//Személyzeti ügyek//
*Norr nagyon büszke arra a kacajra. Drága jó nagyapja mindig azt mondta, a nőket meg kell nevettetni. A kis öreg ilyenkor gyakran megerősítést kért nejétől egy „igaz, Mama?” kérdéssel, aztán ha épp nem tűnt elég derűsnek, megcsiklandozta, míg a ráncos arc legalább mosolyba nem fordult, és az öreges szemek csillogni nem kezdtek. Sosem vette zokon ezeket a gyerekes bolondságokat az urától. Nem csoda hát, hogy Norr a feddés alatt is vigyorog, különösen a korábban javasolt becenév hallatán.*
- Akkor hát ez a kedvenc árnyalatom. Bizonyisten! Látod, rajtam is ilyen van!
*Csippenti meg az ingét, ami egy kicsit viseltesebb már a munkától, de ugye egy vízmelegítőnek nem kell élére vasalt, hófehér ingben járkálnia. Még szerencse, az valahogy nem való hozzá. A folytatásra lebiggyeszti viszont a száját, hiszen ügyetlen hazugnak nevezik. Látja azért az incselkedést, s tudja, hogy a nők nem mindig azt mondják, amit gondolnak, ezért nem veszi a lelkére, különben is lehet, hogy igaza van.*
- Én, hazug?
*Kérdez vissza azért megtörten, ám az a laza, hívogató ledőlés és játékosság átrendezi arcát, és alaposan megcsiklandozza ösztöneit.
~Aztamindenit, kislány!~
Az arca megnyúlik, s nyelnie kell egyet. Eleinte nem nagyon tud figyelni arra, amit mondanak neki, alig fogja fel, hogy éppen tapasztalatlannak titulálták, ami azért képes megkarcolni a férfiúi büszkeséget, főleg, ha már legalább egy lány bugyiját látta. Akkor is, ha csak megleste a létra alól. Itt a Sellőházban meg aztán elég sokat lehet látni és hallani, a tapasztalatszerzés elég könnyen megy. Főleg a fürdőházban. Na de, azért valahol a csípőn megfeszülő ruharedők és a melleken kidomborodó szövet vélt surrogásának bűvkörében, s az oldalra biccenő fej nyomán feltáruló nyak kívánatos ívének, az oldalra omló hajtincsek játékának hatása alatt csak kidugja fejét egy szippantásnyi friss levegőért, és megpróbálja kihámozni, hogy éppen mit mondtak neki ilyen hosszasan. Igyekszik ehhez értelmes arcot vágni.
Naná, hogy ő is szívesen odadöntené az ágyra, de egyrészt már elkésett vele, másrészt azért nem ilyen se szó, se beszéd módjára tenné, még ha egy nagy csibész is. Úgy találja viszont, hogy Amazianának tetszik a gondolat, hogy azt se tudja, hova nyúljon, és hát nincs ellenére a szerep, ha van kedve eligazítást adni. Hacsak nem ezzel kívánja provokálni, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét. Mert akkor pedig áll elébe. A dézsa szélén csak látszólag támaszkodó keze lecsúszik a peremről, de kibillenését gyorsan ellensúlyozza.*
- Éééén? Mármint... én?
*Bök magára hüvelykujjal csodálkozón.*
- Ó, hát én rengeteg nővel voltam már!
*Legyint nagyzoló vigyorral, de azért az ajánlatra elbutul a tekintete, nagyot fújtat és megdörgöli a tarkóját. Ez a Maraz talán fedezi egy ideig, de amilyen szerencséje van, pont akkor hívják majd el, amikor a legkevésbé se lesz hozzá kedve. Mondjuk egy ideje minden pillanat olyan. De hát egye meg a fene, ilyen kedves hívásra ki mondana nemet? Hátrasimítja a haját csábosan, és magabiztos mosolyt ölt.*
- Éppenséggel szünetem van.
*Odaballag, és leül Amazianával szemben, kezével a nő túloldalán keres támaszt az ágyon egyik kezével, és mélyen belenéz a szemébe. Felmerül benne, hogy csak játszanak vele, és amint belemegy a játékba, kipenderítik kárörvendőn, de vagány kölyök ő, hogy ennyi kockázat visszatartsa.*
- Hm, így sokkal kényelmesebb! Közelebbről még szebb ez a szín…
*Simítja meg Amaziana ruháját a derekán érzéssel, de aztán felkapja kezét védekezőn.*
- Bocsánat, árnyalat! Látod, tanulok én!
*Kacsint rá nevetve, de aztán letörten tér vissza a korábbi témához. Lehorgasztja a fejét, és felsandít Amaziana szemeibe.*
- Egyébként… tényleg olyan ügyetlenül csinálom? Pedig én igyekszem, istenbizony! Persze egy ilyen gyönyörű, érett nő nem csoda, hogy többet vár egy-két idétlen bóknál…
*Lenéz szomorúan a nő derekára és elgondolkodón lesimít egy redőt a ruhácskán mintegy pótcselekvésként.*
- Esetleg… tanítanál?
*Néz fel elanyátlanodottan Amaziana arcára.*
//Szállásrendezés//
*Myr hamar távozik, hogy szorgoskodjon. A felsöpört padló máris rendezettebbé teszi a szobát, s a felmosástól még fényes is lesz. Az ablakon át fellélegző helyiségből kezd elillanni az áporodottság és a felkavart por tüdőt ingerlő érzete, helyén friss, nedvesebb levegő veszi át. Egyre kellemesebb közeggé válik, hamarosan érkezhetnek ide a bútorok. A függöny viszont eléggé poros, hiszen nem használták a a helyiséget lakószobának, az ablakokat se a napokban mosták utoljára. Nem lenne botorság azt gondolni, hogy a tavalyi nagy vihar porral kevert cseppjeinek körvonala díszeleg az üvegen. Az ablak elsőre magasnak tűnhet Myr számára, segédeszköz nélkül biztosan nem éri el a tetejét, ha úgy döntene, hogy kezelésbe veszi ezt a részt.
Darelld eközben megfontoltan hallgatja Parcy szavait. Ezúttal elégedettebb a válaszával, bár talál benne némi ellentmondást saját tapasztalataival. Nem szól közbe, míg mindent el nem mond a férfi, amit szeretne, hiszen most azért van itt, hogy meghallgassa a panaszait, érveit, bármit, ami a férfi szívét nyomja. Talán még nem feltételezi Darelldről, de ez a meghallgatás nem puszta vallatás, ahol neki meg kell megfelelnie, ha nem akar hóhérkötélre jutni. Darelld mindenki szükségleteire odafigyel, a nagy egészen belül mindenki saját kis világát is képes áttekinteni. Vannak persze dolgok, amiknél a közösség érdekei előbbre valók, és meg kell követelni a szabályokat, ám látszólagos érzéketlensége ellenére törődik a férfi érdekeivel is. Amint Parcy elhallgat, ő szólal meg.*
- Nem tudom, miből gondolja, hogy el akarjuk küldeni. Én nem ostorozni érkeztem, hanem megoldani a problémákat. Még nem ismer minket, de rá fog jönni, hogy itt mindenki számára van munka, ha cserébe a közösség építő tagjává válik. Azt nem tudom még, hogy a kisasszony mennyire ellenséges, de ellent kell mondanom azon kijelentésével, hogy a kisasszony magához se szólt, és csupán ellenszenvvel viseltetik. A saját fülemmel hallottam, mikor megérkeztem, hogy kedvesen felajánlotta a segítségét. Nem fordult meg a fejében, hogy ezt békülési szándékkal tette? És azzal, hogy elutasította, elszalasztott egy lehetőséget, hogy rendezzék a konfliktusukat? Nem tartja elképzelhetőnek, hogy félreérti őt, és olyan gondolatokat tulajdonít neki, amiknek nincsen alapja?
*Egy kicsit elhallgat, így ha Parcy reagálni akarna, megteheti, de el is tekinthet tőle, hiszen Darelld célja elsősorban az, hogy elgondolkodjon, és egy kicsit másként lássa a dolgokat.*
- Beszélni fogok a kisasszonnyal, és neki is fogom javasolni, hogy próbálja meg nyitottabban fogadni Önt, hiszen ha eddig nem ismerték egymást, akkor fogalmuk sem lehet róla, milyen a másik fél. Mindenképpen javaslom, hogy beszéljenek róla egy pohár ital mellett. Ha kívánják, akkor legyen jelen egy közvetítő, aki külső rálátásával segít jó mederben tartani a beszélgetést. Ha mellettem kényelmetlenül éreznék magukat, akkor válasszanak mást. A beilleszkedés nem könnyű mindenkinek, de ha már talált olyanokat, akikkel szimpatizál, már csak az ő kedvükért is próbáljon meg kijönni a legközelebbi munkatársaival...
*Szétnéz a szobában, ahol a holmik nagy részét már elpakolta a férfi.*
- A munka szépen halad, ahogy nézem. Első napra ennyi elég is szerintem.
*Barátságosabban fordul vissza.*
- Menjen nyugodtan pihenni, és gondolkodjon arról, amit mondtam! Talán csak fantomok üldözik.
*Ha még Parcy mondana valamit, akkor marad és meghallgatja természetesen, de ha már nincs megbeszélnivalójuk, akkor Darelld bólint, és kinyitja az ajtót, majd távozik.*