Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-10 14:10:39
Üzenet elküldve: 2019-09-10 14:10:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás - zárás//
*Egy kissé meglepi Wrexan felpattanása, ami az arcára is kiül. Aztán arra jut, hogy valószínűleg nem félelem, hanem udvariasság állhat a dolog mögött, ezért visszatér a szívélyes arckifejezése, értékeli a gesztust. Valóban jólesik neki, főként Rollen látogatása után, aki lépten-nyomon igyekszik éreztetni vele megvetését, amit feltehetően faja iránt érez, hiszen megismerkedni nem igazán volt alkalmuk, hogy személyes vonatkozása legyen ellenérzéseinek. Reméli, hogy ma este kevésbé szűk látókörű tárgyalópartnerrel lesz dolga, bár felkészül a legrosszabbra. Akadnak rosszabbak is Rollennél.
Amint Wrexant visszainti a helyére, biztatva rá, hogy folytassa az étkezést nyugodtan, figyelme Ernussra lép át, aki beszámol szorgos munkájukról. Zammiria nem volt benne teljesen biztos, hogy Wrexan is ezen a feladaton dolgozott, de a mélységi méltatása újabb jó benyomást tesz rá. Már kezdi érteni, Ralas miért hozta magával a toprongyos fiút. Lágy mosollyal felel Ernussnak.*
- Valóban? Nos, mindketten remek munkát végeztetek rövid idő alatt és kevés segítséggel. Biztos vagyok benne, hogy Ralas is elégedett lesz az eredménnyel. Egy alkalmasabb időpontban szívesen venném, ha együtt bejárnánk.
*Wrexan igyekvését észreveszi és értékeli, az elkönyveléssel viszont óvatos, sokan igyekeznek eleinte kitenni magukért, míg nem érzik magukat beérkezettnek. Csak idővel derül ki, hogy ki az, aki valóban olyan, amilyennek kezdetben mutatja magát. Nem szeretné azonban azt sem, hogy bárki túlhajtsa magát mindjárt az első napján. Ha minden jól megy, Ernuss is csupán egy sétát kell, hogy tegyen és figyelnie kell a gyanús jelekre. Ha bármi összecsapásra kerülne sor, az már régen rossz. Wrexannak is felhívja a figyelmét arra, hogy a terhelést nem kell túlzásba vinnie.*
- Nos, azért nem várjuk el senkitől, hogy erején felül dolgozzon, nem muszáj mindent ma befejezni. Gyanítom, most még csak előmunkákat lehet végezni, a takarítást nemrég fejezték be. Addig pedig, míg érted jönnek, pihenj nyugodtan!
*Ernuss fáradozását a mosogatással bizonyára meglepett, félénk hálával fogadja a mosogatólány, itt a személyzet kiszolgálását is a konyhai gárda szokta végezni, semmit nem kell maguktól tenniük. Rászólni viszont nem akar vagy nem mer, hogy hagyja csak rá. Mire a mélységi visszatér, Zammiria is végez, ezért puha mosollyal fordul hozzá.*
- Köszönöm, Ernuss. Mehetünk.
*Azzal végre elköszönhetnek Wrexantól és elindulhatnak a Rumos felé.*
*Egy kissé meglepi Wrexan felpattanása, ami az arcára is kiül. Aztán arra jut, hogy valószínűleg nem félelem, hanem udvariasság állhat a dolog mögött, ezért visszatér a szívélyes arckifejezése, értékeli a gesztust. Valóban jólesik neki, főként Rollen látogatása után, aki lépten-nyomon igyekszik éreztetni vele megvetését, amit feltehetően faja iránt érez, hiszen megismerkedni nem igazán volt alkalmuk, hogy személyes vonatkozása legyen ellenérzéseinek. Reméli, hogy ma este kevésbé szűk látókörű tárgyalópartnerrel lesz dolga, bár felkészül a legrosszabbra. Akadnak rosszabbak is Rollennél.
Amint Wrexant visszainti a helyére, biztatva rá, hogy folytassa az étkezést nyugodtan, figyelme Ernussra lép át, aki beszámol szorgos munkájukról. Zammiria nem volt benne teljesen biztos, hogy Wrexan is ezen a feladaton dolgozott, de a mélységi méltatása újabb jó benyomást tesz rá. Már kezdi érteni, Ralas miért hozta magával a toprongyos fiút. Lágy mosollyal felel Ernussnak.*
- Valóban? Nos, mindketten remek munkát végeztetek rövid idő alatt és kevés segítséggel. Biztos vagyok benne, hogy Ralas is elégedett lesz az eredménnyel. Egy alkalmasabb időpontban szívesen venném, ha együtt bejárnánk.
*Wrexan igyekvését észreveszi és értékeli, az elkönyveléssel viszont óvatos, sokan igyekeznek eleinte kitenni magukért, míg nem érzik magukat beérkezettnek. Csak idővel derül ki, hogy ki az, aki valóban olyan, amilyennek kezdetben mutatja magát. Nem szeretné azonban azt sem, hogy bárki túlhajtsa magát mindjárt az első napján. Ha minden jól megy, Ernuss is csupán egy sétát kell, hogy tegyen és figyelnie kell a gyanús jelekre. Ha bármi összecsapásra kerülne sor, az már régen rossz. Wrexannak is felhívja a figyelmét arra, hogy a terhelést nem kell túlzásba vinnie.*
- Nos, azért nem várjuk el senkitől, hogy erején felül dolgozzon, nem muszáj mindent ma befejezni. Gyanítom, most még csak előmunkákat lehet végezni, a takarítást nemrég fejezték be. Addig pedig, míg érted jönnek, pihenj nyugodtan!
*Ernuss fáradozását a mosogatással bizonyára meglepett, félénk hálával fogadja a mosogatólány, itt a személyzet kiszolgálását is a konyhai gárda szokta végezni, semmit nem kell maguktól tenniük. Rászólni viszont nem akar vagy nem mer, hogy hagyja csak rá. Mire a mélységi visszatér, Zammiria is végez, ezért puha mosollyal fordul hozzá.*
- Köszönöm, Ernuss. Mehetünk.
*Azzal végre elköszönhetnek Wrexantól és elindulhatnak a Rumos felé.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-10 10:48:21
Üzenet elküldve: 2019-09-10 10:48:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
*Alig pár falat marad a tányéron, mikor Zammiria belép az ajtón. Nézi, amint Wrexan szinte mindent eldobva felpattan, majd megenged magának egy mosolyt. A fiú magára emlékezteti, arra a fiatal Ernussra, aki csodálattal nézett az idős és bölcs szerzetesre, ki harci technikáját olyan mesteri szintre emelte, hogy új tanítványa szerint már csak a puszta nézésével meg tudott volna ölni valakit, pedig a hasonló korú öregeknek gyakran még a járás is lassabban megy. Csak párszor látta használni azt a halálosra kigyakorolt és kiélezett technikát, amit a mester már akkor kiválóan űzött, mikor Ernuss még meg sem született.*
- Köszönjük *veszi egy főhajtással a dicséretet, ám még mindig csak ülve.* Egész nap dolgoztunk, ám a vártakkal ellentétben sikerült befejezni. Bár Wrexannak nem ez a szakterülete, panaszkodást mellőzve segítkezett egész végig. Bár sok mindent el kellett neki magyaráznom, de kiváló munkaerőnek tűnik.
*Megígérte Wrexannak, hogy kiemeli, mennyire jól dolgozott, és meg is teszi. Ernuss nem dicsérget csak úgy senki ok nélkül. Talán megtalálta volna azt a személyt, akit keresett? Ez sokkal közelebb viheti célja eléréshez.
Bár nincs kedve már dolgozni, tekintve, hogy egész nap fizikai munkát végeztek, ezt nem fogja kinyilvánítani. Miközben Zammiria Wrexannal beszél, Ernuss bekapja a maradék három falatot a tányérról, majd gyorsan elmosogat maga után.*
- Állok rendelkezésedre *lép aztán Zammiria elé.*
*Alig pár falat marad a tányéron, mikor Zammiria belép az ajtón. Nézi, amint Wrexan szinte mindent eldobva felpattan, majd megenged magának egy mosolyt. A fiú magára emlékezteti, arra a fiatal Ernussra, aki csodálattal nézett az idős és bölcs szerzetesre, ki harci technikáját olyan mesteri szintre emelte, hogy új tanítványa szerint már csak a puszta nézésével meg tudott volna ölni valakit, pedig a hasonló korú öregeknek gyakran még a járás is lassabban megy. Csak párszor látta használni azt a halálosra kigyakorolt és kiélezett technikát, amit a mester már akkor kiválóan űzött, mikor Ernuss még meg sem született.*
- Köszönjük *veszi egy főhajtással a dicséretet, ám még mindig csak ülve.* Egész nap dolgoztunk, ám a vártakkal ellentétben sikerült befejezni. Bár Wrexannak nem ez a szakterülete, panaszkodást mellőzve segítkezett egész végig. Bár sok mindent el kellett neki magyaráznom, de kiváló munkaerőnek tűnik.
*Megígérte Wrexannak, hogy kiemeli, mennyire jól dolgozott, és meg is teszi. Ernuss nem dicsérget csak úgy senki ok nélkül. Talán megtalálta volna azt a személyt, akit keresett? Ez sokkal közelebb viheti célja eléréshez.
Bár nincs kedve már dolgozni, tekintve, hogy egész nap fizikai munkát végeztek, ezt nem fogja kinyilvánítani. Miközben Zammiria Wrexannal beszél, Ernuss bekapja a maradék három falatot a tányérról, majd gyorsan elmosogat maga után.*
- Állok rendelkezésedre *lép aztán Zammiria elé.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-09 21:19:40
Üzenet elküldve: 2019-09-09 21:19:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
* A beszélgetésbe bekapcsolódik Ernuss és kiderül róla ez-az. A nagy evés közepette új személy lép a helységbe. Látásból ismerős a fiúnak és mintha Ralas is említette volna, hogy ki ő. Nem is marad ülve, hanem gyorsan felpattan. Mivel a hölgy beszélni kezd, ezért nem vág közbe, hogy bemutatkozzon. A munkájukról szóló értekezést Ernussra hagyja, mert– végül is ő intézte a tervezést meg a szervezést. A következő rész már jobban érinti őt.*
– Igen hölgyem én volnék az. Örülök, hogy itt dolgozhatok. Természetesen állok a rendelkezésére. Még ma megcsinálom amit kell.* Igyekszik olyan illedelmes lenni, amennyire csak tud. Ez talán nem árthat. Mivel jelenleg nincs más, ezért szépen megvárja, amíg a dolgok lerendeződnek a másik kettő között. Ha a netán távoznak és őt nem viszik magukkal, akkor elköszön és szépen megvárja itt Darelldet. Azt mondták neki, hogy egyedül egyelőre ne mászkáljon, így hát ez a lehetőség marad előtte. *
* A beszélgetésbe bekapcsolódik Ernuss és kiderül róla ez-az. A nagy evés közepette új személy lép a helységbe. Látásból ismerős a fiúnak és mintha Ralas is említette volna, hogy ki ő. Nem is marad ülve, hanem gyorsan felpattan. Mivel a hölgy beszélni kezd, ezért nem vág közbe, hogy bemutatkozzon. A munkájukról szóló értekezést Ernussra hagyja, mert– végül is ő intézte a tervezést meg a szervezést. A következő rész már jobban érinti őt.*
– Igen hölgyem én volnék az. Örülök, hogy itt dolgozhatok. Természetesen állok a rendelkezésére. Még ma megcsinálom amit kell.* Igyekszik olyan illedelmes lenni, amennyire csak tud. Ez talán nem árthat. Mivel jelenleg nincs más, ezért szépen megvárja, amíg a dolgok lerendeződnek a másik kettő között. Ha a netán távoznak és őt nem viszik magukkal, akkor elköszön és szépen megvárja itt Darelldet. Azt mondták neki, hogy egyedül egyelőre ne mászkáljon, így hát ez a lehetőség marad előtte. *
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-09 20:49:38
Üzenet elküldve: 2019-09-09 20:49:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szállásbővítés lezárása//
*Ralastól titokzatos mosollyal búcsúzik el, mely kicsit megdermed a majdnem-elszólásra, ám e változást leginkább csak ő veheti most észre, és hamar feloldódik. Könnyen megkapja az egyetértést, mely tovább erősíti elhatározását. De elsőként körülnéz az emeleten, hogy megnézze, mire jutottak a takarítók az új szobákkal. Egészen jól haladtak, a legtöbb helyiségben friss levegő, ropogós ágynemű, pormentes bútorok és száradó padló várja. A lányokat megdicséri, igazán derekas munkát végeztek, így hát jutalomból elküldi őket pihenni mára. Ralas irodájánál is kitettek magukért, lassan kezdődhet a festő- és ácsmunka, hiszen a kormot, a málló felületeket eltakarították már. Az új szállás pedig immár praktikus felszereltséggel, mégis otthonos melegséggel, készen várja a személyzet új tagjait.*
//Pinceátalakítás//
*Következő útja az emeletről a pincébe vezet, kíváncsi, hogyan állnak az edzőterem berendezésével. Most jut eszébe, hogy Darelldet kellett volna megkérdeznie róla, de annyira megzavarta a Rollen-ügy, hogy mikor meglátta a férfit a folyosón, csak arra tudott gondolni, hogy legalább egy harcossal többen lettek a sok fegyveressel szemben. Utána pedig magától értetődőnek érezte, hogy Cassyt kisegíti és beáll őrizni a vendégteret, nem jutott eszébe ez a másik feladat. Nem lepi meg, hogy senkit nem talál itt, bizonyosra veszi, hogy Darelld is azért került elő máshol, mert végeztek. Szemrevételezi a helyet, egészen másképp fest most így. Jobb lett, mint remélte, ezért elégedetten mosolyog, amint körbejár, és mindent megvizsgál. Nem mindenről tudja eldönteni, hogy mire szánták, de majd megkéri őket, hogy meséljék el. Örül a kezdeményezésnek, jó választás volt különböző stílusú harcosokat megkérni a feladatra, hiszen éppen ezek az új ötletek kellettek ide. Bizonyosan lehetne még fokozni és megfelelőbb eszközökkel javítani a felszereltségen, de majd idővel alakul az is, most csak az volt a cél, hogy legyen egy alap, amivel elkezdhetnek dolgozni. Erre a célra pedig, amit lát, az tökéletesen megfelel. Hamarosan maga is betér majd gyakorolni a célba dobást. Talán megfelelő alkalom lesz Ralast rávenni, hogy tanuljon. De most sürgősebb dolog vár rá, ezért elhagyja a pincét, hogy előkerítse az építőket. Mivel eléggé adja magát a dolog, hogy jó munkában könnyű megéhezni, a konyha felé tesz hamarosan kitérőt. Amennyiben még itt találja Ernusst vagy Wrexant, csatlakozik az asztalnál, persze csak megáll mellette, nem tervez leülni.*
- Jó étvágyat! Csak folytassátok nyugodtan!
*Utóbbi akkor hangzik el, ha még falatoznának.*
- Jártam az edzőteremben, igazán nagyszerű lett, köszönjük szépen! Sikerült mindent megoldani?
*Aztán az ifjúhoz fordul kissé hunyorgón, amennyiben még ott találta érkeztekor.*
- Wrexan, ugye?
*Darelld mutatta be neki kutyafuttában, ezért egy kicsit gondolkodnia kellett a nevén.*
- Örülök, hogy te is része vagy a csapatnak. Mint látod, nagy szükség van minden dolgos kézre. Bírod még a munkát ma? Van egy iroda, amin volna némi javítanivaló, gyanítom, Darelld hamarosan szólni fog róla. Illetve azt reméltem, hogy Ernuss pedig elkísérne az utamra.
*Ralastól titokzatos mosollyal búcsúzik el, mely kicsit megdermed a majdnem-elszólásra, ám e változást leginkább csak ő veheti most észre, és hamar feloldódik. Könnyen megkapja az egyetértést, mely tovább erősíti elhatározását. De elsőként körülnéz az emeleten, hogy megnézze, mire jutottak a takarítók az új szobákkal. Egészen jól haladtak, a legtöbb helyiségben friss levegő, ropogós ágynemű, pormentes bútorok és száradó padló várja. A lányokat megdicséri, igazán derekas munkát végeztek, így hát jutalomból elküldi őket pihenni mára. Ralas irodájánál is kitettek magukért, lassan kezdődhet a festő- és ácsmunka, hiszen a kormot, a málló felületeket eltakarították már. Az új szállás pedig immár praktikus felszereltséggel, mégis otthonos melegséggel, készen várja a személyzet új tagjait.*
//Pinceátalakítás//
*Következő útja az emeletről a pincébe vezet, kíváncsi, hogyan állnak az edzőterem berendezésével. Most jut eszébe, hogy Darelldet kellett volna megkérdeznie róla, de annyira megzavarta a Rollen-ügy, hogy mikor meglátta a férfit a folyosón, csak arra tudott gondolni, hogy legalább egy harcossal többen lettek a sok fegyveressel szemben. Utána pedig magától értetődőnek érezte, hogy Cassyt kisegíti és beáll őrizni a vendégteret, nem jutott eszébe ez a másik feladat. Nem lepi meg, hogy senkit nem talál itt, bizonyosra veszi, hogy Darelld is azért került elő máshol, mert végeztek. Szemrevételezi a helyet, egészen másképp fest most így. Jobb lett, mint remélte, ezért elégedetten mosolyog, amint körbejár, és mindent megvizsgál. Nem mindenről tudja eldönteni, hogy mire szánták, de majd megkéri őket, hogy meséljék el. Örül a kezdeményezésnek, jó választás volt különböző stílusú harcosokat megkérni a feladatra, hiszen éppen ezek az új ötletek kellettek ide. Bizonyosan lehetne még fokozni és megfelelőbb eszközökkel javítani a felszereltségen, de majd idővel alakul az is, most csak az volt a cél, hogy legyen egy alap, amivel elkezdhetnek dolgozni. Erre a célra pedig, amit lát, az tökéletesen megfelel. Hamarosan maga is betér majd gyakorolni a célba dobást. Talán megfelelő alkalom lesz Ralast rávenni, hogy tanuljon. De most sürgősebb dolog vár rá, ezért elhagyja a pincét, hogy előkerítse az építőket. Mivel eléggé adja magát a dolog, hogy jó munkában könnyű megéhezni, a konyha felé tesz hamarosan kitérőt. Amennyiben még itt találja Ernusst vagy Wrexant, csatlakozik az asztalnál, persze csak megáll mellette, nem tervez leülni.*
- Jó étvágyat! Csak folytassátok nyugodtan!
*Utóbbi akkor hangzik el, ha még falatoznának.*
- Jártam az edzőteremben, igazán nagyszerű lett, köszönjük szépen! Sikerült mindent megoldani?
*Aztán az ifjúhoz fordul kissé hunyorgón, amennyiben még ott találta érkeztekor.*
- Wrexan, ugye?
*Darelld mutatta be neki kutyafuttában, ezért egy kicsit gondolkodnia kellett a nevén.*
- Örülök, hogy te is része vagy a csapatnak. Mint látod, nagy szükség van minden dolgos kézre. Bírod még a munkát ma? Van egy iroda, amin volna némi javítanivaló, gyanítom, Darelld hamarosan szólni fog róla. Illetve azt reméltem, hogy Ernuss pedig elkísérne az utamra.
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:02:46
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:02:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
- Valóban?
*Somolyodik el az élet igazságtalansága fölött. Kérdése költői, mindketten tudják, hogy egyikük sem bővelkedik az élettől kapott igazságosságban. Minden, mit elértek, kemény küzdelem árán lett az övék, ezért lettek olyanok, amilyenek. Megtanultak megnyerővé, illetve simulékonnyá válni a felszínen, alkalmazkodni az elvárásokhoz, lavírozni a nemleges válaszok között, de lelkük sebezhető része köré kemény szikla formálódott, melyen elvásik a penge. Sajnos a fedés nem tökéletes, olykor őket is eléri a fájdalom. Ralas ráadásul önszántából bújik elő, hogy Zam érzékeny felét keresse, ezért sebesült meg már nem egyszer.
A megpendített húr visszhangot kelt, a mélységi azonnal látja, hogy a férfi vele együtt rezdül, érti és belemegy a játékba. Mulattatja a töprengés, váratlanul éri viszont a felkapás, ösztönösen húzza össze magát, beharapva a levegőt. Összesimulnak, lába alatt a bőrcipő gyorsan meleg érintésűvé válik. Apró, billenő lépések, biztosan tartó karok. Szokatlan benyomások. Nyugtalanítják, mert arra akarják rávenni, hogy engedje el magát egészen, eressze le falait. Pedig az kockázatos. De a melódia nem áll meg, alattomosan hullámzik a szellő szárnyán, mely beszökik az ablakrésen, meglebbenti a gyertyákat. Zammiria hagyja, hogy vezessék, bár nagyon szokatlan neki a tánc. Ralas figyelmes, hogy óvatlan lépéseitől előre megkíméli. Bizonyára nem először csinálja. Kettejük ügye csak az övék, míg ők élvezik, bármilyen tempóban is, más nem számít. Épp elég kihívás és veszély rejlik életükben, ebben viszonyuk se szűkölködik, de ha olykor akad egy-egy nyugvópont, mint amilyen most is, csak ajándék számukra. Ennyi nekik is jár. Amiért Zammiria jött, már megcselekedte. Akár el is mehetne, hogy nyugovóra térjenek és aludjanak egy kicsit, mielőtt új hajnal virrad rájuk. Ralas is említette, hogy elengedné, ám mégis itt vannak, egymásnak szánják e tiltott perceket, a világban zajló baljós eseményekről alig véve tudomást.
Zammiria már-már kezdene feloldódni a ringásban, de a játék visszatér közéjük. Arcuk közel, szinte összeér már, Zam érzi a húzó akaratot, a férfi szelíd leheletét, illatát, szinte már ajkainak ízét is. Vágyik rá, s nem csak csókjára, nem is csupán egész testére. Arra a melegségre is, amit kínál neki tiltott gyümölcsként. Csak egy kicsit szeretné megízlelni. Egy kicsit szeretni és szeretve lenni. De nem meri feladni állását egy kósza ábrándképért, mert visszalépni nem lehet. Csak a testiség és baráti összetartás üvegfalán keresztül szemlélheti Ralast. Igyekszik hát meggyőzni magát, hogy csak képzeli azt a többet, ami odafészkelte magát közéjük. Ráharap saját alsó ajkára, elhúzódik annyira, hogy Ralas szemeibe nézhessen, és lassan, játékosan ingassa meg a fejét, válaszul a cipőről szóló kérdésre. Csak így némán, tekintetét nem eresztve. De lelép lábairól, és ha a férfi engedi, akkor kezei a kabát szárai alá siklanak, és a hátsójára simulnak. Egy kicsit belemarkol, majd ha teheti, lassan leereszkedik, kezét a fenékről a combok hátsó felén futtatva le, végül a vádlikon. A cipőket szeretné levenni és szépen egymás mellé tenni a szék alá. Aztán ujjai a lábak külső felén futnának fel, a csípőben megkapaszkodva húzná fel magát. Várakozón, forró tekintettel áll meg előtte. Teste egészen felpezsdült már. Akarja a folytatást. Akarja Ralast.*
//Új hajnal jő//
- Valóban?
*Somolyodik el az élet igazságtalansága fölött. Kérdése költői, mindketten tudják, hogy egyikük sem bővelkedik az élettől kapott igazságosságban. Minden, mit elértek, kemény küzdelem árán lett az övék, ezért lettek olyanok, amilyenek. Megtanultak megnyerővé, illetve simulékonnyá válni a felszínen, alkalmazkodni az elvárásokhoz, lavírozni a nemleges válaszok között, de lelkük sebezhető része köré kemény szikla formálódott, melyen elvásik a penge. Sajnos a fedés nem tökéletes, olykor őket is eléri a fájdalom. Ralas ráadásul önszántából bújik elő, hogy Zam érzékeny felét keresse, ezért sebesült meg már nem egyszer.
A megpendített húr visszhangot kelt, a mélységi azonnal látja, hogy a férfi vele együtt rezdül, érti és belemegy a játékba. Mulattatja a töprengés, váratlanul éri viszont a felkapás, ösztönösen húzza össze magát, beharapva a levegőt. Összesimulnak, lába alatt a bőrcipő gyorsan meleg érintésűvé válik. Apró, billenő lépések, biztosan tartó karok. Szokatlan benyomások. Nyugtalanítják, mert arra akarják rávenni, hogy engedje el magát egészen, eressze le falait. Pedig az kockázatos. De a melódia nem áll meg, alattomosan hullámzik a szellő szárnyán, mely beszökik az ablakrésen, meglebbenti a gyertyákat. Zammiria hagyja, hogy vezessék, bár nagyon szokatlan neki a tánc. Ralas figyelmes, hogy óvatlan lépéseitől előre megkíméli. Bizonyára nem először csinálja. Kettejük ügye csak az övék, míg ők élvezik, bármilyen tempóban is, más nem számít. Épp elég kihívás és veszély rejlik életükben, ebben viszonyuk se szűkölködik, de ha olykor akad egy-egy nyugvópont, mint amilyen most is, csak ajándék számukra. Ennyi nekik is jár. Amiért Zammiria jött, már megcselekedte. Akár el is mehetne, hogy nyugovóra térjenek és aludjanak egy kicsit, mielőtt új hajnal virrad rájuk. Ralas is említette, hogy elengedné, ám mégis itt vannak, egymásnak szánják e tiltott perceket, a világban zajló baljós eseményekről alig véve tudomást.
Zammiria már-már kezdene feloldódni a ringásban, de a játék visszatér közéjük. Arcuk közel, szinte összeér már, Zam érzi a húzó akaratot, a férfi szelíd leheletét, illatát, szinte már ajkainak ízét is. Vágyik rá, s nem csak csókjára, nem is csupán egész testére. Arra a melegségre is, amit kínál neki tiltott gyümölcsként. Csak egy kicsit szeretné megízlelni. Egy kicsit szeretni és szeretve lenni. De nem meri feladni állását egy kósza ábrándképért, mert visszalépni nem lehet. Csak a testiség és baráti összetartás üvegfalán keresztül szemlélheti Ralast. Igyekszik hát meggyőzni magát, hogy csak képzeli azt a többet, ami odafészkelte magát közéjük. Ráharap saját alsó ajkára, elhúzódik annyira, hogy Ralas szemeibe nézhessen, és lassan, játékosan ingassa meg a fejét, válaszul a cipőről szóló kérdésre. Csak így némán, tekintetét nem eresztve. De lelép lábairól, és ha a férfi engedi, akkor kezei a kabát szárai alá siklanak, és a hátsójára simulnak. Egy kicsit belemarkol, majd ha teheti, lassan leereszkedik, kezét a fenékről a combok hátsó felén futtatva le, végül a vádlikon. A cipőket szeretné levenni és szépen egymás mellé tenni a szék alá. Aztán ujjai a lábak külső felén futnának fel, a csípőben megkapaszkodva húzná fel magát. Várakozón, forró tekintettel áll meg előtte. Teste egészen felpezsdült már. Akarja a folytatást. Akarja Ralast.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:43:39
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:43:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Nem. És nem. Ó, a tagadás netovábbja. Eme érzéki játék sarkalatos pontja. Nem. A szó, mely zár és nyit is egyben. Pattanó hasáb a kandallóban, s a száradó haj illata, ahogy az arc előtt elsuhan. Nem. Nem számított másra, csupán az évődő játékra, a kacér összekacsintásra, a szótlan tagadásra. Zammiria, tudja mikor, mit kell mondani, s ez, pont ez az a pillanat. Mosoly ül meg ajkán... őszinte és kedves mosoly, amolyan merengő. Merengő a múlton, merengő a jelenen, s előremutató, a jövőre nézve. Bizakodó. Mert azt gondolja, hogy nem lesz másabb, s ez örömmel tölti el. Annak ellenére persze, hogy támadás alatt áll. Női praktikák számtalan válfaját eresztik ki rá, mely kapcsán csupán kezét felemelve védekezhet, s csukott szemmel tűrve a hajába simuló kezeket, mikkel szemben szinte védtelen. Ó, azok a hamuszín ujjak, azok a puha, sötétkék ajkak.*
- Az élet nem igazságos! *Kacag fel az utolsó pörgetés után, s immár fedetlen fővel küzd az érzés ellen, hogy azonnal leteperje, s kezét lefogva csókolja nyakán. Érzi a mozdulat sikerét, s ha tehetné mutatóujja játszana a csomóval, nem csupán kapaszkodna évődőn. Kibonthatná, hogy a lány előtte állhasson, ahogyan született, hogy láthassa, mit látni kíván, de nem teszi. A kalap, puhán pihen meg a fogason, hogy immár fedetlen fővel álljon, titokzatossággal szemében, s ujja még mindig a kényes ponton, nem bontva ki azt.*
- Úgy! Tehát nem... *Ráncolja össze szemöldökét, s szabad keze állát simítja végig, melyet oly simára csiszolt a beretva, s Zammiria lágy mozdulatai.*
- Tán a cipő lenne?! *Fut össze még inkább szemén a szemöldök, töprengőn, merengőn... mint aki az élet nagy dolgain gondolkodik. De csak addig, míg meg nem emelve a lányt, és lábára nem téve annak lábait, néhány tánclépést nem lejt vele, akár nem létező gyermekével, kiért a világ összes kincsét odaadná. A perdület egyszerű, mintha csupán orsó sercegne a nem létező rokka tövében, csendesen és alamuszin, mégis kiváló végeredményt alkotva.*
- Ha nem a cipő... hát talán a beretvában rejlik a megoldás? *Kérdezi csendesen magához rántva a lányt, s fordulva ismét, ritmusra, harmóniára, csendesen, szótlanul, játékosan. Másnak tán unalmas, másnak tán felesleges és kedvtelen aranyfüstbe mártott lemezlapocskák egymásra hidalt építménye látszódik. Egy regény, mely talán folytatás nélküli, vagy legalábbis végeredményt nem sejtetően halad tovább végtelen útján megállás nélkül és keveset mondón, eredménytelenül. Pedig nem az. Sokféle módon fejlődhet egy kapcsolat. Olykor a végletekig elnyújtva és unalmasan, olykor pedig rövid ideig, borzasztó izgalmasan, csattanóval a végén. Az övék másmilyen. Kósza tánclépés a jégen, ijedt surranás a parázsló tábortűz felett, hogy egy-egy érintés szisszenésben végződjön. Csendes beszélgetés a szakadó esőben, hol nem lehetne az. Nem mindegy? Élet az életben, s halál a halálban, mégis egyikre sem gondolva, csak játszva szüntelen, hisz ez a lényeg, s ez rejlik Ralas dús, összehúzott szemöldöke, s csókra álló ajkai felett. Valamint jelenleg egy kérdés, mely a titkok nyitját vizslatja.*
//Új hajnal jő//
*Nem. És nem. Ó, a tagadás netovábbja. Eme érzéki játék sarkalatos pontja. Nem. A szó, mely zár és nyit is egyben. Pattanó hasáb a kandallóban, s a száradó haj illata, ahogy az arc előtt elsuhan. Nem. Nem számított másra, csupán az évődő játékra, a kacér összekacsintásra, a szótlan tagadásra. Zammiria, tudja mikor, mit kell mondani, s ez, pont ez az a pillanat. Mosoly ül meg ajkán... őszinte és kedves mosoly, amolyan merengő. Merengő a múlton, merengő a jelenen, s előremutató, a jövőre nézve. Bizakodó. Mert azt gondolja, hogy nem lesz másabb, s ez örömmel tölti el. Annak ellenére persze, hogy támadás alatt áll. Női praktikák számtalan válfaját eresztik ki rá, mely kapcsán csupán kezét felemelve védekezhet, s csukott szemmel tűrve a hajába simuló kezeket, mikkel szemben szinte védtelen. Ó, azok a hamuszín ujjak, azok a puha, sötétkék ajkak.*
- Az élet nem igazságos! *Kacag fel az utolsó pörgetés után, s immár fedetlen fővel küzd az érzés ellen, hogy azonnal leteperje, s kezét lefogva csókolja nyakán. Érzi a mozdulat sikerét, s ha tehetné mutatóujja játszana a csomóval, nem csupán kapaszkodna évődőn. Kibonthatná, hogy a lány előtte állhasson, ahogyan született, hogy láthassa, mit látni kíván, de nem teszi. A kalap, puhán pihen meg a fogason, hogy immár fedetlen fővel álljon, titokzatossággal szemében, s ujja még mindig a kényes ponton, nem bontva ki azt.*
- Úgy! Tehát nem... *Ráncolja össze szemöldökét, s szabad keze állát simítja végig, melyet oly simára csiszolt a beretva, s Zammiria lágy mozdulatai.*
- Tán a cipő lenne?! *Fut össze még inkább szemén a szemöldök, töprengőn, merengőn... mint aki az élet nagy dolgain gondolkodik. De csak addig, míg meg nem emelve a lányt, és lábára nem téve annak lábait, néhány tánclépést nem lejt vele, akár nem létező gyermekével, kiért a világ összes kincsét odaadná. A perdület egyszerű, mintha csupán orsó sercegne a nem létező rokka tövében, csendesen és alamuszin, mégis kiváló végeredményt alkotva.*
- Ha nem a cipő... hát talán a beretvában rejlik a megoldás? *Kérdezi csendesen magához rántva a lányt, s fordulva ismét, ritmusra, harmóniára, csendesen, szótlanul, játékosan. Másnak tán unalmas, másnak tán felesleges és kedvtelen aranyfüstbe mártott lemezlapocskák egymásra hidalt építménye látszódik. Egy regény, mely talán folytatás nélküli, vagy legalábbis végeredményt nem sejtetően halad tovább végtelen útján megállás nélkül és keveset mondón, eredménytelenül. Pedig nem az. Sokféle módon fejlődhet egy kapcsolat. Olykor a végletekig elnyújtva és unalmasan, olykor pedig rövid ideig, borzasztó izgalmasan, csattanóval a végén. Az övék másmilyen. Kósza tánclépés a jégen, ijedt surranás a parázsló tábortűz felett, hogy egy-egy érintés szisszenésben végződjön. Csendes beszélgetés a szakadó esőben, hol nem lehetne az. Nem mindegy? Élet az életben, s halál a halálban, mégis egyikre sem gondolva, csak játszva szüntelen, hisz ez a lényeg, s ez rejlik Ralas dús, összehúzott szemöldöke, s csókra álló ajkai felett. Valamint jelenleg egy kérdés, mely a titkok nyitját vizslatja.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-07 16:33:59
Üzenet elküldve: 2019-09-07 16:33:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*A zenét nem csak Ralas hallja, mikor egymagukban vannak. Kezdettől fogva ott jár köztük egy megfoghatatlan, andalító muzsika, valahol az érzékelhető határ szélén. Az egymásra találás pillanatában még tudatosan szólt fejében, épp azért indult a Rumos rozoga falai közé, hátha ráakad egy bárdra, akit megfizethet, hogy a valóság szövedékébe hatoljon a dallam. Hűvös, őszies este volt, mindketten a meleget keresték, s végül megosztoztak rajta a kandallónál álló asztalnál. Nem csak a ropogó fahasábok hőjét, hanem egymásét is. Gyorsan jutottak forrpontra, utólag belegondolva Ralas részéről érthető volt a sürgetés, hiszen a munkáját végezte, Zammiria pedig könnyen ráhangolódik a szenvedélyes viselkedésre. Kis híján ott az asztalnál lelték kedvüket egymásban. Nehéz lenne megmondani, hogy ki csábított el kit, vélhetően mindketten sikeresek voltak valamennyire e téren, hiszen Ralas végül egy jelképes ígérettel beérte béréül, melynek egyik felét most váltotta csak be.
Az ölelkező pillanat érzelmesebbre sikerül, mint tervezte, már ha lehet tervnek mondani az ösztönös megnyugvás és vonzalom felé lépést. A Vadász és a Liliom az Érem két oldala, melyek összetartoznak, s egy nap talán Zammiria is ráeszmél, milyen sorsszerű választás volt részéről e szimbólumokat magukra aggatni. Még csak az ellentétet nézi, a felpendített Érmén egymást kergető képek csatáját, még nem hiszi, hogy valaha találkozhatnak egymással, hacsak ketté nem szeli valami az egységet.
Ralas mozdulata nem teljesen ismeretlen számára, azon a bizonyos első estén is megpörgette, mikor az ölébe próbálta vonni őt, ám akkor még rossz néven vette tőle, mert megijesztette hirtelenségével. Rémületét büszkeség mögé rejtette akkor, mélységiként rengeteg ellenérzéssel kell megbirkóznia, nehéz odaadnia bizalmát egy idegennek. Most azonban a férfi tökéletes időzítéssel vezeti, Zammiria mosolyogva lép dallamuk ritmusára, mely ott sejlik tudata szélén. Nem csupán a törölköző, hanem száradó haja is libben, és Ralas domináns félként lép mögé, hogy édes suttogással kérdőre vonja, mit rejteget előle. Kellemes bizsergés fogja el, bár az összesimulás nem tart soká, s nem csak törölközője libben engedelmesen, de száradó haja is. Tekintetében tűz lobban, azonban még nem haraphat a száraz fahasábokba. A kedves érintés az orrán, a tréfa halk nevetés csal ki belőle. Ralas felfedező tekintete kedvére való, bal vállát felhúzva, jobb vállát kissé leejtve dől enyhén balra, hogy tartásába incselkedést vigyen, miközben mustrálják. Visszavágást kap, amire leteszi a gyertyát a kezéből, és gyanakvón szűkíti össze a szemeit.*
- Nem hangzik igazságosnak.
*Miért adná ki a sajátját, ha nem kap cserébe másikat? A kaján mozdulat a csomóval nagyon tetszik neki, a tüzes csillogás felerősödik tekintetében, amint lassan közelebb lépnek egymáshoz. Közben gyomrán, s valamivel lentebb is kellemes bizsergés fut át. Közeledéséből süt, hogy nem csak úgy odalép, hanem „úgy” lép oda… Vágyódó tekintete titokzatossá válik, puha mosoly rajzolódik ajkaira. Bal kezét emeli a kalaphoz és karimájánál fogva leemeli Ralas fejéről, jobb kezével beletúr a hajába, majd oldalra nyúlva a fogasra akasztja a ruhadarabot és leereszti kezeit.*
- Nem.
*Búgja melegen, kihívó mosollyal, mélyen elmerülve a férfi világos színű szemeiben. Kintről csaholás és vonítás szűrődik be, különös nyugtalanság söpör végig a kikötőn, de Zammiria betudja saját kétségeinek arról, amire készül. Talán megint átenged egy Szirmot a Vadásznak.*
//Új hajnal jő//
*A zenét nem csak Ralas hallja, mikor egymagukban vannak. Kezdettől fogva ott jár köztük egy megfoghatatlan, andalító muzsika, valahol az érzékelhető határ szélén. Az egymásra találás pillanatában még tudatosan szólt fejében, épp azért indult a Rumos rozoga falai közé, hátha ráakad egy bárdra, akit megfizethet, hogy a valóság szövedékébe hatoljon a dallam. Hűvös, őszies este volt, mindketten a meleget keresték, s végül megosztoztak rajta a kandallónál álló asztalnál. Nem csak a ropogó fahasábok hőjét, hanem egymásét is. Gyorsan jutottak forrpontra, utólag belegondolva Ralas részéről érthető volt a sürgetés, hiszen a munkáját végezte, Zammiria pedig könnyen ráhangolódik a szenvedélyes viselkedésre. Kis híján ott az asztalnál lelték kedvüket egymásban. Nehéz lenne megmondani, hogy ki csábított el kit, vélhetően mindketten sikeresek voltak valamennyire e téren, hiszen Ralas végül egy jelképes ígérettel beérte béréül, melynek egyik felét most váltotta csak be.
Az ölelkező pillanat érzelmesebbre sikerül, mint tervezte, már ha lehet tervnek mondani az ösztönös megnyugvás és vonzalom felé lépést. A Vadász és a Liliom az Érem két oldala, melyek összetartoznak, s egy nap talán Zammiria is ráeszmél, milyen sorsszerű választás volt részéről e szimbólumokat magukra aggatni. Még csak az ellentétet nézi, a felpendített Érmén egymást kergető képek csatáját, még nem hiszi, hogy valaha találkozhatnak egymással, hacsak ketté nem szeli valami az egységet.
Ralas mozdulata nem teljesen ismeretlen számára, azon a bizonyos első estén is megpörgette, mikor az ölébe próbálta vonni őt, ám akkor még rossz néven vette tőle, mert megijesztette hirtelenségével. Rémületét büszkeség mögé rejtette akkor, mélységiként rengeteg ellenérzéssel kell megbirkóznia, nehéz odaadnia bizalmát egy idegennek. Most azonban a férfi tökéletes időzítéssel vezeti, Zammiria mosolyogva lép dallamuk ritmusára, mely ott sejlik tudata szélén. Nem csupán a törölköző, hanem száradó haja is libben, és Ralas domináns félként lép mögé, hogy édes suttogással kérdőre vonja, mit rejteget előle. Kellemes bizsergés fogja el, bár az összesimulás nem tart soká, s nem csak törölközője libben engedelmesen, de száradó haja is. Tekintetében tűz lobban, azonban még nem haraphat a száraz fahasábokba. A kedves érintés az orrán, a tréfa halk nevetés csal ki belőle. Ralas felfedező tekintete kedvére való, bal vállát felhúzva, jobb vállát kissé leejtve dől enyhén balra, hogy tartásába incselkedést vigyen, miközben mustrálják. Visszavágást kap, amire leteszi a gyertyát a kezéből, és gyanakvón szűkíti össze a szemeit.*
- Nem hangzik igazságosnak.
*Miért adná ki a sajátját, ha nem kap cserébe másikat? A kaján mozdulat a csomóval nagyon tetszik neki, a tüzes csillogás felerősödik tekintetében, amint lassan közelebb lépnek egymáshoz. Közben gyomrán, s valamivel lentebb is kellemes bizsergés fut át. Közeledéséből süt, hogy nem csak úgy odalép, hanem „úgy” lép oda… Vágyódó tekintete titokzatossá válik, puha mosoly rajzolódik ajkaira. Bal kezét emeli a kalaphoz és karimájánál fogva leemeli Ralas fejéről, jobb kezével beletúr a hajába, majd oldalra nyúlva a fogasra akasztja a ruhadarabot és leereszti kezeit.*
- Nem.
*Búgja melegen, kihívó mosollyal, mélyen elmerülve a férfi világos színű szemeiben. Kintről csaholás és vonítás szűrődik be, különös nyugtalanság söpör végig a kikötőn, de Zammiria betudja saját kétségeinek arról, amire készül. Talán megint átenged egy Szirmot a Vadásznak.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-07 15:56:38
Üzenet elküldve: 2019-09-07 15:56:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
* Kérdésére azt a javaslatot kapja, hogy egyenek. Ha már így felajánlották, akkor miért ne. Amúgy is megéhezett a nagy munkában.*
– Jól van menjünk, akkor enni.* Mondja és ha nincs kifogás, akkor elindul a konyha irányába. Mivel, egész jól kijöttek egymással a munka végére, ezért laza beszélgetést kezdeményez útközben*
– Te hova valósi vagy?* Kérdezi meg tőle. Mire befejezi a választ, már az is lehet, hogy beérnek a konyhába. Ha így történik ő megint csak oda bízza, hogy mit hoznak neki enni. Leül a számukra fenntartott helyre és nekilát enni. Persze ez nem akadálya, hogy folytassák a beszélgetést közben.*
* Kérdésére azt a javaslatot kapja, hogy egyenek. Ha már így felajánlották, akkor miért ne. Amúgy is megéhezett a nagy munkában.*
– Jól van menjünk, akkor enni.* Mondja és ha nincs kifogás, akkor elindul a konyha irányába. Mivel, egész jól kijöttek egymással a munka végére, ezért laza beszélgetést kezdeményez útközben*
– Te hova valósi vagy?* Kérdezi meg tőle. Mire befejezi a választ, már az is lehet, hogy beérnek a konyhába. Ha így történik ő megint csak oda bízza, hogy mit hoznak neki enni. Leül a számukra fenntartott helyre és nekilát enni. Persze ez nem akadálya, hogy folytassák a beszélgetést közben.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-06 22:08:29
Üzenet elküldve: 2019-09-06 22:08:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Ölelésbe fúlt, fojtott nevetés. Amikor jó elmerülni... nem habokban, nem a tenger morajló hullámai között, s nem csendes vizű tó felszíne alá. Csend és nyugalom. A táncoló korall helyett, ezúttal hajtincsek simítják nyakát. Lágyság. Mikor a bőr, bőrhöz ér, halvány, pára nélküli leheletként távozik a levegő, körbefonva őket, szelíd dicséretet suttogva, s távozva az éj felé. Zene. Összeolvadó mellkasukba dobbanó szívük harmóniája, vér a vérrel, ütem az ütemmel, együtt él, együtt létezik. Nem él parázna gondolattal, s ezúttal a meztelenség látványa sem tarkítja, nem színezi elméjét. Csak az ölelés, s benne a lány van, ki az életben "csupán" törtfehér, pusztán hamuszín másoknak... neki a szín, a vágy, s remény, bár hamu lenne minden. Kívánhatna ennél többet? Maga is lehunyt szemmel áll, de Zammiriának nem kell tartani attól, hogy kihasználja a helyzetet, fél, hogy csak rontana rajta, hogy a pőreség és a buja vágyak táncát járva, elveszne a pillanat nehezen megszerzett, reményteli amplitúdója. Az izzás megmaradna ugyan, hogy aztán fáradtan búcsúzzanak el, de ez a pillanat most mást kíván, s leginkább megélhető a mozdulatlansággal. Egy kalappal, s egy kedves kérdéssel, mire választ nem várnak. "S, ön pedig a Sellőház tulajdonosa?" vágna vissza huncutan, de inkább az egyik közeli csuklót ragadva meg, emeli a lány saját kezét, feje fölé, s pörgeti táncmozdulattal, hogy aztán visszaforgatva mellkasára zárja tarkóját, s a füle mellé suttogjon.*
- Hát olyan titok volna, kedvesem? *Kérdezi, hangjában csalfa remény csillan, s mérhetetlen, elnyíló tekintetű kíváncsiság. Ismét egy apró perdület, de csak kedvesen, épp, hogy a törölköző lágyan libbenjen, s Zammiria csodálatos alakját leshesse meg az éj, hogy aztán álmatlanul forgolódva alhasson el, mert a lány nem az övé.*
- A ruha? Nocsak! *Szalad fel a szemöldök, s íródik egy mosoly Zam számlájára, az évődőn sandító szemek jutalma egy apró ujjbegy érintés arra a gyönyörűen megformált orra.*
- Naaaa... ez gonoszság! Ügyvédet akarok! *Engedi el a lányt, s kapja mellkasához ijedten a kezét, akárha szíve fájan, miközben szemei futnak végig arcáról, nyakán át, mellkasán, gyomrán át lefelé, egészen a merészen kivillanó vádlikig, s a törölközőre, mely alatt bizony az éteri igazság leledzik, a pőre teremtés, az igazi való, mi Ralas legféltettebb kincse immár, legalábbis ő annak tartja.*
- Mondd el... kérlek... *Biccenti oldalra fejét, s vált hangja kérlelőbe.* Így már nem szép dolog visszatartani. *Csóválja fejét látszólagos szomorúsággal, s a meghatározhatatlan színű szemekben halvány villanás játszik.*
- Nekem is van titkom... *Szelídül aztán a tekintet.* Épp az imént jöttem rá... de ez az enyém marad! *Fűzi hozzá gyorsan, jelezvén, hogyha Zam el is árulja sajátját, ez bizony Ralasé marad, legalábbis még egy jó ideig.*
- Akkor hadd tippeljek... szóval ruhán van... hmmm... *Akasztja bele az ujját a csomóba, s húzza lassan közel a lányt magához, persze Ralas is lép egyet előre.* Köze van aaaaa... kalaphoz?! *Kap a fejéhez másik szabad kezével, de ujja a lány keblei előtt, ott marad megakasztva.*
//Új hajnal jő//
*Ölelésbe fúlt, fojtott nevetés. Amikor jó elmerülni... nem habokban, nem a tenger morajló hullámai között, s nem csendes vizű tó felszíne alá. Csend és nyugalom. A táncoló korall helyett, ezúttal hajtincsek simítják nyakát. Lágyság. Mikor a bőr, bőrhöz ér, halvány, pára nélküli leheletként távozik a levegő, körbefonva őket, szelíd dicséretet suttogva, s távozva az éj felé. Zene. Összeolvadó mellkasukba dobbanó szívük harmóniája, vér a vérrel, ütem az ütemmel, együtt él, együtt létezik. Nem él parázna gondolattal, s ezúttal a meztelenség látványa sem tarkítja, nem színezi elméjét. Csak az ölelés, s benne a lány van, ki az életben "csupán" törtfehér, pusztán hamuszín másoknak... neki a szín, a vágy, s remény, bár hamu lenne minden. Kívánhatna ennél többet? Maga is lehunyt szemmel áll, de Zammiriának nem kell tartani attól, hogy kihasználja a helyzetet, fél, hogy csak rontana rajta, hogy a pőreség és a buja vágyak táncát járva, elveszne a pillanat nehezen megszerzett, reményteli amplitúdója. Az izzás megmaradna ugyan, hogy aztán fáradtan búcsúzzanak el, de ez a pillanat most mást kíván, s leginkább megélhető a mozdulatlansággal. Egy kalappal, s egy kedves kérdéssel, mire választ nem várnak. "S, ön pedig a Sellőház tulajdonosa?" vágna vissza huncutan, de inkább az egyik közeli csuklót ragadva meg, emeli a lány saját kezét, feje fölé, s pörgeti táncmozdulattal, hogy aztán visszaforgatva mellkasára zárja tarkóját, s a füle mellé suttogjon.*
- Hát olyan titok volna, kedvesem? *Kérdezi, hangjában csalfa remény csillan, s mérhetetlen, elnyíló tekintetű kíváncsiság. Ismét egy apró perdület, de csak kedvesen, épp, hogy a törölköző lágyan libbenjen, s Zammiria csodálatos alakját leshesse meg az éj, hogy aztán álmatlanul forgolódva alhasson el, mert a lány nem az övé.*
- A ruha? Nocsak! *Szalad fel a szemöldök, s íródik egy mosoly Zam számlájára, az évődőn sandító szemek jutalma egy apró ujjbegy érintés arra a gyönyörűen megformált orra.*
- Naaaa... ez gonoszság! Ügyvédet akarok! *Engedi el a lányt, s kapja mellkasához ijedten a kezét, akárha szíve fájan, miközben szemei futnak végig arcáról, nyakán át, mellkasán, gyomrán át lefelé, egészen a merészen kivillanó vádlikig, s a törölközőre, mely alatt bizony az éteri igazság leledzik, a pőre teremtés, az igazi való, mi Ralas legféltettebb kincse immár, legalábbis ő annak tartja.*
- Mondd el... kérlek... *Biccenti oldalra fejét, s vált hangja kérlelőbe.* Így már nem szép dolog visszatartani. *Csóválja fejét látszólagos szomorúsággal, s a meghatározhatatlan színű szemekben halvány villanás játszik.*
- Nekem is van titkom... *Szelídül aztán a tekintet.* Épp az imént jöttem rá... de ez az enyém marad! *Fűzi hozzá gyorsan, jelezvén, hogyha Zam el is árulja sajátját, ez bizony Ralasé marad, legalábbis még egy jó ideig.*
- Akkor hadd tippeljek... szóval ruhán van... hmmm... *Akasztja bele az ujját a csomóba, s húzza lassan közel a lányt magához, persze Ralas is lép egyet előre.* Köze van aaaaa... kalaphoz?! *Kap a fejéhez másik szabad kezével, de ujja a lány keblei előtt, ott marad megakasztva.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:57:18
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:57:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
*Maga is volt tanítvány, sőt, amíg a mestere él, mindig is tanítvány lesz, így átérzi azt, amit most Wrexan. Ezt nem mondja el neki, ám a mai nap egészen megkedvelte a fiút. Nem panaszkodott, mert kérdezni, nem lépett le a munka elől, szorgosan csinálta a dolgát... Jó tanítvány lenne belőle. Talán még... még lehet is benne valami...*
~Majd meglátjuk. De rendesen meg kellene erősítenem ahhoz.~
*Még nem biztos benne, hogy megérné-e a fáradozást, így a gondolatot a csendes megfigyelés rangjára helyezi.*
- Egyedül még holnap is ezt csinálnám *mutat körbe.* Most azt javaslom, hogy vacsorázzunk. Nem vagy éhes?
*Ernuss tud uralkodni a szükségletein, ám ezt már Wrexanról nem merné ilyen hirtelen kijelenteni.*
*Maga is volt tanítvány, sőt, amíg a mestere él, mindig is tanítvány lesz, így átérzi azt, amit most Wrexan. Ezt nem mondja el neki, ám a mai nap egészen megkedvelte a fiút. Nem panaszkodott, mert kérdezni, nem lépett le a munka elől, szorgosan csinálta a dolgát... Jó tanítvány lenne belőle. Talán még... még lehet is benne valami...*
~Majd meglátjuk. De rendesen meg kellene erősítenem ahhoz.~
*Még nem biztos benne, hogy megérné-e a fáradozást, így a gondolatot a csendes megfigyelés rangjára helyezi.*
- Egyedül még holnap is ezt csinálnám *mutat körbe.* Most azt javaslom, hogy vacsorázzunk. Nem vagy éhes?
*Ernuss tud uralkodni a szükségletein, ám ezt már Wrexanról nem merné ilyen hirtelen kijelenteni.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:24:17
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:24:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
* A munka során muszáj kérdeznie, de ebből Ernuss nem csinál nagy ügyet. Mindent szépen elmagyaráz neki. Ahhoz képest egész jó ütemben haladnak a munkával, bár a végére már lámpást kell gyújtaniuk, mert közben rájuk esteledik. A munka végig itt marad segédkezni. Eszébe se jutna meglépni innen. Végül is dolgozni jött ide nem lebzselni. A munka végeztével még dicséretet is kap. Azt egy alkalmat leszámítva nem volt baj a társával, sőt türelmes volt vele szemben. Valamennyit enged a tartózkodásból, de azért nem fogja elfelejteni azt a hideg és sötét nézést. Ernusst is felvette azon személyek listájára, akiket nem szeretne magára haragítani.*
– Köszönöm! De a te érdemed a dolog javarészt, mert az utasításokat te adtad ki nekem.* Mondja szerényen. Végig néz a munkájukon és elégedettséget érez. Úgy gondolja, hogy jó munkát végeztek.*
– És most hogyan tovább? * Kérdezi meg, mert eddig is ő volt lényegében a főnök.*
* A munka során muszáj kérdeznie, de ebből Ernuss nem csinál nagy ügyet. Mindent szépen elmagyaráz neki. Ahhoz képest egész jó ütemben haladnak a munkával, bár a végére már lámpást kell gyújtaniuk, mert közben rájuk esteledik. A munka végig itt marad segédkezni. Eszébe se jutna meglépni innen. Végül is dolgozni jött ide nem lebzselni. A munka végeztével még dicséretet is kap. Azt egy alkalmat leszámítva nem volt baj a társával, sőt türelmes volt vele szemben. Valamennyit enged a tartózkodásból, de azért nem fogja elfelejteni azt a hideg és sötét nézést. Ernusst is felvette azon személyek listájára, akiket nem szeretne magára haragítani.*
– Köszönöm! De a te érdemed a dolog javarészt, mert az utasításokat te adtad ki nekem.* Mondja szerényen. Végig néz a munkájukon és elégedettséget érez. Úgy gondolja, hogy jó munkát végeztek.*
– És most hogyan tovább? * Kérdezi meg, mert eddig is ő volt lényegében a főnök.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:07:54
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:07:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
*Sikerül rávennie Wreyant, hogy segítsen, bár Ernussnak nem tűnik fel, hogy azért, mert talán megijesztette. Nem volt szándéka fenyegetőzni, vagy esetleg bántani a munkatársát, csupán saját tapasztalatiból tudja, hogy mestere már csak a puszta lényével hogyan volt képes elérni nála, hogy tartson tőle, pedig nem tett vagy mondott fenyegetőt. Nos, most nem az a célja, hogy Wrexan tartson tőle, hanem hogy dolgozzanak.
Nem csinál problémát abból, ha magyaráznia kell, ahogyan abból sem, ha esetleg a fiú valamit kérdez tőle. De Wrexan nem kezdeményez beszélgetést, akkor a szerzetes nem szólal meg, viszont a hatékony, szorgos munkának köszönhetően ketten estére végeznek a teendőkkel.
Mikor végre minden a helyére kerül, bár már jócskán beesteledett, és lehet, hogy egyesek már alszanak is, ők még talán mindig fent vannak, hacsak Wrexan meg nem szökött, vagy le nem lépett idő alatt. Ha nem így történt, akkor Ernuss a fiúhoz lép.*
- Keményen dolgoztál, büszke lehetsz magadra. Elmondom majd a főnökségnek, hogy milyen kitartóan végezted a dolgodat, panaszkodás mentesen.
*Még egy biztató mosolyt is megejt. Máskor nem tenné, a mimikájához nem tartozik hozzá.*
*Sikerül rávennie Wreyant, hogy segítsen, bár Ernussnak nem tűnik fel, hogy azért, mert talán megijesztette. Nem volt szándéka fenyegetőzni, vagy esetleg bántani a munkatársát, csupán saját tapasztalatiból tudja, hogy mestere már csak a puszta lényével hogyan volt képes elérni nála, hogy tartson tőle, pedig nem tett vagy mondott fenyegetőt. Nos, most nem az a célja, hogy Wrexan tartson tőle, hanem hogy dolgozzanak.
Nem csinál problémát abból, ha magyaráznia kell, ahogyan abból sem, ha esetleg a fiú valamit kérdez tőle. De Wrexan nem kezdeményez beszélgetést, akkor a szerzetes nem szólal meg, viszont a hatékony, szorgos munkának köszönhetően ketten estére végeznek a teendőkkel.
Mikor végre minden a helyére kerül, bár már jócskán beesteledett, és lehet, hogy egyesek már alszanak is, ők még talán mindig fent vannak, hacsak Wrexan meg nem szökött, vagy le nem lépett idő alatt. Ha nem így történt, akkor Ernuss a fiúhoz lép.*
- Keményen dolgoztál, büszke lehetsz magadra. Elmondom majd a főnökségnek, hogy milyen kitartóan végezted a dolgodat, panaszkodás mentesen.
*Még egy biztató mosolyt is megejt. Máskor nem tenné, a mimikájához nem tartozik hozzá.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:47:57
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:47:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
* Wrexan nem is gondolta volna, hogy ilyen nagy horderejű dolog az a berendezés gyártás. Azt hitte, hogy mire kihordja a lomot, addigra Ernuss is végez. Nagyot tévedett, de ezt csak akkor tudja meg, mikor a mélységi elé áll a szemébe nézve közli a dolgokat. Beleborzong az egész lénye. Mintha jéghideg sötétség sugározna a másikból. Közlik vele, hogy most igen is érteni fog ezekhez a dolgokhoz is. A végére még egy gonosz vigyort is kap. A fiú meg se tud szólalni, csak bólint egyet. Életében nem dolgozott még olyan sebesen, mint most. Ez betudható ezeknek a szavaknak, na meg igyekeznie kell, hogy jó munkaerőnek tűnjön. Így elég hamar letudja a szemét hordást. Aztán beáll segíteni Ernussnak. Mondjuk mindent el kell, hogy mondjon neki, de ha rendes utasításokat kap, akkor nem lehet probléma. Bár szorgosan dolgozik kerüli a felesleges beszélgetéseket a férfival. Amúgy se nagyon beszédes, de ezek után ezzel az sötételfel tartani fogja a távolságot.*
* Wrexan nem is gondolta volna, hogy ilyen nagy horderejű dolog az a berendezés gyártás. Azt hitte, hogy mire kihordja a lomot, addigra Ernuss is végez. Nagyot tévedett, de ezt csak akkor tudja meg, mikor a mélységi elé áll a szemébe nézve közli a dolgokat. Beleborzong az egész lénye. Mintha jéghideg sötétség sugározna a másikból. Közlik vele, hogy most igen is érteni fog ezekhez a dolgokhoz is. A végére még egy gonosz vigyort is kap. A fiú meg se tud szólalni, csak bólint egyet. Életében nem dolgozott még olyan sebesen, mint most. Ez betudható ezeknek a szavaknak, na meg igyekeznie kell, hogy jó munkaerőnek tűnjön. Így elég hamar letudja a szemét hordást. Aztán beáll segíteni Ernussnak. Mondjuk mindent el kell, hogy mondjon neki, de ha rendes utasításokat kap, akkor nem lehet probléma. Bár szorgosan dolgozik kerüli a felesleges beszélgetéseket a férfival. Amúgy se nagyon beszédes, de ezek után ezzel az sötételfel tartani fogja a távolságot.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:03:04
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:03:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Élvezi ezt a szokatlan fűszerezésű beszélgetést, szórakoztatja mozgalmassága, a tartalmas jelleggel megférő játékosság. Tűnődőn viszonozza a sejtető pillantást a kapcsolatok emlegetésekor, gyomrában szorítást érez, mint mindig, mikor közel kerülnek ehhez a témához. Nehéz elhagyni a csókot, úgy látja, mindkettejüknek, de a munka előbbre való. A lebiggyedő szájon halk szuszogással derül.*
- Szeretnél egy inast, aki minden reggel rád segíti az öltözéked?
*Hangsúlya évődő, világosan érződik, hogy nem gondolja komolyan a kérdést. Morzsákat szór az úton. Éppannyira szeretné, ha követné Ralas, mint azt, hogy nem. Újabb játék, méghozzá saját maga ellen játszó, de úgy érzi, kezében tudná tartani, az elbizakodottság mögött rejlő kockázat pedig izgalmassá teszi a tiltott ösvényt. A szekrénytől visszafordulás pillanatában fogadó képen megtorpan, elvigyorodik az újabb kitalált pózon. Huncutul hunyorog kissé elfordított arccal, lágyan búgó hangon szól.*
- Hmmm… a Sellőház tulajdonosához van szerencsém?
*A kalap aztán méltó helyére kerül, a boldog reakció elégedettséggel tölti el, a látvány nem különben. Lehet, hogy a saját dolgát nehezíti meg, hogy még vonzóbbá teszi társa külsejét finom ruhákkal, melyek kiemelik sármos jellemzőit. Kénytelen lesz tartani a lépést, különben még megpróbálják megfosztani kitüntetett helyétől. Több fog kelleni hozzá egy törölközőnél. A váratlan ölelés meglepi, ráadásul éppen akkor éri, amikor a férfi után epekedik, így ettől csak még jobban megszalad a pulzus. Bőrén érzi a puha szövetet, melyen átsüt Ralas testének melege, s máris kezdi átvenni bőrének vonzó illatát. A férfi olyan oltalmazón tartja, hogy szinte elveszik védelmező karjaiban. A sok próbatétel, felelősségvállalás, kudarcélmény és fáradtság után vágyik megpihenni a falakon strázsáló, éber figyelem. Hozzásimul kieresztve tüdejéből a levegőt, még ettől is valahogy megkönnyebbül. Lehunyt szemmel élvezi a pillanatnyi csendet, mi a bókot követi. Szeretné viszonozni az ölelést, de onnan már nem ismerne visszautat, máris számtalan kép úszik elé, miképpen kedveskedne, hogy elcsábítsa társát, és szinte fájó ellenállni a késztetésnek. Pedig talán Ralas is ezért vette a karjaiba, hogy meginogjon, és felmentse mindkettejüket az óvintézkedés alól. Így sem biztos benne, hogy sikerül kikeverednie a közelségből, de tesz egy utolsó próbát az elvékonyodott, repedező jégen.*
- Ralas…
*Suttogja erőtlenül, mint aki mindjárt földre kerül a harcban meggyengülten. A titok feláldozásánál nem jut hirtelen jobb az eszébe, bár utána meggondolja magát. Immár a megbolygatott gyertyával a kezében áll a férfival szemben, ezúttal ravaszkásan hunyorít.*
- Hm, lehet, hogy mégsem kellene elárulnom. Azt reméltem, egyszer magad fedezed fel. Úgy lenne az igazi. Ha elmondom, szerintem kisebb az öröm.
*Rátámaszkodik az asztal szélére, kezén megtámasztja a gyertyát tartó kar könyökét, és aprókat kőröz maga előtt, figyelve a láng játékát.*
- Persze… lehet, hogy sosem fogod kideríteni a ruhád titkát…
*Felsandít Ralasra évődőn.*
//Új hajnal jő//
*Élvezi ezt a szokatlan fűszerezésű beszélgetést, szórakoztatja mozgalmassága, a tartalmas jelleggel megférő játékosság. Tűnődőn viszonozza a sejtető pillantást a kapcsolatok emlegetésekor, gyomrában szorítást érez, mint mindig, mikor közel kerülnek ehhez a témához. Nehéz elhagyni a csókot, úgy látja, mindkettejüknek, de a munka előbbre való. A lebiggyedő szájon halk szuszogással derül.*
- Szeretnél egy inast, aki minden reggel rád segíti az öltözéked?
*Hangsúlya évődő, világosan érződik, hogy nem gondolja komolyan a kérdést. Morzsákat szór az úton. Éppannyira szeretné, ha követné Ralas, mint azt, hogy nem. Újabb játék, méghozzá saját maga ellen játszó, de úgy érzi, kezében tudná tartani, az elbizakodottság mögött rejlő kockázat pedig izgalmassá teszi a tiltott ösvényt. A szekrénytől visszafordulás pillanatában fogadó képen megtorpan, elvigyorodik az újabb kitalált pózon. Huncutul hunyorog kissé elfordított arccal, lágyan búgó hangon szól.*
- Hmmm… a Sellőház tulajdonosához van szerencsém?
*A kalap aztán méltó helyére kerül, a boldog reakció elégedettséggel tölti el, a látvány nem különben. Lehet, hogy a saját dolgát nehezíti meg, hogy még vonzóbbá teszi társa külsejét finom ruhákkal, melyek kiemelik sármos jellemzőit. Kénytelen lesz tartani a lépést, különben még megpróbálják megfosztani kitüntetett helyétől. Több fog kelleni hozzá egy törölközőnél. A váratlan ölelés meglepi, ráadásul éppen akkor éri, amikor a férfi után epekedik, így ettől csak még jobban megszalad a pulzus. Bőrén érzi a puha szövetet, melyen átsüt Ralas testének melege, s máris kezdi átvenni bőrének vonzó illatát. A férfi olyan oltalmazón tartja, hogy szinte elveszik védelmező karjaiban. A sok próbatétel, felelősségvállalás, kudarcélmény és fáradtság után vágyik megpihenni a falakon strázsáló, éber figyelem. Hozzásimul kieresztve tüdejéből a levegőt, még ettől is valahogy megkönnyebbül. Lehunyt szemmel élvezi a pillanatnyi csendet, mi a bókot követi. Szeretné viszonozni az ölelést, de onnan már nem ismerne visszautat, máris számtalan kép úszik elé, miképpen kedveskedne, hogy elcsábítsa társát, és szinte fájó ellenállni a késztetésnek. Pedig talán Ralas is ezért vette a karjaiba, hogy meginogjon, és felmentse mindkettejüket az óvintézkedés alól. Így sem biztos benne, hogy sikerül kikeverednie a közelségből, de tesz egy utolsó próbát az elvékonyodott, repedező jégen.*
- Ralas…
*Suttogja erőtlenül, mint aki mindjárt földre kerül a harcban meggyengülten. A titok feláldozásánál nem jut hirtelen jobb az eszébe, bár utána meggondolja magát. Immár a megbolygatott gyertyával a kezében áll a férfival szemben, ezúttal ravaszkásan hunyorít.*
- Hm, lehet, hogy mégsem kellene elárulnom. Azt reméltem, egyszer magad fedezed fel. Úgy lenne az igazi. Ha elmondom, szerintem kisebb az öröm.
*Rátámaszkodik az asztal szélére, kezén megtámasztja a gyertyát tartó kar könyökét, és aprókat kőröz maga előtt, figyelve a láng játékát.*
- Persze… lehet, hogy sosem fogod kideríteni a ruhád titkát…
*Felsandít Ralasra évődőn.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:26:38
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:26:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
*Mikor a fiú kifogásokat keresek, abbahagyja a munkát, és elé sétál. Közvetlenül a szemébe néz, mint mindig, a testtartása most is bár merev, de nyugodt, és az egész lényéből árad valamilyen sötét és hideg.*
- Más feladat a berendezés megcsinálásán kívül nem lesz, egyedül pedig nem tudom egy nap alatt befejezni. Most érteni fogsz hozzá.
*A végére megereszt egy mosolyt, bár már vigyornak is könnyűszerrel elmenne.
Amíg munkatársa a lomokat takarítja, csak a pusztakezes asztalt tudja összerakni, elvégre a méreteket is le kell mérnie, kivágnia, összecsavaroznia, és a többi.
Remélhetőleg Wrexan segít neki, és így a nap végére végezhetnek. Ha kell, akkor kitartóan magyaráz, hogy mit hova és hogyan. Ernuss céltudatosan halad, és nem hagyja lazsálni zöldfülű társát, csak annyira, amennyire muszáj, és amennyire fizikai szükségleteik szerint muszáj.
Ha Wrexant rá tudja venni, talán késő estére végezhetnek, és akkor már nem kell másnap is bajlódniuk ezzel. Kidobónak jelentkezett, nem pedig építésznek, bár a sötételf megérti, hogy valakinek ezt is meg kell csinálnia, a nehéz munka pedig mindig az újakra marad, ez örök érvényű törvény.*
*Mikor a fiú kifogásokat keresek, abbahagyja a munkát, és elé sétál. Közvetlenül a szemébe néz, mint mindig, a testtartása most is bár merev, de nyugodt, és az egész lényéből árad valamilyen sötét és hideg.*
- Más feladat a berendezés megcsinálásán kívül nem lesz, egyedül pedig nem tudom egy nap alatt befejezni. Most érteni fogsz hozzá.
*A végére megereszt egy mosolyt, bár már vigyornak is könnyűszerrel elmenne.
Amíg munkatársa a lomokat takarítja, csak a pusztakezes asztalt tudja összerakni, elvégre a méreteket is le kell mérnie, kivágnia, összecsavaroznia, és a többi.
Remélhetőleg Wrexan segít neki, és így a nap végére végezhetnek. Ha kell, akkor kitartóan magyaráz, hogy mit hova és hogyan. Ernuss céltudatosan halad, és nem hagyja lazsálni zöldfülű társát, csak annyira, amennyire muszáj, és amennyire fizikai szükségleteik szerint muszáj.
Ha Wrexant rá tudja venni, talán késő estére végezhetnek, és akkor már nem kell másnap is bajlódniuk ezzel. Kidobónak jelentkezett, nem pedig építésznek, bár a sötételf megérti, hogy valakinek ezt is meg kell csinálnia, a nehéz munka pedig mindig az újakra marad, ez örök érvényű törvény.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-06 09:45:09
Üzenet elküldve: 2019-09-06 09:45:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Az új ruha érintése, s csendes surrogása, mely az egyébként is éjszakába burkolózó néma folyosóra nem hallik ki, kellő keretet kölcsönöz beszélgetésükhöz, miben a kettejükre oly jellemző lágyság, együttes kerülgetés, s a szakmai mondandó dominál. Elégedetten biccent, s bár nem tudja, hogy kérése miképpen játszódik le a lányban, láthatóan sértődöttséget nem érez, hiszen valóban csupán egy lábbeliről van szó, persze Zammiriában. Ralasnak ez nem csak egy lábbeli. Az választotta ki, aki számára fontos, s bár ezt talán a nő sem tudja, valójában, ha két ujjnyival kisebb lenne, s szorítaná, akkor sem mondaná meg, hogy a pillanat varázsa tökéletesnek tűnjön, s ilyen bagatell dolgokkal ne rontsa el. Szerencsére nem így van. A cipő kimondottan mutatós és e mellé még kényelmes is. Elégedett. Itt-ott egy ellopott vétlen érintés, amott, egy titokzatos igazítás, lejjebb egy sejtelmes játék, tökéletesen elegendő arra, hogy soha ki nem hunyt vágyak ébredjenek, s hozzájáruljanak egy zavart torokköszörüléshez, mely orr alatt lágyan elhúzódó mosolyban merül ki. Ralast elárasztja az oly jellemző virágillat, hegyek oldalában, sűrű fás részek között megbúvó, rejtett tisztás illata, a takargatott, s mégis töretlenül csörgedező kristálytiszta forrás, miben megmártózva életeket nyerhetünk, hogy aztán megfiatalodva, örömmel gondolhassunk vissza rá. Zammiria. A név, mely beleivódott lelkébe. Zammiria, mely összeköttetésben áll a mindenséggel, ha nem épp a mindenség maga az. Zammiria, ki hasznos tanácsai és tervszerű, racionális, megfontolt viselkedése mellett, nem felejtett el nőnek lenni, az igazi nőnek, kit rajongással követhetünk, ki mellett élhetünk. Úgy a vadság, mint az érzékiség és romantika kellemes összecsiszolódása. Mindez egy cipőből, egy kabátból, s egy ingből, valamint az ezt kíséri illatból, s arcának puha érintéséből.*
- Igen. Kapcsolatokkal jobb. *Sóhajt fel, mikor feláll, bár tekintetéből kérdéses, hogy ezúttal idegen klánokra, vagy hasznos szerveződésekre gondol-e, vagy "csupán" kettejük kapcsolatára, mi kapcsán korántsem a "hasznosság" az, mi elsősorban eszébe jut, bár ez is megkérdőjelezhetetlen. Lassan fordítja tekintetét a szempárról a mellkasát simító kezekre, s néhány perce, vagy tán két fertályórája tett "fogadalma" meginogni látszik. Kívánja, hát hogyne kívánná, kívánja akkor is, ha mérges, s akkor is, ha sír. Kötelességének érzi, hogy mindenben mellette álljon, akkor is... ha épp nem értenek egyet.*
- Kár. *Biggyed le ajka játékosan.* Kedvelem ezt az öltöztetést, jó érzés. *Virul ki arca, akár a hajnali napfényben és harmatban megfürdő mezei virág. Türelmesen vár, s engedi az igazgatást, nincs ellenére korántsem. Zammiria ért hozzá, maga nem, teljes mértékben rábízza magát. Kezét is emeli, csak halkan kuncog mellé, majd a kijelentésre próbát téve, míg Zammiria a szekrényhez lép, gyorsan leül az asztalhoz, hogy a székkel kifordulva, jobb könyökén fejét megtámasztva, jobb lábát a balon átvetve, lezserül szemlélje a hamuszín bőr törtfehér és meztelen varázsát. Örül, hogy ily keveset takar az, mi épp a lányon van, csak a csomó aggat, az van útban, de megembereli magát. Feláll, mikor Zam visszaérkezik, s engedelmesen hajtja meg kissé fejét elvigyorodva.*
- Egy kalap! *Szalad ki a száján meglepetésében, de valójában gyermeki örömmel nézi magát aztán a tükörben, pózol is, de csak pajkosan, ahogyan a férfiak szoktak, övébe fűzött két ujjal. Hirtelen megfordul, hogy a nőt karjaiba zárja, s mellkasára húzva ölelhesse magához.*
- Csak miattad... csak a te érdemed... nélküled ez csak ruha, de veled egy költemény. *Bókol suttogva, míg fejét a lányéra hajtva élvezettel fúrja arcát a hófehér és ápolt, még kissé nedves fürtökbe.*
- Titkot? *Kérdőn húzza fel a szemöldökét, s kicsit enged a szorításon, mikor Zammiria a gyertyáért nyúl, utána is kap, látja, hogy a gyertya megbillen, de nincs szükség a segítségre, a lány még csak fel sem szisszen.*
- Miféle titkot? *Kíváncsi, hogyne lenne az, a lány csupa báj, csupa rejtély, mit felderíthet, s pontosan ezért újdonság mindig minden együttlét, akármennyire tűnhet hasonlónak is, mégis más, mégis új.* Mutasd. *Bólint mosolyogva.*
//Új hajnal jő//
*Az új ruha érintése, s csendes surrogása, mely az egyébként is éjszakába burkolózó néma folyosóra nem hallik ki, kellő keretet kölcsönöz beszélgetésükhöz, miben a kettejükre oly jellemző lágyság, együttes kerülgetés, s a szakmai mondandó dominál. Elégedetten biccent, s bár nem tudja, hogy kérése miképpen játszódik le a lányban, láthatóan sértődöttséget nem érez, hiszen valóban csupán egy lábbeliről van szó, persze Zammiriában. Ralasnak ez nem csak egy lábbeli. Az választotta ki, aki számára fontos, s bár ezt talán a nő sem tudja, valójában, ha két ujjnyival kisebb lenne, s szorítaná, akkor sem mondaná meg, hogy a pillanat varázsa tökéletesnek tűnjön, s ilyen bagatell dolgokkal ne rontsa el. Szerencsére nem így van. A cipő kimondottan mutatós és e mellé még kényelmes is. Elégedett. Itt-ott egy ellopott vétlen érintés, amott, egy titokzatos igazítás, lejjebb egy sejtelmes játék, tökéletesen elegendő arra, hogy soha ki nem hunyt vágyak ébredjenek, s hozzájáruljanak egy zavart torokköszörüléshez, mely orr alatt lágyan elhúzódó mosolyban merül ki. Ralast elárasztja az oly jellemző virágillat, hegyek oldalában, sűrű fás részek között megbúvó, rejtett tisztás illata, a takargatott, s mégis töretlenül csörgedező kristálytiszta forrás, miben megmártózva életeket nyerhetünk, hogy aztán megfiatalodva, örömmel gondolhassunk vissza rá. Zammiria. A név, mely beleivódott lelkébe. Zammiria, mely összeköttetésben áll a mindenséggel, ha nem épp a mindenség maga az. Zammiria, ki hasznos tanácsai és tervszerű, racionális, megfontolt viselkedése mellett, nem felejtett el nőnek lenni, az igazi nőnek, kit rajongással követhetünk, ki mellett élhetünk. Úgy a vadság, mint az érzékiség és romantika kellemes összecsiszolódása. Mindez egy cipőből, egy kabátból, s egy ingből, valamint az ezt kíséri illatból, s arcának puha érintéséből.*
- Igen. Kapcsolatokkal jobb. *Sóhajt fel, mikor feláll, bár tekintetéből kérdéses, hogy ezúttal idegen klánokra, vagy hasznos szerveződésekre gondol-e, vagy "csupán" kettejük kapcsolatára, mi kapcsán korántsem a "hasznosság" az, mi elsősorban eszébe jut, bár ez is megkérdőjelezhetetlen. Lassan fordítja tekintetét a szempárról a mellkasát simító kezekre, s néhány perce, vagy tán két fertályórája tett "fogadalma" meginogni látszik. Kívánja, hát hogyne kívánná, kívánja akkor is, ha mérges, s akkor is, ha sír. Kötelességének érzi, hogy mindenben mellette álljon, akkor is... ha épp nem értenek egyet.*
- Kár. *Biggyed le ajka játékosan.* Kedvelem ezt az öltöztetést, jó érzés. *Virul ki arca, akár a hajnali napfényben és harmatban megfürdő mezei virág. Türelmesen vár, s engedi az igazgatást, nincs ellenére korántsem. Zammiria ért hozzá, maga nem, teljes mértékben rábízza magát. Kezét is emeli, csak halkan kuncog mellé, majd a kijelentésre próbát téve, míg Zammiria a szekrényhez lép, gyorsan leül az asztalhoz, hogy a székkel kifordulva, jobb könyökén fejét megtámasztva, jobb lábát a balon átvetve, lezserül szemlélje a hamuszín bőr törtfehér és meztelen varázsát. Örül, hogy ily keveset takar az, mi épp a lányon van, csak a csomó aggat, az van útban, de megembereli magát. Feláll, mikor Zam visszaérkezik, s engedelmesen hajtja meg kissé fejét elvigyorodva.*
- Egy kalap! *Szalad ki a száján meglepetésében, de valójában gyermeki örömmel nézi magát aztán a tükörben, pózol is, de csak pajkosan, ahogyan a férfiak szoktak, övébe fűzött két ujjal. Hirtelen megfordul, hogy a nőt karjaiba zárja, s mellkasára húzva ölelhesse magához.*
- Csak miattad... csak a te érdemed... nélküled ez csak ruha, de veled egy költemény. *Bókol suttogva, míg fejét a lányéra hajtva élvezettel fúrja arcát a hófehér és ápolt, még kissé nedves fürtökbe.*
- Titkot? *Kérdőn húzza fel a szemöldökét, s kicsit enged a szorításon, mikor Zammiria a gyertyáért nyúl, utána is kap, látja, hogy a gyertya megbillen, de nincs szükség a segítségre, a lány még csak fel sem szisszen.*
- Miféle titkot? *Kíváncsi, hogyne lenne az, a lány csupa báj, csupa rejtély, mit felderíthet, s pontosan ezért újdonság mindig minden együttlét, akármennyire tűnhet hasonlónak is, mégis más, mégis új.* Mutasd. *Bólint mosolyogva.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-05 21:12:23
Üzenet elküldve: 2019-09-05 21:12:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
* A hordók hamar a helyükre kerülnek, de ez nem azt jelenti, hogy máris végeztek volna. Ernuss kiadja neki a következő feladatott. A fiú már azt is tudja, hogy hova kell vinnie, mert Darelld megmutatta neki, mielőtt távoztak volna az istállóból. Közben a másik is nekifog dolgozni. Állítása szerint a berendezéseket kezdi el csinálni. Közben megmutogatja, hogy mi hova fog kerülni.*
– Jól van csináld csak. Ebben a munkában nem vennéd hasznom, mert nem értek az ilyenekhez. A harc meg a fegyverek távol állnak tőlem.* Nem is fecsérel több időt, hanem nyomban neki is kezd a szemét kupac kihordásának. A nagyobb nehezen mozdítható darabokat egyelőre hagyja békén. Az egy ember számára kényelmesen mozgathatóakkal kezdi. Összeszed egy adagot és elindul kifelé velük. Az őrök most már ismerik, ezért nem akad velük gondja. Kiérve lerakja a hulladékot és visszaindul a következőért. Már egy ideje ezt csinálja, mikor Darelld megjelenik. Éppen akkor szedi össze a következő adagot. Kapnak egy adag dicséretet és biztatást, majd újra el is tűnik a férfi. Miután Ernuss befejezte, amit akart jön ő is segíteni. A java már ekkora biztosan ki lett hordva, csak a nagyobb darabok lehetnek még hátra. Azokat elég lesz kihordani.*
* A hordók hamar a helyükre kerülnek, de ez nem azt jelenti, hogy máris végeztek volna. Ernuss kiadja neki a következő feladatott. A fiú már azt is tudja, hogy hova kell vinnie, mert Darelld megmutatta neki, mielőtt távoztak volna az istállóból. Közben a másik is nekifog dolgozni. Állítása szerint a berendezéseket kezdi el csinálni. Közben megmutogatja, hogy mi hova fog kerülni.*
– Jól van csináld csak. Ebben a munkában nem vennéd hasznom, mert nem értek az ilyenekhez. A harc meg a fegyverek távol állnak tőlem.* Nem is fecsérel több időt, hanem nyomban neki is kezd a szemét kupac kihordásának. A nagyobb nehezen mozdítható darabokat egyelőre hagyja békén. Az egy ember számára kényelmesen mozgathatóakkal kezdi. Összeszed egy adagot és elindul kifelé velük. Az őrök most már ismerik, ezért nem akad velük gondja. Kiérve lerakja a hulladékot és visszaindul a következőért. Már egy ideje ezt csinálja, mikor Darelld megjelenik. Éppen akkor szedi össze a következő adagot. Kapnak egy adag dicséretet és biztatást, majd újra el is tűnik a férfi. Miután Ernuss befejezte, amit akart jön ő is segíteni. A java már ekkora biztosan ki lett hordva, csak a nagyobb darabok lehetnek még hátra. Azokat elég lesz kihordani.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-05 20:23:05
Üzenet elküldve: 2019-09-05 20:23:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
*A zsebek kérdésében megegyeznek, bólint rá. Később majd időt szakít rá, ha Ralas éppen nem viseli a mellényt. A huncut fürdőztetésen halkan nevet, neki a dézsás alkalmak estéiről általában más dolgok rögzültek erősebben, de természetesen emlékszik rájuk. A cipőpróba megállításakor kérdőn felpillant. Eszébe sem jutott mélyebb értelmet keresni alacsony elhelyezkedésében, most is inkább arra gondol először, hogy ettől már túl önállótlannak érezné magát Ralas, ezért nem tetszik neki. A fordított szerep említésétől viszont inogni kezd teóriája, nem gondolná, hogy a férfi ilyen gálánsan tálalná, ha valami negatívumról volna szó. De talán csak férfiatlannak érzi a dolgot, egy nőnél viszont helyénvalónak. A végén a megbántódásra rákérdezés viszont ismét elbizonytalanítja. De ha nem is érti, okot igazán nem lát a neheztelésre, főképp a kedves érintés után.*
- Miért tenném? Ez csak egy lábbeli.
*Mosolyodik el lágyan, és felemelkedik, hogy mellé üljön, bár még nem végeztek. Ralas jobbján foglal helyet, bal kezére támaszkodik, így kissé feléje dől. Míg a férfi lehajol öltözködni, hátulról vizsgálja a hátára elegánsan feszülő mellény középső varrását pontosan a gerinc vonala fölött, s a szép, sötét anyagot, mely körbefut derekán. Jobbját emeli, hogy végigsimítson azon a vonalon lentről felfelé, majd ki a jobb váll felé, vagy egyszerűen csak körbeölelje hátulról azt a derekat. Állát megtámasztaná Ralas vállán és arcuk simulna össze csendesen. De mielőtt nekilátna, s akár csak megérintené, észbe kap, hogy hol van, és mit csinál, a céltalan érzelmességért pedig külön rendre utasítja magát. Kezét visszaejteni már nem tudná feltűnésmentesen, mert Ralas felegyenesedik, ezért saját haját igazítja meg vele, és szívélyes arccal fogadja a véleménynyilvánítást a cipő kényelméről.*
- Örülök.
*Derűsen szuszog visszakapott fordulatán, a képlékenység más szemszögből való megemlítésén. Még mindig Ralas felé dőlve kezdi hallgatni a rév ügyét. Aztán az elfekét. Elfek… ha valahol ellenérzésekre kell számítania származása miatt, akkor leginkább oda tenné a voksát. Talán jobb, ha nem megy Ralasszal rontani az üzletét. Az élet világos fele az embernek való, nem egy mélységinek. Neki inkább a kikötő sötét ügyeiben kellene rendelkeznie. Ott nem csak Rollen-félék vannak.*
- Egyetértek veled. Kapcsolatokkal sokkal stabilabbak leszünk.
*Egy kis késéssel ő is feláll, mikor Ralas állva is kipróbálja új öltözetét. Kedvtelve legelteti rajta a szemeit, majd titokzatosan-évődőn néz rá.*
- Alakul…
*Csupán egy apró érintés az állán, de képes levenni a lábáról a közeledés. A csók puhán, tökéletesen érkezik, a képen csupán ő hibádzik, jelenleg nagyon alulöltözött ehhez az illusztris társasághoz. Ha legalább selymes hálóruhája és köntöse rajta lenne, illene valamiképp az előkelő csirkefogó mellé. Bal tenyere lágyan megtámaszkodik az elegáns szövettel fedett mellkason, ajkaik elválása után egy rövid simítással csusszan le.*
- Már majdnem készen vagyunk.
*Lép el suttogón, hogy a rövid kabátot, mely illik a nadrághoz és a mellényhez, rásegítse. Feltartja, hogy karjait társa belebújtathassa, és ha megtörténik, akkor a vállaira igazítja. Most sem maradna el a tüzetes vizsgálat, hiszen ez lesz a legtöbbet szem előtt. Ralas kénytelen kivárni, hogy Zam minden oldalról, itt-ott meghúzkodva, lesimítva, kifordítva ellenőrizze, hogy megfelelően illeszkedik-e alakjára, nincsenek-e elvarratlan szálak, felfeslett öltések. Az ingek ujjainak végét egy kicsit kihúzkodja csuklónál, a gallért tökéletesen eligazítja. Felemeli Ralas karjait vízszintes pozícióba, megnézi a ruha alakját így, majd leengedi. Begombolja, hogy így is megnézze, hogyan áll, nem túl laza és nem túl szoros-e. Végül bólint és kibújtatja a gombokat.*
- Általában kényelmesebb lesz így. Ha leülsz, akkor úgyis szokás kigombolni. Várj még!
*Mosolya megint titokzatos, a szekrényhez lép, és kutakodik valami után. Megfordul, majd a férfi elé állva a fejére emeli a kalapot, amit korábban kinézett neki, amennyiben megengedi. Eligazítja rajta, hátrébb lép, és alaposan végigméri. Készen vannak, ezért gyorsan eltűnik a szakmai semlegesség a tekintetéből, s a nő kezdi örömét lelni a látványban. Mellette ott a tükör, Ralas is megnézheti a végeredményt.*
- Nagyon… fess vagy…
*Tagolja lassan, némi elfogódott melegséggel a hangjában, s nyel egy aprót. Tekintete végül megáll a világos szemek bűvöletében, forróság önti el. A halódó gyertyák fényét hajthatatlanul nyeli el a sötét anyag, a kivillanó fehér ing részei, a világos bőr, a borotvált áll, a hetyke kalap, és mindezek mögött az a fénylő szemű Ralas, akit ismer... mindez megbillenti akaraterejét, erős vágy fogja el utána. Elkapja a tekintetét mentsvárat keresve, s az egyik gyertyát emeli a kezébe. Egy kicsit megbillen, ezért a kezére csöpög a folyós viasz, de fel se veszi, jobban aggódik amiatt, hogy kiejti a kezéből.*
- Mutathatok egy titkot?
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.05 20:31:14
//Új hajnal jő//
*A zsebek kérdésében megegyeznek, bólint rá. Később majd időt szakít rá, ha Ralas éppen nem viseli a mellényt. A huncut fürdőztetésen halkan nevet, neki a dézsás alkalmak estéiről általában más dolgok rögzültek erősebben, de természetesen emlékszik rájuk. A cipőpróba megállításakor kérdőn felpillant. Eszébe sem jutott mélyebb értelmet keresni alacsony elhelyezkedésében, most is inkább arra gondol először, hogy ettől már túl önállótlannak érezné magát Ralas, ezért nem tetszik neki. A fordított szerep említésétől viszont inogni kezd teóriája, nem gondolná, hogy a férfi ilyen gálánsan tálalná, ha valami negatívumról volna szó. De talán csak férfiatlannak érzi a dolgot, egy nőnél viszont helyénvalónak. A végén a megbántódásra rákérdezés viszont ismét elbizonytalanítja. De ha nem is érti, okot igazán nem lát a neheztelésre, főképp a kedves érintés után.*
- Miért tenném? Ez csak egy lábbeli.
*Mosolyodik el lágyan, és felemelkedik, hogy mellé üljön, bár még nem végeztek. Ralas jobbján foglal helyet, bal kezére támaszkodik, így kissé feléje dől. Míg a férfi lehajol öltözködni, hátulról vizsgálja a hátára elegánsan feszülő mellény középső varrását pontosan a gerinc vonala fölött, s a szép, sötét anyagot, mely körbefut derekán. Jobbját emeli, hogy végigsimítson azon a vonalon lentről felfelé, majd ki a jobb váll felé, vagy egyszerűen csak körbeölelje hátulról azt a derekat. Állát megtámasztaná Ralas vállán és arcuk simulna össze csendesen. De mielőtt nekilátna, s akár csak megérintené, észbe kap, hogy hol van, és mit csinál, a céltalan érzelmességért pedig külön rendre utasítja magát. Kezét visszaejteni már nem tudná feltűnésmentesen, mert Ralas felegyenesedik, ezért saját haját igazítja meg vele, és szívélyes arccal fogadja a véleménynyilvánítást a cipő kényelméről.*
- Örülök.
*Derűsen szuszog visszakapott fordulatán, a képlékenység más szemszögből való megemlítésén. Még mindig Ralas felé dőlve kezdi hallgatni a rév ügyét. Aztán az elfekét. Elfek… ha valahol ellenérzésekre kell számítania származása miatt, akkor leginkább oda tenné a voksát. Talán jobb, ha nem megy Ralasszal rontani az üzletét. Az élet világos fele az embernek való, nem egy mélységinek. Neki inkább a kikötő sötét ügyeiben kellene rendelkeznie. Ott nem csak Rollen-félék vannak.*
- Egyetértek veled. Kapcsolatokkal sokkal stabilabbak leszünk.
*Egy kis késéssel ő is feláll, mikor Ralas állva is kipróbálja új öltözetét. Kedvtelve legelteti rajta a szemeit, majd titokzatosan-évődőn néz rá.*
- Alakul…
*Csupán egy apró érintés az állán, de képes levenni a lábáról a közeledés. A csók puhán, tökéletesen érkezik, a képen csupán ő hibádzik, jelenleg nagyon alulöltözött ehhez az illusztris társasághoz. Ha legalább selymes hálóruhája és köntöse rajta lenne, illene valamiképp az előkelő csirkefogó mellé. Bal tenyere lágyan megtámaszkodik az elegáns szövettel fedett mellkason, ajkaik elválása után egy rövid simítással csusszan le.*
- Már majdnem készen vagyunk.
*Lép el suttogón, hogy a rövid kabátot, mely illik a nadrághoz és a mellényhez, rásegítse. Feltartja, hogy karjait társa belebújtathassa, és ha megtörténik, akkor a vállaira igazítja. Most sem maradna el a tüzetes vizsgálat, hiszen ez lesz a legtöbbet szem előtt. Ralas kénytelen kivárni, hogy Zam minden oldalról, itt-ott meghúzkodva, lesimítva, kifordítva ellenőrizze, hogy megfelelően illeszkedik-e alakjára, nincsenek-e elvarratlan szálak, felfeslett öltések. Az ingek ujjainak végét egy kicsit kihúzkodja csuklónál, a gallért tökéletesen eligazítja. Felemeli Ralas karjait vízszintes pozícióba, megnézi a ruha alakját így, majd leengedi. Begombolja, hogy így is megnézze, hogyan áll, nem túl laza és nem túl szoros-e. Végül bólint és kibújtatja a gombokat.*
- Általában kényelmesebb lesz így. Ha leülsz, akkor úgyis szokás kigombolni. Várj még!
*Mosolya megint titokzatos, a szekrényhez lép, és kutakodik valami után. Megfordul, majd a férfi elé állva a fejére emeli a kalapot, amit korábban kinézett neki, amennyiben megengedi. Eligazítja rajta, hátrébb lép, és alaposan végigméri. Készen vannak, ezért gyorsan eltűnik a szakmai semlegesség a tekintetéből, s a nő kezdi örömét lelni a látványban. Mellette ott a tükör, Ralas is megnézheti a végeredményt.*
- Nagyon… fess vagy…
*Tagolja lassan, némi elfogódott melegséggel a hangjában, s nyel egy aprót. Tekintete végül megáll a világos szemek bűvöletében, forróság önti el. A halódó gyertyák fényét hajthatatlanul nyeli el a sötét anyag, a kivillanó fehér ing részei, a világos bőr, a borotvált áll, a hetyke kalap, és mindezek mögött az a fénylő szemű Ralas, akit ismer... mindez megbillenti akaraterejét, erős vágy fogja el utána. Elkapja a tekintetét mentsvárat keresve, s az egyik gyertyát emeli a kezébe. Egy kicsit megbillen, ezért a kezére csöpög a folyós viasz, de fel se veszi, jobban aggódik amiatt, hogy kiejti a kezéből.*
- Mutathatok egy titkot?
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.05 20:31:14
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-05 15:54:36
Üzenet elküldve: 2019-09-05 15:54:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
*Egy bólintással fogadja a dolgokat. Bizonyára sürgős dolga van Darelldnek, így nem hibáztatja a férfit.
Ketten gyorsan munkához látnak, és hamar átkerülnek a boroshordók. Ezután ismét megkéri a másik zöldfülűt, hogy a lomot takarítsa el, ha véletlen megkérdezné Ernusstól, hogy hova, csak annyit mondd, hogy annyira ismeri ki magát az épületben, mint ő, bizonyára megoldja.
Közben a sötételf is dolgozik: azokat a szerszámokat, amik kelleni fognak, otthagyja, a többit átviszi a raktárba.
Ezután jöhet a következő dolog: a berendezés.*
- Elkezdem azokat, amik a pusztakezes harchoz kellenek *magyarázza. Bár a másik újonc nem tudja, hogy miért pont ezt akarja, ám szerzetesként külön figyelmet fordítottak a pusztakezes harcművészetre.* Azon felül kellenek céltáblák és szalmabábuk, azok ott helyezkednek majd el *mutat oda, ahova Darelld magyarázta.* Falra kasztható homokzsákok kellenek, az akasztók ott lesznek *mutat egy másik falszakaszra.
Saját maga elkezdi összeállítani fából a bőrérzékelés finomításához szolgáló asztal. Pont akkora, hogy két személy fel tudjon állni egymással szemben egy karnyi távolságra egymástól, a sarkuk pedig pont illeszkedni fog az asztal széléhez. Az egész nem magasabb, mint egy lábfej, pont elég. Ezután nekiáll a fabábuknak, mik szintén a pusztakezes harchoz kellenek. Két fej nélküli "figura", miknek olyan, mintha ki lenne nyújtva a keze, csak éppen alkartól tovább már nem ábrázolták őket. Pontosan figyel a szögekre, a bábu lába pont merőleges a testére, ehhez képest pedig negyvenöt fokra állnak a kezek.
Ezzel eldolgozik egy ideig, amint készen van, segít a fennmaradókban Wrexannak.
Valamikor idő közben Darelld is megjelenik, hogy ellenőrizze őket, és már el is megy. Ernuss egy enyhez ellenérzést kezd el érezni az irányába, számára olyan, mintha meglógna a munkából, ám ezután figyelmezteti magát, hogy ez nem feltétlen van így, és tudatosan el is engedi az érzést, hogy újra a hideg és megfontolt önmaga lehessen.*
*Egy bólintással fogadja a dolgokat. Bizonyára sürgős dolga van Darelldnek, így nem hibáztatja a férfit.
Ketten gyorsan munkához látnak, és hamar átkerülnek a boroshordók. Ezután ismét megkéri a másik zöldfülűt, hogy a lomot takarítsa el, ha véletlen megkérdezné Ernusstól, hogy hova, csak annyit mondd, hogy annyira ismeri ki magát az épületben, mint ő, bizonyára megoldja.
Közben a sötételf is dolgozik: azokat a szerszámokat, amik kelleni fognak, otthagyja, a többit átviszi a raktárba.
Ezután jöhet a következő dolog: a berendezés.*
- Elkezdem azokat, amik a pusztakezes harchoz kellenek *magyarázza. Bár a másik újonc nem tudja, hogy miért pont ezt akarja, ám szerzetesként külön figyelmet fordítottak a pusztakezes harcművészetre.* Azon felül kellenek céltáblák és szalmabábuk, azok ott helyezkednek majd el *mutat oda, ahova Darelld magyarázta.* Falra kasztható homokzsákok kellenek, az akasztók ott lesznek *mutat egy másik falszakaszra.
Saját maga elkezdi összeállítani fából a bőrérzékelés finomításához szolgáló asztal. Pont akkora, hogy két személy fel tudjon állni egymással szemben egy karnyi távolságra egymástól, a sarkuk pedig pont illeszkedni fog az asztal széléhez. Az egész nem magasabb, mint egy lábfej, pont elég. Ezután nekiáll a fabábuknak, mik szintén a pusztakezes harchoz kellenek. Két fej nélküli "figura", miknek olyan, mintha ki lenne nyújtva a keze, csak éppen alkartól tovább már nem ábrázolták őket. Pontosan figyel a szögekre, a bábu lába pont merőleges a testére, ehhez képest pedig negyvenöt fokra állnak a kezek.
Ezzel eldolgozik egy ideig, amint készen van, segít a fennmaradókban Wrexannak.
Valamikor idő közben Darelld is megjelenik, hogy ellenőrizze őket, és már el is megy. Ernuss egy enyhez ellenérzést kezd el érezni az irányába, számára olyan, mintha meglógna a munkából, ám ezután figyelmezteti magát, hogy ez nem feltétlen van így, és tudatosan el is engedi az érzést, hogy újra a hideg és megfontolt önmaga lehessen.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-05 13:25:28
Üzenet elküldve: 2019-09-05 13:25:28
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az nevet, aki utoljára nevet...//
*Feladatának megfelelően kísér, így elsőként nyit ajtót, s lép ki a fogadótérbe, minden hirtelen mozdulat mellőzésével, hogy a kint állók se vegyék fenyegetésnek, ha ő jelenik meg az ajtóban. Eddig minden rendben ment, s gyanítja, talán ez már így is lesz. A kíséret valóban az aranynak, meg talán egy kissé az erőfitogtatásnak szólt, jóllehet a Sellőház profiljába jelenleg nem illik a kikötői bűnözői felső vezetés leigázása, így csupán megmarad annak, ami, de most már magánkézben, illetve kezekben. A távozás ugyanúgy zajlik, mint az érkezés, csendben, nyugodtan, Dareld még egy kicsit kedvtelve néz végig a fegyveres brigádon, ha naponta hasonló erőből gazdálkodhatnának, az égegyadta világon semmi probléma nem lenne, akárhányan is akarnának rossz fát tenni a tűzre. Amint a folyosót elhagyják, az ajtót becsukja maguk mögött, s a szolgálati területet, a pincében zajló kopácsolástól, pakolászás hangjaitól eltekintve ismét elboríthatja a csend.*
//Pinceátalakítás//
//Ernuss, Wrexan//
*Wrexan és Ernuss mindeközben a pincén dolgozik. Darelldnek nincs túl sok ideje, így csak egy pillantást vet rájuk, azt is akkor, amikor már Rollen és csatlósai távoznak. Gyorsan visszasurran a fogadótérből, majd a pincébe siet.*
- Remek! *Halvány mosoly ül az arcára.* Csak így tovább, kiváló munkát végeztek! *Bólint mindkettőnek.* Ha befejeztétek, gyertek fel, vendégeim vagytok egy italra. *Bólint, persze arca azért a szokványos érzéketlen faarc, de délibábként már-már feltűnik egy elégedett mosoly. Ha a félhomályban mindez kevésbé látható, hát hangja elárulhat mindent.*
- Kitartás! *Biccent oda köszönetképpen, majd ismét a fogadótérbe lép.*
*Feladatának megfelelően kísér, így elsőként nyit ajtót, s lép ki a fogadótérbe, minden hirtelen mozdulat mellőzésével, hogy a kint állók se vegyék fenyegetésnek, ha ő jelenik meg az ajtóban. Eddig minden rendben ment, s gyanítja, talán ez már így is lesz. A kíséret valóban az aranynak, meg talán egy kissé az erőfitogtatásnak szólt, jóllehet a Sellőház profiljába jelenleg nem illik a kikötői bűnözői felső vezetés leigázása, így csupán megmarad annak, ami, de most már magánkézben, illetve kezekben. A távozás ugyanúgy zajlik, mint az érkezés, csendben, nyugodtan, Dareld még egy kicsit kedvtelve néz végig a fegyveres brigádon, ha naponta hasonló erőből gazdálkodhatnának, az égegyadta világon semmi probléma nem lenne, akárhányan is akarnának rossz fát tenni a tűzre. Amint a folyosót elhagyják, az ajtót becsukja maguk mögött, s a szolgálati területet, a pincében zajló kopácsolástól, pakolászás hangjaitól eltekintve ismét elboríthatja a csend.*
//Pinceátalakítás//
//Ernuss, Wrexan//
*Wrexan és Ernuss mindeközben a pincén dolgozik. Darelldnek nincs túl sok ideje, így csak egy pillantást vet rájuk, azt is akkor, amikor már Rollen és csatlósai távoznak. Gyorsan visszasurran a fogadótérből, majd a pincébe siet.*
- Remek! *Halvány mosoly ül az arcára.* Csak így tovább, kiváló munkát végeztek! *Bólint mindkettőnek.* Ha befejeztétek, gyertek fel, vendégeim vagytok egy italra. *Bólint, persze arca azért a szokványos érzéketlen faarc, de délibábként már-már feltűnik egy elégedett mosoly. Ha a félhomályban mindez kevésbé látható, hát hangja elárulhat mindent.*
- Kitartás! *Biccent oda köszönetképpen, majd ismét a fogadótérbe lép.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996