Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-15 12:20:22
Üzenet elküldve: 2021-07-15 12:20:22
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szoba lezárás//
*A férfi által adott válaszra bizony kitágulnak a szemei nem is kicsit. Ő ugyanis nem sellő, csupán egy kiszolgáló alkalmazott, néha kicsit több, hogy minden folyamat össze legyen hangolva, nem igazán tudja milyen dolgok zajlanak a másik oldalon. Bár pont ezért nem is tudja bizonyosan állítani, hogy a férfinek semmi félnivalója, főleg nem ettől, bár nagyon abszurdnak hangzott hirtelen számára.*
-Fő az óvatosság ugyebár. *Mondja kevesen majd megy is a dolgára, otthagyva egyelőre kettejüket az üres szobával és az elvégzendő teendőkkel. Mire visszaér már nagyjából kész is vannak azok ketten, az ablak bedeszkázva a függöny és egyéb lepedők leszedve és kihozva, így nincs más dolog, mint az ajtót bezárni. Ezt követően a hozott deszkákat és szegeket Dalafnak adja, indulnak is tovább. A következő két szobát is kinyitja és ugyan ezen dolgokat végezteti el benne. De ezúttal, hogy gyorsabban haladjanak ő maga is segít leszedni az ágyneműket. Nem rest bepiszkolni a saját kezét, bár nem mintha olyan mocskosak lennének a dolgok, annak reményében, hogy jut egy kis ideje majd utána pihenni is. Miután a másik két szobát is kulcsra zárják, megköszöni a nőnek a segítséget és kiadja neki, hogy vigye a függönyöket és az ágyneműket a mosásba és térjen vissza a megszokott munkarendjéhez. Ő pedig így is tesz, ott hagyja kettejüket és megy a dolgára.*
-Ezzel meg is volnánk. *Csapja össze a két tenyerét, mint aki jól végezte dolgát.*
-Neked nem lett bajod? Mert kapok a fejemre, ha csorbult a külsőd csak egy kicsit is. *Mondja viccelődve, azaz csak reméli, hogy míg nem tartotta rajta a férfin a szemét, addig nem szerzett hatalmas kék és zöld foltokat a bőrére.*
*A férfi által adott válaszra bizony kitágulnak a szemei nem is kicsit. Ő ugyanis nem sellő, csupán egy kiszolgáló alkalmazott, néha kicsit több, hogy minden folyamat össze legyen hangolva, nem igazán tudja milyen dolgok zajlanak a másik oldalon. Bár pont ezért nem is tudja bizonyosan állítani, hogy a férfinek semmi félnivalója, főleg nem ettől, bár nagyon abszurdnak hangzott hirtelen számára.*
-Fő az óvatosság ugyebár. *Mondja kevesen majd megy is a dolgára, otthagyva egyelőre kettejüket az üres szobával és az elvégzendő teendőkkel. Mire visszaér már nagyjából kész is vannak azok ketten, az ablak bedeszkázva a függöny és egyéb lepedők leszedve és kihozva, így nincs más dolog, mint az ajtót bezárni. Ezt követően a hozott deszkákat és szegeket Dalafnak adja, indulnak is tovább. A következő két szobát is kinyitja és ugyan ezen dolgokat végezteti el benne. De ezúttal, hogy gyorsabban haladjanak ő maga is segít leszedni az ágyneműket. Nem rest bepiszkolni a saját kezét, bár nem mintha olyan mocskosak lennének a dolgok, annak reményében, hogy jut egy kis ideje majd utána pihenni is. Miután a másik két szobát is kulcsra zárják, megköszöni a nőnek a segítséget és kiadja neki, hogy vigye a függönyöket és az ágyneműket a mosásba és térjen vissza a megszokott munkarendjéhez. Ő pedig így is tesz, ott hagyja kettejüket és megy a dolgára.*
-Ezzel meg is volnánk. *Csapja össze a két tenyerét, mint aki jól végezte dolgát.*
-Neked nem lett bajod? Mert kapok a fejemre, ha csorbult a külsőd csak egy kicsit is. *Mondja viccelődve, azaz csak reméli, hogy míg nem tartotta rajta a férfin a szemét, addig nem szerzett hatalmas kék és zöld foltokat a bőrére.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-15 11:06:08
Üzenet elküldve: 2021-07-15 11:06:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szoba lezárás//
*Carlotteia természetesen észreveszi a férfi elég egyértelmű zavarát. Egy Sellőtől ez bizonyosan váratlan reakció lehet, de megvan rá Dalaf mentsége. *
- Semmi baj nincs, csak szokatlan, hogy a munkatársaim nem akarnak megmérgezni. Meglepődtem. *Mosolyog a nőre, majd csendben hallgatja annak terveit. Egyszerű bólintással adja a jelét a dolognak, hogy megértette a feladatát. Nemsokára, már a lezárásra váró szobában is vannak és kiadják neki feladatát. Fél szemmel látja, hogy a hölgy gyorsan le is szedi a függönyöket, hogy az ne zavarjon a deszkázások során. Odalép hát az egyik ablakhoz és beigazítja az első deszkát a helyére. Míg egyik kezével tartja, addig a másikkal szögeli a fát. Többször is ellenőrzi, hogy elég erős e fogása, ha pedig nem az további szögeket ver bele. Eszébe jut, hogy utoljára mikor volt deszka a kezei között és keserű mosoly fut végig az arcán. ~Akkor még nem hittem, hogy egynap itt kötök ki~ az ablakokkal szépen halad és rövid időn belül késznek is tudhatja magát. Ahogy látja a hölgy is végzett és már Carlnak és minden bizonnyal a közelben kell lennie. Egy röpke pillanatig még elmélázik a felesége emlékképén és azon milyen érzés volt a saját házukat csinosítgatni, aztán lehunyja szemeit és emlékezteti magát, hogy ebből már egyik sem az övé. Az elmúlt évek során ez a munka a legjobb új dolog, ami vele történt és igazán nem akarja elszúrni. *
*Carlotteia természetesen észreveszi a férfi elég egyértelmű zavarát. Egy Sellőtől ez bizonyosan váratlan reakció lehet, de megvan rá Dalaf mentsége. *
- Semmi baj nincs, csak szokatlan, hogy a munkatársaim nem akarnak megmérgezni. Meglepődtem. *Mosolyog a nőre, majd csendben hallgatja annak terveit. Egyszerű bólintással adja a jelét a dolognak, hogy megértette a feladatát. Nemsokára, már a lezárásra váró szobában is vannak és kiadják neki feladatát. Fél szemmel látja, hogy a hölgy gyorsan le is szedi a függönyöket, hogy az ne zavarjon a deszkázások során. Odalép hát az egyik ablakhoz és beigazítja az első deszkát a helyére. Míg egyik kezével tartja, addig a másikkal szögeli a fát. Többször is ellenőrzi, hogy elég erős e fogása, ha pedig nem az további szögeket ver bele. Eszébe jut, hogy utoljára mikor volt deszka a kezei között és keserű mosoly fut végig az arcán. ~Akkor még nem hittem, hogy egynap itt kötök ki~ az ablakokkal szépen halad és rövid időn belül késznek is tudhatja magát. Ahogy látja a hölgy is végzett és már Carlnak és minden bizonnyal a közelben kell lennie. Egy röpke pillanatig még elmélázik a felesége emlékképén és azon milyen érzés volt a saját házukat csinosítgatni, aztán lehunyja szemeit és emlékezteti magát, hogy ebből már egyik sem az övé. Az elmúlt évek során ez a munka a legjobb új dolog, ami vele történt és igazán nem akarja elszúrni. *
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-14 09:25:01
Üzenet elküldve: 2021-07-14 09:25:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szoba lezárás//
*Látszik rajta, hogy egészen máshogy viselkedik, míg tudja, hogy Darelld is láthatja őket, mikor viszont belép a szolgálati területre egészen tárgyilagossá válnak a vonásai. Mert a munka az csak munka, főleg neki, aki nem teljesít sellőhöz hasonló szolgálatot. A másik oldalt észreveszi, hogy a férfi, mintha az iménti kézfogás miatt enyhe zavarban lenne. Erre egyik szemöldöke felszökik, nem kicsit furcsállja.*
-Bocsánat, esetleg valami baj van? *Kérdez rá, mikor már a nevetés is kibukik a másikból. ~Még ha a gatyájába nyúlkáltam volna… ~ Bár lehet az egészet rosszul gondolja és van egyértelmű magyarázat a másik viselkedésére és reakcióira.*
-Le kéne zárjunk még három szobát, mert feleslegesek, jelenleg nincsenek használatban és nem szeretnénk, ha valaki betörne, esetleg azokat addig amíg új jövevény nem érkezik nem is kell takarítani. Időt és energiát tudnánk spórólni vele. *Magyarázza el a férfinek, hiszen ez itt nem megy titok számba.*
-Gyere csak utánam… *Sétál előtte és néhány másodperc múlva megáll egy ajtó előtt, ahol már egy szobalány is várakozik felmosóronggyal és seprűvel.*
-A kisasszony segít nekünk egy gyorsa takarításban, neked viszont az ablakok kéne bedeszkázni. *Mutat a magukkal hozott néhány lécre, kalapácsra és szegre.*
-Mivel ez nem lesz elég, én még visszamegyek és hozok belőle többet. A függönyt is le kell szedni és az ágyneműt. *Adja utasításba az ott lévő középkorú nőnek. Látszik rajta, hogy ez neki nem újdonság, hiszen a mindennapi feladatai közé ez is bele szokott tartozni. Kinyitja az ajtót és hogy míg távol van tudjanak dolgozni a szobával.*
*Látszik rajta, hogy egészen máshogy viselkedik, míg tudja, hogy Darelld is láthatja őket, mikor viszont belép a szolgálati területre egészen tárgyilagossá válnak a vonásai. Mert a munka az csak munka, főleg neki, aki nem teljesít sellőhöz hasonló szolgálatot. A másik oldalt észreveszi, hogy a férfi, mintha az iménti kézfogás miatt enyhe zavarban lenne. Erre egyik szemöldöke felszökik, nem kicsit furcsállja.*
-Bocsánat, esetleg valami baj van? *Kérdez rá, mikor már a nevetés is kibukik a másikból. ~Még ha a gatyájába nyúlkáltam volna… ~ Bár lehet az egészet rosszul gondolja és van egyértelmű magyarázat a másik viselkedésére és reakcióira.*
-Le kéne zárjunk még három szobát, mert feleslegesek, jelenleg nincsenek használatban és nem szeretnénk, ha valaki betörne, esetleg azokat addig amíg új jövevény nem érkezik nem is kell takarítani. Időt és energiát tudnánk spórólni vele. *Magyarázza el a férfinek, hiszen ez itt nem megy titok számba.*
-Gyere csak utánam… *Sétál előtte és néhány másodperc múlva megáll egy ajtó előtt, ahol már egy szobalány is várakozik felmosóronggyal és seprűvel.*
-A kisasszony segít nekünk egy gyorsa takarításban, neked viszont az ablakok kéne bedeszkázni. *Mutat a magukkal hozott néhány lécre, kalapácsra és szegre.*
-Mivel ez nem lesz elég, én még visszamegyek és hozok belőle többet. A függönyt is le kell szedni és az ágyneműt. *Adja utasításba az ott lévő középkorú nőnek. Látszik rajta, hogy ez neki nem újdonság, hiszen a mindennapi feladatai közé ez is bele szokott tartozni. Kinyitja az ajtót és hogy míg távol van tudjanak dolgozni a szobával.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-12 15:01:59
Üzenet elküldve: 2021-07-12 15:01:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Sellőnézőben//
//Iroda//
-Szóval ha jól értem, nem szándékozol fegyvert hozni magaddal? *Kérdez rá, csak úgy puhatolózva, bár, ahogy említette egy összetűzésnél úgyse vennék hasznát, csak hamis biztonságérzetbe ringatná magukat.*
-Mondjuk rajta azt szokták mondani, hogy olyan idegennek tűnik, mint egy nemesen, aki még életében nem használta, azért maradt olyan mutatós darab. *Von vállat, bár a jégfüggőket biztosan nem fogja otthon hagyni.*
-Emberekkel? Nem is tudom eldönteni melyik a jobb. Az ember, akinek több a sütnivalója vagy az óriás, aki nagy, de félrevezethető. Mindegy is. Veled megyek. *Miután a férfi felhajtotta a pohár vizet elveszi tőle és az üresen maradt pohárba bort tölt neki. Majd érkezik egy fokkal pontosabb elképzelés, mi szerint álcázva magukat jutnának el a megbeszélés színhelyére.*
-Akkor mindenképpen este kell menjünk, amikor nem gyanús egy-két csuklyás alak a környéken. Engem azért sokan megismernek a nélkül. *Közli a másikkal, miközben a kezébe adja a borospoharat. Idő közben pedig, ahogy a komoly témát elhagyják, ő is előhozakodik azzal, ami érdekelné.*
-Az őrség soraiban van egy férfi, akivel a városi tartózkodásom alatt ismerkedtem meg. Darennek hívják. Azt mondta, hogy veszélyes helyre megy küldetésbe és majd küldd levelet, de azóta se jött semmi. *Mondja elhúzva a száját, miközben a keze akaratlanul is a nyakában függő arany kardmedálra siklik, amit a férfitől kapott. ~Nyilván, ha nem akar idejönni az sem baj, de remélem egyben van.~ Ugyanis a felől, hogy valóban szeretné vele tartani a kapcsolatot, egyre inkább kétségei vannak, ám ettől még nem utálná meg, sokan vannak ezzel így. De ettől még ő talán meglátogathatja.*
-Visszaért már? Hallottak felőle, kedves Denjaar. *Teszi a végére, hiszen a férfi kifejezetten kéri is ezt a megszólítást.*
-Pedig itt… a rangok igazán vonzóvá teszik az egyént. Ugye megengeded nekem, hogy kapitánynak szólítsalak egy rövid idei még? *Siklik az egyik keze a másik mellkasára fel és próbál utat találni az igen csak túlöltözött férfin. Tagadhatatlan, hogy a tekintetében megjelenik a vágyódás, ám, hogy ez mennyire valódi vagy megjátszott a férfi egyelőre még nem tudhatja.*
//Iroda//
-Szóval ha jól értem, nem szándékozol fegyvert hozni magaddal? *Kérdez rá, csak úgy puhatolózva, bár, ahogy említette egy összetűzésnél úgyse vennék hasznát, csak hamis biztonságérzetbe ringatná magukat.*
-Mondjuk rajta azt szokták mondani, hogy olyan idegennek tűnik, mint egy nemesen, aki még életében nem használta, azért maradt olyan mutatós darab. *Von vállat, bár a jégfüggőket biztosan nem fogja otthon hagyni.*
-Emberekkel? Nem is tudom eldönteni melyik a jobb. Az ember, akinek több a sütnivalója vagy az óriás, aki nagy, de félrevezethető. Mindegy is. Veled megyek. *Miután a férfi felhajtotta a pohár vizet elveszi tőle és az üresen maradt pohárba bort tölt neki. Majd érkezik egy fokkal pontosabb elképzelés, mi szerint álcázva magukat jutnának el a megbeszélés színhelyére.*
-Akkor mindenképpen este kell menjünk, amikor nem gyanús egy-két csuklyás alak a környéken. Engem azért sokan megismernek a nélkül. *Közli a másikkal, miközben a kezébe adja a borospoharat. Idő közben pedig, ahogy a komoly témát elhagyják, ő is előhozakodik azzal, ami érdekelné.*
-Az őrség soraiban van egy férfi, akivel a városi tartózkodásom alatt ismerkedtem meg. Darennek hívják. Azt mondta, hogy veszélyes helyre megy küldetésbe és majd küldd levelet, de azóta se jött semmi. *Mondja elhúzva a száját, miközben a keze akaratlanul is a nyakában függő arany kardmedálra siklik, amit a férfitől kapott. ~Nyilván, ha nem akar idejönni az sem baj, de remélem egyben van.~ Ugyanis a felől, hogy valóban szeretné vele tartani a kapcsolatot, egyre inkább kétségei vannak, ám ettől még nem utálná meg, sokan vannak ezzel így. De ettől még ő talán meglátogathatja.*
-Visszaért már? Hallottak felőle, kedves Denjaar. *Teszi a végére, hiszen a férfi kifejezetten kéri is ezt a megszólítást.*
-Pedig itt… a rangok igazán vonzóvá teszik az egyént. Ugye megengeded nekem, hogy kapitánynak szólítsalak egy rövid idei még? *Siklik az egyik keze a másik mellkasára fel és próbál utat találni az igen csak túlöltözött férfin. Tagadhatatlan, hogy a tekintetében megjelenik a vágyódás, ám, hogy ez mennyire valódi vagy megjátszott a férfi egyelőre még nem tudhatja.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-09 07:40:53
Üzenet elküldve: 2021-07-09 07:40:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőnézőben//
//Iroda//
*Türelmesen kivárja, míg a másik dűlőre jut a dologgal. Pontosan tudja, hogy a kockázat nagy, ám a jutalom még nagyobb lehet. Neki szövetségesekre van szüksége, a Sellőháznak alighanem szabad levegőre. Az efféle szervezetek között evickélni nem lehet leányálom. Wegtoren is hasonló terep, mindenki a nagy múltú családok árnyékában kell, hogy éljen... Nem ismeretlen számára a helyzet.
May igazat szólhatott, mert a láza nem megy feljebb, legalábbis nem érzi bugyogni vérét. Legalábbis egyelőre. Kedvtelve nézegeti a lányt, míg az töpreng, egy centit sem mozdulna.*
-Fegyvernek ott nincs helye. A legkevésbé sem akarom, hogy fenyegetve érezzék magukat. Így is nagy kockázatot vállalok ezzel. Szóval ezt vegyem úgy, hogy velem tartasz?
*Csak finoman emelkedik szemöldöke, ahogy a lány odaül mellé, hogy megtörölje homlokát és a számára idegen szavak nyomán csillapítsa az előidézett lázat is.*
-Ó, nem csak óriások vannak a kötelékeikben. A tengeren sokféle és fajta nép megfordul. Én emberekkel tárgyaltam. Talán egy fokkal szerencsésebb, mint óriásokkal. *Elfogadja a pohár vizet és minden további nélkül fel is hajtja. A hirtelen jött láz szinte tovaröppent, ez pedig némileg megnyugtatja. Talán némileg sikerült elnyernie már a lány bizalmát hozzá, hogy ne kételkedjen a szavában.*
-Inkognitóban kell eléjük járulnunk, s ott felfedni, kik is vagyunk és mi célból keressük őket. Nem lenne szerencsés, ha a Patkányok bármit megneszelnének. *A harc előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, ám ő szívesen látná a háta mögött a városőröket, mielőtt kardot rántana. A bor dolgára csak kurtán bólint, a szemeivel még mindig a lány arcát fürkészi.
A tétova kérdésre lassan dönti meg fejét. Szemmel látható, hogy May valami egészen mással kapcsolatban óhajt érdeklődni.*
-Kérlek, szólíts Denjaarnak. A kapitányt Artheniorban hagytam.
//Iroda//
*Türelmesen kivárja, míg a másik dűlőre jut a dologgal. Pontosan tudja, hogy a kockázat nagy, ám a jutalom még nagyobb lehet. Neki szövetségesekre van szüksége, a Sellőháznak alighanem szabad levegőre. Az efféle szervezetek között evickélni nem lehet leányálom. Wegtoren is hasonló terep, mindenki a nagy múltú családok árnyékában kell, hogy éljen... Nem ismeretlen számára a helyzet.
May igazat szólhatott, mert a láza nem megy feljebb, legalábbis nem érzi bugyogni vérét. Legalábbis egyelőre. Kedvtelve nézegeti a lányt, míg az töpreng, egy centit sem mozdulna.*
-Fegyvernek ott nincs helye. A legkevésbé sem akarom, hogy fenyegetve érezzék magukat. Így is nagy kockázatot vállalok ezzel. Szóval ezt vegyem úgy, hogy velem tartasz?
*Csak finoman emelkedik szemöldöke, ahogy a lány odaül mellé, hogy megtörölje homlokát és a számára idegen szavak nyomán csillapítsa az előidézett lázat is.*
-Ó, nem csak óriások vannak a kötelékeikben. A tengeren sokféle és fajta nép megfordul. Én emberekkel tárgyaltam. Talán egy fokkal szerencsésebb, mint óriásokkal. *Elfogadja a pohár vizet és minden további nélkül fel is hajtja. A hirtelen jött láz szinte tovaröppent, ez pedig némileg megnyugtatja. Talán némileg sikerült elnyernie már a lány bizalmát hozzá, hogy ne kételkedjen a szavában.*
-Inkognitóban kell eléjük járulnunk, s ott felfedni, kik is vagyunk és mi célból keressük őket. Nem lenne szerencsés, ha a Patkányok bármit megneszelnének. *A harc előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, ám ő szívesen látná a háta mögött a városőröket, mielőtt kardot rántana. A bor dolgára csak kurtán bólint, a szemeivel még mindig a lány arcát fürkészi.
A tétova kérdésre lassan dönti meg fejét. Szemmel látható, hogy May valami egészen mással kapcsolatban óhajt érdeklődni.*
-Kérlek, szólíts Denjaarnak. A kapitányt Artheniorban hagytam.
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-08 09:01:47
Üzenet elküldve: 2021-07-08 09:01:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Sellőnézőben//
//Iroda//
*A férfi jól tűri a megpróbáltatásokat, amik elé állítja, nem úgy fest, mint, aki gyorsan haragja gerjed, avagy valamit tényleg nagyon szeretne tőle. Egyáltalán nem lepődik meg azon, hogy a rosszulléte mibenlétét azonnal felismeri, nem csinált belőle titkot.*
-Az. *Intézi el ennyivel, közben előhúz a zsebéből egy szépen hímzett zsebkendőt.*
-Csak egy kis ideig tompának fogod érezni magad és lázasnak. *Egy kicsit úgy érzi, így kiegyenlítődnek az esélyek és akkor sem lesz nagyobb bajban, ha elutasítva a kérést esetlegesen a férfi tettlegességhez akar majd folyamodni.*
- Vérforralás? Azt nem hiszem, hogy bárki halandó túlélné… *Már éppen akarta kérni, hogy akkor most már kibökhetné mit szeretne, de úgy fest, talán az állapota is rásegít de igen hamar a tárgyra tér a férfi. Nem igazán tudja, hogy mit is reagáljon hirtelen erre az információra, nyilván kiül az érdeklődés a szemébe, de az aggodalom is, ami miatt a változástól való félelem okolható. Mióta itt van, azóta a kikötőt különböző bűnszervezetek uralják, hol így, hol úgy. A két ismerős név, amely ezeket a szervezeteket takarja némi undort váltanak ki belőle, egyiket sem szereti jobban, mint a másikat, azonban volt egy, aki több problémát okozott nekik, mint a másik. A rosszabbik rossz.*
-A diszkrécióból élünk… *Sóhajt, mert ez bizony fogós kérés, néhány perc kell míg átgondolja az egészet. Kétségtelen, hogy Denjaar valóban olyan dolgokat vet fel előnyként, amely bárkit az ő oldalára terelne, de mondani bármit lehet.*
-Oh… amit csak szeretnék? Ez nagyon tág fogalom. *Mondja, miközben már a keze el is kóborol, hogy egy fonatból kiszabadult hajtincset tekergessen. Végül, a néhány percnyi gondolkodásnak is lesz némi eredménye. Úgy dönt, nem árulja el a kapitánynak, hogy a Patkányoktól ő is szívesen megszabadulna, sokkal jobb pozícióba helyezi magát, ha inkább szívességként kezelik a dolgot.*
-Valóban jó, hogy hozzánk fordultál. Mind a két szervezettel volt már dolgunk. *Emlékszik vissza, mikor az óriások ellepték szinte az első napján a fogadót és törtek meg zúztak mindenfelé, vagy, mikor az a kibírhatatlanul kapzsi férfi úgy le akarta húzni a felállított barikád okán.*
-Amennyiben a működésünket Arthenior város fennhatósága alatt sem gátolja meg semmi, sőt, még támogatót is tudhatok az Őrség magasabb rangú tagjai között, akkor talán megéri ennyit kockáztatni. *Hallja, hogy a férfit kicsit jobban megviseli az állapot, amit előidézett, így feláll és odasétál hozzá, leül mellé, hogy letörölje az izzadságot a kendővel, ha a másik ezt hagyja. Közben talán mormog is valamit, aminek hatására a láz és a vele járó mindennemű kellemetlenség egy szempillanat alatt el is hagyja a kapitányt. A varázslat, mintha eloszlott volna a levegőben.*
-Mondanám, hogy vigyünk magunkkal még valakit, de ha a Vihar Fiaihoz megyünk, ott mindegy, hogy ketten vagyunk vagy hárman egy falka óriás ellen. *Von vállat, azért érződik a hangján, hogy aggódik az épségükért.*
-A víz most jót fog tenni, hajtsa fel. *Adja oda a poharat a férfinek a kezébe ha kell, majd a borért nyúl, hogy töltsön neki.*
-Bort? Ha már kibontottuk ne vesszen kárba. *Minden bizonnyal ő nem fogja meginni, az látszott korábban is, hogy egyáltalán nincs ínyére az íze.*
-Ha már így... ketten vagyunk csak... lenne valamit, amit én is meg szeretnék kérdezni tőled kapitány. *Látszik, hogy ez valami személyes dolog lehet, kicsit vonakodik és tétova lecsengés is játszik a hangjában.*
//Oszlatás kasztképesség//
//Iroda//
*A férfi jól tűri a megpróbáltatásokat, amik elé állítja, nem úgy fest, mint, aki gyorsan haragja gerjed, avagy valamit tényleg nagyon szeretne tőle. Egyáltalán nem lepődik meg azon, hogy a rosszulléte mibenlétét azonnal felismeri, nem csinált belőle titkot.*
-Az. *Intézi el ennyivel, közben előhúz a zsebéből egy szépen hímzett zsebkendőt.*
-Csak egy kis ideig tompának fogod érezni magad és lázasnak. *Egy kicsit úgy érzi, így kiegyenlítődnek az esélyek és akkor sem lesz nagyobb bajban, ha elutasítva a kérést esetlegesen a férfi tettlegességhez akar majd folyamodni.*
- Vérforralás? Azt nem hiszem, hogy bárki halandó túlélné… *Már éppen akarta kérni, hogy akkor most már kibökhetné mit szeretne, de úgy fest, talán az állapota is rásegít de igen hamar a tárgyra tér a férfi. Nem igazán tudja, hogy mit is reagáljon hirtelen erre az információra, nyilván kiül az érdeklődés a szemébe, de az aggodalom is, ami miatt a változástól való félelem okolható. Mióta itt van, azóta a kikötőt különböző bűnszervezetek uralják, hol így, hol úgy. A két ismerős név, amely ezeket a szervezeteket takarja némi undort váltanak ki belőle, egyiket sem szereti jobban, mint a másikat, azonban volt egy, aki több problémát okozott nekik, mint a másik. A rosszabbik rossz.*
-A diszkrécióból élünk… *Sóhajt, mert ez bizony fogós kérés, néhány perc kell míg átgondolja az egészet. Kétségtelen, hogy Denjaar valóban olyan dolgokat vet fel előnyként, amely bárkit az ő oldalára terelne, de mondani bármit lehet.*
-Oh… amit csak szeretnék? Ez nagyon tág fogalom. *Mondja, miközben már a keze el is kóborol, hogy egy fonatból kiszabadult hajtincset tekergessen. Végül, a néhány percnyi gondolkodásnak is lesz némi eredménye. Úgy dönt, nem árulja el a kapitánynak, hogy a Patkányoktól ő is szívesen megszabadulna, sokkal jobb pozícióba helyezi magát, ha inkább szívességként kezelik a dolgot.*
-Valóban jó, hogy hozzánk fordultál. Mind a két szervezettel volt már dolgunk. *Emlékszik vissza, mikor az óriások ellepték szinte az első napján a fogadót és törtek meg zúztak mindenfelé, vagy, mikor az a kibírhatatlanul kapzsi férfi úgy le akarta húzni a felállított barikád okán.*
-Amennyiben a működésünket Arthenior város fennhatósága alatt sem gátolja meg semmi, sőt, még támogatót is tudhatok az Őrség magasabb rangú tagjai között, akkor talán megéri ennyit kockáztatni. *Hallja, hogy a férfit kicsit jobban megviseli az állapot, amit előidézett, így feláll és odasétál hozzá, leül mellé, hogy letörölje az izzadságot a kendővel, ha a másik ezt hagyja. Közben talán mormog is valamit, aminek hatására a láz és a vele járó mindennemű kellemetlenség egy szempillanat alatt el is hagyja a kapitányt. A varázslat, mintha eloszlott volna a levegőben.*
-Mondanám, hogy vigyünk magunkkal még valakit, de ha a Vihar Fiaihoz megyünk, ott mindegy, hogy ketten vagyunk vagy hárman egy falka óriás ellen. *Von vállat, azért érződik a hangján, hogy aggódik az épségükért.*
-A víz most jót fog tenni, hajtsa fel. *Adja oda a poharat a férfinek a kezébe ha kell, majd a borért nyúl, hogy töltsön neki.*
-Bort? Ha már kibontottuk ne vesszen kárba. *Minden bizonnyal ő nem fogja meginni, az látszott korábban is, hogy egyáltalán nincs ínyére az íze.*
-Ha már így... ketten vagyunk csak... lenne valamit, amit én is meg szeretnék kérdezni tőled kapitány. *Látszik, hogy ez valami személyes dolog lehet, kicsit vonakodik és tétova lecsengés is játszik a hangjában.*
//Oszlatás kasztképesség//
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-08 02:20:06
Üzenet elküldve: 2021-07-08 02:20:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőnézőben//
//Iroda//
*Csak szemmel követi a lány mesterkedését. A szigorú tekintet nem is rebben, ahogy amaz beleiszik a borba, számára pedig egy pohár vizet tölt ki. Az ő háza, s alighanem tudatosítani is kívánja ezt benne.*
-Sosem jelölném ki a határaid és ami azt illeti, nem is tudnám. Itt vagyok, fegyvertelen, ennél jobban aligha szolgáltathatnám ki magam. Megmondom őszintén, ellenérzésemre váltam meg tőlük.
*Maydeleine azonban nem rest még inkább borítani azon a bizonyos pályán. Hamar kifejezetten melege lesz itt ülve, s némileg szédülni is kezd. Ugyan a homlokán gyöngyöző verejtékcseppek és az enyhén kipirult arc beszédes lehet, ő csak haloványan elmosolyodik.*
-A Sellőház tele van meglepetésekkel. Ez, amit érzek... Mágia, igaz? *Nem is nagyon rejtette véka alá a lány.* -Sosem mozogtam otthonosan az efféle dolgokban. Mit fog csinálni velem? Felforralja a vérem? *Hangja nyugodtan cseng, ám az élét így is kilehet hallani. Nincs ínyére, ami történik, de pontosan tudja azt is, mire megy ki a játék. A madám meg óhajtja mutatni, ki is kettejük közül az, aki a Sellőházban a szoknyát viseli.*
-A tárgyra térek. *Kezd bele, szigorú tekintetét a lányéba vésve. Igyekszik közben nem tudomást venni hirtelen keletű lázáról.*
-Számítok a Sellőház diszkréciójára. Abban az esetben is, ha a válasz nemleges. Nos... Mint azt bizonyára tudod, néhány esztendővel ezelőtt a Kikötő Artheniorhoz tartozott. Ezt az állapotot fogjuk visszaállítani az elkövetkező hatokban. Egy fegyver ügyében lesz találkám a Vihar Fiaival hamarosan. Már amúgy is szemben állnak ezekkel a... Patkányokkal. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy meggyőzük őket, válasszák a Városi Őrség oldalát a harcban és míg mi szabad átjárást és kereskedelmet kínálunk nekik a Kikötőben, ők elismerik a fennhatóságunkat a Patkányok helyett. Ehhez viszont szükségem van valakire... Valakire, aki jóval karizmatikusabb, s jóval erősebb meggyőzőerővel bír énnálam. *Finom homlokráncolással pillant May-re, ám annál jelentőségteljesebben.* -És aki jobban kötődik a Kikötőhöz. Én csupán egy jöttment vagyok a szemükben. *Vállat von, majd szórakozottan kisöpri homlokából a kósza tincseket. Érzi, hogyan pumpál ereiben a vér, s reméli, hogy a lány nem óhajtja tényleg felforralni.*
-Aki nem kockáztat, nem is nyerhet. Ha benne vagy és sikerrel is járunk, magasabbra röpítelek bármely asszonynál itt. Szabad kezet kapnál a Sellőházhoz, senkinek nem tartoznál elszámolással, és jogod lenne bármit felülbírálni, ami a Kikötőben zajlik. Vagy amit csak szeretnél. *Egészen bereked, mire a végére ér. Megpróbálta olyan rövidre fogni, amennyire csak bírja, de még így is bő lére kellett eresztenie. Kíváncsian vizslatja Mayt, őszintén érdekli, mit szól az elhangzottakhoz.*
//Iroda//
*Csak szemmel követi a lány mesterkedését. A szigorú tekintet nem is rebben, ahogy amaz beleiszik a borba, számára pedig egy pohár vizet tölt ki. Az ő háza, s alighanem tudatosítani is kívánja ezt benne.*
-Sosem jelölném ki a határaid és ami azt illeti, nem is tudnám. Itt vagyok, fegyvertelen, ennél jobban aligha szolgáltathatnám ki magam. Megmondom őszintén, ellenérzésemre váltam meg tőlük.
*Maydeleine azonban nem rest még inkább borítani azon a bizonyos pályán. Hamar kifejezetten melege lesz itt ülve, s némileg szédülni is kezd. Ugyan a homlokán gyöngyöző verejtékcseppek és az enyhén kipirult arc beszédes lehet, ő csak haloványan elmosolyodik.*
-A Sellőház tele van meglepetésekkel. Ez, amit érzek... Mágia, igaz? *Nem is nagyon rejtette véka alá a lány.* -Sosem mozogtam otthonosan az efféle dolgokban. Mit fog csinálni velem? Felforralja a vérem? *Hangja nyugodtan cseng, ám az élét így is kilehet hallani. Nincs ínyére, ami történik, de pontosan tudja azt is, mire megy ki a játék. A madám meg óhajtja mutatni, ki is kettejük közül az, aki a Sellőházban a szoknyát viseli.*
-A tárgyra térek. *Kezd bele, szigorú tekintetét a lányéba vésve. Igyekszik közben nem tudomást venni hirtelen keletű lázáról.*
-Számítok a Sellőház diszkréciójára. Abban az esetben is, ha a válasz nemleges. Nos... Mint azt bizonyára tudod, néhány esztendővel ezelőtt a Kikötő Artheniorhoz tartozott. Ezt az állapotot fogjuk visszaállítani az elkövetkező hatokban. Egy fegyver ügyében lesz találkám a Vihar Fiaival hamarosan. Már amúgy is szemben állnak ezekkel a... Patkányokkal. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy meggyőzük őket, válasszák a Városi Őrség oldalát a harcban és míg mi szabad átjárást és kereskedelmet kínálunk nekik a Kikötőben, ők elismerik a fennhatóságunkat a Patkányok helyett. Ehhez viszont szükségem van valakire... Valakire, aki jóval karizmatikusabb, s jóval erősebb meggyőzőerővel bír énnálam. *Finom homlokráncolással pillant May-re, ám annál jelentőségteljesebben.* -És aki jobban kötődik a Kikötőhöz. Én csupán egy jöttment vagyok a szemükben. *Vállat von, majd szórakozottan kisöpri homlokából a kósza tincseket. Érzi, hogyan pumpál ereiben a vér, s reméli, hogy a lány nem óhajtja tényleg felforralni.*
-Aki nem kockáztat, nem is nyerhet. Ha benne vagy és sikerrel is járunk, magasabbra röpítelek bármely asszonynál itt. Szabad kezet kapnál a Sellőházhoz, senkinek nem tartoznál elszámolással, és jogod lenne bármit felülbírálni, ami a Kikötőben zajlik. Vagy amit csak szeretnél. *Egészen bereked, mire a végére ér. Megpróbálta olyan rövidre fogni, amennyire csak bírja, de még így is bő lére kellett eresztenie. Kíváncsian vizslatja Mayt, őszintén érdekli, mit szól az elhangzottakhoz.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:34:07
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:34:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőnézőben//
//Kiszolgálás//
//Iroda//
*Ahogy a vendég kinyilvánítja az óhaját, minthogy inkább négyszemközt beszélne, minthogy esetleg félti még az életét is, nagyot sóhajt. Megkapja az útravalót, bár Darelldnek mindenképpen szólt volna az üzleti ügyről, hiszen ő itt mindennek a tudója és lelke, jobb, ha mindenről van információja. A kérést megértette, nem is zavar tovább.*
-Ha megbocsátanak akkor távozom. *Hajol meg enyhén mielőtt még rájuk csukná az iroda ajtaját, hogy a fogadótérbe visszatérve megkeresse az említett férfit.*
//Kiszolgálás//
//Iroda//
*Ahogy a vendég kinyilvánítja az óhaját, minthogy inkább négyszemközt beszélne, minthogy esetleg félti még az életét is, nagyot sóhajt. Megkapja az útravalót, bár Darelldnek mindenképpen szólt volna az üzleti ügyről, hiszen ő itt mindennek a tudója és lelke, jobb, ha mindenről van információja. A kérést megértette, nem is zavar tovább.*
-Ha megbocsátanak akkor távozom. *Hajol meg enyhén mielőtt még rájuk csukná az iroda ajtaját, hogy a fogadótérbe visszatérve megkeresse az említett férfit.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:28:45
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:28:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Sellőnézőben//
//Iroda//
*Ahogy elhangzik a kérés, a férfi máris kijelenti az ellenérzéseit, sőt kifejezetten ellenzi még egy fél bevonását a dologba. ~Ez is érthető. ~ Addig nem is adja oda neki a poharat míg ezt le nem tisztázzák.*
-Hát legyen. Amennyiben ilyen diszkréciót vár el, teljesítem a kérését. Kérem, Darelld később kopogjon be, hátha addigra megéhezünk. *Adja ki a végutasítást, ebből viszont egyáltalán nem enged, ki tudja, lehet éhes is már egy kicsit azért.*
-Az aggodalmát megértem. Éles helyzetben én is inkább lennék egy gyengébb nővel összezárva, mint egy hasonló kaliberű másik férfival. *Von vállat és leül az egyik fotelbe, viszont a másiknak szánt bor a kezébe marad, bele is kortyol, úgy fest, azt inkább magának töltötte. Látszik rajta, hogy a változtatás nincs igazán ínyére, de enged a dolognak, az, hogy ő iszik a borból elsőként, talán valamiféle kicsinyes bosszúnak is betudható. Látszatra viszont nem igazán ízlik neki, csak épp hogy nyalogatja a poharat.*
-Azt hiszem, jobb ha tudja, azzal, hogy ennyire lebecsül, sértve érzem magam. Viszont, ha már így kijelöltük a határokat… *Megy oda az asztalhoz és egy, már odakészített kancsó vízből tölt a férfi borospoharába, de egyelőre az asztalra teszi vissza, nem adja a kezébe, hogy ha szüksége lenne rá, kéznél legyen, majd visszaül a helyére. Mikor Denjaar felmutatja a papírost, feláll, hogy odanyúljon érte és elvegy. Olvasni jobban tud, mint írni szerencsére, ezért még nem kell segítségért kiáltania, közben pedig a szája mozog és furcsa, halk szavak jönnek ki rajta, reményei szerint a varázslat sikerül, de még egyelőre nem olyan tapasztalt mágus, hogy biztosra vegye. Visszaül és olvas.*
-Ne féljen, nem akarom bántani… csak ugye a határok… *Motyogja, miközben fél szemmel a férfit fél szemmel a papírt vizslatja.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott célpont testhője az enyhén lázas betegek szintjére növekedik, minek következtében a célpont a láz által produkált hatásokat érezheti (lassabb reakció, szédelgés, letörtség stb.). Hatóideje három kör.
//Iroda//
*Ahogy elhangzik a kérés, a férfi máris kijelenti az ellenérzéseit, sőt kifejezetten ellenzi még egy fél bevonását a dologba. ~Ez is érthető. ~ Addig nem is adja oda neki a poharat míg ezt le nem tisztázzák.*
-Hát legyen. Amennyiben ilyen diszkréciót vár el, teljesítem a kérését. Kérem, Darelld később kopogjon be, hátha addigra megéhezünk. *Adja ki a végutasítást, ebből viszont egyáltalán nem enged, ki tudja, lehet éhes is már egy kicsit azért.*
-Az aggodalmát megértem. Éles helyzetben én is inkább lennék egy gyengébb nővel összezárva, mint egy hasonló kaliberű másik férfival. *Von vállat és leül az egyik fotelbe, viszont a másiknak szánt bor a kezébe marad, bele is kortyol, úgy fest, azt inkább magának töltötte. Látszik rajta, hogy a változtatás nincs igazán ínyére, de enged a dolognak, az, hogy ő iszik a borból elsőként, talán valamiféle kicsinyes bosszúnak is betudható. Látszatra viszont nem igazán ízlik neki, csak épp hogy nyalogatja a poharat.*
-Azt hiszem, jobb ha tudja, azzal, hogy ennyire lebecsül, sértve érzem magam. Viszont, ha már így kijelöltük a határokat… *Megy oda az asztalhoz és egy, már odakészített kancsó vízből tölt a férfi borospoharába, de egyelőre az asztalra teszi vissza, nem adja a kezébe, hogy ha szüksége lenne rá, kéznél legyen, majd visszaül a helyére. Mikor Denjaar felmutatja a papírost, feláll, hogy odanyúljon érte és elvegy. Olvasni jobban tud, mint írni szerencsére, ezért még nem kell segítségért kiáltania, közben pedig a szája mozog és furcsa, halk szavak jönnek ki rajta, reményei szerint a varázslat sikerül, de még egyelőre nem olyan tapasztalt mágus, hogy biztosra vegye. Visszaül és olvas.*
-Ne féljen, nem akarom bántani… csak ugye a határok… *Motyogja, miközben fél szemmel a férfit fél szemmel a papírt vizslatja.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott célpont testhője az enyhén lázas betegek szintjére növekedik, minek következtében a célpont a láz által produkált hatásokat érezheti (lassabb reakció, szédelgés, letörtség stb.). Hatóideje három kör.
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-06 03:32:24
Üzenet elküldve: 2021-07-06 03:32:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőnézőben//
//Iroda//
*Ahány ház, annyi szokás. Igaz ez a bordélyokra is. Noha nem másznak nyakába mezítelen leányok és nem is hízelegnek hozzá oly bőszen, számára ez is rendben van. Amennyiben az elfszabású tünemény ily határozottan választja ketté a szórakozást és az üzletet, ő sem ellenkezik sokáig.
A hallottak miatt nem foglal helyet azonnal, s erre minden oka meg is van. Megállapodik a kanapé mögött, kezeit pedig a támlára fonva szegezi tekintetét Maydeleinere.*
-A Kikötőben sok fél játszik. Túl sok is, mint mondják. *Csupán arcizmai keményednek meg egy pillanatra, de két szívdobbanásnyi szünet után folytatja is.* -Nincs nálam fegyver. Amennyiben a szóban forgó Darelld inkább fogdmeg, mint üzlettárs, úgy sejtem tudod, mire kell kérjelek. *A háta mögött hagyja a fennhéjas magázódást, miközben megkerüli a kanapét és komótosan helyet foglal rajta.*
-A dolog, amiről beszélni óhajtok, kényesebb, semmint hogy négy fülnél több hallja. Biztosan megérted, hogy nem szeretnék itt ragadni, szemtanúk nélkül, fegyvertelen. Talán ha olyat hallasz, ami nincs ínyedre, itt helyben vágatod el a torkom. Alighanem egyikőnk sem akarja, hogy vér follyon a gyönyörű kárpitra. *Csak egy pillanatra emelkedik fel jobb szemöldöke, kérdőn vizslatva a szemben ülőt. Meghagyja a döntés lehetőségét a madámnak. Ha hallani óhajtja az ajánlatot, úgy ragaszkodik hozzá, hogy négy fül között ejtsék meg az eszmecserét.
Lassan nyúl belső zsebe után, csak hogy a következő pillanatban egy kissé gyűrött pergament húzzon elő. A pergamenen jól látható Arthenior város pecsétje, a papíroson pedig a neve, s titulusa. Le sem véve a szemét a szépségről átnyújtja a dokumentumot, majd átveti karját a kanapé támláján.*
-Feltételezem, tudsz olvasni. Tudom, első az óvatosság, ha a Kikötőben vezet céhet az ember. De nem akarlak becsapni. Nem kenyerem a hazugság és nem is keresnélek olyannal, mi nem válhat hasznodra.
*Amíg ki nem derül, hogy többedmagával óhajtja-e meghallgatni az ajánlatát, nem folytatja. Helyette szórakozottan átveti egyik lábát a másikon, lábfejét himbálva bámészkodva a helyiségben.*
//Iroda//
*Ahány ház, annyi szokás. Igaz ez a bordélyokra is. Noha nem másznak nyakába mezítelen leányok és nem is hízelegnek hozzá oly bőszen, számára ez is rendben van. Amennyiben az elfszabású tünemény ily határozottan választja ketté a szórakozást és az üzletet, ő sem ellenkezik sokáig.
A hallottak miatt nem foglal helyet azonnal, s erre minden oka meg is van. Megállapodik a kanapé mögött, kezeit pedig a támlára fonva szegezi tekintetét Maydeleinere.*
-A Kikötőben sok fél játszik. Túl sok is, mint mondják. *Csupán arcizmai keményednek meg egy pillanatra, de két szívdobbanásnyi szünet után folytatja is.* -Nincs nálam fegyver. Amennyiben a szóban forgó Darelld inkább fogdmeg, mint üzlettárs, úgy sejtem tudod, mire kell kérjelek. *A háta mögött hagyja a fennhéjas magázódást, miközben megkerüli a kanapét és komótosan helyet foglal rajta.*
-A dolog, amiről beszélni óhajtok, kényesebb, semmint hogy négy fülnél több hallja. Biztosan megérted, hogy nem szeretnék itt ragadni, szemtanúk nélkül, fegyvertelen. Talán ha olyat hallasz, ami nincs ínyedre, itt helyben vágatod el a torkom. Alighanem egyikőnk sem akarja, hogy vér follyon a gyönyörű kárpitra. *Csak egy pillanatra emelkedik fel jobb szemöldöke, kérdőn vizslatva a szemben ülőt. Meghagyja a döntés lehetőségét a madámnak. Ha hallani óhajtja az ajánlatot, úgy ragaszkodik hozzá, hogy négy fül között ejtsék meg az eszmecserét.
Lassan nyúl belső zsebe után, csak hogy a következő pillanatban egy kissé gyűrött pergament húzzon elő. A pergamenen jól látható Arthenior város pecsétje, a papíroson pedig a neve, s titulusa. Le sem véve a szemét a szépségről átnyújtja a dokumentumot, majd átveti karját a kanapé támláján.*
-Feltételezem, tudsz olvasni. Tudom, első az óvatosság, ha a Kikötőben vezet céhet az ember. De nem akarlak becsapni. Nem kenyerem a hazugság és nem is keresnélek olyannal, mi nem válhat hasznodra.
*Amíg ki nem derül, hogy többedmagával óhajtja-e meghallgatni az ajánlatát, nem folytatja. Helyette szórakozottan átveti egyik lábát a másikon, lábfejét himbálva bámészkodva a helyiségben.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-05 09:08:18
Üzenet elküldve: 2021-07-05 09:08:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Sellőnézőben//
//Kiszolgálás//
//Iroda//
-Milyen anarchia uralkodna itt, ha mindent félvállról vennénk? Nem igaz? Hiszen itt minden üzlet… van, ami irodába való, van, ami hálószobába. *Von vállat, kicsit úgy érzi, hogy a férfi nem egészen erre számított. Bár nem akarta nagyon hivatalosan kezelni az ügyet, már csak azért sem mert még mindig fáj a hátsója a szokásosnál több lovon töltött időtől. Mivel pedig a másik is ugyan erre panaszkodott nemrég, arra gondol, hogy talán valóban kényelmesebb lenne mindkettejüknek a fekvés, ám ebből már nem enged. Érezze csak a férfi, hogy most a bordély egy másik részére tévedt. Nyílik az ajtó és mind a ketten bemennek. Az irodában első pillantásra két vörös bársonnyal fedett fotel és egy szófa, amelyre akár leheveredni is lehet, néhány szépen hímzett díszpárna társaságában. Persze a robusztus, fából készült íróasztal sem hiányozhat, ahogy a szekrények és egy relikviákkal és érdekes italos üvegekkel teledobált vitrin sem a helyiségből.*
-Kérem foglaljon helyet. *Megvárja míg választ a férfi, majd ő maga egy fotelbe süpped bele. Nem is kell sokat várni, érkezik a bor is, két kopogást követően.*
-Köszönjük szépen. Ha esetleg szólnál Darelldnek is, hogy csatlakozzon hozzánk, azt megköszönném. *Teszi még hozzá, nem az a fajta, aki szánt szándékkal bajba akarja keverni magát, tisztában van vele, hogy milyen bajokat okozhat akár egyetlen ember is a fogadónak, ha rossz helyen kerül erőfölénybe. Nem kell magát emlékeztetnie a korábban megtörtént gyújtogatásra sem, hogy tudja, nem hogy egyedül nem hagyhatják sehol, de mivel üzlet van a dologban kettesben sem tanácsos lennie vele egy szobában. ~Egyelőre nem tudom megítélni miféle lehet… kapitány… kapitány… egy kupiban, hivatalos üzleti ügyben. Na persze. ~ Feláll, hogy az üvegasztalra letett üvegből kitöltsön a vendége részére és átadja, amint kényelembe helyezte magát.*
-Üdvözlöm minálunk. Milyen kedves, hogy eljött egészen idáig, hogy meglátogasson minket. *Jegyzi meg kedves udvariassággal a hangjában.*
-Bizonyára fontos ügy lehet, ha egy ilyen magasrangú férfi megtesz érte ilyen nagy utat egyedül. *Azért látszik rajta, hogy mióta a férfi a tudomására hozta a kilétét egy szemernyit izgatottabb lett, jobban meg is nézi, most, hogy közelebb ér hozzá. ~Te jó ég! Lehet Darennel történt valami? Esetleg levelet hozott tőle? De… miért pont ő? ~ Le se ül, míg nem csepegtet egyéb információt a férfi az ittlétét illetően.*
//Kiszolgálás//
//Iroda//
-Milyen anarchia uralkodna itt, ha mindent félvállról vennénk? Nem igaz? Hiszen itt minden üzlet… van, ami irodába való, van, ami hálószobába. *Von vállat, kicsit úgy érzi, hogy a férfi nem egészen erre számított. Bár nem akarta nagyon hivatalosan kezelni az ügyet, már csak azért sem mert még mindig fáj a hátsója a szokásosnál több lovon töltött időtől. Mivel pedig a másik is ugyan erre panaszkodott nemrég, arra gondol, hogy talán valóban kényelmesebb lenne mindkettejüknek a fekvés, ám ebből már nem enged. Érezze csak a férfi, hogy most a bordély egy másik részére tévedt. Nyílik az ajtó és mind a ketten bemennek. Az irodában első pillantásra két vörös bársonnyal fedett fotel és egy szófa, amelyre akár leheveredni is lehet, néhány szépen hímzett díszpárna társaságában. Persze a robusztus, fából készült íróasztal sem hiányozhat, ahogy a szekrények és egy relikviákkal és érdekes italos üvegekkel teledobált vitrin sem a helyiségből.*
-Kérem foglaljon helyet. *Megvárja míg választ a férfi, majd ő maga egy fotelbe süpped bele. Nem is kell sokat várni, érkezik a bor is, két kopogást követően.*
-Köszönjük szépen. Ha esetleg szólnál Darelldnek is, hogy csatlakozzon hozzánk, azt megköszönném. *Teszi még hozzá, nem az a fajta, aki szánt szándékkal bajba akarja keverni magát, tisztában van vele, hogy milyen bajokat okozhat akár egyetlen ember is a fogadónak, ha rossz helyen kerül erőfölénybe. Nem kell magát emlékeztetnie a korábban megtörtént gyújtogatásra sem, hogy tudja, nem hogy egyedül nem hagyhatják sehol, de mivel üzlet van a dologban kettesben sem tanácsos lennie vele egy szobában. ~Egyelőre nem tudom megítélni miféle lehet… kapitány… kapitány… egy kupiban, hivatalos üzleti ügyben. Na persze. ~ Feláll, hogy az üvegasztalra letett üvegből kitöltsön a vendége részére és átadja, amint kényelembe helyezte magát.*
-Üdvözlöm minálunk. Milyen kedves, hogy eljött egészen idáig, hogy meglátogasson minket. *Jegyzi meg kedves udvariassággal a hangjában.*
-Bizonyára fontos ügy lehet, ha egy ilyen magasrangú férfi megtesz érte ilyen nagy utat egyedül. *Azért látszik rajta, hogy mióta a férfi a tudomására hozta a kilétét egy szemernyit izgatottabb lett, jobban meg is nézi, most, hogy közelebb ér hozzá. ~Te jó ég! Lehet Darennel történt valami? Esetleg levelet hozott tőle? De… miért pont ő? ~ Le se ül, míg nem csepegtet egyéb információt a férfi az ittlétét illetően.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-05 08:06:25
Üzenet elküldve: 2021-07-05 08:06:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőnézőben//
//Kiszolgálás//
//Iroda//
*Éppen a pult mögött teszi ki a frissen mosott poharakat, amikor May megszólítja, csak egy kurta biccentéssel felel a kérésre. Elővesz egy ezüst tálcát és rárakja a bort, a két boros poharat és a limonádéval kísért két frissen mosott röviditalos kristálycsodát is. Majd látja, hogy a nő távozik az irodák irányába az ismeretlen férfival, nem túl szorosan, de követi őket a tálcával. Az ajtóból ha azt látja, hogy már bemennek az irodába, akkor követi őket. Kettőt kopog, mert így illik. Amint megérkezik az engedély benyit, majd a szobában lévő üvegasztalra leteszi a tálcát.*
-Egyebet hozhatok még? *Kérdezi meg azért miután kihátrál az ajtóig, hátha akad még valami kívánalom vele vagy egyéb dologgal kapcsolatosan, de zavarni azt nem szeretne. A pultnál hallott beszélgetés alapján pedig valami üzletről lesz szó, nem is véletlenül az irodában tárgyalják meg a dolgot. Viszont látszik rajta, hogy egy kicsit vonakodik is elhagyni a szobát.*
-Esetleg később is benézzek, hátha szeretnének enni valamit? *Kérdi meg előzékenyen, nem mintha a miatt aggódna, hogy éhen maradnak.*
//Kiszolgálás//
//Iroda//
*Éppen a pult mögött teszi ki a frissen mosott poharakat, amikor May megszólítja, csak egy kurta biccentéssel felel a kérésre. Elővesz egy ezüst tálcát és rárakja a bort, a két boros poharat és a limonádéval kísért két frissen mosott röviditalos kristálycsodát is. Majd látja, hogy a nő távozik az irodák irányába az ismeretlen férfival, nem túl szorosan, de követi őket a tálcával. Az ajtóból ha azt látja, hogy már bemennek az irodába, akkor követi őket. Kettőt kopog, mert így illik. Amint megérkezik az engedély benyit, majd a szobában lévő üvegasztalra leteszi a tálcát.*
-Egyebet hozhatok még? *Kérdezi meg azért miután kihátrál az ajtóig, hátha akad még valami kívánalom vele vagy egyéb dologgal kapcsolatosan, de zavarni azt nem szeretne. A pultnál hallott beszélgetés alapján pedig valami üzletről lesz szó, nem is véletlenül az irodában tárgyalják meg a dolgot. Viszont látszik rajta, hogy egy kicsit vonakodik is elhagyni a szobát.*
-Esetleg később is benézzek, hátha szeretnének enni valamit? *Kérdi meg előzékenyen, nem mintha a miatt aggódna, hogy éhen maradnak.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:18:06
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:18:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Illetékes után kutatva//
//A vendégtérben, majd végre a szolgálati területen//
- A vendég előre fizetése pontosan 1000 arany. Ezenfelül eddig 227 aranyat költött el itt, már igénybe vett célokra, ezek a szolgáltatásai rendezve vannak. *Azt nem várja meg, hogy és miként is nyitnak a vendégének számlát, hiszen nem különbözhet az előző munkahelyén való számláktól. Igyekszik inkább hát sietősen elintézni dolgait, így már nem látja Maydeleine visszaérkezésének pillanatát. A nagy sietésnek hála nemsokára már a szolgálati területen is tudhatja magát. Igyekszik céltudatosan a szobája felé indulni, amennyiben az úton semmi sem állítja meg egy pillanat lesz csupán míg kinyitja a már ismerős ajtót és belépve azon, maga mögött be is zárja azt. Az ajtó halk nyikorgásával egyszerre sóhajt fel és engedi le vállait, melyet egész nap feszesen tartott kihúzott testén. Kell neki egy pillanat, míg végig fekszik az ágyán és átgondolja minek is kéne következnie. *
- Mi a fene van veled Dalaf? Világ életedben kerested a balhét és sosem hunytál volna szemet egy nagyszájú nő előtt. Talán kezdek megöregedni, de muszáj lesz valahogy lazítanom. *Amíg az életén filozófizál, gyakorlott mozdulatokkal vetkőzni kezd. Nemsokára, már olyan „játszós ruha” takarja testét, melyben nem biztos, hogy egyáltalán vissza e szeretne menni a vendégtérbe. Ekkor eszmél fel arra, amin pont az imént gondolkozott. ~Sosem érdekelt mások véleménye, ha azt kérték öltözzek át, hát megkapják~ egy kis ideig kotorászni is kezd cuccai között, míg meg nem találja azt amit keresett, hogy kontyba köthesse hosszú haját. Ha most látná magát, igazán hasonlítana a fiatal énjére. Semmi cicoma, tökéletlen frizura és némi dac, melynek maga sem tudja az okát. Vissza is indul hát a vendégtér felé, hogy megtalálja feletteseit. Természetesen mindezt, csak ismételten kihúzott háttal. *
//A vendégtérben, majd végre a szolgálati területen//
- A vendég előre fizetése pontosan 1000 arany. Ezenfelül eddig 227 aranyat költött el itt, már igénybe vett célokra, ezek a szolgáltatásai rendezve vannak. *Azt nem várja meg, hogy és miként is nyitnak a vendégének számlát, hiszen nem különbözhet az előző munkahelyén való számláktól. Igyekszik inkább hát sietősen elintézni dolgait, így már nem látja Maydeleine visszaérkezésének pillanatát. A nagy sietésnek hála nemsokára már a szolgálati területen is tudhatja magát. Igyekszik céltudatosan a szobája felé indulni, amennyiben az úton semmi sem állítja meg egy pillanat lesz csupán míg kinyitja a már ismerős ajtót és belépve azon, maga mögött be is zárja azt. Az ajtó halk nyikorgásával egyszerre sóhajt fel és engedi le vállait, melyet egész nap feszesen tartott kihúzott testén. Kell neki egy pillanat, míg végig fekszik az ágyán és átgondolja minek is kéne következnie. *
- Mi a fene van veled Dalaf? Világ életedben kerested a balhét és sosem hunytál volna szemet egy nagyszájú nő előtt. Talán kezdek megöregedni, de muszáj lesz valahogy lazítanom. *Amíg az életén filozófizál, gyakorlott mozdulatokkal vetkőzni kezd. Nemsokára, már olyan „játszós ruha” takarja testét, melyben nem biztos, hogy egyáltalán vissza e szeretne menni a vendégtérbe. Ekkor eszmél fel arra, amin pont az imént gondolkozott. ~Sosem érdekelt mások véleménye, ha azt kérték öltözzek át, hát megkapják~ egy kis ideig kotorászni is kezd cuccai között, míg meg nem találja azt amit keresett, hogy kontyba köthesse hosszú haját. Ha most látná magát, igazán hasonlítana a fiatal énjére. Semmi cicoma, tökéletlen frizura és némi dac, melynek maga sem tudja az okát. Vissza is indul hát a vendégtér felé, hogy megtalálja feletteseit. Természetesen mindezt, csak ismételten kihúzott háttal. *
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-07-04 19:22:22
Üzenet elküldve: 2021-07-04 19:22:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Szoba lezárások //
* Rendor egyedül marad egy rövid időre, de tényleg csak egy rövid időre, mert Carlotteia távozása után hamarosan megjelenik egy fiatal takarító lány.*
- Helló! Rendor vagyok.* Mutatkozik be gyorsan, miközben megnézi magának a lányt. Barna haj, pufók arc és sok apró szeplő. A ruhája nem sok enged láttatni alakjából, mert nem az a célja.*
- Én Betra vagyok. Jöttem segíteni takarítani, ahogy utasítottak.* A férfi bólint és átvesz a lánytól egy pár holmit. Megkezdődik a por törölgetés meg a többi munka. Hagyja, hogy a takarító tegye a dolgát, addig ő leszedegeti a nehéz függönyöket és az ágyra dobálja. Aztán megdűti az üres szekrényeket, hogy ott is ki lehessen seperni meg mosni. Amíg társa vizet cserél, addig ő felmarkolja a függönyöket meg az ágyneműt és leviszi a mosodába. Azért van súlya ezeknek a holmiknak. A szobát szinte teljesen kipakolják, hogy csak a dísztelen bútorok maradnak meg a vetetlen ágy. Munka közben nem nagyon szólnak egymáshoz, csak annyit amennyit feltétlen szükséges. A lány nem éppen a beszédesebbik fajta. Pont ezért lesz remek feleség belőle majd egyszer, ha már nem az. Nem ismeri úgy ezeket a lányokat, mint a sellőket, bár most azok között is sok az új arc. Ha készen vannak a takarítással, akkor bezárják az ablakot és ráhúzzák az ablakvédőket, mert azért itt sokszor vannak viharok, amik könnyen betörhetik a vékony üveget, ha nincs védve. A szoba marad pucéron, mert felesleges még csak függönyöket is feltenni. Ha tartósabb ideig nem lesz használva, akkor úgyis poros lesz megint. Amikor már minden tényleg passzol, akkor az ajtó becsuk és ráfordítja a zárat a férfi.*
- Itt a kulcs. Köszönöm a segítséget.* Búcsúzik alkalmi munkatársától. Ideje lesz megkeresnie a főnökét, hogy közölje vele a jó hírt. Myr szobája kipuculva.*
* Rendor egyedül marad egy rövid időre, de tényleg csak egy rövid időre, mert Carlotteia távozása után hamarosan megjelenik egy fiatal takarító lány.*
- Helló! Rendor vagyok.* Mutatkozik be gyorsan, miközben megnézi magának a lányt. Barna haj, pufók arc és sok apró szeplő. A ruhája nem sok enged láttatni alakjából, mert nem az a célja.*
- Én Betra vagyok. Jöttem segíteni takarítani, ahogy utasítottak.* A férfi bólint és átvesz a lánytól egy pár holmit. Megkezdődik a por törölgetés meg a többi munka. Hagyja, hogy a takarító tegye a dolgát, addig ő leszedegeti a nehéz függönyöket és az ágyra dobálja. Aztán megdűti az üres szekrényeket, hogy ott is ki lehessen seperni meg mosni. Amíg társa vizet cserél, addig ő felmarkolja a függönyöket meg az ágyneműt és leviszi a mosodába. Azért van súlya ezeknek a holmiknak. A szobát szinte teljesen kipakolják, hogy csak a dísztelen bútorok maradnak meg a vetetlen ágy. Munka közben nem nagyon szólnak egymáshoz, csak annyit amennyit feltétlen szükséges. A lány nem éppen a beszédesebbik fajta. Pont ezért lesz remek feleség belőle majd egyszer, ha már nem az. Nem ismeri úgy ezeket a lányokat, mint a sellőket, bár most azok között is sok az új arc. Ha készen vannak a takarítással, akkor bezárják az ablakot és ráhúzzák az ablakvédőket, mert azért itt sokszor vannak viharok, amik könnyen betörhetik a vékony üveget, ha nincs védve. A szoba marad pucéron, mert felesleges még csak függönyöket is feltenni. Ha tartósabb ideig nem lesz használva, akkor úgyis poros lesz megint. Amikor már minden tényleg passzol, akkor az ajtó becsuk és ráfordítja a zárat a férfi.*
- Itt a kulcs. Köszönöm a segítséget.* Búcsúzik alkalmi munkatársától. Ideje lesz megkeresnie a főnökét, hogy közölje vele a jó hírt. Myr szobája kipuculva.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:58:54
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:58:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hazaérkezve//
*Semmihez sem fogható azaz érzés, mikor megpillantja a Sellőház istállójának kapuját. ~El sem hiszem… ~ Szinte könnybe lábad a szeme, mikor leszállva a lóról odatántoroghat a kapuhoz és még megmaradt erejével bekopoghat. ~Ma végre vehetek fel tiszta… normális ruhát… ~ Törli le a kigördülő könnycseppet a szeme sarkából. Amint kipillant az istállós fiú, már röppen is kifelé nagy buzgón, hogy a frissen hazaérkezett főnökasszonynak semmire se legyen panasza. Nincs is neki.*
-A lóra felpakolt dolgokat behoznátok az irodámba kérlek… *Teszi még hozzá és nyilván nem talál elutasító fülekre. Besétál a szolgálati bejáraton, majd azonnal a szobája felé veszi az irányt, ahol, miután beesik az ajtón a puha, bevetett ágyon van szerencséje landolni. Az izmai fájnak, főleg hátul a combjai és a feneke. ~Inkább egy kocsi kéne… most meg egy jó masszázs. ~ Csak ekkor ötlik fel benne, hogy ő bizony a koszos ruhájával a tiszta ágytakarón fetreng, ez annyira megrémíti, hogy fel is pattan egy fájdalmas jajjdulás közepette.*
-A jó… sziii! *Odalépked lassan a szekrényhez és átöltözik. Mostanában szolidabb ruhákat hord, minthogy itt most neki irányítani kell másokat, így nem szerencsés, ha folyton a kebleit bámulják vagy a lábait, azt arra se figyelnek, hogy mi lenne a dolguk. Felhúz magára egy lila szoknyát, ami éppen hogy a térde alá lengedezik járás közben és egy fehér inget. Magára veszi az arany nyakláncot, amit Darenntől kapott meg persze a jégfüggők is ott lógnak a fülében, azoktól nem szokott megválni. Belebújik a fekete kiscipőbe és elindul hogy előbb megmosakodjon, majd körbe nézzen a vendégtérbe és begyűjtse a jelentéseket a távolléte idejéről.*
*Semmihez sem fogható azaz érzés, mikor megpillantja a Sellőház istállójának kapuját. ~El sem hiszem… ~ Szinte könnybe lábad a szeme, mikor leszállva a lóról odatántoroghat a kapuhoz és még megmaradt erejével bekopoghat. ~Ma végre vehetek fel tiszta… normális ruhát… ~ Törli le a kigördülő könnycseppet a szeme sarkából. Amint kipillant az istállós fiú, már röppen is kifelé nagy buzgón, hogy a frissen hazaérkezett főnökasszonynak semmire se legyen panasza. Nincs is neki.*
-A lóra felpakolt dolgokat behoznátok az irodámba kérlek… *Teszi még hozzá és nyilván nem talál elutasító fülekre. Besétál a szolgálati bejáraton, majd azonnal a szobája felé veszi az irányt, ahol, miután beesik az ajtón a puha, bevetett ágyon van szerencséje landolni. Az izmai fájnak, főleg hátul a combjai és a feneke. ~Inkább egy kocsi kéne… most meg egy jó masszázs. ~ Csak ekkor ötlik fel benne, hogy ő bizony a koszos ruhájával a tiszta ágytakarón fetreng, ez annyira megrémíti, hogy fel is pattan egy fájdalmas jajjdulás közepette.*
-A jó… sziii! *Odalépked lassan a szekrényhez és átöltözik. Mostanában szolidabb ruhákat hord, minthogy itt most neki irányítani kell másokat, így nem szerencsés, ha folyton a kebleit bámulják vagy a lábait, azt arra se figyelnek, hogy mi lenne a dolguk. Felhúz magára egy lila szoknyát, ami éppen hogy a térde alá lengedezik járás közben és egy fehér inget. Magára veszi az arany nyakláncot, amit Darenntől kapott meg persze a jégfüggők is ott lógnak a fülében, azoktól nem szokott megválni. Belebújik a fekete kiscipőbe és elindul hogy előbb megmosakodjon, majd körbe nézzen a vendégtérbe és begyűjtse a jelentéseket a távolléte idejéről.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-06-06 13:10:24
Üzenet elküldve: 2021-06-06 13:10:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Redin szobája felé úton és ott//
*A lány még álomtól kissé kótygos fejjel ballag a szobája megérdemelt magánya felé. Mikor biztos benne, hogy útját nem keresztezik kíváncsi tekintetek ballagása igénytelenbe hajló slattyogássá slamposul. Úgy véli, megérdemel egy kis lazítást, hiszen meglehetősen jól szerepelhetett az este, a vendég jelentős borravalóval látta el. Tudja ugyan, hogy a kezdeti döcögős stílust talán a jövőben mellőznie illene, az egyik félnek sem okozott sok örömet, de majdcsak ebbe is beletanul. A kellemesen langyos, illatos szobába érve ledobja magát az ágyra, és a plafont nézi egy darabig. Arra gondol, talán alhatna egyet, hiszen a reggeli óra még a pacsirták birodalmához tartozik, de valahogy képtelen álomba merülni. Az este történéseit fejében újra meg újra végigpörgeti, keresve a hibákat, amiket vétett, de hamar ráun a dologra. Feleslegesnek érzi, hogy egy megszokott sémát alakítson ki. Sóhajtva feláll, s ruháit levetve alapos, jóleső tisztálkodásba kezd, van mit lemosnia magáról bőségesen. Mikor végez, nem sieti el túlságosan a felöltözés ceremóniáját, egy darabig csupaszon flangál fel és alá, élvezi, ahogy a bőre lélegzik, no meg nem olyan egyszerű kiválasztani, hogy következő estéjét milyen ruházatban kívánja eltölteni. Sokáig tollászkodik, frizuráját is tökéletessé varázsolja, majd rádöbben, hogy még mindig panghat a lenti tér, az éj órái még távol járnak.*
*A lány még álomtól kissé kótygos fejjel ballag a szobája megérdemelt magánya felé. Mikor biztos benne, hogy útját nem keresztezik kíváncsi tekintetek ballagása igénytelenbe hajló slattyogássá slamposul. Úgy véli, megérdemel egy kis lazítást, hiszen meglehetősen jól szerepelhetett az este, a vendég jelentős borravalóval látta el. Tudja ugyan, hogy a kezdeti döcögős stílust talán a jövőben mellőznie illene, az egyik félnek sem okozott sok örömet, de majdcsak ebbe is beletanul. A kellemesen langyos, illatos szobába érve ledobja magát az ágyra, és a plafont nézi egy darabig. Arra gondol, talán alhatna egyet, hiszen a reggeli óra még a pacsirták birodalmához tartozik, de valahogy képtelen álomba merülni. Az este történéseit fejében újra meg újra végigpörgeti, keresve a hibákat, amiket vétett, de hamar ráun a dologra. Feleslegesnek érzi, hogy egy megszokott sémát alakítson ki. Sóhajtva feláll, s ruháit levetve alapos, jóleső tisztálkodásba kezd, van mit lemosnia magáról bőségesen. Mikor végez, nem sieti el túlságosan a felöltözés ceremóniáját, egy darabig csupaszon flangál fel és alá, élvezi, ahogy a bőre lélegzik, no meg nem olyan egyszerű kiválasztani, hogy következő estéjét milyen ruházatban kívánja eltölteni. Sokáig tollászkodik, frizuráját is tökéletessé varázsolja, majd rádöbben, hogy még mindig panghat a lenti tér, az éj órái még távol járnak.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-05-26 19:55:37
Üzenet elküldve: 2021-05-26 19:55:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A visszatérés //
* A felhőtlen pillanatnyi vidámságnak hamar vége szakad. Csupán egy torok köszörülés a válasz Carl felől, ami teljes mértékben illik a pillanathoz. Jó látni, hogy nem egy teljesen besavanyodott madammal van dolga. Indulnak dolgukra végre, hogy csináljanak is valamit.*
- Értettem!* Vágja rá katonásan és megindul a nővel. A már jól ismert Szolgálati területre mennek, ahol az alkalmazottak szobái is helyet kapnak. A nő bele is kezd közben mondandójába, ami így első hallásra furcsán hangzik. Rendorban azaz érzés támad, mintha valakit megölni mennének.*
~ Mi az fene? ~* Viszont nem mer hülyeséget közbe szólni, hiszen nem fejezte be mondandóját jelenlegi főnöke. Egy szoba ajtaja előtt kötnek ki. Mostanra már leesik neki, hogy valaki eltűnt, szóval megkönnyebbül. Az ajtó feltárul végül, hogy belépve egy már jó ideje nem használt szobát pillantsanak meg.*
- Ismerősen cseng a neve. Pici gnóm, ha jól emlékszem.* Jut eszébe az aprócska alak, ha tényleg jól emlékszik. Maximum kijavítják, ha téved.*
- Remélem jól van. Sajnálnám, ha valami baja esett volna. Talán csak hirtelen távoznia kellett.* Próbál pozitív maradni és nem túlgondolni a dolgot. Ha mondjuk meghalt, vagy bármi szörnyűség történt vele, akkor sem tud mit kezdeni. Legjobb elengedni az ilyesmit. A küldetése világos. Rendbe kell vágni ezt a kis szobát. Még az is könnyen megeshet, hogy az övé lesz a szoba, hiszen a régi szobáját biztosan kiadták már másnak. Carlotteia máris neki kezd a takarításnak, mert az összes holmit egy zsákba gyűri, amit csak itt hagyott a korábbi szoba tulajdonos. Ha tud segít neki ebben is, mielőtt magára hagynák. Mármint nem fogják, mert érkezik majd a felmentősereg. Remélhetőleg egy csinos kis takarító lányka személyében.*
- Ki lesz takarítva, de úgy, hogy jobb lesz, mint új korában. Erre a szavamat adom.* Komolyan is veszi, amit mondott. Viszont ettől függetlenül nem áll rögtön neki a takarításnak, amint elmegy a nő. Ráérősen kikönyököl az ablakon. Hiszen meg kell várnia a segítőtársát, mert nélküle felesleges volna máris pakolászni. Na meg ki nem hagyná a jóból sem.*
* A felhőtlen pillanatnyi vidámságnak hamar vége szakad. Csupán egy torok köszörülés a válasz Carl felől, ami teljes mértékben illik a pillanathoz. Jó látni, hogy nem egy teljesen besavanyodott madammal van dolga. Indulnak dolgukra végre, hogy csináljanak is valamit.*
- Értettem!* Vágja rá katonásan és megindul a nővel. A már jól ismert Szolgálati területre mennek, ahol az alkalmazottak szobái is helyet kapnak. A nő bele is kezd közben mondandójába, ami így első hallásra furcsán hangzik. Rendorban azaz érzés támad, mintha valakit megölni mennének.*
~ Mi az fene? ~* Viszont nem mer hülyeséget közbe szólni, hiszen nem fejezte be mondandóját jelenlegi főnöke. Egy szoba ajtaja előtt kötnek ki. Mostanra már leesik neki, hogy valaki eltűnt, szóval megkönnyebbül. Az ajtó feltárul végül, hogy belépve egy már jó ideje nem használt szobát pillantsanak meg.*
- Ismerősen cseng a neve. Pici gnóm, ha jól emlékszem.* Jut eszébe az aprócska alak, ha tényleg jól emlékszik. Maximum kijavítják, ha téved.*
- Remélem jól van. Sajnálnám, ha valami baja esett volna. Talán csak hirtelen távoznia kellett.* Próbál pozitív maradni és nem túlgondolni a dolgot. Ha mondjuk meghalt, vagy bármi szörnyűség történt vele, akkor sem tud mit kezdeni. Legjobb elengedni az ilyesmit. A küldetése világos. Rendbe kell vágni ezt a kis szobát. Még az is könnyen megeshet, hogy az övé lesz a szoba, hiszen a régi szobáját biztosan kiadták már másnak. Carlotteia máris neki kezd a takarításnak, mert az összes holmit egy zsákba gyűri, amit csak itt hagyott a korábbi szoba tulajdonos. Ha tud segít neki ebben is, mielőtt magára hagynák. Mármint nem fogják, mert érkezik majd a felmentősereg. Remélhetőleg egy csinos kis takarító lányka személyében.*
- Ki lesz takarítva, de úgy, hogy jobb lesz, mint új korában. Erre a szavamat adom.* Komolyan is veszi, amit mondott. Viszont ettől függetlenül nem áll rögtön neki a takarításnak, amint elmegy a nő. Ráérősen kikönyököl az ablakon. Hiszen meg kell várnia a segítőtársát, mert nélküle felesleges volna máris pakolászni. Na meg ki nem hagyná a jóból sem.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-05-26 07:16:25
Üzenet elküldve: 2021-05-26 07:16:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A visszatérés //
*Néha jólesik neki is kitölteni a feszültséget valakin, főleg szóban, Darelldet heccelve, mintha még jobban is érezné magát egy kicsit. Persze mindennek van határa így ez ennyiben is marad. Az pedig, hogy ezt még más is viccesnek találja, még inkább jóleső érzés, de csak megköszörüli a torkát, nehogy elharapózzon a helyzet.*
-Akkor munkára, mert valakinek azt is el kell végezni. Gyere! *Invitálja magával, majd miután átadta a pultot egy másik lánynak távoznak is a fogadó helyiségből a hátsó ajtón keresztül, ami a szolgálati területre vezet.*
-Néha vannak szomorúbb kötelességek is, de itt megy az élet, nem ragadhatunk le a múltban. *Magyarázza miközben a szolgálati szobák felé igyekeznek nagy léptekkel.*
-Sajnos a kötöttségeket és a tempót nem mindenki bírja ugyan úgy, a bezártságról már nem is beszélve vagy a kikötői hangulatról. Csak abban tudok reménykedni, hogy nem esett baja. *Egyelőre kicsit homályosak az információk, azonban nem sokkal később meg is torpannak egy ajtó előtt. Kotorászik a zsebeiben, hogy meglelje a kulcsot, amit még a pultnál rakott zsebre, hogy be tudjanak menni.*
-Myr'Jinnart már több mint három hatja nem látta senki. Itt az ilyen viselkedést nem toleráljuk, mert minden helyre szükségünk van. *Magyarázza, majd benyit. Látszik, hogy a szobát használta valaki, de a por már lassan megül mindenen, az asztalon, a széken a mosakodó tálon, amiben már egy ideje víz sincsen. Nem sok személyes holmi akad, talán nem véletlenül, csupán néhány szakadtabb ruha és használati tárgy, amit Carl össze is szed egy zsákba. Az asztalon lévő üvegcséket is bele söpri, az kéne még, hogy itt felgyulladjanak már megint.*
-Most rendezünk egy takarítást. Már szóltam egy lánynak, hogy hozzon megfelelő felszerelést, nemsokára itt lesz, segíts neki a bútorokat kicsit elmozgatni. *Ezt követően kitárja szélesre az ablakot, hogy a felvert por távozhasson.*
-Rád bízom, majd jövök megnézni. *Csapkodja meg a férfi vállát, aztán távozik is, egyenest a hátsó kijárathoz megy, hogy a zsákot a szemétbe tehesse, hogy aztán ott majd mi történik vele, az már nem az ő dolga. Ezt követően visszatér a vendégtérbe.*
*Néha jólesik neki is kitölteni a feszültséget valakin, főleg szóban, Darelldet heccelve, mintha még jobban is érezné magát egy kicsit. Persze mindennek van határa így ez ennyiben is marad. Az pedig, hogy ezt még más is viccesnek találja, még inkább jóleső érzés, de csak megköszörüli a torkát, nehogy elharapózzon a helyzet.*
-Akkor munkára, mert valakinek azt is el kell végezni. Gyere! *Invitálja magával, majd miután átadta a pultot egy másik lánynak távoznak is a fogadó helyiségből a hátsó ajtón keresztül, ami a szolgálati területre vezet.*
-Néha vannak szomorúbb kötelességek is, de itt megy az élet, nem ragadhatunk le a múltban. *Magyarázza miközben a szolgálati szobák felé igyekeznek nagy léptekkel.*
-Sajnos a kötöttségeket és a tempót nem mindenki bírja ugyan úgy, a bezártságról már nem is beszélve vagy a kikötői hangulatról. Csak abban tudok reménykedni, hogy nem esett baja. *Egyelőre kicsit homályosak az információk, azonban nem sokkal később meg is torpannak egy ajtó előtt. Kotorászik a zsebeiben, hogy meglelje a kulcsot, amit még a pultnál rakott zsebre, hogy be tudjanak menni.*
-Myr'Jinnart már több mint három hatja nem látta senki. Itt az ilyen viselkedést nem toleráljuk, mert minden helyre szükségünk van. *Magyarázza, majd benyit. Látszik, hogy a szobát használta valaki, de a por már lassan megül mindenen, az asztalon, a széken a mosakodó tálon, amiben már egy ideje víz sincsen. Nem sok személyes holmi akad, talán nem véletlenül, csupán néhány szakadtabb ruha és használati tárgy, amit Carl össze is szed egy zsákba. Az asztalon lévő üvegcséket is bele söpri, az kéne még, hogy itt felgyulladjanak már megint.*
-Most rendezünk egy takarítást. Már szóltam egy lánynak, hogy hozzon megfelelő felszerelést, nemsokára itt lesz, segíts neki a bútorokat kicsit elmozgatni. *Ezt követően kitárja szélesre az ablakot, hogy a felvert por távozhasson.*
-Rád bízom, majd jövök megnézni. *Csapkodja meg a férfi vállát, aztán távozik is, egyenest a hátsó kijárathoz megy, hogy a zsákot a szemétbe tehesse, hogy aztán ott majd mi történik vele, az már nem az ő dolga. Ezt követően visszatér a vendégtérbe.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-04-29 20:22:48
Üzenet elküldve: 2021-04-29 20:22:48
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Az ajtóban //
* Darelld a legkevésbé sem ijed meg a termetes páncélos láttán. Nem ez lenne az első és nem is az utolsó alkalom, hogy egy nála jóval nagyobb termetű alak megpróbálja kihasználni adottságait, hogy ezzel riadalmat keltsen benne. Továbbra is fapofával hallgatja végig az ork szövegelését. Amint befejezte felnéz rá és nyugodtan válaszol neki.*
- Mint már említettem jelenleg nincs felvétel. Hiába bizonygatja erejét.* Nem kíván továbbra sem semmilyen vitába bonyolódni. Az érkező ismerős orknak ő is int, aki szintén úgy tűnik, hogy ide tart. Sőt talán ismeri is a másikat, mert a vállára csap. Ebben még inkább nem szeretne részt venni, így kihasználná az alkalmat és szép kényelmes léptekben visszasétálna az épületbe. Intene az őröknek is, hogy kövessék, mert remélhetőleg már nincs is rájuk szükség itt. Amint belépnek majd az épületbe az ajtót is bezárják, ahogy az szokás. Aztán pedig mindenki megy a dolgára.*
* Darelld a legkevésbé sem ijed meg a termetes páncélos láttán. Nem ez lenne az első és nem is az utolsó alkalom, hogy egy nála jóval nagyobb termetű alak megpróbálja kihasználni adottságait, hogy ezzel riadalmat keltsen benne. Továbbra is fapofával hallgatja végig az ork szövegelését. Amint befejezte felnéz rá és nyugodtan válaszol neki.*
- Mint már említettem jelenleg nincs felvétel. Hiába bizonygatja erejét.* Nem kíván továbbra sem semmilyen vitába bonyolódni. Az érkező ismerős orknak ő is int, aki szintén úgy tűnik, hogy ide tart. Sőt talán ismeri is a másikat, mert a vállára csap. Ebben még inkább nem szeretne részt venni, így kihasználná az alkalmat és szép kényelmes léptekben visszasétálna az épületbe. Intene az őröknek is, hogy kövessék, mert remélhetőleg már nincs is rájuk szükség itt. Amint belépnek majd az épületbe az ajtót is bezárják, ahogy az szokás. Aztán pedig mindenki megy a dolgára.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2021-04-29 07:22:44
Üzenet elküldve: 2021-04-29 07:22:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az ajtóban //
*Miután sikeresen felépült a legutóbbi keserű találkozásából egy kikötői idiótával, már munkába is állt újból. Éppen onnan tart hazafelé, a vállán cipelve egy közepes faládát, mikor a sellőház felé kúszik a tekintete és meglátja az ajtóban álldogálókat. Mindjárt csattan az agyában a felismerés, hogy az bizony egy ork, még ha csak hátulról is van szerencséje megfigyelni. Fel is csillan a felismerés, hátha Gyldwa tért vissza azt ott keresi, mert ott voltak utoljára mikor eltűnt. Mindjárt irányt is változtat és nagy léptekkel közelít a társaság felé, hogy mögéjük érve a földre csapja a ládát és közéjük kiáltson.*
-Gydwa! Hát tö lennél az?! *Rá is sóz az ork hátára egyet köszönés képen, az örömét kifejezve ezzel.*
-Há mán nöm is reményködtem… azt hun voltál te szörencsételen? *Teszi hozzá jókedvű kurjantással, nem is igazán hangzik az számonkérésnek. Darelldet már messziről felismerte, így felé is int egyet, csak úgy köszönésképen.*
*Miután sikeresen felépült a legutóbbi keserű találkozásából egy kikötői idiótával, már munkába is állt újból. Éppen onnan tart hazafelé, a vállán cipelve egy közepes faládát, mikor a sellőház felé kúszik a tekintete és meglátja az ajtóban álldogálókat. Mindjárt csattan az agyában a felismerés, hogy az bizony egy ork, még ha csak hátulról is van szerencséje megfigyelni. Fel is csillan a felismerés, hátha Gyldwa tért vissza azt ott keresi, mert ott voltak utoljára mikor eltűnt. Mindjárt irányt is változtat és nagy léptekkel közelít a társaság felé, hogy mögéjük érve a földre csapja a ládát és közéjük kiáltson.*
-Gydwa! Hát tö lennél az?! *Rá is sóz az ork hátára egyet köszönés képen, az örömét kifejezve ezzel.*
-Há mán nöm is reményködtem… azt hun voltál te szörencsételen? *Teszi hozzá jókedvű kurjantással, nem is igazán hangzik az számonkérésnek. Darelldet már messziről felismerte, így felé is int egyet, csak úgy köszönésképen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 411-430