OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Játékok >> Enyém a dombocska! |
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-06-20 16:41:13
Üzenet elküldve: 2016-06-20 16:41:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
*Második holdként kering a csupahomlok Bato a föld körül, súlyos vitaminhiányban szenvedve, de meg nem halva ragyogja be különös jelenségként az éjszakai és nappali égboltot is, ugyanis napjában van háromszor megkerüli a földet. Ennek köszönhetően igen különös természeti jelenségek zajlanak le a földön, a legjelentősebb talán egy felfoghatatlan méretű szökőár, aminek köszönhetően sorsa újra egybefűződik a dombocskáéval. Ha lenne szája, mosolyogna az alakulások láttán, már ha lenne szeme amivel látná, de Taitos varázsa egy nagy szigorú homlokká változtatta a fiút, ezért ragyogó, fényvisszaverő égitestként kell leélnie az élete hátralévő részét. Legalábbis így gondolja ezt még az idő múlását, hatalmas sebességének köszönhetően elég torzul érzékelő Bato. Szokták mondani, hogy csak két dolog biztos az életben: a halál, és a reszkessetek betörők karácsonykor. A hihetetlen sebességgel száguldó, gravitációs anomáliákat generáló csillagfényű homlok megcáfolja: az is biztos, hogy ha egy természeti katasztrófa egyszer megtörténik, meg fog történni másodjára is. A kérdés, hogy ezer, száz vagy tíz év múlva. Vagy órákkal később. A dagály újra eljő, megtisztítva a dombot és környékét. Rövid léte alatt a Bato3442-nek elnevezett égitest mozgási tendenciáját senki nem tudta lejegyezni, hisz még egy becsületes fázist nem teljesített, de már nem is fog. A gravitációs vonzás megragadja és nem engedi a homlokot, Aki, illetve mostanra talán már inkább Ami - egyre és egyre közelebb kering, már-már dombtető-magasságban, s szinte súrolja is a legfelső fűszálakat, mikor a következő körben pontosan a domb mértani közepe fölött milliméterekre megáll, mintha ősi mágia vezérelné, minden momentuma, impulzusa egy szempillantás alatt elvész, s a domb teteje felett lebegve hirdeti annak örök ragyogását, elvakítva minden élőlényt, aki annyira megközelíti, hogy a kétméteres égitest a horitont fölé emelkedik. Egyes pórul járt vándorok arról számoltak be, hogy az utolsó dolog, ami vörösen izzó betűkkel égett bele memóriájukba, mielőtt a fényár örökre elvette szemük világát az a következő felkiáltás: "Enyém a dombocska!"*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.20 16:46:10
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.20 16:46:10
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-06-20 15:18:45
Üzenet elküldve: 2016-06-20 15:18:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
*Amikor a hatalmas vízáradat kíméletlenül elragadta őt, Sunuko hetvenhét nap és éjszakán tengődött a végtelen tengeren, mindössze egy faszálkába kapaszkodva. Mikor végül kimossa a part egy ismeretlen szárazföldre, eszméletét veszíti egy percre. Mikor feléled, látja, hogy ismeretlen nép veszik körül. Először ellenségesen fogadják, de miután bebizonyítja három halálos próbán keresztül erejét, bátorságát és nagyszívűségét, törzsfőként fogadják be, mint lelki és hadtesti vezetőjüket. Mindössze egy hét telik el, és már meghódította nem csak az egész, Millió mérföld nagyságú szigetet, de még a hetedhét tengeren lévő kalózokat is felszámolta. Ezután az izgalmas hét után visszatér a partra, ahova először vetődött, és gyorsan megtanul egy tér-idő manipulatív varázsigét, amivel visszamégy a dombra, ahol most az élőholtak serege uralkodik. Két kezét az ég felé nyújtja, mintha imádkozna, majd hirtelen: METEORZÁPOR! az égi "áldás" nyomban elmossa a holtak seregét, az öreget pedig Sunuko saját kezűleg löki ki térből, és időből egy olyan párhuzamos dimenzióba, ahol nem találták fel még a budiülőkét. Ott végzik a dolgukat, ahol előjön.* Ekkor Két kezűleg alakítja vissza a dombot, ami régen is volt. Szép, zöld, üres.*
- Enyém a dombocska! - *kiáltja, és le is ül a fűbe gondolkodni.*
- Enyém a dombocska! - *kiáltja, és le is ül a fűbe gondolkodni.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-06-19 21:15:48
Üzenet elküldve: 2016-06-19 21:15:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
*Mindez a sok felhajtás, amely alatt észre sem vesznek egy elszánt ifjút, aki akárhányszor felmenne a dombra, mindig jön valami, ami keresztbe tesz neki. Hol egy sárkány szárnycsapásának szele löki el, hol egy fényes homlok vakítja meg, vagy épp mínusz hatost dob, és így a nemlétezés határán kell bóbiskolnia, bár valami fura okból csak percekig. Most meg hol ilyen, hol olyan elit sereg állja el az útját, amit épphogy sikerül túlélnie. Elmegy hát a Nem-Dombocska fogadóba, hogy a sárga földig piálja magát bánatában, amikor is egy részeg öregtől hall egy történetet egy remetéről, messze innen, aki valaha hősiesen harcolt a dombocskáért, többször is birtokolta, és miután elment, hosszú időre lakhatatlanná tette azt. Az ifjú nem is gondolkozott, csak nekivágott az útnak, csónakot fogott, végigevezte az összes létező tengert, kétszer is leesett a világ szélén, úgy kellett visszakapaszkodnia. Végül elérkezik egy kis lakatlan szigetre. Meg is találja végül a hosszú szakállú remetét, és kérdéseit azonnal rá is zúdítja. Az öreg hosszú, magányos némasága után csak lassan, elgondolkodva tudja szóra nyitni a száját, hogy aztán ezt mondja:*
- Nem én vagyok az, te barom!
*Az ifjú elszomorodik, de indul is, hogy tovább keresgéljen. Ám ekkor a remete megint megszólítja:*
- Figyeljél csak, kölyök. Ha jól értem, te az elébb puszta kézzel átevezted az összes ismert tengert, ugye? Csak, hogy megtaláld ezt az öreget. Túlélted a nemlétezés fájdalmait, és visszamásztál a világ végéről. És egy dombocskát nem tudsz elfoglalni? Tényleg ekkora gyökér vagy?
*Az ifjú ekkor a homlokára csap. Hát hogyne tudná elfoglalni a dombocskát! Megköszöni a remetének a bátorító szavakat, az egyik helyi kókuszpálmából vízibicikit barkácsol, tengerre száll, és amikor eléri a partot sem száll ki, a tenger ugyanis a medréből kilépve megindul, hogy vizet adjon alá. Így mennek a dombocska felé, ahol az állomásozó zsoldossereget a tenger egy az egyben elmossa, gazdájukkal együtt. Aztán a tenger visszamegy a medrébe, (még integet az ifjúnak elfelé menet) hősünk pedig leszáll a vízibicikliről, és a tengerről is, és az immáron tiszta dombocskára megy fel, ahol csak egy szép, de kényelmetlennek tűnő aranytrón maradt, amit ez utóbbi miatt csak leborít a dombról. Ekkor elkiáltja magát, hogy övé a dombocska.
Kiáltaná legalábbis, amikor megjelenik mögötte Astarohath, aki a remeteéletet megunva visszavonult a visszavonultságból, a tenger mélyéről visszahalászott lantjából most egyetlen pendítéssel olyan hang-lökéshullámot küld az ifjúra, hogy az lesodorja azt a dombocskáról. Astar ezután zenemágiával az elmosott zsoldosokat, és az oroszláncsirkeakármicsoda sereget élőhalottként támasztja fel. Végül újranevezi magát Sárgatótnak, és így kiált:*
- Enyém a dombocska! És hamarosan az egész világ is! TÁNDÖR!
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.19 21:21:12
- Nem én vagyok az, te barom!
*Az ifjú elszomorodik, de indul is, hogy tovább keresgéljen. Ám ekkor a remete megint megszólítja:*
- Figyeljél csak, kölyök. Ha jól értem, te az elébb puszta kézzel átevezted az összes ismert tengert, ugye? Csak, hogy megtaláld ezt az öreget. Túlélted a nemlétezés fájdalmait, és visszamásztál a világ végéről. És egy dombocskát nem tudsz elfoglalni? Tényleg ekkora gyökér vagy?
*Az ifjú ekkor a homlokára csap. Hát hogyne tudná elfoglalni a dombocskát! Megköszöni a remetének a bátorító szavakat, az egyik helyi kókuszpálmából vízibicikit barkácsol, tengerre száll, és amikor eléri a partot sem száll ki, a tenger ugyanis a medréből kilépve megindul, hogy vizet adjon alá. Így mennek a dombocska felé, ahol az állomásozó zsoldossereget a tenger egy az egyben elmossa, gazdájukkal együtt. Aztán a tenger visszamegy a medrébe, (még integet az ifjúnak elfelé menet) hősünk pedig leszáll a vízibicikliről, és a tengerről is, és az immáron tiszta dombocskára megy fel, ahol csak egy szép, de kényelmetlennek tűnő aranytrón maradt, amit ez utóbbi miatt csak leborít a dombról. Ekkor elkiáltja magát, hogy övé a dombocska.
Kiáltaná legalábbis, amikor megjelenik mögötte Astarohath, aki a remeteéletet megunva visszavonult a visszavonultságból, a tenger mélyéről visszahalászott lantjából most egyetlen pendítéssel olyan hang-lökéshullámot küld az ifjúra, hogy az lesodorja azt a dombocskáról. Astar ezután zenemágiával az elmosott zsoldosokat, és az oroszláncsirkeakármicsoda sereget élőhalottként támasztja fel. Végül újranevezi magát Sárgatótnak, és így kiált:*
- Enyém a dombocska! És hamarosan az egész világ is! TÁNDÖR!
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.19 21:21:12
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-06-19 20:06:37
Üzenet elküldve: 2016-06-19 20:06:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
*Sokáig járja a vidéket vajmi kihívás után kutatva. A páncélozott lovag Sunuko megáll, majd körülnézz a helyre, amelyre jött. Egy domb van előtte, egy kisebb hibrid hadsereggel és egy meglehetősen félelmetes kinézetű orrkkal a tetején. Csak egy másodpercig gondolkodik el, azután nyomban beleveti magát az ellenség sorai közé, kardjával nyitva utat ebben a hústestben. A végén szinte már önként nyílnak szét előtte, hogy végül elérje a domb tetejét, szembenézzen az orkkal, és harciasan felkiált:*
- Enyém a dombocska! - *Ezzel két kézzel lelöki ellenfelét a helyéről, és kihívóan rámered a megmaradt hadtestre, mely, úgy néz ki, hamar elfogadja a hirtelen úrváltoztatást.
Rögtön fel is épít egy rettenthetetlen zsoldossereget veterán katonákból, Ezeket egyenletesen eloszlatja a domb körül, hogy mindenhonnan védhető legyen az. Ja, és nem felet el egy szép kis aranytrónt építtetni a domb tetejére sem. Fontos a luxus.*
- Enyém a dombocska! - *Ezzel két kézzel lelöki ellenfelét a helyéről, és kihívóan rámered a megmaradt hadtestre, mely, úgy néz ki, hamar elfogadja a hirtelen úrváltoztatást.
Rögtön fel is épít egy rettenthetetlen zsoldossereget veterán katonákból, Ezeket egyenletesen eloszlatja a domb körül, hogy mindenhonnan védhető legyen az. Ja, és nem felet el egy szép kis aranytrónt építtetni a domb tetejére sem. Fontos a luxus.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-06-08 17:58:37
Üzenet elküldve: 2016-06-08 17:58:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
*Ull a vidéket járva egy megtörhetetlen vonzásba kerül. Olyan sebesen száguld, a föld felett 2 méterrel, hogy mikor lezuhan egy hatalmas krátert hagy maga mögött. A domb megijed és megadja magát*
-Kérlek ne bánts! Hatalmas erőd bebizonyította, hogy te vagy a legrátermettebb hátam uralmára! *azzal lelöki az eddig rajta álló Taitost és kezét nyújtja Ull felé.*
- Ülj fel. Hű szolgád vagyok! *Az ork felmászik és elfoglalja méltó helyét. Erre egy félig póni, negyedéig oroszlán, tovább pedig csirke harcosokból, mágusokból, íjászokból álló sereg emelkedik a semmiből.*
- Öné a dombocska Ullamar urunk! Éljen a pórorcsíharmágík seregének vezére!
-Kérlek ne bánts! Hatalmas erőd bebizonyította, hogy te vagy a legrátermettebb hátam uralmára! *azzal lelöki az eddig rajta álló Taitost és kezét nyújtja Ull felé.*
- Ülj fel. Hű szolgád vagyok! *Az ork felmászik és elfoglalja méltó helyét. Erre egy félig póni, negyedéig oroszlán, tovább pedig csirke harcosokból, mágusokból, íjászokból álló sereg emelkedik a semmiből.*
- Öné a dombocska Ullamar urunk! Éljen a pórorcsíharmágík seregének vezére!
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:59:55
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:59:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
*Most, hogy hősünk (Bato) csillogó fejjel hirdeti, hogy övé a domb eljött a pillanat, mikor Morw, a Hátulról Támadó Éhes Farkasfalkák Istene lenéz a Dombságra.*
~Nicsak, egy túlélő.~
*Gondol a támadásra, amit Bato olyan szépen túlélt, majd utasítja a tucatnyi sebes farkast, hogy támadjanak oldalról.
Támadnak is, hogy Bato mit kezd velük... nos, azt nem tudja senki, de ekkor megjelenik Dobó Taitos, izé, Százast Dobó Taitos, a farkasverő, a gyaur farkasok réme, és megmenti a napot, hiszen ennyi század dobás mellett nincs az a fölédobásos rendszer, amiben ne nyerne.
Belégzés.
Két farkas már ki is nyiffant.
Ránéz egyre, mire annak pont az a két visszaverődő fénysugár kell, hogy felrobbanjon veseköve és rázkódva essen össze.
Na, nem kell több a többieknek sem, azok is megdöglenek, ahogy Taitos megmozdítja bal szemöldökét, marad hát Bato.*
-Jóna...
*Eddig jut, mert Bato hirtelen egy nagy teljesen fényvisszaverő homlokká alakul, ami nem lenne baj, de sajnos így nem jut napfény a testébe, és egy sikeres százas dobás után Taitos megállapítja az orvoslásban képzetlenül, hogy Bato elhunyt krónikus D-vitamin hiányban. Így úgy dönt, hogy kihirdeti sikerét, ám ismét százast dob.*
-Tied vagyok!
*Mondja a dombocska megbabonázva*
~Nicsak, egy túlélő.~
*Gondol a támadásra, amit Bato olyan szépen túlélt, majd utasítja a tucatnyi sebes farkast, hogy támadjanak oldalról.
Támadnak is, hogy Bato mit kezd velük... nos, azt nem tudja senki, de ekkor megjelenik Dobó Taitos, izé, Százast Dobó Taitos, a farkasverő, a gyaur farkasok réme, és megmenti a napot, hiszen ennyi század dobás mellett nincs az a fölédobásos rendszer, amiben ne nyerne.
Belégzés.
Két farkas már ki is nyiffant.
Ránéz egyre, mire annak pont az a két visszaverődő fénysugár kell, hogy felrobbanjon veseköve és rázkódva essen össze.
Na, nem kell több a többieknek sem, azok is megdöglenek, ahogy Taitos megmozdítja bal szemöldökét, marad hát Bato.*
-Jóna...
*Eddig jut, mert Bato hirtelen egy nagy teljesen fényvisszaverő homlokká alakul, ami nem lenne baj, de sajnos így nem jut napfény a testébe, és egy sikeres százas dobás után Taitos megállapítja az orvoslásban képzetlenül, hogy Bato elhunyt krónikus D-vitamin hiányban. Így úgy dönt, hogy kihirdeti sikerét, ám ismét százast dob.*
-Tied vagyok!
*Mondja a dombocska megbabonázva*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-05-11 18:01:48
Üzenet elküldve: 2016-05-11 18:01:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
*Úgy volt az, hogy lelökték a dombról. Szinte még le sem ért a tövébe, egy sárkány egy-az egyben elnyelte az egész kócerájt, talán az álnok támadójával együtt. Hálát ad a kopasz a szerencséjének, majd útra kel örök küldetését hajszolván...
Hónapok teltek el. Pontosan két hónap, tíz nap és talán néhány óra, mígnem megtalálja a dombot. Hogy honnan is tudja, hogy ez az ő dombja, arra választ nem tudna adni. Csak érzi... a lelki kötődésével. A domb viszont olyan burjánzó és vadregényes, mint soha. Mint a kopasz feje két pengétlen hónap után, most úgy néz ki. Zabolátlan szépség. Rhebosse, a kedvenc házvezetőnője tengeti napjait a lízingelt dombjával, s Klotildka, a sárkány társaságában még csak nem is sorvadt el a magánytól.*
-Hát itt vagy, édesem.
*Motyogja áhítattal ahogy a talaj alatta vízszintesből egyre meredekebbé válik.*
-Tudtam, hogy nem hagysz cserben.
*Folytatja a földtömegnek szánt monológját. Ennyi idő után már a sárkány sem zavarja, bárkivel szembeszállna a dombjáért. Arra nem is gondol, hogy szüksége is lesz a bátorságára, a domb tetejére érve ugyanis Kloti vérmesen próbálja megvédeni asszony-gazdáját, a vöröst, s egy célzott tűzcsóvával próbálja meghátrálásra késztetni a szerzetest...
Bato a bajt látván megtámasztja magát, bízva tűzálló poliamid csuhájában, karját az arca elé tartva várja, hogy a sárkány belefáradjon a gyilkos ordításába. A tűz viszont ahelyett, hogy eltántorította volna az ifjút, újult erővel, soha nem látott csupasz fejjel áll szemben a fenevaddal. Vérmes - csodával határos módon bozontos szemöldökkel tűzdelt tekintettel néz vissza Klotild aranysárga szemeibe, aki ezt, de talán inkább a fej tökéletes formáját látván hetedhét határon túlra menekül, de társaságnak magával viszi legkedvencebb ember barátját, Rhebosse-t is.
A fiú megpróbálja megmenteni a bajbajutott lányt, de sajnos a gyors mozgású gyík egy szempillantás alatt hátat fordít és elrepül a vöröset óvatosan fogva.*
-Hát újra az enyém vagy, dombocska.
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.11 18:05:04
Hónapok teltek el. Pontosan két hónap, tíz nap és talán néhány óra, mígnem megtalálja a dombot. Hogy honnan is tudja, hogy ez az ő dombja, arra választ nem tudna adni. Csak érzi... a lelki kötődésével. A domb viszont olyan burjánzó és vadregényes, mint soha. Mint a kopasz feje két pengétlen hónap után, most úgy néz ki. Zabolátlan szépség. Rhebosse, a kedvenc házvezetőnője tengeti napjait a lízingelt dombjával, s Klotildka, a sárkány társaságában még csak nem is sorvadt el a magánytól.*
-Hát itt vagy, édesem.
*Motyogja áhítattal ahogy a talaj alatta vízszintesből egyre meredekebbé válik.*
-Tudtam, hogy nem hagysz cserben.
*Folytatja a földtömegnek szánt monológját. Ennyi idő után már a sárkány sem zavarja, bárkivel szembeszállna a dombjáért. Arra nem is gondol, hogy szüksége is lesz a bátorságára, a domb tetejére érve ugyanis Kloti vérmesen próbálja megvédeni asszony-gazdáját, a vöröst, s egy célzott tűzcsóvával próbálja meghátrálásra késztetni a szerzetest...
Bato a bajt látván megtámasztja magát, bízva tűzálló poliamid csuhájában, karját az arca elé tartva várja, hogy a sárkány belefáradjon a gyilkos ordításába. A tűz viszont ahelyett, hogy eltántorította volna az ifjút, újult erővel, soha nem látott csupasz fejjel áll szemben a fenevaddal. Vérmes - csodával határos módon bozontos szemöldökkel tűzdelt tekintettel néz vissza Klotild aranysárga szemeibe, aki ezt, de talán inkább a fej tökéletes formáját látván hetedhét határon túlra menekül, de társaságnak magával viszi legkedvencebb ember barátját, Rhebosse-t is.
A fiú megpróbálja megmenteni a bajbajutott lányt, de sajnos a gyors mozgású gyík egy szempillantás alatt hátat fordít és elrepül a vöröset óvatosan fogva.*
-Hát újra az enyém vagy, dombocska.
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.11 18:05:04
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-03-01 15:24:23
Üzenet elküldve: 2016-03-01 15:24:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
*Hosszasan, hetedhét határon túl, ahol még a kurta farkú malac sem túr, arra megy mendegél a vörös hogy minél több vidéket bejárhasson s minél többet láthasson.
Ahogy így vándorol, elér egy hatalmas dombhoz -nem domb ez, hegy már-, mely csodálatos zöldbe borulván hirdeti mesebeli termőképességét. Lehet, hogy varázslat ez, vagy valamiféle különleges trágyázási eljárás eredménye, de ezen a hegyen olyan gyönyörű növények és virágok nőnek, mint amelyek máshol sehol sem. Ezért dönt úgy Rhebosse, hogy megmássza a természet eme csodáját, hogy lássa, milyen különlegességeket rejt a hegy. Elbűvölő kis virágcsokrot szed össze ebből-abból, még füzért is fon önnön fejére, hogy az ékesítse a vörös fürtöket.
Sokáig barangol a „dombon”, s eközben teljesen elmélyed a természet csodálatában. Egyszer csak azt veszi észre, hogy hirtelen árnyék borul reá -valami eltakarja a napot. Ahogy lassan megfordul, benne marad a szusz, a virágcsokor kiesik kezéből, ugyanis egy hatalmas sárkány hajol fölébe. Nem kicsit ijed meg a cselédlány! De erőt vesz magán és nem szalad el. Akármennyire is förtelmes a fenevad, nem ad tanúbizonyságot támadó szándékról, csupán kíváncsian nézegeti a lányt. Először a ő maga sem érti, de mikor Klotildka közelebb hajol s orrával megböködi a lány fejét rájön, bizonyára a tűzhöz hasonlatos haja tetszik ennyire a „rémnek”.
Nap napot követ, s Rhebosse minduntalan visszatér a hegyre, melynek gazdájával a sűrű növényzetben valahogy sosem találkozik. Ellenben a sárkánnyal annál többet. A vadállat egészen megszelídül a lány keze alatt, világraszóló barátság bontakozik ki a tűzokádó s a lánghajú között. Olyannyira, hogy az óriásgyík mindent megtesz, amire csak a vörös kéri -hiszen szépen kéri, nem parancsolgat ő-. Hoz neki ezt-azt, az eső elől hatalmas szárnyával védi, és még azt is megengedi neki, hogy a hátára üljön.
Együtt nagyon jól elvannak, barangolnak a hegyecskén, mikor is az egyik délután Rhebosse egy idegen, fekete hajú nőt vél felfedezni játszóhelyükön. Megijed, hogy talán sárkányvadász a nő és anélkül, hogy tüzetesebben utánajárna a dolognak, fölkéredzkedik a hüllő hátára és megrohamozza a mit sem sejtő Aelalát. Klotildka szárnyának suhintásai nyomán hatalmas szélvihar söpör végig a területen, mely könnyűszerrel leborítja lábáról, s elgurítja Aelalát, le a dombról.
Rhebosse lemászik a sárkány hátáról és aggódva néz a nő után. ~Remélem, nem üti meg magát nagyon.~ Ugyanis a pazar termőföldből kikandikáló fák és bokrok nem kímélik a lefelé bucskázó személyt. Mikor meggyőződik róla, hogy Aelala túlélte a zuhanást (mert remélhetőleg túlélte), a lány megsimítja a sárkány orrnyergét.*
- Most már csakis a miénk a dombocska. *Nyugtatja az állatot és boldog öregkornak néz elébe ezen a szép tájon.*
Ahogy így vándorol, elér egy hatalmas dombhoz -nem domb ez, hegy már-, mely csodálatos zöldbe borulván hirdeti mesebeli termőképességét. Lehet, hogy varázslat ez, vagy valamiféle különleges trágyázási eljárás eredménye, de ezen a hegyen olyan gyönyörű növények és virágok nőnek, mint amelyek máshol sehol sem. Ezért dönt úgy Rhebosse, hogy megmássza a természet eme csodáját, hogy lássa, milyen különlegességeket rejt a hegy. Elbűvölő kis virágcsokrot szed össze ebből-abból, még füzért is fon önnön fejére, hogy az ékesítse a vörös fürtöket.
Sokáig barangol a „dombon”, s eközben teljesen elmélyed a természet csodálatában. Egyszer csak azt veszi észre, hogy hirtelen árnyék borul reá -valami eltakarja a napot. Ahogy lassan megfordul, benne marad a szusz, a virágcsokor kiesik kezéből, ugyanis egy hatalmas sárkány hajol fölébe. Nem kicsit ijed meg a cselédlány! De erőt vesz magán és nem szalad el. Akármennyire is förtelmes a fenevad, nem ad tanúbizonyságot támadó szándékról, csupán kíváncsian nézegeti a lányt. Először a ő maga sem érti, de mikor Klotildka közelebb hajol s orrával megböködi a lány fejét rájön, bizonyára a tűzhöz hasonlatos haja tetszik ennyire a „rémnek”.
Nap napot követ, s Rhebosse minduntalan visszatér a hegyre, melynek gazdájával a sűrű növényzetben valahogy sosem találkozik. Ellenben a sárkánnyal annál többet. A vadállat egészen megszelídül a lány keze alatt, világraszóló barátság bontakozik ki a tűzokádó s a lánghajú között. Olyannyira, hogy az óriásgyík mindent megtesz, amire csak a vörös kéri -hiszen szépen kéri, nem parancsolgat ő-. Hoz neki ezt-azt, az eső elől hatalmas szárnyával védi, és még azt is megengedi neki, hogy a hátára üljön.
Együtt nagyon jól elvannak, barangolnak a hegyecskén, mikor is az egyik délután Rhebosse egy idegen, fekete hajú nőt vél felfedezni játszóhelyükön. Megijed, hogy talán sárkányvadász a nő és anélkül, hogy tüzetesebben utánajárna a dolognak, fölkéredzkedik a hüllő hátára és megrohamozza a mit sem sejtő Aelalát. Klotildka szárnyának suhintásai nyomán hatalmas szélvihar söpör végig a területen, mely könnyűszerrel leborítja lábáról, s elgurítja Aelalát, le a dombról.
Rhebosse lemászik a sárkány hátáról és aggódva néz a nő után. ~Remélem, nem üti meg magát nagyon.~ Ugyanis a pazar termőföldből kikandikáló fák és bokrok nem kímélik a lefelé bucskázó személyt. Mikor meggyőződik róla, hogy Aelala túlélte a zuhanást (mert remélhetőleg túlélte), a lány megsimítja a sárkány orrnyergét.*
- Most már csakis a miénk a dombocska. *Nyugtatja az állatot és boldog öregkornak néz elébe ezen a szép tájon.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:19:26
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:19:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
*Tándör! Hallatszik még mindig a fejében, ami talán már mindörökké a része lesz. Ráadásul, újfent a domb tövébe került. Ott kuporog, haragjában, és fájdalmában, ahogy a kisütött agya újfent hullámokban küldözgeti minden porcikájába a fájdalomérzetet. Ebből csak egy hirtelen támadt szélvihar ébreszti fel. Feláll, és arra jön rá, hogy az egy sárkány orrlyukából támadt. Mit volna mit tenni a mindenfelé ragadó sárkányfikával, őneki csak a két kezére ragad egy jó adaggal. Hirtelen támadt ötletből egyik kezével rácsap a lantjára, másik kezét pedig odanyomja a sárkány farka végéhez. És, mert mindenki tudja, hogy a sárkánytakony rendkívül ragadós, ezért anélkül hogy észrevenné, a sárkány magával viszi Astart is a dombocska új pontjára, ahogy ő pedig a lantját viszi magával. Repülnek is egy jódarabig, hősünk megőszült szakálla a hajával együtt kihullik a magasság hidegében, a sárkánytakony pedig keményre dermed, ám végül odaérnek, ahova a dombocskát szánták. És le is rakodják a földdarabot, amiről még mindig nem tudnak viszont, az az alantos lantos kollegánk. Meglepetésére kisebb erőfeszítéssel ki tudja szabadítani magát a megdermedt takonyból, és belegondol, mekkora szerencse, hogy nem engedett el a levegőben. Így felszabadul hát lantja is. Ám hogy most mit csináljon, hogy a nőszemélyt a sárkánnyal együtt elzavarja, azt nem tudja, így hát újra csinálja azt, amit egyszer már kipróbált. Tehát, fogja a lantot, és kipenget belőle egy hangot. Egyetlen hangot. A hangot.*
Tándör!
*Nem, nem ezt, hanem ismét a barna hangot. Ám rájön, hogy ez óriási nagy hiba volt. Hogy a nőnek ettől milyen tisztasági problémái adódnak, nos, hamar rá fog jönni, hogy ez még csak a legkisebb baj. A hegyláncolat méretű sárkány viszont nyugtalanul fordul el, és háttal a dombocskának, megmagasítja azt vagy a háromszorosára.*
- Hát, ez nem volt jó ötlet.
*Hiába lát vörösen, tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit lát, ahogyan azzal is, hogy az egyébként immáron még nagyobb dombocskától már egészen elment a kedve.*
- Na jó, tiétek a dombocska!
*Jelenti ki ítéletét, majd mielőtt a sárkány rájönne, hogy mi történt, ő szépen nekiindul, és elvándorol innen, a legtávolabbi tengereken is túlra, hogy egy tengerparti kis kunyhóban remeteként élje le az életét, és a dombocska miatt szerzett sérüléseit nyalogassa.*
Tándör!
*Nem, nem ezt, hanem ismét a barna hangot. Ám rájön, hogy ez óriási nagy hiba volt. Hogy a nőnek ettől milyen tisztasági problémái adódnak, nos, hamar rá fog jönni, hogy ez még csak a legkisebb baj. A hegyláncolat méretű sárkány viszont nyugtalanul fordul el, és háttal a dombocskának, megmagasítja azt vagy a háromszorosára.*
- Hát, ez nem volt jó ötlet.
*Hiába lát vörösen, tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit lát, ahogyan azzal is, hogy az egyébként immáron még nagyobb dombocskától már egészen elment a kedve.*
- Na jó, tiétek a dombocska!
*Jelenti ki ítéletét, majd mielőtt a sárkány rájönne, hogy mi történt, ő szépen nekiindul, és elvándorol innen, a legtávolabbi tengereken is túlra, hogy egy tengerparti kis kunyhóban remeteként élje le az életét, és a dombocska miatt szerzett sérüléseit nyalogassa.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-02-10 12:49:34
Üzenet elküldve: 2016-02-10 12:49:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
*A Batoval történt illetlen és váratlan közelségből felépülve megrázza szép fejét és végigtekint a csatatérré vált dombon és az aljára hengeredett vert seregen. Mivel nem tetszik neki, amit lát, megigazítja a ruháját, vérpatakos bosszút esküszik letört körméért, aztán előveszi furulyáját. A korábban a tájat belengő viharos dallamokhoz képest egészen túlvilági éneket játszik, mely egyre feljebb kúszik, mígnem átlépi az emberi fül számára hallható frekvenciát. A nő leereszti a hangszert és sötét elszántsággal bámulja a látóhatárt, majd egy sötét tömeg felbukkanására elmosolyodik.
Ha a dombon parádézó ember látná ezt a mosolyt, talán önszántából is menekülne, arra azonban már tényleg összerezzenhet, hogy pont fölötte egy irdatlan méretű sárkány tűnik fel az égen. Szárnyai eltakarják a napot, hatalmas orrlyukainak egyetlen szusszantása elég ahhoz, hogy Ianmorn messzire repüljön. Miután imigyen megtörtént a kártevőmentesítés, a sárkány eltátja rettenetes pofáját, a fizika törvényeire fittyet hányva sokszorosára tágítva az üreget, mellyel se szó, se beszéd elnyeli az egész dombot, majd felrepül és Aelalával együtt egy nyugodalmasabb hely felé repül. Mikor megtalálták az ideális, eszményi, tökéletes környezetet, leszállnak és a sárkány egy úrinős kis böffentés kíséretében kipottyantja szájából a dombocskát, melyen meg se látszik, hogy valaha is egy varázslényen belül tartózkodott volna.
Aelala felsétál a dombocskára és megsimogatja a fenevad pikkelyes buksiját.*
-Ügyes voltál Klotildka! Így már enyém a dombocska.
Ha a dombon parádézó ember látná ezt a mosolyt, talán önszántából is menekülne, arra azonban már tényleg összerezzenhet, hogy pont fölötte egy irdatlan méretű sárkány tűnik fel az égen. Szárnyai eltakarják a napot, hatalmas orrlyukainak egyetlen szusszantása elég ahhoz, hogy Ianmorn messzire repüljön. Miután imigyen megtörtént a kártevőmentesítés, a sárkány eltátja rettenetes pofáját, a fizika törvényeire fittyet hányva sokszorosára tágítva az üreget, mellyel se szó, se beszéd elnyeli az egész dombot, majd felrepül és Aelalával együtt egy nyugodalmasabb hely felé repül. Mikor megtalálták az ideális, eszményi, tökéletes környezetet, leszállnak és a sárkány egy úrinős kis böffentés kíséretében kipottyantja szájából a dombocskát, melyen meg se látszik, hogy valaha is egy varázslényen belül tartózkodott volna.
Aelala felsétál a dombocskára és megsimogatja a fenevad pikkelyes buksiját.*
-Ügyes voltál Klotildka! Így már enyém a dombocska.
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-02-10 12:20:27
Üzenet elküldve: 2016-02-10 12:20:27
ÚJ
![>Arctalan Ianmorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10338_1455268501_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
*~No, ezek is jó helyre születtek!~ morfondírozik.
Mindenesetre rajta tartja a szemét, a nagybecsű dombocskán. Valaki éppen, fülsüketítő zene féleséggel bíbelődik, valaki felfelé mászik rajta. Ő meg csak megvárja míg ezek átesnek a formalitásokon. A kis ember most nagyot taszajt, bárgyú félig megsüketült kollégáján, és elkántálja, jó hangosan, a szokásos mondatot. Az már csak volt a Tied barátom.~ Kaján vigyorral az arcán, a másik sekélyes örömködését kihasználandó, felmászik. Pont a diadalmasan mosolygó mögé. Meglöki. Amaz meg gurul is lefelé, annak rendje módja szerint!
- Enyém a dombocska!
Mindenesetre rajta tartja a szemét, a nagybecsű dombocskán. Valaki éppen, fülsüketítő zene féleséggel bíbelődik, valaki felfelé mászik rajta. Ő meg csak megvárja míg ezek átesnek a formalitásokon. A kis ember most nagyot taszajt, bárgyú félig megsüketült kollégáján, és elkántálja, jó hangosan, a szokásos mondatot. Az már csak volt a Tied barátom.~ Kaján vigyorral az arcán, a másik sekélyes örömködését kihasználandó, felmászik. Pont a diadalmasan mosolygó mögé. Meglöki. Amaz meg gurul is lefelé, annak rendje módja szerint!
- Enyém a dombocska!
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-02-09 12:16:15
Üzenet elküldve: 2016-02-09 12:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
*Bato a domb tövében jajveszékel, fájdalmában nem tud mit kezdeni magával. Hempereg jobbra-balra, de csak nem múlik, egész addig, amíg meg nem fogan a fejében a gondolat:*
~Az nem lehet, ez nem ilyen agresszív játék, nem ölhet meg valaki csak úgy.~
*Ezzel hátranyúl megvizsgálni a kést, amiről ekkor kiderül, hogy csak egy megtermett répa ami orrként áll ki egy szenekkel megtűzdelt hógömbből, amit valamiért a hátára rögzítve hord a szerzetes már napok óta.*
~Na, így már jobb is.~
*Gondolja magában ahogy megszabadítja a zöldségtől a cimboráját.*
~Szóval a dombom.~
*Fel is indul az említett tulajdonára, csakhogy félúton meghallja a korábbi zenész fazont játszani és nagyon elkezd morogni a gyomra.*
~Biztos a sajtos céklasaláta.~
*Gondolja magában, de csak tovább menetel felfelé. Nem is tudja, hogy amit hall, attól igen kellemetlenül kellene járnia. Ha nem enne ilyen sok rostban gazdag lédús gyümölcsöt és zöldséget, most biztosan guggolni kényszerülne, de szerencsére ez nem így van, és kisebb morgolódást leszámítva eseménytelenül ér fel a domb tetejére, ahol megszólítja a fazont.*
-Szia. Abbahagynád? Szörnyű hangja van.
*Kéri szépen Astart ahogy mögötte szobrozik.*
-Hahó.
*Semmi.*
-Hahó!
*Erősíti meg a felszólítást, de rögtön rájön, hogy szegény flótás biztos néhány hétig biztosan nem fog hallani semmit. Ekkor a szerzetes kiveszi a kezéből a hangszerét és jó messzire hajítja.*
-Kapd el! Gyerünk! Kapd el!
*Kiáltja, de egy - a srác nem kutya, kettő - nem is hallja az utasítást. Sóhajt egyet a kopasz majd legurítja a dombról.*
~Hát megint így végezted.~
*Kezdi megsajnálni Bato a fickót, olyan lelkes és aranyos. Ezért aztán utánagurítja a korábbi lány répáját is, hátha attól jobb kedvre derül.*
-No, még mindig enyém a dombocska.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrően.*
~Az nem lehet, ez nem ilyen agresszív játék, nem ölhet meg valaki csak úgy.~
*Ezzel hátranyúl megvizsgálni a kést, amiről ekkor kiderül, hogy csak egy megtermett répa ami orrként áll ki egy szenekkel megtűzdelt hógömbből, amit valamiért a hátára rögzítve hord a szerzetes már napok óta.*
~Na, így már jobb is.~
*Gondolja magában ahogy megszabadítja a zöldségtől a cimboráját.*
~Szóval a dombom.~
*Fel is indul az említett tulajdonára, csakhogy félúton meghallja a korábbi zenész fazont játszani és nagyon elkezd morogni a gyomra.*
~Biztos a sajtos céklasaláta.~
*Gondolja magában, de csak tovább menetel felfelé. Nem is tudja, hogy amit hall, attól igen kellemetlenül kellene járnia. Ha nem enne ilyen sok rostban gazdag lédús gyümölcsöt és zöldséget, most biztosan guggolni kényszerülne, de szerencsére ez nem így van, és kisebb morgolódást leszámítva eseménytelenül ér fel a domb tetejére, ahol megszólítja a fazont.*
-Szia. Abbahagynád? Szörnyű hangja van.
*Kéri szépen Astart ahogy mögötte szobrozik.*
-Hahó.
*Semmi.*
-Hahó!
*Erősíti meg a felszólítást, de rögtön rájön, hogy szegény flótás biztos néhány hétig biztosan nem fog hallani semmit. Ekkor a szerzetes kiveszi a kezéből a hangszerét és jó messzire hajítja.*
-Kapd el! Gyerünk! Kapd el!
*Kiáltja, de egy - a srác nem kutya, kettő - nem is hallja az utasítást. Sóhajt egyet a kopasz majd legurítja a dombról.*
~Hát megint így végezted.~
*Kezdi megsajnálni Bato a fickót, olyan lelkes és aranyos. Ezért aztán utánagurítja a korábbi lány répáját is, hátha attól jobb kedvre derül.*
-No, még mindig enyém a dombocska.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrően.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-02-07 22:49:04
Üzenet elküldve: 2016-02-07 22:49:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
TÁNDÖR!
*Egy színpadon áll, ami előtt viszont egy csatatér foglal helyet. A lantját pötyögteti, ám az a lantokra egyáltalán nem jellemző hangon szól, sokkal inkább hasonlít egy basszusgitáréra.*
TÁNDÖR!
*Sok basszusgitáréra egyszerre, plusz egy dobszó ütemére. Az előtte lezajló csata véres, a zene még inkább. Sőt, tényleg mintha minden vörös színű lenne. Ám a harctér minden egysége vele együtt kórusban kiált, valahányszor azt ordítja:*
TÁNDÖR!
*Egy darabig, mintha mindenki csak magáért harcolna a csatatéren. Nincsenek oldalak, csoportok. Majd egyszerre változik a helyzet, és mintha csak most vennék észre a mellettük lévő színpadot, egyszerre mind megindulnak hősünk felé.*
TÁNDÖR!
*És most már egyként rohannak százával alaktalan katonák Astar felé, hogy széttépjék a dobhártyáját, agyvelejét, és kiégessék a szemét. Ám egy dolog nem változik, ahogy továbbra is vele együtt kántálja a sereg, és talán az egész világ is:*
TÁNDÖR!
*Felébred. De minden vörös, továbbra is. Fáj a feje, továbbra is. Cseng a füle, és valószínű mást nem is hall jódarabig. És egyenlő időközönként továbbra is éktelen robajként mennydörög a fülében:*
TÁNDÖR!
*Nem a walkmanje, az már kiégett. Ahogyan a refrén is beleégett megmaradt agysejtjeibe. Ha tükörbe nézne, és nem látna vörösen, azt látná, hogy megőszült, és szakállat is növesztett... Cirka fél óra fetrengés alatt. Feláll hát a kuporgásból, miközben az ideg néha megrántja a fejét.*
TÁNDÖR!
*Felnéz a dombjára, ahol egy gonosz óriás tartózkodik. Mindenképpen gonosz lehet, mivel vörösben van, és mert épp Astar dombját foglalta el. Ennyi szenvedés, és újraéledés után márpedig ezt nem hagyhatja!*
TÁNDÖR!
*Odamegy hát, és előkapja lantját. Az kivételesen épségben maradt, dacára a múltbéli kínzásoknak, melyeket átélt – szívós egy kis lant ez. Tehát kézbe fogja, és nem csinál mást, csak egyetlen hangot kipenget belőle. Egy hangot. A hangot.*
TÁNDÖR!
*Nem, nem ezt. A barna hangot, amit már régóta ki akart próbálni másokon. Őrá pedig úgysem hat, hiszen nem hallja. Megpengeti, egyszer, majd még egyszer. És megint. És láss csodát: ha nem mindent vörös árnyalatban látna, most az óriás nadrágján előtűnő barna foltot is észrevehetné. Aki pedig kínjában elrohan, hogy egy eldugott lyukban tehesse majd tisztába magát. Így pedig hősünk békés nyugalommal...*
TÁNDÖR!
*Vagyis, erős fejfálással, idegtépő fülcsengéssel, és még mindig füstölgő fejjel jelentheti ki:*
- Enyém a dombocska! Tándör!
*Leül, gondol egyet, és továbbra is a barna hangot pengeti, mintegy üdvözlésképp bármilyen érkezőnek.*
*Egy színpadon áll, ami előtt viszont egy csatatér foglal helyet. A lantját pötyögteti, ám az a lantokra egyáltalán nem jellemző hangon szól, sokkal inkább hasonlít egy basszusgitáréra.*
TÁNDÖR!
*Sok basszusgitáréra egyszerre, plusz egy dobszó ütemére. Az előtte lezajló csata véres, a zene még inkább. Sőt, tényleg mintha minden vörös színű lenne. Ám a harctér minden egysége vele együtt kórusban kiált, valahányszor azt ordítja:*
TÁNDÖR!
*Egy darabig, mintha mindenki csak magáért harcolna a csatatéren. Nincsenek oldalak, csoportok. Majd egyszerre változik a helyzet, és mintha csak most vennék észre a mellettük lévő színpadot, egyszerre mind megindulnak hősünk felé.*
TÁNDÖR!
*És most már egyként rohannak százával alaktalan katonák Astar felé, hogy széttépjék a dobhártyáját, agyvelejét, és kiégessék a szemét. Ám egy dolog nem változik, ahogy továbbra is vele együtt kántálja a sereg, és talán az egész világ is:*
TÁNDÖR!
*Felébred. De minden vörös, továbbra is. Fáj a feje, továbbra is. Cseng a füle, és valószínű mást nem is hall jódarabig. És egyenlő időközönként továbbra is éktelen robajként mennydörög a fülében:*
TÁNDÖR!
*Nem a walkmanje, az már kiégett. Ahogyan a refrén is beleégett megmaradt agysejtjeibe. Ha tükörbe nézne, és nem látna vörösen, azt látná, hogy megőszült, és szakállat is növesztett... Cirka fél óra fetrengés alatt. Feláll hát a kuporgásból, miközben az ideg néha megrántja a fejét.*
TÁNDÖR!
*Felnéz a dombjára, ahol egy gonosz óriás tartózkodik. Mindenképpen gonosz lehet, mivel vörösben van, és mert épp Astar dombját foglalta el. Ennyi szenvedés, és újraéledés után márpedig ezt nem hagyhatja!*
TÁNDÖR!
*Odamegy hát, és előkapja lantját. Az kivételesen épségben maradt, dacára a múltbéli kínzásoknak, melyeket átélt – szívós egy kis lant ez. Tehát kézbe fogja, és nem csinál mást, csak egyetlen hangot kipenget belőle. Egy hangot. A hangot.*
TÁNDÖR!
*Nem, nem ezt. A barna hangot, amit már régóta ki akart próbálni másokon. Őrá pedig úgysem hat, hiszen nem hallja. Megpengeti, egyszer, majd még egyszer. És megint. És láss csodát: ha nem mindent vörös árnyalatban látna, most az óriás nadrágján előtűnő barna foltot is észrevehetné. Aki pedig kínjában elrohan, hogy egy eldugott lyukban tehesse majd tisztába magát. Így pedig hősünk békés nyugalommal...*
TÁNDÖR!
*Vagyis, erős fejfálással, idegtépő fülcsengéssel, és még mindig füstölgő fejjel jelentheti ki:*
- Enyém a dombocska! Tándör!
*Leül, gondol egyet, és továbbra is a barna hangot pengeti, mintegy üdvözlésképp bármilyen érkezőnek.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-02-07 22:31:29
Üzenet elküldve: 2016-02-07 22:31:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
~ Itt is rég voltam. ~ * Tűnődik magában az óriás. Maga sem tudja már az idejét annak, hogy erre járt. Azt sem tudja, hogy is alakultak a dolgok, mióta nincs itt. Azt viszont tudja, hogy egy kevésbé ismert vallásféleség szerint csak egyszer élünk és ezért ebben az egy életben azt lehet csinálni, amit csak akar az illető. Ezt hívják Morwlájfnak. Szóval csak úgy lazán felsétál, mert miért ne. *
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-02-07 20:02:33
Üzenet elküldve: 2016-02-07 20:02:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
*Magabiztosan nyammog egy fenyőnek dőlve és félvállról veszi szemügyre a domb tetején történteket. Kis idő múlva nagyot ásít, nyújtózik egy nagyot, majd felbaktat a dombtetőre a kopasz balekhez. Késhajításnyi távolságra megáll tőle és elővesz egy dobókést, amit könyörtelenül belevág a békésen üldögélő hátába. Emez nagyon feljajdul és kapkodna a hátához a kés után, kihúzni azt, de erőlködésével, csak azt éri el, hogy lassan legurul a dombról. Ataa felveszi a ott maradt papírost és összetépi ici-pici darabokra és szélnek ereszti azokat. Hangosan így kiált.*
-Én vagyok itt az úrnő! Enyém a dombocska!
-Én vagyok itt az úrnő! Enyém a dombocska!
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-28 14:25:01
Üzenet elküldve: 2016-01-28 14:25:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
*Sajnos tudomásul kellett vennie, hogy bizony egy nála szebb jószág vette át a domb feletti uralmat. Ami a szerződésen szerepel, az sajnos fix. Búsan battyog le a domb tövébe ahol lekucorodik magzatpózba és sírni kezd amiért nem elég tökéletesen gömbölyű a feje, amiért van egy nála szebb. Önsanyargatásából egy erős, a fejre mért rúgás szakítja ki, amitől szinte szárnyra kap, és a domb tetején lévő nőt lesodorja onnan. Mikor kinyitja a szemét, csak ott fekszenek lent a földkupac tövében, Bato félig meddig a vörös ruhás nőn arccal felé.*
-Ó, ne haragudjon.
*Érzi, hogy illetlenség, holott tudja, nem ő tehet róla. Fel is kel sebtében. Kicsit sajog a feje, ezért ösztönszerűen odanyúl és megdörzsöli, hogy mulassza a fájdalmat. Arra lesz csak figyelmes, az a mikrohupli a fején, ami eddig a majdnem tökéletes gömbön éktelenkedett, a rúgás hatására eltűnt, és feje mostantól tökéletes mértani gömb formában pompázik.*
~Na ezt már szeretem. Mondjuk ráférne egy kis fényzés. Hol is a kendőm?~
*Teszi fel a költői kérdést magában, de már jól tudja a választ. Hát ott fenn, az a repedt fazék hangú fazon ül rajta.*
~Lehet, hogy ő van az egész dolog hátterében?~
*Hátratekint a szerzetes, és felméri Aelala helyzetét. Fűfoltos, saras, koszos lett szegény.*
~Hát illik ilyet csinálni egy hölggyel?~
*A kérdésre meg is adja a választ Astarohathnak rövidesen. Feldúltan elindul a domb tetejére, de minél közelebb ér a csúcshoz, annál ellenállhatatlanabb undor keríti hatalmába az egyre lassabban csörtető szerzetest. Méterek vannak már csak hátra, de úgy érzi a szerzetes, mintha a mérföld-magas hegy ormán átsüvítő szélviharral kellene szembenéznie. Teljes testsúlyával az undoráradat ellen küzd, lehetetlen szögben hajol előre és tör a csúcsra néhány lépés múltán. Amint lába a tetőn a földbe gyökerezik, az éktelen rikácsolást, Bato érzi, már csak pillanatokig fogja kibírni, mielőtt élettelen teste legördül a dimbes-dombos dombocskán. Utolsó erejével a fazon walkmanje felé nyúl, és a kopottas hangerőszabályzó tekerőt elfordítja az egyik irányba koppig. Ebben a pillanatban a fazon fülhallgatójából eszméletlen hangos zajra lesz figyelmes. Mintha fémedényeket karcolnának, bútorokat vernének oldalról és egyszerre egy szállítmánnyi csirke tüdejéből préselődne ki a levegő ahogy felborul a szekér alattuk és egymáshoz verődnek. Mindemellett egy rekedt hangú fickó meg a kórusa ordibál: TÁNDÖR ÁÁÁÁÁ ÁÁ ÁÁ ÁÁ ÁÁÁÁ ÁÁ Á TÁNDÖR. Természetesen mindezt a szegény fickó sínylette meg leginkább. Nemhogy az éneklést abbahagyta, de Bato még a fülhallgató alatt néhány csepp vért is lát lefutni a nyaka felé. A szeme szinte kiugrott a gödréből és bevérzett. Ezen a ponton a szerzetes szinte biztos abban, hogy amaz nem tud a világáról sem, így csak finoman elforgatja, összehajtogatja és legurítja a domb tetejéről, Aelalával átellenes oldalra.*
-No akkor, most már újra én vagyok a legszebb, azt hiszem, így jogosan enyém a dombocska.
*Ezzel zsebre rakja a szerződését, amit szintén itt hagyott a nagy kavarodásban, kicsit lerázza a kendőjét, amit az imént vett fel a földről, és törökülésben folytatja a gömbfelület újrapolírozását.*
-Ó, ne haragudjon.
*Érzi, hogy illetlenség, holott tudja, nem ő tehet róla. Fel is kel sebtében. Kicsit sajog a feje, ezért ösztönszerűen odanyúl és megdörzsöli, hogy mulassza a fájdalmat. Arra lesz csak figyelmes, az a mikrohupli a fején, ami eddig a majdnem tökéletes gömbön éktelenkedett, a rúgás hatására eltűnt, és feje mostantól tökéletes mértani gömb formában pompázik.*
~Na ezt már szeretem. Mondjuk ráférne egy kis fényzés. Hol is a kendőm?~
*Teszi fel a költői kérdést magában, de már jól tudja a választ. Hát ott fenn, az a repedt fazék hangú fazon ül rajta.*
~Lehet, hogy ő van az egész dolog hátterében?~
*Hátratekint a szerzetes, és felméri Aelala helyzetét. Fűfoltos, saras, koszos lett szegény.*
~Hát illik ilyet csinálni egy hölggyel?~
*A kérdésre meg is adja a választ Astarohathnak rövidesen. Feldúltan elindul a domb tetejére, de minél közelebb ér a csúcshoz, annál ellenállhatatlanabb undor keríti hatalmába az egyre lassabban csörtető szerzetest. Méterek vannak már csak hátra, de úgy érzi a szerzetes, mintha a mérföld-magas hegy ormán átsüvítő szélviharral kellene szembenéznie. Teljes testsúlyával az undoráradat ellen küzd, lehetetlen szögben hajol előre és tör a csúcsra néhány lépés múltán. Amint lába a tetőn a földbe gyökerezik, az éktelen rikácsolást, Bato érzi, már csak pillanatokig fogja kibírni, mielőtt élettelen teste legördül a dimbes-dombos dombocskán. Utolsó erejével a fazon walkmanje felé nyúl, és a kopottas hangerőszabályzó tekerőt elfordítja az egyik irányba koppig. Ebben a pillanatban a fazon fülhallgatójából eszméletlen hangos zajra lesz figyelmes. Mintha fémedényeket karcolnának, bútorokat vernének oldalról és egyszerre egy szállítmánnyi csirke tüdejéből préselődne ki a levegő ahogy felborul a szekér alattuk és egymáshoz verődnek. Mindemellett egy rekedt hangú fickó meg a kórusa ordibál: TÁNDÖR ÁÁÁÁÁ ÁÁ ÁÁ ÁÁ ÁÁÁÁ ÁÁ Á TÁNDÖR. Természetesen mindezt a szegény fickó sínylette meg leginkább. Nemhogy az éneklést abbahagyta, de Bato még a fülhallgató alatt néhány csepp vért is lát lefutni a nyaka felé. A szeme szinte kiugrott a gödréből és bevérzett. Ezen a ponton a szerzetes szinte biztos abban, hogy amaz nem tud a világáról sem, így csak finoman elforgatja, összehajtogatja és legurítja a domb tetejéről, Aelalával átellenes oldalra.*
-No akkor, most már újra én vagyok a legszebb, azt hiszem, így jogosan enyém a dombocska.
*Ezzel zsebre rakja a szerződését, amit szintén itt hagyott a nagy kavarodásban, kicsit lerázza a kendőjét, amit az imént vett fel a földről, és törökülésben folytatja a gömbfelület újrapolírozását.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-28 10:36:40
Üzenet elküldve: 2016-01-28 10:36:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
*Egy focipályán áll. Egész életében ez volt a hivatása, és most a világbajnokság döntőjében rohan a kapu felé. Nem tudja honnan, felé röpül a labda, és tiszta a pálya, és senki nem állíthatja meg, és egy célzott rúgással a kapu felé küldi a labdát, éés... lepattan! De miről? nem volt ott még a kapus sem... Vagy mégis? Ha jobban megnézi, de: egy dombocska állja el a kapu útját. Ez bosszantó... Vagy mégsem? Ez nem is egy focipálya...
Felébred. Erős fejfájás, meg néhány talpnyom az oldalában. Konspiráció, összeesküvés! Többen összefogtak, fejbevágták, és letaszigálták, lerugdosták a dombocskáról. Felháborító!
Felnéz. És a legelső ami elé tűnik:
Nem tudja honnan, de felé röpül a labda, és most tisztán látja a Dombocskát is, ami ezúttal nem szúrhat ki vele! Egy célzott rúgásal a dombocska fölé röpíti a labdát, és eltalálja vele a rajta lévő nőt is, akit eddig nem is látott, így az asszonyság a labdával együtt szánkázhat le a másik oldalon. Felmegy a domb tetejére, és lenézve megállapítja, hogy amit labdának hitt, az nem más, mint Bato gömbfeje, a többi részével együtt.*
- Így is jó. Legalább meglakolt a bolygós esetért.
*Leül a domb tetejére, előkapja lantját, feltesz egy fejhallgatót, és elkezdi pengetni a világ legborzalmasabb dallamát, amit csak lantból kicsikarni lehet. Erre még rátesz egy lapáttal, és a még ennél is borzalmasabb hangját is beveti, hangos ének gyanánt:*
-Enyéém a dombocskaa! E-enyém a dombocs-ka-aa! Óúó a dombocskaaa! dombadombadombocska-ha-ha!
*Ez távol tartja majd a kéretlen látogatókat. A fejhallgatóban egyébként teljes hangerőn AC/DC szól.*
Felébred. Erős fejfájás, meg néhány talpnyom az oldalában. Konspiráció, összeesküvés! Többen összefogtak, fejbevágták, és letaszigálták, lerugdosták a dombocskáról. Felháborító!
Felnéz. És a legelső ami elé tűnik:
Nem tudja honnan, de felé röpül a labda, és most tisztán látja a Dombocskát is, ami ezúttal nem szúrhat ki vele! Egy célzott rúgásal a dombocska fölé röpíti a labdát, és eltalálja vele a rajta lévő nőt is, akit eddig nem is látott, így az asszonyság a labdával együtt szánkázhat le a másik oldalon. Felmegy a domb tetejére, és lenézve megállapítja, hogy amit labdának hitt, az nem más, mint Bato gömbfeje, a többi részével együtt.*
- Így is jó. Legalább meglakolt a bolygós esetért.
*Leül a domb tetejére, előkapja lantját, feltesz egy fejhallgatót, és elkezdi pengetni a világ legborzalmasabb dallamát, amit csak lantból kicsikarni lehet. Erre még rátesz egy lapáttal, és a még ennél is borzalmasabb hangját is beveti, hangos ének gyanánt:*
-Enyéém a dombocskaa! E-enyém a dombocs-ka-aa! Óúó a dombocskaaa! dombadombadombocska-ha-ha!
*Ez távol tartja majd a kéretlen látogatókat. A fejhallgatóban egyébként teljes hangerőn AC/DC szól.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-11 13:01:00
Üzenet elküldve: 2016-01-11 13:01:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
*Kecses léptekkel érkezik a dombra, fenséges fekete sörényébe bele-belekap az enyhe szellő. Ringó csípővel Bato mellé áll és a bírósági végzést kezdi tanulmányozni*
-Milyen szép papírod van! *kikapja a becses irományt a szerzetes kezéből* Oh, gratulálok, igen szép domb... de nézd csak, mi ez a kis csillag itt? "Az bizonyos dombocska kizárólagos, visszavonhatatlan, elörökíthetetlen és elbirtokolhatatlan tulajdonosa alulírott Bato Luo'Su. Csillag: egészen addig, amíg nem jön valaki, aki még nála is szebb.
*vet egy jelentőségteljes pillantást a férfire*
-Azt hiszem ez én lennék. Szóval jó volt újra látni, remélem jól vagy, meg ilyenek, de már nem is tartóztatnálak... *nyom egy csókot a kopasz feje búbjára, aztán határozott röppályán a domb alja felé irányítja, majd elégedetten kijelenti*
-Hát igen, enyém a dombocska!
-Milyen szép papírod van! *kikapja a becses irományt a szerzetes kezéből* Oh, gratulálok, igen szép domb... de nézd csak, mi ez a kis csillag itt? "Az bizonyos dombocska kizárólagos, visszavonhatatlan, elörökíthetetlen és elbirtokolhatatlan tulajdonosa alulírott Bato Luo'Su. Csillag: egészen addig, amíg nem jön valaki, aki még nála is szebb.
*vet egy jelentőségteljes pillantást a férfire*
-Azt hiszem ez én lennék. Szóval jó volt újra látni, remélem jól vagy, meg ilyenek, de már nem is tartóztatnálak... *nyom egy csókot a kopasz feje búbjára, aztán határozott röppályán a domb alja felé irányítja, majd elégedetten kijelenti*
-Hát igen, enyém a dombocska!
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-07 01:40:44
Üzenet elküldve: 2016-01-07 01:40:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
*Békésen tisztogatja a tisztogatnivalóját, mikor jön valami fényűző verdás pali, aki ellentmondást nem tűrően már őrizetbe is veszi a teljességgel ártatlan szerzetest.*
~Biztos irigy a tökéletes fejformámra.~
*Könyveli el magában a hirtelen jött probléma feltételezhető okát, és már úton is vannak a bíróság elé. Persze az önkéntes seriff már nem hallgatja végig a tárgyalást, csak otthagyja Batot a sorsára a büntető törvényszék ítéletére hagyva.*
-Bato Luo'Su. *Kezdi a középső, legnagyobb, legfenségesebb, legtetvesebb parókát hordó fazon.*
-Azért gyűltünk ma itt össze, hogy hivatalossá tegyük, papírra vigyük és teljes polgári jogi igényének eleget téve teljes és kizárólagos tulajdonába kerüljön A Domb.
~A domb? Milyen do - áá, az a domb, A Domb!~
*Bizony az a domb, a legszebb, legformásabb, leggömbölyűbb, csillogó füvű domb. Ebben hasonlít is újdonsült gazdájára. Minden papírmunkát letudván, a kizárólagos tulajdonjogát igazoló nyomtatvánnyal a kezében visszaindul a dombocskájára; pillanatokkal később oda is ér. Több óra telt el csak az oda és csak a visszaútra is, de mintha csak pillanatokkal ezelőtt hagyta volna maga mögött - önkéntelenül - jogos tulajdonát. Ugyanazok az arcok és néhány új is hadakozik - még nem tudják, hogy - teljesen feleslegesen. Bato hát felsétál a dombja tetejére, és a jelenleg ott álldogáló fazonhoz sétál a papírját felmutatva. Miután a szél és a lendület nem mozgatja a papírost, Thasphiava számára olvashatóvá válik a tulajdonlap tárgya.*
"Az bizonyos dombocska kizárólagos, visszavonhatatlan, elörökíthetetlen és elbirtokolhatatlan tulajdonosa alulírott Bato Luo'Su."*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 01:42:55
~Biztos irigy a tökéletes fejformámra.~
*Könyveli el magában a hirtelen jött probléma feltételezhető okát, és már úton is vannak a bíróság elé. Persze az önkéntes seriff már nem hallgatja végig a tárgyalást, csak otthagyja Batot a sorsára a büntető törvényszék ítéletére hagyva.*
-Bato Luo'Su. *Kezdi a középső, legnagyobb, legfenségesebb, legtetvesebb parókát hordó fazon.*
-Azért gyűltünk ma itt össze, hogy hivatalossá tegyük, papírra vigyük és teljes polgári jogi igényének eleget téve teljes és kizárólagos tulajdonába kerüljön A Domb.
~A domb? Milyen do - áá, az a domb, A Domb!~
*Bizony az a domb, a legszebb, legformásabb, leggömbölyűbb, csillogó füvű domb. Ebben hasonlít is újdonsült gazdájára. Minden papírmunkát letudván, a kizárólagos tulajdonjogát igazoló nyomtatvánnyal a kezében visszaindul a dombocskájára; pillanatokkal később oda is ér. Több óra telt el csak az oda és csak a visszaútra is, de mintha csak pillanatokkal ezelőtt hagyta volna maga mögött - önkéntelenül - jogos tulajdonát. Ugyanazok az arcok és néhány új is hadakozik - még nem tudják, hogy - teljesen feleslegesen. Bato hát felsétál a dombja tetejére, és a jelenleg ott álldogáló fazonhoz sétál a papírját felmutatva. Miután a szél és a lendület nem mozgatja a papírost, Thasphiava számára olvashatóvá válik a tulajdonlap tárgya.*
"Az bizonyos dombocska kizárólagos, visszavonhatatlan, elörökíthetetlen és elbirtokolhatatlan tulajdonosa alulírott Bato Luo'Su."*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 01:42:55
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-07 01:18:41
Üzenet elküldve: 2016-01-07 01:18:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 12
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 12
*Éppen mindennapos túráját teszi meg, amikor hangos nyavalygást, jajgatást vél hallani a közelből, majd végszóra egy puffanást. Közelebb megy, hát egy domb lábánál két alak egymásnak esve igyekszik függőlegesbe helyezni testüket, amíg a dombtetőről egy fiatal hölgy néz le rájuk, némi elégedettséggel az arcán. Felkiált hozzá.*
-Mi van ott fent, amitől ilyen jól érzed magad?
*Választ nem várva felbaktat a dombtetőre, és ott, mint aki az eszét veszti, egyébként tökéletes higgadtsággal, a mágus elmormol egy varázsigét, aminek hatására a hölgy felemelkedik ültéből és leszáll a domb lábáig. Ekkor a mágus elkiáltja magát.*
-Enyém a dombocska!
A hozzászólás írója (Thasphiava Dwyr'randir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 01:19:56
-Mi van ott fent, amitől ilyen jól érzed magad?
*Választ nem várva felbaktat a dombtetőre, és ott, mint aki az eszét veszti, egyébként tökéletes higgadtsággal, a mágus elmormol egy varázsigét, aminek hatására a hölgy felemelkedik ültéből és leszáll a domb lábáig. Ekkor a mágus elkiáltja magát.*
-Enyém a dombocska!
A hozzászólás írója (Thasphiava Dwyr'randir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 01:19:56
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 439-458