*Becsapódik mögötte az ajtó, de azért nem olyan hangosan és agresszívan, hogy felkeltse mások figyelmét a koppanás. Rey pedig már dobálja is le kissé összeizzadt, s a pipák, gyertyák sajátos füstjét és illatát magába szívott ruhadarabokat. Gyorsan összehajtja, zsákba teszi őket, hogy majd elvihessem valamelyik szolgálólány kimosni. Fegyvereit az asztalra helyezi, szép sorban, hogy majd kiválaszthassa a megfelelő darabokat. Új öltözete nem sokban tér el az eddigiektől, talán egy fokkal elegánsabbra sikerül a válogatás. A hosszú, kellően nőies, éjfekete estélyijén egy pillanatra elgondolkodik, de inkább elveti az ötletet. Nem kérdés, biztosan jó benyomást keltene vele, de ha gyorsabb mozgásra, netán kisebb csetepatéra kerülne sor, aligha praktikus darab. Így egy passzos, enyhén csillogó bőrből készült nadrágot húz, térdig erő, fűzős, magasított sarkú csizmával. Felsője egy kissé merészebben dekoltált, V nyakú, fekete pamuting, amelyet gondosan betűr magas derekú bőrnadrágja alá. Derekára egy szélesebb bőröv kerül, aminek a kis zsebeibe gond nélkül belecsúsztathat három dobókést, s még két kisebb dobócsillagot is. Bal oldalára pedig a leglátványosabb fegyverét, a szépen faragott csont tőrét akasztja. Haját most kiengedi, hagyja, hadd verdesse szabadon hátát a hófehér hajzuhatag. Magára ölt még egy hosszú, derékban szűkített, kifejezetten elegáns és nőies szabású, fekete, csuklyás kabátot, amely hátulján érdekes, leginkább a furcsa tetoválásaihoz hasonlítható, ezüsttel hímzett minták tekeregnek, majd elvékonyodva beleolvadnak az anyag sötétjébe. S mikor elégedetten nyugtázza, hogy alkalomhoz és munkájához illően néz ki, elindul. Rendor bizonyára már várja odalent.*