- Mindig ez töhrténik! Felállok egy dombhra, és egyből elhöpítenek hróla nyilakkal!
*mérgelődik magában Wandar a levegőben, s mivel túl jóra sikeredett a lövés, a sebesség hatására hamar pályára is áll a bolygó körül, akárhogy is hívják azt pontosan. Hogy hogyan is bírja ki a következő egy napot levegő nélkül, az rejtély számára is (én pedig nem árulom el), de ezután azt veszi észre, hogy elkezd közeledni a felszín felé, ráadásul (micsoda véletlen) pont egy ismerős dombocska felé zuhan. Az szintén rejtély, hogyan nem ég el az atmoszférába lépéskor, viszont ahogy közelít, észreveszi, hogy egy törpe (vagy gnóm?) áll a dombon, méghozzá ugyanaz, mint aki az álmában is szerepelt.*
~Lehet, hogy még mindig csak álmodom?
*miközben a dombocska rohamosan közelít felé, elkezdi pofozgatni magát, hátha attól felébred...
Nem, ezúttal nem vált be, s így az a látvány fogadna egy külső szemlélődőt, hogy egy önmagát pofozó Wandar becsapódik egy Égő Fyurissal teletűzdelt dombocskába. A becsapódás szele lesodorja ZZZ-t, s így Wandar egyedül fetreng a domb tetején lévő kráterben, beborítva a kényelmetlen növénnyel.*
-Újha megszehreztem a dombocskát! *Kiáltja, inkább fájdalmában, mint örömében.*