*Astarohath jó játékos. Igen, valóban zseniális ötlete támadt, ami kivitelezhető _lenne_, ha nem egy kvázi-középkori állapotban lennénk, ahol nincs fénybók. Emiatt, ha szegény Nimri törlődött is, Asta meg a rohath is percek alatt szertefoszlanak, hogy a dombocska újra magányosan álldogáljon, kedves, zöld kalászokat lengedeztetve a tetején, míg egy derék, valamire való férfiú meg nem mássza, s elég méltónak találtatik rá, hogy birtokolja is. Talán pillanatok sem telnek bele, hogy a véletlen folytán odakeveredik a tisztaszívű Frädricus. Sok nevű férfiúról van szó, kit hívtak már Fricinek, Frédinek, Franznak, Francinak, Fruzsinak és egyebeknek, bár a mordori fekete beszédül lejegyzett Freden kívül, még egyik miatt sem ütött ki a Fradnarök. A kezében egy tálca rumos keksz, feltehetően eltévedt és a klántársait keresi. Megint. Persze csak az is lehet, hogy valamelyik mesélő szórakozik a halandónkkal, vagy maga a fekete kezű admin, kit nem nevezünk nevén, ő törölte hiba miatt előző reagját, így azért van emlékezet kiesése. Mindenesetre felmászik az üresen tornyosuló dombocskára, majd arcát sütteti a kellemes napfényben. Vers jut erről eszébe, melyet bele is suttog a kellemesen ülepfagyasztó, őszi szélbe.*
-ENYÉM A DOMBOCSKA! *Jut eszébe fő műve, mely teljes, J.A. - t ellenző, szegedi professzorok életművét megszégyenítő szépséggel terjed tova a környéken. Különleges képességekkel rendelkezik ez a dombocska, hiszen Fruska megtanul pitypangokat növeszteni, a puszta akaratával! Igen, valódi, bolyhos pofájú pitypangokat, nem a sárgát! Lehet, hogy csak a túlzott pozitivitása eredménye ez, vagy valami isten szórakozik vele. Mindenesetre nagy hasznát veszi majd, ha meg kell vívnia ezért a szép kis dombocskáért.*
A hozzászólás írója (Frädricus Saelevester) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 20:42:15