átéléssel élvezi a csókot, apró sóhajokkal el-eleresztve a férfi ajkait.
Aztán kezei utat keresnek a kabát alá, ezúttal a vállaknál, szeretné kibújtatni belőle Ralast, egyre inkább érzi feleslegesnek túlöltözöttségét. Egy kicsit visszatér a józansága, szeretné épségben, tökéletesen elrendezni a ruhát, hogy reggel alkalmas legyen felölteni. A csókolózás ellen nincs közben kifogása, de szándéka szerint a felső ruhadarab a szék támlájára kerül.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 16:59:05
//Új hajnal jő//
*Selymes félhomály simul a szobára, mely tovább mélyül, mikor az egyik gyertya ellobban az asztalon. Tán észre sem veszik, pedig bodorodó füstjével körbetáncol a beszökő sós fuvallat, mialatt táncolnak ők is, meglehetősen szokatlan módon. Az engedékenység megőrzi a jó viszonyt közöttük, Zammiria értékeli az alkalmazkodást, amit sajátos kiengeszteléssel tervez meghálálni. Ralas hamarosan érteni kezdi a célzást. Ó, az a sanda mosoly mindig úgy tudja mulattatni, s mindig úgy felfokozza vonzalmát! Most különösen küzdenie kell magával, hogy ösztöneinek kantárfékjét meg tudja rántani, ez az alkalom nem lehet a vad szenvedélyeké. Lassanként építkezik és növekszik, olykor vissza-visszalép, bár elérkeztek az imént egy pontra, ahol az irányt együtt kijelölték szavak nélkül, s hacsak az istenek vagy szolgáik bele nem avatkoznak, maguk már feltehetően nem hátrálnak meg.
Eltűntek a szavak, mégis folyton beszélnek egymással, azon a nyelven, amelyen mindig jól megértették egymást. Mozdulataik kifinomultak, kedveskedők, belül viszont tán mindketten hevülnek, Zammiria szívverése legalábbis felgyorsult, mellkasa pedig pihegőbbé vált. A lágy érintésbe beledönti fejét, szemei félárbócra ereszkednek, ajkai puhán elnyílnak, és a szelíd irányításnak engedve közeledik Ralashoz. Keze közben felsimít a mellényen és az ingen át a nyakig csendes surrogással, majd tovább a tarkóhoz. Elméje teljesen kiürül, túl szép ez a pillanat ahhoz, hogy művi tervezéssel foglalkozzon, ezt most csak át akarja élni, minden tagjában, minden apró, édes pillanatát. Sok csók esett már közöttük, de egyik sem volt vágyaktól hajszolt pillanatban ilyen türelmes, ilyen tökéletesen illő. Puhán érintik egymást, mintha csak először tennék, ráérősen ízlelgetik a másik ajkait, majd egyre mélyebben, nagyobb odaadással, halk szusszanással, olykor nedves cuppanással. Hacsak Ralas magához nem húzza, testük nem ér össze, Zam ujjai ingerlőn cirógatják a férfi tarkóját, még szoknia kell neki is, hogy ott immár a dús fürtök helyett rövidebb frizura ékeskedik. Szemei lehunyva, nagy átéléssel élvezi a csókot, apró sóhajokkal el-eleresztve a férfi ajkait.
Aztán kezei utat keresnek a kabát alá, ezúttal a vállaknál, szeretné kibújtatni belőle Ralast, egyre inkább érzi feleslegesnek túlöltözöttségét. Egy kicsit visszatér a józansága, szeretné épségben, tökéletesen elrendezni a ruhát, hogy reggel alkalmas legyen felölteni. A csókolózás ellen nincs közben kifogása, de szándéka szerint a felső ruhadarab a szék támlájára kerül.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 16:59:05
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-11 16:27:03
Üzenet elküldve: 2019-09-11 16:27:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* Megérkezik az étele a férfinak és ő neki is lát az evésnek.*
– Jó étvágyat! * Wrexannak is szembe tűnt, hogy Darelld igen udvariasan és választékosan fejezi ki magát. Titkon jó maga is igyekszik eltanulni tőle ezekből a dolgokból is. Amikor megemlíti, hogy a kiéget irodába mennek eszébe jut, hogy már hallott róla, pont a férfitól korábban.*
– Arra a helyre gondolsz ami mellet reggel eljöttünk ugye? Mintha említetted volna, hogy mi történt ott.* Bár csak résnyire volt nyitva az ajtó, de ez a munka valószínűleg több lesz egy kis javítgatásnál.*
– Rendeben akkor nekilátunk még ma a dolognak.* A segítségnek örül, mert azért csak gyorsabban végeznek, meg Darelld csak jobban tudja, hogy mi merre van. Persze ha egyedül kell megoldania, akkor se fog kétségbe esni.*
* Megérkezik az étele a férfinak és ő neki is lát az evésnek.*
– Jó étvágyat! * Wrexannak is szembe tűnt, hogy Darelld igen udvariasan és választékosan fejezi ki magát. Titkon jó maga is igyekszik eltanulni tőle ezekből a dolgokból is. Amikor megemlíti, hogy a kiéget irodába mennek eszébe jut, hogy már hallott róla, pont a férfitól korábban.*
– Arra a helyre gondolsz ami mellet reggel eljöttünk ugye? Mintha említetted volna, hogy mi történt ott.* Bár csak résnyire volt nyitva az ajtó, de ez a munka valószínűleg több lesz egy kis javítgatásnál.*
– Rendeben akkor nekilátunk még ma a dolognak.* A segítségnek örül, mert azért csak gyorsabban végeznek, meg Darelld csak jobban tudja, hogy mi merre van. Persze ha egyedül kell megoldania, akkor se fog kétségbe esni.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-11 15:34:56
Üzenet elküldve: 2019-09-11 15:34:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jön//
*A perdület akár két egymásba kapaszkodó pitypangszár, bár nem oly könnyed, s nem libben tova az első széllel, legalábbis az érzés bizonyosan nem. Zene pont annyi adatik számukra, amennyi szükséges, sóhajuk hangja, s leheletük ritmusa, a szív dobbanása egyetlen melódiába sűrítve, mindössze néhány lépéssel fűszerezve. Zammiria téved. Ralas semmilyen késztetést nem érez arra, hogy feltárja a feltárhatatlant, vagy, hogy lehántsa az idővel kissé kemény réteget képező kérget, mely a múltat hivatott elkendőzni. Ösztönösen cselekszik, s csupán azt adja, mit csak Zammiriának adhat. Kimondatlanul is hűen jelezve kapcsolatát és vonzódását, mely a testiségen felül már mást is takarhat. Nem fog ezzel kérkedni, s nem kíván falakat sem bontani, azonban eléggé ismeri már a lányt ahhoz, hogy olvasni tudjon akárcsak a látatlan jelekből is. Túllépett egy határt, s ez előtt fejet hajt. Persze mindeközben arca közelít, s a lányra mosolyog kedvesen, mikor az távolodni kezd. Szelíden engedi el, s hagyja, hogy kivegyék kezéből az irányítást. Ezúttal nem hunyja le szemét, s nem is szakítja el tekintetét Zammiria szemeiről, kezét kissé elvéve oldaláról engedi, hogy a lányé a kabát alá fussanak. Aprót szűkül a szempár, s a mosoly kissé huncutra válik, mikor megérzi az érintést, mely kissé hevesebb fogásra vált, nem mozdul. A cipők könnyedén csusszanhatnak le a lábáról, nem szorosak, pont, hogy kényelmük miatt kedvelte meg őket nagyon, persze nem lehet eltekinteni a praktikusságról és az esztétikumtól sem. Akkor sem mozdul, mikor az előtte lévő lány teste kecsesen, s meglehetősen vonzó kivitelezésben húzza fel magát, s a nadrág öve megfeszül derekán, szinte lecsúszni kívánkozik róla. Elmélyül a tekintetben, talán ekkor teszi meg az első mozdulatait jobb kezével, ami lágyan kezd emelkedésbe, hogy a lány arcára simuljon, mintegy puha, meleg ágyat szolgáltatva neki. Kissé félrebiccenti fejét, s halkan sóhajt fel, ismeri már ezt a tekintetet, ismeri a benne tükröződő vágyat, meglátva saját arcképét a csodálatos szempárban, saját arca is hasonlatosat sejtet. Lassan kezd közeledni, keze apró húzást fejt ki a lány arcára, ajka elnyílik, szeme lecsukódik. Csupán néhány érintésben részesült, azonban mindez elég volt, kombinálva a látvánnyal, egy-egy apró mozdulattal, az akarat kölcsönös és mindent lebíró.*
//Új hajnal jön//
*A perdület akár két egymásba kapaszkodó pitypangszár, bár nem oly könnyed, s nem libben tova az első széllel, legalábbis az érzés bizonyosan nem. Zene pont annyi adatik számukra, amennyi szükséges, sóhajuk hangja, s leheletük ritmusa, a szív dobbanása egyetlen melódiába sűrítve, mindössze néhány lépéssel fűszerezve. Zammiria téved. Ralas semmilyen késztetést nem érez arra, hogy feltárja a feltárhatatlant, vagy, hogy lehántsa az idővel kissé kemény réteget képező kérget, mely a múltat hivatott elkendőzni. Ösztönösen cselekszik, s csupán azt adja, mit csak Zammiriának adhat. Kimondatlanul is hűen jelezve kapcsolatát és vonzódását, mely a testiségen felül már mást is takarhat. Nem fog ezzel kérkedni, s nem kíván falakat sem bontani, azonban eléggé ismeri már a lányt ahhoz, hogy olvasni tudjon akárcsak a látatlan jelekből is. Túllépett egy határt, s ez előtt fejet hajt. Persze mindeközben arca közelít, s a lányra mosolyog kedvesen, mikor az távolodni kezd. Szelíden engedi el, s hagyja, hogy kivegyék kezéből az irányítást. Ezúttal nem hunyja le szemét, s nem is szakítja el tekintetét Zammiria szemeiről, kezét kissé elvéve oldaláról engedi, hogy a lányé a kabát alá fussanak. Aprót szűkül a szempár, s a mosoly kissé huncutra válik, mikor megérzi az érintést, mely kissé hevesebb fogásra vált, nem mozdul. A cipők könnyedén csusszanhatnak le a lábáról, nem szorosak, pont, hogy kényelmük miatt kedvelte meg őket nagyon, persze nem lehet eltekinteni a praktikusságról és az esztétikumtól sem. Akkor sem mozdul, mikor az előtte lévő lány teste kecsesen, s meglehetősen vonzó kivitelezésben húzza fel magát, s a nadrág öve megfeszül derekán, szinte lecsúszni kívánkozik róla. Elmélyül a tekintetben, talán ekkor teszi meg az első mozdulatait jobb kezével, ami lágyan kezd emelkedésbe, hogy a lány arcára simuljon, mintegy puha, meleg ágyat szolgáltatva neki. Kissé félrebiccenti fejét, s halkan sóhajt fel, ismeri már ezt a tekintetet, ismeri a benne tükröződő vágyat, meglátva saját arcképét a csodálatos szempárban, saját arca is hasonlatosat sejtet. Lassan kezd közeledni, keze apró húzást fejt ki a lány arcára, ajka elnyílik, szeme lecsukódik. Csupán néhány érintésben részesült, azonban mindez elég volt, kombinálva a látvánnyal, egy-egy apró mozdulattal, az akarat kölcsönös és mindent lebíró.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-11 13:19:57
Üzenet elküldve: 2019-09-11 13:19:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Az ételek hamarosan érkeznek, mely kapcsán elégedetten ől hátra, hogy az asztalra pakolhassanak. A személyzet nem veti meg kollégáik kiszolgálását sem, ha úgy alakul, főleg a konyha termetes asszonya, ő legszívesebben keblére ölelné ezt a két férfit, nagyon is jól látszik rajta. Kivéve persze, ha sáros cipővel méltóztatnának beballagni a főzőtérbe... akkor sokkal inkább fakanállal kapnának a tarkójukra.*
- Értem. És köszönöm. *Nyugtázza. Darelld sokszor művi etikettet használhat, vagy legalábbis annak tűnhet, de olyan szinten a vérébe ivódott már a kölcsönös tiszteletadás, hogyha akarna sem tudna másképp viselkedni, vagy komfortzónájából kiszakadni. Egyszerűen ez Darelld. Szótlan vesz az ételből magának, s miután tányérjába szed, majd iszik egy kortyot, válaszol:*
- Remek. *Nyugtázza.* Szükség van még az erődre a pihenés után. Valóban akad egy iroda, mely sajnálatos módon kiégett. A falazat javítása, újrafestése, a megégett padló cserélése ha kell, a cél, aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle, erre vonatkozó utasítást még nem kaptunk. *Eszik pár falatot.*
- Az iroda a szolgálati területen van, Ralas úré volt, bizonyára örömmel veszi, ha minél hamarabb megcsináljuk, ezt még a mai napon megkezdhetnénk, magam is segítek. *Kötelességének érzi, hogy a munkálatokban segédkezzen. Nem ellenőrizni akar, egyszerűen úgy érzi ezzel tartozik. Gondolatban számtalanszor lepörgette már fejben, hogyha annak idején nem zárja be azt az ajtót, lehet minden másképp alakul. Arcizma egy kissé megfeszül, s gondolatai kiülnek rá. Szótlan eszik tovább.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 15:14:36
*Az ételek hamarosan érkeznek, mely kapcsán elégedetten ől hátra, hogy az asztalra pakolhassanak. A személyzet nem veti meg kollégáik kiszolgálását sem, ha úgy alakul, főleg a konyha termetes asszonya, ő legszívesebben keblére ölelné ezt a két férfit, nagyon is jól látszik rajta. Kivéve persze, ha sáros cipővel méltóztatnának beballagni a főzőtérbe... akkor sokkal inkább fakanállal kapnának a tarkójukra.*
- Értem. És köszönöm. *Nyugtázza. Darelld sokszor művi etikettet használhat, vagy legalábbis annak tűnhet, de olyan szinten a vérébe ivódott már a kölcsönös tiszteletadás, hogyha akarna sem tudna másképp viselkedni, vagy komfortzónájából kiszakadni. Egyszerűen ez Darelld. Szótlan vesz az ételből magának, s miután tányérjába szed, majd iszik egy kortyot, válaszol:*
- Remek. *Nyugtázza.* Szükség van még az erődre a pihenés után. Valóban akad egy iroda, mely sajnálatos módon kiégett. A falazat javítása, újrafestése, a megégett padló cserélése ha kell, a cél, aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle, erre vonatkozó utasítást még nem kaptunk. *Eszik pár falatot.*
- Az iroda a szolgálati területen van, Ralas úré volt, bizonyára örömmel veszi, ha minél hamarabb megcsináljuk, ezt még a mai napon megkezdhetnénk, magam is segítek. *Kötelességének érzi, hogy a munkálatokban segédkezzen. Nem ellenőrizni akar, egyszerűen úgy érzi ezzel tartozik. Gondolatban számtalanszor lepörgette már fejben, hogyha annak idején nem zárja be azt az ajtót, lehet minden másképp alakul. Arcizma egy kissé megfeszül, s gondolatai kiülnek rá. Szótlan eszik tovább.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 15:14:36
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:50:03
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:50:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* Zammiria nem csak dicséri őket, de azért kihangsúlyozza, hogy túl se akarja őket dolgoztatni. Ernuss nagyon jó fej, mert a főnökség előtt is dicséri. Jólesik neki ezeket a szavakat hallania. Viszont a két mélységi nem időzik soká. Nemsokára távoznak mind a ketten. Wrexan illedelmesen elköszön és visszatér az evéshez. Nem telik bele sok idő és feltűnik a konyhában Darelld is. Ő is dicséri a munkájukat.*
– Köszönjük igyekeztünk. Meg volt a főnökasszony is elégedve. Igazából a berendezést Ernuss tervezte, én csak azt tettem, amit mondott.* Az engedély kérésre néz egyet, náluk ez nem volt szokás. Ha valaki le akart ülni az le is ült.*
– Csak nyugodtan.* Mondja neki. Úgy néz ki, hogy Darelld is elfáradt már egy kicsit.*
– Hát nem tagadom, hogy hosszú nap volt, de még bírom a munkát.* A férfi kikér egy adag ételt. Wrexan is befejezi még az evést. Ha végez, akkor türelmesen megvárja a másikat is. Közben a következő munkáról faggatja.*
– Zammiria kisasszony, mintha említett volna egy kis javítani valót az egyik irodában. Oda fogunk menni vagy valahova máshová?
* Zammiria nem csak dicséri őket, de azért kihangsúlyozza, hogy túl se akarja őket dolgoztatni. Ernuss nagyon jó fej, mert a főnökség előtt is dicséri. Jólesik neki ezeket a szavakat hallania. Viszont a két mélységi nem időzik soká. Nemsokára távoznak mind a ketten. Wrexan illedelmesen elköszön és visszatér az evéshez. Nem telik bele sok idő és feltűnik a konyhában Darelld is. Ő is dicséri a munkájukat.*
– Köszönjük igyekeztünk. Meg volt a főnökasszony is elégedve. Igazából a berendezést Ernuss tervezte, én csak azt tettem, amit mondott.* Az engedély kérésre néz egyet, náluk ez nem volt szokás. Ha valaki le akart ülni az le is ült.*
– Csak nyugodtan.* Mondja neki. Úgy néz ki, hogy Darelld is elfáradt már egy kicsit.*
– Hát nem tagadom, hogy hosszú nap volt, de még bírom a munkát.* A férfi kikér egy adag ételt. Wrexan is befejezi még az evést. Ha végez, akkor türelmesen megvárja a másikat is. Közben a következő munkáról faggatja.*
– Zammiria kisasszony, mintha említett volna egy kis javítani valót az egyik irodában. Oda fogunk menni vagy valahova máshová?
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:02:22
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:02:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Zammiria fogadótérből való távozása, Darelldet is távozásra ösztökéli. Bár nem sejti, hogy a mélységi lány hová indul, azért némi elképzelése adódik. Szerencsére Ralas úr, a fogadótérben bizonyára értesíti, hogyha probléma akadna, azért reméli, hogy Khul is időben visszatér, addig viszont Alfonz biztosítja az őrséget. Elindul, s a szolgálati bejáraton át előbb a pincébe tér. Elégedetten futtatja végig a tekintetét, s mivel más nem látja, a kihelyezett zsák elé lép, majd laposan körbepillantva, egy erőteljes jobbost indít meg a képzeletbeli gyomor fel, majd rögtön ballal egy felütést az állra. Elégedetten mosolyodik el. Egyedül van, ezért szélesen és öblösen, gyöngyházszínű fogsora kivillan ajkai mögül a felszálló porra, s a behorpadva hátralengő zsákra. Ismét bólint. Ernuss és Wrexan kiváló munkát végeztek. Tudomása szerint megpihennek a konyhában, igazság szerint ma még egy falatot sem evett és ő sincs kőből, kell az energia. Zammiriával és Ernussal éppen elkerülik egymást, így csupán az egyedül, illetve a konyha személyzet közepette üldögélő Wrexant találja, akit halvány mosollyal máris megdicsér.*
- Remélem a főnökasszony is elégedett volt, mert a magam részéről csak dicsérni tudlak benneteket. *Mondja csendesen, aztán a Wrexannal szembenlévő székre mutat.*
- Nem bánod, ha leülök kicsit? *Ha Wrexan rábólint kissé felsóhajtva ül le, s bár nem szokta mutatni, fáradtan dörgöli meg szemeit, majd mosolyogva pillant a férfira.*
- Hosszú nap ez a mai, gondolom nektek is. Nem fáradtál el nagyon? Akad még munka, mit végezni kell, de előtte, magam is eszem, iszom. Veled, ha nem gond. *Kezét a magasba emeli és halkan szól néhány instrukciót a személyzethez, hamarosan vélhetően hasonló étel érkezik, mit Wrexanék ettek, egy nagy kupa friss forrásvízzel.*
*Zammiria fogadótérből való távozása, Darelldet is távozásra ösztökéli. Bár nem sejti, hogy a mélységi lány hová indul, azért némi elképzelése adódik. Szerencsére Ralas úr, a fogadótérben bizonyára értesíti, hogyha probléma akadna, azért reméli, hogy Khul is időben visszatér, addig viszont Alfonz biztosítja az őrséget. Elindul, s a szolgálati bejáraton át előbb a pincébe tér. Elégedetten futtatja végig a tekintetét, s mivel más nem látja, a kihelyezett zsák elé lép, majd laposan körbepillantva, egy erőteljes jobbost indít meg a képzeletbeli gyomor fel, majd rögtön ballal egy felütést az állra. Elégedetten mosolyodik el. Egyedül van, ezért szélesen és öblösen, gyöngyházszínű fogsora kivillan ajkai mögül a felszálló porra, s a behorpadva hátralengő zsákra. Ismét bólint. Ernuss és Wrexan kiváló munkát végeztek. Tudomása szerint megpihennek a konyhában, igazság szerint ma még egy falatot sem evett és ő sincs kőből, kell az energia. Zammiriával és Ernussal éppen elkerülik egymást, így csupán az egyedül, illetve a konyha személyzet közepette üldögélő Wrexant találja, akit halvány mosollyal máris megdicsér.*
- Remélem a főnökasszony is elégedett volt, mert a magam részéről csak dicsérni tudlak benneteket. *Mondja csendesen, aztán a Wrexannal szembenlévő székre mutat.*
- Nem bánod, ha leülök kicsit? *Ha Wrexan rábólint kissé felsóhajtva ül le, s bár nem szokta mutatni, fáradtan dörgöli meg szemeit, majd mosolyogva pillant a férfira.*
- Hosszú nap ez a mai, gondolom nektek is. Nem fáradtál el nagyon? Akad még munka, mit végezni kell, de előtte, magam is eszem, iszom. Veled, ha nem gond. *Kezét a magasba emeli és halkan szól néhány instrukciót a személyzethez, hamarosan vélhetően hasonló étel érkezik, mit Wrexanék ettek, egy nagy kupa friss forrásvízzel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996