Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:49:39
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:49:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria irodája//
*Kellemes levezetőnek érzi Launridan társaságát és tréfás megjegyzéseit, mielőtt egy kicsit reményei szerint magára marad. Amint elbúcsúznak, visszafelé még bekukkant a Myr és Parcy gondjaira bízott szobákba, ahol már egyikük sem ténykedik. Látszik a haladás, azonban valahogy baljósnak érzi ezt a mozdulatlan csendet. Persze másfelől szinte már ölni tudna érte.
Levonul az emeletről, majd tesz egy kitérőt a pincébe, hogy valami zamatos, édeskés vörösbort vételezzen magának. Megakad a szeme egy sűrű likőrféleségen is, elégedett mosollyal húzza ki a szalmaágyból, és csapja a hóna alá. Talán pozíciójához nem illendő póriassággal. Így vonul az irodájába, mit kulccsal nyit, s hihetetlen megkönnyebbüléssel csukja be maga után az ajtót. Odabent csak a kandalló fénye pislákol, de egyáltalán nem bánja ezt a mély homályt, egyébként sincs többre szüksége hozzá, hogy tökéletesen lásson. Leteszi a palackokat a dohányzóasztalra a vendégfogadó sarokban, és kristálypoharakat visz oda. Egyelőre nem tölt, csak kimerülten süpped az egyik párnázott fotelba, félhangosan felsóhajt és lehunyja szemeit. Így is marad egy ideig. Kicsit pattan egyet-egyet a tűz a kormos hasábon, de már kihunyóban van. Azonban ezt sem bánja most, a hűvös levegőt pihentetőnek érzi.*
*Kellemes levezetőnek érzi Launridan társaságát és tréfás megjegyzéseit, mielőtt egy kicsit reményei szerint magára marad. Amint elbúcsúznak, visszafelé még bekukkant a Myr és Parcy gondjaira bízott szobákba, ahol már egyikük sem ténykedik. Látszik a haladás, azonban valahogy baljósnak érzi ezt a mozdulatlan csendet. Persze másfelől szinte már ölni tudna érte.
Levonul az emeletről, majd tesz egy kitérőt a pincébe, hogy valami zamatos, édeskés vörösbort vételezzen magának. Megakad a szeme egy sűrű likőrféleségen is, elégedett mosollyal húzza ki a szalmaágyból, és csapja a hóna alá. Talán pozíciójához nem illendő póriassággal. Így vonul az irodájába, mit kulccsal nyit, s hihetetlen megkönnyebbüléssel csukja be maga után az ajtót. Odabent csak a kandalló fénye pislákol, de egyáltalán nem bánja ezt a mély homályt, egyébként sincs többre szüksége hozzá, hogy tökéletesen lásson. Leteszi a palackokat a dohányzóasztalra a vendégfogadó sarokban, és kristálypoharakat visz oda. Egyelőre nem tölt, csak kimerülten süpped az egyik párnázott fotelba, félhangosan felsóhajt és lehunyja szemeit. Így is marad egy ideig. Kicsit pattan egyet-egyet a tűz a kormos hasábon, de már kihunyóban van. Azonban ezt sem bánja most, a hűvös levegőt pihentetőnek érzi.*
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-05-01 19:43:12
Üzenet elküldve: 2020-05-01 19:43:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szobafoglalás//
//Zárás//
*Ha valamit el lehet mondani Lauról azt biztosan, hogy előítéletből egy csepp sem került belé, mikor az istenek odafent kvalitásait mérték. Ironikus is lenne részéről, hiszen hétköznapi mértékkel ő sem él éppen el nem ítélendő életet. Ezen felül még félvér is, ami a sötételfhez hasonlóan szintén nem a legnépszerűbb faj Lanawinon. Még saját apja is lemondott róla emiatt, holott ő hozta össze, de anyjával töltött éjszakája következményére már közel sem tekintett olyan büszkén, mint az emberből faragott asszony elcsábításának rövidtávú örömeire.
Büszkeséggel színezett mosollyal nyugtázza az elismerést. Launridannak valóban megvan a magához való esze, és ezt megfelelő közegben bizonyára tudja majd kamatoztatni is. Eddig nem sokan hallgatták meg, legjobb esetben is csak azok a nő vendégei, akik látszatkeltés miatt tették le voksukat társasága mellett. De ők valójában egyáltalán nem vették számításba.
Miután elintézték az adminisztrációt, és beléptek a pult mögül nyíló ajtón, a Lau egyből bennfentesnek érzi magát. Még sosem tartozott egyetlen szervezethez sem, így az érzés is új, de egyértelműen kellemes. Az ajtó szigetelése elnyomja a kint szóló muzsikát, és a vendégek hangján is tompít kicsit. Figyelmét teljes egészében Zammiria tárlatvezetésére fordítja, és fejben jegyzetel, hogy később mindent elsőre megtaláljon.*
- Remekül hangzik! Várom, hogy megismerhessek mindenkit.
*Megszokásból még hozzátenne valami olyasmit, hogy „már megérné, ha legalább fele annyira elbűvölőek, mint akikkel eddig találkoztam”, de visszafogja magát. Hozzá kell szoknia, hogy mostantól munkatársak, és teljesen felesleges, sőt inkább visszás dolog lehet bókokkal elárasztani őket. A száját elhagyó ékes szólamoknak mindig van valóságalapjuk, mert azt már megtanulta, hogy anélkül sokkal nehezebb hitelesen hozni a figurát. Mostantól azonban jobban örülne neki, ha valahol egyenrangú félként létezhetne. A megszokás levetkőzése nélkül pedig ezt a szándékát ásná alá hosszú távon. Ezen kívül el kell különíteni a kuncsaftot a munkatárstól. Csak hát, ezidáig csak az elsővel találkozott.*
- Igen, érzékeltem, hogy elég mozgalmas feladat az Öné.
*Bólogat értően miközben léptével a holdfényszín tincsek gazdáját, tekintetével pedig a bemutatott ajtókat követi. Átsiklik azok felett, melyekről nem esik szó. Idővel vagy meg tudja mit rejtenek, vagy nem.
Lau sem mostanában evett utoljára, úgyhogy mielőtt felveszi első műszakját, lehetséges, hogy szüksége lesz pár falatra. Egyúttal be is tud mutatkozni a konyhán dolgozóknak.*
- Köszönöm, észben tartom.
*A fürdőház említésére megdobban a szíve. Sokat hallott már róla, de arra még nem volt alkalma, hogy kipróbálja. Ez is megváltozik a napokban, az teljesen biztos.*
~ Mondjuk, lehet nem ártana megtanulni úszni... ~
*Nem is merné beismerni senkinek, hogy elsüllyed, mint egy kő, ahogy mélyvízbe kerül. Mókás tulajdonság, tekintve, hogy mostantól hivatalosan is a Sellők közé tartozik. Na, majd orvosolja valamikor.*
- Formában tartani, formába hozni...
*Enyhe pír fut át arcán. Szerencsés genetikával áldotta meg a sors, de nem éppen a legaktívabb életmódot társítja hozzá. Egyelőre még minden rendben, feszes és szálkás a teste, de ez valószínűleg nem sokáig marad így. Eddig ugye jóval nélkülözőbb életmódot is élt, nem állt rendelkezésére egy konyha, ahol főznek rá bármikor, ha szükségét érzi... Az eddigi mentális feljegyzései mellé odabiggyeszti, hogy „alakra vigyázni – edzőtermet meglátogatni”. Az ég óvja attól, hogy pár hónap múlva puha párnák telepedjenek karcsú derekára, és karrierje egyből elkezdjen lefele ívelni. Az kéne még...
A lépcsőn is követi újdonsült főnökét, majd megáll a megnevezett ajtónál. Izgatottan helyezi a zárba a kulcsot, s nyit be a szobába, melyet mostantól lakhelyének nevezhet. A sötételf nagyvonalúsága eddig is lenyűgözte, a ruhák és egyéb holmik használatára való invitálás már csak hab a tortán. Úgy érzi, minden felmerülő kérdésre választ kapott. Már csak annyi a dolga, hogy felfrissüljön, egyen valamit, és beálljon a sorba. Később még el akar elszaladni holmijaiért régi lakására, egyúttal szólni a ház tulajdonosának, hogy mostantól nem tart igényt rá, de ez a holnap zenéje. Visszamosolyog Zammiriára.*
- Szerintem nincs, ha felmerül valami, biztosan találok valakit aki segít, vagy Önhöz igazít. Még egyszer köszönöm.
*A szoba küszöbén állva mosolyogva megzörgeti a kezében tartott kulcsokat, hogy jelezze, most éppen miért fejezi ki háláját.*
- További szép estét!
*Pár másodpercig merengve követi tekintetével a távozó nőt, majd halk sóhajjal – a boldogabbik fajtából – belép szobájába, és becsukja maga mögött az ajtót.*
//Zárás//
*Ha valamit el lehet mondani Lauról azt biztosan, hogy előítéletből egy csepp sem került belé, mikor az istenek odafent kvalitásait mérték. Ironikus is lenne részéről, hiszen hétköznapi mértékkel ő sem él éppen el nem ítélendő életet. Ezen felül még félvér is, ami a sötételfhez hasonlóan szintén nem a legnépszerűbb faj Lanawinon. Még saját apja is lemondott róla emiatt, holott ő hozta össze, de anyjával töltött éjszakája következményére már közel sem tekintett olyan büszkén, mint az emberből faragott asszony elcsábításának rövidtávú örömeire.
Büszkeséggel színezett mosollyal nyugtázza az elismerést. Launridannak valóban megvan a magához való esze, és ezt megfelelő közegben bizonyára tudja majd kamatoztatni is. Eddig nem sokan hallgatták meg, legjobb esetben is csak azok a nő vendégei, akik látszatkeltés miatt tették le voksukat társasága mellett. De ők valójában egyáltalán nem vették számításba.
Miután elintézték az adminisztrációt, és beléptek a pult mögül nyíló ajtón, a Lau egyből bennfentesnek érzi magát. Még sosem tartozott egyetlen szervezethez sem, így az érzés is új, de egyértelműen kellemes. Az ajtó szigetelése elnyomja a kint szóló muzsikát, és a vendégek hangján is tompít kicsit. Figyelmét teljes egészében Zammiria tárlatvezetésére fordítja, és fejben jegyzetel, hogy később mindent elsőre megtaláljon.*
- Remekül hangzik! Várom, hogy megismerhessek mindenkit.
*Megszokásból még hozzátenne valami olyasmit, hogy „már megérné, ha legalább fele annyira elbűvölőek, mint akikkel eddig találkoztam”, de visszafogja magát. Hozzá kell szoknia, hogy mostantól munkatársak, és teljesen felesleges, sőt inkább visszás dolog lehet bókokkal elárasztani őket. A száját elhagyó ékes szólamoknak mindig van valóságalapjuk, mert azt már megtanulta, hogy anélkül sokkal nehezebb hitelesen hozni a figurát. Mostantól azonban jobban örülne neki, ha valahol egyenrangú félként létezhetne. A megszokás levetkőzése nélkül pedig ezt a szándékát ásná alá hosszú távon. Ezen kívül el kell különíteni a kuncsaftot a munkatárstól. Csak hát, ezidáig csak az elsővel találkozott.*
- Igen, érzékeltem, hogy elég mozgalmas feladat az Öné.
*Bólogat értően miközben léptével a holdfényszín tincsek gazdáját, tekintetével pedig a bemutatott ajtókat követi. Átsiklik azok felett, melyekről nem esik szó. Idővel vagy meg tudja mit rejtenek, vagy nem.
Lau sem mostanában evett utoljára, úgyhogy mielőtt felveszi első műszakját, lehetséges, hogy szüksége lesz pár falatra. Egyúttal be is tud mutatkozni a konyhán dolgozóknak.*
- Köszönöm, észben tartom.
*A fürdőház említésére megdobban a szíve. Sokat hallott már róla, de arra még nem volt alkalma, hogy kipróbálja. Ez is megváltozik a napokban, az teljesen biztos.*
~ Mondjuk, lehet nem ártana megtanulni úszni... ~
*Nem is merné beismerni senkinek, hogy elsüllyed, mint egy kő, ahogy mélyvízbe kerül. Mókás tulajdonság, tekintve, hogy mostantól hivatalosan is a Sellők közé tartozik. Na, majd orvosolja valamikor.*
- Formában tartani, formába hozni...
*Enyhe pír fut át arcán. Szerencsés genetikával áldotta meg a sors, de nem éppen a legaktívabb életmódot társítja hozzá. Egyelőre még minden rendben, feszes és szálkás a teste, de ez valószínűleg nem sokáig marad így. Eddig ugye jóval nélkülözőbb életmódot is élt, nem állt rendelkezésére egy konyha, ahol főznek rá bármikor, ha szükségét érzi... Az eddigi mentális feljegyzései mellé odabiggyeszti, hogy „alakra vigyázni – edzőtermet meglátogatni”. Az ég óvja attól, hogy pár hónap múlva puha párnák telepedjenek karcsú derekára, és karrierje egyből elkezdjen lefele ívelni. Az kéne még...
A lépcsőn is követi újdonsült főnökét, majd megáll a megnevezett ajtónál. Izgatottan helyezi a zárba a kulcsot, s nyit be a szobába, melyet mostantól lakhelyének nevezhet. A sötételf nagyvonalúsága eddig is lenyűgözte, a ruhák és egyéb holmik használatára való invitálás már csak hab a tortán. Úgy érzi, minden felmerülő kérdésre választ kapott. Már csak annyi a dolga, hogy felfrissüljön, egyen valamit, és beálljon a sorba. Később még el akar elszaladni holmijaiért régi lakására, egyúttal szólni a ház tulajdonosának, hogy mostantól nem tart igényt rá, de ez a holnap zenéje. Visszamosolyog Zammiriára.*
- Szerintem nincs, ha felmerül valami, biztosan találok valakit aki segít, vagy Önhöz igazít. Még egyszer köszönöm.
*A szoba küszöbén állva mosolyogva megzörgeti a kezében tartott kulcsokat, hogy jelezze, most éppen miért fejezi ki háláját.*
- További szép estét!
*Pár másodpercig merengve követi tekintetével a távozó nőt, majd halk sóhajjal – a boldogabbik fajtából – belép szobájába, és becsukja maga mögött az ajtót.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:32:40
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:32:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szobafoglalás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Láthatóan mulattatja a helyzet, hiúságának jólesik a gondolat, hogy talán a női oldalát is értékelik, s nem csak a mélységi szörnyeteget látják benne, aki holdtalan éjeken óvatlan lelkek szívéből falatozik nyitott mellkasuk fölött. Igaz, ennek is megvan a maga romantikája... Tetszik neki az ötlet, hogy egy kicsit kiszakadjon a csillogó Sellőházból, és titokban valami olyat tegyen, ami régi életére emlékezteti. Még inkább vágy ébred benne a tudás iránt. A megfejthetetlen mosoly szélesedik, s bal szemöldöke enyhén emelkedik, mikor Launridan felveti az új szerep gondolatát, de talánynak hagyja meg, hogy miként értékeli a gesztust. Kényelmesen kortyolgat, míg a férfi érdekes nézeteket oszt meg vele. Összességében meggyőzte róla, hogy van realitásérzéke és intelligens. Leteszi a poharát és puhán felel.*
- Igaza van. Lehetetlenség mindenki kedvére tenni, különösen annyi előítélet közepette. Örülök, hogy ezek jelét eddig még nem adta.
*Fordítja meg az elismerések irányát egy elismerő mosoly kíséretében.*
- Szeretem hasznát venni az okos gondolatoknak és az értő szemeknek...
*E gondolathoz magától nem tesz többet egy komoly, jelentőségteljes pillantásnál, hogy jelezze, itt jóval több bújik a sorok között. Tagjai megmozgatása új élénkséggel lepi meg, ennél már csak a friss levegő lenne jobb hatással rá, ám arra még várnia kell. Némi intézkedés után belépnek hát a szolgálati területre, ahol az ajtó csukódása után a zene és a sűrű, meleg légtér érzete eltompul. Fali lámpások világítják meg az utat.*
- Ez a folyosó körbevezet a személyzet által használt földszinti részeken.
*Indul el, hogy kényelmes tempóban felfedezzék.*
- Ez itt a különterem, amit rendezvények számára tartunk fenn. Legutóbb a személyzet számára szerveztünk egy közös mulatságot.
*Int kezével egy baloldalon álló ajtóra.*
- Azt hiszem, hamarosan időszerű megismételnünk. Mindenkire ráfér a lazítás, és sok új tagunk lett, akiknek alkalmat adhat az ismerkedésre.
*Egy pillanatra elhallgat és árnyék suhan át az arcán, ám gyorsan tovatűnik.*
- Ezen a folyosón áll az irodám is. Csak akkor van nyitva, ha itt vagyok.
*Mutat jobb felé egy másik ajtóra, néhány méterrel arrébb.*
- Ez ritkán esik meg.
*Mosolyodik el ironikusan. Akadnak más bejáratok is, amiket elhagynak, ám azokat nem tartja érdekesnek a férfi számára. Ahogy közelednek a folyosó vége felé, finom illatok csiklandozzák meg az orrát. Ráébred, hogy már nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára. A zajok alapján az ételeket készítik a közelben, s bizony hamarosan elhaladhatnak a nyüzsgő, zsongó, csattogó, csörömpölő konyha előtt, mely innen érkezve balra esik a forduló után.*
- Bármikor, ha szükségét érzi, itt gondoskodik a konyha személyzete az étkezéséről. Eggyel arrébb pedig a mosoda szintén a rendelkezésére áll. Azon keresztül is elérhető a fürdőház.
*A mosoda egy kicsit odébb eső, nyitott ajtajú terem, ahol nagy mosódézsák állnak, és kiteregetett ruhák függnek a másik végében.*
- Van edzőtermünk a pincében, a lejárót itt találja.
*Ez az ajtó pedig jobbra esik, közelebb, mint a mosoda bejárata.*
- Ha szeretné formában tartani magát esetleg…
*Mosolyog hozzá huncutul. Szemben már látni a folyosó végét, amit egy ajtó zár el, mellette őr, előtte pedig egy lépcső vezet fel jobbra az emeletre.*
- Azon az ajtón túl már a szabad ég nyílik meg, ez a hátsó kijáratunk. A lépcső a személyzet lakószobáihoz vezet fel.
*Elgondolkodik rajta, hogy innen visszafordul, de eszébe jut, hogy az emeleten dolgoznak most az új lakószobákon, s szeretné látni, hol tart a dolog. Így hát, amennyiben Launridan mindeddig vele tartott, az emeletre is felsétál vele, majd az ajtajáig kíséri. A kulcs a férfinál van, ezért félreáll, hogy kinyithassa, és körbenézhessen.*
- Ez mostantól az Ön lakhelye. Ha kiteszi a táblát a kilincsre, akkor a személyzet rendet rak, de maga is elvégezheti. Egyébként nem fogják zavarni. Akadnak itt hasznos holmik, és ruhák a szekrényben, vegyesen férfi és nő számára is. Ha szeretne helyet felszabadítani, érdeklődjön a személyzetnél, egyébként bármit használhat.
*Launridannal szembe fordul egy futó mosollyal.*
- Remélem, jól érzi majd magát nálunk, és gyorsan beilleszkedik a csapatba. Ha nincs más megbeszélnivalónk, akkor én most távozom is.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Láthatóan mulattatja a helyzet, hiúságának jólesik a gondolat, hogy talán a női oldalát is értékelik, s nem csak a mélységi szörnyeteget látják benne, aki holdtalan éjeken óvatlan lelkek szívéből falatozik nyitott mellkasuk fölött. Igaz, ennek is megvan a maga romantikája... Tetszik neki az ötlet, hogy egy kicsit kiszakadjon a csillogó Sellőházból, és titokban valami olyat tegyen, ami régi életére emlékezteti. Még inkább vágy ébred benne a tudás iránt. A megfejthetetlen mosoly szélesedik, s bal szemöldöke enyhén emelkedik, mikor Launridan felveti az új szerep gondolatát, de talánynak hagyja meg, hogy miként értékeli a gesztust. Kényelmesen kortyolgat, míg a férfi érdekes nézeteket oszt meg vele. Összességében meggyőzte róla, hogy van realitásérzéke és intelligens. Leteszi a poharát és puhán felel.*
- Igaza van. Lehetetlenség mindenki kedvére tenni, különösen annyi előítélet közepette. Örülök, hogy ezek jelét eddig még nem adta.
*Fordítja meg az elismerések irányát egy elismerő mosoly kíséretében.*
- Szeretem hasznát venni az okos gondolatoknak és az értő szemeknek...
*E gondolathoz magától nem tesz többet egy komoly, jelentőségteljes pillantásnál, hogy jelezze, itt jóval több bújik a sorok között. Tagjai megmozgatása új élénkséggel lepi meg, ennél már csak a friss levegő lenne jobb hatással rá, ám arra még várnia kell. Némi intézkedés után belépnek hát a szolgálati területre, ahol az ajtó csukódása után a zene és a sűrű, meleg légtér érzete eltompul. Fali lámpások világítják meg az utat.*
- Ez a folyosó körbevezet a személyzet által használt földszinti részeken.
*Indul el, hogy kényelmes tempóban felfedezzék.*
- Ez itt a különterem, amit rendezvények számára tartunk fenn. Legutóbb a személyzet számára szerveztünk egy közös mulatságot.
*Int kezével egy baloldalon álló ajtóra.*
- Azt hiszem, hamarosan időszerű megismételnünk. Mindenkire ráfér a lazítás, és sok új tagunk lett, akiknek alkalmat adhat az ismerkedésre.
*Egy pillanatra elhallgat és árnyék suhan át az arcán, ám gyorsan tovatűnik.*
- Ezen a folyosón áll az irodám is. Csak akkor van nyitva, ha itt vagyok.
*Mutat jobb felé egy másik ajtóra, néhány méterrel arrébb.*
- Ez ritkán esik meg.
*Mosolyodik el ironikusan. Akadnak más bejáratok is, amiket elhagynak, ám azokat nem tartja érdekesnek a férfi számára. Ahogy közelednek a folyosó vége felé, finom illatok csiklandozzák meg az orrát. Ráébred, hogy már nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára. A zajok alapján az ételeket készítik a közelben, s bizony hamarosan elhaladhatnak a nyüzsgő, zsongó, csattogó, csörömpölő konyha előtt, mely innen érkezve balra esik a forduló után.*
- Bármikor, ha szükségét érzi, itt gondoskodik a konyha személyzete az étkezéséről. Eggyel arrébb pedig a mosoda szintén a rendelkezésére áll. Azon keresztül is elérhető a fürdőház.
*A mosoda egy kicsit odébb eső, nyitott ajtajú terem, ahol nagy mosódézsák állnak, és kiteregetett ruhák függnek a másik végében.*
- Van edzőtermünk a pincében, a lejárót itt találja.
*Ez az ajtó pedig jobbra esik, közelebb, mint a mosoda bejárata.*
- Ha szeretné formában tartani magát esetleg…
*Mosolyog hozzá huncutul. Szemben már látni a folyosó végét, amit egy ajtó zár el, mellette őr, előtte pedig egy lépcső vezet fel jobbra az emeletre.*
- Azon az ajtón túl már a szabad ég nyílik meg, ez a hátsó kijáratunk. A lépcső a személyzet lakószobáihoz vezet fel.
*Elgondolkodik rajta, hogy innen visszafordul, de eszébe jut, hogy az emeleten dolgoznak most az új lakószobákon, s szeretné látni, hol tart a dolog. Így hát, amennyiben Launridan mindeddig vele tartott, az emeletre is felsétál vele, majd az ajtajáig kíséri. A kulcs a férfinál van, ezért félreáll, hogy kinyithassa, és körbenézhessen.*
- Ez mostantól az Ön lakhelye. Ha kiteszi a táblát a kilincsre, akkor a személyzet rendet rak, de maga is elvégezheti. Egyébként nem fogják zavarni. Akadnak itt hasznos holmik, és ruhák a szekrényben, vegyesen férfi és nő számára is. Ha szeretne helyet felszabadítani, érdeklődjön a személyzetnél, egyébként bármit használhat.
*Launridannal szembe fordul egy futó mosollyal.*
- Remélem, jól érzi majd magát nálunk, és gyorsan beilleszkedik a csapatba. Ha nincs más megbeszélnivalónk, akkor én most távozom is.
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:52:25
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:52:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Béküléskezdeményezés Parcy felé//
*Kis idő után abbahagyja a célba dobást, s elhagyja az edzőtermet. ~Még szerencse, hogy a kabátomat fent hagytam a szobámban. Csak még jobban kimelegedtem volna benne.~ Most is azért meg van egy kicsit izzadva, de amíg a konyha irányába sétál, a gyenge menetszél fel is szárítja azt a néhány izzadtságcseppet, ami a homlokára kiült. ~Hátha itt van már Paranvyr is.~ S ahogy ezt gondolja, rögtön meg is látja az elf férfit. Ideje már nincs arra, hogy kitalálja, mit is mondjon. Helyette úgy dönt, hogy majd a helyzetnek megfelelően beszél.*
- Paranvyr, beszélhetnénk?* Kérdezi a férfihez lépve, s szemeiből jóindulat árad.*
*Kis idő után abbahagyja a célba dobást, s elhagyja az edzőtermet. ~Még szerencse, hogy a kabátomat fent hagytam a szobámban. Csak még jobban kimelegedtem volna benne.~ Most is azért meg van egy kicsit izzadva, de amíg a konyha irányába sétál, a gyenge menetszél fel is szárítja azt a néhány izzadtságcseppet, ami a homlokára kiült. ~Hátha itt van már Paranvyr is.~ S ahogy ezt gondolja, rögtön meg is látja az elf férfit. Ideje már nincs arra, hogy kitalálja, mit is mondjon. Helyette úgy dönt, hogy majd a helyzetnek megfelelően beszél.*
- Paranvyr, beszélhetnénk?* Kérdezi a férfihez lépve, s szemeiből jóindulat árad.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-29 13:42:36
Üzenet elküldve: 2020-04-29 13:42:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Paranvyr, amint Beltryst az istállóban tudhatja, elindul a kertbe. Felnéz a holdakra, mindig ezt a sablonos, de magányos lelke számára megnyugtató dolgot szokta csinálni, vagy inkább nem csinálni, amikor valami vagy valaki felzaklatja. Mindig egyedül volt, nem igazán szokott emiatt megbízni másokban. Valahogyan, előbb vagy utóbb rá kell jönnie, hogy az emberek és egyéb népek elhagyják, ő pedig ott marad, két szék közé esve. Azonban hiába keresi a holdakat, most sehol sincsenek, az ég beborult. Kissé morcosan veszi ezt tudomásul, aztán bemegy. Feltámad a szél, ő esőt sejt és semmi kedve nincsen megázni. Ha Myr meg szeretné keresni, akkor a konyha felé tartva lelhet az elfre.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:40:26
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:40:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
-Annak Éjfél.
*Bök fejével a Vyl által kiválasztott lóra.*
-Ez meg itt Fantom.
*Paskolja meg sajátját, a harmadikat csak azért nem mutatja be, mert nem emlékszik a nevére, csak arra, hogy nem lett Likőr. Pedig szerinte kivételesen jó név lett volna neki, mert a szeszt mindenki szereti, meg egyébként is ő találta ki.
Kifelé menet csendesen hallgatja a nagy útitervet, közben bólogat, hogy a másik értésére adja, nagyjából fel is fogta a dolgokat, ami tekintve mennyire nincs is magánál ilyen korai órán, szinte a csodával határos.*
-Arthenior aztán szöszi hosszúfülű. Világos.
*Ismétli is vissza, azalatt is legalább megjegyzi. Utólag visszagondolva az imént elhangzó szavakra azonban összehúzza a szemöldökét.*
-Várjunk... miért kell kalap és harisnya ahhoz, hogy elhozhassuk?
*Pillant a lányra, nem tudja, hogy azért nem érti, mert reggel van vagy valóban nincs is összefüggés a kettő között. Mondjuk az is kicsit fura, hogy a köteles rész annyira nem lepi meg, valójában csak könnyedén, fáradtan tovasiklott rajta.*
-Annak Éjfél.
*Bök fejével a Vyl által kiválasztott lóra.*
-Ez meg itt Fantom.
*Paskolja meg sajátját, a harmadikat csak azért nem mutatja be, mert nem emlékszik a nevére, csak arra, hogy nem lett Likőr. Pedig szerinte kivételesen jó név lett volna neki, mert a szeszt mindenki szereti, meg egyébként is ő találta ki.
Kifelé menet csendesen hallgatja a nagy útitervet, közben bólogat, hogy a másik értésére adja, nagyjából fel is fogta a dolgokat, ami tekintve mennyire nincs is magánál ilyen korai órán, szinte a csodával határos.*
-Arthenior aztán szöszi hosszúfülű. Világos.
*Ismétli is vissza, azalatt is legalább megjegyzi. Utólag visszagondolva az imént elhangzó szavakra azonban összehúzza a szemöldökét.*
-Várjunk... miért kell kalap és harisnya ahhoz, hogy elhozhassuk?
*Pillant a lányra, nem tudja, hogy azért nem érti, mert reggel van vagy valóban nincs is összefüggés a kettő között. Mondjuk az is kicsit fura, hogy a köteles rész annyira nem lepi meg, valójában csak könnyedén, fáradtan tovasiklott rajta.*
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-27 23:04:48
Üzenet elküldve: 2020-04-27 23:04:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A vacsorát követően felderítő útra indul, melynek célja, hogy ismerkedjen kicsit az épület ezen részével. A pince felé téved. Nem rémlik neki, hogy Zammi említett-e volna bármit is. Odalent ajtókat talál. Fogalma sincs, mi lehet mögöttük, de úgy sejti, hogy kellékeket tarthatnak ott is. Hamarosan eljut az edzőteremhez. Először csak bepillant, mintegy felmérve a terepet, s aztán felbátorodva belép. Rögtön a jobb oldalon lévő céltáblával kezd szemezni, noha célzásban nem a legügyesebb. Hamar talál is dobásra alkalmas dolgokat, s neki is kezd a célba dobásnak. Eleinte egyszer sem találja el a táblát, de később - úgy ahogy belejön. Furcsán hangozhat, de ez a tevékenység pillanatnyilag kikapcsolja az agyát. Azon kívül jól esik neki a vacsora utáni kis mozgás. Teljesen ellazítja, s még azon sem töri a fejét, hogy pontosan mit fog mondani majd Parcynak, ha találkozik vele. ~Majd alakul az menet közben.~ Ha volt is benne eddig bármi nemű feszültség, most már nincs semmi nyoma ennek. A célba dobás még ezen is javít, s lehet, még a tisztábban gondolkodásban is segítségére lesz Myrnek, legalábbis arra az időre, amíg Parcyval békét köt.*
*A vacsorát követően felderítő útra indul, melynek célja, hogy ismerkedjen kicsit az épület ezen részével. A pince felé téved. Nem rémlik neki, hogy Zammi említett-e volna bármit is. Odalent ajtókat talál. Fogalma sincs, mi lehet mögöttük, de úgy sejti, hogy kellékeket tarthatnak ott is. Hamarosan eljut az edzőteremhez. Először csak bepillant, mintegy felmérve a terepet, s aztán felbátorodva belép. Rögtön a jobb oldalon lévő céltáblával kezd szemezni, noha célzásban nem a legügyesebb. Hamar talál is dobásra alkalmas dolgokat, s neki is kezd a célba dobásnak. Eleinte egyszer sem találja el a táblát, de később - úgy ahogy belejön. Furcsán hangozhat, de ez a tevékenység pillanatnyilag kikapcsolja az agyát. Azon kívül jól esik neki a vacsora utáni kis mozgás. Teljesen ellazítja, s még azon sem töri a fejét, hogy pontosan mit fog mondani majd Parcynak, ha találkozik vele. ~Majd alakul az menet közben.~ Ha volt is benne eddig bármi nemű feszültség, most már nincs semmi nyoma ennek. A célba dobás még ezen is javít, s lehet, még a tisztábban gondolkodásban is segítségére lesz Myrnek, legalábbis arra az időre, amíg Parcyval békét köt.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:10:29
Üzenet elküldve: 2020-04-27 17:10:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
*Jó lesz ez az út, már előre látja a félvér. Igazából jól kijön az őrökkel, semmi különösebb baja nincsen egyikkel sem, Shant is semlegesen fogadta elsőre.*
- A Vámházból? Érdekes, van esetleg nevük? Mondjuk ennek itt. *Bök a sajátjára, hiszen csak jó lenne tudni, talán még jól is jöhet később, meg személyesebb is. Minden felkerül a hátasra, a legfontosabb, az alkohol, meg a ruhák a farhoz, Vyl pedig a nyegebe.*
- Igen, felőlem indulhatunk. *Azzal ha minden rendben megy, elkezdi kivezetni a jószágot az istállóból. Először csak lassan, komótosan hagyja trappolni, a paták kopogása egészen emlékezteti a saját magassarkúinak zengésére. Kissé nosztalgikus érzés fogja el, hasonló színű pacival ügetett az apja birtokán is.*
- Nos, a terv a következő lesz. Először Artheniorba megyünk, beszerezzük a megfelelő felszerelést, kötelet, meg egy szép kalapot, esetleg harisnyát. Utána, este megszállunk a Pegazusban, vagy valami hasonló fogadóban, reggel pedig frissen, elindulunk orvoskeresőbe. Van egy elf, akit eléggé régről ismerek, szőke hajú, gizda, jóképű férfi, bármibe is kerül, vele fogunk visszatérni. *Részben, mert megígérte Zamnek, részben pedig azért, mert titkon reméli, Int tiltakozni fog, ezért kikötözve dobhatja majd le a szolgálati terület egyik szobájának padlójára, mint egy szép kasmír pokrócot.*
- Neked megfelel?
*Jó lesz ez az út, már előre látja a félvér. Igazából jól kijön az őrökkel, semmi különösebb baja nincsen egyikkel sem, Shant is semlegesen fogadta elsőre.*
- A Vámházból? Érdekes, van esetleg nevük? Mondjuk ennek itt. *Bök a sajátjára, hiszen csak jó lenne tudni, talán még jól is jöhet később, meg személyesebb is. Minden felkerül a hátasra, a legfontosabb, az alkohol, meg a ruhák a farhoz, Vyl pedig a nyegebe.*
- Igen, felőlem indulhatunk. *Azzal ha minden rendben megy, elkezdi kivezetni a jószágot az istállóból. Először csak lassan, komótosan hagyja trappolni, a paták kopogása egészen emlékezteti a saját magassarkúinak zengésére. Kissé nosztalgikus érzés fogja el, hasonló színű pacival ügetett az apja birtokán is.*
- Nos, a terv a következő lesz. Először Artheniorba megyünk, beszerezzük a megfelelő felszerelést, kötelet, meg egy szép kalapot, esetleg harisnyát. Utána, este megszállunk a Pegazusban, vagy valami hasonló fogadóban, reggel pedig frissen, elindulunk orvoskeresőbe. Van egy elf, akit eléggé régről ismerek, szőke hajú, gizda, jóképű férfi, bármibe is kerül, vele fogunk visszatérni. *Részben, mert megígérte Zamnek, részben pedig azért, mert titkon reméli, Int tiltakozni fog, ezért kikötözve dobhatja majd le a szolgálati terület egyik szobájának padlójára, mint egy szép kasmír pokrócot.*
- Neked megfelel?
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:23:34
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:23:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
*Vylt láthatóan nem zavarja a halovány bókja, amit jó előjelnek vesz, így talán nem is lesz olyan unalmas a hosszú utazás. Egyébként őszintén örül, hogy őt küldték kíséretként, rég nem hagyta már el a Kikötőt, jót fog tenni neki egy kis környezetváltozás.*
-Csak utánad.
*Engedi igazán nagylelkűen előre a sellőt, pusztán udvariasságból és véletlenül sem azért, hogy kicsit szemrevételezhesse a finoman ringó csípőt.
A fekete paripáknál megállva végigfuttatja tekintetét az állatokon, meg kell állapítania, hogy még mindig lenyűgözően szépek.*
-Nemrég hoztuk őket a Vámháztól.
*Segíti ki a másikat, hogy mi is lehet az oka annak, hogy még nem találkozott a jószágokkal, s mikor a lány közli, közülük visznek kettőt, nem ellenkezik.
Mivel leendő útitársa Éjfélhez lép, melynek nevét egyébként ő adta, végül kénytelen valamelyik másikat választani, s tekintete egy kis gondolkodás után Fantomon állapodik meg. Ő is felszerszámozza a lovat, kicsit talán ráérősebben, mint Vyl, Shan ugyanis már kijött a gyakorlatból, nem is emlékszik, mikor csinált ilyet utoljára.*
-Mehetünk.
*Szól, mikorra nagy nehezen befejezi a munkálatokat majd már vezeti is ki száron a paripát az istállóból, hogy odakint határozott mozdulattal pattanhasson fel rá.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 09:23:45
*Vylt láthatóan nem zavarja a halovány bókja, amit jó előjelnek vesz, így talán nem is lesz olyan unalmas a hosszú utazás. Egyébként őszintén örül, hogy őt küldték kíséretként, rég nem hagyta már el a Kikötőt, jót fog tenni neki egy kis környezetváltozás.*
-Csak utánad.
*Engedi igazán nagylelkűen előre a sellőt, pusztán udvariasságból és véletlenül sem azért, hogy kicsit szemrevételezhesse a finoman ringó csípőt.
A fekete paripáknál megállva végigfuttatja tekintetét az állatokon, meg kell állapítania, hogy még mindig lenyűgözően szépek.*
-Nemrég hoztuk őket a Vámháztól.
*Segíti ki a másikat, hogy mi is lehet az oka annak, hogy még nem találkozott a jószágokkal, s mikor a lány közli, közülük visznek kettőt, nem ellenkezik.
Mivel leendő útitársa Éjfélhez lép, melynek nevét egyébként ő adta, végül kénytelen valamelyik másikat választani, s tekintete egy kis gondolkodás után Fantomon állapodik meg. Ő is felszerszámozza a lovat, kicsit talán ráérősebben, mint Vyl, Shan ugyanis már kijött a gyakorlatból, nem is emlékszik, mikor csinált ilyet utoljára.*
-Mehetünk.
*Szól, mikorra nagy nehezen befejezi a munkálatokat majd már vezeti is ki száron a paripát az istállóból, hogy odakint határozott mozdulattal pattanhasson fel rá.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 09:23:45
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:08:41
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:08:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//Napváltás//
*Egyszerű, praktikus fekete ruha, oldalt lenyírt haj, felül fonat, sőt, korbacs. Tipikus, Kikötőbe való őrfigura, a szó legpozitívabb értelmében, a reakció pedig egy mosolygás rá, jó széles, cseresznye ajkakkal. A bók hallatán - mert Vyli annak veszi - még egy apró kuncogás is hallatszik, ami keveseknél adatott meg eddig. Tetszik neki a másik, s mivel hamar szokott arról dönteni, kit hova tesz el magában, Shan a "kedvelhetők" halmazába kerül.*
- Ugyan, nem is igaz, ez csak egy kis semmiség! *Legyint, de már feleslegesnek találja ezek után a szokásos jó reggeltet, rá is tér egyből a tárgyra.*
- Nos, szerintem akkor menjünk az istállóba, fogjunk két lovat. *Ha nem ellenkezik a másik, akkor Vyl oda is kopog a cipőcskéiben, egyenesen a szalma közé. Kellemesnek induló, de tragédiába fulladt emlékek kötik a bokszokhoz, a lovak szemében is azt a rosszmájú, pletykás hajlamot véli egy pillanatig felfedezni, mint apja kastélyában a cselédekében, és ő ugyanúgy is reagál rájuk, mint akkor: sehogy, pont nem érdekli egy szempillantásnál tovább.*
- Ezeket eddig még nem láttam itt. *Akad meg tekintete az éjparipákon, elbűvölik az állatok, olyan különlegesnek tartja őket, mint a jelenlegi életét.*
- Őket visszük. *Jelenti ki, egyfajta ellentmondást nem tűrő, elszánt hangnemmel, szemeit árgusan az állatokon tartja. Az egyiket, kiválasztja magának, a lószerszámot, kezdve a nyereggel, aztán a zablával és a kantárral, felköti az állatra, annál ügyesebben, mint azt sokan az itteniek közül gondolnák róla. Van benne tapasztalata, csak titkolja, honnan.*
- Te megvagy? *Csiviteli oda, válaszra várva. Talán el is indulhatnának, ha az ember is elvégezte a saját dolgát, Vyl addig igyekszik a ló hátához erősíteni egy kötéllel az utazótáskáját.*
//Napváltás//
*Egyszerű, praktikus fekete ruha, oldalt lenyírt haj, felül fonat, sőt, korbacs. Tipikus, Kikötőbe való őrfigura, a szó legpozitívabb értelmében, a reakció pedig egy mosolygás rá, jó széles, cseresznye ajkakkal. A bók hallatán - mert Vyli annak veszi - még egy apró kuncogás is hallatszik, ami keveseknél adatott meg eddig. Tetszik neki a másik, s mivel hamar szokott arról dönteni, kit hova tesz el magában, Shan a "kedvelhetők" halmazába kerül.*
- Ugyan, nem is igaz, ez csak egy kis semmiség! *Legyint, de már feleslegesnek találja ezek után a szokásos jó reggeltet, rá is tér egyből a tárgyra.*
- Nos, szerintem akkor menjünk az istállóba, fogjunk két lovat. *Ha nem ellenkezik a másik, akkor Vyl oda is kopog a cipőcskéiben, egyenesen a szalma közé. Kellemesnek induló, de tragédiába fulladt emlékek kötik a bokszokhoz, a lovak szemében is azt a rosszmájú, pletykás hajlamot véli egy pillanatig felfedezni, mint apja kastélyában a cselédekében, és ő ugyanúgy is reagál rájuk, mint akkor: sehogy, pont nem érdekli egy szempillantásnál tovább.*
- Ezeket eddig még nem láttam itt. *Akad meg tekintete az éjparipákon, elbűvölik az állatok, olyan különlegesnek tartja őket, mint a jelenlegi életét.*
- Őket visszük. *Jelenti ki, egyfajta ellentmondást nem tűrő, elszánt hangnemmel, szemeit árgusan az állatokon tartja. Az egyiket, kiválasztja magának, a lószerszámot, kezdve a nyereggel, aztán a zablával és a kantárral, felköti az állatra, annál ügyesebben, mint azt sokan az itteniek közül gondolnák róla. Van benne tapasztalata, csak titkolja, honnan.*
- Te megvagy? *Csiviteli oda, válaszra várva. Talán el is indulhatnának, ha az ember is elvégezte a saját dolgát, Vyl addig igyekszik a ló hátához erősíteni egy kötéllel az utazótáskáját.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:03:46
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:03:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Zárás//
*A testében feszült izgatottság cikázik, nem néz hátra, de az érzékei felpezsdülnek a lábujjától a legkisebb szövetén át, a feje búbjáig. A fülében rejlő kis érzékelő szálak, ide- oda kapkodnak a közeledő léptek zajától, és a karján található milliméteres pihék is az égnek állnak az izgatottság és a hirtelen friss levegő hatásaként, de ez inkább izgatottság egy bizonyos, most oly közeli személynek köszönhetően. Egy gyenge sóhaj hagyja el az ajkait, az első érintés hatására, és önkéntelenül bele is simul a bizsergető érintésbe, amiből egyre inkább többet szeretne. A felkarját ért simogatásra a légzése megszaporodik, és vágyódik, hogy a mozdulat ismétlődésre kerüljön. Talán nem megszokott, de ez bizony egy az öléig hatoló erogén zónája az barna hajú elfnek. A felhevült bőrére érkező nedves csókok hatására, szinte felsír a pillanatnyi elégedettségtől, ami azonban nem tart soká. A nevének suttogása reményt kelt benne az éjszaka híreiről, azonban az utolsó mondat egyszerűen megállítja a szíve dobbanását, és zavarodott lesz, mert egyszerűen nem érti és talán csalódott is. Értékeli a másik becsületességét, de nem képes vagy talán nem is akar megszólalni, csak élvezi azt a darabka érintést amit kap. Aztán az ezt követő mondatot egyszerűen nem tudja, csak úgy a levegőben hagyni. Igyekszik megfordulni és most már határozott csalódottsággal beszél. *
- Ezt az egyet ne mond. Most ne emlegesd a jövőt, kérlek. Csak hagyd meg a pillanatot. *Ha teheti finoman a másik arcára csúsztatja a tenyerét és csókba hívja a fiatal férfit. Lágy búcsúcsóknak szánja ezt, ami tökéletesen zárja a beszélgetésüket, és mégis tökéletlen fájdalommal, de Amaz erős rosszabbat is kibírt már. *
- Vigyázz magadra, Norr! *Ezzel kiengedi az ajtón, és a dézsa szélére támaszkodva minden érzelmét egy sóhajba foglalja. A gyász fájdalmát, a vágyat, a csalódottságát, a dühöt, mert mindent hagy és sosem tesz ellene semmit. Egyszóval, mindent. Lebontja magáról az utolsó magát takaró darabokat is, és ha az eddigi élete rózsa volt akkor az utolsó szirom is lehullik miután behelyezi jobb talpát a vízbe, és teljes testtel lassan elmerül valami újban, bimbót bontva, még utána néz a sebzett, száraz szirmoknak. Most lesz igazán szüksége tüskékre. *
//Napváltás//
*Reggel kipihent testtel ébred, de a lelke valahogy nem érez semmit. ~Talán ez jó~ gondolja magában, és magára költi a csodálatos piros ruhakölteményt, amit már az első pillanatban kiválasztott. A haját loknikra hullva bontja ki az esti kontyból végig a háta mezőjén. Az arcát a megmarad vízből leöblíti az elejtett esti könnyeket lemosva, végignéz magán. ~Ki vagyok én?~ erre sosem tudta a választ, de most egy vörös ruhás nőt lát, és egy halovány mosolyt, mely izgatottságba lépdel lassan át. ~Ez lesz az első napom, és tenni fogok, azért hogy jó lehessen 10 év múlva is az emléke. Vajon mit fogok csinálni ennyi idő múlva, ki leszek és boldog leszek? Ha minden nap megélek egy reggelt, akkor annyival közelebb kerülök ehhez a dátumhoz. Bármilyen szörnyű is lesz egy éjszaka, a reggel elmossa. ~ ezt gyorsan fel is jegyezi a tegnap általa talált pergamentre és mélyen elrejti a ruhái alatt, hogy ahányszor a nap sugarában öltözik tudja ki is ő, és miért él. ~A holnapért, mert a holnap szebb. ~ nem fél bármely vendégtől, és nem gondolja magát értéktelennek, de azt megkérdőjelezi saját maga létezik e. ~Hányszor válthat valaki életet mielőtt egyáltalán nem lesz neki?~ egy mély sóhaj kíséretében annál is messzebb zárja a sötét gondolatainak tömegét, és egy súlytalan pihének érzi magát, aki igazából mosolyog. *
-„Ez az kislány, éld meg a jó pillanatokat!”- suttogja maga elé a vőlegénye szavait és tényleg, úgy érzi most rendben van.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Zárás//
*A testében feszült izgatottság cikázik, nem néz hátra, de az érzékei felpezsdülnek a lábujjától a legkisebb szövetén át, a feje búbjáig. A fülében rejlő kis érzékelő szálak, ide- oda kapkodnak a közeledő léptek zajától, és a karján található milliméteres pihék is az égnek állnak az izgatottság és a hirtelen friss levegő hatásaként, de ez inkább izgatottság egy bizonyos, most oly közeli személynek köszönhetően. Egy gyenge sóhaj hagyja el az ajkait, az első érintés hatására, és önkéntelenül bele is simul a bizsergető érintésbe, amiből egyre inkább többet szeretne. A felkarját ért simogatásra a légzése megszaporodik, és vágyódik, hogy a mozdulat ismétlődésre kerüljön. Talán nem megszokott, de ez bizony egy az öléig hatoló erogén zónája az barna hajú elfnek. A felhevült bőrére érkező nedves csókok hatására, szinte felsír a pillanatnyi elégedettségtől, ami azonban nem tart soká. A nevének suttogása reményt kelt benne az éjszaka híreiről, azonban az utolsó mondat egyszerűen megállítja a szíve dobbanását, és zavarodott lesz, mert egyszerűen nem érti és talán csalódott is. Értékeli a másik becsületességét, de nem képes vagy talán nem is akar megszólalni, csak élvezi azt a darabka érintést amit kap. Aztán az ezt követő mondatot egyszerűen nem tudja, csak úgy a levegőben hagyni. Igyekszik megfordulni és most már határozott csalódottsággal beszél. *
- Ezt az egyet ne mond. Most ne emlegesd a jövőt, kérlek. Csak hagyd meg a pillanatot. *Ha teheti finoman a másik arcára csúsztatja a tenyerét és csókba hívja a fiatal férfit. Lágy búcsúcsóknak szánja ezt, ami tökéletesen zárja a beszélgetésüket, és mégis tökéletlen fájdalommal, de Amaz erős rosszabbat is kibírt már. *
- Vigyázz magadra, Norr! *Ezzel kiengedi az ajtón, és a dézsa szélére támaszkodva minden érzelmét egy sóhajba foglalja. A gyász fájdalmát, a vágyat, a csalódottságát, a dühöt, mert mindent hagy és sosem tesz ellene semmit. Egyszóval, mindent. Lebontja magáról az utolsó magát takaró darabokat is, és ha az eddigi élete rózsa volt akkor az utolsó szirom is lehullik miután behelyezi jobb talpát a vízbe, és teljes testtel lassan elmerül valami újban, bimbót bontva, még utána néz a sebzett, száraz szirmoknak. Most lesz igazán szüksége tüskékre. *
//Napváltás//
*Reggel kipihent testtel ébred, de a lelke valahogy nem érez semmit. ~Talán ez jó~ gondolja magában, és magára költi a csodálatos piros ruhakölteményt, amit már az első pillanatban kiválasztott. A haját loknikra hullva bontja ki az esti kontyból végig a háta mezőjén. Az arcát a megmarad vízből leöblíti az elejtett esti könnyeket lemosva, végignéz magán. ~Ki vagyok én?~ erre sosem tudta a választ, de most egy vörös ruhás nőt lát, és egy halovány mosolyt, mely izgatottságba lépdel lassan át. ~Ez lesz az első napom, és tenni fogok, azért hogy jó lehessen 10 év múlva is az emléke. Vajon mit fogok csinálni ennyi idő múlva, ki leszek és boldog leszek? Ha minden nap megélek egy reggelt, akkor annyival közelebb kerülök ehhez a dátumhoz. Bármilyen szörnyű is lesz egy éjszaka, a reggel elmossa. ~ ezt gyorsan fel is jegyezi a tegnap általa talált pergamentre és mélyen elrejti a ruhái alatt, hogy ahányszor a nap sugarában öltözik tudja ki is ő, és miért él. ~A holnapért, mert a holnap szebb. ~ nem fél bármely vendégtől, és nem gondolja magát értéktelennek, de azt megkérdőjelezi saját maga létezik e. ~Hányszor válthat valaki életet mielőtt egyáltalán nem lesz neki?~ egy mély sóhaj kíséretében annál is messzebb zárja a sötét gondolatainak tömegét, és egy súlytalan pihének érzi magát, aki igazából mosolyog. *
-„Ez az kislány, éld meg a jó pillanatokat!”- suttogja maga elé a vőlegénye szavait és tényleg, úgy érzi most rendben van.
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:16:24
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:16:24
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi, milyen szorosan simul hozzá Amaziana, ettől gondolkodása ködössé válik. Nem tudja eldönteni, hogy a törődés vagy a testi kontaktus iránti vágy hajtja-e jobban a lányt, de azt tudja, hogy jól döntött az öleléssel, mert gyorsan kivirul, és azért neki se rossz érzés. Uralkodnia kell magán, hogy ne vesszen bele ösztönei késztetésébe, s a lehető legjobban leplezze, mennyire pezsdítően hat rá a női test hozzápréselődése és a suttogás. Nem akarja újra ugyanazt a hibát elkövetni. Egy kósza pillanat erejéig megfordul a fejében, hogy esetleg mégis játszanak vele, olyan gyorsan változik közöttük a hangulat. De még nem ismeri Amazianát, és azt viszont tudja, hogy a nők nagyon szeszélyesek tudnak lenni, s Amaziana éppen keresi önmagát egy új helyzetben, egy új életformában. Ki tudja, talán még maga sem tudja, mit szeretne igazán, feldúlt lehet azok után, ami elől ide jött.
Nem tud mit mondani igazából a veszélyre, az ő élete nem ennyire komplikált, és maga nem ennyire kiszolgáltatott, nem érzi hát jogának beleszólni a dologba. Megelégszik azzal, hogy azt a mosolyt és a tréfálkozási kedvet sikerül visszacsalogatnia, ez jobban tetszik neki.*
- Tagadhatatlan.
*Elvigyorodik a leskelődő férfi szemek kényszerén. Szegény jó nagyapja is forogna a sírjában, ha olyan mamlasz kölyök lenne, hogy nem ragadja meg a lehetőséget. Aztán a képe megnyúlik az újabb fordulaton. Amaziana támadásba lendül, méghozzá Norr ép esze ellen. Azok a hátra surranó kezek, a fülét megütő apró neszek, amiket csak a lyukból kipattanó gomb tud kelteni, s azok a kacér szavak! Nyelnie kell. Annyira nem vén róka még ő, hogy ez ne varázsolja el azonnal és teljes mértékben. Kiszárad a szája, forróság és bizsergés önti el, egyre erősödik benne a vágy, hogy érte nyúljon, és visszarántsa magához. Szerencsére Amaziana felkel mellőle, és a dézsához lép. Szerencse? A ruhácska surrogón, árulva hull le karcsú elf testéről, csaknem meztelenül hagyva kecses alakját. Bosszankodik magában Norr, hogy a haja olyan sokat kitakar.
Eljön a pillanat, mely döntésre kényszeríti. Szótlanul áll fel az ágyról, és határozottan lép a nő mögé. Jobb keze a fenekére simul, majd érzékin simogatja meg a derekán át előre felé haladva a hasáig. Közben odalép hozzá, és ha teheti, magához húzza a nőt háttal. Baljával Amaziana bal felkarját cirógatja meg, csókot hint a vállára hátulról, majd a hajzuhatagot elhúzva a nyakára is. Mélyet szippant bőrének illatából. Válla fölött megpróbál lenézni kebleire, mik eddig a ruha mögül sejlettek csak át, majd sóhajt egy nagyot, és suttogóra fogja. Egy kicsit rekedten.*
- Amaziana… elképesztően kívánatos nő vagy… de ha... most ezt a gyönyörűséget magamnak ragadom el... úgy érzem... mintha meglopnék valakit.
*Nem tudja azért megállni, hogy kezei simogassanak tovább, s elrejteni se tudja teste jelzéseit, hogy mennyire kedve lenne ezt folytatni. Lemondón sóhajt megint.*
- Elsősorban téged, kedvesem. Ha maradnék… nem…*nyel egyet* nem bírnék magammal tovább. Nem akarom kihasználni a sebezhetőséged, és rávenni, hogy szegd meg a saját szabályaid. Sem elfárasztani az első munkanapod előtt.
*Magában azért mindennek elmondja saját magát, ám sajnos lelkiismerete egyelőre erősebb. A történtek után úgy gondolja, ez a helyes döntés. Belül azért valósággal nyüszíteni van kedve.*
- Használd fel ezt a felpezsdülést arra, hogy jó szeled legyen a vitorládban, mikor az első vendéged karjaiba zár…
*Megcsókolja újra a vállát hátulról, és még egyszer megpróbál egy ölelésben szorosan hozzátapadni.*
- Irigylem azt a férfit, akit a kegyeidben részesítesz ma...
*Aztán, elereszti, és ellép tőle az ajtó felé elszontyolodva, zsebre vágott kezekkel, kerülve a nő tekintetét, hogy jelezze, távozni készül. Lassan keresni is fogják, és a végtelenségig nem fedezheti Maraz. Amaziana pedig többet érdemel egy lerohanásnál. Na meg ott a többi dolog is, amivel indokolta döntését.*
//Szállásrendezés//
*Myr döntését Darelld elfogadja, bólint rá. A személyes véleménye az, hogy kellene az a harmadik fél, de ebbe nem fog erőszakkal beleszólni.*
- Rendben. Szólok neki, hogy vacsora után találkoznak itt. Később mindkettejüktől kérek beszámolót külön-külön arról, mire jutottak.
*A mosoda és a saját szoba kérdését is tisztázzák, s ezzel Darelld letudja itt a dolgát. Már csak Paranvyrnak kell megüzennie a találkozót.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi, milyen szorosan simul hozzá Amaziana, ettől gondolkodása ködössé válik. Nem tudja eldönteni, hogy a törődés vagy a testi kontaktus iránti vágy hajtja-e jobban a lányt, de azt tudja, hogy jól döntött az öleléssel, mert gyorsan kivirul, és azért neki se rossz érzés. Uralkodnia kell magán, hogy ne vesszen bele ösztönei késztetésébe, s a lehető legjobban leplezze, mennyire pezsdítően hat rá a női test hozzápréselődése és a suttogás. Nem akarja újra ugyanazt a hibát elkövetni. Egy kósza pillanat erejéig megfordul a fejében, hogy esetleg mégis játszanak vele, olyan gyorsan változik közöttük a hangulat. De még nem ismeri Amazianát, és azt viszont tudja, hogy a nők nagyon szeszélyesek tudnak lenni, s Amaziana éppen keresi önmagát egy új helyzetben, egy új életformában. Ki tudja, talán még maga sem tudja, mit szeretne igazán, feldúlt lehet azok után, ami elől ide jött.
Nem tud mit mondani igazából a veszélyre, az ő élete nem ennyire komplikált, és maga nem ennyire kiszolgáltatott, nem érzi hát jogának beleszólni a dologba. Megelégszik azzal, hogy azt a mosolyt és a tréfálkozási kedvet sikerül visszacsalogatnia, ez jobban tetszik neki.*
- Tagadhatatlan.
*Elvigyorodik a leskelődő férfi szemek kényszerén. Szegény jó nagyapja is forogna a sírjában, ha olyan mamlasz kölyök lenne, hogy nem ragadja meg a lehetőséget. Aztán a képe megnyúlik az újabb fordulaton. Amaziana támadásba lendül, méghozzá Norr ép esze ellen. Azok a hátra surranó kezek, a fülét megütő apró neszek, amiket csak a lyukból kipattanó gomb tud kelteni, s azok a kacér szavak! Nyelnie kell. Annyira nem vén róka még ő, hogy ez ne varázsolja el azonnal és teljes mértékben. Kiszárad a szája, forróság és bizsergés önti el, egyre erősödik benne a vágy, hogy érte nyúljon, és visszarántsa magához. Szerencsére Amaziana felkel mellőle, és a dézsához lép. Szerencse? A ruhácska surrogón, árulva hull le karcsú elf testéről, csaknem meztelenül hagyva kecses alakját. Bosszankodik magában Norr, hogy a haja olyan sokat kitakar.
Eljön a pillanat, mely döntésre kényszeríti. Szótlanul áll fel az ágyról, és határozottan lép a nő mögé. Jobb keze a fenekére simul, majd érzékin simogatja meg a derekán át előre felé haladva a hasáig. Közben odalép hozzá, és ha teheti, magához húzza a nőt háttal. Baljával Amaziana bal felkarját cirógatja meg, csókot hint a vállára hátulról, majd a hajzuhatagot elhúzva a nyakára is. Mélyet szippant bőrének illatából. Válla fölött megpróbál lenézni kebleire, mik eddig a ruha mögül sejlettek csak át, majd sóhajt egy nagyot, és suttogóra fogja. Egy kicsit rekedten.*
- Amaziana… elképesztően kívánatos nő vagy… de ha... most ezt a gyönyörűséget magamnak ragadom el... úgy érzem... mintha meglopnék valakit.
*Nem tudja azért megállni, hogy kezei simogassanak tovább, s elrejteni se tudja teste jelzéseit, hogy mennyire kedve lenne ezt folytatni. Lemondón sóhajt megint.*
- Elsősorban téged, kedvesem. Ha maradnék… nem…*nyel egyet* nem bírnék magammal tovább. Nem akarom kihasználni a sebezhetőséged, és rávenni, hogy szegd meg a saját szabályaid. Sem elfárasztani az első munkanapod előtt.
*Magában azért mindennek elmondja saját magát, ám sajnos lelkiismerete egyelőre erősebb. A történtek után úgy gondolja, ez a helyes döntés. Belül azért valósággal nyüszíteni van kedve.*
- Használd fel ezt a felpezsdülést arra, hogy jó szeled legyen a vitorládban, mikor az első vendéged karjaiba zár…
*Megcsókolja újra a vállát hátulról, és még egyszer megpróbál egy ölelésben szorosan hozzátapadni.*
- Irigylem azt a férfit, akit a kegyeidben részesítesz ma...
*Aztán, elereszti, és ellép tőle az ajtó felé elszontyolodva, zsebre vágott kezekkel, kerülve a nő tekintetét, hogy jelezze, távozni készül. Lassan keresni is fogják, és a végtelenségig nem fedezheti Maraz. Amaziana pedig többet érdemel egy lerohanásnál. Na meg ott a többi dolog is, amivel indokolta döntését.*
//Szállásrendezés//
*Myr döntését Darelld elfogadja, bólint rá. A személyes véleménye az, hogy kellene az a harmadik fél, de ebbe nem fog erőszakkal beleszólni.*
- Rendben. Szólok neki, hogy vacsora után találkoznak itt. Később mindkettejüktől kérek beszámolót külön-külön arról, mire jutottak.
*A mosoda és a saját szoba kérdését is tisztázzák, s ezzel Darelld letudja itt a dolgát. Már csak Paranvyrnak kell megüzennie a találkozót.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:37:53
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:37:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//Napváltás//
*Hosszú nap után édes a pihenés. Alkoholban és mulatozásban végül nem volt része, de ezeken az apróságokon végül túlteszi magát, majd legközelebb bepótolja. Másnap a megbeszéltek szerint keresi a hölgyeményt, akit kísérni fog. Őszintén, bár a neve igencsak rémlik neki, hirtelen nem ugrik be, melyik sellőről is van szó, túl sokan vannak és ő nem jeleskedik az arcok és nevek megjegyzésében.
Shan nem az az ember, akit érdeklik a külsőségek, legalább is magán nem, így ő bizony nem ünneplőben érkezik a találkára. Szokásos talpig fekete ruházatát viseli, na mondjuk épp bőrcsizmáját kisikálta, így az most csillog-villog, mintha csak új lenne.
A csinoska félvérre lelve már jobban rémlik neki, kiről is van szó, arcán széles vigyorral köszönti.*
-'Reggelt!
*Méri végig feltűnő pillantásokkal a nőt, aki egészen kicsípte magát a hosszú útra.*
-Nahát igazán nem kellett volna így felcicomáznod magad nekem.
*Viccelődik, persze biztos benne, hogy ez nem neki szól*
-Indulhatunk?
//Napváltás//
*Hosszú nap után édes a pihenés. Alkoholban és mulatozásban végül nem volt része, de ezeken az apróságokon végül túlteszi magát, majd legközelebb bepótolja. Másnap a megbeszéltek szerint keresi a hölgyeményt, akit kísérni fog. Őszintén, bár a neve igencsak rémlik neki, hirtelen nem ugrik be, melyik sellőről is van szó, túl sokan vannak és ő nem jeleskedik az arcok és nevek megjegyzésében.
Shan nem az az ember, akit érdeklik a külsőségek, legalább is magán nem, így ő bizony nem ünneplőben érkezik a találkára. Szokásos talpig fekete ruházatát viseli, na mondjuk épp bőrcsizmáját kisikálta, így az most csillog-villog, mintha csak új lenne.
A csinoska félvérre lelve már jobban rémlik neki, kiről is van szó, arcán széles vigyorral köszönti.*
-'Reggelt!
*Méri végig feltűnő pillantásokkal a nőt, aki egészen kicsípte magát a hosszú útra.*
-Nahát igazán nem kellett volna így felcicomáznod magad nekem.
*Viccelődik, persze biztos benne, hogy ez nem neki szól*
-Indulhatunk?
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:27:43
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:27:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Szállásrendezés//
*Myr egy picit elgondolkozik. Azon töri a fejét, hogy milyen lehetőséget válasszon. Végül arra jut, hogy talán jobb volna, ha szimplán kettesben beszélnék ezt meg.*
- Tudja, szerintem jobb volna, ha kettesben beszélnénk erről. De ha Paranvyr szeretne egy közvetítőt, akkor nincs kifogásom ellene. Megtenné, hogy majd szól Paranvyrnak, hogy szeretnék beszélni vele?
*Darelld válaszát hallva a gnóm a fejéhez kap, mert ugyan említette Zammi, hogy hol van a mosoda, csak ő nem jegyezte meg elsőre.*
- Tényleg.* Mondja megvilágosodottan.*
- Most már emlékszem. Igen, kaptunk kulcsot már. Köszönöm a segítségét.
*Amennyiben nincs több kérdés, a függönnyel levonul a mosodába. Eztán pedig elpakolja a takarításhoz szükséges eszközöket. Ma már nincs rájuk szükség, Myr legalábbis így számol vele. Majd előveszi szobája kulcsát, s mielőtt a konyha felé venné az irányt, a szálláshelye felé igyekszik. Kíváncsi, hogy hol is fogja tölteni az éjszakákat. Takaros kis szobába lép be, miután kinyitja a megfelelő ajtót. ~Hű, ez aztán kellemes kis hely. És nyugodt.~ A takarításban kicsit kimelegedett, így úgy dönt, hogy mára búcsút mond szeretett farkasbőr kabátjának, s levéve a fogasra akasztja. Ezután visszazárja szobája ajtaját, s a kulcsot ezúttal nadrágja zsebébe süllyezti. Immáron elérkezik a pillanat, amikor ténylegesen is a konyha felé mehet. Korgó gyomorral lép be az illatoktól sűrű levegőjű helyiségbe.*
*Myr egy picit elgondolkozik. Azon töri a fejét, hogy milyen lehetőséget válasszon. Végül arra jut, hogy talán jobb volna, ha szimplán kettesben beszélnék ezt meg.*
- Tudja, szerintem jobb volna, ha kettesben beszélnénk erről. De ha Paranvyr szeretne egy közvetítőt, akkor nincs kifogásom ellene. Megtenné, hogy majd szól Paranvyrnak, hogy szeretnék beszélni vele?
*Darelld válaszát hallva a gnóm a fejéhez kap, mert ugyan említette Zammi, hogy hol van a mosoda, csak ő nem jegyezte meg elsőre.*
- Tényleg.* Mondja megvilágosodottan.*
- Most már emlékszem. Igen, kaptunk kulcsot már. Köszönöm a segítségét.
*Amennyiben nincs több kérdés, a függönnyel levonul a mosodába. Eztán pedig elpakolja a takarításhoz szükséges eszközöket. Ma már nincs rájuk szükség, Myr legalábbis így számol vele. Majd előveszi szobája kulcsát, s mielőtt a konyha felé venné az irányt, a szálláshelye felé igyekszik. Kíváncsi, hogy hol is fogja tölteni az éjszakákat. Takaros kis szobába lép be, miután kinyitja a megfelelő ajtót. ~Hű, ez aztán kellemes kis hely. És nyugodt.~ A takarításban kicsit kimelegedett, így úgy dönt, hogy mára búcsút mond szeretett farkasbőr kabátjának, s levéve a fogasra akasztja. Ezután visszazárja szobája ajtaját, s a kulcsot ezúttal nadrágja zsebébe süllyezti. Immáron elérkezik a pillanat, amikor ténylegesen is a konyha felé mehet. Korgó gyomorral lép be az illatoktól sűrű levegőjű helyiségbe.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:44:24
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:44:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*A szolgálati területre érve kicsit töprengve meg áll, majd gyors futásba kezd, hisz azt ígérte térül fordul. A szobájához érve, felkapja, amit épp levetett, majd a pénzét és az úti cókmókját magához véve siet az istálló felé. Itt az őröknek kiosztja a feladatot, azaz a nyerges holmis hátasra fokozott figyelmet fordítsanak. Ha eltűnik bármi belőle, haleledelt csinál az őrökből. A lovát felnyergeli, ellenőrzi a ló élelmét, amit magával visz kiegészítésnek. Majd felpattanva kiszáguld a Sellő udvaráról. Az utat jól ismeri, hisz egyszer már megjárta, most csak az idővel kell versenyt futnia. Na meg reménykedni, hogy a perverz vakarcsok tökéletes fegyvert készítettek neki. Ha nem, megeszi, őket ott ahol vannak. A kikötői erdő felé veszi az útját, átszáguldva a járókelőkön, akik zavaró tényezők az útjában.*
*A szolgálati területre érve kicsit töprengve meg áll, majd gyors futásba kezd, hisz azt ígérte térül fordul. A szobájához érve, felkapja, amit épp levetett, majd a pénzét és az úti cókmókját magához véve siet az istálló felé. Itt az őröknek kiosztja a feladatot, azaz a nyerges holmis hátasra fokozott figyelmet fordítsanak. Ha eltűnik bármi belőle, haleledelt csinál az őrökből. A lovát felnyergeli, ellenőrzi a ló élelmét, amit magával visz kiegészítésnek. Majd felpattanva kiszáguld a Sellő udvaráról. Az utat jól ismeri, hisz egyszer már megjárta, most csak az idővel kell versenyt futnia. Na meg reménykedni, hogy a perverz vakarcsok tökéletes fegyvert készítettek neki. Ha nem, megeszi, őket ott ahol vannak. A kikötői erdő felé veszi az útját, átszáguldva a járókelőkön, akik zavaró tényezők az útjában.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:43:46
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:43:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//Napváltás//
//Shanra várva//
*Zammiriával, ha nagyon későn is, de megállapodásra jutott a félvér. Fáradt, a hölgymész fedi el a méretes táskákat a szeme alatt, kezében egy méretes bársonytáska, tele mindenféle holmikkal, oldalára szerelve fegyverei. Fekete bőrnadrág, csipkés, lenge, hattyúfehér színű ing, kopogós magassarkú képezik minden felszerelését, természetesen nyakában lóg a macskafejes amulett is. A megállapodás szerint elhozza a doktort, oktatáshoz fog kelleni. Kimenőt kaphat, de csak kísérettel, amit majd Shan fog képezni. Nem ismeri különösebben még a nőt, emiatt nagyon kíváncsi rá, majdnem annyira, amennyire izgatott arra gondolva, hogy talán megtalálják Intet. Fogalma sincs, hogyan kéne fogadnia a hajóorvost, szíve szerint széttárt lábakkal tenné, de talán a találkájuk vége miatt, illene egy pofont is adnia. Dobog a szíve, de nem csak ezért: a friss levegő, a szabadnap, a város égisze miatt van ez, igazán örül neki. Azért néhány üveg rumot elcsent a konyháról, de talán az a tenyeres-talpas asszonyság nem fogja észrevenni - legfeljebb összevész vele, nem zavartatja magát. Nagyon kíváncsi a folytatásra, no meg persze arra, vajon milyen ruhában érkezik a másik. A göncök fontosak, sok mindent elárulnak viselőjük személyiségéről, stílusáról, ha eléggé figyelmes a szemlélődő. Mindig ilyen kislányos balgaságokon kalandozik el, amikor egyedül van. Szeret a jó dolgokra koncentrálni, azok segítik a lelket, erősítik a jellemet és önbizalmat nyújtanak. De a legfontosabb most az, hogy tovább kémlelje a terepet, hátha ráakad a kedvesre, valamerre.*
//Napváltás//
//Shanra várva//
*Zammiriával, ha nagyon későn is, de megállapodásra jutott a félvér. Fáradt, a hölgymész fedi el a méretes táskákat a szeme alatt, kezében egy méretes bársonytáska, tele mindenféle holmikkal, oldalára szerelve fegyverei. Fekete bőrnadrág, csipkés, lenge, hattyúfehér színű ing, kopogós magassarkú képezik minden felszerelését, természetesen nyakában lóg a macskafejes amulett is. A megállapodás szerint elhozza a doktort, oktatáshoz fog kelleni. Kimenőt kaphat, de csak kísérettel, amit majd Shan fog képezni. Nem ismeri különösebben még a nőt, emiatt nagyon kíváncsi rá, majdnem annyira, amennyire izgatott arra gondolva, hogy talán megtalálják Intet. Fogalma sincs, hogyan kéne fogadnia a hajóorvost, szíve szerint széttárt lábakkal tenné, de talán a találkájuk vége miatt, illene egy pofont is adnia. Dobog a szíve, de nem csak ezért: a friss levegő, a szabadnap, a város égisze miatt van ez, igazán örül neki. Azért néhány üveg rumot elcsent a konyháról, de talán az a tenyeres-talpas asszonyság nem fogja észrevenni - legfeljebb összevész vele, nem zavartatja magát. Nagyon kíváncsi a folytatásra, no meg persze arra, vajon milyen ruhában érkezik a másik. A göncök fontosak, sok mindent elárulnak viselőjük személyiségéről, stílusáról, ha eléggé figyelmes a szemlélődő. Mindig ilyen kislányos balgaságokon kalandozik el, amikor egyedül van. Szeret a jó dolgokra koncentrálni, azok segítik a lelket, erősítik a jellemet és önbizalmat nyújtanak. De a legfontosabb most az, hogy tovább kémlelje a terepet, hátha ráakad a kedvesre, valamerre.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:40:33
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feszült sóhaj hagyja el az ajkait a férfiú értetlenkedésére, aztán csak lemondóan rázza a fejét a szavait kisérvén. *
- Nem fontos, Norr! Hagyjuk! *A simogatására érkező vigyortól ő maga is mosolyra kél, majd nem sokkal messzebb az időben, már a fiatal férfi karjaiba simul, amilyen szorosan teheti, csak azt. *
- Köszönöm! *Suttogja a másik fülébe, tényleg jól esett neki ez a gesztus. A másik hosszas monológját kiélezett fülekkel hallgatja, közben magában néha- néha bólint egyet, vagy kettőt. Lassan igyekszik elválni a férfi mellkasától és a szemébe nézve felelni annak szavaira. *
- Bonyolult amit érzek, akarok és megtehetek. Az életben bármit cselekszel veszélyes, én pedig vesztettem, már eleget. *Még mindig aranyosnak találja a beszélgetőpartnerét, szinte ő maga kér bocsánatot, mert a másik úgy érezte meg kell tennie. Aztán az ígérgetésre, kissé felkuncog, és amennyiben teheti játékosan meglöki a fiatalabbik vállát. *
- Férfi vagy, nem hagyhatnád ki egy leskelődés lehetőséget sem, ezt hidd el tudom. Füllentő! *Amaz kedve kezd egyre inkább visszaszállni az elveszett lélekbe, majd újból ragyogni a fogaival együtt, melyek felfed egy- egy rövidke mosoly. *
- Azonban magadat kínzod, kölyök. Engem aztán nem zavar látnak e vagy sem. *Ezzel fogja magát és lassan hátulra nyúlva kigombolja az első két gombot, majd egyre többet és többet, rábízva a másikra, hogy oda néz e vagy sem. *
- Ezt, már veheted csábításnak, de nem játszok veled. Amikor szomorú vagyok, szeretek kívánatos lenni, és nem bánom néha napján, ha megérint valaki akitől akarom is. Ha közelebb jössz, nem kell az ágyban végeznünk, de kedvedre felfedezhetsz bárhol, a titkos leselkedés helyett. *feleli és immáron, már a gőzölgő vízbe mártva kezeit engedi le magáról a fehér ruhát, így egyszál fehérneműben áll háttal a vízhordozónak. Akinek immáron a kezében van a döntés. Amaziana visszaemlékszik az ártatlan leány énjére, aki remegett és csörgőként dobogott a szíve, már egy legény puszta közelségétől. Mindig is vágyott arra az örömre, amit a világ nyújthat, de akkoriban visszafogott életet élt, talán szégyellte is azt aki. Ő maga sem ártatlan, és pont ezért tökéletes neki ez a munka. *
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 17:40:46
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feszült sóhaj hagyja el az ajkait a férfiú értetlenkedésére, aztán csak lemondóan rázza a fejét a szavait kisérvén. *
- Nem fontos, Norr! Hagyjuk! *A simogatására érkező vigyortól ő maga is mosolyra kél, majd nem sokkal messzebb az időben, már a fiatal férfi karjaiba simul, amilyen szorosan teheti, csak azt. *
- Köszönöm! *Suttogja a másik fülébe, tényleg jól esett neki ez a gesztus. A másik hosszas monológját kiélezett fülekkel hallgatja, közben magában néha- néha bólint egyet, vagy kettőt. Lassan igyekszik elválni a férfi mellkasától és a szemébe nézve felelni annak szavaira. *
- Bonyolult amit érzek, akarok és megtehetek. Az életben bármit cselekszel veszélyes, én pedig vesztettem, már eleget. *Még mindig aranyosnak találja a beszélgetőpartnerét, szinte ő maga kér bocsánatot, mert a másik úgy érezte meg kell tennie. Aztán az ígérgetésre, kissé felkuncog, és amennyiben teheti játékosan meglöki a fiatalabbik vállát. *
- Férfi vagy, nem hagyhatnád ki egy leskelődés lehetőséget sem, ezt hidd el tudom. Füllentő! *Amaz kedve kezd egyre inkább visszaszállni az elveszett lélekbe, majd újból ragyogni a fogaival együtt, melyek felfed egy- egy rövidke mosoly. *
- Azonban magadat kínzod, kölyök. Engem aztán nem zavar látnak e vagy sem. *Ezzel fogja magát és lassan hátulra nyúlva kigombolja az első két gombot, majd egyre többet és többet, rábízva a másikra, hogy oda néz e vagy sem. *
- Ezt, már veheted csábításnak, de nem játszok veled. Amikor szomorú vagyok, szeretek kívánatos lenni, és nem bánom néha napján, ha megérint valaki akitől akarom is. Ha közelebb jössz, nem kell az ágyban végeznünk, de kedvedre felfedezhetsz bárhol, a titkos leselkedés helyett. *feleli és immáron, már a gőzölgő vízbe mártva kezeit engedi le magáról a fehér ruhát, így egyszál fehérneműben áll háttal a vízhordozónak. Akinek immáron a kezében van a döntés. Amaziana visszaemlékszik az ártatlan leány énjére, aki remegett és csörgőként dobogott a szíve, már egy legény puszta közelségétől. Mindig is vágyott arra az örömre, amit a világ nyújthat, de akkoriban visszafogott életet élt, talán szégyellte is azt aki. Ő maga sem ártatlan, és pont ezért tökéletes neki ez a munka. *
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 17:40:46
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-25 20:32:09
Üzenet elküldve: 2020-04-25 20:32:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
*Fogalma sincs róla, mennyire félreértik. Látta a csúf sebhelyet, csak nem tudta, miképp kellene reagálnia, úgy érezte, azzal tesz jót, ha nem bámulja hosszan. Na meg egy kicsit sok volt neki így egyszerre, amit a nyakába zúdítottak. Valójában nem áll fel, csak ültében elfordul, hiszen érzi ő, hogy kegyetlenség lenne magára hagynia Amazianát ebben a helyzetben.*
- Mit hogy értek?
*Kérdez vissza értetlenül, mert gondolatai gyorsan száguldanak tovább, nem tudja már, a kérdés mire vonatkozott. A feddésre elkapja a kezét ijedten a fejéről. Nem tudja, hogy igaz-e, de az ellenkezőjében sem biztos. Amiket hall aztán, azok sötét árnyként borulnak az arcára, de csak később válaszol, miután maga is elmond mindent előzetes szándéka alapján, és megpaskolja a lány combját. A válaszsimítás meghökkenti, fene mód jólesnek a puha ujjak a kezén. Nem tehet róla, a hullámzó érzelmek között ez felülír mindent néhány pillanatra, bambán elvigyorodik.*
- Nekem aztán nincs ellenemre.
*Aztán mély levegőt vesz, és megint arcát kigömbölyítve, hangosan fújja ki lélegzetét. A keze is emelkedik a nyakához, de eszébe jut a figyelmeztetés, és legyintőn rázza le inkább. Keresi a lány tekintetét, Norr arcán most semmi csintalanság nem látható. Megfontol valamit, aztán megpróbálja a kezénél fogva magához vonni Amazianát. Lágyan kérleli, fejével is hívón biccentve.*
- Gyere ide egy kicsit… ha már így elszomorítottalak, legalább hadd tegyem ezt jóvá!
*Ha a nő engedi, akkor megöleli, támaszt nyújt számára, és tőle telhető suta gyengédséggel simogatja a nyugtatást célozva, míg beszél. Ha nem engedi, akkor csak úgy beszél hozzá, hogy nem érinti meg.*
- Nézd, nekem fogalmam sincs, mit érezhetsz most. Nem vagyok a helyedben, és nem vagyok hű de nagy bölcs sem. De azt tudom, hogy egyedül piszok nehéz, és fiatal vagy ahhoz, hogy temesd magad. Az élet tele van váratlan fordulatokkal.
*Sóhajt egyet.*
- Mindenki úgy védi magát, ahogy tudja. Lehet, hogy igazad van, és jobb, ha nem engedsz közel senkit magadhoz, mert előbb-utóbb csak gyötrelmet okoz, hogy nem lehettek csak egymáséi. De lehet, hogy nekem van igazam, és elviselhetőbbé teszi az életet, ha valakivel megoszthatod az örömöd és a gondjaid. Nem kell feltétlenül férfinak lennie, úgy értem, nem szerelemről, hanem barátságról beszéltem. Valójában nem tudom, hogy bírják ki a Sellők ezt az életformát, ezért nem próbálok tanácsot adni, csak elmondtam a véleményem. Majd meglátod, hogy jó neked, vagy tanácsot kérsz tőlük.
*Vonja meg a vállát. Nem érdektelenül, inkább tanácstalanul. Ha Amaziana megengedi, megsimogatja az arcát.*
- Sajnálom, hogy elszomorítottalak. Olyan szép volt a mosolyod… talán izgultál és féltél, de legalább nem voltál szomorú. Ha szeretnéd, maradhatok egy kicsit beszélgetni, akár paraván mögött fürödni is tudsz közben. Ígérem, nem fogok leskelődni.
*Szemeit az égre emeli a gondolatra egy futó mosollyal, nehéz ilyen ígéretet adnia.*
- Vagy ha szeretnéd, elmegyek. Akár megmondhatom Darelldnek, hogy nem érzed jól magad, ma inkább pihennél. És akkor holnapig gondolkodhatsz azon, mit szeretnél. Ha esetleg elbizonytalanodtál volna…
//Szállásrendezés//
*Darelld elégedetten látja, hogy Myr hajlani látszik a jó szóra, bár ez nyilván az ő érdeke is, hiszen összeférhetetlenség esetén az ő posztja is ingataggá válhat. Megérti a nő aggályait, és hogy korábbi elutasított próbálkozása után a büszkesége elégedetlenül mocorog, mintha ő attól alulmaradna, hogy békülést kér újra. Egy kicsit viszont megmosolyogja, hogy a megtalálás problémát jelent, de persze érti ő, hogy újoncként nehezebb még az épület használata.*
- Ha kívánja, a találkozó szervezésében segítek, értesítem Lughander urat róla. Kettesben megfelel, vagy szeretnének egy semleges felet, aki segít elkezdeni a beszélgetést?
*Miután a létrával és a függöny leszedésével végez, az ablak lemosását nem várja már végig, de még elérhetik Myr szavai, mielőtt távozik.*
- Zammiria kisasszonnyal eljöttek a mosoda előtt, és beláthattak, mikor erre jöttek. Nem említette?
*Ahogy a főnökasszonyt ismeri, ilyesmire szokott figyelni, de persze nem az ő dolga körbevezetni az újoncokat, lehet, hogy nem került szóba.*
- Ha kívánja, elkísérem, de mindig akad valaki, aki útbaigazíthatja. A lépcsőn leérve balra kell fordulni, a folyosó jobboldalán az első lehetőség lesz. A második a konyha. Ha továbbmegy egyenesen, befordul a folyosó, majd az irodák és a kellékszobák mellett kivezet a fogadótérbe, ahonnan érkeztek. Van már saját szobájuk, ugye?
*Fogalma sincs róla, mennyire félreértik. Látta a csúf sebhelyet, csak nem tudta, miképp kellene reagálnia, úgy érezte, azzal tesz jót, ha nem bámulja hosszan. Na meg egy kicsit sok volt neki így egyszerre, amit a nyakába zúdítottak. Valójában nem áll fel, csak ültében elfordul, hiszen érzi ő, hogy kegyetlenség lenne magára hagynia Amazianát ebben a helyzetben.*
- Mit hogy értek?
*Kérdez vissza értetlenül, mert gondolatai gyorsan száguldanak tovább, nem tudja már, a kérdés mire vonatkozott. A feddésre elkapja a kezét ijedten a fejéről. Nem tudja, hogy igaz-e, de az ellenkezőjében sem biztos. Amiket hall aztán, azok sötét árnyként borulnak az arcára, de csak később válaszol, miután maga is elmond mindent előzetes szándéka alapján, és megpaskolja a lány combját. A válaszsimítás meghökkenti, fene mód jólesnek a puha ujjak a kezén. Nem tehet róla, a hullámzó érzelmek között ez felülír mindent néhány pillanatra, bambán elvigyorodik.*
- Nekem aztán nincs ellenemre.
*Aztán mély levegőt vesz, és megint arcát kigömbölyítve, hangosan fújja ki lélegzetét. A keze is emelkedik a nyakához, de eszébe jut a figyelmeztetés, és legyintőn rázza le inkább. Keresi a lány tekintetét, Norr arcán most semmi csintalanság nem látható. Megfontol valamit, aztán megpróbálja a kezénél fogva magához vonni Amazianát. Lágyan kérleli, fejével is hívón biccentve.*
- Gyere ide egy kicsit… ha már így elszomorítottalak, legalább hadd tegyem ezt jóvá!
*Ha a nő engedi, akkor megöleli, támaszt nyújt számára, és tőle telhető suta gyengédséggel simogatja a nyugtatást célozva, míg beszél. Ha nem engedi, akkor csak úgy beszél hozzá, hogy nem érinti meg.*
- Nézd, nekem fogalmam sincs, mit érezhetsz most. Nem vagyok a helyedben, és nem vagyok hű de nagy bölcs sem. De azt tudom, hogy egyedül piszok nehéz, és fiatal vagy ahhoz, hogy temesd magad. Az élet tele van váratlan fordulatokkal.
*Sóhajt egyet.*
- Mindenki úgy védi magát, ahogy tudja. Lehet, hogy igazad van, és jobb, ha nem engedsz közel senkit magadhoz, mert előbb-utóbb csak gyötrelmet okoz, hogy nem lehettek csak egymáséi. De lehet, hogy nekem van igazam, és elviselhetőbbé teszi az életet, ha valakivel megoszthatod az örömöd és a gondjaid. Nem kell feltétlenül férfinak lennie, úgy értem, nem szerelemről, hanem barátságról beszéltem. Valójában nem tudom, hogy bírják ki a Sellők ezt az életformát, ezért nem próbálok tanácsot adni, csak elmondtam a véleményem. Majd meglátod, hogy jó neked, vagy tanácsot kérsz tőlük.
*Vonja meg a vállát. Nem érdektelenül, inkább tanácstalanul. Ha Amaziana megengedi, megsimogatja az arcát.*
- Sajnálom, hogy elszomorítottalak. Olyan szép volt a mosolyod… talán izgultál és féltél, de legalább nem voltál szomorú. Ha szeretnéd, maradhatok egy kicsit beszélgetni, akár paraván mögött fürödni is tudsz közben. Ígérem, nem fogok leskelődni.
*Szemeit az égre emeli a gondolatra egy futó mosollyal, nehéz ilyen ígéretet adnia.*
- Vagy ha szeretnéd, elmegyek. Akár megmondhatom Darelldnek, hogy nem érzed jól magad, ma inkább pihennél. És akkor holnapig gondolkodhatsz azon, mit szeretnél. Ha esetleg elbizonytalanodtál volna…
//Szállásrendezés//
*Darelld elégedetten látja, hogy Myr hajlani látszik a jó szóra, bár ez nyilván az ő érdeke is, hiszen összeférhetetlenség esetén az ő posztja is ingataggá válhat. Megérti a nő aggályait, és hogy korábbi elutasított próbálkozása után a büszkesége elégedetlenül mocorog, mintha ő attól alulmaradna, hogy békülést kér újra. Egy kicsit viszont megmosolyogja, hogy a megtalálás problémát jelent, de persze érti ő, hogy újoncként nehezebb még az épület használata.*
- Ha kívánja, a találkozó szervezésében segítek, értesítem Lughander urat róla. Kettesben megfelel, vagy szeretnének egy semleges felet, aki segít elkezdeni a beszélgetést?
*Miután a létrával és a függöny leszedésével végez, az ablak lemosását nem várja már végig, de még elérhetik Myr szavai, mielőtt távozik.*
- Zammiria kisasszonnyal eljöttek a mosoda előtt, és beláthattak, mikor erre jöttek. Nem említette?
*Ahogy a főnökasszonyt ismeri, ilyesmire szokott figyelni, de persze nem az ő dolga körbevezetni az újoncokat, lehet, hogy nem került szóba.*
- Ha kívánja, elkísérem, de mindig akad valaki, aki útbaigazíthatja. A lépcsőn leérve balra kell fordulni, a folyosó jobboldalán az első lehetőség lesz. A második a konyha. Ha továbbmegy egyenesen, befordul a folyosó, majd az irodák és a kellékszobák mellett kivezet a fogadótérbe, ahonnan érkeztek. Van már saját szobájuk, ugye?
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-24 21:43:10
Üzenet elküldve: 2020-04-24 21:43:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Szállásrendezés//
*Myr tudja, hogy Darelldnek igaza van a konfliktussal kapcsolatban. ~Vajon most hol lehet Paranvyr? Talán jobb lenne minél előbb megejteni ezt a békülést.~ Szeme a felmosóra vándorol. Nem a tiszteletlenség jele ez, s nem is azt akarja kifejezni ezzel, hogy Darelld mondanivalója untatja. Szó sincs ilyesmiről, hiszen a férfi éppen most hallgat el. Pusztán kicsit eltűnődik.*
- Igen, ezzel tisztában vagyok.* Mondja visszanézve Darelldhez, s talán kicsit sokáig hallgatott, mielőtt megszólalt.*
- De fogalmam sincs, hogy hol kezdjem. Mert úgy érzem, hogy nekem kellene kezdeményeznem még egyszer, talán kicsit egyértelműbben. ~És utoljára, valószínűleg. Ha nem hajlik a békére, akkor nem tudok mit kezdeni vele.~ Csak nem tudom, hol fogom megtalálni Paranvyrt a munka után.
*Tulajdonképpen megkönnyebbülést érez, hisz megszabadul egy olyan tehertől, ami már kicsit nyomta a szívét. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a teher egy része még mindig ott van, de bízik abban, hogy a Paranvyrral való békülés majd teljesen megkönnyíti lelkét. Ezek után a munkára terelődik a szó. A dicséret hallatán kicsit elpirul.*
- Köszönöm, igyekeztem.* Feleli kissé kurtán. Hirtelen nem is tudja, mit mondhatna még.*
- Igen, éppen azon gondolkoztam, hogy miként tudnám letakarítani az ablakot, mielőtt megkeresett.* Mosolyog hozzá, s rögtön indul is tiszta vízért és kendőért. Mire visszatér, a létra már az ablak alatt áll a falnak támasztva, s Darelld ügyköd a függöny eltávolításával. A pihenésre vonatkozó utalását örömmel hallja, mert már kezd korogni a gyomra. Viszont - fene tudja, miért kicsit furcsának, tárgyilagosnak érzi Darelld modorát. ~Majd hozzászokom.~ S amint a férfi végez a függöny leszedésével, Myr kapaszkodik fel a létrára, hogy nekilásson az ablak megtisztításának. ~Azt a mindenit, milyen szép tiszta.~ Gondolata természetesen szarkasztikus, de nem gond számára a takarítása. Kell azért némi idő, mire sikerül eltávolítania a lerakódott port. S amint végez, a jobb - azaz hogy tisztább napokat látott függönyt kézbe fogva indul a mosoda irányába. ~De várjunk. Hol a mosoda?~ Ha Darelld még a közelben van, meg is kérdezi:*
- Ne haragudjon, a mosodát hol találom?
*Myr tudja, hogy Darelldnek igaza van a konfliktussal kapcsolatban. ~Vajon most hol lehet Paranvyr? Talán jobb lenne minél előbb megejteni ezt a békülést.~ Szeme a felmosóra vándorol. Nem a tiszteletlenség jele ez, s nem is azt akarja kifejezni ezzel, hogy Darelld mondanivalója untatja. Szó sincs ilyesmiről, hiszen a férfi éppen most hallgat el. Pusztán kicsit eltűnődik.*
- Igen, ezzel tisztában vagyok.* Mondja visszanézve Darelldhez, s talán kicsit sokáig hallgatott, mielőtt megszólalt.*
- De fogalmam sincs, hogy hol kezdjem. Mert úgy érzem, hogy nekem kellene kezdeményeznem még egyszer, talán kicsit egyértelműbben. ~És utoljára, valószínűleg. Ha nem hajlik a békére, akkor nem tudok mit kezdeni vele.~ Csak nem tudom, hol fogom megtalálni Paranvyrt a munka után.
*Tulajdonképpen megkönnyebbülést érez, hisz megszabadul egy olyan tehertől, ami már kicsit nyomta a szívét. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a teher egy része még mindig ott van, de bízik abban, hogy a Paranvyrral való békülés majd teljesen megkönnyíti lelkét. Ezek után a munkára terelődik a szó. A dicséret hallatán kicsit elpirul.*
- Köszönöm, igyekeztem.* Feleli kissé kurtán. Hirtelen nem is tudja, mit mondhatna még.*
- Igen, éppen azon gondolkoztam, hogy miként tudnám letakarítani az ablakot, mielőtt megkeresett.* Mosolyog hozzá, s rögtön indul is tiszta vízért és kendőért. Mire visszatér, a létra már az ablak alatt áll a falnak támasztva, s Darelld ügyköd a függöny eltávolításával. A pihenésre vonatkozó utalását örömmel hallja, mert már kezd korogni a gyomra. Viszont - fene tudja, miért kicsit furcsának, tárgyilagosnak érzi Darelld modorát. ~Majd hozzászokom.~ S amint a férfi végez a függöny leszedésével, Myr kapaszkodik fel a létrára, hogy nekilásson az ablak megtisztításának. ~Azt a mindenit, milyen szép tiszta.~ Gondolata természetesen szarkasztikus, de nem gond számára a takarítása. Kell azért némi idő, mire sikerül eltávolítania a lerakódott port. S amint végez, a jobb - azaz hogy tisztább napokat látott függönyt kézbe fogva indul a mosoda irányába. ~De várjunk. Hol a mosoda?~ Ha Darelld még a közelben van, meg is kérdezi:*
- Ne haragudjon, a mosodát hol találom?
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-04-24 20:53:51
Üzenet elküldve: 2020-04-24 20:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
* Megszégyenülve érzi magát, hogy felfedte a legszégyelltebb pontját, és még csak rá se néztek vagy rögtön elfordultak tőle. Csalódott, lassú tettlegességgel borítja újból tarkóját a fényes szálakkal. Noha a könnyei lassan megszáradnak az arca peremén, mégis a kedve a semmibe vész. Igazából nem is érez semmit, mintha lebegne egy nem létező helyszínen. A fiú első szavaira, csak bólint aztán a fürdő említésére mégiscsak felkapja a fejét. ~Most már igazán jól esne, de előtte csak nem vetkőzhetek le, ha pár szótól azt hitte az ágyamba tervezem csábítani. ~ elmélkedik a fájdalmas kétségei között, aztán úgy dönt inkább megkérdezi a dolgok miértjét. *
- Ezt pontosan, hogy érted? Mire célzol? *Pillant a falnál toporgóra, aztán csak nem bírja ki, hogy ne jegyezze meg. *
- Ne akarj kopasz lenni! Ha piszkálod a hajadat, a hajhagymáid fogják bánni és férfi korodra nem marad egy árva mag se! Nem hiszek abban, hogy a világon több a rendes személy, mint a gonosz. Inkább ez az egész egy szerepjáték. *fanyalodik el közben, már maga se tudja mi történt az előbbi Amazzal, csak annyit tud ez nem az akit látni akar a tó tükrében. *
- Akkor pontosan ki is vagy? A megállapodás teljesen más. A legtöbb egyéjszakás kaland is egy randevúval kezdődik, és nem, nem azt mondom, hogy egyéjszakás kalandra vágyom. Azt hiszem az érzelemmentes akciókból lesz bőven itt részem. Legalább nem fogok senkit megkedvelni, így megvédem magamat. Igazából ez is volt a cél. *gyűrögeti a kezével az ágynemű anyagát, és egyszerűen nem tudja mit tegyen. *
- Úgy érzem magam, mint egy sírban. Pusztán itt több a levegő. *A pacskolás hatására rögvest Norr kezei után nyúl és finoman megcirógatja azt, ha teheti aztán, mint akit éget elkapja a vékony kacsóját. *
- Ne haragudj! Berögződés.
* Megszégyenülve érzi magát, hogy felfedte a legszégyelltebb pontját, és még csak rá se néztek vagy rögtön elfordultak tőle. Csalódott, lassú tettlegességgel borítja újból tarkóját a fényes szálakkal. Noha a könnyei lassan megszáradnak az arca peremén, mégis a kedve a semmibe vész. Igazából nem is érez semmit, mintha lebegne egy nem létező helyszínen. A fiú első szavaira, csak bólint aztán a fürdő említésére mégiscsak felkapja a fejét. ~Most már igazán jól esne, de előtte csak nem vetkőzhetek le, ha pár szótól azt hitte az ágyamba tervezem csábítani. ~ elmélkedik a fájdalmas kétségei között, aztán úgy dönt inkább megkérdezi a dolgok miértjét. *
- Ezt pontosan, hogy érted? Mire célzol? *Pillant a falnál toporgóra, aztán csak nem bírja ki, hogy ne jegyezze meg. *
- Ne akarj kopasz lenni! Ha piszkálod a hajadat, a hajhagymáid fogják bánni és férfi korodra nem marad egy árva mag se! Nem hiszek abban, hogy a világon több a rendes személy, mint a gonosz. Inkább ez az egész egy szerepjáték. *fanyalodik el közben, már maga se tudja mi történt az előbbi Amazzal, csak annyit tud ez nem az akit látni akar a tó tükrében. *
- Akkor pontosan ki is vagy? A megállapodás teljesen más. A legtöbb egyéjszakás kaland is egy randevúval kezdődik, és nem, nem azt mondom, hogy egyéjszakás kalandra vágyom. Azt hiszem az érzelemmentes akciókból lesz bőven itt részem. Legalább nem fogok senkit megkedvelni, így megvédem magamat. Igazából ez is volt a cél. *gyűrögeti a kezével az ágynemű anyagát, és egyszerűen nem tudja mit tegyen. *
- Úgy érzem magam, mint egy sírban. Pusztán itt több a levegő. *A pacskolás hatására rögvest Norr kezei után nyúl és finoman megcirógatja azt, ha teheti aztán, mint akit éget elkapja a vékony kacsóját. *
- Ne haragudj! Berögződés.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996