*Menetrend szerint, nagyjából fél napba telt, mire átböngészte a teljes ruhaboltot, egyébként nem is talált semmi jót. Azután még két óra telt el, mire rájött, hogy átverték. Ekkor, a varázserővel még mindig túltöltött Raeyan éktelen haragra gerjedt. A nyárias tiszta csendes időjárás pillanatok alatt megy át viharba. Kimegy a ruhaboltból (Ami nyomban össze is dől, ahogy kilép), s a dombocska felé veszi az irányt, minden lépése alatt megremeg a talaj, ahogy azt egy óriás is megirigyelhetné. Mire a dombhoz ér, a szél már csak azért nem fújja el a lányt, mert az ismeri a teremtőjét, és nem árt neki. A dombon ugyanaz a kalóz áll, aki tőrbe csalta. Rámutat az ujjával, s kiabálni kezd felé (hangját tízszeresére erősítve).*
- Te Aljas, Hogy Volt Képed Ilyen Álnok Módon Kiszúrni...
*Ekkor elakadt a mondókájában. A vihar és a szél körülötte úgy vált semmivé, ahogy előjött. Mindennek oka pedig a meglepődöttség. Annak az oka pedig az, hogy bár nem tervezte, különféle dolgok lőttek ki minden egyes szavára az ujjából, egyenesen a kalóz felé. Ezek sorrendben a következők: Egy szekerce, egy vadászháló, egy szekrénysor, egy ruhabolt (a reváns kedvéért), egy kék bálna, egy B25-ös bombázó repülőgép, egy klón-dombocska, egy fluxuskondenzátor, és egy halálcsillag. Megszeppenve nézte végig, ahogy mindez elröpíti a kalózt Réges-régre, egy Messzi-messzi-galaxisba.
Majd megindul a dombocska irányába, ami már inkább gödröcske, mivel azt is magával vitte az áradat. Lemászik a gödör közepére, összehord egy maréknyi földet, egy szalmaszálból és egy levélből készít egy kis zászlót, kitűzi a miniatűr dombocska tetejére, majd egy mosollyal vizsgálja művét:*
- Enyém a dombocska!
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.07 13:02:57