Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-27 20:04:10
Üzenet elküldve: 2019-09-27 20:04:10
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Utóbbi mondatokra már tényleg csupán egy biccentéssel reagál. Ha akarna sem tudna mit mondani, annyi minden rohanja meg hirtelen múltjából. Tányérok röpködnek, s ablakok törnek ki hirtelen, elméje kitárul a világra, ahol csupán feszültség és vadság vár. Szépen felépítgetett, apró kis határai úgy omlanak össze, mint a vihar szemében felépített kártyavár, gyakorlatilag egy pillanat alatt. Nem hallja a kuncogást és az utólag hozzáfűzött mondatokat sem, Wrexanhoz úgy tér vissza, mint aki három temetésen és egy siratón van túl, emellett a halotti toron borzasztóan teleette magát, s hajszál híja, hogy rosszullét környékezze meg.*
- Kölyök! *Szólal meg hirtelen, ahogy feltárja az ajtót.* Ralas úr engedélyezte a városban tett látogatásodat. Charess kisasszonnyal fogsz menni, illetve egy kísérővel. A pénz nem lesz gond, Charess kisasszonynál lesz mindenre. Vedd meg kérlek, amit szeretnél, s egy járművet a hozzávaló lóval, hogy haza tudd fuvarozni. *Foglalja össze tömören.*
- Szekeret tudsz irányítani, igaz... mármint lovat? *Kérdezi hirtelen, mert erről még nem beszéltek korábban. Csak remélni tudja, hogy nem a mostani pillanatban kell elmagyaráznia, mikor éppen arra gondol, hogy az ajtót falazza inkább be belülről, hogy se kimenni ne tudjon, se pedig más be.*
- Előtte pihenj egyet, ha végeztél a takarítással, aztán keresd meg Charesst, kérlek, kint van a fogadótérben. *Biccent, s, ha a férfinak nincs kérdése, elindul... valamerre... de nem a szolgálati bejárat felé.*
*Utóbbi mondatokra már tényleg csupán egy biccentéssel reagál. Ha akarna sem tudna mit mondani, annyi minden rohanja meg hirtelen múltjából. Tányérok röpködnek, s ablakok törnek ki hirtelen, elméje kitárul a világra, ahol csupán feszültség és vadság vár. Szépen felépítgetett, apró kis határai úgy omlanak össze, mint a vihar szemében felépített kártyavár, gyakorlatilag egy pillanat alatt. Nem hallja a kuncogást és az utólag hozzáfűzött mondatokat sem, Wrexanhoz úgy tér vissza, mint aki három temetésen és egy siratón van túl, emellett a halotti toron borzasztóan teleette magát, s hajszál híja, hogy rosszullét környékezze meg.*
- Kölyök! *Szólal meg hirtelen, ahogy feltárja az ajtót.* Ralas úr engedélyezte a városban tett látogatásodat. Charess kisasszonnyal fogsz menni, illetve egy kísérővel. A pénz nem lesz gond, Charess kisasszonynál lesz mindenre. Vedd meg kérlek, amit szeretnél, s egy járművet a hozzávaló lóval, hogy haza tudd fuvarozni. *Foglalja össze tömören.*
- Szekeret tudsz irányítani, igaz... mármint lovat? *Kérdezi hirtelen, mert erről még nem beszéltek korábban. Csak remélni tudja, hogy nem a mostani pillanatban kell elmagyaráznia, mikor éppen arra gondol, hogy az ajtót falazza inkább be belülről, hogy se kimenni ne tudjon, se pedig más be.*
- Előtte pihenj egyet, ha végeztél a takarítással, aztán keresd meg Charesst, kérlek, kint van a fogadótérben. *Biccent, s, ha a férfinak nincs kérdése, elindul... valamerre... de nem a szolgálati bejárat felé.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-27 19:57:11
Üzenet elküldve: 2019-09-27 19:57:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
*Szinte legyintene, persze, hogy mehetnek anyagért. Nyilvánvalóan ennyi önállóságot már feltételez, persze az anyagi támogatás miatt muszáj volt megkérdezni, ezt megérti. De ott a másik téma, mely kapcsán a férfi, mintha húzódozni látszódna, ami gondolkodóba ejti, s csak a lassan terebélyesedő farkasvigyort szélesíti az arcán, tekintete azonban komoly marad, s hidegen szemléli az esetleges változásokat. Látja az állkapocs mozdulását, s látja a kéz mozzanatát is, s egy ilyen embertől, mint Darelld, már ez a néhány apró mozdulat is rengeteget jelent. Csendben, még mindig karba font kézzel hallgatja végig azt a néhány, harapófogóval kihúzott választ, mit Darelld kérdéseire ad, aztán csak biccent.*
- Ha alkalmatlan elküldöm. Nem hivatkozott erre, igazság szerint szóba sem kerültél, öreg harcos, csupán nekem jutott eszembe, hogy ismerheted. *Állát vakarja meg két ujjával, majd elgondolkodva, hirtelen kezét kivágja oldalra, mint, aki hirtelen döntést hozott valamiről.*
- Nos... ha nem ismered, igazság szerint eldönti az idő, hogy alkalmas-e, hiszen mi problémánk lehet, szép lány, talpraesett, ha Zammiria is úgy gondolja marad. *Vonja meg vállát, nem lehet tudni, hogy nem szándékosan teszi-e, hogy Darelldet zrikálja továbbra is. Valami megcsendül fejében, egy vészharang szerű dolog. Aztán lassan elfordul, s visszaindul.*
- Menj. *Bólint.* Intézzétek, kérlek az irodát. A fiú menjen vásárolni, te pedig lassan gyere előre, ha tudsz, feltéve, ha Carlotteia nem zavar, márpedig miért is zavarna, ha nem is ismered, nem igaz, öregfiú? *Tárja szét kezét kissé komoran, aztán elindul, de néhány lépés múlva mégis visszafordul, mint aki elfelejtett volna valamit.*
- Ó, és Darelld! *Mutat a férfira egy pillanatra merengve.* Ha esetleg valami oknál fogva, mégis másképp lenne... kérlek ne rendezzetek jelenetet a fogadótér kellős közepén. *A hang ellentmondást nem tűrő, mégis amolyan csibészes kacsintással zárul. Ha Darelld nem siet, talán még hallhatja a férfi kuncogását, ahogyan nyílik a szolgálati bejárat ajtaja:*
- Még, hogy nem ismeri... háh... vén kecske is megnyalja a sót. *Az ajtó becsukódik, s Darelld maradhat gondolataival.*
*Szinte legyintene, persze, hogy mehetnek anyagért. Nyilvánvalóan ennyi önállóságot már feltételez, persze az anyagi támogatás miatt muszáj volt megkérdezni, ezt megérti. De ott a másik téma, mely kapcsán a férfi, mintha húzódozni látszódna, ami gondolkodóba ejti, s csak a lassan terebélyesedő farkasvigyort szélesíti az arcán, tekintete azonban komoly marad, s hidegen szemléli az esetleges változásokat. Látja az állkapocs mozdulását, s látja a kéz mozzanatát is, s egy ilyen embertől, mint Darelld, már ez a néhány apró mozdulat is rengeteget jelent. Csendben, még mindig karba font kézzel hallgatja végig azt a néhány, harapófogóval kihúzott választ, mit Darelld kérdéseire ad, aztán csak biccent.*
- Ha alkalmatlan elküldöm. Nem hivatkozott erre, igazság szerint szóba sem kerültél, öreg harcos, csupán nekem jutott eszembe, hogy ismerheted. *Állát vakarja meg két ujjával, majd elgondolkodva, hirtelen kezét kivágja oldalra, mint, aki hirtelen döntést hozott valamiről.*
- Nos... ha nem ismered, igazság szerint eldönti az idő, hogy alkalmas-e, hiszen mi problémánk lehet, szép lány, talpraesett, ha Zammiria is úgy gondolja marad. *Vonja meg vállát, nem lehet tudni, hogy nem szándékosan teszi-e, hogy Darelldet zrikálja továbbra is. Valami megcsendül fejében, egy vészharang szerű dolog. Aztán lassan elfordul, s visszaindul.*
- Menj. *Bólint.* Intézzétek, kérlek az irodát. A fiú menjen vásárolni, te pedig lassan gyere előre, ha tudsz, feltéve, ha Carlotteia nem zavar, márpedig miért is zavarna, ha nem is ismered, nem igaz, öregfiú? *Tárja szét kezét kissé komoran, aztán elindul, de néhány lépés múlva mégis visszafordul, mint aki elfelejtett volna valamit.*
- Ó, és Darelld! *Mutat a férfira egy pillanatra merengve.* Ha esetleg valami oknál fogva, mégis másképp lenne... kérlek ne rendezzetek jelenetet a fogadótér kellős közepén. *A hang ellentmondást nem tűrő, mégis amolyan csibészes kacsintással zárul. Ha Darelld nem siet, talán még hallhatja a férfi kuncogását, ahogyan nyílik a szolgálati bejárat ajtaja:*
- Még, hogy nem ismeri... háh... vén kecske is megnyalja a sót. *Az ajtó becsukódik, s Darelld maradhat gondolataival.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-27 19:49:10
Üzenet elküldve: 2019-09-27 19:49:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas//
*Határozottan bólint, tekintve, hogy a jóváhagyást megkapta, s máris fejben számot vet, hogy ki lenne legalkalmasabb a feladatra, bár ezt vélhetően valóban a munka igénye fogja eldönteni, s Charess kisasszony tökéletesen alkalmas a feladatra, hogy kiválassza kísérőjüket. Nyilván rá fogja bízni a döntést, s Wrexannal, majd maga közli a dolgokat. Igyekszik követni, mert Ralas úr rettentő gyorsan beszél, nyilvánvalóan sokan lehetnek az előtérben, ezért örül, hogy végül amellett döntött, kimegy segíteni. Aztán a következő mondatoktól máris meggondolja magát. Ha Ralas mereven figyeli arcát, márpedig azt teszi, akkor egy pillanatnyi idegrángást vehet észre állkapcsán, s néhány pillanatra keze is ökölbe szorul, de nem erőszakosan, sokkal inkább pillanatnyi feszültségtől.*
- Oryw? *Kérdez vissza, pedig pontosan hallotta Ralas szavait. Talán egészen eddig úgy gondolta, hogy életének az a fejezete már nem köszön vissza. Megvolt az epilógus, a hangos, csattanóval záródó végkifejlet, s a balladákba illő zárás. Vége. Szokták mondani egy történet végén, aminek általában nincs folytatása. Náluk csupán a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" rész maradt el valamiért.*
- Küldje el. *Mondja, miután nyel egy öblöset, torka kiszáradt, de az iménti feszültség végigszaladt rajta, s immár ismét faarccal álldogál.*
- Nem ismerem. Ha rám hivatkozott, akkor hazudik. *Mondja csendesen.*
- Ha most megbocsát uram... *Mutat vissza a régi iroda felé, feltett szándéka, hogy elfelejtse ezt az egészet és felébredjen, de ebből a külvilág felé semmit nem óhajt közölni, Ralas vagy tiszteletben tartja ezt a látens kívánságot, vagy sem.*
*Határozottan bólint, tekintve, hogy a jóváhagyást megkapta, s máris fejben számot vet, hogy ki lenne legalkalmasabb a feladatra, bár ezt vélhetően valóban a munka igénye fogja eldönteni, s Charess kisasszony tökéletesen alkalmas a feladatra, hogy kiválassza kísérőjüket. Nyilván rá fogja bízni a döntést, s Wrexannal, majd maga közli a dolgokat. Igyekszik követni, mert Ralas úr rettentő gyorsan beszél, nyilvánvalóan sokan lehetnek az előtérben, ezért örül, hogy végül amellett döntött, kimegy segíteni. Aztán a következő mondatoktól máris meggondolja magát. Ha Ralas mereven figyeli arcát, márpedig azt teszi, akkor egy pillanatnyi idegrángást vehet észre állkapcsán, s néhány pillanatra keze is ökölbe szorul, de nem erőszakosan, sokkal inkább pillanatnyi feszültségtől.*
- Oryw? *Kérdez vissza, pedig pontosan hallotta Ralas szavait. Talán egészen eddig úgy gondolta, hogy életének az a fejezete már nem köszön vissza. Megvolt az epilógus, a hangos, csattanóval záródó végkifejlet, s a balladákba illő zárás. Vége. Szokták mondani egy történet végén, aminek általában nincs folytatása. Náluk csupán a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" rész maradt el valamiért.*
- Küldje el. *Mondja, miután nyel egy öblöset, torka kiszáradt, de az iménti feszültség végigszaladt rajta, s immár ismét faarccal álldogál.*
- Nem ismerem. Ha rám hivatkozott, akkor hazudik. *Mondja csendesen.*
- Ha most megbocsát uram... *Mutat vissza a régi iroda felé, feltett szándéka, hogy elfelejtse ezt az egészet és felébredjen, de ebből a külvilág felé semmit nem óhajt közölni, Ralas vagy tiszteletben tartja ezt a látens kívánságot, vagy sem.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-27 17:06:20
Üzenet elküldve: 2019-09-27 17:06:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
*A viccesnek tűnő kérdés után, most rajta a meglepődés sora, hiszen kérdésre nem számított, a frappánsan feltett kérdés után, így egy darabig csak zavartan pislog a férfire, majd elneveti magát.*
- Persze, persze! Szerezzetek be mindent, ami csak szükséges! Ha vásárolni kell, vigye magával Charesst, de ne menjenek egyedül. A fiú okos, tehetséges ugyan, de nem katona, szükség lesz melléjük valakire. Ahogy láttam az őrjárat éppen visszatért, válasszanak közülük valakit, aki alkalmas a feladatra és éppen ráér. Na de visszatérve... *Hadarja hirtelen. Fontos téma, amit Darelld feszeget, de valójában most nem ez irányba akart elmenni, bár rettentő kíváncsi, hogy kiégett irodája hogyan nézhet ki most, de kint várnak rá, s nem szeret megvárakoztatni senkit.*
- Szóval betért ma, egy Carlotteia nevű, igen szemrevaló hölgy a Sellőbe. *Figyel minden reakciót az arcon, a kézen.* Egész véletlenül nem ismered? Oryw a vezetékneve, s ha nem csal a gyanúm... a tiéd is. *Húzódik mosolyra az ajka, pontosan tudja, hogy a férfit, hogy hívják, a megjegyzés sokkal inkább egy kis szúrás, a kendőzött titkok miatt. Ránézésből, sejtése szerint lehet testvér, lehet egyéb rokon. Az eszébe sem jut, hogy gyengéd szálak fűzik a nőhöz, Darelld egyszerűen nem olyan, vagy, ha igen, hát rendesen titkolja.*
- Nos? Ismered a hölgyet? Tán csak nem egy elveszett testvér? *Nevet fel halkan.*
*A viccesnek tűnő kérdés után, most rajta a meglepődés sora, hiszen kérdésre nem számított, a frappánsan feltett kérdés után, így egy darabig csak zavartan pislog a férfire, majd elneveti magát.*
- Persze, persze! Szerezzetek be mindent, ami csak szükséges! Ha vásárolni kell, vigye magával Charesst, de ne menjenek egyedül. A fiú okos, tehetséges ugyan, de nem katona, szükség lesz melléjük valakire. Ahogy láttam az őrjárat éppen visszatért, válasszanak közülük valakit, aki alkalmas a feladatra és éppen ráér. Na de visszatérve... *Hadarja hirtelen. Fontos téma, amit Darelld feszeget, de valójában most nem ez irányba akart elmenni, bár rettentő kíváncsi, hogy kiégett irodája hogyan nézhet ki most, de kint várnak rá, s nem szeret megvárakoztatni senkit.*
- Szóval betért ma, egy Carlotteia nevű, igen szemrevaló hölgy a Sellőbe. *Figyel minden reakciót az arcon, a kézen.* Egész véletlenül nem ismered? Oryw a vezetékneve, s ha nem csal a gyanúm... a tiéd is. *Húzódik mosolyra az ajka, pontosan tudja, hogy a férfit, hogy hívják, a megjegyzés sokkal inkább egy kis szúrás, a kendőzött titkok miatt. Ránézésből, sejtése szerint lehet testvér, lehet egyéb rokon. Az eszébe sem jut, hogy gyengéd szálak fűzik a nőhöz, Darelld egyszerűen nem olyan, vagy, ha igen, hát rendesen titkolja.*
- Nos? Ismered a hölgyet? Tán csak nem egy elveszett testvér? *Nevet fel halkan.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-27 16:54:16
Üzenet elküldve: 2019-09-27 16:54:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
- Tökéletes, bízom benned kölyök! *Mosolyog Wrexanra, s nem hazudott, mikor azt mondta, hogy minden bizodalma benne van. A kölyök egyszerű, de lelkiismeretes és tanulékony, még, ha ő mást is gondol magáról. Rendelkezik az oly méltatlanul kevéssé vett türelem erélyével, melyre valójában egy ilyen helyen szükség van.*
- Köszönöm, kitartás! *Mosolyog vissza még egy utolsót, majd behajtja az ajtót, hogy a por ne árassza el a folyosót, miközben a fiú takarít. Résnyire azért nyitva hagyja, hogy az ablaktalan helyiségben azért ne is fulladjon meg, amikor egy hang üti meg a fülét.*
//Ralas//
- Uram? *Pillant fel, míg keze a kilincsen van.* Miben segíthetek? *Kérdezi csendesen, majd Ralas Drayte elé siet, s meghajtja magát.*
- Én is épp önt kerestem volna meg egy kéréssel, feltéve, ha nem zavarom meg semmiben. *Egészíti ki mondandóját, s magyarázattal szolgál, hogy miért nem lepődött meg jobban. Mert valójában Ralashoz készült, hogy az irodájának falához szükséges anyagbeszerzésről gondoskodni tudjon, illetve anyagi juttatást kérjen hozzá.*
- Ha megengedi... *Kezd máris bele, várva a reakciót, hogy elutasítják, vagy engedélyezik, hogy előbb szóljon, mint főnöke, aztán eljut elméjéig a kérdés.* ... hogy?! Az életemről?
*Hirtelen nem is tudja hová tenni a kérdést, ezért csupán elhessegeti maga elől, Ralas gyakran vicceli el a dolgokat így elkönyveli egy furcsa köszöntési módozatnak.*
- Az irodához mész, vagy agyag szükséges. A fiatalember, akit legutóbb felvett szívesen beszerezné azt, de ehhez szükséges, hogy a fedezettel rendelkezzen. hozzájárulna ehhez? *Kérdezi, majd türelmesen várakozik. Nem tetszik az a hamiskás mosoly, mit a férfi arcán lát, sok mindent jelenthet, bár a folytatásról vélhetően elképzelése sincs legalábbis meg sem fordul a fejében.*
- Tökéletes, bízom benned kölyök! *Mosolyog Wrexanra, s nem hazudott, mikor azt mondta, hogy minden bizodalma benne van. A kölyök egyszerű, de lelkiismeretes és tanulékony, még, ha ő mást is gondol magáról. Rendelkezik az oly méltatlanul kevéssé vett türelem erélyével, melyre valójában egy ilyen helyen szükség van.*
- Köszönöm, kitartás! *Mosolyog vissza még egy utolsót, majd behajtja az ajtót, hogy a por ne árassza el a folyosót, miközben a fiú takarít. Résnyire azért nyitva hagyja, hogy az ablaktalan helyiségben azért ne is fulladjon meg, amikor egy hang üti meg a fülét.*
//Ralas//
- Uram? *Pillant fel, míg keze a kilincsen van.* Miben segíthetek? *Kérdezi csendesen, majd Ralas Drayte elé siet, s meghajtja magát.*
- Én is épp önt kerestem volna meg egy kéréssel, feltéve, ha nem zavarom meg semmiben. *Egészíti ki mondandóját, s magyarázattal szolgál, hogy miért nem lepődött meg jobban. Mert valójában Ralashoz készült, hogy az irodájának falához szükséges anyagbeszerzésről gondoskodni tudjon, illetve anyagi juttatást kérjen hozzá.*
- Ha megengedi... *Kezd máris bele, várva a reakciót, hogy elutasítják, vagy engedélyezik, hogy előbb szóljon, mint főnöke, aztán eljut elméjéig a kérdés.* ... hogy?! Az életemről?
*Hirtelen nem is tudja hová tenni a kérdést, ezért csupán elhessegeti maga elől, Ralas gyakran vicceli el a dolgokat így elkönyveli egy furcsa köszöntési módozatnak.*
- Az irodához mész, vagy agyag szükséges. A fiatalember, akit legutóbb felvett szívesen beszerezné azt, de ehhez szükséges, hogy a fedezettel rendelkezzen. hozzájárulna ehhez? *Kérdezi, majd türelmesen várakozik. Nem tetszik az a hamiskás mosoly, mit a férfi arcán lát, sok mindent jelenthet, bár a folytatásról vélhetően elképzelése sincs legalábbis meg sem fordul a fejében.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-27 16:44:43
Üzenet elküldve: 2019-09-27 16:44:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
*Mosolya egészen addig függ arcán, míg be nem löki a szolgálati bejárat ajtaját, hogy Darelldet keresse meg. Tudomása szerint nagy munkálatokban van, bizonyára hamarosan megtalálja. Számos kérdése lett hirtelen, s a legkevésbé irodájának állapota érdekli. A nő Oryw, mindazonáltal egyenesen következik ebből, hogy valami szál fűzi veterán testőréhez, vigyázójához, őrszeméhez, ami meglepő, mert erről az információról eddig nem tudott. Márpedig szeret minden információról tudni, ami a kormányzáshoz szükséges. ~ Oryw... ~ Nem von le messzemenő következtetéseket sem Carlotteia feszültebb tekintetéből, sem másból, nem gondolatolvasó, hogy ebből rögtön régi alkalmazottjára gondoljon. Csupán egy érdekes történetet szeretne megosztani a férfival, s látni a reakcióit, miszerint egy gyönyörű lány épp most sétált be a Sellőbe, s Orywnak vallja magát, emellett régi állását kívánja visszaszerezni. Meglátása szerint, jóllehet Darelld véleményét sok mindenben kikérte már, ezt nem a férfi fogja eldönteni, maximum elszenvedője, avagy élvezője lesz a történteknek, a döntést Zammiriával közösen fogja meghozni. Ettől függetlenül izgatott a várható reakciótól. Sokat nem kell mennie, korábbi kiégett irodájából látja kifordulni a férfit.*
- Darelld! Egy szóra! *Int felé kezével, majd karba font kézzel megáll a folyosó közepén, megvárva, míg a láthatóan felé induló férfi eléri őt.*
- Mondd csak, mindent elmondtál nekem az életeddel kapcsolatosan, cimbora? *Kérdezi hamis kacsintással szemében, de a szja komoly marad. Nem felelősségre vonni akarja, de válaszokat vár, nem vicceli el.*
*Mosolya egészen addig függ arcán, míg be nem löki a szolgálati bejárat ajtaját, hogy Darelldet keresse meg. Tudomása szerint nagy munkálatokban van, bizonyára hamarosan megtalálja. Számos kérdése lett hirtelen, s a legkevésbé irodájának állapota érdekli. A nő Oryw, mindazonáltal egyenesen következik ebből, hogy valami szál fűzi veterán testőréhez, vigyázójához, őrszeméhez, ami meglepő, mert erről az információról eddig nem tudott. Márpedig szeret minden információról tudni, ami a kormányzáshoz szükséges. ~ Oryw... ~ Nem von le messzemenő következtetéseket sem Carlotteia feszültebb tekintetéből, sem másból, nem gondolatolvasó, hogy ebből rögtön régi alkalmazottjára gondoljon. Csupán egy érdekes történetet szeretne megosztani a férfival, s látni a reakcióit, miszerint egy gyönyörű lány épp most sétált be a Sellőbe, s Orywnak vallja magát, emellett régi állását kívánja visszaszerezni. Meglátása szerint, jóllehet Darelld véleményét sok mindenben kikérte már, ezt nem a férfi fogja eldönteni, maximum elszenvedője, avagy élvezője lesz a történteknek, a döntést Zammiriával közösen fogja meghozni. Ettől függetlenül izgatott a várható reakciótól. Sokat nem kell mennie, korábbi kiégett irodájából látja kifordulni a férfit.*
- Darelld! Egy szóra! *Int felé kezével, majd karba font kézzel megáll a folyosó közepén, megvárva, míg a láthatóan felé induló férfi eléri őt.*
- Mondd csak, mindent elmondtál nekem az életeddel kapcsolatosan, cimbora? *Kérdezi hamis kacsintással szemében, de a szja komoly marad. Nem felelősségre vonni akarja, de válaszokat vár, nem vicceli el.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-27 12:10:59
Üzenet elküldve: 2019-09-27 12:10:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hiúsága lakmározik az elragadtatott bámészkodást látva, oly sok elutasítást és oktalan ellenérzést kell elviselnie a világban, hogy Ralas rajongása már-már hálát ébreszt benne. Rengeteg gyönyörűség veszi körbe a férfit, készséges, ledér nők széles választéka, kik mindegyike jobb valamiben nála, ő mégis vele osztja meg az ágyát, pedig enélkül is működhetnének üzletfelekként. De nem akarna visszalépni, már zavarná, ha más nővel látná az egykori selyemfiút, kapcsolatuk túllépett azon, hogy pusztán alkalmi szeretők legyenek. Nem mondaná, hogy igazi párt alkotnak, bár talán csak ő ragaszkodik körömszakadtáig az árnyalatnyi különbségért, az omladozó határok védnökségéért. Most viszont a fizikai távolságot a lehető legkisebbre kívánja zsugorítani, összesimulni az övéhez képest sápadt-fehérnek tűnő testtel.
A türelmetlenség kinyilvánításán élvetegen vigyorog, de nem kívánja húzni sokáig a férfi idegeit, s valójában maga is hadilábon áll, Ralas karjaiba vágyik, szinte már fájdalmas elszakadni melegétől. Pattanásig feszült érzékei előrébb járnak, mint ők maguk, a mellein matató ujjbegyek, a hajába fúródó ujjak is örömöt fakasztanak, abba a csókba ő is sokat belead. Magához szorítja a férfit, derekáról a hátára kerülnek kezei, s kis híján feledi a gondos szabó céljait, hogy azonnal ráfonódjon, ahogyan csak képes rá. Szabályosan piheg, mikor Ralas ajkai eleresztik, szemei kábán tekintenek rá. Megnyalja behúzott, nedves ajkait, hogy összeszedje magát egy suta feleletre.*
- Így nem lesz könnyű.
*Szuszog jókedvűn, majd korábbi játékos tervei ellenére inkább csak simogatón, egy-egy kósza csókot hintve leguggol, és segíti Ralast kilépni utolsó ruhadarabjából. Hogy mennyire gondos az az összehajtogatás, arra nem tenné rá a lelkét, nagyon oda se tud figyelni, kezei kissé remegve kapkodnak. Elalszik egy újabb gyertya a polcon, de szemeik fényes pontokként csillognak a visszafogott fényben, s Zamnak akkor se esne nehezére pontosan a férfi tenyerébe simítani a kezét, ha az utolsó fényforrás is ellobbanna. Mindkét kezét megfogva áll meg vele szemben, s hátrálni kezd az ágy felé.*
- Gyere…
*Súgja lágy hangon, nem eresztve a férfi tekintetét, csalogatva, forró gyönyörűséget ígérőn. S bizalommal is, hiszen Ralasra hagyja, hogy irányítsa, hiába ő megy „elöl”. Találgatja, vajon mire vágyik, mennyire legyen domináns és kezdeményező, szenvedélyes és érzelmes, mennyire haladjanak gyorsan. A sötét szemek mintha kérdeznének, s olvasni akarnának a világos íriszekben. Tudja, hogy este Ralas fáradt volt, s látta rajta, hogy melegségre vágyik, emellett mindketten igen felajzottak már, nem szükséges a hosszú játék. Elég, ha leülteti az ágy szélére vagy dőljenek a párnák közé? Vajon szeretné, ha elpihenő teste fölé kerülne, és a kedvét keresné, vagy szeretne inkább szabadon mozogni? Oly sok lehetőség jut még eszébe, s alig bírja ki, hogy végre lábát megállítsa az ágy. Talán mégis jobb, ha először összeölelkezve bújnak össze, s majd kialakul, de ha jelzéseket kap, reagál rájuk. Még maga az út is kérdéses, talán Ralasnak más óhaja van.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hiúsága lakmározik az elragadtatott bámészkodást látva, oly sok elutasítást és oktalan ellenérzést kell elviselnie a világban, hogy Ralas rajongása már-már hálát ébreszt benne. Rengeteg gyönyörűség veszi körbe a férfit, készséges, ledér nők széles választéka, kik mindegyike jobb valamiben nála, ő mégis vele osztja meg az ágyát, pedig enélkül is működhetnének üzletfelekként. De nem akarna visszalépni, már zavarná, ha más nővel látná az egykori selyemfiút, kapcsolatuk túllépett azon, hogy pusztán alkalmi szeretők legyenek. Nem mondaná, hogy igazi párt alkotnak, bár talán csak ő ragaszkodik körömszakadtáig az árnyalatnyi különbségért, az omladozó határok védnökségéért. Most viszont a fizikai távolságot a lehető legkisebbre kívánja zsugorítani, összesimulni az övéhez képest sápadt-fehérnek tűnő testtel.
A türelmetlenség kinyilvánításán élvetegen vigyorog, de nem kívánja húzni sokáig a férfi idegeit, s valójában maga is hadilábon áll, Ralas karjaiba vágyik, szinte már fájdalmas elszakadni melegétől. Pattanásig feszült érzékei előrébb járnak, mint ők maguk, a mellein matató ujjbegyek, a hajába fúródó ujjak is örömöt fakasztanak, abba a csókba ő is sokat belead. Magához szorítja a férfit, derekáról a hátára kerülnek kezei, s kis híján feledi a gondos szabó céljait, hogy azonnal ráfonódjon, ahogyan csak képes rá. Szabályosan piheg, mikor Ralas ajkai eleresztik, szemei kábán tekintenek rá. Megnyalja behúzott, nedves ajkait, hogy összeszedje magát egy suta feleletre.*
- Így nem lesz könnyű.
*Szuszog jókedvűn, majd korábbi játékos tervei ellenére inkább csak simogatón, egy-egy kósza csókot hintve leguggol, és segíti Ralast kilépni utolsó ruhadarabjából. Hogy mennyire gondos az az összehajtogatás, arra nem tenné rá a lelkét, nagyon oda se tud figyelni, kezei kissé remegve kapkodnak. Elalszik egy újabb gyertya a polcon, de szemeik fényes pontokként csillognak a visszafogott fényben, s Zamnak akkor se esne nehezére pontosan a férfi tenyerébe simítani a kezét, ha az utolsó fényforrás is ellobbanna. Mindkét kezét megfogva áll meg vele szemben, s hátrálni kezd az ágy felé.*
- Gyere…
*Súgja lágy hangon, nem eresztve a férfi tekintetét, csalogatva, forró gyönyörűséget ígérőn. S bizalommal is, hiszen Ralasra hagyja, hogy irányítsa, hiába ő megy „elöl”. Találgatja, vajon mire vágyik, mennyire legyen domináns és kezdeményező, szenvedélyes és érzelmes, mennyire haladjanak gyorsan. A sötét szemek mintha kérdeznének, s olvasni akarnának a világos íriszekben. Tudja, hogy este Ralas fáradt volt, s látta rajta, hogy melegségre vágyik, emellett mindketten igen felajzottak már, nem szükséges a hosszú játék. Elég, ha leülteti az ágy szélére vagy dőljenek a párnák közé? Vajon szeretné, ha elpihenő teste fölé kerülne, és a kedvét keresné, vagy szeretne inkább szabadon mozogni? Oly sok lehetőség jut még eszébe, s alig bírja ki, hogy végre lábát megállítsa az ágy. Talán mégis jobb, ha először összeölelkezve bújnak össze, s majd kialakul, de ha jelzéseket kap, reagál rájuk. Még maga az út is kérdéses, talán Ralasnak más óhaja van.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-26 20:04:14
Üzenet elküldve: 2019-09-26 20:04:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Apró nyelvhegynyi érintés, mely a bőrbe mélyed, harapással teljes, s falatozni vágyik, érezni a hamuszín bőrt, miképp a vállán végigsuhanó forró leheletet is, mit a harapás fakaszt, akár a hirtelen, csákányütésre mélyből feltörő víz. Nem veszi észre, hogy játszanak vele, s a kecsesen eltartott csípő, a táncmozdulatszerűen, elkenten, lezseren leengedett váll magával ragadja tekintetét. Nehéz tartani a szemkontaktust, mikor ennyi szépség vegyül össze egy helyen, jóllehet azokban a tekintetekben is imád elveszni, a szemek tükrében megmártózni, s magát látni benne, mert akkor tudja, hogy ott van... vele, csak vele. Méla és csibész mosoly, a kijelentésre, többet mond minden válasznál, ahogyan az ujjai közé furakodó kecses ujjak is. Nem lép még, csupán hagyja, hogy kissé közelebb vonják, szeme immár a lány tekintetében, szilajul, tüzesen és epekedőn. Nevének elhangzásával szinte egy pillanatban lép hirtelen a lány elé, s tapasztja ajkát az ajkára, hagyja, hogy keze testük közé szoruljon, de elébb megtalálja célpontját, kényeztetve azt. Halkan belesóhajt a csókba, s megrezzen, mikor a nadrág hirtelen bokájáig csusszan, enyhe vidám perc, mert kívülről látja magát, de nem foglalkozik vele, csupán ajka húzódik mosolyra, azonban a csókot nem szakítja meg. Beleremeg az érintésbe, s felkorbácsolt érzelmei, vad táncba kezdenek, de még tartja magát, bár a lány érezheti, hogy minden egyes csókkal közelebb jut a türelmesség végéhez.*
- Ideje... már... *Kuncog fel, nyelve egyet mondat közben, majd a mennyezet barázdáiban mélyed el, mikor Zammiria elébb a nyakán, majd mellkasán halad lefelé. A hófehér hajába túr. Megszakítja a mozdulatot, s felszabadult kezével a lány álláért nyúl, majd felfelé húzva azt kényszeríti csókra hevesen.*
- Folytasd csak... *Vigyorodik el, s suttogja halkan, majd mutatóujját szája elé teszi, hogy tovább hergelje a nőt. Úgy áll előtte, ahogyan teremtették, s úgy, ahogyan csak Zammiria előtt állhat. Ha Zam engedi, segít neki, s a nadrágból előbb egyik, majd másik lábát bujtatja ki, várva a folytatást, mely bármi is légyen, bizonyára emlékezetes lesz, mint, ahogyan eddig az összes együttlétük. A nadrág tán a székre kerül gondosan összehajtva, de nem bánja, ahogyan a fenekébe markoló tenyereket sem.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Apró nyelvhegynyi érintés, mely a bőrbe mélyed, harapással teljes, s falatozni vágyik, érezni a hamuszín bőrt, miképp a vállán végigsuhanó forró leheletet is, mit a harapás fakaszt, akár a hirtelen, csákányütésre mélyből feltörő víz. Nem veszi észre, hogy játszanak vele, s a kecsesen eltartott csípő, a táncmozdulatszerűen, elkenten, lezseren leengedett váll magával ragadja tekintetét. Nehéz tartani a szemkontaktust, mikor ennyi szépség vegyül össze egy helyen, jóllehet azokban a tekintetekben is imád elveszni, a szemek tükrében megmártózni, s magát látni benne, mert akkor tudja, hogy ott van... vele, csak vele. Méla és csibész mosoly, a kijelentésre, többet mond minden válasznál, ahogyan az ujjai közé furakodó kecses ujjak is. Nem lép még, csupán hagyja, hogy kissé közelebb vonják, szeme immár a lány tekintetében, szilajul, tüzesen és epekedőn. Nevének elhangzásával szinte egy pillanatban lép hirtelen a lány elé, s tapasztja ajkát az ajkára, hagyja, hogy keze testük közé szoruljon, de elébb megtalálja célpontját, kényeztetve azt. Halkan belesóhajt a csókba, s megrezzen, mikor a nadrág hirtelen bokájáig csusszan, enyhe vidám perc, mert kívülről látja magát, de nem foglalkozik vele, csupán ajka húzódik mosolyra, azonban a csókot nem szakítja meg. Beleremeg az érintésbe, s felkorbácsolt érzelmei, vad táncba kezdenek, de még tartja magát, bár a lány érezheti, hogy minden egyes csókkal közelebb jut a türelmesség végéhez.*
- Ideje... már... *Kuncog fel, nyelve egyet mondat közben, majd a mennyezet barázdáiban mélyed el, mikor Zammiria elébb a nyakán, majd mellkasán halad lefelé. A hófehér hajába túr. Megszakítja a mozdulatot, s felszabadult kezével a lány álláért nyúl, majd felfelé húzva azt kényszeríti csókra hevesen.*
- Folytasd csak... *Vigyorodik el, s suttogja halkan, majd mutatóujját szája elé teszi, hogy tovább hergelje a nőt. Úgy áll előtte, ahogyan teremtették, s úgy, ahogyan csak Zammiria előtt állhat. Ha Zam engedi, segít neki, s a nadrágból előbb egyik, majd másik lábát bujtatja ki, várva a folytatást, mely bármi is légyen, bizonyára emlékezetes lesz, mint, ahogyan eddig az összes együttlétük. A nadrág tán a székre kerül gondosan összehajtva, de nem bánja, ahogyan a fenekébe markoló tenyereket sem.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-24 20:39:43
Üzenet elküldve: 2019-09-24 20:39:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* Darelld gondolkozik, majd előáll egy megoldással. Persze a döntés itt is a fiúra marad majd. Mindenképpen szüksége lesz egy eszközre, amivel elszállítja az anyagot. Az meg, hogy a fal miből lesz, erről inkább megkérdezi majd Ralast. Mészre szükség lehet akár később is, viszont az akár pénzbe is kerülhet. Agyag meg lehet a közeli hegyes vidéken ingyen. A pénzügyi kérdés terén majd a főnökhöz fordul.*
– Rendben értem! Majd akkor ezt még valahogy eldöntöm. * Válaszolja a férfinak. A takarítást meg csinálja majd ő egyedöl is. Végül is Darelldnek nem az lenne a dolga, hogy segítsen neki.*
– Persze menj csak nyugodtan a dolgodra. Később majd akkor lenézhetünk abba a kertbe is.* Azzal nekilát a takarításnak, ha a kidobó elment. Össze sepri egy kupacba a törmeléket és elindul a vödrökért, meg a lapátért az istállóhoz.*
* Darelld gondolkozik, majd előáll egy megoldással. Persze a döntés itt is a fiúra marad majd. Mindenképpen szüksége lesz egy eszközre, amivel elszállítja az anyagot. Az meg, hogy a fal miből lesz, erről inkább megkérdezi majd Ralast. Mészre szükség lehet akár később is, viszont az akár pénzbe is kerülhet. Agyag meg lehet a közeli hegyes vidéken ingyen. A pénzügyi kérdés terén majd a főnökhöz fordul.*
– Rendben értem! Majd akkor ezt még valahogy eldöntöm. * Válaszolja a férfinak. A takarítást meg csinálja majd ő egyedöl is. Végül is Darelldnek nem az lenne a dolga, hogy segítsen neki.*
– Persze menj csak nyugodtan a dolgodra. Később majd akkor lenézhetünk abba a kertbe is.* Azzal nekilát a takarításnak, ha a kidobó elment. Össze sepri egy kupacba a törmeléket és elindul a vödrökért, meg a lapátért az istállóhoz.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-24 20:11:20
Üzenet elküldve: 2019-09-24 20:11:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Erőse gondolkodik, s mintha derengene a fény az alagút végén. A fal leverés munkafolyamata bizony töprengéssel zárul, s a beállt csendbe beszűrődik kissé a folyosó végén zajló muzsika, melyekbe, mintha kissé ércesebb, idegenebb hangok is vegyülnének. Egyébiránt is hangosabb a Sellő, mint mostanában volt, ezért ezt ellenőrizni szükséges, azonban a férfit nem fogja így itt hagyni, utasítások és iránymutatás nélkül.*
- Akkor friss kell, márpedig ezt máshol nem tudod ellenőrizni, csupán a piacon. Előbb javaslom nézd meg ott, ehhez viszont Artheniorba kellene utaznod. De nem most és nem pénz nélkül. *Mosolyodik el, majd a falnak támasztja a szerszámot.*
- Ha szeretnéd, jó az agyag is, ezt rád bízom, azonban, ahhoz is kell minimum egy kordé, vagy egy szekér, esetleg vesd ezt fel a főnöknek majd. *Vakarja meg állát elgondolkodva, majd körbenéz a helyiségen, ahol hegyekben áll a vakolat.*
- Ha nem haragszol meg rám, egyedül kell hagyjalak, eddig is ügyesen intézted a dolgokat, én szinte csak hátráltattalak. *Mosolyodik el, s elrejt egy dicséretet mondatai között.*
- Muszáj ellenőriznem mi folyik kint, eddig nem hallottam, de mintha egyre nagyobb lenne a hangzavar és Alfonz egyedül teljesít szolgálatot. *Lassan elindul, s az ajtóból visszanéz.*
- Agyag, vagy mész... te döntesz ifjú, de kocsit kell venni hozzá, ahhoz pedig pénz kell, javaslom említsd meg Ralasnak a dolgot. Ha kitakarítottál, pihenj le kicsit, elmélkedj, a szobádban még nem is voltál szinte. *Mosolyodik el.*
- Aztán gyere a fogadótérbe. Ha minden lezárul, megmutatom belső kertet, ha lesz hozzá kedved, hátha megkedveled és sok időt töltesz ott majd. *Utolsót bólint, majd távozik a helyiségből, hogy a fogadótérbe induljon, ahonnan a kellemes muzsika hangjai szűrődnek a szolgálati területre.*
*Erőse gondolkodik, s mintha derengene a fény az alagút végén. A fal leverés munkafolyamata bizony töprengéssel zárul, s a beállt csendbe beszűrődik kissé a folyosó végén zajló muzsika, melyekbe, mintha kissé ércesebb, idegenebb hangok is vegyülnének. Egyébiránt is hangosabb a Sellő, mint mostanában volt, ezért ezt ellenőrizni szükséges, azonban a férfit nem fogja így itt hagyni, utasítások és iránymutatás nélkül.*
- Akkor friss kell, márpedig ezt máshol nem tudod ellenőrizni, csupán a piacon. Előbb javaslom nézd meg ott, ehhez viszont Artheniorba kellene utaznod. De nem most és nem pénz nélkül. *Mosolyodik el, majd a falnak támasztja a szerszámot.*
- Ha szeretnéd, jó az agyag is, ezt rád bízom, azonban, ahhoz is kell minimum egy kordé, vagy egy szekér, esetleg vesd ezt fel a főnöknek majd. *Vakarja meg állát elgondolkodva, majd körbenéz a helyiségen, ahol hegyekben áll a vakolat.*
- Ha nem haragszol meg rám, egyedül kell hagyjalak, eddig is ügyesen intézted a dolgokat, én szinte csak hátráltattalak. *Mosolyodik el, s elrejt egy dicséretet mondatai között.*
- Muszáj ellenőriznem mi folyik kint, eddig nem hallottam, de mintha egyre nagyobb lenne a hangzavar és Alfonz egyedül teljesít szolgálatot. *Lassan elindul, s az ajtóból visszanéz.*
- Agyag, vagy mész... te döntesz ifjú, de kocsit kell venni hozzá, ahhoz pedig pénz kell, javaslom említsd meg Ralasnak a dolgot. Ha kitakarítottál, pihenj le kicsit, elmélkedj, a szobádban még nem is voltál szinte. *Mosolyodik el.*
- Aztán gyere a fogadótérbe. Ha minden lezárul, megmutatom belső kertet, ha lesz hozzá kedved, hátha megkedveled és sok időt töltesz ott majd. *Utolsót bólint, majd távozik a helyiségből, hogy a fogadótérbe induljon, ahonnan a kellemes muzsika hangjai szűrődnek a szolgálati területre.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:23:47
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:23:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fogai fehéren villannak a mosolyban, melyet a vállharapás fakaszt, majd sóhajban leheli ki a levegőt érzékennyé tett nyakának ingerlésekor. Újabb fogvillanás a replikára, de ezúttal halkan nevet is, a halódó gyertyák élénk fényében csillanó világos tekintet láttán az övé hasonlóan felel. A tiltott játék elhúzódása kedvét egyre fokozza, immár a férfi képzelt lehelete is bizsergeti bőrét, és édes feszültséget ébreszt odalent, egyre türelmetlenebbül várva párjára. Nehezen ereszti ki karjaiból a férfit, hiszen szíve szerint máris összekapaszkodva dőlne le az ágyra henteregni. A csomóval bíbelődő kéz azonban gyorsan végez, a törölköző tompa surranással és puffanással ér le a padlóra. Megreszketnek a gyertyák, de természetesen nem ettől. Tán megint egy kósza fuvallat hoz friss tengeri levegőt. A szoba hűs levegője simogatja az átmelegedett törölköző helyét, lúdbőrössé téve a mélységi nőstény szürke alakját. Sötét ajkai elnyílva, nedvesen csillognak még a csóktól, szemei éhesen merednek a szintén csaknem meztelen férfira. Zavartalan, laza tartásban áll, enyhén leejti jobb vállát és kitolja csípőjét kihívón. Élvezi, ahogy társa tekintete végigsimogatja, ekkor nem is figyel másra, mint az arcára, szeret hatást kiváltani a férfiból. Mikor ujjai is megérintik, leereszti félig szemhéjait, s láthatóan mély légvételtől emelkednek meg keblei. Végigreszket bőrén az örömérzet. Csak Ralas volt vele egész életében ilyen gyengéd, ezt a láthatatlan varázslatot csakis ő bocsátotta rá.*
- Szeretem az érintésed…
*Suttogja halkan, melegen, félig hunyt szemmel. Ujjait összefonja Ralaséval, másik keze a férfi hasától indul felfelé. Ő már cseppet sem érez fáradtságot, képesnek érzi magát akár egy szilaj rohamra, hol az intenzív dörgölőzés hőjében cseppekké olvad a csillapíthatatlan vágy. De látja az árnyalatnyi gyámoltalanságot a férfi tekintetében, és legyűri felhorgadt ösztöneit. Az imént maga is csendesebb, érzelmesebb szerelmeskedésre gondolt, olyasmire, mit a Rumosban kért tőle a férfi első éjszakájukon. Hajlandó megadni neki bármit ezúttal is, amit csak kér. Nincs olyan, amiben ne lelné ugyanúgy kedvét, mint a férfi. Mikor látja tekintetében, hogy közeledni fog, szabad keze lesurran a részint megoldott nadrág derekához és ujjait beleakasztva húzza magához.*
- Ralas…
*Leheli epekedőn, elhalón. Odapréseli magát a csók alatt, érezni akarja a dudorodó nadrágot, csípőjét forgatva törleszkedik hozzá óvatosan. Aztán csípője helyét tenyere veszi át simogatón, miként helyet ad Ralas kezének is kényeztető útjához a keblén. Torokhangon morran, fejét félrebillentve kezd nyelve játékba, és egyre jobban belemelegszik a csókolózásba. Fél kézzel nehéz a gombokat kibújtatni a lyukból, ujjai mélyen bújnak be a szövet mögé, keblei egyre izgatottabban merednek a cirkáló ujjbegyek alatt. Kipattan az utolsó gomb, a feszítés enged, Ralas férfiassága kiszabadul a térdig csúszó nadrág fogságából, de bátorító simítást is kap mellé.*
- Mindjárt kész vagyunk, kedvesem.
*Piheg levegő után élvetegen. Ujjait finoman kihajtja Ralas ujjai közül, remélve, hogy kezét szabadon engedi. Ha így tesz, akkor átöleli a férfit a karjai alatt, és suttogni kezd, csókokkal szakítva meg a beszédet.*
- Ralas… szeretni akarlak ma éjjel… forrón… csendesen… halknak kell lennünk…
*Csókjai áttérnek a simára borotvált arcra, orrával alábújik, és feltolja a férfi állát, ha engedi, hogy a torka fölött és a nyakán haladjon tovább lefelé, hol csupán lehelve a csókot, hol kicsit megszívva a bőrt, de Ralashoz hasonlóan ő sem teszi ezt durván, nem kívánja így megjelölni. Egyelőre. Ha eddig eljut, akkor halad tovább a mellkasán, hasán. Talán kitalálható, hogy a térdig csúszott nadrágért indul, de egyáltalán nem sietősen… kezei simogatnak a háton, derékon, megszorítják a hátsót.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fogai fehéren villannak a mosolyban, melyet a vállharapás fakaszt, majd sóhajban leheli ki a levegőt érzékennyé tett nyakának ingerlésekor. Újabb fogvillanás a replikára, de ezúttal halkan nevet is, a halódó gyertyák élénk fényében csillanó világos tekintet láttán az övé hasonlóan felel. A tiltott játék elhúzódása kedvét egyre fokozza, immár a férfi képzelt lehelete is bizsergeti bőrét, és édes feszültséget ébreszt odalent, egyre türelmetlenebbül várva párjára. Nehezen ereszti ki karjaiból a férfit, hiszen szíve szerint máris összekapaszkodva dőlne le az ágyra henteregni. A csomóval bíbelődő kéz azonban gyorsan végez, a törölköző tompa surranással és puffanással ér le a padlóra. Megreszketnek a gyertyák, de természetesen nem ettől. Tán megint egy kósza fuvallat hoz friss tengeri levegőt. A szoba hűs levegője simogatja az átmelegedett törölköző helyét, lúdbőrössé téve a mélységi nőstény szürke alakját. Sötét ajkai elnyílva, nedvesen csillognak még a csóktól, szemei éhesen merednek a szintén csaknem meztelen férfira. Zavartalan, laza tartásban áll, enyhén leejti jobb vállát és kitolja csípőjét kihívón. Élvezi, ahogy társa tekintete végigsimogatja, ekkor nem is figyel másra, mint az arcára, szeret hatást kiváltani a férfiból. Mikor ujjai is megérintik, leereszti félig szemhéjait, s láthatóan mély légvételtől emelkednek meg keblei. Végigreszket bőrén az örömérzet. Csak Ralas volt vele egész életében ilyen gyengéd, ezt a láthatatlan varázslatot csakis ő bocsátotta rá.*
- Szeretem az érintésed…
*Suttogja halkan, melegen, félig hunyt szemmel. Ujjait összefonja Ralaséval, másik keze a férfi hasától indul felfelé. Ő már cseppet sem érez fáradtságot, képesnek érzi magát akár egy szilaj rohamra, hol az intenzív dörgölőzés hőjében cseppekké olvad a csillapíthatatlan vágy. De látja az árnyalatnyi gyámoltalanságot a férfi tekintetében, és legyűri felhorgadt ösztöneit. Az imént maga is csendesebb, érzelmesebb szerelmeskedésre gondolt, olyasmire, mit a Rumosban kért tőle a férfi első éjszakájukon. Hajlandó megadni neki bármit ezúttal is, amit csak kér. Nincs olyan, amiben ne lelné ugyanúgy kedvét, mint a férfi. Mikor látja tekintetében, hogy közeledni fog, szabad keze lesurran a részint megoldott nadrág derekához és ujjait beleakasztva húzza magához.*
- Ralas…
*Leheli epekedőn, elhalón. Odapréseli magát a csók alatt, érezni akarja a dudorodó nadrágot, csípőjét forgatva törleszkedik hozzá óvatosan. Aztán csípője helyét tenyere veszi át simogatón, miként helyet ad Ralas kezének is kényeztető útjához a keblén. Torokhangon morran, fejét félrebillentve kezd nyelve játékba, és egyre jobban belemelegszik a csókolózásba. Fél kézzel nehéz a gombokat kibújtatni a lyukból, ujjai mélyen bújnak be a szövet mögé, keblei egyre izgatottabban merednek a cirkáló ujjbegyek alatt. Kipattan az utolsó gomb, a feszítés enged, Ralas férfiassága kiszabadul a térdig csúszó nadrág fogságából, de bátorító simítást is kap mellé.*
- Mindjárt kész vagyunk, kedvesem.
*Piheg levegő után élvetegen. Ujjait finoman kihajtja Ralas ujjai közül, remélve, hogy kezét szabadon engedi. Ha így tesz, akkor átöleli a férfit a karjai alatt, és suttogni kezd, csókokkal szakítva meg a beszédet.*
- Ralas… szeretni akarlak ma éjjel… forrón… csendesen… halknak kell lennünk…
*Csókjai áttérnek a simára borotvált arcra, orrával alábújik, és feltolja a férfi állát, ha engedi, hogy a torka fölött és a nyakán haladjon tovább lefelé, hol csupán lehelve a csókot, hol kicsit megszívva a bőrt, de Ralashoz hasonlóan ő sem teszi ezt durván, nem kívánja így megjelölni. Egyelőre. Ha eddig eljut, akkor halad tovább a mellkasán, hasán. Talán kitalálható, hogy a térdig csúszott nadrágért indul, de egyáltalán nem sietősen… kezei simogatnak a háton, derékon, megszorítják a hátsót.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-21 19:07:37
Üzenet elküldve: 2019-09-21 19:07:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Darelld //
*Darelld mintha el gondolkodna egy pillanatra. Aztán kiböki, hogy nincs mész. Na úgy látszik, hogy elakadtak, mert nincs anyag. Wrexan nem jártas ebben a szakmában. Komolyan elgondolkodik, mikor tőle várnak választ.*
– Hát annyira én sem értek a dologhoz. Amit levertünk az már nem jó, ebben biztos vagyok. Gondolkodnom kell egy kicsit.* Amíg Darelld a szerszámokért megy, addig ő mérlegeli a hallottakat. Végül is eszébe jut valami. Régen hallott róla, hogy ahol nincs mész, ott agyagot használnak. Még ki is röhögték őket, hogy sár kupacban lakók. Az, hogy mennyire igaz a dolog, abban nem biztos, de egy próbát megérhet.*
– Agyaggal esetleg lehetne helyettesíteni a meszet. Ahogy láttam a környéken van egy hegyes rész. Ott be tudnánk szerezni.* Ez jutott eszébe jobbat nem tud így hirtelen. Kíváncsi, hogy mit mond majd erre a férfi.*
*Darelld mintha el gondolkodna egy pillanatra. Aztán kiböki, hogy nincs mész. Na úgy látszik, hogy elakadtak, mert nincs anyag. Wrexan nem jártas ebben a szakmában. Komolyan elgondolkodik, mikor tőle várnak választ.*
– Hát annyira én sem értek a dologhoz. Amit levertünk az már nem jó, ebben biztos vagyok. Gondolkodnom kell egy kicsit.* Amíg Darelld a szerszámokért megy, addig ő mérlegeli a hallottakat. Végül is eszébe jut valami. Régen hallott róla, hogy ahol nincs mész, ott agyagot használnak. Még ki is röhögték őket, hogy sár kupacban lakók. Az, hogy mennyire igaz a dolog, abban nem biztos, de egy próbát megérhet.*
– Agyaggal esetleg lehetne helyettesíteni a meszet. Ahogy láttam a környéken van egy hegyes rész. Ott be tudnánk szerezni.* Ez jutott eszébe jobbat nem tud így hirtelen. Kíváncsi, hogy mit mond majd erre a férfi.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-21 13:20:05
Üzenet elküldve: 2019-09-21 13:20:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Az emlékek fogságában egy pillanatra elveszve, csak tűnődőn mered maga elé, mintha csupán a meszet keresné elméjében.*
- Égetett mész... *Ismétli meg a hallottakat. Soha nem dolgozott kőművesként, így csak sejteni véli, hogy mi lehet, azt is csupán hallomásból, egykoron, mikor a kikötő nagyobb és gazdagabb lakóházait építették, illetve, talán Artheniorban.*
- Tartok tőle, hogy olyat nem találunk... *Csóválja meg fejét.* Ha jól tudom mészkő kell hozzá, az pedig a környéken nincs és nem valószínű, hogy szállítanának olyat errefelé, kénytelenek leszünk másból megcsinálni. *Hümmögve simítja végig a falat. Homok valóban akad, nem kevés, s vödrökben jó néhány kanyarral idehozhatnának rengeteget. De mi legyen a kötőanyag, ha mész nincs? Iszap? Sár? Elbizonytalanodik... lehet túl könnyedén álltak hozzá a dolgokhoz?*
- Mással nem helyettesíthető? *Kérdezi kissé zavarban, talán az első olyan téma, amihez az ő tudása kevés.*
- Homokot tudunk hozni, annyi bizonyos. Víz akad... de mész... *Megrázza a fejét.* Ebben neked kell döntened, fiatalember. *Mosolyodik el, majd széttárja a kezét.*
- Addig idehozom a szerszámokat, hogy összetakaríthassunk. *Térül, s fordul, majd visszatér két lapáttal és két seprűvel, melyekből egyet-egyet a fiúnak ad.*
- Amit levertünk, az már nem használható? *Vakarja meg állát, elgondolkodva.* Vízzel, homokkal elegyítve? *Csak találgat, soha nem csinált még ilyet.*
*Az emlékek fogságában egy pillanatra elveszve, csak tűnődőn mered maga elé, mintha csupán a meszet keresné elméjében.*
- Égetett mész... *Ismétli meg a hallottakat. Soha nem dolgozott kőművesként, így csak sejteni véli, hogy mi lehet, azt is csupán hallomásból, egykoron, mikor a kikötő nagyobb és gazdagabb lakóházait építették, illetve, talán Artheniorban.*
- Tartok tőle, hogy olyat nem találunk... *Csóválja meg fejét.* Ha jól tudom mészkő kell hozzá, az pedig a környéken nincs és nem valószínű, hogy szállítanának olyat errefelé, kénytelenek leszünk másból megcsinálni. *Hümmögve simítja végig a falat. Homok valóban akad, nem kevés, s vödrökben jó néhány kanyarral idehozhatnának rengeteget. De mi legyen a kötőanyag, ha mész nincs? Iszap? Sár? Elbizonytalanodik... lehet túl könnyedén álltak hozzá a dolgokhoz?*
- Mással nem helyettesíthető? *Kérdezi kissé zavarban, talán az első olyan téma, amihez az ő tudása kevés.*
- Homokot tudunk hozni, annyi bizonyos. Víz akad... de mész... *Megrázza a fejét.* Ebben neked kell döntened, fiatalember. *Mosolyodik el, majd széttárja a kezét.*
- Addig idehozom a szerszámokat, hogy összetakaríthassunk. *Térül, s fordul, majd visszatér két lapáttal és két seprűvel, melyekből egyet-egyet a fiúnak ad.*
- Amit levertünk, az már nem használható? *Vakarja meg állát, elgondolkodva.* Vízzel, homokkal elegyítve? *Csak találgat, soha nem csinált még ilyet.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-21 13:12:26
Üzenet elküldve: 2019-09-21 13:12:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Frissen komponált, néhány ütős és hegedűs által kísért kórusuk a pillanat hevében született, s tán úgy is folytatódik, hogy kiteljesedve merüljön el az éjszakában. A Rumos korábbi emléke elhalványult ugyan, de soha nem vész el, s a kedves kacaj, mikor egymással szemben, majd egymáson ültek soha nem felejtődik el. A férfit elönti a forróság, jóllehet eddig sem fázott igazán, mindig közelebb és közelebb... mindig csak egy arasszal, egy ujjbeggyel, s egy kósza sóhajjal. Amint arca a lány vállgödreibe simul, egy apró harapást helyez el annak vállán, majd nyakába szív, óvatosan csak, hogy ne látszódjék másnap. Pici ujjak játszanak öve felett, s az ingtől megszabadulhatnak, leterítve azt is a többire kecsesen és szépen, hogy másnap se legyen gyűröttebb, mint most.*
- Már megtaláltam, édes! *Villan meg a tekintet egy morranással, miközben a fenékről lassan bogokra csúszó keze egy pillanatra megszorul Zam ölelésének szorításában. Ujjai fürgék és ügyesek, a csomó pedig nem erős, csupán hevenyészetten összekötött kis görcs, mely könnyen oldható, így, amint helye támad, az anyag enged, s lágy érintésétől omlik le a földre. Amint teheti kissé hátrébb lép, s kézfejével simít végig a lány mellkasán nyaktól lefelé, egészen a köldökig, miközben kedvtelve nézi végig rég nem látott pompáját. Ujjai lágyan surrannak a hűvös, helyenként forró bőrön, s a köldöktől oldalra tévednek, hogy a lány lehetőség szerint maga mellé ejtett kezét keressék, s fonódjanak bele. Másik kezét szabadon hagyja, hiszen még nem végeztek. Tekintete komoly, talán kissé elveszett, energiára, szeretetre vágyó és hangyányit türelmetlen, legalábbis a csillogás ezt jeleníti meg, ami a lány sötétlő szemeibe fúródik és közelebb lép egy újabb csókra. Meztelensége fokozza vágyait, de még mindig csak apránként halad, felkorbácsolja szenvedélyét, Zam látható türelmetlensége, s halmainak érzékin meredő apró, sötétlő pontjai, melyeken szabad ujjait használja fel, hogy körkörösen táncoljon végig rajtuk, nem érintve őket, csupán az udvart. Előbb megtelepszik, tanyát ver, s megpihen, aztán indul a mélységbe, bár maradék ruházatának szűkössége már szemmel látható. Csókot akar, nyelvet és ízeket.*
//Új hajnal jő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Frissen komponált, néhány ütős és hegedűs által kísért kórusuk a pillanat hevében született, s tán úgy is folytatódik, hogy kiteljesedve merüljön el az éjszakában. A Rumos korábbi emléke elhalványult ugyan, de soha nem vész el, s a kedves kacaj, mikor egymással szemben, majd egymáson ültek soha nem felejtődik el. A férfit elönti a forróság, jóllehet eddig sem fázott igazán, mindig közelebb és közelebb... mindig csak egy arasszal, egy ujjbeggyel, s egy kósza sóhajjal. Amint arca a lány vállgödreibe simul, egy apró harapást helyez el annak vállán, majd nyakába szív, óvatosan csak, hogy ne látszódjék másnap. Pici ujjak játszanak öve felett, s az ingtől megszabadulhatnak, leterítve azt is a többire kecsesen és szépen, hogy másnap se legyen gyűröttebb, mint most.*
- Már megtaláltam, édes! *Villan meg a tekintet egy morranással, miközben a fenékről lassan bogokra csúszó keze egy pillanatra megszorul Zam ölelésének szorításában. Ujjai fürgék és ügyesek, a csomó pedig nem erős, csupán hevenyészetten összekötött kis görcs, mely könnyen oldható, így, amint helye támad, az anyag enged, s lágy érintésétől omlik le a földre. Amint teheti kissé hátrébb lép, s kézfejével simít végig a lány mellkasán nyaktól lefelé, egészen a köldökig, miközben kedvtelve nézi végig rég nem látott pompáját. Ujjai lágyan surrannak a hűvös, helyenként forró bőrön, s a köldöktől oldalra tévednek, hogy a lány lehetőség szerint maga mellé ejtett kezét keressék, s fonódjanak bele. Másik kezét szabadon hagyja, hiszen még nem végeztek. Tekintete komoly, talán kissé elveszett, energiára, szeretetre vágyó és hangyányit türelmetlen, legalábbis a csillogás ezt jeleníti meg, ami a lány sötétlő szemeibe fúródik és közelebb lép egy újabb csókra. Meztelensége fokozza vágyait, de még mindig csak apránként halad, felkorbácsolja szenvedélyét, Zam látható türelmetlensége, s halmainak érzékin meredő apró, sötétlő pontjai, melyeken szabad ujjait használja fel, hogy körkörösen táncoljon végig rajtuk, nem érintve őket, csupán az udvart. Előbb megtelepszik, tanyát ver, s megpihen, aztán indul a mélységbe, bár maradék ruházatának szűkössége már szemmel látható. Csókot akar, nyelvet és ízeket.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-20 21:37:59
Üzenet elküldve: 2019-09-20 21:37:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* Darelld csöndben hallgatja a fiú beszámolóját, addig még a falhoz se nyúl. Nem szól egy szót se, biztos magában rendezi le a dolgot. Aztán mikor már a birkózásról beszélnek közli, hogy csak viccelt. Persze ezt úgy teszi, hogy közben igen szerény marad. Aztán a tengerre terelődik a szó. Közben neki állnak leverni az utolsó falat is ketten. Olyan jól meséli el a dolgot, hogy szinte látja maga előtt a hallottakat. Nem zavarja meg a mesélésben felesleges közbeszólásokkal. Mintha a férfi számára is kedves lenne, amiről beszél. Kicsit meg is lepődik, mert mintha az a kapitány nem lett volna hozzá túl kedves. A történet végére egy érdekes kis morzsát sikerül megjegyeznie. A feleség, ami után talán mintha egy cseppet elszomorodna. De nincs idő a további beszédre, mert tőle várják a választ, hogy milyen anyagot keverjenek. Emlékeiben él, hogy egyszer az apja kijavított egy kis részt a házuk falán. Ha jól emlékszik rá akkor meszet és homokot használt hozzá. Persze náluk csak durva homok és kavicsos homok volt. Most már emlékszik is rá, hogy ő szitálta át.*
– Ha jól tudom, akkor égetett mész és homok kell hozzá. Ezt kéne egy viszonylag sűrű masszává kikeverni. Itt egész finom homok van a parton. Mész van itt valahol? Nekem csak ez az egy fajta módszer jut az eszembe. Ezt is gyerekként láttam.*Darelld talán tudja, hogy akad-e itt olyan mész amire szükségük lehet. Bár ez még akár lehetséges is, mert a falhibákat amik keletkeznek valahogy ki kellett javítaniuk eddig is.*
* Darelld csöndben hallgatja a fiú beszámolóját, addig még a falhoz se nyúl. Nem szól egy szót se, biztos magában rendezi le a dolgot. Aztán mikor már a birkózásról beszélnek közli, hogy csak viccelt. Persze ezt úgy teszi, hogy közben igen szerény marad. Aztán a tengerre terelődik a szó. Közben neki állnak leverni az utolsó falat is ketten. Olyan jól meséli el a dolgot, hogy szinte látja maga előtt a hallottakat. Nem zavarja meg a mesélésben felesleges közbeszólásokkal. Mintha a férfi számára is kedves lenne, amiről beszél. Kicsit meg is lepődik, mert mintha az a kapitány nem lett volna hozzá túl kedves. A történet végére egy érdekes kis morzsát sikerül megjegyeznie. A feleség, ami után talán mintha egy cseppet elszomorodna. De nincs idő a további beszédre, mert tőle várják a választ, hogy milyen anyagot keverjenek. Emlékeiben él, hogy egyszer az apja kijavított egy kis részt a házuk falán. Ha jól emlékszik rá akkor meszet és homokot használt hozzá. Persze náluk csak durva homok és kavicsos homok volt. Most már emlékszik is rá, hogy ő szitálta át.*
– Ha jól tudom, akkor égetett mész és homok kell hozzá. Ezt kéne egy viszonylag sűrű masszává kikeverni. Itt egész finom homok van a parton. Mész van itt valahol? Nekem csak ez az egy fajta módszer jut az eszembe. Ezt is gyerekként láttam.*Darelld talán tudja, hogy akad-e itt olyan mész amire szükségük lehet. Bár ez még akár lehetséges is, mert a falhibákat amik keletkeznek valahogy ki kellett javítaniuk eddig is.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-20 19:32:12
Üzenet elküldve: 2019-09-20 19:32:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Mindaddig nem bántja a falat, míg a fiú mesél, kezd egyre érdekesebb lenni a téma. ~ Érdekek és diplomácia. A főnökök ily bölcsek lennének? ~ Nem volt alkalma hosszasan beszélgetni egyikükkel sem, de ez a készség kétségkívül jól jött volna, amikor... de ez már igazán személyes történet, még gondolatban is.*
- Csak vicceltem, kölyök! *Nevet fel.* Eszem ágában sincs kockáztatni ilyen játék miatt egy ilyen jó munkaerő életét, mint te, ahogyan a sajátomat sem. *Fűzi hozzá persze, mert Darelld személyiségéhez a szerénység is hozzátartozik bőséggel.*
- Akkor essünk neki, közben mesélek a tengerről, fiam. *Bólint mosolyogva, aztán immár ketten ütik a falat, az utolsót, mi még hátra van.*
- Képzelj el egy mezőt, melyen hófehér virágok hullámzanak szüntelen, mintha egybenőttek volna, mintha minden egyes hullám a lélegzetvételüket jelezni, ahogy ritmusra egyként emelkedik a mellkas, s süllyed le aztán. Közel, s távol semmi, csak a hatalmas négy árbócos, amint szeli a vizet, s kecsesen emelkedik, aztán süpped le megint. A taton egy ember kémleli a távolt, s te épp a hajófedélzet sikálásával vagy elfoglalva, hajadba kap a hűs, északi szél, szabad vagy, mint a madár. Sem szomszéd, sem ellenség, semmi, semmi, csak a víz, az óriási víz. *Elcsendesedik, s szemét hunyja le, amint látja maga előtt.*
- Then'riké. Így hívták a hajót. A kapitánya egy ősöreg matrózból avanzsált előbb fedélzetmesterré, aztán a betegség miatt elhullott kapitányhelyére állt. Vaskalapos, erős kezű, kíméletlen és házsártos. Sok rossz éjszakát okozott nekem, mikor a legmagasabb árbóchoz kötözött. *Nevet fel, aztán egy utolsó csapás után csak legyint.*
- Rég volt, nagyon rég, fiatal voltam, legalább annyira, mint te. Ott ismertem meg a későbbi nejemet is, bizony... vagy talán máshol volt? Eh, ki emlékszik már arra. *Kuncog fel szomorkásan.*
- Ez kész, kölyök, mi kell az anyaghoz? *Kérdezi hirtelen.* Seprőt, lapátot találsz itt a folyosó végén, azt hozd be kérlek, van ott kettő is mindenből. *Mutat ki az ajtón.*
*Mindaddig nem bántja a falat, míg a fiú mesél, kezd egyre érdekesebb lenni a téma. ~ Érdekek és diplomácia. A főnökök ily bölcsek lennének? ~ Nem volt alkalma hosszasan beszélgetni egyikükkel sem, de ez a készség kétségkívül jól jött volna, amikor... de ez már igazán személyes történet, még gondolatban is.*
- Csak vicceltem, kölyök! *Nevet fel.* Eszem ágában sincs kockáztatni ilyen játék miatt egy ilyen jó munkaerő életét, mint te, ahogyan a sajátomat sem. *Fűzi hozzá persze, mert Darelld személyiségéhez a szerénység is hozzátartozik bőséggel.*
- Akkor essünk neki, közben mesélek a tengerről, fiam. *Bólint mosolyogva, aztán immár ketten ütik a falat, az utolsót, mi még hátra van.*
- Képzelj el egy mezőt, melyen hófehér virágok hullámzanak szüntelen, mintha egybenőttek volna, mintha minden egyes hullám a lélegzetvételüket jelezni, ahogy ritmusra egyként emelkedik a mellkas, s süllyed le aztán. Közel, s távol semmi, csak a hatalmas négy árbócos, amint szeli a vizet, s kecsesen emelkedik, aztán süpped le megint. A taton egy ember kémleli a távolt, s te épp a hajófedélzet sikálásával vagy elfoglalva, hajadba kap a hűs, északi szél, szabad vagy, mint a madár. Sem szomszéd, sem ellenség, semmi, semmi, csak a víz, az óriási víz. *Elcsendesedik, s szemét hunyja le, amint látja maga előtt.*
- Then'riké. Így hívták a hajót. A kapitánya egy ősöreg matrózból avanzsált előbb fedélzetmesterré, aztán a betegség miatt elhullott kapitányhelyére állt. Vaskalapos, erős kezű, kíméletlen és házsártos. Sok rossz éjszakát okozott nekem, mikor a legmagasabb árbóchoz kötözött. *Nevet fel, aztán egy utolsó csapás után csak legyint.*
- Rég volt, nagyon rég, fiatal voltam, legalább annyira, mint te. Ott ismertem meg a későbbi nejemet is, bizony... vagy talán máshol volt? Eh, ki emlékszik már arra. *Kuncog fel szomorkásan.*
- Ez kész, kölyök, mi kell az anyaghoz? *Kérdezi hirtelen.* Seprőt, lapátot találsz itt a folyosó végén, azt hozd be kérlek, van ott kettő is mindenből. *Mutat ki az ajtón.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-19 22:03:44
Üzenet elküldve: 2019-09-19 22:03:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* A tanulságra elmosolyodik a fiú. Visszaidézi, amit Ralastól hallott és később maga is megtapasztalta.*
– Érdekek és diplomácia. Először nem gondoltam bele, hogy mi értelme lehet, de ott fent volt.* Mondja el, közben szorgosan csapkodja a falat. Darelld közönyösnek tűnik Wrexan számára, de nem igen akar ő mélyrehatóan belemászni a férfi magánéletébe. Az ő dolga, hogy mit kezd. A fiú talán csak megpróbálja, majd esetleg felrázni egy kicsit. Úgy látszik, hogy a birkózás egynek jó is lesz majd. Tény, hogy talán nem bölcs dolog kiállni egy Darelld fajta ember ellen, de talán tud majd neki meglepetést okozni. Az arca a férfinak árulkodik, hogy komolyan veszi a kihívást.*
– Lehet. * Válaszolja neki sejtelmesen mosolyogva. Kiderül, hogy a kidobó se most kezdte eme nagyszerű sportot. Igazából már meg se lepődik azon, hogy életre-halálra is megy errefelé.*
– Hát nem halálig gondoltam a dolgot.* Nem szívesen tenné olyan komolyan.*
– Nem még soha nem jártam a tengeren. Sőt eddig még nem is láttam ezelőtt. Meg kell hagyni, hogy lenyűgöző látványt nyújt a nagy víztömeg.* Közben elérnek az utolsó falrészig is.*
– Igen már csak az van. Azt gyorsan leverjük és keverhetjük is az anyagot.* A munka neheze még hátra van, mert a keverés az nem egy egyszerű munka lesz.*
* A tanulságra elmosolyodik a fiú. Visszaidézi, amit Ralastól hallott és később maga is megtapasztalta.*
– Érdekek és diplomácia. Először nem gondoltam bele, hogy mi értelme lehet, de ott fent volt.* Mondja el, közben szorgosan csapkodja a falat. Darelld közönyösnek tűnik Wrexan számára, de nem igen akar ő mélyrehatóan belemászni a férfi magánéletébe. Az ő dolga, hogy mit kezd. A fiú talán csak megpróbálja, majd esetleg felrázni egy kicsit. Úgy látszik, hogy a birkózás egynek jó is lesz majd. Tény, hogy talán nem bölcs dolog kiállni egy Darelld fajta ember ellen, de talán tud majd neki meglepetést okozni. Az arca a férfinak árulkodik, hogy komolyan veszi a kihívást.*
– Lehet. * Válaszolja neki sejtelmesen mosolyogva. Kiderül, hogy a kidobó se most kezdte eme nagyszerű sportot. Igazából már meg se lepődik azon, hogy életre-halálra is megy errefelé.*
– Hát nem halálig gondoltam a dolgot.* Nem szívesen tenné olyan komolyan.*
– Nem még soha nem jártam a tengeren. Sőt eddig még nem is láttam ezelőtt. Meg kell hagyni, hogy lenyűgöző látványt nyújt a nagy víztömeg.* Közben elérnek az utolsó falrészig is.*
– Igen már csak az van. Azt gyorsan leverjük és keverhetjük is az anyagot.* A munka neheze még hátra van, mert a keverés az nem egy egyszerű munka lesz.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:51:56
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:51:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Kalapálva, olykor megpihenve és hümmögve hallgatja Wrexan történetét, s szemöldöke néha egészen összeér a homlokán. ~ Érdekes egy teszt... ~ Gondolkodik el a világítótorony futás apropóján.*
- És... mi volt a tanulság, kölyök? *Kérdezi aztán hátat fordítva és ismét a falat ütve, melyből lassan már három oldallal is végeznek, így csupán a bejárati rész van, amit ketten pillanatok alatt lecsapkodnak. A férfi nem látja, de a fal felé fordult arc egy pillanatra megráng, mikor a munkában történő levezetést taglalja.*
- Meglehet kölyök, meglehet, gyakran csinálják ezt sokan. *Vonja meg látványosan a vállát, ami Darelldtől meglehetősen szokatlan, azonban ezzel ki is kerüli a válaszadást, amin nem kell sokáig gondolkodnia hogyan csinálja, mert Wrexan meglepi.*
- Birkózni? *Áll meg a kalapács az egyik ütésnél a falon, aztán lassan megfordul és végigméri.*
- Több van benned, mi kívülről látszik, Wrexan. *Biccent elismerően.* Nagyon szívesen megmérettetem magam veled. *Hajtja meg magát egy pillanatra.* Megtisztelsz, hogy felkérsz. *Akárha egy próbatételről lenne szó, vagy kihívásról, ez tükröződik az arcán, talán túlságosan is komolyan veszi.*
- Volt rá alkalmam nekem is számtalanszor. A mi világunkban, itt a dokkok és a hajópadló kopogó felszínén, olykor halálig. *Húzódik össze szemöldöke.*
- De gondolom, te nem úgy szeretnéd. *Csak a szeme sarka ráncolódik egy pillanatra, mely derültségét jelzi.* A hajósok világa nehéz világ, voltál már a tengeren? *kérdezi csendesen, aztán a bejárati rész fala felé biccent.*
- Már csak az van hátra, aztán jöhet a takarítás és anyagkeverés, ha te is így gondolod. *Mondja, s válaszra várva, figyelve indul meg, hogy közben folytassák a munkát.*
*Kalapálva, olykor megpihenve és hümmögve hallgatja Wrexan történetét, s szemöldöke néha egészen összeér a homlokán. ~ Érdekes egy teszt... ~ Gondolkodik el a világítótorony futás apropóján.*
- És... mi volt a tanulság, kölyök? *Kérdezi aztán hátat fordítva és ismét a falat ütve, melyből lassan már három oldallal is végeznek, így csupán a bejárati rész van, amit ketten pillanatok alatt lecsapkodnak. A férfi nem látja, de a fal felé fordult arc egy pillanatra megráng, mikor a munkában történő levezetést taglalja.*
- Meglehet kölyök, meglehet, gyakran csinálják ezt sokan. *Vonja meg látványosan a vállát, ami Darelldtől meglehetősen szokatlan, azonban ezzel ki is kerüli a válaszadást, amin nem kell sokáig gondolkodnia hogyan csinálja, mert Wrexan meglepi.*
- Birkózni? *Áll meg a kalapács az egyik ütésnél a falon, aztán lassan megfordul és végigméri.*
- Több van benned, mi kívülről látszik, Wrexan. *Biccent elismerően.* Nagyon szívesen megmérettetem magam veled. *Hajtja meg magát egy pillanatra.* Megtisztelsz, hogy felkérsz. *Akárha egy próbatételről lenne szó, vagy kihívásról, ez tükröződik az arcán, talán túlságosan is komolyan veszi.*
- Volt rá alkalmam nekem is számtalanszor. A mi világunkban, itt a dokkok és a hajópadló kopogó felszínén, olykor halálig. *Húzódik össze szemöldöke.*
- De gondolom, te nem úgy szeretnéd. *Csak a szeme sarka ráncolódik egy pillanatra, mely derültségét jelzi.* A hajósok világa nehéz világ, voltál már a tengeren? *kérdezi csendesen, aztán a bejárati rész fala felé biccent.*
- Már csak az van hátra, aztán jöhet a takarítás és anyagkeverés, ha te is így gondolod. *Mondja, s válaszra várva, figyelve indul meg, hogy közben folytassák a munkát.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-18 21:23:42
Üzenet elküldve: 2019-09-18 21:23:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
* A munka jól halad. Nem nehéz elbánni a repedt fallal. Mondjuk néhol elég magasra kell nyújtózni, de azért ez egyikőjüknek sem jelent problémát. A mesélését csöndben hallgatja végig. Nem bánja a fiú, mert nem szeret túl sokat beszélni róla. A Ralasról folyó téma az már más.*
– Ha jól emlékszem a fizikumomat nézte és valahogy szóba jött, hogy biztos el bírnék futni oda meg vissza. Mondtam is neki, hogy menjek, de erre azt válaszolta, hogy az túl könnyű lenne. Menjek fel a toronyba, na az már valami. Sikerült feljutnom, de a hely tetején egy őr rajta kapott. Én az életemért cserébe pénzt ajánlottam neki. Így elengedett és ezzel könnyen megúsztam a dolgot. Mondjuk na szerencsém volt, mert még kora reggel volt és az őrök java kint edzet a többi meg részegen aludt. Amúgy igazad van, mert tényleg elég nyíltan beszél magáról. Engem a legjobban az lepet meg, hogy csak úgy egyedül volt aznap reggel. Amúgy hatalmas szíve van. Nekem is esélyt adott rá, hogy bizonyítsak. Még az is megígérte, hogyha lesz idő rá akkor valahogy olvasni is megtanít vagy szerez valakit aki segít benne.* Darelld is összefoglalj az életét címszavakban. Wrexannak olybá tűnik, hogy szomorú egy kicsit.*
– Nem értek hozzá, de szerintem túl sokat dolgozol. Mármint úgy értem, hogy mintha a munkába vezetnéd le a gondjaidat.* Ez csak egy feltevés, de eddig ezt szűrte le. Töpreng egy kicsit, miközben dolgozik. Aztán eszébe jut valami. Nem szokott ilyet tenni, de most rászánja magát.*
– Mit szólnál ha egyszer lemennénk az új edzőterembe birkózni egyet. A többi dologhoz nem értek, de a birkózás az megy. Kölyökként sokat játszottunk a többi gyerekkel.* Talán sort kerítenek, majd erre is, ha Darelld is úgy akarja. Viszont most egyelőre munka van. Talán elég jól haladnak, hogy megkezdhessék a másik két falat is bontani.*
* A munka jól halad. Nem nehéz elbánni a repedt fallal. Mondjuk néhol elég magasra kell nyújtózni, de azért ez egyikőjüknek sem jelent problémát. A mesélését csöndben hallgatja végig. Nem bánja a fiú, mert nem szeret túl sokat beszélni róla. A Ralasról folyó téma az már más.*
– Ha jól emlékszem a fizikumomat nézte és valahogy szóba jött, hogy biztos el bírnék futni oda meg vissza. Mondtam is neki, hogy menjek, de erre azt válaszolta, hogy az túl könnyű lenne. Menjek fel a toronyba, na az már valami. Sikerült feljutnom, de a hely tetején egy őr rajta kapott. Én az életemért cserébe pénzt ajánlottam neki. Így elengedett és ezzel könnyen megúsztam a dolgot. Mondjuk na szerencsém volt, mert még kora reggel volt és az őrök java kint edzet a többi meg részegen aludt. Amúgy igazad van, mert tényleg elég nyíltan beszél magáról. Engem a legjobban az lepet meg, hogy csak úgy egyedül volt aznap reggel. Amúgy hatalmas szíve van. Nekem is esélyt adott rá, hogy bizonyítsak. Még az is megígérte, hogyha lesz idő rá akkor valahogy olvasni is megtanít vagy szerez valakit aki segít benne.* Darelld is összefoglalj az életét címszavakban. Wrexannak olybá tűnik, hogy szomorú egy kicsit.*
– Nem értek hozzá, de szerintem túl sokat dolgozol. Mármint úgy értem, hogy mintha a munkába vezetnéd le a gondjaidat.* Ez csak egy feltevés, de eddig ezt szűrte le. Töpreng egy kicsit, miközben dolgozik. Aztán eszébe jut valami. Nem szokott ilyet tenni, de most rászánja magát.*
– Mit szólnál ha egyszer lemennénk az új edzőterembe birkózni egyet. A többi dologhoz nem értek, de a birkózás az megy. Kölyökként sokat játszottunk a többi gyerekkel.* Talán sort kerítenek, majd erre is, ha Darelld is úgy akarja. Viszont most egyelőre munka van. Talán elég jól haladnak, hogy megkezdhessék a másik két falat is bontani.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:15:34
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:15:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Javában szól a kalapács, s omlik az egyébként sem túl tartós, hőtől meggyengült vakolat a két erős kéz alatt. Jobban megy a munka egy kis beszélgetéssel, így Darelldnek nincs ellenére, hogy közben folytassák, amit elkezdtek. Olykor megáll, most is, s mosolyogva biccent a férfinak, hát a kertet akkor bizony megnézik, még az sem kizárt, hogy egy forró teát is elfogyasztanak, míg megpihennek ott. Ismét egy ütés, s nagy mennyiségű falazat hullik a földre.*
- Rendben, Wrexan! *S igyekszik minél magasabbra felérni, szerencsére a kalapáccsal ez bizonyosan egyszerű, a belmagasság itt az emelet miatt nem oly nagy, s Darelld sem alacsony, ahogyan Wrexan sem. Szótlan hallgatja a családja történetét, a fontosabb részeknél persze megáll, s figyelmesen koncentrál.*
- A világítótoronyba? De hát miért tett ilyet? *Szalad fel a szemöldöke hirtelen, mert elképzelése sincs, a tornyot őrzik, ráadásul erősen. Bizonyára meg van rá a magyarázat, nem kérdőjelezi meg.*
- Ralas úr, érdekes módon előéletére meglehetősen őszinte típus. Sokszor talán túlságosan is. Szívén viseli a kikötő sorsát, ahogyan a társa, Zammiria kisasszony is. Nehéz életed volt, s ha te is úgy akarod, itt bizonyára elkezdheted az újat. *Biccent optimistán és bátorítón. Mikor az egyik oldallal végez, hát átáll a másikhoz.*
- Az én életem nem volt ennyire kacifántos. Jó kezdet, nehéz események, csalódás, harag, aztán itt vagyok. *Kuncog fel, de a szeme nem mosolyog, majd visszafordul a fal felé.*
- Ez a hely, ha úgy tetszik már az életem része, miképp magam is részévé váltam. Rabul ejt és nem csak a csinos lányokról beszélek. *Még kacsint is. Talán lát valamit a fiúban.*
*Javában szól a kalapács, s omlik az egyébként sem túl tartós, hőtől meggyengült vakolat a két erős kéz alatt. Jobban megy a munka egy kis beszélgetéssel, így Darelldnek nincs ellenére, hogy közben folytassák, amit elkezdtek. Olykor megáll, most is, s mosolyogva biccent a férfinak, hát a kertet akkor bizony megnézik, még az sem kizárt, hogy egy forró teát is elfogyasztanak, míg megpihennek ott. Ismét egy ütés, s nagy mennyiségű falazat hullik a földre.*
- Rendben, Wrexan! *S igyekszik minél magasabbra felérni, szerencsére a kalapáccsal ez bizonyosan egyszerű, a belmagasság itt az emelet miatt nem oly nagy, s Darelld sem alacsony, ahogyan Wrexan sem. Szótlan hallgatja a családja történetét, a fontosabb részeknél persze megáll, s figyelmesen koncentrál.*
- A világítótoronyba? De hát miért tett ilyet? *Szalad fel a szemöldöke hirtelen, mert elképzelése sincs, a tornyot őrzik, ráadásul erősen. Bizonyára meg van rá a magyarázat, nem kérdőjelezi meg.*
- Ralas úr, érdekes módon előéletére meglehetősen őszinte típus. Sokszor talán túlságosan is. Szívén viseli a kikötő sorsát, ahogyan a társa, Zammiria kisasszony is. Nehéz életed volt, s ha te is úgy akarod, itt bizonyára elkezdheted az újat. *Biccent optimistán és bátorítón. Mikor az egyik oldallal végez, hát átáll a másikhoz.*
- Az én életem nem volt ennyire kacifántos. Jó kezdet, nehéz események, csalódás, harag, aztán itt vagyok. *Kuncog fel, de a szeme nem mosolyog, majd visszafordul a fal felé.*
- Ez a hely, ha úgy tetszik már az életem része, miképp magam is részévé váltam. Rabul ejt és nem csak a csinos lányokról beszélek. *Még kacsint is. Talán lát valamit a fiúban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996