OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Játékok >> Enyém a dombocska! |
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:32:19
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:32:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
*Valami nagy fényességet lát egy domb tetején, kíváncsivá válik, mi lehet az. Elkezd hát felfelé baktatni sántikálva, de azért elég fürgén. Mikor felér, csak azért nem vakul meg, mert odafönt már mások is vannak. Mondjuk egy sötétített warg, ami nagy sötétségével elnyeli azt a rettentő fényességet, ami… Látja már, egy fickó feje búbjáról tükröződik!
De ez az utolsó, amit lát, mert ahogy jobban megnézi, mégiscsak elvakítja, és ezután csak egy zöld foltot lát maga előtt, ami nem akar kiúszni a képből.
Hallja még a távozóban lévő másik férfi szavait – aki talán valami városi őr lehet, a fénylő fejű meg egy bajkeverő (talán pont a fénylő feje miatt ítélték el) -, s mivel magát szabadnak gondolja, elmélkedve szólal meg.*
- Enyém e dombocska… - *de épp e pillanatban kiáltja el magát valaki mellette, mire ő megrettenve rezzen össze, és löki el magától az illetőt.*
- Azt a rohadt! - *kiált is fel meglepetésében, nagy hatalma révén vakon is eltalálva az őt megijesztő nevét. Majd ütése erejétől a fickó aléltan hull a földre, aztán a szerencsétlent egy másik ember rugdossa le a dombról.
Majdnem az újabb idegentől is megijed, de aztán erőt vesz magán. Közelebb sétál, hogy egy kérdést intézzen hozzá…*
- Miért mondja itt mindenki azt, hogy… - *kezdene bele, ám megbotlik, és ahogy kapaszkodót keres, hát hogy, hogy nem, Svirt kapja… vagyis inkább löki el. A férfi bizony nagyon gyenge lábakon áll, ezért ő is legurul a dombról, magával sodorva azzal együtt Taitost is.
Ő meg, már a fenekén ülve fejezi be a mondatot.*
-… enyém a dombocska…?
De ez az utolsó, amit lát, mert ahogy jobban megnézi, mégiscsak elvakítja, és ezután csak egy zöld foltot lát maga előtt, ami nem akar kiúszni a képből.
Hallja még a távozóban lévő másik férfi szavait – aki talán valami városi őr lehet, a fénylő fejű meg egy bajkeverő (talán pont a fénylő feje miatt ítélték el) -, s mivel magát szabadnak gondolja, elmélkedve szólal meg.*
- Enyém e dombocska… - *de épp e pillanatban kiáltja el magát valaki mellette, mire ő megrettenve rezzen össze, és löki el magától az illetőt.*
- Azt a rohadt! - *kiált is fel meglepetésében, nagy hatalma révén vakon is eltalálva az őt megijesztő nevét. Majd ütése erejétől a fickó aléltan hull a földre, aztán a szerencsétlent egy másik ember rugdossa le a dombról.
Majdnem az újabb idegentől is megijed, de aztán erőt vesz magán. Közelebb sétál, hogy egy kérdést intézzen hozzá…*
- Miért mondja itt mindenki azt, hogy… - *kezdene bele, ám megbotlik, és ahogy kapaszkodót keres, hát hogy, hogy nem, Svirt kapja… vagyis inkább löki el. A férfi bizony nagyon gyenge lábakon áll, ezért ő is legurul a dombról, magával sodorva azzal együtt Taitost is.
Ő meg, már a fenekén ülve fejezi be a mondatot.*
-… enyém a dombocska…?
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:26:58
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:26:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
*A gyors kör után, amivel a per elindítását inditványozandó a procedúra megkezdését beindítván Taitos előterjesztette az ötlet azonnali kivitelezésének elindítását indítványozandó...*
~Na elég már.~
*Mára eleget dolgozott, éppen annyit, hogy egy halom föld sorsa érdekelni kezdje. Nem is tart sokáig neki, hogy megtegye az előkészületeket. Kecskét áldoz, díszkalapot ölt, muffint süt, és ezzel kész is van műve. Megteremtette azt, amit, pontosan akkor, ahogy, és most igen, ott van, előtte.
Ekkor megindul megfogván azt, és aktiválja valahol ott, a domb tövében, mire az tenni kezdi a dolgát, és akkor, amikor befejezte, nem marad más hátra, mint a domb birtokba vétele, azzal.*
-Enyém a dombocska!
~Na elég már.~
*Mára eleget dolgozott, éppen annyit, hogy egy halom föld sorsa érdekelni kezdje. Nem is tart sokáig neki, hogy megtegye az előkészületeket. Kecskét áldoz, díszkalapot ölt, muffint süt, és ezzel kész is van műve. Megteremtette azt, amit, pontosan akkor, ahogy, és most igen, ott van, előtte.
Ekkor megindul megfogván azt, és aktiválja valahol ott, a domb tövében, mire az tenni kezdi a dolgát, és akkor, amikor befejezte, nem marad más hátra, mint a domb birtokba vétele, azzal.*
-Enyém a dombocska!
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:15:52
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:15:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
- Akkor mint a köz oszlopos tagja, a tulajdonomba veszem a dombot. *Mondja, így folytatván a munkát, amit Taitos megkezdett. Hiányozni fog a warg lovasa, de valahogy ezt is kiheveri majd.*
- És üzenem a közeli átkelő révészének, hogy mára leállhat. *Osztja ki a parancsot a közelben lebzselő törpének. Miután ezzel is végzett finoman arrébb rugdossa az álmot követő jóembert.*
- Na most már tényleg enyém a Dombocska!
- És üzenem a közeli átkelő révészének, hogy mára leállhat. *Osztja ki a parancsot a közelben lebzselő törpének. Miután ezzel is végzett finoman arrébb rugdossa az álmot követő jóembert.*
- Na most már tényleg enyém a Dombocska!
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:12:26
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:12:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
~Egy bolygó vagyok. Az űr sötétjében keringek egy fényforrás pályáján. Egyesek szerint lassú és lomha vagyok... De ezek az apró kis élősködők egészen máshogy érzékelik az időt, mint én. Ők lassú, és lomha behemótnak tartanak. Valójában száguldva hasítom az űr sötétjét. És pörgök... Pörgök, folyamatosan. Sokszor égi testemnek egyetlen pontján felnyitom a szememet, olyankor a napszakok gyors, folyamatos váltakozását is látom. Éjszaka, nappal, sötét, világos... Ám valami nem stimmel. Minden alkalommal, amikor az éjszaka felé fordulok, valami fájdalmas történik. Mindig, olyan 23:00 és 1:00 között, mintha valami eltörne. Ráadásul meg mernék esküdni, hogy testvérbolygóm egy lehetetlen pályán, alig párszáz ezer kilométerre húzott el mellettem. Azután nem sokkal, a nap mintha különösen fényesebb lett volna. Valami különös történik. Nem, nincs köze a kis élősködőkhöz. bár ők is már lassan inkább csípnek, mint viszketnek néhány helyen. És akkor újabb dolgot fedeztem fel: egy hatalmas meteorit tart felém. Nagyszerű! Már vártam egy ilyenre, egész jól elmulasztja az élősködők csípéseit. Bár egy kicsit fájni fog. Egész nagy... Ez nagyobb nálam! Nagyon fog fájni. Elkerülhetetlenül megközelítjük egymást. Közeleg a becsapódás, pár másodpercre lelassul számomra az idő. Három... Kettő... Egy...~
-Ááá! *Arra ébred, hogy fáj. Nem azért mert mondják, nem azért mert azt hiszi. Érzi a fájt. Ám az ábécében hamar tovább jut az első betűnél, és megtalálja szókincse valamennyi káromkodását. Mindennek ellenére megkapaszkodik a sziklában, ami a bolygását megállította, és szép lassan feltápászkodik. Legélesebb fájdalmához nyúl, orrához, melyet mintha az utóbbi időkben minden éjszaka betörtek volna. Álmából már most nem sokra emlékszik. Arra viszont igen, hogy előtte a dombon volt, és most már nincsen. Valakinek ezért felelnie kell! Követvén hát a Dombocska szent, és mindent átható hívogatását, megindul annak irányába.
A dombhoz megérkezik, immár nem nemesnek tűnő kis köpcösként, hanem egy emberi romhalmazként. A domb tetején valami fényeset lát megcsillanni, és rájön, hogy ez az a fény, amit álmában is látott, amiből már semmire sem emlékszik, de erre bizonyosan. És így az is egyértelművé válik számára, hogy az küldte hősünket bolygó útjára. Ezért valami hasonló fájt kell kitervelni neki viszonzásul. Ám... ekkor jön valami gyorshajtó őrült, aki úgy tűnik nem más, mint a helyi seriff. Gyorsan begyűjti a kopaszt, mielőtt bármi baja eshetne, majd el is tűnik a horizont irányába. Az egyik irányába. Ez a bosszú is elúszott... De ha már így üresen maradt a domb, engedelmeskedik hívásának, felmászik a tetejére, és örvendezve kiabálja:*
- Enyém a dombocska!
-Ááá! *Arra ébred, hogy fáj. Nem azért mert mondják, nem azért mert azt hiszi. Érzi a fájt. Ám az ábécében hamar tovább jut az első betűnél, és megtalálja szókincse valamennyi káromkodását. Mindennek ellenére megkapaszkodik a sziklában, ami a bolygását megállította, és szép lassan feltápászkodik. Legélesebb fájdalmához nyúl, orrához, melyet mintha az utóbbi időkben minden éjszaka betörtek volna. Álmából már most nem sokra emlékszik. Arra viszont igen, hogy előtte a dombon volt, és most már nincsen. Valakinek ezért felelnie kell! Követvén hát a Dombocska szent, és mindent átható hívogatását, megindul annak irányába.
A dombhoz megérkezik, immár nem nemesnek tűnő kis köpcösként, hanem egy emberi romhalmazként. A domb tetején valami fényeset lát megcsillanni, és rájön, hogy ez az a fény, amit álmában is látott, amiből már semmire sem emlékszik, de erre bizonyosan. És így az is egyértelművé válik számára, hogy az küldte hősünket bolygó útjára. Ezért valami hasonló fájt kell kitervelni neki viszonzásul. Ám... ekkor jön valami gyorshajtó őrült, aki úgy tűnik nem más, mint a helyi seriff. Gyorsan begyűjti a kopaszt, mielőtt bármi baja eshetne, majd el is tűnik a horizont irányába. Az egyik irányába. Ez a bosszú is elúszott... De ha már így üresen maradt a domb, engedelmeskedik hívásának, felmászik a tetejére, és örvendezve kiabálja:*
- Enyém a dombocska!
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:00:53
Üzenet elküldve: 2016-01-06 23:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
*Taitos ma munkás kedvében ébredt, éppen fekete, sötétített szolgálati wargján utazott, mikor meglátta azt, amit keresett. Egy bizonyos kevésbé a Néphez tartozó emberke ücsörög az állami földeken.
Elő is kapja a D-listát, és újabb nevet firkant rá, aztán odarobog.*
-Na fiacskám, maga most szépen bejön a bíróságra, mert bizony Shárga'Tót melletti bűnrészesség gyanúja látszik megfoganni.
*Karolja fel a ragyogó fejűt, de azért még a zsebkendőjét elveszi.*
-A dombocskát a Nép, a Szabadság, és a Dolgozók nevében köztulajdonba helyezem!
*Zárja, és bevágja az éjfekete wargra a gyanúsítottat, majd elhajt.*
Elő is kapja a D-listát, és újabb nevet firkant rá, aztán odarobog.*
-Na fiacskám, maga most szépen bejön a bíróságra, mert bizony Shárga'Tót melletti bűnrészesség gyanúja látszik megfoganni.
*Karolja fel a ragyogó fejűt, de azért még a zsebkendőjét elveszi.*
-A dombocskát a Nép, a Szabadság, és a Dolgozók nevében köztulajdonba helyezem!
*Zárja, és bevágja az éjfekete wargra a gyanúsítottat, majd elhajt.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-05 19:40:06
Üzenet elküldve: 2016-01-05 19:40:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
*Bato fülét-farkát behúzva iszkol haza, az ebédlőasztalig meg sem áll. Rhebosse igazán kitett magáért, ízletesebbnél ízletesebb fogások sorakoznak a tányérján, és a kedvenc jázmin teája gőzölög jobbjánál. Jóízüzen befalja az egészet, majd megköszöni a vörösnek a finom ételt, és hagyja, hogy ezúttal egyedül takarítson el az ebéd után. Részint, mert többször értésére adta már a cseléd a szerzetesnek, hogy nem szereti a segítséget, részint pedig azért, mert Batonak nagyon fontos dolga akad. Vissza is indul hát a dombocskájára amíg Rhebosse mosogat utána.
Az bizonyos domb tetején pedig leül, előveszi a batyujából a kedvenc hernyóselyem kendőjét, és jó hígat köp rá.*
-Enyém a dombocska.
*Teszi a kijelentést, majd a szövettel elkezdi ragyogóan fényesre polírozni a kedvenc feje búbját.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.05 19:41:30
Az bizonyos domb tetején pedig leül, előveszi a batyujából a kedvenc hernyóselyem kendőjét, és jó hígat köp rá.*
-Enyém a dombocska.
*Teszi a kijelentést, majd a szövettel elkezdi ragyogóan fényesre polírozni a kedvenc feje búbját.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.05 19:41:30
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-04 22:40:54
Üzenet elküldve: 2016-01-04 22:40:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
*Nem sokkal a déli harangszó után éri utol a narancsruhás szerzetest. Ahogy a cselédlány felér a dombocskára, csípőre tett kézzel dorgálja meg a kopaszt. Már egy ideje üldözi, hiszen ebédidő van már, nem azért robotol a konyhában, hogy a férfi csak úgy elkószáljon. Ráadásul ma a kedvence kerül az asztalra; sült zöldségek.*
- Kihűl az ebéd! *Rázza a férfi gömbforma feje előtt mutatóujját, majd heves hadonászással, ellentmondást nem tűrő hangon utasítja rendre Batot.*
- Irány vissza a házba, vagy a haton többet nem kapsz enni, ha rajtam múlik! *A szerzetes bizonyára amúgy is elfáradt, megéhezett a korábban végrehajtott, ágyúgolyót meghazudtoló mutatványban.
Rhebosse haragos tekintettel követi végig, ahogyan a férfi lelki szemei előtt gombával, répával meg brokkolival, sőt talán még cukkinivel is, álmodozva elhagyja a helyszínt.
Amint egyedül marad, lábával megdobogtatja a földet, egy apró kavicsot arrébb rúg, majd a nap felé fordulva kijelenti:*
- Enyém a dombocska. *Szája hamiskás mosolyra húzódik. Dús, vörös hajába belekap egy arra járó szellő.*
- Kihűl az ebéd! *Rázza a férfi gömbforma feje előtt mutatóujját, majd heves hadonászással, ellentmondást nem tűrő hangon utasítja rendre Batot.*
- Irány vissza a házba, vagy a haton többet nem kapsz enni, ha rajtam múlik! *A szerzetes bizonyára amúgy is elfáradt, megéhezett a korábban végrehajtott, ágyúgolyót meghazudtoló mutatványban.
Rhebosse haragos tekintettel követi végig, ahogyan a férfi lelki szemei előtt gombával, répával meg brokkolival, sőt talán még cukkinivel is, álmodozva elhagyja a helyszínt.
Amint egyedül marad, lábával megdobogtatja a földet, egy apró kavicsot arrébb rúg, majd a nap felé fordulva kijelenti:*
- Enyém a dombocska. *Szája hamiskás mosolyra húzódik. Dús, vörös hajába belekap egy arra járó szellő.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-04 22:08:34
Üzenet elküldve: 2016-01-04 22:08:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
*Bato unottan lépdel a domb tövében, mikor arra lesz figyelmes, hogy arról a helyes kis dombról, amit már messziről kinézett, egy test görög le, egyenesen a szerzetes lábai elé. Sőt még azon is túl, ahogy egy apró szökkenéssel már meg is tisztítja a terepet önnön lábaitól, egy pillanattal később újra földet ér, ezúttal a test túloldalán.*
~Na ez is sikerült.~
*Könyveli el magában a sikeres manőver után, pont mielőtt meglátja a domb tetején trónoló fazont. Az első gondolata az, hogy legközelebb érdemes lenne a korábbi történések leírásának utolsó három sorát is magáévá tenni mielőtt a saját cselekményét kezdi kerekíteni. Ha esetleg konzisztens történetmenetet szeretne írni persze, de most jelen esetben nem ez a helyzet, így aztán Bato is lelkesen túlteszi magát minden gondján, és jön is a légből kapott ötlete: neki kell a domb, és pedig most. Széles terpeszben megáll, arccal az ork felé fordulva. Síri csend ül a környékre, az egyetlen nesz ami megzavarja a harcos koncentrációját, az a mögötte megmagyarázhatatlanul tovább gördülő test bukdácsolása. Ahogy az óratorony delet üt, Bato támadásba lendül, hihetetlen sebességgel indul fel a dombocska tetejére, észben tartva, hogy ellenfele bizony íjászforma, de legalábbis van egy íja, amit akár használhatna is ellene. Be is próbálkozik a zöld, de arra nem számít, hogy a csuhás pontosan tudja, hogy mi a teendő. Buksiját taktitai állásba fordítja, nevezetesen mereven a lábait bámulja.
Daetth csak annyit észlelhet az eseményből, hogy a kopasz nekiront, de mikor a felaljzott íját igyekezne célra tartani, egy szikrázó, káprázó fénnyaláb vakítja el. A szivárvány minden színében verődik vissza Bato tökéletesen gömbölyű fejéről az alacsonyan szálló déli nap fénye, ahogyan az ágyúgolyószerű testrész a mogorva zöld mellkasába fúródik, és odébb kényszeríti, az orkot, úgy hirtelenjében csak két méterrel, de azt a talajra merőlegesen. Ekkor kezd csak el lefelé zuhanni, a dombocska aljáig meg sem áll. Az elvakított férfi ahogy feltekint a dombra, hogy mégis milyen istenség taszította le őt az uralomról, csak egy fekete sziluettet lát a dicsőséges kiemelkedés tetején, ahogy a hajnali fuvallat belekap a ruhájába, és a lemenő nap fényénél megcsillan a leghalálosabb fegyvere.*
-Enyém a dombocska.
*Mennydörgi a magasból.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.04 23:18:46
~Na ez is sikerült.~
*Könyveli el magában a sikeres manőver után, pont mielőtt meglátja a domb tetején trónoló fazont. Az első gondolata az, hogy legközelebb érdemes lenne a korábbi történések leírásának utolsó három sorát is magáévá tenni mielőtt a saját cselekményét kezdi kerekíteni. Ha esetleg konzisztens történetmenetet szeretne írni persze, de most jelen esetben nem ez a helyzet, így aztán Bato is lelkesen túlteszi magát minden gondján, és jön is a légből kapott ötlete: neki kell a domb, és pedig most. Széles terpeszben megáll, arccal az ork felé fordulva. Síri csend ül a környékre, az egyetlen nesz ami megzavarja a harcos koncentrációját, az a mögötte megmagyarázhatatlanul tovább gördülő test bukdácsolása. Ahogy az óratorony delet üt, Bato támadásba lendül, hihetetlen sebességgel indul fel a dombocska tetejére, észben tartva, hogy ellenfele bizony íjászforma, de legalábbis van egy íja, amit akár használhatna is ellene. Be is próbálkozik a zöld, de arra nem számít, hogy a csuhás pontosan tudja, hogy mi a teendő. Buksiját taktitai állásba fordítja, nevezetesen mereven a lábait bámulja.
Daetth csak annyit észlelhet az eseményből, hogy a kopasz nekiront, de mikor a felaljzott íját igyekezne célra tartani, egy szikrázó, káprázó fénnyaláb vakítja el. A szivárvány minden színében verődik vissza Bato tökéletesen gömbölyű fejéről az alacsonyan szálló déli nap fénye, ahogyan az ágyúgolyószerű testrész a mogorva zöld mellkasába fúródik, és odébb kényszeríti, az orkot, úgy hirtelenjében csak két méterrel, de azt a talajra merőlegesen. Ekkor kezd csak el lefelé zuhanni, a dombocska aljáig meg sem áll. Az elvakított férfi ahogy feltekint a dombra, hogy mégis milyen istenség taszította le őt az uralomról, csak egy fekete sziluettet lát a dicsőséges kiemelkedés tetején, ahogy a hajnali fuvallat belekap a ruhájába, és a lemenő nap fényénél megcsillan a leghalálosabb fegyvere.*
-Enyém a dombocska.
*Mennydörgi a magasból.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.04 23:18:46
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-03 21:58:57
Üzenet elküldve: 2016-01-03 21:58:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
*A cicomás ruhájú alakot látva a "világ legostobább" című szinfónia fut át az arcán, agyarai hangosan csikorognak.*
- Elég, emberfatty! Túl sokáig trónoltál ott fent!
*Azzal a domb tövénél állva, előkapja az íját majd megcélozza az alakot.*
~ Ettől csak elalszol! Nem kívánom a halálod!~
*Azzal kilövi a vesszőt, ami az üldögélő alak vállát találja el. Bharod fütyörészve várja meg, míg az alak legurul mellé majd kihúzza belőle az altató nyílvesszőt és felbattyog a dombra.*
- Enyém a dombocska!*jelenti ki elégedetten.*
- Elég, emberfatty! Túl sokáig trónoltál ott fent!
*Azzal a domb tövénél állva, előkapja az íját majd megcélozza az alakot.*
~ Ettől csak elalszol! Nem kívánom a halálod!~
*Azzal kilövi a vesszőt, ami az üldögélő alak vállát találja el. Bharod fütyörészve várja meg, míg az alak legurul mellé majd kihúzza belőle az altató nyílvesszőt és felbattyog a dombra.*
- Enyém a dombocska!*jelenti ki elégedetten.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-11-21 22:09:52
Üzenet elküldve: 2015-11-21 22:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
"Hősünk még nem is járt erre. Emiatt most épp erre jár, és azt gondolja: ~A fenének nem vettem új cipőt. Jé, egy domb!~ Ám ezt a dombot más birtokolja. Egy ravasz terv jut az eszébe. Hogy mi a terve? Csak annyit tesz, hogy leül a domb tövébe, és elkezdi pengetni a lantját. De még hogy milyen szépen pengeti azt a lantot, hát így mondja a lant, hogy dim-dam-dum, dam dem-da-dom dudadedim dadim dem dodidam. Hogy mi a terve? Megy ez így öt percig, akár tízig is, majd abbahagyja, körbenéz és feláll. Hogy mi a terve? Most szépen felmasírozik a domb tetejére a boszorkához, s hogy mi a terve? A lant öblösebb végégével jól fejbe vágja, de úgy, hogy az adott fej a lant átellenes felén bukkan elő. Hogy mi volt a terve? Nem derül már ki, de a bosszús arckifejezésből levonható, hogy nem sikerült, bármi is volt. Ám az egyszerűbb módon hatástalanított boszorkát duplatalppal ösztökéli le a dombról, hogy aztán eképp elmélkedjen:*
- Enyém a dombocska!
* Leül ezúttal a domb tetejére, és rejtély honnan, de előhúz mégegy lantot, hogy azt túrkálja. Dim-dam-dum, dam dem-da-dom, de el se tudjátok képzelni milyen szép, hallani kéne ahhoz, hogy átérezzétek!
- Enyém a dombocska!
* Leül ezúttal a domb tetejére, és rejtély honnan, de előhúz mégegy lantot, hogy azt túrkálja. Dim-dam-dum, dam dem-da-dom, de el se tudjátok képzelni milyen szép, hallani kéne ahhoz, hogy átérezzétek!
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-11-19 15:23:54
Üzenet elküldve: 2015-11-19 15:23:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
*Paru a pincéjében motoz, mindenféle ritka növényeket, akasztófa tövén nőtt füvet, porított patkányagyat, leprás ember nyálát, gőte szemét és halak szárnyát dobálja bele egy fortyogó üstbe, majd a kotyvalékból egy kanállal egy vérrel rajzolt varázsjel közepébe loccsant. Erre megzendül az ég és a világ legszebb dombocskáján meghasad a föld és egy sok fejű, sok fogú rettenet jelenik meg, hogy elragadja az ott lévő összes élő lelket egy másik létsíkra, ahol valószínűleg rengeteg kaland vár rájuk.
Paru előjön a pincéből a zajra, pislog párat, aztán megvonja nyeszlett vállait.*
-Jééé, ez működött? Akkor azt hiszem... Enyém a dombocska!
Paru előjön a pincéből a zajra, pislog párat, aztán megvonja nyeszlett vállait.*
-Jééé, ez működött? Akkor azt hiszem... Enyém a dombocska!
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-11-09 10:59:28
Üzenet elküldve: 2015-11-09 10:59:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
*Res lelkesen bányászik, tizenhét törpe társaságában, mélyen a föld alatt. Már-már nosztalgikus érzés fogja el, mikor óráról órára ritkul a vas és az arany, a helyét pedig szén veszi át. Ekkortájt tűnik fel a kis 18 fős társaságnak, hogy marhára felfelé kezdtek el ásni. A törpekirály, Botran meg is szédül hirtelen, de a talpraesett tündér máris a fúrófejes aranyhintó mögé ugrik, hogy vézna karjaival máris elkapja a teljes csatapáncélzatba öltözött, mindenestől 150 kilós törpekirályt. Hálája jeléül, az helyben lovaggá üti a őt a kétélű csatabárdjával, amit kissé megkoptatott a kemény kőfal, mivel a király, mint egyetlen méltó szerszámmal, azzal bányászott, kényelmesen a hintóban ülve. Talán ennek köszönheti Res, hogy elsőre, másodjára és harmadjára sem történt különösebb baleset, csak egy, vagyis három csúnyán tátongó nyílt vágás keletkezett a nyakán. Egész elviselhető lett volna egyébként, ha fentről a puha nedves föld nem kezdett volna belehullani a nyílt sebbe. Aztán megint és megint és egyre több. Mivel a király nem volt hajlandó a hintó nélkül elindulni, a hadikecskék pedig félnek szűk helyeken megfordulni, nem indultak vissza a bánya mélyébe és mind a tizennyolcan várták hogy rájuk omoljon a bánya. Nem is akármennyi, egy egész dombnyi föld zúdult a bagázs nyakába, amiből röpke három nap alatt ki is ásták magukat, meg a hintót. Mivel nincsen lovag saját birtok nélkül, a király odaajándékozta az egész dombocskát, amiből így körülbelül egy ember magas földkupac maradt meg, Res-nek, a bányában tett szolgálataiért. A dombján ülve nézi ahogy a vidám társaság tovább indul.*
-Hát, azt hiszem enyém a dombocska.
*Mondja ezt a földből alkarig kilógó finom, kecses női kéznek, midőn azon gondolkodik, hogy hogyan lehet állatot befogni egy fúrófejes hintó elé.*
-Hát, azt hiszem enyém a dombocska.
*Mondja ezt a földből alkarig kilógó finom, kecses női kéznek, midőn azon gondolkodik, hogy hogyan lehet állatot befogni egy fúrófejes hintó elé.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-11-05 22:43:37
Üzenet elküldve: 2015-11-05 22:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
- Ugyan már, kicsinyem, képzelődsz... - *Tolja félre a hórihorgas cicafiút Rilai. Lekíséri az emelkedőről, menet közben bátorítóan lapogatja a hátát. Hangja dallamos, doromboló.* - Majd legközelebb, akkor biztos működik, akármit is szerettél volna. Majd én megoldom. Mondom megoldom. Tedd már egyik lábad a másik után! Gyerünk!
*Kifeszegeti az elfet az egyensúlyából, ami a leány vakarcstermetét figyelembe véve igen komoly elmozdítási szándékról tanúskodik. Joviális mosollyal megcsóválja a fejét.*
- Még hogy messzi-messzi galaxis! Lázálom, képzelgés. Jobb, ha lepihensz. Arrébb. Még arrébb. MÉG ARRÉBB! - *Szuszogva-sziszegve addig-addig ficereg, míg teljesen le nem túrja Eirenit a helyéről. Színpadiasan leporolja, utóbb királynői tartással karba ölti kezeit. Arisztokratikusan biccent.*
- És addig is: enyém a dombocska!
*Kifeszegeti az elfet az egyensúlyából, ami a leány vakarcstermetét figyelembe véve igen komoly elmozdítási szándékról tanúskodik. Joviális mosollyal megcsóválja a fejét.*
- Még hogy messzi-messzi galaxis! Lázálom, képzelgés. Jobb, ha lepihensz. Arrébb. Még arrébb. MÉG ARRÉBB! - *Szuszogva-sziszegve addig-addig ficereg, míg teljesen le nem túrja Eirenit a helyéről. Színpadiasan leporolja, utóbb királynői tartással karba ölti kezeit. Arisztokratikusan biccent.*
- És addig is: enyém a dombocska!
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-11-05 19:24:52
Üzenet elküldve: 2015-11-05 19:24:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
*A színtérre nem más érkezik, mint Eireni Daterea. Elf fülei ellenállnak Isqeha hangszerének egyébként tényleg csodaszép hangjának. Lassan a dalnok elé lépdel és megáll előtte, szemtől szemben.*
-Nem szeretnél elmenni innen?
*Kérdezi első kézből, de mivel tagadó választ kap, tovább kérdez.*
-Nagyon nem akarsz innen elmenni?
*S erre sem neki tetsző válasz érkezik. Erre az elf sóhajt egyet, majd azt mondja:*
-Rendben, akkor te maradsz.
*Ezzel, na meg egy földön végzett botkoppintással el tűnik, vele a dombocska is. Isqeha erősen a földre huppan, szerencséjére ülepére érkezve.
A dombocska, s rajta Eireni már valahol nagyon távol, egy messzi-messzi galaxisban vannak.*
-Nem akartam ilyen eszközhöz folyamodni, de kényszerítettél rá. *Mondja, mintha hallaná egyáltalán valaki.* Ja igen, enyém a dombocska.
-Nem szeretnél elmenni innen?
*Kérdezi első kézből, de mivel tagadó választ kap, tovább kérdez.*
-Nagyon nem akarsz innen elmenni?
*S erre sem neki tetsző válasz érkezik. Erre az elf sóhajt egyet, majd azt mondja:*
-Rendben, akkor te maradsz.
*Ezzel, na meg egy földön végzett botkoppintással el tűnik, vele a dombocska is. Isqeha erősen a földre huppan, szerencséjére ülepére érkezve.
A dombocska, s rajta Eireni már valahol nagyon távol, egy messzi-messzi galaxisban vannak.*
-Nem akartam ilyen eszközhöz folyamodni, de kényszerítettél rá. *Mondja, mintha hallaná egyáltalán valaki.* Ja igen, enyém a dombocska.
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:57:38
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:57:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Isqeha is arra jár, és épp a hangszerét fújja. A bűvös furulya hangjára először a sithek lovai kapják fel a fejüket, majd maguk a sithek is. Érthetetlen módon teljesen elfelejtik, miért vannak itt, és mit is akartak. Végül kábán libasorba rendeződnek, mindegyikük felszed egy döglött libát, és a lovukat vezetve lassan elindulnak, lefelé a dombról. Darth Sidiusnak egy kicsit meggyűlik a baja a disznóval, akire valamiért nem hat a varázslat, de egy kis rángatás után nagy nehezen ők ketten is besorolnak az elvonulók közé. A sor legvégét a druida zárja, aki mélyen elmerül álmaiban, amelyeket egy messzi-messzi galaxison levő dombocskáról szövöget. Amikor az utolsó alak is eltűnik a messzeségben, Isqeha mosolyogva leengedi a hangszerét, szépen letelepedik, és csendesen megjegyzi: Enyém a dombocska.
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-11-03 12:01:45
Üzenet elküldve: 2015-11-03 12:01:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
*Viszont a tündét ekkor hatalmas csatazaj riasztja fel öröméből. Keletről több ezer kecskén lovagló sith jelenik meg köztük Darth Sidiussal aki viszont disznón érkezik. Fénykardjaikkal minden libával végeznek. A tünde előtt megállnak. Közülük egy druida lép elő és szépen ledobja az előző uralkodót.*
-Enyém a dombocska! És én vagyok az... az... *Nem tud mit kitalálni* az anyád unokaöccsének a fiának a barátjának az apukájának villanyszerelő druidája!!! HAHAHA! AZ ERŐ VELEM VAN!!! *Tör ki belőle a sátáni kacaj.
A hozzászólás írója (Darn Akrosz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.03 12:02:30
-Enyém a dombocska! És én vagyok az... az... *Nem tud mit kitalálni* az anyád unokaöccsének a fiának a barátjának az apukájának villanyszerelő druidája!!! HAHAHA! AZ ERŐ VELEM VAN!!! *Tör ki belőle a sátáni kacaj.
A hozzászólás írója (Darn Akrosz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.03 12:02:30
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-11-03 10:15:15
Üzenet elküldve: 2015-11-03 10:15:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
*Hirtelen a semmiből egy csapat liba jelenik meg és addig gágognak, míg a domb előző ura a agyvérzést nem kap. Ekkor megjelenik vezetőjük, egy szelíd arcú, fehér köntöst hordó tünde, és a száz meg száz libacsőrrel együtt mondja:*
-Enyém a dombocska!
A hozzászólás írója (Helhp Lanorta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.03 10:21:29
-Enyém a dombocska!
A hozzászólás írója (Helhp Lanorta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.03 10:21:29
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-11-02 14:44:18
Üzenet elküldve: 2015-11-02 14:44:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 48
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 48
*Szél képében lebeg a dombocska felé, amikor meglát egy fura alakot álldogálni ott. Magában halkan felkacag, és leveleket fújkod le a környező fák ágairól. Minek is foglalkozzon valami kis dombocskákkal, amikor ő szabad? Átsuhan az apró fűszálak között, de hirtelen hatalmába keríti egy furcsa, megfoghatatlan érzés, és úgy dönt, ő akar a hely egyetlen urává válni. A lágy szellőcske most tomboló orkánná válik, elfújja a kalapot, tépkedi a köpenyt, és lelök mindenkit a dombról. Közben a teste is megváltozik. Az örvénylő kevergő központjában most egy magas, ifjú férfi áll, fehér ruhában, megnyerő mosollyal az arcán. A hangja olyan mint a szél susogása, ahogy tisztán, és érthetően, elf ajkakkal formálja a szavakat.*
- Enyém a dombocska.
- Enyém a dombocska.
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-10-28 12:11:15
Üzenet elküldve: 2015-10-28 12:11:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
*Egy laza mozdulattal a kalapja alá söpri a domb előző urát és annak kompániáját, majd elégedetten veszi tudomásul, hogy ez itt immár mind az övé.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-10-27 19:16:38
Üzenet elküldve: 2015-10-27 19:16:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
* Zaras nem sokáig uralhatta a Dombocskát ugyanis az egyik bevándorló hobbit nem más mint Raghdor. Amikor eléri a dombocska közelét, leveti álruháját és felkiált hogy "Roham", mire több száz elf harcos (köztük Legolasz) előtör a hobbitok házaiból. (Kicsi sem Gyűrűk Ura) A hobbit őröknek esélyük sincs a mérgező savat spriccelő vizipisztollyal felszerelt elfekkel szemben. Hamar megtalálják Zarast, aki hitvány módon elbújt egy hobbit házában, megette a krumlilevesüket, és elbújt egy ládában. Tömlöcbe zárták. *
- Miénk a dombocska!
A hozzászólás írója (Raghdor Banorim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.27 19:26:29
- Miénk a dombocska!
A hozzászólás írója (Raghdor Banorim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.27 19:26:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 439-458