*Pyrkon szépen elfalatozgat a gumicukor-harcosokból, melyeket magával ragadott az utóbbi kis incidensből, majd mikor végzett velük, feláll és méregeti kicsit a dombocskát.*
~Mennyi idióta foglalta már el... Kell ez egyáltalán nekem? Aj, aj, aj, Pyrkon, rossz hozzáállás már megint. Miért ne kellene egy domb?~
*Azzal elkezd felé menni, de most nem egy, egy méteres lánykával kell elbánnia, hanem egy mesélővel.*
~Egy kis kihívás...~
*Őrült vigyor kerekedik képére, ami egyre csak szélesedik, s majd őrült kacagás lesz belőle. Elismerően néz, ez a mutatványa még nem sikerült ilyen jól, mármint, hogy a kacagás.*
-Nem úgy van az Mesélőkém! Le onnan, vagy lelöklek!
*Látván, hogy a fenyegető szavak süket fülekre találnak benyúl ruhája alá és valami hasznosat keres. Sajnos egy csirkénél többet nem talál, hát ezzel kell beérnie. Szed néhány magot a földről és megmutatja a csirkének.*
-Itt a kaja. Kapd el!
*Egy erős mozdulattal elhajítja a magvakat, pont eltalálva M11 fejét. A csirke amilyen gyorsan csak tud utána repül, szalad, bukdácsol és mint a magok, a szárnyas is 11-es fején landol, olyan erővel, hogy azzal a lendülettel le is gurulnak a dombról, pont Larten mellé. Vidáman fel indián-szökdécsel a dombocskára.*
~Ez így még kevés. Kéne még valami... Hmmm...~
*Mit nem ad Isten, talál a dombocska tetején egy ásót, amely pont ideális Pyrkon tervéhez. Megfogja, és amilyen gyorsan csak tudja egy mély árkot ás a dombocska körül. Végeztével elismerően megveregeti saját vállát.*
~Kész is van. Már biztonságosabb.~
*Vissza indián-szökdécsel a dombra, majd elkiáltja magát.*
-Enyém a dombocska!