//Második szál//
*May szemeibe elégedettség költözik, ezt Ernuss jól látja. Van ott döbbenés, mosoly... Ernuss már nem tudja követni ezt az érzelmi állapotot, sokkal több, mint amihez hozzá van szokva, és amit értelmezni tud. Inkább nem próbálja meg értelmezni a nő érzelmeit, bár meglehet, hogy hasznos volna.*
- Igen? *vonja fel a szemöldökét.* Szerencsés? Miért?
*Ernuss inkább szerencsétlenségnek gondolja: melyik lány akarna egy szerzetessel összegabalyodni? Melyik lány akarna egy olyan szerzetessel összegabalyodni, amelyik nem akar udvarolni, vagy bármi mást csinálni nőkkel. Vagy... akar? Hiszen most is ezt teszi.
Persze a gondolatmenetét megállítja az, mikor Maydeleine közelebb hajol, és szánt szándékkal a mellkasának nyomja finom domborulatait. A szerzetes pár pillanatra megdermed a zavartságtól - ezt nem biztos, hogy átgondolta. Persze a hirtelen csóktól nincs ideje gondolkozni azon, hogy ezt átgondolta-e, vagy sem. Csak jön, és Ernuss egy alkalommal érintett női ajkakat, akkor, mikor dacból a szüzességét is elveszítette. Lázas, meggondolatlan tinédzserként. Régen.
Különös érzés. Elsőnek furcsa és szokatlan, de néhány ügyetlen visszacsók után inkább melegnek írná le. És bizsergetőnek. Furcsa érzés, gyorsan vége is lesz, Ernuss pedig csak zavartan pislog bele Maydeleine szemébe.*
- Hangulatba *jelenti ki, mintha mélyen el is gondolkozna, majd ezt egy zavarodott kérdés követi.* Milyen... hangulatba?
~Boldogba, nyilván.~
- Ééé... értem.
*Eljött a próba ideje. Kis gondolkodás után, de erőt vesz magán - jó sokat -, és olyat tesz amit még sosem: megint egy nőt. A vállánál, és csak két ujjal, de legalább finoman és puhán. Az ujjaival végigsimít a karon le, majd fel. Persze közben kutatja Maydeleine szemét, ki akarja olvasni belőle, hogy jól csinálja-e. Közben persze felsimít, vissza a vállhoz, a nyakhoz... Ekkor már nem csak két ujjal. Jelenleg nem jut eszébe, hogy ezt azért csinálja, mert neki élveznie kell, hiszen épp arról volt szó: megtanulja, hogyan tegyen boldoggá egy nőt.*