Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-31 22:00:16
Üzenet elküldve: 2020-01-31 22:00:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt elindulna a városba, hogy teljesen felesleges dolgokat vegyen a lányoknak, tesz egy kört a szobájában. Kikészíti a táskáját, elrak pár holmit, ellenőrzi a fegyvereit. Ezután tesz el vizet - nagyon fontos -, és megfelelő mennyiségű hideg élelmiszert is. Jut még hely mellé néhány apróságnak, ami hasznos lehet, ám nem pakol fel nagyon, nem szeretne sok holmit cipelni, főként, ha a cél az, hogy többel térjen vissza.
Miután elkészült, biztonság kedvéért felírja egy papírra azokat a holmikat, amiket meg kell vennie, majd, bezárja az ajtót, és elindul visszafelé.*
Miután elkészült, biztonság kedvéért felírja egy papírra azokat a holmikat, amiket meg kell vennie, majd, bezárja az ajtót, és elindul visszafelé.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:29:32
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:29:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Ha tudná, hogy a mélységi azt tervezi, hogy a pihenőidejét a tetőn kint tölti, akkor bizonyosan nem hagyná addig magára, míg össze nem rogy a fáradtságtól valamelyik szobában, majd betakargatná, és mellé heveredne. Egyelőre azonban csak ott ácsorog az ajtóban és nézelődik, míg nem érkezik válasz a kopogására. Mezítláb van, így egyik lábától a másikra áll, mert már kezdi érezni, hogy hűvös csak így a folyosón sétálgatni. ~Egy cipő kellett volna. ~ Amint kinyílik az ajtó, már lép is befelé, hogy néhány apró szökkenő mozdulat után felkucorogjon a bevetett ágytakaróra, felhúzva törökülésbe a lábait.*
-Most végeztem. *Sóhajt nagyot, mert ez most nagyobb részt volt munka, mint pihenés. Nézi, ahogy a mélységi igen úriasan elhelyezkedik a fotelben, végig is méri, hogy lássa milyen ruházatot vett magára.*
-Randi… *Vesz az ölébe egy díszpárnát és csak morog.*
-Inkább nézzük meg az ajándékot, amit kaptál. *Csillanak fel az íriszei.*
-Ugye nem bontottad még ki? *Szűkíti össze a szemeit, hogy úgy mustrálja végig, keresve a hazugság árulkodó jeleit.*
-Mert akkor kénytelen lennék megbüntetni, legalábbis elkobozni… *Néz körbe, hogy megfelelő tárgyat találjon, amit innen szeretne magának, mert olyat érdemes csak elkobozni.*
-A… takaródat. *Marad végül ennél, hiszen nem igazán puccos szoba, nincs tele cuccokkal, mint az övé, így gyérebb a látható választék is.*
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Ha tudná, hogy a mélységi azt tervezi, hogy a pihenőidejét a tetőn kint tölti, akkor bizonyosan nem hagyná addig magára, míg össze nem rogy a fáradtságtól valamelyik szobában, majd betakargatná, és mellé heveredne. Egyelőre azonban csak ott ácsorog az ajtóban és nézelődik, míg nem érkezik válasz a kopogására. Mezítláb van, így egyik lábától a másikra áll, mert már kezdi érezni, hogy hűvös csak így a folyosón sétálgatni. ~Egy cipő kellett volna. ~ Amint kinyílik az ajtó, már lép is befelé, hogy néhány apró szökkenő mozdulat után felkucorogjon a bevetett ágytakaróra, felhúzva törökülésbe a lábait.*
-Most végeztem. *Sóhajt nagyot, mert ez most nagyobb részt volt munka, mint pihenés. Nézi, ahogy a mélységi igen úriasan elhelyezkedik a fotelben, végig is méri, hogy lássa milyen ruházatot vett magára.*
-Randi… *Vesz az ölébe egy díszpárnát és csak morog.*
-Inkább nézzük meg az ajándékot, amit kaptál. *Csillanak fel az íriszei.*
-Ugye nem bontottad még ki? *Szűkíti össze a szemeit, hogy úgy mustrálja végig, keresve a hazugság árulkodó jeleit.*
-Mert akkor kénytelen lennék megbüntetni, legalábbis elkobozni… *Néz körbe, hogy megfelelő tárgyat találjon, amit innen szeretne magának, mert olyat érdemes csak elkobozni.*
-A… takaródat. *Marad végül ennél, hiszen nem igazán puccos szoba, nincs tele cuccokkal, mint az övé, így gyérebb a látható választék is.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:04:01
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:04:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*A nap csendesen telt, és bár kedve szerint a tetőn pihenne. Nem teheti meg hisz Mady is bejelentkezett hozzá. Ahogy átöltözik kicsit lazábbra, hogy edzésbe kezdjen, hisz az út alatt azt is elhanyagolta, és csak Reyel volt egy rövid edzésre ideje. Amint elkezdené, kopogást hall az ajtónál. Szokás szerint úgy érkezik valaki, hogy még véletlenül se legyen ideje az edzésre. De tesz egy próbálkozást kitalálni ki érkezhetett hozzá, bár eddig bármikor kezdett edzésbe egy személy jelent meg az ajtajában. Rövid, de fürge léptekkel az ajtóhoz lép, kicsit hallgatózik, majd kinyitja az ajtót megnézni ki az. Bár ahogy sejti Mady lesz, más eddig egyszer sem kereste a szállásán.*
- Szia Mady, hogy vagy? Gyere be ne ácsorogj itt kint. Na hogy sikerült a találka?
*Ahogy Mady belép, becsukja mögötte az ajtót, majd a fotelban helyezkedik el kicsit sem nőiesen, szimplán keresztbetett lábbal féloldalasan ülve, az egyik karfán támaszkodva.*
- Mit szeretnél?
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*A nap csendesen telt, és bár kedve szerint a tetőn pihenne. Nem teheti meg hisz Mady is bejelentkezett hozzá. Ahogy átöltözik kicsit lazábbra, hogy edzésbe kezdjen, hisz az út alatt azt is elhanyagolta, és csak Reyel volt egy rövid edzésre ideje. Amint elkezdené, kopogást hall az ajtónál. Szokás szerint úgy érkezik valaki, hogy még véletlenül se legyen ideje az edzésre. De tesz egy próbálkozást kitalálni ki érkezhetett hozzá, bár eddig bármikor kezdett edzésbe egy személy jelent meg az ajtajában. Rövid, de fürge léptekkel az ajtóhoz lép, kicsit hallgatózik, majd kinyitja az ajtót megnézni ki az. Bár ahogy sejti Mady lesz, más eddig egyszer sem kereste a szállásán.*
- Szia Mady, hogy vagy? Gyere be ne ácsorogj itt kint. Na hogy sikerült a találka?
*Ahogy Mady belép, becsukja mögötte az ajtót, majd a fotelban helyezkedik el kicsit sem nőiesen, szimplán keresztbetett lábbal féloldalasan ülve, az egyik karfán támaszkodva.*
- Mit szeretnél?
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-29 18:10:19
Üzenet elküldve: 2020-01-29 18:10:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Most, hogy végre letudta a munkát még megtörölgeti a pultot, aztán leteszi a konyharuhát és elindul, vissza a saját szobájába. Szerencsére a fürdő egészen jól sikerült, mert megszűnt az átható lószag, ami az utazásukat folyton kísérte. A hajával megszenvedett, több órás mosás és szárítás, de megérte a fáradtságot, úgy véli végül. Mikor a szobája elé érkezik, előhalássza a kulcsot majd besétál. Odabent gyorsan megszabadul a cipőjétől és leveti magát az egyik székre, nem mintha nagyon nyomná a lábbeli, csak már sajognak a végtagjai. Ekkor tűnik szembe a zsák, amelyben még mindig ott lapulnak a fiolák, amelyeket a városban kapott a szegénynegyedben némi aranyért hálából, na meg még mindig benne lapul a papíros, amire a könyvtárban az italok tudományáról olvasott. ~Cassynek biztos örülne neki. ~ Szépen kipakolja őket az asztalra, hogy lássa mind épségben van-e, szerencséjére egyik sem tört össze, akkor valószínűleg a papíros is már ázna, de az is megúszta az utazást. Kitekeri és a szemei egyértelműen mutatják, hogy elégedetlen a saját munkájával. ~Meg kell tanuljak rendesen írni és ezt előtte mindenképpen le kell tisztázzam.~ Gyorsan vissza is teszi, majd előkerülnek a piacon vett ajándékok is, amelyek szintén kiszabadításra kerülnek a hatalmas tatyóból. ~Van itt még egy- két dolog…~ Ekkor villan be neki Dreyia harisnyája, amit úgy adott át neki, hogy addig ne merje kibontani, míg ő vissza nem ér. Nem igazán tudja, hogy a nő most mit csinál, de reméli, hogy érkezik rosszkor, hiszen neki most van ideje a dologra. Itt meg a Sellőben amúgy is máshogy mérik az időt. Izgatottsággal a mozdulataiban zárja gyorsan be az ajtót és mezítláb indul meg a folyosón, majd mikor odaér mégis habozik. De mégis bekopog és várja a választ, addig nem nyit be, míg nem hall valamit.*
-Lehet, hogy alszik vagy épp valahol máshol van?
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Most, hogy végre letudta a munkát még megtörölgeti a pultot, aztán leteszi a konyharuhát és elindul, vissza a saját szobájába. Szerencsére a fürdő egészen jól sikerült, mert megszűnt az átható lószag, ami az utazásukat folyton kísérte. A hajával megszenvedett, több órás mosás és szárítás, de megérte a fáradtságot, úgy véli végül. Mikor a szobája elé érkezik, előhalássza a kulcsot majd besétál. Odabent gyorsan megszabadul a cipőjétől és leveti magát az egyik székre, nem mintha nagyon nyomná a lábbeli, csak már sajognak a végtagjai. Ekkor tűnik szembe a zsák, amelyben még mindig ott lapulnak a fiolák, amelyeket a városban kapott a szegénynegyedben némi aranyért hálából, na meg még mindig benne lapul a papíros, amire a könyvtárban az italok tudományáról olvasott. ~Cassynek biztos örülne neki. ~ Szépen kipakolja őket az asztalra, hogy lássa mind épségben van-e, szerencséjére egyik sem tört össze, akkor valószínűleg a papíros is már ázna, de az is megúszta az utazást. Kitekeri és a szemei egyértelműen mutatják, hogy elégedetlen a saját munkájával. ~Meg kell tanuljak rendesen írni és ezt előtte mindenképpen le kell tisztázzam.~ Gyorsan vissza is teszi, majd előkerülnek a piacon vett ajándékok is, amelyek szintén kiszabadításra kerülnek a hatalmas tatyóból. ~Van itt még egy- két dolog…~ Ekkor villan be neki Dreyia harisnyája, amit úgy adott át neki, hogy addig ne merje kibontani, míg ő vissza nem ér. Nem igazán tudja, hogy a nő most mit csinál, de reméli, hogy érkezik rosszkor, hiszen neki most van ideje a dologra. Itt meg a Sellőben amúgy is máshogy mérik az időt. Izgatottsággal a mozdulataiban zárja gyorsan be az ajtót és mezítláb indul meg a folyosón, majd mikor odaér mégis habozik. De mégis bekopog és várja a választ, addig nem nyit be, míg nem hall valamit.*
-Lehet, hogy alszik vagy épp valahol máshol van?
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:51:02
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:51:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Talán szigorúnak tűnhet, ám nem egyszer megégette magát nagylelkűsége miatt, ezért igyekszik óvatos lenni azokkal, akik már szegték meg szavukat érdekeltségeiben. Egyelőre még nem tudja, mire számítson Milhentől, s bár ez a nyílt felvállalás inkább bizalomépítő, mint –romboló hatású volt, azért nem hagyhatja figyelmen kívül Milhen választott életstílusát sem. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól lenéző vagy elutasító lenne, vagy hogy semmiféle közösséget nem lenne hajlandó vállalni, sőt idővel talán lazít a szabályokon. Mindez nem csak rajta múlik. Lágy mosollyal biccent a búcsúra.*
- Remélem is.
*Az ajtóban állva várja meg, míg Milhen távolodik. A régi Zammiria sokkal jobb barátja lehetett volna neki, nem nyugodott a vállán ekkora felelősség, nem vetült rá ennyi figyelem, s nem kellett ilyen sok nehéz döntést hoznia, mint mostanság. Meglehet persze, hogy az az életút, melyen régen járt, mostanra bevégezte volna, hiszen nem lett volna akkora megtartó közösség, mint ami most körülveszi, és amiért ilyen szívesen küzd. Csendesen áll, míg a szőke lobonc el nem tűnik a házak között. Lemondóan sóhajt egyet, nem várja a pillanatot, amikor Ralasszal közölnie kell a történteket. Az őrt megkéri, hogy terjesszék el a szabályváltozást maguk között, aztán a dolgára indul.*
*Talán szigorúnak tűnhet, ám nem egyszer megégette magát nagylelkűsége miatt, ezért igyekszik óvatos lenni azokkal, akik már szegték meg szavukat érdekeltségeiben. Egyelőre még nem tudja, mire számítson Milhentől, s bár ez a nyílt felvállalás inkább bizalomépítő, mint –romboló hatású volt, azért nem hagyhatja figyelmen kívül Milhen választott életstílusát sem. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól lenéző vagy elutasító lenne, vagy hogy semmiféle közösséget nem lenne hajlandó vállalni, sőt idővel talán lazít a szabályokon. Mindez nem csak rajta múlik. Lágy mosollyal biccent a búcsúra.*
- Remélem is.
*Az ajtóban állva várja meg, míg Milhen távolodik. A régi Zammiria sokkal jobb barátja lehetett volna neki, nem nyugodott a vállán ekkora felelősség, nem vetült rá ennyi figyelem, s nem kellett ilyen sok nehéz döntést hoznia, mint mostanság. Meglehet persze, hogy az az életút, melyen régen járt, mostanra bevégezte volna, hiszen nem lett volna akkora megtartó közösség, mint ami most körülveszi, és amiért ilyen szívesen küzd. Csendesen áll, míg a szőke lobonc el nem tűnik a házak között. Lemondóan sóhajt egyet, nem várja a pillanatot, amikor Ralasszal közölnie kell a történteket. Az őrt megkéri, hogy terjesszék el a szabályváltozást maguk között, aztán a dolgára indul.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-25 18:57:56
Üzenet elküldve: 2020-01-25 18:57:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Csak összecsippenti kalapját búcsúzóul, s még egyszer hátrafordul.*
-Látjuk még egymást. *Hogy Zammiriának milyen szándékai vannak vele, nehéz lenne megmondani. Egyet azonban biztosan tud. A mélységi viselkedése és ez az egész színjáték nem hagy kétséget afelől, hogy még a szivarját se bízna rá anélkül, hogy őröket állítson a sarkába.
Most azonban, hogy visszakapta a fegyvereit, sokkal nyugodtabban veszi tudomásul e dolgokat. Sőt, megkönnyebbült. Szórakozottan kocogtatja meg derekán a szablya markolatát, miközben még egyszer hátrapillantva válla felett szemügyre veszi a Sellőház épületét. Biztos benne, hogy látják még egymást.*
*Csak összecsippenti kalapját búcsúzóul, s még egyszer hátrafordul.*
-Látjuk még egymást. *Hogy Zammiriának milyen szándékai vannak vele, nehéz lenne megmondani. Egyet azonban biztosan tud. A mélységi viselkedése és ez az egész színjáték nem hagy kétséget afelől, hogy még a szivarját se bízna rá anélkül, hogy őröket állítson a sarkába.
Most azonban, hogy visszakapta a fegyvereit, sokkal nyugodtabban veszi tudomásul e dolgokat. Sőt, megkönnyebbült. Szórakozottan kocogtatja meg derekán a szablya markolatát, miközben még egyszer hátrapillantva válla felett szemügyre veszi a Sellőház épületét. Biztos benne, hogy látják még egymást.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-23 23:21:11
Üzenet elküldve: 2020-01-23 23:21:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igen, én is így hiszem *bólint egyetértően.* Elég későre jár, és még a meditációmat sem fejeztem be. Örülök, hogy segíthettem neked, Maydeleine, és köszönöm, hogy te is segítettél nekem. Biztos vagyok benne, hogy általad közelebb kerültem a a lelki kiteljesedés felé, sokkal könnyedebb lehetek, és még a fogalmamat sem kellett megszegnem emiatt, így bűntudat sem fog kísérteni.
*Mikor Maydeleine elmegy, visszaöltözik, és valóban meditálni kezd. Ezt az új élményt el kell raktároznia magában, fel kell dolgoznia és építenie, le kell vonnia belőle a következtetéseket és a tanulságokat, hogy ezáltal fejleszthesse és építhesse magát.*
- Igen, én is így hiszem *bólint egyetértően.* Elég későre jár, és még a meditációmat sem fejeztem be. Örülök, hogy segíthettem neked, Maydeleine, és köszönöm, hogy te is segítettél nekem. Biztos vagyok benne, hogy általad közelebb kerültem a a lelki kiteljesedés felé, sokkal könnyedebb lehetek, és még a fogalmamat sem kellett megszegnem emiatt, így bűntudat sem fog kísérteni.
*Mikor Maydeleine elmegy, visszaöltözik, és valóban meditálni kezd. Ezt az új élményt el kell raktároznia magában, fel kell dolgoznia és építenie, le kell vonnia belőle a következtetéseket és a tanulságokat, hogy ezáltal fejleszthesse és építhesse magát.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-23 09:15:43
Üzenet elküldve: 2020-01-23 09:15:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*A számonkérésnek tűnő felhang mögött inkább megértési vágy lapul, mely szunnyadni kényszerül. Becsüli Milhen egyenességét, s nem bánja, hogy megpróbálta maradásra beszélni, noha már akkor sejtette, hogy kicsi az esélye, amikor leültek. Apró, szomorú mosoly ül ajkaira, mely sejlővé fakul.*
- Én másképp látlak, Milhen, de tiszteletben tartom a döntésed.
*A Rumosra vonatkozó instrukcióra és a hírek árára bólint.*
- Természetesen, én sem gondoltam másként. Alkalomadtán te is megteheted, hogy üzenetet küldesz az őrökkel. Remélem, megérted, hogy a történtek után szigorúbb feltételek lépnek érvénybe a Sellőház érdekeltségi területén.
*Feláll, és a szekrényhez sétál, ahonnan magához veszi Milhen fegyvereit, majd az ajtóhoz indul.*
- Kikísérlek.
*Kiengedi, és bezárja maguk után az irodát.*
- Ha jól sejtem, szívesebben távozol a hátsó kijáraton.
*Fordul a nő felé, és ígéretéhez híven az ajtóig megy vele. Az őrnek biccent, majd a holmikat átadja Milhennek.*
- Mostantól a fegyverek ennél beljebb nem kerülhetnek, de te kísérettel igen. Szavatolom a bántatlanságod, amennyiben nem teszel semmit a kárunkra. Minden jót kívánok, Milhen!
*Biccent búcsúzásképpen.*
*A számonkérésnek tűnő felhang mögött inkább megértési vágy lapul, mely szunnyadni kényszerül. Becsüli Milhen egyenességét, s nem bánja, hogy megpróbálta maradásra beszélni, noha már akkor sejtette, hogy kicsi az esélye, amikor leültek. Apró, szomorú mosoly ül ajkaira, mely sejlővé fakul.*
- Én másképp látlak, Milhen, de tiszteletben tartom a döntésed.
*A Rumosra vonatkozó instrukcióra és a hírek árára bólint.*
- Természetesen, én sem gondoltam másként. Alkalomadtán te is megteheted, hogy üzenetet küldesz az őrökkel. Remélem, megérted, hogy a történtek után szigorúbb feltételek lépnek érvénybe a Sellőház érdekeltségi területén.
*Feláll, és a szekrényhez sétál, ahonnan magához veszi Milhen fegyvereit, majd az ajtóhoz indul.*
- Kikísérlek.
*Kiengedi, és bezárja maguk után az irodát.*
- Ha jól sejtem, szívesebben távozol a hátsó kijáraton.
*Fordul a nő felé, és ígéretéhez híven az ajtóig megy vele. Az őrnek biccent, majd a holmikat átadja Milhennek.*
- Mostantól a fegyverek ennél beljebb nem kerülhetnek, de te kísérettel igen. Szavatolom a bántatlanságod, amennyiben nem teszel semmit a kárunkra. Minden jót kívánok, Milhen!
*Biccent búcsúzásképpen.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-23 01:06:16
Üzenet elküldve: 2020-01-23 01:06:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Csendben hallgatja a mélységit, közben pedig egy pillanat erejéig sem pillant félre. Még a kérdésekre em rebben pillája, pedig némi számonkérést is kihall mögülük. A fürkésző szempár kitartóan vizslatja Zammiria arcát, s mikor az mondandója végére ér, ő kalapjáért nyúl.*
-Úgy hiszem, értjük egymást.
*Nyomja a fejébe a kalapot, de nem áll fel a székből azonnal.*
-Nem vagyok több egy tolvajnál. De elég szétnézni a világban... A trónokon is tolvajok ülnek.
*Vállat vonva áll fel, piszkoszöld szemeit még mindig a sötételfre függesztve.*
-Ha a fülembe jut valami, keresni foglak. A jutalmat pedig általában aranyban mérik, én sem kérem másképp... Az információnak ára van.
*Enged meg egy halovány mosolyt, tekintete pedig már fegyvereit kutatja a szobában.*
-Ha keresnél, a Rumosban tedd. Elég ha a csaposnak említed a nevem, én pedig jönni fogok.
*Csak haloványan emelkedik fel szemöldöke, várva Zammiria reakcióját, vagy épp beleegyezését. Sejti, hogy a sötételf is valami hasonlóra gondolhatott, mikor először említette a dolgot. És valóban, ez mindkettejüknek előnyös lehet.*
*Csendben hallgatja a mélységit, közben pedig egy pillanat erejéig sem pillant félre. Még a kérdésekre em rebben pillája, pedig némi számonkérést is kihall mögülük. A fürkésző szempár kitartóan vizslatja Zammiria arcát, s mikor az mondandója végére ér, ő kalapjáért nyúl.*
-Úgy hiszem, értjük egymást.
*Nyomja a fejébe a kalapot, de nem áll fel a székből azonnal.*
-Nem vagyok több egy tolvajnál. De elég szétnézni a világban... A trónokon is tolvajok ülnek.
*Vállat vonva áll fel, piszkoszöld szemeit még mindig a sötételfre függesztve.*
-Ha a fülembe jut valami, keresni foglak. A jutalmat pedig általában aranyban mérik, én sem kérem másképp... Az információnak ára van.
*Enged meg egy halovány mosolyt, tekintete pedig már fegyvereit kutatja a szobában.*
-Ha keresnél, a Rumosban tedd. Elég ha a csaposnak említed a nevem, én pedig jönni fogok.
*Csak haloványan emelkedik fel szemöldöke, várva Zammiria reakcióját, vagy épp beleegyezését. Sejti, hogy a sötételf is valami hasonlóra gondolhatott, mikor először említette a dolgot. És valóban, ez mindkettejüknek előnyös lehet.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-22 21:14:43
Üzenet elküldve: 2020-01-22 21:14:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
* Mosdás után jól szárazra töröli magát és felöltözik a tiszta ruhájába. Most már ideje, hogy dolgozzon is egy kicsit. Még előtte áll a munka, amit Darellddel kezdtek meg. Szóval a elindul újra az istállóba, hogy lapát és talicska után nézzen. Aztán ha ezzel megvan, akkor szépen elindul majd a tengerpartra homokért a falhoz. Mert ugye Ralas úr szobáját még rendbe kell, hogy hozza. Az őrök már kezdik megismerni, így nem nagyon állják az útját. Ha úgy van még vált is velük pár szót. Nem telik bele sok idő és máris újra az istálló padlóján kopog a csizmája. A talicska tiszta, mert ő bizony tisztán hagyta ott, mikor végzet a munkával. Lapát is akad itt, így hát semmi sem akadályozhatja meg azt, hogy végre elinduljon a partra.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-21 21:50:22
Üzenet elküldve: 2020-01-21 21:50:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Tekintete követi a kalap útját, majd felpillant, mielőtt beszédét megkezdi. Aprót moccannak szemei, mikor a változatlanság kerül szóba, s nehezen megfejthetőn somolyog a kétes ügyletek művelőinek hasznosságán, de nem szól közbe, hiszen valóban érdekli minden, amit a szűkszavú nő megoszt vele. Mikor visszakapja újra a szót, sóhajt egyet komor arccal, szinte hangtalanul. Átfut ajkain egy ironikus félmosoly.*
- Érdekes egy bordélyt fényben járónak mondani, de természetesen értem, mire gondolsz. Ám tény az is, hogy nincs fény árnyék nélkül. Elsőre talán úgy tűnhet, a Sellőház egy ragyogó sziget a kikötő sötét vízében. A Sellők, a felszolgálók, a személyzet dolgos háttérszemélyzete számára talán tényleg így van, és ez így van jól. Ám valójában nem kell messzire visszatekintenem, hogy lássam, miként tört be hozzánk a veszély számtalan alkalommal és a legkülönbözőbb módokon. Nem tudjuk kivonni magunkat a környezetünk hatásaiból, és nem segít, ha a behúzott függönyök látszatbiztonságában és a bódító füst gondtalanságában maradunk. Semlegesek vagyunk, és emellett maradunk minden eszközzel, de ismernünk kell a többi erőt, figyelni szándékaikat és hatalmi harcaikat, hogy ki tudjuk védeni a támadásokat és a befolyási kísérleteket.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, míg Milhen kalapjára esik a tekintete ismét, mintha megfontolna valamit, de válaszakor már a szemébe néz.*
- Ha azt kérdezed, szükségünk van-e tolvajra vagy orgyilkosra állandó foglalkoztatásban, azt mondom, nem. Általában véve nem kell ellopni semmit és nem kell megölni senkit a Sellőház megbízásából, mi több, a rend és a közbiztonság javítása érdekében nem is tűrjük el ennek öncélú művelését.
*Jelenti ki egyetértőn, tegnapi szavaival összhangban. Ültében enyhén előre dől.*
- Viszont, ha azt kérdezed, hasznát tudnánk-e venni egy tolvaj vagy egy orgyilkos képességeinek… akkor a válaszom határozottan igen. Szerinted nincsenek a sorainkban máris hozzád hasonlók?
*Elveik szerint nem kérdeztek sokat senki múltjáról, de biztos benne, hogy vannak, akiknek a keze már nem tiszta. Beleértve a sajátját.*
- Kellenek olyanok, akik magabiztosan mozognak a világ árnyékos oldalán, és ezt gyakran művelik is az érdekünkben. Információt szereznek, kapcsolatot építenek, megfigyelnek. Olykor pedig talán… nagyon ritkán és nagyon indokolt esetben *hangsúlyozza jelentőségteljesen*… esetleg szakmai fortélyaikra is szükség lehet.
*Visszatámaszkodik hátával a fotel támlájának.*
- Persze, ha azt mondod, hogy csak úgy érzed magad jól, ha maradéktalanul folytathatod a régi életed, nem erőltetjük rád a szabályainkat, és nem terjesztjük ki rád a Sellőház oltalmát. Elvünk volt mindig, hogy kollégáink önként vállalják, amit tesznek. Ám, ha így érzel, nem értem, miért maradtál egyáltalán, hiszen elmondtuk, hogy ez nem fog működni. Mi tartott itt? És mi változott?
*Biztos benne, hogy volt valami oka, de nem biztos benne, hogy ezekre a kérdésekre választ kap.*
- Ha visszaemlékszel, az első javaslatom az volt, hogy külsősként tartsuk a kapcsolatot. Akkor élheted a világod, és néha kölcsönösen előnyös üzletet köthetünk, például ha számunkra értékes információkkal szolgálsz. Ám aztán azt hittem, valami többre vágysz annál, hogy pusztán egy tolvaj legyél. Valami olyanra, amit mi adhatunk neked, és amiért érdemes változtatni egy keveset. Rosszul gondoltam volna? Most utoljára megfontolhatod a dolgot. Értékesnek találom a képességeid, ám ennél több rábeszéléssel nem foglak terhelni.
*Zárja mondandóját komolyan. Elmondott mindent, amit szeretett volna, s reméli, hogy sikerült felvillantania, mire szeretné használni Milhent, hogy megalapozottabban dönthessen, mint a tegnapi ismeretei alapján, s talán elégséges válasznak érzi kérdésére is.*
*Tekintete követi a kalap útját, majd felpillant, mielőtt beszédét megkezdi. Aprót moccannak szemei, mikor a változatlanság kerül szóba, s nehezen megfejthetőn somolyog a kétes ügyletek művelőinek hasznosságán, de nem szól közbe, hiszen valóban érdekli minden, amit a szűkszavú nő megoszt vele. Mikor visszakapja újra a szót, sóhajt egyet komor arccal, szinte hangtalanul. Átfut ajkain egy ironikus félmosoly.*
- Érdekes egy bordélyt fényben járónak mondani, de természetesen értem, mire gondolsz. Ám tény az is, hogy nincs fény árnyék nélkül. Elsőre talán úgy tűnhet, a Sellőház egy ragyogó sziget a kikötő sötét vízében. A Sellők, a felszolgálók, a személyzet dolgos háttérszemélyzete számára talán tényleg így van, és ez így van jól. Ám valójában nem kell messzire visszatekintenem, hogy lássam, miként tört be hozzánk a veszély számtalan alkalommal és a legkülönbözőbb módokon. Nem tudjuk kivonni magunkat a környezetünk hatásaiból, és nem segít, ha a behúzott függönyök látszatbiztonságában és a bódító füst gondtalanságában maradunk. Semlegesek vagyunk, és emellett maradunk minden eszközzel, de ismernünk kell a többi erőt, figyelni szándékaikat és hatalmi harcaikat, hogy ki tudjuk védeni a támadásokat és a befolyási kísérleteket.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, míg Milhen kalapjára esik a tekintete ismét, mintha megfontolna valamit, de válaszakor már a szemébe néz.*
- Ha azt kérdezed, szükségünk van-e tolvajra vagy orgyilkosra állandó foglalkoztatásban, azt mondom, nem. Általában véve nem kell ellopni semmit és nem kell megölni senkit a Sellőház megbízásából, mi több, a rend és a közbiztonság javítása érdekében nem is tűrjük el ennek öncélú művelését.
*Jelenti ki egyetértőn, tegnapi szavaival összhangban. Ültében enyhén előre dől.*
- Viszont, ha azt kérdezed, hasznát tudnánk-e venni egy tolvaj vagy egy orgyilkos képességeinek… akkor a válaszom határozottan igen. Szerinted nincsenek a sorainkban máris hozzád hasonlók?
*Elveik szerint nem kérdeztek sokat senki múltjáról, de biztos benne, hogy vannak, akiknek a keze már nem tiszta. Beleértve a sajátját.*
- Kellenek olyanok, akik magabiztosan mozognak a világ árnyékos oldalán, és ezt gyakran művelik is az érdekünkben. Információt szereznek, kapcsolatot építenek, megfigyelnek. Olykor pedig talán… nagyon ritkán és nagyon indokolt esetben *hangsúlyozza jelentőségteljesen*… esetleg szakmai fortélyaikra is szükség lehet.
*Visszatámaszkodik hátával a fotel támlájának.*
- Persze, ha azt mondod, hogy csak úgy érzed magad jól, ha maradéktalanul folytathatod a régi életed, nem erőltetjük rád a szabályainkat, és nem terjesztjük ki rád a Sellőház oltalmát. Elvünk volt mindig, hogy kollégáink önként vállalják, amit tesznek. Ám, ha így érzel, nem értem, miért maradtál egyáltalán, hiszen elmondtuk, hogy ez nem fog működni. Mi tartott itt? És mi változott?
*Biztos benne, hogy volt valami oka, de nem biztos benne, hogy ezekre a kérdésekre választ kap.*
- Ha visszaemlékszel, az első javaslatom az volt, hogy külsősként tartsuk a kapcsolatot. Akkor élheted a világod, és néha kölcsönösen előnyös üzletet köthetünk, például ha számunkra értékes információkkal szolgálsz. Ám aztán azt hittem, valami többre vágysz annál, hogy pusztán egy tolvaj legyél. Valami olyanra, amit mi adhatunk neked, és amiért érdemes változtatni egy keveset. Rosszul gondoltam volna? Most utoljára megfontolhatod a dolgot. Értékesnek találom a képességeid, ám ennél több rábeszéléssel nem foglak terhelni.
*Zárja mondandóját komolyan. Elmondott mindent, amit szeretett volna, s reméli, hogy sikerült felvillantania, mire szeretné használni Milhent, hogy megalapozottabban dönthessen, mint a tegnapi ismeretei alapján, s talán elégséges válasznak érzi kérdésére is.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-20 22:22:23
Üzenet elküldve: 2020-01-20 22:22:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Követi Zammiriát az irodába, s az intésre helyet is foglal. Sejtette, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, mint remélte.
Kalapját az asztalra dobja, miközben leül a felkínált helyre, majd jobb lábát átvetve a balon a sötételfre mered.*
-Akkor is megbillogozott volna, ha elmegyek. Én nem tudok változni. Talán nem is akarok.
*Rezzenéstelen arccal hallgatja Zammiriát, miközben agyában vadul zakatolnak a gondolatok. Nem tudja megfejteni, mit remél tőle a nő, vagy egyáltalán mit tudna számára kínálni a Sellőház.*
-Ugyan, mire tudna használni a Sellőház egy tolvajt vagy egy orgyilkost? A fényben mozogtok, s nem az árnyak között, igyekeztek magatokat elfogadtatni a Kikötővel és nem... *Elharapja a mondatot és némileg merengve dönti oldalra a fejét. Kíváncsi, Zammiria vajon milyen ajánlattal rukkolna elő.*
-Naná. Egész életemben ebben éltem, szükségem van rá. De milyen fény vetülne a Sellőházra, ha engem az utcán rajtakapnának, úgy, mint itt? Jobb, ha még most lekaparjátok a sarat a csizmátokról, ha azon az úton szeretnétek haladni, amin elindultatok.
*Most az ő arcán jelenik meg halovány mosoly, de egy aprócska sóhaj kíséretével le is tudja a dolgot. Bő lére eresztette és zavarja is. Egy pillanatra el is hallgat, először csak a padlót bámulja merengve, szórakozottan csavargatva ujja köré tincseit, majd felpillant a szemben ülő sötételfre.*
-Mondd, mit vársz tőlem?
A hozzászólás írója (Milhen Raeymoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.20 22:23:58
*Követi Zammiriát az irodába, s az intésre helyet is foglal. Sejtette, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, mint remélte.
Kalapját az asztalra dobja, miközben leül a felkínált helyre, majd jobb lábát átvetve a balon a sötételfre mered.*
-Akkor is megbillogozott volna, ha elmegyek. Én nem tudok változni. Talán nem is akarok.
*Rezzenéstelen arccal hallgatja Zammiriát, miközben agyában vadul zakatolnak a gondolatok. Nem tudja megfejteni, mit remél tőle a nő, vagy egyáltalán mit tudna számára kínálni a Sellőház.*
-Ugyan, mire tudna használni a Sellőház egy tolvajt vagy egy orgyilkost? A fényben mozogtok, s nem az árnyak között, igyekeztek magatokat elfogadtatni a Kikötővel és nem... *Elharapja a mondatot és némileg merengve dönti oldalra a fejét. Kíváncsi, Zammiria vajon milyen ajánlattal rukkolna elő.*
-Naná. Egész életemben ebben éltem, szükségem van rá. De milyen fény vetülne a Sellőházra, ha engem az utcán rajtakapnának, úgy, mint itt? Jobb, ha még most lekaparjátok a sarat a csizmátokról, ha azon az úton szeretnétek haladni, amin elindultatok.
*Most az ő arcán jelenik meg halovány mosoly, de egy aprócska sóhaj kíséretével le is tudja a dolgot. Bő lére eresztette és zavarja is. Egy pillanatra el is hallgat, először csak a padlót bámulja merengve, szórakozottan csavargatva ujja köré tincseit, majd felpillant a szemben ülő sötételfre.*
-Mondd, mit vársz tőlem?
A hozzászólás írója (Milhen Raeymoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.20 22:23:58
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-20 09:41:43
Üzenet elküldve: 2020-01-20 09:41:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Szemöldöke megemelkedik a hallottakra, majd néhány csendes pillanattal később arckifejezése kisimul. Zsebéből előhúzza a kulcsot, és kinyitja az irodát, majd beengedi a lányt. Ha nem jönne, akkor keze intésével és szilárd tekintetével jelzi, hogy erősen számít odabent a társaságára. Ha belül kerülnek az ajtón, akkor hellyel kínálja a foteleknél, s maga is leül utána. Amennyiben mégis állva marad, Zammiria az asztal szélének támaszkodik, és lazán összefonja a karjait.*
- Milhen.
*Szólítja meg puhán.*
- Nem kevés tortúrán mentél keresztül azért, hogy itt maradhass, és alig telt el azóta egy kis idő. Tudtad, hová szegődsz, és azt is, hogy változással jár együtt. Sajnálom, hogy a fogadtatás nem volt kellemes, és talán a folytatás sem az elképzeléseid szerint alakult. De kaptál egy második esélyt. Miért nem adsz most te is egyet?
*Kérdőn felvonja bal szemöldökét.*
- Hív a tenger? Rendben, nem mondtam, hogy be leszel zárva a négy fal közé. Nem érzed magad idevalónak? Szerintem ehhez túl kevés időt töltöttél itt, hogy erről igazi döntést hozz. A Sellőház egy fogadó. Egy bordélyház. A vendégekkel kedvesen bánunk, azért fizetnek, hogy adjunk nekik valamit, amit máshol nem kaptak meg, vagy mert kíváncsiak, meddig mehetnek el a pénzükért. Fontosak számunkra, és nem pusztán azért, mert belőlük élünk, hanem mert adni akarunk, és azt szeretnénk, hogy kellemes emlékekkel távozzanak.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, szemeit kissé szűkíti, tekintete fürkészőn keresi a zöld szemek mélyét.*
- De tőled nem ezt várjuk. Vagy azt hitted?
*Kissé elmosolyodik.*
- Te egy okos nő vagy, Milhen. Szeszélyesen viselkedsz a felszínen, de szerintem nagyon is céltudatos vagy. Tudod, mit akarsz, és nem félsz tenni érte, hogy megkapd. Megtanultad jól megfigyelni a környezetedet, nem félsz belekeveredni rázós helyzetekbe. Ezt szeretnéd, nem igaz? Izgalmas feladatokat, ahol a talpraesettségedet teheted próbára.
*Ezen a ponton elhallgat, hogy jelezze, a válaszok fontosak számára.*
*Szemöldöke megemelkedik a hallottakra, majd néhány csendes pillanattal később arckifejezése kisimul. Zsebéből előhúzza a kulcsot, és kinyitja az irodát, majd beengedi a lányt. Ha nem jönne, akkor keze intésével és szilárd tekintetével jelzi, hogy erősen számít odabent a társaságára. Ha belül kerülnek az ajtón, akkor hellyel kínálja a foteleknél, s maga is leül utána. Amennyiben mégis állva marad, Zammiria az asztal szélének támaszkodik, és lazán összefonja a karjait.*
- Milhen.
*Szólítja meg puhán.*
- Nem kevés tortúrán mentél keresztül azért, hogy itt maradhass, és alig telt el azóta egy kis idő. Tudtad, hová szegődsz, és azt is, hogy változással jár együtt. Sajnálom, hogy a fogadtatás nem volt kellemes, és talán a folytatás sem az elképzeléseid szerint alakult. De kaptál egy második esélyt. Miért nem adsz most te is egyet?
*Kérdőn felvonja bal szemöldökét.*
- Hív a tenger? Rendben, nem mondtam, hogy be leszel zárva a négy fal közé. Nem érzed magad idevalónak? Szerintem ehhez túl kevés időt töltöttél itt, hogy erről igazi döntést hozz. A Sellőház egy fogadó. Egy bordélyház. A vendégekkel kedvesen bánunk, azért fizetnek, hogy adjunk nekik valamit, amit máshol nem kaptak meg, vagy mert kíváncsiak, meddig mehetnek el a pénzükért. Fontosak számunkra, és nem pusztán azért, mert belőlük élünk, hanem mert adni akarunk, és azt szeretnénk, hogy kellemes emlékekkel távozzanak.
*Tart egy pillanatnyi szünetet, szemeit kissé szűkíti, tekintete fürkészőn keresi a zöld szemek mélyét.*
- De tőled nem ezt várjuk. Vagy azt hitted?
*Kissé elmosolyodik.*
- Te egy okos nő vagy, Milhen. Szeszélyesen viselkedsz a felszínen, de szerintem nagyon is céltudatos vagy. Tudod, mit akarsz, és nem félsz tenni érte, hogy megkapd. Megtanultad jól megfigyelni a környezetedet, nem félsz belekeveredni rázós helyzetekbe. Ezt szeretnéd, nem igaz? Izgalmas feladatokat, ahol a talpraesettségedet teheted próbára.
*Ezen a ponton elhallgat, hogy jelezze, a válaszok fontosak számára.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-19 21:04:05
Üzenet elküldve: 2020-01-19 21:04:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverre várva//
*Hallja a lépéseket és odakapva tekintetét meg is pillantja Zammiriát. Annak rendje és módja szerint fel is tápászkodik, némileg leporolja magát, miközben a sötételfhez fordul.*
-Nem, nincs semmi gond. A fegyvereimért jöttem, lelécelek.
*Nem ragozza a dolgot, úgy hiszi, ha valaki, hát Zammiria ennyiből is érteni fog. A Sellőház nem profitál belőle, s ő sem profitál a Sellőházból. És hogy megüljön itt, nyugodtan a fenekén... Az nem megy.*
-Khm... Köszönök mindent.
*Pillant félre, nem kedveli a formaságokat vagy épp a búcsúzást. Ráadásul nincs is mit épp meghálálnia, ha csak nem azt a sebhelyt a hátán. Nem mintha nem érdemelte volna ki, de akkor is.*
-Szólít a tenger, miegymás.
*Rándul aprót ajka, miközben a mélységi arcát fürkészi. Nem hinné, hogy gondba ütközik szándékával, elvégre nem tud nagy titkokat, nincs benne semmilyen üzletben sem... De sosem lehet tudni.*
*Hallja a lépéseket és odakapva tekintetét meg is pillantja Zammiriát. Annak rendje és módja szerint fel is tápászkodik, némileg leporolja magát, miközben a sötételfhez fordul.*
-Nem, nincs semmi gond. A fegyvereimért jöttem, lelécelek.
*Nem ragozza a dolgot, úgy hiszi, ha valaki, hát Zammiria ennyiből is érteni fog. A Sellőház nem profitál belőle, s ő sem profitál a Sellőházból. És hogy megüljön itt, nyugodtan a fenekén... Az nem megy.*
-Khm... Köszönök mindent.
*Pillant félre, nem kedveli a formaságokat vagy épp a búcsúzást. Ráadásul nincs is mit épp meghálálnia, ha csak nem azt a sebhelyt a hátán. Nem mintha nem érdemelte volna ki, de akkor is.*
-Szólít a tenger, miegymás.
*Rándul aprót ajka, miközben a mélységi arcát fürkészi. Nem hinné, hogy gondba ütközik szándékával, elvégre nem tud nagy titkokat, nincs benne semmilyen üzletben sem... De sosem lehet tudni.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-19 18:49:55
Üzenet elküldve: 2020-01-19 18:49:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Teljesen megbízik a férfiben, nem igazán volt még arra példa, hogy valaki ennyire idegenkedjen egyrészt a testi érintéstől, másrészt a kielégüléstől magától. Az meg, hogy ennek ellenére szeretné megtudni, hogy milyen módon tud kielégíteni egy nőt, egészen szokatlan és nem várt fordulat volt. A siker a mélységi számára is egyértelmű, ez mutatja, hogy azért ösztönösen vagy talán emlékezetből ismeri a dolog jeleit, velejáróit. Majd Ernuss köszönetet mond neki, miközben ő szépen összeszedi a holmijait, hiszen nagyon úgy fest, hogy végeztek a dologgal, tagadhatatlan, hogy élvezte, bár nem ez volt betervezve a mai estére.*
-Azt hiszem, a nincs mit, vagy az örülhettem, hogy segíthettem sablont itt nem kéne elsütnöm. De valamit, valamiért, szokták mondani, és ez a fajta tudás az, amit ebben az épületben bármikor megosztunk akár egy vendéggel is. Persze ha kéri. *Valóban, a férfi semmi igazán szokatlant nem kért tőle, nyilván más lett volna a helyzet, ha Ernuss egy pékségben vagy egy hentesnél dolgozott volna és valamelyik munkatársától szerette volna beszerezni az ismereteket. Mikor már magára kapta a ruháit éri a következő kérdés, hirtelen nem is tudja, mire kérdez rá a mélységi.*
-Mármint, azt hiszem ennyi gyakorlás mára nekem is elég volt. *Megy oda az asztalhoz és pakolja össze a papírtekercset meg az egyéb íróeszközöket.*
-Lesz mit gyakorolnom, én is köszönöm, nagyon hasznosnak bizonyultak a tanácsaid. *Tényleg úgy érzi, hogy most ezzel valóban beljebb is van, mintha csak egymagában kezdett volna el fickálni.*
*Teljesen megbízik a férfiben, nem igazán volt még arra példa, hogy valaki ennyire idegenkedjen egyrészt a testi érintéstől, másrészt a kielégüléstől magától. Az meg, hogy ennek ellenére szeretné megtudni, hogy milyen módon tud kielégíteni egy nőt, egészen szokatlan és nem várt fordulat volt. A siker a mélységi számára is egyértelmű, ez mutatja, hogy azért ösztönösen vagy talán emlékezetből ismeri a dolog jeleit, velejáróit. Majd Ernuss köszönetet mond neki, miközben ő szépen összeszedi a holmijait, hiszen nagyon úgy fest, hogy végeztek a dologgal, tagadhatatlan, hogy élvezte, bár nem ez volt betervezve a mai estére.*
-Azt hiszem, a nincs mit, vagy az örülhettem, hogy segíthettem sablont itt nem kéne elsütnöm. De valamit, valamiért, szokták mondani, és ez a fajta tudás az, amit ebben az épületben bármikor megosztunk akár egy vendéggel is. Persze ha kéri. *Valóban, a férfi semmi igazán szokatlant nem kért tőle, nyilván más lett volna a helyzet, ha Ernuss egy pékségben vagy egy hentesnél dolgozott volna és valamelyik munkatársától szerette volna beszerezni az ismereteket. Mikor már magára kapta a ruháit éri a következő kérdés, hirtelen nem is tudja, mire kérdez rá a mélységi.*
-Mármint, azt hiszem ennyi gyakorlás mára nekem is elég volt. *Megy oda az asztalhoz és pakolja össze a papírtekercset meg az egyéb íróeszközöket.*
-Lesz mit gyakorolnom, én is köszönöm, nagyon hasznosnak bizonyultak a tanácsaid. *Tényleg úgy érzi, hogy most ezzel valóban beljebb is van, mintha csak egymagában kezdett volna el fickálni.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-18 14:43:30
Üzenet elküldve: 2020-01-18 14:43:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
//Álmokat kergetve//
*A borzasztóan szövevényes nap minden feszültsége feloldódik a bizalmas légkörben, elhamvad a vonzalom odaadó-követelő, perzselő hevében, pecséttel zárva le végleg a napi történések sorát. Mikor végre boldog nyugalom ereszkedik a szobára, Zammiriát végtelen kimerültség szenderíti el. Alig eszmél fel a hajnali kedves simításra, elégedetten szusszan egyet, s kábán nyúl a kéz felé, hátha még viszonozni tudja az érintést, de ha nem, akkor csak visszaejti a kezét maga mellé. A készülődés szinte hallhatatlan neszeit betudja az álca fenntartására törekvésnek, hogy ne lássák őket együtt kelni. Bár nagyon szeretne gyengéden elbúcsúzni a távozás előtti pillanatban, hiszen minden viszontagság ellenére jó volt együtt tegnap is, az előzékeny csendességben korán visszahúzzák bűvkörükbe az édes álmok, nem sejti, hogy sokkal többről marad le, mint az elsőre látszik.
Néhány órával toldja meg csupán a pihenést, neki többre van szüksége, hogy elkezdje a napot. Ébredéskor ösztönösen kinyúl, és keresi Ralast maga mellett, vele hajlandó lenne még elnyújtani a reggelt, ám kiderül, hogy csak illatával átitatott párnáját ölelheti magához, egyedül pedig már nincs kedve tovább heverészni. Kényelmesen összekészül, felfrissíti magát, közben rendezi gondolatait, ahogy minden reggel. Mondják, hogy a lélek képes megérezni néha, ha valami baj készül valakivel, aki fontos számunkra, legyen bár messzire tőlünk. Ez nem egy ilyen alkalom. Egy új nap virradt, tele ismét számtalan váratlan fordulattal, melyek idővel begyűrűznek jelenébe. Ez még mindig a Sellőház, ahol a tapasztalat szerint bármi megtörténhet, s a kikötő, hol a jövő-menő hajókon csiszolatlan gyémántokra és értékes pillanatokra lel az élelmes, ám ugyanakkor minden botlás az utolsó lehet.*
//Fegyverre várva//
*Szívében nyugalommal fordul a folyosóra, mely az irodához vezet, mikor megpillantja Milhent, s meglepetésében megáll. Egyszerre ébred benne gyanú és aggodalom, amiért éppen itt és így látja. Nem mindennapi látvány errefelé, hogy a folyosón ücsörögjenek a háziak, pláne az irodánál. Nem tudja, miképp viselte a tegnapi tortúrát, nem érzi-e magát rosszul, mert ez is megfordul a fejében. A lány viszont agyafúrt, és hajlamos rosszban sántikálni, ezért vele kapcsolatban igyekszik különösen éber maradni, még ha meg is ígérték neki, hogy tiszta lappal indulhat valamelyest. Megszólítja, s közelebb megy, de két lépésre tőle megáll.*
- Milhen? Valami baj van? Ideküldött valaki?
*Különös választás lenne éppen őt szalajtani, de előfordulhat, hogy üzenetet hozott. Reméli, hogy nincs baj máris odakint a fogadóban, tegnapra elég katasztrófát kellett átélniük, ami elég lenne egy fél évre is.*
//Zammiria szobája//
//Álmokat kergetve//
*A borzasztóan szövevényes nap minden feszültsége feloldódik a bizalmas légkörben, elhamvad a vonzalom odaadó-követelő, perzselő hevében, pecséttel zárva le végleg a napi történések sorát. Mikor végre boldog nyugalom ereszkedik a szobára, Zammiriát végtelen kimerültség szenderíti el. Alig eszmél fel a hajnali kedves simításra, elégedetten szusszan egyet, s kábán nyúl a kéz felé, hátha még viszonozni tudja az érintést, de ha nem, akkor csak visszaejti a kezét maga mellé. A készülődés szinte hallhatatlan neszeit betudja az álca fenntartására törekvésnek, hogy ne lássák őket együtt kelni. Bár nagyon szeretne gyengéden elbúcsúzni a távozás előtti pillanatban, hiszen minden viszontagság ellenére jó volt együtt tegnap is, az előzékeny csendességben korán visszahúzzák bűvkörükbe az édes álmok, nem sejti, hogy sokkal többről marad le, mint az elsőre látszik.
Néhány órával toldja meg csupán a pihenést, neki többre van szüksége, hogy elkezdje a napot. Ébredéskor ösztönösen kinyúl, és keresi Ralast maga mellett, vele hajlandó lenne még elnyújtani a reggelt, ám kiderül, hogy csak illatával átitatott párnáját ölelheti magához, egyedül pedig már nincs kedve tovább heverészni. Kényelmesen összekészül, felfrissíti magát, közben rendezi gondolatait, ahogy minden reggel. Mondják, hogy a lélek képes megérezni néha, ha valami baj készül valakivel, aki fontos számunkra, legyen bár messzire tőlünk. Ez nem egy ilyen alkalom. Egy új nap virradt, tele ismét számtalan váratlan fordulattal, melyek idővel begyűrűznek jelenébe. Ez még mindig a Sellőház, ahol a tapasztalat szerint bármi megtörténhet, s a kikötő, hol a jövő-menő hajókon csiszolatlan gyémántokra és értékes pillanatokra lel az élelmes, ám ugyanakkor minden botlás az utolsó lehet.*
//Fegyverre várva//
*Szívében nyugalommal fordul a folyosóra, mely az irodához vezet, mikor megpillantja Milhent, s meglepetésében megáll. Egyszerre ébred benne gyanú és aggodalom, amiért éppen itt és így látja. Nem mindennapi látvány errefelé, hogy a folyosón ücsörögjenek a háziak, pláne az irodánál. Nem tudja, miképp viselte a tegnapi tortúrát, nem érzi-e magát rosszul, mert ez is megfordul a fejében. A lány viszont agyafúrt, és hajlamos rosszban sántikálni, ezért vele kapcsolatban igyekszik különösen éber maradni, még ha meg is ígérték neki, hogy tiszta lappal indulhat valamelyest. Megszólítja, s közelebb megy, de két lépésre tőle megáll.*
- Milhen? Valami baj van? Ideküldött valaki?
*Különös választás lenne éppen őt szalajtani, de előfordulhat, hogy üzenetet hozott. Reméli, hogy nincs baj máris odakint a fogadóban, tegnapra elég katasztrófát kellett átélniük, ami elég lenne egy fél évre is.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-17 22:33:22
Üzenet elküldve: 2020-01-17 22:33:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, hogy sikerrel járt. A nő teste megremeg, összerándul, majd ernyedten fekszik el az ágyon.*
- Úgy látom, sikerrel jártam.
*Arcán egy halvány mosoly jelenik meg. Eszébe jut, hogy kihasználja a helyzetet, és kipróbálja, milyen, mikor egyesülnek, ám elveti az ötletet. Azzal megszegné a tisztaság szabályát.*
- Köszönöm, hogy segítettél ellazulni, és új dolgot tanulni. Úgy hiszem, ennyi új dolog bőven elég lesz. Így még nem szegtem meg a fogadalmamat, de közelebb is kerültem a célomhoz.
*Feláll, kortyol egy kicsit az éjszakára félretett vízből, és kiöblíti a száját. Nem akar ugyan ezzel az ízzel felkelni, majd visszaül az ágyra.*
- Te is sikerrel jártál?
*Úgy tűnik, hogy sikerrel járt. A nő teste megremeg, összerándul, majd ernyedten fekszik el az ágyon.*
- Úgy látom, sikerrel jártam.
*Arcán egy halvány mosoly jelenik meg. Eszébe jut, hogy kihasználja a helyzetet, és kipróbálja, milyen, mikor egyesülnek, ám elveti az ötletet. Azzal megszegné a tisztaság szabályát.*
- Köszönöm, hogy segítettél ellazulni, és új dolgot tanulni. Úgy hiszem, ennyi új dolog bőven elég lesz. Így még nem szegtem meg a fogadalmamat, de közelebb is kerültem a célomhoz.
*Feláll, kortyol egy kicsit az éjszakára félretett vízből, és kiöblíti a száját. Nem akar ugyan ezzel az ízzel felkelni, majd visszaül az ágyra.*
- Te is sikerrel jártál?
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:32:41
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:32:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
*Ó, az éjszaka, a gyönyörű éjszaka... fekete sörtéjű ecset, mi árnyékot húz a kandeláberek által megvilágított utcácskákba, s csupán a tenger moraja, mi utat mutat. Az ablakon beszűrődő zajok, a kettőshöz nem jutnak el, kósza sóhajok, s ingerlő illatok, néhol apró érintés, máshol érzékeny szorítás. A lobogó gyertyák fénye látja csak, mi megtörténik, egyetértésben és megfelelő ritmusban, mi az élet körforgásához igazodik. Ralas, az elhangzott csipkelődő vallomásra derűsen kuncog fel, s fokozza addigi játékát, midőn már saját vágyaival sem bír el. Felfokozott tűz ez, mely folyton ég, olykor lángjai csupán kackiás narancspászmával épp, hogy arcukat világítja meg, de olykor viszont erőteljes lobbanásaival egész testében ég. A kettő között csupán egy a közös nevező... hogy sohasem huny ki... egyszer sem, mióta ismeri a lányt. Elégedetten morran fel a költői, s egyben fizikai fordulatra, kívánta már, jaj, hogy kívánta már.
Madár ül meg a tetőn, körmei halkan koppannak, s mellette a szélkakas játszik vékony hangú melódiát, de nem zavarja. A szobában égő utolsó gyertya még egyet lobban, aztán elalszik csendesen, pedig nem fújta el senki. A békésen, egymást átkaroló párosra holdsugár vetül, s hol eddig kezek simítottak, most ő teszi ugyanezt. Nem bánják, egy fárasztó napot követő igazán jól sikerült éjszaka volt.*
//Álmokat kergetve//
*Még éjszaka van, mikor megébred, boldog mosollyal az arcán, mellette fekvő kedvesének vállát simítja végig, szinte alig érve hozzá. Valami megriasztja, nem tud aludni. Lassan felkel, s ruháját felöltve a folyosóra lép. Üres. Sehol senki. Az őrök persze éren vannak, s figyelnek, mint mindig. Egy-egy kósza és diszkrét intés, míg Zammiria irodája felé veszi az irányt. Furcsa módon meglehetősen kipihentnek érzi magát, s tettre késznek, vonzza a kikötő varázsa, így nem sokat teketóriázik. Az éjszakai kikötő meglehetősen veszélyes, így, mi értéke van, inkább itt hagyja, majd kalapját fejébe nyomva a fogadótérbe siet. Az ajtóból mosolyogva pillant vissza a makulátlan rendre:*
- Sétálni mentem, Alfonz, ha keresnének, nem sokára érkezem. *Biccent hű bajtársának, majd jobb ujjait a kalap karimáján végigfuttatva, egy utolsó visszapillantás után kilép az ajtón.*
//Zammiria szobája//
*Ó, az éjszaka, a gyönyörű éjszaka... fekete sörtéjű ecset, mi árnyékot húz a kandeláberek által megvilágított utcácskákba, s csupán a tenger moraja, mi utat mutat. Az ablakon beszűrődő zajok, a kettőshöz nem jutnak el, kósza sóhajok, s ingerlő illatok, néhol apró érintés, máshol érzékeny szorítás. A lobogó gyertyák fénye látja csak, mi megtörténik, egyetértésben és megfelelő ritmusban, mi az élet körforgásához igazodik. Ralas, az elhangzott csipkelődő vallomásra derűsen kuncog fel, s fokozza addigi játékát, midőn már saját vágyaival sem bír el. Felfokozott tűz ez, mely folyton ég, olykor lángjai csupán kackiás narancspászmával épp, hogy arcukat világítja meg, de olykor viszont erőteljes lobbanásaival egész testében ég. A kettő között csupán egy a közös nevező... hogy sohasem huny ki... egyszer sem, mióta ismeri a lányt. Elégedetten morran fel a költői, s egyben fizikai fordulatra, kívánta már, jaj, hogy kívánta már.
Madár ül meg a tetőn, körmei halkan koppannak, s mellette a szélkakas játszik vékony hangú melódiát, de nem zavarja. A szobában égő utolsó gyertya még egyet lobban, aztán elalszik csendesen, pedig nem fújta el senki. A békésen, egymást átkaroló párosra holdsugár vetül, s hol eddig kezek simítottak, most ő teszi ugyanezt. Nem bánják, egy fárasztó napot követő igazán jól sikerült éjszaka volt.*
//Álmokat kergetve//
*Még éjszaka van, mikor megébred, boldog mosollyal az arcán, mellette fekvő kedvesének vállát simítja végig, szinte alig érve hozzá. Valami megriasztja, nem tud aludni. Lassan felkel, s ruháját felöltve a folyosóra lép. Üres. Sehol senki. Az őrök persze éren vannak, s figyelnek, mint mindig. Egy-egy kósza és diszkrét intés, míg Zammiria irodája felé veszi az irányt. Furcsa módon meglehetősen kipihentnek érzi magát, s tettre késznek, vonzza a kikötő varázsa, így nem sokat teketóriázik. Az éjszakai kikötő meglehetősen veszélyes, így, mi értéke van, inkább itt hagyja, majd kalapját fejébe nyomva a fogadótérbe siet. Az ajtóból mosolyogva pillant vissza a makulátlan rendre:*
- Sétálni mentem, Alfonz, ha keresnének, nem sokára érkezem. *Biccent hű bajtársának, majd jobb ujjait a kalap karimáján végigfuttatva, egy utolsó visszapillantás után kilép az ajtón.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-15 18:09:40
Üzenet elküldve: 2020-01-15 18:09:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
/Fegyverre várva//
*Csak kalapja szélét csippenti össze ujjaival búcsúzóul, miközben már fordul is el Khultól. Osztoznak a Kikötőn, így kár búcsúzni, nyilván látják még egymást.
Hamar megjárja a visszautat, még sietősre is fogja kicsit. Túl akar lenni a dolgon, magánál tudva a fegyvereit. Nehéz lenne megmondani, hogy ez az út viszi e oda, ahol végre a maga ura lehet, de mindenesetre ez visz előre, így ezt kell választania.
A Sellőházba visszaérve csak csendesen, senkire sem nézve felsurran a lépcsőn, majd lecövekel a folyosón. Majd erre jár Zammiria vagy Ralas, ő nem fogja zavarni őket. Ami azt illeti, semmi kedve újfent bemenni abba a szobába. Az előző kalandja odabenn nem zárult túl jól.
Hátát a falnak vetve csüccsen le a földre, lábait pedig sóhajtva nyújtja ki a padlón. Tulajdonképpen egész fáradt. Talán a korai kelés az oka, talán a reggeli séta... Igazából mindegy is. Mivel úgy is belébotlik majd valaki, nyugodt szívvel tolja szemébe a kalapot és szenderül álomra ott ültében.*
*Csak kalapja szélét csippenti össze ujjaival búcsúzóul, miközben már fordul is el Khultól. Osztoznak a Kikötőn, így kár búcsúzni, nyilván látják még egymást.
Hamar megjárja a visszautat, még sietősre is fogja kicsit. Túl akar lenni a dolgon, magánál tudva a fegyvereit. Nehéz lenne megmondani, hogy ez az út viszi e oda, ahol végre a maga ura lehet, de mindenesetre ez visz előre, így ezt kell választania.
A Sellőházba visszaérve csak csendesen, senkire sem nézve felsurran a lépcsőn, majd lecövekel a folyosón. Majd erre jár Zammiria vagy Ralas, ő nem fogja zavarni őket. Ami azt illeti, semmi kedve újfent bemenni abba a szobába. Az előző kalandja odabenn nem zárult túl jól.
Hátát a falnak vetve csüccsen le a földre, lábait pedig sóhajtva nyújtja ki a padlón. Tulajdonképpen egész fáradt. Talán a korai kelés az oka, talán a reggeli séta... Igazából mindegy is. Mivel úgy is belébotlik majd valaki, nyugodt szívvel tolja szemébe a kalapot és szenderül álomra ott ültében.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-14 23:37:10
Üzenet elküldve: 2020-01-14 23:37:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Zammiria szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A táncoló árnyékok együtt vibrálnak a lángok tekergésével, s noha Zammiria is élvezhetné az árnyjátékot, pupillái a valós színekre és formákra tágulnak rajongással. Feszes bőrrel fedett izmok és fekete fürtök, ujjbegyével tapintott eleven lüktetés, apró sóhajok és tréfás szusszanások tartják ébren figyelmét, nem hagyják elmerülni a békés beszélgetésben, mely éppúgy taglalhatná a téli időjárást, vagy életük legszebb napját, nem állna hozzá kevesebb kedvvel, míg a partner ugyanaz. Édes kis semmiségek, akár egy-egy szem zamatos eper a gyöngyöző pezsgő mellé. Nekik ilyesmire nincs szükségük, elég egy kupac régi rongy a pókhálós padláson, vagy két kavics a homokban az elhagyott tengerparton. Számot tudna adni minden alkalomról, legyen bár heverés a legénylakás szőnyegén, a vihar vad ostroma vagy szabói teendőinek szabotálása. De ott vannak a lopott pillanatok is, mik szinte szúrtak, bele egyenesen védelmi vonalába, mint az a kába ölelés a kamrában, mitől hirtelen levegőt sem kapott, ám azóta mélyen titkolt hiányát érzi elemi rettegéssel: őt is meg lehet fogni tán.
Most hallgat az őr, a kíméletlen, számító vadász. Engedélyez egy kis boldogságot a sokat nélkülöző nőnek, hadd játssza el egy hipotetikus asszony törődő pillanatait, hadd élje át az összetartozás talánságának örömét, az ismertség és elfogadás körülölelő fészkének biztonságát. Hogy mi lesz holnap, maga se tudja még, csak abban biztos, hogy Ralas kitörölhetetlenül itt hagyja lenyomatát féltőn védett barlangjában. Lehet, hogy el se megy többé, lehet, hogy egy utolsó emlék lesz csupán, édesen-sajgó elevenséggel. Nem számít. Most élvez minden pillanatot, nem lapozna az utolsó oldalra semmiképp a Vadász, s a Liliom történetében, hiányozna a bizonytalanság izgalma.
Derűs kortyokban kóstolgatják egymás lényét, apró csippentésekkel incselkednek a még nyitott folytatás küszöbén. Megtépázottan, elfáradtan érkeztek, kölcsönösen kényelmet igyekeztek egymásnak nyújtani, ám bőrükből kibújni nem tudnak, a megnyugvás mögött alattomosan oson vissza az éhség. Zammiria halkan, de oldottan nevet Ralas tréfáin. Maga már nem fázik, s kész lenne megosztani melegét, sértődés és követelés nélkül elszenderedve a takaró alatt. Elég azonban egy félreérthetetlen jelzés, hogy letegyen róla, és a mélyben tűz gyúljon. Szereti Ralas érintését, főként az ilyen sejtelmesen grasszáló ujjbegyeket combján, kellemes bizsergéssel töltik el. A pultos szerepet csakugyan látja maga előtt, s tovább szövi a történetet, míg kezei járnak, egyre több simogatással feloldva a masszírozás erejét.*
- Nos, hát bizonyára hamar megérezném az alkoholt. És elkezdenék csintalan lenni.
*Elmosolyodik, látja maga előtt.*
- Szemezni kezdenék a jóképű csapossal, letörölhetetlen mosollyal. Akkor is, ha mást szolgál ki, rajta lenne a szemem, s egyre inkább kimelegednék.
*Bár az ő bőre nem pirul úgy, mint a világos színűek, mégis a tapasztalt szem képes megállapítani, mikor zubog a vére szokatlanul intenzíven.*
- Hátralebbenteném a hajam, és megráznám a blúzom nyakát. Feljebb húznám a szoknyám egymáson keresztezett combjaimon, majd tartást váltanék. Legyezném magam az itallappal.
*Kissé ráharap az alsó ajkára, mielőtt folytatná a történetet. Tekintete most neki is az árnyalakokra fut a falon.*
- Aztán odaintenélek, és a pult fölé hajolva csendesen megkérdezném, hogy hol vizezhetném be az arcom. Te pedig csibészes mosollyal felajánlanád, hogy megmutatod.
*Itt már vigyorog, de nem folytatja.*
- Valami ilyesmi.
*Jó pihenést nyújt az elmélkedés a fűszeres pillanatok után. Emlékszik, hogy veszítettek már el embereket. Volt, akit maguk veszejtettek el.*
- Igen. Büszke vagyok rájuk. Ketten elkezdtünk valamit a haldokló kikötőben, mit az élőholtak és a Patkányok óta a világ bűzös süllyesztőjének tartottak csupán. Azóta mégis otthonná vált egy csokorra való lélek számára, s vonzza a történést, az újakat. Nem mindenki azt keresi, amit nyújtani tudunk. Akarunk. Elhagytunk néhány zátonyt, de hosszú út áll még előttünk. Ám nem feltétlenül kell megérkezni, elég mindig csak közeledni. És azt hiszem, még ha mindenki a maga boldogulását keresi is, egy kicsit már a közösség is ott van bennük. Kivirágoztak barátságok, s valóban nélkülünk is szeli a habokat Sellő-orrú hajónk.
*A puha simogatás élénkülni kezd Ralas keze által, kellemes feszültséget ébresztve azon a tájékon. Vele együtt sóhajt, de egészen hangtalanul, elnyílt ajkain át. Kihúzza magát, felélénkül a váltásra. Cinkosan elmosolyodik a szorításon és a szaggatott kérdésen.*
- Ahogy kívánod, kedvesem.
*Segíti a fordulást súlya emelésével, s a derű nyomait lassanként átszellemült vágyódás rajzolja át. A feddésre somolyog azért szemtelenül, majd hunyorog egy pillanatra.*
- Más ne is zengjen így rólad dicshimnuszt… te az én múzsám vagy.
*Túr bele ekkor a hajába érzékin.*
- Abbahagyom.
*Érinti ajkait az övéihez lepecsételve ígéretét. Megérti, hogy Ralas nem szereti, ha így beszél. Kicsusszan a hálóing közülük a férfinak hála, bőr simul a bőrhöz, s Zammiria felegyenesedik élénk tekintettel, bujkáló mosollyal. Ujjai lustán cirógatják Ralas mellkasát, karjait, pillantása összekapcsolódik az övével, s hálóingén egyelőre még apró, sejlő pontok jelzik, hogy nincs ellenére a férfi érintése érzékeny hasán. Egyet még sóhajt is jólesőn a vibráló remegéstől. Szemöldökei viszont megemelkednek a katonák említésén, olyannyira nem számított e témára, hogy a kétértelmű kijelentésen immár több okból is nevet. Balja a háta mögé surran szelíd érintésre. Érzéki hanglejtéssel válaszol.*
- Olyanok, akik tudnak bánni a… fegyverükkel.
*Újra sóhajtania kell, pedig az érintés célzottja nem ő, hanem Ralas. Épp csak egy kicsit időz ott, önmagát is felvillanyozza, de semmit sem akar siettetni. Megnedvesíti az ajkát.*
- Igen. Elmerülni mélyre... de hogy csendben?
*Mosolyog huncutul, és megemeli szemöldökeit egy pillanatra.*
- Azt nem tudom garantálni.
*Mikor a közös derültség és a nyelv rakoncátlansága után Ralas szuggesztív tekintettel és férfias akarattal felfüggeszti a lassan céltalanná váló eszmecserét, mellkasában forróságot, ágyékában erős bizsergést érez. Kezét előre húzza, és incselkedő mosollyal nyújtózik egyet felemelt karokkal, homorított háttal.*
- Tárgyalhatunk róla.
*Nyögi jólesőn. Aztán ellazultan leereszti a karjait, és Ralashoz hajol, puhán, lassan, átéléssel indul neki a csóknak, s ha lehet, hosszan ízlelgeti. Balja párja nyaka alá támaszkodik hátulról, és a férfi jobboldalára csusszan óvatosan, hogy ne rajta üljön, hanem mellette heverjen, felé fordulva és összesimulva, megnyitva kényelmes, új lehetőségeket.*
- Én innen indítom a licitet.
*Leheli forrón, megsimogatja a férfi nyakát, mellkasát, jobb lábát viszont átvetve hagyja rajta. Ha eddig nem fázott, most egyenesen kezd melege lenni.*
- De meglehet, hogy…
*Keze elindul a hason lefelé, fürkésző tekintete pedig a férfiét keresi.*
- Még…
*Ujjai szétnyílnak, és csípő tájon lelassít, lusta kőrözésbe kezd.*
- Emelem… a tétet. Ha akarod.
*Állát csókra emeli suttogón, egyáltalán nincs ellenére a kivárás, de vágyik ajkai ízére legalább, s mellkasához simulni, hogy a selyem-vékony anyag felhevüljön közöttük.*
//Zammiria szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A táncoló árnyékok együtt vibrálnak a lángok tekergésével, s noha Zammiria is élvezhetné az árnyjátékot, pupillái a valós színekre és formákra tágulnak rajongással. Feszes bőrrel fedett izmok és fekete fürtök, ujjbegyével tapintott eleven lüktetés, apró sóhajok és tréfás szusszanások tartják ébren figyelmét, nem hagyják elmerülni a békés beszélgetésben, mely éppúgy taglalhatná a téli időjárást, vagy életük legszebb napját, nem állna hozzá kevesebb kedvvel, míg a partner ugyanaz. Édes kis semmiségek, akár egy-egy szem zamatos eper a gyöngyöző pezsgő mellé. Nekik ilyesmire nincs szükségük, elég egy kupac régi rongy a pókhálós padláson, vagy két kavics a homokban az elhagyott tengerparton. Számot tudna adni minden alkalomról, legyen bár heverés a legénylakás szőnyegén, a vihar vad ostroma vagy szabói teendőinek szabotálása. De ott vannak a lopott pillanatok is, mik szinte szúrtak, bele egyenesen védelmi vonalába, mint az a kába ölelés a kamrában, mitől hirtelen levegőt sem kapott, ám azóta mélyen titkolt hiányát érzi elemi rettegéssel: őt is meg lehet fogni tán.
Most hallgat az őr, a kíméletlen, számító vadász. Engedélyez egy kis boldogságot a sokat nélkülöző nőnek, hadd játssza el egy hipotetikus asszony törődő pillanatait, hadd élje át az összetartozás talánságának örömét, az ismertség és elfogadás körülölelő fészkének biztonságát. Hogy mi lesz holnap, maga se tudja még, csak abban biztos, hogy Ralas kitörölhetetlenül itt hagyja lenyomatát féltőn védett barlangjában. Lehet, hogy el se megy többé, lehet, hogy egy utolsó emlék lesz csupán, édesen-sajgó elevenséggel. Nem számít. Most élvez minden pillanatot, nem lapozna az utolsó oldalra semmiképp a Vadász, s a Liliom történetében, hiányozna a bizonytalanság izgalma.
Derűs kortyokban kóstolgatják egymás lényét, apró csippentésekkel incselkednek a még nyitott folytatás küszöbén. Megtépázottan, elfáradtan érkeztek, kölcsönösen kényelmet igyekeztek egymásnak nyújtani, ám bőrükből kibújni nem tudnak, a megnyugvás mögött alattomosan oson vissza az éhség. Zammiria halkan, de oldottan nevet Ralas tréfáin. Maga már nem fázik, s kész lenne megosztani melegét, sértődés és követelés nélkül elszenderedve a takaró alatt. Elég azonban egy félreérthetetlen jelzés, hogy letegyen róla, és a mélyben tűz gyúljon. Szereti Ralas érintését, főként az ilyen sejtelmesen grasszáló ujjbegyeket combján, kellemes bizsergéssel töltik el. A pultos szerepet csakugyan látja maga előtt, s tovább szövi a történetet, míg kezei járnak, egyre több simogatással feloldva a masszírozás erejét.*
- Nos, hát bizonyára hamar megérezném az alkoholt. És elkezdenék csintalan lenni.
*Elmosolyodik, látja maga előtt.*
- Szemezni kezdenék a jóképű csapossal, letörölhetetlen mosollyal. Akkor is, ha mást szolgál ki, rajta lenne a szemem, s egyre inkább kimelegednék.
*Bár az ő bőre nem pirul úgy, mint a világos színűek, mégis a tapasztalt szem képes megállapítani, mikor zubog a vére szokatlanul intenzíven.*
- Hátralebbenteném a hajam, és megráznám a blúzom nyakát. Feljebb húznám a szoknyám egymáson keresztezett combjaimon, majd tartást váltanék. Legyezném magam az itallappal.
*Kissé ráharap az alsó ajkára, mielőtt folytatná a történetet. Tekintete most neki is az árnyalakokra fut a falon.*
- Aztán odaintenélek, és a pult fölé hajolva csendesen megkérdezném, hogy hol vizezhetném be az arcom. Te pedig csibészes mosollyal felajánlanád, hogy megmutatod.
*Itt már vigyorog, de nem folytatja.*
- Valami ilyesmi.
*Jó pihenést nyújt az elmélkedés a fűszeres pillanatok után. Emlékszik, hogy veszítettek már el embereket. Volt, akit maguk veszejtettek el.*
- Igen. Büszke vagyok rájuk. Ketten elkezdtünk valamit a haldokló kikötőben, mit az élőholtak és a Patkányok óta a világ bűzös süllyesztőjének tartottak csupán. Azóta mégis otthonná vált egy csokorra való lélek számára, s vonzza a történést, az újakat. Nem mindenki azt keresi, amit nyújtani tudunk. Akarunk. Elhagytunk néhány zátonyt, de hosszú út áll még előttünk. Ám nem feltétlenül kell megérkezni, elég mindig csak közeledni. És azt hiszem, még ha mindenki a maga boldogulását keresi is, egy kicsit már a közösség is ott van bennük. Kivirágoztak barátságok, s valóban nélkülünk is szeli a habokat Sellő-orrú hajónk.
*A puha simogatás élénkülni kezd Ralas keze által, kellemes feszültséget ébresztve azon a tájékon. Vele együtt sóhajt, de egészen hangtalanul, elnyílt ajkain át. Kihúzza magát, felélénkül a váltásra. Cinkosan elmosolyodik a szorításon és a szaggatott kérdésen.*
- Ahogy kívánod, kedvesem.
*Segíti a fordulást súlya emelésével, s a derű nyomait lassanként átszellemült vágyódás rajzolja át. A feddésre somolyog azért szemtelenül, majd hunyorog egy pillanatra.*
- Más ne is zengjen így rólad dicshimnuszt… te az én múzsám vagy.
*Túr bele ekkor a hajába érzékin.*
- Abbahagyom.
*Érinti ajkait az övéihez lepecsételve ígéretét. Megérti, hogy Ralas nem szereti, ha így beszél. Kicsusszan a hálóing közülük a férfinak hála, bőr simul a bőrhöz, s Zammiria felegyenesedik élénk tekintettel, bujkáló mosollyal. Ujjai lustán cirógatják Ralas mellkasát, karjait, pillantása összekapcsolódik az övével, s hálóingén egyelőre még apró, sejlő pontok jelzik, hogy nincs ellenére a férfi érintése érzékeny hasán. Egyet még sóhajt is jólesőn a vibráló remegéstől. Szemöldökei viszont megemelkednek a katonák említésén, olyannyira nem számított e témára, hogy a kétértelmű kijelentésen immár több okból is nevet. Balja a háta mögé surran szelíd érintésre. Érzéki hanglejtéssel válaszol.*
- Olyanok, akik tudnak bánni a… fegyverükkel.
*Újra sóhajtania kell, pedig az érintés célzottja nem ő, hanem Ralas. Épp csak egy kicsit időz ott, önmagát is felvillanyozza, de semmit sem akar siettetni. Megnedvesíti az ajkát.*
- Igen. Elmerülni mélyre... de hogy csendben?
*Mosolyog huncutul, és megemeli szemöldökeit egy pillanatra.*
- Azt nem tudom garantálni.
*Mikor a közös derültség és a nyelv rakoncátlansága után Ralas szuggesztív tekintettel és férfias akarattal felfüggeszti a lassan céltalanná váló eszmecserét, mellkasában forróságot, ágyékában erős bizsergést érez. Kezét előre húzza, és incselkedő mosollyal nyújtózik egyet felemelt karokkal, homorított háttal.*
- Tárgyalhatunk róla.
*Nyögi jólesőn. Aztán ellazultan leereszti a karjait, és Ralashoz hajol, puhán, lassan, átéléssel indul neki a csóknak, s ha lehet, hosszan ízlelgeti. Balja párja nyaka alá támaszkodik hátulról, és a férfi jobboldalára csusszan óvatosan, hogy ne rajta üljön, hanem mellette heverjen, felé fordulva és összesimulva, megnyitva kényelmes, új lehetőségeket.*
- Én innen indítom a licitet.
*Leheli forrón, megsimogatja a férfi nyakát, mellkasát, jobb lábát viszont átvetve hagyja rajta. Ha eddig nem fázott, most egyenesen kezd melege lenni.*
- De meglehet, hogy…
*Keze elindul a hason lefelé, fürkésző tekintete pedig a férfiét keresi.*
- Még…
*Ujjai szétnyílnak, és csípő tájon lelassít, lusta kőrözésbe kezd.*
- Emelem… a tétet. Ha akarod.
*Állát csókra emeli suttogón, egyáltalán nincs ellenére a kivárás, de vágyik ajkai ízére legalább, s mellkasához simulni, hogy a selyem-vékony anyag felhevüljön közöttük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996