Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-16 22:07:33
Üzenet elküldve: 2019-10-16 22:07:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
- Nem, nem, gyere csak. *Nalát egyáltalán nem zavarja Carlotteia jelenléte. Megszokta a háremben, hogy a többi lánnyal együtt fürdik, együtt öltözködik.*
- Persze, csak nyugodtan. *Igazából örül is neki, hogy Carlottea veszi ki a szekrényből azokat a ruhákat. Ő csak tologatná, mert nem szívesen nyúlna hozzájuk, tudván, hogy nem az övék. Ha rá hagynák, azok a holmik ott maradnának érintetlenül, míg a világ világ vagy míg valaki el nem viszi őket.*
- Sajnos az evés nem sokat segít azon, hogy nem bírom az italt *vallja be pironkodva.* - Majd kivágom magam valahogy. *Ismerős a helyzet, de a saját kárán tanulta meg, hogy nem szabad engedni az unszolásnak, mert őt egy gyűszűnyi égetett szesz is leteríti. A vendégek nem nagyon látják be ennek a hátulütőit, de egy kis ügyeskedés, olykor némi kegyes csalás és mindenki boldog maradhat.*
- Majd bekapok néhány falatot a konyhán közben-közben *mondja. Nem tudja még, milyen sűrű lesz az este. Legfeljebb majd éjfél után tart egy kis szünetet, ha engedélyezik. Akkor az étel is jobban fog esni.*
- Jó, hogy együtt megyünk le *mondja.* - Így nekem is lesz támaszom és te sem leszel egyedül, ha... *Elharapja a mondat végét, de támogató mosolyt küld helyette.* - Ne aggódj. Talán kicsit morcos lesz, de ha nem dobog a viszontlátásra a torkában a szíve, nem is igazi férfi.
*Kiszáll a dézsából és alaposan megtörölközik. Vigyáz, hogy a frizuráját ne zilálja szét.*
- Nem tudom, mit vegyek fel. *A kezét tördelve áll meg a temérdek ruha előtt.* - Melyik lenne a legjobb? A pillangós? Vagy az ezüst csipke? Vagy a gyöngyház-selyem? Mit gondolsz? *pillant tanácstalanul Carlotteiára.*
- Nem, nem, gyere csak. *Nalát egyáltalán nem zavarja Carlotteia jelenléte. Megszokta a háremben, hogy a többi lánnyal együtt fürdik, együtt öltözködik.*
- Persze, csak nyugodtan. *Igazából örül is neki, hogy Carlottea veszi ki a szekrényből azokat a ruhákat. Ő csak tologatná, mert nem szívesen nyúlna hozzájuk, tudván, hogy nem az övék. Ha rá hagynák, azok a holmik ott maradnának érintetlenül, míg a világ világ vagy míg valaki el nem viszi őket.*
- Sajnos az evés nem sokat segít azon, hogy nem bírom az italt *vallja be pironkodva.* - Majd kivágom magam valahogy. *Ismerős a helyzet, de a saját kárán tanulta meg, hogy nem szabad engedni az unszolásnak, mert őt egy gyűszűnyi égetett szesz is leteríti. A vendégek nem nagyon látják be ennek a hátulütőit, de egy kis ügyeskedés, olykor némi kegyes csalás és mindenki boldog maradhat.*
- Majd bekapok néhány falatot a konyhán közben-közben *mondja. Nem tudja még, milyen sűrű lesz az este. Legfeljebb majd éjfél után tart egy kis szünetet, ha engedélyezik. Akkor az étel is jobban fog esni.*
- Jó, hogy együtt megyünk le *mondja.* - Így nekem is lesz támaszom és te sem leszel egyedül, ha... *Elharapja a mondat végét, de támogató mosolyt küld helyette.* - Ne aggódj. Talán kicsit morcos lesz, de ha nem dobog a viszontlátásra a torkában a szíve, nem is igazi férfi.
*Kiszáll a dézsából és alaposan megtörölközik. Vigyáz, hogy a frizuráját ne zilálja szét.*
- Nem tudom, mit vegyek fel. *A kezét tördelve áll meg a temérdek ruha előtt.* - Melyik lenne a legjobb? A pillangós? Vagy az ezüst csipke? Vagy a gyöngyház-selyem? Mit gondolsz? *pillant tanácstalanul Carlotteiára.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-16 21:00:05
Üzenet elküldve: 2019-10-16 21:00:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Még csak derengeni kezd a reggel, mikor ő már úti ruhába bújva végzi a beágyazást, közben pedig a nyitott ablakon át csípős levegőt enged a szobába. A kikötő párás levegője a korai széllel gonoszul be tud bújni a ruha alá, ezért nem esett nehezére a szokásos lenge öltözet helyett valami praktikusabbat magára ölteni. Egészen furcsa érzés, pedig régen ez a fajta ruházat mindennapi kényelmet adott számára.
Kitekint az ablakon a tenger szürkülni kezdő sávjára, mely békésen terül el a horizonton, benne mégis valamiféle izgalmat kelt az indulás közeledte miatt. Még fájó karját is feledteti egy percre, pedig az olykor gyengén lüktető, égő érzés tompán ver ritmust tudatában. Bezárja az ablakot, és magához veszi tarisznyáját, köpönyegét, majd csendben elhagyja a szobáját. A személyzet nagy része sokáig dolgozott, nem szeretne senkit ilyen korán felébreszteni.
Levonul a konyhára, örömmel konstatálja, hogy ő az első. Lepakol, és előkeresi az ügyeletest, hogy hozzáférhessen a készletekhez. Az útra kíván elemózsiát és vizet pakolni hármójuk számára egy közepes méretű hátizsákba, valamint egy kis rögtönzött reggelivel is szeretné meglepni útitársait. Az ügyeletes lány szerencsére segít neki, most elég nehézkesen használja jobb kezét. A sarokban álló asztalon friss tea, gyümölcslé, rántotta és sült szalonna, nyers zöldségek, cipó, vaj és sajt fogadja majd az érkezőket. Tányérok, poharak, evőeszközök és szalvéta is kerül oda, megvárja viszont társait az evéssel, addig az álmos konyhalánnyal beszélget csendesen teát kortyolgatva.*
*Még csak derengeni kezd a reggel, mikor ő már úti ruhába bújva végzi a beágyazást, közben pedig a nyitott ablakon át csípős levegőt enged a szobába. A kikötő párás levegője a korai széllel gonoszul be tud bújni a ruha alá, ezért nem esett nehezére a szokásos lenge öltözet helyett valami praktikusabbat magára ölteni. Egészen furcsa érzés, pedig régen ez a fajta ruházat mindennapi kényelmet adott számára.
Kitekint az ablakon a tenger szürkülni kezdő sávjára, mely békésen terül el a horizonton, benne mégis valamiféle izgalmat kelt az indulás közeledte miatt. Még fájó karját is feledteti egy percre, pedig az olykor gyengén lüktető, égő érzés tompán ver ritmust tudatában. Bezárja az ablakot, és magához veszi tarisznyáját, köpönyegét, majd csendben elhagyja a szobáját. A személyzet nagy része sokáig dolgozott, nem szeretne senkit ilyen korán felébreszteni.
Levonul a konyhára, örömmel konstatálja, hogy ő az első. Lepakol, és előkeresi az ügyeletest, hogy hozzáférhessen a készletekhez. Az útra kíván elemózsiát és vizet pakolni hármójuk számára egy közepes méretű hátizsákba, valamint egy kis rögtönzött reggelivel is szeretné meglepni útitársait. Az ügyeletes lány szerencsére segít neki, most elég nehézkesen használja jobb kezét. A sarokban álló asztalon friss tea, gyümölcslé, rántotta és sült szalonna, nyers zöldségek, cipó, vaj és sajt fogadja majd az érkezőket. Tányérok, poharak, evőeszközök és szalvéta is kerül oda, megvárja viszont társait az evéssel, addig az álmos konyhalánnyal beszélget csendesen teát kortyolgatva.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:38:35
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:38:35
ÚJ
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
*Nehéz dolog összeegyeztetni ezt a fajta szolgálatot az önmegvalósítással, tudja jól. Még a szabályok betartatása is kényes dolog, egy Sellőnek igyekeznie kell fejedelmi kiváltságokban részesíteni a vendéget, aki elégedetlenné válhat, ha nem esik minden pontosan az elképzelése szerint. Ez az élet nem lenne nekivaló, már csupán azért is, mert képtelen lenne testét átengedni csak úgy akárkinek. Kell némi idő, míg ő is megemészti szegény Nala szárnyait, de ennek terhét tapintatból magába zárja.
Örömmel látja, hogy a csomag megérkezett, mégiscsak biztosabb, ha Nala rászabott ruhákba bújhat, a szekrényben szerény a "tündérkollekció". Megegyeznek hát a rövid elválásban, bólint rá.*
- Nem kell kapkodnod, bár egy hosszú fürdőt most nem is javasolnék, legalábbis engem nagyon elbágyasztana ilyen hosszú út után.
*Mosolyog jóindulatúan a lányra.*
- Rendben, akkor visszajövök hamarosan és segítek. Bár nekem úgy tűnik, kifinomult ízlésed van.
*Magára hagyja Nalát, és saját szobájába vonul át, persze azért pillantása egy másikra esik, mielőtt belép. A rázuhanó magány tompán ereszkedik köré, valami módon mégis megkönnyebbülten sóhajt. Itt van. Kapott egy lehetőséget, bár még nem találta meg a hangot új munkaadójával. Igaz, nem gondolja, hogy ebből probléma lenne a jövőben. Az igazi próbatétel viszont még hátravan. Vesz egy mély levegőt, és megbontja a csomagját.
Kis idővel később felfrissülve, megigazított frizurával és sminkkel, kifogástalan öltözetben és illatosan hagyja el a szobáját, majd illőn kopog Nala ajtaján. Az engedélyt megkapva belép.*
- Ó, bocsáss meg, túl korán jöttem!
*Szabadkozik, de azonnal feltalálja magát.*
- Ha megengeded, addig kiveszem a szekrényből a fölösleges holmikat.
*Csak nem fogja bámulni a lányt, még ha ő is nő. A férfi öltözeteket, és az elsőre is alkalmatlannak tűnő női ruhákat az ágyra halmozza, amennyiben a tündér megengedi neki.*
- Biztosan nem vagy még éhes? Egy-két falatot sem szeretnél? Lehet, hogy a férfiak itatni fognak, és bár csak tippelek, de félek, hogy nem fogod túl jól bírni. Ha gondolod, rendelek csipegetnivaló, könnyű falatkákat a konyhán. Sajt, egy kis gyümölcs, apróra vágott cipó... mit gondolsz?
*Fordul felé barátságos mosollyal, de persze nem erősködik, nem szeretné, ha csak az ő kedvéért venne erőt magán a lány.*
*Nehéz dolog összeegyeztetni ezt a fajta szolgálatot az önmegvalósítással, tudja jól. Még a szabályok betartatása is kényes dolog, egy Sellőnek igyekeznie kell fejedelmi kiváltságokban részesíteni a vendéget, aki elégedetlenné válhat, ha nem esik minden pontosan az elképzelése szerint. Ez az élet nem lenne nekivaló, már csupán azért is, mert képtelen lenne testét átengedni csak úgy akárkinek. Kell némi idő, míg ő is megemészti szegény Nala szárnyait, de ennek terhét tapintatból magába zárja.
Örömmel látja, hogy a csomag megérkezett, mégiscsak biztosabb, ha Nala rászabott ruhákba bújhat, a szekrényben szerény a "tündérkollekció". Megegyeznek hát a rövid elválásban, bólint rá.*
- Nem kell kapkodnod, bár egy hosszú fürdőt most nem is javasolnék, legalábbis engem nagyon elbágyasztana ilyen hosszú út után.
*Mosolyog jóindulatúan a lányra.*
- Rendben, akkor visszajövök hamarosan és segítek. Bár nekem úgy tűnik, kifinomult ízlésed van.
*Magára hagyja Nalát, és saját szobájába vonul át, persze azért pillantása egy másikra esik, mielőtt belép. A rázuhanó magány tompán ereszkedik köré, valami módon mégis megkönnyebbülten sóhajt. Itt van. Kapott egy lehetőséget, bár még nem találta meg a hangot új munkaadójával. Igaz, nem gondolja, hogy ebből probléma lenne a jövőben. Az igazi próbatétel viszont még hátravan. Vesz egy mély levegőt, és megbontja a csomagját.
Kis idővel később felfrissülve, megigazított frizurával és sminkkel, kifogástalan öltözetben és illatosan hagyja el a szobáját, majd illőn kopog Nala ajtaján. Az engedélyt megkapva belép.*
- Ó, bocsáss meg, túl korán jöttem!
*Szabadkozik, de azonnal feltalálja magát.*
- Ha megengeded, addig kiveszem a szekrényből a fölösleges holmikat.
*Csak nem fogja bámulni a lányt, még ha ő is nő. A férfi öltözeteket, és az elsőre is alkalmatlannak tűnő női ruhákat az ágyra halmozza, amennyiben a tündér megengedi neki.*
- Biztosan nem vagy még éhes? Egy-két falatot sem szeretnél? Lehet, hogy a férfiak itatni fognak, és bár csak tippelek, de félek, hogy nem fogod túl jól bírni. Ha gondolod, rendelek csipegetnivaló, könnyű falatkákat a konyhán. Sajt, egy kis gyümölcs, apróra vágott cipó... mit gondolsz?
*Fordul felé barátságos mosollyal, de persze nem erősködik, nem szeretné, ha csak az ő kedvéért venne erőt magán a lány.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:13:07
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:13:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bátorság lenne kijelenteni, hogy felkínálja magát, mert ez nem így van, sőt, az ajka sarkában játszó huncut mosoly, olykor el-elhúzza ajkait a záporozó csókok útjából. Apró kis csintalanságok ezek, mellyel csak fűszerezni kívánja az egyébként is alaposan ízesített éjszakát, az éjszakát, mikor az álmot elfújta a lila szellő, s a virágillat, mi még mindig orrában érződik. Hosszan szívja be a levegőt, s a játékos nyelvet keresi sajátjával. Delejes morranás, mi akár vadállatiasnak is betudható, feszülő altájéka immár helyet és fészket kíván, lüktetése szinte kézzel fogható. Szerencsére ez talán meg is történik.*
- Auu! *Nyög fel, persze nevetve.* Ez fájt... te ragadozó... *Hunyorít a lányra, s nyakát nyújtja egy újabb csókért, míg két keze fenekére markol erőteljesen. Már a lány pillantására ellágyul tekintete, s lassan csukódni kezd. Apró érintéseket érez lefelé, bőre lúdbőrrel hálája meg, hasfalát behúzza, bordái tapinthatóak. Felhördül... az érintés talál...*
- Mele... ge? *Hökken meg, mintha nem értené a kérdést, jóllehet csak az időt húzza, s szűkölve menekülne, de nem az ellenkező irányba. Zammiria felé... mindig csak felé... aztán feje hátrafeszül, s egy erőteljes sóhaj száll az ég felé, pedig csak egy kósza fuvallat, mi eléri, a csodása, tündöklő sötétlő ajkak közül. Néhány perc múlva, kezeit lecsúsztatva maga mellett, ragadja meg a lányét.*
- Gyere! *Villan meg tekintete szinte haragosan, könyörgéssel vegyítve, s ha teheti húzza magára, akár egy puha és meleg takarót, melybe beveheti magát. Nem lassít, s erőt is kifejt, most akarja... most azonnal. Testét nem engedi, két karjával öleli át, szinte saját vállait érintve keresztbe, a lány hátán át. Csak rövid ideig keres, csípője lágy mozdulatokat tesz, hogy előkészítse magát, s pontosan találjon, majd előbb leheletnyit, aztán erőteljesen, nagyobbat emelkedik, hogy helyére csusszanhasson. Lassú ritmust diktál, olykor szemét kinyitva keresi Zam tekintetét, s csókért bújik. A madárka fészkére talál, melegedik, fészkelődik, talán sohasem bújik már elő, csak mindig félig. Az ágy lassú mozgásba kezd alattuk, csak egyre figyel közben, hogy olykor ajkaiba harapva ne kiáltson fel az élvezettől.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bátorság lenne kijelenteni, hogy felkínálja magát, mert ez nem így van, sőt, az ajka sarkában játszó huncut mosoly, olykor el-elhúzza ajkait a záporozó csókok útjából. Apró kis csintalanságok ezek, mellyel csak fűszerezni kívánja az egyébként is alaposan ízesített éjszakát, az éjszakát, mikor az álmot elfújta a lila szellő, s a virágillat, mi még mindig orrában érződik. Hosszan szívja be a levegőt, s a játékos nyelvet keresi sajátjával. Delejes morranás, mi akár vadállatiasnak is betudható, feszülő altájéka immár helyet és fészket kíván, lüktetése szinte kézzel fogható. Szerencsére ez talán meg is történik.*
- Auu! *Nyög fel, persze nevetve.* Ez fájt... te ragadozó... *Hunyorít a lányra, s nyakát nyújtja egy újabb csókért, míg két keze fenekére markol erőteljesen. Már a lány pillantására ellágyul tekintete, s lassan csukódni kezd. Apró érintéseket érez lefelé, bőre lúdbőrrel hálája meg, hasfalát behúzza, bordái tapinthatóak. Felhördül... az érintés talál...*
- Mele... ge? *Hökken meg, mintha nem értené a kérdést, jóllehet csak az időt húzza, s szűkölve menekülne, de nem az ellenkező irányba. Zammiria felé... mindig csak felé... aztán feje hátrafeszül, s egy erőteljes sóhaj száll az ég felé, pedig csak egy kósza fuvallat, mi eléri, a csodása, tündöklő sötétlő ajkak közül. Néhány perc múlva, kezeit lecsúsztatva maga mellett, ragadja meg a lányét.*
- Gyere! *Villan meg tekintete szinte haragosan, könyörgéssel vegyítve, s ha teheti húzza magára, akár egy puha és meleg takarót, melybe beveheti magát. Nem lassít, s erőt is kifejt, most akarja... most azonnal. Testét nem engedi, két karjával öleli át, szinte saját vállait érintve keresztbe, a lány hátán át. Csak rövid ideig keres, csípője lágy mozdulatokat tesz, hogy előkészítse magát, s pontosan találjon, majd előbb leheletnyit, aztán erőteljesen, nagyobbat emelkedik, hogy helyére csusszanhasson. Lassú ritmust diktál, olykor szemét kinyitva keresi Zam tekintetét, s csókért bújik. A madárka fészkére talál, melegedik, fészkelődik, talán sohasem bújik már elő, csak mindig félig. Az ágy lassú mozgásba kezd alattuk, csak egyre figyel közben, hogy olykor ajkaiba harapva ne kiáltson fel az élvezettől.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-15 20:49:35
Üzenet elküldve: 2019-10-15 20:49:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
*Kicsit zavartan pislog Carlotteia szavaira, de mivel érzi, hogy milyen feldúlt, inkább nem próbálja bizonygatni, hogy ő elfogadta a dolog szükségességét és hogy kevéske áldozatnak érzi ezt mindahhoz képest amivel a Szerájban gondoskodtak róla. A tündér teljesen meg van győződve erről. Nincs viszonyítási alapja, a természete pedig annyira naivan önzetlen, hogy nem nehéz kihasználni. A szavakat bár igazságtalannak érzi régi gazdája irányába, de azt kihallja belőlük, hogy Carlotteia a védelmére kel és vigyázni óhajt rá. Ez nagyon kedves dolog tőle és Nalaeä jobb pártfogót el sem tudna képzelni. Törékeny teremtés, védelemre szorul, ezzel mindig tisztában volt. Ezért is olyan hálás, hogy befogadták.*
- Az nagyon jó lenne *vidul fel az ajánlattól.* - Igyekszem a fürdéssel, de ha hamar elkészülsz, segíthetnél ruhát választani.
*Csipkedi magát, hogy hamar előkészüljön. Szerencsére a víz se túl forró. Igyekszik hamar végezni, hogy Carlotteiának ne kelljen sokat várni rá. Ha a nő bekopog, beinvitálja, míg leöblíti magáról a szappanhabot. Az ajtót most sem zárta, így nyugodtan be is tud jönni.
Jó is lesz, ha kap egy kis segítséget az öltözködéshez. Nem mondták még el neki, hogy a Sellőházban milyen holmit ír elő Ralas úr és a társa. Nalának sok ruhája van. Mindegyik finom, kifejezetten neki készült darab. Faraonn úr nagyon kedvelte a vékony, lágy esésű anyagokat. A tündér ruháinak legnagyobb része ezüstszínű, vagy a szürke, kék és a zöld halvány árnyalataiban játszik. Gyöngyök, csipke, csillogó szegélyek. De némelyik egészen egyszerű szabású. Van köztük, ami szinte egészen áttetsző. Cipellők, kendők, legyezők, apró kiegészítők, sok-sok harisnya, lenge köntösök és néhány fűző is akad.*
*Kicsit zavartan pislog Carlotteia szavaira, de mivel érzi, hogy milyen feldúlt, inkább nem próbálja bizonygatni, hogy ő elfogadta a dolog szükségességét és hogy kevéske áldozatnak érzi ezt mindahhoz képest amivel a Szerájban gondoskodtak róla. A tündér teljesen meg van győződve erről. Nincs viszonyítási alapja, a természete pedig annyira naivan önzetlen, hogy nem nehéz kihasználni. A szavakat bár igazságtalannak érzi régi gazdája irányába, de azt kihallja belőlük, hogy Carlotteia a védelmére kel és vigyázni óhajt rá. Ez nagyon kedves dolog tőle és Nalaeä jobb pártfogót el sem tudna képzelni. Törékeny teremtés, védelemre szorul, ezzel mindig tisztában volt. Ezért is olyan hálás, hogy befogadták.*
- Az nagyon jó lenne *vidul fel az ajánlattól.* - Igyekszem a fürdéssel, de ha hamar elkészülsz, segíthetnél ruhát választani.
*Csipkedi magát, hogy hamar előkészüljön. Szerencsére a víz se túl forró. Igyekszik hamar végezni, hogy Carlotteiának ne kelljen sokat várni rá. Ha a nő bekopog, beinvitálja, míg leöblíti magáról a szappanhabot. Az ajtót most sem zárta, így nyugodtan be is tud jönni.
Jó is lesz, ha kap egy kis segítséget az öltözködéshez. Nem mondták még el neki, hogy a Sellőházban milyen holmit ír elő Ralas úr és a társa. Nalának sok ruhája van. Mindegyik finom, kifejezetten neki készült darab. Faraonn úr nagyon kedvelte a vékony, lágy esésű anyagokat. A tündér ruháinak legnagyobb része ezüstszínű, vagy a szürke, kék és a zöld halvány árnyalataiban játszik. Gyöngyök, csipke, csillogó szegélyek. De némelyik egészen egyszerű szabású. Van köztük, ami szinte egészen áttetsző. Cipellők, kendők, legyezők, apró kiegészítők, sok-sok harisnya, lenge köntösök és néhány fűző is akad.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:18:49
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:18:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Keménykedések//
*Ahogy Rey is megszabadul minden fölösleges és akadályozó holmitól, van alkalma megfigyelni a lány látható testfelépítését. Hasonló, mint az övé, így jó érzéssel és óvatosabban kell kipuhatolni a lány képességeit.*
-Örülök , hogy azonos véleményen vagyunk. Na meg Ralassal se szívesen vitáznék amiatt ha te vagy én megsérülünk edzés közben. Így jobb mindkettőnknek, és még csak nem is okozunk zűrt. Viszont majd valami edző kesztyűt be kellene szerezni, azzal mégis csak biztonságosabb lesz az edzés. Na, igen az is hasznos, ott is kikerüljük Ralas morgását. Bár nem csak az üzlet miatt morogna, hanem a felelőtlenségünk miatt, ha megsérülne bármelyikünk. Nagyon odafigyel az alkalmazottak egészségére, és egész jó emberismerő is.
*Na persze ő már ismerkedett Ralas harapós felével, de az sem ijesztő volt, csak amolyan főnöki letolás Dreyia felé. Az hogy jogos e nézőpont kérdése, de Dreyia gyanítja, kevesen adnának neki igazat abban a témában. Edzésre elég rég nem volt lehetősége, így ezt a mait, és az esetleges továbbiakat nem akarja elrontani. Hisz neki is hiányzott ez az edzés típus, és az hogy Rey partner ebben, hasznos lehet mindkettejüknek.*
-Igen kezdhetjük, az edzést, a szavak helyét vegyék át a harc zajai.
*Nem épp bokszolni készül, hisz azt meghagyja a férfiaknak, na meg azoknak akik ezen stílusban harcolnak. Drey nem szorítja ökölbe a kezét, bár a tartás hasonló, mint Reyé. Kicsit lazább lábtartásba helyezkedik, a súlypontja a hátsó lábán lesz, míg az elől lévő jobb lába a lépést vagy egyéb mozdulatra tartogatja. Azt már észrevette, hogy a lány kivárásra játszik, hisz kicsit oldalra sasszézik. Az óvatosság neki sem árt, de a kezdeményezés az övé. Így két rövid szúrást visz be a lán felé terelés kép balkézzel, majd egy valós támadást jobb kézzel, immár ökölbe font kézzel. Noha nem erősen, üt, de talán érinti a lány testét.*
//Keménykedések//
*Ahogy Rey is megszabadul minden fölösleges és akadályozó holmitól, van alkalma megfigyelni a lány látható testfelépítését. Hasonló, mint az övé, így jó érzéssel és óvatosabban kell kipuhatolni a lány képességeit.*
-Örülök , hogy azonos véleményen vagyunk. Na meg Ralassal se szívesen vitáznék amiatt ha te vagy én megsérülünk edzés közben. Így jobb mindkettőnknek, és még csak nem is okozunk zűrt. Viszont majd valami edző kesztyűt be kellene szerezni, azzal mégis csak biztonságosabb lesz az edzés. Na, igen az is hasznos, ott is kikerüljük Ralas morgását. Bár nem csak az üzlet miatt morogna, hanem a felelőtlenségünk miatt, ha megsérülne bármelyikünk. Nagyon odafigyel az alkalmazottak egészségére, és egész jó emberismerő is.
*Na persze ő már ismerkedett Ralas harapós felével, de az sem ijesztő volt, csak amolyan főnöki letolás Dreyia felé. Az hogy jogos e nézőpont kérdése, de Dreyia gyanítja, kevesen adnának neki igazat abban a témában. Edzésre elég rég nem volt lehetősége, így ezt a mait, és az esetleges továbbiakat nem akarja elrontani. Hisz neki is hiányzott ez az edzés típus, és az hogy Rey partner ebben, hasznos lehet mindkettejüknek.*
-Igen kezdhetjük, az edzést, a szavak helyét vegyék át a harc zajai.
*Nem épp bokszolni készül, hisz azt meghagyja a férfiaknak, na meg azoknak akik ezen stílusban harcolnak. Drey nem szorítja ökölbe a kezét, bár a tartás hasonló, mint Reyé. Kicsit lazább lábtartásba helyezkedik, a súlypontja a hátsó lábán lesz, míg az elől lévő jobb lába a lépést vagy egyéb mozdulatra tartogatja. Azt már észrevette, hogy a lány kivárásra játszik, hisz kicsit oldalra sasszézik. Az óvatosság neki sem árt, de a kezdeményezés az övé. Így két rövid szúrást visz be a lán felé terelés kép balkézzel, majd egy valós támadást jobb kézzel, immár ökölbe font kézzel. Noha nem erősen, üt, de talán érinti a lány testét.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-15 10:28:38
Üzenet elküldve: 2019-10-15 10:28:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
*A virágok dolgában akkor majd dönt a kertész, ez nem Sryl profilja. Azt se tudná megmondani, hogy melyik virág egynyári és melyik évelő, vagy hogy mennyi fény és víz kell nekik. Kertje sosem volt, csak szobanövényei, amiket anyjával közösen gondoztak. Elmosolyodik az önzetlen kívánságon.*
- Ez szép dolog, Nala. Nélkülöző az van mindenfelé.
*Arról viszont nem tud nyilatkozni, hogy lesz-e rá lehetősége, nem ismeri a Sellő vezetésének irányelveit, arra pedig nem biztatná a lányt, hogy egymaga lásson neki. Mikor a szárnyak dolgában értesül az indokról, először belesápad, aztán nagyon mélyen valahol haragra gerjed. Megcsonkítani egy ilyen szépséges lényt ilyen barbár módon és alantas okból rettentően felháborító számára.*
- Ez kegyetlenség.
*Nem tudja megállni egyetlen szó nélkül, felindultságában most nem arra sem tekintettel lenni, hogy talán jobb lenne meghagyni a lányt tudatlanságában.*
- Jobb is, hogy eljöttél onnan. Ha itt valaki bántani mer, annak kivájom a máját.
*Nem tudná elviselni a gondolatot, hogy további bántalmak érjék szegényt lányt, és van annyira forrófejű, hogy ha nem is feltétlenül késsel, de számon kérje azt, aki a lányokra kezet emel. Már nem is akaródzik annyira magára hagyni a lányt a fürdőjére.*
- Nem tartottál…
*Pillant oldalra a folyosón.*
- Tulajdonképpen… gyorsan elkészülök, szívesen megvárnálak, aztán együtt lemehetnénk. Mesélhetnék a fogadóról, és van egy-két ismerős is. Nem kell mindjárt magadra maradnod.
*A virágok dolgában akkor majd dönt a kertész, ez nem Sryl profilja. Azt se tudná megmondani, hogy melyik virág egynyári és melyik évelő, vagy hogy mennyi fény és víz kell nekik. Kertje sosem volt, csak szobanövényei, amiket anyjával közösen gondoztak. Elmosolyodik az önzetlen kívánságon.*
- Ez szép dolog, Nala. Nélkülöző az van mindenfelé.
*Arról viszont nem tud nyilatkozni, hogy lesz-e rá lehetősége, nem ismeri a Sellő vezetésének irányelveit, arra pedig nem biztatná a lányt, hogy egymaga lásson neki. Mikor a szárnyak dolgában értesül az indokról, először belesápad, aztán nagyon mélyen valahol haragra gerjed. Megcsonkítani egy ilyen szépséges lényt ilyen barbár módon és alantas okból rettentően felháborító számára.*
- Ez kegyetlenség.
*Nem tudja megállni egyetlen szó nélkül, felindultságában most nem arra sem tekintettel lenni, hogy talán jobb lenne meghagyni a lányt tudatlanságában.*
- Jobb is, hogy eljöttél onnan. Ha itt valaki bántani mer, annak kivájom a máját.
*Nem tudná elviselni a gondolatot, hogy további bántalmak érjék szegényt lányt, és van annyira forrófejű, hogy ha nem is feltétlenül késsel, de számon kérje azt, aki a lányokra kezet emel. Már nem is akaródzik annyira magára hagyni a lányt a fürdőjére.*
- Nem tartottál…
*Pillant oldalra a folyosón.*
- Tulajdonképpen… gyorsan elkészülök, szívesen megvárnálak, aztán együtt lemehetnénk. Mesélhetnék a fogadóról, és van egy-két ismerős is. Nem kell mindjárt magadra maradnod.
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-14 22:10:05
Üzenet elküldve: 2019-10-14 22:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
*Carlotteia kérdésére nem tud igazán válaszolni. Csak annyit mondhat el, hogy ő maga inkább a világosabb színeket kedveli, de hogy épp melyik árnyalat mutat jól egy adott helyen, az persze változó.*
- Amit szerettem volna, de nem tehettem meg? *Nalaeä erősen kutat a gondolataiban, de nem igazán talál kapaszkodót. Ő maga nem tudja igazán felmérni a tényt, hogy az akarata olyan fesztelenül hajlik mások boldogsága felé, hogy azt már észre se veszi. Ellenben magáról így idővel szinte telesen meg is feledkezett.* - Azt hiszem *kezdi pont úgy, amilyen bizonytalan benne ez az érzés* - mindig szerettem volna alamizsnát osztani a nélkülözőknek. Ahogy Faraonn úr a napfordulókor *mondja. Mindig lenyűgözte az esemény, de mindig csak a távolból lehetett a részese.
Kicsit közelebb hajol Carlottea bizalmas kérdéséhez. Először egy kicsit szeppent képet vág, mert nem nagyon tudja mire vélni a nagy óvatosságot, de végül megkönnyebbül.*
- Úgy gondolták, zavarná az urakat, miközben kedvüket töltik *mondja minden neheztelés nélkül.* - Szükséges volt. *A hangjából kicseng, a már-már szívfacsaróan naiv megértés a dolog iránt.* - De a legjobb felcserek csinálták. Nagyon szépen gyógyult *mosolyog hálás csillogással a szemében.* - Régen történt, már alig emlékszem rá. *Nem érzi kényes témának. Nyíltan beszél róla. Úgy, ahogy az őt eddig körülvevő világ elvei mutatták. Jobban nem nagyon mélyedhetnek el a témában, mert lassan megérkeznek, vissza a szobákhoz és Nala örömmel veszi észre, hogy ezek szerint szerencsésen ideért a holmija is.*
- Már eddig is sokáig feltartottalak *mosolyog Carlotteiára.* - Biztos te is felfrissítenéd magad. Menj csak nyugodtan, én elboldogulok. *Nagyot, határozottat és nem kevésbé hálásat bólint a nő felé.* - Én sem akarom megvárakoztatni Ralas urat, hiszen számít ránk odalent. Jobb lesz, ha igyekszem a fürdéssel.
*Carlotteia kérdésére nem tud igazán válaszolni. Csak annyit mondhat el, hogy ő maga inkább a világosabb színeket kedveli, de hogy épp melyik árnyalat mutat jól egy adott helyen, az persze változó.*
- Amit szerettem volna, de nem tehettem meg? *Nalaeä erősen kutat a gondolataiban, de nem igazán talál kapaszkodót. Ő maga nem tudja igazán felmérni a tényt, hogy az akarata olyan fesztelenül hajlik mások boldogsága felé, hogy azt már észre se veszi. Ellenben magáról így idővel szinte telesen meg is feledkezett.* - Azt hiszem *kezdi pont úgy, amilyen bizonytalan benne ez az érzés* - mindig szerettem volna alamizsnát osztani a nélkülözőknek. Ahogy Faraonn úr a napfordulókor *mondja. Mindig lenyűgözte az esemény, de mindig csak a távolból lehetett a részese.
Kicsit közelebb hajol Carlottea bizalmas kérdéséhez. Először egy kicsit szeppent képet vág, mert nem nagyon tudja mire vélni a nagy óvatosságot, de végül megkönnyebbül.*
- Úgy gondolták, zavarná az urakat, miközben kedvüket töltik *mondja minden neheztelés nélkül.* - Szükséges volt. *A hangjából kicseng, a már-már szívfacsaróan naiv megértés a dolog iránt.* - De a legjobb felcserek csinálták. Nagyon szépen gyógyult *mosolyog hálás csillogással a szemében.* - Régen történt, már alig emlékszem rá. *Nem érzi kényes témának. Nyíltan beszél róla. Úgy, ahogy az őt eddig körülvevő világ elvei mutatták. Jobban nem nagyon mélyedhetnek el a témában, mert lassan megérkeznek, vissza a szobákhoz és Nala örömmel veszi észre, hogy ezek szerint szerencsésen ideért a holmija is.*
- Már eddig is sokáig feltartottalak *mosolyog Carlotteiára.* - Biztos te is felfrissítenéd magad. Menj csak nyugodtan, én elboldogulok. *Nagyot, határozottat és nem kevésbé hálásat bólint a nő felé.* - Én sem akarom megvárakoztatni Ralas urat, hiszen számít ránk odalent. Jobb lesz, ha igyekszem a fürdéssel.
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:00:36
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:00:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Keménykedések//
*Rey is követi a másik mélységi példáját, kibújik felesleges ruhadarabjából, vagyis fekete trikójából, amely alatt egy rövid, szoros anyag feszül, hogy takarja és helyén tartsa, amit kell.
Örül, hogy Dreyia elfogadta a kihívást, végre valami izgalom csepeg az unalmas edzések sorozatába. Kíváncsian várja a harcot, Ha pozitív élmény lesz, akár a jövőben is szívesen edzene a nővel.*
- Igazad lehet, jobb először óvatosan kóstolgatni egymást. Aztán fokozatosan jöhetnek az élesebb fegyverek, ha már összeszoktunk.
*Az igazi fegyverekkel való páros gyakorlatozás rendkívül sok önuralmat igényel, és tényleg ismerni kell hozzá az ellenfelet. Reynek eszébe se jutott volna ez a lehetőség, már nagyon régen volt, hogy akadt egy edzőtársa. Talán akkor tanult meg ténylegesen tőrt forgatni. De azt az embert ismerte, már majdnem jobban, mint a tenyerét, kiolvasta a szeméből a következő mozdulatait, és tudta, mikor kell lefékeznie kezét, nehogy kárt tegyen az érzékeny szövetekben. Elég egy pici figyelmetlenség, és olyan sérülést okozhat, amiből kellemetlen és hosszú a felépülés. Ezért azóta soha nem keresett gyakorló partnert, úgy érezte, nincs még egyszer ennyi ideje barátkozni, ismerkedni. Élesben edződött tovább, ahol nem kellett figyelnie a másik tesi épségére, hiszen épp az volt a cél, hogy eltalálja.
Rövid nyújtás után határozottan áll meg Dreyiával szemben, kihívó tekintetét rászegezi.*
- Kezdhetjük?
*Amennyiben ő is készen áll, Rey felvesz egy stabil, enyhén berogyasztott pozíciót, amelyben a nagyobb ütéseket is ki tudja védeni, különösebb egyensúlyvesztés nélkül. Egyik öklét arcmagasságba helyezi, hogy védje az érzékeny részeket, a másikat valamivel lejjebb és előrébb. Dreyia, ha egy kicsit is tapasztalt a közelharcban, nagy valószínűséggel felismeri, hogy azzal a kezével készül először támadni. Gyorsnak kell lennie, lehetséges, hogy egy elég tapasztalt harcossal áll szemben, nem becsülheti alá. Pár lépést tesz oldalra, de nem indul meg. Átadja a kezdeményezést, ha teheti. Az első mozdulat sok minden elárul a harcosról, meg szeretné figyelni a nőt.*
//Keménykedések//
*Rey is követi a másik mélységi példáját, kibújik felesleges ruhadarabjából, vagyis fekete trikójából, amely alatt egy rövid, szoros anyag feszül, hogy takarja és helyén tartsa, amit kell.
Örül, hogy Dreyia elfogadta a kihívást, végre valami izgalom csepeg az unalmas edzések sorozatába. Kíváncsian várja a harcot, Ha pozitív élmény lesz, akár a jövőben is szívesen edzene a nővel.*
- Igazad lehet, jobb először óvatosan kóstolgatni egymást. Aztán fokozatosan jöhetnek az élesebb fegyverek, ha már összeszoktunk.
*Az igazi fegyverekkel való páros gyakorlatozás rendkívül sok önuralmat igényel, és tényleg ismerni kell hozzá az ellenfelet. Reynek eszébe se jutott volna ez a lehetőség, már nagyon régen volt, hogy akadt egy edzőtársa. Talán akkor tanult meg ténylegesen tőrt forgatni. De azt az embert ismerte, már majdnem jobban, mint a tenyerét, kiolvasta a szeméből a következő mozdulatait, és tudta, mikor kell lefékeznie kezét, nehogy kárt tegyen az érzékeny szövetekben. Elég egy pici figyelmetlenség, és olyan sérülést okozhat, amiből kellemetlen és hosszú a felépülés. Ezért azóta soha nem keresett gyakorló partnert, úgy érezte, nincs még egyszer ennyi ideje barátkozni, ismerkedni. Élesben edződött tovább, ahol nem kellett figyelnie a másik tesi épségére, hiszen épp az volt a cél, hogy eltalálja.
Rövid nyújtás után határozottan áll meg Dreyiával szemben, kihívó tekintetét rászegezi.*
- Kezdhetjük?
*Amennyiben ő is készen áll, Rey felvesz egy stabil, enyhén berogyasztott pozíciót, amelyben a nagyobb ütéseket is ki tudja védeni, különösebb egyensúlyvesztés nélkül. Egyik öklét arcmagasságba helyezi, hogy védje az érzékeny részeket, a másikat valamivel lejjebb és előrébb. Dreyia, ha egy kicsit is tapasztalt a közelharcban, nagy valószínűséggel felismeri, hogy azzal a kezével készül először támadni. Gyorsnak kell lennie, lehetséges, hogy egy elég tapasztalt harcossal áll szemben, nem becsülheti alá. Pár lépést tesz oldalra, de nem indul meg. Átadja a kezdeményezést, ha teheti. Az első mozdulat sok minden elárul a harcosról, meg szeretné figyelni a nőt.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-14 16:03:53
Üzenet elküldve: 2019-10-14 16:03:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Keménykedések//
*Az edzése lassan halad, közben a másik nő inkább befejezte a zsákolást, és őt nézi. Természetesen figyelt a „Nem zavarsz-ra „is, épp ezért kezdett a saját edzésébe. Az hogy a nő figyeli, és gyakorlatilag jó eséllyel ugyan arra gondolnak szinte borítékolható. A harc , pontosabban a pusztakezes harc és a fegyveres harcok edzése monoton egyedül. Párharcoknál legalább megtanulhatja a partner szokásait, stílusát, na meg a saját hibáin is dolgozhat. *
-Dreyia vagyok, én se sokkal régebben jöttem ide, mint te. Talán csak napok kérdése. A második főnökkel Zammival érkeztem. Na meg ami biztos az az, hogy mi még tényleg nem találkoztunk. Pedig nem olyan nagy a Sellő. De van még pár alkalmazott, akit nem láttam még, viszont hallomásból tudok a jelenlétükről.
*A válasz után, kicsit még megmozgatja magát, és gyorsít a tempóján. Hisz szereti, amikor az izmai égnek a mozgástól. Egyszerűen nem tudna meglenni az edzések különböző változatai nélkül. Noha a gyerekkora és a születése nem épp erre az útra terelte, mégis itt kötött ki. Miközben „táncol” Rey felveti neki a közös gyakorlás lehetőségét. Így szinte azonnal abba is hagyja a formagyakorlatot, a botra támaszkodva igyekszik a légzését is normalizálni, na meg erőt is gyűjteni a lány ötletéhez.*
-Ez nem rossz ötlet szerintem, bár kezdetnek a pusztakezes harc legyen. Hisz nem az a célunk, hogy elverjük egymást. Csak az edzés és hogy felmérjük a másik sebességét. Persze később edzhetünk, bottal, és gyakorló kardokkal. Na meg a személyes kedvencemmel, késekkel is. Azok ide tökéletesek, hisz nem mindig lesz nálunk kard, de tőr vagy kés igen. Azok használatát is érdemes gyakorolni. Persze csak azután hogy megismertük egymás mozgását és stílusát.
*A botot a helyére rakja, az ingét leveszi, alatta a szalagból készült mellvédő látható. Majd a csizmáját is az ing mellé ejti. Kicsit nyújt a Reyel való gyakorló párbaj előtt, hisz az edzése más izmokat mozgatott meg. Bár a lányéra is igaz szóval vélhetően ő is nyújt előtte. Majd egy erre a célra kijelölt területre sétál és feláll Reyel szemben.*
-Akkor kezdjük is, hisz ez a legjobb esély számunkra hogy fejlődjünk.
//Keménykedések//
*Az edzése lassan halad, közben a másik nő inkább befejezte a zsákolást, és őt nézi. Természetesen figyelt a „Nem zavarsz-ra „is, épp ezért kezdett a saját edzésébe. Az hogy a nő figyeli, és gyakorlatilag jó eséllyel ugyan arra gondolnak szinte borítékolható. A harc , pontosabban a pusztakezes harc és a fegyveres harcok edzése monoton egyedül. Párharcoknál legalább megtanulhatja a partner szokásait, stílusát, na meg a saját hibáin is dolgozhat. *
-Dreyia vagyok, én se sokkal régebben jöttem ide, mint te. Talán csak napok kérdése. A második főnökkel Zammival érkeztem. Na meg ami biztos az az, hogy mi még tényleg nem találkoztunk. Pedig nem olyan nagy a Sellő. De van még pár alkalmazott, akit nem láttam még, viszont hallomásból tudok a jelenlétükről.
*A válasz után, kicsit még megmozgatja magát, és gyorsít a tempóján. Hisz szereti, amikor az izmai égnek a mozgástól. Egyszerűen nem tudna meglenni az edzések különböző változatai nélkül. Noha a gyerekkora és a születése nem épp erre az útra terelte, mégis itt kötött ki. Miközben „táncol” Rey felveti neki a közös gyakorlás lehetőségét. Így szinte azonnal abba is hagyja a formagyakorlatot, a botra támaszkodva igyekszik a légzését is normalizálni, na meg erőt is gyűjteni a lány ötletéhez.*
-Ez nem rossz ötlet szerintem, bár kezdetnek a pusztakezes harc legyen. Hisz nem az a célunk, hogy elverjük egymást. Csak az edzés és hogy felmérjük a másik sebességét. Persze később edzhetünk, bottal, és gyakorló kardokkal. Na meg a személyes kedvencemmel, késekkel is. Azok ide tökéletesek, hisz nem mindig lesz nálunk kard, de tőr vagy kés igen. Azok használatát is érdemes gyakorolni. Persze csak azután hogy megismertük egymás mozgását és stílusát.
*A botot a helyére rakja, az ingét leveszi, alatta a szalagból készült mellvédő látható. Majd a csizmáját is az ing mellé ejti. Kicsit nyújt a Reyel való gyakorló párbaj előtt, hisz az edzése más izmokat mozgatott meg. Bár a lányéra is igaz szóval vélhetően ő is nyújt előtte. Majd egy erre a célra kijelölt területre sétál és feláll Reyel szemben.*
-Akkor kezdjük is, hisz ez a legjobb esély számunkra hogy fejlődjünk.
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-14 14:18:52
Üzenet elküldve: 2019-10-14 14:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
*Kedves, ahogy Nala bemutatja neki a szellőrózsát, képzeletében gazdag színvilággal elevenedik meg a virág, és mosolyt csal az arcára.*
- Szépen mutatna itt a kertben, majd javaslom a gondozónak, hogy szerezzen be. Mindegyik színben szereted, vagy van, ami kedvesebb a szívednek?
*Az ő szemében a kötelezettségek mindkét fél részéről adottak lennének, elfogadhatatlannak tartja a hűtlenséget. Annyiban lenne hajlandó engedni, hogy természetükből adódóan a nők és a férfiak mást képesek adni egy kapcsolatba. Abban pedig egyetértene, hogy ők ketten nagyon különbözőek a tündérrel, ezt mindjárt az első percben megállapította. Egy olyan gyönyörű, fiatal, engedelmes nő, mint Nala, könnyebb társa lehet a férfiaknak, hiszen kiszolgálná uralkodási vágyukat, és szerény igényeit bizonyosan nem nehéz teljesíteni. Kifinomult, jó társalgónak tűnik, pihentető és nyugtató a jelenléte. Belőle Sryl nem nézné ki, hogy tányérokat hajít a padlóra, vagy felemeli a hangját, mert a férfi nem figyel rá, vagy mert nem tartja be az ígéretét. Sokkal inkább gondolná, hogy még Nala vigasztalná a férfit, ha szemernyi bűntudata is lenne, ha pedig tényleg megfeledkezett valamiről, türelmesen és megértőn hallgatna róla. Sok férfi megtestesült álmának látszik, amennyire eddig fel tudta mérni, ám az ár, amit fizet érte éntelenségével, nem teszi mégsem iriggyé Carlotteiát.
Őt kemény fából faragták, tudja jól, nem könnyű vele az élet. Lobbanékony természetű és szókimondó, ugyanakkor mély érzésű, és képes nagylelkű lenni. Olyan típus, aki nem tud fél szívvel szeretni, nem tud érzelmek nélkül mosolyogni, csak hogy fenntartsa a látszatot, minden rendben van. Határozottsága viszont segíti abban, hogy a munkáját el tudja választani a magánélettől, és képes egy vendéggel akkor is figyelmes lenni, ha közben mást diktálna a kedve. Valószínűleg szüksége lesz rá.
Elindulnak hát, vissza a fürdőház párás levegőjébe, ahová már visszaértek a vízhordók, és jelentik, hogy előkészítettek mindent. Carlotteia megköszöni nekik, és mutatja tovább az utat. Nala hálás szavait hallva megérti őt is, a szabad élet nem mindig értékesebb, csak ha úgy tudjuk megélni. És ha nem ismerünk mást, az alkalmazkodás még azt is megengedi, hogy boldogok legyünk a falak között.*
- Úgy hangzik, jó életed volt. Ennek örülök. Ám nem volt olyasmi, amit szerettél volna, de nem tehettél meg? Itt már szabadabb vagy.
*Nézi figyelmesen a törékeny tündért.*
- Mondd csak…
*Halkítja le a hangját, és még egyszer ellenőrzi, hogy senki nem jár a közelben.*
- Nem haragszol meg, ha megkérdezem, hogy mi lett a szárnyaiddal?
*Nem akar érzékeny témákba nagyon belenyúlni, de eddig a lány nagyon közlékenynek bizonyult, talán ezt is elfogadta úgy, ahogy adatott. Időközben visszaérnek az emeletre, s időnként persze Sryl tekintete felméri a terepet. Az ő csomagjai már bizonyosan felértek, és a kancsó meleg vízzel is megelégszik, Nala holmijáról viszont még nem tud biztosat, míg az ajtót nem nyitják ki. A tündér szobájában a dézsa legalább biztosan kellemesen gőzölögve várja fürdőkellékekkel.*
- Segíthetek még valamiben?
*Áll meg az ajtóban.*
*Kedves, ahogy Nala bemutatja neki a szellőrózsát, képzeletében gazdag színvilággal elevenedik meg a virág, és mosolyt csal az arcára.*
- Szépen mutatna itt a kertben, majd javaslom a gondozónak, hogy szerezzen be. Mindegyik színben szereted, vagy van, ami kedvesebb a szívednek?
*Az ő szemében a kötelezettségek mindkét fél részéről adottak lennének, elfogadhatatlannak tartja a hűtlenséget. Annyiban lenne hajlandó engedni, hogy természetükből adódóan a nők és a férfiak mást képesek adni egy kapcsolatba. Abban pedig egyetértene, hogy ők ketten nagyon különbözőek a tündérrel, ezt mindjárt az első percben megállapította. Egy olyan gyönyörű, fiatal, engedelmes nő, mint Nala, könnyebb társa lehet a férfiaknak, hiszen kiszolgálná uralkodási vágyukat, és szerény igényeit bizonyosan nem nehéz teljesíteni. Kifinomult, jó társalgónak tűnik, pihentető és nyugtató a jelenléte. Belőle Sryl nem nézné ki, hogy tányérokat hajít a padlóra, vagy felemeli a hangját, mert a férfi nem figyel rá, vagy mert nem tartja be az ígéretét. Sokkal inkább gondolná, hogy még Nala vigasztalná a férfit, ha szemernyi bűntudata is lenne, ha pedig tényleg megfeledkezett valamiről, türelmesen és megértőn hallgatna róla. Sok férfi megtestesült álmának látszik, amennyire eddig fel tudta mérni, ám az ár, amit fizet érte éntelenségével, nem teszi mégsem iriggyé Carlotteiát.
Őt kemény fából faragták, tudja jól, nem könnyű vele az élet. Lobbanékony természetű és szókimondó, ugyanakkor mély érzésű, és képes nagylelkű lenni. Olyan típus, aki nem tud fél szívvel szeretni, nem tud érzelmek nélkül mosolyogni, csak hogy fenntartsa a látszatot, minden rendben van. Határozottsága viszont segíti abban, hogy a munkáját el tudja választani a magánélettől, és képes egy vendéggel akkor is figyelmes lenni, ha közben mást diktálna a kedve. Valószínűleg szüksége lesz rá.
Elindulnak hát, vissza a fürdőház párás levegőjébe, ahová már visszaértek a vízhordók, és jelentik, hogy előkészítettek mindent. Carlotteia megköszöni nekik, és mutatja tovább az utat. Nala hálás szavait hallva megérti őt is, a szabad élet nem mindig értékesebb, csak ha úgy tudjuk megélni. És ha nem ismerünk mást, az alkalmazkodás még azt is megengedi, hogy boldogok legyünk a falak között.*
- Úgy hangzik, jó életed volt. Ennek örülök. Ám nem volt olyasmi, amit szerettél volna, de nem tehettél meg? Itt már szabadabb vagy.
*Nézi figyelmesen a törékeny tündért.*
- Mondd csak…
*Halkítja le a hangját, és még egyszer ellenőrzi, hogy senki nem jár a közelben.*
- Nem haragszol meg, ha megkérdezem, hogy mi lett a szárnyaiddal?
*Nem akar érzékeny témákba nagyon belenyúlni, de eddig a lány nagyon közlékenynek bizonyult, talán ezt is elfogadta úgy, ahogy adatott. Időközben visszaérnek az emeletre, s időnként persze Sryl tekintete felméri a terepet. Az ő csomagjai már bizonyosan felértek, és a kancsó meleg vízzel is megelégszik, Nala holmijáról viszont még nem tud biztosat, míg az ajtót nem nyitják ki. A tündér szobájában a dézsa legalább biztosan kellemesen gőzölögve várja fürdőkellékekkel.*
- Segíthetek még valamiben?
*Áll meg az ajtóban.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-13 22:34:17
Üzenet elküldve: 2019-10-13 22:34:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Keménykedések//
*Szeme sarkából látja az érkező alakot, így befejezi a mozdulatsort, és ránéz a jövevényre. Nem szokott hozzá, hogy edzés közben bárki megzavarja, mert általában egyedül gyakorlatozott, távol mindenkitől, ráadásul az éj leple alatt. Első gondolata, hogy biztos Khul lépett be, hiszen belőle nézné még ki, hogy néhanapján lejár gyakorolni. A zsoldos helyett viszont egy mélységi nővel találja szemben magát. Nem emlékszik, hogy látta-e már ezt az alakot, mert nincs itt régóta, és a fél személyzetnek nemigen tudja még a nevét. Lehet, hogy eddig elkerülték egymást. Úgy néz ki, a másik kormos is testőrféle lehet, mert Sellők nem gyakran járnak ide, hogy botokkal hadonásszanak.*
-Nem zavarsz...
*Feleli halkan, miközben egy izzadságcsepp legördül a homlokán, és egyenesen a szeme sarkába cseppen. Belevág még párat a zsákba, majd úgy dönt, megunta. A durva, nehéz csomag nem is hasonlítható az elő szövethez, és csontokhoz, így nem látja több értelmét az ütlegelésnek, rendesen bemelegedett, és legalább átvett néhány formát.
Inkább a másik mozdulatait kezdi figyelni, és szokása szerint kielemezni, megfejteni a természetét. Mielőtt azonban túlságosan belemélyülne az esetleg zavaró bámulásba, azért odavet egy bemutatkozást.*
- Reyraa vagyok, nem emlékszem hogy találkoztunk volna. Elég új vagyok még itt.
*Majd hirtelen, mint valami isteni szikra, bevillan neki egy fantasztikus ötlet. Itt vannak, ketten, mélységi nők, valószínű testőrként, vagy egyéb őrként dolgoznak. És hát lehetr ugyan a falat, a zsákot, vagy az elképzelt ellenfeleket támadni, azon kívül, hogy erősít, sok mindenben nem segít. Miért ne harcolhatnának egymással, persze csak baráti, biztonságos körülmények között, nem okozva különösebb sérülést a másiknak... Fel is veti az ötletét, felkészülve persze a nemleges válaszra, mert kötve hiszi, hogy bárki könnyen belemegy egy hús-vér küzdelembe egy idegennel. De egy próbát megér.*
- Esetleg edzhetnénk együtt. Hogy bottal, vagy puszta kézzel, az nekem mindegy, de eléggé meguntam a zsák ütögetését, vagy a levegő szeletelését.
//Keménykedések//
*Szeme sarkából látja az érkező alakot, így befejezi a mozdulatsort, és ránéz a jövevényre. Nem szokott hozzá, hogy edzés közben bárki megzavarja, mert általában egyedül gyakorlatozott, távol mindenkitől, ráadásul az éj leple alatt. Első gondolata, hogy biztos Khul lépett be, hiszen belőle nézné még ki, hogy néhanapján lejár gyakorolni. A zsoldos helyett viszont egy mélységi nővel találja szemben magát. Nem emlékszik, hogy látta-e már ezt az alakot, mert nincs itt régóta, és a fél személyzetnek nemigen tudja még a nevét. Lehet, hogy eddig elkerülték egymást. Úgy néz ki, a másik kormos is testőrféle lehet, mert Sellők nem gyakran járnak ide, hogy botokkal hadonásszanak.*
-Nem zavarsz...
*Feleli halkan, miközben egy izzadságcsepp legördül a homlokán, és egyenesen a szeme sarkába cseppen. Belevág még párat a zsákba, majd úgy dönt, megunta. A durva, nehéz csomag nem is hasonlítható az elő szövethez, és csontokhoz, így nem látja több értelmét az ütlegelésnek, rendesen bemelegedett, és legalább átvett néhány formát.
Inkább a másik mozdulatait kezdi figyelni, és szokása szerint kielemezni, megfejteni a természetét. Mielőtt azonban túlságosan belemélyülne az esetleg zavaró bámulásba, azért odavet egy bemutatkozást.*
- Reyraa vagyok, nem emlékszem hogy találkoztunk volna. Elég új vagyok még itt.
*Majd hirtelen, mint valami isteni szikra, bevillan neki egy fantasztikus ötlet. Itt vannak, ketten, mélységi nők, valószínű testőrként, vagy egyéb őrként dolgoznak. És hát lehetr ugyan a falat, a zsákot, vagy az elképzelt ellenfeleket támadni, azon kívül, hogy erősít, sok mindenben nem segít. Miért ne harcolhatnának egymással, persze csak baráti, biztonságos körülmények között, nem okozva különösebb sérülést a másiknak... Fel is veti az ötletét, felkészülve persze a nemleges válaszra, mert kötve hiszi, hogy bárki könnyen belemegy egy hús-vér küzdelembe egy idegennel. De egy próbát megér.*
- Esetleg edzhetnénk együtt. Hogy bottal, vagy puszta kézzel, az nekem mindegy, de eléggé meguntam a zsák ütögetését, vagy a levegő szeletelését.
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:37:57
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:37:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Keménykedések//
*Reggel edzései kezdenek kevesek lenni, így időszer kipróbálni az új edzőtermet. A mozgás és az erősítés számára mindennapos, bár nem épp munkakövetelmény volt. Most testőrként, és esetleges orvgyilkosként igencsak hasznát látja. Na meg könnyebbé teszi az életét ha épületekre kell felmásznia. Az útja rövid hisz a szolgálati terület lépcsőjét használja, elkerülve a vendégeket. Belépve a helységbe Reyt találja, aki épp zsákol, bár kérdés vajon miért is. Vagy lemaradt valamiről szándékai ellenére és lett még egy női testőr? Ez mondjuk, jó lehet, hisz ki gondolná róluk, hogy harcosok is. Bár ha tekinti a második közös pontot, azaz azt a tényt, hogy sötételfek, nos, ténnyé emeli a fegyverhasználatot. Belép a terembe, és int a lány felé.*
-Üdv csak fojtasd nem szeretnélek megzavarni az edzésedben.
*A fegyver állványhoz lép, levesz egy hosszú-botot, és a nyílt tér felé veszi útját. Hogy miért ezt választotta gyakorlásnak? Még ez áll legközelebb a seprűhöz, no meg általános fegyver is, az is szempont hogy nem feltétlen gyilkos eszköz. Lassú mozgással kezdi az edzését, az alap mozdulatok ismétlésével. Nem siet el semmit, hisz nem rohanni kell, hanem felépítenie a mozdulatokat. Közben figyeli a lány mozdulatait is, hisz ahogy elnézi, ő sem kezdői*
//Keménykedések//
*Reggel edzései kezdenek kevesek lenni, így időszer kipróbálni az új edzőtermet. A mozgás és az erősítés számára mindennapos, bár nem épp munkakövetelmény volt. Most testőrként, és esetleges orvgyilkosként igencsak hasznát látja. Na meg könnyebbé teszi az életét ha épületekre kell felmásznia. Az útja rövid hisz a szolgálati terület lépcsőjét használja, elkerülve a vendégeket. Belépve a helységbe Reyt találja, aki épp zsákol, bár kérdés vajon miért is. Vagy lemaradt valamiről szándékai ellenére és lett még egy női testőr? Ez mondjuk, jó lehet, hisz ki gondolná róluk, hogy harcosok is. Bár ha tekinti a második közös pontot, azaz azt a tényt, hogy sötételfek, nos, ténnyé emeli a fegyverhasználatot. Belép a terembe, és int a lány felé.*
-Üdv csak fojtasd nem szeretnélek megzavarni az edzésedben.
*A fegyver állványhoz lép, levesz egy hosszú-botot, és a nyílt tér felé veszi útját. Hogy miért ezt választotta gyakorlásnak? Még ez áll legközelebb a seprűhöz, no meg általános fegyver is, az is szempont hogy nem feltétlen gyilkos eszköz. Lassú mozgással kezdi az edzését, az alap mozdulatok ismétlésével. Nem siet el semmit, hisz nem rohanni kell, hanem felépítenie a mozdulatokat. Közben figyeli a lány mozdulatait is, hisz ahogy elnézi, ő sem kezdői*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-13 19:45:52
Üzenet elküldve: 2019-10-13 19:45:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Keménykedések//
*Meglehetősen ínyére van az új edzőterem, nincs is kellemesebb kikapcsolódás egy jó kemény gyakorlatozásnál. Szereti a teste határait feszegetni, fizikai tűrőképességét tesztelni, és mindezeket a határokat egyre tágítani, folytonos edzéssel kijjebb és kijjebb tolni. Mint legtöbb szabadidejében, most is a teremben találja magát, készen állva arra, hogy akár a végkimerülésig nyüstölje izmait.
Legutóbb a célzást gyakorolta, csak hogy felelevenítse tudását, néhányszor belevágja dobótőrét a céltábla közepébe, majd más irányba kezd nézelődni. Megállapodik szeme a fellógatott homokzsákon. Bár orgyilkosi pályafutása alatt nem igen volt szüksége közelharci tudásra, mert általában elégnek bizonyult egy jól irányzott dobás, most, testőrként vagy miként szüksége lehet erre tudásra. Ki tudja, mikor kell valakit kibunyózni a Sellőházból.
Mindig is szerette a pusztakezes harcot, igyekezett nem elhanyagolni, de Rey elég kritikus, főleg saját magával szemben, és nem érzi magát elég jónak ezen a területen. Így hát nekivetkőzik, és elkezdi osztogatni a begyakorolt formákat. Persze egy homokzsák nem helyettesít egy hús-vér ellenfelet, lehet hogy éles helyzetben majd mit sem érnek ezek a mozdulatsorok, de meg kell elégednie a terem nyújtotta lehetőségekkel. Belekezd hát, visszhangzik a falak között a kemény ütések tompa puffanása. Bal horog, jobb horog, átlós térdrúgás, felütés, egyenes rúgás... Ha valamit elvét, kijön a ritmusból, vagy akár egy pillanatra is elveszti egyensúlyát, elölről kezdi a mozdulatsort.*
//Keménykedések//
*Meglehetősen ínyére van az új edzőterem, nincs is kellemesebb kikapcsolódás egy jó kemény gyakorlatozásnál. Szereti a teste határait feszegetni, fizikai tűrőképességét tesztelni, és mindezeket a határokat egyre tágítani, folytonos edzéssel kijjebb és kijjebb tolni. Mint legtöbb szabadidejében, most is a teremben találja magát, készen állva arra, hogy akár a végkimerülésig nyüstölje izmait.
Legutóbb a célzást gyakorolta, csak hogy felelevenítse tudását, néhányszor belevágja dobótőrét a céltábla közepébe, majd más irányba kezd nézelődni. Megállapodik szeme a fellógatott homokzsákon. Bár orgyilkosi pályafutása alatt nem igen volt szüksége közelharci tudásra, mert általában elégnek bizonyult egy jól irányzott dobás, most, testőrként vagy miként szüksége lehet erre tudásra. Ki tudja, mikor kell valakit kibunyózni a Sellőházból.
Mindig is szerette a pusztakezes harcot, igyekezett nem elhanyagolni, de Rey elég kritikus, főleg saját magával szemben, és nem érzi magát elég jónak ezen a területen. Így hát nekivetkőzik, és elkezdi osztogatni a begyakorolt formákat. Persze egy homokzsák nem helyettesít egy hús-vér ellenfelet, lehet hogy éles helyzetben majd mit sem érnek ezek a mozdulatsorok, de meg kell elégednie a terem nyújtotta lehetőségekkel. Belekezd hát, visszhangzik a falak között a kemény ütések tompa puffanása. Bal horog, jobb horog, átlós térdrúgás, felütés, egyenes rúgás... Ha valamit elvét, kijön a ritmusból, vagy akár egy pillanatra is elveszti egyensúlyát, elölről kezdi a mozdulatsort.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-13 17:44:04
Üzenet elküldve: 2019-10-13 17:44:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
- Én csak ezt a nevét hallottam *szabadkozik.* - Egy kicsit olyan, mintha a legszebb kerti rózsát és a legszerényebb réti pipacsot oltották volna eggyé. Kedves, légies szirmú virág. Az illata nagyon visszafogott. *Igyekszik minél pontosabban leírni, hogy Carlotteia ráismerjen, ha esetleg csak arról van szó, hogy itt más néven illetik.* - Sokféle színben van. A hófehértől a cirmoson át az egészen sötét liláig. Egy száron akár hat-nyolc virágot is hoz. *A miért kérdésén egy kicsit elgondolkodik, de azért hamar válaszol.* - Szeretem, mert az alázatos szépség követe, ami mosolyt csal a lélekbe.
*A házasság és a körülmények ecsetelése egy kicsit szíven üti. ~De...~ csúszik ki a száján majdnem az eskü kapcsán valami, ám még idejében csendre inti magát. Ebbe neki aligha lenne beleszólása, de úgy gondolja, hogy az asszonynak azért igenis lennének kötelezettségei a férje felé, mert úgy van rendjén, de Carlotteával kapcsolatban nem nagyon tudja, hogyan kéne vélekednie. Ő nem olyan, mint Nalaeä. Ha muszáj lenne, akkor se tudná magukat egy kalap alá venni. Darelld úrnak is biztos nehéz lehet egy ilyen helyzetben. Lehet, hogy ez lenne a probléma forrása? ~Ha valaki nem veszi komolyan az esküt.~ Lehet, hogy Darelld úr másnál keresett volna örömöket? De a férfiaknak vannak bizonyos igényeik, ez nyilvánvaló. Ezt nem lehet nekik felróni. Bár egy jó férj a szeretői mellett nem feledkezik meg az asszonyáról sem. Carlotteia erős jellem. Ez nehéz lehet egy férfinak, hiszen eredendően ők rendeltettek arra, hogy a döntéseket meghozzák és rendelkezzenek a fontos dolgokban. Egy ilyen asszonyhoz nem akármilyen férj kell, nem vitás. A férfiak nem viselik jól az elvárásokat, mert azok nem is hozzájuk lettek kitalálva. Bizony ez kemény dió. A leírásból viszont egészen úgy tűnik, hogy Darelld úr méltó párja lehetne Carlotteiának. Nem tud rájönni a félresiklás okára. Sem az okára sem a megoldás kulcsára sajnos.*
- Persze, mehetünk *bólint mindjárt. Röstelli magát, amiért ilyen figyelmetlen volt. Ha meghűlne, az nagyon rossz fényt vetne rá. Ő is felkel, s ha a nő elindul, a nyomában lépdelve válaszol.*
- Ó, Faraonn nagyúr, ő rendkívül nemes lelkű gazdám volt. Kegyéből volt tető a fejem felett. Etetett, ruházott, taníttatott. Jó életem volt a szolgálatában és ezért mindig hálás leszek. Csekély viszonzás mindezért, amit a kedvében járva adhattam.
- Én csak ezt a nevét hallottam *szabadkozik.* - Egy kicsit olyan, mintha a legszebb kerti rózsát és a legszerényebb réti pipacsot oltották volna eggyé. Kedves, légies szirmú virág. Az illata nagyon visszafogott. *Igyekszik minél pontosabban leírni, hogy Carlotteia ráismerjen, ha esetleg csak arról van szó, hogy itt más néven illetik.* - Sokféle színben van. A hófehértől a cirmoson át az egészen sötét liláig. Egy száron akár hat-nyolc virágot is hoz. *A miért kérdésén egy kicsit elgondolkodik, de azért hamar válaszol.* - Szeretem, mert az alázatos szépség követe, ami mosolyt csal a lélekbe.
*A házasság és a körülmények ecsetelése egy kicsit szíven üti. ~De...~ csúszik ki a száján majdnem az eskü kapcsán valami, ám még idejében csendre inti magát. Ebbe neki aligha lenne beleszólása, de úgy gondolja, hogy az asszonynak azért igenis lennének kötelezettségei a férje felé, mert úgy van rendjén, de Carlotteával kapcsolatban nem nagyon tudja, hogyan kéne vélekednie. Ő nem olyan, mint Nalaeä. Ha muszáj lenne, akkor se tudná magukat egy kalap alá venni. Darelld úrnak is biztos nehéz lehet egy ilyen helyzetben. Lehet, hogy ez lenne a probléma forrása? ~Ha valaki nem veszi komolyan az esküt.~ Lehet, hogy Darelld úr másnál keresett volna örömöket? De a férfiaknak vannak bizonyos igényeik, ez nyilvánvaló. Ezt nem lehet nekik felróni. Bár egy jó férj a szeretői mellett nem feledkezik meg az asszonyáról sem. Carlotteia erős jellem. Ez nehéz lehet egy férfinak, hiszen eredendően ők rendeltettek arra, hogy a döntéseket meghozzák és rendelkezzenek a fontos dolgokban. Egy ilyen asszonyhoz nem akármilyen férj kell, nem vitás. A férfiak nem viselik jól az elvárásokat, mert azok nem is hozzájuk lettek kitalálva. Bizony ez kemény dió. A leírásból viszont egészen úgy tűnik, hogy Darelld úr méltó párja lehetne Carlotteiának. Nem tud rájönni a félresiklás okára. Sem az okára sem a megoldás kulcsára sajnos.*
- Persze, mehetünk *bólint mindjárt. Röstelli magát, amiért ilyen figyelmetlen volt. Ha meghűlne, az nagyon rossz fényt vetne rá. Ő is felkel, s ha a nő elindul, a nyomában lépdelve válaszol.*
- Ó, Faraonn nagyúr, ő rendkívül nemes lelkű gazdám volt. Kegyéből volt tető a fejem felett. Etetett, ruházott, taníttatott. Jó életem volt a szolgálatában és ezért mindig hálás leszek. Csekély viszonzás mindezért, amit a kedvében járva adhattam.
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-12 22:53:57
Üzenet elküldve: 2019-10-12 22:53:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még csak puha mancsú ragadozókként ölelkeznek fészkükben. Kellemesen borzolt kedéllyel dörgölőznek, türelmesebben, mint a párzásra készülő nagymacskák. Számára is úgy tűnik, mintha egy élettel ezelőtt lettek volna utoljára együtt, olthatatlan éhség kínozza Ralas iránt. Ráborul ajkaira, kóstolgatja és csalogatja. Mohón csillogó szemmel, kivillanó fogakkal mosolyog rá, mikor szavait félreérti, és ennek mentén teste az árulójává válik. Nem igazítja ki a gondolatot, kedvére van az értelmezés, és az érintés is, mellyel lebuktatják forrongó hevét.*
- Igen… akarok… akarlak!
*Suttogja felindultan, és a szájára tapad ajkaival. Az ajánlat kedvező fogadtatásra talál, összevillan tekintetük. Zam kissé ráncolja a szemöldökét a tiltott szóra, de válaszra nyíló ajkait gyorsan lepecsételik, és megölelik, mielőtt egyetlen hang elhagyná a száját.*
- Rosszfiú…
*Harap azért rá Ralas alsó ajkára kissé, mikor elereszti.*
- Ezért büntetést érdemelsz.
*Ragadozópillantással mászik fölé, és kezd lejjebb csúszni, kezével és hajával simogatón követve útját. Egy csók éri a hasán Ralast, a szemkontaktust Zam nem próbálja megszakítani, látni akarja a hatást, az epekedést, egy csipetnyi gyötrelmet is talán. Lejut az ágyékához, ujjbegyei megcirógatják a peckesen várakozót. Lassan, lágyan, közben Ralas arcát nézi továbbra is. Forrónak és érzékenynek találja férfiasságát.*
- Melege lehet szegénynek...
*Gonosz mosoly után ajkait csücsöríti, finoman ráfúj. Aztán lassan közelebb hajol, és ajkaival puhán érinti több ponton is, kezével mindeközben a másik oldalról simogatva. Édesen égeti ajkát minden lassan hintett csók. Legfelül fejezi be, tekintete megint a férfiét keresi, mennyire vesztette el már az önuralmát, feszítheti-e még tovább a húrt, ahogy ő szokta. Ha igen, akkor szemeit lehunyva, ajkait nyitva hajol rá, hogy megízlelje vágyait, érezze szíve lüktetését a vastagon erezett bőrön, apró rezdüléseit, melyekkel reagál érintésére. Nem siet, és olykor hagy pihenőt is, nem a gyors örömöket célozza, ínyencségeket szán a férfinak, mik őt is elégedettséggel és vágyakozással töltik el. Ha Ralas kívánná is a továbblépést, lassan mászna rá, és kedvesen, hosszú csókot váltana vele, hogy forró hevületük egy percnyi pihenőt kapjon, mert még mindig szeretné csendben intézni a dolgokat.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még csak puha mancsú ragadozókként ölelkeznek fészkükben. Kellemesen borzolt kedéllyel dörgölőznek, türelmesebben, mint a párzásra készülő nagymacskák. Számára is úgy tűnik, mintha egy élettel ezelőtt lettek volna utoljára együtt, olthatatlan éhség kínozza Ralas iránt. Ráborul ajkaira, kóstolgatja és csalogatja. Mohón csillogó szemmel, kivillanó fogakkal mosolyog rá, mikor szavait félreérti, és ennek mentén teste az árulójává válik. Nem igazítja ki a gondolatot, kedvére van az értelmezés, és az érintés is, mellyel lebuktatják forrongó hevét.*
- Igen… akarok… akarlak!
*Suttogja felindultan, és a szájára tapad ajkaival. Az ajánlat kedvező fogadtatásra talál, összevillan tekintetük. Zam kissé ráncolja a szemöldökét a tiltott szóra, de válaszra nyíló ajkait gyorsan lepecsételik, és megölelik, mielőtt egyetlen hang elhagyná a száját.*
- Rosszfiú…
*Harap azért rá Ralas alsó ajkára kissé, mikor elereszti.*
- Ezért büntetést érdemelsz.
*Ragadozópillantással mászik fölé, és kezd lejjebb csúszni, kezével és hajával simogatón követve útját. Egy csók éri a hasán Ralast, a szemkontaktust Zam nem próbálja megszakítani, látni akarja a hatást, az epekedést, egy csipetnyi gyötrelmet is talán. Lejut az ágyékához, ujjbegyei megcirógatják a peckesen várakozót. Lassan, lágyan, közben Ralas arcát nézi továbbra is. Forrónak és érzékenynek találja férfiasságát.*
- Melege lehet szegénynek...
*Gonosz mosoly után ajkait csücsöríti, finoman ráfúj. Aztán lassan közelebb hajol, és ajkaival puhán érinti több ponton is, kezével mindeközben a másik oldalról simogatva. Édesen égeti ajkát minden lassan hintett csók. Legfelül fejezi be, tekintete megint a férfiét keresi, mennyire vesztette el már az önuralmát, feszítheti-e még tovább a húrt, ahogy ő szokta. Ha igen, akkor szemeit lehunyva, ajkait nyitva hajol rá, hogy megízlelje vágyait, érezze szíve lüktetését a vastagon erezett bőrön, apró rezdüléseit, melyekkel reagál érintésére. Nem siet, és olykor hagy pihenőt is, nem a gyors örömöket célozza, ínyencségeket szán a férfinak, mik őt is elégedettséggel és vágyakozással töltik el. Ha Ralas kívánná is a továbblépést, lassan mászna rá, és kedvesen, hosszú csókot váltana vele, hogy forró hevületük egy percnyi pihenőt kapjon, mert még mindig szeretné csendben intézni a dolgokat.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:40:30
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
- Szellőrózsa?
*Emelkednek meg a szemöldökei, és megpróbál emlékeiben kutatni, hogy az miképpen nézhet ki. Sajnos nem találja a megoldást, ezért egy kis felvilágosítást kér róla.*
- Nagyon szép a hangzása. A neve alapján légiesnek és illatosnak képzelem. Ez pontosan milyen virág, ismerhetem másik nevén? És miért éppen ez a kedvenced?
*Talán a kert, talán a tündér hatása teszi, vagy még valószínűbb, hogy a kettő együtt, de kezd oldódni a görcsössége, egy kicsit megfeledkezik a problémáiról, és egészen érdekelni kezdi ez a nőies csevegés és ismerkedés, mintha csak társalkodónők lennének. Mosolya is felszabadultabb, míg a választ hallgatja. Persze a férfiak említése visszazökkenti a valóságba, hiszen mindazzal kapcsolatos, mely lelkének zaklatottságáért felelős.*
- Ez csak egy szófordulat volt.
*Legyint az eskü kapcsán, és komor arckifejezést ölt.*
- Nincs szükség válásra, ha valaki nem veszi komolyan az esküt. Évek óta nem osztjuk meg az életünket.
*Nem tudja még, melyik csilingelő kacajú báltündért fogja látni a férfi nyakában lógva, vagy az ölében kuncogni, de az biztos, hogy forrni fog tőle a vére. Nala még új itt, ezért nem lehet Darelld kedvese, de nincsenek olyan illúziói, hogy egy férfi éveket tölt magányosan ennyi kísértés közepette, mikor asszonya visszatértét valószínűleg már nem reméli. Talán most is azzal a lánnyal van, azért nem találkoztak még. A gondolatra is összepréseli ajkait. Nala bámulatos érzékenységgel vizsgálja társa lelkét, de maga Sryl se tudná megmondani, hogy mi lesz. Már akkor se volt könnyű, mikor fogta a sátorfáját, ennyi idő távlatából pedig a sérelmek engesztelhetetlenül visszatérhetnek. Mintha csak ráérezne gondolataira, kényes kérdés hangzik el, de legalább kizökkenti értelmetlen árnyékharcából egy arctalan szőkével. Töprengőn néz a tündér szép ívű szemeire.*
- Hogy miért most? Úgy érzem, most érett meg rá a helyzet.
*Bonyolult ügy ez, nem kívánja problémáival terhelni Nalát, és röviden ennél jobban nem tudna felelni rá. Tekintete elréved az apró tavacska felé, ahol csobog egy vékony erecske. A víz felszínén kedvesen táncol a fáklyafény, de a csillagos égbolt ebben a szögben nem tükröződik benne. A következő kérdésre szakítja el pillantását ismét, immár nyugodtabban, bár a válasz előtt egy nagyot sóhajtva hajtja le a fejét, és kezeit megtámasztja a padon maga mellett, bokáit pedig keresztezi egymáson.*
- Nehéz pártatlanul nyilatkoznom róla, de azért megpróbálom.
*Mosolyog Nalára. Láthatóan nehezen dönti el, hol kezdje a dolgot, de végül megszólal egy sóhaj után.*
- Darelld erős férfi. A szó minden értelmében. Olyan, akiről elhiszed, hogy amit a fejébe vesz, azt maradéktalanul keresztülviszi minden akadályon. Komoly, lojális és fegyelmezett a munkájában.
*Itt egy kicsit megfeszül a szája.*
- Nem egy fecsegő típus, viszont nagyon figyel mindenkire, ezért könnyen kelt maga iránt bizalmat. A humorérzéke viszont elég gyatra tud lenni.
*Húzódik kesernyés féloldalas mosolyra a szája, aztán elkomorul.*
- És rettentően el tud zárkózni magába.
*Tekintete a főépület bejárata felé ugrik, éppen hangosabb zene szűrődik ki onnan, azt hitte, az ajtó nyílik. Kizökkenve a békés esti légkörből ráeszmél, hogy csak úgy kiültek ebbe a hűvös kertbe, nem venné a lelkére, ha Nala megbetegedne mindjárt az első napon.*
- Félek, hogy megfázol. Be kellene mennünk.
*Feláll a padról. Nem akaródzik még menni, de a kötelességtudat hajtja.*
- S mondd csak, milyen volt a te urad? Kedvelted? És azt az életet milyennek láttad, amiben részed volt ott?
- Szellőrózsa?
*Emelkednek meg a szemöldökei, és megpróbál emlékeiben kutatni, hogy az miképpen nézhet ki. Sajnos nem találja a megoldást, ezért egy kis felvilágosítást kér róla.*
- Nagyon szép a hangzása. A neve alapján légiesnek és illatosnak képzelem. Ez pontosan milyen virág, ismerhetem másik nevén? És miért éppen ez a kedvenced?
*Talán a kert, talán a tündér hatása teszi, vagy még valószínűbb, hogy a kettő együtt, de kezd oldódni a görcsössége, egy kicsit megfeledkezik a problémáiról, és egészen érdekelni kezdi ez a nőies csevegés és ismerkedés, mintha csak társalkodónők lennének. Mosolya is felszabadultabb, míg a választ hallgatja. Persze a férfiak említése visszazökkenti a valóságba, hiszen mindazzal kapcsolatos, mely lelkének zaklatottságáért felelős.*
- Ez csak egy szófordulat volt.
*Legyint az eskü kapcsán, és komor arckifejezést ölt.*
- Nincs szükség válásra, ha valaki nem veszi komolyan az esküt. Évek óta nem osztjuk meg az életünket.
*Nem tudja még, melyik csilingelő kacajú báltündért fogja látni a férfi nyakában lógva, vagy az ölében kuncogni, de az biztos, hogy forrni fog tőle a vére. Nala még új itt, ezért nem lehet Darelld kedvese, de nincsenek olyan illúziói, hogy egy férfi éveket tölt magányosan ennyi kísértés közepette, mikor asszonya visszatértét valószínűleg már nem reméli. Talán most is azzal a lánnyal van, azért nem találkoztak még. A gondolatra is összepréseli ajkait. Nala bámulatos érzékenységgel vizsgálja társa lelkét, de maga Sryl se tudná megmondani, hogy mi lesz. Már akkor se volt könnyű, mikor fogta a sátorfáját, ennyi idő távlatából pedig a sérelmek engesztelhetetlenül visszatérhetnek. Mintha csak ráérezne gondolataira, kényes kérdés hangzik el, de legalább kizökkenti értelmetlen árnyékharcából egy arctalan szőkével. Töprengőn néz a tündér szép ívű szemeire.*
- Hogy miért most? Úgy érzem, most érett meg rá a helyzet.
*Bonyolult ügy ez, nem kívánja problémáival terhelni Nalát, és röviden ennél jobban nem tudna felelni rá. Tekintete elréved az apró tavacska felé, ahol csobog egy vékony erecske. A víz felszínén kedvesen táncol a fáklyafény, de a csillagos égbolt ebben a szögben nem tükröződik benne. A következő kérdésre szakítja el pillantását ismét, immár nyugodtabban, bár a válasz előtt egy nagyot sóhajtva hajtja le a fejét, és kezeit megtámasztja a padon maga mellett, bokáit pedig keresztezi egymáson.*
- Nehéz pártatlanul nyilatkoznom róla, de azért megpróbálom.
*Mosolyog Nalára. Láthatóan nehezen dönti el, hol kezdje a dolgot, de végül megszólal egy sóhaj után.*
- Darelld erős férfi. A szó minden értelmében. Olyan, akiről elhiszed, hogy amit a fejébe vesz, azt maradéktalanul keresztülviszi minden akadályon. Komoly, lojális és fegyelmezett a munkájában.
*Itt egy kicsit megfeszül a szája.*
- Nem egy fecsegő típus, viszont nagyon figyel mindenkire, ezért könnyen kelt maga iránt bizalmat. A humorérzéke viszont elég gyatra tud lenni.
*Húzódik kesernyés féloldalas mosolyra a szája, aztán elkomorul.*
- És rettentően el tud zárkózni magába.
*Tekintete a főépület bejárata felé ugrik, éppen hangosabb zene szűrődik ki onnan, azt hitte, az ajtó nyílik. Kizökkenve a békés esti légkörből ráeszmél, hogy csak úgy kiültek ebbe a hűvös kertbe, nem venné a lelkére, ha Nala megbetegedne mindjárt az első napon.*
- Félek, hogy megfázol. Be kellene mennünk.
*Feláll a padról. Nem akaródzik még menni, de a kötelességtudat hajtja.*
- S mondd csak, milyen volt a te urad? Kedvelted? És azt az életet milyennek láttad, amiben részed volt ott?
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:21:34
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:21:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vigyorba sóhaj kerül, lágyan elsimítva az oda nem illő vonásokat, s engedelmesen mozdul. Egy húron pendülnek, s gondolataik is úgy csatlakoznak össze, mintha mindig is ezt csinálták volna. Igaz, Ralas valójában ezt érzi, nem számít a származás, s a születési hely. Még a kabát sem jut eszébe neki, Zammiria e magvas gondolatot, mivel vissza szokott vágni, elorozva tőle, de nem tud róla, s ha tudna sem bánná. Sutba dobná azt a kabátot egy újabb érintésért, mely már vészesen közeledik kényes pontjához. A lány combjai közé igazodik, s a merész kijelentésre, mely szinte szakértelmét kérdőjelezi meg felkuncogva válaszol:*
- Oly rég volt már... tán már nem is találom meg... *Biggyeszti le száját szomorkásan, aztán felnevet.* Talán hogyha... uuuhh... *Lepődik meg hirtelen elkerekedett szemekkel, s fordul szinte azonnal a hátára, hát becsapták! Persze átvitt értelemben és egyáltalán nem szolgál ellenére a mozdulat, mellyel végeredményben alulmarad, átvitt és gyakorlatias értelemben is. Felnyög ismét, a tűz már szinte éget, oly heves közelségbe került, duzzadó férfiassága a fészekért kiált, de Zammiria még nem hagyja abba, s oly dolgokat suttog a fülébe, mely mindig is felcsigázta, de nem adja ő sem oly könnyen magát, s a huncutul gonosz pillantásra hasonló villanással reagál.*
- Jaj... hát már menni is készülsz? Pedig azt hittem... *Fut hirtelen keze a lány lába közé érdesen, s megtalálva mit keres, jótékonyan merül el benne.* olybá tűnik valaki még maradni akar... *Szalad fel szemöldöke ténymegállapítást közölve komolyan. Régen készen áll, s türelmetlensége szinte epekedve üvölt a puha kényelemért, de belemegy a játékba, saját maga ellensége lenne, ha nem így tenné.*
- De csak egy egész picit... *Emeli fel szabad kezét, mutatóujját és hüvelykujját egymáshoz közelítve, s másik keze ujja, immár társra is találva immár ütemes mozdulatokkal kényeztet, miközben ismét belenyög mondandójába, élvezettel.*
- Utána a kismadár elfoglalná a helyét, szerelemem... *Búgja élvezettel, s mielőtt Zammiria lefelé bújna, még magához húzza egy szenvedélyes csók erejéig, átölelve őt.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vigyorba sóhaj kerül, lágyan elsimítva az oda nem illő vonásokat, s engedelmesen mozdul. Egy húron pendülnek, s gondolataik is úgy csatlakoznak össze, mintha mindig is ezt csinálták volna. Igaz, Ralas valójában ezt érzi, nem számít a származás, s a születési hely. Még a kabát sem jut eszébe neki, Zammiria e magvas gondolatot, mivel vissza szokott vágni, elorozva tőle, de nem tud róla, s ha tudna sem bánná. Sutba dobná azt a kabátot egy újabb érintésért, mely már vészesen közeledik kényes pontjához. A lány combjai közé igazodik, s a merész kijelentésre, mely szinte szakértelmét kérdőjelezi meg felkuncogva válaszol:*
- Oly rég volt már... tán már nem is találom meg... *Biggyeszti le száját szomorkásan, aztán felnevet.* Talán hogyha... uuuhh... *Lepődik meg hirtelen elkerekedett szemekkel, s fordul szinte azonnal a hátára, hát becsapták! Persze átvitt értelemben és egyáltalán nem szolgál ellenére a mozdulat, mellyel végeredményben alulmarad, átvitt és gyakorlatias értelemben is. Felnyög ismét, a tűz már szinte éget, oly heves közelségbe került, duzzadó férfiassága a fészekért kiált, de Zammiria még nem hagyja abba, s oly dolgokat suttog a fülébe, mely mindig is felcsigázta, de nem adja ő sem oly könnyen magát, s a huncutul gonosz pillantásra hasonló villanással reagál.*
- Jaj... hát már menni is készülsz? Pedig azt hittem... *Fut hirtelen keze a lány lába közé érdesen, s megtalálva mit keres, jótékonyan merül el benne.* olybá tűnik valaki még maradni akar... *Szalad fel szemöldöke ténymegállapítást közölve komolyan. Régen készen áll, s türelmetlensége szinte epekedve üvölt a puha kényelemért, de belemegy a játékba, saját maga ellensége lenne, ha nem így tenné.*
- De csak egy egész picit... *Emeli fel szabad kezét, mutatóujját és hüvelykujját egymáshoz közelítve, s másik keze ujja, immár társra is találva immár ütemes mozdulatokkal kényeztet, miközben ismét belenyög mondandójába, élvezettel.*
- Utána a kismadár elfoglalná a helyét, szerelemem... *Búgja élvezettel, s mielőtt Zammiria lefelé bújna, még magához húzza egy szenvedélyes csók erejéig, átölelve őt.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-11 19:22:59
Üzenet elküldve: 2019-10-11 19:22:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kis gondolat//
*Aztán úgy tűnik, a mélységi érdeklődő kezd lenni az irányába, nem mondható barátkozós hangulatnak, de a csendhez képest egyértelműen más.*
-Már egy ideje itt dolgozom. A konyhán vagyok kisegítő. *Fogalmaz röviden és tömören, bár ettől nem látszik, hogy kevesebbre tartaná magát. Neki is ez csak tiszta közlés, csupán szeretné elmondani azt, amit a másik tudni szeretne.*
-A vendégtérbe ritkán megyek ki, nem igazán az én világom. *Von vállat, hát miért is szépítené, így van.*
-De. Nyilván zavaró a jelenlétem. Ha nem jöttem volna be, te még most is gyakorolnál nem? *Teszi fel a kérdést, viszont azt nem mondja, hogy nem szerette volna megzavarni, mert az csupán annyit jelentene, be se kellett volna lépnie. Ő meg aztán most itt szeretne lenni és kész.*
-Nyilván szeretnél bemutatót tartani nekem, esetleg valamiképpen demonstálni az erődet és megfelelő közönségnek tűnök. Nem hibáztatlak. Egy nőt könnyű lenyűgözni, főleg az itteniek többségét. Vagy rosszul gondolom? *Semmiféle lenézés vagy gúny nem érződik, csupán közli azt, ami szerinte egyértelmű az eddigi tapasztalataira alapozva. Aztán érkezik a felajánlás.*
-Igen, az célszerű lenne. *Mert ha ő maga, saját elgondolásai alapján próbálná ki az eszközöket, nyilván csak nevetség tárgyává tenné magát, így talán jobb is.*
-Az például mire való? *Sétál közelebb a rúdhoz, ami fel van függesztve és csak magában áll.*
//Kis gondolat//
*Aztán úgy tűnik, a mélységi érdeklődő kezd lenni az irányába, nem mondható barátkozós hangulatnak, de a csendhez képest egyértelműen más.*
-Már egy ideje itt dolgozom. A konyhán vagyok kisegítő. *Fogalmaz röviden és tömören, bár ettől nem látszik, hogy kevesebbre tartaná magát. Neki is ez csak tiszta közlés, csupán szeretné elmondani azt, amit a másik tudni szeretne.*
-A vendégtérbe ritkán megyek ki, nem igazán az én világom. *Von vállat, hát miért is szépítené, így van.*
-De. Nyilván zavaró a jelenlétem. Ha nem jöttem volna be, te még most is gyakorolnál nem? *Teszi fel a kérdést, viszont azt nem mondja, hogy nem szerette volna megzavarni, mert az csupán annyit jelentene, be se kellett volna lépnie. Ő meg aztán most itt szeretne lenni és kész.*
-Nyilván szeretnél bemutatót tartani nekem, esetleg valamiképpen demonstálni az erődet és megfelelő közönségnek tűnök. Nem hibáztatlak. Egy nőt könnyű lenyűgözni, főleg az itteniek többségét. Vagy rosszul gondolom? *Semmiféle lenézés vagy gúny nem érződik, csupán közli azt, ami szerinte egyértelmű az eddigi tapasztalataira alapozva. Aztán érkezik a felajánlás.*
-Igen, az célszerű lenne. *Mert ha ő maga, saját elgondolásai alapján próbálná ki az eszközöket, nyilván csak nevetség tárgyává tenné magát, így talán jobb is.*
-Az például mire való? *Sétál közelebb a rúdhoz, ami fel van függesztve és csak magában áll.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-10-11 18:44:46
Üzenet elküldve: 2019-10-11 18:44:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä//
- A szellőrózsa *mondja megilletődött mosollyal. Nem gyakran kérdeznek vissza ilyesmiben. Igazából talán még senki se kérdezte ezt meg tőle. Ha kapott is virágot, olyat, amit az illető gondolt. Nyilván ez cseppet sem csökkentett az ajándék értékén Nalaeä szemében.*
- A férjed... volt? *Egy kicsit tanácstalanul kérdez vissza, hiszen tekintve, hogy Darelld úr most is a Sellőház szolgálatában áll, eléggé furcsállja a múlt időt.* - A házassági eskü itt nem élethosszig szól? *Bizonytalan a kérdés, elvégre annyira nem ismeri az itteni szokásokat vagy törvényeket. Nem tudhatja, hogy errefelé hogy működnek ezek a dolgok.
Szívesen rákérdezne, hogy mi volt, ami elromlott, de azt már igazán tolakodónak érezné. Az is lehet, hogy nem volt különösebb oka. Előfordul, hogy a szerelem kihűl, a párok elhidegülnek. De az idő meg a távolság... A szíve mélyén tudja, hogy Carlotteia és Darelld úr újra egymásra találnak. Carlotteián legalábbis nagyon érezni, hogy azok az érzések még nem múltak el. Több ez, mint feszültség. Körüllengi az izgalom is. Alig várja, hogy viszontlássa, ezt súgják az ösztönei. Most már nagyon kíváncsi arra a titokzatos férfira. Szívből, őszintén kívánja, hogy minden jól alakuljon végül.*
- Miért pont most jöttél vissza? *érdeklődik. Nem egészen biztos benne, hogy nem lépi-e túl a határt a kérdéseivel. Nem szeretne faggatózni. Még véletlenül se. Szereti a történeteket. Sokat olvasott a szabadidejében. Az Arany Szeráj könyvtára nagyon fog hiányozni neki.
Jó most itt üldögélni. Olyan békés. Szívesen maradna még, de az este már most hosszúnak ígérkezik. Erőt kell vennie magán. Nem vallhat szégyent mindjárt a bemutatkozásnál, ha fáradt is egy kicsit az utazás miatt. Nagyon kell igyekeznie és fog is, ezt megfogadta magának és Ralas úrnak meg Carlotteának is.*
- Milyen ember ő? Darelld úr? *kérdi elgondolkodva. Nem figyelt. Nem is igazán szándékosan mondta ki hangosan.* - Úgy értem, biztos furcsa lesz majd újból együtt dolgoznotok *próbálja menteni a dolgot.*
- A szellőrózsa *mondja megilletődött mosollyal. Nem gyakran kérdeznek vissza ilyesmiben. Igazából talán még senki se kérdezte ezt meg tőle. Ha kapott is virágot, olyat, amit az illető gondolt. Nyilván ez cseppet sem csökkentett az ajándék értékén Nalaeä szemében.*
- A férjed... volt? *Egy kicsit tanácstalanul kérdez vissza, hiszen tekintve, hogy Darelld úr most is a Sellőház szolgálatában áll, eléggé furcsállja a múlt időt.* - A házassági eskü itt nem élethosszig szól? *Bizonytalan a kérdés, elvégre annyira nem ismeri az itteni szokásokat vagy törvényeket. Nem tudhatja, hogy errefelé hogy működnek ezek a dolgok.
Szívesen rákérdezne, hogy mi volt, ami elromlott, de azt már igazán tolakodónak érezné. Az is lehet, hogy nem volt különösebb oka. Előfordul, hogy a szerelem kihűl, a párok elhidegülnek. De az idő meg a távolság... A szíve mélyén tudja, hogy Carlotteia és Darelld úr újra egymásra találnak. Carlotteián legalábbis nagyon érezni, hogy azok az érzések még nem múltak el. Több ez, mint feszültség. Körüllengi az izgalom is. Alig várja, hogy viszontlássa, ezt súgják az ösztönei. Most már nagyon kíváncsi arra a titokzatos férfira. Szívből, őszintén kívánja, hogy minden jól alakuljon végül.*
- Miért pont most jöttél vissza? *érdeklődik. Nem egészen biztos benne, hogy nem lépi-e túl a határt a kérdéseivel. Nem szeretne faggatózni. Még véletlenül se. Szereti a történeteket. Sokat olvasott a szabadidejében. Az Arany Szeráj könyvtára nagyon fog hiányozni neki.
Jó most itt üldögélni. Olyan békés. Szívesen maradna még, de az este már most hosszúnak ígérkezik. Erőt kell vennie magán. Nem vallhat szégyent mindjárt a bemutatkozásnál, ha fáradt is egy kicsit az utazás miatt. Nagyon kell igyekeznie és fog is, ezt megfogadta magának és Ralas úrnak meg Carlotteának is.*
- Milyen ember ő? Darelld úr? *kérdi elgondolkodva. Nem figyelt. Nem is igazán szándékosan mondta ki hangosan.* - Úgy értem, biztos furcsa lesz majd újból együtt dolgoznotok *próbálja menteni a dolgot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996