//Itthon//
*Minden egyes döféssel egyre közelebb kerül a fiú ahhoz, amit már lehet harcnak nevezni. Persze hibázik rendesen, itt-ott mindig felfedezni valami tökéletlenséget, de a nagyobb hibáiból gyorsan tanul, az apróságokat pedig el lehet most engedni. Nem is említ meg minden lényegtelen észrevételt a mélységi, felesleges bonyolultabb leckékbe gabalyodniuk. Ő maga nem fárad, s épp ezért nem is igazán érzékeli, hogy pihenni kéne. Persze ha belegondolna Wrexan helyzetébe, könnyen belátná, hogy valóban szükség van egy kis szusszanásra. Megállás nélkül kínozta a fiút, aki nincs hozzászokva ehhez a feszített tempóhoz, legalábbis harc terén. Mert hogy rossz formában sincs a kölyök, de ez nem egy bánya, a folyamatos készenlét és koncentráció nem csak fizikailag meríti ki az amatőr harcost, hanem idővel figyelme is lankad.*
- Természetesen.
*Engedélyezi a pihenőt, s az asztalon hagyott kulacsához lép, hogy egy szerény kortyot lopjon belőle. Bár egyáltalán nem szomjas, tapasztalatból tudja, hogy jót tud tenni egy kicsi friss víz, ha másban nem is segít, de torkát nedvesen tartja.
Wrexan váratlan kérdésére egy pillanatra megáll a kezében a kulacs, s hideg, ezüst szemei a fiú tekintetébe fúródnak. Nem fenyegetésnek szánja ezt a pillantást, ám aki kevésbé ismeri, könnyen veheti annak is.*
- Sokan kíváncsiak erre.
*Csupán azért mondja ezt, hogy oldja egy kicsit a hangulatot, s szegény fiú ne érezze azt, hogy esetleg Rey neheztel rá kíváncsi kérdése miatt. Mert szó sincs ilyesmiről, csak a mélységi szereti felvenni a szemkontaktust, ha komolyabb beszélgetésre kerül sor. Ez pedig sokakat megrémít, mert nem tudnak mit kezdeni az idegen, komor és kifejezéstelen tekintettel.*
- De nem hiszem, hogy kielégítő választ tudok erre adni. Személytől függ, a gyilkos lelkivilágától. Legtöbben talán undort, szégyent, szánalmat, és bűntudatot éreznek, de ők általában nem önszántukból ölnek. Önvédelem, vagy csupán véletlen vezeti őket erre a sarkalatos tettre. De gondolom te arra vagy kíváncsi, én mit érzek.
*Elgondolkodva megpiszkálja hüvelykujjával az ajkait, mielőtt ismét szóra nyitná azokat.*
- Erő és hatalom, de nem az a megrészegítős fajta. Valami sokkal mélyebb, euforikus, elégedettséggel vegyített büszkeség. Mindig büszke voltam arra, ha gyorsan és jól végeztem el a feladatomat. Az meg, hogy dönthetek a másik életéről és haláláról, még ha csak egy pillanatig is, de olyan hatalommal ruház fel, amilyen talán csak az isteneknek van. Persze nem gondolom magam istennek, csupán egy engedelmes szolgának, aki a hóhér szerepét tölti be.
*Lehet kicsit sok lesz ezt hallania Wrexannak, s annyira megrémül, hogy ezentúl nem keresi a mélységi társaságát. De hát ő kérdezte, milyen érzés gyilkolni. Reyraa pedig nem hazudik. Még ha most egy sokkal szelídebb környezetben is dolgozik, sosem szégyellte azt, ami. Szerette az életét, a munkáját, annak minden sötétségével együtt.*
- De van, hogy semmit sem érzek. Mint egy gép, csak teszem a dolgom.