Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-26 13:45:20
Üzenet elküldve: 2019-12-26 13:45:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//Sikeres Gyorsaság próba//
*A kérdés kezdi zavarni a félvért, így Vyl végre összeszedi magát és átsuhan az ajtó kicsiny résén át, majd nekitámaszkodva annak, elzárja a menekülési útvonalat Wrexan előtt. Gunyoros mosoly kúszik arcára.*
-Pompás! Végre beszélgethetünk, rendesen. *Egyéb tervei is vannak, de jelenleg csak eddig jut. Nem kockáztatja a játékát azért, hogy trükközzön a fiúcska előtt.*
-Miből gondolod te azt, hogy boszorkány vagyok? *Szegez egy kérdést a másikhoz, a hozzá intézettre pedig egyszerűen válaszol.*
-Kiszórakozni magamat egy megszeppent fiúcskán, egészen addig, míg nem engedi meg, hogy segítsek neki, határozottá válni a nőkkel szemben. Lanával már felajánlottuk neked ezt a szobában. Emlékszel? *Néz kérdően szürkészöld szemeivel az emberre. Kíváncsi, mit reagál az őszinteségre.*
//Sikeres Gyorsaság próba//
*A kérdés kezdi zavarni a félvért, így Vyl végre összeszedi magát és átsuhan az ajtó kicsiny résén át, majd nekitámaszkodva annak, elzárja a menekülési útvonalat Wrexan előtt. Gunyoros mosoly kúszik arcára.*
-Pompás! Végre beszélgethetünk, rendesen. *Egyéb tervei is vannak, de jelenleg csak eddig jut. Nem kockáztatja a játékát azért, hogy trükközzön a fiúcska előtt.*
-Miből gondolod te azt, hogy boszorkány vagyok? *Szegez egy kérdést a másikhoz, a hozzá intézettre pedig egyszerűen válaszol.*
-Kiszórakozni magamat egy megszeppent fiúcskán, egészen addig, míg nem engedi meg, hogy segítsek neki, határozottá válni a nőkkel szemben. Lanával már felajánlottuk neked ezt a szobában. Emlékszel? *Néz kérdően szürkészöld szemeivel az emberre. Kíváncsi, mit reagál az őszinteségre.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:16:03
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//Sikertelen Gyorsaság próba//
* A zene hatása hirtelen elmúlik és Wrexan bambán mered maga elé. Egy pillanat kell neki azért, hogy rájöjjön bizony őt most csőbe húzták. A másik veszedelmes tempóban indul meg felé, de megbotlik amiért ez a gyorsasága megtörik. Sajnos a mi Wrexanunknak se sikerül nagy hirtelen reagálnia, ezért későn kap csak észbe. Azért igyekszik megakadályozni a nőt a tervében, hogy bejusson hozzá. Ez már csak a gyorsaságán fog múlni. Egy bizonyossá vált neki. A dal ideje alatt nem kell félnie, mert amint kiderült Vyl se volt képes semmit se csinálni. Ha tudod volna valamit, akkor már rég a kezei között lenne. Cassynek csak igaza volt ebben is. Mozgás közben felteszi az újabb kérdését is.*
- Mit akarsz te tőlem?* Egyszerű kérdés. Gondolkodnia se kellet rajta, csak úgy kiszaladt a száján. Talán erre már kielégítő választ kap.*
//Sikertelen Gyorsaság próba//
* A zene hatása hirtelen elmúlik és Wrexan bambán mered maga elé. Egy pillanat kell neki azért, hogy rájöjjön bizony őt most csőbe húzták. A másik veszedelmes tempóban indul meg felé, de megbotlik amiért ez a gyorsasága megtörik. Sajnos a mi Wrexanunknak se sikerül nagy hirtelen reagálnia, ezért későn kap csak észbe. Azért igyekszik megakadályozni a nőt a tervében, hogy bejusson hozzá. Ez már csak a gyorsaságán fog múlni. Egy bizonyossá vált neki. A dal ideje alatt nem kell félnie, mert amint kiderült Vyl se volt képes semmit se csinálni. Ha tudod volna valamit, akkor már rég a kezei között lenne. Cassynek csak igaza volt ebben is. Mozgás közben felteszi az újabb kérdését is.*
- Mit akarsz te tőlem?* Egyszerű kérdés. Gondolkodnia se kellet rajta, csak úgy kiszaladt a száján. Talán erre már kielégítő választ kap.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-24 20:49:51
Üzenet elküldve: 2019-12-24 20:49:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//Sikertelen Gyorsaság próba//
*Hatásos az előadás, ez nem kétséges. Vyl arcára halovány mosoly kúszik, szemei csillogni kezdenek. ~ Megvagy! ~ Gondolja. Agyalnia kell, amíg a másik a zene hatása alatt van, át kell gondolnia az elkövetkezőket. A cél mindenféleképpen a fiú megszerzése, bármi áron. Ez eddig teljesülni látszik, semmi gond nincsen vele, de fogalma sincs, miként fog reagálni, ha befejezte az éneklést. Vyl azért megpróbál cselekedni, s mire összeszedi magát, elhallgat, a hatás megszűnik. Szokásos gyorsaságával indul neki az ajtónak, de megbotlik a magassarkújában, ami miatt, ha baja nem is történik, egyensúly érzéke miatt, de időt veszít. ~ A francba! ~ Azért próbálja még elkapni a másikat, vagy legalábbis bejutni elé a bokszba. Nem olyan elegáns érkezés, mint gondolta volna, de jelenleg a célnak megfelel. A lényeg az, hogy Wrexan bent maradjon az ajtón belül, ő pedig ugyanúgy, csupán elé kerülhessen. A fiú fürgeségén múlik most minden.*
//Sikertelen Gyorsaság próba//
*Hatásos az előadás, ez nem kétséges. Vyl arcára halovány mosoly kúszik, szemei csillogni kezdenek. ~ Megvagy! ~ Gondolja. Agyalnia kell, amíg a másik a zene hatása alatt van, át kell gondolnia az elkövetkezőket. A cél mindenféleképpen a fiú megszerzése, bármi áron. Ez eddig teljesülni látszik, semmi gond nincsen vele, de fogalma sincs, miként fog reagálni, ha befejezte az éneklést. Vyl azért megpróbál cselekedni, s mire összeszedi magát, elhallgat, a hatás megszűnik. Szokásos gyorsaságával indul neki az ajtónak, de megbotlik a magassarkújában, ami miatt, ha baja nem is történik, egyensúly érzéke miatt, de időt veszít. ~ A francba! ~ Azért próbálja még elkapni a másikat, vagy legalábbis bejutni elé a bokszba. Nem olyan elegáns érkezés, mint gondolta volna, de jelenleg a célnak megfelel. A lényeg az, hogy Wrexan bent maradjon az ajtón belül, ő pedig ugyanúgy, csupán elé kerülhessen. A fiú fürgeségén múlik most minden.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-24 20:33:58
Üzenet elküldve: 2019-12-24 20:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
* Borzasztó ez nőszemély. Úgy szalad utána, mint a farkas a préda után. Talán csak a magassarkú miatt nem éri utol. Szerencsére még időben magára zárja az ajtót. A korongok szerint nem boszorkány és még a kérdésére se add pontos választ. Sajnos az éneklést már csak későn veszi észre. Elindul ugyan a keze, hogy bedugja vele a fülét, de már nem ér oda. Erőtlenül hullanak vissza. Az ének hatására újra ott van a tenger előtt, mint azon az éjjelen, mikor a kikötőbe érkezett. A holdak ezüstös fényt árasztanak és tenger lágyan duruzsol. Olyan békésnek tűnik most minden. Már nem fél a boszorkánytól sem. Csak bűvölten mered maga elé, miközben az énekszó körül lengi. A védő medál meg persze rezzenéstelenül lóg a nyakában. A fiú mégis szerencsésnek mondhatja magát, mert azért a derékig érő boksz ajtó még mindig köztük áll. Az meg, hogy kinyílik-e az még nem olyan biztos. Egyelőre a Wrexan nem tud tenni semmit, sőt inkább nem is akar.*
* Borzasztó ez nőszemély. Úgy szalad utána, mint a farkas a préda után. Talán csak a magassarkú miatt nem éri utol. Szerencsére még időben magára zárja az ajtót. A korongok szerint nem boszorkány és még a kérdésére se add pontos választ. Sajnos az éneklést már csak későn veszi észre. Elindul ugyan a keze, hogy bedugja vele a fülét, de már nem ér oda. Erőtlenül hullanak vissza. Az ének hatására újra ott van a tenger előtt, mint azon az éjjelen, mikor a kikötőbe érkezett. A holdak ezüstös fényt árasztanak és tenger lágyan duruzsol. Olyan békésnek tűnik most minden. Már nem fél a boszorkánytól sem. Csak bűvölten mered maga elé, miközben az énekszó körül lengi. A védő medál meg persze rezzenéstelenül lóg a nyakában. A fiú mégis szerencsésnek mondhatja magát, mert azért a derékig érő boksz ajtó még mindig köztük áll. Az meg, hogy kinyílik-e az még nem olyan biztos. Egyelőre a Wrexan nem tud tenni semmit, sőt inkább nem is akar.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-24 18:56:11
Üzenet elküldve: 2019-12-24 18:56:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//Wrexan és mindenki egyéb, aki Vyl vágyainak útjába áll//
*Úgy néz ki, a félvér tervei kudarcot vallanak, ám ez nem rosszallást vált ki Vylből, sőt, amit a fiú művel, tökéletesen megmozgatja a boszorka fantáziáját, az elkövetkezőekre. Csicsergő kacaja önkéntelenül is felcsillan, amikor Wrexan mégiscsak úgy dönt, inkább menekülőre fogja. Sellőnk a nyomába ered, a szoknya, lévén, hogy térde fölött végződő, rakott, lenge darab, ráadásul alatta sincs semmi, nem akadályozza a mozgásban, talán még kényelmesebb is, mint azok a nadrágféleségek, amiket magára szokott erőszakolni a legtöbbször. Hiába vannak trükkjei a leánynak, azok a talizmánok, ha egyáltalán igaziak is, nem világíthatnak, Aranyfattyú nem boszorka, legfeljebb bűvkörös, megátalkodott nőszemély. Beéri a fiút és megáll a boksz előtt, Wrexannak persze volt ideje azt rácsukni, így Vyl kirekesztve mosolyog kint. Jól tudja, hogy mit tervez és azt, hogy azt hogyan fogja kivitelezni. Glunszot bizony már reggel meg fogják bűvölni. Selymes, lágy, mégis villás nyelvről csengő hangjával kívánja először jobb belátásra bírni a kormost, persze maga sem vár tőle sikereket.*
-Naaa, Wrexaaan, ne butáskooodj, gyere ki szépeeen! *Azután következik az elkerülhetetlen nevetés, meghallva a kérdéseket.*
-Szerintem döntsd el te magad... *És már következik is az attrakció.*
// Aktív Képesség: Bárdzene //
*Vyl szöveg nélküli, de csábító dallamba kezd, ami a tenger morajlását és az éjszakai holdak fényének szépségeit idézheti fel a félénk fiúban, persze máshogyan is értelmezheti az ezeket. Tökéletesen a másikra koncentrál, kezét a kilincsre helyezi, de nem tervez semmi egyebet sem csinálni, egyelőre nem is tudna, hiszen tökéletesen a csábító muzsikára koncentrál. Most bizony az következik be, amitől a fiú annyira félt, s mivel egyelőre amulettjei is haszontalannak tűnnek, valamint bűbája ellenére Vyl sem banya, így védtelen vele szemben, ha csak nem fogja be időben a füleit, ebben az esetben azonban a félvér le tudja nyomni a kilincset és akár az ajtót is kinyithatja, ha ez a zene felfüggesztésébe is kerülne.*
//Wrexan és mindenki egyéb, aki Vyl vágyainak útjába áll//
*Úgy néz ki, a félvér tervei kudarcot vallanak, ám ez nem rosszallást vált ki Vylből, sőt, amit a fiú művel, tökéletesen megmozgatja a boszorka fantáziáját, az elkövetkezőekre. Csicsergő kacaja önkéntelenül is felcsillan, amikor Wrexan mégiscsak úgy dönt, inkább menekülőre fogja. Sellőnk a nyomába ered, a szoknya, lévén, hogy térde fölött végződő, rakott, lenge darab, ráadásul alatta sincs semmi, nem akadályozza a mozgásban, talán még kényelmesebb is, mint azok a nadrágféleségek, amiket magára szokott erőszakolni a legtöbbször. Hiába vannak trükkjei a leánynak, azok a talizmánok, ha egyáltalán igaziak is, nem világíthatnak, Aranyfattyú nem boszorka, legfeljebb bűvkörös, megátalkodott nőszemély. Beéri a fiút és megáll a boksz előtt, Wrexannak persze volt ideje azt rácsukni, így Vyl kirekesztve mosolyog kint. Jól tudja, hogy mit tervez és azt, hogy azt hogyan fogja kivitelezni. Glunszot bizony már reggel meg fogják bűvölni. Selymes, lágy, mégis villás nyelvről csengő hangjával kívánja először jobb belátásra bírni a kormost, persze maga sem vár tőle sikereket.*
-Naaa, Wrexaaan, ne butáskooodj, gyere ki szépeeen! *Azután következik az elkerülhetetlen nevetés, meghallva a kérdéseket.*
-Szerintem döntsd el te magad... *És már következik is az attrakció.*
// Aktív Képesség: Bárdzene //
*Vyl szöveg nélküli, de csábító dallamba kezd, ami a tenger morajlását és az éjszakai holdak fényének szépségeit idézheti fel a félénk fiúban, persze máshogyan is értelmezheti az ezeket. Tökéletesen a másikra koncentrál, kezét a kilincsre helyezi, de nem tervez semmi egyebet sem csinálni, egyelőre nem is tudna, hiszen tökéletesen a csábító muzsikára koncentrál. Most bizony az következik be, amitől a fiú annyira félt, s mivel egyelőre amulettjei is haszontalannak tűnnek, valamint bűbája ellenére Vyl sem banya, így védtelen vele szemben, ha csak nem fogja be időben a füleit, ebben az esetben azonban a félvér le tudja nyomni a kilincset és akár az ajtót is kinyithatja, ha ez a zene felfüggesztésébe is kerülne.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-24 14:49:46
Üzenet elküldve: 2019-12-24 14:49:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
// Talán Cassy //
* Rey hamar távozik és Cassy is a lóval kezd el foglalkozni. Wrexan is végez a kis munkájával. Úgy tűnik, hogy Vyl sarokba akarja szorítani, de talán most ez egyszer szerencséje van a fiúnak. Most nem a kis szobájukban vannak, hanem egy viszonylag szabadabb közegben. Kétségbeesetten néz körbe, valami alternatíva után. Végül egy remek ötlete támad. Bemenekül az egyik üres lóbokszba. Az ajtót pedig belülről bezárja. Így a nő nem tudja megszorítani és még beszélni is tud majd vele. A legjobb az egészben, hogy még el se tudja kapni miközben bemenekül, mert a kopogós cipőben és a szoknyában a futás nem lehet túl egyszerű. Most teljes biztonságban érzi magát, azt leszámítva, hogy kimenni nem tud, mert az egyetlen út a nőn keresztül vezet. Bár ebbe még nem gondolt bele. Ha a bokszhoz ér a boszorka, mert biztos benne, hogy ide fog jönni hozzá, akkor majd felteszi a kérdéseit.*
- Mi vagy te? Boszorkány? Démon? Vagy valamilyen más teremtmény? És nem próbálkozz semmilyen ördögi praktikával, mert hatástalan. Ez az amulett megvéd tőlük.~ Remélem.~ * Bök rá a nyakában függő talizmánra. Jól emlékszik még arra, amikor Khult megbűvölte, de mostanra már tudja, hogy ez ki lehet védeni ha befogja a fülét. Bár kérdéses, hogy lenne rá ideje. Na meg ha lenne is, akkor a másik kitudná nyitni az ajtót, amíg ő a fülét védi. Reméli, hogy ilyesmire nem kerül sor. Vagy ha mégis a talizmán megvédi. Időközben előkaparja megint a arany korongos talizmánt is. Fénymentes részen vizsgálja , hátha a másik közelsége előhozza belőle a varázst. Semmit nem lát rajta. Még csak egy csillanást se. Kezd bizonytalan lenni. A lányok is azt mondták, hogy teljesen átlagos. A talizmán se mutat semmit. Bár a lányos tévedhetnek és a talizmán is lehet csak átverés. Az utóbbi helyzet igencsak kellemetlen lenne, mert elég sokat fizetett értük. Elégé össze van zavarodva most szegény fiú és erre még a kapott válaszok is tetézni fogják. Cassy valahol a közelben lehet így akár fültanúja is lehet az elhangzott eseményeknek.*
// Talán Cassy //
* Rey hamar távozik és Cassy is a lóval kezd el foglalkozni. Wrexan is végez a kis munkájával. Úgy tűnik, hogy Vyl sarokba akarja szorítani, de talán most ez egyszer szerencséje van a fiúnak. Most nem a kis szobájukban vannak, hanem egy viszonylag szabadabb közegben. Kétségbeesetten néz körbe, valami alternatíva után. Végül egy remek ötlete támad. Bemenekül az egyik üres lóbokszba. Az ajtót pedig belülről bezárja. Így a nő nem tudja megszorítani és még beszélni is tud majd vele. A legjobb az egészben, hogy még el se tudja kapni miközben bemenekül, mert a kopogós cipőben és a szoknyában a futás nem lehet túl egyszerű. Most teljes biztonságban érzi magát, azt leszámítva, hogy kimenni nem tud, mert az egyetlen út a nőn keresztül vezet. Bár ebbe még nem gondolt bele. Ha a bokszhoz ér a boszorka, mert biztos benne, hogy ide fog jönni hozzá, akkor majd felteszi a kérdéseit.*
- Mi vagy te? Boszorkány? Démon? Vagy valamilyen más teremtmény? És nem próbálkozz semmilyen ördögi praktikával, mert hatástalan. Ez az amulett megvéd tőlük.~ Remélem.~ * Bök rá a nyakában függő talizmánra. Jól emlékszik még arra, amikor Khult megbűvölte, de mostanra már tudja, hogy ez ki lehet védeni ha befogja a fülét. Bár kérdéses, hogy lenne rá ideje. Na meg ha lenne is, akkor a másik kitudná nyitni az ajtót, amíg ő a fülét védi. Reméli, hogy ilyesmire nem kerül sor. Vagy ha mégis a talizmán megvédi. Időközben előkaparja megint a arany korongos talizmánt is. Fénymentes részen vizsgálja , hátha a másik közelsége előhozza belőle a varázst. Semmit nem lát rajta. Még csak egy csillanást se. Kezd bizonytalan lenni. A lányok is azt mondták, hogy teljesen átlagos. A talizmán se mutat semmit. Bár a lányos tévedhetnek és a talizmán is lehet csak átverés. Az utóbbi helyzet igencsak kellemetlen lenne, mert elég sokat fizetett értük. Elégé össze van zavarodva most szegény fiú és erre még a kapott válaszok is tetézni fogják. Cassy valahol a közelben lehet így akár fültanúja is lehet az elhangzott eseményeknek.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-23 22:41:42
Üzenet elküldve: 2019-12-23 22:41:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Cassy édeskés mosolya fogadja és megint eszébe jut, hogy miért lehet az, ami miatt annyira kedveli legbelül a pultoslányt, annak ellenére, ha összesen két szót váltottak. De el is fordítja tekintetét a hosszúéletűről és Rey is csupán egy bólintást kap.*
-Itt minden rendben volt. Igazán... fordulatos nap volt a tegnapi. Jól esne ma egy kissé... pihentetőbb, szórakoztatóbb időtöltés. *Tekintete lassacskán a fiúra csúszik, szemei egyenesen merednek, a mosollyal kontrasztot alkotva. Az élő pajzs felállásán pedig csak magában kuncog. ~ Jaj, te bolond kisfiú! Még mindig? ~ De nincs mit tenni, ráadásul Vyl is kifejezetten élvezi a felállást, ha pedig tudna arról, hogy a Glunsz nyakában függő fogas holmi az ő távol tartására szolgál. Megakad rajta a szeme, mielőtt elhangzik a mondat, mely olyan hatással van a félvérre, akárcsak cápáknál a friss vér illata. A közelítésre pedig lassacskán az ő magassarkúinak koppanása válaszol.*
-Rendben. Beszélgessünk. *Ezek után a szoknya igencsak jó választásnak tűnt. Vyl, amennyiben teheti, teljesen kizárja kettejük között a teret. Szemei a fiúcska íriszei előtt állnak meg ebben az esetben, ajkaikat egy lehelet választaná el. Természetesen a szürkészöld tekintet megállás nélkül kutatja a másikét, mindenféleképpen. Kezei pedig lassacskán elindulnak a vállakra. Masszírozó mozdulatokat tesznek, ha a kiszemelt hagyja magát, miközben a "boszorkány" beszélni kezd és arcára újra kiül a mosoly. Jól tudja már, mit tervez, mi az, ami meghökkenti, kellemetlen helyzetbe hozza a másikat.*
-De valami mást is csinálhatnánk. Akár... *Kezei lassacskán a mellkasra csúsznának, balja babrálna a foggal is.* akár az ágyamban. Felesleges a locsogás, ha a mondandódat *Szavai halkabbak lesznek, s a fiú fülébe súgja őket.* máshogyan is ki tudod fejezni. Mi lenne, ha gyorsan elhadarnád, amit szeretnél, én meg bemutatnám, amit én kívánok. Korrekt ajánlatnak tartom. *Persze ez csak arra szolgál, hogy összezavarja Wrexant. Másfajta gondolatok is kavarognak benne, de egyelőre még azokkal nem kínozza meg szerencsétlent. Előbb reagáljon erre.*
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Cassy édeskés mosolya fogadja és megint eszébe jut, hogy miért lehet az, ami miatt annyira kedveli legbelül a pultoslányt, annak ellenére, ha összesen két szót váltottak. De el is fordítja tekintetét a hosszúéletűről és Rey is csupán egy bólintást kap.*
-Itt minden rendben volt. Igazán... fordulatos nap volt a tegnapi. Jól esne ma egy kissé... pihentetőbb, szórakoztatóbb időtöltés. *Tekintete lassacskán a fiúra csúszik, szemei egyenesen merednek, a mosollyal kontrasztot alkotva. Az élő pajzs felállásán pedig csak magában kuncog. ~ Jaj, te bolond kisfiú! Még mindig? ~ De nincs mit tenni, ráadásul Vyl is kifejezetten élvezi a felállást, ha pedig tudna arról, hogy a Glunsz nyakában függő fogas holmi az ő távol tartására szolgál. Megakad rajta a szeme, mielőtt elhangzik a mondat, mely olyan hatással van a félvérre, akárcsak cápáknál a friss vér illata. A közelítésre pedig lassacskán az ő magassarkúinak koppanása válaszol.*
-Rendben. Beszélgessünk. *Ezek után a szoknya igencsak jó választásnak tűnt. Vyl, amennyiben teheti, teljesen kizárja kettejük között a teret. Szemei a fiúcska íriszei előtt állnak meg ebben az esetben, ajkaikat egy lehelet választaná el. Természetesen a szürkészöld tekintet megállás nélkül kutatja a másikét, mindenféleképpen. Kezei pedig lassacskán elindulnak a vállakra. Masszírozó mozdulatokat tesznek, ha a kiszemelt hagyja magát, miközben a "boszorkány" beszélni kezd és arcára újra kiül a mosoly. Jól tudja már, mit tervez, mi az, ami meghökkenti, kellemetlen helyzetbe hozza a másikat.*
-De valami mást is csinálhatnánk. Akár... *Kezei lassacskán a mellkasra csúsznának, balja babrálna a foggal is.* akár az ágyamban. Felesleges a locsogás, ha a mondandódat *Szavai halkabbak lesznek, s a fiú fülébe súgja őket.* máshogyan is ki tudod fejezni. Mi lenne, ha gyorsan elhadarnád, amit szeretnél, én meg bemutatnám, amit én kívánok. Korrekt ajánlatnak tartom. *Persze ez csak arra szolgál, hogy összezavarja Wrexant. Másfajta gondolatok is kavarognak benne, de egyelőre még azokkal nem kínozza meg szerencsétlent. Előbb reagáljon erre.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-23 22:00:13
Üzenet elküldve: 2019-12-23 22:00:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
//Vyl a boszorka//
- Oh. Nos, rendben.
*Visszaszáll hát rá a névadás feladata, a rettegett fehérszemély pedig elébük jön. Cassy boldog mosollyal fordul felé, immár táskájával a vállán, amit a figyelmes, és a munkában elmerült Wrexantól hálásan elfogadott nemrég.*
- Szervusz, Vyliassa! Artheniorból jöttünk, be kellett szereznünk néhány dolgot a Sellőház számára. Kedves tőled, hogy felajánlod a segítséged, de szerintem megoldjuk. Itt minden rendben?
*Rey távozási szándékát se hagyja figyelmen kívül, s mivel Wrexan helyette is beszélt már a pakolás ügyében, neki már csak a köszönetnyilvánítás és a búcsú marad. Elkerüli a figyelmét, hogy közben élő pajzsnak használják. Hálás, szerény mosollyal fordul a mélységi felé.*
- Rey, mi köszönjük, hogy vigyáztál ránk, és még körbe is vezettél a városban. Pihenj jól!
*Szíve szerint megsimogatná a karját, de a gesztus valószínűleg csak számára lenne természetes.*
- Norut pedig szeretettel üdvözöljük nálunk.
*Van még egy, pontosabban két dolga mindenképp, s mindkettő a lóval kapcsolatos, ezért amint magára marad, odalép hozzá. Előhúzza a megmaradt almát és némi cirógatás kíséretében megeteti.*
- Köszönjük szépen, hogy ilyen jól viselted magad ezen a hosszú és fárasztó úton. Milyen nevet szeretnél?
*A színe igen jellegzetes halványsárga.*
- Mint a citromhab...
*Morfondíroz magában, majd elkuncogja magát.*
- Ehhez mit szólsz, kincsem?
*Megüti közben a fülét Vyl és Wrexan beszélgetése, s hogy a fiú kettesben szeretne beszélgetni.*
- Oh... akkor én nem is zavarok tovább...
*Eszébe jut, hogy a fiú mit vásárolt, s miféle feszültség húzódhat itt, egy köhintéssel és torokköszörüléssel elnyomja kuncogását.*
- Köszönöm a kíséretet, Wrexan.
*Mosolyog a fiúra, najd Vylre, ha felé fordulna, majd megveregeti Citromhab nyakát, végül távozóra fogja.*
//Vyl a boszorka//
- Oh. Nos, rendben.
*Visszaszáll hát rá a névadás feladata, a rettegett fehérszemély pedig elébük jön. Cassy boldog mosollyal fordul felé, immár táskájával a vállán, amit a figyelmes, és a munkában elmerült Wrexantól hálásan elfogadott nemrég.*
- Szervusz, Vyliassa! Artheniorból jöttünk, be kellett szereznünk néhány dolgot a Sellőház számára. Kedves tőled, hogy felajánlod a segítséged, de szerintem megoldjuk. Itt minden rendben?
*Rey távozási szándékát se hagyja figyelmen kívül, s mivel Wrexan helyette is beszélt már a pakolás ügyében, neki már csak a köszönetnyilvánítás és a búcsú marad. Elkerüli a figyelmét, hogy közben élő pajzsnak használják. Hálás, szerény mosollyal fordul a mélységi felé.*
- Rey, mi köszönjük, hogy vigyáztál ránk, és még körbe is vezettél a városban. Pihenj jól!
*Szíve szerint megsimogatná a karját, de a gesztus valószínűleg csak számára lenne természetes.*
- Norut pedig szeretettel üdvözöljük nálunk.
*Van még egy, pontosabban két dolga mindenképp, s mindkettő a lóval kapcsolatos, ezért amint magára marad, odalép hozzá. Előhúzza a megmaradt almát és némi cirógatás kíséretében megeteti.*
- Köszönjük szépen, hogy ilyen jól viselted magad ezen a hosszú és fárasztó úton. Milyen nevet szeretnél?
*A színe igen jellegzetes halványsárga.*
- Mint a citromhab...
*Morfondíroz magában, majd elkuncogja magát.*
- Ehhez mit szólsz, kincsem?
*Megüti közben a fülét Vyl és Wrexan beszélgetése, s hogy a fiú kettesben szeretne beszélgetni.*
- Oh... akkor én nem is zavarok tovább...
*Eszébe jut, hogy a fiú mit vásárolt, s miféle feszültség húzódhat itt, egy köhintéssel és torokköszörüléssel elnyomja kuncogását.*
- Köszönöm a kíséretet, Wrexan.
*Mosolyog a fiúra, najd Vylre, ha felé fordulna, majd megveregeti Citromhab nyakát, végül távozóra fogja.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-22 21:27:41
Üzenet elküldve: 2019-12-22 21:27:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
//Vyl a boszorka//
* Cassy szépen megköszöni a segítséget, miközben a Sellő felé haladnak. A kártyázás is tervbe lett véve, szóval probléma egy szál se. Behajt a fiú az istállóba és leparkolja a szekeret. Miközben a jószágot fogja kifelé szóba kerül a név adás is. Rey tartózkodik és Wrexan is úgy dönt, hogy a ló akkor jár a legjobban ha az elf lány ad neki nevet.*
- Azt hiszem neked kéne megválasztani a nevét. Úgyis olyan kreatív vagy ilyen téren.* Közben persze miért is ne megjelenik az a személy akit még a háta közepére se kívánna. Vyl a boszorkány. A fiú észre se veszi először. Úgy meg ijed, mikor meghallja az elnyújtott nevét, hogy Cassy mögé. Persze hamar kapcsol, hogy ez nem túl férfias viselkedésre vall. Na meg az is előtör amiről az úton beszéltek.*
- Szia!* Köszön neki oda és kihasználja a lehetőséget, hogy a másik kettő lánynak nincs dolga. ~ Talán lekötik egy kis időre.~ Hamar folytatja a munkáját, ami abból áll, hogy lepakolja a szekeret. Most nem érzi olyan védtelennek magát, mert egy nála vannak a medálok és a lányok is a közelbe vannak még.*
- Nem kell segítened lepakolom én ezt egyedül is. Azért köszi a felajánlást.* Le is égne a képéről a bőr ha egy nőnek kéne segíteni a nehéz dolgok cipelésében. Persze a mélységiek szívósak és ki is nézni Reyből, hogy lazán elvinné azt a pár zsákot. Nem sok dolog van ezért talán túl hamar is végez vele. Ha már a szekéren van, akkor leadja Cassy táskáját is, ha még nem vette volna le. Munka közben pörög az agya a boszorkánnyal kapcsolatban is. A fél szemét mindig rajta tartja. Úgy határoz, hogy addig teszteli a medálokat, amíg a többiek a közelben vannak. A munka végeztével előkotorja a másik ékszert is, de azt már nem akasztja a nyakába. Fogja a zsinórját és úgy közelíti meg a félvért. A fogas nyakláncot pedig jól láthatóan helyezi el a mellkasán. Ez az újdonság akár fel is tűnhet a nőnek. Igazából azt várja, hogy mikor elég közel ér, akkor majd élénken fognak ragyogni a korongocskák. Nagyot csalódik mert a boszorkány észlelője nem tesz ilyet. Még csak tompán se tesz semmit. Végül talán a fiú szeme káprázik vagy csak egy kóbor fénysugárnak tetszik meg az aranyos felület, de mintha egy nagyon gyenge és gyors csillanást vélne felfedezni. ~ Átvert volna az árus? Vagy mégsem lenne boszorkány, ahogy a többiek mondják. A szemem káprázott volna. Biztos, hogy van valami. Hiszen pontban akkor jelent meg mikor érkeztünk. Ez nem lehet a véletlen műve. Talán démon vagy valami más. Vagy csak egy nagyon gyenge boszorka és csak azért volt kicsi csillanás. Annyi eshetőség. Remélem legalább ez a másik megvéd majd a varázs praktikáitól.~ Végül aztán kihúzza magát hirtelen valami nagyon ostobaságot mond.*
- Beszédem van veled négyszemközt.* A kimondott szavak eléggé meglepik, mert elég határozottan szóltak. Ráadásul még a kisasszony szócskát is elhagyta. Na persze rögtön meg is bánja, amit mondott, mert rájön, hogy nem túl jó egyedül maradni ezzel nőszeméllyel. Viszont azt se szerette volna, hogy a másik két nő tanúja legyen egy esetleges csúfos felsülésének. Szükségesnek tartja viszont lerendezni ezt a dolgot Vyllel, vagy legalábbis megpróbálná, addig amíg az önbizalma megvan.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.22 21:28:27
//Vyl a boszorka//
* Cassy szépen megköszöni a segítséget, miközben a Sellő felé haladnak. A kártyázás is tervbe lett véve, szóval probléma egy szál se. Behajt a fiú az istállóba és leparkolja a szekeret. Miközben a jószágot fogja kifelé szóba kerül a név adás is. Rey tartózkodik és Wrexan is úgy dönt, hogy a ló akkor jár a legjobban ha az elf lány ad neki nevet.*
- Azt hiszem neked kéne megválasztani a nevét. Úgyis olyan kreatív vagy ilyen téren.* Közben persze miért is ne megjelenik az a személy akit még a háta közepére se kívánna. Vyl a boszorkány. A fiú észre se veszi először. Úgy meg ijed, mikor meghallja az elnyújtott nevét, hogy Cassy mögé. Persze hamar kapcsol, hogy ez nem túl férfias viselkedésre vall. Na meg az is előtör amiről az úton beszéltek.*
- Szia!* Köszön neki oda és kihasználja a lehetőséget, hogy a másik kettő lánynak nincs dolga. ~ Talán lekötik egy kis időre.~ Hamar folytatja a munkáját, ami abból áll, hogy lepakolja a szekeret. Most nem érzi olyan védtelennek magát, mert egy nála vannak a medálok és a lányok is a közelbe vannak még.*
- Nem kell segítened lepakolom én ezt egyedül is. Azért köszi a felajánlást.* Le is égne a képéről a bőr ha egy nőnek kéne segíteni a nehéz dolgok cipelésében. Persze a mélységiek szívósak és ki is nézni Reyből, hogy lazán elvinné azt a pár zsákot. Nem sok dolog van ezért talán túl hamar is végez vele. Ha már a szekéren van, akkor leadja Cassy táskáját is, ha még nem vette volna le. Munka közben pörög az agya a boszorkánnyal kapcsolatban is. A fél szemét mindig rajta tartja. Úgy határoz, hogy addig teszteli a medálokat, amíg a többiek a közelben vannak. A munka végeztével előkotorja a másik ékszert is, de azt már nem akasztja a nyakába. Fogja a zsinórját és úgy közelíti meg a félvért. A fogas nyakláncot pedig jól láthatóan helyezi el a mellkasán. Ez az újdonság akár fel is tűnhet a nőnek. Igazából azt várja, hogy mikor elég közel ér, akkor majd élénken fognak ragyogni a korongocskák. Nagyot csalódik mert a boszorkány észlelője nem tesz ilyet. Még csak tompán se tesz semmit. Végül talán a fiú szeme káprázik vagy csak egy kóbor fénysugárnak tetszik meg az aranyos felület, de mintha egy nagyon gyenge és gyors csillanást vélne felfedezni. ~ Átvert volna az árus? Vagy mégsem lenne boszorkány, ahogy a többiek mondják. A szemem káprázott volna. Biztos, hogy van valami. Hiszen pontban akkor jelent meg mikor érkeztünk. Ez nem lehet a véletlen műve. Talán démon vagy valami más. Vagy csak egy nagyon gyenge boszorka és csak azért volt kicsi csillanás. Annyi eshetőség. Remélem legalább ez a másik megvéd majd a varázs praktikáitól.~ Végül aztán kihúzza magát hirtelen valami nagyon ostobaságot mond.*
- Beszédem van veled négyszemközt.* A kimondott szavak eléggé meglepik, mert elég határozottan szóltak. Ráadásul még a kisasszony szócskát is elhagyta. Na persze rögtön meg is bánja, amit mondott, mert rájön, hogy nem túl jó egyedül maradni ezzel nőszeméllyel. Viszont azt se szerette volna, hogy a másik két nő tanúja legyen egy esetleges csúfos felsülésének. Szükségesnek tartja viszont lerendezni ezt a dolgot Vyllel, vagy legalábbis megpróbálná, addig amíg az önbizalma megvan.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.22 21:28:27
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-22 20:33:53
Üzenet elküldve: 2019-12-22 20:33:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
//Vyl//
*Hosszú nap áll mögöttük, s üdítően hat a fárasztó utazás után a Sellőház ismerős fehérsége. Bizonyára odabent javában zajlik az élet, hiszen a nap már lenyugvóban van, s ilyenkor a legforgalmasabb ez a hely. Tökéletes szállás és szórakozás a fáradt, pénzes kereskedőknek. Először az istállóhoz mennek, hiszen most már van egy szekér, és egy ló, amit le kell rakni, el kell látni.*
- Mindenképp...
*Válaszol kurtán, de mindenféle gúny vagy irónia nélkül hangjában. De egyelőre nem vágyik többre, mint megmártózni egy forró dézsában, lemosva magáról az utazás porát, na meg levedleni poros gönceit, és ismét teljes pompájában munkába állni az est hátralévő részében.
Közben felbukkan Vyl is, a sokat emlegetett esetleges boszorkány. Rey csak biccent neki, jelezve, hogy észrevette, tudomásul vette jelenlétét. A könnyűvérű leányt úgy látszik, továbbra is a kölyök érdekli, jól lehet azért, mert ő az egyetlen hím a társaságukban. Na most majd kiderül, mennyit is érnek a fiú talizmánjai.*
- Én ma már kivettem a részem a névadásból, most rajtatok a sor.
*Néz vállát megrándítva a többiekre, minél gyorsabb menekülő utat keresve.*
- Ha nem bánjátok, elmennék kicsit rendbe szedni magam.
*S már talán indulna is az ajtó felé, de mielőtt lépne, megtorpan, s újból visszafordul.*
- Persze segítek lepakolni is, amennyiben szükség van még erős kézre.
*Pillant Wrexanra, mert az a gyanúja támad, hogy a fiú feladata lesz első sorban a pakolás. Ha segítségét kéri, kegyesen áll rendelkezésére.*
- És... Köszönöm, hogy elmehettem veletek... Igazán... Élvezetes volt...
*Számára ezek a szavak annyira idegenül hatnak, hogy még értelmesen kimondani is alig bírja, nagy erőfeszítésbe kerül összeszedni gondolatait. De ilyenkor szokás ilyesmiket mondani, vagy nem? Legalábbis eddig azt vette észre, hogy az emberek szeretnek megköszönni mindenféle lényegtelen apróságot egymásnak, és ha az a célja, hogy kellően kiismerje a körülötte lévőket, neki is élnie kell ilyen praktikákkal. A köszönetet inkább Cassynek célozza, hiszen ő kérte fel az útra.*
//Vyl//
*Hosszú nap áll mögöttük, s üdítően hat a fárasztó utazás után a Sellőház ismerős fehérsége. Bizonyára odabent javában zajlik az élet, hiszen a nap már lenyugvóban van, s ilyenkor a legforgalmasabb ez a hely. Tökéletes szállás és szórakozás a fáradt, pénzes kereskedőknek. Először az istállóhoz mennek, hiszen most már van egy szekér, és egy ló, amit le kell rakni, el kell látni.*
- Mindenképp...
*Válaszol kurtán, de mindenféle gúny vagy irónia nélkül hangjában. De egyelőre nem vágyik többre, mint megmártózni egy forró dézsában, lemosva magáról az utazás porát, na meg levedleni poros gönceit, és ismét teljes pompájában munkába állni az est hátralévő részében.
Közben felbukkan Vyl is, a sokat emlegetett esetleges boszorkány. Rey csak biccent neki, jelezve, hogy észrevette, tudomásul vette jelenlétét. A könnyűvérű leányt úgy látszik, továbbra is a kölyök érdekli, jól lehet azért, mert ő az egyetlen hím a társaságukban. Na most majd kiderül, mennyit is érnek a fiú talizmánjai.*
- Én ma már kivettem a részem a névadásból, most rajtatok a sor.
*Néz vállát megrándítva a többiekre, minél gyorsabb menekülő utat keresve.*
- Ha nem bánjátok, elmennék kicsit rendbe szedni magam.
*S már talán indulna is az ajtó felé, de mielőtt lépne, megtorpan, s újból visszafordul.*
- Persze segítek lepakolni is, amennyiben szükség van még erős kézre.
*Pillant Wrexanra, mert az a gyanúja támad, hogy a fiú feladata lesz első sorban a pakolás. Ha segítségét kéri, kegyesen áll rendelkezésére.*
- És... Köszönöm, hogy elmehettem veletek... Igazán... Élvezetes volt...
*Számára ezek a szavak annyira idegenül hatnak, hogy még értelmesen kimondani is alig bírja, nagy erőfeszítésbe kerül összeszedni gondolatait. De ilyenkor szokás ilyesmiket mondani, vagy nem? Legalábbis eddig azt vette észre, hogy az emberek szeretnek megköszönni mindenféle lényegtelen apróságot egymásnak, és ha az a célja, hogy kellően kiismerje a körülötte lévőket, neki is élnie kell ilyen praktikákkal. A köszönetet inkább Cassynek célozza, hiszen ő kérte fel az útra.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-22 12:03:40
Üzenet elküldve: 2019-12-22 12:03:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Visszaérve a Sellőbe//
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Az iroda légköre kellemes hangulatot kölcsönöz a csendes beszélgetésnek, mely kapcsán egyre több fény derül, Dreyia és Maydeleine útjának bizonyos részleteire, jóllehet, talán nem mindenre. Ralas ezt nem veszi észre, vagy nem tulajdonít neki jelentőséget, hisz a szabadság, azért szabadság, hogy az időtöltés is pont olyan legyen, mint amilyennek azt, a pihenők megkívánják. Sejtelmes mosoly ül ki arcára, s békésen váltja tekintetét, mindig a megszólalóra figyelve. Olykor megrándul enyhén a szemöldök, olykor hümment, vagy bólint egyet.*
- Az tiszta sor, Drey! *Nevet fel. A lány jól méri fel a helyzetet, bár azért nem tartja valószínűnek, hogy megkergetné. Kiindulva a korábbi eseményekből, úgy látszik megvannak erre a saját módszerei, bár a mélységi az utolsó, akinek ettől tartania kéne, függetlenül az első néhány konfliktustól. Így csak mosolyog tovább.* Hosszú nap volt. *Szusszan fel a megjegyzésre az alvást illetően, s ismétli meg, mit korábban Zammiriának is elmondott. Szinte mind a négyen különböző útról érkeztek, s lám, az iroda lett a közös nevező, hol az értékelést elvégezhetik. Lágyan ajkához emeli a pohár szélét és néhány cseppel megnedvesíti azokat. Elég volt az ital mára.* Jó, az jó. *Mormogja csendesen.* Ettől függetlenül a fertőtlenítési procedúrát, a fokozott takarítást és ellenőrzést folytatnunk kell a Sellőben. Ez a betegség nem múlik el nyomtalanul. Lappang, megbújik, s a kellő pillanatba lecsaphat. *Gondolkodik, bár megjegyzése inkább csak saját gondolatainak szól. Időközben Zam is a gondolataiba temetkezik. Ha Ralas ismerné ezeket, vagy csak egy pillanatra is bepillantást nyerhetne, vélhetően ölébe vonná és megszorítaná a nőt. Félig kedvességből, félig bosszúsan. Semmi sem kudarc, mit elérnek, s kiváltképp eszébe sem jutna, hogy Zammiriánál alkalmasabb személy volna ezekre a feladatokra. De a gondolatok rejtve maradnak, s meglapulnak egy távoli, poros polcon, adott esetben persze úgyis napvilágra kerülnek. A lány picit elcsendesedik, ezért Ralas arcára pillant. ~ Fáradt ő is... ~ Gondolja hirtelen, majd félszeg mosollyal veszi tudomásul, hogy az est folytatását vélhetően mindketten ismerik már, s nem az, mi elindult, de nem baj. Felsóhajt, majd hátrahajtja fejét, s csak Mady szavaira néz fel ismét.*
- Rátok is fér az alvás Mady, ahogy így elnézve mindannyiónkra. Bár, Zammiriának talán igaza van... innen el kell menni, ha az ember pihenni akar. *Vigyorodik el, s mélyeszti szempárát Zam, kékesen sötétlő tekintetébe, ha ellop egy pillanatot. Kuncog egy kicsit mélyen.* Utána annyit dolgozhatsz, amennyit csak akarsz... el is várom. *Folytatja, s kacsint Madyre, kissé huncutan, persze nem akar ő hajcsárkodni. Ismét elhallgat, Zam részleteket szeretne, melyben természetesen gondolatban támogatja. A maga részéről későbbre is halaszthatná, de megérti a kíváncsiságot, ismeri Zammiriát, minden apró információmorzsát begyűjt, s elemez. Ezért jó abban, amit csinál. Az újak kapcsán, függetlenül Mady válaszától, megtörténik az eligazítás, pontosabban úgyis a gyakorlat dönti el, jelenleg elegendő annyit tudni, hogy vannak, kikkel megismerkedni érdemes. Jóformán ők sem ismerik őket... eltekintve persze Milhen jellegzetes jelétől. Az elég bensőséges információ. A közös est, a korábbiak tükrében valóban alapos megfontolást kíván.*
- Igazad van. *Persze egy biccentés Dreyiának is jr, amiért díjazza ötletét.* Akkor csupán összeülünk, de az ajtó nyitva áll mindenki előtt, látni fogják a kis összejövetelt. Aki szeretne csatlakozik. *Mosolyog Zammiriára. Tanul és fejleszti magát, jó, hogy itt van, ahogyan mindnyájan. Poharát slendrián mód megemelve köszön a távozóknak, egy őszinte biccentéssel, majd, ha a lányok távoznak, ismét ketten burkolóznak Zam irodájának kellemes, tűz festette félhomályába. Ha az asztalon gyertya lángja ég, lágyan, lobogó fénnyel, lassan odahajol és egy óvatos lehelettel elfújja azt.*
- Talán... mi is lefekhetnénk. *Sóhajt fel, majd a poharat az asztalra téve, lassan feláll. Ellenőrzi az ajtót, hogy valóban becsukódott-e, s függetlenül attól, Zammiria mit mond, vagy sem, hirtelen odalépve hozzá zárja karjai közé.*
- Sejtem, hogy neked sem volt egyszerű... *Suttogja.* Ha egy út nem oda visz, amerre szeretnénk, hát találunk mást... sose kételkedj magadban, szerelemem... én sem teszem és ahogy elnézem, mások sem. *Puha ölelésben, csupán a kandalló fénye, mi körbefonja őket, s az ölelés azonnal lazul, ha a lány szabadulni kívánna.*
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Az iroda légköre kellemes hangulatot kölcsönöz a csendes beszélgetésnek, mely kapcsán egyre több fény derül, Dreyia és Maydeleine útjának bizonyos részleteire, jóllehet, talán nem mindenre. Ralas ezt nem veszi észre, vagy nem tulajdonít neki jelentőséget, hisz a szabadság, azért szabadság, hogy az időtöltés is pont olyan legyen, mint amilyennek azt, a pihenők megkívánják. Sejtelmes mosoly ül ki arcára, s békésen váltja tekintetét, mindig a megszólalóra figyelve. Olykor megrándul enyhén a szemöldök, olykor hümment, vagy bólint egyet.*
- Az tiszta sor, Drey! *Nevet fel. A lány jól méri fel a helyzetet, bár azért nem tartja valószínűnek, hogy megkergetné. Kiindulva a korábbi eseményekből, úgy látszik megvannak erre a saját módszerei, bár a mélységi az utolsó, akinek ettől tartania kéne, függetlenül az első néhány konfliktustól. Így csak mosolyog tovább.* Hosszú nap volt. *Szusszan fel a megjegyzésre az alvást illetően, s ismétli meg, mit korábban Zammiriának is elmondott. Szinte mind a négyen különböző útról érkeztek, s lám, az iroda lett a közös nevező, hol az értékelést elvégezhetik. Lágyan ajkához emeli a pohár szélét és néhány cseppel megnedvesíti azokat. Elég volt az ital mára.* Jó, az jó. *Mormogja csendesen.* Ettől függetlenül a fertőtlenítési procedúrát, a fokozott takarítást és ellenőrzést folytatnunk kell a Sellőben. Ez a betegség nem múlik el nyomtalanul. Lappang, megbújik, s a kellő pillanatba lecsaphat. *Gondolkodik, bár megjegyzése inkább csak saját gondolatainak szól. Időközben Zam is a gondolataiba temetkezik. Ha Ralas ismerné ezeket, vagy csak egy pillanatra is bepillantást nyerhetne, vélhetően ölébe vonná és megszorítaná a nőt. Félig kedvességből, félig bosszúsan. Semmi sem kudarc, mit elérnek, s kiváltképp eszébe sem jutna, hogy Zammiriánál alkalmasabb személy volna ezekre a feladatokra. De a gondolatok rejtve maradnak, s meglapulnak egy távoli, poros polcon, adott esetben persze úgyis napvilágra kerülnek. A lány picit elcsendesedik, ezért Ralas arcára pillant. ~ Fáradt ő is... ~ Gondolja hirtelen, majd félszeg mosollyal veszi tudomásul, hogy az est folytatását vélhetően mindketten ismerik már, s nem az, mi elindult, de nem baj. Felsóhajt, majd hátrahajtja fejét, s csak Mady szavaira néz fel ismét.*
- Rátok is fér az alvás Mady, ahogy így elnézve mindannyiónkra. Bár, Zammiriának talán igaza van... innen el kell menni, ha az ember pihenni akar. *Vigyorodik el, s mélyeszti szempárát Zam, kékesen sötétlő tekintetébe, ha ellop egy pillanatot. Kuncog egy kicsit mélyen.* Utána annyit dolgozhatsz, amennyit csak akarsz... el is várom. *Folytatja, s kacsint Madyre, kissé huncutan, persze nem akar ő hajcsárkodni. Ismét elhallgat, Zam részleteket szeretne, melyben természetesen gondolatban támogatja. A maga részéről későbbre is halaszthatná, de megérti a kíváncsiságot, ismeri Zammiriát, minden apró információmorzsát begyűjt, s elemez. Ezért jó abban, amit csinál. Az újak kapcsán, függetlenül Mady válaszától, megtörténik az eligazítás, pontosabban úgyis a gyakorlat dönti el, jelenleg elegendő annyit tudni, hogy vannak, kikkel megismerkedni érdemes. Jóformán ők sem ismerik őket... eltekintve persze Milhen jellegzetes jelétől. Az elég bensőséges információ. A közös est, a korábbiak tükrében valóban alapos megfontolást kíván.*
- Igazad van. *Persze egy biccentés Dreyiának is jr, amiért díjazza ötletét.* Akkor csupán összeülünk, de az ajtó nyitva áll mindenki előtt, látni fogják a kis összejövetelt. Aki szeretne csatlakozik. *Mosolyog Zammiriára. Tanul és fejleszti magát, jó, hogy itt van, ahogyan mindnyájan. Poharát slendrián mód megemelve köszön a távozóknak, egy őszinte biccentéssel, majd, ha a lányok távoznak, ismét ketten burkolóznak Zam irodájának kellemes, tűz festette félhomályába. Ha az asztalon gyertya lángja ég, lágyan, lobogó fénnyel, lassan odahajol és egy óvatos lehelettel elfújja azt.*
- Talán... mi is lefekhetnénk. *Sóhajt fel, majd a poharat az asztalra téve, lassan feláll. Ellenőrzi az ajtót, hogy valóban becsukódott-e, s függetlenül attól, Zammiria mit mond, vagy sem, hirtelen odalépve hozzá zárja karjai közé.*
- Sejtem, hogy neked sem volt egyszerű... *Suttogja.* Ha egy út nem oda visz, amerre szeretnénk, hát találunk mást... sose kételkedj magadban, szerelemem... én sem teszem és ahogy elnézem, mások sem. *Puha ölelésben, csupán a kandalló fénye, mi körbefonja őket, s az ölelés azonnal lazul, ha a lány szabadulni kívánna.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-21 21:13:20
Üzenet elküldve: 2019-12-21 21:13:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Visszaérve a Sellőbe//
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Mindannyian elcsigázottak, Zam a maga részéről betud ezért bizonyos dolgokat ennek. Ralas nagylelkűen emeli fel sugallt elismerésével, de dicséretét nehéz szívvel fogadja a történtek fényében, ami talán éppen emiatt hangzik el. Igyekszik hálásan mosolyogni, bár lelkébe frissen karcolta a kudarc nyomát a Rumos élménye, noha a jelek szerint nagyobb erők állnak a háttérben, amiket itt és most, ahol tartanak - figyelembe véve függetlenségre való törekvésüket is -, nem tudják céljaik irányába hajlítani. Majd ha megerősödnek, tán épp az agresszív politika segítségével fogják megvalósítani, vagy esetleg a világ fordul egyet alattuk. Lehet, hogy az ő módszere túl lágy a kikötő vastörvényeihez.
Ők nagyon is a jövőre vonatkozóan adnak ötletet, nem utólag okoskodnak. Halkan nevet a tharg földön szerzett tapasztalatait előhívva Dreyia szavai nyomán. Volna azért ott valaki, akit egyszer szívesen meglátogatna. Nem lát különösebben kivetnivalót abban, hogy az irodában ücsörögtek ilyen késői órán Ralasszal, hiszen van megbeszélnivalójuk bőven, amire egész nap nem tudtak sort keríteni. Az más dolog, hogy kellemesebb oldalról igyekeztek megközelíteni a feladatot. Dreyia tréfás szurkálódására ezért kérdőn felvonja a szemöldökét, de inkább nem kockáztatja meg, hogy a nő ötleteket mondjon, amire hazudnia kellene, és arról is gyorsan letesz, hogy a tolvaj esetével magyarázkodjon. Inkább sóhajtva, kesernyés mosollyal felel.*
- A jelek szerint egyáltalán nem lenne szabad aludnunk, minden percben történik valami.
*A városról érkező beszámolót feszülten figyeli, végre valaki, aki nem tetteti magát süketnek, amikor kérdezi róla.*
- Köszönöm, Dreyia. Majd sort kerítünk a részletekre is, tudod, hogy mennyire érdekel a város.
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Mady szótlanul várakozik. Eleinte azt gondolja, a tapasztalatait rendezi, és szerényen kivárja, hogy társa miket mond el. Ám sajnos kérdésére semmilyen reakciót nem kap végül. Nem az első eset és nem is az első személy, ezért elhatározza, hogy többet nem megy el mellette szó nélkül. Előbb azért megejt egy nyugodt légvételt, hiszen nem ismeri az okokat, és különben sem akarja bántani a lányt, tényleg kitett magáért, hálás neki, és örül, hogy itt van. Lehet, hogy most csak fáradt, és elfelejtett válaszolni. Vagy talán azt hiszi, hogy az ő gondolatai nem elég értékesek, esetleg már elhangzott minden, amit hozzátehetne. De akkor ennek a jelzése is elegendő lenne, hogy ne érezze úgy, teljesen figyelmen kívül hagyták a kérdését.*
- Mady, te miért nem mondod el, hogy mit gondolsz? Érdekel a véleményed, azért kérdeztelek mindkettőtöket.
*Biztató mosollyal zár. Az italt ezúttal csak udvariasságból fogadja el, és mert nem is tehet mást, de a gesztus kedvéért ő is feláll és nosztalgikus mosolyt ölt.*
- Talán tényleg évekkel ezelőtt volt. És tényleg jó, hogy itt vagytok újra.
*Bólint megerősítésképpen Ralas szavaira. Mady észrevételére is felel.*
- Igen, úgyhogy kérlek, segítsetek ti is az újaknak beilleszkedni és eligazodni nálunk! A felelősrendszert felfüggesztettük, Cassy is más feladatot kapott. Lett egy állandó pultosunk, Carlotteia. Ő régen itt dolgozott, segíthet nektek.
*Ralas felvetését az összejövetelről töprengőn fogadja. A tekintetében mintha azt látná, hogy nem puszta praktikusságból szeretné összehívni a csapatot. Valamiféle csendes büszkeséget és várakozást vél kiolvasni belőle, az övéivel való közös időtöltés vágyát, talán még törődést és szeretetet is. Furcsa egy család lenne az övék, annyi bizonyos, annak minden bonyolultságával együtt. Esze ágában sincs viszont ellenkezni, viszonozza a mosolyt.*
- Legyen úgy, ahogy szeretnéd!
*A múltkori esetből tanulva azért tesz egy javaslatot.*
- Viszont ezúttal dönthetne róla mindenki szabadon, részt akar-e venni rajta. Ha egyetértesz.
*Amint Madyék távozóra fogják, feléjük fordul.*
- Menjetek csak nyugodtan! Köszönünk mindent. Jó éjt!
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Mindannyian elcsigázottak, Zam a maga részéről betud ezért bizonyos dolgokat ennek. Ralas nagylelkűen emeli fel sugallt elismerésével, de dicséretét nehéz szívvel fogadja a történtek fényében, ami talán éppen emiatt hangzik el. Igyekszik hálásan mosolyogni, bár lelkébe frissen karcolta a kudarc nyomát a Rumos élménye, noha a jelek szerint nagyobb erők állnak a háttérben, amiket itt és most, ahol tartanak - figyelembe véve függetlenségre való törekvésüket is -, nem tudják céljaik irányába hajlítani. Majd ha megerősödnek, tán épp az agresszív politika segítségével fogják megvalósítani, vagy esetleg a világ fordul egyet alattuk. Lehet, hogy az ő módszere túl lágy a kikötő vastörvényeihez.
Ők nagyon is a jövőre vonatkozóan adnak ötletet, nem utólag okoskodnak. Halkan nevet a tharg földön szerzett tapasztalatait előhívva Dreyia szavai nyomán. Volna azért ott valaki, akit egyszer szívesen meglátogatna. Nem lát különösebben kivetnivalót abban, hogy az irodában ücsörögtek ilyen késői órán Ralasszal, hiszen van megbeszélnivalójuk bőven, amire egész nap nem tudtak sort keríteni. Az más dolog, hogy kellemesebb oldalról igyekeztek megközelíteni a feladatot. Dreyia tréfás szurkálódására ezért kérdőn felvonja a szemöldökét, de inkább nem kockáztatja meg, hogy a nő ötleteket mondjon, amire hazudnia kellene, és arról is gyorsan letesz, hogy a tolvaj esetével magyarázkodjon. Inkább sóhajtva, kesernyés mosollyal felel.*
- A jelek szerint egyáltalán nem lenne szabad aludnunk, minden percben történik valami.
*A városról érkező beszámolót feszülten figyeli, végre valaki, aki nem tetteti magát süketnek, amikor kérdezi róla.*
- Köszönöm, Dreyia. Majd sort kerítünk a részletekre is, tudod, hogy mennyire érdekel a város.
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Mady szótlanul várakozik. Eleinte azt gondolja, a tapasztalatait rendezi, és szerényen kivárja, hogy társa miket mond el. Ám sajnos kérdésére semmilyen reakciót nem kap végül. Nem az első eset és nem is az első személy, ezért elhatározza, hogy többet nem megy el mellette szó nélkül. Előbb azért megejt egy nyugodt légvételt, hiszen nem ismeri az okokat, és különben sem akarja bántani a lányt, tényleg kitett magáért, hálás neki, és örül, hogy itt van. Lehet, hogy most csak fáradt, és elfelejtett válaszolni. Vagy talán azt hiszi, hogy az ő gondolatai nem elég értékesek, esetleg már elhangzott minden, amit hozzátehetne. De akkor ennek a jelzése is elegendő lenne, hogy ne érezze úgy, teljesen figyelmen kívül hagyták a kérdését.*
- Mady, te miért nem mondod el, hogy mit gondolsz? Érdekel a véleményed, azért kérdeztelek mindkettőtöket.
*Biztató mosollyal zár. Az italt ezúttal csak udvariasságból fogadja el, és mert nem is tehet mást, de a gesztus kedvéért ő is feláll és nosztalgikus mosolyt ölt.*
- Talán tényleg évekkel ezelőtt volt. És tényleg jó, hogy itt vagytok újra.
*Bólint megerősítésképpen Ralas szavaira. Mady észrevételére is felel.*
- Igen, úgyhogy kérlek, segítsetek ti is az újaknak beilleszkedni és eligazodni nálunk! A felelősrendszert felfüggesztettük, Cassy is más feladatot kapott. Lett egy állandó pultosunk, Carlotteia. Ő régen itt dolgozott, segíthet nektek.
*Ralas felvetését az összejövetelről töprengőn fogadja. A tekintetében mintha azt látná, hogy nem puszta praktikusságból szeretné összehívni a csapatot. Valamiféle csendes büszkeséget és várakozást vél kiolvasni belőle, az övéivel való közös időtöltés vágyát, talán még törődést és szeretetet is. Furcsa egy család lenne az övék, annyi bizonyos, annak minden bonyolultságával együtt. Esze ágában sincs viszont ellenkezni, viszonozza a mosolyt.*
- Legyen úgy, ahogy szeretnéd!
*A múltkori esetből tanulva azért tesz egy javaslatot.*
- Viszont ezúttal dönthetne róla mindenki szabadon, részt akar-e venni rajta. Ha egyetértesz.
*Amint Madyék távozóra fogják, feléjük fordul.*
- Menjetek csak nyugodtan! Köszönünk mindent. Jó éjt!
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-21 14:23:56
Üzenet elküldve: 2019-12-21 14:23:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Na igen *Mosolyodik el zavartan a megállapítás hallatán.*
-Én nem is biztos, hogy megélem azt, jobb nem is gondolni rá. *Néz félre, mert fel tudna hozni akár tíz okot is, ami miatt elkerülheti a megöregedés fájdalmas tényét. Bár a gondolat tovább rügyezik a fejében, valós aggodalmat ébresztve, hirtelen jön a kérés, ami teljesen kizökkenti az eddigi ritmusból. Elapadnak a szavak és a szája csak némán nyílik szét, meglepett pislogás közepette, míg a mélységi nyakát öleli át két karjával. Szépen le is hámozza mindkettejükről a férfi a takarót, ami véleménye szerint, szintén kicsit gyors ütem, de talán ez is egy ilyen dolog, minél gyorsabban történik annál kevésbé zavaró.*
-Áh… *Néz a másik szemeibe és elégedetten látja, hogy a komolyság székel a szavai mögött, valóban érdekli a dolog.*
-Engem ezzel a mondattal tettél boldoggá. *Jelenik meg egy elégedett görbület a száján, miután a kezdeti megdöbbenés lassan elpárolog.*
-Nagyon szerencsés lány lesz az, aki veled összegabalyodik majd. *Állapítja meg, puhán odanyomva a domborulatait a másik mellkasához, majd lassan közelítve óvatos csókot lehet a mélységi ajkaira.*
-A legfontosabb dolog, hogy a partnered is élvezze, hangulatba kell hozd. Általában, ha valami balul sül el, az esetek többségében ez a ludas. *Cirógatja óvatosan a másik tarkóját a kezével.*
-Ez neked lehet nehezebb dolog lesz, de hozzá kell érj, éreztetnek kell vele, hogy mindene tetszik és el tudod fogadni az összes testi hibáját is. Már ha van. *Kuncog fel, néha az ad neki elég önbizalmat, hogy azt képzeli, hogy hibátlan és egyetlen elrontott porcikája sincsen. *
-Ha lassan szabadítod meg a ruháitól, miközben simogatod, az is egy jó alapozás lehet. Ha a jelen eset áll fenn, tehát ha nincs erre már lehetőséged, akkor a simogatás és a csók is megteszi. *Magyarázza halkan és közelebb hajol, hogy a férfi meg tudja tenni az első lépést, tudja, bizonyára nem kis dolog lesz a részéről, de nem akar csalni és ő kezdeményezni.*
-Na igen *Mosolyodik el zavartan a megállapítás hallatán.*
-Én nem is biztos, hogy megélem azt, jobb nem is gondolni rá. *Néz félre, mert fel tudna hozni akár tíz okot is, ami miatt elkerülheti a megöregedés fájdalmas tényét. Bár a gondolat tovább rügyezik a fejében, valós aggodalmat ébresztve, hirtelen jön a kérés, ami teljesen kizökkenti az eddigi ritmusból. Elapadnak a szavak és a szája csak némán nyílik szét, meglepett pislogás közepette, míg a mélységi nyakát öleli át két karjával. Szépen le is hámozza mindkettejükről a férfi a takarót, ami véleménye szerint, szintén kicsit gyors ütem, de talán ez is egy ilyen dolog, minél gyorsabban történik annál kevésbé zavaró.*
-Áh… *Néz a másik szemeibe és elégedetten látja, hogy a komolyság székel a szavai mögött, valóban érdekli a dolog.*
-Engem ezzel a mondattal tettél boldoggá. *Jelenik meg egy elégedett görbület a száján, miután a kezdeti megdöbbenés lassan elpárolog.*
-Nagyon szerencsés lány lesz az, aki veled összegabalyodik majd. *Állapítja meg, puhán odanyomva a domborulatait a másik mellkasához, majd lassan közelítve óvatos csókot lehet a mélységi ajkaira.*
-A legfontosabb dolog, hogy a partnered is élvezze, hangulatba kell hozd. Általában, ha valami balul sül el, az esetek többségében ez a ludas. *Cirógatja óvatosan a másik tarkóját a kezével.*
-Ez neked lehet nehezebb dolog lesz, de hozzá kell érj, éreztetnek kell vele, hogy mindene tetszik és el tudod fogadni az összes testi hibáját is. Már ha van. *Kuncog fel, néha az ad neki elég önbizalmat, hogy azt képzeli, hogy hibátlan és egyetlen elrontott porcikája sincsen. *
-Ha lassan szabadítod meg a ruháitól, miközben simogatod, az is egy jó alapozás lehet. Ha a jelen eset áll fenn, tehát ha nincs erre már lehetőséged, akkor a simogatás és a csók is megteszi. *Magyarázza halkan és közelebb hajol, hogy a férfi meg tudja tenni az első lépést, tudja, bizonyára nem kis dolog lesz a részéről, de nem akar csalni és ő kezdeményezni.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-20 23:50:32
Üzenet elküldve: 2019-12-20 23:50:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ha megöregszel, az azt jelenti, hogy hosszú életed lesz. De talán igazad van, nem érzem, mikor milyen téma a megfelelő, főként olyan helyzetben nem, amiben még nem volt igazán részem.
*Ernuss úgy érzi hogy jobb, ha ezt a témát tényleg nem folytatják.*
- Tanulnom kell még az egyik szociális dolgokat *mondja, majd rájön, hogy tényleg más beszédtémát kellene keresnie, ám közben Meydeleine a kezébe veszi a dolgokat, és gyorsan Ernusson köt ki. A férfi megborzong, amikor a puha kezek végigfutnak a nyakán, ám most nem hagyja, hogy az ismeretlen dolog eltántorítsa.*
- Taníts meg, hogy hogyan okozzak örömet egy nőnek! *kéri, miközben kezével lehúzza mindkettejükről a takarókat.*
- Ha megöregszel, az azt jelenti, hogy hosszú életed lesz. De talán igazad van, nem érzem, mikor milyen téma a megfelelő, főként olyan helyzetben nem, amiben még nem volt igazán részem.
*Ernuss úgy érzi hogy jobb, ha ezt a témát tényleg nem folytatják.*
- Tanulnom kell még az egyik szociális dolgokat *mondja, majd rájön, hogy tényleg más beszédtémát kellene keresnie, ám közben Meydeleine a kezébe veszi a dolgokat, és gyorsan Ernusson köt ki. A férfi megborzong, amikor a puha kezek végigfutnak a nyakán, ám most nem hagyja, hogy az ismeretlen dolog eltántorítsa.*
- Taníts meg, hogy hogyan okozzak örömet egy nőnek! *kéri, miközben kezével lehúzza mindkettejükről a takarókat.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-17 19:56:47
Üzenet elküldve: 2019-12-17 19:56:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-De ez csak akkor igaz, ha a téma megfelelő. Én nem szeretnék erről beszélni. *Zárja rövidre a témát, mert ha tovább feszegetnék, még a végén olyat mondana, amit később hajlamos lenne visszaszívni, ami nyilván meghunyászkodással járna a másik irányában.*
-Nem baj, nem vagyunk egyformák, én azért próbálom megérteni a te álláspontodat is, de nem tudom garantálni, hogy sikerülni fog. *Sóhajt nagyot.*
-És néha, amikor nem tudod megérteni a másikat, elég, ha csak elfogadod, hogy így van és kész. *Fejti ki a saját tapasztalatát, most is ezt fogja alkalmazni. Elfogadja, hogy ez teljesen független témafelvetés volt. Aztán meglepő dologra derül fény, mindez idáig azt látta és gondolta, hogy a férfi csupán valamiféle furcsa késztetés nyomán felerősödött muszájból viseli el az érintéseket, amikkel elhalmozza. Elmosolyodik a jellemépítő új tapasztalat szókapcsolat hallatán, aztán megfordul a fejében az is, hogy talán még sosem beszélt ennyit egy légyott alkalmával sem, mint most. A lelkesedés is látszik a mélységin, ami mutatja a komoly elszántságot, ez pedig belé is újabb lelkesedést locsol, minden eddigi furcsa érzése ellenére.*
-Csak, hogy ne legyen több félreértés… *Áll fel, majd a férfi elé sétál.*
-Néha a mozdulatok vagy egy tekintett több tartalommal bír, mint száz kimondott szó. *Közben pedig a takaró alját felemeli, hogy a lábaival ügyesebben tudjon helyezkedni, a térdeivel felkapaszkodik az ágyra úgy, hogy közéjük fogja a mélységit. Csak szépen lassan mozdul, hogy ha esetleg ez még kellemetlen lenne a másik számára, időben tudja jelezni, mielőtt a hátsója a másik térdén, a kezei pedig a nyakában kötnek ki.*
-De ez csak akkor igaz, ha a téma megfelelő. Én nem szeretnék erről beszélni. *Zárja rövidre a témát, mert ha tovább feszegetnék, még a végén olyat mondana, amit később hajlamos lenne visszaszívni, ami nyilván meghunyászkodással járna a másik irányában.*
-Nem baj, nem vagyunk egyformák, én azért próbálom megérteni a te álláspontodat is, de nem tudom garantálni, hogy sikerülni fog. *Sóhajt nagyot.*
-És néha, amikor nem tudod megérteni a másikat, elég, ha csak elfogadod, hogy így van és kész. *Fejti ki a saját tapasztalatát, most is ezt fogja alkalmazni. Elfogadja, hogy ez teljesen független témafelvetés volt. Aztán meglepő dologra derül fény, mindez idáig azt látta és gondolta, hogy a férfi csupán valamiféle furcsa késztetés nyomán felerősödött muszájból viseli el az érintéseket, amikkel elhalmozza. Elmosolyodik a jellemépítő új tapasztalat szókapcsolat hallatán, aztán megfordul a fejében az is, hogy talán még sosem beszélt ennyit egy légyott alkalmával sem, mint most. A lelkesedés is látszik a mélységin, ami mutatja a komoly elszántságot, ez pedig belé is újabb lelkesedést locsol, minden eddigi furcsa érzése ellenére.*
-Csak, hogy ne legyen több félreértés… *Áll fel, majd a férfi elé sétál.*
-Néha a mozdulatok vagy egy tekintett több tartalommal bír, mint száz kimondott szó. *Közben pedig a takaró alját felemeli, hogy a lábaival ügyesebben tudjon helyezkedni, a térdeivel felkapaszkodik az ágyra úgy, hogy közéjük fogja a mélységit. Csak szépen lassan mozdul, hogy ha esetleg ez még kellemetlen lenne a másik számára, időben tudja jelezni, mielőtt a hátsója a másik térdén, a kezei pedig a nyakában kötnek ki.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-17 08:02:09
Üzenet elküldve: 2019-12-17 08:02:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Visszaérve a Sellőbe//
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Miután Dreyia mindkét féltől megkapja a maga jó tanácsát, ő már nem akar rálicitálni azzal, hogy talán még vele is jobban járt volna, sőt, talán ő is jobban járt volna, ha nem hagyja ott egyedül. Csak megmosolyogja az utólagos tanácsokat, miközben a mélységi arcát nézi, ahogy az ütések betalálnak, majd érkezik is rájuk a frappáns válasz, nyilván mi más is, mint az illető testi épségének féltése egy testőr kíséretében. A beszámoló közben látja, hogy Ralas eléggé kótyagosan próbálja a hideg pohárral talán ébren tartani magát, szerencsére Zammiria kettejük helyett is a helyzet magaslatán csücsül.*
-Bizonyára majd feltűnik, ha tényleg komolyak a szándékai. *Teszi még hozzá a tündérrel kapcsolatban és ezzel lezártnak is tekinti ezt a részt.*
-Ugyan, nem volt fáradtság. *Legyint, bár hazudik, mert az elbeszélésből is kitűnik, ugyan a részletekbe nem ment bele, de minek is említené, hogy az őrséget is csak egy pillanatig látta, mikor felemelte a fejét a fal tövéből, amit éppen megtisztelt a vacsorájával. De semmiképp nem bújna ki alóla, ha ismét lehetne választani, hiszen ott találkozott azzal a csodálatos lovaggal is, akinek fényes páncélját még most is maga előtt látja. Akaratlanul is a nyakában lógó aranynyaklánchoz nyúl és megtapogatja.*
-Egy kiadós alvás jólesne, de őszintén, már alig várom, hogy beállhassak a pultba ennyi kihagyott idő után, jól fog esni egy kis törölgetés és kiszolgálás.*A várost, és a jelenlegi állapotát firtató kérdésre csak elgondolkozik, hiszen járt a fogadó környékén, de nem tudja, milyen lehetett a vidék a lázadás előtt ezért nem igazán tudja megmondani mi változhatott. A negyed, ahol bóklászott valóban katasztrófa súlytotta övezetnek nézett ki, de nem tudja, hogy van-e összefüggés a kettő között, így bölcsen hallgat.
Majd a főnökhöz lépve átadja az ajándékot, szemernyi kétség nélkül, hogy majd hasznát veszi, elnyom egy kedves mosolyt, majd érkezik egy köszöntő is felőle, mintha csak megébresztették volna. Ha ő is kap poharat, csupán a köszöntés idejére magához veszi és koccint, de inni nem szeretne, már így is eléggé megviseltnek érzi magát. Valóban, mintha már fél éve is távol lettek volna, olyan lassan vánszorgott az idő, bizonyára itt is sok dolog változott azóta.*
-Láttam bővült a csapat, míg távol voltunk. *Ejti még el, közben Dreyia kitér arra, hogy van még mit elintézniük kettejüknek, erre tágra nyílnak a szemei. ~De… de én fürödni akartam…~ Már hajlik is le a szája széle, de végül megemberei magát, ekkor jut eszébe, hogy ez még neki is jól jöhet, hiszen a nő ajándékát még nem adta oda neki.*
-Igen, lenne még egy kis dolgunk, aztán nektek is kell valamikor pihenni, nem szeretnénk sokáig zavarni. *Még emlékszik rá, milyen áhítattal beszél anno Ralas a társáról, most pedig végre kettesben is lehetnének, ha őket kipaterolják, mint ahogy eddig is úgy voltak, mielőtt bele zavartak a képbe. Közben leteszi a poharat és ismét felveszi a tatyóját.*
-Akkor… *Lép az ajtófelé, és ha nem marasztalják, már megy is kifelé.*
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Miután Dreyia mindkét féltől megkapja a maga jó tanácsát, ő már nem akar rálicitálni azzal, hogy talán még vele is jobban járt volna, sőt, talán ő is jobban járt volna, ha nem hagyja ott egyedül. Csak megmosolyogja az utólagos tanácsokat, miközben a mélységi arcát nézi, ahogy az ütések betalálnak, majd érkezik is rájuk a frappáns válasz, nyilván mi más is, mint az illető testi épségének féltése egy testőr kíséretében. A beszámoló közben látja, hogy Ralas eléggé kótyagosan próbálja a hideg pohárral talán ébren tartani magát, szerencsére Zammiria kettejük helyett is a helyzet magaslatán csücsül.*
-Bizonyára majd feltűnik, ha tényleg komolyak a szándékai. *Teszi még hozzá a tündérrel kapcsolatban és ezzel lezártnak is tekinti ezt a részt.*
-Ugyan, nem volt fáradtság. *Legyint, bár hazudik, mert az elbeszélésből is kitűnik, ugyan a részletekbe nem ment bele, de minek is említené, hogy az őrséget is csak egy pillanatig látta, mikor felemelte a fejét a fal tövéből, amit éppen megtisztelt a vacsorájával. De semmiképp nem bújna ki alóla, ha ismét lehetne választani, hiszen ott találkozott azzal a csodálatos lovaggal is, akinek fényes páncélját még most is maga előtt látja. Akaratlanul is a nyakában lógó aranynyaklánchoz nyúl és megtapogatja.*
-Egy kiadós alvás jólesne, de őszintén, már alig várom, hogy beállhassak a pultba ennyi kihagyott idő után, jól fog esni egy kis törölgetés és kiszolgálás.*A várost, és a jelenlegi állapotát firtató kérdésre csak elgondolkozik, hiszen járt a fogadó környékén, de nem tudja, milyen lehetett a vidék a lázadás előtt ezért nem igazán tudja megmondani mi változhatott. A negyed, ahol bóklászott valóban katasztrófa súlytotta övezetnek nézett ki, de nem tudja, hogy van-e összefüggés a kettő között, így bölcsen hallgat.
Majd a főnökhöz lépve átadja az ajándékot, szemernyi kétség nélkül, hogy majd hasznát veszi, elnyom egy kedves mosolyt, majd érkezik egy köszöntő is felőle, mintha csak megébresztették volna. Ha ő is kap poharat, csupán a köszöntés idejére magához veszi és koccint, de inni nem szeretne, már így is eléggé megviseltnek érzi magát. Valóban, mintha már fél éve is távol lettek volna, olyan lassan vánszorgott az idő, bizonyára itt is sok dolog változott azóta.*
-Láttam bővült a csapat, míg távol voltunk. *Ejti még el, közben Dreyia kitér arra, hogy van még mit elintézniük kettejüknek, erre tágra nyílnak a szemei. ~De… de én fürödni akartam…~ Már hajlik is le a szája széle, de végül megemberei magát, ekkor jut eszébe, hogy ez még neki is jól jöhet, hiszen a nő ajándékát még nem adta oda neki.*
-Igen, lenne még egy kis dolgunk, aztán nektek is kell valamikor pihenni, nem szeretnénk sokáig zavarni. *Még emlékszik rá, milyen áhítattal beszél anno Ralas a társáról, most pedig végre kettesben is lehetnének, ha őket kipaterolják, mint ahogy eddig is úgy voltak, mielőtt bele zavartak a képbe. Közben leteszi a poharat és ismét felveszi a tatyóját.*
-Akkor… *Lép az ajtófelé, és ha nem marasztalják, már megy is kifelé.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-16 23:50:42
Üzenet elküldve: 2019-12-16 23:50:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Csak gondoltam a beszélgetés oldja a feszültséget. Mi okom lenne gúnyolódni veled?
*Csak kisebbik kérdés, hogy mi oka lenne rá, ugyanis ami sokkal lényegesebb, hogy Ernuss soha, senkivel nem szokott gúnyolódik senkivel. Gyerekes dolognak tartja, és jellemzően azon személyek sajátja, akik borzalmasan messze állnak a lelki békétől és megtisztulástól. Az olyan úgy érzik, hogy mások mélybe tiprása majd felemeli őket, pedig ez korántsem van így.*
- Nem értem, hogy az öregség miért negatív dolog.
*Ernuss számára ez a két pont összeegyezhetetlen. Számára az öregség bölcsesség, az öregség tapasztalat, az öregség egy teljesen természetes dolog, és része, vagy része kell, hogy legyen mindenki életének.*
- Félreértesz, Maydeleine *mondja, miközben felül az ágyra.* Én nem úgy gondolok erre, mint kellemetlenségre, hanem úgy, mint egy új tapasztalásra, ami majd építi és fejleszti a jellememet.
- Csak gondoltam a beszélgetés oldja a feszültséget. Mi okom lenne gúnyolódni veled?
*Csak kisebbik kérdés, hogy mi oka lenne rá, ugyanis ami sokkal lényegesebb, hogy Ernuss soha, senkivel nem szokott gúnyolódik senkivel. Gyerekes dolognak tartja, és jellemzően azon személyek sajátja, akik borzalmasan messze állnak a lelki békétől és megtisztulástól. Az olyan úgy érzik, hogy mások mélybe tiprása majd felemeli őket, pedig ez korántsem van így.*
- Nem értem, hogy az öregség miért negatív dolog.
*Ernuss számára ez a két pont összeegyezhetetlen. Számára az öregség bölcsesség, az öregség tapasztalat, az öregség egy teljesen természetes dolog, és része, vagy része kell, hogy legyen mindenki életének.*
- Félreértesz, Maydeleine *mondja, miközben felül az ágyra.* Én nem úgy gondolok erre, mint kellemetlenségre, hanem úgy, mint egy új tapasztalásra, ami majd építi és fejleszti a jellememet.
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-16 18:28:41
Üzenet elküldve: 2019-12-16 18:28:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Visszaérve a Sellőbe//
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Az elbeszélés még tart, de Dreyia inkább a helyszínt méri fel, miközben azért figyel a főnökei, és Mady szavaira is. Amint Mady az írására tereli, a szót elmélázik és megjegyzi.*
- Abban tudok segíteni ha gondolod, úgyis én is leírni tervezem a tapasztalataimat, na meg pár észrevételt az úttal kapcsolatosan. Ami meg az italokat illeti, hamarabb is eszembe juthatott volna, nem csak most. De láttam gyógyítóknál direkt mágikus italoknak tervezett, övre, vállpántra rögzíthető bőrerszényeket. Amik megakadályoznák, hogy összeütközzenek vagy összetörjenek. Majd legközelebb keresünk egy tímárt, aki elkészíti ezt a kis szütyőt. Akár többet is.
*Zammi szavaira csak bólintani tud, de azt is jó ötletnek tartja, hogy képzi magát a dologban. Ralasra néz és sóhajt.*
- Naná, aztán még engem kergetnél meg ha baja esne, a Thargok közelébe meg nem viszem, ott harapnak a sötételfekre. Már az is csoda hogy engem elviseltek. És én is örülök, hogy ébren voltatok, bár ha kötözködős lennék, felmerülne bennem pár kérdés a dologról. De mivel engedelmes, szerény, csendes és jól nevelt vagyok, így nem teszem.
*Vigyorog a jelzők sorolása közben, hisz valójában egyik sem épp fő jellemzője Dreyiának. Viszont végre tényleg itthon van, még Ralas morgása is jól esik a számára, nem úgy a piperkőc tündér mosolya. Ha meglátja, elvágja a torkát az tuti. Nincs a számára ijesztőbb, mint egy maga tökéletességébe burkolózott férfi. Nem mintha erősebbek lennének, vagy ügyesebbek, csak a frász töri ki tőle a nőt. Figyeli persze Zammi zaklatottságát a várost érintő témában, így egy kis ízelítőt ad a témából hisz Ralas ötlete az tetszik neki is.*
- Nyoma az van, mind a harcoknak, mind a pestisnek. De ami érdekes, hamar eltűnt a betegség. Az emberek igyekeznek túllépni a dolgokon, még akkor is ha van jó pár hiány szakember a városban. A közbiztonság, mondjuk, hogy fejlődőképes. De sok negyedben elég romosak a házak, még rosszabbak, mint itt. De ha mindenki elfogadja Ralas javaslatát, egy jó vacsora közben megbeszélhetnénk az eseményeket részletesebben. Viszont van pár apróság, amit el kell intéznünk Madyvel, így engedelmetekkel később fojtatnánk.
*Emelkedik fel félig a fotelből, de ha Mady még fojtatná, akkor visszaül és kicsit türelmesebb lesz. Ezzel, is fejlődik legalább és mindenki boldogabb lesz, ha ő lenyugszik.*
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Az elbeszélés még tart, de Dreyia inkább a helyszínt méri fel, miközben azért figyel a főnökei, és Mady szavaira is. Amint Mady az írására tereli, a szót elmélázik és megjegyzi.*
- Abban tudok segíteni ha gondolod, úgyis én is leírni tervezem a tapasztalataimat, na meg pár észrevételt az úttal kapcsolatosan. Ami meg az italokat illeti, hamarabb is eszembe juthatott volna, nem csak most. De láttam gyógyítóknál direkt mágikus italoknak tervezett, övre, vállpántra rögzíthető bőrerszényeket. Amik megakadályoznák, hogy összeütközzenek vagy összetörjenek. Majd legközelebb keresünk egy tímárt, aki elkészíti ezt a kis szütyőt. Akár többet is.
*Zammi szavaira csak bólintani tud, de azt is jó ötletnek tartja, hogy képzi magát a dologban. Ralasra néz és sóhajt.*
- Naná, aztán még engem kergetnél meg ha baja esne, a Thargok közelébe meg nem viszem, ott harapnak a sötételfekre. Már az is csoda hogy engem elviseltek. És én is örülök, hogy ébren voltatok, bár ha kötözködős lennék, felmerülne bennem pár kérdés a dologról. De mivel engedelmes, szerény, csendes és jól nevelt vagyok, így nem teszem.
*Vigyorog a jelzők sorolása közben, hisz valójában egyik sem épp fő jellemzője Dreyiának. Viszont végre tényleg itthon van, még Ralas morgása is jól esik a számára, nem úgy a piperkőc tündér mosolya. Ha meglátja, elvágja a torkát az tuti. Nincs a számára ijesztőbb, mint egy maga tökéletességébe burkolózott férfi. Nem mintha erősebbek lennének, vagy ügyesebbek, csak a frász töri ki tőle a nőt. Figyeli persze Zammi zaklatottságát a várost érintő témában, így egy kis ízelítőt ad a témából hisz Ralas ötlete az tetszik neki is.*
- Nyoma az van, mind a harcoknak, mind a pestisnek. De ami érdekes, hamar eltűnt a betegség. Az emberek igyekeznek túllépni a dolgokon, még akkor is ha van jó pár hiány szakember a városban. A közbiztonság, mondjuk, hogy fejlődőképes. De sok negyedben elég romosak a házak, még rosszabbak, mint itt. De ha mindenki elfogadja Ralas javaslatát, egy jó vacsora közben megbeszélhetnénk az eseményeket részletesebben. Viszont van pár apróság, amit el kell intéznünk Madyvel, így engedelmetekkel később fojtatnánk.
*Emelkedik fel félig a fotelből, de ha Mady még fojtatná, akkor visszaül és kicsit türelmesebb lesz. Ezzel, is fejlődik legalább és mindenki boldogabb lesz, ha ő lenyugszik.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-14 22:09:13
Üzenet elküldve: 2019-12-14 22:09:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
//Rey, Cassy//
//Kiváltképpen Wrexan//
*Mielőtt elindulna dolgozni, tesz egy kitérőt a környékre. Az istálló felé veszi az irányt, hogy szétnézzen arra is. Még nem járt a helyen, Vylt pedig hajtja a kíváncsiság és az, hogy új lak-és munkahelye minden egyes apró részletét felfedezhesse. Szépen, egyenes háttal járkál, valójában ezekben a pillanatokban érti meg mindig, miért is preferálja a rövidebb, de stílusos szoknyákat. Ahogy illegeti magát, talán találkozhat a vásáriakkal. Ha ez megeshet, köszönti Reyt és Cassyt mosolyával.*
-Üdv újra itthon! Merre jártatok? Segithetek valamit? *Aztán pedig van akkora szerencséje is, hogy meglátja Wrexant. Amennyiben megadatik neki ez a szerencse, arcán a mosoly eltorzul és lágy, mégis gonoszkodónak hatható hangján, elnyújtva beszél.*
-Wrexaaaaaaaan... de jó téged újra látni. *Lassan közelít a férfi felé, szinte kizárja a környezetét. Nem csinál egyelőre semmit, kihasználja a másik félelmét és a saját kiszámíthatatlanságát. Csak nagyon lassan lépdel előre, a tenger morajlása mellett, a sirályok alatt csupán a magassarkúk kopogása töri meg a csendet.*
//Rey, Cassy//
//Kiváltképpen Wrexan//
*Mielőtt elindulna dolgozni, tesz egy kitérőt a környékre. Az istálló felé veszi az irányt, hogy szétnézzen arra is. Még nem járt a helyen, Vylt pedig hajtja a kíváncsiság és az, hogy új lak-és munkahelye minden egyes apró részletét felfedezhesse. Szépen, egyenes háttal járkál, valójában ezekben a pillanatokban érti meg mindig, miért is preferálja a rövidebb, de stílusos szoknyákat. Ahogy illegeti magát, talán találkozhat a vásáriakkal. Ha ez megeshet, köszönti Reyt és Cassyt mosolyával.*
-Üdv újra itthon! Merre jártatok? Segithetek valamit? *Aztán pedig van akkora szerencséje is, hogy meglátja Wrexant. Amennyiben megadatik neki ez a szerencse, arcán a mosoly eltorzul és lágy, mégis gonoszkodónak hatható hangján, elnyújtva beszél.*
-Wrexaaaaaaaan... de jó téged újra látni. *Lassan közelít a férfi felé, szinte kizárja a környezetét. Nem csinál egyelőre semmit, kihasználja a másik félelmét és a saját kiszámíthatatlanságát. Csak nagyon lassan lépdel előre, a tenger morajlása mellett, a sirályok alatt csupán a magassarkúk kopogása töri meg a csendet.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-14 19:41:58
Üzenet elküldve: 2019-12-14 19:41:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Visszaérve a Sellőbe//
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Kissé kusza és összeszedetlen. Erre már csak akkor jön rá, amikor olykor meglepett, olykor pedig kissé értetlen tekintetek kereszttüzében üldögél, kényelmébe és alkoholfüstbe burkolva. Persze zavarba jön, de leplezi, nem volna szerencsés, ha kínos szituációt okozna azzal, hogy botortalanul is, egyes percekben kevésbé figyelt, mint kellett volna. Zammiria azonban kegyes és, mint mindig pontos és precíz, így készséggel adja át az összefűzött gondolatok gombolyagját, mit a kedvesen feltett kérdések lassan takaros kis gömböcbe tömörítenek. Feszülten figyel, a koncentrációtól kissé előre is dől, szégyenli magát. Ennek egy örömteli és kedélyes csevejnek kellene lennie, ehelyett csak fáradtságot és levertséget érez, jóllehet örül annak, hogy a két vándor, gyakorlatilag alapító tag épségben és szinte sugárzón visszatért. Egy kissé irigykedik is, de arcán minden gondolata ellenére csendes mosoly ül, miközben a hűvös poharat olykor-olykor homlokához érinti.*
- Talán legközelebb vigyél magaddal egy üzletasszonyt, Drey... *kacsint ki Zammiriára, aki messze földről híre alkudozásáról és etéren neves természetéről. Ralassal ellentétben persze. Ő inkább az a "vesdbemagad" típus, mindenáron.* Persze, ha kipihentétek magatokat. *Hagyja jóvá máris a következő kimenőt, a két lány megdolgozott érte, bár ő is mehetne. Kissé koncentráltabb már, talán felveszi végre a Zammiria által segítségképpen gombolyított fonalat, s a társalgásba nagyjából háromnegyed félként sikerül csatlakoznia. Lassan feláll, majd meglepetten veszi át Madytől a kapott ajándékot. Egy pillanatig csak mered rá, bután tartja kezében, majd Madyre néz, aztán ismét a lányra. Nem az ajándékon és a tárgyon van a hangsúly... egyszerűen gondoltak rá még az úton is és ez jól esik neki. A szabadság alatt nem feltétlenül a főnökökön jár az ember esze. Zammiriára pillantva elmosolyodik, majd Madyhez visszatérve biccent zavartan.*
- Ez nagyon kedves, köszönöm neked. *Még egyszer megnézi, majd törve az etikettet az üveghez lép és tölt. Előbb mindenki másnak, aztán magának is, s, ha Zammiria tiltakozik, ha nem, bizony a kezébe nyomja.*
- A Sellőre és a legjobb dolgozókra! *Emeli meg a poharat, s körbemutatja mindenki felé.*
- Örülök, hogy a hosszú út során hasznos tapasztalatokkal és élményekkel értetek haza, magam is meglátogatom mindenféleképpen a Pi... Kalmárt. *Kuncog Dreyiára.*
- Ma még nem kell munkába állnotok, ami azt illeti Zammiriával is csupán a múlton merengtünk, s a jövőt terveztük... hosszú volt a nap. *Sóhajt fel fáradtan mosolyogva.*
- De örülök, hogy ébren voltam, mikor hazaérkeztetek. *Haza... milyen jóleső kimondani, s mennyire furcsán érkezik a szájára, pedig nagyon is ideillő. Így négyen kezdték... még emlékszik Maydeleine első betipegésére, s Dreyia, Zammal való érkezésére.*
- Istenekre... mintha már évek óta nyitottunk volna... *Jóllehet csak hatokkal ezelőtt volt... vagy talán már több is? Ki tudja?*
- Igyatok. *Emeli fel poharát, s maga is belekortyol, alaposan. A kandallóhoz lép, majd dob néhány hasábbal a tűzre.*
- Tarthatnánk majd egy kedves összejövetelt, csak mi, vendégek nélkül. Zam? *Fordul a lányhoz, s tekintetét annak sötétlő szempárjába mélyeszti mosolyogva.* Mit szólsz hozzá? Ott elmesélhetnétek majd mindent részletesen. *Magyarázza.*
//Dreyia, Mady, Zammi, Ralas//
//Iroda//
*Kissé kusza és összeszedetlen. Erre már csak akkor jön rá, amikor olykor meglepett, olykor pedig kissé értetlen tekintetek kereszttüzében üldögél, kényelmébe és alkoholfüstbe burkolva. Persze zavarba jön, de leplezi, nem volna szerencsés, ha kínos szituációt okozna azzal, hogy botortalanul is, egyes percekben kevésbé figyelt, mint kellett volna. Zammiria azonban kegyes és, mint mindig pontos és precíz, így készséggel adja át az összefűzött gondolatok gombolyagját, mit a kedvesen feltett kérdések lassan takaros kis gömböcbe tömörítenek. Feszülten figyel, a koncentrációtól kissé előre is dől, szégyenli magát. Ennek egy örömteli és kedélyes csevejnek kellene lennie, ehelyett csak fáradtságot és levertséget érez, jóllehet örül annak, hogy a két vándor, gyakorlatilag alapító tag épségben és szinte sugárzón visszatért. Egy kissé irigykedik is, de arcán minden gondolata ellenére csendes mosoly ül, miközben a hűvös poharat olykor-olykor homlokához érinti.*
- Talán legközelebb vigyél magaddal egy üzletasszonyt, Drey... *kacsint ki Zammiriára, aki messze földről híre alkudozásáról és etéren neves természetéről. Ralassal ellentétben persze. Ő inkább az a "vesdbemagad" típus, mindenáron.* Persze, ha kipihentétek magatokat. *Hagyja jóvá máris a következő kimenőt, a két lány megdolgozott érte, bár ő is mehetne. Kissé koncentráltabb már, talán felveszi végre a Zammiria által segítségképpen gombolyított fonalat, s a társalgásba nagyjából háromnegyed félként sikerül csatlakoznia. Lassan feláll, majd meglepetten veszi át Madytől a kapott ajándékot. Egy pillanatig csak mered rá, bután tartja kezében, majd Madyre néz, aztán ismét a lányra. Nem az ajándékon és a tárgyon van a hangsúly... egyszerűen gondoltak rá még az úton is és ez jól esik neki. A szabadság alatt nem feltétlenül a főnökökön jár az ember esze. Zammiriára pillantva elmosolyodik, majd Madyhez visszatérve biccent zavartan.*
- Ez nagyon kedves, köszönöm neked. *Még egyszer megnézi, majd törve az etikettet az üveghez lép és tölt. Előbb mindenki másnak, aztán magának is, s, ha Zammiria tiltakozik, ha nem, bizony a kezébe nyomja.*
- A Sellőre és a legjobb dolgozókra! *Emeli meg a poharat, s körbemutatja mindenki felé.*
- Örülök, hogy a hosszú út során hasznos tapasztalatokkal és élményekkel értetek haza, magam is meglátogatom mindenféleképpen a Pi... Kalmárt. *Kuncog Dreyiára.*
- Ma még nem kell munkába állnotok, ami azt illeti Zammiriával is csupán a múlton merengtünk, s a jövőt terveztük... hosszú volt a nap. *Sóhajt fel fáradtan mosolyogva.*
- De örülök, hogy ébren voltam, mikor hazaérkeztetek. *Haza... milyen jóleső kimondani, s mennyire furcsán érkezik a szájára, pedig nagyon is ideillő. Így négyen kezdték... még emlékszik Maydeleine első betipegésére, s Dreyia, Zammal való érkezésére.*
- Istenekre... mintha már évek óta nyitottunk volna... *Jóllehet csak hatokkal ezelőtt volt... vagy talán már több is? Ki tudja?*
- Igyatok. *Emeli fel poharát, s maga is belekortyol, alaposan. A kandallóhoz lép, majd dob néhány hasábbal a tűzre.*
- Tarthatnánk majd egy kedves összejövetelt, csak mi, vendégek nélkül. Zam? *Fordul a lányhoz, s tekintetét annak sötétlő szempárjába mélyeszti mosolyogva.* Mit szólsz hozzá? Ott elmesélhetnétek majd mindent részletesen. *Magyarázza.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996